Újabb haladék szombatig a román hatalomnak

Szeptember 30-a nagyon sok fejfájást okozott mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, mind a kormánykoalíciónak. Ez volt az a nap, amikor még a képviselôház oktatási szakbizottsága visszatérhetett volna az oly sok viszályt okozó 123., az anyanyelvû felsôfokú oktatás jogát biztosító törvénycikkelyre. Azonban, tudva, hogy a szakbizottság elnöke a Nagy-Románia Párt tagja, hiú remény lett volna azt képzelni, hogy támogatni fogja egy önálló állami magyar egyetem létrehozásának a lehetôségét.

Nos, aki mindennek ellenére pozitív fordulatban reménykedett, csalódott várakozásiban, tudniillik Anghel Stanciu képviselô úr ezúttal sem tagadta meg önmagát, és újabb konfliktushelyzetet teremtett a bizottságban. Ezúttal a személyes támadástól sem riadt vissza. Cinikus módon azzal vádolta Asztalos Ferencet, az RMDSZ egyik legkiválóbb képviselôjét, aki az oktatási szakbizottság alelnöke, hogy úgymond hetek óta lelki terror alatt tartja a bizottság tagjait. A személyeskedésen túl azonban a lényeg nem változott: újra megismétlôdött a keddi eset, vagyis napirendre sem került ama ominózus törvénycikkely, hanem a soron következôket vette sorra a bizottság. A bizottság elnöke szerint esetleg akkor teszik újra napirendre a módosító javaslatot, ha már befejezték a törvénytervezet megvitatását.

A szerda estére összehívott kormányülés napirendjén sem szerepelt ez a "téma". A tanácskozás elôtt nyilatkoztak errôl egyes kormánytagok. Mégis, Radu Vasile miniszterelnök napirendre tûzte, és estére kormányhatározat született, melynek értelmében megbízza a tanügyminisztériumot, tanulmányozza egy multikulturális egyetem létrehozásának a lehetôségét. Egy német—magyar egyetemrôl lenne szó, Petôfi—Schiller néven, Marosvásárhely, illetve Szeben székhellyel. A határozat értelmében november 15-ig kell tanulmányozni a lehetôségeket. Ha pedig ez a döntés megszületett, az Országos Akadémiai Felmérô és Akkreditáló Bizottság (Comisia naþionalã de evaluare si acreditare academicã) kell hogy jóváhagyja. Ha minden megvan, és az egyetem beindul, akkor is hat évig ideiglenes mûködési engedélyt kap csupán, és hat év után kaphatja meg a végleges akkreditálást. Ezzel a határozattal Radu Vasile elvágta a gordiuszi csomót, s megtette az elsô lépést a "megbékélés" felé.

Szerda este hét órakor, az RMDSZ bukaresti székházában ült össze a szövetség Operatív Tanácsa. Egy nappal korábban Markó Béla szövetségi elnök úgy nyilatkozott, hogy még egy nap, és kilép az RMDSZ a kormányból. Az Operatív Tanács tagjai a szervezet elnöke, Markó Béla, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Tôkés László tiszteletbeli elnök, Verestóy Attila, a szenátusi frakció elnöke, Varga Attila, az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôje, Dézsi Zoltán, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa Állandó Bizottságának elnöke, Csávossy György, a szövetségi egyeztetô tanács elnöke, Kötô József és Demeter János államtitkárok. Az este hétkor kezdôdött megbeszélést, bár meghívást kapott, nem tisztelte meg jelenlétével Tôkés László tiszteletbeli elnök és Csávossy György. A maratoni tanácskozás, amely éjfékor ért véget, eredetileg, és fôleg a szerdai oktatási bizottságbeli fejlemények miatt, a kormányból való kilépés módozatait tárgyalta volna meg csupán. Ezt nyilatkozta a tanácskozást megelôzô percekben a szövetség elnöke.

Miután azonban a kormányülésen egy, az RMDSZ számára is kedvezô határozat született, az Operatív Tanács úgy vélekedett, hogy igaz ugyan, hogy ez még nem oldja meg teljesen a problémát, de elsô lépésként elfogadható bizonyíték arra, hogy a kormány, ha akar, képes lépni, válaszolta a Népújság kérdésére csütörtök reggel Borbély László államtitkár. Markó Béla elnök újságíróknak kijelentette: az RMDSZ pozitívan értékeli a kormányhatározatot. Ezzel a lépéssel a kormánykoalíció világos jelét adta annak, hogy szándéka megfelelô módon kezelni a helyzetet.

Az Operatív Tanács csütörtök éjjel arról is döntött, hogy a hét végére összehívják a Szövetségi Képviselôk Tanácsának rendkívüli tanácskozását. Az SZKT-ülésre szombaton kerül sor Marosvásárhelyen. Amíg a testület másként nem dönt, a szövetség nem hívja vissza kormánytisztség-viselôit. Borbély László szerint, "hét végéig jegeljük a dolgokat".

Csütörtök reggel Burkhardt Árpád alprefektust is megkérdeztük, mi a véleménye a legújabb fejleményekrôl?

Burkhardt Árpád a következôket nyilatkozta lapunknak: Örülök, hogy egy ilyen kompromisszumos megoldás született, ami természetesen nem oldja meg a magyar egyetem kérdését most sem, de még van idô, hogy a parlamentben megszavazzák a tanügyi törvényt, amelynek a 119. és 123. cikkelyei biztosítják a teljes jogi alapot a kisebbségi egyetemek független mûködtetésére. Ha ez októberben megvalósul, akkor az RMDSZ újra egy sikeres megoldást tud a magyarság elé tenni, és sorra kerülhet a többi törvény is. Gondolok itt a helyhatósági törvényre, ami legalább ilyen, ha nem fontosabb, mint az oktatási törvény, utána következhet az anyagi javak visszaszolgáltatása egyházaink és iskoláink számára.

*

Ezek után érthetô, hogy mind a sajtó, mind a közvélemény nagy izgalommal várja az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsának hét végi összejövetelét.

RMDSZ — sajtóértekezlet

Bukarestben csütörtöki sajtóértekezleten Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke azt hangsúlyozta, hogy a kormány lépése olyan új, kedvezô fejlemény, amelynek alapján mód nyílik az SZKT szeptember elején hozott határozatának újraértékelésére.

— A Petôfi-Schiller elnevezésû magyar-német állami egyetemrôl hozott kormányhatározatot úgy értékeljük, hogy a koalíciós partnerek jelét adták annak: készek a koalíciós válság megoldására és egyben arra is, hogy megoldást találjanak a válság okára. A határozat természetesen csak az elsô lépést jelenti, mert a törvénykezés kérdése nyitott, a nemzetiségi egyetemek alapításának tilalmát megfogalmazó javaslatot nem vonták vissza — mondta Markó Béla.

A szövetségi elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar- német egyetemrôl szóló kormányhatározat az elsô olyan jogi okmány, mely nemzetiségi egyetem alapításáról rendelkezik Romániában. Az RMDSZ ugyan tisztában van azzal, hogy a kormány döntése önmagában még nem elegendô garancia, de mindeképpen egy olyan új elem jelent meg, amely módosíthatja az SZKT kolozsvári döntését.

Kérdésekre válaszolva az RMDSZ szövetségi elnöke úgy vélekedett, hogy az egyetem kérdésében támadt vitával a koalícióban mindenki veszített, de mindenki nyerhet is, ha a vita megnyugtató megoldást nyer. "Közös érdekünk az, hogy minél gyorsabban jussunk túl ezen a válságon, hogy az ország egészének kérdéseivel foglalkozhassunk. Az RMDSZ már korábban is tényekkel bizonyította, hogy kormányzati tényezôként ezt szeretné" — hangsúlyozta Markó Béla.

A román államfôi hivatal állásfoglalása Eva Maria Barki erdélyi kijelentéseivel kapcsolatban sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogot — szögezte le négy román emberjogi szervezet.

Az Emberi Jogokat Védelmezô Romániai Egyesület, a Pro Europa Liga, az Emberjogi Liga és a Független Román Emberjogi Társaság közös nyilatkozatban fejtette ki, hogy a román államelnöki hivatal minapi közleménye — amely ügyészségi és diplomáciai lépéseket helyezett kilátásba a bécsi jogásznô romániai kijelentései miatt - része a román hatóságok által az utóbbi idôben a véleményszabadság korlátozására indított átfogóbb akcióknak. A tiltakozó emberjogi szervezetek véleménye szerint ezt bizonyítja az is, hogy Romániában nemrégiben börtönbüntetéssel sújtottak újságírókat.

A vélemény- és szólásszabadság az olyan alapvetô emberi jogok közé tartozik, melyeket a román alkotmány is szentesít, hiszen lényeges feltétele a demokratikus államnak, ezért a tiltakozó emberjogi szervezetek nyilatkozata rámutat: Eva Maria Barki a Románia alkotmányában is garantált véleménynyilvánítási szabadság védelme alatt áll. Ezért a nyilatkozat követeli a véleményszabadság ellen irányuló megfélemlítô vagy büntetô akciók azonnali beszüntetését.

Hétfôn kezdôdik

A marosvásárhelyi Állami Filharmónia szervezésében október 5. és 12. között kerül sor a Constantin Silvestri Nemzetközi Fesztiválra. Miként azt Botár Gerô, a filharmónia igazgatója fesztiválelôzetesként elmondta, a nemzetközi szinten is igen rangos és hagyományos zenei rendezvény eredeti elgondolás szerint a XX. század muzsikája felé orientálódott volna, ám anyagi gondok miatt (zenekari anyag, szerzôi jogdíj, stb.) az eredeti mûsorterven módosítást eszközöltek.

Az október 5-i nyitóhangverseny mûsorán M. Ravel mûvei szerepelnek Emil Simon vezényletével, ifj. Csíky Boldizsár játszik zongorán. A belga Olivier de Spiegeleir zongoraestjén Beethoven-, Liszt-, Debussy-, Lutoslavski-, Messiaen-, Silvestri- és J. Bailly-mûveket hallhat a közönség október 6- án este. Ami nagy érdeklôdésre számíthat, az a Babos "Project Romani, Amaro Suno" Együttes, mai nyelvezetû cigányfolklorával, vagy Gombócz Avar-József marimba és vibrafon koncertje, ilyent ugyanis még nem láthatott és hallhatott Marosvásárhelyen a közönség. Mûsoron Keiko Abe, Paul Smadbeck, Ruund Wiener, Mark Glentwoth, Dave Samuels dolgozataiból, hegedûn Engel Lehel, fuvolán Geréd Jolán játszik. Mindezek október 7-én és 8-án, a következô este szimfonikus hangversenyre kerül sor a szintén Belgiumból érkezô Miquel Rodrigo i Tamarit vezényletével, Constantin Silvestri-, W. A. Mozart-, F. Schubert- mûvekbôl, közremûködik Marc Aurel oboán. A sokfelé elsoprô sikert aratott, nagy visszhanggal berobbant Ethno Jazz Trio, Dima Belinschi (keyboard) Marius Gagiu (fuvola) Mario Florescu (ütôhangszer) koncertezik október 10-én. A marosvásárhelyi filharmóniának és közönségének régi ismerôs vendége lesz Teleki Miklós orgonista és Demján Kinga (mezzoszoprán. Mûsoron M Reger-, R. Strauss-, L. Vierne-, M. Dupre-, Kodály-, Lajtha-, Liszt-mûvek. C. Tãranu, Ligeti, Strauss Csajkovszkij mûveit megszólaltató záróhangversenyt a Kolozsvárról elszármazott Selmeczi György zeneszerzô, zongorista, karmester vezényli — Ruha István hegedûmûvész közremûködésével.

Megjegyezzük, hogy a bérletek a fesztiválra nem érvényesek, a nagy érdeklôdésre való tekintettel jó, ha a közönség idejében beszerzi a jegyeket.

Vásárvárosok vására

Tegnap délelôtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában nyolcadik alkalommal nyitotta meg kapuit a Vásárvárosok Vására. A címben szereplô elsô fogalom a szervezôkhöz kapcsolódik. A hódmezôvásárhelyi Háttér Kft. helyi partnerével, a Business Center Co. Kft.-vel nyolcadik alkalommal rendezi meg ezt az ipari seregszemlét olyan alapon, hogy tartsanak össze azok a városok, melyek nevében benne szerepel a vásár szó, tehát kereskedelmi csomópontok voltak. Hogy miért került a hûség fogalom mellé a megtorpanás? Azért, mert talán soha nem volt ilyen szegényes, "foghíjas" a kiállítás, mint az idén. Tóth Erzsébet, a Háttér és Deák Ferenc, a Business Center Co. vezetôinek erôfeszítése ellenére mindössze 13 cég jelent meg standdal a színház elôcsarnokában. Igaz, hogy a mai üzletember-találkozón már 18 magyarországi, és remélhetôleg, legalább annyi hazai cég képviselôi lesznek jelen a Maros vendéglô kis szalonjában.

Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere a viszonylagos érdektelenséget nemcsak a hazai bizonytalan belpolitikai és gazdasági helyzettel magyarázta, hanem a megnyitón arra is utalt, hogy a távol-keleti és fôleg az orosz gazdasági válság óhatatlanul hozzánk is begyûrûzik. Errôl a témakörrôl Tóth Erzsébettel, a Háttér Kft. vezetôjével hosszasabban beszélgettünk, az interjút egy késôbbi lapszámunkban olvashatják.

A Vásárvárosok Vásárának megnyitóján a mosonmagyaróvári Vogel-Noot Kft. amolyan hûségdíjat kapott, mert negyedszer van jelen a Vásárvárosok Vásárán. Az Electorda Kft. vezetôje, Keresztes Domokos meg azért részesült külön elismerésben, mert e rendezvénysorozat eredményeként román—magyar vegyes vállalatot hozott létre, az Electorda Kft.-t.

A kiállítást Fodor Imre polgármester nyitotta meg, aki méltatta Tóth Erzsébet üzletasszony kitartását. A megnyitót követô fogadáson pohárköszöntôt mondott Nan Gheorghe, a Maros Megyei Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamara elnöke. A kiállítást egyébként a marosvásárhelyi Expomures cég rendezte be a színház elôcsarnokában.

Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyították, hogy az agrárágazat állami támogatás nélkül nem érhet el számottevô eredményt. Az ágazaton belül a növénytermesztés területén térül meg késôn a pénz. Az állattenyésztésben a beruházás rövidebb idôn belül fiadzik. Ám a súlyos pénzhiány (beleértve a mezôgazdasági társulásokat, állami egységeket, magángazdákat) okai sokrétûek, összetettek: csupán egy példa, nem alakult ki még egy jól mûködô gabonapiac. Ennek következménye az, hogy a gabonaárak stagnáltak, miközben a (talajelôkészítés, vetés, stb.-vel járó) költségek növekedtek. Érthetô tehát, hogy a mezôgazdaságban dolgozók — az idei mezôgazdasági kampány kezdete óta — naponta várták az idei gabona értékesítésére vonatkozó kormányhatározatok megjelenését.

Náznán Jenô, a mezôgazdasági és élelmezésügyi megyei igazgatóság vezérigazgatója a tegnap reggel jó hírként emlegette, hogy végre megjelent szeptember 30-án a 649-es, 652-es, és 653-as kormányhatározat, amelyek szabályozzák, törvényességre emelik és ugyanakkor tartalmazzák a mezôgazdaság állami támogatásáról szóló végrehajtási útmutatásokat az 1998—2000 közötti idôszakban.

Az idén learatott gabona állami vagy magán sütôipari cégek általi felvásárlása esetén az állam kilogrammonként 200 lejt folyósít vissza a nevezett cégek számlájára a mezôgazdasági igazgatóságok közvetítésével. Magyarán: ha a Mopan Rt. vagy más sütôipari cég fogyasztásra alkalmas búzát vásárol, a termesztôvel való, a termény minôségétôl függô ármegyegyezés alapján, tegyük fel, 1200 lejben kilogrammonként, akkor az árból 200 lejt az állam visszaad a gabonát felvásárló cégnek. Ily módon kerülhetô el, hogy a búza alkudott ára ne hasson ki a végtermék, kenyér stb. forgalmazási árára.

A szeptember utolsó napján közzétett kormányhatározat- csomagban szerepel a 652-es számmal jelölt is. Ez az idén termett gabona erre szakosodott cégek általi tárolására, megôrzésére vonatkozik. A mezôgazdasági igazgatóságokon keresztül az állam a költségek java részét ugyancsak támogatja.

A mezôgazdaság támogatását szabályozó harmadik, 653-as kormányhatározat az idén felhasznált vetômagvak átlagos, 37%-os ártámogatását tartalmazza. A végrehajtási útmutató elôírja, hogy a szuperelit vetômag kilogrammját, az alkudott forgalmazási ártól függetlenül, az állam legtöbb 975 lejjel támogatja, az elit vetômagot legtöbb 920 lejjel, míg az elsô szaporulatból származóét legtöbb 873 lejjel. Náznán Jenô felhívja a gabonatermesztôk figyelmét, hogy ártámogatott vetômagot csupán november 15-ig vásárolhatnak, és ezzel vegyszeres kezelése (csávázása) kötelezô mindenki számára.

Végezetül megjegyezzük, hogy értesüléseink szerint a Mezôgazdasági Bank Maros megyei kirendeltsége a nevezett kormányhatározatokkal kapcsolatosan még nem kapott végrehajtási útmutatót.

Ki nyer mindig?

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság kényszerûségbôl (beázott a Kisterem, javítani kell) nem a Kultúrpalotában, hanem a Vártemplomban tartotta az idei évad elsô ülését, ráadásul egy nap késéssel. A vendég a közismert, igen népszerû muzikológus, rádiós és tévés riporter, mûsorvezetô: Czigány György költô volt, székfoglalója pedig mi más is lehetett volna a Zene Világnapja elôestéjén, mint vers és muzsika (több) tíz percben, hogy nagy hallgatottságú rádiós mûsorát parafrazáljuk. A vendég vonzó egyénisége azonnal felülkerekedett az ilyenkor néha kísértô akadémizmus unalmasságán, színes, anekdotákkal tûzdelt elôadása fordulatos, élvezetes volt, mondhatni: hozta a formáját, egy személyben volt tudós, zeneértô, - értelmezô, rokonszenves elôadó, és mindenekelôtt — jó költô.

Közjátékként: egynapos késésének magyarázata is anekdotikus. Czigány György ugyanis felmarkolt egyet számos útlevele közül (Magyarországon nem a nálunk ismert módon kezelik a lejárt útleveleket), aztán elindult; ám a határnál az éber ôrzô szem és a precíz technika kiszúrta és — kiszûrte. Mit tehetett, visszafordult — "Van másik!" — érvényes passzusáért.

Czigány György 1921. augusztus 12-én született, a Budapesti Zenemûvészeti Fôiskolán szerzett zongoramûvész és zongoratanári oklevelet. 1965 és 1976 között a Magyar Rádiónál elôbb zenei rendezô, majd fômunkatárs, 1976-tól a Magyar Televízió fôszerkesztôje. Mint maga mondotta, zongoramûvésznek készült, virtuóz jó zongoristának számított, mára azonban zongoristaként legfeljebb csak kamarazenél; a zene népszerûsítésében rádiós és tévés mûsoraival elévülhetetlen érdemeket szerzett közéleti személyiség tömören fogalmazott: "Írásom is kamarazene-telítettségû". Nyolc verskötet, két prózakötet szerzôje, aki diákfejjel, elsô költôi fellépésén, a Szent Gellértrôl szóló pályázat nyerteseként éppen a Gellért hegyen celebrált szabadtéri misén vehette át a díjat Mindszenty bíboros kezébôl, hogy ez a "szereplés" jó ideig rossz pontnak számítson költôi kibontakozásában, végül is a mûvészet egyik legnépszerûbb magyar propagálója lett: tanító, a szó legnemesebb értelmében. Interjúkat készített századunk neves személyiségeivel, közöttük Kodállyal, Illyés Gyulával, Cs. Szabó Lászlóval, két pápalátogatást és az Antall József temetését is ô közvetítette élôben, elmondhatja magáról, hogy a kornak, a század- és ezredvégnek nem akármilyen tanúja — a zene és a költészet hullámhosszán (közembernek felfoghatatlan) dimenziók tárultak fel elôtte, a hétköznapok komor valóságába csurrant egy-egy csöpp a világûr derûjébôl, mely maga is korláttalanul tágul, egyetemesen, akár a remény, a hit, a muzsika és a líra.

A Ki nyer ma? éppen harmincadik éve indult. Térségünkben nem látható a Magyar Televízió egyes mûsora, ezért az újdonság erejével hat a hír: a közeljövôben a Ki nyer ma? — Játék és muzsika tíz percben déli rádiómûsorát a magyar határokon túlra is elviszik, oda, ahol magyarok élnek. Találkozhatunk tehát még Czigány Györggyel a Kultúrpalota pompás elôcsarnokában vagy éppen a Kisteremben is, amint kedvesen bekonferál egy részletet valamelyik marosvásárhelyi zeneszerzôtôl, s a szintén vásárhelyi versenyzô el is trafálja, mondjuk, Csíky Boldizsár mûvét.

A vártemplomi találkozón Balázs Éva színmûvésznô olvasott fel Czigány György verseibôl, majd Fodor Andrástól és Baudelaire-tôl hallottunk két versgyöngyöt, hogy aztán maga a szerzô is felolvassa korábbi köteteibôl válogatott és (karácsonyra az olvasók elé kerülô) új kötetének néhány megrendítô és felemelô költeményét. (Az Ima címû könyv 12 verset tartalmaz, ezekhez 12 rajzot "társít" Borsos Miklóstól.)

Kedves ajándékként Kozma Éva és Kozma Péter Kodály Zoltán hegedûre és gordonkára írt Duóját játszotta a hálás publikum elôtt.

Életút, családi kötôdések, nagy személyiségek (Szentgyörgyi Albert, Fodor András, Bartók, Kodály) emlékezete, emberi közelségbe hozatala, esszébeszéd, anekdotizáló csevely, líra és muzsika, muzsika és líra: ezek töltötték ki a röpke idôt szerdán este a Vártemplomban. A vendéget Tornai István kísérte el New Yorkból. Délután érkeztek (még egy Népújságot sem kaphattak, addigra elfogyott a fôtéri standokról), és a fellépés után már indultak is vissza; hiszen csütörtökön, a Zene Világnapján, a Kossuth Rádióban a déli krónikát követôen felhangzott a jól ismert szignál, és... aki kérdezett, a 30. évébe lépett mûsorban, Czigány György: ott volt a helyén. És természetesen ismét és ismét a közönség, a hallgató nyert.

(A KZST következô ülésének elôadója Horváth Andor lesz, témája: Hamlet üzenete.)

Idén eddig 22.149 alkalommal vették igénybe megyénk lakói a marosvásárhelyi mentôállomás szolgálatait. Egy-egy hónapra 2650-2700 hívás jutott, ezeknek a nyolc százalékát képezték az olyan sürgôsségi esetek, amikor a beteg élete forgott kockán. A nyolc százalékból négyet az Arafat doktor vezette Rohammentôszolgálat, a másik négy százalékot a mentôállomás szakemberei látták el. A két egység között dr. Ivanici Ioan fôorvos igazgatóvá való kinevezése óta jó az együttmûködés, s a közös diszpécserszolgálat az esetek súlyosságának függvényében irányítja a mentôkocsikat a helyszínre. — El kell ismernünk, hogy Arafat doktor csapatában két aneszteziológus orvos dolgozik, viszont a mentôállomás orvosi személyzete és a középkáderek, sôt a gépkocsivezetôk is az elmúlt hónapok alatt elvégezték a rohammentôsöknél szervezett tanfolyamot — mondotta az igazgató. A januártól elkezdett átszervezés eredményei véleménye szerint nem késnek, hisz 19 esetbôl nyolc alkalommal a mentôsök is felélesztették a szívstoppos beteget, és szakértelemmel végzik a többi mûveletet is, amelyek a súlyos, életveszélyben vagy éppen kómában levô személyek úkjjáélesztéséhez szükségesek — hangzott el a marosvásárhelyi mentôállomáson tartott szerdai sajtótájékoztatón, amelyen Ivanici fôorvos bemutatkozott és beszámolt mindazokról az intézkedésekrôl, amelyeket a mentôszolgálat 1989 elôtti jó hírnevének visszaszerzéséért foganatosított. Mindezt szakmai és szervezési téren szerzett sokéves hozzáértés alapján, hisz kinevezése elôtt Ivanici fôorvos a botosani-i mentôállomást igazgatta több éven át. Ahonnan a versenyvizsga alapján tulajdonképpen hazajött, hisz marosvásásárhelyi születésû, a Bolyai Farkas líceum sporttagozatos osztályában végezte a középiskolát, majd a vásárhelyi orvosi egyetem általános orvosi karán szerzett diplomával helyezték ki Botosani megyébe.

Véleménye szerint katasztrofális volt az a helyzet, amelyet a megyei mentôszolgálat háza táján talált. Vezetése alatt a személyzet 80 százaléka megértette, hogy a felfogáson kell változtani, ami éberséget, edzést, a szakmai ismeretek állandó továbbfejlesztését jelenti. Elismeréssel szólt az Arafat doktor által a hazai sürgôsségi ellátásban meghonosított új szemléletrôl, s értékelte a megyei egészségügyi vezetés támogatását.

A sajtótájékoztató másik célja az volt, hogy bemutassa az a két nagyon korszerû Fiat mentôkocsit, amelyek a napokban érkeztek Olaszországból, s amelyekkel négyre szaporodott az állomás jól felszerelt mentôinek a száma. A két új autót annak a programnak a keretében kapta a mentôállomás, amely az ország öt nagy központja sürgôsségi ellátásának a korszerûsítésére született, s amelynek megvalósítása a Világbank, valamint a svájci kormány anyagi támogatásával folyik a belföldi finanszírozás mellett.

Elsô lépésként a rohammentôsökkel közös diszpécserszolgálatot korszerûsítették, Motorola rádiótelefonnal szerelve fel azt. Ennek eredményeképpen a korszerû mentôkocsikkal állandó kapcsolatot tud fenntartani a telefonszolgálatos orvos és középkáder, a mentôkocsik útját pontosan követni lehet a megye bármely sarkában, amiképpen azok is állandóan kommunikálni tudnak a központtal és egymással is. Ilyenformán lehetôvé vált, hogy a nagyon sürgôs esetekben a megyeközpontban nappal 5.32 perc, éjszaka pedig 6.43 perc alatt a helyszínre érkezzenek. Vonatkozik ez az olyan esetekre, amelyekben a beteg élete forog kockán — hangsúlyozta az igazgató, kiemelve azt is, hogy a mentôszolgálat tevékenységébe tartozik a nem életveszélyben levô, de segítséget kérô betegek vizsgálata és kórházba szállítása is. Ilyen esetekben a lehetôségek függvényében akár egy félórát is eltarthat, amíg a helyszínre érnek. Tevékenységük harmadik ágát a szállítás jelenti, amit jobbára a kiselejtezésre megérett régi mentôkocsikkal és Daciákkal végeznek. Ivanic doktor azt szeretné elérni, hogy a megnevezések megváltoztatásával az említett három tevékenységet jobban külön lehessen választani. A fôorvos nyitottnak mutatkozott, és felajánlotta a sajtónak, hogy bármilyen lakossági panasz megbeszélésére és tisztázására hajlandó éppen a korábban említett "imidzsjavítás" érdekében.

Megemlítette még, hogy az idén sok volt az otthon szülô anya, szám szerint 26, ezeket a megfelelôen felszerelt mentôkocsival és szakszemélyzettel bonyolították le. Nôtt a balesetek száma is, különösen Segesvár és Régen körzetében. Éppen ezért a megyébe érkezô további új mentôautókból kettôt az említett övezetekben fognak állomásoztatni.

Elhangzott még, hogy különösen a csúcsórákban sok a hamis hívás, amit valamiképpen "orvosolni" kellene, hisz lehet, hogy éppen életmentésben gátolja meg a szolgálat dolgozóit.

Mivel az igazgató elképzeléseit a korábbi években sztrájkot hirdetô szakszervezet is támogatja, reméljük, hogy a változások a mentôállomáson eredményesek és tartósak lesznek.

Tíz hónapos képzés indul hamarosan az Állampolgár Menedzser Egylet Marosvásárhelyi Tagcsoportja és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség szervezésében. A SZET9 (Személyiségfejlesztô Tréning kilencedikeseknek) elnevezésû programot a középiskolába újonnan bejutott diákok számára szervezik.

A SZET9-et népszerûsítô szórólapot 223 bolyais diák kapta meg. Október 5-e a jelentkezési határidô, az elsô selejtezôn a szervezôk a beiratkozási lapon szereplô kérdések alapján válogatják ki a legjobbakat. A második selejtezô, amelyen végül is eldôl, ki lesz az a 15-18 diák, aki részt vehet a képzésen, amolyan "összerázó" után következik, tehát az érdeklôdôk elôbb összeismerkednek, mert az elkövetkezôkben csoportmunkát kell végezniük, szimulációs játékban kell részt venniük. A válogatót teszttel zárják.

A program fô szervezôi — Kósa András, Farkas András és Gál Sándor — szerint azok a kilencedikesek, akiket felvesznek, olyan ismereteket szerezhetnek, amelyeket a középiskola nem biztosít a tanulmányi évek során és az elkövetkezôkben valószínûleg hasznosak lesznek számukra, ha diákszervezetekben szeretnének tevékenykedni, csoportot akarnak irányítani, szerveznek valamit, s nem utolsósorban, ha tovább akarnak tanulni vagy munkahelyet akarnak választani; például hatékony csoportmûködtetés, problémakezelés, konfliktusmegoldás, tárgyalástechnika, érdekképviselet, pályázatírás. A program során nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az elôadásokon hallottakat ne csak elméleti szinten ismerjék a részvevô diákok, hanem a dolgok gyakorlati oldalát is kipróbálhassák. A SZET9 meghívottai között megtalálható Gáspárik Attila színmûvész, Frunda György és Mátis Jenô parlamenti képviselôk vagy Pál Tamás szociológus.

Az elôadásokat hét végén tartják, a tíz hónapos képzést a részvevôk magyarországi táborozással zárják Magyardésen, Szentes mellett. A SZET9 programot az AAGES Kft. támogatja.

Menjünk nézzük meg, hogy milyen helyzetbe került egy 76 éves marosvásárhelyi idôs asszony — tudatták telefonon szerkesztôségünkkel — a szóban forgó személy jóakarói.

A helyszín a Forradalom (volt Szentgyörgy utca) 41 szám alatti régi ház, amelyet neogótikus ablakairól ismernek a vásárhelyiek. A kapun belül hosszú udvar nyílik, ennek gyomos hátsó felében: egy összeomlófélben levô házban él Csóti Ilona. A lakrészben, amelynek tetôzete hiányos, s amelynek hátsó fala elválni készül a többitôl, nincs vízvezeték, s lakója a tetôn át befolyó vizet fogja fel a mindennapi használatra, nincs mellékhelyiség, de még az udvaron sem, és néhány napja a gáz sem ég. A végsôkig elkeseredett egyedülálló idôs asszony, aki nyugdíjazásáig tisztviselôként dolgozott az Orvosi És Gyógyszerészeti Egyetemen kiútként az öngyilkosságot emlegeti.

Családja 71 évvel ezelôtt költözött az udvarra. Kezdetben az elsô részt bérelték, s a lakbérszerzôdés lejárta után is fizették a ház- és telekadót, sôt egy ideig házbért is. Mivel a mûbútorasztalos apát kizsákmányolónak minôsítették, a családnak hátra kellett költöznie a mûhelybe, ahova 1995-ben vezettették be a gázt. Az utcára nézô rész az idôk folyamán többször gazdát cserélt, akikkel Csóti Ilona jószomszédi viszonyban élt. A tulajdonosok 1955-ben megvásárolták a hátsó épületet is, amelyben Csóti Ilona lakik. A házigazda azt mondta az idôs asszonynak, hogy addig maradhat ott, amíg él, s amíg az épület kibírja. Ennek állapota miatt azonban nem köt szerzôdést, és lakbért sem vesz el. Mivel nem tartotta méltányosnak, hogy ingyen ott lakjon, az idôs asszony egy takarékkönyvet nyitott a háziasszonya nevére, amelybe 1995. októberétôl havi 500 lejt tett be.

1996-ban a tulajdonos pékséget épített lakása s a rozoga épület közötti telken. Az építkezés következtében, mivel a hajdani mûhelynek nem volt alapja, 1996. augusztus 15-én éjszaka az új épület melletti 3x4,5 méteres fal bedôlt. Csóti Ilonát akár agyon is üthette volna. — A bútorom egy része tönkrement, mutat körbe a szobában. Mivel telt az idô, közeledett az ôsz, s tudtam, hogy a hideget az ideiglenes deszkafallal nem tudom átvészelni, arra kértem a tulajdonosnôt, hogy rakják vissza a falat. A fia ígéretet tett, hogy — bár az épületnek nincs alapja — megpróbálja visszaépíteni. Amikor láttam, hogy nem történik semmi, egy kérést tettem le a polgármesteri hivatalhoz, hogy segítsenek abban, hogy ne maradjon télire fal nélkül a szobám. Egy nap, amikor hazaértem, mondták a szomszédok, hogy kint jártak a hivataltól, s megbüntették a házigazdát — állítólag az építkezés miatt — és felhívták a figyelmét, hogy 48 órán belül építse vissza a falat. Szeptember végén hátrajött a háziasszony egy saját kezûleg írt nyilatkozattal, amelyben az állt, hogy ô mint házigazda a falat felhúzta, s hogy én más lakás hiányában a továbbiakban a saját felelôsségemre lakom a két helyiségben. Ezt közjegyzô elôtt kellett volna hitelesíttetni, de azt tanácsolták, hogy ne tegyem. Ettôl kezdve romlott el közöttünk végleg a kapcsolat, ami odavezetett, hogy a bíróságon keresztül felszólítást küldtek, hogy hagyjam el a lakást, majd intézkedtek, hogy levágják a gázt. Ezzel a két helyiség végleg lakhatatlanná vált, hisz befúj a szél, s már fôzni sem tudok.

A kiköltözésre vonatkozó felszólítást követôen két alkalommal adtam be a kérést a polgármesteri hivatalba, kihallgatáson is jártam, majd harmadszorra is benyújtottam a dossziét, amire azt a választ kaptam, hogy egészítsem ki azt a szükséges iratokkal. Ezek után talán felkerülök a sürgôsségi listára, amit október 15-én függesztenek ki. Az óvás talán október végéig lezárul, de ki tudja, hogy végül kapok-e lakást, s ha nem, a télen gáz nélkül mi lesz velem?

Az idôs asszony kérdésével a házigazdákat is felkerestük. Cazan Éva elmondta, hogy a rozoga épületet, amelyben Csóti Ilona él, 1995-ben vásárolta meg a telek miatt. A két szobát, amit 26 éve senki sem javított, véleménye szerint már nem lehet lakhatóvá tenni, s meglévô formájában életveszélyes.

— Ezért kértem a közjegyzôi nyilatkozatot, mert én nem vállalhatom sem az anyagi, sem az erkölcsi felelôsséget az épület állapotáért. Mivel a közjegyzô lebeszélte, elmentem a bíróságra, hogy hivatalosan is felszólítsam a lakás elhagyására. Bejelentettem a polgármesteri hivatalnál is, hogy abban az épületben még egy telet nem lehet átvészelni.

Hogy miért folyamodtak a gáz lezárásához, most, amikor egyre hûvösebb az idô, Cazan Éva azzal érvel, hogy a gázvállalat ellenôrei már többször felszólították, utoljára az idén júniusban, hogy cseréljék ki a veszélyes gázvezetéket, néhol ugyanis csak a vékony, rozsdás gázcsô tartja össze a rozoga épület falát, ami másképpen leomlott volna. — Pékségben dolgoztam, iszonyodom a gáztól, a családban többen haltak meg gázrobbanásban, s a vezeték az unokáim szobája alatt halad át, pénzünk most nincs tervre, s a vezeték cseréjére, hát kénytelen voltam ehhez a lépéshez folyamodni, egyébként is Lonci néni azt nyilatkozta, hogy lakást kért a polgármesteri hivataltól. Miután kérésünkre lezárták az óránál a gázt, valaki közbelépett, hogy nyissuk meg. A válaszom az volt, hogy ha az illetô írásban is felelôsséget vállal, akkor minden további nélkül megtesszük. Az ellen sincs kifogásunk, ha valaki új vezetéket csináltat a néninek, akinek a fiam vágott fát az elmúlt hét végén, hogy begyújthasson. — állítja a háztulajdonos, pert helyezve kilátásba, ha nem írjuk azt, amit mondott.

Nem célunk mást írni, mint annak a lényegét, ami a valóságban elhangzott, túlozni sem, hisz a helyzet magáért beszél. Megértjük az idôs asszony ragaszkodását ahhoz a lakáshoz, ahol az életét leélte, az viszont tény, hogy, aki nem rendezi biztosan és törvényesen a lakásviszonyát, az hasonlóan járhat.

Megértjük az új tulajdonos félelmét a gázvezeték miatt, amiképpen azt is, hogy szeretnék belakni, birtokukba venni azt a telket, ami a sajátjuk. Tény viszont, hogy tudták, mit vásárolnak, s ha nem is szerepelt a nyilvántartásokban, azzal, hogy Csóti Ilona ott lakik, számolniok kellett, amiképpen a helyzet minden törvényes és emberséges következményével is.

Hogy mennyi operativitás várható el a polgármesteri hivataltól, a törvényes elôírások ismeretében nem kétséges. És ki törôdik manapság egy 76 éves asszony panaszaival, amikor sokgyermekes családok kerülnek az utcára?! Csóti Ilona helyzete lehetetlen. Ha elhagyja a lakást, nem marad fedél a feje fölött, ha marad, egy hideg téli éjszakán megfagy vagy ráomlik a ház. Vagy mégsem? Annyi jótékonysági szervezet alakult mostanában, valamelyikük talán tudna egy egyedülálló egészséges idôs asszonyon segíteni?

Népi mestereink

— Elmögy a második buszmegállóhoz, ott áll egy díszös nagykapu — mondta egy fejkendôs asszony a faluvégen, így hát nem volt nehéz a kiskendi Koncz János fafaragász lakására találnom. Mondják, úgy tartja a székely ember kapuját, mint ahogy viseli mellényét: kicsit szélesen, tartással, mindig begombolva.

Valóban ott áll a faragott székely nagykapu, különösebb hivalkodás nélkül, mint ahogy bárhol állhat a Nyárád- és Küküllô mentén a fuvaros ember, a kovácsmester, a borosgazda, kisgazda és nagygazda portája elôtt, csakhogy mégsem úgy áll, mint amit odavittek készen, hanem úgy, mint ami ott született, akár a házi jószág.

Látok jegyeket a Gyergyói-medence faragott kapuinak motívumaiból, ám mégis sajátos látásmód, alakítás érvényesül a nagykapun, amire azt sem mondhatni, hogy kendies, hiszen nemigen nyitogatnak be Kiskenden más ilyenszerû nagykapun, csupán egy áll még belôle a szentdemeteri bejárónál; az a fenyédi mesterek keze munkáját dicséri. Hogy az egyéni motívumkezelés helyett nem mondtam kiskendiest, az abból is fakad, hogy mesteremberünk nem tanulta a faragást senkitôl. Errôl késôbb, jó idô teltével lehet szó, ha igaz, ha majd Koncz bácsi gyermekkori kezdetleges kacorbicskáját érdemesnek tartják kézbe venni az unokák, aztán majd jöhet a láncfûrész is.

"A sárgabelû akácfákat mind kivágták a kendiek, de tölgy maradt, az a miénk, van annak kötöttsége" — mondja a házigazda. Mégis inkább az olaszországi, németországi és magyarországi kiállításokat érdemesen megjárt szobrocskáknál marad készítôjük. Van szüretelô kendi lány, népviseletben táncospár (valamennyit Bandi Dezsô "láttamozta"), van már "állószobor" is Európa némelyik sarkában, de Borbély László államtitkár "kérésére" is vándorolt szobrocska át Kendrôl a marosvásárhelyi Bernády Házba.

Levetném cipômet, mert elsôházba lépnék; ám ne fáradjak, mondja a gazda, mert a szobrocska is vándor, vállán botvégen tarisznyát lógat. A szikár drámaiságot, táji megtöretés némi humorral szelidítve tölgykeményen viseli, tán Tamási- vagy Nyírô-hôsként vándorolt le a Hargitáról küküllôi sorsszemlére.

A földtörvény útvesztôiben

Az elmúlt nyolc évben számos átalakulási folyamat indult be a gazdasági és társadalmi életben. Ezek egyike — amely a mai napig sem fejezôdött be — a föld jogtulajdonba helyezése. Az 1991. évi 18-as földtörvény olyan, amilyen. Az évek bizonyították: a törvény alkalmazása társadalmi rangra emelte a bizonytalanságot, a bizalmatlanságot már az elsô években. Ma már tudjuk a törvény sajnos fôleg politikai, kevésbé gazdasági célzattal született. Az akkori cél volt a falusi lakosság szavazatainak elnyerése, aminek következménye, hogy a mai napig sem sikerült életbe ültetni a földtörvényt. Ám a földet mûvelni kell. A tisztázatlan jogtulajdon gyerekek és szülôk, polgárok és hivatalosságok, sôt települések közötti véget nem érô torzsalkodások, feszültségek, szinte mindennapi szóváltások forrása. Emellett kényszerhelyzetbe sodorta a még nem hivatalos (birtoklevél nélküli) földtulajdonost, a mezôgazdasági vállalkozót, egyszóval negatívan hat ki az egész földmûvelésre. Ezt bizonyítja az alábbi eset is.

Ifj. Szakács János, édesapjánál, id. Szakács János házában lakik Magyardellôn a 20 szám alatt. Az ifj. Szakács 2 éve betegnyugdíjas (290000 lej nyugdíj), édesapja nyugdíja 240000 lej. A kis jövedelembôl élnek és persze a földjükrôl származó termények feldolgozásából, illetve értékesítésébôl. A földtulajdonuk id. Szakács János szerint, aki 86 éves, 1934 óta dolgozta "saját" 4,68 hektár földjtét, jól ismeri tehát szaporulásait.

Ifj. Szakács János szerkesztôségünkben átadott panaszlevelébôl idézünk: "A magyardellôi határt egy magánvállalkozó, bizonyos Bota úr bérli évek óta, hektáronként 600 kilogram gabonát ad a földtulajdonosnak. Ezt az idénig megkaptuk, de ebben az évben az 1,45 ha földterületre 13%-kal kevesebbet mért, azzal az indoklással, hogy hiányzik területbôl. A búzát így kaptuk meg, az árpából viszont a levonáson kívül még visszatartott 520 kilogrammot, 0,83 ha gabonarészt, és átadta Bíró Rózának, aki vásárhelyi lakos, akinek az édesanyja testvér volt édesapámmal. Kérdem: ehhez joguk van? Nem törvénytelenül jártak el? Mert ehhez csak törvényesen, vagyis hagyatéki tárgyalás alapján kérheti. Így tehát az idén 230 kg búzával, és 600 kg árpával kaptunk kevesebbet mint az elôzô évben. Mit lehet tenni?" Annak tudatában, hogy sem Szakácsék, sem Bíróék nem rendelkeznek még a birtoklevélel, megérdeklôdtük Ilyés József László polgármestertôl és Ghira Ana titkártól, miként állnak a községben okmányok kiadásával? Válaszuk szerint az 1373 birtoklevélbôl eddig 601-et töltöttek ki (szinte 50%). Továbbá tolmácsoltuk ifj. Szakács János kérdéseit: Ki javított bele az 1958-as gazdasági lajstrom 25 oldalán lévô adatokba? A lajstromot elôvették, valóban tintaceruzával és golyóstollal modósították az adatokat. A polgármester és a hivatal titkára szerint ôk nem tudják. (Ki tudja ezt kideríteni?) Ottjártunkkor a mezôgazdasági mérnök szabadságon volt.

Ghira Ana titkár: — A nyilvántartásaink szerint Bíró Róza rendelkezik a bizonylattal (Adeverintã), bizonyos Német Eszter után örökölt, 0,80 hektárt, ez be van foglalva a 3-as mellékletbe (Anexa), 52-es sorszámnál, az 1991. évi 18-as törvény alapján. Szakács János a 2-es mellékletben szerepel, a 44-es sorszámnál, összesen 3.79 hektárral. A 4,68 hektárig, a különbséget a 169-es, földtörvényt módosító törvény alapján igényelték vissza, az a bizonylat (Adeverintã), amit önöknek mutatott fel. A 169-es törvény alkalmazása még nem kezdôdött el, ez köztudott. Hogy mikor kapják meg a birtoklevelet? ôszintén, nem tudom.

Ilyés József László polgármester: — Jó, hogy jöttek. Tudja meg a világ, hogy az 1991. évi 18-as törvény alapján visszaigényelt földterületekbôl Kerelôn 64 hektár, Szentpálon 180 hektár hiányzik. Ráadásul a radnóti volt állami mezôgazdaság használ a mai nap is 200 hektár mezôgazdasági területet, ami a községé. Egyszerûen nem tudunk zöldágra vergôdni. A konzervgyár szerencsére visszaadta az 50 hektárt, de azzal nem sokat érünk. Én a mai napig sem értem, a radnótiak milyen alapon használják itt a falvakban a földeket? Mindenfelé eljártunk. Hiába. Most én kérdem: miként mérjük ki a földeket, hogyan készítsük el a birtokleveleket? Az egyházakat sem tudjuk jogtulajdonba helyezni.

Ördögi kör részesei és szenvedô alanyai vagyunk. A kollektivizálás idejében voltak földbirtokosok, nagygazdák és voltak földnélküliek. Ahhoz, hogy valaki kollektív-tag legyen elsô számú feltétel volt a föld. Nos, a nagygazdáktól "elvettek" mondjuk egy hektárt és ráírták arra a személyre, akinek nem volt földje, aki azonnal beállt a kollektívbe. Elérkezett 1991 és nyilván, aki szerepelt a gazdasági lajstromban, az visszakérte földjét, az is, akinek sohasem volt. Ezt bogozza ki valaki, ha tudja, mert én nem. Nem beszélve az ötven árikról! Kapták azok is, aki 20 évet dolgoztak és azok is, akik 3 évet a kollektívben! A 169-es földtörvényt módosító törvény alapján pedig nagyon sok földterületet igényeltek vissza..., nincs annyi.

Bota Petru mezôgazdasági magánvállalkozó: — Dellôn összesen 183 hektár területet mûvelek, a faluban általában öregek laknak. Nincs felszerelés, gép, emiatt vállaltam el. Sôt 50 hektár kertet is megdolgozunk a faluban! A múlt évig mindenki elégedett volt. De a tulajdonviszony rendezetlensége miatt, elsôsorban — a tavaly ôsszel rájöttem, hogy a kiosztott gabonamennyiség nagyon sok. Ahhoz, hogy mindenki meg apja a 600 kg gabonát, még hiányzik 30 (!) ha földterület. Ráfizettem az üzletre. Ezért kértem a dellôieket, ha nincs is birtoklevelük, egymás között osszák meg becsületesen a területeket. Nem tették. Így az idén léptem, 13%-kal kevesebb területre osztottam gabonát, azután, amit valóban megdolgoztunk. Nem beszélve a csapadékos idôjárásról.

A Bota Petruval való beszélgetés során nem hangzott el, hogy szerzôdés alapján mûveli a földeket, vagy megegyezés alapján. Mindegy, de ha valaki odaadja valakinek földjét mûvelésre, akkor azt írásba szokás foglalni. Nem láttam ilyent, lehet, hogy létezik. A probléma másik oldala: a földtulajdonos, akinek nincs birtoklevele, miként perelhet? Miként igényelhetem vissza azt a földet, ami nem az enyém volt? Nyomasztó kérdések...

Az APCA megyékbeli felelôseihez címzett, 1998. szeptember 23-i keltezésû közleményben az áll, hogy 16-án a bukaresti érdekvédelmi egyesület vezetôi megpróbáltak kapcsolatba lépni Petre Romannal. A szenátus elnöke ugyanis még májusban megígérte, hogy fogadja ôket, de arra való hivatkozással, hogy nemzetközi kérdésekkel van elfoglalva, a találkozó elmaradt. Petre Roman kabinetfônöke legutóbb azt sugalmazta, hogy forduljanak Stãnescu Dimitrie tanácsoshoz, akinek sikerült is kifejteni a Személygépkocsi-vásárlók Érdekvédelmi Egyesületének álláspontját. A tanácsos helyben megfogalmazott egy jegyzéket és még aznap benyújtotta "fônökének". A jegyzékre Petre Roman a következôket vezette rá: "Elfogadok írásbeli javaslatokat, mert még tárgyaltam velük".

Másnap Sarpe Constantin, az APCA elnöke be is vitte az említett hivatalba azt a dokumentumot, amely lényegében összefoglalta a kialakult helyzetet, ismertette az autóvásárlók szervezetének kérését és emlékeztetett az ügy megoldása érdekében megnyilvánult politikai akaratra olyan fontos személyiségek részérôl, mint Ion Diaconescu, Radu Vasile, Sorin Dimitriu, Radu Berceanu, Traian Bãsescu, Ionescu Mircea Quintus stb. Hasonlóképpen helyt kaptak a leírásban a tárcaközi bizottság és az APCA-vezetôség indítványai, s ezek közül kettô olyan megoldást ad a becsapott autóvásárlók kárpótlására, amely nem terhelné az állami költségvetést.

Stãnescu Dimitrie tanácsos megígérte, hogy személyesen fogja "beadni az anyagot" Petre Romannak és közbenjár nála a kérdés rendezése érdekében.

Mifelénk az ilyesmire szokták azt mondani, hogy kecskére bízta a káposztát. Köztudott, hogy pontosan P.R. miniszterelnöksége idején vezették az autóvásárlást a szervezett keretekbôl vakvágányra Romániában s azóta minden lehetségest elkövettek odafent annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék az igazságszolgáltatást. A név szerint fölsorolt állami méltóságok politikai akarata eddig csak üres szavakban nyilvánult meg, gyakorlatilag egy lépést sem tettek a kártalanításért. Ugyan miért hinnénk, hogy mostanság, amikor újabb kormányváltozást (bukást, átalakítást) rebesgetnek, az ellenzéki erôk egyike-másika elôrehozott választást sürget és bejelentette a nemhivatalos saját választási kampányának elindítását, tehát éppen most sepernének minden egyéb sürgôs-fontos dolgot félre és foglalkoznának az autóvásárlók fájdalmaival. Ne legyünk naivak!

Aki esetleg többet szeretne tudni a fejleményekrôl (habár Vintilã asszony, az APCA elnökének jobbkeze megígérte, hogy ismét folyamatosan tájékoztat), az érdekvédelmi egyesület új telefonszámán is érdeklôdhet, amely: 01-2239825

Az 1997. augusztus 28-án 44-es számmal kiadott kormányrendelet 28-as szakaszának megfelelôen a gépjármûalkatrészek, a gépjármûvek üzemeltetéséhez szükséges anyagok forgalmazóinak és a szervizeknek értékesítési, illetve mûködési bizonyítványt kell szerezniük a Román Gépjármûlajstromozási Hivataltól. A fenti rendelet, valamint a közlekedési miniszter 1997. évi 536-os rendelete alapján kidolgozták a közúti jármûvekhez szükséges alkatrészek, tartozékok, felszerelések, kellékek, fogyó anyagok gyártásának és értékesítésének mûszaki feltételeit, valamint a minôség igazolásának módszertanát. Hasonlóképpen meghatározták azokat a technikai követelményeket is, amelyeknek eleget kell hogy tegyenek mindazok, akik gépjármûjavítással, felújítással foglalkoznak. A vonatkozó mûszaki és metodológiai leírások a RAR (Román Gépjármûlajstromozási Hivatal) önálló vállalkozás megyei képviseleténél szerezhetôk be.

A minôsítô vagy homogáló bizonylat kéréséhez tudni kell, hogy milyen pótalkatrészek és üzemviteli anyagok szerepelnek a közlekedés biztonságát, meg a környezet védelmét érintô áruk listáján. A rendelkezésnek megfelelôen közvetlenül a termékeken vagy azok csomagolásán kell feltüntetni, hogy ki és mikor gyártotta azokat, valamint az elôállítási és forgalmazási engedély számát.

Kivételt képeznek a közúti jármûvet gyártó cég ellenôrzése alatt leszállított eredeti darabok, függetlenül attól, hogy azokat a márkaszervizben történô felhasználásra, illetve a cég saját hálózatában vagy üzlettársának hálózata révén történô értékesítésre szánták. Ezeket a gyári komponenseket, ha eladásra kerülnek, egy azonossági nyilatkozat kell hogy kísérje (románul: declaratie de conformitate) — az 1997. évi 168-as kormányrendelet 4-es cikkelyének értelmében.

Emilia Leah mérnök, a megyei fogyasztóvédelmi hivatal igazgatója

A szerkesztôség megjegyzése: A fenti sorokat azzal a szándékkal tesszük közzé, hogy az érdekeltek idejében megelôzhessék a kilátásba helyezett büntetô intézkedéseket.