Szerkesztô, újságíró, tördelô, fényszedô, nyomdász, lapterjesztô, mindenki számára, akinek bármi köze van a laphoz, lapkészítéshez, esemény ez a nap. Reméljük, így érzi az olvasó is, amikor kézbe veszi ezt az elsô hétfôi lapszámunkat. Mert érte igyekeztek, iparkodtak mindannyian — felsoroltak és meg nem nevezettek —, az ô gyorsabb, operatívabb, teljesebb tájékoztatása érdekében vállalták az erôfeszítést, a szombat-vasárnapi többletmunkát, hogy mostantól a hét nyitónapján is kézhez kapja kedvelt sajtótermékét, a Népújságot. Hogy ebbôl értesüljön mindarról, ami fontos történt a hét végén szûkebb pátriájában, illetve tágabb kitekintésben az országban, nagyvilágban.

A helyi sajtótörténet majdan bizonyára megjegyzi ezt a dátumot, amikortól a Népújság is heti hat lapszámmal rukkol elô immár. Mi úgy tekintjük, mint annak a töretlen folyamatnak újabb határkövét, amellyel mindinkább igyekezve megfelelni hivatásunk elvárásainak, szüntelenül tökéletesíteni szeretnôk közönségünk szolgálatát. Premier ez a hétfô szerkesztési gyakorlatunkban tehát, lesznek talán olyan olvasók, akik esetleg a rajtizgalmak jegyeit is felfedezik mai oldalainkon. Várjuk észrevételeiket, megjegyzéseiket, javaslataikat. Közösen biztosan mihamarabb kialakítjuk a hétfôi Népújság legvonzóbb, legkedvesebb arculatát.

Addig is bízunk benne, hogy a mi mai elégtételünk az önöké is, és együtt örülnek velünk e hagyományteremtô újabb indulásnak.

Népújság

A szövetségi elnök által meghirdetett rendkívüli SZKT napirendjén, a szeptember 5-i, kolozsvári tanácskozáson született határozat után kialakult helyzet megvitatása szerepelt, jelentette ki Dézsi Zoltán, az SZKT elnöke, szombaton, a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartott tanácskozáson.

Amint azt Markó Béla szövetségi elnök is megerôsítette: a rendkívüli SZKT-ra azért volt szükség, hogy a testület elemezze a kormánykoalícióban kialakult helyzetet, s vonja le a megfelelô konklúziókat a koalíció és az RMDSZ viszonyából, elemezze, szeptember 5. óta, milyen új elemek jelentek meg ebben a viszonyban. Miután ismertette az említett idôszak politikai, az RMDSZ életére oly nagy hatással járó eseményeit, több mint tízórás vita következett. A képviselôk, miután sorba kifejtették véleményüket, a további koalíciós együttmûködés feltételeirôl szavaztak. A testület 59 igennel és 37 ellenszavazattal úgy döntött, hogy egyelôre nem lép ki a kormánykoalícióból, "hatályon kívül helyezi a kormányból való kilépéssel kapcsolatos határozatait". Határozatot is elfogadott a testület, amelyben felszólítják a koalíciós partnereket, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági és politikai helyzetben tanúsítsanak határozottságot és következetességet a kormányprogram megvalósítására és a reform véhgezvitelére. A tanácskozás részleteit és a határozat szövegét holnapi lapszámunkban olvashatják. Ezenkívül néhány SZKT-lépviselô véleményének is hangot adunk arról, hogy a testület helyesen dönött-e, amikor a kormányban maradásról szavazott.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsának munkálatai közben néhány RMDSZ-tisztségviselôt arról kérdeztünk, hogy a kormányzati szerepvállalás folytatását vagy a kilépést tartja-e a célravezetô megoldásnak.

Takács Csaba ügyvezetô elnök: A kilépés mindig a könnyebb megoldás. A kérdés, hogy a kormányzati szerepvállalás alternatívája mirôl szól. Erre várom a választ. Addig, amíg egyetlen lehetôség is van arra, hogy a programunkban meghatározott célkitûzéseinket a koalíció keretében elérhetjük, folytatnunk kell a harcot. A kilépésünket éppúgy meg kell majd magyarázni a tagságunknak, mint a bentmaradást, a felelôsség tehát mindkét döntés esetén óriási.

Dézsi Zoltán, az SZKT elnöke, Hargita megye prefektusa: A jelenlegi Romániában a kormányban való részvétel folytatása az egyetlen helyes alternatíva. Az erdélyi magyarság nem választhat mást, hiszen sorsának rendezésében, az RMDSZ koalíciós szerepvállalása révén olyan eszközökkel rendelkezik, amelyekkel 1918 óta még soha. Amennyiben ezt a lehetôséget feladnánk, a közösség büntetne meg érte.

Csapó József szenátor: Egy önkormányzásra törekvô közösség nem vállalhatja a kormányzási szerepkört. A kormányzati szerepvállalás ugyanis együtt jár a kormányprogram elfogadásával, ez a program viszont nem tartalmazza az RMDSZ alapvetô célkitûzéseit, például az autonómiatörekvéseket. Az RMDSZ jelenlegi kiszolgáltatottsága az önfeladás veszélyét hordozza magában

Katona Ádám: Jelen helyzetben jó megoldás nincs. A Markó Béla vezette csapat zsákutcába kormányozta az RMDSZ-t. A multikulturális egyetem ajánlatának elfogadása és a kományzati szerepvállalás folytatása annak a jogunknak a feladását jelenti, amelyet a nemzetközi jog is igazol és amelyet félmillió magyar aláírás követelt.

Hosszú évek után tértek vissza az RMDSZ tisztségviselôi a vásárhelyi Ifjúsági-, pontosabban az Eminescu Házba. A második szövetségi kongresszus emlékei már kissé megkoptak, az épület elôadásterme viszont felújult. A tanácskozás felfûtött hangulata és a heves viták persze megmaradtak. De az egység is megmaradt. Legalábbis ami a szervezetet illeti. És ez nem kis dolog.

A szombati SZKT tíz órára meghirdetett kezdési idôpontját csak néhány rutintalanabb újságíró vette igazán komolyan, az ironikusabbak máris az RMDSZ szavahihetôségével hozták párhuzamba a késést. Tény, a szövetségi képviselôk elengedhetlenül fontosnak tartották a tanácskozás elôtti csevelyt, valóságos cigaretta- füstfelhôbe borítva az elôteret.

A baráti üdvözlések és jópofa élcelôdések aztán személyeskedô vitákba csaptak át odabent. A népes román sajtó képviselôi gátlástalanul szórakoztak az idônként szabályos veszekédésbe torkolló "érveléseken", valljuk be, jogosan. A sokak által negatív jelzôként használt "balkáni" kifejezés olykor rendkívül találóan ráillett az önmagukat és egymást felhergelô képviselôk döntésmegelôzô viselkedésére.

A folyosón már kevesebb volt az intrika, bár az órák teltével a kis szüneteken is inkább a feszültség érzôdött. Egyébként pedig: hosszú sorok az improvizált büfé elôtt kávéért és a tiszteletbeli elnöknél, nyilatkozatokért. Katona Ádám elnyûhetetlen kék öltönyében egyre gondterheltebbé vált az idô teltével, Csapó József viszont — aki általános meglepetést okozva, ezúttal nem csokornyakkendôt viselt — büszke eleganciával viselte a számára kedvezôtlen történéseket is. Markó Béla szinte összenôtt mobiltelefonjával, Verestóy szenátor hangja egyre hangosabb lett, Márton Árpádot pedig nem hagyták cserben színészi adottságai a mikrofon elôtt. Este kilenc óra körül már az általános idegesség az úr, de aztán mindent megold a szavazás és a képviselôk sietve távoznak. A terem még fényárban úszik, odakint már teljesen besötétedett.

Vásárvárosok Vására

Tegnap zárta kapuját a VIII. Vásárvárosok Vására a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában. Mint már beszámoltunk róla, sajnos az idei kiadás sokkal "soványabbra" sikerült, mint az eddigi ilyen jellegû rendezvények. A fô szervezô, a hódmezôvásárhelyi HÁTTÉR Információs és Tanácsadó Kft. ügyvezetôje, Tóth Erzsébet immár nagyon sokszor járt minálunk, de gondolom, soha nem tapasztalt ilyen mérvû érdektelenséget, mint most. Arról érdeklôdtünk tôle, miben látja ennek az okát, és hogyan képzeli el a folytatást, hiszen a rendezvénnyel hagyományt teremtett, amit kár lenne veszni hagyni.

— A hat marosvásárhelyi és két hódmezôvásárhelyi kiállítás után mindig más tapasztalatokkal gazdagodtunk. Azért, mert most kevesebb résztvevô volt, mint máskor, ezt még nem kell abbahagyni... Magyarországon továbbra is megvan az érdeklôdés a román piac iránt. Most egy kis hullámvölgyben vagyunk, de nem kell elkeseredni. Én mindig elkészítem a rendezvény mérlegét, és az eredmények ösztönöznek a továbblépésre. Tudom biztosan, hogy a kiállítások és az általunk szervezett üzletember- találkozók következtében 1993 óta több mint hatvan vegyes vállalat alakult Romániában. Azért ez már valami. Sajnos Hódmezôvásárhelyen nemigen sikerült a vásár hagyományát megteremteni, ennek az is oka lehet, hogy tôlünk alig több mint 30 kilométerre ott van Szeged, és az valódi vásárváros, még akkor is, ha nevében nincs benne a vásárhely szó. De az üzletember- találkozók Hódmezôvásárhelyen is rendre létrejönnek. Szóval a megtorpanás ellenére én azt mondom, jövôre találkozunk ugyanitt!

Az eddigi seregszemléken nemcsak magyarországi és romániai kiállítók voltak jelen, hanem a térségünk más államaiból is ide tévedtek a kiállítók. Az ô elmaradásukat Tóth Erzsébet azzal magyarázza, hogy ezek a rendezvények ugyan politikamentesek, de a napi politika mindig közrejátszik szervezésükben. Az idén a Kárpát-medence több országában választások voltak, és ilyenkor az üzletemberek is kivárnak, figyelik, hogy miként alakul a politikai széljárás. Lényegében a magyarországi, szlovákiai cégek távolmaradásába ez kimondottan belejátszott. Szlovákia, Jugoszlávia távol áll a belpolitikai stabilitástól.

A 18-as iskola Napjai

Egy héten át zajlottak a Marosvásárhelyi 18-as Számú Általános Iskola Napjai. Naponta találkoztak a Pandúrok sétányon levô épületben tanárok és szülôk. Az összejövetelek célja az elsôs, ötödikes és nyolcadikos gyerekek szüleinek felvilágosítása volt az új oktatási módszerrel és tanrenddel kapcsolatosan. A szülôk tudomást szerezhettek arról is, milyen elônyöket jelent, ha gyerekeik a 18-as számú iskola elemi valamint gimnáziumi oktatását veszik igénybe. A beszélgetések során vetették fel a szülôk egy pszichológus foglalkoztatásának szükségességét az ötödik osztályosok számára. Az az igény is körvonalózodott, hogy a pillanatnyilag létezô intenzív idegen nyelv, informatika, valamint sportosztályokon kívül a jövô tanévtôl mûvészeti osztályokat is indítsanak. Az Iskola Napok a szombati ünnepséggel zárultak, amikoris felszentelték és hivatalosan átadták a nemrég épült modern tornatermet.

"Gazdagabbak vagyunk ma, mint öt évvel ezelôtt. Akkor az iskolát avattuk, most a tornatermet adjuk át" — köszöntötte az egybegyûlteket Iacob Ovtavian, a 18-as számú iskola igazgatója. A szót Dumitru Matei fôtanfelügyelô vette át, aki az oktatási körülményekrôl beszélt, aláhúzva, hogy a 18- as iskolát látogató gyerekek sokkal jobb körülmények között sajátíthatják el az ismereteket, mint az ország számos más tanintézetébe járók. Bãrãian Letitia óvónô a 18-as iskolában mûködô 20-as számú óvoda tevékenységérôl számolt be. Tôle tudtuk meg, hogy a nyolc csoport közül négy magyar és ugyanannyi román tannyelvû. A fôtanfelügyelô megígérte, két éven belül az óvoda is külön épületben fog mûködni. Székely Irén tanítónô felszólalásában aláhúzta: az öt évvel ezelôtt indult 11 elemi osztály diákjai most már gimnazisták, illetve középiskolások, akik tantárgyversenyeken elért eredményeikkel öregbítik a 18- as iskola jó hírnevét. Serb Nelli tanárnô az iskola felszerelésére tért ki, említve a könyvtárat, a biológia, fizika és kémia laboratóriumokat. A Mihai Eminescu Óvó- és Tanítóképzôt — amelynek diákjai a 18-as számú iskolában gyakorlatoznak — Todea Iosif igazgató képviselte.

A felszólalásokat mûvészeti és sportmûsor zárta. Az iskola kórusa dalolt, majd a Mini Arabesque együttes és a Brio balettcsoport lépett fel. Az ünepségen részt vevô tanárok és szülôk keleti harcmûvészeti bemutatót és labdajátékokat is láthattak.

Pénteken délután, bár kellemesen sütött az ôszi nap, kevesen voltak kíváncsiak az elsô alkalommal megszervezett cigány tánc- és nótafesztiválra. Mint Venczi János szervezô tájékoztatott, a Forró szívek nevet viselô háromnapos rendezvény a marosvásárhelyi Aven Amenza Rromale együttes kezdeményezésére, s a Megyei Tanács, a megyei Népmûvészeti Központ, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Pro Európa Liga Interkulturális Mûhelye, a Kulturális Minisztérium és a Liens Alapítvány támogatásával jött létre. A fesztiválra hivatalos volt a gernyeszegi, a marosszentgyörgyi, a dicsôszentmártoni és a magyarországi sátoraljaújhelyi cigánycsoport is, de mint a megnyitón kiderült, csak a megyeszékhelyi együttes vette komolyan a megjelenést. Így a beígért kezdés után másfél órával Moca Rudolf bábmûvész bemutatta a 17 aktív tagot számláló Aven Amenza Rromale csoportot, s a két hegedûst, akik a zenét szolgáltatták, majd felkérte a közel félszáz, többnyire rroma közönséget, hogy fogadja tapssal a fellépôket.

A cigány népviseletbe öltözött fiatalok percek alatt meghódították a jelenlevôket. Táncukon látszott, hogy kisgyermek koruktól gyakorolják, csiszolják. A zenét nemcsak a táncosok, hanem a kiskorúak központjából elhozott cigány gyermekek is érezték, lábukkal kidobolták a ritmust, egész testük êtáncolt . Benne van a vérükben a tánc, a zene, magyarázta nevelônôjük.

A félórás mûsor után a meghívott csoportok hiánya miatt az elsô cigányfesztivál megnyitója véget ért. Venczi János utólag tájékoztatott, a szombati dicsôszentmártoni fellépésen, már a helyi csoport s a sátoraljaújhelyi Cigányálom nevet viselô együttes is fellépett. S vasárnap délután a marosvásárhelyi záróesten, a Kultúrpalotában már a gernyeszegi és marosszentgyörgyi csoportok is izelítôt adtak tudásukból, tehetségükbôl.

Halálos kimenetelû közlekedési baleset történt szombaton hajnali 4 órakor. A 12-es számú Venus taxi Vásárhely fôterén közlekedett, amikor a Corso üzlet elôtt — nem a gyalogátjárón — hirtelen eléje ugrott egy 40 év körüli férfi. A balesetet elkerülni már nem lehetett, s a szemtanúk szerint ittas állapotban levô áldozat olyan erôvel csapódott az aszfaltnak, hogy az életét vesztette. A baleset helyszínére kiszálló rohammentôsök már csak a halál beálltát tudták megállapítani, a rendôrök pedig a halott személyazonosságát próbálták kideríteni, ugyanis a szerencsétlenül járt személynél semmiféle iratot nem találtak.

Ezt is megértük. Hirtelen egy közismert könnyûzeneszám jutott eszembe... Valami nagyszerû dolog a Népújságot hétfôn reggel kézbe venni... Elsô dolgom természetesen ez alkalommal is a sportrovat böngészése lesz. Olyan kellemes meglepetés ez! Szerintem a friss sporteseményeirôl — legalábbis a vérbeli szurkoló — elsôkézbôl szeretne olvasni, minél hamarabb. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a hétfôi számot már korán reggel sokan fogják keresni, hiszen a sporttal megbízott személyek, beleértve a kül-munkatársakat is, tudásuk legjavát kell hogy nyújtsák gyors és színvonalas beszámolójuk elkészítésekor.

Hangsúlyoznom kell, hogy a sportszerkesztés kollektív munka, s ha mindenki "barátként" kezeli a rovatot, úgy vélem, a Népújságnak még több elôfizetôje lesz, mert mindenki várja az újabb és újabb sportfejleményeket; különösen a Maros megyei eseményekre leszünk kíváncsiak.

Szeretném a magam és a szatmárnémeti Friss Újság vezetô-sportszerkesztôjének, Sthál Istvánnak nevében a jókívánságainkat továbbítani. A fentiekhez csak annyit teszek hozzá még egyszer, hogy valami nagyszerû dolog ez...

Sok sikert Farczádi Attila csapatának!

Van egy kedves ismerôsöm, aki román nemzetisége ellenére rendszeresen olvassa a Sport+4-ben megjelenô írásokat. Különösen a labdarúgást érintô cikkeket kedveli, mert ô is a foci megszállottja. Találkozásaink alkalmával mindig megbeszéljük a focivilágban történt fontosabb eseményeket. Közel két évtizede ismerem, iskolatársak voltunk. Foglalkozását tekintve szakaszvezetô egy katonai alakulatnál, de kisgyerek kora óta "vérbeli" Dinamo-szurkoló. Sosem kedvelte a Steauát. Nem tudta elfelejteni, hogy a diktatúra éveiben a katonacsapat egy bajnoki címet és egy Románia-kupát igazságtalanul nyert (mindkettôt a 80-as években), s éppen a Dinamo volt mindig a nagy vesztes. Emlékszem, abban az idôben, a Steaua—Dinamo rangadók után, ha Lãcãtusék nyertek, barátai, ismerôsei felhívták telefonon, hogy heccbôl az eredményrôl kérdezzék. Néha könnyes szemmel csapta le a kagylót. A szívén viselte a csapat sorsát, neki néha jobban fájt a vereség, mint a piros-fehér játékosoknak.

Több alkalommal utazott le a fôvárosba, hogy kedvenceit élôben láthassa. Pedig akkor sem volt olcsó egy ilyen kiruccanás. Az 1990 tavaszán lejátszott Dinamo—Panathinaikos (6- 1) mérkôzésen is jelen volt, a Dinamo—Sampdoria BEK- elôdöntôt is látta. Azt hiszem, ha álmából költenék fel, az éjszaka kellôs közepén, akkor is el tudná sorolni az akkor pályára lépett játékosok nevét.

A "nagy csapat" felbomlása után ritkán beszélt a Dinamóról, de mindenki tudta, továbbra is a piros-fehéreknek szurkol. Nagyon várta azt a pillanatot, amikor az együttes ismét a bajnoki címért küzd. Úgy tûnik, türelmes kitartása rövidesen kárpótolva lesz. Cornel Dinu vezetésével remekül kezdett a csapat, a mester "keze alatt" játszik a válogatott keret nem kevesebb mint 6 játékosa: Contra, Bãtrânu, Ciobotariu, Mihalcea, Lupescu, Fl. Petre. Ha nem árusítja ki a klub vezteôsége az említett focistákat, a piros-fehérek egy-két év múlva az Európa-kupákban is kellemes meglepetést okozhatnak.

Haba Gicu bizonyára nagyon örülne, ha így történne. Addig is nagyon készül a közeljövôben sorra kerülô ASA—Dinamo Románia-kupa mérkôzésre. Azt ígérte, hogy ezer szendvicset készíttet a feleségével, hogy megkínálja bukaresti szurkolótársait. Az egész családot kiviszi majd a meccsre, és az anyósa is piros-fehér sálban foglal majd helyet a lelátón — mondta.

Sportberkekben viták vannak afelôl, hogy a következô román—magyar labdarúgó-mérkôzés a két együttesnek hányadik összecsapása lesz. Ha minden eddigi találkozót beszámítunk, akkor a két ország focistái összesen 20 alkalommal mérték össze tudásukat. Magyar szempontból rendkívül kedvezô az összesítés: 13 gyôzelem, 6 döntetlen és csupán 1 vereség. A gólarány: 53-19.

A kapcsolatfelvétel 1931. októbr 4-én történt Budapesten, amikor a Cinczér, Vogl, Albu, Stanciu, Steinbach, Eisenbeiser (a késôbbi Fierara), Glatzmann, Kovács, Sepi II., Bodola, Kocsis felállításban játszó román csapat 4-0-ás vereséget szenvedett a Sárkány, Pálinkás, Havas, Szücs, Gergely, Király, Nemes, Regôs, Szaniszló, Engelhardt, Déri összeállítású magyar csapattól. Két év múlva, 1933. szeptember 24-én, a bukaresti visszavágón a románok 5-1-re nyertek. Románia mindkét alkalommal legjobbjait állította csatasorba, míg a magyarok csak amatôr csapatot küldtek pályára. Ebbôl származik a vita. Mivel a nemzetközi fórumokon csak az elsô csapatok mérkôzéseit jegyzik.

A profik 1936. október 24-én találkoztak elôször barátságos mérkôzésen a bukaresti ANEF stadionban. Félidei 1-0-ás román vezetés után (24.p. Bindea), Lázár 65. percben és Toldi 83. percben szerzett góljával 2-1 arányú magyar gyôzelemmel végzôdött a találkozó. Három év múlva már eléggé világháborús hangulatban, ugyancsak Bukarestben 1-1-es döntetlen született. Néhány hónap múlva Budapesten Sárosi dr. és Gyetvei góljával 2-0-ra nyertek.

A háború utáni elsô találkozó 1945. szeptember 30-án a tönkrebombázott Budapesten volt. A magyar játékosok remekül kezdtek és Hidegkuti 8. percben rúgott góljával vezetéshez jutottak. Végeredmény 7-2 a magyarok javára. Ezen a barátságos találkozón a II. félidôben Incze II. játszott balszélen a román együttesben.

1948. június 6-án, amikor már alakulgatott a magyar aranycsapat, Budapesten újabb nagyarányú, 9-0-ás gyôzelem következett. Bozsik, Zakariás, Kocsis, Puskás és Grosics valósággal remekeltek. A románok az akkor fénykorát élô aradi ITA csapatát küldték pályára a temesvári Ritterrel és Incze II-vel, valamint a Bukaresti CFR centerével, Mariannal "megerôsítve".

Négy év múlva, 1952. július 15-én a finnországi Turku városában, az olimpiai torna elôdöntôjében, a szovjet Latisev bíráskodásával, óriási csatát vívott a két csapat. A magyarok Czibor és Kocsis góljaival 2-1 (1-0) arányban gyôztek, a románok gólját Suru, a Dinamo játékosa szerezte a 86. percben. A magyar csapat a jugoszlávok legyôzésével megnyerte a tornát.

A magyar válogatott 1956 után többé nem volt a régi. Csak ritkán sikerült csillognia. 1958. október 26-án Bukarestben azért megtépázottan is sikerült 2-1-re nyernie. Pedig a román csapat nagyon készült a revansra. Dinulescu a 30. percben meg is szerezte a vezetést, a magyaroknak csak a 76. percben sikerült egyenlíteniük Vasas révén, egy perc múlva Tichy megszerezte a gyôzelmet. Erre elszabadult a pokol. A közönség almazáporral árasztotta el a pályát. Kétszer is le kellett állítani a "játékot".

A két csapat között az évek folyamán fokról fokra egyenlítôdött a különbség. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1972-es Európa-bajnokság selejtezôjén Angelo Niculescu csapatát a magyar válogatottnak csak a harmadik találkozón sikerült legyôznie. Budapesten 1-1, Bukarestben 2-2 volt a végeredmény; három nap múlva, semleges pályán, Belgrádban, az elsô félidôben a románok uralták a mezônyt, de a 27. percben mégis Kocsis szerezte meg a vezetést, Neagu a 34. percben egyenlített. Elkeseredett, de sportszerû küzdelem folyt a pályán. Két perccel a befejezés elôtt Szôke a 16-os sarkáról hatalmas bombát eresztett a jobb sarokba, Ricã Rãducanu tehetetlen volt: 2-1.

Az 1982-es világbajnokság selejtezô mérkôzésein újra összehozta a sors a két csapatot. 1981. május 13-án Budapesten Magyarország 1-0-ra gyôzött, a szeptember 23-i visszavágón Romániának csak 0-0-ás eredményt sikerült elérnie Bukarestben. A magyar csapat jutott tovább, de tegyük hozzá: nem sok eredménnyel.

Azóta a román labdarúgó-válogatott sok tehetséges játékossal rendelkezik. A magyarok viszont már hosszú ideje hullámvölgyben vannak. A legutóbbi, Portugália elleni mérkôzésük a Népstadionban az Európa-bajnokság selejtezôjén, tiszteletreméltó igyekezetük ellenére is kudarccal végzôdött. A román futballistáknak a papírforma szerint ezúttal nem okozhat gondot az október 14-i budapesti mérkôzés. A labdarúgásban ritkán történnek csodák! Vagy talán mégis?

A labda kerek!