110 éve, 1888. december 24-én adták át a forgalomnak a Marosludast Besztercével összekötô mezôségi helyi érdekû vasútvonalat. Errôl az eseményrôl a lexikonokban röviden ezeket olvashatjuk:

A vasútvonal hossza 92,24 km Ludastól Sajómagyarósig. Innen Besztercéig a Szamos-völgyi vasutat közösen használja, kiegészítve az egész távolságot 110 km-re.

Mind az építôanyagok hiánya, mind a földcsuszamlások miatt igen nehéz viszonyok között épült. Legnehezebb szakaszán, a budatelki vízválasztónál különleges földmunkálatokat kellett elvégezni. A költségek fedezésére az állam 5%-os kamattérítéssel részvényeket bocsátott ki. Az engedélyezett építési tôkéje 2.185.000 forint, de az említett nehézségek miatt ezt még 1.682.200 forint értékû részvénnyel kellett pótolni.

A síneket Diósgyôrrôl és Ózdról szállították a Borsod megyei vasgyárak. A pálya nyomtávolsága megegyezett a székely körvasútéval, azonban a sínek futófelülete kisebb teherbírásra volt méretezve. 1960-ig ezeken a síneken közlekedtek a szerelvények. Ettôl kezdve a teherbírást és a sebességet igénylô nagy forgalmat csak korszerû vaspályán lehetett megvalósítani. Ezért a mezôségi vasútvonalat is, mint a fô vasutakét átépítették. Méreteit az 50 tonnás tehervagonokhoz tervezték. Körülbelül ettôl az idôszaktól a gôzmozdonyok ideje is lejárt és megkezdôdött a dízelelektromos vontatás.

Ma már az itt élôk nemigen emlékeznek a kezdeti nehézségekre, pedig 1888 karácsonya számukra igen szép ajándékot hozott. Valósággal a sárból húzta ki ôket a vasút. Ebbôl az átokból volt addig itt a legtöbb. Embert és igásállatot egyaránt megkínzott a találóan vendégmarasztalónak, de elijesztônek is mondható agyagos sártenger. Ha valakit az esôs idôszak a Mezôségen fogott, azt onnan sem gyalogosan, sem jármûvel egykönnyen kiszabadítani nem lehetett. Csak a vasút biztosíthatott az utak építéséhez szükséges nagy mennyiségû és olcsó anyagot (kô, mész, cement, kavics, vas és fa). Mindezen elônyökhöz járult, hogy a vasút sok embernek biztosított megélhetést és olcsó, állami alapokból épült családi otthont.

Érdemes lett volna már 1988-ban megünnepelni a 100 éves évfordulót, de idén sem lesz késô a 110 évesre emlékezni, ha másképpen nem, legalább egy vasutasbál keretében. Jelentôségében az eseményt egy sorba lehetne állítani az 1905-ös állami telepítéssel, vagy az 1960-ban elkezdett nagy iparosítással, amikor a cukorgyár felépítése Ludast városi rangra emelte.

Ez alkalommal emlékezzünk néhány régi ludasi vasutasra, akik a mezôségi vonalon teljesítettek szolgálatot. Közülük való Budai János pályaôr (1851—1937), Jánosi Ferenc váltókezelô, aki 1909 és 1921 között dolgozott, id. Podoveczky József (1878—1925), Mikle Márton és Majsza Sándor mozonyvezetô, Gaál Antal Béla forgalmista (1904—1995), Mán József fûtôházfônök (1893—1967), Negrutiu Ioan pályafelvigyázó (1890—1952), Borbély és Tudoran kisállomásfônökök.

Sok elônnyel járt Ludas gazdasági és társadalmi fejlôdése szempontjából, hogy a helység vicinálisnak titulált vasútvonala közlekedési csomóponttá rangosította. Megnôtt a személyforgalom, de legfôképpen a vidék mezôgazdasági terményei, fôleg a gabona versenyképes áron juthatott ezentúl a távolabbi piacokra. Ipar, kereskedelem, vendéglátóipar egyaránt hasznot húzott belôle. Annyi önbecsülés kell legyen a ludasiakban és a mezôségiekben általában, hogy ne engedjék érdektelenül elmúlni megemlékezés nélkül a nagy eseményt. Nyugaton ebben a tekintetben egészen más felfogás járja. Itt nem sajnálják az idôt, fáradságot, s ha kell, a föld alól is kiássák, rendbehozzák a régi gôzmozdonyos vasúti szerelvényeket. Sok esetben erre nincs is szükség, mert a közlekedési múzeumokban egész vonatok állnak készenlétben, karbantartva. A rendezôknek más dolguk nincs is, csak a kijelölt napon elindítani a nosztalgia gôzöst. Az utazóközönség szabályosan jegyet vált, és élvezi a régi vasutasegyenruhába öltözött személyzet udvariasságát, de fôképpen az eléjük táruló természeti szépségeket, mert az ablakokon a lassúbb vonatsebesség miatt akár ki is lehet hajolni, megtekinteni a történelmi nevezetességeket. Nem hiányozhatnak az elmaradhatatlan fúvószenekarok, no meg a gasztronómiai örömök, a sok jó, helyi ízlés szerint készített ételek. Ilyen utazásokat nemcsak a nevezetes évfordulókon, hanem hétvégeken is rendeznek. Ezt nevezik vasúti turizmusnak. A vasúttörténeti emlékek ápolására hazai és külföldi társulatokat, egyesületeket alakítanak és nemcsak a helyi érdekû vonalakon, hanem nemzetközieken is rendszeres járatokat indítanak. Igen kedvelik a nagyhírû Orient expressz felújított járatait. Az effajta vállalkozások, úgy látszik, kifizetôdnek. Romániában sem volna érdektelen elterjeszteni ezt a fajta turizmust. A nyugat-európai tévéadók szinte naponta közvetítenek ezekrôl színes adásokat. A róluk készített videofilmek külön jövedelmet jelentenek, de az igazi keretet a játékszerelvényeket gyártó üzemek zsebelik be, mert ezek termékei a legkedveltebb ajándékárunak számítanak.

Megfelelôen elôkészítve a sport és turizmus nevét viselô minisztérium, valamint a területi vasútigazgatóságok által, a gôzmozdonyos régi vonatjáratok még külföldi érdeklôdésre is számíthatnának. Különösen, ha a nemzetközi vasútbarát társaságok segítségét is igénybe vennék. Bizonyos, hogy akadnának vállalkozók, akik a nyereség reményében erre pénzt hiteleznének. A vasúti fûtôházak környékén ma is sok öreg gôzmozdony és személykocsi rozsdásodik. Ezekbôl a régi fényképek igénybevételével fel lehetne újítani egy-egy érgi vasúti szerelvényt.

A mezôségi ember újból átélhetné azokat az idôket, amikor zöldség- és gyümölcs- terményeikkel vasúton bôven ellátták többek között Ludas piacát is. Ezenkívül volna még a vidéken elég turisztikai szempontból vonzó helynevezetesség. Gondolunk itt a havastavakra, a mezôzáhi híres bazsarózsarétre, kastélyokra, népi hagyományokra, a folklórra.

A népviseletek, énekek, táncok, háziipari termékek, a hagyományos háziállat-tenyésztés mind érdeklôdésre tarthatnának számot. Besztercén és Ludason is van elég látnivaló, ha ezeket kiállításokkal is bôvítenék. Az ilyenfajta vonatnak nincs kötött menetrendje, megállhatna ott, ahol kívánatos. Országok, népek ismerkedhetnének meg egymással, így egyengetni lehetne ezúton is a közeledést, az európai integrálódást. Nem szabad a mindennapos gondokban annyira elmerülni, hogy ne tartanánk számon, mi történik a nagyvilágban ezen a téren is a haladásért.

Ui. A különleges vonatjáratokat a kolozsvári vasútállomásról lehetne indítani, talán így még vonzóbbak lennének, hiszen úgyis innen igazgatták a vonal ügyvitelét.

Teljes tisztelettel, Tolokán Jenô, Nürnberg

A címbeli kijelentés a megyei tanács utcanévadó bizottságának csütörtöki ülésén hangzott el. A testület a marosvásárhelyi tanács kérésére két új utca javasolt elnevezésének jóváhagyására ült össze. A napirenden további két másik utca névváltoztatására vonatkozó javaslat is szerepelt. Az egyiket egészen más formában hagyta jóvá egy, a felsôbb fórumok által visszautasított városi tanácsi határozat, ennek ellenére harmadik napirendi pontként mégis a listára került.

Mielôtt a gyûlésen történtekre térnénk, elôször is szóljunk a bizottságról, amely jópár évvel ezelôtt jött létre, s összetétele annak az idôszaknak az állapotát tükrözi. A város, de még a megye nemzetiségi összetételét sem, arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi politikai erôvonalokhoz sincs semmi köze. Így fordulhat elô, hogy egyetlen magyar nemzetiségû tagja van, mivel volt, aki korábban nem bírta elviselni a bizottságban uralkodó hangulatot és kilépett, másik tagja más városba költözött, s "pótlásáról" gondoskodni csak a tegnapi ülés összehívása után jutott eszébe az illetékesnek.

Az RMDSZ-nek már régen oda kellett volna hatnia, hogy a bizottságot a jelenlegi helyzetnek megfelelôen átszervezzék, különben nem kommunistázta volna le a többieket a bizottság múlt rendszerhez kötôdô tagja, s nem derülne ki, hogy a lengyel general Josef Bem emléke sérti a románságot. Egyébként jó lenne tudni, hogy az ülésen elhangzott kijelentésekhez vajon mit szól a lengyel nagykövetség, amelynek révén a "baráti" lengyel állam olyan bôkezûen segítette a megye árvízkárosultjait. Mert a lengyel nagykövet közelgô látogatása elôtt korántsem volt a hála és az udvariasság gesztusa, az ami a tegnapi ülésen elhangzott.

De térjünk csak vissza az elôzményekhez, elôször is ahhoz, hogy ebben a megyében úgy tûnik, csak a veteránok vagy elsôsorban a veteránok javasolnak utcaneveket, s így lassan minden sarkon generálisok, katonák köszöntenek ránk. Természetesen Josef Bem kivételével.

A javaslat A. pontja szerint két újonnan nyílt marosvásárhelyi utcának kellett nevet adni. A városi tanács szakbizottsága a Veteranilor azaz Veteránok nevet javasolta a Kishegyszôlôbôl nyíló utcának, ahol a veteránok kaptak földterületet. A tanácsosok a Bodoni és a Csukás között levô utcának a Vasile Moldovan nevet adták, mivel az 1848-as forradalom román harcosa Vásárhelyen végezte középiskolai tanulmányait, s az utca a forradalomról elkeresztelt negyedben található. A két elnevezéssel kapcsolatosan nem volt semmi ellenvetése a bizottságnak, annál több vihar kavart viszont a B. pont.

A bizottságban részt vevô Burghelea Maria történelem szakos (!) tanárnô azért kelt ki korántsem civilizált módon, hogy az Ilie Pintilie utcának nem kell más nevet adni, mivel a változások elôtt mindenki kommunista volt, s az Ilie Pintilie elnevezés továbbra is idôszerû. Aztán kiderült, hogy mégsem Ilie Pintiliehez ragaszkodnak egyesek, akirôl nem sikerült eldönteni annyi okos embernek sem, hogy szalonképes-e még vagy sem, sokkal inkább a Josef Bem elnevezés ellen volt kifogásuk. A rá jellemzô körmönfont diplomáciával Poptãmas Dimitrie, a megyei könyvtár igazgatója fejtette ki, hogy bár nagy stratéga és hadvezér volt Bem, ennek ellenére Avram Iancuval ellentétes táborban harcolt. Véleménye szerint figyelembe kellene venni azokat az európai ajánlásokat, amelyek szerint vegyes lakosságú településeken olyan elnevezéseket kell választani, amelyek nem sértik a lakosság másik felét. Ha az Antonescu és egyéb utcákra gondolunk, akkor evidens, hogy a román fél érzékenységét kell tiszteletben tartani, a zsidóké, németeké vagy magyaroké egyáltalán nem fontos. De folytatssuk tovább az igazgató érvelésének bemutatását, aki szerint nem vezet békés egymás mellett éléshez, sôt "incitálja" a román lakosságot Josef Bem neve. Ahogy valószínûleg a magyar lakosságot is sértené a hôs román, Constantin Olteanu neve, akiknek személyéhez a szárazajtai történések társulnak — mondotta.

Egyetértését fejezte ki Ranca Ioan történész is, aki szerint Bem nagy hadvezér volt ugyan, de az ô nevében kegyetlen tetteket hajtottak végre, s Bem emlékéhez 200 román falu megsemmisítése és 40.000 román áldozat neve társul(???) Ez aztán a történész! — tehetjük hozzá.

A vita végeztével a Bem elnevezés mellett a bizottság magyar tagja és a német szövetséget képviselô Goldner Wilhelm szavazott, a többiek elvetették a javaslatot. Togãnel Ioan tanács- és bizottsági elnök arra tett ígéretet, hogy a javaslatot visszaküldik a városhoz, hogy a tanácsosok egy más magyar személyiség nevét jelölték ki. Erre szólt közbe a történelemtanárnô, hogy egy román hôs neve helyett nem lehet magyar elnevezést adni egy utcának, többek között arra hivatkozva, hogy a románokat mindenki lábbal tiporja.

Felmerült, hogy a régi Vásárhely emlékét idézô Csorgó utca nevének megváltoztatásáról nem döntöttek a városi tanácsosok, s a veteránok által javasolt nevet — Petre Popescu hadnagy hôs — egy más utcának szánták, ezért ezt is vissza kellene küldeni a városhoz, az elnök mégis szavazat alá bocsátotta az átiratba "bekerült" javaslatot, s így a Csorgó utca neve már a múlté lett, ha a fenti kifogások alapján nem kérik a szavazás megsemmisítését a városi tanács szakbizottságának tagjai. Hogy miért kapta a Csorgó utca a Petre Popescu nevet? Nos, a hôs hadnagy egyik hozzátartozója a Borsos Tamás utcában lakik!

Elhangzott továbbá még két javaslat: a Romulus Guga Kulturális Szövetség a Romulus Guga nevet javasolja a Lupeni utcának, a Vasile Netea szövetség pedig Vasile Netea nevét szánja az Ifjúsági utcának. Mi, magyarok pedig, úgy tûnik, hogy nem javasolgatunk utcanevet, vagy, ha mégis megtennénk, azt úgyis bojkottálják, ahogy a városi tanács korábbi határozatcsomagjával tettek.

Az ülés során új nevet kapott még a dicsôszentmártoni Livezii utca, amelyet a helyi tanács javaslata alapján ezentúl Andrei Bîrseanu utcának hívnak.

A bizottságot állítólag a jövô héten hívják újra össze.

A bizottság egész mûködése meggondolkoztató. Érdekel-e valakit?

1998. X. 18-án Nyárádmagyarós falut szemlélve, megragadta a figyelmemet egy furcsa dolog. Vasárnap lévén, délután 3 óra 30 perckor megszólalt a református templom tornyában az öblös hangú harang hangja, hívogatva a falu apraja-nagyját a délutáni istentiszteletre, s az azt követô bibliai ifjúsági körre. A harangszó befejezése után csak a harangozó ifjú Géza állt a perselyládával a kapuban. Mivel nem volt senki jelen, sem ifjú, sem idôs, nem volt kinek igét hirdessen Krizbai Nemes György lelkipásztor. Már annyi rágalmat hallottam a lelkipásztorról, hogy nem tart rendesen istentiszteletet, nem foglalkozik az ifjakkal, de ezek szerint kivel, mivel foglalkozzon? Ne menj a templomba, de írj vádlevelet és lelket keserítô rágalmakat szórj a lelkipásztori párra.

Kérem a cikket felolvasni a templomban a hívek számára istentisztelet után.

Nyárádmagyarósi hívek

Amióta a Népújság Népújság lett, azóta vagyok rendszeres olvasója ennek a lapnak. Olvasom, mert érdekelnek a politika legújabb hírei, érdekel az, hogy mi történik ebben a megyében, Erdélyben, az országban és a nagyvilágban.

A múlt hét eleji számokban, pontosabban az október 26-i, az okt. 28-i számokban egy szexreklámra, pontosabban: "Most hívj!... rád várok" reklámra lettem figyelmes. Elgondolkoztam. Úristen! Hát már nemcsak a tévé, hanem a Népújság is...

Nyugdíjas pedagógus vagyok. Pontosan negyven évet tanítottam és persze, többnyire kisiskolásokat. Azért, hogy az olvasástanulás során a kisiskolásnak sikerélményben legyen része, számtalanszor elmondtam, hogy mennyire örvendene a munkából fáradtan hazatérô édesapa, édesanya vagy éppen a látási zavarokkal küszködô nagyszülô, ha egy-egy rövid cikket felolvasnátok nekik az újságból.

S tudom, hogy voltak és ma is vannak, nem serdülôk, hanem kisiskolások, akik belenéznek, beleolvasnak az újságba. S Uram isten, mit látnak benne? Szexreklámot!

Hogy ne nézzen bele, megtiltani nem lehet. Tapasztalatból tudom, hogyha valamit megtiltanak a gyermeknek, az annál inkább érdeklôdik utána.

Ha valaki megkérdezne a közölt szexreklámról, nem is tudom, hogy mit válaszolnék rá. Mondjam azt, hogy természetes. De hát hol áll a kisiskolás ettôl a természetességtôl?

Vagy mondjam ezt: A szentírás szerint a szexualitás Isten ajándéka. Hiszen Isten azért teremtett férfit és nôt. Ennek helye és ideje van az ember életében. Idôi sorrendben ez így lenne: elôször elhagyja az ifjú a szüleit (önállósodik), majd ragaszkodik az ô feleségéhez (akivel törvényes házasságra lép) és csak azután lesznek ketten egy testté.

Tudom, hogy a reklám az illetô cégnek, vagy intézménynek profitot szül, de hatása káros lehet a kisiskolásra.

Akkor, amikor az emberek megélhetése napról napra látványosan romlik és nagyon sok család kemény áldozatok árán, annak reményében, hogy ez az áldozat megtérül legálisan, bejegyzett cégen keresztül bevezettette lakásába a meleg- és hidegvízórákat, és spórolt, nem hagyva elfolyni felelôtlenül az egyre drágább vizet, akkor önök — a mi választottjaink — egy volt kommunista vezetô sugallatára (Socol) egységesen megszavaznak egy határozatot, amely érvénytelenné teszi a mi áldozatokkal meghozott beruházásunkat.

Szeretném tudni, kinek a zsebébe fog befolyni a lépcsôházakba felszerelendô órák ára, amelyek felszerelése teljesen logikátlan, amennyiben lakásonként órák vannak.

Szeretném tudni, milyen demokráciában és sokat hangoztatott jogállamiságban élünk amennyiben egy legalizált, engedélyezett, bejegyzett cég által végzett munkát, ami nem kevés pénzbe került, egy városi tanács egyszerûen eltöröl, törvénytelennek vagy semmisnek nyilvánít? Vagy egyes tanácsos urak kft-jét vagy Socol urat zavarja ez?

Ki választotta önöket, Socol úr vagy a lakosság? Ezer és ezer családról van szó. Az egyik indok a veszteségekre hivatkozik, hát kérem, javítsák ki ôket, hiszen az utóbbi 30-40 év alatt a RAGCL úgysem költött egy banit sem az állami tömbházak rendben tartására, kellett a pénz a pártelvtársak házaira meg nyaralóira. Azok a hideg- és meleg-csôvezetékek, amit annak idején 20 vagy 25 év után, a RAGCL lett volna köteles cserélni, most mind a lakók terhére voltak kicserélve, a tetôket a lakók javították, és most még újabb terheket akarnak a nyakunkba varrni?

Akkor, amikor más nagyvárosokban javasolják az embereknek az egyéni mérôeszközök felszerelését, itt miért nyomorítják még jobban az embereket plusz adók kivetésével és a már felszerelt órák tulajdonosainak a megcsalásával?

Amikor Ceausescu eltûnt a politikai porondról, azt hittem egy jobb, tisztességesebb világ kezdôdik, de uraim, önök még rajta is túltesznek.

Ilies Márta, Peres Juliu, Szabó László, Sava Petru

Az Irak körüli helyzet drámai kiélezôdése nyomán Washingtonban megindult a lázas találgatás azzal kapcsolatban, vajon mely idôpont lehet a legkevésbé alkalmatlan arra, hogy az Egyesült Államok szükség esetén megindítsa hadigépezetét Irak ellen.

Bill Clinton a régóta egyeztetett tervek szerint szombaton 10 napos ázsiai körútra indul. Kuala Lumpurban részt vesz az ázsiai és csendes-óceáni térség államainak együttmûködési értekezletén, ahová Jevgenyij Primakov orosz kormányfô is hivatalos, és már beütemezték kettôjük külön találkozóját is. A maláj fôvárosból Japánba és Dél-Koreába utazik az amerikai elnök — feltéve, ha nem mondja le az utat az iraki válság miatt.

Ha lemondja, egyfelôl fontos megbeszéléseket mulaszt el, másfelôl egyértelmûen jelzi, hogy küszöbön áll az Irak elleni támadás. Ha viszont nem mondja le útját, akkor az azt jelenti, hogy az elkövetkezô két hétben — a "fôparancsnok" Washingtontól való távollétében — aligha indul meg az akció.

A másik szempontrendszer a hadikapacitás kérdése. Amerikai illetékesek közlése szerint az Egyesült Államok már most is teljesen felkészült egy esetleges akció végrehajtására. Ez azonban nyilvánvalóan csak a két változatban is elkészült haditerv visszafogottabb verziójának a megvalósítására igaz.

Annyi hadihajó és repülôgép már tartózkodik a térségben, hogy azokról Tomahawk típusú, pilóta nélküli manôverezô robotrepülôgépekkel (más néven cirkáló rakétákkal) súlyos csapásokat lehet mérni kiszemelt iraki célpontokra. Nem lebecsülhetô a helyszínen levô bombázókapacitás sem. De ha az 1991-es öbölháború pergôtüzét is meghaladó intenzitású tömeges légitámadás-sorozatra készülnek (miként a haditerv "kiterjedtebb változatáról" szólva ezt állítják), akkor nyilvánvalóan szükségesek még azok a kiegészítô kapacitások, amelyeket csak kedden, illetve szerdán vezényeltek a térségbe.

Ezek egy része — például a több ezer katona — légi úton gyorsan a helyszínre juttatható, illetve a bombázók "saját szárnyukon" órák alatt odaérhetnek. De a repülôgépeknek bázisra is szükségük van a közelben, és az amerikaiak — amennyire ez a nyilvánosság elôtt ismertté vált tényekbôl megítélhetô — ezúttal nem nagyon számolnak az Irak körüli országok repülôtereinek tömeges igénybe vételével. Az Enterprise repülôgéphordozó hajó azonban csak november 23- ára érhet az Öbölhöz, a Belleau Wood pedig, amely a haditengerészet helikoptereinek szolgál "anyahajóként", csak 26-án.

Amennyire idôigényes, legalább annyira félelmetes az a katonai erôátcsoportosítás, ami ezekben a napokban megindult. Végeredményeként mintegy húsz hadihajó és háromszáz katonai repülôgép várja majd készenlétben a bevetési parancsot. A jócskán "veterán" (de Tomahawkok szállítására is alkalmassá tett) B-52-esek mellett B-1-es nehézbombázók, F- 117A típusú, radarsugárelnyelô "lopakodók", valamint F-15-ös, F-16-os és F-18-as harci gépek és a légi üzemanyag-utántöltést végzô "repülô kerozinkutak" tartoznak az arzenálhoz. Nem teljesen világos, hogy a haditengerészet helikoptereit szállító anyahajó milyen stratégiai cékitûzés megvalósítását szolgálja majd.

Mindebbôl leginkább — és pillanatnyilag — az valószínûsíthetô, hogy amennyiben a legközelebbi napokban megindul az akció, akkor az - fôként a most is a térségben tartózkodó Eisenhower repülôgép- anyahajó kapacitására építve — korlátozott célú és hatókörû lesz, és a Tomahawkok fôként az iraki katonai irányítás ideggócaira, valamint néhány — a vegyi-, illetve a biológiaifegyver- gyártás szempontjából különösen veszélyesnek ítélt - iraki üzemre sújtanak csak le. Nem kizárt, hogy az elsô, "figyelmeztetésnek" szánt csapások után némi szünet következne, lehetôséget adva Szaddám Huszeinnek a minden korábbinál pusztítóbb erejû támadás elkerülésére, a világszervezet követelései elôtti behódolásra.

E szünet alatt esetleg tisztázható lenne Primakovval az orosz álláspont — ami a katonai fellépést illetôen mindmáig elutasító -, közben a tömeges csapás logisztikai hátteréhez szükséges hajók megérkeznének a térségbe, az égitestek mozgástörvényei nyomán pedig (november 18-ától kezdôdôen) néhány holdfénymentes éjszakára lehetne számítani Bagdad fölött, hiszen eljön az újhold ideje. (A modern haditechnika sötétben látó és lopakodó szerkezeteit nem nagyon érdemes teliholdkor bevetni, hiszen akkor nem érvényesülhetnek képességeik.)

Azt is figyelembe kell venni, hogy december 7-én ülnek össze Abu Dzabiban az Ööböl Menti Együttmûködési tanács hat tagállamának vezetôi, és az Egyesült Államok nem szeretné, ha még akkor is hullanának a bombái Bagdadra. December 19-én pedig kezdôdik a ramadán, a mohamedánok szent böjti idôszaka, amikor teljességgel lehetetlen volna megszerezni az arab világ támogatását az Irak elleni erôszakos fellépéshez.

Nem tudni, mennyire veszik tekintetbe az amerikai tervezôk azt a szempontot, hogy november 26-án ülik meg az Egyesült Államokban a Hálaadás (Thanksgiving) ünnepét. A nagy katonai erôátcsoportosítások bejelentésének napja mindenesetre november 11., a háborús veteránok ünnepnapja volt.

A Biztonsági Tanács nyilatkozata

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerda este nyilatkozatban biztosította támogatásáról Kofi Annan ENSZ-fôtitkár Irakhoz intézett felhívását, amelyben a világszervezet elsô számú tisztségviselôje a nemzetközi fegyverzetellenôrökkel való együttmûködés azonnali felújítását követelte a bagdadi vezetéstôl.

A BT üdvözli és minden vonatkozásban támogatja a fôtitkár nyilatkozatát — állt a testület soros elnöke, a brit Peter Burleigh által felolvasott állásfoglalásban.

A tanácskozáson jelen volt Richard Butler is, aki korábban a nap folyamán sajtóértekezleten közölte: az Egyesült Államok nyomatékos ajánlására, biztonsági megfontolásokból utasította az irányítása alatt álló UNSCOM fegyverzetellenôri csoport tagjait az Irakból való távozásra.

Szergej Lavrov orosz ENSZ-nagykövet, aki az ülésre igyekvôben még amiatt méltatlankodott, hogy az UNSCOM-ellenôrök evakuálása elôtt, az elôzô éjjel nem hívták össze a BT-t, az esti ülés befejeztével már több megértést mutatott. Elismerte, hogy az irányító posztokon levô illetékeseknek bizonyos körülmények között gondolniuk kell beosztottaik biztonságára.

"Itt nem arról van szó, hogy helyes volt-e (a távozásra való felszólítás). Arról van szó, hogy milyen fenyegetés váltotta ki ezt a döntést" — mondta Lavrov újságíróknak. Az orosz diplomata szerint mindazonáltal ilyen fenyegetésnek — mármint az amerikai katonai akció eshetôségének — nem lenne szabad felmerülnie, "különösen akkor nem, amikor a fôtitkár nagyon határozott hangú politikai felhívást tett közzé".

Jó esély volna az iraki tömegpusztító fegyverek elenôrzése körül kialakult válság diplomáciai megoldására, ha Kofi Annan ENSZ-fôtitkár közvetlenül tárgyalna Bagdaddal — jelentette ki Nizar Hamdun iraki ENSZ-nagykövet a BBC rádiónak csütörtökön adott interjújában.

"Mindig van esély, de ezzel az eséllyel csak úgy lehet élni, ha valaki cselekszik, ha a diplomácia cselekszik. Szerintünk a legnagyobb esélye Kofi Annannak van, ha felajánlja jószolgálatait, és közvetlenül az iraki kormányhoz fordul a legégetôbb ügyekben. Az a véleményünk: jó esély van arra, hogy valamit elérjünk" — mondta. A kérdésre válaszolva, hogy meghívták-e a fôtitkárt, Hamdun kijelentette: "Azt hiszem, jeleztük neki, hogy szeretnénk, ha Bagdadba jönne, hogy ezen a szinten beszéljük meg az ügyet".

Az iraki sajtó csütörtökön abban reménykedett, hogy Kofi Annan közbelép és megakadályozza az Irak elleni amerikai katonai csapást.

Bill Clinton amerikai elnök szerdán — a háborús veteránok napja alkalmából az arlingtoni temetôben mondott beszédében — kijelentette: továbbra is azért imádkozik, hogy Szaddám Huszein tegyen eleget a nemzetközi közösséggel szemben vállalt kötelezettségeinek. Ha azonban az iraki vezetô erre nem hajlandó, akkor az Egyesült Államoknak készen kell állnia a cselekvésre — tette hozzá.

Clinton a beszédben rövid áttekintést adott arról, hogy az 1991-es Öböl-háború óta hányszor, mikor és miként szegült szembe a bagdadi vezetés az ENSZ követeléseivel, hogyan fenyegette szomszédait, a térséget, a nemzetközi békét, valamint saját népét, amely ellen szintén bevetette a vegyi fegyvert. Az elnök kiemelt hangsúllyal szólt azokról a veszélyekrôl, amelyek az iraki tömegpusztító kapacitás helyreállításának lehetôségébôl fakadnak.

Clinton megerôsítette: Washington fô célja még most is az, hogy diplomáciai megoldást találjanak, hiszen egyfelôl az erôszak lehetôség szerinti elkerülése mindig szem elôtt tartandó, másfelôl pedig a nemzetközi ellenôrök akadálytalan helyszíni tevékenysége adhatja a legmegnyugtatóbb garanciát a tömegpusztító kapacitás tényleges felszámolására. Mint ismeretes, Irak október 31-én jelentette be, hogy megszakítja az együttmûködést a leszerelés ellenôrzésére hivatott ENSZ-csoporttal, az UNSCOM-mal.

Az Egyesült Államok ezúttal kihasználhatja Irak diplomáciai elszigeteltségét, hogy katonai csapást mérjen a bagdadi rezsimre. Párizs most nem áll Irak mellé, és Moszkva sem nagyon — írja szerdai kommentárjában az AFP francia hírügynökség.

Az elôzô, téli iraki válsággal ellentétben, amikor nézeteltérések mutatkoztak az Egyesült Államok és európai szövetségesei között, Szaddám Huszein mostani erôfitogtatása az UNSCOM-bizottság leszerelési szakértôivel szemben, akik nem folytathatják ellenôrzô tevékenységüket, egyöntetû elítélést váltott ki, egészen az öbölállamokig terjedôen, amelyek pedig kevéssé hajlanak egy újabb amerikai katonai intervenció támogatására.

Az amerikai vezetôk, akik igyekeznek fenntartani az egységfrontot az európaiakkal, fôként Franciaországgal, az utóbbi napokban szaporították a konzultációkat szövetségeseikkel. Az Egyesült Államok különösen fontosnak ítéli a francia támogatást egy amerikai katonai akcióhoz — még ha Franciaország nem is vesz részt benne.

A múltban a francia vezetôk egyértelmûen elhatárolták magukat Washingtontól a Bagdaddal szembeni magatartást illetôen, reális távlatokat akarván kínálni Szaddám Huszeinnek ahhoz, hogy kilábalhasson a nemzetközi szankciókból. Ezúttal viszont Párizs világosan megmutatta, hogy nagyon nem ért egyet Bagdaddal. Jacques Chirac elnök elfogadhatatlannak minôsítette az iraki vezetô magatartását, és Párizs megerôsítette, hogy a katonai csapások az elôirányzott lehetôségek között szerepelnek.

Oroszország, amely mindig ellenezte az erô alkalmazását Irakkal szemben, az AFP szerint most csak eddigi álláspontjának megismétlésére szorítkozik, de nem túl nagy meggyôzôdéssel, szabadon hagyva így a terepet az Egyesült Államok számára.

William Cohen amerikai védelmi miniszter közelmúltbeli körútjából, amelyet az öbölállamokban és más kulcsfontosságú közel-keleti országokban tett, Washington arra a megállapításra jutott, hogy a katonai beavatkozással szemben ellenséges nyilvános kijelentéseiken túl a térség vezetôi a magánbeszélgetésekben árnyaltabb hangot ütöttek meg, és nem titkolták ingerültségüket Bagdad hajthatatlansága miatt. "Œgy gondoljuk, rendelkezünk azzal a támogatással, amelyre szükségünk van" — jelentette ki Clinton elnök Cohen körútjának végén.

Ellentétben az elôzô válsággal, amikor Szaddám Huszeinnek sikerült mentenie presztizsét azáltal, hogy Kofi Annan ENSZ- fôtitkárral egyezségre jutott az UNSCOM-szakértôk beengedésérôl a gyanús elnöki épületekbe, Washington ezúttal hangsúlyozza, hogy Bagdad "semmirôl sem tárgyalhat" — írja kommentárjában az AFP.

A Dacia autógyár csütörtökön közölte, hogy november 7-ig több autót készített, mint 1996-ban egész évben. Akkor 89.208 személyautót bocsátott ki a cég.

A közlemény szerint az idén valószínûleg túltesznek az 1997-es rekorderedményen is. Tavaly 100.355 Dacia-autót gyártottak, az üzem harmincéves fennállása óta a legtöbbet. Az idén eddig már 7,6 százalékkal több autót bocsátottak ki, mint a tavalyi hasonló idôszakban — idézte a közleményt a Rompres hírügynökség.

A Keresztény Egység Pápai Tanácsának eddigi helyettes vezetôjét, Jean-Claude Perisset-t nevezte ki II. János Pál új pápai nunciussá Romániában.

Perisset püspök 1939-ben született Svájcban. 1964-ben szentelték pappá, s 1973 óta teljesít diplomáciai szolgálatot a Szentszéknél.

Az új nuncius az 1995 januárjában kinevezett, lengyel születésû Janusz Bolonek érseket váltja, aki egészségi okokra hivatkozva már régebben bejelentette lemondását.

Romániában a katolikus közösség mintegy 90 százalékát alkotják a magyarok, nem számítva a görög rítusú katolikusokat.

II. János Pál pápa a jövô év folyamán szándékozik Romániába látogatni. Ioan Robu bukaresti érsek azt közölte az Avvenire címû olasz katolikus lappal, hogy már akár májusban készek fogadni Romániában a katolikus egyházfôt.

A képviselôház csütörtökön elutasította a nyugdíjasok helyzetével kapcsolatban benyújtott egyszerû bizalmatlansági indítványt.

Az eredetileg 102 ellenzéki, független és néhány (nem magyar nemzetiségû) kisebbségi képviselô által benyújtott bizalmatlansági indítvány egyebek között követelte a nyugdíjak kiegyenlítését az utóbbi nyolc év árnövekedési mutatóinak figyelembevételével, továbbá a háztartási áram és a földgáz árának emelésérôl hozott kormányhatározat hatályon kívül helyezését, valamint az alapvetô árucikkek és szolgáltatások árképzésének felülvizsgálását.

Az indítvány képviselôházi vitájában a kormány nevében felszólaló Alexandru Athanasiu munkaügyi és szociális védelmi miniszter rámutatott, hogy az ellenzék törvényhozási lépése tárgytalan, miután a kabinet éppen néhány nappal ezelôtt határozta el a nyugdíjak december elsejétôl hatályba lépô kiegyenlítését: megszüntette, illetôleg jelentôs mértékben enyhítette a néhány évvel ezelôtt és az újabban nyugdíjazottak havi járandósága között az infláció növekedése miatt kialakult aránytalanságokat.

A nyugdíjasok válságos helyzetét a jelenlegi koalíciós kabinetnek felrovó ellenzéki bizalmatlansági indítványt a kormánypárti képviselôk 155 szavazattal 91 ellenében elutasították. A házszabályok szerint egy ilyen, egyszerûnek nevezett bizalmatlansági indítvány esetleges parlamenti elfogadása nem jár együtt a kormány lemondásával, csupán figyelmeztetésnek számít.

A szovátai vízüzemiek végezzék el a feladatukat!

Halhatatlan az a cinizmus és nemtörôdömség, amivel 2000-nél többünk életét megkeserítik. Ugyanis a november 3-i lapban a panaszomra "illetékes" által adott válasz nevetséges és felháborító. A szovátai Közüzem vezetôje Trezna Alexandru mellébeszélés mûvésze. Aki magát igazgatónak tudja, hogy engedi meg magának, hogy ilyesmit állítson, honnan tudja az a vízvezeték, hogy mikor van munkaszünet, vagy este, mert csakis ilyenkor történik meg, hogy pocsolyalé folyik a csapon, és egy nyomócsô, amely a 24 órából 24 óra alattnyomás alatt van, hogy enged "betolakodást". Ha megtudta, hogy hálózati hiba, miért nem tesz ellene, Tudok olyan három éven aluli kisgyerekekrôl, akik a doktornô sugallatára forrásvizet isznak és megszünt a testükön a kiütés. Sajnos, tovább csúfságolhatnak velünk, senki nem vonja felelôsségre és még csak segíteni sem tud senki. Szeretném a tervezô véleményét hallani errôl az egészrôl.

Sajnos a lakók nagyrésze nem tartozik az elit réteghez és gondolom ezért is nem törôdik senki. Dr. Soós Béla tanácstag volt, de éppen ezért mondott le, mert nem bírtaa szélmalom-harcot.

Nekünk az lenne a fontos, hogy a vízüzem dolgozói elvégezzék a feladatukat, mert van olyan is, hogy egy-egy nagy jármû felkavarja a vizet és ez pocsolyaként megy be a vízüzemhez és úgy is jön ki, vagy ha nem képesek akkor zárják le a szakadáti vízüzemet! Ha önökhöz írtam, annak nyomós oka van. A polgármester nekem személyesen azt ígérte, hogy mgpróbál valamit tenni, ennek már több mint egy éve.

Egy családi barátunk mesélte el a minap, hogyan támadták ki este késôn az utcán és nevetve mondta el, hogyan védekezett. Íme a történet, egy kissé lekerekítve:

Este tízkor Sztrovacsek és ifjú barátja parittyával gondosan kilôtte a lépcsôk tetején lévô lámpaoszlop villanykörtéjét. Majd elkezdtek várakozni a sötétségben.

Kis idô múlva felbukkant az áldozat is, középtermetû vállas egyén, kezében egy táskával.

A fiúk komótosan elindultak feléje. Egyikük cigarettával a szájában tüzet kért tôle, míg a másik továbblépett. Sztrovacsek — mert nyilván ô volt a bátrabb —, miközben közel hajolt az illetôhöz, észrevétlenül kihúzta zsebébôl a gázsprét és lefújta az ismeretlent.

Egyvalamiben azonban mélységesen tévedett: nem látta a sötétben, hogy a vállas egyén szemüveget visel, s így a gáz nem érte közvetlenül a szemét.

Az se volt rest: a kezében levô táskával fejbe verte a támadót. A tettestárs, látván az eseményeket, felkötötte a nyúlcipôket, míg pórul járt barátja elôtt elsötétült a világ, és eszméletlenül rogyott össze.

Szemüveges barátunk nyugodtan hazasétált, és otthon lemérte a táskájában levô három Révai lexikon súlyát. A mérleg hét kilót mutatott...

És még merje tagadni valaki, hogy a kultúra: öl, butít és nyomorba dönt...

Sajtótájékoztató a marosvásárhelyi városházán

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal sajtóirodájában tartott tegnapi tájékoztatón értesült a helyi média, hogy rendkívüli fegyelmi intézkedés történt aznap reggel az intézményben. A hivatalban reggel hétkor kezdôdik a munkaidô. Tegnap hétkor a bejárati ajtókat fél órára bezárták. Ennek folytán derült ki, hogy az alkalmazottak jókora hányada késve érkezett.

A dolog pikantériája, hogy a hivatal épületében más intézmények is székelnek, például a közpénzügyi igazgatóság ellenôrzô testülete, de a pénzügyôrök is a városházán keresztül közelítik meg irodáikat. Így hát tegnap reggel a város egyes hivatalnokai, köztük igazgatók és irodavezetôk társaságában is, több pénzügyôr tiszt vagy közpénzügyi ellenôr is várta Szezám kapuinak tárulását.

Vajon a fegyelmezés eme módszere kapcsolatban áll a helyhatósági alkalmazottak új bérrendszerével? Ugyanis egy október végi kormányrendelet szerint új bérezést vezetnek be a helyhatósági tisztviselôknél, amely pontozáson alapul. Minden vezetô beosztású hivatalnoknak egy feltételrendszer alapján pontoznia kell beosztottjait, és e pontok alapján számolódik ki az érintettek bére. A pontok odaítélésénél a vezetônek az adott személyrôl alkotott véleménye is szerepet kaphat, tehát a rendszer szubjektívnek is nevezhetô. Az új bérrendszer mellett arról is értesültünk, hogy a tanács nemsokára ismét megvitatja a hivatal személyzeti összetételét, lehet, hogy a tegnapi közjáték ezzel is kapcsolatban áll, bár ezt a hivatal szóvivôje nem erôsítette meg.

Más kérdések mellett szóba került a sajtóstandok régóta vajúdó ügye is. Mint megtudhattuk, bár még konkrét intézkedés nem történt, várhatóan új versenytárgyalást fognak kiírni a standok ügyében. Bizonyára ismeretes, hogy kettô is volt már, csak a központi standokra, és a helybéreket a résztvevôk irreálisan magasra tornáztatták fel. Várható volt, és be is állt az a helyzet, hogy a cégek legtöbbje nem fizeti a helybéreket, ez pedig három hónap után az idevágó szerzôdés felbontásához vezet, ergo, új versenytárgyalást kell majd kiírni. Erre valószínûleg jövô esztendô elején kerül sor.

Bandi Dezsô mûhelyében

A Bolyai líceum egyik labirintusos alagsori termében kilencedik évét "vési" a líceum Barta Sándor Népismereti Faragó Önképzôköre. A kör mûködési folytonosságához természetesen hozzá tartoznak a szovátai, székelycsinádi, csernátoni faragótáborok. A körnek nincs pontosan vezetett jelenléti naplója, ám mindig van annyi faragász tanulója, ahányat a teremben Bandi Dezsô tanár foglalkoztathat. Felnôtt érdeklôdôknek tanácsot a Bernády Házban mûködô népmûvészeti klub óráin ad. "Mindenféle érzékkészség-fejlesztésre szükség van, hogy a személy megôrizhesse emberségét a maga teljességében. Az én elvem az, hogy ne csak faragni tanítsunk, hanem gondolkozni, látni, hallani, hogy kapcsolatot teremtsünk a világgal. A népmûvészet a természetközeli elemi tevékenységeket gyakorolja, adja vissza, fejleszti, alakítja mûvészetét".

Bandi Dezsô szerint igen fontos a környezet. Azért sikerült a mezôfeleieknek olyan naiv mûvészeti kört alakítaniuk, hogy az országban is példának állítják, mert a felei ember már kisgyermekkorában úgy mozgatta a kezét, az ujjait, hogy kialakultak azok a készségei, amelyekkel könnyû, legalábbis könnyebb naiv mûvészetet gyakorolni. Bandi Dezsô tanár másik példaként a szôkefalvi vagy a magyarsárosi táncosokat említi: "... a táncokban énekelnek, ott mindenki énekel. Aki nem tud, az is. És mindenki táncol, aki nem tud, az is. De benne él a kultúrában. A kultúrában benne van minden fokozata a tehetségnek. Az egyszerû ritmusos mozgástól a látványos bûvészmutatványig. Haragszom arra, aki kizárólag az elit kultúrát isteníti, mert azt hiszi, hogy az elitnek nincs kezdete..."

A gyalupadon jókora deszkalapra motívumot rajzol az egyik ifjú tanítvány. A tanár úr minden munkát megfigyel, s közben odaszól: fiam, ne kaparj... A tanítóképzôbôl is jelentkezik egy fiatal lány. Faragni szeretne. Ha tanítóképzôs, annak Bandi Dezsô különösen örül. Emlékszik, mondja, hogyan állták körül a marosvásárhelyi népmûvészek sátrát budapesti tanítónôk. Modern asszonyok. Meg kellett lássák, hogyan készülnek a szônyegek, mert olyat még nem láttak sehol. A faragók viszont a legegyszerûbb technikával bemutatták a világvárosban: hogyan készül a töröksíp...

A motívum körvonalai erôs vonalakká válnak a deszkalapon. "Minden gyermek rajztehetséggel születik. Ez az ösztönös érzék minden emberben megvan. Alig van gyerek, hogy valamit ne tudna rajzolni. A nyelvi készségek mellett a rajzot tartom a második legfontosabb kommunikációs eszköznek. Ezt bizonyítják a barlangrajzok, a sok ezer éves ábrázatok."

Nemrég egy útkeresztezôdésben szénásszekérrôl leesett régi falusi bútorok állították le a forgalmat. Mindenki csodájára járt, a festett parasztbútor ajtaján kettéhasadt a tulipán. Volt, aki máris szimbólumot látott, így vagy úgy... Fogy a vásott magyar is. Megveszik...

"Kizárólag magyar népi motívum, olyan nincs. A díszítômûvészetben 3-4 ezer éve jelent meg a tulipán formájú díszítmény. Az egyiptomi mûvészetben a lótusz alig különbözik a tulipántól. Nem a díszítôelemek határozzák meg egy díszítôkultúrának a sajátosságait, legfeljebb eluralkodik és ráragad az, hogy ez a tulipános magyarság... Nem jelenthetjük ki tehát, hogy a tulipán csak magyar virág, hanem ott van olyan sajátos szerkezetekben és formákban vagy tárgyakban, mint a kopjafa vagy a kapufaragászat. Ezek nálunk sajátos formákat, szerkezeteket öltöttek, sajátos alkalmazási módokat. Van, ahol csak a bútorfestészetben maradtak meg. Ami pedig a régi bútorok felvásárlását illeti, természetes dolog, kialakult a társadalomban ugyanis egy mûgyûjtôi értékrendszer. A tárgy a kultúra rögzített foka, ami nem ismétlôdhet meg többé. Mert, ha reprodukálok egy ugyanolyan tárgyat, annak már nincs meg az az autentikus értéke, mint az eredetinek. A mûgyûjtôk összegyûjtik, kereskednek vele. Ha nem, a szobába zárják, senki nem látja, az ilyen mûgyûjtésnek nem vagyok híve. Mégis jobb, ha valaki megm,enti azokat, mint hogy megsemmisüljenek."

Egy énlaki faragómester kôbe faragta a négert a láncokkal. Itt jön a szakember segítsége és felelôssége. A beidegzôdött hamis tudat lebontása. "Ahol tehetséges embert látok, kiváltképp, ha abból élnek közösségek (lásd: Mezôfele), megnézem, mi az a szakmaiság, amivel segíthetik. Ahol a tudásom, tapasztalatom nem rontja meg az identitásukat" — mondja Bandi Dezsô.

Amíg a tanár úrral a Bolyai líceum mûhelyében beszélgettünk, legalább egy tucat fiatal érkezett. Bandi Dezsô szeme félig rajtam, félig az éleken: fiam, csak el ne vágd magad!

Sofôrök tiltakozó felvonulása Marosvásárhelyen

A megye hivatásos gépkocsivezetôi is csatlakoztak a tegnapra meghirdetett országos tiltakozó megmozduláshoz. Közel 100 jármû (kiskocsik, maxi-taxik, autóbuszok és teherautók) jelent meg a prefektúra épülete elôtt. Vas Stefan, az RSZSZOSZ megyei elnöke erélyesen kijelentette: nem tûrhetjük, hogy amikor 400-500 ezer lejes fizetések is vannak, a büntetések 900 ezer lejesek legyenek. Nemcsak a hivatásos gépkocsivezetôk kellene itt dudáljanak, hanem minden gépkocsival rendelkezô személy.

Fülrepesztô dudálás közepette vonultak be a szakszervezetek képviselôi a prefektúrára, ahol Dorin Florea prefektus a követelésekkel a kezében, és a törvényeket tartalmazó könyvvel felfegyverkezve várta ôket. A prefektus kedélyesen kifejette:

— Nem értem, miért tiltakoznak olyan emberek, akiknek munkahelyük van, és megvásárolhatják mindennapi kenyerüket. Azt is nehezen tudom elfogadni, hogy a két összeférhetetlen ellenség, a buszosok és a maxi-taxisok egy asztalnál ülnek, holott nemrég egymás ellen uszítottak engem és a közvéleményt is. Egyetértek néhány követeléssel, mint például a büntetések túlságos megnövelése, az 1992-es hivatásos hajtási visszaállítása és a technikai követelések egy részével is. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a büntetéseket azért növelték, mert a rendôrség nem tudta szabályozni a közúti közlekedést. Talán a bírságokat figyelembe véve, óvatosabban vezetnek majd a sofôrök. Azt tisztáznunk kell, hogy én mint prefetus nem tudok egyetlen követelésnek sem eleget tenni.

A sofôrök képviselôi egymás szavába vágva sorolták, hogy mit tehet egy prefektus, aki nem hátrál meg kötelességei elôl. Például kiállhat a tiltakozó szakszervezetek követelései mellett, felhívhatja a követeléseikre a kormány figyelmét, esetleg megcibálhatja Emil Constantinescu államfô és Radu Vasile kormányfô fülét...

Végül Abodi Gheorghe elmondta, hogy a jövô héten találkoznak a hivatásos gépkocsivezetôk országos szakszervezeti elnökei, felmérik a tiltakozó megmozdulás eredményeit, és eldöntik, folytatják-e a tiltakozást vagy sem. Megtörténhet, mondta, hogy újabb felvonulások lesznek, és az sem kizárt, hogy általános sztrájkba lépnek.

Információink szerint a felvonulás rendbontás nélkül zajlott le.

A kormány szokásos csütörtöki ülését megszakítva Radu Vasile miniszterelnök találkozott a sofôrök szakszervezeteinek képviselôibel, hogy megvitassák a tiltakozók 20 pontba foglalt követelési listáját.

A revendikációk között szerepel egész sor törvány sürgôsségi eljárásban való megalkotása és elfogadása (a munkálatok, a társadalombiztosítás, a munkatörvényszékek törvénye, a munkaerô-foglalkoztatási ügynökség megszervezésérôl szóló törvény); a kihágásokért járó büntetéseket megemelô kormányhatározat törlése; a szállítókra kötelezett egyes díjak törlése vagy csökkentése; a rendôr státusának elfogadása; a közúti szállítók téli társadalomvédelmének biztosítása; csupán ama sofôriskolák engedélyezése, amelyek az uniós követelményeknek megfelelôen vannak felszerelve.

Mi újság a dicsôszentmártoni CARS Rt.- nél?

Az utóbbi napokban olyan hírek jöttek a dicsôszentmártoni, 1920-ban létesített — régi nevén Herkules — cserép- és téglagyár háza tájáról, hogy némely új részvénytulajdonosok nem értenek egyet az október végi közgyûlés határozataival, és ezeket polgárjogi úton megtámadták. Doszlop János igazgatót kérdeztük:

— Hogy boldogul a cég a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között?

— A cserepet, a téglát, minden termékünket belföldön értékesítjük, és elég jól boldogulunk. A gyár 1996-ban teljes mértékben privatizálódott. A részvények hatvan százaléka magánszemélyek tulajdonába került a kuponok fejében. A fennmaradt negyven százalékos részvénycsomagot az Állami Vagyonalap licitálta, s ezt 1996 augusztusában három jogi személy vásárolta meg: 13,3 százalékot a PAS, vagyis a CARS Rt. dolgozóinak és vezetôségének a szervezete, a többit a marosvásárhelyi COMAT és CONSOR cégek szerezték meg. A kisrészvényesek között nemcsak CARS- alkalmazottak vannak, hanem más dicsôi polgárok is.

— Október végén lezajlott az a bizonyos közgyûlés, melynek határozatait megtámadták a marosvásárhelyi részvénytulajdonosok. Mi a kifogásuk e határozatok ellen?

— A közgyûlésen a kisrészvényeseket megbízólevél alapján Csiszár Dezsô és Creangã Anton képviselte, vagyis írásban ôket hatalmazták fel az érdekképviselettel, és így az alkalmazottak valamint a kisrészvényesek több mint ötven százalékos szavazati joggal rendelkeztek. A marosvásárhelyi részvénytulajdonosoknak ez nem tetszett. Ôk nekifogtak részvényeket felvásárolni. Az új részvényeseknek az nem volt ínyére, hogy a közgyûlés elvben elhatározta: az idei év nyereségébôl jövôre osztalékot fogunk kiadni. Nekik ez nyilván nem érdekük, hogy a kisrészvényesek osztalékhoz jussanak. A törvényszéki eljárás által azt érték el, hogy a közgyûlés határozatait egyelôre nem lehet életbe ültetni. Az igazgatótanácsban e két marosvásárhelyi cégnek eddig döntô szava volt, és ôket zavarja az, hogy a közgyûlésen a kisrészvényesek egységesen léptek fel, és éltek többségi szavazati jogukkal. A két képviselô felhatalmazása által erôre kaptak. A tavaly is több mint egymilliárd lejes nyereségünk volt, ezt modernizálásra fordítottuk. Most már itt az ideje, hogy lássanak is valamit a nyereségbôl, s ennek egy részét osztalék formájában kiadnánk. Az új részvényesek szerintünk nem a legetikusabb módszerekkel fel akarják vásárolni a CARS-részvényeket. Elmennek az emberekhez, meggyôzik ôket, hogy adják el értékpapírjaikat. Szerintünk ezeket érdemes megtartani, mert ennek van jövôje. Most esetleg elprédálják néhány százezer lejért a részvényeket, de utána semmi hasznuk nem lesz belôle. Érdemes CARS- részvényesnek maradni. Ezt szeretnénk közölni az értékpapír-tulajdonosokkal. Ezek az emberek felhatalmazást adtak Csiszár és Creangã úrnak, és a közgyûlésen így a vállalat alkalmazottai és a kisrészvényesek többségben voltak. Tehát arra kérjük ezeket a részvényeseket, ne dôljenek be mindenféle hitegetésnek. Kérjék ki azok véleményét, a Csiszár Dezsôét, a Creangã Antonét, akikben már eddig is megbíztak, azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek a részvényeikkel. 1996-ban a kisrészvényesek száma 3865 volt, most már lecsökkent 2600-2700-ra. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a részvényekbe való befektetés jövôs dolog. Ne herdálják el ezt a kis vagyont, ezt a lehetôséget. Ezeknek e részvényeknek az értéke nôni fog. Ebben biztos vagyok — mondotta végezetül Doszlop János igazgató.

Abból a célból, hogy pontos adataink legyenek azokról a nyugdíjasokról, akik igénybe óhajtják venni 1999-ben a városi közszállítást, felkérjük Marosvásárhely nyugdíjasait, függetlenül attól, hogy milyen nyugdíjas-szervezet tagjai, hogy jelentkezzenek a Bolyai utca 36. szám alatt.

Nem kell felirtakozzanak a veteránok, rokkantak, nemlátók és volt politikai elítéltek, akiknek más formában van utazási kedvezményük.

Feliratkozni november 17-tôl november 30-ig lehet hétfôtôl péntekig 8—14 óra között. Az érdekeltek személyesen kell hogy jelentkezzenek személyazonossági igazolványukkal és az utolsó nyugdíjszelvénnyel.

A jegyzékkészítéssel a nyugdíjasok érdekeit kívánjuk szolgálni, ezért kérjük betartani a fenti idôbeosztást, mert akik november 30-a után jelentkeznek, elveszítik ahhoz való jogosultságukat, hogy kedvezményesen utazhassanak a városi autóbuszokon.

Kovács Irma elnök,
Gyulai Zoltán alelnök.

Felelôtlenül pusztítjuk a Földet és ezzel felborítjuk az ökológiai egyensúlyát! Az ez év június 16+17-i és a július 17+18-i nagy esôzések nagyon megviselték a sárpataki, pókai és faragói, de legjobban a vajdaszentiványi halastavakat, ahol átütött a víz és elszakította a gátakat. Így például ez utóbbi kis halastó + amelynek tulajdonosa Borbély Sándor + (is) szétterült, átütött a gáton, beszorult a Luc-patak, s onnan a lakott területek övezetébe. Pedig valamikor a Luc-patak igen nagy víztömeget is levezetett. De most gondozatlanok a partjai, benôve fûzfával, teledobálva kukorica-kóréval és egyéb szeméttel. Aztán jött az árhullám, és Vajdaszentiványon a patak partvonalán a földgátakat mesterségesen átszakították. Jól tudjuk, hogy ezt a mûveletet a lakott területek megmentése érdekében végezték. De azt is tudjuk, hogy a lakott területeken egyesek kérték, hogy erôsítsék meg a földgátakat! De sajnos ezen nem "törte a fejét" sem a polgármesteri hivatal, sem a vízügy szakember-csoportja. Így szerintem minden a véletlenre van bízva. Mert az ugyan igaz, hogy június 18-án egy kotrógéppel visszaállították az átszakított gátat, de azt az újabb árhullám július 17+18-án újra átszakította. Holott ennek szintje mintegy 30+35 centiméternyivel volt alacsonyabb, mint az elôzô... Ezért tisztelettel felkérjük a vajdaszentiványi, gernyeszegi, marossárpataki polgármesteri hivatalokat, valamint a marosvásárhelyi vízügy erre illetékes osztályát, hogy hidrotechnikai munkálatokkal állíttassák vissza a partvonali földgátakat! Ugyanakkor tiltsák meg a kukorica- és napraforgó-kórék larakását a patak partjára! És reméljük, hogy a környezetvédelmi minisztérium arra illetékesei is mindent megtesznek a térség ökológiai egyensúlyának visszaállítására.

A folyóirat októberi számát bármelyik diák, tanár elteheti az úgynevezett hasznos olvasmányai közé, hiszen folytatódik benne André du Noy tanulmánya (A román nyelv és nép kialakulása), egész oldalas írást találunk A magyar honfoglalásról és egy másikat A feudális magyar állam kialakulásáról, mindkettôt a fôszerkesztô tollából, aki Postafiók rovatában töbek között ezt írja:"...ennek az országnak az a legnagyobb baja, hogy a 15 milliós románság, a 2 milliós magyarság, hogy ne beszéljünk a több milliós cigány lakosságról és a nagyszámú nemzetközösségekrôl, hamis, propagandisztikus történelmet tanul."

A lap vezércikkét Király Károly jegyzi Román—magyar megbékélés itt, Erdélyben, Romániában cím alatt. Ebbôl idézünk: "Az idegengyûlölet felerôsödött, veszélyes arányokat öltött, a fizikai és szellemi terror hangulata eluralkodott, s magában hordozza a véres konfliktusok kirobbanásának veszélyét. Eluralkodott a magyar és cigányellenes hangulat. Romániában számos olyan politikai párt és csoportosulás létezik, amely nyíltan hirdeti és propagálja az intolarenciát, a nemzeti és faji gyûlölködést."

Érdekesek a lap kisebb közleményei (Mikes Kelemen, Rákóczi hûséges apródja, Új történelem vagy rejtett folytatás — Beke Györgytôl, részletek Sabin Ghermannak a Torkig vagyok Romániával, Erdélyemet akarom címû elhíresült írásából), gazdag a könyvkínálat (Mikó Imrérôl, Barabás Miklósról), a hely- és vártörténeti oldal, az olyan tanulmányok vagy összefoglalások, mint "Partium népe" 1703 köszöbén, Életmód a XVIII. században, A felvilágosult abszolutizmus és következményei, A reform korszak hatása az egész társadalomra vagy az aradi tizenhármakról szóló írás, Kósa Bálint metszeteivel. Az utolsó oldalon az agyagfalvi nemzeti gyûlésrôl olvashatunk. (A Történelmünk c. lap ára 2.900 lej, és megvásárolható a Difpresscar standjain.)

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Ifjúsági Fôosztálya és a ifjúsági szervezetek képviselôi találkoztak tegnap Marosvásárhelyen a Bernády Kultúrközpontban. A megbszélést követôen az ifjúsági vezetôk és politikusok Markó Béla szövetségi elnökkel találkoztak. A találkozó szervezôjét, Nagy Zsolt ifjúsági alelnököt kérdeztük a tanácskozás céljáról, szándékairól.

— Lényegében mit jelent, mi az értelme ennek a találkozónak?

— Egy rendszeres találkozó-sorozatnak az egyik fejezete. Tehát idônként az Ügyvezetô Elnökség Ifjúsági Fôosztálya konzultációt folytat az ifjúsági szervezetek képviselôivel. Ezeknek a konzultációknak a célja az, hogy megbeszéljük a fiatalokat érintô kérdéseket, az Ifjúsági Fôosztály tevékenységét, de tulajdonképpen azzal a szférával konzultálunk, akikért vagyunk és akikért ténykedünk. Így tudjuk velük egyeztetni azt, hogy helyes- e a magunk számára megszabott cselekvési irány, illetve mi az ô véleményük, milyen kritikákat, észrevételeket fogalmaznak meg a tevékenységünkkel kapcsolatban. Amint a napirend is mutatja, minden alkalommal konkrét megbeszélnivalók is összegyûlnek, és konkrét döntéseket is kell hozni. A mai találkozó fô témája az, hogy a soron következô SZKT egyik napirendi pontja az ifjúsággal kapcsolatos lesz, erre fôosztályunk egy átfogó elemzéssel készül. Ennek ez elôzetes vitaanyagát szeretnénk most megtárgyalni.

— Ebbôl értsük azt, hogy az RMDSZ-en belüli platformok nem fejezik ki kellôképpen az ifjúság igényeit?

— Nem fogalmaznék így. Arról van szó, hogy valamiféle újfajta ifjúsági tömörülés lenne kialakulóban. Akik jelen vannak ezeken a találkozókon, tulajdonképpen már ifjúsági szervezetek vezetôi, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségétôl, a középiskolásokon keresztül a Keresztény Ifjúsági Egyesületig. Tehát nem beszélhetünk egy új társaságnak a kiforrásáról, hanem egy új társaságról, '95-tôl errefele, amióta az SZKT-ban egy ifjúsági képviselet van jelen. Ôk is itt lesznek a mai nap. Az, hogy egyenként melyik platform milyen módon fejezi ki vagy vállalja fel az ifjúság érdekérvényesítését, errôl — gondolom — beszédes adat lehet az, hogy hány ifjúsági képviselô vagy hány ifjú tagja van ezeknek a platformoknak.

— Szerinted hogyan lehet ifjúsági konszenzust kialakítani, amikor maguk az ifjúsági szervezetek is nagyvonalakban az RMDSZ-ben létezô erôvonalak mentén osztódnak?

— Sajnálatosnak tartom azt — ami több alkalommal tapasztalható —, hogy az ifjúsági képviselet szintjén is valóban az úgynevezett felnôtt politikai érdekvonalak tükrözôdését látjuk. Azt hiszem, hogy az ilyen találkozóknak, és itt gondolok a találkozó második részére, pont az a szerepe, hogy ezek az ifjak a különbözô csoportosulásoktól függetlenül saját maguk tudják kialakítani a véleményüket és ne kelljen, ha úgy tetszik, csoportokba beállniuk, a már létezô politikai orientációk vagy ideológiák mentén elhelyezkedniük. A megfelelô tájékozódás lehetôségét próbáljuk itt nekik biztosítani a találkozókkal, tehát a saját véleményalakítás legfôbb feltételét.

A konszenzus szerintem kialakítható és elérhetô, ami szigorúan a generációs problémákat érinti. Tulajdonképpen a rendszeresített találkozóknak a lényege nem a politikai konszenzus, és elsôdlegesen nem is a politika a témája ezeknek a beszélgetéseknek, hanem az ifjúsági szervezetek problémáit érintô, napi szervezési, mûködtetési gondokról van szó, amelyekben mondhatom, hogy igenis van konszenzus.

A magyarói általános iskola igazgatósága ezúton mond köszönetet Magyaró község azon lakosainak, akik saját erdejükbôl tûzifát ajánlottak fel az iskolának, hozzájárulva ezáltal a gazdasági gondok megoldásához.

Külön köszönet Kocsis Albert polgármesternek, aki kezdeményezte és megvalósította ezt az akciót.

Olvasónk, Vass Árpád levelét hozta az "emil- posta". Az aláírás így szól: "szinte tisztelettel" üdvözöl. És azért szinte, mert azt írtam, hogy az "ofsor" könyvet ajánló szórólapon nincs feltüntetve a kötet ára. Nos, Vass úr figyelmeztet, ott az ár: 98 ezer lej—HÉA. No meg 15 ezer lej csomagolás- és postaköltség. Köszönjük a helyesbítést.

A Romániai Magyar Kisgazdapárt égisze alatt mûködô Függetlenek Szervezete nemrég ünnepelte fennállásának egyéves évfordulóját. Ennek tiszteletére kosaras találkozót szervezett a Kisgazdapárt székházában. A közösség felidézte az év emlékezetesebb mozzanatait. Immár hagyománnyá vált, hogy a tagok születésnapját megünneplik és megajándékozzák ôket egy szál virággal. A szervezet állandó programja a heti kétszeri találkozás: csütörtökön kézimunkáznak, vasárnap délután szórakoznak.

Az ôsz folyamán három kiemelkedô eseménynek örülhettek a tagok. A szervezetet meglátogatta a budapesti Rády Margit magyarnóta-operetténekes és Bodor Miklós költô. Ôk is hasonló budapesti nyugdíjas klub tagjai. Sok éve rendszeresen felkeresik Erdély magyarlakta vidékein az idôsek szervezeteit. Verssel összekötött magyarnóta –operettmûsort visznek a magányos embereknek. Mostanig felléptek amerikai, német, magyar és lengyelországi nyugdíjasok klubjában. A nóták után a költô felolvasta verseit, kellemes estét szerezve a jelenlévôknek. A pár olyan jól érezte magát a klubban, hogy visszatért; és még egy búcsúelôadást tartott.

Nemrég a tagok érdeklôdéssel hallgatták Bernád Ilona indiai útiélmény- beszámolóját.

Az utolsó szervezett együttlét a szüreti bál volt, ahol a törzstagokon kívül meghívottak is részt vettek. A vacsora gazdagabbá tételéhez támogatók is hozzájárultak. A bált mûsoros elôadással kezdték. Vidáman, felszabadultan mulattak a bálozók. A klubtagok kérésére a Nyugdíjasok Himnuszának egy részét idézzük:

„Elszaladtak az évek felettünk.
Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk.
Adjon Isten még sok boldog évet,
Békességet, erôt, egészséget!"

Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a klub találkozóira!

Felhívás

Az EMKE marosvásárhelyi vezetôsége és a szegedi Százszorszép Gyermekház többfordulós vetélkedôt hirdet az 1998 novembere és 1999 áprilisa közötti idôszakra.

A verseny témája a két város története, mûvészete, néprajza, valamint a város jelenlegi arculata. A Maros megyei versenyzôk Szeged városról versenyeznek, míg a szegediek Marosvásárhellyel kapcsolatos kérdésekre válaszolnak.

A versenyen 6 fôs csapatok vesznek részt, négy diák és két felnôtt. A diákok 10-16 év közöttiek lehetnek, a felnôtt résztvevô lehet szülô, tanár, rokon stb.

Az elsô öt-hat csapat a jövô tavasszal cserekirándulásra megy Szegedre, azaz minden csapat fogadja majd itthon azt a szegedi csapatot, aki ôt vendégül látta.

A verseny elsô részében levélben válaszolnak a versenyzôk, majd következik az elôdöntô, itt választják ki a Szegedre utazó csapatot. A döntôre Szegeden kerül sor.

Jelentkezni (legalább egy csapattag) 1998. nov. 17-én 16 órakor, a marosvásárhelyi Bernády Házban.

RMDSZ-segély a rászorulóknak

A múlt heti árvizek egyik legsúlyosabb érintett települése a Máramaros megyei Kistécsô falu. A "Szövetség az árvízkárosultakért" segélyakció keretében az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége gyorssegélyt szállított november 10-én a katasztrófát szenvedett faluba. Zaharánszky Mihály, az RMDSZ Máramarosi területi szervezetének elnöke és Barta Margit gazdasági igazgató jelenlétében mintegy 10 millió lej értékben osztottak ki élelmiszert, fertôtlenítôszereket és ásványvizet, a nap folyamán pedig további 600.000 lejes gyógyszeradományt osztottak szét a rászorultaknak. Az adományok szétosztása családok létszámának függvényében történt.

Nem sikerült megbuktatni

Meghiúsult a moldovai kormány ellen az ellenzéki kommunista párt által benyújtott bizalmatlansági indítvány. A kommunisták azért bírálták az idén májusban alakult jobbközép kormányt, mert a központi bank a múlt héten megvonta támogatását a nemzeti fizetôeszköztôl, a lejtôl. A parlamenti szavazáson szerdán 58 képviselô vett részt: 38 honatya az indítvány mellett, a fennmaradó 20 képviselô ellene szavazott. A kormány megbuktatásához az összesen 101 parlamenti képviselô többségének támogatására lett volna szükség.

A rokonszenv kölcsönös

Az Osztrák Európa-politikai Társaság megbízásából végzett felmérés szerint kezd átalakulni az osztrákok véleménye az Európai Unió keleti bôvítésével kapcsolatban, s már kevésbé borúlátók, mint korábban. Szerdán Bécsben egy sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a szomszédos nemzetek közül az osztrákok a magyarokat kedvelik a legjobban, s a magyaroknak az osztrákok a legrokonszenvesebbek. A márciusi és az októberi közvélemény-kutatás egyik kérdése így hangzott: ön üdvözli-e az EU keleti bôvítését, vagy elutasítja? Márciusban a válaszadók 39 százaléka mellette foglalt állást, 50 százaléka ellene. Októberben viszont 40 százalék helyeselte és csak 44 százalékuk utasította el a bôvítést. A többi nem válaszolt vagy mindegynek mondotta.

Nem kommunikálnak

A román és az ukrán fél közötti információk hiányáról panaszkodott Gheorghe Milnai Barlea máramarosi prefektus a múlt heti árvíz nyomán. A prefektus a Ziua címû lap szerdai számában megjelent nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy "a veszély nagyságáról valójában Magyarországról kaptunk érdemleges tájékoztatást, az ukrán féltôl nem érkeztek megfelelô és pontos információk." Gondot jelent az is, hogy egy 1960-ban aláírt megállapodás értelmében Románia nem építhet új gátakat a Tisza mentén, csak a meglévô partvédelmet erôsítheti.

Lejárató hadjáratra készülnek

Bugár Béla értesülései szerint a szlovák kormány magyar tagjai és államtitkárai ellen lejárató hadjárat van elôkészülôben. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke egyelôre nem kívánt részletekbe bocsátkozni, de annyit elárult: a támadások célpontjai azok lesznek, akik az elôzô kormány négy éve alatt elkövetett gazdasági visszaélésekrôl gyûjtenek bizonyítékokat.

A NATO aggódik

Az észak-atlanti szervezet nagykövetei súlyos aggodalmukat fejezték ki a túlnyomórészt albánok lakta tartomány helyzetének romlása miatt, és felszólították a szerbeket, illetve a függetlenség mellett kardoskodó albánokat, hogy incidensek nélkül tartsák be a tûzszünetet. Minden NATO-tag határozottan elítéli az incidensek eldurvulását, az elmúlt napok újabb haláleseteit. A NATO-ban egyebek mellett a szerb rendôrség mozgását és a járôrözés felújítását tartják aggasztó jelnek. Azt sem nézik jó szemmel, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (az UCK) a nemzetközi nyomásra feladott szerb pozíciók birtokba vételével helyezkedik.

Egymás között

A Palesztin Hatóság képviselôi találkoztak a Hamász és az Iszlám Dzsihád szervezetek vezetôivel, és kérték e szervezeteket: korlátozzák az Izrael-ellenes támadásokat, mert azokkal visszavetik a békefolyamat újabb szakaszát. A Palesztin Hatóság ismét kifejtette álláspontját: a muzulmán szervezetek nem zavarhatják a palesztinoknak a békemegállapodásokban vállalt kötelezettségeit. A muzulmán vezetôk tanulmányozzák a Palesztin Hatóság kérését. Mindkét fél további tárgyalásokra számít.

Felújítják az auschwitzi régi zsinagógát

Auschwitzben újra megnyitották a régi Lomdej Misnajot zsinagógát. Ebbôl az alkalomból ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett Fred Schwartz, a New York-i Auschwitz Zsidó Központ Alapítvány, az AJCF alapítója, a zsinagóga renoválásának kezdeményezôje. Jelen volt Jigal Antebi, Izrael, valamint Daniel Fried, az Egyesült Államok lengyelországi nagykövete, továbbá Tadeusz Rakoczy, Bielsko- Zwiec egyházmegye katolikus püspöke. Az amerikai zsidó alapítvány két év alatt kívánja befejezni a beruházást, mely 5—10 millió dollárt emészt majd fel. A zsinagóga egyik fele továbbra is vallási funkciót tölt majd be, míg a többi részében és a hozzá csatlakozó épületekben oktatási központ kap helyet. A XX. század elején épült auschwitzi zsinagógát a lengyel állam idén márciusban a zsidó hitközségek vagyonáról elfogadott törvény alapján visszaadta a zsidó közösség tulajdonába. Az épület az egyetlen zsinagóga Auschwitzban, amely átvészelte a II. világháborút. A rendszerváltozás elôtt raktárrá alakították át.

Szlovákia részt kíván venni az EBESZ koszovói missziójában

Szlovákia mint az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) tagja kész részt venni a szervezet koszovói missziójában, ezzel is vállalva az EBESZ-tagsággal járó kötelezettségeinek teljesítését, nyilvánította ki a Szlovákia részvételi készségét szentesítô döntése után Mikulás Dzurinda szerdán tanácskozó kabinetje.

Egyéves a Székelyföld

A Csíkszeredában megjelenô Székelyföld címû folyóirat november 9-én ünnepelte fennállásának elsô évfordulóját. Ez alkalommal munkamegbeszélést és közönségtalálkozót is tartottak a Corvina Könyvesházban. A házigazda Ferenczes István fôszerkesztô volt, a lap fô támogatója, a városi önkormányzat nevében Kolumbán Gábor köszöntötte a fellépô vendégeket. Írásaikból olvastak fel Farkas Árpád, Kovács András Ferenc, Bogdán László, Benkô Levente, Lôrincz György, Molnár Vilmos, Bölöni Domokos, Tánczos Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László és Szatmári László. A Székelyföld nívódíját Kovács András Ferenc kapta.

Aki hamar segít, kétszer segít

Az RMDSZ nyárádszeredai szervezete a helyi tanáccsal közösen ruhanemût és takarót gyûjt a kárpátaljai árvízkárosultak részére. A segélyeket a mûvelôdési otthon kiállítótermében fogadják hétköznap 17-19 óra között.

Ösztöndíjpályázat

Az Erdélyi Múzeum Egyesület a romániai magiszteri tanfolyamra beiratkozott hallgatók számára ösztöndíjpályázatot hirdet Magyarországon végzendô, egy hónapos idôtartamú posztgraduális kutatásokra a magiszteri dolgozat anyaggyûjtésének segítése végett. A pályázatot legkésôbb november 25-ig kell benyújtani az alábbi címen: EME, Kolozsvár, Szentegyház (Iuliu Maniu) u. 5., III/7. Postacím: 3400 Cluj, Cp 1-191. Tel/fax: 064/195.176. Pályázati ûrlap személyesen vagy postán igényelhetô.

Ion Caramitru Marosvásárhelyen

Mircea Stefãnescu dramaturg születésének százéves évfordulójára emlékeznek november 15- én, vasárnap délután 6 órai kezdettel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A megemlékezésen Ion Caramitru mûvelôdésügyi miniszter is részt vesz. A rendezvény végén a részvevôk megtekinthetik a Cazul Popescu címû színmûvet.

Rút kiskacsa a Stúdióban

A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata továbbra is játssza Karácsony Benô Rút kiskacsa címû zenés vígjátékát, amelynek rendezôje Lohinszky Loránd érdemes mûvész. Az elôadások programja: november 14- én, szombaton, 15-én, vasárnap, 19-én, csütörtökön, 21-én, szombaton, 26-án, csütörtökön és 29-én, vasárnap este 7 órától.

Molnár Vince kiállítása

Dr. Molnár Vince képzômûvészeti (tájkép-gyökérmunkák) kiállítása a november 16—30-a közötti idôszakban tekinthetô meg a marosvásárhelyi Unirea teremben (Köztársaság tér 9. szám). Napi program: hétfô, kedd, csütörtök és péntek: délután 1—5 óra között, szerda és szombat: délelôtt 10—12 óra között.

1999-es közmûvelôdési eseménynaptár

Az EMKE kéri a Maros megye területén levô helyi vagy szakmai jellegû magyar mûvelôdési egyesületeket, szövetségeket, alapítványokat és létesítményeket, hogy az 1999-es országos közmûvelôdési eseménynaptár összeállítása érdekében november 28-ig nevezzék meg az 1999-re tervezett rendezvényeik helyét és idôpontját, amelyek közlésére ebben az eseménynaptárban igényt tartanak. Cím: Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania, 3400 Cluj, str. Densusianu nr. 6/A.

Az LGT Emlékzenekarának koncertje

Somló Tamás LGT Emlékzenekara koncertezik november 15- én, vasárnap este 6 órai kezdettel a marosvásárhelyi Sportcsarnokban. Jegyek elôvételben a Kultúrpalota jegypénztáránál, vagy koncert elôtt, a helyszínen.

Szívbegetegek szüreti bálja

Szüreti bált rendez a marosvásárhelyi Szívbetegek Egyesülete november 14-én délután 4 órai kezdettel, a Procardia sporttermében. A bálra elvárják az egyesület tagjait és szimpatizánsait.

Barabás Miklósra emlékeznek Szászrégenben

Ma délután 5 órai kezdettel, a Szászrégeni Könyvtári Napok keretében a Petru Maior könyvtár elôadótermében Barabás Miklós festômûvészre emlékeznek halála 100. évfordulója alkalmából. Elôadást tart Bordy Géza, a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum tanára.

Betegtájékoztató elôadás

A Cardio-Med orvosi központ betegtájékoztató programjának keretében dr. Sáfár Emese családorvos elôadást tart A Heliobakter Pilory okozta emésztôrendszeri panaszok és szerepe a gyomorfekély kialakulásában címmel. A rendezvényre november 14-én, szombaton délelôtt 11 órai kezdettel kerül sor Marosvásárhelyen, az 1989. December 22. út 76. szám alatti épületben.

Ôszi bál

Az RMDSZ szászrégeni szervezete november 21-én 19 órai kezdettel Ôszi bált szervez a Republica étteremben. Belépô, illetve vacsorajegyek az RMDSZ-székházban igényelhetôk.

Ditróban és Görgényüvegcsûrön a Hahota

A marosvásárhelyi Hahota színtársulat november 14- én, szombaton délután fél 5 és este 7 órai kezdettel a ditrói mûvelôdési házban Elég a drámából címû kabarémûsorát, november 15-én, vasárnap este 7 órai kezdettel pedig Görgényüvegcsûrön Angela Peati-Sauvajon Válás angol módra címû kétfelvonásos vígjátékát viszi színre.

Sci-fi klub

A Teszerakt sci-fi klub november 13-i meghívottja György Magda Budapestrôl. A vendég Hagyományos kínai gyógyászat modern eszközökkel címmel tart elôadást délután 5 órai kezdettel, a MADISZ marosvásárhelyi székházában, a Dózsa György utca 9. szám alatti épület 81-es számú irodájában.