Kénytelen vagyok olyan dolgokkal foglalkozni, amivel az RMDSZ négy éve nem foglalkozott, jelentette ki dr. Kelemen Atilla, a megyei Területi Képviselôk Tanácsának elnöke, aki a csütörtök délutáni tanácskozást névsorolvasással kellett kezdje. Ezt azért, mondta, mert "egyesek szerint olyanok voltak jelen az elôzô ülésen, akik nem TKt- tagok".

Attól volt tehát rendkívüli a csütörtöki tanácskozás, mert a TKT állandó bizottságának két tagja írásban jelezte, hogy "bizonyos procedúrák nem voltak elég világosak", illetve egyes személyek jelenléte ellen is kifogást emeltek. A TKT elnöke szerint jobb lett volna az ülésen jelezni a problémákat, nem kellett volna ilyen események tarkítsák az utolsó elôtti TKT-t. "Úgy látszik, éberen figyelôk figyelik munkámat", mondta, arra célozva, hogy olyan felhangok is voltak, miszerint nem vezeti szabályosan a gyûléseket.

A rendkívüli TKT-ülés fent említett motivációjának ellentmondani látszott, hogy a testület újratárgyalta az 1999. február 6-ra beütemezett közgyûlés teljes szabályzatát, fejezetrôl fejezetre szavazva, vagy "megerôsítették" a múltkori szavazást, vagy kiigazították azokat a részeket, amelyek körül gondok merültek fel. Attól is rendkívülinek mondhatnánk a csütörtöki tanácskozást, hogy még a tisztújító közgyûlés dátuma sem bizonyos, mert, mint kiderült, azon a napon a Kultúrpalota nagyterme foglalt. Ezt is a jövô hét folyamán próbálják megoldani.

Miután tisztázták a vitás kérdéseket, Deák Gyula, a múlt ülésen megválasztott választási bizottság elnöke a bizottság javaslatait olvasta fel a TKT-tagok, valamint a tisztújító közgyûlés küldötteinek, körzetekre és kerületekre leosztott számát illetôen. Ha nem is rendkívüli, de érdekes mozzanat volt, amikor Izsák Balázs, aki jelen volt a Deák Gyula által felolvasott dokumentum elkészítésénél, ô maga is a választási bizottság tagja, nem értett egyet az elôzôleg feltehetôen közösen összeállított javaslattal.

A hangulat már eléggé emelkedett volt, mert a körzetek és kerületek minél nagyobb számarányban szerettek volna akár TKT-tagokat jelölteni, akár küldötteket delegálni a közgyûlésre, amikor Izsák Balázs újra elôvette a múltkori szabályozást. A jelenlevôk nagy része nem is értette, mert, mint mondták, "annyira terjengôs". Akörül is vita alakult ki, hogy a múltkori TKT- döntések érvényesek-e, vagy nem. Kelemen Atillának nem volt könnyû dolga, amikor rendet próbált teremteni az egyre inkább zsibvásárhoz hasonlító tanácskozáson, és erélyesen kellett nemegyszer közbelépnie, fôleg a megyei elnök és Kiss István alelnök sûrû "fenntarásai" miatt. Kijelenti: a múlt TKT döntései vagy mind érvényesek, vagy nem. Kiss István szerint "ami neki tetszik, az érvényes, ami nem, azt szavazzák újra". Tudniillik mind Kolcsár Sándornak, mind Kiss Istvánnak elsôsorban a 8-as körzettel szemben voltak "fenntartásai", mármint a taglétszámot, illetve a közgyûlésre delegálható küldöttek számát illetôen. Markó Béla is kénytelen volt úgymond besegíteni a TKT elnökének, kijelentve, hogy olyan nem létezik, hogy egy szavazás "érvényes egy kicsit, egy kicsit nem". Hangsúlyozta, hogy a küldöttgyûlések nem a jutalmazás vagy büntetés elve alapján mûködnek. Nem a begyûjtött tagdíjak alapján, vagy a szenátori listákra leadott szavazatszám alapján "jutalmaznak vagy büntetnek" egy-egy körzetet. A közgyûlések, kongresszusok alapelve az, hogy mindenki szavazata egyenlô. A jutalmazás elve nem nyomhatja el az arányosság elvét!

Vitába bonyolódtak a társszervezetek TKT-ban való részvételi aránya miatt is (ifjúsági szervezetek, illetve a két politikai társszervezet). Tulajdonképpen itt is a szövetségi elnök vágta el a gordiuszi csomót. Javaslata nyomán dönöttek úgy, hogy a TKT-ban "nyomatékosabb hangsúlyt kell adni az ifjúságnak, és szimbolikusabbat a két pártnak (Kisgazdapárt, Kereszténydemokrata Párt).

A többórás vita végén megegyeztek, hogy a közgyûlésen is ki lehet egészíteni a TKT-t, illetve hogy a küldöttek leosztása taglétszám szerint történik. A jelölôgyûlések akkor érvényesek, ha legkevesebb 50-en vagy a tagság 20 százaléka van jelen. Olyan felhangok hallatszottak, hogy mi lesz, ha nem tudnak összegyûjteni 50 embert? Tízszer ismétlik meg a jelölôgyûlést? Markó Béla válasza az volt, hogy ahol ennyit nem tudnak összegyûjteni, az nem RMDSZ. Ne önmagukra gondoljanak, s ne kis klikkek mûködtessék a szervezeteket".

Valóban nagy kérdôjel ez, de csak így derülhet ki, hogy melyik körzeti vagy kerületi szervezet "hány pénzt ér". Nyilvánvaló, hogy a tisztújítási folyamatban semminemû engedményt nem lehet tenni, ami megkérdôjelezhetné a küldöttgyûlés legitimitását. Ahol nem tudják összetoborozni a szabályzatnak megfelelô minimális részvételi arányt, azt jelenti, hogy ott gyakorlatilag mûködésképtelen az RMDSZ, s a tisztújítás után kialakuló vezetésnek kell szemügyre vennie, mit kezd vagy mit kezdhetnek az ilyen helyzetbe került körzetekkel.

Az is kiderült, hogy a megyei RMDSZ-nek semmiféle tagnyilvántartása nincs, és emiatt a választási bizottság a '96-os adatokra volt kénytelen támaszkodni. Ennek ellenére éppen a megyei elnök és az alelnök kérdôjelezte meg a számadatok hitelességét, illetve egyes körzetek bejegyzett taglétszámát. Újra Markó Béla lépett közbe, mondván, hogy ha a megyei operatív vezetés két éve nem tudta rávenni a körzeteket, hogy pontos nyilvántartást vezessenek, az a megyei operatív vezetés bûne. Lehet, hogy nem reálisak a két év elôtti adatok. Ezért javasolta, hogy a választási bizottság tegye nyilvánossá az adatokat: milyen tagnyilvántartás alapján dolgoztak, hogy melyik körzet hány küldöttet delegálhat a küldöttgyûlésre, és ha kétely merül fel, reklamáljanak a bizottságnál.

Tény, hogy a tegnapi TKT-gyûlés nyomán megkezdôdött a visszaszámlálás a megyei tisztújítás lebonyolításában. A jelek szerint nem lesz egyszerû folyamat, s a választási bizottságnak ugyancsak oda kell figyelnie a szabályosságra, hogy elkerüljék a késôbbi bonyodalmakat, s a jövô februárban megválasztandó testületek és vezetô szervek legitimitása megkérdôjelezhetetlen legyen.

A sürgôsségi kormányrendelet, valamint a Nevelésügyi Minisztérium rendelete alapján 1999. június 14-20. között lehet feliratkozni az érettségi vizsgára. Június 26-27-én tartják a román szóbelit, június 30-július 1-jén a szóbelit anyanyelvbôl, július 2-án lesz a román , 3-án az anyanyelvi írásbeli, 4-én matematikából vagy a választott szaktantárgyból, 5- én román történelembôl , 6-án a választott tantárgyból lesz írásbeli vizsga. Július 8-án függesztik ki az eredményeket, 9-ig lehet óvni, július 11-13. között az óvásokat elemzik, 14-én függesztik ki a végeredményt.

Felemásra sikerült, de mégis tanulságos sajtótájékoztatót tartott csütörtökön délután a Prefektúra nagytermében a Kábítószer-fogyasztás Elleni Romániai Egyesület marosvásárhelyi fiókszervezete. Dr. Costea Mariana, az egyesület elnöke arról számolt be, hogy a közegészségügyi felügyelôség egészségnevelési laboratóriumával közösen felmérést készítettek a XII. osztályos tanulók körében arról, hogy mennyire ismerik a kábítószereket, ezek hatását, mit tartanak kábítószernek, hogy fogyasztottak-e már drogokat, s hogy van-e ilyen szándékuk a jövôre nézve...

Sajnos az összértékelés nem készült még el, s így az egyesület saját eredményeirôl számolhatott be. A kép azonban a részeredmények alapján is eléggé sötét, s mindazok figyelmébe ajánljuk, akik szerint mi még távol vagyunk a veszélytôl. Nos, a megkédezett több mint félezer végzôs diák közül (23,8 százalékuk fiú, 72 százalékuk lány, 21 százalékban vidékiek) a névtelen kérdôíven 48 vallotta be, hogy alkalmilag vagy rendszeresen fogyaszt kábítószert, 68-an pedig készülnek arra, hogy kipróbálják. A megkérdezettek 86,5 százaléka ismeri a kábítószereket, 82 százalékuk tudja, hogyan kell szedni azokat, 35,6 százalékuk tájékozott a beszerzés lehetôségeirôl, 18,5 százalékuk tudja mennyibe kerül egy marihuána cigaretta, három százalékuk pedig ismeri egy gramm heroin árát. A legtöbb diák az iskolában találkozott a kábítószerekkel, de vannak, akik a családban a szülôktôl kapták az indíttatást. A megkérdezett tanulók több mint fele dohányzik és alkoholt is fogyaszt, noha tudja, hogy mind a kettô drognak számít. Sokan fogyasztottak közülük gyógyszer-alkohol koktélt is. A legrosszabb a helyzet a Papiuban, ahol 13-an vallották magukat kábítószer-fogyasztónak, a gazdaságiban hatan, a mezôgazdasági iskolában pedig hárman állítják, hogy rendszeres fogyasztók, s az egyéb kérdésekre adott pontos válaszaik valóban alátámasztják az állítást. Van tehát mit tenni ezen a téren, annál is inkább, hogy a tanulók több mint 90 százaléka teljesen tájékozatlan abban, hogy kihez fordulhat akkor, ha meg akar szabadulni ettôl a szenvedélytôl.

A sajtó képviselôivel való találkozás második részében dr. Jimborean Gabriela , a marosvásárhelyi tödôklinika vezetôje tartott érdekes elôadást a dohányzásról, aminek nem egy jéghideg teremben, hanem kényelmesebb feltételek között és nagyobb közönség elôtt kellett volna elhangzania, ahol a mikrofon is mûködik, hogy minden szó hallható legyen.

Az egyesület kezdeményezése mindenképpen figyelemre méltó, s remélhetôleg lesz még folytatás is, sokkal jobb feltételek között.

A román illetékesek elmondták, hogy a romániai történelmi egyházak igényei alapján összeállítottak egy listát kétszáz volt egyházi ingatlanról, amelyeket igyekeznek a lehetô legsürgôsebben visszaadni egykori tulajdonosaiknak — közölte Semjén Zsolt, az egyházi kapcsolatok titkárságának vezetôje.

A magyar nemzeti kulturális örökség minisztériumának helyettes államtitkára azt követôen nyilatkozott az MTI tudósítójának, hogy megbeszéléseket folytatott Gheorghe Aghelescuval, a román kormány vallási ügyekért felelôs államtitkárával.

A találkozón Semjén Zsolt kifejtette azt a magyar álláspontot, amely szerint alapvetô fontosságú, hogy az egyházak visszakapják valamilyen formában az állam által elkobzott ingatlanaikat, rendezzék az olyan egyházi ingóságok, mint például az irattárak ügyét. Magyarország ugyancsak alapvetô állampolgári jognak tekinti az iskolaválasztás szabadságát, így természetesnek tekinti, hogy az adófizetôk pénzébôl az állami és az egyházi iskolák egyforma támogatást kapjanak.

Az egyházi kapcsolatok titkárságának vezetôje emlékeztette partnerét arra, hogy a Magyarországon mûködô román ortodox egyház minden igényelt ingatlanát visszakapta, sôt a magyar állam visszaadta az ortodox egyháznak az egykori Gozsdu-alapítvány egyházi részét is. A román ortodoxok Magyarországon évi 23 millió forint állami támogatást kapnak.

A magyar fél a kölcsönösség alapján kész minden komoly gesztusra - hangsúlyozta a találkozón Semjén Zsolt, és érdeklôdött, hogy miért topog egy helyben annak a 21 ingatlannak az ügye, amelynek visszaadásáról a román kormány már sürgôsségi rendeletet hozott. Aggodalomra okot adónak tartotta azt is, hogy a román képviselôház jelenlegi álláspontja szerint Romániában nem mûködhetnének egyházi fennhatóság alatt állami támogatásban részesülô laikus iskolák.

Gheorghe Angelescu arról tájékoztatta partnerét, hogy a román illetékesek prioritási listát kértek a történelmi egyházaktól visszaigényelt ingatlanaikat illetôen, s ennek alapján kijelöltek 200 ingatlant, amelyet az elképzelések szerint a legsürgôsebben visszajuttatnának eredeti tulajdonosaiknak. A találkozón megállapodás született arról is, hogy a megbeszéléseket hamarosan Budapesten folytatják.

Bukaresti látogatása során Semjén Zsoltot fogadta Teoctist pártriárka, a román ortodox egyház vezetôje is. Ezen a találkozón egyetértettek a felekezeti oktatás megnyugtató rendezésének fontosságában.

A magyar helyettes államtitkár nyilatkozatában úgy fogalmazott: meglátása szerint a román ortodox egyház már eldöntötte, hogy ortodox püspököt küld Gyulára. A magyar kormány ezt a kérdést teljes mértékben az egyház belügyének tekinti, s "ha a püspök megérkezik Gyulára, nagy szeretettel és tisztelettel fogadjuk majd".

Ha a kormánykoalíció nem tesz le az ostoba agresszivitásról és arroganciáról, az ellenzék nem fog részt venni a parlament tevékenységében — jelentették ki az ellenzéki pártok vezetôi.

Az ellenzék követelését Ion Iliescu volt államfô, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezetôje foglalta össze. Nyilatkozatában Iliescu biztosítékokat követelt "az ellenzék demokratikus és alkotmányos jogainak tiszteletben tartására". A volt elnök szerint ilyen garanciát az jelenthet, ha az összes parlamenti párt aláír egy megállapodást és a kormánypártok "ünnepélyesen írásban vállalják, hogy kiküszöbölik mondazokat a gondokat, amelyek a parlamenti együttmûködést gátolják, véget vetnek a hatalommal való visszaélésnek".

Az ellenzék a parlamenti együttmûködést gátló legsúlyosabb problémák közé sorolja, hogy a szenátus alkotmányellenesnek minôsítette azt az ellenzéki indítványt, amellyel "figyelmeztetni" akarták Emil Constantinescut államfôt, valamint azt, hogy a képviselôház "megengedhetetlen módon engedett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyomásának az oktatási törvényt illetôen" — azaz nem fogadta el azt a javaslatot, hogy tiltsák meg Romániában a nemzetiségek anyanyelvén oktató felsôfokú tanintézetek alapítási jogát.

Az ellenzéki pártok — a PDSR, a Nagy-Románia Párt (PRM), valamint a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) — vezetôi már megkezdték az egyeztetést az ellenzéki honatyák sztrájkjáról. Valeriu Tabara, a PUNR elnöke azt szeretné, ha a bojkott csak a két ház plenáris üléseire vonatkozna, a bizottsági munkára nem. Corneliu Vadim Tudor, a PMR vezetôje pedig csak egyet tart fontosnak, azt, hogy érjék el az elôrehozott választások kiírását. Egyben arról biztosította a másik két pártot, hogy ha azok kivonulnak a törvényhozás munkájából, a PRM szolidaritásból velük tart.

Radu Vasile kormányfô meghatározott idôre szóló "társadalmi tûzszünetet" kér, és ennek érdekében tárgyalásokat javasol a szakszervezeteknek és a vállalkozók képviselôinek. A szakszervezetek fenntartásokkal fogadták a miniszterelnök kezdeményezését.

A kormányfô azt javasolja, hogy a kormány, a szakszervezetek és a vállalkozók képviselôi a jövô héten, csütörtökön kezdjék meg a tárgyalásokat a gazdaság szanálásához elengedhetetlen lépésekrôl és az ezeket kísérô szociális intézkedésekrôl. A miniszterelnök felkérte a Gazdasági és Szociális Tanácsot, hogy a javasolt tárgyalások megkezdésére készítsen felmérést az ország gazdasági és szociális helyzetérôl, és tegyen javaslatokat a helyzet javítására — közölte a kormány szóvivôje.

A tárgyalások kezdeményezésével egyidôben — mintegy a jó szándék jeleként — a kormány csütörtökön úgy döntött, hogy egyelôre elhalasztja a gépkocsi-üzemanyag illetékének jelentôs növelését, és megígérte azt is, hogy módot keres a közalkalmazottak 13. havi bérének kifizetésére. Néhány nappal korábban még azt közölték, hogy a közalkalmazottak — az oktatásban dolgozók kivételével — az idén nem kapnak 13. havi bért.

A legnagyobb szakszervezeti szövetségek vezetôi fenntartásokkal fogadták a miniszterelnök tárgyalási kezdeményezését. Bogdan Hossu, az Alfa szakszervezeti konfederáció vezetôje azt hangsúlyozta, hogy a társadalmi paktum megkötésének lehetôsége mindenekelôtt a kormánytól függ, attól, hogy a kormány mennyire hajlandó figyelembe venni az egyes gazdasági ágazatok átszervezésére tett szakszervezeti javaslatokat.

Matei Bratianu, az Országos Szakszervezeti Tömörülés alelnöke úgy vélte, a megállapodást két hónapnál korábban nem lehet aláírni. - Addig nem írunk alá semmit, amíg bizonyos dolgokat meg nem oldanak a bér-ár kapcsolatban, nem készülnek gazdasági fejlesztési tervek, nem állítják fel a munkaügyi bíróságokat és nem tartják tiszteletben a szakszervezeti jogokat — sorolta, mi mindent kellene rövid idôn belül megoldani.

Megkezdôdött az emberiség legnagyobb vállalkozása

A kazahsztáni Bajkonur ûrrepülôtérrôl péntek reggel — közép-európai idô szerint 7 óra 40 perckor — sikeresen startolt a Zarja (Hajnalpír) funkcionális és tehermodul, amelyet háromlépcsôs Proton-K hordozórakéta állított pályára.

A Zarja a Füldtôl 341 kilométeres magasságban állt pályára, amely hajlásszögének a síkja az Egyenlítô hajlásszögének síkjával ugyanúgy 51,6 fokos szüget zár be, mint a jelenleg is a bolygónk körül keringô Mir orosz ûrállomásé.

AZarja a pályára állás után kibontotta napelemtábláit, amelyek a szókséges energiával látják el az ûreszközt — jelentette az APF és az ITAR- TASZSZ.

Az amerikai közremûködéssel az orosz ûrhivatal által legyártott egység fellövésénél jelen volt Igor Szergejev orosz védelmi miniszter, valamint a nemzetközi ûrbázist építô országok ûrhivatalainak vezetôi.

A nemzetközi ûrállomás kialakításán már több mint öt éve munkálkodnak orosz, amerikai, kanadai, japán, valamint az európai ûrhivatal szakértôi, s a különbözô értékelések szerint a program költsége 24 és 90 milliárd dollár között lesz — az orosz részesedés 30 százalékos. (Az orosz modul fellövése egyébként Moszkva pénzügyi nehézségei miatt késett, többszöri halasztást követôen.) A tervek szerint csaknem félszáz fellövésre lesz szükség az új ûrállomás kiépítéséhez, és ez az ûrbázis váltja majd fel a már 13. éve az ûrben keringô Mir ûrállomást. Az orosz ûrbázis sorsáról ugyanakkor még mindig nem született végleges döntés Moszkvában.

A Hrunyicsev orosz ûrkutatási központban csaknem 250 millió dollár költséggel, az amerikai Boeing cég közremûködésével legyártott Zarja modul csaknem öt méter átmérôjû, 24,2 tonna tömegû, és közel 6 tonna üzemanyagot visz magával. Utánpótlás nélkül 430 napig képes keringeni az ûrben. Az orosz szakemberek egyébként egy tartalék modult is elkészítenek, ha mégis valami baj történne a most fellôtt egységgel.

A nemzetközi ûrbázis hat év alatt épül ki, és 2004-ben a különbözô részegységek és modulok egybekapcsolása nyomán az ûrállomás összesen 470 tonna tömegû lesz, és a tervek szerint 15 évig üzemelhet majd a világûrben. A Zarja feladata lesz, hogy ellássa energiával a sorra érkezô egységeket, és végrehajtsa a szükséges pályamódosításokat. Emellett e modulhoz kiköthetnek az orosz Szojuz TM és Progressz jelzésû személyszállító és teherûrhajók. A tervek szerint a Zarjához december 3-án kapcsolódik az amerikai NODE-1 jelzésû átjáró-modul, amelyet ûrrepülôgép visz majd magával, s a harmadik, az orosz szolgálati modul 1999 júliusában várható. Az új ûrállomás elsô legénysége várhatóan 2000 januárjában lakhatja be a már pályán lévô részegységeket.

A Német Szövetségi Köztársaság szebeni fôkonzulátusa közli, hogy az idegenrendészeti törvény 84. paragrafusának megfelelôen kiállított meghívólevél felmutatása esetén elvben nem kötelezô az egészségbiztosítás megkötése.

A fôkonzulátus fenntartja azt a jogát, hogy rendkívüli egyéni esetekben ragaszkodjon az egészségbiztosítást igazoló irathoz.

Szükséges gyakorlattá váláshoz akar hozzájárulni a Rhododendron Környezetvédelmi Szervezet egy városi tanácsi határozattervezet elôkészítésében a zöldövezetekre vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy kötelezôvé válna az érintett lakók véleménye.

Ha egy fát ki akar vágni valaki, meg lesz az intézményesített forma, ahogyan érvényesül a lakosság hozzáállása.

Szeretnénk felkérni az érdekelteket, hogy járuljanak hozzá írásban egy minél jobb határozattervezet születéséhez. A vitafórumok megszervezéséig küldjék el javaslataikat a Rhododendron címére: CP 56., of. I, Marosvásárhely.

A Romsat Cable Tv & Radio társaság által összehívott sajtóértekezleten pontosan az Antena 1 marosvásárhelyi munkatársai érdeklôdtek afelôl, hogy technikai szempontból miért nem tökéletes a kábeltelevízión közvetített adásuk? Kérdésükre az volt a válasz, hogy a Somostetôn lévô torony két adósugár-nyaláb között helyezkedik el, ez okozza a mûsorközvetítés zavarait. De amint az Antena 1 helyi stúdiója a Grand Szállónál berendezkedik, lehetôvé válik annak megoldása, hogy közvetlenül kábelen továbbítsák a jelt, ami rövidesen minôségi változást eredményez.

Egy újságíró megkérdezte Stuart Robertstôl, az amerikai Metromedia képviselôjétôl, mi a véleménye arról a jelenségrôl, hogy mind többen nézik illegálisan az HBO mûsort? A cég kelet-európai igazgatója kénytelen volt beismerni, hogy a jelenleg használt technika sebezhetô, azaz nem nyújt a kábeltelevíziós társaság számára védettséget azzal szemben, hogy olyan személyek is kövessék ezt az adást, akik nem fizettek elô az HBO csatornára. De, mint mondta, segítenek a bajon, éspedig úgy, hogy — idôvel — minden Romsat- elôfizetô vevôkészülékére egy kis dobozt helyeznek. Ennek a szûrôkészüléknek olyan intelligens memóriája van, amelyet még senkinek sem sikerült kijátszania. Különben négyóránként önmûködôen megváltoztatja a saját kódolását, ahol konverterrel rendelkezik a vevôkészülék, ott az is megmarad és ugyanúgy kell majd a kívánt csatornát, mûsort kiválasztani a távirányítóval, mint jelenleg.

A sajtókonferencia vezetôje elismételte azt a tervüket, hogy abonánseiknak programcsomagokat ajánlanak fel és ezekkel a programcsomagokkal a legváltozatosabb igényeket is kielégítik. Az, hogy például mind a különféle, nevelô jellegû mûsorokra vágyók, mind azok, akik a dzsesszt muzsikát, a rockmuzsikát vagy a szimfonikus zenét kedvelik, megtalálják a kínálatban, amit keresnek, csak idô kérdése, hiszen a cégnek komoly elhatározása a mostaninak többszörösére növelni a mûsorok számát.

Ugyanakkor azt illetôen is döntés született, hogy új, korszerû alapokra helyezik a Romsatnál a számlázási rendszert. Az említett kiegészítô készülék (boksz) segítségével az is lehetôvé válik, hogy a szolgáltató a távolból ellenôrzés alatt tartsa az elôfizetôt. Így megtörténhet, hogy az, mikor mûködésbe helyezi a televízióját, a képernyôn egy felhívást pillant meg, amely körülbelül így hangzik: "Kérjük, hogy két napon belül rendezze a cégünkkel szembeni tartozását. Ellenkezô esetben kénytelenek leszünk kikapcsolni a hálózatból." Az udvarias, de alkudozást nem tûrô figyelmeztetést követôen pedig ténylegesen magára hagyják azt, aki megfeledkezik az elemi kötelezettségérôl.

Az éjjeliôr nem látott, nem hallott semmit

Csütörtökrôl péntekre virradó éjjel — egyelôre — ismeretlen tettesek behatoltak a marosvásárhelyi Predeal vendéglô udvarán levô Scala gyorsfotó üzletbe, ahonnan elvittek hat darab Praktika, Skine, Unomat típusú fényképezôgépet, egy Unomat videótáskát és több mint 2,5 millió lejt a pénztár alatti fiókból. A kár összértéke 6,8 millió lej körül van.

Ottjártunkkor a rendôrség helyszínelt, ujjlenyomatokat vettek. Amint az alkalmazottaktól megtudtuk, az egyik bejárati ajtó fölötti kis ablakot feszítették fel, ahol valószínû, hogy kiskorúak hatoltak be. A bûntettet Oprea Lavinia, az üzlet egyik munkatársa vette észre, 8 órakor. A helyiségben rendetlenséget talált, a pénztárat is megmozdították, de nem tudták kinyitni. Távozáskor egy széket tettek egy másik, magas ablak alá, arról másztak ki. A tavasszal hasonló módszerrel a vendéglôbôl is vittek el pénzt. Az udvar éjjeli ôre azt nyilatkozta, hogy ô semmit nem látott, hallott.

Kedves marosvásárhelyi családok!

Az országos Családok és Nagycsaládok Egyesülete, két hétre Kárpátaljáról szeretne elhozni gyermekeket, így is segíteni azon szülôket, akiket nagy árvízkárok értek.

Ezen humanitárius akciónkhoz kérjük támogatásukat.

Mindazon családok, amelyeknek anyagi helyzetük lehetôvé teszi egy vagy két gyermek fogadását, szíveskedjenek a legrövidebb idôn belül jelentkezni a 145-755-ös vagy 210-310-es telefonokon, megadva pontos címüket, személyi adataikat.

Ugyancsak felkérjük azon nemzetközi szállítási vállalatok vezetôit, akik vállalnák a gyermekek Marosvásárhelyre, illetve vissza (Kárpátaljára) szállítását, szíveskedjenek jelezni ugyanazon telefonszámokon.

Azon személyek és magánvállalkozók, akik anyagilag támogatnák ezen tevékenységünket, pénzadományaikat a marosvásárhelyi Nemzetközi Felekezeti Bankban levô 251110002701005320213-as számlaszámunkra fizethetik be.

Az akció sürgôssége miatt szíveskedjenek e hónap 25-ig tájékoztatni szándékukról, döntésükrôl.

Tisztelettel ANFFMR vezetôsége

A londoni székhelyû Flemings nemzetközi beruházási bank csütörtökön a fôvárosban megállapodást kötött az ATA-val, s abban vállalja, hogy maximum 45 napon belül stratégiai beruházót talál a galaci SIDEX számára.

A fémipari kombinát ügyvezetô igazgatója, Gh. Ionescu reményét fejezte ki, hogy a 35 százalékos részvénypakett magánosítáásval biztosítani lehet a beruházási program továbbvitelét és a munkafolyamatok folytatásához szükséges tôkét.

A szerzôdés sikere külföldi megbízhatóságot is jelentene a SIDEX-nek, továbbá ama lehetôséget, hogy társuljon az EU-ban mûködô öt fémipari óriás egyikével.

A galaci SIDEX 35 ezer embert foglalkoztat, évi termelése eléri a csaknem 7 millió tonna acélt és késztermékeinek a felét exportálja.

Az Erdélyi Gazda novemberi száma a fenti címmel mellékletben közli azt az Adatlapot és Nyilatkozatot, amely az RMGE, a Magyar Falusi-tanyai Vendégfogadók Szövetsége és az Erdélyi Vendégfogadók Szövetsége vendégfogadók egyéni és települések közös ajánlatait foglalja majd egybe, a faluturizmus fejlesztése és egy katalógus megjelentetése céljából.

A szolgáltató cégek reklámja, hirdetése megrendelésük alapján közölhetô, olvassuk a kitöltési útmutatóban, azáltal, hogy bekerül a katalógusba, a vendégfogadó ajánlata megjelenik a Faluturisztikai Információs Iroda adatbázisában is. Bôvebb tájékoztatást a katalógus levelezési címén kaphat az érdeklôdô: Redacþia Erdélyi Gazda, 3400 Cluj- Napoca, B-dul 21. Dec. 1989., nr. 116. O.P. 13. C.P. 943. A lap arra kéri olvasóit, hogy az adatlap és a belépési nyilatkozat nyomtatványát lehetôségeik szerint sokszorosítsák és osszák szét a falusi turizmusban érdekelt ismerôseik között.

PUNR-sajtótájékoztató

A múlt heti sajtótájékoztatón elhangzott újságírói kifogásra némileg reagálva, miszerint mindig, mindenek fölött a magyar veszélynek van prioritása, "hazaszálltak" az egységpárti honatyák, noha Dobrescu szenátor egy kis idôre még a parlamentben maradt. Elmesélve a heti ellenzéki kivonulást és a parlamenti bojkottot elôidézô indítvány tartalmát, hogy értsen abból a vidéki újságíró és olvasó.

Lazãr Lãdariu a 123-as cikkely körül támadt parlamenti vitákról szólva feltette a költôi kérdést is, Asztalos Ferenchez, a képviselôház tanügyi bizottságának alelnökéhez címezve: 500 ezer magyar aláírást lobogtatva, miért nem kérdezett meg 23 millió románt? De, hogy a sajtó megbizonyosodjon, hogy ôt a Maros megyei választók küldték a parlamentbe, elmondta, hogy beszélt Bãsescu közlekedési miniszterrel, annak érdekében, hogy a románzsákodi kolostorhoz vezetô elhagyatott útról tessék többet gondoskodni... S ha már helyi jellegû gondokról van szó, a megyei szervezet elnöke a PUNR tanácsosai védelmére kelve elmondta, hogy hiába akarnak jobbítani a megyei és városi gondokon, ha azt más pártok képviselôi leszavazzák. Egyébként is — mondotta — a párt nem törekszik nagy melldöngetô látványosságokra.

Hideg van, itt a tél, hogy miért nincs meleg víz és olcsó fûtés, azt is megtudtuk Dobrescu szenátortól: mert a várost az RMDSZ vezeti. Nos, hát ennyit a heti péunérés panaszokról.

"Szemét népség ez, mocskosteste-lelke, / hazug, kétszínû és alattomos, / minden pimasz gazságban otthonos, / a tisztes munkát sohasem szerette " (Jánosházy György) * "Erdélyi barátainknak negatív jövôképük volt, nemigen bíztak a holnapban. Ebbôl fakadt ironikus, szkeptikus viszonyuk a világhoz." (Heller Ágnes) * "Szavaink nem hagynak el. / Mi hagyjuk e testünk melegét." (Benô Attila) * "míg csak futja erôd, verseket írj szaporán" (Szabó György) * "Bár jól tudom, hogy erre nincs elég ok — azt élem, hogy mindenhonnan lekéstem " (Tóth István) * "Tegnap este, három héttel vízkereszt után, miután ágyba bújtam, azt kérdezi tôlem a feleségem: mitôl van neked ilyen jó fenyôfa illatod? (Nem az a pizsama volt rajtam, amelyikben a tûlevelet találtam.) (L.ZS) * A falu polgármesterének ekkor merész ötlete támadt: hét végén, ketrecben ki kell állítani a libát." (Tóth Mária) * "ott aludjam ólom álmom hol lehulltan földet ettem " (Gombos Szilárd) * "Hétszáz tonna angol szôr gyûlt össze egy év leforgása alatt." (Kali Kinga) * "Csak a fekvôhelyként használt szalmazsák szokott ismétlôdni örökös bolyongásaim kelléktárában." (Szakács István Péter) * "aki bukását fájlalja, / többé vackát nem leli." (Gál Attila) * "A vizelde oldalán egy alig észrevehetô, a fajanszmedencével azonos színû s annak részeként kiképzett gombra mutat, melyet pisilés után kell megnyomni, akkor elindul a zuhatag." (Gergely Tamás) *"...megunva a próféciát, Llosa beteljesítve Semprun hírhedt jóslatát (írótársa indulásakor az orra elôl nyert el egy nagy rangú nemzetközi díjat), nekiállt otthon csinálni forradalmat, és indult az elnökválasztási kampányban..." (Bogdán László) * "méltónak találtattam boldog ítéletre: táncolni világok végezetéig" (Fazakas Attila) * "A tisztek összenéznek, s állnak elôtte, mint vasdoronggal a gazdák a sarokban lapító görény elôtt..." (Kiszely Gábor) * Ismerôs nálatok az a kifejezés, hogy a fájdalom "elsasul"? Így vagyok én most: elsasultam, belesasultam (tehetetlenné zsibbadtam) az aggodalomba. (Székely János) * "Amikor egykori osztálytársamnak, Kriza Ágnes operaházi énekmûvésznônek a minap megpendítettem, hogy látni kívánom, mert Zoltán Aladárról szeretnék vele beszélgetni, végére sem értem mondatomnak, visszaszólt a dróton: "Belôle élek ma is!" (László Ferenc)

— Körülbelül 50 olyan hely van Marosvásárhelyen, ahova az utcában vagy a környéken lakók rendszeresen ledobálják a szemetet — tájékoztatott Karácsony László, a Salubriserv Rt. igazgatója. A Grivica rosie utcában (a fényképen látható) tettünk elôször egy, majd két szemeteskukát, megadtuk a lehetôséget, hogy civilizáltan tárolják a hulladékot, s mégis a földre és a Poklos-patakba öntik. A fent említett kukákat mindennap kiürítjük, a kiöntött szemetet egy héten egyszer. Van két személy, aki mindennap felírja, hogy hol látta a gazda nélküli szemétbuckákat, s mikor összegyûl egy kocsira való, elmegyünk, s felszedjük azokat. Megtörténik, hogy csak gépekkel tudjuk felmerni a szemetet, s ilyenkor még több idôbe és energiába kerül. A Salubriservet az utcákról összegyûjtött szemét köbméteréért fizeti a polgármesteri hivatal,s az eldobált szemét is ide tartozik. Mindenki tiszta várost akar, de a szemetelôket senki nem bünteti meg, sem a polgárôrök, sem a környezetvédelmi felügyelôk, sem a polgármesteri hivatal alkalmazottai, és sajnos a szomszédok sem szólnak rájuk — vélekedik az igazgató.

Tulajdonképpen V. Szász István volna, vagy még ennyi se, az a V. viszont legalább olyan jól hangzik neve elôtt (vásárhelyiségét jelezve), mint J. K. Gailbraith két szép "kisneve". Vénszásznak én hívom, mert minden olyan vénemberes rajta, az alakja (kicsit medvés), a nagy ôsz feje, menése, tempója, amint rágyújt kapadohányból való, oroszlánirtó bolti cigarettájára, valós vagy csak megjátszott lassúsága mindenben, ami esetleg fontos lehet itt, ezen a sárgolyón. Vénszászt ismertem korábban is, bár ô errôl vagy nem tud, vagy túl nehezen realizálja (l. az öregességérôl szóló mondatot) —, hajdanában, még mikor pedás voltam (vagy kétszer), és volt a tanárképzô fôiskolának kétnyelvû diáklapja is (a magyar oldalak mentora boldog emlékezetû Kicsi Antal tanár úr volt), a városbeliek (vagyis a "kintlakók") közül többen hoztak írást, jobbára (rossz) verseket, és a többnyire botcsinálta szerkesztôk (közöttük ott fontoskodtam magam is, tiszta hiába) bizony vízzel fôztek. Akadt szerzôink között birkózó is, volt elvtársi támogatottságú kékharisnya (kultúrkurva); tehetség, az alig.

Vénszászra úgy emlékszem, hogy eljárt az Aranka György nevét "viselô" irodalmi körre (ennek minôségérôl így utólag nem tartom ildomosnak nyilatkozni), szóval mi, pedások, sznobmímelôk is ott feszítettünk, és idônként "szót" kérve mondtunk valami butaságot, csak hogy mi is szerepeljünk. (Ott, ahogy emlékszem, igazából csak a még bolyais Mózes Attila értett a labdakezeléshez, és ketten Kicsi Antallal olyanok voltak, mint amikor Karinthynál a jó tanuló felel.)

Na, Vénszász már akkor verselgetett, nem ítélném meg, hogyan. Aztán a társaság szétriadt, a zöm vidékre került, ott bujdokolt, ahol tudott, mások egész egyszerûen kijárták, hogy kirándulni mehessenek pl. Prágába, aztán a budapesti városnézés után elfelejtettek visszajönni, úgy leléptek az Irannational buszról. Vénszászról '90 után hallottam ismét, elôbb nem ismertem fel, hiszen ô is elderekadott, nemcsak én, de aztán valahogy az ismét kezembe került versei alapján rekonstruáltam az egész krimit, és lelepleztem a tettest.

Ô ez. Nagyjából ugyanazt írja, mint akkor, csak most már kiteszi a vesszôt is, ha szólok neki. Beleásta magát a magyar mitológiába, azt mondja, van ilyen. Közben rezet domborít, az pedig költséges mulatság, mert a réz drága. Hellyel-közzel meg-megjelenik egy-egy verse a lap irodalmi rovatában, Vénszász elbabrál az anyaggal, forgatja, nézegeti, tapogatja, finom kis jeleket tesz rá, mint egy poentilista. Közben valószínûleg nem fél, hogy vele is elbabrálgat még az idô. Kibabrálni már nem tud, mert ez az ember rettenetesen megtanulta a türelmet, és bár sejtem, hogy vannak eget romboló indulatai is, ô inkább szelíden félredûti busa fejét, és Horatiust idézi versének mottójában: "Versfaragásra vitt / a merész nyomorom."

Hétágú síp címû, saját kiadású verseskönyve úgy teljes, hogy domborításainak reprói is benne találhatók, A Nap leánya, a Napimádók, a Napéjegyenlôség, a Sámán, a Gyökérszellem, az Égi pásztor, a Barbár király, a Napszekér, a megsebzett bika, az égi madár, griffek, fônix és turul, Emese álma és Szent István király. És van versei között egészen "oda nem illô" is, pl. ez a nyolcsoros: " Táncol a kócsag / villog a réten / tajték a tolla / lángol az éjben // Égre repül föl / csôre a hajnal / harmat a vére / fényzivatarral " (Fényzivatarral)

Egyszer a Népújság szerkesztôségének 76-os szobája elôl elloptak egy hatalmas kenyeret. Vénszász kint cigarettázott a kis asztalkánál, éppen csak belépett egy asszonypercre, hogy valami folyóiratokat átvegyen. Hát mire vissza, a kenyér oda!

Na aztán emeletrôl emeletre, elô s hátra, de a taligakeréknyi kenyér — hétfôtôl péntekig élt volna belôle a család, a Lupény utcában sütik, "hozott anyagból" —, már ki tudja, miféle fényes szatyrokban, miféle újabb éhes szájak irányába gurult.

Más kárvallott egészen kikészült volna egy ilyen abszurdtól. Vénszász felhívta a feleségét. Hogy ez van. És hogy én is igazolni tudom a különös incidenst. Igazoltam . És most, Isten neki, írásba is adom.

Mert az még hihetô, hogy az ember verset ír. Azt is be lehet adni, hogy vörösrezet domborít, és kiállítást rendez munkáiból a Bernády Házban, az unitárius tanácsteremben.

De hogy fényes nappal, a szerkesztôségi folyosón csak úgy, mint Kurt Vonnegutnál a derült égbôl jövô tökönrúgás, elvigyék orra elôl a mindenhetit — hát ezt bizony magam sem hinném, ha nem láttam volna, hogy már nincs meg a hatalmas cekkerrel a duvadt házicipó.

Vénszász többé sem jön kenyérrel hozzám. De verssel szívesen bármikor. Rendszerint kéthetente érkezik, két irkalapnyi mutatvánnyal. Nem áraszt el verseivel, mert ama lopás óta jól tudja: kevéssel is jól kell lakni.

TISZTÍTÓ KÚRÁK

Ahhoz, hogy sejtjeink, szerveink, és védekezô rendszerünk megfelelôen tudjanak mûködni, már fiatal és középkorban fontos a szervezet állandó tisztítása és karbantartása.

Mindennapi rohanó élettempónk következtében hajlamosak vagyunk, hogy testünkre ne figyeljünk kellôképpen. Elvárjuk szervezetünktôl, hogy mindennap szolgáljon, de ehhez mi is hozzá kell járuljunk. Idônként ajánlott beiktatni testi- lelki pihenôket. Ilyen pihenôk a tisztító kúrák, amikor szerveink pihennek és megújulnak.

Fiatal és termékeny korban lévô embereknek nagyon fontos a pihentetô tisztító kúra, mert megelôzi az idôskori súlyos betegségeket. A tisztító kúrákkal a nemzô korban lévô nôk és férfiak megôrizhetik tisztán szervezetüket és génjeiket. Genetikai állományunkat a szüleinktôl kaptuk. Mi tartozunk azokat tisztán megôrizni és átadni az utánunk jövô generációknak. Minden genetikai állományunk ellen elkövetett bûnt (szeszes ital fogyasztás, dohányzás, önmérgezés, környezet szennyezôdés) visszakapunk öt generáció során.

Egészséges, idôs korú embereknek is fontos a természetes megtisztulás, hiszen megelôzhetik a szervi és szervrendszeri betegségeket, meghosszabbithatják aktív életüket.

A felsorolt tisztító kúrák egészséges embereknek szólnak. Azoknak, akikben van még tisztánlátás és lelki erô, hogy ezáltal elôzzék meg késôbbi fenyegetô betegségeiket.

ÁLTALÁNOS TISZTÍTÓ KÚRA: fejfájás, nôgyógyászati betegségek, rák és krónikus betegségeket megelôzô és gyógyító kúra.

Végrehajtási mód: mindennap ébredés után fogmosás elôtt, éhgyomorra, egy evôkanál napraforgó olajjal szájunkban öblögetünk 15 –20 percig. Az öblögetést lassan, nyugodtan végezzük. Az olajat nem szabad lenyelni, hanem kiköpjük. A helyesen végzett öblögetés után az olaj olyan fehér lesz mint a tej. Ezután jól ki kell mosni a szájat, mert az olajcsepp ami maradhat mérgezô és a tartalmazott mérgek a szájnyálkahártyán keresztül visszaszívódhatnak. A szervezet e mûvelet alatt úgy tisztul, hogy az olaj felszívja a reggelre felgyûlt szájnyálkahártyában lévô toxinokat. A fog megfehéredik, lehelletünk felfrissül. Érrendszerünk, szívkoszorúereink megerôsödnek. A krónikus betegek naponta többször éhgyomorra végezhetik.

(Folytatjuk)

Úgy látszik, nehéz a kukoricából készült ételeink végére érnem. Volt alkalmam megismerni sokat belôlük. Gyermekkorom jó részét az Aranyos mellett töltöttem egy kis móc falucskában, majd késôb Erdély-szerte a néprajzi gyûjtéseim alkalmával még Moldovában is megjártam magam. A puliszka fôleg a havasi ember igen fontos eledele. A máléliszt kis helyen szállítható és igen szapora, nagyon megfelel a vándor életformának. Azonkívül igen jó kiegészítôje a juhtejbôl készült ételféleségeknek. Azt hiszem, nem haszontalan, ha leírom a juhtejbôl készült termékek készítési módját, megnevezéseit. Képzeljük magunkat egy csodálatos zöld havasi tisztáson, amit fenyfes vesz körül és egy esztenán éppen fejik a juhokat. Nagyon munkaigényes napjában legalább kétszer végigfejni 4-500 juhot. A nyugati országokban ezért nem csinálják, túl költséges lenne, viszont ezt gépesíteni nem lehet. Egy juh két fejésre is alig ad 2-3 deci tejet. Egy 10 kilós sajthoz 100 liter tej szükséges. A tejet megszûrik egy kendervásznon keresztül egy dézsába és beoltják egy kanálnyi oltóval. Hogy készül az oltó? Levágnak egy szopósborjút, kiveszik az elsô gyomrát, amiben még ott van az anyja teje. Ezt gyomrostól elteszik és ebbôl vesznek ki minden alkalomra egy kanálnyit. A juhtej beoltása után azonnal összemegy. Ez a zsendice. A pásztor kézzel összegyûjti egy halomba a sajtnakvalót, aztán egy kenderzsákba teszi és felakasztja, alája tesz egy kisebb dézsát és felfogja az írót. Az írót aztán üstbe teszi és elkezdi melegíteni, ez újra gurásztásodik és habzik, csomósodik és feljön a fôvô író tetejére. Ezt egy nagy fakanállal leszedegeti, egy kendervászonra teszi, majd összefogja és megkölti, ezt is felakasztja. Ez lesz az édes orda, ami ebbôl kifolyik, az a savó, amit a disznókkal és a kutyákkal etetnek meg. A juhsajtot zacskóstól két falap közé teszik, egy kôvel megnyomtatják. Ettôl lesz szép kerek és lapos. Ezt egy vesszôbôl font polcra téve érleli 8-10 napig. Mikor már nyomásra nem szortyog és szép sárgás a héja, fel lehet vágni, sózni, darálni, összegyúrni juhtúrónak. Ha a túrót hólyagba vagy gyomorba teszik és füstölik, gomolyatúró (burduf) lesz belôle. Ha a friss éretlen sajtot felvágjuk nagyobb kockákra és 33%-os sós vízbe tesszük, telemea túró készül belôle. Gondolom, ezek után világos, hogy mi a zsendice, sajt, író, orda, savó, gomolya vagy burduftúró, sós túró vagy telemea. Most már visszatérhetek a puliszkához. Ha kedveskedni akarnak az esztenákon a pásztorok, a vendégnek mindjárt hoznak egy cseréptálacskában egy kis zsendicét egy darab hideg puliszkával, ami igen jól esik a hosszú gyaloglás után; könnyû, de tartalmas eledel. Leírom egy frissen kitalált receptemet, ami maradék puliszkából készül.

Kukumpityere puliszkából

Hozzávalók: keményebb puliszka, juhtúró, tojás, prézli, olaj, só, esetleg 1-2 cikk fokhagyma vagy reszelt hagyma (ez el is maradhat).

Elkészítés: 2 rész puliszka, 1 rész juhtúró. Egy fokhagymacikket meghámozunk, apróra vágjuk, sózzuk, késheggyel széthúzzuk és összegyúrjuk a túróspuliszkával. Kis gombócot formálunk, majd ellapítjuk. A tojást felverjük, beleforgatjuk, utána prézlibe is és a forró olajban pirosra sütjük, ketchuppal vagy bármilyen savanyúsággal igen finom, esetleg paradicsommal is vacsorára, reggelire. Még 1957-ben jártam Moldvában egy folklórgyûjtô úton. Ott ettem egy esküvôn olyan töltött káposztát, amelyik nem rizzsel, hanem kukoricadarával készült. Igen ízletesnek találtam. Itt Erdélyben is vannak helyek, ahol használják rizskása helyett a kukoricadarát. A kukoricát már zsenge korában, amíg tejes, fôzzük, sütjük. A mexikóiak készítenek belôle igen finom savanyúságot, kovászosan. Hogyha azt akarjuk, hogy finom szalonnánk legyen, a malacunkat vágás elôtt egy pár hétig csak szemes kukoricán érdemes tartani. Nyáron nyársonsült szalonnánál, vöröshagymával nincs jobb a kirándulásokon, horgászatokon. Erre aztán igazán csúszik a borocska vagy a sör.

Egészségükre!

Az aforizma a szellem szabadságának szülötte

Császár, ha rosszak a tanácsosaid, keríts magadnak egy jó udvari bolondot.

Dehogyis haragszik a csirkére a héja!

Sikeres írónak kritikus a barátja.

Szeretôd hûségére, gyermeked hálájára sose számíts.

Háború idején nem kell katonásdit játszani.

Minél magasabbról esel, annál nagyobbat nyekkensz.

Kétszínû ember iránt a megbecsülés is színlelt.

A szerencse az ügyesek véletlenje.

Ostoba állat a majom. Elismertük egyetlen rokonunként s nem is büszke rá.

Humorizál a paraszt. Társaságban nagyot szellent s aztán egymaga röhög rajta.

A gázpedál a bolondra is hallgat, de a fék csak az okost szolgálja.

Nem a kakas ébreszti a hajnalt.

Kerek a kerék, mégis döccen néha.

Az ember számára legfontosabb mindig egy másik ember.

A törtetô örökös lesálláson van. De úgy is mondhatnánk, hogy álláslesen.

Az örökmozgónak túl sok a feltalálója. Azért nem lett szabadalom belôle.

Húszévesen azt hisszük, felfaljuk majd az életet. Hatvanévesen aztán rájövünk, hogy az élet falt fel bennünket.

Népes közönség elôtt könnyebb szemfényvesztônek lenni.

Az az igazi titok, amit önmagunknak sem merünk bevallani.

A tapsot még a süket is meghallja.

Rossz tábornok az olyan, aki lenézi a közlegényt.

Az anyanyelv a legszebb hangú hegedû, ha tudsz játszani rajta.

Óvjad a lelkek békéjét. A világ békéjét óvod vele.

Hallgatni arany, de hallgatózni gyémánt — vallják egyesek.

Nem a ruha teszi a gyászt.

A mintegy 22 méter hosszú és 24 méter szárny- fesztávolságú ATR utastere majdnem 10 méteres, belsô magassága pedig akkora középen, a széksorok közötti folyosón, hogy egy 190 centiméter magas embernek még nem kell fejet hajtania. Aki már utazott ezzel a géppel, annak nem csak az tûnt fel, hogy kívülrôl csendesebbek a járó motorok; de — hála a jó hangszigetelésnek — a belsô zajszint is sokkal alacsonyabb, mint az eddig kitapasztalt orosz utasszállítókban. Ugyanakkor nagyobb a repülésbiztonság; nem csak annak köszönhetôen, hogy ezek a nyugati alkalmatosságok még nincsenek kifáradva. De annak tulajdoníthatóan is nyugodtabban utazhatunk velük, hogy mûködtetési és ellenôrzési rendszerük többszörös: mechanikus, elektromos és elektronikus. A fedélzeti számítógép elôre jelzi például a jegesedés veszélyét, és szükség esetén belülrôl fûthetôk az erre hajlamos részek. Vagy megemlíthetnénk azt is, hogy a motoroknak kettôs gyújtási rendszerük van. Szintén a megbízhatóságot érzékelteti az a gyári adat, mely szerint évi 2400 repülési órával számítva 12 év alatt mindössze 15 százalékkal csökken a légi jármû értéke. Ez azt jelenti, hogy ha az esztendô minden napján 6-7 órát töltene a magasban, akkor elméletileg 79 évnek kellene eltelnie addig, amíg teljesen leíródna a vásárlási ára. Gyakorlatilag persze ez nem így történik, a repülôgépek, akár használják ôket, akár hangárban tartják, legalább erkölcsileg mindenképpen megkopnak, a gyors tudományos és technikai fejlôdés következtében elavulnak.

S egy bizonyos idô elteltével már joggal vetôdik fel az a kérdés is, hogy mennyire bírják elviselni a repülés közben rájuk ható erôket, szavatolt-e, hogy a pilóta parancsait hibátlanul teljesítik a szerkezetek, mennyire gazdaságos a fenntartásuk, hogyan illeszkednek be a szigorodó környezetvédelmi elôírásokba és így tovább. De ne legyünk aggályoskodók. Egyelôre nagyon is megfelelnek nekünk az ATR-ek. Csak éppen pénzünk lenne a jegyváltáshoz.

Madonna három napig reklámozta Madridban "Ray of Light" címû új, de máris tízmillió példányban elkelt lemezét, s mind küllemét, mind viselkedését tekintve egészen új oldaláról mutatkozott be, s elmondta többek között, hogy Európában kíván letelepedni.

Meglepetést keltett spanyol híveiben vállig érô, síma barna haja, a spanyol lapok szerint kissé lestrapált volta, és az, hogy majd mindenütt — tévémûsorokban és a Prado múzeumban, valamint a tiszteletére rendezett flamenco-partyn — ismert divatdiktátorok tervezte, de szerény fekete ruhákban jelent meg.

Új megjelenésével hangsúlyozni kívánta azt, amit el is mondott: hogy változóban van, anyaságával élete új szakaszába lép, amelyben kevésbé lesz provokatív, értelmiségi és szellemi érdeklôdést tanusít, de továbbra is elsôsorban üzleti érzéke vezérli — írta az El Pais. Madonna elmondta a SER rádió riporterének, hogy 5 év szünet után jövôre ismét turnéra készül: "A nyár vége felé turnéra indulok, s bár még nem tudom, milyen lesz, bizonyos, hogy más lesz, mint az eddigiek. Kisebb színházakban fogok fellépni, intimebb hangulatban, mint eddig, színházi elemeket és sok-sok táncot is felhasználva" - mondta. Kifejtette, hogy végül nem játszik a Chicago címû musical-filmben, mert több probléma is felmerült a forgatókönyv és a finanszírozás körül, továbbá nem akarja az Evita után lejjebb tenni a mércét. Azért elmondta, hogy Februárban újra forgatni kezd, Rupert Everett-tel John Schlesinger új filmjében, amelynek a "The next best thing" lesz a címe.

Magánéletérôl Madonna elmondta: Londonban kíván letelepedni, mivel közelebb érzi magát az európai kultúrához, mint az amerikaihoz: "Európában sokkal több kulturális ösztönzôt találok, a zenében, mûvészetben, divatban, építészetben és a történelemben. Ráadásul itt a lányom is megfelelôbb oktatásban és nevelésben részesülhet". Az El País újságírója emlékeztetett rá, hogy Madonna a szigorúságáról híres, londoni Cheltenham Ladies College-be készül küldeni most 2 éves Lourdes lányát, akit Lolának nevez.

"Lola apja, Carlos León és én nagyon jó barátok vagyunk, és a kislánnyal is nagyon szoros a kapcsolata" — vallotta Madonna, aki elmondta, hogy a lánya már több számát kívülrôl tudja, és szivesen énekli.

NATO aggodalom Koszovó miatt

A NATO aggódik a koszovói helyzet rosszabbodása miatt, amiért mindkét szembenálló felet egyaránt hibáztatja. Ez derül ki az észak-atlanti szövetség csütörtökön Brüsszelben kiadott nyilatkozatából. A szerbiai biztonsági erôk és "fegyveres koszovói elemek", mint amilyen a Koszovói Felszabadítási Hadsereg, kölcsönösen felelôsek különbözô incidensek okozásáért — állítja a brüsszeli nyilatkozat. Az incidensek azzal fenyegetnek, hogy beindítják a provokációk és az arra adott válaszok veszélyes körforgását, s ha ez tartóssá válik, destabilizálják a tûzszünetet, visszájára fordítják a közelmúltban javulásnak indult emberi jogi helyzetet, és kockára teszik a megállapodás végrehajtásának ellenôrzését. A nyilatkozat szerint a szövetség figyelemmel kíséri a helyzetet, és mind a jugoszláv kormány, mind a koszovói albánok számára világossá tette aggodalmait — jelentette a Reuters.

Nemzetközi nôkongresszus

A nôk szabadság- és polgári jogainak védelmérôl kezdett csütörtökön három napos tanácskozást a Nôk Nemzetközi Demokratikus Szövetsége, az FDIF, a Párizs melletti Bobignyban. Az 1945-ben alakult, s az ENSZ mellett konzultatív státussal rendelkezô nemzetközi szervezet 12. kongresszusán 102 országból több mint félezer asszony vesz részt. Az FDIF adatai szerint a világban a hivatali- igazgatási pozíciók kevesebb mint harmadát foglalják el asszonyok, s a parlamenti mandátumoknak csak 12 százaléka jut nekik — a kormányokban pedig átlagosan a miniszteri posztok 7 százaléka. (Franciaország e rangsorban amúgy a 64. helyen áll.) Az FDIF célja, hogy a közvéleményt szerte a világban, s annak elmaradottabb térségeiben is mozgósítsa e helyzet megváltoztatása érdekében.

EP-határozat a globális felmelegedésrôl

Az Európai Parlament olyan határozatot fogadott el csütörtökön strasbourgi plenáris ülésén, amely gyors és hatékony intézkedésekre szólít fel a világon mindenkit, aki képes tenni valamit a globális felmelegedés okai ellen. A Mitch hurrikán szörnyû tombolása Közép-Amerikában érzékletesen megmutatta az emberiségnek az emberi hibából eredô klímaváltozás pusztító hatásait — emlékeztettek határozatukban az "euróatyák". Felszólítottak mindenkit, aki illetékes, hogy vonja le a következtetéseket ebbôl a természeti csapásból, és korlátozza gyorsan, hatékonyan a légkör szennyezését, mert félô, hogy különben még irtózatosabb tragédiákat idéznek elô a jövôben a természet vak erôi.

Kincskeresés a Robinson Crusoe szigeten

A chilei mûemlékvédelmi hatóság engedélyezte amerikai kincskeresôknek, hogy expedíciót küldjenek a Robinson Crusoe szigetre. Az engedély értelmében az ottani nemzeti parkban "tudományos és régészeti ásatásokat végezhetnek egy XVIII. századi értékes rakomány felkutatására". Ha sikerül a kincset megtalálni, akkor annak 75 százaléka a chilei államot, a fennmaradó 25 százalék pedig az expedíciót illeti. A Robinson Crusoe sziget 800 kilométerre fekszik a chilei partoktól a Csendes- óceánban.

Rekord összeg egy japán földgömbért

Rekord áron, 221 000 fontért kelt el a Christies aukciós ház londoni árverésén egy Japánban 1670-ben fából készült, bôrrel bevont földgömb. Ez eddig a legmagasabb összeg, amelyet glóbuszért árverésen valaha is kifizettek. Az 55 centiméter átmérôjû földgömböt Haruni Sibukava, az egyik legnagyobb japán csillagász készítette. A licit telefonon folyt, s a földgömböt szerzett vevô nem kívánta felfedni kilétét.

Fogadjon örökbe lombikbébit!

Fagyasztott embriókat, vagyis lombikbébiket ajánlanak örökbefogadásra gyermektelen házaspároknak a Spanyolország északkeleti részén fekvô Katalán Autonóm Tartományban. A propagandakampányban ajánlott fagyasztott embriókat olyan házaspárok adományozzák örökbefogadás céljára, akik mesterséges megtermékenyítés útján jutottak saját gyermekhez. Az in vitro megtermékenyítés során ugyanis nem használják fel az összes megtermékenyített petesejtet, és a pillanatnyilag nem szükségeseket embrió-bankokban, lefagyasztva tárolják. Spanyolországban összesen mintegy 10 ezer ilyen lombikbébi van lefagyasztva, és a törvény szerint az embriók nem semmisíthetôk meg. Az örökbefogadott lombik- bébiknek — technikai okokból — ma még csak mintegy 15 százaléka születik meg. A fagyasztott embriókat egyelôre csak olyan pároknak ajánlják fel, amelyeknek mindkét tagja terméketlen.

Van Gogh 71 millióért

Hetvenegy és fél millió dollárért kelt el csütörtökön este New Yorkban a Christies aukciós ház árverésén Vincent van Gogh holland festô egyik önarcképe. A képet — utolsó befejezett önarcképét — 1889-ben festette a mûvész, ajándékul édesanyjának. A 71 502 500 dolláros vételár nem a legmagasabb, amit a tragikus életû festô valamely mûvéért adtak: a "Gachet doktor arcképe" tartja a rekordot, egy korábbi árverésen elért 82,5 millió dolláros vételárral. Ugyancsak csütörtökön este került kalapács alá Paul Cézanne egyik Aix-en Provence-ban festett tájképe, amelyért 11 552 500 dollárt fizetett a nevét titokban tartó vásárló — írta az AFP.

Lejárt személyazonosságok

Maros megyében 10244 személynek lejárt a személyazonossági igazolványa, 4595-é már az elmúlt években — derül ki a rendôrség sajtóirodájától kapott közleménybôl. A fent említett személye közül ki kellett volna cseréljék a személyazonossági igazolványukat. Felkérik a lakosságot, hogy ellenôrizze igazolványát, és ha lejárt, vagy állapota nem megfelelô, jelentkezzen a lakhely szerinti rendôrségen és kérje a cserét. A közleménybôl az is kiderül, hogy felkérték a szolgáltató egységeket, hogy csak akkor teljesítsék a hozzájuk fordulók igényeit, ha érvényes személyazonossági igazolványt muttanak fel.

Barabás Miklós emlékezete a KZST-n

A Kemény Zsigmond Társaság november 24-én, kedden délután 6 órakor tartja következô összejövetelét. Barabás Miklós mûvészetérôl Jánó Mihály mûvészettörténész tart elôadást. A képanyag bemutatása vetítéssel történik. Muszorgszkíj Egy kiállítás képei címû mûvébôl Bartha Imola ad elô részleteket. Barabás Miklós önéletrajzi írásából Ferenczy István olvas fel.

Segély a máramarosi árvízkárosultaknak

A Maros megyei prefektúra, a Megyei Polgári Védelmi Felügyelôség, valamint az Országos Vöröskereszt Szervezet megyei kirendeltsége november 18-án, a Máramaros megyei Repedea községbe juttatták el 50 millió lej értékû segélyüket. A rászorultak plédeket, matracokat, ágynemût, gumicsizmát, mosószert, valamint ruhákat kaptak.

Szünetel az áramszolgáltatás

A CONEL marosvásárhelyi kirendeltsége értesíti a lakosságot, hogy hétfôn, november 23-án, 10-12 óra között szünetel az áramszolgáltatás a Cãlãrasilor utca 41-55. számai és a Malom utca 1-13. számok között.

Krisztus Király vasárnapján

November 22-én, Krisztus Király vasárnapján a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kórus a helyi katolikus templomban szolgál, a 11 órakor kezdôdô ünnepi szentmise liturgiájához kapcsolódó kórusmûveket adják elô.

Mesemondó verseny

A nyárádköszvényesi általános iskola Cirpelôk irodalmi köre mesemondó versenyt szervez kedden, november 24- én, 12 órakor. A kör meghívottja Ráduly János néprajzos, mesegyûjtô. Lapunk Stipendium mellékletét Bölöni Domokos képviseli. A versenyt követôen könyvbemutatót is tartanak.

Keresztyén ifjúsági találkozó

kezdôdött ma reggel Szôkefalván (Vámosgálfalva község). A programban áhítat, énektanulás, az ifjúsági munkáról szóló beszámolók szerepel, ugyanakkor a résztvevôk meghallgathatják a kolozsvári Református Iszákosmentô Misszió munkatársainak: Szenvedélyek rabságában — a szabadulás útja címú elôadását is.

EKE-találkozó

Megjelent az Erdélyi gyopár 4. száma. Megvásárolható az EKE marosszéki osztályának heti találkozóján, hétfôn, november 23-án, este 7,30 órától, az unitárius egyház tanácstermében. A találkozó témája: környezetvédelem.

Munkanélküliek Régenben

Régen municípiumban, a november eleji adatok szerint 459 személy részesül munkanélküli segélyben, társadalmi segélyt 440-en kapnak. A nyilvántartott személyek több mint fele nô. A Régen környéki településeken 881 személy kap munkanélküli segélyt, míg 1052-en részesülnek társadalmi segélyben. A régeni munkaügy adatai között 4601 személy szerepel, aki, bár munkanélküli, már nem kap állami támogatást.

A Mandala Mágikus Színház

vasárnap, november 22-én, 20 órától a Maros Mûvészegyüttes Termében bemutatja A Tarot útja címû elôadását. Az egyéves sepsiszentgyörgyi színház tagjai fel szeretnék eleveníteni a színház és a mágia között valaha létezô kapcsolatot. A darabban a mozgás és tánc harmonikusan ötvözôdik a rituális mágia specifikus elemeivel.

Más egységekbôl is loptak

A marosvásárhelyi rendôrök azonosították Michi Vasile (25 éves), Mezei Zoltán (19), Lucaci Robi (18) és Moldovan Gheorghe (15) marosvásárhelyi lakosokat, akik a megyeszékhelyi ISECO Rt. üzletébôl elloptak 50 kilogramm bronzalkatrészt, 800 ezer lej értékben. A tetteseket a rendôrség az egyik újrahasznosítható anyagokat gyûjtô egységben tartóztatta le, mikor el akarták adni az alkatrészeket. A kivizsgálások során kiderült, hogy az elmúlt hónapokban a tettesek más egységekbôl is loptak. Michi Vasilet elôzetesen letartóztatták, míg a másik három tettes szabadlábon védekezhet.

Környezetvédelmi tájékoztató

November 12-18. között Marosvásárhelyen 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintát készítettek. Határérték-túllépést nem észleltek. A felszíni vizek minôségét 21 vízmintából állapították meg. Míg Marosvásárhely felett és alatt nem észleltek határérték- túllépést, Csapónál az ammónium ion 5 esetben, a szerves anyag egy esetben, míg a nitrátion-koncentráció három esetben lépte túl a megengedett határértéket. A túllépések okozói a marosvásárhelyi AZOMURES Rt és a városi szennyvíztisztító, míg a szerves anyagnál a gyakori esôzés.

Milyen jó, hogy nem nagyon emlékszik már, mi volt aztán az este... Az is rossz, ha nem emlékszik, tûnôdik el mégis; nehogy valami bolondságot csinált volna. De ha mindenre emlékezne, az még rosszabb volna, akkor egy percig sem hagyná békén a lelkiismeret, minden apró mozzanatot, gesztust, kiszólást felnagyítana, s ez arra kényszerítené, hogy még az órát is megbánja, amikor megszületett...

Valami azért rémlik mégis. Igen, hát persze, akkor még nem ölte úgy el a bágyadtság. Megszámolták — fent, a felsôházban — a pénzt, Bözsikéék mindenképpen ki akarták fizetni az "egész" költséget, a zenészekét is, ô pedig nem fogadta el, és ebben kivételesen egyetértett vele Rebi is. Megjött, azaz felvezették nagy késôre, már bomlott a banda, "hullott a férgese", az öreg Huszárt is, nem bírta már csendben hallgatni odalent a zenét s a mulatást, feljött, hogy elénekeljék az ô nótáját is... Bözsikéék azonnal oda, s tessék, tata, köszönjük a kölcsönt... Mii?, bôszült fel az öreg. Sze`a fél zsebembôl kifizetem a vármegyét!... Az az én ajándékom volt, fiaim...

Nna. És ô is ott mulatott az apósával — "kibékéltek". Erre is emlékszik még homályosan.

Végül tényleg csak páran maradtak — elhullott a férgese, mint a szilvának, csak a szûk kis rokoni kör mulatott tovább —, és ô Muszka sógorral pontozót járt. Erre már nem tud olyan világosan visszaemlékezni, csak a kép, az a kép rögzült, amikor ô egyedül forgolódik még ott a középen, a többi, az idôsebbek, akik még tudtak egy-két figurát, kidöglött, félrehúzódott, kiszorult, s ô egyre azt kiabálta: Karikába, legények!, és nem került egy, egyetlenegy "legény" sem, aki a karikába táncolt volna, nem tudják, nem is tudták, aki tudna valamit, az is szégyelli ezt az ô régi verbunkjukat, a régit, amikor más faluba, "vidékbe" járva úgy lehetett csak becsületet szerezni a legények s leányok elôtt, ha az ember kivágta a "pontot", de oly módon, hogy a többit, a többiét mind- mind utánozni tudta hibátlanul, s akkor eléállott eggyel, ha tudott, többel is — Gyurka még emlékezett rájuk, ott bizseregtek a zsigereiben, ott parázslottak a fájós derekában, a lábujjaiban, minden kis ízében! —, és a végén egyedül maradva mutatta meg, mi a virtus, "Karikába, legények!" —, hejhaj, akkor azért nem jött más, mert nem tudták ellesni a figurát tôle, irigykedve kellett elismerniök, egyszer meg is dobálták emiatt, hazafelé jövet, az Ákácos alatt... most meg azért nem...

Mert "ezeknek", a mostaniaknak — nem jelent semmit...

Karikába, legények!" Csak nézték a "legények", meresztették a szemüket, ez nem is olyan nagy dolog, öreg, legyintettek, ezt a Maros Együttes jobban csinálja.

Na, csókolnád meg annak, aki ezt, te, a miénket, jobban csinálja!...

Még rémlik valami zándorodás is — mi lett volna, ha csak egyetlenegyszer is minden szépen lejár, zakota nélkül.

A virsliháború.

Valamelyik — Nagybácsi talán, az ámérikás, két hónapig volt túl, azóta mindig mindenben és mindenkiben hibát keres és talál — eléhozta, hogy ôk — az asztaluknál, szombaton este — nem kaptak virslit... Egyéb volt, de virsli, az nem. Ebbôl óriási zûrzavar támadt, tán pofonok is csattantak, dörzsöli a halántékát, erre már semmiképpen sem tud visszaemlékezni Gyurka. Csak a nagy-nagy csendre emlékszik, a hold csapongó párafelhôk között bujkált, Muszka sógor a harmonikával a hátán búcsúzkodott, a veje a karját fogta, gyere, apuja, nógatta kitartóan, ô lebújt a kecskelábú asztalra, Józsi húzta a fülébe a Borbé András bá gyantától varas hegedûjén, alig maradt szôr a vézna vonóján, húzta-húzta s Gyurka sírta-csuklotta, hogy:

De sok esô, de sok sár... De sok kislány megcsalt már...

A többire — hát egyéb még mi lehetett? Nem sértett meg, nem vert el, nem kergetett, nem zavart el senkit!... — nem emlékszik... Huszár papót a fiai vitték haza, ezt még ô mondta neki... Aztán... Józsi, a muzsikával... Mikor Rebi felemelte, ezt nem bocsátja meg sokáig: hogyne, ôt még soha senki nem kellett "emelgesse"!, ez a Józsi benn, a csûrben, a sötétben ült, oda akart menni hozzá, nem tudott, ez az igazság, na, nem bírta magát... Józsi ott benn olyan keservesen muzsikált, a harmadik s a negyedik húron, énekelte fel-felcsukló, zokogó hangon:

Ha ez az egy is megcsal,

Megátkozom, hogy meghal...

Megátkozom, hogy meghal, hogy meghal...

Vizek sodrásában

Hanem a háború és annak következménye befûtött nekünk kegyetlenül. Ahogy közeledett a front, sok rossz hír járta, hogy mindenünket felélik, a falukat gyújtogatják, asszonyainkat megerôszakolják, a papokat felkoncolják. Elástuk a ruhanemûnk javát, s a gabonát. Nem minden úgy volt, sôt, a románokkal szemben még védelmeztek is az oroszok. Falunkon az átvonulás másfél nap lezajlott, otthagytak egy tisztfélét, ki a tolmácsainkkal értekezett, s megoldották a fölmerülô problémákat. Családomnak különös baja nemigen történt miattuk, hanem a lovam, mely az egész marhaállományomat kitette, elvitték nyergestôl. A szôlôt összetaposták, az italt megitták, ahol kaptak. Két kövér disznót meglôttek falunkban, több nem kellett. Két kidöglesztett lovat hagytak vissza, 27-et elvittek a faluból. Amelyiket itthagyták, egyik nem állhatott fel. A másikat, a mozogható lovat apám, ki a másik háborúban mint fogoly, négy évig volt köztük, emlékezett még az orosz nyelvre, felküldte hozzám az enyém helyett. Elvitte a román szomszédom, kinek sohasem is volt lova, azt mondta, hogy neki küldték. Nem mehettem be a ló után, hogy tôle kihozzam!

Elkérte a szekeremet a papunk leánya, ki ittrekedt gyerekeivel. Az ura Kolozsvárt püspöki tanácsos volt, írt a feleségének, hogy vegyen igénybe lószekeret, mert gondolja, már felállt annyira a rend, hogy felmehet baj nélkül. Elkérte a két román lovát a szekerem elébe. Kocsisnak jelentkezett egy férfi. Eljutottak Apahidáig. Ott két csellengô román katona letessékelte a papnét gyerekeivel, csomagostól az út szélére, ôk felültek és elhajtottak. Odalett a szekerem is.

Fellépett egy hattagú román csapat, követeltek a magyaroktól italt, ki nem adott, éjjel beverték az ablakát. Kiket útba ejtettek, fejbeverték. Szereztünk mi haton leventefegyvereket, golyókat, volt elég, és kettônként 24 órát, éjjel-nappal ôrséget álltunk november 14-tôl április 15-ig. Fekete Kosztán, Krisán Ilia, Riti Rudolf románok, Vincze Péter, Harangozó Andris, Kiss István magyarok. Vallásból, önként, díjmentesen. Ki milyen igazságosan intézte, úgy vette késôbb hasznát. Ha italért mérték az igazságot, részegen meglôtte saját kezét is. Nem vállaltam volna, ha szüleimet azon csendbontók meg nem támadták volna. Kétszer törték be az összes ablakaikat. Már kezdték nappal is, nyíltan. Követelték a földet, amit jószántukból eladtak volt apámnak, pénz nélkül követelték vissza. Anyámat a sok ijedelem tette tönkre, s fejbe is ütötték a méterfával. Éjjel álmából azon ébredt, hogy az ablakon keresztül az ágyában érte a farönk, hegyével találta. Abból lett a halála, mert szíve felmondta a szolgálatot. Húzta másfél évig, jártunk vele az orvosoknál...

Hat hónap múlva javult valamennyire a helyzet a faluban...

Írni nehéz. Írni fáj.

Mit tudsz mondani, kicsiny szó a koporsó elôtt? Reményik Sándor sírhalma elôtt?

Ô elmondta magáról az elmondandókat örök idôkre. Kidalolta, amiket az isten kegyelme lelke falára vésett. S amikor az utolsó szót leírta, kilobbant a fáklya. Bevégzett élet?... Bevégzett sors?... Nem: a történelem. Magyar történelem. Egy évvel ezelôtt, augusztus 30-án, Reményik születésnapján (milyen végzetes találkozása a történelemnek a költô sorsával) a boldog beteljesedésnek úgy kellett örülnünk, hogy szívünket véres harapófogók szorongatták. Kolozsvár ôsi, fejedelmi városa felszabadult, de most vált igazán végvárrá. Teljes-e a boldogság? Lehet-e teljes? "Mintha lidérc ülne a boldogságon" — írja a költô. Kolozsvár felett pár kilométerre a határ. "Ez a drága, ôsi város, mint én, sötét hatalmakkal határos. S úgy nézek végzetemre, mint e szabad város Maga fölé a Feleki-tetôre, Maga fölé a fekete tetôre, Fekete tetôn idegen szuronyra, Fekete tetôn ellenséges ôrre!

A költô teste szomorú, titokzatos kórt hordott magában és nem bírta ki a lélek viaskodásainak szörnyû terhét. A nagy harcot a lélek vívta, teste még halála elôtt pár héttel 72 kilós volt, azt bírta volna, de a lélek terhe iszonyatos és kimondhatatlan volt. Kimondhatatlan, nemcsak képletes értelemben, hanem a szó valódi értelmében is. Összekuszálódtak a mondanivalók...

Ágyúk dörögnek, véres fegyverek ropognak. Magyar katona küzd Ukrajna távoli mezôin. Magyar vér csorog újból a Donec vidékén, ôseinknek ezer év elôtti birtokán. Új vérszerzôdés ezer kilométerre a mai határoktól. Ki tudja, hol vívjuk ki a magyar életet, a magyar sorsot, a boldogabb jövendôt? Istenem! Szorongó érzések. Nehéz vívódások. Végzetes, sötét fájdalmak. Kérdések és feleletek...

Reményik már nem felel. Ránk hagyta, magyarokra a kérdéseket és a feleleteket is. Most a csillagokból néz le ránk. Nézzetek fel gyakran az égre, szomorú magyarok! November tél eleji, sötét csillagaiból Ô felel a magyar sorsra vonatkozóan. Kérdés és felelet. Emlékezzetek!

Most hó pihéz. Reggelre szép fehér takaró terül erdôre, mezôre és egybemos mindent: házat, Kolozsvárt, Feleki-tetôt, embert, állatot. Begyógyul-e a költô szíve?...

Csillag... Katona... Magyar végzet... Hôsi vér... Történelem... Költôsors!... — Örök magyar szavak. Nézzetek az égre, keserû magyarok, kérdeznek és felelnek a csillagok! Ámen.

A kiállításon látott sok zép könyvbôl eljut-e valami a '99-es frankfurti vásárra?

— Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, de néhány adatot már biztosan tudunk. Egy órával ezelôtt fejezôdött be a Könyves Céh egyeztetô tanácsának ülése, a központi téma ez volt, és erre meghívtuk Buday Katalint, a Frankfurt '99 közhasznú társaság munkatársát, hogy tájékoztassa a romániai kiadókat, hogyan is áll ennek a vásárnak a szervezése, amelynek Magyarország a meghívottja, a magyar könyv a központi témája. Amit eddig biztosan tudunk: november 26-ig meghosszabbodott az a határidô, amely kiadásra, illetve fordításra szóló pályázatok benyújtását teszi lehetôvé. Minden kiadó maga döntheti el, hogy melyek azok a könyvek, szerzôk, amelyeket Frankfurtra megjelenésre érdemesnek tart. Március 20-ig kell végleges címlistát adni arról, hogy melyek azok a könyvek, amelyeket szívesen látnának saját részükrôl, ott 20 m2- es kiállítási felület jut majd a romániai magyar könyveknek, ami értékrendjében nagyobb mint, ami eddig jutott, hiszen eddig összesen 3 m2-t kaptunk két éven keresztül a magyar nemzeti standon.

Emellett létezni fog egy kimondottan Frankfurttal kapcsolatos magyar központi rendezvény, amelyre 1800 m2 felületet kapott Magyarország. Ezt neki kell berendeznie. A romániai könyvkiadók szabad kezet kaptak arra, hogy a legváltozatosabb katalógusokkal, ajándéktárgyakkal, naplókkal, naptárakkal, rendezvényekkel, szemléltetô eszközökkel legyenek jelen. Csupán annyi a feladatunk, hogy december közepéig tájékoztatnunk kell a rendezvény szervezôit, hogy mire tartunk igényt, hogy ôk az általános tervbe mindezt befoglalhassák.

— A kérdésemmel arra is gondoltam, hogy véleményed szerint egyáltalán versenyképesek-e már a hazai magyar könyvek, helyük lehet-e egy ilyen rangos rendezvényen?

— Tekintve azt, hogy '97 és '98-ban is a legváltozatosabb minôségû és tematikájú könyvek voltak jelen Frankfurtban, az az érzésem, hogy ott kell lenniük ezeknek is. Nem képviseljük még a világszínvonalat, ez teljesen nyilvánvaló, távolról sem rendelkezünk olyan anyagi fedezettel, ami ezt megengedi, de ez nem a szépérzékünkön múlik és nem az igényeinken, hanem a lehetôségeinken. Azok közül a könyvek közül, amelyek ma itt jelentkeznek a marosvásárhelyi könyvvásáron, ki tudnék állítani 10-15 olyan kiadványt, amely bármely más ország nemzeti standján egy közepes színvonalnak megfelelne. Nem beszélek itt az olasz vagy spanyol mûvészettörténeti kiadványokról, a holland, japán ismeretterjesztô könyvekrôl, ezt mi a közeljövôben elérni nem tudjuk, ehhez digitális tehnika szükségeltetik, de azért egy kicsit büszkék is lehetünk önmagunkra, mert ha az elmúlt négy évet vesszük figyelembe, nagyon nagy az elôrelépés, a minôség, a szerkesztettség, általában a saját belsô igényt illetôen.

— A legtöbb könyv támogatással jelenhetett meg. Ez éppen csak arra elég, hogy megjelenhessen, vagy lehetne nagyon szép kiállítású könyvet is kihozni, anélkül, hogy nyeresége lenne a kiadónak?

— Ez könyvenként változik. Általában az önmagára valamit is adó kiadó azt a pénzt a legracionálisabban, ésszerûbben használja fel, de ez a pénz alig-alig elég arra, hogy néhány 100 példányban az illetô könyvet kiadják. Hiszen itt a felvevôpiac határozza meg, hogy mennyire éri meg egy könyvet kiadni. Ahhoz, hogy mi az általánosan elfogadott árszintet tartani tudjuk, szükség van ezekre a támogatásokra. Én úgy érzem, hogy itt nálunk, Romániában, van legalább öt olyan kiadó, amely ad arra, hogy azt a pénzt ne másra, hanem arra a könyvre fordítsa, amelyet megkapott. Ennek ellenére az a pénz túl kevés, hogy egy megfelelô minôségû kiadás születhessen, és azt elfogadható áron lehessen árulni.

— Ez is magyarázza azt, hogy meglehetôsen nagy az árkülönbség, egyazon kategóriájú különbözô kiadványok között?

— Természetesen. Piacgazdaságban élünk, bármely kiadvány esetében a bevételnek fedeznie kell a költségeket. Ha ez az ár a támogatásból adódik, akkor a könyv bolti ára lehet kisebb. Még viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk más országokhoz képest, hiszen nálunk a könyvnél nincs hozzáadott értékadó és általában a terjesztôk megelégednek 25-30%-os árréssel. Ez a magyarországi könyvek esetében szomorúbb, ott egy nagykereskedô 42-43%-os árrés nélkül szóba sem áll, egy kiskereskedô is legalább 35%-ot igényel, ott van a 12%-os ÁFA, ez nagyon gátolja az oda-vissza kereskedelmet is, fôleg az od-kereskedelmet, hiszen ez azt jelenti, hogy az innen oda exportált könyv, amelyre a magyar könyvpiac igényt tart, elmegy innen kiadói áron, s mire az olvasóhoz kerül, idônként nagyobb bolti ára lesz, mint amit a hasonszôrû ottani könyvekért kérnek. Ezt a kockázatot mindenképpen vállalni kell.

— A könyvtámogatás körül továbbra is nagy viharok vannak; vannak elégedetlenek. Hogyan lehetne ezt megnyugtatóan rendezni, hogy ne érezze magát senki hátrányosan megkülönböztetettnek?

— Sehogy. Ahol pénzt osztanak, ott mindég galiba, veszekedés, elégedetlenkedés van. Hiszen ha az ember saját maga osztja el a saját pénzét, akkor is elégedetlen önmagával. Mi nem az elégedetlenkedéseket vesszük figyelembe, hanem azt, hogy a meglévô pénzeket a legésszerûbben, a lehetô legjobb ellenôrzési módszerek mellett osszuk el. Ezért találta ki a Romániai Magyar Könyves Céh azt a pályáztatási rendszert, amelyet már három éve alkalmaz, évrôl- évre javít és amelyet a következôkben, reméljük, tovább tudunk fejleszteni. Elégedetlenkedôk mindig lesznek, de meg kell szokniuk a pályázóknak, hogy csak olyan mûvel jelentkezhetnek, amelyeket valamennyi, a szakmához tartozó személy kiadásra méltónak, alkalmasnak tart.

— Egyébként béke van a hazai Könyves Céh berkeiben?

— Többnyire igen. Merem állítani, hogy, aki józanul ítéli meg ezt a tevékenységet, ami itt folyik, aki aktívan járul hozzá ennek a tevékenységnek a jobbításához, fejlesztéséhez, annak a lelkében béke van. Ha nincs, azt a békétlenséget mindenkor kibeszéljük, ez a módszer arra, hogy amint az alapszabályunk is elôírja, konszenzusos döntéseket hozzunk.

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma legutóbbi, csíkszeredai ülésén eldöntötte, hogy a neves kolozsvári muzikológusnak, egyetemi tanárnak adományozza az 1998-as Kriterion-koszorút. Amint az indoklás leszögezi, László Ferenc évtizedes muzikológusi, zenep