"A nemzeti köztudatban a tábornokokról csak haláluk ténye él. Valamennyiük nevét kapásból sok történelemtanár se tudná felsorolni. Még kevésbé követte nyomon a kutatás azt, hogy honnan indultak, milyen úton-módon érkeztek ahhoz az 1849. október 6-i naphoz, amikor olyan lenyûgözô, majdnem emberfeletti bátorsággal viselték el a halált. Nem voltak egyforma képességû katonák, és egyformán sikeresek sem. Egyikük se készült kora ifjúsága óta mártírnak. Életvidám katonák voltak, nem fanatikusok. Milliomos földesúr (Kiss Ernô), gazdag fôúr (Vécsey), elszegényedett német arisztokrata (Leiningen), már a szabadságharc elôtt magyar érzelmûvé lett hivatásos katona (Damjanich), republikánus demokrata (Nagysándor), vasúti fôtisztviselô (Lázár), harmincévi hû szolgálataiért alig másfél évvel korábban osztrák nemességet kapott ôrnagy (Schweidel), kitûnô mérnök (Török Ignác), a legelôkelôbb magyar nemesi családok egyikének sarja (Dessewffy), egy iparszervezési tehetség (Láhner), az osztrák felsô középosztály tagja (Poeltenberg), horvát granicsár- (határôr-)ivadék (Knezic) és pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich) sorsa találkozott ezen a napon — egyáltalán nem véletlenül."

Az aradi tizenhárom — természetesen utólag összeállított, korabeli felvételekbôl készült — tablóképe jól ismert, sôt elsôsorban csak ez ismert róluk. Nem kései belemagyarázás és nem is valamiféle elfogultság, de kivétel nélkül rendkívül jó arcú férfiak voltak. A felsô sorban balról jobbra Lázár, Damjanich, Schweidel, Leiningen, Nagysándor. A középsôben Török, Láhner, Poeltenberg. Az alsóban Aulich, Dessewffy, Vécsey, Knezic, Kiss. Hatan szakállasok, a többi csak bajuszos. Valamennyien aranygallérosak, kivéve a demokrata Nagysándort, akinek zubbonyára hajtott fehér ingét amolyan Petôfi-nyakkendô zárja. A szakállviseletre többen csak a harctéren szoktak rá, valószínûleg egyszerû kényelmi okokból. Damjanichról fennmaradt egy dagerrotípia császári századosi egyenruhában. Ezen még borotvált, és jobban érvényesül vidámságra kész természetérôl árulkodó, bujkáló mosolya a száj szegletében. Amit egyébként Barabás Miklós késôbb, sejthetôleg az e fénykép nyomán, de már honvéd tábornoki egyenruhát jelzô vázlatán is megôrzött. Leiningen, mindük közül a legfiatalabb, gyaníthatóan idôsebbnek akart látszani koránál. Róla szintén ismerünk egy fiatal, szinte tejfelesszájú tisztet mutató képet. Ennyi, amit küllemükrôl tudunk, továbbá azt a tényt, hogy Damjanich roppant magas termetû ember volt, nagy testû, vállas, óriási izomerejû és harsány. Knezic és Leiningen szintén magasak, Poeltenberg, Nagysándor és Kiss Ernô viszont alacsonyak.

Mindez édeskevés, hisz például az egyéniség kialakításában sorsdöntô szerepet játszó gyermekkorról semmi adatunk sincs, legfeljebb csak következtethetünk a környezetbôl, amelybôl indultak. Alig érthetô módon az ilyen irányú vizsgálódás elkerülte az utódok figyelmét. Aulich családjáról szülôvárosa, Pozsony fôlevéltárosa se tudott semmit felmutatni, amikor a kivégzés után alig fél évszázadal könyvet szentelt emlékének. Damjanich és Knezic útja eleve kiszabottnak tûnhetett. Mindketten határôrtisztek ivadékai voltak.

Mint ilyenek (a granicsárok a Habsburg-ház támaszainak számítottak), könnyen kerülhettek a hadseregbe. Damjanichnak azonban a bátyja már szolgált, így szülei az akkor még vékony, gyengének tûnô gyereket görögkeleti papnak szánták. Ezeket a terveket merôben öntevékeny módon húzta keresztül, ugyanis egyszerûen megszökött otthonról, és katonának állt. Bátyja az uralkodó hûségén maradt, az olasz harctéren küzdött, ôrnagy volt, és úgy tudjuk, hogy nem sokkal öccse kivégzése után öngyilkos lett. Knezic testvére szintén a másik oldalon, Itáliában esett el.

Láhnerrôl, Lázárról, Nagysándorról, a jogászszármazék Poeltenbergrôl nem tudjuk, hogy mi vezette ôket a hadseregbe. Sejthetôleg a biztos, bár lassú elômenetel lehetôsége, a tiszti rang társadalmi tekintélye. Ugyanígy a jómódú, vezetô tisztviselôi családból származó Schweidelt, akinek az apja kamarai fôtisztviselô volt. A népes családban született Törököt minden bizonnyal mérnöki hajlandósága és a továbbképzésnek a kincstár által vállalt költsége. A dúsgazdag és pompakedvelô Kiss Ernô megengedhette magának, hogy katona is legyen. Esetében azonban az is szerepet játszhatott, hogy fiatalon árvaságra jutott, anyja újra férjhez ment, és nevelôapja, egy császári tábornok rábeszélte és segítette is mostohafiát a katonai pályán. Vécsey esetében pedig mi sem volt természetesebb, hiszen apja a nemesi testôrség parancsnoka volt, nôvére az uralkodóháznál nevelôsködött. Az ôsnemes Dessewffy családban magától értetôdô lehetett a katonáskodás. Az persze más kérdés, hogy amikor a huszártiszt nagy sokára eljutott a kapitányi rangig, megunta az egyenruhát, a házasságot és a gazdálkodást választotta.

A kor felfogása szerint a legelôkelôbb kétségtelenül gróf Leiningen-Westerburg Károly volt. Családja a brit világbirodalmon uralkodó Viktória angol királynô családjával is rokonságban volt. A Leiningenek hosszú története egyébként furcsa módon többször is találkozott a magyar históriával. A Leiningeneknek azonban csak a társadalmi rangjuk volt magas, a család nem különösebben gazdag, így a Leiningen fiúk számára a katonatiszti pálya, amellett, hogy megélhetést jelentett, egyúttal grófi koronájukhoz is "méltó" terület volt.

Valamennyien fiatalon — többnyire 16-17 éves korban — kezdték a katonai mesterséget, és mert a katonaság nemcsak kiképez, hanem nevel is, ennek a nevelésnek valamennyiôjükön látszódnia kellett. Külsô tartásban épp úgy, mint gondolkodásban, melynek alapja — mint már tudjuk — az uralkodóhoz való feltétlen hûség volt. A végeredmény bizonyos mértékig mégis elütött a szokásostól. Az akkori alapnevelés ugyanis igencsak fontosnak tartotta, hogy a tisztikart a legénységtôl elválasztó különbséget mindenkibe belsulykolja. Hiába. Hiszen a fôhadnagy, százados, ôrnagy a támadásokban embereivel együtt, esetleg azok élén haladt, tehát mindenhogyan elemi érdeke volt, hogy közelebb is kerüljön hozzájuk. A tábornok nem. Az elôbbivel ez elôfordulhatott természetes emberség okából, amit Aulichról nyugodtan feltételezhetünk, Damjanichról pedig, jellemzése jóvoltából tudunk is.

Szerepet játszhatott az egyéni vitézség ugyanígy. Dessewffyrôl orosz oldalról jegyezték fel, hogy egy alkalommal páni félelmet keltett a kozákok soraiban a rájuk rontó magyar lovasság, élén egy vörös talárba öltözött "pópával", aki nyakában aranykeresztet viselt, és kivont karddal kaszabolta ôket. A "pópa" a szakállas Dessewffy volt, vörös tábornoki díszben, és vallásos ember lévén, kereszttel.

A közelmúlt hadtörténeteinek forgatója megszokhatta, hogy például a második világháború döntô csatáinak hadvezérei több százezres nagyságrendû csapattesteket irányítottak. A szabadságharc jelentôségén mit sem változtat, ha tudjuk, hogy a hôseink kezére bízott seregtestek emezeknél sokkal csekélyebb létszámúak — ugyanakkor azonban természetszerûleg egy ember által is áttekinthetôbbek, futárokkal, küldöncökkel, parancsôrtisztekkel, jelentô lovasokkal közvetlenebbül vezethetôk voltak.

Damjanich híres III. hadteste 1849 tavaszán 9200 gyalogost, 2000 huszárt és 800 tüzért számlált, 40 ágyúval. Ez 12.000 ember. Aulich ugyanakkor (II. hadtest) 9800 embernek, Nagysándor (I. hadtest) 11.800-nak parancsolt. Az igazán nagy seregtestek mozgatására egyedül képes Görgey fôerôi ebben az idôben nem érték el az 55 ezer embert, és egy híján 200 ágyújuk volt.

Az, hogy alig esztendeje még csak középbeosztásban lévô, legfeljebb néhány száz embert irányító tisztek ekkora seregtestek mozgatásához fel tudtak nôni a rendelkezésükre álló rendkívül rövid idô alatt, már önmagában is óriási emberi és katonai teljesítmény.

Ami a katonatiszt legfôbb erényének tartott vitézséget illeti, ezt nagyon kemény harcokban kellett bebizonyítani.

A Délvidék — elsôsorban a szerbek közismert bátorsága és vadsága miatt — a legvéresebb hadszíntér volt. Leiningen maga is elismeri, hogy idônek kellett eltelnie addig, míg az önfegyelem olyan fokára jutott, hogy nyergében ülve — tehát eleve jobb célpontot nyújtva — nem hajladozott ösztönösen a közelében fütyülô golyók elôl. Ez a nyugalom bizonyosan nagyon jó hatással volt katonáira. Egy alkalommal azonban túlságosan közel jött egy lövedék, és Leiningen reflexszerûen lova nyakára borult.

Leiningen soha többé nem hajolt meg a golyók elôtt. Legalább ekkora báttorságot követelt

Dessewffytôl a turai lovasroham vagy Damjanichtól az órákon át tartó helytállás az ellenség túlnyomó erejû támadásával szemben az isaszegi csatában, miközben csapatainak szárnyát veszélyeztette Klapka seregtestének átmeneti visszavonulása.

A személyes bátorság persze szép dolog, és katonánál elengedhetetlen, de sosem szabad elfelejteni, hogy a katonáskodás egyike a legrégibb szakmáknak, melyhez természetesen érteni kell. S ebben benne foglaltatik az emberekkel való bánásmód is. Damjanich és katonái kapcsolatáról többször szóltunk már, de a felettébb kritikus szellemû Vukovics Sebô Vécseyrôl is feljegyezte, hogy mintaszerûen bánt a legénységével, és ugyanez a rend, a jó ellátás megszervezése jellemezte Knezic csapattestét.

Török Ignác hadmérnöki képességei se lehettek akármilyenek, amit részben onnan is tudunk, hogy a korabeli Magyarország egyik legfontosabb erôdítményének, Komáromnak gondjait rá bízták. A részletekrôl nincsenek információk, de annyi bizonyos, hogy Török mérnökkari akadémiát végzett, és 1839-tôl 1846-ig az elit elitjét, a magyar nemesi testôrség tagjait oktatta az erôdítéstan tudományára.

Aulichról egy évvel mártírhalála után Heinrich von Lewitschnigg lovag, a forradalmi Magyarország esküdt ellensége szolgált azzal a minôsítéssel, hogy lassú, de ügyes stratéga volt, emellett pedig "katonai buldog", azzal a jelmondattal, hogy: "Aki velem tart, legyen halálraszánt".

Mindenesetre az ô nevéhez fûzôdik a szabadságharc egyik legkalandosabb, de ugyanakkor nem csekély helyzetfelismerési és döntési képességrôl tanúskodó haditette. Amikor a fel-dunai hadtest északi visszavonulása során hadosztályával egy kilátástalan csapdának tûnô völgybe szorult, szabályosan eltûnt az ôt körülzárni akaró osztrákok szeme elôl. Kijavíttatta a Szkalka-nyereg alatt húzódó, részben beomlott bányaalagutat, és ezen keresztül vezette ki seregét a bekerítésbôl.

Szakmájának igazi zsenije volt Láhner György, akirôl kínosan keveset tudunk. Amikor Láhner alezredest 1848 ôszén kinevezték a beosztásából megszökött lovag Marziani György "fegyverfelügyelô" utódjává, szinte a semmibôl kellett fegyvert teremtenie. Államosíttatta a pesti gôzmalmot mint energiaforrást, és megszervezte az Országos Fegyvergyárat. Jó másfél hónap múlva a pesti mûhely már heti hat, a budai három ágyút gyárt. Buda és Pest feladása után neki kellett lebonyolítania kereken 900 emberének (jórészt a magyar ügyhöz önként csatlakozott cseh katonák!) áttelepülését Nagyváradra, ahonnan szinte a legutolsó pillanatig ontották a fegyvereket. A feladat emberfeletti volt.

*Összeállításunk Ordas Iván Az aradi tizenhárom címû könyvébôl készült.

Smaranda Enache asszonyt, a Pro Európa Liga társelnökét nevezte ki Emil Constantinescu államfô Románia finnországi nagykövetének.

A kinevezés a vásárhelyiek számára sem közömbös, ugyanis Smaranda Enache Marosvásárhelyen született 1950 március 31-én, erdélyi orvoscsaládban. Férje Szokoly Elek, a marosvásárhelyi Interkulturális Központ igazgatója. Egy egyetemista fia van. A bukaresti egyetemen végzett francia—magyar szakot. Pályafutása gazdag. Volt tanár, fordító, a marosvásárhelyi bábszínház irodalmi titkára, majd igazgatója, a Gazeta de Mures hetilap igazgatója, illetve az Altera folyóirat társkiadója. Több bábjátékot, tanulmányt, elemzést írt. Kedvenc "témája" a pluralista demokrácia, kisebbségi jogok, a román—magyar történelmi megbékélés, az interkulturalitás, polgárosodás, nacionalizmus, európai integráció. Ezeket az elveket promoválta itthon és külföldön, publikációkban és szemináriumokon. Több nyelvet ismer. Románul, magyarul anyanyelvi szinten, angolul és franciául folyékonyan beszél, de tud olaszul, spanyolul és németül is.

Gazdag politikai és civil tevékenységet fejtett ki 1990 után. A '90-es parlamenti választásokon az RMDSZ-listán indult, de a PUNR megvétózta, s törölték a lajstromról. A Pro Európa Liga társelnöke, a Polgári Szövetség, illetve a Polgári Szövetség Pártja alapítótagja; a Társadalmi Párbeszéd aktív tagja, az APADOR-CH alelnöke. 1995-tôl a Liberális Internacionálé Emberjogi Bizottságának tagja, 1997 óta a németországi, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó Európai Központ konzultatív tanácsának alelnöke. Ugyanabban az évben választották be az amerikai CIVITAS International igazgatótanácsába.

A polgári és emberi jogok védelmében kifejtett tevékenységét nemzetközi fórumok is elismerték. 1990-ben kapta meg a Mecénás díjat (Magyarország); 1994-ben a MÚRE Pro Amicitia díjjal tüntette ki, Ugyanabban az esztendôben javasolták a Liberális Internácionálé Freedom díjára, 1997-ben megkapta a Magyar Köztársaság Kisebbségekért díját, végül az idén nevesítették az USA- EU Demokrácia és Civil Társadalom díjra. Szintén az idén kapta meg a Marosvásárhely municípium díszpolgára címet.

A Népújság exkluzív interjút készített a hamarosan Helsinkibe utazó nagykövettel. A beszélgetést holnapi lapszámunkban olvashatják.

Sem belpolitikai, sem külpolitikai nyereségei nincsenek a kilépésnek ebben a pillanatban

Mint tegnapi számunkban olvashatták, szombaton rendkívüli ülést tartott az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa, amely Markó Béla szövetségi elnök felvezetésével indult. Tegnapi ígéretünk szerint ma részletesebben visszatérünk az SZKT-n történtekre. Miután a szövetségi elnök vázolta a jól ismert, a képviselôház oktatási szakbizottsága által hozott döntés nyomán kialakult politikai helyzetet, a szövetségi elnök ismertette a szeptember 30-i Operatív tanácsi határozatot. Az OT tulajdonképpen azért ült össze, hogy a kormányból való kilépés módozatait állapítsa meg. Ehhez képest, az Operatív Tanács döntése más lett: szerda este nem a kilépés módozatait vizsgálta meg, hanem úgy döntött, hogy a kilépést elhalasztja, és felkéri az SZKT-t, döntsön, mert új elemek jelentek meg. Igaz, hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, hogy ezek nem egyeznek a szeptember 5-i SZKT feltételeivel, viszont pontosan az SZKT által megállapított feltételrendszeren belül olyan pozitív lépést jelent ez az új elem, ami indokolta ezt a döntést.

Úgy értékelte, hogy miután a kolozsvári SZKT meghozta a maga határozatát, a szervezet országos vezetése feladatot kapott: tegyen meg mindent, hogy szeptember 30-ig ez a feltétel teljesüljön. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan készüljön föl arra az eshetôségre, amikor az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból. Ezekre koncentrált az RMDSZ az oktatási szakbizottságban történtek után.

Ezek után az Operatív Tanács úgy ült össze, hogy a kilépés végrehajtásáról döntsön. Szeptember 30-án este született meg az a kormányhatározat, amely elindítja a Petôfi-Schiller nevû, magyar—német egyetem elindítását. A szövetségi elnök ezt fontos jogi aktusnak nevezte, amely már megjelent a Hivatalos Közlönyben, és záros határidôk szerepelnek benne. Hangsúlyozta: amennyiben az RMDSZ elfogadja, hogy egy ilyen egyetem a számára fontos, és létrejötte nem kérdôjelezi meg az önálló magyar egyetem létesítését, és hogy továbbra is célunk az önálló egyetem, és ebben nincs ellentmondás, akkor a következôkben az RMDSZ-nek valószínûleg nagyon sok nehézséggel kell szembesülnie, amíg az elsô jogi aktust újabbak követnek és létrejön a magyar egyetem. A szövetségi elnök a kormány lépését egyértelmûen pozitívnak nevezte, a pozitív politikai akarat kifejezésének, hogy az RMDSZ a koalícióban maradjon. Viszont figyelmeztetett: amennyiben az RMDSZ úgy dönt, hogy ezt a kormányhatározatot elfogadja, akkor máris számítani kell az ellenpropagandára. Reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ- ben egyetértés lesz, mert, mint mondta, a saját közvélemény jelzései is egyértelmûen aggodalmat fejeznek ki. Sem külpolitikai, sem belpolitikai nyereségei a kilépésnek e pillanatban nincsenek, hangsúlyozta. Amúgy is olyan vádak érik az RMDSZ-t, hogy nem foglalkoztatja az általános reformfolyamat. Arról is beszélni kell, hogyan viszonyul az RMDSZ Románia általános gazdasági, szociális állapotához, mondta, de egy olyan koalícióval, amely az általa megadott kis jogokat is csonkítja, együtt haladni az RMDSZ nem tud. Ezért kell megvizsgálni, hogy a kormány akaratának szeptember 30-i kifejezése mennyire illeszthetô bele ebbe a képbe.

Egyetlen külpolitikai kérdést vetett fel, a szlovákiai helyzetet, ahol a választások nyomán legalábbis formailag olyan helyzet alakult ki, amilyenben az RMDSZ volt '96 novemberében. Markó szerint ezt az egybeesést elsôsorban a román kormánynak és parlamentnek kell mérlegelnie: Szlovákiában megnyílik az együttmûködési rendszer, Romániában ugyanakkor összeomlani látszik. Mérlegelni kell, az egyik vagy másik képlet mennyiben befolyásolja a régió sorsát, Románia és Magyarország politikáját akár gazdasági szempontból is.

Fontos-e a kormány ajánlata, nyújt-e lehetôséget, lehet- e alapozni rá, s ha igen, erre jó eszköz-e a kormányban maradás? — tette fel a kérdést Takács Csaba ügyvezetô elnök. A német—magyar egyetem létrehozásáról szóló kormányhatározatot politikai kihívásnak nevezte, s hangsúlyozta: nagyobb politikai veszteség az RMDSZ számára a visszautasítása, mint az elfogadása. Nagy kihívás az elfogadás, de még nagyobb kihívás az elutasítás, mondta.

Miután Dézsi Zoltán ülésvezetô elnök legalább délután háromig be szerette volna fejezni a tanácskozást, és ezért operativitásra kérte fel a képviselôket, még az ebédszünetrôl is lemondva, Szilágyi Zsolt képviselô azért kardoskodott, hogy ne sajnálják az idôt egy ilyen fontos kérdés megvitatására. "Nem kellene két szendvics és egy kávé között dönteni a kormányban való maradásról vagy kilépésrôl".

Kolozsvár ragaszkodik Kolozsvárhoz

Boros János, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kért szót még a vita elkezdése elôtt, és az általa vezetett szervezet nyilatkozatát olvasta fel, amely leszögezte: a Kolozs megyei szervezet továbbra is ragaszkodik az RMDSZ programjához, és kijelenti, nem fogadja el a multikulturális egyetemet az önálló magyar egyetem helyett. Ugyanakkor követeli, az SZKT tartsa be szeptember 5-i döntését.

Bôvebben kell foglalkozni a kérdéssel, mondta Tôkés László tiszteletbeli elnök, s nem felejtette el megjegyezni: örül, hogy Marosvásárhelyen még nem nyilvánították persona non gratának, és részt vehet a tanácskozáson. A kormányhatározatot úgy minôsítette, hogy "egeret szültek a hegyek", mert véleménye szerint "érdemben semmi sem változott". A minimum minimumára haladunk, mondta, s rossz ómennek számít Romániában, amikor mesterséges konstrukciókat hozunk létre. Furcsa — hangsúlyozta —, hogy elfogadjuk a multikulturalitás fogalmát, miután hónapok óta ez ellen hadakozunk, és hogy a 22. és a 36. számú sürgôsségi kormányrendeletek törvényerôre emelése továbbra is szükségeltetik. Majd arról beszélt, hogy micsoda veszélyeket rejt, ha egy esetleges elôrehozott választás következtében kormányváltás történne. Ezzel az SZKT-val, mondta, egy rossz határozattal visszakerülhetünk a szeptember 5-i elsietett határozatot megelôzô idôszakba.

— folytatta a tiszteletbeli elnök, nem zárkózva el a személyeskedésektôl sem. Be akarják bizonyítani, hogy jól politizáltak, a kormány pedig mentôövet nyújt, hogy a zavaros vízben tovább úszhassanak. Sajnálta, hogy az illetékesek nem szívlelték meg a Reform Tömörülés azon javaslatát, hogy szeptember 30. elôtt hívják össze az egyeztetô kerekasztalt, mert akkor "ma másként állt volna össze az SZKT, kiszûrve az esetlegesség lehetôségét". Megint kényszerhelyzet teremtôdött, mondta, s el kell kerülni, hogy megint erôltetett döntés szülessen. Sajnálatosnak nevezte, hogy szeptember 5- én is "kényszerítô körülmények és sietség jegyében hoztak rossz döntést". Követelte, hogy az SZKT szögezze le: nem egyetemalapításról van szó, hanem célunk a kolozsvári állami magyar egyetem helyreállítása. Ennek nincs alternatívája. Kijelentette: semmilyen jogfeladást nem követhetünk el. A kormány alternatívája nem tartalmaz bíztosítékot, hogy zsákutcába ne szaladjunk. Mert — vonta le a következtetést - az elmúlt 80 év hinta- és kétkulacsos politikája semmilyen bizakodásra nem ad okot. Véleménye szerint az RMDSZ megint nagyvonalú gesztust tett a román kormánynak, hogy legyen amivel Radu Vasilenak Amerikába mennie.

Miután hosszú perceken keresztül bírálta az RMDSZ vezetôit és kormánytisztviselôit, kijelentette: "Nem az a célom, hogy a polarizálás irányába vigyem el a gyûlést", de "megint külsô nyomás bevetésével akarnak minket meggyôzni (itt a Smaranda Enache és Gabriel Andreescu SZKT-hoz írt levelére célzott), a koalíciós partnerek is "bíznak a bölcsességünkben", de " nem szabad áldozatul esnünk egy ilyen nyomásnak". "Nem kell rettegnünk a kilépéstôl, mert ha Románia megôrzi európai integrációs irányvonalát, akkor nem adhat kevesebbet, mint ami már megvan. Sokkszerû lenne egy esetleges kilépés, de nem kellene ennek a félelmében élnünk." A továbbiakban kifejtette, hogy '96-ban a kormányba való belépés alapos elôkészítése elmaradt, s javasolta, hogy ha már úgyis túllépték a szeptember 30-i határidôt, akkor "adjanak újabb határidôt jövô szombatig", hogy egy újabb SZKT és a SZET hozza meg a döntést.

Ezután következtek a frakciók, illetve a kormánytisztviselôk felszólalásai. Ezek nagy része arról szólt, hogy: * az RMDSZ és a romániai magyarság elszigetelôdne, s egyedül maradna; * örömet szereznének a kilépéssel az ellenzéknek; * a visszavonulás feladás lenne /Kovács Csaba képviselô/; * A kormányhatározatban tárgyszerûen véve benne van az alternatíva, a lehetôség a magyar állami egyetem kiépítésére /Kötô József államtitkár/; *Benn kell maradni /Niculescu Antal államtitkár/; * a kilépés azt jelenti, hogy az RMDSZ lemond arról, hogy bármi módon befolyásolni próbálja a kormány döntéseit /Bara Gyula államtitkár/; * Az RMDSZ nem vállalhat kormányzati felelôsséget, ha az emberi jogok csorbát szenvednek /Csapó József szenátor/; * Politikai senkiföldjére kerül az RMDSZ, ha kilép, s Románia leszakadhat mindenféle integrációs folyamatról /Verestóy Attila szenátor/; * A kormányhatározatban minden kudarc lehetôsége benne van /Kolcsár Sándor, Maros megye/; * A kormányhatározat mézesmadzag /Borbély Zsolt/; * Az RMDSZ- nek a kormány élô lelkiismeretévé kell válnia /Murvai Miklós, Arad megye/; * Eladjuk egy tál lencséért az üdvösségünket /Katona Ádám, EMK/; * Bolyai János a semmibôl teremtett új világot. Nem megalkuvás a bennmaradás, hanem kitartás /Burkhardt Árpád, Maros megye alprefektusa/; * az SZKT nem követheti el azt a hibát, hogy visszautasítsa a kormány ajánlatát /Hajdú Gábor egészségügyi miniszter/; * Nyert helyzetben vagyunk, politikai árat kell kérnünk /Kónya Hamar Sándor képviselô/; * Együtt kell mennünk ezzel a kormánnyal, s belülrôl kell úgy feszíteni, hogy Európa felé menjen /Kakassy Sándor képviselô/; * Bennmaradni, tisztességes feltételek közepette /Dézsi Zoltán Hargita megye prefektusa/ * Szégyellem, hogy ilyen vezetôink vannak /Sánta Pál Vilmos, a Hargita Megyei Tanács elnöke/; * Jó, demokratikus kormányban jó lenne partner lenni, de ha ilyen nincs, kibírja az RMDSZ ,ha már 80 évig kibírta, /Molnos Lajos/; * Kirakatrendészeti mestermû /Tôkés András/.

Asztalos Ferenc képviselô, aki nap mint nap kénytelen elszenvedni és szembeszállni a képviselôház oktatási bizottságával, s fôleg annak nagyromániás elnökével- a Tôkés László püspök vádaskodásaira válaszolva elmondta, hogy szeptember 30-án még valóban azt vallotta, hogy nincs szükség rendkívüli SZKT-ra, mert 48 óra alatt négyszer kísérelte meg a lehetetlent: visszatérni az ominózus 123. cikkelyre. Ugyanaznap este született meg a kormányhatározat, "ezért vagyunk ma itt". Nagyon sovány, de mindenképp új lehetôség, mondta. Ma olyan határozatot hozni, amibôl az RMDSZ presztízsveszteség nélkül kerüljön ki, lehetetlen: ha kilép, azzal vádolják meg, hogy nem érdekli az ország sorsa, ha marad, pozitív imázsa szenved csorbát. A kérdés, mondta, az, hogy valóban kell-e nekünk állami magyar egyetem? Ha igen, akkor a kormányhatározat egy lehetôség erre. Milyen erkölcsi alapon lehet lemondani errôl a lehetôségrôl? — tette fel a kérdést. Azt javasolta az SZKT-nak, függesszék fel a szeptember 5-i határozatot, ne kössék dátumhoz a kilépést, várják ki, amíg a határozat törvény lesz.

• a válság okai nem szûntek meg • kinyújtott kézre kinyújtott kézzel kell válaszolni • kinek a számára csapda a magyar—német egyetem? • van-e bennünk képesség az önkritikára? • magunkat is mentjük? • határozottan visszautasítom! • vállalnunk kell!

Miután a felszólalók serege kifejtette egyéni vagy frakciója véleményét a témáról, újra Markó Béla szövetségi elnök lépett mikrofonhoz, hogy a feltett kérdésekre, illetve a személyét, valamint az RMDSZ vezetését ért támadásokra válaszoljon. Elsôsorban arra, ami úgy hangzott, hogy szeptember 5- én ô volt az, aki kérte: az SZKT döntsön az RMDSZ kormányból való kilépéséról. Ma is úgy véli, mondta, ez a döntés helyes volt, ma is állítja, hogy a válság okai nem szûntek meg. De jelentôs lépés történt a kormány részérôl, az elsô intézkedés, ami arra utal, hogy van akarat a hatalomban a negatív folyamatot leállítani. A kinyújtott kéz azt jelenti, hogy aki a kezét nyújtja, tanúsítja, hogy kezében fegyvert nem hordoz. A kinyújtott kézre kinyújtott kézzel kell válaszolni. Úgy gondolom, jelentette ki Markó, hogy ezt a hitelt meg kell adni a kormánynak, de arról beszélni, hogy a kilépés okai megszûntek, nem lehet. Az RMDSZ számára dilemma, hogy fogadja-e el a magyar—német egyetemet, mert arról szó nincs, hogy az önálló magyar egyetemrôl lemond. Azonban nincs ellentmondás a német—magyar egyetem elfogadásával.

A lefitymáló megjegyzéseket elutasította, s feltette a kérdést: kinek a számára csapda a magyar—német egyetem? Ez az elsô jogi lépés, hangsúlyozta: ha kirakatintézkedés, akkor az a következô hetekben fog kiderülni. Ezzel ugyan számolni kell, de ugyanakkor hitelt kell adni a jó szándéknak a román partnerekért, önmagunkért és külföldért is. Lehet, hogy nekünk is csapda, jelentette ki, de a partnereinknek is az, ha nem akarják betartani. Ez egy haladék, egy szándék, nemcsak szándéknyilatkozat, hanem jogi aktus, akaratnyilvánítás. A szövetségi elnök egyértelmûen kinyilvánította véleményét: ezt az akaratnyilvánítást nem lehet visszautasítani. Azzal zárta, hogy nem indulatból javasolta szeptember 5-én, hogy az SZKT döntsön a kilépésrôl, akkor úgy látta, hogy nincs kiút. A három hét azonban elegendô volt az elemzésre, ez az elemzés látszólag pozitív eredményt hozott. Bizonyossággá azonban csak késôbb válik.

Kérdésekre válaszolva Markó Béla elsôsorban azt vizsgálta, van-e bennünk képesség az önkritikára? Magáról azt vallotta, van, és önbírálatnak szánta, amikor az önálló egyetem kérdését egy rendkívül érzékeny közhangulatban összekapcsolta egy elvi jogi kerettel. Alapvetô oknak a román politikai elit határozatlanságát és szószegését nevezte, s arra kérte a jelenlevô képviselôket, nézzenek önmagukba, és nézzék önkritikával a kérdést. Sajnálta, hogy közben Tôkés László püspök elment, de azért elmondta az RMDSZ vezetése nevében, hogy az SZKT-n nem volt szó Csernátonról, bár elemezhették volna, hogy ez segített vagy rontott az RMDSZ ügyén; azt sem részletezte, hogy "a püspök úr tulajdonképpen megismételte minôsítéseit, amikor azt mondta: akik az RMDSZ élén állnak, magukat is mentik".

Ha egyesek azt hiszik, hogy a politikában mindent szabad, tévednek. A politikában is annyit szabad, mint a mindennapi életben. A püspök úr kijelentésében, hogy magunkat is mentjük, fenyegetés van, mondta. Kérem önöket, értelmezzék ezt, válasszák el a személyi kérdésektôl. El lehet képzelni a mostani vezetést egy kormányzó RMDSZ-szel és el lehet képzelni a mostani vezetést egy nem kormányzó RMDSZ-szel, mondta a szövetségi elnök. A püspök úr, folytatta, azt mondta, hogy az RMDSZ Operatív Tanácsa megint nagyvonalú gesztust tett a román hatalom felé! Melyik Romániáról beszélt, a kétmillió ember melyik országban él? — tette fel az újabb kérdést Markó Béla. Ha az integrációt támogatjuk, melyik Romániának teszünk szolgálatot? Ha vállalkoztunk, hogy ebben a közegben politizálunk, akkor ebben a közegben kell tennünk, vonta le a következtetést.

Ezután történt meg a névre szóló szavazás, amikor a testület nagyobb része a kormányban való maradás mellett szavazott.

Marosvásárhelyen is közeleg a színházi évadkezdés, rövidesen közönség elé kerülnek az elsô bemutatók. Ezzel együtt a gondok is sokasodnak. A költségvetéstôl elvont pénzek a kultúra területén hatványozottan éreztetik hatásukat. Indokolt azzal indítani a szezonnyitó beszélgetést a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezetôjével, Béres Andrással, hogy optimistán tekint-e elôre, vagy a realitásokat ismerve, borúlátóan kell nyilatkoznia.

— Reménykedem abban, hogy az évad jól fog indulni, egy jó évad lesz. Gondok természetesen vannak. Ezeket kezelni kell és fôleg meg kell teremteni a kereteket, hogy újabb, jó értelmû "gondjaink" jelenjenek meg. Az, hogy az ember ne kelljen megküzdjön bizonyos kérdésekkel, nem érhetô el, és nem is lenne szerencsés dolog.

— Az, hogy a kultúra kevesebb pénzt kap, érzôdik a színházban?

— Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert gyakorlatilag még nem éreztük ezt, de az is igaz, hogy az októberi három bemutatónkból pénzügyileg egynek a kivitelezése még nem befejezett. Most, az évad elején megvan a pénz, hogy ezeket az elôadásokat be tudjuk mutatni, minket nem érintett súlyosan a költségvetés csonkítása.

— Akkor mi a gond?

— Gond sok van. A pénz megszerzése is gondot jelent, de mi ezen a gondon most túl tudtunk jutni. Egy nagy vállalkozásról van szó. Egy hónapban három bemutató egymás után, aminek az teremtette meg a lehetôségét, hogy a nyáron elkészült egy elôadás, ezt a közönség egy része láthatta egy elôzetes alkalmából, a Jacques és gazdája címû elôadásról van szó. Ugyancsak a nyáron elkezdôdtek a Fösvény elôkészületei, Parászka Miklós rendezi Hunyadi Lászlóval a címszerepben, ez is nagyon elôrehaladott állapotban van, kb. három hét múlva befejezôdik. Az ôsz elején, szeptemberben kezdtük el Kincses Elemér Koporshow címû darabjának a próbáit, ô a rendezôje is. A próbatételt az jelenti, hogy fog-e sikerülni a három bemutatót megtartani, meglepni vele a vásárhelyi közönséget. Én reménykedem, hogy fog sikerülni.

— Tegyük fel, higgyük, hogy sikerül. Nem bomlik meg az évad egyensúlya, ha most rögtön az elején bejön ez a három bemutató? Utána mi lesz?

— Szerintem mi ezzel egy többszínházas város kínálati lehetôségét teremtjük meg. Úgy, ahogy egy többszínházas városban az embernek lehetôsége van egy hónapban több elôadást látni, ez teremtôdik meg itt is azáltal, hogy októberben egymást követve lesz három bemutató. A munka üteme pedig a kezdeti erôfeszítés nyomán nem fog lassulni, hiszen december 18-án szintén lesz egy bemutató, aztán még lesz decemberben egy kabaré. Az elképzelés szerint tehát ebben az évben öt színpadi premier lesz.

— De egész évadra négy bérletes elôadást hirdettek meg.

— Igen, négyet bérletre és két elôadást bérleten kívül, a nagyteremben. Lesz még egy a stúdióban is. Ez az egész évadban eléggé sûrû bemutatkozást jelent.

— A hét bemutató elôadásra tervezett évadot a társulat megbírja? Az elôzô beszélgetésünkkor sok szó esett a társulatépítésrôl.

— Ez összefügg a társulatépítéssel. Rendkívül fontos, hogy a színészeknek lehetôsége legyen a játékra, hogy meg tudják mutatni magukat, fejlôdni tudjanak, a közönség elôtt legyenek. Nagy szereposztásos elôadásokat kell játszani rendszerint, az elôadások száma is nagy kell legyen. A nyáron is, most is úgy dolgozunk, hogy párhuzamosan próbálunk két darabot, így válik lehetôvé, hogy a társulat nagy része komolyan foglalkoztatott a színházban.

— Minden nemzedék egyformán kap feladatot?

— Ez nálam nem szempont. A szereposztásnak vannak természetes követelményei, amelyekbe beletartoznak a generációs kötöttségek is, ezek többé- kevésbé betarthatók, de én kifejezetten ilyen szempontot a szereposztásnál nem követek.

— Azért kérdezem, mert az eltelt hónapokban volt bizonyos feszültség amiatt, hogy csoportosan jöttek a fiatalok.

— Igen. Ez így van. Ôket is foglalkoztatni kell, a régieket is, azokon a helyeken, azokban a szerepekben, amelyek természetszerûleg adódnak számukra, tehetségük alapján. Én más szempontot itt nem érvényesítek. Arra viszont külön figyelek, hogy a fôiskoláról újonnan idekerült színészeknek is legyen bizonyítási lehetôségük. Ez rendkívül fontos dolog, hogy ki tudjanak bontakozni, fejlôdjenek, itt érjenek színésszé.

— Mindezek nagymértékben függnek attól is, hogyan alakul a színház és a közönség kapcsolata. A bérletek fogynak, vagy van visszaesés?

— Itt van egy-két változás, amirôl jó lenne szólni. Az egyik az, hogy a színház is az önértékelés alapján igazodik a piacgazdálkodáshoz, valamit mi is emeltünk a jegyek árán, ez a bérletek árán is érzôdik. Mindenki tudja, hogy a bemutató egy fontos esemény a közönségnek is, a játszó színésznek is, s ezért a "legkeresettebb" elôadásainkat teljesen bérletes elôadásokká változtattuk. A színház eddigi barátait, a színházszeretô közönséget, akik eddig is itt voltak, fôleg levélben emlékeztettük, hogy milyen elônyei vannak a bérletvásárlásnak, s hogy ez lesz mostantól az érvényes rend a bemutatóinkon. Információim szerint jól alakul a bérletkötések sorsa, nincs olyan törés ebben a kérdésben, ami szemléletváltásra kötelezne minket. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a bérletváltás a színház mûködtetése szempontjából nagyon fontos. Mi ezzel a rendszerrel próbálunk dolgozni, a bérletes elôadásokra támaszkodunk és remélem, hogy Vásárhely színházszeretô közönsége nagy számban részt fog venni azokon az ünnepeken, amelyeket az elôadásaink fognak jelenteni úgy az ô, mint a mi számunkra is.

— Terepútjainkon többször találkoztunk olyan panasszal, hallottunk olyan sajnálkozást, hogy a színház megfeledkezett a vidékrôl, elhanyagolja ottani nézôit. Valami biztatót mondhatunk ilyen tekintetben?

— Az igazság az, hogy olyan természetû változások történtek, hogy a dolgokat pusztán csak jószándékkal nem lehet helyreigazítani. Mûszakilag a színház nincs abban a helyzetben, pénzügyileg sem áll úgy, hogy gyakran tudjon vidékre menni, úgy, mint régen. Ezzel kapcsolatban valamit körvonalaztam, és úgy tûnik, hogy meg is valósul. Néhány hagyományosan színházszeretô várossal azt szeretném, hogy valamilyen szerzôdést kössünk, s ennek alapján levigyük oda a repertoárunkat. Csíkszeredával megegyeztünk abban, hogy ôk egy befogadó színházat fognak mûködtetni, s ennek a színháznak a mûsortervében mi is benne vagyunk. Hasonló egyezség körvonalazódik Udvarhellyel, s ezt szeretném tovább bonyolítani, Nyárádszeredával, Szászrégennel, Dicsôvel. Mindenképpen meg kell találnunk a lehetôséget erre, de ez a mai körülmények között bizonyos kölcsönösségen kell alapuljon. Nem csak a színház kell részt vegyen ebben az elôfeszítésben, mi egyedül pénzügyileg erre egyszerûen képtelenek vagyunk. Az illetô városok részérôl is meg kell kapnunk a segítséget. A színház szervezésében is történik ilyen szempontból változás. Éppen most létesítettünk egy olyan közönségszervezô állást, amely kifejezetten ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozzon, a közönség és a színház viszonyának átfogó irányítására összpontosul. Remélem, ennek meglesz az eredménye.

— Visszatérve a mûvészeti dolgokra. A társulat életében, annak ellenére, hogy nyár volt, és szabadságok voltak, történtek fontos események?

— Igen. Errôl nagyon jó érzéssel beszélek. A nyáron próbák folytak, a színészek, rendezôk életében is fontos események zajlottak. Remélem, a felsorolásból nem marad ki semmi: az István király címû elôadást felvette a Duna TV, ezt augusztus 20. alkalmából vetítették is. Ez fontos esemény volt, a Duna TV elôször sugárzott egy vásárhelyi elôadást egy ilyen nagy ünnepünkön, ugyancsak ezzel az elôadással voltunk kiszálláson a Vajdaságban, nagyszámú, majdnem 1000 fôs közönség elôtt játsztunk. A színház részt vett az árvízkárosultak javára egy elôadással, részt vett az RMDSZ által szervezett elôadáson, szintén az árvízkárosultak javára. A fiatalok élete is szerencsésen alakult. Tompa Gábor egy filmet forgat, s ezen öt fiatal színészünk is részt vett, Kincses Elemér volt a Bánk bán, az ünnepi elôadás rendezôje a nagyváradi színházi ünnepségen. Arról is tud a közönség, hogy a Gruppenhecc társulat színészei, lényegében a mi társulatunk színészei az ôsz folyamán külföldön turnéznak. Mindez jó elôjel a legfontosabbhoz, a sikeres évadkezdéshez.

A polgármester emlékezete

"Közfelkiáltással választották, egyhangúlag, hatalmas óvációval, majd percekig viharos éljenzés töltötte be a termet. Végre fölemelkedett a fôispán:

— Felkérem a Megválasztott Polgármester urat, tegye le a hivatali esküt!

Mindenki fölállt, és mély csönd lett a teremben. A tanácstitkár a fôispán baljára került, egy irattartóból kiemelte az esküszöveget. A Megválasztott Polgármester a közgyûlés és a fôispán elé lépett, esküre emelte jobbját, és ahogy a titkár olvasta a szöveget, kicsit rekedtes, emelt hangon mondotta utána:

— Én, doktor Bernády György..." — írja le Marosi Barna Megbolygatott világ címû könyvében az 1902. március 8-i marosvásárhelyi polgármester- választásról szóló kisvárosi hangulatot. A négy év híján 100 éve történt választással a provinciális kispolgári maradiság helyett Európa felé mutató város kezdett kiemelkedni a vidéki sárból, s ez egyértelmûen dr. Bernády György polgármesternek köszönhetô, akinek városteremtô értékeirôl, halálának 60-ik évfordulója alkalmából a marosvásárhelyi dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány a polgármesteri hivatal támogatásával a Bernády Napokon emlékezik meg. Az október 16-án és 17-én zajló eseménysorozat fontosabb rendezvényeirôl Bulyovszky Loránd kuratóriumi alelnök tájékoztatott. Hogy olvasóink is idejében elôzetes tájékoztatást kapjanak a hagyományteremtô napokról (az alapítvány szándéka, hogy minden év októberében méltóan megemlékezzen a nagy névadó személyiségrôl), közzétesszük a koszorúzási ünnepséggel kezdôdô rendezvénysorozat eseményeit. Bernády György sírját és szobrát Borbély László kuratóriumi elnök és Fodor Imre polgármester koszorúzza meg. Itt jegyezzük meg, hogy azok a szervezetek, intézmények és magánszemélyek, akik így akarják kegyeletüket leróni Marosvásárhely egykori markáns személyisége elôtt, jelezzék koszorúzási szándékukat az alapítvány székhelyén, a Bernády Központban. Október 16-án délelôtt a Kultúrpalotában megnyílik a Megyei Képtár Bernády György gyûjtötte képanyagából rendezett kiállítás, majd a Tükörterem elôtt felavatják a polgármester mellszobrát, Hunyadi László szobrászmûvész alkotását. Ugyanaznap este az egykori Városháza (tehát a mai prefektúra) nagytermében tudományos ülésszakra kerül sor, amelyet a kuratóriumi elnök, és a polgármester nyit meg, elôadók lesznek Dan Fisus, Keresztes Gyula mûépítészek, dr. Ágoston Albert, Sipos Lajos, aki személyesen ismerte Bernádyt, Simon Endre festômûvész, Mészáros József. A palota üvegfestményeirôl a budapesti Gellért Katalin tart mûvészettörténeti elôadást, Keserû Katalin megújuló várostörténeti beszámolót tart, a megyei kulturális felügyelôséget Cornel Moraru képviseli.

Október 17-én Ki mit tud? diákvetélkedô lesz Bernády koráról, városáról a Bolyai liceumban, ahol a polgármester középiskolai tanulmányait végezte, majd gondnok volt, és ahonnan indult a gyászmenet, mert az egykori református gimnáziumban ravatalozták fel a halott polgármestert. A dr. Bernády György Alapítvány székhelyén korabeli kéziratokból, fényképfelvételekbôl nyílik kiállítás. Az ünnepi esten elôadást tart a kor kiváló ismerôje, Marosi Barna író, Spielmann Mihály történész, színmûvészek olvasnak fel részleteket a polgármester leveleibôl és kézirataiból. Fellép a Nagy István Ifjúsági Kórus, ifj. Csíky Boldizsár, B. Molnár Tünde orgonamûvész. Résztvevôként jelen lesznek külföldi meghívottak, jeles személyiségek. Nyilván elôzetes híradásunkban nem térhetünk ki részletesen valamennyi beharangozott elôadásra, a Napokhoz kapcsolódó eseményre, mindezekre a rendezvénysorozat idején részletesebben visszatérünk.

(Tekintettel arra, hogy a rendezvénysorozat jelentôsebb anyagi áldozatot követel, az alapítvány szívesen fogad bárkitôl pénzbeli adományt az esemény minél színvonalasabbá tételére.)

A szervezés, a háttér is köztudottan kemény munkát igényel. Akik részt vállaltak a rendezvénysorozat megszervezésében: Keresztes Gyula mûépítész, Molnár Dénes grafikus, Virág György, a megyei tanács alelnöke, Kovács Levente, a Szinmûvészeti Akadémia Szentgyörgyi tagozatának vezetôje, Csíky Boldizsár zeneszerzô, Nagy Miklós Kund szerkesztô, Simon György tanár, Csepregi András (egyedi képeslap- gyûjteményét kiállításra adja) Bálint Zsigmond, Pálosi Ferenc fotósok, Vincze László képzômûvész, Gaál Kornélia és Bónis Johanna (múzeum), Bálint Hajnal (Bernády Ház) és természetesen, akik a Bernády Napok lebonyolításában oroszlánrészt vállaltak: Borbély László kuratóriumi elnök, Bulyovszky Loránt alelnök, Fodor Imre polgármester.

Vasárnap délután mintegy 200 érdeklôdô vett részt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott cigány tánc- és nótafesztivál záróestjén. A közel órás késéssel megkezdett mûsor keretében a marosvásárhelyi Aven Amenza Rromale, a dicsôszentmártoni Romanov, a sátoraljaújhelyi Cigányálom és a gernyeszegi csoport mutatkozott be. A mûrosvezetô Moca Rudolf bábmûvésznek hangosbemondó s erôsítés nélkül kellett bekonferálnia a fellépôket, hiszen a termet adminisztrálók, bár a szervezôknek megígérték, elfelejtették átadni a hangosító berendezést. A legnagyobb sikert a Cigányálom négy muzsikusa, s nyolc táncosa aratta. A fiatal elôadók táncán érzôdött a magyar népmûvészet beütése. Egyéni volt a kannázás — pléhkannákon doboltak a férfiak —, valamint a táncosok mókás versengése. A sátoraljaújhelyiek viselete nem volt teljesen hagyományos, bár szoknyáik színesek, virágosak, a felsôruhák egyszínûek, modernek voltak, a fiatal lányok haja ki volt engedve. A dicsôszentmártoni csoport elôadása a román folklór jegyeit viselte magán, igaz, hogy az együttes tagjai román rromák voltak. Az elôadások alatt a nézôtér zajos volt, a jelenlevôk ki-, s bejártak, nem figyeltek az elôadásokra, nem tisztelték kellôképpen az elôadókat.

Lakatos Tibor, a Cigányálom együttes vezetôje szûkszavúan mesélt az 1983-ban megalakult csoportjáról.Jelenleg az együttesnek 22 aktív tagja van — a megyeszékhelyünket 16-án látogatták meg —, általában évente négy nemzetközi és 24 hazai találkozón vesznek részt, idén Dániában, Görögországban és Franciaországban mutatkoztak be. A vezetô szûkszavúsága felháborodásából következett, hiszen mint elmondta, a szervezôk nem hajlandók kifizetni az utazás költségeit, mert nincs lepecsételve a számla. Tavaly Medgyesen voltam, ott sem fizették ki az utazásunk költségeit, s ezenkívül a jelenlegi fesztiválon a közönségszervezés nulla volt, Régenben hat ember volt kíváncsi fellépésünkre. Jómagam sok nemzetközi fesztivált szerveztem, s tudom, hogy nem könnyû megfelelôen elôkészíteni a terepet, mindent átgondolni, megbeszélni, de ha valaki nem ért hozzá, akkor ne csinálja, ne hívjon meg külföldi elôadókat. A két szomorú tapasztalatom után nem hiszem, hogy még egyszer Romániába hozom csoportomat — nyilatkozta Lakatos Tibor.

Mint Venczi János szervezôtôl megtudtuk, a magyarországi csoport útiköltsége 4.200.000 lej, amit lepecsételt számla hiányában a megyei Népi Alkotások Központja nem volt hajlandó kifizetni.

— Nem bennem, hanem egy nemzetbe kellett volna megbízzon, a Népi Alkotások házának képviselôje. Én vállaltam a felelôsséget, hogy a megfelelô számlát hétfôn reggel a sátoraljaújhelyi csoport elküldi, de a megyei szerv nem hitt nekem. Most igyekszem a legrövidebb idô alatt eljuttatni a költségeket a magyarországi csoportnak. Ami pedig a régeni fellépést illeti, a helyi polgármesteri hivatal ígéretet tett, hogy ideadja a kultúrotthont, majd azt mondták, hogy az foglalt, s csak a radnótfáji klubot tudják a rendelkezésünkre bocsátani, míg szombaton este értesítették a helyi rroma tanácsost, hogy vasárnap három órakor az ifjúsági házban kell fellépnünk. Így a kitett plakátokon nem szerepelhetett a megfelelô helyszín, s az érdeklôdôk elmaradtak. A három napos fesztiválról elmondhatom: örülök, hogy bemutathattuk a cigány táncokat, sajnálom, hogy egyedül kellett megszerveznem az egészet, s azt is bánom, hogy nem sikerült megfelelni az elvárásoknak. Az biztos, hogy addig szervezem, amíg tökéletes lesz, s hiszem, hogy jövôben egy fokkal jobban sikerül — összegezett a szervezô.

A költô születésének 175., halálának 150. évfordulója alkalmából meghirdetett vers- és prózamondó verseny folytatódik. Meghirdetett szabályzata nem változott, az érdekeltek hozzájuthatnak az iskolák irodalom szakos tanárainál. A versenyen csak egyéni fellépéssel lehet részt venni, 10—15 vers (vagy próza) megtanulása a cél, jelentkezhetnek elemi iskolások, általános iskolások és szakiskolások, középiskolások. Az idei tanév elsô féléve alkalmat kínál a verseny folytatására. Az iskolai, osztályokon belüli és osztályok közötti szakaszt december 31-ig bonyolítják le. Ebben a szakaszban az elemi iskolások 3, az általános és szakiskolások, valamint a középiskolások 5—5 Petôfi- mûvel jelentkeznek. A versenyt lehetôleg nagyobb számú közönség elôtt ajánlatos megszervezni, hogy minél több diák elôtt táruljon fel Petôfi versvilága. Az EMKE megyei szervezete és a megyei tanfelügyelôség magyar szaktanfelügyelôi támogatják és segítik a versenyek lebonyolítását.

A községi szakaszon az elôzô gyôztesei vesznek részt, a résztvevôk és továbbjutók számát a helyi szervezôk szabják meg a jelentkezô tehetségek számától függôen. Ebben a szakaszban az elemisták 5, a többiek 7—7 mûbôl összeállított mûsorral jelentkeznek.

A területi szakasz mindhárom korosztály számára 1999. január 31-ig ér véget. Részletes tudnivalókkal lapunk idejében jelentkezik, és szakaszonként a nyertesek névsorát is közli majd. Megyénk versenyzónái korábban már kialakultak, ezek nem fognak megváltozni. Az elemisták 7—7, a többiek 10—10 Petôfi-mûvel jelentkeznek.

A verseny megyei szakaszát minden korosztály részére külön-külön tartják meg, 1999. február 15-ig. Az elemisták 10—10, a többiek 12—12 Petôfi-mûvel jelentkeznek. A megyei döntô legjobbjai jutnak el a Szatmárnémetiben sorra kerülô országos döntôbe, amelyet 1999 márciusában tartanak, az elsô hétvégén az elemistáknak, a másodikon az általános iskolásoknak, a harmadikon a középiskolásoknak. Korosztályonként legtöbb 35—35 versenyzô juthat az országos döntôbe, a megyék magyar diákságának számarányában. Hargita, Kovászna, Kolozs, Maros és Szatmár megyét 3—3 döntôs képviselheti minden korosztályban. A versenyrôl emlékkönyv készül, a résztvevôk, felkészítôik nevével, kezdve a legelsô szakasztól a döntôsökig. Ezért a szervezôk küldjék el Csirák Csaba címére (Szent-Györgyi Albert Társaság, 3900 Szatmárnémeti, Mihai Viteazul u. 10) az adatokat (és már e szerint állítsák össze a versenyjegyzékeket is: a versenyzô neve, lakcíme, telefonszáma, az iskola pontos címe, a felkészítô neve és foglalkozása, az elôadásra került mûvek címe — géppel vagy nyomtatott betûvel írva).

Az elôkészített mûvekbôl a verseny minden szakaszán az egyiket a zsûri, a másikat a versenyzô választja ki.

Emlékeztetünk az egységes zsûrizési elvekre: a zsûri 1-tôl 10-ig pontoz. A szavalók elsô fellépését két szempontból értékelik: a szép magyar beszéd és a mûvészi hatás szempontjából, tehát zsûrinként összesen 20 pontot szerezhet a szavaló. A második fellépést is a fenti szempontok szerint bírálja el a zsûri, de csak egyetlen pontszámmal, 1-tôl 10-ig. Ekként egy-egy zsûritag maximum 30 pontot adhat egy versenyzô két fellépésére.

Az országos döntô minden korosztályának elsô 15 versenyzôje (összesen 45 versenyzô) részt vesz az 1999 nyarán Szatmárnémetiben szervezendô mûvészeti táborban.

Ezeket a tudnivalókat az EMKE megyei elnöke, Szabó György Pál ny. tanár kérésére ajánljuk a pedagógusok, tanítók, tanárok szíves figyelmébe.

A romániai erô- és munkagépek egy része alkalmatlanná vált az újonnan bevezetett termesztési technológiák követelte feladatok teljesítésére. A New Holland cég által gyártott nagy teljesítményû traktorok, kombájnok világszinten elismertek. Megyénkben, egyelôre, két gyártmányt, a 70 és 110 lóerôs traktort mutattak be a vegyikombináttal szembeni kísérleti parcellákon. A bemutatóra meghívott szakemberek megyôzôdhettek a gépek mûszaki paramétereirôl. A meggyesfalvi Agroindustriala Rt. nevezett parcellái pénteken nagyon nedvesek voltak, szakszóval élve, nehéz területen dolgoztak a New Holland traktorok. Ennek ellenére a 110 lóerôs gép vezetôje 30 cm mélyre eresztette földbe a négybarázdás ekét. A trakor vitte, öt hektáron forgatták meg a földet. Fogyasztása 30 liter gázolaj (motorina) hektáronként. — Valóban biztonságosan és olcsón üzemeltethetô. Jobb az anyag benne, sokáig használható. Az ára 40000 dollár, a mi zsebünkhöz mérten drága. A kicsi, 70 lóerôs traktort (ára 20000 dollár) hárombarázdás váltóekével szerelték fel. Nagy elôny, hogy nem kell annyit forgolódni vele. A hazai hasonló teljesítményû SM 445- ös traktorra próbáltak váltóekét szerelni. Nem vált be, mûszakilag megoldathatatlan feladatnak találták a szakemberek — mondta Kedves Domokos, a Megyei Mezôgazdasági Vezérigazgatóság mûszaki osztályának mérnöke.

A traktorok lízingszerzôdés alapján is megvásárolhatók. Elôlegként a forgalmazási ár 30%-át kérik, a további részletek három éven belül fizethetôk ki.

Október 6 .

Nem véletlen, hogy két nappal az Állatok Világnapja után az Élôhelyek Világnapjára is sor kerül, ugyanis a természetes élôhelyek átalakítása illetve visszaszorulása az egyik fô oka az állatok pusztulásának. Ugyanakkor számos állatfaj esik áldozatul a nedves területek lecsapolásának, az erdôk irtásának, a meggondolatlan víz- és levegôszennyezésnek, elavult mezôgazdasági praktikáinknak, az orvvadászatnak. A legtöbb természetvédô egyetért abban, hogy a legfontosabb dolog, ami a világ vadállományának megvédéséért tehetô, az a természetes élôhelyek törvényes erôvel való megvédése illetve rezervátummá alakítása. Addig azonban annyit mi is megtehetünk, hogy lehetôségeinkhez mérten változtatunk életstílusunkon, odafigyelve a környezetre, amiben élünk, megóva értékes városi zöldövezeteinket (Maros-part, Somostetô stb.), folyóink tisztaságát, erre tanítva gyerekeinket is.

Az erdô közelében, az új szerpentin felsô részén található a 19-es számú óvoda. Mint Filimon Natalia igazgatónô elmondta, az idéntôl a magyar csoportokba járó gyermekek nem csak anyanyelvüket gyakorolhatják, hanem megtanulhatnak angolul vagy németül is. A fiatal, szakképzett, nyelvvizsgával rendelkezô nevelôk 3-6 év közötti kisgyerekeket oktatnak. Mint az óvoda vezetôje tájékoztatott a magyar—angol, magyar—német csoportok bevezetése újdonság az óvodában, mert eddig csak a három román csoportba járó gyermekeket oktatta a hetente bejáró nyelvtanár. A múlt hónap elején induló csoportba még fogadnak jelentkezôket, érdeklôdni lehet a 215-972-es telefonszámon, vagy személyesen a Gh. Marinescu utca 9. szám alatt (majdnem az OGYE-vel szemben). Az óvoda elônyeirôl beszélve az igazgatónô elmondta, hogy a város többi óvodájához viszonyítva, ahol a nyelvet tanuló kiskorúak zsúfolva vannak, a domb tetején álló épület tágas termeiben kevesebb gyerek tanul, s így remélhetôen az oktatóknak több idejük jut külön-külön rájuk. Ugyanakkor a friss, kevésbé szennyezett levegô s a füves játszótér mind a gyermekek javát szolgálja.

A nagy udvarral, a tiszta, játékokkal és a korcsoportnak megfelelôen bebútorzott termekkel rendelkezô óvoda megfelel rendeltetésének. Egyetlen gond van vele: messze van, kevés szülônek esik útjába reggel munkába menet és délután munkából jövet, s ezért sokan nem élnek az általa nyújtott lehetôségekkel. Holott minden gyermek a legjobbat érdemli.

Vihar a tengerparton

A konstancai, mídiai és mangáliai kikötôket vasárnap délután lezárták a hajóforgalom elôl, mivel napok óta ítéletidô tombol. A már a konstancai kikötôben levô hajók biztonságban horgonyoznak, de a többi, környéken közlekedô hajót más kikötôk felé irányították. Tomis térségében több jachtot felborítottak és elsüllyesztettek a hullámok. Az Onacva cég búvárai megkezdték ezek felszínre hozását.

A japánok egy egész szállodát bérelnek

Mangálián a napokban megtartott turisztikai tôzsdén megkötötték a jövô évre vonatkozó tengerparti szerzôdéseket. A legnagyobb kereslet természetesen augusztus hónap iránt mutatkozott, hiszen 1999. augusztus 11-én következik be a teljes napfogyatkozás. A vendéglátó cégek gyakran dupla árat kértek az augusztusi napokon történô elszállásolásért. A mangáliai Zenit szállót teljes egészében egy japán turisztikai cég foglalta le.

Két áldozat Arad megyében

Különös baktérium szedi áldozatait Arad megyében. Egyiküket, egy 68 éves hölgyet darázs csípett meg, pár nap múlva keze a csípés miatt eldagadt, s az amputálás után az áldozat életét vesztette. Egy 66 éves férfit egy vaslánc sebesített meg, s karját szintén amputálták, de az orvosok így sem tudták megmenteni életét. A boncolás mindkét esetben kimutatta, hogy a halál oka az úgynevezett "húsevô baktérium", mely a gyógyszerekkel szemben igen ellenálló. Ha idejében felfedezik jelenlétét a szervezetben, akkor a megtámadott testrész eltávolításával a páciens megmenthetô, ha nem, jelenléte fatális lehet.

Új MOL-töltôállomás Székelyudvarhelyen

A múlt hét végén Székelyudvarhelyen felavatták a MOL Románia Kft. új töltôállomását. A MOL hazai beruházásai év végére elérik majd az 54 millió dollárt. Kónya László, a MOL Románia Kft. ügyvezetô igazgatója elmondta, hogy a MOL eddig 43 millió dollárt ruházott be Romániában, 13 saját töltôállomást épített és mûködtet, ezenkívül 9 franchising rendszerben mûködô töltôállomással és saját Carrier motorolaj-forgalmazó hálózattal is rendelkezik országunkban. Az idén 15 új töltôállomást épít, ebbôl eddig négyet helyeztek üzembe. Jövôre újabb 12 romániai benzinkutat terveztek. 2003-ig 80 teljes körû szolgáltatást nyújtó töltôállomás létesítését és üzembe helyezését irányozzák elô.

Harckészültségben a légvédelem

Az esetleges NATO-támadások miatt a jugoszláv hadsereg harckészültségbe helyezte légvédelmi erôit - jelentette vasárnap az AP jugoszláv katonai forrásokból szerzett értesülésekre hivatkozva. Egyes légvédelmi egységeket áthelyeztek azokba a körzetekbe, amelyek az észak- atlanti szövetség célpontjaiként szolgálhatnak. Meg nem erôsített jelentések szerint a jugoszláv légvédelem a hatvanas években épített, bombabiztos, földalatti hangárokba telepítette át a légierô gépeinek egy részét.

Együttmûködés a bûnözés ellen

A Fekete-tenger menti, illetve az ahhoz közeli államok képviselôi a múlt hét végén a görögországi Korfu szigetén keretszerzôdésben állapodtak meg arról, hogy közösen veszik fel a harcot a bûnözés ellen, jelentette az AFP. A dokumentumot Albánia, Görögország, Örményország, Azerbajdzsán, Bulgária, Grúzia, Moldova, Románia, Oroszország, Törökország és Ukrajna belügyminiszterei, illetve belügyminiszter-helyettesei írták alá. A késôbbiekben egy bizottság határozza meg a tennivalókat. A 11 állam egyebek között a fegyver- és a kábítószercsempészet, a nôk és a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a mûkincsek illegális forgalmazása, a pénzmosás, valamint a pénzhamisítás ellen indít közös harcot. A terrorizmus elleni harc összehangolását is kilátásba helyezték, ám e téren némi megkötést jelent az, hogy a szerzôdés értelmében mindegyik ország maga döntheti el: egy adott cselekményt terroristának minôsít-e, vagy sem.

Már döntöttek az idei béke Nobel-díjasról

A norvég Nobel-bizottság meghozta a döntését arról, hogy kinek ítélik oda az 1998-as béke Nobel-díjat. A gyôztes vagy gyôztesek neveit azonban még két hétig titokban tartják. A kihirdetésre október 16-án, a 7,6 millió svéd koronával járó (950 ezer dollár) díj átadására pedig hagyományosan december 10-én kerül sor. Az esélyesek közé számítanak: Vaclav Havel cseh elnök, illetve az észak-írországi békeegyezmény tetô alá hozói. A jelölések szerint az idén 139 jelölt — 114 személy és 25 szervezet — szállhatott harcba a Nobel-díj megszerzéséért.

Négy magyar a legnagyobbak között

Az üzleti világ 600 legmeghatározóbb személyiségének listáján a magyarokat Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Csányi Sándor, az OTP elnök- vezérigazgatója, Straub Elek, a Matáv vezérigazgatója és Széles Gábor, az Ikarus elnök-vezérigazgatója képviseli, tájékoztatott az MTI. Az Egyesült Államokban megjelenô Global Finance pénzügyi folyóirat összehasonlító elemzések alapján 65 országot vizsgált. A személyiségeket a kormányzati tisztviselôk, bankárok és vállalatirányítók körébôl választották ki.

Körös-völgyi Eurórégió Szarvason

A tavalyi Körös-völgyi Európa Nap évfordulója alkalmából október 3-án ismét összegyûltek Szarvason a környezô három megye — Jász-Nagykun- Szolnok, Csongrád és Békés — 14 települési önkormányzatának képviselôi, hogy aláírják a Körös Völgye Eurórégió Településeinek Szövetsége és a Harruckern Alapítvány alapító okiratait. Ezáltal a legnagyobb "területfejlesztô", a térség beépítését 1720-tól szervezô Harruckern János György báró által megkezdett gyakorlatot kívánják erôsíteni. Az alapítvány létrehozásában a felsô-ausztriai Linz tartomány is szerepet vállalt. Harruckern báró szülôhelye Schenkenfelden város, leszármazottai pedig a Csákyak és a Bornemisszák.

Történelmi játék csatával

Látványos rendezvénnyel zárult szombaton az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezô, a zalai általános iskolások számára kiírt többfordulós történelmi játék. A zalaegerszegi falumúzeum területén a megye hét legsikeresebb közössége idézte fel a kanizsai csatát, amelyben a helybeli és délnyugat-dunántúli erôk felszabadították a várost a császári horvát csapatok megszállása alól.

Átlag 10 százalékkal olcsóbb

Tegnaptól átlag 10 százalékkal olcsóbbak a Mopan- termékek, ennek elsôdleges oka, hogy egyes alapanyagok, illetve a vasúti gabonaszállítás kedvezményesebbé váltsa. Nemrég a malmot korszerûsítették, s ezzel csökkent a villamos energia fogyasztása, ami a liszt árának csökkenését vonta maga után. Így tegnaptól az 1 kilós egyszerû fehér kenyér ára 3000 lej (a 3300 helyett), a másfél kilósé 4500 (5000), egy kilós javított fehér kenyér 3200 lejbe kerül (3600), a másfél kilós 5000 (5400), az 1 kilós Dâmbovi¦a 2700 (3000), az 1 kilós fekete kenyér 2200 (2500), a 300 grammos sótalan 1000 (1200), a fél kilós Graham-kenyér 1300 (1500), a Mozaic-kenyér 2200 (2500).

Alkotótábor Erdôcsinádon

Simon Endre és Zsigmond Attila festômûvészek az erdôcsinádi református egyház segítségével elsô alkalommal szervezték meg a település képzômûvészeti alkotótáborát. Október 3. és 14. között tíz közismert Maros megyei alkotónak adnak otthont, biztosítanak munkára ösztönzô keretet az elképzelések szerint hagyományossá váló táborozáson. Az említettek mellett ezúttal ezekben a napokban Albert László, Bálint Zsigmond fotómûvész, Datu Victor, Kákonyi Csilla, Kusztos Endre, Major Gizella, Porzsolt Borbála és Zolcsák Sándor a a falu vendége.

Konfliktusoldás-prefektussal

Dorin Florea prefektusból, Burkhárdt Árpád alprefektusból, valamint megyei tanácsosokból álló küldöttség látogat a hét folyamán Kerelôszentpálra és Marosszentkirályra, ahol a volt IAS körüli nézeteltéréseket próbálják tisztázni. A delegáció a helybeli lakosok kérésére száll ki, mivel az államosítás elôtt az ottaniak tulajdonát képezô földeket jelenleg a termelôszövetkezetek uralják. A szentpáliak 150 hektár földet követelnek vissza, a keresztúriak ötvenet.

Vállalkozói tanfolyamok

Negyedik alkalommal szervezi meg a marosvásárhelyi Népi Egyetem keretében mûködô Felnôttek Oktatási Területi Központja a XI. és XII-es diákok számára kiírt vállalkozói tanfolyamokat. 1998 október és 1999 január között díjmentesen sajátíthatják el a fiatalok az üzletnyitás alapismereteit. Beiratkozni október 8-ig lehet a Népi Egyetem székhelyén (Rózsák tere 57.), illetve a 219-247-es telefonszámon.

Expo Ambient '98

Eladással egybekötött kiállítás nyílik ma 12 órakor a vásárhelyi Képzômûvészek Egyesületének termében (G. Enescu u. 2. sz.). Az érdeklôdôk október 6-9. között tekinthetik meg a Proexpo Kft. belsô berendezéseket, modern biztonsági felszereléseket stb. bemutató kiállítását.

Kegyeleti megemlékezés

Marosludas történelmi magyar egyházai, az EMKE és az RMDSZ helyi szervezetei a 13 aradi vértanúi, valamint az 1848-as szabadságharc áldozatai emlékének szentelt kegyeleti találkozóra hívja a város és környéke polgárait, ma délután 4 órától, a ludasi református temetôben levô honvédsírokhoz.

Programtervek elbírálása

Szerda reggel 9 órakor kerül sor a Maros megyei ifjúsági szervezetek programterveinek elbírálására. Az év utolsó évnegyedére tervezett rendezvények tervét legkésôbb ma nyújthatják be a Megyei Ifjúsági- és Sportigazgatóság vásárhelyi Cuza Vodã utca 22. szám alatti székhelyére, ahol az elbírálást is tartják.

Fától fáig

Haragos Zoltán EFIAP Fától fáig címû fotómûvészeti kiállításának megnyitója lesz csütörtökön 18 órakor a Marosvásárhelyi Fotóklub Várgalériájában. A kiállítást Serban Chira Mariana képzômûvész és Bálint Zsigmond EFIAP, a fotóklub elnöke méltatják.

Várják a szülôket

Október 7-én, szerdán 16 órakor a Marosvásárhelyi 11-es Számú Általános Iskolában (Szabadság utca) Fejes Réka tanfelügyelô részvételével szülôi értekezletet tartanak mindazon szülôk számára, akiknek I-IV. osztályba járó gyermekeik írási, olvasási, esetleg számolási nehézségekkel küzdenek.

Ünnepel a HES

A Volt Hadifoglyok Érdekvédelmi Szövetsége (HES) október 10-én, szombaton délelôtt 10 órától az RMDSZ Maros megyei kirendeltsége székhelyén, a Zonda-teremben megemlékezést tart a volt hadifoglyok hazatérésének 50. évfordulója alkalmából, utána pedig megkoszorúzza a református temetôben odamaradt társaikért állított emlékmûveket.

Rendkívüli kabaré a Kultúrpalotában

A Hahota színtársulat október 13-án, kedden este 7 órakor a Kultúrpalota nagytermében Elég a drámából címmel rendkívüli kabaréelôadást tart. Ez alkalommal az 1993-94-95-ös kabaréelôadások legsikeresebb bohózatait viszik színre. Mûsoron: Vaszary Gábor: A frakk, Lôrincz Miklós: A torreádor, Az idegenvezetô, Éljen Napóleon!. Jegyek a kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

Szüreti Gyöngykoszorú Nyárádszeredában

Október 24-re néptánc, -dal és -viselet találkozóra hívják a Nyárádmente szüreti hagyományait ápoló csoportjait. A csôszleányok és -legények október 10-ig jelentkezhetnek a Bocskai István Közmûvelôdési Egyesületnél. Telefon: 576-401.

Védjük javainkat!

A megye területén hét vagyonvédelemre szakosodott, valamint 16 riasztóberendezéseket gyártó cég létezik. A polgárôrségen pedig állandó diszpécserszolgálat mûködik, ahova betörés esetén érkeznek hívások. Azon magán- illetve jogi személyek, akik javaikat biztonságban szeretnék tudni, bizalommal fordulhatnak a Megyei Rendôrfelügyelôség közrendészeti osztályához — olvashatjuk a rendôrség szerkesztôségünkbe eljuttatott átiratában.