Székelykakasd ott kezdôdik, ahol a marosvásárhelyi Március 8. utca végzôdik: a falu összenôtt a várossal, mezsgyéjén két tábla; idáig Vásárhely, innen tovább már Székelykakasd. Az út sehova sem visz, autósok nem választják bekötôútnak, áthaladó forgalom nincs, le sincs aszfaltozva; ráadásul a Dózsa György utcában tábla sem jelzi, merre kell letérni. Aki tudja, tudja. Aki nem, nem. Ritkán beszélünk róla, csak ha van egy-egy "cirkusz", ha valakinek például elcsúszik a ház a feje felôl, de hányan tudják például, hogy Székelykakasdon minden ember meg kell haljon? És ki hallott a Képeslapos Körrôl?

— A földosztás megtörtént, a birtoklevelet mindenki megkapta, az erdôk egy része is visszakerült a régi tulajdonosokhoz — mondja Botos Sándor alpolgármester. — Mi úgy gondoljuk, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyekbôl kiindulva aztán késôbb "mozgolódni" lehet. A földeket kiosztottuk, problémánk inkább a legelôkkel adódott. Van ugyanis egy 23 hektáros terület, amelynek egy része erdô volt, aztán a hetvenes években kivágták; így határoztak, mert a terület a kollektív gazdaságé volt. Kilencvenben átvettük mi, a tanács, de használni ma már alig lehet, hiszen idôközben megcsúszott (palaréteg van alatta), az út is megrongálódott, összesen 40 hektárnyi terület ment így tönkre.

Ráadásnak pedig jött az árvíz. Június és július nem hagyott olyan mély nyomokat, mint néhány kilométerrel odébb, Dózsa Györgyben és környékén. A hidat azért itt is tönkretette, hordalékkal torlaszolta el a lefolyókat, felgyûjtötte a szemetet, elöntötte a kerteket, a papilakkal szembeni pékséget és sorolhatnánk. Hogy megmentsék az iskolát és a szomszédos gazdaságokat, fel kellett bontani a hidat, s hogy ne maradjon úgy, félbe-szeribe, egy tanácsülésen a falu két képviselôje, Virág Mihály és Csegzi Attila fel is hozta a híd problémáját. — Igazatok van — mondta akkor az alpolgármester, s közösen kiötölték, hogyan intézzék el, hogy meg is legyen, és nagyon pénzbe se kerüljön. — Menjetek, nézzetek szét, honnan mit lehetne összeszedni — ezzel indultak el... turkálni. Nem a szó szoros értelmében, persze. S aki keres, talál. Az egyik tanácsos észrevette, hogy a kombinát udvarán hever hét darab 15 méteres sín, ezekrôl pedig azonnal tudták, hogy megfelelnek a célnak. Az alpolgármester "látogatóba" ment a kombinát vezérigazgatójához, hogy árvíz okozta károkat kellene helyreállítani, és nem segítene-e. Van kérvényük?, kérdezte az igazgató. Volt, az igazgató pedig aláírta. Így el is hozhatták a síneket, nyolc darab hét és fél méterest, mert a 15 métereseket kettôbe vágták. A kombináttól ilyenformán kapott segítség így is közel kétmilliós (hogy pontosabbak legyünk: 1,7 millió lej). A híd egy nap alatt el is készült.

Az árvíz után sok kártérítést nem kaptak. Újra csak a kombináttól érkezett mûtrágya, 20 darab 50 kilós zsákban, de mi az, ha kiszámítjuk: fél kiló jutott egy hektárra. Hárman kapnak pénzt, mert megcsúszott a föld a házuk alatt és emiatt nem lakható, Varga Tibor, Szabó Mihály és Varga János — összesen 133.320.000 lejt. A további kártérítések összege eléri az 50 millió lejt.

A kultúrotthon és iskola egy épületben van. Az udvaron kétszer is végigment a víz, a kakasdi patak kíméletlenül hozta a szemetet és megtöltötte a gyerekek játszóterét is. Az udvaron futballkapu, idônként talán használják is, bár kissé nagy körülötte a fû.

A közel 100 diák négy osztályteremben tanul. Az I-IV. osztályosok délelôtt, az V-VIII-osok délután. — Látták az új bútorzatot? — kérdezi Czegô György fizika- kémia tanár. — A holland testvérgyülekezettôl kaptuk. Minden diáknak külön asztal, külön szék. A lámpák is kicserélve, a régi tejbúrás világítás helyett most neoncsövek adják a fényt.

A korszerûsítés, újítás indokolt: idén 29 elsô osztályos tanulót írattak be a helyi iskolába. A városhoz tartozó Március 8 utcából is ide jöttek a gyerekek.— Jövôben viszont hét elsôsünk sem lesz — mondja sajnálkozón a tanár, akirôl azt beszélik, árvízkor a saját háza helyett inkább az iskoláért aggódott. Felmászott a tetôre, ô cserélte ki a szél törte vagy levert cserepeket. Csak a két tanári szoba és a laboratórium ázott be, ott sokáig kellett kerülgetni a halomban álló parkettet.

A holland Ede testvérgyülekezet segítségével egyébként a helybéli gyülekezeti otthonban is felszereltek egy orvosi rendelôt, ahova minden hétfôn délután Marosszentgyörgyrôl jön egy orvos. A gond a kisgyerekes anyákkal és az idôs emberekkel van, nekik nagyon nagy segítség lenne, ha megoldódna az állandó orvosi ellátás. A falu központjában lenne egy orvosi rendelônek megfelelô helyiség, a volt szövetkezeti üzlet, de annak sorsa egyelôre bizonytalan. A jelenlegi tulajdonosok milliókat kérnek a havi bérletért, éppen ezért hónapok óta kihasználatlan az épület. Az emberek azt mondják, az épületet valamikor a falu lakosai építették, a faluhoz tartozik, de akik megszerezték a volt szövetkezeti vagyont, ezt nem értik meg.

Ami a legfurcsább, hogy a faluban élô tulajdonosok inkább hagyják romba dôlni az épületet, semhogy kiadnák orvosi rendelônek. Ez egyféle felelôtlenség, hiszen alig hihetô, hogy családjaikban, szomszédjukban ne lenne idôs, beteg szülô, várandós kismama, és kiskorú gyerek, aki orvosi ellátásra szorulhat.

Kálai Csaba lelkipásztor 30 éve szolgál a helyi református templomban. Idén májusban ünnepelte az évfordulót gyülekezetével együtt. Jelenleg 600 református lelket számol a gyülekezet, közülük 50-en látogatják rendszeresen a templomot, 35-en járnak vallásórákra, 12-15-en az ifjúsági bibliaórákra. — Minden mûtéten átesett személyt 150 ezer lejes támogatásban részesítünk, a nagycsaládosoknak és az idôs személyeknek kenyeret adunk ingyen, az öregek évente kétszer élelmiszercsomagot kapnak, a gyerekeknek pedig karácsonykor édességet osztunk — így Kálai Csaba. — A gyülekezet fiataljai Képeslapos Körre járnak; a hollandoktól kapott "alapanyagból" képeslapokat készítenek, majd azokat Hollandiában értékesítik.

Ezzel a felirattal készítik a helybéli ácsmesterek a fejfákat, így az elhunytak nagy többségének nyugvóhelyén ez a felirat áll. Kakasdi sajátosság, mint az is, hogy az emberek a diófájuk árnyékában vagy a szôlôsükbe temetkeznek. A helyi temetôben kevés a sírhely, így aki teheti, háza táján hantolja el hozzátartozóját. Ezt a szokást már a kollektivizálás idôszakában is alkalmazták, így volt, amikor a szôlôsben levô sír miatt nem vették el a földet.

— mondja Botos Sándor. — Az emberek idegenkednek a városi víztôl, nem tudják felfogni, hogy a helybéli kutak nagy részében a víz minôsége nem megfelelô. — Ha eddig ittam, s semmi bajom nem lett, ezután is jó lesz az nekem; kút van az udvaromon, minek kellene csôbôl a víz? — ez a sok helyütt eluralkodott vélemény. Holott a vízhálózat kiépítése a lakosoknak csak közmunkázásba kerül. (Figyelemre méltó, hogy az ellenzôk mellett sokan vannak, akik támogatják a vízbevetést.)

Az ivóvíz- és csatornahálózat kiépítésére egyébként idén tavasszal hirdettek versenytárgyalást. Öt vállalat jelentkezett, a szervezôk a Trilog Comserv Kft. ajánlatát találták a legmegfelelôbbnek. Az elôdokumentáció elkészült, eszerint 5200 méternyi víz- és 5130 méternyi csatornahálózat épül az elkövetkezôkben. A munkálat közel hétmilliárd lejt vinne el, de megéri, hangsúlyozzák ismételten: a kutak vize csak nagyon kevés esetben fogyasztható.

Ha az ember végigsétál a falun, alapjában véve bizakodó hangulatot tapasztal. Bár vannak elégedetlenkedôk (mert hol nincsenek?), és vannak kifogásolni valók, azért jó irányban haladnak a dolgok. Vannak tervek, vannak falufejlesztési elképzelések, és nem csak papíron. Mindannyian, egyszerû halandók és vezetôk együtt most már csak abban reménykednek, hogy változik végre a gazdasági helyzet, lehet majd határozni és végrehajtani, dolgozni, javítani, építeni... Építeni, ez a legfontosabb! És szükségszerû, hogy beinduljon az a természetes folyamat, amelynek eredményeként mindenki belátná végre, hogy egy kis támogatással (nem baráti hátbaveregetéssel!) a kis közösségek is nagy dolgokra, gyakran egészen nagy dolgokra képesek.

Tilos a szôlôtôl eltérô bármely más nyersanyagból készült termék forgalmazása bor elnevezéssel. Még ha a termék borból is van elôállítva, de nem felel meg a tárgyalt törvény elôírásainak, ezek forgalmazása olyan kereskedelmi elnevezéssel történhet csak, amely nem tartalmazza a bor szót, sem egymagában, sem pedig szóösszetételben. Az importált vagy az export rendeltetésû boroknak, és borból vagy mustból készült termékeknek, illetve a borászati melléktermékeknek meg kell felelniük a belföldi termelési és fogyasztási szabályokban, valamint a nemzetközi szabályokban megállapított minôségi és összetételi kritériumoknak. A csak exportra kerülô termékek esetében, a vevô kérésére vagy annak beleegyezésével, egyéb onológiai eljárások és kezelések, valamint az importáló országban engedélyezett, a vegyi összetétellel kapcsolatos más határértékek is alkalmazhatók. A termelôk, az áruletéteményesek és a bornagykereskedôk a készleteikrôl az év augusztus 15-ig nyilatkozatot kell hogy benyújtsanak azon közigazgatási hatósághoz, amelynek körzetében a raktározott termékek találhatók. A must erjedésének befejezôdésétôl számított 15 napos határidôn belül, de a begyûjtési év december 1-jénél nem késôbb, a bortermelôk kötelesek nyilatkozatot készíteni a termésrôl, amelyet a borpince szerinti, valamint a lakhely szerinti helyi közigazgatási hatósághoz kell benyújtani. A táj jellegû megnevezés használati jogát igénylôknek a termésnyilatkozat egy példányát be kell nyújtaniuk az e céllel kijelölt szervhez is. E kötelezettség alól mentesek a családonként összesen 0,1 hektárig terjedô szôlôst bírlaló termelôk. Egy borvidék keretében a táj jellegû megnevezést viselô borok, mustból, illetve borból készült egyéb termékek elôállításának jogát az ilyen céllal engedélyezett szervek által kibocsátott atesztáló bizonyítvánnyal ítélik oda. Egyes bortételek tekintetében a táj jellegû megnevezés viselésének jogát évente ítélik oda, atesztáló bizonyítványok útján, a szakminisztérium megbízott szakemberei által, az elôírt ellenôrzések alapján. A kiadott bizonyítvány kötelezôen visszavonandó, ha megállapítást nyer, hogy a termelônél vagy a kereskedônél levô bor, nem felel meg az illetô elnevezés tekintetében megkövetelt minôségi feltételeknek. A táj jellegû borok nyilvántartását a termelô vezeti, amely az összes borleszállításokról köteles külön nyilvántartást vezetni, az igazolt mennyiségek erejéig. A boroknak, a különleges boroknak, az égett boroknak, a mustból és borból elôállított egyéb italoknak, valamint a borecetnek kereskedelmi célú elôállítása csakis a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által az Egészségügyi Minisztérium és az Iparügyi és Kereskedelmi Minisztérium véleményezése alapján engedélyezett gazdasági tényezôknek és magántermelôknek megengedett. A borok, a borászati termékek kereskedelmi forgalmazása nagykereskedelem, illetve kiskereskedelem formájában valósul meg, a törvény feltételei között.

A termelôk és forgalmazók kötelesek nyilvántartást vezetni az ömlesztett áruként értékesítendô termékekrôl, mentesek a 0,1 hektárig terjedô szôlôssel rendelkezôk. A borok és a borászati termékek importja és exportja a külkereskedelmi ügyletekre vonatkozó rendelkezések szerint történik. Az importból származó borok és mustból, illetve borból elôállított többi ital és párlatok minôségét a szállító minôségi bizonyítvánnyal kell hogy igazolja, amit a származási ország elismert laboratóriumai elemzési lapok alapján bocsátanak ki. Az importôr kötelessége az igazolások és a címkék valódiságának az ellenôrzése, és ha az államok közötti megállapodások nem rendelkeznek másként, a bizonyítványoknak tartalmazniuk kell a következô felismerési-azonosítási információkat: a termelô védjegyét, a termék megnevezését, a fôbb minôségi sajátosságait, a gyártás idôpontját, az érvényességi határidôt. A minôségi feltételek feletti ellenôrzés, a laboratóriumok általi vizsgálat kölcsönös megegyezés útján valósul meg más országok hasonló szerveivel, a nemzetközi feltételeknek megfelelôen.

Az ömlesztett áruként importált borokat, a must és bor alapú italokat azzal az elnevezéssel kell forgalmazni, amellyel importálták.

Az exportra szánt borászati termékeket a hatályos szabályozásokban és a felek közötti szerzôdésekben elôírt okmányok kíséretében kell leszállítani. Az állam az aláírt nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban megengedett legmagasabb szintig terjedô vámilleték kivetésével védi a belföldi szôlészeti-borászati termelést a hasonló importtermékekkel szemben, az alkoholt, a szeszes italokat és a melaszt is ide értve. A borokat és a must és bor alapú többi italt palackozott vagy ömlesztett áruként lehet forgalmazni. A szôlôleveket, a táj jellegû fajborokat, az égett borokat, a különleges borokat, az ürmösbor kivételével csak palackozva lehet forgalomba hozni. A palackozva forgalomba hozott összes borok és borból vagy mustból készült italok címkézése kötelezô.

A címkézésnél alkalmazni kell a hatályos szabályozásokkal megállapított kötelezô, vagy az esetnek megfelelôen, a fakultatív jellegû megjelöléseket. Tilos a címkékben olyan téjékoztatásokat, jeleket, vagy képeket feltüntetni, amelyek félreértésre vezethetnek a termék eredetét, természetét vagy kategóriáját illetôen.

A szôlészeti-borászati termelés irányítása és egybehangolása, szakmai irányítása és mûszaki ellenôrzése céljából a törvény elrendeli, hogy a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium alárendeltségében létrejöjjön a: a) — Szôlészeti-Borászati Mûszaki Ellenôrzési Állami Felügyelôség; b) — az Országos Szôlészeti és Borászati Hivatal; c) a Táj Jellegû Borok és Egyéb Szôlészeti-Borászati Termékek Országos Hivatala. A Szôlészeti-Borászati Mûszaki Ellenôrzési Állami Felügyelôségnek kell biztosítani a törvénybe foglalt elôírások alkalmazását a szôlôtermesztés, a borok és egyéb szôlészeti-borászati termékek elôállítása tekintetében, a táj jellegû fajborokat is ideértve, s e célból nyomon kell követnie: a) a szôlôtelepítések létesítésére és irtására vonatkozó jogszabályok betartását, b) a borok és a többi szôlészeti- borászati termék elôállítására elôírt eljárások és kezelések betartását, a boroknak és az italoknak az engedélyezett laboratóriumok általi elemzô ellenôrzését, a forgalomba hozataluk céljából; c) a mûszaki ellenôrzés gyakorlását, a táj jellegû fajborok és a többi táj jellegû termékek minôségét igazoló dokumentumoknak a forgalomba hozás elôtti kibocsátása érdekében. d) a mûszaki szakvéleményezések és elemzések végzését a szôlôtermesztés, a borok és egyéb szôlészeti-borászati termékek termelése terén.

Az izraeli hadsereg olyan egységet akar létrehozni, amelyben csak "zseniknek" számító fiatalok vesznek majd részt, s akiknek az lesz a feladatuk, hogy új fegyverrendszereket dolgozzanak ki — közli keddi számában a Jediót Ahronót címû izraeli napilap.

A tervezett egység feladatkörei olyan területekre terjednének ki, mint a hadtáp, az ûrkutatás és a repülésügy. Az alakulat tagjai három éven át államköltségen folytathatnak tanulmányokat a haifai egyetemen, ám kötelezettséget kell vállalniuk, hogy ezt követôen nem pusztán a hároméves kötelezô katonai szolgálatot teljesítik, hanem még három éven át maradnak az izraeli hadseregben — írja az AFP.

Egy jegyzôkönyv elôtörténete

Martonyi János magyar külügyminiszter és szlovák kollégja, Eduard Kukan kedden Pozsonyban aláírta a magyar—szlovák alapszerzôdés végrehajtását felügyelni hivatott, tizenegy kormányközi vegyesbizottság létrehozásáról szóló jegyzôkönyvet.

Az 1995 márciusában — hosszú, kemény tárgyalások után — megszületett alapszerzôdést a szlovák fél a párizsi áláíráskor váratlanul, a nemzetközi szokástól eltérôen olyan kiegészítô jegyzékkel látta el, amelyrôl idôközben bebizonyosodott, hogy az az alapszerzôdés végrehajtását nem segítette, inkább késleltette. A Meciar-kormány elsôsorban a dokumentum kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos megfogalmazásai miatt nem mutatott kellô hajlandóságot a végrehajtásra. Az alapszerzôdésben egyéb területeket illetôen rögzített szándékok megvalósítása is sok kívánnivalót hagyott maga után. Megfigyelôk hosszú ideje azt jósolták, hogy az alapszerzôdés tényleges végrehajtása majd csak akkor kezdôdhet el, ha választások után új kormány lesz Szlovákiában.

A választások után a Magyar Koalíció Pártját is magába foglaló új, négypárti szlovák kormány már létrejötte elôtt, majd a kormány megalakulása után szándéknyilatkozataiban és programnyilatkozatában is jelezte: szomszédi kapcsolatait teljesen új alapokra kívánja helyezni, lépéseit az ország megkésett csatlakozási szándékainak mielôbbi megvalósulásához, a demokrácia és jogállamiság európai szabályaihoz akarja igazítani.

Míg a Meciar-kormány határozottan elzárkózott az Esztergom és Párkány közt több mint fél évszázada csonkán, használhatatlanul álló híd felújításától, a Dzurinda-kormány ezt a szándékot még a program- nyilatkozatába is rögzítette. Jelezte: viszaállítja a kétnyelvû bizonyítványokat és külön törvényben rendezi a kisebbségi anyanyelvek használatát. Ezen túlmenôen is számos jelét adta annak, hogy véget kíván vetni a viszálynak, és a nemzetközi szerzôdésekhez, nemkülönben a nemzetközi szokáshoz is igazodva igyekszik lépni a magyar—szlovák megbékélés érdekében. A két ország külügyminiszterei a napokban Rómában, a kormányfôk pedig a hét végén Zágrábban folytattak kétoldalú megbeszéléseket.

Ezt követi Martonyi János keddi Pozsonyi látogatása s mint azt Mikulás Dzurinda az MTI pozsonyi tudósítójának nyilatkozva jelezte: december derekáig hivatalos látogatásra Pozsonyba várja Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is. Idôközben több magyar—szlovák tárcaközi találkozó várható és e hét végén Pozsonyban már a hágai végrehajtás kérdésérôl tárgyaló szakértôi találkozónak is szerét ejtik.

Míg a magyar Országgyûlés az alapszerzôdést már röviddel a párizsi aláírás után szentesítette, addig a pozsonyi törvényhozás ezt egy évnél tovább húzta-halasztotta, de ekkor is csak úgy adta áldását rá, hogy külön határozatban nyilvánította ki: a szlovák fél nem tartja magára kötelezônek az Európa Tanács 1201-es ajánlásának alapszerzôdésben érintett fejezetét, mert elfogadhatatlannak tekinti a kollektív jogok elvén alapuló gyakorlatot, és a nemzetiségi kérdések kezelését az egyéni jogok elve alapján közelíti meg.

A szlovák fél már akkor több jelét adta, hogy az alapszerzôdés végrehajtására felügyelô vegyesbizottságok közül a kisebbségi kérdésekben illetékes bizottságba a helyi magyarok egy képviselôjét sem óhajtja bevonni. A merev szlovák álláspont oldását célzó magyar törekvések nem hoztak eredményt, az ügy tovább halódott. Az 1996 májusában lemondott szlovák külügyminiszter, Pavol Hamzík budapesti látogatását már csak következô szlovák külügyminiszternek, Zdenka Kramplovának viszonozhatta Kovács László: a szlovákiai Révkomáromban próbált a szlovák diplomácia vezetôjével megállapodni a bizottságok létrehozását rögzítô jegyzôkönyvrôl, de eredménytelenül.

Vladimír Meciar és Horn Gyula emlékezetes gyôri csúcstalálkozója után a két ország kapcsolatai még tovább romlottak. Vladimír Meciar sportcsarnoki nagygyûléseinek egyikén, hétezer fônyi rajongója elôtt ugyanis azt állította: Gyôrben önkéntes lakosságcserét javasolt Horn Gyulának a kisebbségi kérdések megoldására. Horn Gyula határozottan cáfolta, hogy Meciar ilyen felvetéssel állt volna elô, mire Meciar szépíteni próbálta e megalapozatlannak bizonyult állítását, amellyel akkori lapvélemények szerint szándékosan rontotta tovább az akkor már igencsak hûvösre fordult kétoldalú viszonyt.

Kramplová idén januárban járt Budapesten legutóbb, de mert a kisebbségi kérdésekben illetékes tizenegyedik vegyes bizottságba Pozsony Budapest részérôl elfogadhatatlan személyeket delegált, a jegyzôkönyvet nem írták alá. Kramplová nem osztotta a magyar álláspontot, mely szerint a bizottságba csak olyan szlovákiai magyar delegálható, akinek jelölésével a szlovákia magyar politikai pártok is egyetértenek. Pozsony számára az azóta egyesült három szlovákiai magyar parlamenti párt legitim politikai képviselôi azért nem voltak elfogadhatók, mert — mint Kramplová mondta — ôk és pártjaik csakis politikai érdekeket képviselnek.

Késôbb derült fény arra, hogy Kramplová két olyan személy nevét vitte Budapestre, akik a Meciar-kormányhoz hû Gyimesi György vezette Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért (MLHZP) nevû, parlamenten kívüli erôhöz tartoztak. Gyimesi pártja csúfosan megbukott a parlamenti választásokon, azóta nem hallani róla.

Entz Géza a magyar-román mûemlékvédelmi együttmûködésôl

A két kormány közti megállapodás szükséges ahhoz, hogy a mûemlékvédelem területén igazán hatékony lehessen a magyar-román együttmûködés. A most aláírt emlékeztetô azt mutatja, hogy a szaktárcák részérôl az akarat megvan, az egyezmény megkötésérôl immár a kormányzatoknak kell döntést hozniuk — hangsúlyozta Entz Géza, a magyar Országos Mûemlékvédelmi Hivatal elnöke Bukarestben az MTI-nek adott nyilatkozatában.

— A mûemlékvédelem területén a magyar—román együttmûködés jelenleg lényegében a civil szervezetek közötti kapcsolatokat jelenti. Ez nagyon jó dolog, de az együttmûködés igazán hatékony akkor lehet, ha a legfontosabb szereplô, az állam nemcsak jó szemmel nézi a civil szervezetek ilyen tevékenységét, hanem aktivan segít és kihasználja az államközi kapcsolatokból adódó lehetôségeket — mondta Entz Géza.

— A kormányközi együttmûködésre már csak azért is szükség lenne, mert a magyarországi és a romániai mûemléki intézményrendszer lényegesen különbözik egymástól. A mostani emlékeztetô azt fogalmazza meg, hogy egy kormányközi egyezményt dolgozunk ki a közeljövôben ebben a kérdéskörben, amihez természetesen a kormányzat felhatalmazására van szükség. A két tárcában a készség egyértelmûen megvan.

— Kiemelném a tudományos kapcsolatokat és a mûemlékek leltárba vételét, feltérképezését. Ez utóbbinak kialakult szakmai módszerei vannak, Európa nyugati felén ezt a munkát már másfél száz éve rendszeresen elvégzik. Magyarország alig-alig van rajta a világ mûemléki térképén, Románia pedig még annyira se. Ebben a kérdésben, mivel az örökség egy része vagy közös, vagy kifejezetten az egyetemes magyar kultúra részét képezi, feltétlenül szükséges a kormányközi együttmûködés is — folytatta Entz Géza.

A munka már megkezdôdött. Az Erdélybôl kitelepült szászok komoly német anyagi támogatással kidolgozták a számítógépes feldolgozás módszertanát. Ezt a rendszert átadták mind a magyaroknak, mind a románoknak, s a múlt év folyamán Erdôvidéken 19 település felmérése elkészült. "Ez kísérlet volt, mi azt szeretnénk, ha az elkövetkezô években széles alapokon bontakozhatna ki a munka" — hangsúlyozta a magyar mûemlékvédelmi hivatal elnöke.

Magáncivódásaim

Az emberarcú gyûlölködôket nehéz kikerülni, járványos idôkben szinte lehetetlen. Akik úgy viselik nacionalizmusukat, mint holmi pávatollat, s állandóan hadakoznának. Nem véletlen hát, hogy mindig annak kell vigyáznia magára, aki a közelükbe kerül.

Hajdú Gábor miniszter kényelmetlenül érezte magát Marius Tucã tévéshow-jában. Mondanom sem kell: én, a nézô is. Pedig ô igazán tudhatta, hogy az illetô nem a tolerancia bajnoka és egyáltalán kicsoda. Éppen eleget szidta és ócsárolta a magyart. Csak a legnagyobb óvatossággal és elôvigyázattal szabad vele leülni. Hogy aztán értelemmel, s ugyanolyan szemérmetlen válaszokkal közömbösíthessük és leszerelhessük az agresszíven tendenciózus kérdezôt, és annak nem éppen szobatiszta gondolatait. (Van abban valami rendhagyó, hogy mit kereshet a jogász az egészségügy élén, de hát a miniszter nem beteget gyógyít, csak a hivatalt tartja rendben; persze azért furcsa valahogy, hogy az egykori péksegéd, a kenyérkihordó fiú, aki beülhetett a televízió mindenható székébe kellemetlenkedônek, mindezt nem érti.) M. T. modorát hagyjuk, hiszen a stílus maga az ember. Hajdú Gábor kötélnek állt, hadd kérdezzék, mert rejtegetni valója nincs. Mindenféle aktahalmaz nélkül sorolta az egészségügy halaszthatatlan gondjait, csak úgy fejbôl tudta, honnan mennyi pénz hiányzik és hogy hol mit szándékszik tenni és hogyan kellene jobbítani. Nem kétséges, a miniszter méltó lehetett önmagához. Elhittem neki, jelleme, köznapi szokása egyáltalán nem arra való, hogy érthetetlen okokból, ha kell, ha nem dühöngjön. Elhittem neki, hogy belül nem tud más lenni. Kiegyensúlyozott, mértéktartó ember nem válaszol akármilyen alattomos megjegyzésre; inkább elviseli. Inkább belenyugszik és fölényesen zsebre teszi, ha rávicsorítanak.

Mégis csalódott vagyok. Miniszter úr készségesen vacakolt a szavakkal, akkor is, amikor tetszetôsen, kényelmesen válaszolni nem volt érdemes. Hiszen, aki rosszindulatú, azt kár gyôzködni; úgysem fog rajta. Ami zavart, hogy H. G. nem tudta: aki személyeskedô piszkálódással akar hengerelni, annak szükségszerûen úgyanúgy kell válaszolni. Ki csúfsággal kérkedik, annak nem lehet másként fizetni. Ha vállaljuk a hajmeresztô párbeszédet, akkor senki ne legyen válogatós. Ne ijedezzen attól, hogy alacsonyröptûek a szavak. Kutyaharapást szôrivel. Ahol nincs rokonszenv, ott ne keressük hiába. És semmiképpen ne hagyjuk, hogy a kérdezô szerfölött élvezhesse saját buzgóságát. Különben lejáratás nélkül nem úszhatja meg senki. M. T. bizony felkészült arra, hogy mivel fejeli meg a beszélgetést. Csak úgy félkézbôl szóba hozta a férfiasság csodagyógyszerét, a Viagrát is; nem hagyta parlagon a kétértelmû kérdést. Ingyen receptre feliratja magának az egészségügy minisztere? Kínálkozott az alkalomhoz illô válasz: Sajna még annak sem, aki kérdezi. De nem hangzott el. Hajdú Gábor csak magyarázkodott, udvariaskodott. Mint elejétôl végig. Komolyan vette azt, akit és amit nem kellett volna.

A tanulság kézenfekvô. Ilyen szereplést csak az vállaljon, aki elmerészkedik a megengedhetô vakmerôség határain kívül, aki nem restelli a kérdezôt rendreutasítani, aki nem alázattal adózik, ha éppen hintába tették.

Az ellenzék az államfôt is bojkottálja

Mint már jelentettük, a parlamenti sztrákba lépett ellenzéki pártok az államfôvel sem hajlandók szóba állni. A Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR), a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), valamint a Nagy Románia Párt (PRM) vezetôi látványosan visszautasították az elnöki palotába szóló meghívást.

Emil Constantinescu államfô kedd estére hívta találkozóra a parlamenti pártok vezetôit, hogy tegnapi brüsszeli útja elôtt konzultáljon velük az ország euroatlanti integrációjának stratégiáról. Az elnök a találkozót arra is szerette volna felhasználni, hogy közvetítsen a törvényhozásban kialakult áldatlan helyzet megoldásában.

A PDSR, a PUNR és a PRM a múlt hét végén jelentette be, hogy bojkottálja a törvényhozás munkáját. A három párt azt követeli, hogy a kormánytöbbség írásban szavatolja "az ellenzék jogainak tiszteletben tartását". Az ellenzék haragját az váltotta ki, hogy a képviselôházban a kormánytöbbség nem fogadta el a nemzeti kisebbségek anyanyelvû oktatási lehetôségeinek súlyos korlátozását, a szenátusban pedig a kormánypártok alkotmányellenesnek minôsítették azt az indítványát, mely "figyelmezetni" kívánta volna az államfôt.

A Ion Iliescu volt államfô vezette PDSR azzal utasította el az államfô meghívását, hogy a parlamenti válságot nem az elnöki palotában kell megoldani. A PDSR mindenesetre levélben biztosította Constantinescut arról, hogy támogatja az ország európai és euroatlanti integrációját.

A PUNR szerint az államfôtôl kapott meghívó "csak választási érdekeket szolgáló üres gesztus" volt, a Nagy Románia Párt pedig nem titkolta, hogy nem a belpolitikai válság megoldásában, hanem éppen ellenkezôleg, annak elmélyítésében érdekelt. A csonka konzultációról kiadott elnöki közlemény ezt az álláspontot aggodalommal vette tudomásul, arra figyelmeztetvén, hogy ez a magatartás "mélységesen antidemokratikus, nem a megoldáshoz, hanem a káoszhoz, a gazdaság leállásához és a szegénységhez vezet, az ország belsô stabilitását veszélyezteti".

A nagy olajtermelô országoknak egyszerre két probléma is gondot okoz: a csökkenô export és a süllyedô árak. A Kôolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) eddig nem sikerült, hogy olajjövedelmét a kitermelés visszafogásával stabilizálja. A szerda késô délután kezdôdôtt bécsi értekezleten a tizenegy tagország miniszterei bizonyára nem is fognak további kitermelés-csökkentésekrôl határozni. A fennálló kitermelés-korlátozást valószínûleg további hat hónappal 1999 végéig meghosszabbítják. Ez lesz a legvalószínûbb eredménye a tanácskozásnak.

A kvótakat illetô további döntések elôtt elôször is az eddigi kvótákat kellene betartani. Különösen Szaúd-Arábia adott hangot afeletti aggodalmának, hogy egyes tagországok több olajat termelnek ki, mint amit a megállapodás szerint szabadna. Mindenekelôtt Iránt és Venezuelát érik ilyen vádak. Venezuela esetében a szakemberek a decemberben esedékes elnökválasztásra hívják fel a figyelmet. Már csak ez is megköti az OPEC kezét, mivel Venezuela a választás elôtt semmiféle termeléscsökkentésrôl nem hajlandó tárgyalni — nyilatkozta egy kôolajipari szakértô. Ezzel együtt is arra lehet számítani, hogy az OPEC-tagállamok miniszterei újfent az eddigi kvóták szigorúbb betartását szorgalmazzák.

Az OPEC ebben az évben már 10 százalékkal, napi 2,6 millió hordóval csökkentette napi 24,4 milió hordóra a termelést. Ehhez jön a napi 2,1 millió hordóra becsült iraki termelés, amit az ENSZ "olajat élelmiszerért" program miatt nem számítanak be az OPEC kvótarendszerébe.

Egy hordó olaj átlagára az Európában irányadó északi-tengeri Brent könnyûolaj esetében kedden a Londoni Olajtôzsdén 11,14 dollár volt januári szállításra. Az azonnali szállítású olaj ára pedig 11,15 dollárba került hordónként (159 liter). Ilyen alacsony árszint 1976 óta nem fordult elô. Ez az ár alig több az OPEC által kitûzött 21 dolláros irányár felénél.

Így olajipari szakértôk arra a következtetésre jutottak, hogy az OPEC-nek csupán egy lehetôsége marad, az, hogy kivárja, amíg a kereslet újra emelkedik. Az olajár esése nem az OPEC-en múlik — állítja egy szakértô. Szerinte egy keresleti problémát nem lehet a kínálat szabályozásával megoldani. Ha az ázsiai gazdaság magához tér, az olajárak ismét emelkedni fognak, várhatóan 12-14 hónapon belül. Ugyanakkor a bécsi találkozón nem zárható ki valamiféle meglepetés, mégha az OPEC azon igyekezetét, hogy a piacot és ezáltal az árak alkulását ismét ellenôrzése alá vonja, egyre több szakértô tartja is szélmalomharcnak.

Itt az ideje, hogy Romániában betiltsák a szélsôségesen nacionalista pártokat — írta Doina Cornea, az ismert emberjogi aktivista Ion Diaconescuhoz, a képviselôház, a Romániai Demokratikus Konvenció és a kormányon lévô parasztpárt elnökéhez intézett levelében.

A levél teljes szövegét szerdán közölte a National. A kolozsvári egyetemi tanárnô, aki a Ceausescu- diktatúrával szembeni bátor kiállásával vált Európa-szerte ismertté, az MTI érdeklôdésére megerôsítette a levél hitelességét, de hozzáfûzte: szigorúan magánlevélrôl van szó, s nem érti, hogy az miként kerülhetett a sajtóhoz.

Cornea asszony ezzel együtt megerôsítette azt a véleményét, hogy behatóan meg kell vizsgálni a Nagy Románia Párt elnökének, Corneliu Vadim Tudornak november 21- én Kolozsvárott elmondott beszédét, valamint más állásfoglalásait, amelyekben szélsôséges megtorlásokkal fenyegetett meg különbözô személyiségeket és a kisebbségek - elsôsorban a magyarok — képviselôit. Tudor idegengyûlöletrôl, antiszemitizmusról tanúskodó megnyilatkozásai elegendô okot szolgáltatnak arra, hogy a kormány kezdeményezze a szélsôséges politikai alakulat betiltását, amint azt az alkotmány is megköveteli.

1956-os emlékérem az erdélyi Bajkó Mártonnak

A magyar nemzet elismeréseként példamutató helytállásáért 1956-os emlékérmet adományozott Göncz Árpád magyar köztársasági elnök Bajkó Márton magyar nemzetiségû román állampolgárnak.

A gyergyószentmiklósi Bajkó Mártont 1958-ban ítélték börtönbüntetésre, mert éltette az 1956-os magyar forradalmat. A börtönbôl négy év után szabadult ki súlyos betegen.

Az emlékérmet szerdán bensôséges hangulatú ünnepség keretében adta át Magyarország bukaresti nagykövetségén Szabó Béla ügyvivô. Az eseményen megjelentek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôi, parlamenti képviselôi, szenátorai.

Rövid köszöntô beszédében Szabó Béla úgy fogalmazott, hogy ez a kitüntetés egy történelmi adósság törlesztése. 1956-ot követôen a román kommunista vezetés rendkívül keményen torolta meg a magyar forradalom melletti kiállást, s csak két-három éve kezdôdött meg annak feltárása, hogy Romániában hányan és személy szerint kik szenvedtek börtönt, kényszermunkát, kitelepítést ezért a magatartásukért.

Érvénybe lépett a román-magyar ekvivalencia- egyezmény

A képviselôház szerdán jóváhagyta a bizonyítványok, diplomák és tudományos minôsítések egyenértékûségének kölcsönös elismerését tartalmazó magyar—román ekvivalencia-egyezményt. Miután a szenátus ezt a jóváhagyást már korábban megadta, a megállapodás a ratifikálásról szóló törvény kihirdetése után életbe lép.

Az ekvivalencia-egyezményt még 1997. június 7-én írta alá Bukarestben a két ország oktatási minisztere. Az akkor mindkét fél részérôl rendkívül fontosnak minôsített megállapodást a román szenátus oktatási bizottságának volt elnöke, George Pruteanu szenátor olyan gondosan elfektette, hogy arra csak 1998 márciusában bukkantak rá a Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvényhozóinak kitartó kezdeményezéseire, s ezt követôen kezdôdhetett meg a román törvényhozásban a ratifikálás hosszas procedúrája.

Az idéntôl Marosvásárhelyen fizetendô évi, személyenkénti 12.000 lejes köztisztasági illetékbôl európai szabványú, mûanyag szeméttárolókat vásárolnak a jelenleg még használatos fém szemeteskukák helyett.

A két hete tartott beszerzési versenytárgyalást a marosvásárhelyi Sincron Kft. nyerte meg, darabonkénti 464 ezer lejes árajánlattal. Az elbírálásnál az trnak volt döntô jelentôsége, ugyanakkor, mint a városháza pályázati irodájától megtudtuk, a Sincron ajánlotta szeméttárolók rendelkeznek a legújabb, ISO 9002 mûszaki minôsítéssel, és a cég három év garanciát vállal a tárolókra, amelyek a magyar Pannonplast Rt. termékei. A szerzôdést a napokban írják alá a cég és a hivatal között.

Célegyenesben tehát a "kuka-program". Elôzetes becslések szerint mintegy öt év alatt láthatják el a várost eurokukákkal, amelyek használata lehetôvé tenné a háztartási hulladékok szelektív gyûjtését és tárolását, ahogyan ez a környezetvédelemre igazán sokat adó nyugat-európai országokban is történik.

A megyei tanács Állandó Bizottsága (ÁB) keddi ülésének "legaktívabb" tagjai a PUNR- tanácstagok voltak. Véleményük szerint hozzászólásuk úgy sem változtat majd a végleges döntésen, hiszen, mondták ôk, kész tények elé állítják ôket. Kiderült ugyanis, hogy a megyei tanács küldöttségének az ausztriai Linzbe való kiutazását, úgymond, eleve elhatározták. A PUNR-s tanácstagok elsôsorban azt vetették a tanács vezetôségének szemére, hogy a sajtóhoz elôbb kerül az ülés anyagának dossziéja, mint hozzájuk, s eldöntött dolgokról vitáznak, miközben a vezetôség hátuk mögött húzogatja a szálakat, s bábunak nézi ôket. Ioan Togãnel tanácselnök ezzel szemben többször hangsúlyozta, hogy ez nem így van, mert a szavazatok alapján dôl majd el, kiutaznak-e vagy sem az ARE - Európai Régiók - közgyûlésére. S ha nevezetesen az Állandó Bizottság testülete leszavazza a részvételt, akkor a megyei tanács nem vesz részt a munkálatokon.

Az ÁB meghallgatta Gavril Cadariu, az ARIEL Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója beszámolóját, amelyben az intézmény tevékenységérôl és terveirôl tájékoztatott. Megtudtuk, hogy idén 406 elôadást tartottak, vasárnap kivételével bérletes elôadásaik vannak, s nagy az érdeklôdés az elôadások iránt. Buszt igényelt a vidéki kiszállásokhoz, hiszen falun két és félszer annyi a nézô, mint Marosvásárhelyen. A testület egyetértett az igazgató felvetéseivel, s azt is jóváhagyták, hogy a tanács anyagilag támogassa a bábszínház fennállása 50. évfordulójának rendezvényeit.

Vita akkor kerekedett, amikor szóba került a bábszínház épületétnek felújítása, s ennek kapcsán, hogy az egykori tulajdonos, a református egyház, igényt tart az épületre. A PUNR-s tanácsos primitiv érvvel hozakodott elô: a református egyház ne siessen úgy a visszaigényléssel, mert a szomszédos "reformátusabb" országban sem oldották meg még ezeket a kérdéseket. Az RMDSZ-tanácsosok ezzel szemben azt vetették fel, hogy ideje lenne körülnézni, milyen más épületet alakíthatnának át korszerû bábszínházzá, esetleg építsenek újat.

A testület határozott arról is, hogy az idén l9l8. December 1. tiszteletére a prefektúra épületén emléktáblát avassanak. A PUNR-s tanácsosoknak ismét akadt kifogásolnivalójuk, mégpedig az, hogy a megye nem készült fel és nem ünnepli meg méltóképpen az egyesülés 80. évfordulóját. S hogy az emléktábla szövegét nem olvasták. (Ezt a megyei Mûvelôdésügyi Felügyelôség már elôzôleg jóváhagyta.) A Marosvásárhelyre szánt obeliszk felállításáról is döntött az Állandó Bizottság, de ennek helyét és tervét egy késôbbi idôpontban vitatják meg.

A brassói Roman Rt. vezetôségének reprezentánsai abban állapodtak meg a miniszterelnökkel, valamint Remes pénzügyminiszterrel, hogy az elkövetkezô idôszakban a társaság 150 tehetgépkocsit szállít a nemetvédelmi tárcának. A pénzügyi tárca eképpen kívánja behajtani a társaság hátralékos adósságainak egy részét.

Azonos módszerrel fog a pénzügyminisztérium hátralékos tartozásokat törleszteni a vidombáki repülôgépgyárral is, amely helikopter-javítási szolgáltatásokat nyújt a védelmi tárcának.

Ismét Távol-Nyugaton, Kanadában (5.)

Minden nagy városnak van egy utcája vagy egy tere, ahol csámcsog a szerelem. Nincs ez másként Torontóban sem. Ott is van egy ilyen utca, aminek Church a neve és amit az ottani magyarok is csak "csörcs" utcának becéznek.

Az egyik alkalommal utunk ezen az utcán vitt végig. Feltûnt, hogy vagy 3-4 utcasarknyi hosszon az ablakban vagy az erkélyen zászlók vannak kitûzve, rajta csíkokban a szivárvány színei. Elôször azon kívül, hogy nagyon szépnek tartottam a zászlókat, semmi feltûnôt nem vettem észre. Mivel a városban még másfele is láttam ilyent, arra gondoltam, biztos valami reklám-zászlók. Sôt, egyszer az országúton haladva az egyik tanyánál is láttam kitûzve ezt a szivárvány színû zászlót. Mikor ismerôsömtôl megkérdeztem, milyen zászlók ezek, válasz helyett azt ajánlotta, hogy nézzek szét, figyeljem meg a sétálókat. Látom, szerelmes párok andalognak, puszilóznak és még simogatják is egymást. Nem is lenne ezzel baj, hisz látott a világ még ilyesmit. A furcsa csak az, hogy fiú fiúval, lány lánnyal enyeleg. Este pedig — mondják — vad csókolózás és még egyéb is látható a lámpafénynél.

Megvallom ôszintén, látva e furcsa társaságot, elôbb megbotránkoztam, majd élcelôdni kezdtem. Szerencsémre ismerôsöm figyelmeztetett, nehogy szemberöhögjem ôket, mert azért még meg is agyalnak. Szabad mosolyogni, bámulni és fényképezni, de veszélyes ôket kinevetni.

Ami tényleg megbotránkoztatott és mind máig nem tudtam napirendre térni fölötte, az két 15 év körüli gyermek viselkedése volt. Azt elhiszem, hogy ilyen korban a fiúk elkezdenek a leányok után érdeklôdni, de amikor az ember meglát két fiúcskát egymással enyelegni, attól már igazán háborog.

Az egyik vasárnap az autópályán hazafele jövet, a mellettünk levô sávon csupa fiatal fiúkból álló társaság húzott el egy terepjáró kocsival. Biztos a hétvégi kirándulásról jöttek. Miután elhaladtak mellettünk, látom a kocsijuk stoplámpája fölé odapingálva a szivárvány színû zászlót. Kérdezem ismerôsömtôl, hogy ezek is? Igen, ezek is meleg-fiúk, még a kocsijukra is ráfestik a maguk "sokszínûségét" jelentô zászlójukat.

Még néhány szó erejéig továbbra is errôl a zászlóról. Vásárhely egyik kirakata elôtt állva, látom a szivárvány színû zászlót az üvegre ráfestve. Lehet, hogy aki odafestette, nem is tudja, miféle furcsa hajlamú férfiak és nôk jelképe. Ha esetleg valaki bemegy ebbe az üzletbe, és molesztálja a vendégeket vagy a személyzetet, esetleg furcsa ajánlatokat tesz, kár rendôrért kiabálni, már ha a szivárvány színû zászló — nem mást — csupán esztétikai célt szolgál. A hiba a reklámban van.

A Church utca eme szakaszának a közvetlen folytatása szintén a szerelmeseké, azzal a különbséggel, hogy akik itt ácsorognak, azok pénzért szerelmesek. Vannak ott nôk is, férfiak is. A felhozatal elég silány, többsége mondhatni, osztályon aluli, de azért akad szemrevaló is. Tizenéves kezdô csinibaba ugyanúgy, mint a negyedik X-en túli, sôt talán még nagymamák is. Minden színben és súlyban.

Felhívták a figyelmemet, hogy ne próbáljak meg integetni, vagy a kalapomat megemelni, mert ebben az utcában az ilyesminek különös értelme van. Mert, ha egy tini vesz észre és oda jön, még meg lehet szabadulni tôle, de mikor már veteránok rajzzák körül az embert, akkor nincs visszakozz.

Térjünk vissza még egy kicsit azokhoz, akiket homokosoknak, buzisoknak vagy leszbiseknek titulál a közszáj. Mivel nálunk mostanában politikai kérdésnek számít a ferde nemi hajlamok szabadon engedése, szerintem kötelezô felvetni azt is, hogy honnan az utánpótlás. Nem hiszem, hogy annyian születnek ferde hajlammal, mint ahányan vannak.

Mesélték ismerôseim, hogy van egy tornaterem, ahova a fiatalok edzésre járnak. Mert könnyen akarnak pénzt keresni, edzés után kiállnak az utcára és várják az "apuskákat". Elôször elmennek csupán azért a 100-200 dollárért, majd legközelebb megint megragadják a pénzkereseti alkalmat, de amikor a harmadik ilyen találkán is túl vannak, már a lányok nem érdeklik ôket. Az összképbe ez is beletartozik.

A parlamentben lehet a homoszexualitásról vitatkozni, de nem biztos, hogy csak az EU-csatlakozásra kell gondolni.

A külügyi tárca szerdai közleményében rámutat, hogy Románia társul a Kurd Munkáspárt (PKK) lehetséges terrorista fenyegetései miatt aggódó államokhoz.

Románia ez alkalommal is határozottan elítéli a terrorizmus bármilyen megnyilvánulási formáját, amely súlyos fenyegetést jelent nem csupán a közvetlenül érintett térségek, de a világ békéjére és stabilitására nézve is.

Románia szerint az európai demokrácia lehetôséget ad arra, hogy békés úton megoldást nyerjenek a nemzeti kisebbségek gondjai, és a kérdésben mindennemû erôszakhoz való folyamodással eszközölt nyomásgyakorlás ellen foglal állást.

Emlékeztetünk arra, hogy Románia nem ismeri el a Kurd Munkáspártot, és nem engedi meg a szóban forgó párt égisze alatt területén szervezett politikai vagy más természetû megnyilvánulásokat — összegez a közlemény.

A kormány terve, hogy felszámolja a turisztikai minisztériumot gazdaságellenes döntés és ellentétes minden olyan kijelentéssel, amely szerint a vendéglátóipar a kormányprogram kiemelt fontosságú emele — hangzik a turisztikai szakszervezetek szövetségének az állam alapintézményeihez intézett nyílt levele.

A szakszervezetiek szerint a tárca felszámolása megkérdôjelezi az alárendelt egységek normális és hatékony mûködését. Hasonló sorsa lesz a tárca közvetlen irányításában külföldön mûködô, a román vendéglátóipar határokon túli ismertetésével foglalkozó 16 turisztikai irodának is — vélik a szakszervezetiek.

A szövetség vezetôsége szerint az egyetlen megfelelô intézkedés a turisztikai tárca jelenlegi összetételében való megôrzése lenne.

Több éve alakult meg a Municípiumok Szövetsége, amely országos szintû, a municípiumi rangú városok helyhatóságait tömörítô szervezet. Azóta a szövetségen belül már több szaktestület is napvilágot látott, például a jogászoké, vagy a gazdasági igazgatóké május közepén, Csíkszeredában tartott nagygyûlésén határozták el a technikai igazgatók testületének a megalakítását. Az újsütetû szervezet tegnap és ma a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartott tanácskozását Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere nyitotta meg, méltatva a szakmai szervezet, de az egész szövetség mûködésének fontosságát.

A rendezvényre 25 municípium képviselôi jelentkeztek be, de a megnyitóra tizennégy város szakemberei érkeztek meg. Az új szervezet alapokmányát és szabályzatát már a szeptemberi, dévai közgyûlésén jóvá hagyták, így a mostani, marosvásárhelyi összejövetel napirendjén a vezetô szervek megválasztása, a szervezet költségvetésének elfogadása, a jövô esztendei tevékenységi terv elfogadása, és különbözô szakbizottságok felállítása szerepel. Ez utóbbiak: vízellátás-csatornázás, a köztisztaság, a hôenergia-termelés és szolgáltatás, a közszállítás, a közvilágítás, az útkarbantartások, a lakásgazdálkodás témaköreinek helyhatósági szakembereit tömörítik. A testületi munka lényegét abban látják, hogy az eszmecseréik, tapasztalatcseréik nyomán eredményesen használják fel a közpénzeket, javíthatják a szóban forgó szolgáltatások színvonalát.

Ha tél van, hideg van, akkor kell a jó meleg kesztyû... És mégis hírlik, hogy az elkerülhetetlen folyamat beindult: legutóbb több mint 350 személy kellett megváljon a vállalattól. Idôközben Székely Sándor (képünkön), a marosvásárhelyi MANPEL bôrgyár vezérigazgatója Svédországban járt. Hazatérése után kérdeztük a kilátásokról.

— Legutóbb akkor találkoztunk, amikor Marosvásárhelyen tartózkodott az orosz nagykövet. Azóta, tehát néhány hete, javult-e a cég helyzete? — kérdeztük az igazgatót.

— Sajnos nem javult. Továbbra is problémánk van az áru eladásával, leszállításával. A legjelentôsebb orosz partnerünk, egy moszkvai cég megmozdult, most várjuk, a napokban a képviselôit. A többi, kisebb orosz cég is igyekszik. Valamennyit fizettek. Belföldön is van némi eredménye a kemény télnek. Csakhogy a kereskedôk fizetésképtelenek, s csak a termékek eladása után akarnak fizetni. Kellene áru, de pénz nincs. Amiben még reménykedtünk, ez az árucsere-forgalom — úgy néz ki, csak jövôre fog beindulni.

— Van-e valamilyen konkrét eredménye az ön svédországi

útjának?

— Svédországban a legjelentôsebb nyugati partnerünkkel, az ELOF HANSSON-nal tárgyaltunk. Ez 3-4 éve finanszírozza a bôrbehozatalunkat. Ismeri helyzetünket, s az oroszországi eseményeket. Ôk is szállítanak oda elektronikai termékeket. Most sikerült szerzôdést aláírni velük. 150 ezer pár kesztyûrôl van szó. Tehát még ennek legyártása elôtt pénzt kapunk tôlük, ami segít a bankhitel törlesztésében. Ez igen lényeges, mert bebizonyítjuk ezáltal, hogy legalább a nyugati piacunkat meg tudjuk tartani. Tehát tavaszig van mit dolgoznunk. A jövô nyári kapacitás lefedéséhez reméljük már kicsit helyrejön az orosz piac. A holland és angol kiszállások is eredményesek voltak, legalább azon a szinten fognak rendelni, mint az idén. A dán partner, a THRANE AGENTURE képviselôjével is Göteborgban, Svédországban találkoztunk, és vele is szerzôdést írtunk alá. Angliában a termelési igazgató és az eladási osztály vezetôje járt. A tél egész Európában tombol, és mi ennek örvendünk. Reméljük, a nagykereskedôk eladják készletüket, s rendelnek... Minôségi reklamációnk az idén nagyon kevés volt, s azt is "békés" úton rendeztük.

— Mi lesz a leépítéssel? Továbbra is az elbocsátás veszélye fenyeget többszáz dolgozót?

— Ennek az elsô fázisa megtörtént. Több mint 350 személyrôl van szó. Iratcsomójuk összeállítása elkezdôdött. A kapacitást pedig szigorúan a következô évi megrendelésekhez kell igazítsuk.

— Az is hallottuk, hogy a tímármûhely veszélyben van. Talán felszámolásra ítélték? Inkább kikészített bôrt vesznek, s nem lesz szükség a saját tímárjaikra?

— Ha a tímárság minôségileg meg tudja tartani azt a szintet, amit eddig is produkált, akkor csak rájuk alapozunk.

— Onnan most kerültek ki emberek?

— Igen. Azokon a munkahelyeken, ahol nincs munka, személyzetcsökkentés van folyamatban, viszont elindult az a folyamat is, hogy akiket régebben elengedtünk, mihelyt van munkalehetôség, azokat visszahívjuk.

Az ashram vendégei a világ minden tájáról jöttek. Mindenhonnan érdeklôdnek a jóga iránt és kíváncsiak a Mester tanításaira. Jó ismerkedeni, beszélgetni a sokféle kultúrájú emberrel. A Tanító a Surat Sabt meditációs jógáról tartja elôadásait. A vendégek, a csoportok gyakran cserélôdnek, mert három-négy hétig beszélgetnek egy-egy témáról. A kezdô jógázóknak elôször egy elôkészítôt tartanak, hogy betekintést nyerhessenek a meditációs jóga világába.

A vendégek közül a legtöbben minden évben visszatérnek. Vannak itt törzsvendégek is, mint németországi társunk. Ô mondja, hogy a jelenlevôk közül sokukkal a hetvenes évek elején találkozott elôször. Ismeri a mi bécsi jógaokttaónônket, Carmen Luciát. Mindketten 1972-ben jöttek elôször Delhibe a Mesterhez. Carmen Lucia érdeme, hogy megismertette ezt a jógarendszert a magyarokkal, megszervezte a magyar központot és széles körben terjesztette.

Magyarok harminchárman vagyunk az ashramnban. Miénk a legnépesebb csoport. Mivel Magyarország egész területét behálózza ez a jógaiskola, majdnem minden várost képvisel valaki. A csoport összetétele változatos. Van közöttünk gimnáziumi diák, egyetemi hallgató, munkás, irodabeli, pedagógus, pszichológus, mûvész, természetgyógyász, egészségügyi dolgozó, van munkanélküli és nyugdíjas. Az egyik természetgyógyász a városunkban is jól ismert Simon László, aki tanfolyamokat tartott nálunk és megajándékozta hallgatóit a Vízüntô kor filozófiája címû könyvével. A legtöbb társunk egyedülálló, de a családosok, sôt, a házaspárok is megoldották családjuk gondozását és így itt lehettek. Egy házaspár boldogan újságolta, hogy kisbabát vár. Mindenki nagy örömmel vette tudomásul és megkülönböztetett figyelemben részesítette az áldott állapotban levô kismamát.

A csoport egyik furcsa tagja Boldizsár, aki családjával Budapestrôl évek óta jön rendszeresen. Meséli, hogy jelen volt elsô gyereke megszületésénél, és a szülészorvos húzta, lökte, traumatizálta az újszülöttet. Nem akarta a többi gyerekét kitenni ennek a frusztrációnak, ezért a második és a harmadik gyerekét ô segítette a világra, otthon. Ô fogta ki a babát; s a másik két gyereke nézte, hogy születik meg az új jövevény. A nagyobbik négy-ötéves segített a köldökzsinort elvágni. Lett ebbôl nagy zûrzavar! Az egészségügyiek és a városháza alkalmazottai akkor futamodtak meg, amikor bejelentette, hogy megszaporodott a családja! A gyerekei ma Waldorf-óvodába járnak. Boldizsár még a védôoltásokat sem adatta be gyerekeinek. Nem bízik a mesterségesen kialakított védettségben. Én ilyen apáról még nem hallottam!

Mondják, hogy a legtöbb jógázó a világban magyar nemzetiségû. Természetesen Indián kívül. Nemhiába nevezi a Mester Magyarországot Európa Indiájának. Úgy látszik, hogy a magyarok nyitottabbak az ázsiai szellemiségre. Honfoglaló Árpád vezérünk gyógyító orvosaira, a táltosokra gondolok. Elsô keresztény királyunk elôtt az Ázsiából jövô magyarjaink már ôskeresztények, de azok ôsei táltoshítûek voltak és sámán kultúrával rendelkeztek.

Az ashram mindennapjaihoz tartozik a délutáni csoportos találkozás, kötetlen beszélgetés. Ezt a közösségi programot satcangnak nevezik a házigazdák. A satcang hindu szó, jelentése: találkozás a Szenttel, az Igazsággal.

Nekünk minden délután magyar nyelvû külön összejöveteleket tartanak. Alkalom arra, hogy mindennap szellemi dolgokról beszélgessünk egymás között. Általában a magunk választotta bibliai témákról, a keresztény hitrôl. A Mester mindenkit arra biztat, hogy hitét, vallását megtartva, gyakorolva járjon a szeretet, az önzetlen segítség útján. Lelki, szellemi fejlôdésünk megköveteli ezt. Tanítása az, hogy mindenki a lelkét gazdagítsa és harmonikusan éljen önmagával és a világgal. "A béke veled kezdôdik" — idézem szavait.

Az ember mentális (elméjének) egészségéért minél gyakrabban lazítson, meditáljon, illetve mélyüljön el önmaga és a világ problémáinak leküzdésében; hogy visszaszerezhesse vagy megtarthassa lelki egyensúlyát és békéjét; s ezáltal testének egészségét.

Szép emlékem az elsô magyar találkozó. A csoportvezetô hölgy kösözntô szavai után mindenki bemuttakozott és elmondhatta gondolatait, hogy mi foglalkoztatja. Így aztán megtudhattam, hogy csoportunkban még gyáros is van, és olyanok, akik gazdagabbak, üzlethálózattal, komoly üzletekkel rendelkeznek. Úgy látszik, hogy Magyarországra nem jellemzô a hazai szegény jógázókról közszájon forgó élcelôdés, hogy: — Mi a jógik autója? — A Dacia-Oshawa. Az Oshawa böjtkörutat jelent.

Az elsô megbeszélésünk témája: a megelégedettség, ami gazdaggá tesz, és az alázat, amely naggyá tesz. A szellemi fejlôdésünkhöz szükség van alázatra, szeretetre és megelégedettségre. Volt, aki verset szavalt, balladát, mesét mondott, énekelt, hogy színesebbé, tartalmasabbá tegye a találkozást. A pszichológiáról is szó esett. Saját és a közösségünk otthoni helyzetét, problémáit is megbeszéltük. Általában a magyar találkozókat a vendégház tetjén kialakított teraszon tartottuk, kellemes tavaszi napsütésben. Harminchárom magyar ajkú személy szívesen járt a rendszeres találkozókra, mert mindig bizalmas, baráti hangulat uralkodott az együtt töltött idô alatt.

Mindenki próbált segíteni a másikon, ahogyan tudott és nagyon türelmesnek bizonyult a másság, a másik ember elfogadásában. Mindenkinek megvan a saját öntörvényû, egyéni útja — vallják a keletiek. A mi csoportunk ehhez tökéletesen idomult. Természetesemn és magától értetôdôen, minden külsô beavatkozás nélkül elfogadta az indiai élet szabályait.

Az ashram többi vendége idôközben a meditációs teremben beszélgetett angol nyelven. Közülük néhányan magukkal hozták a gitárjukat. A találkozók végén hozzájuk csatlakoztunk és sokáig énekeltünk. Lírai angol dalokat tanultunk bensôséges, kellemes hangulatban. Békés együttlétünk maradandó élmény. A közös éneklés alatt megéreztem, hogy hiába vagyunk különfélék, mindannyian emberek vagyunk. Mert mi mindannyian, összetartozunk.

Rómában és Madridban

— Október végén Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke, meghívottként résztvett Rómában a keresztény család kérdéseivel foglalkozó rendezvényen. Errôl sázmol be a Népújságnak az RMKDP elnöke. Politikusok és törvényhozók mondták el véleményüket a háromnapos elôadássorozatona család kérdéskörérôl. Olyan témákról esett szó, mint például: A politika a közjó szolgálatában; Az emberi jogok visszatekintôje 50 éves távlatból; A család a társadalom alapköve; Kelet-európai tevékenységek a család és a vallás védelmében. Értékelték ezen kívül a kairói és a pekingi nemzetközi találkozók eredményeit, s egyházi szempontból is vizsgálták az emberi jogokat. Szó volt a politika és az etika dimenzióiról is.

— A második napon az emberi jogok nyilatkozatának 50. évfordulóját ünnepeltük, és a Szentatya magánfogadáson fogadott — mondta a továbbiakban Kelemen Kálmán. — Nagyon szép, világos, rövid üdvözlôjében rámutatott arra, hogy a keresztény család megújulása nélkül a világ elképzelhetetlen, ennek az elhanyagolása okozza azt a rengeteg gondot, amelyre a népek, nemzetek utólag ráfizetnek. Ha a keresztény család jól mûködne és tiszteletben tartanák annak megtartó, emberalakító, egyéniségformáló erejét, kevesebb börtönre lenne szükség.

Külön teret kapott a tanácskozáson az eutanázia kérdése, és azt is részletesen tárgyalták, hogy az emberi embriónak létrejötte pillanatától van-e jogi személyisége vagy nincs. Foglalkoztak az amerikai emberjogi kérdésekkel, az emberi jogok kérdését összekapcsolták a családoi jogok védelmének kérdésével, felsorolták az Európai Parlament irányelveit, hiányosságait is. A megtisztelô meghíváson kívül, amelyet a gyulafehérvári érsekségnek és a helyi fôesperes úr támogatásának köszönhetek, jelentette ki K. K., egy olyan eszmerendszerrel gazdagodtam, amely meghatározó nemcsak a romániai magyrság, hanem az emberiség szempontjából is.

Az RMKDP elnöke november 12. és 15. között a Kereszténydemokrata Internacionálé XII. kongresszusán vett részt Madridban, az I. Juan Carlos kongresszusi központban. Elmondta, hogy az elôadások fôbb kérdésköre a Kereszténydemokrata Internacionálé jövôjét taglalta, az úgynevezett globalizációs jelenségek befolyását az egyes államokra és az egyes kereszténydemokrata mozgalmakra. Új vezetôséget is választotta. Ötrôl tízre emelték az alelnökök számát, akik között ott van Alexandru Herlea román integrációs miniszter is.

A Kereszténydemokrata Internacionálé kongresszusához kapcsolódott az Európai Kereszténydemokrata Unió /EUCD/ vezetôtanácsának ülése, amelyen Kelemen Kálmán az RMKDP elnökeként szavazati joggal vett részt, mint ahogy szavazati joggal vett részt a Kereszténydemokrata Internacionálé Kongresszusán is. Ugyanakkor az Európai Kereszténydemokrata Néppárt /EPP/ is bôvített vezetôtanácsi ülést tartott, ahová kettôs minôségében szintén meghívták Kelemen Kálmánt: mint kereszténydemokrata pártelnök és mint az RMDSZ megbízott küldöttje, lévén, hogy az RMDSZ az EPP megfigyelô tagja. Itt közvetítette Markó Béla üzenetét az RMDSZ álláspontját illetôen, a jelenlegi romániai belpolitikai helyzettel kapcsolatban.

A tanácskozást követô fogadáson, amelyet a madridi önkormányzat szervezett, megjelent Emil Constantinescu elnök is. Az RMKDP elnökének alkalma volt beszélgetni az államfôvel, aki mint mondta, hallott az RMKDP-rôl. " Ismerem önöket, ismerem a pártjukat, az RMDSZ olyankor hozakodik elô önökkel, amikor erre szüksége van." Ígéretet tett arra, hogy alkalmat nyújt ahhoz, hogy egy hosszabb párbeszédet folytassunk az ország gondjairól, közéleti kérdésekrôl, amiben mi is pozitív megoldásokkal jöhetünk a késôbbiekben. Örömömre szolgál, hogy ez a két utazás alkalmat adott arra, hogy gondjainkról olyan emberekkel beszélgessek, akikkel nem mindennap találkozunk — zárta beszámolóját Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke.

Az enyedi római katolikus plébánia és a Mustármag néven ismertté váló tanítóképz?s lányok közössége november 13-15. között tartott szemináriumot a Nevelés keresztény szellemben címmel. A találkozót azoknak szervezték, akik szívügyüknek tartják az oktatás mellett a nevelést is; vallják és vállalják a keresztény értékeket, hivatást éreznek arra, hogy az evangélium szellemében neveljenek, cselekedjenek; hogy azok, akik ebben a kérdéskörben hasznos ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek, kiépíthessenek és ápolhassanak ilyen jelleg? kovász-közösségeket.

A rendezvényen közel száz világi és egyházi pedagógus, tanítóképzôs diák vett részt Erdélybôl és a Partiumból. Elôadók: Jakabffy Tamás szerkesztô, Oláh Dénes plébános Kolozsvárról, Baróti László igazgató, Király László tanár a gyulafehérvári Szemináriumtól, Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes Déváról és Svella Adél koreográfus Csíkszeredából.

A találkozót kulturális mûsorok egészítették. Fogalmat alkothattunk, hogy mit jelent a keresztény nevelés a gyerekek szemszögébôl, amikor enyedi kisdiákok egy csoportja rögtönzött errôl elôadást.

A találkozón elhangzott gondolatokat és a részt vev? pedagógusok célját a legtalálóbban Márton Áron püspökünk szavaival jellemezhetjük: „A nevel? kezét eléje adott szabályzatok, szigorúan végrehajtott utasítások kötik. Azt kell követnie, amit az oktatásügyet éppen irányító hatóság követel. Azonban a keresztény nevelés számára érvényes legnagyobb parancs az, hogy az Isten képmását minél több lélekben minél jobban kihozza."

Kemény Zsigmond Társaság

Az est egy kis zenével kezdôdött. Muszorgszkij: Egy kiállítás képei c. mûvébôl adott elô Bartha Imola zongoramûvész. Találó, alkalomhoz illô kezdés, a képzômûvészeti tematikát mûsorra tûzô a Kemény Zsigmond Társaság november 24-i összejövetelére.

Barabás Miklós halálának századik évfordulóján Budapesten és Sepsiszentgyörgyön ez év nyarán emlékkiállítás nyílt a "márkosfalvi szegény csavargó" munkáiból, az árkosi Szentkereszthy-kastélyban pedig kollokviumot szerveztek nemzetközi részvétellel. A sepsiszentgyörgyi kiállításról, — tudtuk meg Jánó Mihály meghívott mûvészettörténésztôl, aki általában a "rutinfestô" Barabás Miklós életmûvérôl tartott elôadást. Mindenestre volt kinek. Talán "hányódik" Marosvásárhelyen is egy- két Barabás által készített miniatûr portré. Mélyen a családi ereklyében, el nem árulnák az istenért. Igazuk is van egyrészt...

Óriási életmûvet hagyott hátra, száz éve a nemzet halottjaként temették. "Üresebb" lenne a XIX. század magyar közmûvelôdése nélküle — vélekednek.

1810-ben született Háromszéken szegényparaszti családban. Enyeden nagyon sokat bizonyít, bár szülei nem festônek szánják. Szebenben találkozik a mûvelt szász középosztállyal. A Bruckenthalban németalföldi festészetet láthatott. Bukarestben eltöltött idô egy fontos momentum életében. Mások pénzt keresni jönnek ez idôben ide, aztán húznak Nyugat fele. Bemutatják a Sturdzáknak, jönnek a megrendelések. Az ötvenes években még román mûvészettörténészek a modern román festészet elindítójaként emlegetik. Azóta semmi. A híres festményét, A Vásárba induló román parasztjait is átköltöztetik a nagyváradi múzeumba. Itáliában megtanulja az akvarellfestés technikáit. Aztán Bécs és Budapest. A reformkor nagy személyiségeivel köt barátságot — Széchenyi István szerepe, bár a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója köztudottan nem bízott meg akárkiben. Ontja a munkákat.

Valahogy nem szívesen járt le Erdélybe. Amikor felbukkant mégis, megfordult Marosvásárhelyen, kihajtatott Sáromberkére, 1837-et írtak. Barabás Miklós pedig emlékiratait, amelybôl részletet olvasott fel Ferenczy István színmûvész. Az elôadás végén a Duna Televízió által készített felvételeket mutattak be a sepsiszentgyörgyi kiállításról. És Barabás Miklós önarcképét rámában, háromszéki rokonának ajánlva. Ahol már nem a márkosfalvi szegény Miklós, hanem Barabás Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként írja alá képét...

Anyanyelvünk

Napról napra hallhatók a rádióban, a televízióban, sôt a köznyelvben is az ilyen mondatok: Én nem vásárolnák ilyen cipôt; Erre én képtelen volnák; Ezért én egy banit se adnák; Ezzel a szemüveggel jobban látnák; Valutát vásárolnák. Nemcsak hallhatók az ilyen mondatok, hanem nyomtatásban is találkozunk velük. A vásárolnák, volnák, adnák, látnák igék helytelen használatával találkozunk ezekben a mondatokban. Sokan nyelvjárásiasnak tekintik ezt a használatot, ezért nem is ítélik el. Csakhogy ez a használat nem nyelvjárásias, hanem egyszerûen pontatlan, helytelen.

Miért akadunk fönn az említett igék ragozásán? Emlékezzünk iskolai tanulmányainkra! (Ne ijedjünk meg, nem az egykori nyelvtanórák kellemetlen emlékeit szeretném felidézni!) A vásárol igét a feltételes mód jelen idejében alanyi formában így ragozzuk: (én) vásárolnék, (te) vásárolnál, (ô) vásárolna, (mi) vásárolnánk, (ti) vásárolnátok, (ôk) vásárolnának. E mély hangú ige után ugyanúgy ragozzunk egy magas hangú igét is: vetnék, vetnél, vetne, vetnénk, vetnétek, vetnének. Mit tapasztalunk? Az egyes szám elsô személyében azonos a mély és a magas hangú igealak végzôdése: -nék (vásárolnék, vetnék). Ebbôl a -né a feltételes mód jele, a -k az egyes szám elsô személyének a ragja. (A többi igealakot is megtekintve azt látjuk, hogy négy formája van a feltételes mód jelének: -ná, -né; -na, -ne.)

Akik a vásárolnák, adnák formát használják, úgy érzik, hogy akkor szabályos ragozásuk, ha a mély hangú igéknek valamennyi alakjához egyformán mély hangú végzôdést illesztünk, ahogyan a magas hangú ige végzôdése is mindig magas hangú. Így kerül szabálytalanul egyesek beszédébe a vásárolnék, adnék irodalmi és köznyelvi alak helyére a vásárolnák, adnák.

Ne felejtsük el tehát, hogy a helyes ragozásmódban megvan az említett eltérés a mély és a magas hangú igék közt, de csak a feltételes mód jelen idejének egyes számbeli elsô személyében. Így helyes: (én) adnék, kapnék, látnék, vásárolnék, nem pedig (én) adnák, kapnák, látnák, vásárolnák. Hadd említsem meg, hogy az utóbbi formák is helyesek, de csak a többes szám harmadik személyében, a tárgyas ragozásban: (ôk) adnák, kapnák, látnák, vásárolnák (pl. a magyar nyelvtankönyvet).

John Gregory, az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában szereplô Aston Villa vezetôedzôje megvédte a legutóbbi fordulóban újabb piros lapot gyûjtô játékosát, a helytelen viselkedése miatt sokat kritizált Stan Collymore-t.

A csatár, akit a kiállítás miatt egy mérkôzésrôl tiltottak el, komolyabb büntetést is kaphat, amennyiben az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) vétkesnek találja ôt a liverpooli szurkolók hergeléséért.

— Collymore viselkedésének következtében komoly botrányt is okozhattak volna a Liverpool rajongói — nyilatkozta Steve Double, az FA szóvivôje.

Gregory a csatár sokadik botrányos viselkedése után is megvédte játékosát, és kijelentette, hogy minden körülmények között kitart mellette.

— Stannek nagy szerepe volt abban, hogy jelenleg a bajnokság élén állunk, ezért én sem hagyhatom cserben ôt — mondta a Villa vezetôedzôje.

Az amerikai Parlament egymillió dollárt különített el a dopping elleni harcra. A Fehér Ház elsôsorban a kutatásra szánja az összeget — jelentette be szerdán Barry McCaffrey, a törvényhozás sportügyekben illetékes testületének vezetôje.

Az AP közlése szerint a Fehér Ház a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, Juan Antonio Samaranchot is értesítette a döntésrôl és a doppingellenes harcot érintô amerikai ötletekrôl.

— Szeretnénk, ha egy független, doppingellenes testület alakulna, amelynek munkáját egy egész évben, egész nap bevethetô doppingrendôrség segítené — tartalmazza McCaffrey Samaranchoz eljuttatott levele.

A politikus, aki hazája delegációját vezeti majd a februárban esedékes nemzetközi doppingellenes konferencián, elmondta még, hogy mindenképpen szeretnék az olimpiai mozgalmat doppingmentessé, tisztává tenni.

— Az olimpikonok a világ fiatalsága elôtt példaképként jelennek meg. A sportolók küldetése azt is jelenti, hogy tisztán, becsületesen szerepelnek és nem élnek doppinggal — tette hozzá McCaffrey.

Az ausztráliai Új-Dél-Wales államban hamarosan betiltják a gyermek ökölvívó- mérkôzéseket — jelentette az AP amerikai hírügynökség szerdán.

A hírt Gabrielle Harrison, Új-Dél-Wales állam sportminisztere közölte, és elmondta, hogy a helyi kormány már döntött a törvény bevezetésérôl.

— Szégyen, hogy más államokban továbbra is engedélyezik a gyermek ökölvívó- mérkôzéseket, de így legalább Új-Dél- Wales állam kivétel lesz — nyilatkozta Gabrielle Harrison.

A törvénysértô mérkôzésszervezôket 1400 amerikai dolláros pénzbírsággal fogják sújtani. A tiltás a gyermekek kick-box-mérkôzéseire is vonatkozik.

A helyi költségvetési törvényrôl tárgyaltak

Polgármesterekkel és a helyi tanácsok könyvelôivel találkozott tegnap a megyei tanács vezetôsége. A megbeszélés fô témája az 1998. évi 189-es törvény volt, amely a helyi költségvetési forrásokról rendelkezik. A megyei önkormányzat vezetôi kikérték a települések vezetôinek véleményét arra vonatkozóan, hogy szerintük ajánlatosabb lenne, ha 1999. január 1-jétôl kezdve alkalmaznák a törvény elôírásait, vagy 2000. január 1-jétôl. Togãnel Ioannak, a megyei tanács elnökének a véleménye, hogy a pénzügyminisztérium azt szeretné, ha elodázhatná a helyi önkormányzatok pénzügyi autonómiájának megteremtését. Errôl a témáról egyébként a megyei önkormányzatok képviselôi a hét végén Nagyszebenben tárgyalnak.

Alapító tagok lesznek a szovátaiak is?

A szovátai tanács mai soros ülésén többek között határoznak a helyi adók és illetékek módosításáról, pénzügyi ellenôrzô osztály létesítésérôl a polgármesteri hivatal keretében. Ma mérlegelik azt is, hogy a szovátai tanács legyen-e alapító tagja a Helyi Tanácsok Bankjának, amelyet a Közmunkaügyi Minisztérium szorgalmaz (a különbözô beruházások finanszírozására ennek révén lehetne hitelt igényelni).

Megjelent az 1999-es Népújság-évkönyv

A nemzetközi könyvvásáron már többen hozzájuthattak a Népújság 1999-es évkönyvéhez. Mostantól a szélesebb közönség is beszerezheti az újságstandokon a 15 millió lejes összdíjazású rejtvénypályázatot, érdekes írásokat tartalmazó kiadványt. Ugyancsak ott vásárolható meg a Népújság 1999-es falinaptára, illetve névnapos zsebnaptára is.

Kitüntették Gáll Károlyt

A többszörös országos és nemzetközi gyorskorcsolyázó- bajnok, csúcstartó és késôbb edzô marosvásárhelyi Gáll Károlyt az Ifjúságügyi és Sportminisztérium nevében díszoklevéllel tüntette ki Crin Antonescu miniszter. A jelenleg 86 éves Gáll Károly 64 évet szentelt életébôl a gyorskorcsolyának (huszonötöt aktív sportolóként, harminckilencet edzôként), és 38 országos bajnokot nevelt.

Kirándulás Marosfôre

Az Egyetemisták Mûvelôdési Háza mellett mûködô Kelemen- Maros Sportturista Egyesület november 29- én, vasárnap kirándulást szervez Marosfôre, ahol egyben a szilveszteri mulatságot is elôkészítik. Indulás a marosvásárhelyi nagy vonatállomásról hajnali 4 óra 10 perckor, érkezés Marosfôre 8 óra 26 perckor. Visszaindulás 17 óra 20 perckor, hazaérkezés 21 óra 40 perckor. Az egyesület ugyanakkor még felvesz fiatalokat a hegyi túravezetôi tanfolyamra. Jelentkezés az Egyetemisták Mûvelôdési Házában, a Nicolae Grigorescu utca 19. szám alatt, hétfôn este 8 órakor.

Jól haladnak az oltással Szászrégenben

Az iskolaköteles gyerekek 71%-át, az iskolába még nem járó kiskorúak 22%-át oltották be rózsahimlô ellen Szászrégenben és környékén. A városban és környékén 27 központ létezik, ahol beadják az oltást.

Nyárádremetén és Székelyvajában a Hahota

A marosvásárhelyi Hahota színtársulat november 28- án, szombaton este 7 órától Nyárádremetén, november 29-én, vasárnap este 7 órától Székelyvajában mutatja be Angela Plati Válás angol módra címû vígjátékát. Jegyek elôadás elôtt a helyszínen kaphatók.

Tudományos ülésszak a japán harcmûvészetekrôl

A japán Shizuya Sato San, a Nemzetközi Harcmûvészeti Szövetség vezetôje és dr. Kurt Schoffmann, az Európai Harcmûvészeti Szövetség alelnöke is részt vesz azon a tudományos ülésszakon, amelyet a marosvásárhelyi székhelyû Román Budo Liga szervez, és amelynek magyarországi, lengyelországi, marokkói, franciaországi, ausztriai és romániai meghívottai is vannak. A szemináriumon a hagyományos japán harcmûvészetekrôl lesz szó. A rendezvényt november 27-én, pénteken délelôtt 9 órakor nyitják meg a marosvásárhelyi 18-as számú általános iskolában, s november 29-én, vasárnap délután 5 órakor nyilvános bemutatóval zárják.

Munka nélkül

A munkaerôt nyilvántartó hivatalok adatai szerint november 23- án 907.975 állástalan szerepelt országos viszonylatban, ami 9,2 százalékos munkanélküliséget jelent, és négy százalékkal magasabb az elôzô hónaphoz képest.

Kunszövetség alakult Karcagon <