A héten erôltetett menetben dolgozott a képviselôház oktatási szakbizottsága. Általában ugyanis szerdánként ül össze a bizottság, ezen a héten azonban már hétfôn összeültek és délután négytôl nyolcig folytatták a 36. számú sürgôsségi kormányrendelet cikkelyenkénti vitáját, majd ugyanezt tették szerdán is, ezúttal reggel kilenctôl este hétig.

Asztalos Ferenc képviselô, a bizottság alelnöke kérdésünkre elmondta, hogy befejezték a vitát, egyetlen cikkely kivételével. A 9. paragrafusról van szó, amely a vallási oktatást szabályozza. Az 1995-ben elfogadott tanügyi törvény szerint a felekezeteknek joguk van saját szakemberképzésre oktatási intézményt mûködtetni. A 36. számú sürgôsségi kormányrendelet ezt kiegészíti azzal, hogy a történelmi egyházaknak és törvény által engedélyezett felekezeteknek joguk van az oktatási rendszer keretén belül, részleges anyagi támogatással világi, laikus oktatási intézményeket is mûködtetni úgy, hogy az analitikus tanterveket az egyházak fogalmazzák meg, egyeztetve a kultuszállamtitkársággal.

A szenátusi változat az egyházakat megfosztja attól a jogtól, hogy saját programokat fogalmazzon meg, átutalja azt a minisztérium hatáskörébe. Ennél a cikkelynél akadt el a vita, tájékoztatott Asztalos Ferenc, s elmondta, hogy ennek is a végére jutottak volna, de este háromnegyed hétkor már nem volt megfelelô kvórum, ugyanis 15-en maradtak a bizottságban, ebbôl nyolc ellenzéki képviselô volt. A nagyromániás elnök szándéka szerint korlátozták volna az egyházak jogát, ezért úgymond megakadályozták a szavazást.

Ami az ominózus 123. cikkelyt illeti, a kérdésre, hogy mikor kerül napirendre, a képviselô azt válaszolta, hogy ezután. Kedden véglegesítik a bizottságban a törvényt. A házszabály értelmében a képviselôk a törvényekhez módosító javaslatokat nyújthatnak be. A plénumbeli vita megkezdése elôtt hat nap a módosítások benyújtásának határideje. A plénum pedig vagy elfogaja, vagy elutasítja a módosításokat.

Újdonságként említette, hogy szerdán, az Európa tanácsi csatlakozás 5. évfordulóján Lenni Fischer pozitívan értékelte a magyar—német egyetem létrehozásának ötletét. Ugyanakkor Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi fôbiztosa örült, hogy az RMDSZ-ben volt annyi bölcsesség, hogy nem utasította el, a kormányban pedig akarat, hogy megtalálja azt a megoldást, amely megfelel a nyitott demokratikus társadalmak trendjének. Végül a romániai emberjogi bizottságok levelet küldtek az oktatási bizottsághoz, amiben figyelmeztetik a bizottságot, hogy a 123. cikkely elvetése nem felel meg az európai standardoknak, s kérik, vizsgálja felül a szavazást.

A képviselô szerint ez pozitív elmozdulásnak tekinthetô, mert ellensúlyozzák az ismét elszabadult magyarellenes kampányt, amelynek ékes példája Petre Turlea felszólalása volt, aki nem csodálkozott úgymond, hogy az egyetemnek a Petôfi nevet adták, ugyanis "ô volt a XIX: század magyar irodalmának legrománellenesebb költôje, s az ô eszméinek folytatója az RMDSZ". Ehhez már nem is szükségeltetik kommentár.

Ülésezett a Maros Megyei Tanács

Heves, személyeskedô vitáktól mentes, de helyenként kemény érdekütköztetésekkel fûszerezett döntéshozó ülést tartott tegnap a Maros Megyei Tanács. Az egykori városháza épületében sorra kerülô tanácsülés tizenhárom napirendi pontjából végül tizenkettô került megvitatásra. Az érintett szakbizottság javaslatának megfelelôen kiesett a tervezett napirendbôl a filharmónia igazgatójának mandátumvisszavonásáról szóló határozattervezet. Jelenleg a marosvásárhelyi filharmónia igazgató nélkül van, miután Botár Gerô visszatér Kolozsvárra. A vezetôi pozícióért kiírandó versenyvizsgáig a megyei tanács elnökének hatáskörében áll egy megbízott igazgató kinevezése.

A tanácsülés érdemi munkája elôtt a jelenlévô döntéshozók visszavonták a Romák Pártja tanácsosának mandátumát, az ülésekrôl való folyamatos hiányzás miatt. Helyette a párt által ajánlott Moca Rudolf kapott tanácsosi megbízást.

A megyei tanács elsô két meghirdetett napirendi pontja hasonló témakörökrôl szólt. Apróbb módosításokkal elfogadásra került az Utak és Hidak Helyi Önálló Vállalkozás és a Vidéki Közhasznú Önálló Vállalkozás átalakítása kereskedelmi társaságokká. Mindkét esetben változott az igazgatótanács összetétele. A Népújság érdeklôdésére Bulyovszky Loránd tanácsos elmondta: a személycserék természetes velejárói az átalakulási folyamatnak, amelyben meghatározó lehet a hozzáállás és a szakértelem. Az önálló vállalkozások átalakulására várhatóan már november hónap folyamán sor kerül.

Bulyovszky fontosnak tartotta az átalakulást, mivel az érintett vállalkozások annak ellenére, hogy nem végeztek megfelelô minôségû szolgáltatásokat, a központi költségvetés jóvoltából gazdaságilag támogatott helyzetben voltak. A tervezett átalakulást követôen a fentebb említett két vállalkozásnak versenyhelyzetben kell elvégeznie az eddig jogosan kifogásolt szolgáltatásokat - hangsúlyozta lapunknak a tanácsos, hozzátéve: a megalakulandó kereskedelmi társaságok egyedüli részvényese a megyei tanács lett. Bulyovszky Loránd kiemelte: komoly kollektív felelôsségvállalást jelent az a tény, hogy a tanács teljes plénuma képviseli majd a részvényesek közgyûlésén a megyei döntéshozó testület érdekeit.

A városi illetve községi önkormányzatok által képviselt érdekcsoportok küzdelmeit hozta a költségvetés kiigazításának vitája. A érvcsatározást kiélezte az erôteljes pénzhiány, a kiigazított költségvetés egyes beruházások esetében negatív kiigazítást, tehát csökkentett anyagi támogatást jelentett. Bulyovszky Loránd elmondta: a megyei tanács igyekezett olyan képlet szerint elôterjeszteni a javaslatot, amely egy becsületes újraelosztást biztosít.

A lapzártakor még javában zajló tanácsülés napirendjén megvitatásra váró dokumentumok között szerepelt a Maros Megyei Tanácsnak a Fejlesztési Ügynökség - VII-es Középrégióhoz való csatlakozására, a megyei érdekeltségû kulturális intézményekre vonatkozó kollektív munkaszerzôdés elôirányzatainak elfogadására, a tanácsnak a Román Helyi Hitelbanknál való részvételére vonatkozó határozattervezet.

— Ön bevallotta azoknak, akikkel tárgyalt, hogy a mi repülôterünkön csak alkalmilag létezik határellenôrzési és vámszolgálat?

— Nem tértem ki erre a részletre. Viszont még ebben a hónapban összehívunk egy találkozót a parlamentereinkkel és a prefektussal, mely alkalommal tisztázni szeretnénk, hogy hol akadt el a vonatkozó kormányhatározatra tett javaslatunk. A kolozsváriak 3 hónap alatt elintézték a dolgot, megkapták a nemzetközi repülôtér státust, mi pedig évek óta hasztalan szorgalmazzuk, hogy teljesítsék a kérést. Pedig ténylegesen van a vidrátszegi repülôtérnek nemzetközi forgalma. Hogy egyebet ne említsek, a rohammentôszolgálat számít a segítségünkre, ha válságos helyzetben lévô sebesülteket, súlyos betegeket szükséges gyorsan idegenbe vinni. Az érvényes szabály szerint 48 órával korábban kell bejelenteni a igényléseket a repülést engedélyezô hatóságnak. De kérdem én, hogyan lehet egy baleset bekövetkezését elôre látni? A páciens, aki élet és halál között van, nem várhat a bürokratikus ügyintézésre!

— És akkor? Hogyan járnak el?

— Az én személyes felelôsségemre. Mert mindent elkövetek annak érdekében, hogy idôben megtaláljam az illetékes személyeket. Habár nagyon nehéz, mert azok, akik az engedélyt megadhatják, igen kevesen vannak és nem is tartózkodnak állandóan a hivatalukban, illetve telefonközelben.

— Pedig ennek valahogy úgy kellene mûködnie, mint egy országos diszpécser-szolgálatnak. Ahol a nap 24 órájából 24 órán át készenlétben vannak.

— A külföldi nagy repülôtereken így is van ez megszervezve. Mi viszont még csak odáig jutottunk el, hogy tudunk két rendes angol polgárról, akik Bãneasan készek arra, hogy a maguk kicsi repülôgépével segítsenek a bajbajutottakon... És sejtjük, hogy a kormányhatározatra tett kezdeményezésünket valahol elfektették egy fiókban, s ennek dacára szeretnénk az idei év végéig aláírni az érdekelt társaságokkal az 1999-re vonatkozó szerzôdéseket. Addig is azoknak, akiknek elmondhattam milyen nagyszerû a mi Szováta fürdônk, mit jelent ez a szó: Parajd, mennyi élmény vár mifelénk a Dracula legendáját ismerôkre, vagy a szenvedélyes vadászokra a finom fajborok kedvelôire és így tovább, faxüzeneteket küldtem, még egyszer megköszöntem a rendezvényen való részvételt és megkértem, amikor már döntöttek jövetelük idôpontjáról, azt közöljék velünk.

— Milyen személyes élménnyel tért haza a nemzetközi értekezletrôl?

— Nagy élmény volt a Stanstead repülôtér megtekintése. Ez utóbbi helyen — Londontól 36 mérföldnyire — egy díszvacsorában volt részünk — az építôállványok között. A 2000. év nagy létesítményét láttuk körvonalazódni, amely tizenkét hónap leforgása alatt 30 millió utast lesz képes fogadni — a nem kevésbé hatalmas áruforgalom mellett. Az átépítés miatt nem zárták le az ottani régi — jelenlegi repülôteret, úgyhogy azon mostanság is megfordul 1,8 millió utas egy esztendô alatt. A méretek olyan rendkívüliek, hogy az egyik járattól a másikig igyekvô embereknek olykor 10, 20 sôt 30 percig is kell mozgójárdán és/vagy más szállítóeszközzel utazniuk — a légikikötô területén.

Itt mondanám el azt is, hogy meghívtam az idegenforgalmi tematikájú Travel Trade Gazette címû lap munkatársait, hogy friss írásokat és fényképeket közöljenek Romániáról. Hasonlóképpen beszéltem a BBC-nél dolgozókkal, akiknek forgatócsoportja 1990-tôl több ízben is járt már nálunk és azt igérték, hogy a jövô év elején eljönnek Maros megyébe felvételeket készíteni.

Remélem, hogy 1999. május 20-án újból magunkra irányíthatjuk a figyelmet, hiszen a repülôterünk fennállásának 30. évfordulóját méltóképpen meg akarjuk ünnepelni.

— Légiparádéra gondoltak?

— Igen. Nem csak repülési bemutató lesz, de rali is.

— Ez mind szép és jó dolog, de vajon a hétköznapi gyakorlatban mennyire jutunk elôbbre?

— Nézze, még van egy reménységünk. Bizonyos Ian Nahmann nevezetû úr Frankfurtból, egy repülésügyi tanácsadó társaság, az IFTIT részérôl felajánlotta, hogy az Európai Közösségtôl kieszközölt pénzalappal tanulmányokat és terveket készítttt az összes romániai repülôterek korszerûsítése érdekében.

— No, de a vidrátszegi röptér fejlesztésére már több tervet is kidolgoztak!

— Azok nem olyan komoly tanulmányok, amelyekre alapozva a külföldi bankok hitelt nyújtanának. Ezidáig csupán holmi elgondolásokat vetettek a szakértôk papírra. De a pénzintézetek mindent akarnak elôre tudni a lehetséges beruházásról: megkérdik, hogy milyen forrásokból mire, mikor, mennyit és hogyan akarunk elkölteni. Ehhez pedig nagyon alapos dokumentációt szükséges bemutatni.

— Lesz belôle valami?

— Reményeink szerint igen.

— Köszönjük a beszélgetést.

Bukaresti és brüsszeli újságíróegyetemek hallgatói látogattak tegnap Marosvásárhelyre. Az országos körúton levô diákok Tg. Jiu, Nagybánya és Kolozsvár után érkeztek Maros megye székhelyére.

A tanulmányi kirándulás célja, hogy a hallgatók a helyszínen tájékozódjanak a helyi közigazgatás helyzetérôl, megismerjék a román politikai erôviszonyokat, a román- magyar kapcsolatok alakulását, mert Belgiumba való visszatérésük után a fôiskola folyóirata külön Romániának szentelt mellékletet szándékszik megjelentetni. A megyeháza kistermében tegnap megtartott találkozón a helyi közigazgatási szerveket Burkhárdt Árpád alprefektus és Ioan Iacob, a prefektus tanácsadója képviselte.

Burkhárdt Árpád néhány szóban ismertette a helyi önkormányzatok felépítését és azok mûködésének elvét, külön hangsúlyozva a prefektúrák szerepét a megyék életében. Ioan Iacob az etnikumok közötti viszonyt értékelte, szerinte az 1990-es események rég a feledés homályába vesztek, és nem lehet elôítéletekrôl beszélni a románok és a magyarok kapcsolatában.

A belga újságíróhallgatók kérdései elsôsorban a magyar lakosság nyelvhasználati jogait firtatták, hogy milyen iskolákban tanulnak a magyar gyerekek, hogy van-e kizárólag magyar és kizárólag román tannyelvû iskola, hogy a helyi közigazgatásban dolgozó tisztviselôknek kötelezôen kell-e ismerniük a magyar nyelvet, hogy lehet-e magyar nyelven különbözô ügyeket intézni és így tovább. A turizmussal és a külföldi befektetésekkel kapcsolatos kérdésekre nem kaptak kielégítô választ, mert olyan dolgokra lettek voltak kíváncsiak, amelyekre felsôbb körök is csak keresik a feleletet, azaz hogy vajon miért nincs annyi külföldi befektetô, befektetés, amennyi a környezô országokban? Lehetséges magyarázat lehet — hangsúlyozták a vendéglátók — a politikai instabilitásról idegenhonban elterjedt vélemény és az, hogy még nem léteznek a külföldi befektetések profitjának biztonságát szavatoló törvények. Arra viszont, hogy ez miért van így, már nem tudtak válaszolni.

A találkozó végén az egyetemisták az újságírókkal folytattak párbeszédet a helyi lapok helyzetérôl, valamint arról, miként tükrözôdnek a román és magyar nyelvû sajtótermékekben az országot foglalkoztató kérdések: úgymint magyar egyetem, kétnyelvû feliratok stb.

Tárva-nyitva fogad a marosvécsi kórházotthon nagy vaskapuja. Az óvodából gyermekhangok szürôdnek ki, az udvaron néhány személy a lehullt leveleket gyûjti. Mint dr. Pokorny László igazgatótól megtudtuk, jelenleg a kórházotthonban 338 gondozott van, közülük 190 gyermek, 100 asszony, és 48 férfi. Az utóbbiakat a mûkôdési szabályzat szerint át kellene utalni a mikházi kórházotthonba, de mivel ott is évek óta túlzsúfoltak a termek, nem tudnak Marosvécsrôl átvenni pácienst. A külvilágot elzáró nagykapu két éve minden nap nyitva van, hogy a betegek nem érezzék bezárva magukat. Amióta a kapu nyitva áll, a betegek szólnak, ha a községbe akarnak menni, senki nem szökött el, nem távozott engedély nélkül. A 11 részlegre osztott intézet 273 alkalmazottal mûködik. Mint a kórházotthon vezetôje elmondta, mindannyian pozitív gondolkodású, jó szakemberek, akik kiváló csapatmunkát végeznek.

— Jelenleg egy új pavilont építünk. Az új épületrészt Bakó Loránd úgy tervezte, hogy a 400 éves mûemlék összképét ne rontsa. Lapos fedelû lesz, és pontosan beilleszkedik az iskola mögé. A 360 négyzetméteres pavilonban négy, 4-5 ágyas hálószoba — a kastélyban van, olyan hálószoba, ahol 41 gyerek lakik — 2 fürdôszoba, két nappali, konyhával, egy fizioterápiás és egy zeneterápiás terem és egy mosoda lesz. Az építkezés 700 millió lejbe kerül. Az összeget a Norvég Vöröskereszt bocsátotta a rendelkezésünkre. Az említett vörökereszt képviselôi többször voltak nálunk, azonkívül meglátogatott több hasonló intézetet az országban, majd az idén tavasszal felajánlotta a pénzt a marosvécsi kórházotthonnak. Javasoltam, hogy fordítsák a pénzt a Marosszentkirályon jelenleg épülô otthonra, hiszen akkor még arról volt szó, hogy az itt lakó 3-12 éves gyermekeket oda fogjuk átutalni, de a norvégok azt válaszolták: a megyei tanács egyes vezetôinek az ügyhöz való hozzáállása nem megfelelô. Az augusztus közepén elkezdett épület a tervek szerint karácsonyra készül el — tájékoztatott az igazgató.

Az iskolában szünet volt, a gyerekek illedelmesen köszöntek, majd tovább fogyasztották tízóraijukat. Az iskola épületében levô mûhelyben asszonyok kötnek, varrnak, szônek, hasznosan töltik idejüket. Az új épületrészt kivitelezô Orizont cég alkalmazottai dolgoznak, a falak már állnak, hamarosan sor kerül a tetôzetre. Nagy ablakokat terveztettünk az épületre, — mondta az igazgató —, hogy sok fény legyen a szobákban, hiszen a gyakran depressziós gyermekeken segít a világosság, a fény.

Örvendetes dolog, hogy a marosvécsi kórházotthon számára nem apadtak el a segélyek, s a külföldi segélyszervezetek manapság is támogatást nyújtanak számukra.

Tegnap reggel a marosvásárhelyi Energomur ÖV székhelyén kezdôdött az a kétnapos szeminárium, amelyet a vállalat közösen szervezett a PHARE-program fôvárosi székhelyû Pandrex újjászervezési konzorciumával.

Ez a szeminárium a harmadik egy hatrészes sorozatból, amelyeket azért szerveztek, hogy a hazai hôenergia- elôállító és szolgáltató vállalatokat arra késztessék, alakuljanak korszerû elvek szerint menedzselt kereskedelmi társaságokká — már amelyeket nem szerveztek még át, hiszen az átszervezés és a modern menedzsment a rendszerváltás óta napirenden van a hazai gazdasági életben.

Több mint tíz város szakcégeit képviselik a résztvevôk, a Maros megyei városokon kívül például Kolozsvár, Beszterce, Nagybánya és más helységek hôenergia-szolgáltatói vesznek részt az elôadásokon.

Az értekezéseket két, az EU-t képviselô görög szakember vezeti. Elôadásaik a változás menedzsmentjérôl, a minôség menedzsmentjérôl, üzleti tervrôl, pénzügyi információs rendszerrôl, egyéb szaktémákról folynak. A szemináriummal egyidôben szintén a cég székhelyén egy szaktermékeket felvonultató kiállítás is nyílt, tizenöt forgalmazó cég részvételével. A részletekre, következtetésekre visszatérünk.

Nem érdekel Clinton elnök botránya. Egyáltalán nem hozza rezgésbe idegszálaimat, hogy Mónika mit csinált, vele mit tett a Fehér Ház legjobb szaxofonosa vagy szexofonosa. Mindannyiunk Mónikája semmi egyebet nem cselekedett, mint amire szeretô édesmamája kioktatta az elsô munkanap reggelén, midôn fehérzsabósan betipegett a weiszékhoz az ovális (ováris) terembe: "Aztán, kisanyukaszentje, tartsd szépen a szádat!"

Ezzel szemben a magyar nyelv, mint olyan, amelyen naponta szólok, szólni merek — igenis érdekel. A napi hírekben olvasom, hogy stílusos legyek, Bacher úrtól (Dale úrtól) — ez lehet Pataky hírszerkesztô nemzetköziesített neve, amelyért remélem megbocsát e sorok felháborodottjának — miszerint "az amerikai kongresszus úgy döntött, hogy javasolja a ház plénumának (a teljes törvényhozásnak) a Bill Clinton elleni impeachment eljárás megindítását" a már említett nemi hercehurca és gladiátori játékokból kifolyólag.

Késedelem nélkül odabattyogtam az Országh László: Angol—magyar nagyszótár. I. kötet A-M, tizedik kiadás, ötödik, teljesen átdolgozott és bôvített kiadás változatlan 1990-es, az Akadémiai Kiadó által közzétett válaszadó forrásához, és a jelzett nyomtatvány 945. oldalán ellentétben az MTI-vel, ahonnan a hír vélhetôen származik, a következô megfejtéseket, fordítási javaslatokat bányásztam elô. Jó kucséberhez méltóan, íme kis, nyakba akasztott tálcámon tisztelettel ajánlanám:

IMPEACHMENT, elsô jelentésben lebecsülést, leszólást, ócsárlást, kifogásolást, kétségbevonást takar, fed, hordoz;

jogi vonzatai magyarul: kizárás, kifogásolás, visszautasítás (pl. a tanúé).

A második jelentésbokort szintén a jog szelei fújják, élénkítik, táplálják: vád(emelés), vád alá helyezés (pl. hazaárulásért, hûtlen vagyonkezelésért, ezek szerint illetlen hivatali nemi kapcsolatápolásért).

Az IMPEACHABLE melléknév még élesebben rávilágít kis-ázsiai eredetû nyelvünkben a nagy angolszász szó nyitjára:

1. a.) kifogásolható, helyteleníthetô, rosszallható, gáncsolható, elítélhetô, kétségbevonható; b.) kizárható, kifogásolható (tanú); végül 2. jogi értelemben: vád alá helyezhetô.

Az újságírónak ezek közül illett volna választania, pl. a szenátus vagy a kongresszus mindkét házának színe elôtt kezdeményezték Clinton elnök vád alá helyezését, illetve a vádeljárás lefolytatását.

E sorok írója nyíltan kimondja, nyelviek tekintetében maradi és marcona birtokvédô: nem szeretné, ha a magyar nyelv az angolszász nyelvek uszályába szegôdne, s mi euroatlanti nyelvi gyarmattá lennénk. (Óhajom némiképp hasonlít — szerénytelenség nélkül — József Attila kívánságához: "hogy mi ne legyünk német gyarmat".)

Mindehhez kíván minden jót az önök töretlen híve:

Idén szeptemberben ötödik alkalommal rendezte meg a pécsi Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikara a bordalok európai fesztiválját. A házigazdákon kívül fellépett a rendezvényen a trieszti Antonio Illesberg férfikar, a rigai Krambambulis négyes, a stockholmi, Bacchust dicsôítô Par Bricole férfikar, a ljubljanai egyetemisták Vinko Vodopiec kórusa, John Faulkner dublini népzenész, Berecz András elôadómûvész, valamint kórusszövetségünk képviseletében a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet férfikara.

A háromnapos rendezvény a Villányi Új Alkotmány Mezôgazdasági Termelôszövetkezet Batthyány pincéjében kezdôdött, Lakner Tamás karnagy, a fesztivál mûvészeti vezetôje köszöntötte a vendégeket.

A megnyitóünnepség a siklósi általános iskola tornatermében közös vacsorával végzôdött, minden kórus elôadott egy-egy számot mûsorából. Kedves pillanata volt a baráti összejövetelnek, amikor a pécsi, székelyudvarhelyi és trieszti kórustagok Lakner Tamás "parancsára" együtt énekelték Kodály Zoltán Fölszállott a páva címû kórusmûvét.

A fesztivál másodnapján az egyesített kórus közös számainak próbájára, városnézésre és este a bordalfesztivál hangversenyére került sor.

Kiemelkedô volt az 1779-tôl éneklô stockholmi férfikar mûsora. A Par Bricole kórus rendszeresen tart hangversenyeket Svédországban, sikeresen turnézik Finnországban, Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Írországban, Észtországban, az USA-ban és Kanadában. Hans Kyhle vezetôkarnagy és asszisztense, John Wilund irányításával magas szinten mutatták be a legszebb svéd mulatónótákat.

A trieszti Antonio Illesberg férfikar Tullio Riccobon vezetésével részt vett öt évvel ezelôtt az elsô bordalfesztiválon is. Véleményük szerint az egyik legrangosabb rendezvény a pécsi fesztivál. Az 1962-ben alakult együttes több mint félezer hangversenyen énekelt Itália-szerte és határaikon kívül. Ez a kórus Romániában is megfordult már.

Lettországból is érkezett négy fiatalember: a vidámság és szórakozás mellett voksolt már a névválasztással is, hiszen a "krampampuli" a szilveszteri puncs mámorát idézi; mûsoruk jelentôs részét a lett népzene, bor- és sördalok, vágáns diákdalok alkotják.

A ljubljanai egyetem diákjai 1953-ban alakították egyesületüket. Azóta évrôl évre változik a kórus tagsága. Katja Kovac karnagy nagy hozzáértéssel, kiváló mûvészi adottságokkal vezeti az együttest.

A Székely Dalegylet férfikarát a közönség rokonszenve vette körül. A 130 éves férfikar nagy szenvedéllyel, finoman árnyalt hangerôvel, a szólamok kiegyensúlyozottságával adta elô mûsorát. Éneklésüket hallgatva megelégedéssel állapítottuk meg, hogy az udvarhelyi kórus teljesítménye méltó volt a nemzetközi találkozó színvonalához! Mészáros Ildikó karnagy sok elismerô gratulációt kapott a jelen lévô szakemberektôl. Tompa Klára ragyogó zongorakísérete nagyban fokozta a mûsorszámok sikerét.

Az egyéni elôadók változatosságot hoztak a férfikarok mûsorába. John Faulkner ír dalokkal szórakoztatta a közönséget. Berecz Andrást a közönség régi ismerôsként ünnepelte.

A Zengô Együttes muzsikájában a népzene hiteles megszólaltatására és mai hangzásukhoz való illeszkedésre törekedik. Önálló mûsorszámaikon kívül kísérték a pécsi Bartók Béla Férfikar mûsorát is.

A házigazdák a hangverseny végén mutatták be Jó bor kell a magyarnak címû, az amerikai földrészen a közelmúltban nagy sikert aratott mûsorukat. Lakner Tamás és Schóber Tamás beintésére egymás után hangzottak el legszebb bordalaink, mulatónótáink. Nagy örömmel fedeztük fel mûsorukban Birtalan József erdélyi bordalainak egy csokrát is.

Méltóságteljes volt az egyesített kórus négy száma. Nyitányként Schóber Tamás Fesztivál- szignálja az In Vino Veritas hangzott el a szerzô vezényletével, majd három nagyszerû mûvel zárult az ünnepi hangverseny: Carl Orff: Carmina Buranajából a Bordalt és Boch—Harnick—Sheldon: Hegedûs a háztetôn címû mûvébôl a Bordalt Szabó Ferenc vezényelte. A Pécsi Ércbányász Koncert Fúvószenekar kísért. Lakner Tamás Kodály Zoltán Háry János címû daljátékából a Toborzóval tette fel a koronát az ünnepélyre. A dal refrénjébe bekapcsolta a közönséget is. A felfokozott hangulatban a jelenlévôk hatalmas lelkesedéssel ismételték meg a zenemûvet.

A fesztivál harmadik napjának délelôttjén a jelen levô kórusok Pécs környéki települések templomaiban énekeltek. A Székely Dalegylet férfikara Nagyharsány 700 éves református templomában vett részt a szertartáson és mûködött közre egyházzenei mûsorával. Balassa Gyula polgármester és Hirt János iskolaigazgató bemutatta a vendégeknek a község múltját, jelenét és további fejlôdésének lehetôségeit.

Délután a pécsi Széchenyi téren, a Szôlô- és Bor Ünnepén felléptek a fesztivál vendégei, valamint a környékbeli települések népi táncegyüttesei. Ezt a mûsort is az egyesített kórus számai fejezték be. Ez alkalommal mintegy 15-20.000 fônyi közönség énekelte a Toborzó refrénjét.

Este a Püspöki Pince adott otthont a közös vacsorának, ahol újabb hangversenysorozatot rögtönöztek a jelenlévôk. A kórusok mindenike egy-egy szám eléneklése után továbbadta a stafétát a következônek, és így ment ez órákon keresztül.

A fesztivál minden egyes rendezvényén személyes kapcsolatok alakultak ki, cseremeghívások hangzottak el, közelebbi és távolabbi találkozásokról születtek megállapodások.

Háztulajdonosok és bérlôk vitája

Ütött-kopott ház a marosvásárhelyi volt Szentgyörgy téren, a 6. szám alatt... Hámlik róla a vakolat... Akár egy ötven éve letûnt világ és egy most vajúdó új kor helyi szimbóluma is lehetne. Az utcáról semmi nem utal arra, hogy 12 otthon húzódik meg a viharvert kapu mögött. Ha átmész a kapualjon, négyszögletes udvaron találod magad. A frontépület egyemeletes, négy-öt ablaka néz az utcára. Az udvar hajdani mûhelyépületekkel és egy-két tisztességesebb, lakásnak való kisebb házikóval van körülvéve. Hátul, a kapuval szemben egy szemrevalóbb házban lakik a volt tulajdonos két leszármazottja: Kerekes Miklós és testvére, Kerekes Zita. Magukban élnek. Középkorú emberek. Törvényszéki végzésük van arról, hogy az egész épületegyüttest, a valamikor államosított ingatlant visszakapták.

Ebbôl adódik a galiba. A bérlôk, még jelenlegi lakók berzenkednek a régi-új tulaj követelései, túlkapásai ellen. A Kerekes testvérpár pedig azt mondja: mivel tulajdonosok, az udvaron, az épületben úgy járnak el, ahogy jónak látják. Azzal kötnek bérleti szerzôdést, aki megérdemli, hogy lakójuk maradjon. Viszont az ingatlannal együtt ôk egy helyzetet is örököltek, amely rajtuk kívül sok más ember: felnôtt, gyermek, 30-35 személy életét is érinti. Ettôl nem lehet elvonatkoztatni. Habár immár törvény védi az államosított házak tulajdonosainak jogait, ugyanakkor a bérlôk jogai sem maradhatnak védelem nélkül. Bármilyen a múltunk, és bármilyenek voltak annak törvényei, azokat, melyek még érvényben vannak, be kell tartani.

A Szentgyörgy téri ház ügye immár a polgármesteri hivatalhoz is eljutott. A lakók, jelenlegi bérlôk a hivatalhoz kezdtek járni lakást követelni. Például Gáspár János családja 10 személybôl áll. Cigányok. Habár egyetlen nagyobb helyiségben, egy volt mûhelyben élnek, gondozottak. A szép, felnôtt lányok a földön alusznak. Az udvaron volt egy vízcsap, oda jártak vederrel vízért. De a régi-új tulajdonos felszámolta a csapot. "Mert mindig elromlott" — érvel Kerekes Miklós. Azóta Gáspárék a szomszédokhoz járnak vízért. Szóval Gáspárék elmentek Orbán Dezsô alpolgármesterhez panaszkodni, hogy a tulajdonos ki akarja tenni ôket. Ezen a szálon indultam el helyzetelemzésre, nyitottam rá a ház lakóira.

Kerekes Miklós háztulajdonos: "A legtöbb baj Tordaiékkal van. Ki fogom lakoltatni ôket", csakhogy Tordaiék is emberek. Nekik is vannak jogaik. Egy 32 négyzetméteres, két kis szobából, konyhából álló lakásban öten élnek: a férj, aki Magyarországra jár dolgozni, a két Tordai-lány és egyikük kisgyereke. A másik lány terhes. Eddig 87 lej házbért fizettek. Kerekesék úgy döntöttek, január 1-jétôl négyzetméterenként fél dollár házbért kérnek, tehát Tordaiék ennek alapján havi 140 ezer lejt kell fizessenek, habár se vécéjük, se fürdôszobájuk nincs. Januárra, februárra kifizették a bért, de közben az asszony — mint mondja — beteg lett, s egy ideig nem fizetett. Kerekes Miklós beperelte a Tordai családot, s mivel betegsége miatt Tordainé a tárgyaláson nem jelent meg, ki is mondták az ítéletet: el kell hagyniuk lakásukat. Viszont Tordaiék fellebbeztek, és az újabb tárgyalás október 19-re van kiírva. Tordaiék sok mindent felrónak a Kerekes testvérpárnak. Például, hogy az udvaron levô két angol WC közül az egyiket bezárták, emiatt a másikra 25 személy jár szükségét végezni. Ami a legfurcsább: eddig használtak egy pincét, mely tele van holmijukkal. Kerekes Miklós a pincelejáratot befalaztatta, így dolgaikat sem tudják kihozni. Késôbb Kerekes Miklós azt mondta errôl: "Nem is fogják megkapni azt a sok mindent, ami ott van. Szerintem lopott holmiról van szó. Máskülönben sok éven át jogtalanul használták a pincét, ami egy másik lakónak, Dobrikán Gyöngyinek van kiutalva. De ô soha nem használhatta. Majd amikor Tordaiék kiköltöznek, akkor esetleg kivihetik holmijukat a pincébôl."

Az utcára nézô lakás egy részében Sabãu Marius és neje, Mioara él, gyerekük kétéves. Nekik állami szerzôdésük van, mely 1999 végéig érvényes. Kerekesék a 11-bôl eddig négy lakóval kötöttek új szerzôdést, Sabãuékkal nem, mert több mint 300 ezer lejes bért állapítottak meg számukra, és a Sabãu család azt mondta: nem fizetnek annyit, és nem törvényes, hogy Kerekes Miklós ennyit követeljen tôlük. Kerekes pedig azt állítja: Sabãuékat is ki fogja lakoltatni, mert nem hajlandók szerzôdést kötni.

Azt is sérelmezik a lakók, hogy a Kerekesék által megkötött négy bérleti szerzôdésben az szerepel, hogy minden javítás, karbantartás a bérlôket terheli, tehát a háztulajdonosnak semmi kötelezettsége nincs, csak beszedi a házbért.

Tordaiék és Sabãuék azt mondják: a régi- új tulajdonosok egyetlen bérlôvel, Dobrikán Gyöngyivel vannak jóban, akinek lakását tataroztatták, és minden tárgyaláson ôt használják fel tanúként, és ô mindig úgy vall, ahogy az Kerekeséknek megfelel. Igencsak sérelmezik a vízfogyasztás ügyét. A nyáron Kerekes Miklós betonoztatott, tataroztatott az udvaron, munkások jártak oda, sok vizet fogyasztottak. A házban egyetlen vízóra létezik. Két hónapra az ötszemélyes Tordai család több mint 200 ezer lejes vízdíjat fizetett. Gáspárék, a 10 tagú cigánycsalád pedig ezek szerint több mint 400 ezer lejes vízdíjat kellett törlesszen, csak kérdés, hogy mibôl, mert mindössze ketten keresnek. Egyébként a gyermeknevelési pótlékból, és ôk tudják, hogy még mibôl élnek.

Természetesen a Kerekes testvérpárnak is megvannak a maguk szempontjai. Ôket is meg lehet érteni: ötven éve várják az igazságtételt. "A házat visszakaptam úgy, ahogy államosítva volt: ami mûhely, azt mûhelyként, ami lakás volt, azt lakásként, és eszerint fizetek adót, a mûhelynek való helyiségekért nagyobbat, mint a többiért" — mondja Kerekes Miklós, aki nemrég még a Prodcomplexben dolgozott... A közüzemek lakásgazdálkodási részlege sokáig nem akarta elismerni, hogy ilyen formában történt a visszaszolgáltatás. A polgármesteri hivatalban is nehezen tisztázta, hogy a volt mûhelyekben a lakóknak nincs mit keresniük . Ezek valójában minden komfortot nélkülözô kis odúk. Kerekes Miklós azt állítja: ô nem a 112-es , az államosított házakat visszaszolgáltató törvény szerint kapta vissza házát, hanem törvényszéki végzéssel. Ezt a hivatal is elismerte. A lakóknak viszont azt mondja a lakáshivatal: a 112-es törvény alapján a tulajdonos vagy lehetôvé kell tegye a további lakhatást, vagy ha nem skar bérlôket, nekik más lakást kell biztosítsania. Viszont egy iratban a helyi tanács elismerte: a törvényszéki jogerôs végzés miatt Kerekesék azt tesznek a házban, amit akarnak, úgy állíthatják vissza, ahogy volt. Kerekes Miklós kérte a hivatalt: a volt mûhelyekben lakóknak adjon lakást, mert ô újra mûhelyeket akar létesíteni, kft-knek akarja bérbe adni ezeket. "A vizes, betonos, WC, vízcsap nélküli helyiségekben lakni nem lehet" — állítja Kerekes Miklós, és ebben igaza van. Csakhogy ezeknek az embereknek, volt bérlôknek tetô kell a fejük fölé.

"Én csak azokkal kötök szerzôdést, akik olyan épületben laknak, ami eredetileg is lakásnak készült, mert ha a volt mûhelyeket lakásként adom ki, rögtön jönnek az illetékesek, s megbüntetnek, mert nincs WC, nincsenek meg a körülmények", érvel Kerekes Miklós. Jelenleg négy lakásszerzôdés létezik négy lakóval, és a Tordaiéké, akikkel pereskednek. Velük kapcsolatban Kerekes Miklós kérte a kilakoltatási eljárás beindítását.

Az udvaron levô két angol WC-bôl az egyiket Kerekes Miklós rendbe tetette, s akiknek szerzôdésük van, azoknak kulcsot adott hozzá. A többi 25 személy jár a másik közös WC-re. A házbérre azt mondja: annyit kér, amennyit akar, és ami után adót fizet. Vannak olyan lakók is, akik a helyzet rendezetlensége miatt semmit nem fizetnek. Ilyen például Tüzes László kft-tulajdonos. Kerekesék szerint 55 millió lejjel tartozik nekik.

A ház, amelyben a Kerekes testvérpár az udvar hátsó részében él, vizes, tönkrement. Persze szeretnének saját tulajdonukban, a legjobb lakásban, a fronton lakni. Csakhogy ott lakók vannak: Sabãuék, meg két idôs, egyedülálló asszony. Egy harmadik, Moldován néni, a legrégibb lakó ötven év után (!) elköltözött egy barátnôjéhez, mert nem tudta megfizetni azt a házbért, amit Kerekesék követeltek.

Az utcára nézô ház földszintjén Kerekes Zita üzletet akart nyitni, de a polgármesteri hivatal 1997-ben azt a részt kiadta Vlad Eugennek, aki módosításokat végzett a házon, anélkül, hogy erre a tanácstól átalakítási engedélye lett volna. Ez az üzletnek való rész addig üresen állt, a régebbi lakó kiment Amerikába. A lakásvállalat visszadobta Vlad Eugen szerzôdését, mert már készen állt az államosított házak helyzetét rendezô törvény. De a tanács lakáshivatala mégis Vlad Eugennek utalta ki az épületrészt. Vlad Eugenre is kilakoltatás vár, mondja Kerekes Miklós.

"Amelyik lakónak jó körülményeket tudok biztosítani, és aki rendesen lakbért fizet, az marad, a többinek mennie kell, mert szerzôdést velük nem kötök" — jelenti ki kategorikusan.

Természetesen a volt Szentgyörgy tér 6. szám alatti helyzet nem az egyetlen ilyen természetû bonyodalom. Nemcsak Kerekesék és lakóik vitatkoznak azon, hogy immár kinek mihez van és mihez nincs joga. Mellau György jogtanácsostól érdeklôdtünk, és megtudtuk: az 1973-ban keletkezett 5-ös lakbérleti törvény 1996-ig volt érvényben, ekkor a 114-es törvénnyel felfüggesztették, ez az összes addig érvényes, erre vonatkozó jogszabályt megsemmisítette, kivéve az 5-ös törvény 4-es cikkelyét és 63-as fejezetét, mely kimondja: a lakbérleti díj ugyanaz marad, mint ahogy azt az 5-ös törvény elôírta, tehát négyzetméterenként 2,40 lej. Bármilyen furcsa, de ez így van. És ez a törvénycikkely a magántulajdonban levô házakra is vonatkozik, tehát a tulajdonosi minôségtôl független. A tulajdonos csak abban az esetben állapíthat meg akkora házbért, amekkorát akar, ha újonnan köt szerzôdést valamely bérlôvel, tehát annak nem volt régebbi fôbérlôi szerzôdése. A Köztársaság tér 6. szám alatti lakóknak érvényes bérleti szerzôdésük van, hiszen 1994-ben minden ilyen fôbérleti szerzôdést automatikusan törvényileg 5 évre meghosszabbítottak, és ezt az intézkedést nem lehet egy törvényszéki végzéssel megsemmisíteni. A szakminisztériumban dolgoznak azon a törvényen, mely egy reális bérleti díjat ír majd elô, a lej mai árfolyamának megfelelôt. Jövôre tehát lejárnak a bérleti szerzôdések, és akkor majd újabb intézkedés válik szükségessé, mely tisztázza e lakók jogait.

Kerekes Miklós és testvére, Zita asszony sietsége valahol érthetô, de ez nem csaphat át embertelenségbe. Az ötven évvel ezelôtti igazságtalanság, amikor megfosztották szüleiket jogos tulajdonuktól, véleményünk szerint nem tetézhetô azzal, hogy egy év alatt, a bérlôk helyzetét semmibe véve, megpróbálják visszaállítani az öt évtizeddel ezelôtti helyzetet. Mindnyájuk: tulajdonosok és bérlôk részérôl megértés, türelem szükségeltetik, másként hamarosan vasvillával fognak egymásnak esni. A rendôrök már eddig is többször kiszálltak a helyszínre hol a tulajdonosok, hol a bérlôk hívására.

Erdôszentgyörgyi Népújság — melléklet

Évek óta hadakozik Erdôszentgyörgy, hogy várossá nyilvánítsák. Ennek elônyeirôl nem kell itt részletekbe bocsátkoznom, de idôrôl idôre érdemes megvizsgálni, hol is áll a folyamat. Az ügyrôl Barabás Mihály polgármestert kérdezzük:

— Mi az, amit még fel kell mutatni ahhoz, hogy a városi státust elnyerjék?

— Több területen fejlesztéseket kell végeznünk, ezek közül a vízellátás felújítása a legsürgôsebb.

Mindenekelôtt a meglévô, több évtizedes csövek felújítását és a régi vízüzem modernizálását kellene elvégezni. A munkálatok mintegy kétmilliárd lejbe kerülnének, ebbôl már van 50 millió lejünk, amibôl elkezdhetjük a hosszú folyamatot, amivel egy ilyen fejlesztés jár. Pillanatnyilag az elôtanulmányt készítjük.

Ezenkívül egy új vízüzemet kellene építeni és azt bekötni a régi hálózatba. Az új vízüzem elôtanulmánya készen van, a megvalósíthatósági tanulmánnyal együtt, mindkettôre megvan az állami jóváhagyás, sôt létezik az a kormányhatározat, amely elrendeli, hogy erre a pénzt az állami költségvetésbôl elkülönítsék. Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy elkezdhetjük a részletes tanulmány elkészítését, gazdasági számításokat végezhetünk.

— Mennyibe kerül az új vízüzem létesítése?

— A munkálatok elvégzéséhez több mint 14 milliárd lejre van szükségünk, amelynek egy részét már a jövô évi költségvetésbôl várjuk, hogy el tudjuk kezdeni a tényleges építkezést. Ezzel azonban a víz ügye még nincs befejezve, hátravan még a szennyvízcsatorna felújítása, ami minimum 8 milliárd lejbe fog kerülni. Reméljük, ez is benne lesz a jövô évi költségvetésben. A szennyvízcsatorna felújítására már minden engedély megvan, a napokban megkapjuk a környezetvédelmi hivatal engedélyét is és akkor újabb lépést tudhatunk magunk mögött.

— Mi szükséges még a városiasodáshoz?

— Még rengeteg mindent kellene létesíteni, vagy a régi épületeket felújítani, itt van például a törvényszék létesítése, amellyel a megyei törvényszék elnöknôje foglalkozik, a kórház felújítása és modernizálása stb. Ez utóbbit jó volna úgy megoldani, hogy ne csak Erdôszentgyörgyöt lássa el, hanem az egész régiót, nemcsak azért, mert ezzel a környezô falvak nyernének, hanem mert így a költségek is megoszlanának.

Nem tudni, mikor lesz mindezekbôl valóság, mert a pénz itt is, mint mindenhol meghatározó elem, de próbálkozások történnek. Az eredmény azonban még várat magára.

Bármennyire is furcsa, az idei esôzések nem csak a folyóparton levô házakat érintették, hanem azokat is, amelyek távol esnek tôlük, nevezetesen az óvoda épületét. A júliusban nagy mennyiségben lezúduló víz az épület felsô felén befolyt és annak rendje és módja szerint az alsó felén távozott. Emlékeztetôül pedig háborús állapotokat idézô termeket hagyott maga után. Hoju Erzsébet, az óvoda igazgatónôje még ennyi hónap után is borzadva meséli:

— Nem hittünk a szemünknek. Miután 1991-ben a rotterdami testvérgyülekezet segítségével olyan szépen rendbe tettük, mindannyiunknak fájt. Hiába csak egy munkahely, de már olyan régóta itt dolgozom, hogy érzelmileg is kötôdöm hozzá. 1946-47-ben már ebben az épületben jártam óvodába, és azóta hány meg hány generáció... Mindenesetre egész nyáron szárítottuk a termeket, szerencsére vakáció volt és nem voltak itt a gyerekek. A szülôk nagyon sokat segítettek: felszedtük a padlót, árvereztük, amit lehetett, hogy valami pénzhez jussunk, aztán ugyancsak a szülôk segítségével lepadoltuk. A festést az iskola végeztette el, fertôtlenítettünk és így megkaptuk a mûködési engedélyt.

Sajnos, az épület egy része még így is használhatatlan, a többinek pedig a díszítésére is szûken jutott idô. Ettôl függetlenül idén 106 gyerek jár ide, amibôl — míg a teljes épületet fel nem újítjuk — egy csoport a napközi épületében van. Erre a több mint száz gyerekre jut öt szakképzett óvónô. Idén csak 80 gyereket jelentettek le, mert hiába írja elô a törvény, hogy egy csoport maximum 20 gyerekbôl állhat, nincs terem, ahova újabb csoportot tehetnének. A megoldás egy új óvoda lenne, de erre egyelôre gondolni sem lehet. Marad a régi, és azt kell a lehetô legjobban kihasználni. Így is nagy dolog, hogy van kis-, közép-, nagy- és iskolaelôkészítô csoport, sôt egy 24 fôs román csoport is román anyanyelvû óvónôvel. A nehézségeknél azonban nagyobb az öröm, hogy olyan sok gyerek van, mint még soha. A nagy létszám nem csak annak köszönhetô, hogy sokan nem tudnák a napi 9000 lejes napköziotthoni ellátást kifizetni, hanem a szakképzett óvónôk munkáját sokan megbecsülik.

— Most nehezebb egy kicsit, de amikor hidegebbre fordul az idô, akkor megcsappan a számuk . Pedig a fûtéssel, amit az iskola fizet, nincs baj, de az elsô havasesôvel együtt lemorzsolódnak. Így inkább elfogadjuk azt a négy-öt gyereket, akikkel már úgysem lehetne új csoportot alakítani — mondja az igazgatónô és már további terveikrôl beszél, — Aztán újra jön a nyár, és ki lehet menni az udvarra. Ennek a teljes rendbehozatala még várat magára, a kerítést is meg kell csináltatni, hogy mikor senki sincs az óvódában, ne lehessen tönkretenni.

Munkájuk eredményérôl meg nemcsak a mindenkori elsô osztályosok teljesítményei beszélnek, hanem a hosszú évek után szülôkként visszatérô egykori tanítványok, akik gyereküket ide hozzák.

Remények az ôszben

Viszonylag félreesô helyen, a Nyárádszeredát a Küküllô mentével összekötô szûk völgyben fekszik Havad község, kis, csendes falvaival. Az esôs ôszi napok méginkább portájukon rekesztik a gazdákat, s ha egy-egy délelôtt kisüt a nap, akkor is csak kaszálgatni lehet a határban. De hogy mikor lesz belôle takarmány, nem tudni, hisz sok helyen még a nyári boglyák is a mezôn maradtak. Az utcákon alig találkozni emberekkel, s a gyermekzsivaj is elült, az apróságok ismét az iskolapadokat koptatják.

A havadi polgármesteri hivatal kis épületében az alkalmazottak is csendben dolgoznak, nem sokan kopogtatnak a hivatal ajtaján. Így Dósa Mihály polgármesterrel és Kaffai Endre titkárral nyugodtan beszélgethetünk a község gondjairól, de a sikeres megvalósításokról is.

Dósa Mihályt két éve választotta vezetôjévé a község, a fiatal, ambíciózus polgármester igyekszik is bizonyítani. Elônytelen fekvésénél fogva a község ma sem különbözik sokkal a 60-as évek képétôl. Bár iskolái, egészségügyi rendelôje, üzlete, aszfaltútja, postahivatala van, s a lakóházak többsége újraépült, a falu élete mégsem változott meg gyökeresen. A 70-es évektôl Nyárádszereda és Erdôszentgyörgy nyújtott munkalehetôséget a község lakóinak, de az itthonmaradottak csak a mezôgazdaságból élnek, mert állami befektetés hiányában ipari létesítmény itt nem jött létre. A szûkre szabott vagyonból — jóindulattal mondva is — csak annyi jut, hogy évrôl évre egy-egy folt eltûnhessen. A község idei költségvetése közel 400 millió lej, de ennek csak 5%-át képezik a helyi források. A tavaly sikerült az iskolában falburkolatot készíteni, így az idén inkább csak meszelésre, kisebb javításokra és tüzelôre kellett költeni. Szintén a tavaly sikerült több mint 6 kilométeren kiásni és néhol megerôsíteni a patakot és a sáncokat, ennek is köszönhetô, hogy az idei árvizek megkímélték Havadot, károkat inkább csak Vadasdon jegyeztek (néhány nap múlva éppen az újjápítésre szánt összegek sorsáról fog tárgyalni a helyi tanács). Jutott egy kevés az idén is az utak és hidak feljavítására, szeretnék a leromlott területeket fásítani, Gegesben visszaállítani az egykori sportpályát. Ha elegendô pénzt kapnak, a következô évre tervezik a rigmányi kultúrotthon kibôvítését is.

A gegesi származású polgármester a községi titkárral közösen számol be eddigi munkájuk legnagyobb eredményérôl: július 17-én az 1998. évi 421-es sz. határozatával a kormány jóváhagyta a gáz bevezetését a községbe. Nemsokára megalakult a községi bizottság, folyik a jelentkezések összeírása. Rigmányban már az elsô napokban 100%-os volt az igény (bár a község 1097 ha erdejét szinte teljes mértékben visszaigénylik a tulajdonosok). Remélik, hogy nemsokára eljezdôdhetnek a tervezési munkálatok is, ígéreteik vannak arra nézve, hogy a gegesi határból lehozható fôvezeték költségeit esetleg állami támogatásból fedezhetik, így talán kevesebb lesz a családonkénti kiadás.

Amint visszaindulok Nyárádszereda felé, egy percre belépek az iskolába is. Az óvodából a környezetet meg nem szokott csöppségek pityergése hallatszik ki, az összevont I-IV. osztályban (ahová alig több mint tucatnyi gyerek jár) egykori kollégám, Csalóka Ernô magyarázza lelkesen a betûk csodáit. Az iskolaudvar csendes. Ugyanúgy, mint a hétköznapi délelôttön a falvak is. Csak Rigmányban találkozom néhány ünneplôbe öltözött emberrel, akik istentiszteletrôl térnek haza (a kis falu az egyházmegye lelkészi értekezletének házigazdája volt e napon). A szeredai tetôre vezetô út már hónapok óta beszakadt (a folytonos töltögetés, foltozgatás már nem elég, ide támfal kellene), a Székelykeresztúrról naponta a Nyárádmentére járó tejesautó is inkább Ákosfalva felé kerül. A kérdés már úgy vetôdhet fel: ilyen körülmények között vajon melyik pillanatban fogják beszüntetni a községet Vásárhellyel összekötô napi két autóbuszjáratot is?

430 géppel Koszovóba

A NATO 430 repülôgépbôl álló légi csapatot toborzott össze a tagállamok hadseregeinek légierejébôl az esetleges koszovói beavatkozásra. A gépek több mint fele, hozzávetôleg 260 amerikai. Az Egyesült Államok védelmi minisztere, William Cohen elmondta: a NATO bármikor felhatalmazhatja fôparancsnokát a katonai akció elkezdésére, de ez nem jelenti a cselekmények automatikus elindítását. Az erre vonatkozó engedély megadásával az illetékesek elôreláthatólag megvárják, míg a leendô új német kancellár, Gerhard Schröder befejezi a washingtoni látogatását. Mindazonáltal továbbra is bíznak benne, hogy Slobodan Milosevic jugoszláv elnök idôközben jobb belátásra tér és nem kerül sor a katonai fellépésre.

Halasztás a Bell-ügyben

A Bell Helicopters-szerzôdést nyilvánvalóan el kell halasztani — állítja Vasile Radu kormányfô, miután találkozott az amerikai adminisztráció, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap képviselôivel. Mindhárom fórum tagjai egyetértettek abban, hogy Romániában pillanatnyilag egy ilyen projekt nem vitelezhetô ki — nyilatkozta a kormányfô.

Védelmiek találkozója

A nemzetvédelmi minisztérium nyilatkozata szerint ma és holnap (október 9-10.)Constantin Dudu Ionescu államtitkár és küldöttsége a magyar honvédelmi államtitkár- helyettes, Gyarmati István meghívására Magyarországra látogat.

Felvételi tájékoztató

Október 10-én az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Ifjúsági Fôosztálya és az Országos Magyar Diákszövetség találkozót szervez a nagyváradi Ady Endre Líceumban. Itt a középiskolások tájékoztatást kaphatnak a továbbtanulási lehetôségeikrôl, a felvételik rendszerérôl, ösztöndíj-, szállás- és étkezési lehetôségekrôl.

Magyar kulturális hét Rómában

A beteg gyermekek gyógyítására ajánlja fel bevételeit a szombaton Rómában kezdôdô magyar kulturális hét, amelyen olyan ismert mûvészek is fellépenek, mint Sebestyén Márta és Eperjes Károly. Az október 18-ig tartó kulturális hetet a Stílus Alapítvány rendezi, a budapesti Olasz Kulturális Intézet, a római magyar nagykövetség, a római városháza és több más intézmény, cég támogatásával. Fôvédnökei közt van Gönz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke és Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

A Riporterek Határok Nélkül szót emel

A Riporterek Határok Nélkül elnevezésû nemzetközi sajtó-érdekvédelmi szervezet Gönz Árpád magyar államfôhöz fordult levélben, azt kérve, tegyen meg mindent, hogy a Kurír ezután is szabadon megjelenhessen. Mint ismeretes, eddig a Kurírt más állami ellenôrzés alatt álló kiadvánnyal együtt a Postabank finanszírozta. Az érdekvédelmi szervezet szerint az új kormányhoz hû vonaláról ismert kiadványok változatlanul megjelennek, míg a Kurír, illetve a Magyar Narancs nem.

Terminátorok az olasz utakon

Az olaszországi alvilági bandák páncélozott terepjárókkal törnek utat a külföldrôl behozott csempészárunak a szó szoros értelmében, félresöpörve az útból a rendôrségi jármûveket és a magánautókat is. A terepjárók elejére kihegyezett vasrudakat szerelnek, ezek kísérik a több millió lírát érô rakományt a célhoz. A rendôrség megfigyelései szerint az ilyen akciókban semmi sincs a véletlenre bízva és egyáltalán nem jellemzô rájuk az olaszos trehányság és bürokrácia.

Nobel-díjak osztása

Bár tegnap délelôtt a svéd királyi akadémián bejelentették, hogy Jose Saramago portugál író kapja az idei irodalmi Nobel-díjat, hétfôn, kedden és szerdán pedig a fizikai, orvosi, kémiai és gazdasági Nobel-díjak nyerteseit ismertetik, a nyilvánosságra hozatalra csak október 16-án kerül sor. A kitüntetéseket illetve a 7,6 millió svéd koronát hagyományosan december 10-én adják át. Közben már ismertették az Alternativ Nobel díj néven ismert, a Helyes Életmód Alapítvány idei kitüntetéseit, amely olyan személyeket illet meg, akik példamutató gyakorlati választ adnak az emberiség legégetôbb problémáira. Kelet-Közép- Európában idén a horvátországi Katarina Kruhonja, az eszéki Béke, Erôszakmentesség és Emberi Jogok központja igazgatónôje, valamint Vesna Terselic, a horvátországi háborúellenes mozgalom egyik alapítója kapja meg a kitüntetést és a vele járó 1,8 millió svéd koronát.

Ceusescu pizsamái a leprásoknak

A kormány a néhai diktátor pizsamái és öltönyei közül jópárat egy vidéki lepratelep 35 lakójának adományoz. Ezenkívül újabb árveréseket is terveznek, amelyen a Ceausescu házaspár hagyatékából értékes egzotikus bundák, ékszerek kerülnek kalapács alá.

Hazaértek a sziámi ikrek

A három hete Szegeden szétválasztott sziámi ikerpárt szerdán délben édesanyjuk hazavihette az Arad megyei Kisperegre. A sikeres mûtét után most már a kisperegi orvos látja el ôket, míg az egy hónap múlva esedékes ellenôrzésre sor kerül

A 2000. év — informatikai konferencia

A Magyar Business Leaders Fórum szerdán konferenciát tartott, amelynek témája a 2000. év számítástechnikai problémájának megfelelô kezelése. A jelenlevôk egyetértettek abban, hogy a rendelkezésre álló 15 hónap már nagyon kevés, de ennek ellenére csak a nagyobb méretû vállalkozások kezelik megfelelô súllyal a problémát. Többen elmondták, hogy a magyar közigazgatási szféra is komoly késésben van.

Halogatják a koncesszionálást

Többszöri próbálkozás után sem sikerült koncesszióba adni a marosszentgyörgyi sósfürdôt. Egy görög cég romániai képviselôje megvásárolta ugyan a feladatfüzetet, ám a versenytárgyalásra hiányos dokumentációval érkezett, ezért nem fogadták el jelentkezését. Vizi József polgármester elmondta, közölték az ügyféllel, abban az esetben, ha január 24-ig kifizeti az 1998 és 1999-es évre szóló bért — pontosabban 2 milliárd 80 millió lejt — az érdeklôdô cég koncesszionálhatja a fürdôt. A befolyó összeget a polgármesteri hivatal a község útjainak javítására szándékszik fordítani.

HES-ünnepség

A Volt Hadifoglyok Érdekvédelmi Szövetsége (HES) szombaton délelôtt 10 órától az RMDSZ Maros megyei kirendeltségének székhelyén, a Zonda-teremben megemlékezést tart a volt hadifoglyok hazatérésének 50. évfordulója alkalmából, utána pedig megkoszorúzza a református temetôben levô két egymás melletti emlékmûvet.

Múmiák

A Teszerakt Sci-fi klub szervezésében ma délután 5 órakor Szatmári Zsoltnak a múmiákról szóló elôadását hallgathatják meg a MADISZ Vásárhely, Dózsa György utca 9. szám alatti (81-es szoba) székhelyén.

Magyar szakos tanárok találkozója

A nyári továbbképzôk magyar szakos pedagógus résztvevôi osztják meg tapasztalataikat az érdeklôdôkkel október 12-én, hétfôn 19 órától a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea u. 6.), a Pedagógus Klub keretében.

Teniszverseny

Viszlát, vakáció!-teniszverseny színhelye lesz a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem salakpályája. A szombaton 12 órától kezdôdô megmérettetésen 13-16 éves fiúk vehetnek részt.

Új könyv

A vásárhelyi Custos Kiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg S. Székely Attila: Moartea ca problemã a psihologiei címû kötete. A pszichológiai kutatások eredményeit tartalmazó könyvet tanár és diák egyaránt haszonnal forgathatja.

Hahota-kabaré a kultúrpalotában

A Hahota színtársulat október 13-án, kedden este 7 órakor Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében Elég a drámából címmel rendkívüli kabaréelôadást tart. Mûsoron: Vaszary Gábor A frakk, Lôricz Miklós A torreádor, Az idegenvezetô és Éljen Napóleon! címû bohózatai. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

Együttmûködés és fejlesztés

Miután a hónap elején Constantin Stefãnescu, Segesvár polgármestere a La Valetta helységben tartott háromnapos, Európai történelmi városok együttmûködése címû tanácskozáson vett részt, október 8-9-e között a Csíkszeredáben sorra kerülô szemináriumra hivatalos. Ez utóbbi megbeszélés témája Közép- és Kelet- Európa fejlesztésének nehézségei.

Turisztikai tanfolyam

Minden hétfôn 19 órától várják a 16 éveset betöltött lányokat és fiúkat az Egyetemi Kultúrház melletti Kelemen-Maros Turista Egyesület által szervezett sport-turisztikai tanfolyamra. Vasárnap reggel 4.25 órakor kirándulást szerveznek a Nyágra—Zászpás- sziklákhoz, majd hétfôn este 7 órakor az egyesület székhelyén (N. Grigorescu u. 19. szám, I. emelet) T. Rácz Zoltán Görgényi-havasokról szóló elôadását hallgathatják meg az érdeklôdôk.

Ígéret Siemens-telefonközpontra

Az 1999-es beruházási tervben szerepel Gyulakuta, Bordos és Vécke digitális telefonközponttal való felszerelése. A Távközlési Minisztérium jóváhagyta azon kérést, hogy 600 számot tartalmazó Siemens-központot helyezzenek üzembe a községben, így a jövô évben a község ezen problémája is megoldódik.

Csôszleányokat és -fiúkat várnak

Holnap az utolsó nap, amikor még jelentkezhetnek a csôszleányok és -legények az október 24-én sorra kerülô néptánc, -dal és -viselet találkozóra, amelyen a Nyárádmente szüreti hagyományait ápoló csoportjai lépnek fel. Feliratkozni a Bocskai István Közmûvelôdési Egyesületnél, illetve az 576-401-es telefonon lehet.

Útjavítások Dicsôben

Napok óta útjavítási munkálatok folynak Dicsôszentmártonban. Miután az Iskola, Ipar és Ifjúság utcákban befejezték a kátyúzást, a napokban nekifogtak a Borzás negyedbeli Vasile Moldovan prefektus utca járhatóvá tételéhez. A munkálatok befejezése után a Gyár és a Gecsat Rt. melletti utcákban folytatják a javítást.

Védjük javainkat!

A megye területén hét vagyonvédelemre szakosodott, valamint 16 riasztóberendezéseket gyártó cég létezik. A polgárôrségen pedig állandó diszpécserszolgálat mûködik, ahova betörés esetén érkeznek hívások. Azon magán- illetve jogi személyek, akik javaikat biztonságban szeretnék tudni, bizalommal fordulhatnak a Megyei Rendôrfelügyelôség közrendészeti osztályához — olvashatjuk a rendôrség szerkesztôségünkbe eljuttatott átiratában.