A Hivatalos Közlöny I. részének 1997. május 5-i 81. számában lett közzétéve a szôlô- és bortörvény, és a közzétételtôl számított 90. napon lépett hatályba. Romániában a szôlôtermesztést elsôsorban a hagyományos szôlôtermesztô övezetekben, fôleg a dombvidéken, a homokos vidékeken, valamint egyéb kedvezô feltételekkel rendelkezô földterületeken ûzik. A szôlôtermesztô övezetek területi körülhatárolás alá kerülnek. A szôlôtelepítéseket területi szempontból szôlôtermô vidékekre, borvidékekre, szôlészeti központokra és szôlô-helyekre csoportosítjuk. A borvidékek és a szôlészeti központok határain kívül fekvô szôlôtelepítések "szórványos szôlôk"-nek tekintendôk. Az országos szôlészeti vagyonhoz tartoznak a következô szôlôtelepítések és területek:

a. A termôszôlô-telepítések, a szôlôoltvány-telepítések, az oltásra szánt szôlôvesszôt vagy gyökereztetésre szánt dugványokat szolgáltató anyaültetvények és a szôlôiskolák.

b. Azok a borvidéki területek, amelyek a szôlôtôkék eltávolítása nyomán szabadultak fel, s amelyek új telepítések céljából az elôkészület idôszakában vannak.

c. A bortermô területeken található megfelelô szôlészeti feltételekkel rendelkezô egyéb területek, amelyek kiegészítik vagy egyesítik a létezô egy tömbben levô szôlôtelepítéseket. A Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kell biztosítsa a szôlôtermesztésre, a táj jellegû borok, a táj jellegû elnevezést viselô szôlészeti-borászati termékek elôállítására szolgáló területek körülhatárolásával kapcsolatos munkálatok lebonyolítását és idôszerûsítését. A borok, a must és a bor alapú termékek elôállítására szánt, valamint a táj jellegû elnevezést viselô csemegeszôlô termesztésére szolgáló szôlôtermesztô övezetek felölelik azokat a borvidéki vagy szôlészeti központokbeli területeket, ahol a természeti feltételek, a termesztett szôlôfajták és az alkalmazott mûvelési módok alapján a táj jellegû elnevezés viselését megengedô jó minôségû, a minôségi tulajdonságuk eredetiségével jellemzett termékeket lehet elôállítani.

A szôlôtermesztô övezetek területi körülhatárolásával kapcsolatos munkálatokat szôlészeti kataszternek nevezett külön nyilvántartási rendszerben kell feltüntetni. A körülhatárolási munkálatok célja:

a. A szôlôtermesztô övezetek határainak megállapítása.

b. A táj jellegû elnevezést viselô borfélék elôállítására szolgáló övezetek azonosítása és körülhatárolása.

c. A szôlôtelepítéseknek és a szôlôtermesztésre alkalmas területeknek a nyilvántartása birlalók és parcellák szerint.

A szôlészeti kataszter kidolgozására vonatkozó szabályok megállapítása a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Kataszteri, Geodéziai és Kartográfiai Hivatal hatáskörébe tartozik.

A szôlôtermesztésre vonatkozó szabályok keretében a törvény a következô ültetôanyag- csoportok használatát engedélyezi:

a. oltott szôlôk; b. bôhozamú oltatlan szôlôk; c. szôlôoltó-alany. Az oltott szôlôket bármilyen típusú talajon lehet termeszteni, az oltatlan szôlôféléket viszont csakis homokos talajon. A szôlôtermesztésben a következô szaporító- anyagokat lehet használni: a. oltásra szánt vesszôk; b. bôhozamú fajtákból származó, gyökereztetésre szánt dugványok; c. oltásra vagy gyökereztetésre szánt szôlôoltóalany- dugványok. Ezek a szaporítóanyagok csakis szakosított anyatelepekrôl vagy szaporítás céljából engedélyezett elismert szôlôtelepítésekbôl származhatnak. A szôlészeti ültetô és szaporítóanyag termesztése, minôségi ellenôrzése és kereskedelmi forgalmazása csak az 1995. évi 75-ös számú törvény elôírásainak betartásával történhet.

Ez a törvény a vetômagvak, az ültetôanyagok termesztésérôl, a minôségük ellenôrzésérôl, kereskedelmi forgalmazásukról, valamint a mezôgazdasági növényfajták bejegyzésérôl rendelkezik.

A szôlészeti telepítések szempontjából a használt fajták a következô csoportokba sorolandók be: ajánlott, engedélyezett, megtûrt és tiltott szôlôfajtákra. A központi szerveknek biztosítani kell az egyes szôlôtermesztési övezetekben az ajánlott és engedélyezett szôlôfajták övezetesítésére vonatkozó tevékenység kidolgozását és idôszakos aktualizálását. Szôlôtelepítéseket fôként a körülhatárolt övezetekben kell létesíteni. Ezen övezeteken kívüli földterületeken csakis a helyi lakosság fogyasztási szükségleteinek a kielégítését fedezô telepítéseket lehet létesíteni, lehetôleg a helységek közelében található tagosított földterületeken, fôleg a lejtôkön, a folyóvíz-teraszokon vagy más mezôgazdasági kultúrákra kevésbé alkalmas földterületeken. A szôlôtermesztô övezetekben vagy a szôlôtermesztô övezeteken kívüli helységek kültelkén gazdasági tényezôként vagy családonként 0,1 hektárt meghaladó kiterjedésû szôlôtelepítések létesítése, illetve a meglevôknek e határértéken felüli kiterjesztése csakis telepítési engedély alapján megengedett. A 3 hektárnál nagyobb szôlôtelepítések esetében a telepítési engedély elnyerésének feltétele az övezeti szôlészeti-borászati kutatóegység által kedvezôen véleményezett szôlôtelepítvény-létesítési terv. Családon a házastársak és a velük közösen gazdálkodó nem házas gyermekek értendôk. Az engedély kibocsátásáról a megyei mezôgazdasági vezérigazgatóságoknak értesíteniük kell a terület területi körzete szerinti helyi közigazgatási hatóságokat. A 0,1 hektárnál nagyobb telepítések létesítésekor vagy e határértéken felüli kiterjesztésekor csakis ajánlott és engedélyezett szôlôfajtákat lehet használni. A meglevô telepítések fajtaválasztékainak módosítása túloltással csakis az e kategóriákba tartozó szôlôfajták használatával megengedett. Tilos a magántermô hibridszôlôk felhasználása a szôlôtermesztô övezetekben és az ezen övezeteken kívüli helységek kültelkén található szôlôtelepítések esetében, úgyszintén tilos a magántermô hibridszôlô-ültetôalanyag felhasználása a nemes fajtákkal elfoglalt telepítések hiányainak a pótlására. A szôlôtermesztô övezeteken kívüli helységek belterületén magántermô hibridszôlô telepítése gazdasági tényezôként vagy családonként legfeljebb 0,1 hektár felületen megengedett, a családi fogyasztás céljára. E két fenti rendelkezés megszegése a kihágási pénzbüntetés alkalmazása mellett maga után vonja az illetô szôlôtelepítés kiirtását is. Ha a megállapítástól számított hat hónapon belül nem történik meg a szôlôtelepítés kiirtása, ezt a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi vezérigazgatóságnak is kell kérnie, kötelezvén az illetô személyt az összes költségek fedezésére. A szôlôtelepítések bírlalói kötelesek megfelelô mûszaki feltételek között és optimális idôközökben elvégezni az ápolási munkálatokat, fôleg a növénybetegségek és a kártevôk leküzdését célzó kezeléseket, a törvény alkalmazási szabályzatában foglalt elôírásoknak megfelelôen. A táj jellegû elnevezést viselô borok termelésére szánt szôlôk fokozott és különleges ellenôrzésnek vannak alávetve a növényápolási feltételek betartása tekintetében. A szôlôtelepítésekben végzett munkálatokkal tilos a pedo- és hidromeliorációs mûvek megsemmisítése vagy megrongálása. A 0,1 hektárnál nagyobb felületû szôlôtelepítések kiirtása csak a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi vezérigazgatóság engedélye alapján történhet. A szôllôtermesztés célja lehet: a. friss gyümölcskénti fogyasztás; b. borászat; c. ipari feldolgozás (mazsola, szôlôdulcsáca, kompót és sûrített must formájában). Az eladásra szánt csemegeszôlônek meg kell felelnie a minôségi mutatóknak.

A fogyasztásra nem alkalmas szôlô borrá erjeszthetô. Az így elôállított borféleségek csakis asztali borként értékesíthetôk vagy desztilálhatók, illetve ecetgyártásra használhatók fel. Az elismert szôlôtermô vidékeken termesztett szôlôfajtákból nyert kiváló minôségi jellegzetességekkel rendelkezô csemegeszôlôt a táj jellegû elnevezéssel lehet forgalmazni.

Kedves testvéreim!

Isten súlyos árvizekkel próbálta meg kárpátaljai testvéreinket. Ez a maroknyi magyar reformátusság szenvedett legtöbbet közülünk, a világháború utáni Szibériába való hurcolástól kezdve, s mindannyiunk között ôk a legszegényebbek. Tudom, ti sem vagytok mindnyájan gazdagok. A mi népünk is gondokkal, bajokkal nyomorúsággal küzd. Mégis, most, amikor megköszönjük nektek az erdélyi árvízkárosultakért történt adományaitokat, arra kérünk benneteket, adakozzatok még nagyobb bajba jutott testvéreink számára. A helyzetbôl kifolyólag leginkább pénzzel tudjuk támogatni ôket. Mindenkit kérünk, adományait legkésôbb december 15-ig adja be a helyi református egyházközség listájára, hogy karácsonyra, a tél jötte elôtt eljuttathassuk kárpátaljai testvéreinkhez. Egyházkerületünk nevében már küldtünk gyorssegélyt, de ez nem elég. Ne hagyjuk árván azokat, akik testvéreink! Felkérjük református vállalkozóinkat, szintén támogassák a bajbajutottakat. Adományaikat Egyházkerületünk bank folyószámlájára várjuk. Episcopia Reformatã din Ardeal B.C.R. Cluj-Napoca. Cont: 45.10.2.32.2.

Adományaitokat várva szeretettel üdvözöl

D.Dr. Csiha Kálmán püspök
Dr. Mártha Ivor fôgondnok

Az RSZSZOSZ-Frãtia szakszervezetei tiltakozó megmozdulásokat fognak szervezni a 13. bér kiutalása végett — nyilatkozta Marius Petcu alelnök, a Sanitas szakszervezet elnöke.

A közalkalmazottak elmarasztalják a kormány azon határozatát, hogy a 13. bért kizárólag a tanügyi személyzetnek utalják ki, e döntést az általános sztrájk útján nyert jogként ítélve meg.

Az RSZSZOSZ-Frãtia operatív bürója hétfôn összeül, hogy konföderációs szintû döntést hozzon, kedden pedig a Sanitas megállapítja, milyen formában fog tiltakozni a kormány határozata ellen. Szerdán a szakszervezet vezetôsége találkozik a kórházigazgatókkal, valamint az egészségügyi igazgatóságok vezetôségével, közös tiltakozási eljárás felkutatása végett.

Amennyiben nem hatálytalanítják a fenti határozatot, december elején az egészségügyi szakszervezetek általános sztrájkba lépnek, ami kórházak és más egészségügyi egységek bezárását fogja jelenteni — nyilatkozta Petcu.

Jelen pillanatban a szakszervezetiek aláírásokat gyûjtögetnek az általános sztrájk kirobbantására.

Cserehát-ügy

Mint arról már beszámoltunk, a két hete lezajlott tárgyaláson Simona Muresan bíró elrendelte az alperes székelyudvarhelyi tanács tulajdonjogára vonatkozó bejegyzések megsemmisítését, és ugyanakkor törölte a telekkönyvbôl az alperesek tulajdonjogát a 16.700 négyzetméter betelekelt földterületre vonatkozóan. Az ezzel szembeni fellebbezést követôen az ügyet a táblabíróságon tárgyalták újra. A tegnap Uzun Petru elnök és Boros Oszkár bíró elutasította az alperesek fellebbezését, megerôsítve a korábbi ítéletet. Ennek értelmében az ugyancsak udvarhelyi AGROPROD mezôgazdasági vállalattól csere útján kapott földterület továbbra is állami tulajdonban marad. Abban az esetben, ha a táblabíróság döntése valamelyik félnek nem felel meg, 15 napon belül fellebbezhet a Legfelsôbb Bíróságon.

Diaconescu szerint:

Valeriu Stoica liberális alelnök legutóbbi nyilatkozatai a KDNPP-nek a konvencióban betöltött szerepe aláaknázását célozzák. — Meglepett ama nyilatkozata, miszerint a konvencióban változott az egyensúly és az NRP áll az elsô helyen. Nem tudom, hogy saját óhaján kívül mire épülnek a kijelentései. Én nem tudok egyetlen olyan közvélemény-kutatásról sem, amely ezt az állítást alátámasztaná. Figyelemre méltó azonban, hogy az országot sújtó problémák sokasága közül Stoica szerint a legfontosabb most a KDNPP-t aláásni a konvencióban — fogalmazott Diaconescu elnök a hétfôi sajtóértekezleten.

A "legnagyobb erdélyi municípium polgármesterét" és a Vadim szerint "nagyon tisztességes és jó hazafi" Gheorghe Funart ünnepélyes külsôségek között hétfôn az NRP fôtitkárává nevezték ki, amely alkalommal átnyújtották neki a párt bélyegzôjét és zászlaját. Ezennel megtörtént az egyesülés ama párttal — a Románok Egységszövetségének Pártja — amelyet a hatósági ellenvetés miatt nem lehetett bejegyeztetni — nyilatkozta Vadim.

Megjött a hó

Tegnapra virradóan beköszöntött az elsô havazás. A Román Vizek ÖV helyi kirendeltségének diszpécserszolgálata mára és holnapra is szórványos havazást jelzett. A hét második felében kevésbé valószínû csapadék, viszont a hômérséklet, -6, -8 fokig is süllyedhet reggelente. Tegnap reggel a hóréteg vastagsága nem haladta meg átlagosan az 1-3 centimétert. Kivételt ez alól csak a hegyvidék, a Bucsin tetôn például már 23 centis hóréteget mértek. Az elsô havazás nem okozott forgalmi gondokat, legalábbis tegnap délig nem. Az útkarbantartók helyenként már tegnap reggel csúszásgátló anyagokat szórtak az úttestre. Tegnap déli információink szerint sem a vasúti, sem a távolsági autóbuszforgalom menetrendjeiben nem okozott késéseket a havazás, és a vidrátszegi röptér is zavartalanul fogadta ls indította a menetrendszerû járatokat.

BT-nyilatkozat

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap este zöld jelzést adott a világszervezet fegyverzetellenôreinek az Irakba történô visszatéréshez és tevékenységük újrakezdéséhez, miután Irak visszavonta az együttmûködést megszakító korábbi döntését.

A BT-tagok közös álláspontját tartalmazó nyilatkozatot Peter Burleigh amerikai ENSZ-delegátus olvasta fel az ülés befejeztével.

A Tanács megállapította, hogy az iraki vezetés — szombati levelében, illetve az ahhoz fûzött tisztázó iratában — minden feltétel nélkül kinyilvánította készségét az UNSCOM-mal és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ellenôreivel való teljes körû együttmûködés haladéktalan felújítására, lehetôvé teszi az ellenôrök akadálytalan munkáját.

Az UNSCOM a vegyi és a biológiai fegyverkészletek, valamint a hordozó eszközök tekintetében, az IAEA pedig a nukleáris program tekintetében illetékes annak vizsgálatára, hogy Irak felszámolta-e saját tömegpusztító kapacitását, illetve végrehajtotta-e azokat a lépéseket, amelyek megakadályozzák e kapacitás újrateremtését.

Az ENSZ-ellenôröknek a Biztonsági Tanácstól kapott feladata annak tényszerû megállapítása, hogy Irak eleget tett-e mindeme kötelezettségeinek. Ha errôl igenlô jelentést tesznek, majd az ENSZ-fôtitkár is megállapítja, hogy Irak mindenben teljesítette vállalásait, akkor a BT — korábbi döntéseinek megfelelôen — átfogó módon felülvizsgálja az Irak ellen immár nyolc éve hatályban levô büntetô szankciókat.

Richard Butler, az UNSCOM vezetôje közölte, hogy munkatársai Bahreinból kedden reggel indulnak vissza Irakba.

Kofi Annan ENSZ-fôtitkár méltatta, hogy a felek végül hajlottak a békés, diplomáciai megoldásra. Reményét hangoztatta, hogy a mostanihoz hasonló vitára többször nem kerül sor — már csak azért sem, tette hozzá, mert az iraki kötelezettségek teljesítése körüli esetleges újabb konfliktus esetén "a diplomatáknak aligha lesz módjuk és idejük bármit is tenni".

A fôtitkár szavai egyértelmûen arra utaltak, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia világosan értésre adta: Irak részérôl "elég egy rossz mozdulat", a teljes körû együttmûködési kötelezettség legkisebb megsértése, és minden elôzetes figyelmeztetés nélkül bekövetkezik az Irak elleni katonai csapás.

Hogy az "angolszász hatalmak" — az amerikaiak és a britek - komolyan gondolják a katonai nyomás fenntartását, az is mutatja, hogy egyelôre nem kezdôdik meg az Öböl térségébe indított erôk visszavonása.

Az amerikai kormányzat egyébként kiszivárogtatta, hogy a hét végén Clinton elnök nem is egy, hanem tulajdonképpen két parancsot adott a katonai akció megindítására, mielôtt mindkettôt idôben visszavonták.

Az elsô parancs a szombaton (az esti sötétség iraki beállta után) indítandó támadásra vonatkozott — ezt az utolsó percekben fújták le, miután hírét vették, hogy Irak "pozitív választ" kíván küldeni az ENSZ-hez. A szombati elsô iraki levél nem kielégítô volta miatt azonban Clinton parancsba adta, hogy az eredetileg tervezettnél 24 órával késôbb, vasárnap hajtsák végre a támadást.

Ez utóbbi parancsot néhány órával a rakéták tervezett indítása elôtt érvénytelenítette az elnök — azt követôen, hogy Irak hozzáfûzte a Washington által igényelt tisztázó közléseket az eredeti leveléhez, és így világossá tette, hogy együttmûködési készségének fejében nem szab olyan elôfeltételeket, amelyek az ENSZ-szankciók feloldásának menetrendjére, illetve az UNSCOM tevékenységére és összetételére vonatkoznak.

A Pozsonyi Pravda a magyarellenes uszításról

A letûnt szlovák kormánygarnitúra számos felelôs politikusa és egyes véleményformáló médiák a legdurvább fajgyûlöletre emlékeztetô eszközökkel, módszeresen magyarellenességet szítanak: a szlovákiai magyarokkal ijesztgetnek — írja pénteki számában a pozsonyi Pravda helyettes fôszerkesztôje, Július Lôrincz.

A szerzô felidézi: mennyire nem nem hagyta magát meggyôzni például az a nô, aki a Pravda szerkesztôségébe telefonálva, kétségbe esett hangon esdekelt: vessenek gátat a magyar veszélynek. A nô zokogva ecsetelte, hogy mekkora tragédiát zúdítanak a szlovákok fejére az ország lakosságának szerinte "egy százalékát" (sic) alkotó magyarok (akik a hivatalos népszámlálási adatok szerint valójában kishíján 11 százalékát alkotják Szlovákia lakosságának — a tud. megj.) Lehangoló volt, ahogy a "közelgô magyar apokalipszis" rémétôl rettegô asszony vígasztalódni sem akart, az igazi tényeket nem akarta hallani, hiszen nyilván a saját rémlátomásainak igazolását kereste. Persze, a jelzett magyarellenes hangulatkeltés láttán, e szomorú jelenségen aligha lehet csodálkozni — fejti ki a lap.

A lap felidézi, hogy mit mondott az utódjának, Milan Ftácniknak a Meciar-kabinet volt oktatási minisztere, Eva Slavkovská, amikor átadta a hivatalát: Slavkovská "rettenetesnek" tartja, hogy az új kormány oktatási tárcájának egyik államtitkára magyar lesz. Nem erkölcsi, nem is szakmai kifogásai vannak a magyar államtitkár ellen: egyszerûen azt kifogásolja, hogy az illetô magyar.

- A büntetendô elôítéleteket terjesztô, a polgártársaik ellen gyanakvást és gyûlöletet gerjesztô agymosók egyszerûen nem veszik tudomásul, hogy a magyarok is ugyanolyan állampolgárai Szlovákiának, mint bárki más. Amikor a gyalázkodásaik már a tûréshatárt sértik, akkor hozzáteszik, hogy nem minden magyar ellen, csupán a Magyar Koalíció pártjának vezetôi ellen lépnek fel. Az ismert "képviselô- publicista" Dusan Slobodník, Roman Hofbauer és a társaik mgnyilvánulásaiban igencsak megmutatkozik, mennyire képtelenek belenyugodni abba, hogy a nemzetiségek, nevezetesen a magyarok törvényes jogokkal bírnak. Az ilyenek "egyszólván a szlovák érdekek árulójának" tekintik az olyanokat, mint az új kormány oktatási minisztere, Milan Ftácnik, aki magyar oktatási államtitkárt engedett a minisztériumban.

Egyszerre szomorú és veszélyes, ahogy a legnagyobb ellenzéki párt (a Meciar vezette demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a HZDS - a tud megj.) egy Európa közepén fekvô modern államban szakadatlanul a "nemzeteket és nemzetiségeket megosztó kártyával játszik." Közben úgy tûnik, hogy ezek az egyébként értelmes emberek már el is hiszik a saját ostoba és beteges képzelgéseiket: például azt, hogy ha a Párkány és Esztergom közti híd torzójának a helyén járható híd épül, azzal létrejönnek Dél-Szlovákia elcsatolásának feltételei.

A szerzô hozzáteszi: nem kimondottan szlovák tulajdonság, hogy iszonyodnak az ország nyitottságától, melyben a függetlenséget és a nemzeti méltóságot sértô veszélyeket sejtik. Az elszigetelôdô és a közép-európai országok konstruktív partneri viszonyát fejleszteni képtelen szemlélet sem egyedüli szlovák sajátosság: a változatai más országokban is jelen vannak. "Nekünk azonban idehaza kell felülemelkednünk ezeken a tendenciákon" ,különben a saját nemzeti közösségüket sodorjuk hanyatlásba — fejti ki a pozsonyi Pravda.

MVSZ elnökségi ülés Debrecenben

A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöksége értetlenül fogadta a kormány költségvetési elôterjesztését, amelyben mindössze 166,8 millió forint szerepel a szövetségnek szóló fejezetben — hangzott el az elnökség szombati kihelyezett debreceni ülését követô sajtótájékoztatón.

Patrubány Miklós, a szövetség elnökhelyettese reményét fejezte ki, hogy mindössze adminisztrációs hiba történt, s a költségvetés parlamenti vitájában legalább ezen összeg kétszeresét szavazzák meg az világszövetségnek.

Csoóri Sándor elnök a sajtótájékoztatón bejelentette: a debreceni elnökségi ülésen megválasztották az MVSZ új fôtitkárát Chikány Gábor személyében, aki korábban az MDF szervezési kérdésekkel foglalkozó tisztségviselôje volt.

Csoóri Sándor bejelentette azt is, hogy az elnökség megbízta az elnöki kollégiumot: folytasson tárgyalásokat a Duna Rádió beindításáról, s készítse elô a próbaadásokat. Az elnök szerint a Duna Rádiót a Duna Televízió mintájára hoznák létre, amely hatvan százalékban közszolgálati mûsorokat sugározna, 30-40 százalékban pedig kereskedelmi adó lenne.

Kurucz Gyula anyaországi régióelnök elmondta: az elnökség döntése értelmében 1999 tavaszán kárpát-medencei logisztikai konferenciát rendeznek a környezô országok gazdasági szakembereinek részvételével. Ez a program már illeszkedik az MVSZ új törekvésébe, miszerint a jövôben a gazdaság területén is integráló szerepet kívánnak betölteni.

Papp László nyugati régióelnök közölte: 2000-ben megrendezik Magyarországon azt a zarándokutat, amelynek keretében az országból elszármazottakat és azok leszármazottait szeretnék rövidebb-hosszabb idôre visszahívni az anyaországba.

Dobos László kárpát-medencei régióelnök arról beszélt, hogy felhívják a világ magyarságát a tragikus helyzetbe jutott kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére.

Csoóri Sándor végezetül bejelentette, hogy a Magyarok Világszövetsége következô közgyûlését 1999. április 9-ére és 10- ére hívják össze Budapestre.

A magyarországi románok önkormányzata és a románok kulturális szövetsége a múlt héten közleményben adtak hangot elégedetlenségüknek amiatt, hogy a lezajlott önkormányzati választások során több településen nem román nemzetiségûeket választottak a román kisebbségi önkormányzatokba.

"Bár a kisebbségi törvény és a választójogi törvény jogilag - sajnos — lehetôvé teszi nem román képviselôk kisebbségi önkormányzatokba való megválasztását — mutat rá a közlemény —, a választások eredményei és tapasztalatai azt bizonyítják, hogy különösen Budapesten, a román kisebbségi önkormányzatokba (15 kerületben) bekerült személyek döntô többsége nem tartozik kisebbségünkhöz. Vélelmezni lehet, hogy választási kezdeményezésüket egyéni, illetve szûk csoportérdekek magyarázzák. A budapesti és kazincbarcikai román kisebbségi képviselôket nem ismerjük, a hazai román közösségekkel eddig nem volt semmilyen kapcsolatuk. Anyanyelvünket nem beszélik és eddig nem fejtettek ki olyan tevékenységet (kulturális, hagyományôrzô, oktatási, tudományos stb), mely a magyarországi románság identitásának megôrzését, magatartását, nyelvi pozíciójának erôsítését szolgálná.

A két országos szervezet vezetôsége és annak tagsága a 167 román kisebbségi elektorból csak a három megyében (Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar), valamint a Budapesti Románok Kulturális Társasága által támogatott és megválasztott 15 fô elektort ismeri el román képviselônek, a többi 67 fôtôl kategórikusan elhatárolja magát.

A nem román képviselôk bejutása román kisebbségi önkormányzatokba ellenkezik a kisebbségi törvény szellemével, ugyanis a kormány az adófizetôk pénzébôl a jövôben is csak olyan kisebbségi közösségeket szándékozik támogatni, amelyek ténylegesen, az adott kisebbség identitásának megôrzését szolgáló programokat és tevékenységeket valósítanak meg" — áll a két szervezet közleményében.

Magyar-román üzletember-találkozót rendezett múlt csütörtökön Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara.

A többségükben faipari feldolgozással, mûanyagyártással és hulladékfeldolgozással foglalkozó cégek szakemberei részvételével lezajlott eszmecserén az IFOR CIUC SA fafeldolgozó, bútorgyártó és kereskedô cégeket keresett és talált, a nyílászárók tervezésével és gyártásával feglalkozó FOLEMCOM SRL pedig magyarországi forgalmazókkal vett fel kapcsolatot. A Metallurgica SA öntöttvas ipari termékek gyártásához keresett kooperációs partnereket, a Harplast SA borsodi mûanyagvegyipari társaságokkal folytatott üzleti tárgyalásokat.

Dicsuk Pál, a Magyar-Román Kereskedelmi Kamara elnöke a megbeszélés alkalmából azt hangsúlyozta, hogy a magyar és a román üzletemberek egyre gyakoribb találkozói nagyon hasznos közvetlen kapcsolatfelvételt jelentenek mind az egyes cégek számára, mind pedig a két ország közötti kereskedelem fejlôdése szempontjából.

Mint elhangzott a magyar-román kamarának már 150 tagja van, és a testület egyre hatékonyabban mûködik közre az államközi gazdasági élet sokszínûbbé tételében, az államközi kapcsolatok szervezésében is.

Magyarország nagyságrendileg a tizenegyedik helyen áll a romániai befektetôk sorában, s jelenleg már összesen két és félezer magyar tôkerészesedésû vállalat dolgozik Romániában 84 millió dolláros befektetéssel.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye az elmúlt évben fôként sót, ként, gipszet, követ és meszet importált a szomszédos országból, a megyébôl pedig jelentôs mennyiségû vegyi anyagot, vasat, acélt, mûanyag- és dohányárút szállítottak Romániába.

Várhatóan már a jövô évben megkezdôdhet az egyházalapításról szóló törvény módosításának folyamata — tájékoztatta Semjén Zsolt, a magyar kulturális tárca egyházi ügyekért felelôs helyettes államtitkára szombaton az MTI-t.

Semjén Zsolt az Erdélyi Gyülekezet Egyházak egymás mellett és együtt címmel Budapesten rendezett konferenciájának szünetében elmondta: az egyházalapításnál az egyes vallási közösségek tényleges társadalmi támogatottságát, illetve — vagylagosan — történelmi honosságát vennék figyelembe.

Személyes elképzelése szerint az alapítás feltételeként a jelenlegi száz hívô helyett tízezres létszámot, vagy százéves múltra visszatekintô történelmi hátteret kellene meghatározni.

- A törvénymódosítás folyamatát széles körû konzultációnak és a konszenzusra való törekvésnek kell jellemeznie — hangsúlyozta a helyettes államtitkár.

Semjén Zsolt szólt arról is: tizenegy pontban súlyos feszültségek mutatkoznak a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék általi megállapodás, illetve a hatályos magyarországi törvények között. Œgy vélte, az ezredfordulóra valamennyi érintett hazai jogszabályt rendezni lehet.

Megítélése szerint a jövô évben át kellene tekinteni annak lehetôségét, miként ismerhetné el az állam — a nagy történelmi egyházakhoz hasonlóan — néhány kisebb egyház szerepét. Elképzelése alapján ezek — például a baptista, az unitárius és az ortodox egyházak — "gesztusként" megkaphatnák a "kisebb, a történelemben szerepet vállalt egyházak" minôsítést.

Európa öregedô kontinens, ezért szinte valamennyi országban nehézségekkel küzd a nyugdíjrendszer. Minél nagyobb az öregek aránya, annál kisebb a gazdaságilag aktívak aránya a munkaképes korú népességben. Így hát a generációk közti szolidaritásra alapuló társadalombiztosítási rendszer keretében egyre nagyobb nyomás nehezedik a fiatalabb generációra. Az egyre magasabb nyugdíjjárulékot az emberek nem saját maguk javára, hanem a népes nyugdíjas korosztály számára fizetik be. A "felosztó- kirovó" nyugdíjrendszer logikája abban áll, hogy a nyugdíjasoknak kifizetendô összeget minden évben felosztják a dolgozó lakosság között.

A rendszerváltó országokban a gazdasági visszaesés nehezíti az amúgy sem könnyû helyzetet. Romániában a nyugdíjrendszer rendkívül kisézlesedett, az ellátások nem csak öregségi ellátások. Más megfelelô eszköz híján nagyon sokan betegnyugdíjba vagy korkedvezményes nyugdíjba "menekülnek" a munkanélküliség elôl. A munkanélküliek számának növekedése, a fekete foglalkoztatás térhódítása, a mezôgazdaságban dolgozók csupán önkéntes járulékfizetése, s nem utolsósorban a mamutvállalatoknak a társadalombiztosítással szembeni több százmilliárdos adóssága nagy mértékben hozzájárult a járulékfizetésbôl fenntartott társadalombiztosítás deficitjéhez.

Külön gondot jelent a magas infláció, amelyet a jelenlegi társadalombiztosítás nem tud ellensúlyozni.

A nyugdíjak helyettesítési aránya — vagyis hogy a korábbi jövedelmük hány százalékát kapják az idôs emberek — egyre csökken. Ez a visszaesés arra figyelmeztet, hogy a felosztó-kirovó rendszer már csak papíron nyújt biztonságot.

Következésképpen, ha nem sikerül sürgôsen javítani a nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyát, és ha Románia gazdasága nem fog növekedni, annak nemcsak a jelenlegi nyugdíjas generáció, hanem a fiatalabb generáció, a jövôbeli nyugdíjas generáció is kárát látja.

Eltérôen az elôbbi kormányzattól, amely csak tervezte a társadalombiztosítás reformját, de nem hajtotta végre, és amely megelégedett volna a felosztó-kirovó rendszer korszerûsítésével, a jelenlegi kormányzat a hárompilléres társadalombiztosítási rendszer bevezetésében látja a megoldást. Eszerint lenne egy államilag szavatolt, kötelezô jellegû, csupán alapnyugdíjat nyújtó, felosztó-kirovó alapon finanszírozott rendszer, egy államilag szavatolt, kötelezô jellegû, magántôke-fedezeti, egyéni nyugdíjbiztosítás és egy önkéntes magántôke-fedezeti, meghatározatlan járulékfizetéses, egyéni nyugdíjbiztosítás.

A tervezett hárompilléres rendszer, amely új elem, a tôkefedezeti elem bevezetését is jelenti, lehetôséget nyújt arra, hogy a járulékfizetô magán nyugdíjintézetnél is nyisson számlát, ezen befizetéseit elkülönítve kezelik, ez az összeg és hozama csak ôt illeti meg. Az ilyenszerû többpilléres rendszer nem csak az idôs kori anyagi biztonságot jelentené, hanem segítené a gazdasági növekedést is, ösztönözné a megtakarításokat és a tôkepiac fejlôdését, ez pedig elômozdítja a hasznos beruházásokat.

A jelenlegi társadalombiztosítási rendszer reformjára mindenképpen szükség van, nemcsak deficites pénzügyi helyzete miatt, hanem a generációk közötti igazságosabb tehermegosztás végett is.

A rendszer elsô pillérét képezô állami társadalombiztosítás reformját célzó törvénytervezet a parlament asztalán van, a képviselôházi szakbizottság még szeptemberben megkezdte annak vitáját, az elkövetkezô napokban megteszi jelentését.

Emil Constantinescu elnök hétfôn, Szlovéniába való elutazását megelôzôen úgy nyilatkozott az Otopeni repülôtéren, hogy szlovéniai és bosznia- hercegovinai vizitje kifejezésre juttatja azt az aktív szerepet, amelyet Románia játszani kíván a párbeszédre és együttmûködésre alapuló regionális biztonságrendszer kiépítésében, amely képes legyen létrehozni, majd pedig fenntartani a stabilitást a térségben.

— Szûkebb körben a Szlovéniával való kapcsolatok folyamatos szilárdítására törekszünk, tekintettel, hogy akárcsak Románia, eme ország is az európai és euroatlanti integrációra törekszik — mondotta az államfô. — Szlovénia, Romániához hasonlóan, a CEFTA tagja, ami a kétoldalú külkereskedelem gyors fejlôdésére ad lehetôséget, és a viziten elemezni szándékszunk a szlovén miniszterelnök romániai látogatása után e téren elért fejlôdést — fûzte hozzá.

— A tény, hogy a küldöttségben az ÁTA és a pénzügyminisztérium reprezentánsai, valamint más hivatalos kormányképviselôk vesznek részt, végrehajtói szintû megbeszéléseknek ad helyet, amelyek eredménye a kétoldalú együttmûködés szélesebb körû kiterjesztése lesz — emelte ki.

A vizit második szakaszában a bosznia—hercegovinai román békefennttartó egységekkel, valamint a SFOR parancsnokával esedékes találkozó ismételten rá hivatott mutatni Románia eltökéltségére komolyan és aktívan részt venni a régióbeli béke biztosításában — jegyezte meg az államfô.

Az 1991. évi 69. számú helyhatósági törvény 23. szakasza elôírásainak alapján Marosvásárhely municípium polgármestere összehívja a municípiumi tanács rendkívüli ülését csütörtökön, november 19-én 14 órától a polgármesteri hivatal 45. számú termébe, a következô napirenddel:

1. Határozattervezet a törvényes birtokosok kilétének tisztázásáról azon, nem lakásrendeltetésû helyiségek esetében, amelyek eladásra kerülnek, árverésre jutnak, és évi láttamozást kapnak, valamint az árverés feltételeinek megállapításáról.

2. Határozattervezet az állami tulajdonú, nem lakásrendeltetésû helyiségek árverés útján való bérbeadásáról.

3. Határozattervezet az 1998. évi 505. Kormányhatározat hatálya alá esô helyiségek jegyzékének jóváhagyásáról.

4. Határozattervezet az 1998. évi 138. számú tanácsi határozattal felállított bizottság által végzendô, az 1998. évi 505-ös Kormányhatározatban elôírt közvetlen alku módozatairól.

5. Határozattervezet az egyes, nem lakásrendeltetésû helyiségek elosztását szabályozó 1998. szeptember 24-i 119. számú helyi tanácsi határozat módosításáról.

6. Határozattervezet ama ingatlanok jegyzékérôl, amelyeket Marosvásárhely municípium tulajdonában való megtartásra javasolnak.

7. Határozattervezet egyes, 1996. szeptember 26. után kiutalt lakások eladásáról.

8. Határozattervezet Törzsök Sándor mérnök saját kérésére, a Locativ Rt. ügyvezetô tanácsi tagságából való felmentésérôl és egy új tag kinevezésérôl.

9. Határozattervezet a karácsonyi és az 1999-es újévi ünnepségekrôl.

10. Határozattervezet a Dózsa György utca (Bodoni és Termés utcák közötti részének) felújítási elôtanulmányának és a befektetés mûszaki-gazdasági mutatóinak jóváhagyásáról.

Határozattervezet Marosvásárhely municípium fotóalbuma kereskedelmi árának jóváhagyásáról.

Vásárhelyi puzzle

Talán húsz perce várakozom a kövesdombi buszmegállóban. Autóbusz sehol. Késôbb egy narancssárgás-vörösesre mázolt jármû húz be. Emberek tódulnak a komótosan nyíló ajtókhoz. Gyerekek ugrálnak fel, hogy minél elôbb helyet foglaljanak a plüsshuzatú székeken. Az ajtók hangtalanul csukódnak, csendesen felbúg a motor, a jármû pedig kigördül a megállóból. Hiányzik az évek, évtizedek alatt megszokott zakatolás, hangos, fülsértô motorzúgás, a jármû vázának recsegés- ropogása, amelynek hallatán arra gondolunk: most esik szét a közszállítási alkalmatosság. Érteni lehet egymás beszédét, nem kell ordítani a mellettünk ülôhöz. Pedig a jármûben nincs síri csend. A helyi rádióállomások egyikének mûsora árad a sofôrfülke rádiójából, melyet az utasok a mennyezetbe szerelt hangszórókon át hallgathatnak. Több helyrôl is olyan elismerô szavakat hallok, amelyek a régi-új buszok kényelmét és tisztaságát méltatják. Újabb megállóba érünk. Fékezés, de elmarad az elôrebukást okozó hirtelen rándulás. Valóban modern, civilizált utazásnak vagyunk részesei. De meddig? — tevôdik fel bennem a kérdés. Mi az, ami hamarabb végez ezekkel a buszokkal is: a rossz állapotban levô utak, avagy a rongáló kedvû vandálok? "Együttmûködés lesz" — feleli lehangolóan ismerôsöm. Igaza van, igaza lesz? — ez már a jövô titka.

"Garázsba vonul" táblácskát viselô autóbusz gördül a megállóba. Egyike a megyeközpontban "kószáló" import jármûveknek. Jól öltözött, agyonparfümözött hölgy kiált fel: — A Prodcomplex felé megy? A sofôr igenlô válasza hallatán felszáll, s az elsô ülésen foglal helyet. Aztán el nem hallgat. Arról áradozik, milyen jó, hogy megállt, mivel nincsen buszjegye, az autóbuszokra pedig hiába vár, mert azok rendszertelenül járnak, hogy mennyire kényelmes ez a busz, ellentétben a közszállításiak jármûveivel, amelyek koszosak, kopottak, rozogák. Miért nem tesz valamit a vállalat vezetôsége a körülmények javítása érdekében, fogalmazza meg a költôi kérdést. A sofôr egy ideig — úgy egy megálló hosszat — türelmesen hallgatja, aztán csendesen megjegyzi: ô is a közszállítási rt. egyik autóbuszát kormányozza. Kínos csönd, melyet a hölgy gyors leszállása old fel...

A Tudor lakónegyed Fortuna üzletkomplexuma közelében lakóknak a boltokban kínált árun kívül rendkívül nagy választékot nyújtanak az utcán "dolgozó" kereskedôk. Hogy faluról jött, petrezselyem vagy sárgarépa halmok mögött szerénykedô nénikéktôl néha virágot is vehetünk jóval olcsóbban, mint a virágboltban, azt már évek óta felfedezték az erre járók. A napokban azonban az utcai kereskedelem újabb ágazatával ismerkedhettek meg a lakók. A román nyelvet fájdalmasan törô (valószínûleg a Pruton túli "testvér") nô és férfi rakodott ki a Novofarm gyógyszertár elé. Hármat tízért alapon üzletelnek. Vagyis három terméket kínálnak 10.000 lejért. Három csokoládé, három pár zokni, három sampon. A szappanoknál kissé változik az ár: hatos csomagolásban kelnek el ugyanannyiért. S van keletjük. Mert a naiv, idôszûkében szenvedô vásárló csupán azt látja, hogy a szépen csomagolt termékek olcsóbbak a nagy kereskedelmi adalékkal dolgozó üzletekben található hasonló cikkeknél. Arra azonban már nem terjed ki a figyelme, hogy például a Transilvania Kereskedelmi Központban a csoki darabja 2200 lej, a sampont, a szappant és a zoknit is jóval olcsóbban kínálják. Ami — testvérek között is — nem elenyészô nyereséget jelent az élelmes "kereskedô" számára. Egészen addig, amíg a vásárlók rá nem jönnek a csalásra.

Tegnap továbbképzôtanfolyam megnyitóját tartották Marosszentgyörgyön az állattenyésztési és kísérleti állomáson. Dr. Roman Mircea igazgató szerint megyénkben elsô alkalommal indul ilyen felkészítô, melynek szervezôi az AGCTR, a Szarvasmarhatenyésztôk Romániai Országos szövetsége (amely németországi támogatással román—német tervezetet hozott létre) egy román—svájci érdekeltségû hasonló szervezet, amelynek svájci képviselôje Philip Bachman (a tegnapi megnyitón nem volt jelen), ôt képviselte asszisztense, Bertrand Wutrich, menedzsere dr. Eberhard Beck. Jelen volt Titus Negritioiu, a Beszterce-Naszód megyei Szarvasmarhatenyésztôk Egyesületének titkára, valamint a Maros megyei Szarvasmarhatenyésztôk Egyesülete képviseletében is, Suba Kálmán állattenyésztési szakmérnök, a megyei megtermékenyítô és állatnemesítési hivatal igazgatója, a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság képviselôje, Csegezi Endre állattenyésztési mérnök.

A szakképzésre nyolc megyébôl — Brassó, Buzãu, Iasi, Beszterce-Naszód, Kolozs, Maros, Máramaros, Fehér — 25 szakembert, állattenyésztôt hívtak meg. Talán az idôjárás alakulásának következtében jelentek meg 20-an a kéthetes — november 26-án záruló — tanfolyamon.

A szakképzés célja megismertetni a szakemberekkel a legmodernebb és leghatékonyabb tenyésztési módszereket. A külföldi partenerek felszereléseket, köpenyeket, mûszereket és nyomtatott tananyagot hoztak, amire egy mesterséges megtermékenyítô technikusnak szüksége van ahhoz, hogy magas szinten gyakorolja a mesterségét.

Suba Kálmán szerint segíteni kell az állattenyésztôket, mert a jövô útja a magánosítás és a fajnemesítés, olyan fajták kiválasztása, amelyekkel a megye körzeteiben a legkisebb befektetéssel a legnagyob hozamokat — tej, hús, stb. — lehet megvalósítani.

Dr. Eberhard Beck megindokolta, hogy a választásuk azért esett Maros megyére, a maroszentgyörgyi állattenyésztési és kísérleti állomásra, mert itt adottak az anyagi, mûszaki feltételek. A bonni kormány fedezi az anyagi költségeket. Örömükre szolgál, hogy egy másik, svájci román érdekeltségû hasonló szervezettel is együttmûködhetnek. Februárban egy újabb tanfolyam indul, és ebbôl már körvonalazódik, hogy Marosszentgyörgyön az állattenyésztési és kísérleti állomásnál egy iskolaközpont létrejöttét alapozták meg a tegnap.

A tanfolyam naponta 9 órától délután 17 óráig tart.

A szombat délelôtti tanácskozást követô sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a májusi megyei választások óta ez volt az elsô ilyenszerû tanácskozás, amelyen az általános politikai helyzet elemzésén túl a megyei szervezet különbözô tagozatainak jelentéseit is meghallgatta a 128 fônyi résztvevô. Ileana Filipescu képviselô, Alexandru Petru Frãteanu megyei elnök és Viorel Bubãu alelnök válaszolt, aki az újságírók kérdéseire. Megtudhattuk, hogy széles körû akciót indítanak a roma nôk társadalmi beilleszkedése érdekében, el egészen a munkahelyteremtésig. A megyei koalíciós partnerekkel nem létezik semmiféle lepcsolat, jelentette ki Alexandru Frãteanu megyei elnök. A közigazgatás tekintetében normális a prefektus és a DP kapcsolata, de politikai vonalon nem tudnak közös nevezôre jutni. A Severin-ügyet pedig igyekeznek a párton belül megoldani, ennek egyik fázisa, hogy a DP parlamenti csoportja megvonta a bizalmat a volt külügyminisztertôl.

Cáfolták, hogy Petre Roman diktatorikus vezetése nyomán lennének feszültségek a párton belül, szerintük az ilyen híreket A. Vilãu és társai terjesztik. Véleményük szerint nem kötelezô beiratkozni egy pártba, de ha valaki megteszi, akkor be kell tartania a pártfegyelmet.

A továbbiakban, a magyar—német egyetem kapcsán, finoman fogalmazva, érdekes, a Demokrata Párt doktrínájának és legalábbis látszólagos vonalvezetésének ellentmondó véleménnyel rukkolt ki Viorel Bubãu, aki nem egyebet követelt, mint azt, hogy az RMDSZ-nek az egységes, román nemzetállam iránt hûségnyilatkozatot kellene megfogalmaznia. A Népújság észrevételére, hogy ez a kijelentés legfeljebb C.V. Tudornak válna úgymond, dicséretére, de egy demokratikus jogállamban nincs helye, a jelenlevô pártvezetôk siettek elhatárolni magukat a Bubãu véleményétôl, sûrûn hangoztatva, hogy a kijelentés egyéni vélemény, semmi köze a DP politikájához.

RMDSZ- fórum Dicsôszentmártonban

Az árvízkárosultak részére begyûjtött adomány átadása után Markó Béla szövetségi elnök szólt a péntek délutáni dicsôszentmártoni fórumra egybegyûlt hallgatósághoz, s a terembeli hidegre utalva kijelentette: az RMDSZ-ért élni, halni érdemes, de megbetegedni nem muszáj. A segélyadományról pedig annyit mondott: a lényeg, hogy megfelelô helyre jusson a pénz. Miután kitért a "nagypolitika" frissebb fejleményeire, azt hangsúlyozta, hogy soha az egységre nem volt ily nagy szükség az RMDSZ-ben, mint most.

Kelemen Atilla képviselô a koalíciós helyzetre utalva, arra figyelmeztetett, hogy megváltás számunkra kívülrôl nem létezik, csak itt, és hogy a helyzet pontos felismerése és értékelése adhatja meg a lehetôséget, hogy megválthassuk önmagunkat. Kollektív nemzeti megvilágosodást emlegetett, de azt is hozzátette, hogy nem a "nincs tovább" a válasz a kérdésekre, nem a törésvonalak elmélyítése a megoldás. Az egymást követô kérdésekre a jelenlevô tisztségviselôk felváltva válaszoltak, ki-ki a maga szakterületérôl szólva.

A kérdezôket az érdekelte elsôsorban, hogy érvényben van-e a 22. számú sürgôsségi kormányrendelet; hogy létezik-e megyeszinten koalíciós együttmûködés; mi lesz az elkobzott egyházi javak sorsa; a 13. fizetés; a falusi telefonközpontok mûködése; Románia integrációs lehetôségei, s nem utolsósorban a dicsôszentmártoni Magyar Ház körüli vita.

Virág György hangsúlyozta, hogy a 22. számú sürgôsségi kormányrendelet érvényes, még akkor is, ha helyi szinten a prefektúra "jóvoltából" elveszítik a pereket. Maros megyében a prefektus folytatja ezt a játékot, az ország más megyéiben nem támadták meg a rendeletet. Dorin Florea sorozatosan átlépi hatáskörét, általában a megyei tanács viszonya is feszült vele. Virág György szerint ez annál inkább elfogadhatatlannak nevezte, mivel Dorin Florea a legerôsebb koalíciós párt elnöke is.

A posta-telefon problémákat a privatizáció megoldja, de nem rövid távon, a 13. fizetésrôl pedig annyit mondott a megyei tanács alelnöke, hogy a 154. számú törvényben errôl nincs szó, és a költségvetés oly kevés, hogy remélik, bár a decemberi fizetéseket ki tudják adni.

Ugyanezen kérdések kapcsán Frunda György elmondta, hogy alkotmányos szempontból a 22. kormányrendelet érvényben van, és hogy az új helyhatósági törvény még jobb lett, mert idôközben Románia még két nemzetközi egyezményt aláírt, amit be is kell tartania. A 13. fizetés kapcsán azt mondta, hogy az egyik oka annak, hogy Romániában rosszul élünk, az, hogy mindegyik kormány engedett az utca nyomásának, s nem merték vállalni a reform következményeit. Amíg a tanárok, orvosok vagy sofôrök nyomást gyakorolnak a kormányra, és az változtat a döntésein, addig nem fogunk jobban élni. Ha a kormány a következô hat hónapban nem fog mintaértékû privatizációt produkálni, akkor itt baj lesz. Ennek, igaz, az az ára, hogy egy ideig rosszabbul fogunk élni, de enélkül soha nem lesz jobb, hangsúlyozta Frunda György.

Egy olyan kérdés kapcsán, mely szerint, ha az RMDSZ nem párt, akkor alakítsanak egy magyar pártot, illetve, hogy "miért mondtak le az autonómiáról", Markó Béla válaszolt. Szerinte a magyar párt politizálásából tanulhatunk, de az soha nem tudta összefogni a magyarságot, úgy, ahogy az RMDSZ tette. Azért nem politikai párt, mert nem pártszerûen szervezôdik. Az autonómiáról annyit mondott, hogy az RMDSZ nem vetett el semmit, ami a programjában van. Ezekért következetesen harcol. '89-ig a romániai magyarság feje fölött döntöttek a sorsáról, ma viszont az RMDSZ részt vesz a döntésekben. Nem mi döntünk a kérdésekben, de befolyásoljuk a döntéseket, mondta, és a kérdésre utalva hozzátette: nem önvédô testôrökre van szükség, hanem az érdekvédelmet kell erôsíteni.

Az integrációról elmondta, hogy igaz, túlpolitizálták a dolgot, de a verseny, az erôfeszítés indokolt, s indokoltak a félelmek is, mert a másik alternatíva lehangoló: az Oroszországhoz való közelséget jelenti, s harcolni kell, hogy a román politikai elit ne játssza el ezt az országot.

A Magyar Ház körül kialakult konfliktus kapcsán az egyik felszólaló ismertette a ház történetét, amely valamikor a Magyar Párt tulajdona volt, csakhogy amikor betiltották a pártot, az egyház nevére íratták, hogy megmentsék. 1990 után átvette az RMDSZ, viszont három egyház képviselôi leverték a lakatot, és önkényesen elfoglalták a frissen tatarozott épületet. A felszólaló arra kérte a megyei és országos vezetést, lépjenek közbe az egyházak vezetôinél, hogy adják vissza a ház emeleti részét.

Kakassy Sándor hozzátette, hogy '89 minden ereje és a magyar közösség vagyona a házban van. Nem érthet egyet, hogy az RMDSZ kilencéves tevékenység után engedélyt kell kérjen, ha gyûlést akar tartani. Nem akar a kolozsvárihoz hasonló háborút, mondta, de reméli, hogy a józan ész gyôz és a nép akarata érvényesül, s a ház újra Magyar Ház lesz.

Végül Markó Béla így összegezett: sok a vita, sok a polémia, de nem kell szakadástól tartani. Mára már a szervezet képes arra, hogy a vitás kérdéseket megoldja. Látszodhatunk megosztottaknak, aggaszthatja a közösséget a nemegyszer felerôsödô vita, de másfajta tanulsága is van ezeknek. Az RMDSZ egységes maradt, amíg mások porladtak. A legfontosabb üzenet: tudjunk együtt cselekedni. Ezt az üzenetet tolmácsolta a dicsôszentmártoni magyarságnak is, és javasolta, úgy oldják meg a Magyar Ház körül kialakult viszályt, hogy az a közösség javát szolgálja.

Abból a célból, hogy pontos adataink legyenek azokról a nyugdíjasokról, akik igénybe óhajtják venni 1999-ben a városi közszállítást, felkérjük Marosvásárhely nyugdíjasait, függetlenül attól, hogy milyen nyugdíjas-szervezet tagjai, hogy jelentkezzenek a Bolyai utca 36. szám alatt.

Nem kell felirtakozzanak a veteránok, rokkantak, nemlátók és volt politikai elítéltek, akiknek más formában van utazási kedvezményük.

Feliratkozni november 17-tôl november 30-ig lehet hétfôtôl péntekig 8—14 óra között. Az érdekeltek személyesen kell hogy jelentkezzenek személyazonossági igazolványukkal és az utolsó nyugdíjszelvénnyel.

A jegyzékkészítéssel a nyugdíjasok érdekeit kívánjuk szolgálni, ezért kérjük betartani a fenti idôbeosztást, mert akik november 30-a után jelentkeznek, elveszítik ahhoz való jogosultságukat, hogy kedvezményesen utazhassanak a városi autóbuszokon.

Kovács Irma elnök,
Gyulai Zoltán alelnök.

Megtudtuk, hogy a Tanító, Rajinder Singh az egyik felsô kaszt szülötte. Dúsgazdag családból származik. Szikh nemzetiségû maharadzsa.

A szikh birodalom a XIX. század elején alakult ki Észak- Indiában, a mai Pandzsab tartomány területén. Itt található a szikhek szent városa, Amritszár, a híres Aranytemplommal. Kôrösi Csoma idején még különálló királyság volt, Lahor, milliós fôvárossal. Késôbb esett az angol hódítás áldozatául. Akkor a délrôl elôrenyomuló angol terjeszkedés útját csak a pandzsabi szikh királyság állotta. A szikhek élén a lángeszû és bátor Radzsit Singh állt. Ô rádzsa (király) volt. Hatalmas hadsereggel rendelkezett. Kôrösi Csoma Ázsiába indulása évében, 1819-ben, a szikh uralkodó elfoglalta Kasmírt is. Azontúl maharadzsának (nagykirálynak) címeztette magát. (A maha nagyot jelent.) Innen ered az indiai uralkodó neve, a maharadzsa.

Rajinder Singh tanult ember. Mérnöki végzettsége van. A számítógépes programokban szakosította magát. Ideje egy részét Amerikában tölti, számítógépekkel foglalkozik, üzletel. A fogadóirodában a külkapcsolatokért felelôs tisztviselô büszkén adta tudtunkra, hogy ô egy híres softwer (számítógépprogram) megalkotója. Sokat utazik, a Surad Sabd jógát terjeszti a világban. Ennek a jógairányzatnak a világ minden pontján, 82 országban van képviselete.

Indiában négyezer éve alakult ki a kasztrendszer, amely sajátos társadalmi tagozódási rendszer. A zárt rendekben a foglalkozás és a társadalmi helyzet öröklött. Az elkülönült csoportok ôrzik elôjogaikat. Az elsô írásos dokumentum a rendekrôl a Védákban található. A Védák a hinduk szent írásai, amelyek több mint hatezer évesek. Négyezer évvel ezelôtt kezdték leírni a brahmanok, a papi rend tagjai. Addig leíratlanul terjedtek a papok nemzetségében, apáról fiúra. Az elsô rendet a papok, a bráhmanok alkotják; ezek örökletesen és elvben papok, de más értelmiségi tevékenységgel is foglalkoznak, sôt kereskednek is. A második csoport a ksatrija rend, a nemesség s a harcosok tartoznak ide; közülük kerül ki a király is. A harmadik rendbe a vaisrák, kereskedôk és iparosok tartoznak. A negyedik, vagyis a sútra rend tagjai a nehéz munkát végzik, ôk a jobbágyok, szolgák.

A különbözô kasztokban élô embereknek teljesen mások az életkörülményeik, másképpen élnek. A felsô kasztok kôházakban, palotákban laknak. Kô- vagy márványpalotájuk megvédi ôket az ötvenfokos melegtôl. Ruházatuk pazar kézimunka. A papok jellegzetes, színes, földig érô csuhákban járnak. Régen a felsôbb rétegek nyelve a szanszkrit volt. A Tanító, aki a második rendhez tartozik, tetôtôl talpig mindig fehér ruhában mutatkozik. Nagy háza, több autója van. Manapság a gyárosok is a felsôbb rendekhez tartoznak. Elsô látásra úgy tûnik, hogy az ország szegény, de a jártasabbak mesélik, hogy itt sok a multimilliomos (dollárban).

Az iparosok és a kereskedôk öltönyben járnak; általában világos színûben. A szikhek turbánja mindig talál a kosztüm színével. Kérdésemre, hogy jelent-e a különbözô turbánok színe valamit, azt válaszolták, hogy semmi jelentôsége nincs. Mindenki olyat vehet magának, amilyet akar. A szikh nép szigorúan ôrzi hagyományait. A férfiak születésük óta nem vágják a hajukat. Ezért látni annyi turbános férfit mindenhol, mert hajukat összefogják, megkötik és a turbán takarja. Már a szikh fiúcskáknak is díszeleg a fejük tetején egy kisebb hajcsomó, melyet egyforma kék színû vászonnal szorítanak a fejükhöz. Emiatt az anyagban teljesen egyforma kis turbán miatt Indiában a fiúk feje teljesen egyforma.

A kereskedôk egyszerû, lapos házakban laknak. Van, aki a saját lakóháza utcára nyíló szobájában rendezett be egy üzletet. Ezek az üzletek zsúfoltak, az áru nagy összevisszaságban hever, de a járókelôk innen vásárolnak. Ezek általában családi vállalkozások, a feleség árul, a férj hozza az árut, rendezget, miközben folyik a kiárusítás. Általában két-három gyerek is lábatlankodik a sürgölôdô feleség körül. A kereskedôk egy részének már autója van.

A gazdagabb kereskedôk a város különbözô részein található bazárokban nyitottak üzletet. Ezek Ázsia bevásárlóközpontjai. A bazárok nagyon zsúfoltak. Az áruk tömkelege fárasztja a szemet. A legelegánsabb üzletek New-Delhiben találhatók. A gazdagok magánüzletei mellett itt vannak az állami üzletek, a minisztériumok üzletházai. Elegánsak, fényesek, mint a mesében.

Láttam szegényebb üzleteket. Ezek piszkosak, kopottak, nyomorúságosak. Egy-egy deszkabódé, szerény kínálattal. Lehet, hogy bérlik ôket. Az utcán sok a gyümölcs- és zöldségárus. Ezek szegény viszonteladók. Kétkerekû faszekerükkel az utca szélén állnak és hangosan kínálják az árut. Az arra járókat megszólítják, ajánlgatva tukmálják portékájukat. A szekerükön látható sokféle gyümölcsöt és zöldséget szépen megmosták és elrendezték. A színes kirakat vonzó és étvágygerjesztô.

A kereskedôk rétege változatos. Vannak közöttük szegény árusok is, akik a negyedik, a szolgák kasztjához tartoznak.

Az alacsony sorban élôk ruházata sötét színû, szegényes. Régi lepedôbe vagy pokrócba burkolóznak. Ezek a sátrak, a nyomortanyák, a viskók lakói.

Megérkezésünk napján a teraszon ülve, naplóírás közben figyelmes lettem egy távolabb ülô, éneklô emberre. A testére szürke, kopott, piszkos pokrócot tekert. Retkes, csupasz lábán papucs. Ült a széken és felszabadultan, jókedvûen énekelt. Lényébôl sugárzott a vidámság. Hosszú ideig néztem, aztán odamentem hozzá és megszólítottam. Nem értette az angol szót, csak a hindit és az urdut. Urdu nemzetiségû. De azért kézzel- lábbal elég jól megértettük egymást. Jókedvûen köszöntünk el egymástól. Meghatódtam, hogy boldog, kiegyensúlyozott embert láthatok egy szál pokrócban és papucsban. Közben az járt az eszemben, hogy milyen jó példát mutathat otthon elégedettségbôl és a sors bölcs elfogadásából a túlhajszolt, ideges embereknek.

A múlt héten Karácsonfalván sem dôlt el, lesz-e elég utas ahhoz, hogy gazdaságosan újraindítsák Marosvásárhely és Nyárádszereda között a kisnyomtávú vasútvonal járatait. A Burkhárdt Árpád alispán, Virág György, a megyei tanács alelnöke, valamint a Locomrex Trade Kft. tulajdonosainak és 9 helység polgármestereinek a részvételével megtartott tanácskozás jelentett ugyan némi elôrelépést e téren, de megoldás sajnos nem született.

Ellentmondásos közvélemény-kutatás

A cég tulajdonosait mindenekelôtt az érdekelte, hányan fogják rendszeresen igénybe venni e szállítási eszközt. A felmérések helységenként ellentmondásokat mutatnak. Virág István, Dózsa György község polgármestere elmondta, hogy az ott lakók szeretnék, ha visszaállítanák a járatokat, mintegy 150 bérletes utas is lenne. Többen önkéntesen felajánlották, segítenek a megrongálódott vonal helyreállításában is. Ezzel szemben a karácsonfalviak közül csak közel 100-an igénylik a járatokat, azonban bérletet senki sem vásárolna. Hasonló a helyzet Ákosfalván is. Igaz, Harasztkerékrôl, Bögözrôl és Szövérdrôl lenne ugyan 100 utas, de azzal a feltétellel, hogy akkor létesítsenek egy köztes megállót. Backamadarasról mindössze 10-12 éehetséges jelentkezett. Nyárádgálfalva községbôl csak a bedeieket és a szentháromságiakat érdekelné a kisvasút, de innen is csak 30-an váltanának bérletet. Csíkfalváról 50-52 sze,ély mutatott érdeklôdést. Egy részük inkább a nyárádszeredai, illetve a szovátai piacokra vinné el áruját. A legfurcsább felmérés Nyárádszeredában készült. Dászkel László polgármester elmondta, hogy 490-en írtak alá a kisvasút visszaállítását szorgalmazó kérdôívet a községbôl, 90-en vennék igénybe, azonban mindössze ketten-hárman (!) vásárolnának bérletet.

A szolgáltatás feljavítása érdekében a Locomrex Trade cég vezetôi azt is felajánlották, megtehetik, hogy a marosvásárhelyi piacra igyekvôket egy kisteherautóval várják az állomáson és kérésre bármelyik piacra elszállítják. Felmerült hétvégi járatok beindítása is, hiszen sokan vannak, akik városról járnak ki e vidékre kertészkedni, földet mûvelni. A polgármesterek javasolták, hogy a diákoknak és a nyugdíjasoknak biztosítsanak kedvezményes bérleteket. Az is megvalósítható – amennyiben erre lenne igény -, hogy nyáron, hétvégeken, Szovátáig közlekedtessék a járatot. Az övezetben székelô magáncégek számára pedig akár egy tehervagont is csatolnának a szerelvényhez, amivel a nagyobb mennyiségû termékek szállítását is lebonyolítanák. Hasonlóan a cukor, vagy a takarmányrépa fuvarozását is felvállalnák az idény alatt. Ahhoz, hogy mindebbôl valami megvalósuljon, minél elôbb pénz szükséges. Az állomásépületeket csak úgy lehet gazdaságosan kihasználni, állagukat megôrizni, hogyha ezeket átveszik a helyi tanácsok. Ezt a közigazgatási törvény lehetôvé teszi. Még a tulajdonossal, a vasúti vagyontárgyakat adminisztráló cég vezetôivel kell megtanácskozni a formaságokat. A polgármesterek kiegyeztek abban, hogy a vonal helyreállítását ne önkéntesek végezzék, hanem 10-10 millió lejt irányozzanak a helyi költségvetésbôl, amivel szakembereket, napszámosokat fogadhatnak fel a munkálatok elvégzésére. Ám errôl, természetesen a helyi tanácsok döntenek. Szó esett a testvértelepülések bevonásáról is. Szabó Árpád, a nyárádszeredai hajdani mezôgépészeti állomás vezetôje felajánlotta, hogy gépeiket a karbantartó munkások rendelkezéseire bocsátják. Amennyiben a tanácsok határozatot hoznak arról, hogy a pénzösszeg átutalható a helyreállítási munkálatok kiadásainak a fedezésére, akkor két héten belül elindulhat az elsô szerelvény. A rendszeres járat csak januártól közlekedne, ha lesz elég bérletes utas. Mert a Locomrex Trade vezetôi azt is kijelentették, a közvélemény-kutatás alapján készítenek egy hozzávetôleges gazdasági számítást. Amennyiben az innen származó bevételek nem fedezik a járat minimális költségeit, akkor nem éri meg újra üzemeltetni a kisvasutat, s így minden eddigi próbálkozás zsákutcába torkollhat.

Szombaton este a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia udvarán levô hittanteremben tartották a Kolping Család ötödik születésnapja alkalmával szervezett ünnepséget. A helyi közösség tagja mellett részt vettek a Hargita megyei, borzonti Kolping Család tagjai is. Az idén januárban, a marosszentgyörgyi példájára alakult a borzonti Kolping Család 20 tagját valamint a helybelieket Baricz Lajos plébános köszöntötte.

— Öt évvel ezelôtt született a marosszentgyörgyi Kolping Család. A kultúrára és a lelki közösség fejlôdésére fektettük a hangsúlyt. A kezdeti nehézségek után igyekeztünk fejlôdni, elôre lépni, s hisszük, hogy sikerült — mondotta.

Majd a helyiek nevében Laczkó Judit üdvözölte a jelenlevôket, ugyancsk ô konferálta be Tamási Áron: Énekesmadár címû színdarabját is. Mint elmondta, a szereplôk egyelôre csak az elsô felvonással tudnak kedveskedeni az egybegyûlteknek, az egész darabbal csak a farsangra készülnek el. S, bár Pataki Ágnes (Gondos Eszter), Osváth Mária (Gondos Regina), Szabó Edit (Gondos Magda), Laczkó Imre (Bakk Lukács), Miklós Vilmos (Bakk Máthé), Osváth János (Kömény Móka), idônként Molnár Judit sugó és Laczkó Judit irányító segítségére szorultak, ötletesen és felszabadultan játszottak. A közönség nevetése és tapsa bizonyította, megérte délutánonként "dolgozni".

Az elôadást a születésnapi vacsora és buli követte, alkalmat adva a két család tagjainak az ismerkedésre, az eszmecserére, a barátkozásra.

Október 26 és november 5 között a franciaországi Montigny- le-Bretonneux-ban tartózkodott a marosvásárhelyi Mini Arabesque balettcsoport 47 tagja. Mint Kemendi Lia és Carol oktatók elmondták, a csoportot a Montigny-i Nemzetközi Kulturális Alapítány hívta meg, annak elnöknôje, Anne-Marie Vican látta táncolni a lányokat és értékelte teljesítményüket. — A Párizs mellett levô település két különbözô termében léptünk fel, elôadásunkat bemutattuk Troppe városban is, ami egy többnemzetiségû kisváros. Kissé féltünk a fellépésektôl, hiszen a francia közöség igényes és nagyon szigorú, ugyanakkor a balettruhákat is szegényesnek találtuk, hiszen mi készítettük. Szerencsére minden jól sikerült, a közönség többször visszatapsolt, egyik alkalommal az öltözôbôl is vissza kellett mennünk. Franciaországban csak profi, nagykorú balerinák és balettcsoportok vannak, a 12-17 éves gyerekekkel ezért is nagy sikert arattunk. Részt vettünk ottani balettórákon is. A gyerekek véleménye szerint a helyi órák könnyebbek voltak. Ellátogattunk néhány tanórára is, a tanárok meg voltak lepôdve, hogy milyen tevékenyek a vásárhelyiek, tudtak felelni a kérdésekre, jól beszélték a nyelvet. A nyolc nap alatt bejártuk Párizst, voltunk Disneylandben, utaztunk a legkorszerûbb tecnikával felszerelt metróval. A legfontosabb az, hogy megismertek és értékeltek minket. Több alapítvány jelentkezett, hogy támogatja jövô évi kiutazásunkat is. Engem (Lia) pedig meghívtak balettet oktatni — mondja Kemendy Lia. Azok a családok, akiknél a gyerekek laktak, megígérték, hogy ellátogatnak Marosvásárhelyre, és jövôben ismét fogadják a tanítványainkat. Megtettük az elsô fontos lépést a kapcsolatok kialakításában, reméljük , hogy más országokban levô városokkal is hasonló kapcsolatokat alakíthatunk ki — mondta a Kemendi házaspár, akik a napokban kezdik elôkészíteni a karácsonyi mûsorukat, s remélik, hûséges támogatóik ezután is mellettük lesznek.

Naptári részét gyermekrajzokkal illusztrálták, ezekhez a kicsik számára írt versek csatlakoznak. Százötven év alatt fojtották vérbe a magyar szabadságharcot címmel összeállítást olvashatunk (Biharország 1949-ben — A téli hadjárat krónikája). Novellát Körmendi Lajos jegyez (Ahogy Isten látni szeret bennünket), feltétlen érdeklôdésre számíthat Péter I. Zoltán összeállítása: Ady és a nagyváradi házak, eredeti képanyaggal. Politikusokat (Németh Zsoltot, Tôkés Lászlót, Zoe Petrát - szólaltat meg Wagner István (Nemzetállam — politikai nemzet — nemzetpolitika), a bálványosi fórum alkalmából. Figyelemre méltó, amit a Time fôszerkesztôje mond a mi évszázadunkról és arról, ami következik. Van a Kalendáriumban faluriport, csíksomlyói búcsúkróniks, úti beszámoló (Hajdu Géza: Felfedeztem Amerikát), névkörkép az ókortól napjainkig. A Partium Klub mottóját Michael E. Gerbertôl vette: "A sikeres vállalkozásokat nem rendkívüli emberek hozzák létre, hanem rendkívüli dolgokra képes hétköznapi emberek" — és ennek jegyében nyilatkoznak a klub vezetôi, akik azt vallják, hogy a romániai magyarságnak csak akkor van esélye a megmaradásra és a fejlôdésre, ha saját intézményrendszerét finanszírozni tudja. Gazdag a Kalendáriumnak a tudományos érdekességek, hasznos tudnivalóknak a körébôl összeállított olvasmányanyaga, a sport, a rejtvények pályázata, a humor. A kiadvány ára 9.000 lej, és a Difpresscar forgalmazza.

Szombaton délután a megyeszékhelyi Procardia tornatermében tarották a szívbetegek hagyományos szüreti bálját. S, bár a szüret ideje már lejárt, a teremben levô bordásfalakat szôlôgerezdek díszítették, megteremtve a kellô hangulatot. A félszáz résztvevôt Gönczei Olga szervezô köszöntötte. Tôle tudtuk meg, hogy a negyedik alkalommal megrendezett szüreti bál kissé eltér elôdeitôl, hiszen a meghívott színészek nem tudtak eljönni elôadást tartani, és az egyesület elnökét, dr. Kikeli Pált kardiológus fôorvost is máshova hívta a kötelesség. De, mint a szervezô elmondta, a szüreti bál lényege a szórakozás, célja pedig feledtetni a betegséget. S, mint a táncoló, házi süteményt és üdítôt fogyasztó jelenlévôk bizonyították, a mulatság elérte célját, s sikerült jókedvre hangolni valamennyi résztvevôt.

A kereskedelmi felületek eladásáról

A kormány ez évi 505-ös rendelete értelmében az állami alapból épített ingatlanokban levô kereskedelmi felületek eladásra kerülnek árverés útján, a törvényes bérlônek azonban elôvásárlási joga van. A rendeletet végrehajtandó a polgármesteri hivatal szeptemberi tanácsülésén vette tervbe, hogy rendezi az ilyen típusú helyiségek sorsát. Erre mintegy 40 társaság keresetet nyújtott be és a döntés végül is csak az októberi tanácsülésen született meg. Ekkor meghatározták, hogy melyek azok az egységek, amelyeknél az általuk bérelt felület nem számít kereskedelmi felületnek, így ezekre az 1998. évi 505-ös kormányrendelet nem érvényesíthetô, továbbá jóváhagyták a végrehajtás ütemtervét.

Az elsô lépés a felértékelôk kiválasztása lett volna, november 5-i határidôvel. Nem hiszem, hogy meglepô a feltételes mód használata. Jól gyanítj az olvasó, nem így történt.

— Nem került sor a felértékelôk versenyvizsgájára, elôtte ugyanis össze kellett állítanunk azon egységek listáját, amelyekre valóban vonatkozik az 1998. évi 505-ös kormányrendelet, tehát állami alapból épült felületet bérelnek és azt kereskedelmi célokra használják — mondta el kérdésünkre Orbán Dezsô alpolgármester —. Ezután következett az így kiválasztott egységek helyzetének mûszaki és jogi áttekintése, amit a polgármesteri hivatal külön erre a célra létesült, 5 személybôl álló titkársága végzett. Mint ismeretes, sok egység esetében a polgármesteri hivatal évek óta nem újította meg a bérleti szerzôdést, tehát az állami alapból épült ingatlanok esetében Marosvásárhelyen ritkaságnak számít az érvényes szerzôdés. Így történhetett meg, hogy az albérlôk, fôbérlôk kusza viszonya és a szerzôdések rendezetlensége miatt, törvényes bérlôként esetenként hárman is jelentkeztek. Nem ritkán bérleti díjat sem fizetnek, mások a rég lejárt szerzôdéseknek megfelelô béreket fizetik.

Az említett 5 személy feltehetôen komoly és odaadó munkája ellenére sem sikerült a listát idôben véglegesíteni (pillanatnyilag a szakbizottság véleményezése folyik), így a versenyvizsga egy késôbbi idôpontra halasztódik. Az a tény, hogy november 17-én rendkívüli tanácsülésre kerül sor, amelyen a kilenc napirendi pontból nyolc a kereskedelmi helyiségekkel foglalkozik, bizonyítja: restancia van bôven. Többek között ekkor fogják jóváhagyni az idôközben elkészülô listát, és az is megeshet, hogy hamarosan sor kerül a felértékelôk kijelölésére.

Marad tehát a reménység, hogy december 10-ig a felértékelôknek sikerül elkészíteniük beszámolóikat, majd a december 17-i soros tanácsülésen a városatyák érdemben tudnak vele foglalkozni. Ha nem, hát tovább halasztódik az ügy. Legalább az utókor nem veti majd a szemükre, hogy elhamarkodták.

A helyi Villanyvállalat a Kultúrpalotában díszgyûléssel ünnepelte Marosvásárhely villamos közvilágításának századik évfordulóját — valahogy úgy, hogy arról nekem Muhamed Ali boxoló bölcskôdése jut eszembe, amikor fürgeségérôl azt regélte, hogy ha lekapcsolja a villanyt, hamarabb ér ágyba, mint ahogy az égô kialszik! A centenárium alkalmából kiadott emlékkönyv hamisítással és elhallgatással úgy átfesti a korszakot, hogy az ember rá sem ismer — például, arra a fényképre, mely 1902-ben a Cãlãrasilor (!) utcát mutatja! Ha már a vállalat kerüli a feszültséget, kapcsoljunk még az évfordulóhoz néhány világítótestet. Ugyanazon száz év elôtti esztendôben Marosvásárhely közönsége megemlékezett az akkor ezeréves kolbászról is, ami a híres "flekkenezô kisvárosban" nem lehetett valami zamatszegény, ízetlen esemény! A villanyvilágításnak az üzletekbe, kirakatokba való beszerelését pedig azzal szorgalmazta egy korabeli cikkíró, hogy "...szegényes külsejû boltocskákban mérhetetlen kincseket tartanak felhalmozva"... és a villanyfény jobban szolgálná az elárusítást, meg az üzletek biztonságát is. Nos, ez az a kisváros, mely messze ugyan Bécstôl, és a maga szorgalmán, de szervesen kapcsolódva az akkori ország és korszak "fénykorához", éli a Ferenc-József polgárosító, ipar- és gazdaságfejlesztô "reformját" (hogy mai politikusaink nyelvén szóljak, — bár tôlük ez is idegen!). De hogy a fénnyel egyidôs a sötétség, arra is akad példa ebbôl a korból. Ebben az esztendôben van ugyanis századik évfordulója annak is, hogy "Bukarestben, a magyar iskolákban betiltották a magyar nyelv fôszaki tanítását. A bukaresti magyarok, ha még 30-an, 40-en laknak is itt, az Osztrák—Magyar Monarchia alá helyezik magukat". (Székely Hírlap)

A színész, aki szép magyar beszédre tanítja a fiatalokat, tudja, miért teszi. Neki nem mindegy, hogy azok, akik nemsokára gyermekeinket, unokáinkat kézen fogják majd az iskolában, mit tudnak az anyanyelvrôl s beszédünk titkairól.

Szabadidejében hetente egyszer maga köré gyûjti a jövendô tanító nénijeit a pedagógiai líceumból, hogy elbeszélgessenek olyasmirôl, amirôl a tanórákon ritkán esik szó. Nem a spanyolviaszt fedezte fel a színész; ô csak segíteni akar, megosztani mindazt, amit a helyes nyelvhasználat dolgában tanult mesterségébôl másokra testálhat. Beszélgetései még jövedelmet is hoztak a népmûvészeti iskolának, teremhasználatért. De csak addig, amíg a másik tagozat érdeklôdés hiányában "önfelszámolódott". És ahogyan ezzel elveszett az ügy multikulturális jellege (amire itt manapság nagyon érzékeny a többség hiúsága), úgy hûlt le a levegô a mûvész tanítványai körül. Az iskolának már nem kellett magyar tanfolyam. Hadd dögöljön a szomszéd kecskéje is.

A színészt nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Hiába vonogatták mindenhol a vállukat az illetékesek, hiába volt része annyi gáncsoskodásban. Valamiben még reménykedett. Hogyha az RMDSZ támogatását kéri, onnan nem fogják kinézni. Nem sokat tévedett. Nem is mutattak mindjárt ajtót neki, meghallgatták, együttérzésükrôl biztosították. S aztán ennyi... Megyei elnökünk gyámolítóan elbeszélgetett a színésszel, fontosságának tudatában még vállon is veregette. Ha már ilyen jó ügyet szolgál valaki, akkor ennyi kijár neki. Persze, ennél több nemigen. Mondta is, házaljon tovább, mert igazán megéri; és ha megkezdett valamit, kár lenne abbahagyni. Arra már nem terjedt ki a figyelme, hogy valamelyik irodáját felajánlja egyetlen órára hetente, amire a mûvésznek szüksége volna. Minek rendetlenkedjenek ott holmi vásott kölykök, amikor az nem arra való? Erre gondolt, vagy nem, udvariasan eltanácsolta az RMDSZ közelébôl a nyelvmûvelô csapatot. (Azóta a színész olvasta az újságban az elnök úr kijelentését, miszerint mi már koszovói mentalitás nélkül semmire sem megyünk jogainkkal. Nem kommentálja, mert harciasnak mutatkozni — ha kell, ha nem, és beszélni — bizony könnyû. Helyesen beszélni annál nehezebb. Ô csak tudja, hiszen ezt tanítja.) A segíteni akarás kimerült annyiban, hogy nevét adta a további kunyeráláshoz, hogy ne kóvályogjon éppen üres kézzel a mûvész. Ide-oda küldözgette, másnak a nyakára, hogy szabaduljon tôle. Tisztára fölöslegesen. Sehol sem hatódtak meg ettôl. És senki nem esett hasra...

A színész nem egyetem-ügyben kilincselt, mint ma annyian; csak szerény nyelvismereti tanfolyamát akarta mindenáron életben tartani. Neki fontos ez is. És nemcsak neki. Hogy révbe ért, makacsságának köszönheti. Nem hagyta magát sem ámítani, sem megalázn