Miként Nagy István színmûvész mondotta, a kivégzések zord hajnalai után szép nappal is lehet, emlékezni. Így volt ez tegnap délután a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett székely vértanúk emlékmûvénél, ahol az egybegyûltek az Aradon kivégzett tizenhárom tábornokra is emlékeztek. Az egyesített kórusok Vörösmarty Szózatát énekelték Hajdó Károly vezényletével. Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szólt elsônek az emlékezô gyülekezethez. Nemeskürty István 48-as vonatkozású mûveibôl Kovács Ágnes és Viola Gábor színmûvészek olvastak fel részleteket. Fodor Imre polgármester emlékezô beszéde után megköszönte a városnak, az egyházaknak, nemkormányzati és mûvelôdési szervezeteknek a városépítéshez nyújtott segítségüket. Visszatérve a múlthoz, ez a megemlékezés kötelez bennünket — mondta. Liszt Ferenc Magyar ünnepi dala következett, Csiky Ágnes vezényletével. Gál Márton a marosvásárhelyi RMDSZ-körzetek nevében köszöntötte az egybegyûlteket, a marosvásárhelyi magyarságot, ezt követôen Antal Tibor, a Kántorképzô Fôiskola növendéke a Csángó éneket énekelte. A székely vértanúk emlékmûvét megkoszorúzta az RMDSZ Maros megyei szervezete (Kolcsár Sándor, Kiss István), az RMDSZ Maros megyei tanácsosai (dr. Benedek Imre, Tôkés András), az RMDSZ városi tanácsa és polgármestere (Csíky Boldizsár, Fodor Imre), a marosvásárhelyi tagság, az EMKE, a szovátai RMDSZ szervezete, a Lorántffy Zsuzsánna Nôegylet, a volt Hadifoglyok Szövetsége. A kegyelet utolsó koszorúját Kádár Eszter Barbara négyéves kislány helyezte a vértanúk emlékmûvére. A megemlékezô ünnepség a nemzeti ima és a Székely himnusz eléneklésével ért véget. (Minden kegyeletsértés nélkül el kell mondanunk, hogy a tavalyihoz képest szokatlanul kevés volt a résztvevô; jobb szervezéssel talán nagyobb közönsége lehetett volna a keddi megemlékezésnek.)

EXKLUZÍV

— Nem volt meglepetés számunkra a kinevezése, viszont az ön ellen, már a parlamenti bizottságban történt meghallgatása után elindított párt-, illetve sajtókampány nyomán úgy tûnt, legalábbis egy ideig, hogy mégsem válik valósággá. Mi történt valójában?

— Amikor Constantinescu elnök Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság elnökével Marosvásárhelyen járt, 1997. májusában, fölajánlotta nekem ezt a tisztséget. Hozzátette, ha én elvállalom, akkor úgy gondolja, hogy része lehetek annak a reformnak, amelyen a román külügynek is át kell mennie az elkövetkezô idôszakban. Én akkor nagyon sokat fontolgattam azt a szerepet, amit itthon töltök be azzal, amit Finnországban tölthetnék be, és végül úgy döntöttem, hogy elfogadom. Elsôsorban azért, mert az utóbbi kilenc évben nemzetközi téren szerzett tapasztalataimat hasznosíthatom Románia euroatlanti integrációs törekvéseinek megvalósításában. Közben miniszterváltás volt a külügyben. Adrian Severin idején senki nem vette fel velem a kapcsolatot. Miután Andrei Plesu lett a miniszter, az elsôk között voltam, akikkel kapcsolatba lépett, és megújította az államelnök részérôl korábban tett ajánlatot.

— A júliusi maghallgatás során, igaz, hogy egy szavazattal, de a parlamenti bizottság elutasította önt.

A parlamenti bizottság valóban ellenem szavazott, egyetlen szavazattöbbséggel, elsôsorban azért, mert a bizottságban többen vettek részt az ellenzékiek közül, mint a hatalomból. Azonban olyan fontos személyiségek, mint Alexandru Paleologu, Marcian Bleahu, Markó Béla, Victor Bostinaru határozottan támogattak. Ez volt a fontos, ennek örültem igazán. Azt hiszem, az Elnöki Hivatal, miután felmérést végzett, megvizsgálta tevékenységemet, összehasonlítva azoknak a véleményével is, akik ellenezték kinevezésemet, hozta meg a döntést. Valószínû, úgy látták, hogy finnországi kinevezésem elôsegítheti egyrészt a román—finn kétoldalú kapcsolatok fellendítését, másrészt pedig hozzájárulhat az euroatlanti integrációhoz. Tudniillik Románia az utolsó száz méteren van, és bár nem szerepel a neve az Európai Unióba elsô körben befutók között, még van egy esélyünk 1999-ben a NATO- csatlakozásra. Egyszóval, mindenképp létszükséglet az euroatlanti integrációs folyamat erôsítése. Ez ugyanakkor jó alkalmat ad a román—magyar történelmi megbékélésre is, mert ez is sokkal könnyebb lesz, ha mind Románia, mind Magyarország ugyanahhoz a közösséghez fog tartozni.

— Ezzel a válasszal tulajdonképpen megelôzte a következô kérdésemet, mégis emlékeztetni szeretném, hogy annak idején, amikor szóba jött a kinevezése, úgy nyilatkozott, hogy nem megy Finnországba, mert mint mondta: "nem akar egyelôre nyugdíjba vonulni". Vagyis csak olyan országban vállalná a nagyköveti tisztséget, ahonnan többet segíthet Romániának, mint amennyit itthonról tehet. Most mégis vállalta. Mi befolyásolta a döntését?

— Finnország nagyon érdekes ország. Aki ismeri a történelmét, a finnek gondolkodásmódját, rájön, hogy sok a hasonlóság Finnország és Románia között. Finnország számára nemrég zárult le az európai integrációs folyamat, nemrég lett az Európai Unió tagja. Tehát egész sor tapasztalattal rendelkezik az integrációs folyamat buktatóit, nehézségeit illetôen. Ez volt az egyik szempont: tanuljunk a finnektôl. Ezen kívül példaértékû, ahogyan a finnek a svéd kisebbségi kérdést kezelik, pedig a svédek valamikor úgymond "uralkodtak" Finnország egy részén. Nem utolsósorban pedig azt mondanám, hogy Finnország jelenleg egyik legdinamikusabb északi ország, ugyanakkor egyik szomszédja Oroszország. Tehát tulajdonképpen híd Kelet és Nyugat között. Ilyen szempontból a finnneknek mind az oroszokkal, mind az Európai Unióval szemben szerzett tapasztalata egyfajta modell lehet, még akkor is, ha Finnország nem tartozik úgymond azon országok közé, amelyektôl elsôsorban függ az európai országok integrációja. Ne feledjük, a finnek arról híresek, hogy ôk a legnagyobb tiszteletnek örvendô európai tisztviselôk, megvan bennük az északi népek kiegyensúlyozottsága, s akikre, ha meggyôzôdtek arról, hogy méltó partnerük vagy, akkor hosszú távon számíthatsz. Romániának pedig hosszú távú partnerekre van szüksége, mert a gazdasági, szociális helyzete nagyon nehéz. Véleményem szerint Finnország lehet az az állam mások mellett, amelyhez érdemes közelednünk. Ennek elérése érdekében mi is hitelképes, szavatartó partnerekké kell hogy váljunk, tiszteletben kell tartanunk a határidôket, és komolyabban kell vennünk a demokráciát, amelyben élünk.

— Ehhez a belpolitikai életnek is stabilabbá kellene válnia.

— Mondhatnám úgy is, hogy humanistábbá, mint amilyen jelenleg, s akkor az imázsunk is jobb lesz.

— Finnország egyike a világ azon országainak, ahol az emberi és kisebbségi jogok a legmesszemenôbben biztosítva vannak. Gondolja, hogy ezt a pozitív példát nagykövetként hasznosíthatja a romániai emberjogi és kisebbségi helyzet javítása érdekében? Van már ilyen téren konkrét elképzelése?

— Az utóbbi években legalább három-négyszer megfordultam Finnországban, s jól ismerem a kisebbségekhez való viszonyulásukat. Hiszem, hogy a finn tapasztalatból fontos konklúziókat vonhatunk le. Ugyanakkor meggyôzôdésem, hogy Romániának saját modellt kell találnia. Arról is meg vagyok gyôzôdve, hogy a román modellnek, saját reményei, lehetôségei arányában figyelembe kell vennie azokat a nemzetközi standardokat, amelyeket Románia is aláírt. 1996-ban, a koalíció létrejöttekor, amelynek az RMDSZ is része, a magyar kisebbség igényeire tekintettel lévô kormányprogram született. Ezt sok nemzetközi szemináriumon üdvözölték. Európa elégedett volt, hogy román modell születik. Ez olyan érték, ami nagyon fontos számunkra.

— Akkor valóban így volt, és úgy látszott, hogy Románia tényleg az európai integráció útját választotta. Viszont a mai helyzet egyáltalán nem mondható modellértékûnek.

— Az a tény, hogy a sajtó egy bizonyos része, meg egyes retrográd politikai erôk nyomást gyakorolnak a közvéleményre, a kormányra és a parlamentre, pont azért, hogy ne jöhessen létre az a nyitás, amelyet mindannyian várunk a kisebbségi kérdés tekintetében, szerintem csak késlelteti a dolgokat. Én azonban remélem, hogy Románia példamutató országgá válhat ebbôl a szempontból. Mert azt is hiszem, hogy a romániai nemzeti kisebbségek helyzetének orvoslása elválaszthatatlan az európai integrációtól. Fontos tény, — még akkor is, ha nem akarunk párhuzamot vonni a kettô között —, hogy Radu Vasile kormányfô washingtoni látogatása a FMI-nél azután történt, miután az RMDSZ arról döntött, hogy nem lép ki a kormányból. Ezek függvényében pozitív fogadtatásban részesült a román miniszterelnök.

— Lehet, hogy éppen azért született meg az utolsó pillanatban az a bizonyos határozat, hogy legyen a tarsolyában, amikor Washingtonba utazik?

— A kisebbségek helyzete a demokrácia egyik velejárója. Enélkül Radu Vasile nem mehetett Amerikába. Azonban inkább azt mondanám, hogy a kormányban volt politikai akarat egy kisebbség problémájának a megoldására. Ilyen szempontból Romániának van esélye és vannak tartalékai is, hogy valóban demokratikus országnak tekintsék. Ehhez azonban politikai bátorságra, polgári bátorságra van szükség elsôsorban, s emellett egy olyan diplomáciára, amely támogatja ezekben a törekvésekben Romániát, és tesz is ezek megvalósítása érdekében. Remélem, én is része lehetek egy ilyen diplomáciának, részt vehetek e diplomácia reformjában.

— Az elôzô kérdéskörhöz kapcsolódva: mi a véleménye a kinevezése miatt ön ellen indított sajtóhadjáratról?

— Számomra ez nem meglepô, mert azok a körök, csoportok és az a sajtó, amelyek évek óta tönkre akarják tenni az imázsát azoknak, akik igazi vátozást akarnak ebben az országban, ilyen pillanatokban mindig elôkerülnek. Most nyilvánvaló, hogy ez a kampány azért folyik, hogy az elnök úr ne nevezzen ki. Ez folyt már a kinevezésem elôtt is, amikor ugyanaz a sajtó, ugyanazok a politikai körök nagyon hevesen tiltakoztak a személyem ellen. Én gondolom, hogy Marosvásárhelyen sokan élnek, akik személyesen ismernek, akikkel dolgoztam, amikor az építészeti líceumban voltam tanár, vagy késôbb a bábszínházban, ismernek a Pro Európa Ligában kifejtett tevékenységemrôl, és gondolom, ezek az emberek meg tudják ítélni, hogy milyen vagyok. Úgy vélem, ezt a kesztyût nem kell felvenni. Utóvégre egy demokráciában mindenki elmondhatja a véleményét. Sajnálatos, hogy néha ezek a vélemények gyanúsítgatásokra és félrevezetésekre adnak okot, dehát tudni kell, hogy azok az emberek, akik közéleti szerepet vállaltak, állandóan ki vannak téve a sajtó támadásainak. Engem csupán a gyanúsítgatások, támadások, a vulgáris kifejezések bántanak. Ezen túl azonban a Pro Európa Liga mindig a sajtószabadság híve volt, ezekben az években kiállt a perbe fogott újságírók mellett. Ez a sajtószabadság a demokrácia fontos része. Amit az extrém pártok és a szélsôségesen radikális sajtó tesz, sajnos az is a demokrácia része. Természetesen visszautasítom az összes vádakat és gyanúsítgatásokat, ugyanakkor azonban nem szerzem meg nekik azt az örömet, hogy ezt a kesztyût felvegyem.

— Mikor foglalja el a tisztségét?

— Már 13-án fogad Finnország elnöke, akkorra ott kell lennem.

— Elutazása elôtt mit üzen a Népújság olvasóinak?

— Biztosítom a Népújság olvasóit, akik mindig közel álltak hozzám, támogattak, amit megköszönök nekik, hogy ezt a kinevezést örömmel, ugyanakkor összeszoruló szívvel fogadom. Örömmel, mert megtiszteltetés számomra, szorongva, mert valóban valami jót szeretnék tenni. Remélem, hogy ez csak rajtam fog múlni.

Népújság ankét

A múlt hét végén, Marosvásárhelyen megtartott rendkívüli SZKT-tanácskozáson több órás vita elôzte meg a végsô döntést, illetve a határozat elfogadását. E határozat arról szólt, hogy a szövetség egyelôre felfüggeszti a szeptember 5-én, Kolozsváron hozott döntését, mely szerint, ha szeptember 30-ig a parlament nem fogadja el a tanügyi törvényt a 36. számú sürgôsségi kormányrendeletben foglaltaknak megfelelôen, akkor szeptember 30-i hatállyal kilép a koalícióból. Az utolsó pillanatban, 30-án este a kormány azonban határozatban rendelte el egy magyar—német egyetem létrehozását. Azért hívta össze Markó Béla szövetségi elnök a rendkívüli SZKT ülést, hogy a testület döntsön a hogyan továbbról. A szavazás során a többség a kormányban maradás mellett adta le voksát. A tanácskozás végén kérdeztünk meg néhány képviselôt, hogy véleményük szerint helyesen döntött-e a Szövetségi Képviselôk Tanácsa?

Markó Béla szövetségi elnök: Annak ellenére, hogy végül is a többség a kormányzati szerepvállalás folytatása mellett döntött, meglehetôsen magas volt az ellenzôk aránya. Az a tény, hogy a döntést heves viták elôzték meg, illetve 37 képviselô nem tartja helyesnek az RMDSZ kormányban maradását, erôteljes figyelmeztetést jelent. Ez azt is jelzi, hogy amennyiben nem tudunk egy valós szemléletváltást elérni koalíciós partnereink körében, akkor az SZKT jelenlegi döntése csak halasztásnak fog bizonyulni. Minden az elkövetkezô idôszak történésein múlik.

Székely Ervin képviselô: Én azt hiszem, hogy az SZKT ésszerû döntést hozott, sôt megkockáztatom, hogy az egyetlen ésszerû döntést hozta meg ebben a helyzetben, hiszen már csak elvi okok miatt sem mondhatott nemet egy magyar—német egyetem létrehozására. Azt hiszem, ez egy óriási politikai hiba lett volna, amely az RMDSZ belpolitikai, de fôleg külpolitikai presztízsét is csorbította volna. Gyakorlati szempontból pedig megvilágította azt a kérdést, hogy a Petôfi—Schiller egyetemet nem az önálló állami magyar egyetem helyett, hanem amellett támogatjuk. A multikulturalitásnak, amennyiben az a kultúrák egymás mellett élését jelenti, természetesen támogatói vagyunk. Úgy gondoljuk, van tennivalónk ennek az egyetemnek a létrehozása érdekében, és hogy szükség van a tevékeny részvételünkre ahhoz, hogy ebbôl a kormányhatározatból egy mûködô egyetem legyen. Emiatt döntöttünk úgy, hogy maradunk a kormányban.

Katona Ádám, Erdélyi Magyar Kezdeményezés: Azok után, hogy a kormánybalépést követôen ketten-hárman-négyen mondtunk nemet, most már a résztvevôknek több mint egyharmada vélekedett így. És ha az elemi etikát betartottuk volna, és azoknak a személyeknek a szavazatát nem számítottuk volna, akik érdekeltek anyagilag abban, hogy az RMDSZ-t kormányba ráncigálva tartsák, akkor most a romániai magyar nemzeti közösség érdekei érvényesültek volna a 37 szavazattal.

Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetôje: A mostani helyzetben ez a döntés egy intô jel mind a saját közösségünk, mind a koalíciós partnerek felé. Kétségtelen, hogy mindenkinek kételyei vannak aziránt, hogy eredményes lehet-e ez a harc, hogy sikerül-e megvalósítani a közösségünknek tett ígéreteinket a koalícóban való részvétel eszközével. Az SZKT ülésén született szavazatarány vélhetôen elgondolkoztatja azokat, akikkel együtt képzeltük el a romániai reform megvalósítását.

Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke: Nem voltak illúzióim afelôl, hogy itt a kilépés mellett szavaznánk, de végre határozott tettet vártam volna az SZKT- tól, hogy nem csak újabb határidôket szabunk, újabb fenyegetôzéseket fogalmazunk meg. Szerintem valami konkrétat kellett volna csinálnunk. És erre javaslatokat is tettünk, voltak radikális vagy kevésbé radikális javaslataink, de azok még szavazásra sem kerültek. Emiatt nagyon-nagyon elégedetlen vagyok. Egyszerûen nem tudom, hogyan fogom majd megmagyarázni otthon az embereknek, akik valami határozott cslekvést vártak volna tôlünk és nem szájtépést, amit csináltunk.

Varga Attila képviselôházi frakcióvezetô: A politikusnak az a feladata, hogy ameddig van esély a kitûzött cél elérésére, addig mindent el is kövessen ennek érdekében. Úgy érzem, most még van esély, tehát helyes döntésnek tartom a kormányzati szerepvállalás folytatását. A cél nem a kilépés kell hogy legyen, hanem azon törekvések megvalósítása, amelyeket elterveztünk. A kilépés által egy olyan légüres térbe kerülnénk, amely semmilyen alternatívát nem biztosítana.

Takács Csaba ügyvezetô elnök: Az elemzések és a vélemények kifejtése után, a politikai helyzetnek megfelelônek tartom. Az SZKT-tagok nagytöbbsége még adott egy esélyt annak a román kormánynak, amely a tanügyi kérdés kapcsán egy kormányrendeletet kibocsátva, politikai ajánlatot fogalmazott meg. Ezzel az RMDSZ-t olyan helyzetbe hozta, amelyet ha visszautasít, hitelét veszíti mind a hazai, mind a külföldi politikai közvélemény elôtt. De legalább ennyire tét a román kormány számára is: ha ô most nem teljesíti ígéretét az RMDSZ-szel megegyezett módon, hitelét veszti. Én úgy gondolom, annak ellenére, hogy sokan szkeptikusak, mégis a kormányban maradásra szavaztak, bár mindenkinek tele van a hócipôje az egésszel. Viszont ebben a helyzetben, azért, hogy meg tudjuk ôrizni hitelünket és támogatottságunkat, ezt az ajánlatot az SZKT nem utasíthatta vissza.

Szilágyi Zsolt képviselô: Visszalépésként értékelem, és azt gondolom, hogy egy ilyen deffenzív és minduntalan védekezô pozícióból az RMDSZ érdemi eredményt elérni nagyon-nagyon nehezen fog tudni.

Dézsi Zoltán, az SZKT elnöke: Rendkívüli módon értékelem ezt a döntést, fontosnak tartom, mert lehetôséget ad, hogy az RMDSZ az elkövetkezendôkben tovább küzdjön azért, amit megfogalmazott, és igazolja, hogy nem egy síkban képzelte el a politizálását, hanem több irányban szeretne hatni. Továbbra is mi vagyunk azok, akik megelôlegeztük a bizalmat a kormánynak és a parlamentnek.

Varga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke: Úgy érzem, hogy szeptember 5-én emocionális szavazásunk volt. Jogos volt az a felháborodás, ami az Asztalos Ferenc elkínzott arca láttán alakult ki. Azonban azóta, még ha a 24. órában is és nagyon is feltételes módban, de mégiscsak történt egy gesztus a kormány részérôl. Ezt a gesztust szerintem visszautasítani több lenne, mint bûn. Nincsenek illúzióink, de most játsszuk végig ezt a játékot. Ha ez sem jön be, akkor egyértelmû számunkra, hogy milyen út vár ránk. A politikában sose lehet biztosat mondani. Hátha ez az a pillanat, amikor valami megfordul.

Burkhardt Árpád, Maros megye alprefektusa: Gyôzött a józan ész, az a reális hang, amely belátja, hogy jelenleg a szövetség kormányzati szerepvállalása a legjobb eszköz a romániai magyar közösség törekvéseinek megvalósítására. Ugyanakkor a szövetségen belüli nézeteltérések ellenére megmaradt az RMDSZ egysége, amely nélkül nehéz lenne elképzelni a hogyan továbbot.

Olvassuk, hogy két (kettô) éves a kisinyovi "Marosvásárhely" könyvtár. Isten éltesse. La multi ani!

Egészen bizonyos, hogy odaát az anyaország kebelére egyáltalán sietni nem akaró (kívánkozó, szándékozó) Kisjenôben vagy Kisillyóban — ugyanis a név a régi magyarok ajkán ebben a formában is élt (v.ö. Etelköz) — közös városunkat nem "Marosvásárhely", hanem csak és kizárólag Târgu(1) Mures néven ismerik.

Ide, ebbe a kedves moldvai városba sok-sok kötetet vittek, küldtek az évek folyamán városunkból. Feltételezhetô, hogy olyan könyvet nem ajándékoztak, amelyben e város ôslakóiról, alapítóiról, a székelyekrôl (székely-magyarokról — hungaro-siculi) szépet és jót írtak volna. Ugyanis a könyves eseményt ünneplô küldöttségbe, mely Kisinyovba tart, aztán egy megveszekedett icipici magyarka, öklömnyi szászocska, borsszem örményke, cérnavégnyi zsidócska sincsen. Romákról nem is szólva. Minek is az a fene nagy multikulturalitás? Ott egye meg a nemes történelmi penész!

Tkp. nem is ezért a háborgásért ragadott tollat az a néhány ember, aki tudja, hogy az állásával játszik, midôn e sorokat leírja, sôt közzéteszi. Hanem azért, hogy elmondja:

miközben ezernyi könyv megy a kisinyoviaknak a megyei könyvtár nagylelkû ajándéka gyanánt, mi belföldiek, honiak, egy városban lakók, mi több: egy könyvtárhoz tartozók, a TELEKI-BOLYAI tékáriusai nem kaptunk egy vasat sem a könyvtárunk termeinek egyszerû kimeszeléséhez évek óta.

A legutóbbi elutasítás éppen évnegyedzáráskor érkezett, szeptember 30-án (f.é.). Holott jóval elôbb jeleztük, rebegtük el ebbéli kívánságunkat.

Arról is véletlenszerûen szereztünk tudomást az utolsó, utolsó elôtti pillanatokban, hogy a könyvvásárlásra fordítható pénzalap el nem költése folytán visszamaradt pár millió lej a kasszában, amit szerettünk volna a Téka állományának gyarapítására szánni. Mondjuk, véletlenül tudtuk meg, senki tudatosan nem világosított volna fel ennek az összegnek a létezésérôl. Munkatársaink elrohantak, bejárták a boltokat, csupa román nyelvû könyvet, alapmûveket, hiányzó reference- köteteket írtak össze, javasoltak megvásárlásra.

A pénzügyi fegyelemre való hivatkozással — negyedév vége, a bankok már nem fogadnak el az utolsó két napon számlát — ettôl is megfosztattunk. Biztatnak... csak ideig-óráig.

Kérdezgetik, miért akar a Téka önállósulni.

Íme egy a lehetséges válaszok indoklásául.

Tévéfigyelô

Ha jól emlékszem, 1990 ôszén jártam utoljára Nagybányán. Akkor még létezett a Valóság címû lap. Ahhoz küldtem Bukarestbe tudósításaimat. Nagybányán akkor nemzetiségi berkekben éppen vastag hullaszag terjengett. A Vatra tombolt. Holmi Ardeleanu nevû véresszájú fennforgó borzolta a kedélyeket, de erôsen. A város magyar tannyelvû osztályait szerteszét spriccolta a nemzeti türelmetlenség és rosszindulat. Szó sem lehetett arról, hogy önálló magyar iskola lesz még valaha. Böndi Gyöngyike akkor még nem volt parlamenti képviselô (emlékszem: személyazonosságijával igazolta, hogy valóban így hívják, nemcsak becenév, amit használ), hanem csak helyi RMDSZ-vezetôként eléggé kedveszegetten kalauzolt végig a híres festôiskola városában.

Ahhoz a hangulathoz, kilátástalansághoz, távlatnélküliséghez képest lelkemnek manna volt a riport, melyet hétfôn délután láthattunk a bukaresti magyar adásban. "Tanulni szép!" — mondotta a magyar gimnáziumnak nevet adó nagyszerû Németh László egyik lánya. "Ennyi boldog tanárt soha nem láttam" — fogalmazott valahogy ilyenformán az ifjú tanfelügyelônô, aki hazatért Nagybányára, mert végre van miért. Bevallom, tévéképernyôrôl ilyen, számomra megható mondatokat nagyon régen hallottam. Pillanatnyilag jobban estek szívemnek, mint ha Radu Vasile személyesen hívott volna fel még Washingtonból, hogy elmondja: 1999. október elsején egészen biztosan megnyitja kapuját magyar csemetéink elôtt a Petôfi—Schiller. Mert addig még bármi közbejöhet. De a nagybányai magyar iskola valóság, jelen. És nem bizonytalan jövô. De a riport okozta eufóriát hamar felváltotta a tehetetlenség okozta keserû szájíz, mert a bányai beszámolóról eszembe jutott az, amit az SZKT-n Kerekes Károly képviselô mondott a marosvásárhelyi Bolyai Gimnázium magyarrá válásáról. Arról, hogy a jelenlegi tanügyminiszter szerint is fenn kell tartani a mostani status quot. Szóval a kilencvenezer marosvásárhelyi magyar embernek még most sem lehet egyetlen magyar tannyelvû iskolája sem. Azért ez felháborító és mélységesen lehangoló...

Visszatérve a hétfô délutáni magyar adáshoz: nem értem, miért kellett hosszasan ismételni a Kónya Hamar—Kötô—Tokay—Verestóy négyesfogat részvételével múlt héten sugárzott, immár teljesen anakronisztikus kerekasztal-beszélgetést. A jelenlevôk amúgy sem voltak a helyzet magaslatán. A bikkfanyelv a mi nemzetiségi berkeinkben sem hiánycikk. Szívesebben hallgattam volna néhány véleményt az egyszerû emberek részérôl. Természetesen az SZKT utáni felvételekre gondolok.

Végül kikívánkozik belôlem egy megjegyzés az SZKT-ról szóló tudósításokkal kapcsolatban — úgy általában. A bukaresti és marosvásárhelyi rádiósok és tévések beszámolóit figyelve a hallgató, nézô maga is rájöhetett, hogy olykor milyen szubjektívek ezek a beszámolók. Egyesek szerint a személyeskedésnek nem volt helye a szombati SZKT-n, mások szerint éppenséggel útszéli volt a stílus. Párórás jelenlétem alapján írom: szerintem olyan volt, amilyennek lennie kellett. Végül is politikai fórumot tartottak Marosvásárhelyen. A politikában pedig nincs helye a finomkodásnak. A tét nem volt jelentéktelen. A táborok megvívták a maguk csatáját. Közülük az erôsebb egy-két fejhosszal gyôzött.

Bakfiskorú diáklányok álmodoznak arról, hogy jön a királyfi, aki mellett gondtalanul élnek. Aztán a középiskola elvégzése után gyakran szembesülnek a rideg ténnyel: nem létezik királyfi, gondtalan élet még annyira sem. Három lehetôség áll elôttük: egyetem, valamiféle munkahely, vagy... munkanélküliség. Bérmelyiket választják, rövid idôn belül rá kell jönniük, a pénz nem elég. A munkahelyen a nagy hajtáson és stresszen kívül fizetés alig, az egyetemi központban minden drága, a hazulról kapott zsebpénzt kiegészítô ösztöndíj (ha van) alig fedezi a kiadásokat. És akkor nekifekszenek az újságok apróhirdetéseinek, jó keresetet biztosító munkaajánlat után kutatva.

A bároslányt, pincérlányt, lapterjesztôket, valamint utcai árusokat keresôk hirdetései egymást érik a lapokban. Sok a hirdetés, de a fizetés általában aprópénz. Az egyik, amúgy menô, stabil, nagyszámú klientúrával rendelkezô bár tulajdonosa kendôzetlenül kijelenti: fizetés nincs, a lányok a borravalóból élnek. És a negyedbeli fogyasztóközönség tudja ezt, nem hördül fel, ha a negyedes kólát kétdecis pohárba töltve hozzák asztalához, vagy ha az aprót "elfelejtik" visszaadni.

Lenyûgözô kereseti lehetôségekkel kecsegtetô hirdetések csak elvétve jelennek meg az újságokban. Az egymillió lejes havi javadalmazásért — a hirdetés szerint — mindössze szórólapokat kell terjeszteni. A mellékelt mobilszámon férfihang válaszol. Ráérôsen magyarázza, ôk egy budapesti cég, amely most próbálja kialakítani romániai piacát. Aztán azt is elmondja, miként lehet megszerezni a mesés egymilliót. Elôször is meg kell vásárolni a 120.000 lejes tájékoztató könyvet, amelybôl a késôbbi szórólapterjesztô megismeri a cég mûködési szabályzatát. A könyv ára ugyanakkor az egyévi tagsági díjat is jelenti. Ezt követôen az immár taggá vált terjesztô átveheti a különbözô cégek kóddal ellátott reklám-szórólapjait (természetesen Budapesten, mert a szomszéd megyebeli székhely még nincs kialakítva), amelyeken azok különbözô termékeiket kínálják eladásra. A szórólap hátlapján kitöltendô kérdôív van, amelyet a vásárolni szándékozó magánszemélyek vagy cégek elküldenek a megadott címre. Abban az esetben, ha a szétosztás után a céghez rendelés érkezik, a rajta levô kódszámról a szórólapterjesztô cég tudni fogja, melyik terjesztôje végzett sikeres munkát. A rendelésekbôl származó bevétel 20 százaléka pedig a szóróé. Az elszámolás havonta történik, amikor is a céget meglátogató terjesztô újabb szórólapcsomagot kérhet. A férfihang szerint a terjesztés tulajdonképpen havi 6-8 órás szabadidôs munka, ami mellett bárkinek stabil munkahelye is lehet.

A másik hirdetés még kecsegtetôbb: kezdô keresetként havi nettó 90.000 forintos jövedelmet ígér. A megfogalmazás kissé homályos: "Sürgôsen keresünk embereket magyarországi telephelyre azonnali kezdéssel!" A mellékelt telefonszámon ugyanaz a férfihang válaszol, akivel percekkel korábban a szórólapterjesztés pénzcsinálási mûvészetérôl érdeklôdtem. Mindössze a cég neve változik, s ezúttal ennek a cégnek lehet alkalmazottja az a 18 és 55 év közötti férfi vagy nô, aki lefizetve a 120.000 lejes tagsági díjat, hozzájut az információs anyaghoz. A csomagban levô jelentkezési lapot Magyarországra kell küldeni, s azután kerül sor a személyes megbeszélésre. A könyv- és térkép-nagykereskedéssel foglalkozó cég általában nagyobb intézményeknek (iskolák, könyvtárak, könyvlerakatok, könyvesboltok) ajánlja termékeit. A hatezer féle könyv, a férfihang véleménye szerint, mintegy 10-15 százalékkal olcsóbb, mint a jelenleg boltokban levô nyomdai termékek. Aztán arra is fény derül, a budapesti székhelyre felutazók egy számítógéplemezt kapnak, melyre a cég teljes könyv- és térképajánlata van felvezetve. Ezzel a floppyval kell járnia az ügynöknek az intézményeket, s a rendelések alapján alakul a javadalmazása.

A harmadik hirdetés jóval merészebb jelentkezôkre számít. Kétnemû személyeket keresnek szextelefon- szolgálatra. Az elvárások szerint az általános mûveltséggel, a szex terén is jártassággal rendelkezôknek van leginkább esélyük a felvételre. A megadott telefonszámon robot irányít tovább egy rádiótelefonszámhoz. A csörgésre válaszoló dohányízû nôi hang megnyugtat: nem kell félreérteni, a kétnemût úgy értették, hogy fiú is meg lány is szükséges. Az életkorom is elfogadható, ha elmondom, mit értek a szextelefon fogalma, illetve szolgáltatása alatt. Merthogy a napi 50 jelentkezô között volt már olyan 26 éves is, akinek fogalma sem volt az egészrôl, de egy 19 éves lány rendkívül meggyôzôen beszélt arról, mennyire szüksége van erre a "munkahelyre". Válaszomat kielégítônek tartja, s most már ô válaszolgat kérdéseimre. Így tudom meg, hogy a szerencsés hölgyek/urak 2-3 hetes kiképzô tanfolyamon vesznek részt, amit beszélgetôpartnerem tart. Hozzáteszi, ô soha nem dolgozott hasonló mûfajban, csupán utánaolvasott, valamint látta a reklámokon, hogyan is mûködik a dolog. A román és magyar nyelven tartott képzést sikeresen elvégzôk három váltásban dolgoznak a vásárhelyi cég által berendezett, telefonokkal ellátott helyiségben. A lányt vagy fiút felhívó személy legtöbb 25 percig bájcseverészhet, utána a telefon magától kikapcsol. A kliens rendelkezésére álló fiatal pedig szolgálataiért percenként 150 lejt kap, ami — ahogyan beszéltetôtársam elmondta — napi 6 órás sóhajtozás után havi 1,6 milliós jövedelmet jelent. Arra nem kapok választ, hogy a szextelefon szolgáltatásait igénybe vevôk számára mekkora a tarifa. Sejtem, nem ugyanannyi. Ezért az összegért természetesen nem illik visszariadni attól, hogy a beszélgetés során a testi kapcsolatig is eljutnak a témában. Mikor ettôll sem riadok vissza (mert idejében tisztáztuk, csak telefonon keresztül, verbálisan), nevemet és telefonszámomat kéri, a személyes interjút pedig szombaton délután 5 órára mondja. A találkára nem megyek el...

Az utóbbi nyolc évben a gyógynövénygyûjtés, termesztés, feldolgozás és forgalmazás sajnos nem vált olyan területté, ahol látványos fejlôdésnek lehetnénk tanúi, sôt. inkább a korábban úgy-ahogy mûködô rendszer elsorvadása a jellemzô.

Nyilvánvaló, hogy immár a pionírok, de még a KISZ-tagok sem gyûjtik hazaszeretetük jeleként a csipkebogyót vagy mentát. Nem is ez a fô gond. Ez a módszer amúgy sem tartozott a legsikeresebbek közé, eredményeit tekintve mégis több volt annál, mint ami most történik. A fogyasztók szövetkezete valamint a Federalcoop sem gyûjti be a gyógynövényeket, holott korábban mindkettô foglalkozott ezzel is. A termesztôk pedig ritkulnak. A Maros Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság statisztikái szerint idén a megye területén mindössze egy hektárt használtak ilyen célokra. Noha lehetôség lenne olyan fajták kikísérletezésére, amelyeknek a hatóanyag-tartalma optimális, ráadásul több az esélye a szakszerû szárításnak vagy bármilyen más elôkészítésnek.

Az egyetlen intézmény, amely e téren átvészelte az utóbbi évek változásait, az a Plafar. Ennek azonban csak Brassóban van begyûjtô központja és ott is elônyben részesítik az elôre leszerzôdött, termesztett gyógynövényeket. A gyûjtéssel az a gond, hogy nem lehet megbízni a gyûjtött gyógynövény minôségében. Nem mindegy, hogy honnan, mikor és milyen fajtát gyûjtenek. Hozzáértés nélkül sokszor több az okozott kár, mint a haszon, ugyanis ha esetenként nem is merül fel a növény kiirtásának veszélye, bár ez sem ritka, károsíthatja a kaszálót, stb.

A megoldás tehát a szakszerû termesztés volna. Azonban az egy évvel korábban megkötött szerzôdés árai alacsonyak és nem felelnek meg a mai piaci viszonyoknak. Továbbá a szárítást, szállítást a termesztônek kell megoldani. Ahogy az egyre csökkenô létszámú Plafart elnézzük az az érzésünk támad, hogy nincs igény gyógynövényre és az azokból készült szerekre, pedig a Plafar vásárhelyi üzletében naponta több mint ezer ember megfordul, és aki bemegy, az már vásárol, tudhatjuk meg az üzlet igazgatónôjétôl, Göbbel Ilonától. Persze ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy egy vállalkozás virágzóvá váljék. A termelôi, feldolgozói, csomagolói és forgalmazói lánc adott, mellé a rugalmasságra is szükség volna, ami a brassói fióknak a bukaresti központtól való leválása, esetleg privatizálása nélkül nehezen képzelhetô el. Sajnos az erre vonatkozó törekvések mind meghiúsultak, azokhoz a kisebb-nagyobb kezdeményezésekhez hasonlóan, amelyek a gyógynövények feldolgozására irányultak.

1989 elôtt a Prodcomplexben egyebek mellett létezett egy kutatóállomás, tudjuk meg Kilyén Ernô vegyészmérnöktôl, aki el is végzett egy tanfolyamot és kikísérleteztek 6 terméket, amibôl kettôt 2 megyében forgalmaztak is, ugyanis létezett az egészségügyi engedély a kistermelésére (aviz de microproductie). A változások után azonban felhagytak a termeléssel és áttértek finom vegyszerek gyártására, ami sokkal jobban jövedelmez, és nincsenek forgalmazási gondjaik.

Biztató, hogy a Solvoplant cég is kísérletezik kivonatkészítéssel. Az alapanyagot a Nyárád mentén termesztik, és az ebbôl gyártott kivonatot exportra szánják. A végeredmény azonban még várat magára, hiszen még ha a farmakológiai tanszék segítsége és szakfelügyelete mellett sikerül is elérni a várt paramétereket, akkor is hátravan a hitelesítés korántsem könnyû feladata.

Még sok cég és intézmény foglalkozhatna a gyógynövényekkel, de mindenhol megvannak az ellenérvek. A gyógyszerészeti tanszéken volna alapanyag, hiszen a diákok és a tanárok együtt gyûjtenek is, termesztenek is, de csak olyan mennyiségben, amennyi a tanításhoz, az államvizsga- dolgozatokhoz, a doktori tézisek megírásához, illetve a bel- és külföldi együttmûködéshez elengedhetetlenül szükséges.

— Célunk a tanítás, a diákok elôkészítése az esetleges késôbbi munkára. Talán majd ôk fognak vele kisipari, sôt nagyipari mennyiségben foglalkozni, — mondja Csedô Károly professzor, aki büszke lehet, hiszen az intézmény, amelynek ô fômunkatársa, pontosan azáltal egyedi, hogy olyan gyógynövény-ismereteket nyújt az itt tanulóknak, amilyenek máshol nem szerezhetôk be. A szakmát ugyanis csak úgy lehet megtanulni, ha minden növényt a kezében is fog a diák, tudja, hogy hol és mikor lehet gyûjteni, hogyan lehet termeszteni stb.

Hasonlóképpen elméletileg a biokertészek is foglalkozhatnának gyógynövényekkel, de inkább gyümölcsöket és zöldséget termesztenek, ráadásul még erre is nehezen találnak vevôt.

Dán József kiváló példája annak, hogy lehet és érdemes gyógynövényt termeszteni. Sajnos az is bebizonyosodik, hogy hozzáértés nélkül nem érdemes elkezdeni, ugyanakkor a szaktudás önmagában még nem elég, odaadás is kell. "Csak az ér majd el sikereket, aki egy kicsit szerelmese ennek a szakmának"— mondja. A kezdôknek meg azt javasolja, egyszerre egy-két fajtával próbálkozzanak, és bôvítésre csak hosszú évek tapasztalata után kerüljön sor. Ô maga Marosvásárhely melletti földjén több fajtával kísérletezik, de nagyobb mennyiségek termesztésére nincs lehetôsége és nem is ez a cél. Kertjében a közismert bazsalikomtól és szójától kezdve az átlagember számára ismeretlen bíborvörös kúpvirágig sok minden megtalálható. Mindegyik növény gyógyhatását ismeri, ráadásul a termesztéssel járó nehézségeket is át tudják hidalni, mivel felesége ehhez ért. Az ô munkájuk azonban csepp a tengerben. Szomorúan meséli tapasztalatait, észrevételeit:

— Hiába lenne jövedelmezô, senki nem veszi észre a gyógynövényekben rejlô lehetôségeket. Az emberek fogyasztanák, könyvekben olvasnak róla vagy természetgyógyászok felírják a különbözô teákat, tinktúrákat, olajakat, de senki nem gyártja ezeket. Így a betegek, esetleg hozzátartozóik arra kényszerülnek, hogy maguk gyûjtsék a hiányzó növényeket.

Vannak olyanok, akik megpróbálják, de mivel nem értenek hozzá, nem tudnak sikeresen foglalkozni vele, így aztán hamarosan más pénzforrás után néznek. Mégis van kivétel.

Tucatnyi alkalmazottjával és egy gyógyszerésszel a szovátai Larix Kft.-nek rengeteg a vásárlója. Nem tud annyi teát termelni, hogy a raktár megteljen. Ahogy készen van, már viszik is. Fazakas János, a cég igazgatója és egyben tulajdonosa nem gyôzi hangsúlyozni, akkora az igény a termékeikre, hogy növelniük kell a termelést. Nem titok az sem, hogy mitôl ilyen keresettek: minôségi szinten tudnak gyógyteákat gyártani, úgy hogy a külföldrôl behozott márkás teák áránál ötször, sôt hétszer olcsóbbak. Persze az ide vezetô út nehéz és göröngyös volt.

— Összeadtuk a társtulajdonossal a pénzt, és az egész család gyûjtötte a gyógynövényt, a nyereséget pedig nem vettük ki, hanem beruházásokba forgattuk vissza — emlékezik a kezdeti idôkre.

Azóta állandóan fejlesztik a céget, a csomagolásnak, szárításnak megfelelô épületet építenek stb. Egyelôre szárított növényt szerzôdnek le különbözô termesztôkkel, de már készül Régenben egy szárítócsarnok, ami újabb lendületet ad a vállalkozásnak, ami a jelenlegi százezer dobozos havi forgalmat megsokszorozhatja. Minden pénz kérdése, ha lesz pénz, fejlesztenek, ha nem, akkor elmarad. Sajnos egyelôre csak teával tudnak foglalkozni, hiszen egy új termék, például egy olaj bevezetésének költsége, az engedélyektôl a gépsorok üzembe helyezéséig, meghaladja a többmilliót.

— Ha nem hittünk volna benne, nem fogtunk volna hozzá,

és tovább csináljuk, mert látunk benne jövôt. De senki ne gondolja, hogy ez a könnyû meggazdagodás útja, fôleg ha külföldi befektetô, támogató nélkül mindent saját erôbôl kell megcsinálni.

Úgy tûnik , hogy Maros megye nem csak gyûjtésben, termesztésben, de még forgalmazásban is hiányt szenved.

— Az ok egyszerû. — magyarázza Fazakas János. — Mi nem járunk vevô után. Nem is reklámozzuk termékeinket. Így, mivel más megyébôl jönnek olyan forgalmazók, akik jobb fizetési feltételek mellett többet elvisznek, ôvék az áru.

Következésképpen Maros megyében alig akad olyan gyógyszertár vagy üzlet, ahol általuk gyártott teát lehetne vásárolni. Az viszont nem ritka, hogy a szovátaiak csak otthon veszik észre, hogy a Kolozsváron megvásárolt teafû tulajdonképpen városukban készült.

Az okain tûnôdve egyre érthetetlenebb számomra, hogy itt, ahol szakemberben nincs hiány, mivel itt van a gyógyszerészeti tanszék, ahol gyógynövényben szintén nincs hiány, miért nincs tucatnyi, ilyesmivel foglalkozó vállalkozás. Ahogy meg az újabbnál is újabb üzleteket elnézem, azt nemigen tudom elhinni, hogy a pénz hiányzik hozzá. Talán még nem késô elgondolkodni a fentieken, amíg a külföldi befektetôk és forgalmazók el nem özönlik e téren is a piacot.

C. Silvestri fesztivál

Hibaigazítással kezdeném, ugyanis nem volt kétnyelvû megnyitója a Silvestri fesztiválnak, csak kétnyelvû bejelentése annak, hogy következik a nyitóbeszéd, ez pedig — amolyan semmitmondó lévén — nem is hiányolta a megismétlést. Az egynyelvû plakát pedig tévedés következménye. A Filharmónia vezetése körüli kavarodás eredményezte a nem odafigyelést, igaz, így születhetett volna egy másnyelvû is, mint a hivatalos, erre viszont már odafigyeltek. Mindezt a mócsingot viszont pillanatok alatt feledtette Emil Simon fokozást fokozásba öltô hangzásigénye, kijelölt tempók és dinamikai arányok szerkezetében elasztikusan vibráló csillogása Ravel kissé fanyar, nem is mindig személyes, de mindig káprázatosan nagyszerû fantáziájának és tudásának. Emil Simon szereti Ravelt és tudja is, s ez dirigensként olyan atmoszférateremtô erôvel ruházza fel, mely az árnyalt kidolgozás mellett érzékletesen tesz kézzelfoghatóvá minden hangulatot a Pavane dallamvonalában, a La Valse magával ragadó nosztalgiájában, vagy a Boleró ôsi szertartásrendjében.

A G-dúr versenymû, Ravel utolsó termékeny éveinek egyik gyöngyszeme a dzsessz erôs hatását mutatja, és ifj. Csíky Boldizsár különlegesen érzékeny elôadásában egyaránt dominált benne a bravúros technika és a pasztellszínû sejtelem. Lehet, hogy véletlen, de számomra a két ráadásként adott mû azt sugallja, hogy fiatal mûvészünk Brahms és a dzsessz irányából közelít és talál rá a raveli hangzásra, s a hangszeres gondolkodásmód rokonságára lelve lesz teljes és magával ragadó a kitárulkozás.

Tegnap jelentôs sajtóesemény színhelye volt Szászrégen. Megjelent az ASTRE címû, háromnyelvû (román, magyar,német) nyolcoldalas hetilap elsô száma. A fôszerkesztô Somodi Alexandru, aki az eddigi régeni, kizárólag román nyelvû kiadványoknál is bábáskodott.A cím az Asociatia pentru Tineret din Reghin egyesület nevének rövidítése. A kiadó a Champion Kft. tulajdonosa, Alin Pãcuraru, volt élsportoló. A nyolc oldalból hetente kettô lesz magyar nyelvû. Szerkesztôi Böjte Lídia magyar szakos tanárnô, valamint Budai Antal István és Gagyi Réka. Szándékuk az, hogy hetente beszámoljanak a város eseményeirôl, fôleg a magyar vonatkozásúakról, ezenkívül egyházi jellegû, helytörténeti, várostörténeti cikkekkel, orvosi tanácsokkal, sportrovattal szeretnék megtölteni a magyar oldalakat. A német nyelvû oldalak szerkesztôje: Bachman Caterina.

Tudomásunk szerint csak Temesváron jelent meg 1989 után három nyelvû kiadvány, Maros megyében pedig mindenképpen úttörô kezdeményezésnek számít a nemzetiségi megbékélést, együttmûködést szolgáló lap. Kívánunk neki sok sikert és hosszú életet.

Tegnap sajtótájékoztatót tartottak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu és Tompa Miklós Társulatainak mûvészeti vezetôi, Fodor Zeno vezérigazgató, jelen voltak színmûvészek, irodalmi titkárok és a nagy érdeklôdést tanúsító sajtó. Ismertetve a román és a magyar tagozat 1998—1999-es évadjának mûsortervét, bemutatva a Bartha József készítette új plakátokat, a tájékoztatón elhangzott kötetlen beszélgetés tematikáját a színmûvészet nyomorúságaként lehetne tán tömöríteni. Elsôsorban gazdasági okok miatt a passzív közönség felé irányuló színházi sajtójelzés fontosságát emelték ki a résztvevôk. (A román színházi kritika egyik jeles marosvásárhelyi tekintélye epésen jegyezte meg a közönségre vonatkoztatva, hogy a kép másként is festhetne, hiszen van a városnak egy erôs, kimondottan kulturális szervezete...) Béres András, a Tompa Miklós Társulat mûvészeti vezetôje a színházi szaksajtó hiányát említette, kollégája, Nicu Mihoc pedig a színész szûk mozgásterét kifogásolta a realitásokat tükrözô keserû iróniával. Az évad sajátosságairól, mûsortervérôl Béres András tegnapi lapszámunkban részletesen beszámolt. Az évadnyitó pénteki ôsbemuttaóról a szerzô-rendezô Kincses Elemér a csütörtöki Népújságban beszél.

Expo Ambient '98

— Egy kiállítás alkalmával lehetôség nyílik a különbözô cégek közötti együttmûködésre, amely célegyenesen vezet a város gazdasági-kereskedelmi fejlôdéséhez — nyitotta meg tegnap délben az EXPO AMBIENT '98 elnevezésû kiállítást Crisan Eugen alpolgármester. Felszólalásában rámutatott: annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, valamint a városi tanács nem vesz részt hasonló jellegû rendezvények szervezésében, morálisan támogatja azokat. A következôkben Botár Gergely, a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatója szólt kiállítókhoz, látogatókhoz: "Az alapelv az volt, hogy a megyeszékhelyen zajló fontosabb mûvészeti eseményekkel párhuzamosan — mint jelen esetben a Silvestri-fesztivál — kiállításokat szervezzünk, így vonzva a lakosságot a szép megismerése felé" — mutatott rá az igazgató.

A Pro Expo és az Epure Decor közös szervezésében létrejött kiállítás október 9-ig, naponta 10-19 között tekinthetô meg. A vásárhelyi Képzômûvészek Egyesületének G. Enescu utca 2. szám alatti kiállítótermében 17 Maros megyei és magyarországi cég kínálja termékeit. Található itt belsô berendezésektôl kezdve piperekészítményekig minden: porcelán, készruhák, bôrkészítmények, iroda- és egészségügyi felszerelések, parfümök, ékszerek, lámpák, bútorok, plafonburkolat stb. A kiállítás során, október 8-án, a Contact Rádió Napja alkalmával vetélkedôket szerveznek, s ugyanaznap díjazzák a legszebb standot.

Október 8-9-én Csíkszereda lesz a házigazdája egy nemzetközi IT-szemináriumnak, pontosabban az "Információs társadalom regionális és helyi szinten — Közép- és Kelet-Európa fejlesztési problémái" témájú nemzetközi tanácskozásnak. A szeminárium tulajdonképpeni szervezôje a Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa és az Európai Unió régiókkal foglalkozó munkabizottsága, együttmûködve a Hargita Megyei Önkormányzattal.

A helyszín választásának elôzménye az, hogy Kolumbán Gábor, a megyei önkormányzat elnöke tagja a Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa "Információs társadalom" szakbizottságának, amely kezdeményezte IT-témakörû konferenciák szervezését. Az elsô szemináriumot idén januárban tartották Helsinkiben, ott a nyugati információs társadalmak elemzésére került sor. Csíkszeredában a kelet- európai helyzetelemzés lesz a szeminárium témája.

A rendezvény egy középtávú stratégia része, a megyei önkormányzat ugyanis szeretné elérni, hogy azzal a szellemi bázissal, amellyel a megye rendelkezik az informatika és az információs társadalom terén, legalább romániai szinten vezetô szerepet töltene be. A szeminárium a kelet-európai gyakorlatok elemzésére irányul, az elôadók azt kívánják megmutatni a nyugat-európai partnereknek, ahonnan elsôsorban csúcsvezetést, kulcsintézményeket és programvezetôket hívtak meg, hogy vannak itt sikeres IT-programok és vannak szakemberek, akik be tudják bizonyítani, hogy szakmailag és elkötelezettségükben a helyükön vannak, össze tudjuk hozni azokkal a programokkal, amelyek Nyugat-Európában mûködnek. A cél a szakembereket összehozni a társadalmi folyamatokat alakító tényezôkkel. A tanácskozás programja ennek szellemében alakul. A fô témakörök: az IT elônyei a települések, a helyi és regionális hatóságok tevékenységében; az IT-fejlesztés gondjai Közép- és Kelet-Európa országaiban; a szakmai ismeretátadás európai programok segítségével; sikeres helyi programok bemutatása Európa különbözô országaiból.

A meghívottak között találunk angliai, német, olasz, finn, spanyol, magyarországi, belgiumi, szlovén, lengyel, észt és hazai szakembereket.

Esély az új IMF-hitelre

A román kormány október 25-én tárgyalásokat kezd az IMF-fel új készenléti hitelrôl — közölte Radu Vasile miniszterelnök Washingtonban, aki az IMF- Világbank közgyûlésre utazott oda. Vasile találkozott Michel Camdessus IMF-vezérigazgatóval és utána azt mondta a sajtónak, hogy az új kölcsönszerzôdés megkötésének esélye "több mint 65 százalék" — jelentette a Rompres hírügynökség. Az IMF legutóbbi készenléti hitelszerzôdése Romániával májusban lejárt, de az utolsó részleteket már nem utalta át a nemzetközi pénzintézet a politikai és gazdasági bizonytalanság, a reformok és a privatizáció lassulása miatt.

Román—török katonai egyeztetés

Románia csak logisztikai és egézségügyi alakulatokkal vesz részt a NATO koszovói katonai intervenciója esetén az akciókban — jelentette ki Constantin Degeratu tábornok, vezérkari fônök, aki ugyanakkor állást foglalt a békés rendezés mellett. Degeratu tábornok azután nyilatkozott, hogy megbeszélést folyatott Hüseyin Kivrikoglu tábornokkal, török vezérkari fônökkel — jelentette az AFP. Albánia hétfôn felajánlotta, hogy kész minden segítséget megadni a NATO-nak egy koszovói légicsapáshoz. Paskal Milo külügyiminiszter közölte, hogy Albánia felajánlja összes létesítményét egy ilyen akcióhoz.

Nagyarányú vajdasági mozgósítás

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke — belgrádi sajtóismertetés szerint — szabadkai sajtóértekezletén közölte: a szövetség értesülései szerint nagyarányú mozgósítás kezdôdött a Vajdaságban. Az MTI információi szerint a hét végén több tartalékos is behívóparancsot kapott, de a rendôrök egyelôre nem alkalmaztak erôszakot, hogy érvényt szerezzenek a parancsnak. A VMSZ határozottan elítéli, hogy politikai kérdéseket erôszakkal rendezzenek, és erélyesen tiltakozik az ellen, hogy a szerb hatalom az esetleges külföldi beavatkozás esetén a vajdasági magyarokat elôretolt pajzsként használja fel a nemzetközi katonai erôkkel szemben.

Regionális együttmûködés

A Kárpátok-Eurorégió tagországaiban bekövetkezett politikai változások lehetôvé teszik, hogy az eddiginél nagyobb ütemet diktáljanak az együttmûködésben — hangzott el a szervezet vezetôinek nyíregyházi tanácskozása utáni sajtótájékoztatón. A hatékonyabb együttmûködés érdekében új, koncepcionális javaslatok születtek, amelyeknek célja, hogy a tagországok Európai Unióhoz való csatlakozását meggyorsítsák — mondta Piotr Helinski, a régió titkárságának lengyel vezetôje. Gheorghe Micolaus, a Szatmár Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy a PHARE-CBC program keretében több, határokon átnyúló projektet dolgoznak ki. Mindkét oldalon bôvítik a Csengersima és Pete közötti határátkelôt, román részrôl elindították Vállaj és Csanálos között egy állandó határátkelô megnyitásának engedélyezési eljárását.

Öt hónapos történelmi lovastúra

Az aradi vértanúk napjának elôestéjén visszaérkeztek Budapestre a közép-európai történelmi lovastúra résztvevôi. Az elmúlt öt hónapban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc huszonhárom jelentôs csatájának helyszínét keresték fel lóháton és szekéren, mintegy 33OO kilométert megtéve. Az utazás folytatása volt a három éve "ôseink útján" megrendezett lovas emléktúrának, amelyen a honfoglalás 11OO. évfordulójának tiszteletére 447O kilométert tettek meg a baskíriai Ufából Budapestig. A Közép-európai Történelmi Lovastúra 1848-1998 Alapítvány szervezésében áprilisban útnak indult lovasok felvidéki és erdélyi helyszínek érintése után Magyarországon a dicsôséges tavaszi hadjárat csatahelyeire látogattak el.

Drágább lett a magyar üzemanyag

Egy forinttal emelte az üzemanyagok nagykereskedelmi árát a Mol Rt. ügyvezetô igazgatója. A gázolajak ára változatlan maradt, az üzemanyagok nagykereskedelmi árváltozását az alacsony árrés miatt vélhetôen a fogyasztókra hárítják madj a kúthálozatok — közölte az Aral Hungária Kft. ügyvezetô igazgatója.

Felelôsségre vonják Clintont

Az amerikai kongresszus képviselôházának igazságügyi bizottsága többségi szavazással — a testületen belüli republikánus-demokrata pártarányokat pontosan tükrözô 21-16-os arányban — úgy döntött, hogy javasolja a ház plénumának a Bill Clinton elleni impeachment eljárás megindítását a Lewinsky- szexbotrány miatt. Az impeachment olyan alkotmányos felelôsségrevonás, amelynek a következménye a közhivatalból történô eltávolítás lehet. Az eljárás megindításának alapjául súlyos bûncselekmények (árulás, vesztegetés) vagy olyan fôbenjáró vétkek szolgálhatnak, amelyek fényében a képviselôház ezt indokoltnak minôsíti.

Sikeres mûholdállítás

A francia-guyanai kouroui ûrközponttól tegnapra virradóra sikeresen felbocsátották a 111., francia-nyugat-európai fejlesztésû Ariane hordozórakétát. Az Ariane 44L típusú hordozó nem sokkal késôbb 36 ezer kilométer magasságú geostacionárius pályára állított két mûholdat, amelyek televíziós programokat továbbítanak majd.

Ruhagyár nyílik Gyulakután

Várhatóan november 1-jén kezdi meg mûködését az a ruhagyár, amelyet a bukaresti Elan Kft. létesített Gyulakután és amelynek 180 nôi és 20 férfialkalmazottja lesz. A kisüzemben ingeket gyártanak majd, amelyeket a tervek szerint kizárólag külföldön értékesítenek. A helyi önkormányzat egy régi autószerviz épületét adta bérbe a befektetônek, aki 15-20-a körül szállítja a helyszínre a munkagépeket. A dolgozókat kizárólag a faluból és környezô településekrôl alkalmazták, közülük néhányan jelenleg az erzsébetvárosi mesterképzôben tanulnak.

Újságíróhallgatók Marosvásárhelyen

Belgiumi és bukaresti újságíróegyetemen tanuló diákok látogatnak Marosvásárhelyre. A tanulmányi út célja, hogy megismerkedjenek a különbözô városokban dolgozó újságírókkal, illetve hogy közvetlen párbeszéd útján szerezzenek tudomást a többi között a szakma lehetséges buktatóiról és az információszerzés fortélyairól. A marosvásárhelyi újságírók és az egyetemisták találkozóját csütörtökön délelôtt 10 órai kezdettel tartják meg a megyeháza kistermében, a vendégeket dr. Dorin Florea prefektus köszönti.

Bródy János Szászrégenben és Marosvásárhelyen

A magyarországi Fonográf együttes egykori énekese és gitárosa ma este 6 órai kezdettel a szászrégeni Mûvelôdési Ház nagytermében lép közönség elé, Bródy János húsz éve — Az utca másik oldalán címû összeállításával. Az énekes október 12- én, hétfôn este 6 órai kezdettel lép fel Marosvásárhelyen, a Színmûvészeti Akadémia stúdiótermében. Jegyek a színház jegypénztáránál kaphatók.

Képzômûvészeti kiállítás a börtönben

A marosvásárhelyi börtön október 10-én, szombaton 10 órai kezdettel megnyitja kapuit az elítéltek által készített képzômûvészeti tárgyak kiállítására. A festmények, grafikák és más különbözô tárgyak megvásárolhatók lesznek, az eladásokból származó pénzösszeget a kulturális-nevelési folyamat folytatására, újabb munkák készítésére, valamint a marosvásárhelyi SMURD anyagi támogatására fordítják. Ezen anapon az egység kapuja nyitva áll az érdeklôdôk számára.

Áramszünet

Villanyhálózati munkák miatt október 8-án 7-16 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen, az Észak utcában, az 1989. December 22. utca 115-125. és 154-176. számai között, valamint Marosszentgyörgyön, a Fô utca 5-48. és 1301-1389. számai között, továbbá a Kápolna, az Erdôalja (Subpãdure) és Kicsi utcában.

Sakkbajnokság

Kilenc fordulós nyílt sakkbajnokságot rendez a megyei sportigazgatóság mellett mûködô sakkbizottság és a marosvásárhelyi Hadsereg Háza. A versenyre bárki benevezhet. Az Október 25-kupáért hetente három alkalommal — hétfôn, szerdán és pénteken — 17-21 óra között mérkôznek a sakkbarátok. Az elsô játéknap megrendezésének idôpontja október 12-e, nevezni addig naponta, délelôtt 10-ig vagy este 9 óra után a 124- 705-ös telefonszámon Sziksazi Imolánál, vagy október 12- én, hétfôn 16 és 17 óra között a helyszínen, a Hadsereg Házában. A technikai megbeszélést hétfôn délután 4 órai kezdettel tartják. A rendezôk kérik a részvevôket, vigyenek magukkal sakkot és a sakkórát.

Változott a radnóti szüreti bál megrendezésének idôpontja

Mivel az emberek nagy többsége nem tudott volna részt venni az október 11-re meghirdetett radnóti szüreti bálon, a szervezôk egy szombati napra, november 14-re halasztották a rendezvényt. A helyszín ugyanaz: a helybéli Energetikai Líceum étterme.

Brassóba, Kolozsvárra autóbusszal

Olcsóbban, gyorsabban: Cerghizan Valer, az Utasszállító Rt. vezetôje elmondta, a Brassóba és Kolozsvárra induló járatokat különösen kedvelik az emberek, hiszen amellett, hogy olcsóbb utazási lehetôséget jelent (20.000 lej Kolozsvárig, 23.000 Brassóig), hamarabb célba lehet érni autóbusszal, mint vonattal. A brassói járat hajnali háromnegyed 6-kor indul Marosvásárhelyrôl és délelôtt fél 11-kor ér a Cenk alatti városba, ahonnan negyed 3-kor indul vissza és este 7-re ér Vásárhelyre. A kolozsvári járat reggel 7 órakor indul, délelôtt fél 11-kor érkezik, visszafelé 14 órakor hagyja el Kolozsvárt és fél 6-kor érkezik megyénk székhelyére.

Döntôbe jutottak

A szeptember végén Sepsiszentgyörgyön megrendezett ifjúsági birkózóbajnokság negyedik fordulójában a Marosvásárhelyi Maros SK és a Szászrégeni ISK közös csapata biztosította részvételét a bajnoki döntôben. A Maros megyét képviselô sportolók összesítésben a hatodik helyen végeztek, a keret tagjai: Fekete Levente, Tóth György, Szöcs Attila, Ovidiu Cuc, Márton József, Dóczi Marius, Incze Zsolt, Bajkó József, Muresan Zsolt és Cosmin Dan. A csapat edzôi: Simon László, Márton József és Fekete Sándor.

A második felvételi

Újabb felvételit szervez a marosvásárhelyi Mûvészeti Iskola azzal az elgondolással, hogy akik az elsô vizsga idején (a szeptember 9-11-i idôszakban) nem tartózkodtak a városban, azok is részt vehessenek az intézmény tanfolyamain. A következô szakokon indul képzés: zene — ének (klasszikus és könnyûzene, magyar és román népzene), zongora, hegedû, gitár, harmonika, klarinét, szaxofon, tárogató, block flöte, elektromos orgona, dob, dzsessz improvizáció, összhangzattani fogalmak; koreográfia — társasági, modern és népi tánc, klasszikus balett, jelenkori tánc, manöken, sztepp, aerobic; színjátszás — magyarul és románul. A felvételi vizsgát október 8- án és 9-én rendezik meg délelôtt 10-12 és délután 16-18 óra között, részletek a Mûvészeti Iskola titkárságán, a Rózsák tere 5. szám alatt vagy a 135-970-es telefonszámon.