Nem messze az idô, amikor a vízbôl elôállítható, és így korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló üzemanyag a hidrogén széleskörû felhasználásra kerül majd. Ezt bizonyította az idei Hannoveri Vásár 30 kiállítója: ezek a leginkább környezetbarát üzemanyagnak, a hidrogénnak úgynevezett üzemanyagcellákban való, különösen kedvezô hasznosítására mutattak példákat.

Így a Siemens, a MAN és a Linde egy olyan autóbuszt mutatott be, melynek a tetejére szerelt 12, sûrített hidrogénnel töltött palack 163 lóerô teljesítményt biztosít. Az egyszeri feltöltéssel megtehetô út kereken 300 kilométer, azaz jóval több, mint az eddigi hidrogénmeghajtású jármûvek esetében. A nagyfokú teljesítmény- növekedést tökéletesített technika biztosítja: a legmodernebb üzemanyagcellák hatásfoka ma már 40 és 75 százalék közötti, szemben a benzinmotorokkal, melyek az üzemanyagban rejlô energiának csupán a 30 százalékát hasznosítják.

A Daimler-Benz Aerospace GmbH "Cryoplane" elnevezésû programjával azt tûzte célul, hogy 2002-ben már hidrogénmeghajtású repülôgépe lesz, mely tíz éven belül már utasokat szállít Frankfurt és München között.

A Frauenhofer-intézet egyetlen kis, hidrogéntöltésû gázpatronja tíz óráig képes üzemeltetni egy kereskedelemben is kapható, hordozható számítógépet egy mini üzemanyagcella révén. Ennek költsége nagyobb darabszám esetén már lényegesen alacsonyabb lenne, mint az eddig használatos lítium-akkumulátoroké.

A hidrogént alacsony hômérsékleten maradéktalanul elégetô üzemanyagcellákkal mûködô kis helyi erômûvek iránt idôközben egyre nagyobb a kereslet.

Amerikai geológusok a szó szoros értelmében kiástak arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy az utóbbi 15 ezer évben két rendkívül erôs földrengés rázta meg azt a vidéket, amely mindössze 19 kilométernyire terül el Los Angeles belvárosától. Ez arra utal, hogy ebben a térségben a földrengésveszély sokkal nagyobb, mint eddig gondolták a szakemberek.

"Ez közvetlen bizonyíték arra, hogy a régióban bekövetkezett földrengések lényegesen nagyobbak azoknál, amelyeket valaha is dokumentáltak, és azt sejteti, hogy megismétlôdhetnek az ilyen erôsségû földmozgások" — idézi az AP Charles Rubint, azt a washingtoni geológust, aki a témával foglalkozó tanulmányát közzétette.

A szóban forgó két földrengés a Sierra Madre törésvonal mentén következett be, a késôbbi mintegy 10 ezer évvel ezelôtt. Mindkettô 7,2-7,6 erôsségû volt a kutatók szerint, akik a földmozgások nyomaira bukkantak, amikor a Los Angeles belvárosától 19 kilométernyire észak-keletre fekvô Altadenában mintegy hat méternyi mélységbe ástak. Az itt talált faszénbôl karbonvizsgálattal határozták meg a földrengések idôpontját.

A legutóbbi ásatásokig semmi nyoma nem volt annak, hogy valaha 7,5-ös erôsségû földrengés lett volna a térségben. Ez sokkal nagyobb erejû, mint a halálos áldozatokkal járó 1994-es Northridge-i rengés, amely megrázta Los Angelest, és az ásatás helye sokkal közelebb van az ország legnépesebb megyéjében élô embermilliókhoz. Ráadásul az 1944-es rengés ereje északi irányba szabadult fel, nem a nagyváros felé, de egy 7-es, vagy még erôsebb földrengésnek a Sierra Madre törésvonalon déli irányba hatna az ereje; energiája a sûrûn lakott Los Angeles-i medence felé szabadulna fel — vélik a tudósok.

Az 1994-es Northridge-i földrengés 6,7-es erôsségû volt, 72 ember halálát okozta, és 40 milliárd dollárra becsülték a keletkezett károkat. Los Angeles belvárosától körülbelül 40 kilométernyire északnyugatra, egy addig ismeretlen geológiai vetôdésben volt a rengés epicentruma.

Szakértôk szerint amerikai nagyvárosok területén olyan nagy erôsségû földmozgás talán soha nem volt, mint amilyennek most a nyomára leltek a kutatók, és az ilyen földrengések elôfordulásának a megerôsítése nyomán a politikai vezetôknek, mérnököknek és várostervezôknek el kell gondolkodniuk azon, hogy mit tehetnek az emberek életének és tulajdonának a biztosítása érdekében, arra az esetre, ha ilyen erôs földrengés — ha ritkán is -, de újra elôfordul. Rubin tanulmánya "közvetlen, meggyôzô bizonyítékot szolgáltat arra, amit az utóbbi 5-10 évben a földrengésszakértôk már mind sejtettek" — vélte James F. Dolan geológus.

Az év elsô tíz hónapjában kimutatott kiváló értékesítési számok alapján a Volkswagen márka leszorította az európai gépkocsieladási statisztika csúcspozíciójáról a nagy vetélytárs Opelt.

Az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) friss kimutatása szerint az idei év elsô tíz hónapjában értékesített 1,331 millió VW-márkájú autóval a wolfsburgi gyár mintegy 6500 kocsival lekörözte az Opel/Vauxhall kettôst. Konszernként, vagyis a VW, Audi, Seat és Skoda márkákat tömörítô konglomerátumként az északnémet társaság már 1985 óta éllovas az európai piacon.

Az elsô tíz hónapban Európában 12 275 000 új személygépkocsi talált gazdára. Az eladásokból a VW és az Opel egyaránt 10,8 százalékkal részesedett. A Nyugat-Európában értékesített új VW-k száma 1,285 millió volt, ez 12,1 százalékkal több, mint a tavalyi év elsô tíz hónapjának adata. A fellendülést Wolfsburgban az új Golf és Passat modellek vonzerejével magyarázzák.

A német piacon a VW az év eleje óta tovább növelte piaci részesedését, 18,7 százalékra, megszilárdítva vezetô helyét az Opel elôtt. Január és október között a márkakereskedôk 545 000 új VW-t adtak el.

MKP-sajtótájékoztató

Meggyôzôdésünk szerint az új szlovák kormány programnyilatkozatát demokratikusabbá teszi, hogy abban az MKP egyes javaslatai is helyet kaptak. Ha ez a program megvalósul, az bízvást Szlovákiát is demokratikusabb és rokonszenvesebb országgá teszi a világ szemében — jelentette ki szerdán Pozsonyban Csáky Pál.

A törvényhozás szerdán kezdte meg a vitát a programról.

Csáky, aki a kormány emberi-jogi és kisebbségi kérdéseket, valamint a regonális politikát felügyelô alelnöke, a Magyar Koalíció Pártjának szerdai sajtótájékoztatóján a párt alelnökeként mondott véleményt a kormányprogramról. Œjfent hangsúlyozta: az MKP konstruktív módon kíván részt venni az ország gondjainak megoldásában.

A kormány alelnöke üdvözölte, hogy Milos Zeman cseh kormányfô és Martonyi János magyar külügyminiszter, a két fontos szomszédos ország politikusai nem késlekedtek Pozsonyba látogatni. Mindketten igen kedvezôen reagáltak az új szlovák kormány szándékára, amely miszerint Pozsony felújítja szomszédaival a párbeszédet.

"Jobb jelzést e szándék igazolására aligha kívánhatnánk annál, hogy a magyar és a szlovák miniszterelnök az Esztergom és Párkány közt felújítandó hídon, az egész demokratikus világ képviselôinek jelenlétében szeretne kezet szorítani" — mondta Csáky.

Csáky — Martonyi János pozsonyi látogatása kapcsán — szerdán a TA SR-nek is nyilatkozott. A látogatás rendkívül nagy jelentôségû volt — mondta -, mert szlovák kollégájával, Eduard Kukannal aláírták a fennálló problémák megoldásához kiváló alapul szolgáló jegyzôkönyvet. Kár, hogy erre csak most, és nem a közel négy esztendeje kínálkozó alkalommal, rögtön az alapszerzôdés aláírása után került sor.

A szlovák hírügynökség megkérdezte Csákyt: hogyan vélekedik arról, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök felvetette annak gondolatát, hogy a Horn Gyula és Vladimír Meciar által aláírt alapszerzôdésból kimaradottakat további szerzôdések pótolják? Csáky szerint a hatályos alapszerzôdés jó alapja a két ország korrekt együttmûködésének, persze, a teljesítéshez jó szándékra és konkrét lépésekre lesz szükség. Ha azonban a magyar fél azt az álláspontot képviselné, hogy a kétoldalú kapcsolatok szolgálatában további szerzôdéseknek lenne helye, akkor arról tárgyalásokat lehet kezdeni, és az így születô egyezségek további szerzôdésekben rögzíthetôk - foglalta össze Csáky szavait a TA SR.

Románia számára a NATO-csatlakozásnak nincs alternatívája — jelentette ki szerdán Brüsszelben a román államfô.

Emil Constantinescu Javier Solana NATO-fôtitkárral és a szövetség tagországainak nagyköveteivel találkozott. Leszögezte, azzal a határozott szándékkal érkezett Brüsszelbe, hogy elôrevigye a román tagság ügyét.

Az államfô úgy vélte, hogy Románia teljesíti a belépéshez szükséges feltételeket, beleértve a politikai és gazdasági elvárásokat is. Külön említette meg a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának romániai eredményeit. Kérdésre válaszolva leszögezte, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére megvannak azok a költségvetési eszközök, amelyekkel Bukarest garantálni tudja a tagsághoz szükséges fejlôdést katonai téren. A román vezetés egyebek között a telefontársaság, a nagybankok és a kôolajfinomítók privatizációjából kíván félretenni a védelmi kiadásokra.

Constantinescu kijelentette, hogy mind a tizenkilenc ország elismeréssel nyugtázta a román teljesítményt. Œgy vélte, a kérdés már nem az, hogy tag lesz-e Románia a NATO-ban, hanem hogy mikor.

Javier Solana a találkozót követô sajtótájékoztatón arra helyezte a hangsúlyt, hogy a NATO a bôvítés során továbbra is a nyitott ajtók politikáját folytatja. Kifejtette: még nem született döntés arról, hogyan folytatódik a bôvítés, ez az áprilisi kormányfôi találkozó feladata. Leszögezte: a döntés a tagországok közötti konszenzussal fog létrejönni, így a közelmúltbeli egyes nyilatkozatok alapján még nem érdemes találgatni a folyamat folytatásáról.

Az oktatási törvény vitája

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára az oktatási törvény módosításának szerdán jóváhagyott képviselôházi változata — bár tartalmaz részeredményeket — összeségében nem elfogadható. Az RMDSZ azért szavazta meg ezt a változatot, mert még az egyeztetés során elvi lehetôség van módosítására, másrészt az ellenzék parlamenti sztrájkja idején rendkívül fontosnak tartja a koalíciós fegyelem betartását — hangsúlyozta csütörtökön Asztalos Ferenc, a képviselôház oktatási bizottságának alelnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Az RMDSZ képviselôje emlékeztetett arra, hogy szerdán "törvényhozási nagyüzem" volt a képviselôházban: 18 törvénytervezet — köztük sarkalatos törvények — végsô szavazása szerepelt a napirenden. Az ellenzék a múlt hét vége óta bojkottálja a törvényhozás munkáját, így a koalíciónak bizonyítania kellett, hogy nem igaz az ellenzéknek az az állítása, miszerint nélküle megbénul a parlament munkája.

A 18 törvénytervezet között szerepelt a diplomák kölcsönös elismerésérôl szóló magyar- román ekvivalencia egyezmény ratifikálása, valamint az 1995- ös oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet törvényhozási megerôsítése.

Ez utóbbiról szólva Asztalos szerint az elfogadott képviselôházi változat pozitívuma az, hogy megerôsíti az 1995-ös oktatási törvényhez viszonyítva egyes részterületeken történt elôrelépéseket. Így anyanyelven történhet a teljes szakoktatás, megoldódott az anyanyelven történô felvételizés. A román nyelvet és irodalmat nemcsak az általános iskola 1-4 osztályában, hanem az 5-9 osztályban is külön a kisebbségek számára készített tankönyvekbôl oktatják.

— A képviselôházi javaslat azonban az RMDSZ számára nem elfogadható, mivel az egyetemalapítási jogot tartalmazó 123-as paragrafusra semmiféle szöveget nem fogadott el. A szenátusban jóváhagyott javaslatból is hiányzik a kisebbségek anyanyelvén oktató egyetemi karok, fakultások, illetve önálló felsôoktatási intézmények alapítási joga. Emellett komoly gondot okoz számunkra az is, hogy a képviselôházi változat zárórendelkezésében szerepel a multikulturalitás fogalmának meghatározása, ami azt mondja ki, hogy multikulturális egyetem az, ahol a román mellett egy világnyelven, illetve a kisebbségek nyelvén folyik az oktatás — hangsúlyozta Asztalos Ferenc.

— Elégedettek semmiképpen nem lehetünk, mert az RMDSZ programja azt mondta ki, hogy nekünk teljes vertikalitásában, teljes szerkezetében mûködô anyanyelvi oktatási hálózatra van szükségünk — az óvodától az egyetemig. Az anyanyelvû állami egyetem alapításának joga még mindig nem biztosított — folytatta az RMDSZ képviselôje.

A koalíciós fegyelem elfogadását az RMDSZ számára az tette lehetôvé, hogy a törvényhozási vita alakulása elvi lehetôséget biztosít módosításokra. Miután a képviselôházi változat eltér a szenátusban elfogadott javaslattól, egyeztetésre van szükség. Az egyeztetô bizottság négy-négy kormánypárti szenátorból és képviselôbôl, valamint a két ház három-három ellenzéki képviselôjébôl áll össze. Ha az ellenzék az egyeztetô bizottság munkáját is bojkottálja, az a testület mûködését még nem teszi lehetetlenné, de elengedhetetlen feltétel az, hogy a bizottság nyolc kormánypárti tagja minden kérdésben teljes egyetértésre jusson.

— Az egyeztetés tétje számunkra az anyanyelvû állami egyetem alapítási jogának elismertetése. Ehhez pedig a multikulturális egyetem most megfogalmazott meghatározását is törölni kellene a törvénytervezetbôl — hangsúlyozta Asztalos Ferenc.

Az egyeztetô bizottság várhatólag a jövô héten próbál a két házban született eltérô javaslatok helyett közös szöveget megfogalmazni. Asztalos Ferenc nem kívánt jóslásokba bocsátkozni arról, hogy az oktatási törvény módosításáról mikor lát majd napvilágot érvényes törvény.

Sztrájkôrség a prefektúra elôtt

A tegnap délben az egészségügyi dolgozók országos szakszervezete, a SANITAS sztrájkôrséget állított Bukarestben a kormány épülete elé, míg vidéken a megyei szervezetek tagjai a prefektúrák elé vonultak. A követelések elsôsorban az egészségügyi biztosítási pénztárak felállítására vonatkoznak. A törvény ugyanis elôírja, hogy ezeket már január elsejétôl mûködtetni kellene, azonban helyi szinten — legalábbis a SANITAS tudomása szerint — az egészségügyi igazgatóság nem tett semmit ezek elôkészítéséért.

Megyénkben a SANITAS képviselôit Dorin Florea prefektus fogadta, aki elmondta, hogy orvosként ismeri az egészségügyiek kéréseit, ô is e téren többször járt a minisztériumban és a kormánynál, hogy a reform lépéseit megsürgesse, de nem sok eredménnyel. Majd hozzátette: létezik egy szervezési keret, amely lépésekben felvázolja a pénztár megnyitásához szükséges lépéseket, de a törvény szerint az egészségügyi igazgatóság kell a helyiséget biztosítsa és berendezze.

A prefektus végül megígérte, hogy helyi szinten megszervez egy találkozót, ahol az egészségügyi biztosítási pénztár megalakítására hivatott szervek, a SANITAS, az egészségügyi igazgatóság képviselôi már a konkrétumokról tárgyalhatnak.

képaláriás : A volt sportpoliklinika, ahova a megyei egészségügyi biztosítási pénztárt szeretnék berendezni. Ottjártunkkor csak üres helyiségeket és zárt ajtókat találtunk

A két kamara költségvetési-pénzügyi bizottságai összeállították a Román Nemzeti Bank új igazgatótanácsának és felügyelôbizottságának tagságát — nyilatkozta Teodor Morariu parasztpárti képviselô, bizottsági tag. A továbbiakban közöljük az RNB igazgatótanácsának névsorát. Mugur Isãrescu kormányzó, Ioan Ghizarie elsô kormányzóhelyettes (jelenleg az RNB-tanács tagja), Dan Radu Rusanu (pénzügyi államtitkár), valamint Cristian Popa )jelenleg RNB-alkalmazott) kormányzóhelyettesek. Az igazgatótanács többi tagja: Constantin Ionete, Silviu Cerna és Nagy Ágnes (a marosvásárhelyi Renel-kirendeltség könyvelési irodavezetôje). A felügyelôbizottság a következôkbôl áll: Paul Bran, a bukaresti gazdaságtudományi közgazdaságtani akadémia rektora — elnök, tagok pedig Florea Cojoc, Gheorghe Vãlcu és Adrian Vuscan. Egy helyet még nem töltöttek be, mivel a két jelöltbôl egyik sem nyerte el a szükséges szavazatszámot.

A cseh Skoda Mladá Boleslaw autógyár az idei év elsô tíz hónapja alatt 304 832 gépkocsit adott el, ami 11,1 százalékkal több mint az elôzô év azonos idôszakában — közölte Milan Smutny, a gépkocsigyár szóvivôje.

A Skoda a tervek szerint az idén mintegy 400 000 gépkocsit fog értékesíteni, ez 28,9 százalékkal, 64 000-rel lenne több, mint 1997-ben.

A gyár Felicia és Octavia autói iránt elsôsorban Nyugat-Európában nôtt meg az érdeklôdés, ahol az elsô tíz hónap alatt 144 001 kocsit adtak el, 41,2 százalékkal többet, mint 1997 azonos idôszakában.

Közép- és Kelet-Európában a Skodák eladása stagnál vagy csökken.

A legtöbb Skoda az idén is a hazai piacon, Csehországban kelt gazdára. A 68 560 eladott gépkocsi azonban 17,4 százalékkal kevesebb, mint az elôzô év azonos idôszakában.

A külföldi piacok közül a Skoda számára továbbra is Németország a legjelentôsebb, ahol az idén már 36 681-et vásároltak meg, ez 57,4 százalékos növekedés. Svédországban az idén 12 596 Skoda kelt el, 69,4 százalékkal több, mint tavaly ugyanannyi idô alatt.

A Volkswagen konszern októberben 379 000 gépkocsit értékesített világszerte; az év elsô tíz hónapjában eladott autók száma 3,82 millió volt, 5,7 százalékkal több, mint a tavalyi elsô tízhavi 3,61 millió.

A wolfsburgi konszern ezzel megerôsítette vezetô helyét a nyugat-európai autóeladások statisztikájában. Ebben a térségben a múlt hónapban 243 000 kocsit adtak el a német márka kereskedôi; ez 14,9 százalékos növekedés az 1997 októberi 211 000-hez képest. A VW piaci részesedése Nyugat-Európában 19,5 százalékra nôtt a tavaly októberi 16,8 százalékról.

A legjobban Észak-Amerikában bôvültek a VW eladásai: a New Beetle és a Passat piacra dobása nyomán megélénkült kereslet az idei év elsô tíz hónapjában 58,1 százalékkal múlta felül a tavalyi elsô tízhavit, az akkori 220 ezer helyett 348 ezer kocsit adtak el.

Az ázsiai és csendes-óceáni térségben, az elhúzódó gazdasági válság következményeként, 0,5 százalékkal visszaesett az eladások száma. Hasonló okból, de még erôteljesebben — 25,5 százalékkal - csökkent az afrikai és dél-amerikai értékesítés.

A konszern egyes márkái közül a leggyorsabban a Skoda eladásai bôvültek az elsô tíz hónapban, 11,1 százalékkal 305 000-re. A Seat 7,8 százalékkal 362 000-re, az Audi 7,3 százalékkal 495 000-re, a VW 5,4 százalékkal 2 374 000-re növelte értékesítését.

Ha valaki még hinne benne...

Közeledik az év vége, s így az a dátum is, amikor véglegesen és visszavonhatatlanul lezárják azoknak a listáját, akik a Személygépkocsi-vásárlók Érdekvédelmi Egyesületéhez — az igazságszolgáltatás reményében — kezdettôl fogva hûségesen ragaszkodtak. Ha lenne még olyasvalaki olvasóink közül, aki hisz abban, hogy Strasbourgból eredményesen beleszólhatnak a romániai ügyekbe, és nincs meggyôzôdve arról, hogy 1998 folyamán hibátlanul eljuttatta a 3500 lejes tagsági díjat a fôvárosba, azt a pénzt a következô címre postázhatja: Asociatia Pentru Protectia Consumatorilor de Autoturism, Str. Grivitei, nr. 168. Bucuresti, Cont 25-1105-112- 704000—557006 BancPost SA SMB, Filiala Grivita. A nyugta fénymásolatát tartalmazó borítékra pedig ezt kell fölírni: APCA-Bucuresti, Str. Pãdureni nr. 1. Bloc 51. sc. 1., et. 3., ap. 20., sector 6, cod 77756.

Ha a gépjármû-motorokban tökéletes lenne az égésfolyamat, akkor a kipufogógázok — vegytiszta üzemanyag használata esetén — nem tartalmaznának káros összetevôket. A hajtóanyagok (benzin és gázolaj) kémiai értelemben különféle szénhidrogén-vegyületekbôl (CnHm vagy röviden CH, illetve külföldi szakirodalomban szokásos jelöléssel: HC) állnak, amelyek az égésfolyamat során a levegô oxigéntartalmával (O2) egyesülve széndioxiddá (CO2) és vízgôzzé (H2O) alakulnak át. Mindkét égéstermék közömbös hatású. A motorban végbemenô égésfolyamat azonban különféle okokból sohasem tökéletes, s az üzemanyagok sem vegytiszták (például különbözô adalékanyagokat tartalmaznak). Emiatt a kipufogógázok az alapvetô égéstermékek mellett mindig tartalmaznak egyéb összetevôket is, melyek közül némelyik az emberi szervezetre, tágabb értelemben az egész élôvilágra (az állat- és növényvilágra is) ártalmas. A legjelentôsebb káros összetevôk a szén-monoxid (CO), a különféle szénhidrogének, mint el nem égett üzemanyagok (CH), a nitrogén-oxidok (NOx), valamint az ólomtartalmú vegyületek.

Ez utóbbiak a motorbenzinekhez használt oktánszámnövelô adalékanyagokból származnak. Kiküszöbölésük csak ólommentes benzin használatával lehetséges. Az egyéb említett káros anyagok (CO, CH, NOx) a motorban lejátszódó tökéletlen égésfolyamat termékei. Csökkentésükre (és a gazdaságosság növelésére) irányulnak mindazon törekvések, amelyek a tökéletesebb égésfolyamat feltételeinek megteremtését célozzák (például égéstér-kialakítás, szelepvezérlés, gyújtásiidôpont-vezérlés stb.). Kiemelt jelentôségû ebbôl a szempontból az üzemanyag- ellátó rendszer (porlasztó vagy befecskendezô) vezérlése, mert a kipufogógáz károsanyag-tartalma nagymértékben függ a motorba bejutó benzin- levegôkeverék összetételétôl, vagyis az úgynevezett légviszonytól.

A mellékelt ábra e három összetevô változásának jellegét szemlélteti a légviszony függvényében. Mint látható, a szén-monoxid (CO) és a szénhidrogének (CH) kibocsátása annál nagyobb, minél dúsabb keverékkel üzemel a motor. A keverék szegényítésével a CO-tartalom csökken és a benzinszegény tartományban végig alacsony szinten marad. A szénhidrogének mennyisége kezdetben szintén csökken a légviszony növekedésével (a keverék szegényítésével), de bizonyos határon túl növekedni kezd. Ez a növekedés a szegény keverék rosszabb gyulladási hajlamával függ össze. Rosszabb minôségû gyújtószikra (pl. hagyományos gyújtás) esetén a növekedés már kisebb légviszonynál (kb. 1,1 felett) bekövetkezik, nagyobb energiájú gyújtóberendezéssel azonban ez a határ 1,3-ig is kitolható. Sajátos módon változik a kipufogógázok nitrogén-oxid (CNOx-) tartalma. Ez a komponens akkor a legnagyobb, ha a motor enyhén benzinszegény (=1,05....1,1) keverékkel üzemel, ennél dúsabb vagy szegényebb keverék esetén egyaránt csökken. A grafikon az egyes összetevôk változásának csupán a jellegét érzékelteti, de nem tükrözi mennyiségi viszonyaikat. A rajz alapján a CO- tartalom tûnik a legalacsonyabbnak, pedig a valóságban ennek a mennyisége a legnagyobb (10...500 g/kW .h). A másik két összetevô mennyiség általában ennél egy nagyságrenddel kisebb (2...15 g/kW .h).

Megállapítható, hogy nincs olyan keverék- összetétel, amelynél valamennyi káros összetevô minimális lenne. Viszonylag kedvezô eredménnyel jár az =1,2...1,3 körüli (benzinszegény) tartomány, de ehhez hatékony szikrát adó gyújtóberendezésre van szükség. Ezt az utat követik a nem katalizátoros gépkocsiknál akkor, ha a környezetvédelmi követelmények nem túl szigorúak. Szigorú követelményeknek azonban csak katalizátorokkal lehet megfelelni. A katalizátorok a kipufogógáz legkárosabb összetevôit semleges (az élôvilágra ártalmatlan) hatású gázokká alakítják át.

Grafikonszöveg:

A kipufogógáz fôbb káros összetevôinek változása a légviszony (keverék-összetétel) függvényében. Az 1,2-es érték körül meredeken fölfele ívelô szaggatott vonal a CH-tartalom ugrásszerû növekedését szemlélteti úgynevezett kis energiatartalmú (amilyen a hagyományos) gyújtóberendezéssel.

Ismerjük be: az elôzô Jó utat! megjelenésekor még nem tartottuk idôszerûnek a havazás és jegesedés veszélyeirôl cikkezni, s lám, a tél megtréfált bennünket. Pedig beköszöntésében valójában nincs semmi meglepô.

1995-ben például már november 6-án (!) egy ilyen kezdetû tudósítást kaptunk a Magyar Távirati Irodától: "A télies idôjárás, a lehullott hó és az erôs szél sok gondot okozott az országban, fôleg a Tiszától keletre, elsôsorban Békés megyében, ahol általában 25-30 centiméteres hóréteg fedte be a földeket. Ott az utakon helyenként 80-90 centiméteres hótorlasz keletkezett. A 44-es és a 46-os fôút járhatatlan, ugyancsak nagyon sok alsóbbrendû úton lehetetlenné vált a forgalom, a hó és azok miatt az autósok miatt, akik meggondolatlanul vágtak neki a havas utaknak, és gépkocsijukkal megcsúsztak, felborultak, s így akadályozták a hóekék munkáját."

Hogy van ez, hogy az emberek nem tanulnak a korábbi esetekbôl? Miért hangoztatják mostanában is unos-untalan, hogy hát ezt nem hittük volna? Mármint, hogy az ôsz után a tél következik. És nekivágnak a több tíz, több száz kilométeres utaknak anélkül, hogy sejtenék, mi vár, várhat rájuk menet közben. Viszik magukkal a hófúvásban az idôs, fázós, beteges, nehezen mozgó bácsikat és néniket, a várandós asszonyokat, a kicsi gyerekeket olyan jármûvekkel, amelyek nincsenek felkészítve a viszontagságokra. Nemhogy erôs mintázatú téli gumival meg hólánccal, hólapáttal, fagyálló hûtô- és ablakmosó folyadékkal, jó akkumulátorral, hordozható töltôkábellel, vontatórúddal vagy hevederrel nem rendelkeznek, de még arra sem gondoltak a gépkocsivezetôk, hogy csak tele tankkal és tartalék üzemanyagkannával, kellô mennyiségû étellel, itallal, gyógyszerrel, meleg ruhanemûvel, fôfedôvel, a magas hóban gázolásra alkalmas lábbelivel "szabad" ítéletidôben útra kelni. Ha már semmi mód nincs a halasztásra, más alternatíva a létfontosságú kérdés megoldására. Mert a tapasztalat szerint az ilyen korai bôséges havazások — akárcsak a késeiek, úgy március, április táján — rendszerint mindössze néhány óráig, napig tartanak, amíg elvonul, lecsitul az idôjárási front. Ezt kellene bölcsen és türelmesen kivárni odahaza, és nem vagánykodni az utakon, abból a tévhitbôl kiindulva, hogy mi másoknál jobban tudunk vezetni, s mivel a bátorságunk szintén fölülmúlja azokét, akik már az elsô hópehely megjelenésekor lemondanak az autózásról, semmi akadálya az útra kelésnek. Pedig ha emlékeznénk arra, hányszor melléfogtak a meteorológusok az idôjóslásban és fôleg számolnánk azzal, hogy Románia-szerte nem létezik egy olyan állandó szolgálat, amelytôl akár telefonon is megtudhatnánk, mi a pillanatnyi helyzet adott földrajzi övezetben, és fôleg mikorra milyen "meglepetések" várhatók, akkor bizony jobban meggondolnánk néha, hogy érdemes-e kockáztatni.

A Szegedi Szívsebészeti Alapítvány — a Szent- Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem és a Magyarok Világszövetsége támogatásával — pályázatot hirdet a nem Magyarországon élô, magyar ajkú szakorvos-jelöltek számára hat hónapos szívsebészeti ösztöndíjra. A pályázatra azok jelentkezését várják, akik magyar nyelvtudással, minimum kétéves sebészi gyakorlattal, illetve a sebészeti alapismeretekben jártassággal rendelkeznek, kiváló tanulmányi elômenetelûek, tudományos érdeklôdéssel bírnak, kifejezett szándékot mutatnak a megszerzett ismeretek otthoni hasznosítására, s maximum 35 évesek. A pályázatokat december 15-éig kell benyújtani részletes szakmai önéletrajz kíséretében a következô címre: Szegedi Szívsebészeti Alapítvány, Szeged, Pécsi u. 4. A 00-36-62-455-483-as telefonszámon részletes információ kérhetô.

November 24-25-én svéd delegáció látogatott hazánkban, élén Lars Magnuson nagykövettel. A küldöttségben részt vettek a svéd külügy- és pénzügyminisztérium, valamint az AB Electro-Invest cég képviselôi.

A vizit alkalmából a svéd fél felújította pénzköveteléseit, amit a pénzügyminisztériumnál sorra kerülô több találkozón tárgyalták meg.

A tárgyalásokon részt vevô román delegációt Valentin Lazea pénzügyi államtitkár vezette. Ezenkívül jelen voltak a külügy- és az igazságügyi minisztérium, valamint a Nemzeti Bank, az Állami Tulajdonalap és az ipari és kereskedelmi minisztérium szakemberei is.

A román fél elôterjesztette az említett probléma általános és sajátos megközelítésének elveit. Mindkét fél kifejezésre juttatta óhaját a kölcsönösen elfogadható megoldások felkutatásáért a vita tárgyát képezô pontokban — jegyzi meg a pénzügyminisztérium közleménye.

Az igen kényes ügy tárgyalását hamarosan felújítják, s a probléma megoldási módszerét a két országban érvényes legális kerethez hiven állapítják meg.

November 30-a szabad nap lesz valamennyi oktatási intézetben. Az elmaradt leckéket december 5-én p-tolják be — közli a szaktárca.

Torgyán József magyar földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter csütörtökön hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett, ahol Ion Diaconescu, a KDNPP elnöke fogadta, majd Markó Bélával, az RMDSZ országos szervezete elnökével folytatott megbeszélést. Este az RMDSZ kormányzásban résztvevô tisztségviselôivel is találkozott. A tervek szerint ma tárgyal Dinu Gavrilescu mezôgazdasági miniszterrel.

Eltitkolt felfedezésekrôl, eltûnt kincsekrôl és bizarr leletekrôl szól Luc Bürgin "A régészet titkos aktái" címû, most megjelent könyve. A svájci szerzô — több szakkönyv írója — bonckés alá veszi a régészet alapelveit, és azt állítja, könyve "elegendô dinamitot" tartalmaz ahhoz, hogy "darabokra tépje a történelemrôl alkotott képet".

Kalandos történeteinek egyikében egy állítólag létezô földalatti alagútrendszerrôl olvashatunk, amelyet egy amerikai barlangkutató Illinois államban vélt felfedezni. Ebben a titokzatos létesítményben faragott kövek, szobrok és kôtáblák ezrei mellett — ezek mindegyike egyébként olyan kultúrákból származik, amelyek semmilyen kapcsolatban nem álltak az amerikai kontinenssel — szarkofágokban mumifikált emberi tetemek is találhatók.

Az amerikai barlangkutató felfedezését egyelôre csak fotókról csodálhatjuk meg, mert a "felfedezô" makacsul elutasítja, hogy közelebbit eláruljon az alagútrendszer fekvésérôl. Bürgin állítása szerint három svájci titkos folyószámlán hétmillió dollárt tartanak nyilván, és az amerikai ezt a pénzt egy titkos temetkezési helyen talált aranytárgyak eladásáért kapta.

Közép-Afrikában talált 4000 éves dinoszaurusz szobrok, piramisváros a japán partok elôtt a tengerfenéken, titkos helyiség a Kheopsz piramisban — ezek mind azon állítólagos régészeti leletek sorába tartoznak, amelyekre Bürgin amatôr kutatók és újságírók utalásai nyomán vélt ráakadni.

Amerikai orvosok szerint minden jel arra utal, hogy megdôlnek az emberi agy önmegújító képességének hiányára vonatkozó tudományos nézetek. Az amerikai Nature Medicine címû orvosi szaklap legfrissebb számában ismertetett kutatási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az emberi agy sejtjei képesek osztódásra és növekedésre egyaránt.

Amennyiben a további kísérletek ezt minden kétséget kizáróan igazolják, a különbözô agyi sérülések kezelésében és az ilyen betegek gyógyításában hatalmasat lépne elôre az orvostudomány. Mindeddig tudományos közhelynek számított, hogy az emberi agy különleges szerv — a neuronok, illetve az agy más sejtjei nem növekednek és nem osztódnak, agyunk születésünktôl egyfajta anatómiai "kész tény."

A kaliforniai La Jollában lévô Salk Institute of Biological Studies munkatársai egy svéd orvoscsoporttal közösen arra készülnek, hogy Parkinson-kórban, illetve Alzheimer-kórban szenvedô betegek, valamint súlyos agysérültek agysejtjeit laboratóriumi körülmények között gyógyítsák, majd a regenerált sejteket a betegek agyába visszainjekciózzák. Állatkísérleteik során ugyanis sikerült mozgásképtelen, illetve agysérült egereket és patkányokat újra mozgásképessé tenniük.

E kísérletek sikere adta az ötletet ahhoz, hogy tanulmányozni kezdjék, vajon hasonló mechanizmusok mûködnek-e az emberi agyban is. Kiderült, hogy emberi agysejtek laboratóriumi körülmények között regenerálhatóak. A kérdés már csak az volt, hogy az agysejtek képesek-e megújulásra természetes közegükben, magában az agyban is. A kaliforniai kutatók a betegség végsô stádiumában lévô rákbetegek agyát tanulmányozták, olyanokét, akiknek bromodeoxyuridin nevû szert adagoltak. (Ezt bizonyos esetekben a gyorsan szaporodó ráksejtek "megjelölésére" használják.)

Kiderült, hogy a hippocampusnak a tanulási képességet, illetve az emlékezetet szabályozó területén lévô DNS-láncok magukhoz vonták a sejtosztódást jelzô anyagot. E reakció nyilvánvalóvá tette, hogy az agynak ezen a területén új DNS-szintézis történt. Az emberi agyban tehát minden jel szerint létrejön a sejtosztódás, és e szervünk halálunk pillanatáig képes megôrizni önmegújító képességét.

A kaliforniai kutatók szerint az Alzheimer- és Parkinson-kórban szenvedô betegek agyának laboratóriumi körülmények között történô gyógyítását célzó kísérletek fél éven belül megkezdôdhetnek, a súlyos agysérültek állapotát javító gyógymódok azonban csak távolabbi jövô ígéretei.

Forradalmi felfedezést tettek az egyesült államokbeli Wisconsin Egyetem kutatói: laboratóriumi körülmények között, egy kémcsôben sikerült szaporítaniuk törzssejteket. A kísérlet új távlatokat nyit a sejttenyésztésben, illetve a szervátültetésben, a génterápiában és az orvostudomány más területein.

A James Thomson biológus által vezetettet kutatócsoport a Science tudományos folyóiratban tette közzé felfedezését. A kísérletben úgynevezett törzssejteket, azaz olyan sejteket szaporítottak, amelyek osztódásuk során bármilyen sejttípussá fejlôdhetnek. (A sejtek általában csak egy bizonyos szervhez kapcsolodó funkciót látnak el, ezért is különböztetik meg egymástól például a máj, agy, vagy éppen bôrsejteket). A kutatók öt különálló, élô és szaporodó sejtcsoportot tenyésztettek ki a törzssejtekbôl.

Thomson a Reutersnek adott telefoninterjúban elmondta, hogy kutatócsoportja most különféle sejteket — köztük izom-, porc- és idegsejtet — tud szaporítani. A felfedezés nagy segítséget adhat a szervátültetésnek, de az orvostudomány más területeinek is.

Az óceánok fékezik az üvegházhatást. A világtengerek ugyanis elnyelik a széndioxidot és más, üvegházhatást elôidézô gázokat, mégpedig sokkal többet, mint amennyit aztán a légkörbe kibocsátanak. Erre a következtetésre jutott a lisszaboni egyetem óceonográfiai intézetének igazgatónôje, Isabel Ambar.

Állítása szerint az óceánok üvegház- csökkentô hatása magyarázza meg azt a különbséget, ami a kibocsátások és a légkörben mért koncentrációk között kimutatható. A gázok részben feloldódnak a vízben, aztán ott különbözô szerves organizmusok felhasználják azokat. A rendkívül összetett összefüggések miatt azonban eddig még csak kevéssé kutatták a tengerek szerepét a föld felmelegedésében, így az ma még a "nagy ismeretlennek" tekintendô.

A kutatónô az üvegházhatást okozó gázok mellett a hulladékoknak, mindenekelôtt a radioaktív szemétnek a tengerbe való süllyesztését látja különösen súlyos környezetvédelmi problémának. Eddig azzal érveltek, hogy a sugárzó hulladékokat olyan helyeken eresztik bele a tengerbe, ahonnan az nem tud tovább vándorolni. A tengeri áramlásokkal foglalkozó kutatások azonban kiderítették, hogy ezek a veszélyes anyagok az áramlások és a vízrétegek közötti vízcsere révén nagy térségeket elszennyezhetnek.

A lisszaboni intézetben kifejlesztett modellekkel a tengeráramlások és a szélviszonyok ismeretében elôre ki tudják számítani a különféle szennyezôdések, így például az olajszônyegek elterjedését. A módszert visszafelé alkalmazva sikerült már egy olajszennyezés okozóját is egyértelmûen azonosítani.

A felszín alatti vízcserére különleges példa a Gibraltári-szoros, ahol 600 és 1300 méter között folyamatos vízmozgás zajlik keletrôl nyugatra, miközben felette friss atlanti- óceáni víz áramlik a Földközi-tengerbe. A vízmozgással természetesen a Földközi-tenger összes szennye az Atlanti-óceánba kerül. Ezt bizonyítják azok a vízáramlásokkal magával ragadott, valószínûleg a mediterrán vizekbôl származó kis halak is, amelyekben magas higanykoncentrációkat mértek.

Morcos tél van, szél süvít,
fázol-e?
Kavarog a hódara,
ázol-e?
Kinyújtom a tenyerem:
bokorág.
Melegedhet rajta a
nagyvilág.

Firtos lován
nincs zabola,
sem kantár,
nem törte be,
mert nem tudta,
a tatár.

Pedig sokszor
jött el érte
a tatár,
dúlt fel a szép
paripáért
hét határt.

Hozott cukrot,
arany kengyelt,
réz kantárt,
megnyergelni
mégsem tudta
a tatár.

Jöhet török,
tavasz-király,
tél-császár,
nem töri be
azt a táltost
lócsiszár.

Énlakán
a lányok neve
kisbogár,
Firtos lova
rájuk hallgat,
rájuk vár.

Értük lesz
egyre fehérebb,
mint egy vár...
hátán ragyog
már a nyár.

Kiskadácson élt egyszer egy
Nagy kovács,
Nagykadácson, a szomszédban
Kis kovács.

Villámot szórt kiskadácsi
Nagy kovács,
mikor patkolt Nagykadácson
Kis kovács.

Nagykadácson mennydörögött
Kis kovács,
ha üllôt vert Kiskadácson
Nagy Kovács.

Két Kadácson pöröly pörölt
s két kovács:
nem férhet meg egy szomszédban
két kovász!

Addig-addig civódott a
két kovács,
lovak nélkül maradt egy nap
két Kadács.

Nagykadácson búsan ballag
Kis kovács,
komája már Kiskadácson
Nagy kovács.

Nagykadácson, Kiskadácson
nincs kovács.
Keresztúron lett kohász a
két kovács.

Hej, régi vár még ez a Firtos vára is. Tündérek építették, még azon melegiben, hogy az Úristen a világot megteremtette. Mikor a tengervíz lefolydogált- szûrôdött a föld színérôl, egy gyönyörûséges tündérkisasszony szállott a fellegek közül ennek a magas hegynek a tetejébe, né! Ott letelepedett a többi tündérrel és mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat építenek oda. Ezt a tündérkirálykisasszonyt Firtosnak hívták, de volt neki egy leánytestvére, egy Tartod nevû, aki átalkodott rossz teremtés volt, s mindig irigykedett Firtosra.

No, hozzálátnak a tündérek a vár építéséhez; dolgoznak serényen, éjjel-nappal. Arra vetôdik Tartod és azt mondja Firtosnak irigykedve: — Azért is megmutatom, hogy ma éjfélig szebb várat építek a tiednél, s ennek a fundamentum-kövét elvitetem az én váramba. Firtos vára már készen is volt estére, s a tündérek örömükben tüzeket gyújtottak a vár falain s úgy táncoltak körülötte. De éjfélkor ott termett Tartod az ô gonosz tündéreivel, kifeszítették a Firtos várának fundamentum-kövét, kifúrták és egy vasrúdra húzták, úgy repültek vele Tartod vára felé! Repültek, de amikor Korond fölé értek, megszólaltak a kakasok, a vasrúd kettétörött, s a kô leesett a Korond vizébe. Most is ott van, aki nem hiszi, nézze meg a "likas követ". Azonban, amikor a kô leesett, összeomlott Tartod vára is.

Lakott Firtos várában egy szép tündérkisasszony, aki megszeretett egy deli legényt. De a tündértörvény olyan volt, hogy nemigen találkozhattak egymással. Csak éjjel. Ilyenkor a legény átlovagolt a meredek sziklához, a kisasszony kiállott a sziklához a vár fokára és megfogta a legény kezét, úgy segítette fel magához. Egy éjjel jött a legény nagy bátran, de amikor a vár fokához ért, a ló megcsúszott, s a legény magával rántva a tündért, a rengeteg mélységbe zuhant. A ló fennakadt a szikla oldalán, s nyomban kôvé változott. Megnézhetitek, még most is rajta a nyereg és a kantár. Hanem, hogy a szavamat ne felejtsem, a lovat a kisasszony a vár lovai közül ajándékozta a legénynek, ezért is hívják ma is Firtos lovának. De aztán, az a ló nem hiába, hogy tündér lova, mert az ô színeváltozása igazgatja az idôjárást. Amikor a kôlónak fehér a színe, meleg napok járnak, amikor színében megsötétedik, hosszú esô lesz utána.

Kiskende,
Nagykende,
gyere nálunk
púposnapra
Kiskendre,
Nagykendre!

Kiskende,
Nagykende,
gyere nálunk
pánkót falni
púposnapon
Kiskendre,
Nagykendre!

Kiskende,
Nagykende,
ha nem jössz el
púposnapra
pánkót falni
kiskeddre,
nagykeddre,
Kiskendre,
Nagykendre,

egye meg a
pánkó részed
a kiskendi,
s a nagykendi
kismedve,
nagymedve!

Kedves egyorrú barátom! Azért írom ilyen lassan ezt neked , mert tudom, hogy nem tudsz gyorsabban olvasni...

November 24-én a nyárádköszvényesi iskola Cirpelôk nevû irodalmi köre mesemondó versenyt szervezett, és erre meghívták a mesék gyûjtôjét, Ráduly János kibédi tanárt is, akinek munkásságát ennek az oldalnak a szerkesztôje méltatta, majd a vendég beszélt gazdag életpályájáról, a tanításról, a népköltészeti gyûjtésrôl, a rovásírás tanulmányozásáról, a mûfordításról, a versköltésrôl. Ráduly János ezidáig 18 könyvet tett az olvasó asztalára. Munkásságáról a Mûvelôdés címû folyóirat idei 11-es számában olvashattok szép összefoglalást Nagy Olga tollából.

A nagyszámú hallgatóság (szülôk, diákok, pedagógusok, a község és az iskolák vezetôi, lelkészek) elôtt sikerrel szerepeltek a kis mesemondók, sorra hallottuk a Terülj, édes kicsi kendôm, A szegény ember inge, a Mihók, a bugyuta, A róka búzája, Az óriástök, a Sántus Filezékus király, a Pillants egyet, pillants! és a Félkolontos Dojbán címû tréfás meséket. A mesélôk: Kiss Erika és Szávuly Katalin Tímea ötödikesek, Bíró Lídia és Illyés Imelda hatodikosok, Bartha Annamária, Illyés Angyalka, Lôrincz Gyönygvér és Lôrincz Levente hetedikesek voltak. A legnagyobb tapsot Lôrincz Levente aratta, ô kapta a Népújság díját, a második és a harmadik díjat Kis Erika és Szávuly Katalin Tímea érdemelte ki, de dicséretet és könyvajándékot kapott minden kis cirpelô (irányítójuk Bölöni Mária).

A találkozó után Ráduly János és Bölöni Domokos könyveit dedikálta az olvasóknak.

Z. Szabó László nehéz feladatot rótt az anyaország határain kívül élô költôkre: "Ôriznünk kell ezt a nyelvet, mint viharban az alig pislákoló mécses fényét. Ôrizni, mint a szülôföldhöz kötözô hûség egyedüli kifejezôjét, mint a múlthoz való ragaszkodás legerôsebb kapcsát, mint a jövô egyetlen bizonyosságát és biztosítékát."

Akár mottója is lehetne a fenti idézet a sátoraljaújhelyi (Magyarország) vagy kolozsvári Édes Anyanyelvünk nyelvhasználati versenynek. Hisz valójában erre vállalkoztak azok a lelkes tanárok és anyanyelvápolók, az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai, akik 1973-ban megszervezték az elsô Édes Anyanyelvünk nyelvhasználati versenyt. Ennek célja a helyes nyelvhasználat és a szép, kifejezô magyar beszéd alakítása. A verseny kétfordulós: az írásbeli feladatok nyelvhelyességi, helyesírási és stilisztikai ismereteket kérnek számon, míg a szóbelin a diákok elôadói készségét és szövegszerkesztési tudását mérik.

Ezelôtt három évvel az Aranka György Nyelvmûvelô Társaságnak köszönhetôen, erdélyi diákok is bekapcsolódhattak a versenybe. A helyi és megyei szakasz legeredményesebb versenyzôi a kolozsvári döntôn mérik össze tudásukat, innen pedig a legjobbnak bizonyuló hét (7) diák jut tovább az idôközben nemzetközivé vált sátoraljaújhelyi döntôbe.

Idén én is a szerencsés hét diák közé sorolhattam magam, november 6-8. között Sátoraljaújhelyen versenyezhettem. Csak annyit mondhatok: megérte. Megérte a fáradozást, a készülést, azt, hogy az ember mozgószabállyal feküdt és teljes hasonulással kelt. Megérte, mert olyan elôadásokat hallhattunk, olyan helyeken járhattunk, ahova nem valószínû, hogy önerôbôl eljuthatnánk. Megcsodáltuk a világhírû hollóházi porcelángyár termékeit, a kékesdi reneszánsz kastélyt, láthattuk a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjainak lenyûgözô elôadását, elzarándokolhattunk Széplalomba, a klasszicizmus fellegvárába megkoszorúzni Kazinczy Ferenc sírját — mindez törölhetetlen emlékeinkbôl.

Nekünk, akik emlékplakettet nyertünk, újabb plakettért versenyeznünk nem lehet. De van más feladatunk: mesélni élményeinkrôl, megkedveltetni diáktársainkkal ezt a versenyt, tudatosítani bennük az anyanyelv lélekformáló szerepét és beszélni, beszélni édes anyanyelvünkön, hogy — Farkas Árpád szavaival élve: "csend ne legyen."

Sajtótájékoztató a privatizálásról

Az Állami Vagyonalap Maros megyei kirendeltségének igazgatója, Doru Opiscan a tegnap sajtótájékoztatót tartott. Ez alkalommal az újságírók megismerhették az ÁVA három helyi munkatársát is: Ungur Ibolya szakértôt, valamint Dana Cret és Mihai Pop elôadókat.

Az igazgató mindenekelôtt a megyei magánosítási folyamatot ismertette. Mint megtudtuk, november 24-ig a részben az ÁVA tulajdonában levô 227 cégbôl 144 ment át privatizálási folyamaton, ebbôl 131 vált teljesen magáncéggé, 13 esetében részleges volt a privatizáció. Tehát a gazdasági egységek 57,2 százaléka teljesen magánkézben van, de a megyében levô összrészvénytôkének ez csak a 36 százalékát jelenti, ami, bár meghaladja az országos, átlagot, kevés, mondotta Doru Opriscan. Szerinte most, hogy a megyei kirendeltségek bizonyos fokú önállóságot élveznek, a folyamat felgyorsul, és becslése szerint 1999 végéig megyénkben a folyamat befejezôdik, persze lesznek olyan cégek, vagy vállalatrészek, melyekre nem találnak majd vevôt. Ez elkerülhetetlen a jelenlegi körülmények között, amikor súlyosan eladósodott vállalatokra kellene vevôt találni. A Maros megyei ÁVA önállóan eddig 38 magánosítási akciót vitt véghez. 15 esetben folyamatban van a részvényeladás. Ebben az évben 28,2 milliárd lej volt a bevétel. 1999-re a megyében 48 magánosítandó vállalat maradt, de ebbôl 14 állami mezôgazdasági vállalat, melyek sorsáról még elvi szinten sem döntött a parlament, tehát magánosításuk egyelôre bizonytalan.

A megyében 9 olyan vállalat van, melyek magánosítási ügyintézése továbbra is a bukaresti, központi ÁVA-ra tartozik, hiszen törzstôkéjük értéke meghaladja a 18 milliárd lejt. És ami a legszomorúbb: megyénkben 5 olyan cég létezik, melyekkel kapcsolatban beindult a felszámolási folyamat. A zágori Agromixt és a fehéregyházi Albin cégekkel kapcsolatban bírósági felszámolás zajlik; a szászrégeni fakitermelô és -feldolgozó vállalat, az IFET lesz az elsô, ahol beindítják majd az adminisztratív felszámolást. Ugyancsak ezzel a módszerrel szüntetik meg hamarosan a dicsôszentmártoni Viva és a régeni Agrotransport cégeket.

A régeni IFET felszámolási folyamata azzal kezdôdik, hogy holnap a közgyûlés jováhagyja a procedúra beindítását. (Az igazgató szerint kizárt, hogy a közgyûlés másként határozzon, mert az ÁVA és a Transilvania pénzügyi befektetô alap többségi részvénytulajdonos, tehát képviselôiknek döntô szava lesz.) Az igazgató elmondta: az adminisztratív felszámolás azzal jár, hogy a munkahely nélkül maradók a 9-es kormányrendelet értelmében végkielégítésben részesülnek, míg a bírósági felszámolás ezt nem teszi lehetôvé, és nagyon nehézkes a folyamat. Persze a Maros és Görgény völgyében ettôl nem fog leállni a fakitermelés. A legjobb szakembereket civil szerzôdés alapján foglalkoztatják tovább, hiszen bizonyos, már megkötött szerzôdéseknek a vállalat eleget kell hogy tegyen. Így fog megvalósulni a szakmai szelekció. Ezután az IFET vagyonát úgynevezett modulokra osztják, és vevôt keresnek a részekre. Hiszen a cél itt is a privatizálás. A bevételekbôl törlesztik a tb-járulék-, a bank-, a Romsilva- adósságot.

1998 folyamán az ÁVA vállalati aktívumokat is értékesített. 49 ilyen üzletet kötöttek, értéke 27,8 milliárd lej. Tizennyolc vállalat esetében volt szükség arra, hogy tömegesen elbocsássák az alkalmazottakat, és ôk végkielégítésben részesülnek. Ez 2500 munkanélkülit jelent. Sajnos a tárgyalt idôszakban a megyei ÁVA egyetlen veszteséges vállalat esetében sem foglalkozhatott érdemben az átszervezéssel, a cégmentô program kidolgozásával és végrehajtásával. Az ok, hogy nem rendelkezik a privatizálási bevétellel, az simán befolyik az országos költségvetés feneketlen zsákjába. Csupán húsz százalék marad az alapnál, a saját kiadásaik fedezésére.

A sajtótájékoztatón szó volt a bukaresti ÁVA átszervezésérôl is, ahol — mint hallottuk — 900 munkatársból 300-at meneszteni készül Radu Sârbu elnök. Opriscan azt állítja: ez a helyi ÁVA munkatársait nem érinti. Másrészt normálisnak tartja, hogy ha a megyei kirendeltségek kompetenciája megnô, akkor a bukaresti stáb dolga és felelôssége csökken. Országszerte összesen 680 magánosítandó cég maradt, ehhez a még megmaradó 600 privtizáló személy is túl sok.

Sok szó esett tegnap is az Azomures vegyi kombinátról. Kérdésre válaszolva Opriscan elmondta: most nem tartja idôszerûnek, hogy az ÁVA áruba bocsássa a még állami tulajdonban levô csaknem 20 százalékos részvénytôkét. Károsnak és megalapozatlannak tartja azt, hogy a városban, az országban bizalmatlanságot keltenek a török tulajdonossal szemben. Szerinte az új tulajdonosok, a vezetôség mindent megtesz a kombinát helyzetének javításáért. Az igazgató felsorolta a kombinát sanyarú helyzetének okait: irreálisan magas a földgáz ára, ez a legnagyobb gond. Ezer köbméter 70 dollárba kerül, miközben az oroszoknál 15 dollár... (Kérdésünkre, hogy akkor a kombinát miért nem vesz olcsó orosz földgázt, a válasz így szólt: mert ahogy román vásárló jelentkezik, akkor romániai áron adják el neki az orosz földgázt...) Kitermeléskor egyébként a hazai ár 26 dollár, majd rátevôdnek az adók, köztük a luxusadó!

Tehát a kombinát csak akkor lesz a világpiacon versenyképes, ha drasztikusan csökkenti az önköltséget. Ennek érdekében néhány hónap alatt saját villamos erômûvet épít, és ez jelentôs lépés lesz a talpraállás útján. A másik lényeges mozzanat az lenne, ha az állami mezôgazdasági támogatás során megtiltanák, hogy a gazdajegyekre gázolajat lehessen vásárolni. Mert most a fél ország ártámogatott üzemanyaggal furikázik... Nyugaton a mezôgazdaságnak szánt olcsó üzemanyag más színû, mint a normális, s így elejét lehet venni az üzérkedésnek. Ha tehát a gazdajegyeket ésszerûen használnák a mezôgazdászok, akkor talpra állna a hazai mûtrágyagyártó ipar is, véli Doru Opriscan. Tehát szerinte még legalább egy évig veszteséges lesz az Azomures kombinát.

A Népújság megkérdezte, hogy létrejöttek-e már az ÁVA regionális központjai, és hogyan mûködnek.

D. Opriscan: Az országban 11 ilyen regionális fiók jött létre, az egyik Kolozsváron mûködik, és Beszterce- Naszód valamint Hargita megyével együtt mi is oda tartozunk. Ez azt jelenti, hogy három megyei igazgató (hogy miért nem négy, azt tôlem ne kérdezze) alkot egy igazgatóbizottságot. Ez hetente összeül. Itt mutatjuk be a soron levô privatizálási, árverési ügyleteket, és lényegében rábólintunk ezekre, vagyis zöld utat adunk ezeknek. Ez azért jó, mert így a dokumentumok nem kell megjárják Bukarestet, így sokkal operatívabban lehet dolgozni.

Népújság: A felszámolandó, bezárandó cégek között nem említette a nyárádtôi Avicolát. Pedig úgy tudjuk, hogy ez immár teljesen menthetetlen, súlyosan eladósodott.

D. Opriscan: Igen érdekesen alakult az Avicola sorsa, s remélem, jó irányban halad az ügy. Az utolsó utáni pillanatban, mikor már semmi remény nem volt a megmentésére, jelentkezett egy magyarországi érdeklôdô. Siralmas az Avicola helyzete. A törzstôkéje kb 60 milliárd lej, és kb. ugyanannyi adóssága van. Gyakorlatilag, ha egy lejt kérnénk érte, akkor reális lenne az ár. Tehát reméljük, hogy a vásárló komolyan gondolta, amikor ajánlatot tett, és nagyon várjuk, hogy visszatérjen, hogy komolyan tárgyaljunk.

Egy 2,5 centiméteres állkapocsdarab azt jelzi, hogy a papagájok már a dinoszauruszok idejében is léteztek, még mielôtt egy kozmikus összeütközés nyomán kipusztult a Föld élôvilágának háromnegyede. Ezt állítja Thomas A. Stidham egyetemista, a Nature címû folyóirat legújabb számában, számos tudós azonban kételkedik elmélete helytálló voltában.

Az állkapocsdarabot Wyomingban találták meg az ötvenes évek végén. Stidham a Berkeley egyetem kövületgyûjteményében bukkant rá három évvel ezelôtt. Váltig állítja, hogy formája, s a rajta röntgennel felfedezhetô bemélyedés alapján ez csakis papagáj állkapcsa lehet. A kövület korát 65-70 millió évre becsüli, azaz egyrészt tízmillió évvel többre, mint az eddigi legrégebbi papagájlelet, másrészt éppen arra az idôre, amikor egyes kutatók szerint kozmikus katasztrófa kipusztította a dinoszauruszokat és a Föld élôlényeinek háromnegyedét.

Sok tudós azonban nem fogadja el Stidham feltételezéseit. Alan Feduccia, az észak-karolinai Chapel Hill egyetem evolúú

ció-biológusa szerint a darabka sokféle állat állkapcsából származhat, s Stidham tézise további bizonyításra szorul. Storrs Olson, a Smithsonian Intézet Nemzeti Természettudományi Múzeum madártani gyûjteményének kurátora elmondta: az eddigi legrégibb ismert papagájlelet 53 millió éves, de vajmi kevéssé emlékeztet a mai papagájokra.

Ezzel szemben Cecile Mourer-Chauvire, a lyoni egyetem ôsmaradak kutatására szakosodott kutatási igazgatója azt mondta: sok tudós vélekedik úgy, hogy a papagájok a szárazföldi maradak legkorábbi fajtái közül valók. Ami a Stidham féle csontmaradványt illeti, a francia tudós szerint igencsak hasonlít egy papagáj állkapcsára, és a maradak fejlôdéstörténete szempontjából mindenesetre érdekes és jelentôs darab.

Feltették a kalapot a dilettantizmusra. Olvasom a Népújság november 24-i számában, hogy Kolcsár Sándor megyei elnök felkéri "a megyei RMDSZ-kerületek, illetve a marosvásárhelyi körzetek elnökeit, hogy legkésôbb 1998. november 27-ig közöljék telefonon (tel. 214-077 vagy 161-928) a nyilvántartásukban szereplô összes taglétszámot". Magyarázatként pedig az következik, hogy "Fenti adatokra szüksége van a megyei választási bizottságnak, hogy véglegesítse az RMDSZ Maros megyei szervezete 1999. február 6-án tartandó tisztújító küldöttgyûlésen részt vevô küldöttek mandátumának leosztását".

Ha más állítana ki, vagy más próbálna kiállítani bizonyítványt a megyei RMDSZ-rôl, annak a vége rendszerint az érintettek, "illetékesek" mérhetetlen felháborodása lenne. Szinte már hozzáfûznivaló sincs azonban, amikor rendre önmaguk állítják ki bizonyítványukat hozzá nem értésükrôl a szervezet mûködtetését és vezetését illetôen.

Az ominózus felhívás közvetlen elôzménye az volt, hogy meg kellett ismételni a Területi Képviselôk Tanácsa /TKT/ ülését, mert a tisztújító küldöttgyûlés forgatókönyvét készítôk, bizonyos személyek jelenléte ellen kifogást emeltek. Valójában azonban azért, mert ellentmondásokkal teli választási szabályzatot komponáltak valakinek az ízléséhez és érdekéhez igazítva. De nyilván ez is csak rosszindulatú inszinuálás. Ám, ha ényleg az, akkor csak a hozzá nem értés a maradék alternatíva. Lehet választani!

A TKT-repetán derült ki, hogy a megyei szervezetnek semmiféle aktualizált nyilvántartása nincs, ezért volt kénytelen a választási bizottság a testület elôtt bevallani, hogy az 1996- os adatokkal dolgozott. Mellesleg a vezetéshez közeli körökbôl eredô információink szerint a szóban forgó tagnyilvántartás, amelyrôl legutóbb azt állították, hogy '96-os, még 1994-es (csak a történelmi hûség kedvéért). De ugyanabból az idôbôl származik minden egyéb nyilvántartás, ami szét nem porladt az elmúlt négyéves regnálás alatt. (Ezzel kapcsolatos egyébb adalékok más alkalommal. Így aztán a szabályzat összeállításánál nem a szakszerûség, a szervezetépítés jó régi elvei, netán az RMDSZ-Alapszabályzat szellemisége és logikája dominált. Ebbôl elsô látásra legfeljebb az tûnhet fel, hogy már a rosszat is egyhangúlag szavazta meg a TKT. Gyakorlatilag egyetlen tag nem akadt a testületben, aki észrevette volna, hogy valami nem stimmel a szabályzat körül. Meglátjuk, hogyan mûködik majd az ugyanazon testület által elfogadott javított változat.

Ha lúd, legyen kövér — visszatérve a taglétszámmal kapcsolatos közleményhez — akadt máris egy-egy mókásabb körzet, amely több tízezres taglétszámot mondott be telefonon. Ebbôl aztán akármi kikerekedhet, csak éppen a valós helyzet nem. Vagyis az, aminek alapján minden tekintetben legitim körzeti és kerületi gyûléseket tarthatnak.

A tisztújítás környékén azonban egyéb gondok is adód(hat)nak. Akadnak, akik megfeledkezni látszanak arról, hogy az RMDSZ megyei szervezetét nem egyedül Kolcsár Sándor vezette az utóbbi években. Azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy a szerevzet jelenlegi helyzetéért egyedül az elnök a felelôs, s mindent szívesen a nyakába varrnának. Az ilyenszerû elhatárolódás jelei jól érzékelhetôk. Csakhogy nem oda Buda! —Semmiféle elhatárolódással nem lehet feledtetni, hogy a felelôsség közös a szervezet egész állapotáért, s tisztségrôl tisztségre megvizsgálhatók kinek-kinek a mulasztásai. Akik köpönyeget fordítva átmenteni készülnek magukat a következô idôszakra, azoknak elôbb számot kell adniuk munkájukról a közgyûlés elôtt. —Kíváncsian várja a közvélemény a tisztújítás lebonyolítását, kezdve a körzeti- kerületi jelölôgyûlésektôl magáig a küldöttgyûlésig. S Érthetôen fokozott kíváncsisággal nézünk a küldöttgyûlésen elmaradhatatlan beszámolók, az elnökség tevékenységérôl, a TKT egész tevékenységérôl szóló értékelések, valamint az Ellenôrzô Bizottságéval megtoldandó, a megyei RMDSZ anyagi helyzetérôl áttekintést adó pénzügyi beszámoló elébe. Tisztújítani, RMDSZ-t megújítani, eyáltalán újítani csak úgy lehet, ha tisztában vagyunk azzal, ami van. Ennek kell kiderülnie. Ez lesz a tisztújítók felelôssége. Ha élnek vele, megteremthetik a mûködôképes RMDSZ esélyeit. Ha nem, maradnak a tehetetlenség eddigi állapotában. Erre is "jó" esély van, mert nem egy jelét láthatjuk annak is, hogy egyeseket legfeljebb annyiban érdekel a majdani vezetô testületek összetétele, hogy az egyengetheti-e vagy sem majdani politikai pályafutásukat. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy a tagságnak, a megye magyar közösségének nem ilyen, egyesek számára mûködô RMDSZ-re van szüksége.

A minap vendégünk volt dr. Tapolyainé Bartha Gizella.

Élete kész regény. 1934-ben Miskolcon született. Szülôföldjén vallási meggyôzôdése miatt sok hányattatáson ment keresztül. Végzettsége szerint pszichológus. Kilenc gyermeke van, nyolc él közülük. 1982- ben gyermekeivel Magyarországról kivándorolni kényszerült. Franciaországba, majd Amerikába mentek. 1991-ben férjével Erdélybe jött szolgálni. Székelyudvarhelyen a napokban jelent meg Üzenet címû kötete. Ennek kísérôszövegében azt írja többek között: "Életem legszebb három évét töltöttem Marosvásárhelyen."

A múlt hét végén visszatért városunkba, és két elôadást tartott az alsóvárosi református templomban. Életérôl, tevékenységérôl faggattuk a távolról érkezett vendéget.

— Milyen szálak fûzik Marosvásárhelyhez?

— Elôbb 1962-tôl tartózkodtam itt, a nehéz idôkben. A vártemplomban laktunk, majd a Somos domb oldalában. Lelki gondozó voltam. Amerikai közösség, az IIS küldött ide minket. Ez a nemzetközi keresztény szervezet tanárokat, professzorokat küld ki olyan helyre, ahol szükség van pszichológusra, lelki gondozóra. De gyakorlatilag a clevelandi magyar református egyház állt a hátunk mögött. 1991-ben itt még sok eleven lelki seb volt. A vártemplom irodájában fogadtam azokat, kiknek tanácsra volt szükségük. Késôbb láttam, hogy a fogyatékos gyermekgondozás terén lenne szükség a munkámra. Találkoztam ilyen gyermekek szüleivel, a velük foglalkozó orvosokkal. Nekik adtam át ismereteimet, tapasztalataimat. A marosvásárhelyi Hit és fény szervezet keretében ismerkedtem meg dr. Petô Máriával. Utána Kolozsváron foglalkoztam ugyanezzel. De egészségi állapotom megromlott, visszamentem Amerikába, ahol két mûtétem volt.

— Mirôl szóltak a marosvásárhelyi elôadások?

— Ezeket megelôzôen Székelyudvarhelyen a család fontosságáról beszéltem. Szerintem a világon mindenütt probléma, hogy sokan úgy vélik: nem kell már a család, nincs rá szükség. A nô inkább csak gyereket vállal, de házasságot nem. Viszont a gyereknek apára van szüksége. A baj ott kezdôdött, mikor a férfiak már nem tudtak annyit keresni, hogy az asszony otthon üljön, meg az igények megnövekedtek, s szükség lett az asszonyi keresetre. Ettôl a gyerekek már pici korukban elárvultak. Nagyon kevés idô jut rájuk, s a házasság fellazult. Ez baj. Ôrizni kell a családot. A nagyszülôk leértékelôdtek, mert nincs már hely számukra. A lakás kell a fiataloknak. Itt, Marosvásárhelyen az volt az igény, hogy a magányosságról és az öregkorról beszéljek. Az öreg ember csak addig érték, míg a ház kulcsa még az ô kezében van. Az idôsek önmagukat leértékelik: "jó nekem a száraz kenyér is", pedig epekedik a puha kenyér után... Sok öreggel foglalkoztam, ismerem gondjaikat, terheiket. Az unokák nem respektálják a nagyszülôket, s ezért ôk félnek az unokáktól. Én azt mondom: becsüljük meg öregeinket, ismerjük fel, hogy szükség van rájuk.

— Tapasztalatom szerint ma nálunk egyre több a magányos idôs ember. A fiatalok elvándorolnak, másutt dolgoznak. Hogyan lehetne megkönnyíteni az ô életüket? Hogyan lehet a magányt elviselni?

— A magányosság nem egyenlô az egyedülléttel. A magányosság mély belsô lelki állapot. Társaságban is lehet magányos az ember, ha nem értik meg ôt. Amerikai barátaim között sokszor érzem ezt, mert nem mindig azonosak a problémáink. Arra nagyon kell figyelni, hogy a magányos ember sokkal sérülékenyebb, mint többi embertársa. A házasságban élô ember, a gyermek is lehet magányos. Az idôsek magányossága rettenetes. "Gonoszságuk" sokszor önvédelem. Szerintem egyetlen megoldás van: valaki, valakik vegyék észre, adjanak segítséget úgy, hogy aktivizálják ôket. Vegyük rá ôket bármilyen kis tevékenység elvégzésére, és értékeljük azt a kicsit, amit csinálnak. Ez értelmet ad az életüknek. És mondjuk ki, mutassuk ki szeretetünket. Ez nagyon sokat ér!

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella szavaira érdemes odafigyelni. Nem mond világrengetôen új dolgokat. Mindezt valahol a lelkünk mélyén mindnyájan tudjuk, csak sokszor megfeledkezünk arról, hogy e szabályok szerint kellene élni.

Marosvásárhely, a Telekiek városa volt. Elôször is, mint a nevezetes Teleki Könyvtárnak helyet adó. Ugyanis, de juris a Téka tulajdonosa a Megyei Múzeum, és nem a város polgári közigazgatása...!

Továbbá, mert a kancellár Teleki Mihály (+1690) — kinek fiait I. Lipót császár emelte grófi rangra 1697. április 20-án —, unokáiban terjedelmes ágon éppen Marosvásárhely környékén tartottak több birtokot. Így László utódai Gernyeszegen, Lajos leszármazottai Sárpatakon, és a könyvtáralapító Sámuel unokája Sáromberkén.

Végül pedig: mára a város maradék múltjában, a száztagú nagy család egyetlen özvegy öregasszonya él csak itthon, gróf Teleki Gemma {született 1907- ben, Tancson, apja Teleki Gusztáv, nagyapja Teleki Miklós (+1883), kinek nagyapja Mihály, kinek apja, Lajos testvére volt Lászlónak és Sámuelnek. Férje, gróf Teleki Károly (sárpataki), 1987-ben elhunyt az Egyesült Államokban, és akitôl elválásuk (1942) elôtt három gyereknek adott életet (Mária-Ágnes, aki Bécsben él, Károly és Sámuel, akik az Egyesült Államokban élnek)}.

Marosvásárhely a Telekiek városa volt.

Ónszürke ôszi nap. A hideg pára kövér cseppekben ül a sárga faleveleken. A Bulevárd — volt Bethlen Gábor fasor — esô áztatta flasztere feketén ásít. Az Avram Iancu utcát még ma is úgy emlegetik az öregek, hogy Rákóczi Ferenc — volt Kövecses utca —, mely a vár alatt, a Bernády (volt Petôfi és elôbb Kálvin-tértôl) északi irányban, a Lavotta utcáig (ma a Kornisa negyed egy része) vezet.

Rákóczi Ferencet ugyanaz az I. Lipót elszakította édesanyjától, Zrínyi Ilonától, hogy császárhû nevelésben részesítse.

Marosvásárhely ma különösen szomorú arcot mutat. Ónos, szürke ôszi nap van, és közelebbi- távolabbi emlékei is hasonló színt öltenek... A ködpára sûrû, mint a tengerek fölött. A szárazföld belsejéig fúj az óceáni szél: "Amerika Hangja". Az öreg, lámpás rádió recseg. Ki tudja, meddig bírja befogadni még a távoli hangokat...?!

Vagy talán nem is olyan távoliak? Vajon igaz-e, hogy a fiam itt van a konyhában, karnyújtásnyira?

Gemma néni, mindannyiunk kedves ismerôse, százéves görnyedtséggel ül a konyhaasztal mellett. Diót, mogyorót bont, Margit ledarálja és az öreg leres kályha megsüti az illatos, aromás linzert. Mert itthon van Karcsi fiam!

Negyvenötben mentünk el apámmal és mostohaanyámmal. Akkor úgy döntöttek, hogy a gyerekek érdekében nem maradhatunk itthon. Elsô sorban a gyerekek érdekeit nézték. Hárman voltunk az apám gyermekei, nôvérem, Mária-Ágnes, és öcsém, Sámuel, meg én. Mostohaanyámnak is három gyereke volt az elsô házasságából. Mostohaanyám, Vera Przibán, és vele a gyerekei is, osztrák állampolgárok voltak. Elôbb Magyarországra mentünk, ott a Dunántúlon nagyszüleimnél laktunk. De a kommunista uralom kezdett megerôsôdni, apámat le is tartóztatták. Bányában is dolgoztatták, de sikerült kivenni valahogy. És akkor elhatároztuk, hogy továbbmegyünk. Nem volt könnyû útlevelet kapni, de pénzzel mindent el lehetett intézni. Mostohaanyám megpróbált visszajönni, de itthon letartóztatták és Bukarestbe vitték, pedig akkor már terhes volt. Sikerült tisztázni a koholt vádakat, de leginkább az számított, hogy idegen állampolgár. Aztán megszületett az öcsém, Géza, és akkor már tudtuk, hogy tovább kell mennünk. Negyvennyolcban, háromfelé szakadva, kimentünk Ausztriába. A mostohatestvéreim osztrák útlevéllel utazhattak, nyilván. Nekem és a nôvéremnek is volt útlevelünk. Egy kis bôrönddel mentünk el, de még az is feltûnt a vámosnak, hogy miért viszek pár napra egy pár vadonatúj házipapucsot? Azt válaszoltam, hogy megmutassam, azért mi jól élünk itthon... Ez hatásos volt, elengedtek. Apámnak úgy sikerült kijönni, mint kalapügynök. Akkor volt Bécsben a nemzetközi vásár, és apámnak volt egy kalapgyáros ismerôse, aki felvette mint utazóügynököt, és "közös útlevéllel" kijöhetett a bécsi vásárra. Mostohaanyám, Samu öcsém, és az egyéves kistestvérünk vezetôvel jöttek át a határon. Akkor még nem volt drótkerítés, aknazár. Csak kellett ismerni a terepet, és ki kellett várni, amíg a járôr elmegy. Elöl ment a vezetô, vitt egy hátizsákot, abban voltak a babaholmik. egy pelenkarongynak kilógott a csücske, az lobogott, mint egy fehér zászló, és mostohaanyám csak azt látta maga elôtt a sötétben, úgy ment a kalauz után...! Bizony, izgalmas lehetett! Bécsben voltunk ötvenháromig, aztán kimentünk Kanadába, és onnan, ötvenhatban, az Egyesült Államokba. Én Bécsben végeztem el a gimnáziumot és az egyetemet. Az Államokban gépészmérnöki egyetemet is végeztem, és ötvenkilenc óta dolgozom egy jólmenô cégnél.

Az ablak alatt árkot ásnak a rabok. A kihányt földet szétmossa az esô, a sárban autó- és gyalognyomok keverednek, — s emezekbôl pedig "kincstári" bakancsok és finom trottôrcipôk...

— Amerika a demokrácia hazája. Mit jelent ott "grófnak" lenni? Használja-e a címét egyáltalán?

— Legtöbben nem tudják, mi az, hogy "gróf". Amerikában az "elôkelô osztálynak" pénze van. Nagyok sok pénze! Nem tudják, mi az, hogy "földesúr", ezt meg kell magyarázni nekik. Ha mondom, hogy ki vagyok, érdeklôdnek az átlagamerikaiak is. Na de, mit tudnak errôl? Gróf és ráadásul... "from Transylvania"...! Akkor ön egy Drakula...! Óriási ez a Drakula- kultusz Amerikában. Ráadásul, az elsô Drakula-szerepet egy magyar színész játszotta, Béla Lugosi. Jó magyaros amerikai akcentussal! Különben, a mi társaságunkban sok magyar van. Ôk tudják, ki vagyok. Akár elsô, akár második amerikás nemzedék. Vannak olyanok is, akik már nem beszélnek jól magyarul, vagy az élettársak. Ôk is nagyon jól érzik magukat a körünkben. A munkahelyemen nem számít a rang, ott természetesen, mindenki végzi a maga munkáját. Mégis, vannak olyan magasabb üzleti körök, vagy exkluzív klubok, ahova könnyebben bejut az ember, ha ... régi rangja van. Én megmaradtam erdélyi magyarnak. Annak tartom magamat. Annyira, hogy még ma is "erdélyiül" beszélek. Feleségem, Pesthy Katalin, aki magyarországi, még manapság is megkérdi, ha valamit "csavaratosan székelyül" mondok, hogy mi az? Például, a minap is mondom, hogy ... "Jön a nagyidô." Mi jön? — rettent meg a feleségem. Háború? Árvíz? Földrengés? Mert ôk ott, Magyarországon, nem ismerik ezt a kifejezést, hogy "nagyidô"!

Közben följegyzi a címemet, s a Koós Ferenc utcát kérdezetlenül is két oó-val írja. Hogy nevemben a K. rövidítés Károlyt jelent, hát rámkacsint a szeme. Ízes magyar szólásán annyira sem érzik az amerikanizmus, mint egy tévérajongó rossz angolságán...! Esetleg közvetlensége, az az emberközeliség, melyet manapság olyan rosszul majmolnak az új "pragmatikus" politikusaink...!

5. Az ablak alatt mélyítik a sáncot a rabok... A szolgalelkûbbek magázva purpárléznak az ôrrel, s megalázkodón alájátszanak a törzsôr nagyképûsködésnek. A köpcös foglár durva viccén aztán percekig röhögnek. Ez is egy társadalmi réteg "etikája" volna...

Lejjebb ereszkedik a csurom köd. Délidô volna, de szomorú, mint a világítás napja.

— Hazajött. És gondolom, hogy ezt nem túl gyakran engedheti meg magának. Milyen érzés a nyugat—keleti repülés? Úgy értem, nem csak az órák idôzónájával jön szembe, hanem mintha egyúttal a történelemben is visszafele haladna?

— Elsôsorban a rokonaimhoz jövök haza. Ez az elsô. És elsô valahány szempont! Kétségtelen, hogy akár Bécsben, akár Budapesten, akár Marosvásárhelyen, ha csak az utcán sétálok is, lépten-nyomon történelembe botlok. Én, személyesen, nagyon kevés dologra emlékszem itthonról. Hány éves voltam, amikor itthonról elmentünk? Tizennégy. Ez még nem fiatalemberkor, különösen abban a rétegben, amelyikben én nevelkedtem. Ez még gyerekkor. Kire emlékszem a régi Vásárhelyrôl? Elsôsorban a rokonokra. A toncsi nagyszülôkre, a gernyeszegi, sárpataki rokonokra. Marosszentgyörgyön a Máriafiakra, Vásárhelyen Zichyékre. És Barnára. Marosi Barnára. Körülbelül egyidôsök vagyunk, talán azért. Apámék jártak át Molterékhez, és ilyenkor Barnával eljátszottunk a gyerekszobában.

Nem akarom gazdasági vonalra terelni a beszélgetést. Nekem Marosvásárhelyen maga az jelentôs, hogy a nevezetes Teleki család sarja hazalátogatott, — de gondolom, hogy ennek a látogatásnak van köze a földtulajdon- visszaigénylésekhez is...

— Apám után, öt testvér kérjük a sáromberki földrészünket. Két nagybátyám után, akik örökösök nélkül haltak el, Sárpatakon és Marosújvár környékén szintén igényléseket nyújtottunk be. Az ügyet megbízott ügyvédünk rendezi, mi távol vagyunk ahhoz, hogy folyton jelen legyünk a tárgyalásokon. Magyarországon csak kárpótlást adtak, ami nem volt sok! Eleinte nem igyekeztünk, hogy az elsô, tíz hektár kiosztásánál itt legyünk. Azt mondtuk, várjuk meg, mi lesz belôle. Nincs még most sem konkrét elképzelésünk, hogy mit tegyünk a földdel. Az mindenekelôtt kötelezô, ha már van, meg kell mûvelni. Talán bérbe adjuk, vagy még inkább beszállnunk valami közösbe. Mondom, errôl nincs konkrét elképzelés. Elôször is, föld legyen, mert ha visszaadják a gazdaságokat, úgy illik, Sáromberkén legyen Teleki néven föld! Ha már van föld, akkor a modernizáció a gazdasági életre is ráterjed. Itt is most már csak egy irányban haladhat a világ, ha lassan is.

— Személyenként nem jut akkor olyan nagy földterület...

— Nem az a célunk, hogy fôúri életmódot teremtsünk idehaza. Én arra is gondoltam, hogy veszek majd egy kis házat, és évente ha a hazautazás költsége megtérül, már az is jó. Különben, kilencvenhatban, Magyarországon, volt egy Teleki családtalálkozó. Százöt Teleki- ivadék jött el. Ezek nem mindegyike viseli a Teleki nevet, van, akinek a nagyanyja volt Teleki lány. A százöt személybôl talán hatvan a nôi leszármazott.

Ólmosan nehezül a köd. A kiterített ruháról, mint vitorlavászonról, súlyos cseppekben hull alá a sós tengeri pára... Vagy csak az öreg szemek könnyesek...? A rabok visszavonultak ebédszünetre? Vagy a matrózok rumoznak a hajófenékben? A vitorlák, és a száradó ruhák angyalszárnyaikkal integetnek a messzeségnek. Láthatár — messze... talán felsejlik a szárazföld... Ácsolt ízeiben recseg-ropog a "May-flower" bevándorlóhajó. Ki tudja, talán utolsó útja ez... visszafelé? "Mayflower", "Mayflower", mély köztünk az óceán! És sós, mint a könnyek tengere...! Kilencvenéves édesanyja kérdi elcsukló hangon, mikor? Mikor hoz még a bevándorlóhajó hazalátogatókat vissza?

Marosvásárhely a Telekiek városa volt.

A prefektúra, a megyei tanács, az erdélyi 6-os Hadtest, a marosvásárhelyi municípiumi tanács meghívja a megye lakosságát a Románia nemzeti ünnepe december 1-je, v