|
L. évfolyam 226. (14013) |
1998. november 10. kedd |
Nem kivánatos személyeknek minôsítette és kitiltotta a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem területérôl az intézmény rektora a magyar és német nyelven oktató egyetem felállításának feltételeit vizsgáló bizottság tagjait, élükön Tokay György kisebbségvédelmi miniszterrel — közölte vasárnap Kötô József, az oktatási minisztérium államtitkára az MTI bukaresti irodájával.
A kormány határozata alapján létrehozott munkabizottság magyar és német nemzetiségû egyetemi tanárokból, szakértôkbôl áll. Mandátumuk értelmében november közepéig kell jelentést készíteniük a tervezett egyetem alapításának feltételeirôl.
A bizottság egyik tagja, Szilágyi Pál professzor, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem magyar prorektora a szombati ülés színhelyéül egyetemi dolgozószobáját ajánlotta fel. A meghívással azonban a bizottság nem élhetett, mert a rektori teendôkkel ideiglenesen megbízott Mircea Muthu megtiltotta, hogy a bizottsági tagok az egyetem épületébe léphessenek, s utasítására az egyetem portása Szilágyi professzornak még saját irodájának kulcsát sem adta át.
A bizottság ezek után kénytelen volt az egyik kolozsvári civil szervezet székházában megtartani ülését. Kötô államtitkár érthetetlennek, de mindenképpen alkotmányellenesnek minôsítette Muthu rektor magatartását.
A bukaresti fôpolgármesterválasztás végeredménye
Rendkívül szoros eredménnyel, szûk egy százaléknyi különbséggel nyerte meg a bukaresti fôpolgármesteri választást Viorel Lis, a Demokratikus Konvenció jelöltje az ellenzéki színeket képviselô Sorin Oprescuval szemben.
A hétfô reggel közzétett végeredmény szerint a harmadik fordulóban Lis a szavazatok 50,5 százalékával gyôzött.
A bukarestiek döntô többségét teljesen hidegen hagyta, hogy ki lesz a fôváros elsô embere, így a választás egy hosszú, érdektelen maratoni versennyé változott. Október 25-én az elsô forduló érvénytelen lett, mert a választásra jogosultaknak csak 34,2 százaléka ment el szavazni. Egy héttel késôbb, a megismételt elsô fordulóban egyetlen jelölt sem szerezte meg a gyôzelemhez szükséges abszolút többséget, ezért harmadik fordulót kellett tartani.
Az utolsó menet már izgalmakat ígért, mivel Sorin Oprescu a megismételt elsô fordulóban ugyan csak a szavazatok 27 százalékát nyerte el, de az utolsó pillanatban esélyesnek lépett elô azzal, hogy felsorakozott mellette a szavazatok 20,8 százalékával harmadik helyen végzett független jelölt, George Padure. Viorelt List támogatásáról biztosította Alexandru Sassu, a kormánykoalícióban szintén résztvevô Demokrata Párt önállóan indult jelöltje, de miután rá csak a szavazatok 3 százaléka jutott, a formális választási matematika az ellenzék sikerét ígérte.
A verseny nyílttá válása sem hatott különösebben a bukarestiekre. Vasárnap a részvételi arány 37,8 százalék volt, tehát Viorel Lis az összes választópolgár nem egészen 19 százalékának akaratából ôrizhette meg a fôpolgármesteri címet.
A rendkívül szoros végeredmény még jó ideig ad majd vitákra alkalmat. Ion Iliescu volt államfô, az ellenzéki Szociális Demokrácia Romániai Pártjának elnöke már a szavazás idején csalást emlegetett. Az ellenzék panaszai nyomán néhány választókörzetben újraszámlálják a szavazatokat, de ez a végeredményt érdemben aligha fogja megváltoztatni.
Nemzetközi tanácskozás a migrációról
A szervezett bûnözés és a migráció közé nem szabad egyenlôségjelet tenni, de a jogsértéseket egy jogállamnak szankcionálnia kell — mondta Felkai László, a magyar Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára a Nemzetközi migrációs politika és jog elnevezésû konferencia megnyitóján, a budapesti Gellért Szállodában, hétfôn.
A tíznapos tanácskozást — amelyen Nyugat- és Kelet- Közép-Európából, a balti államokból és a FÁK országaiból mintegy negyven kormánytisztviselô, illetve nem kormányzati szervezet képviselôje vesz részt — az ENSZ szervezetei és a nemzetközi migrációs szervezet közösen rendezték.
A bevándorlás kérdése érdekeket sért, így többek között az érintett államok szuverenitását, foglalkoztatáspolitikáját, ezért keresni kell a komplex megoldásokat.
A megoldás nem a határok lezárása. Az ellenôrzésnek nem totálisnak, hanem hatékonynak kell lennie — mondta az államtitkár.
Azokat kell feltartóztatni a határon, akik tiltó listán vannak, vagy akiknek nincsenek megfelelô okmányaik. Ez alapvetôen a jól szervezett információáramláson múlik. A szankcionálás szempontjából pedig nem lehet pozitív diszkriminációt alkalmazni a külföldiekkel szemben.
A határon túli magyar kisebbség vonatkozásában a kérdésrôl a jövô év elsô felében dönt a kormány — mondta Felkai László.
Itt is fontos szempont, hogy az ország vízumpolitikájának harmonizálni kell az európai uniós szabályozással — tette hozzá az államtitkár.
A kárpátaljai magyarság évek óta halmozódó gondjait tragikussá fokozza az árvíz pusztítása és a közelítô tél — fogalmazta meg adománygyûjtést kezdeményezô, hétfôn közreadott felhívásában a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), illetve a szervezet segélyszolgálata.
Az MTI-hez eljuttatott kommunikében összefogásra kérnek mindenkit, aki segíteni tud és akar. Konkrétan az MVSZ Országos Tanácsait, a világ szórványmagyarságának szövetségeit, a határon kívüli magyar közösségeket, a magyarországi alapítványokat, vállalatokat, társadalmi tömörüléseket, a képviselôket szólítják meg.
Utalnak arra, hogy a kárpátaljai lakosság elszegényedett, egyes rétegeket az éhínség fenyeget. Az ottani magyarság nagy része megélhetési gondokkal küzd, a munkanélküliség a térségben meghaladja az 50 százalékot. A körülmények drámai helyzetet teremtenek a kárpátaljai magyar oktatásügyben is — írják.
A Magyarok Világszövetségének segélyszolgálata elsôsorban pénzadományokat vár. A "Kárpátalja megsegítése" elnevezéssel nyitott bankszámla száma: 11742001-20039118.
A romló hitelminôsítés visszhangja
Radu Vasile kormányfô szerint bizonyos értelemben várható volt, hogy az amerikai Moody,s hitelminôsítô intézet rontani fog Románia megítélésén, de a miniszterelnök úgy vélte, ez a figyelmeztetés nem a román gazdaság reális helyzetének, hanem a román politikusoknak szól. A kormánykoalíciót alkotó pártok többsége ugyanakkor összeesküvést emlegetett, egyes román lapok pedig meghatározott budapesti üzleti köröket vádoltak piszkos játékkal.
A Moody,s pénteken a román kormány és a Román Nemzeti Bank által külföldi fizetôeszközben kibocsátott kötvényeket, valamint eurokötvényeket B1-es kategóriából B3-as kategóriába sorolta vissza. A hitelminôsítô rontott négy román bank — a Bancorex, a Mezôgazdasági bank, a Román Kereskedelmi Bank és a Román Fejlesztési Bank — devizabetéteinek kockázati minôsítésén is, B2 osztályból Caa1 osztályba sorolva azokat.
A Moody,s döntése alig három héttel azután történt, hogy a Standard and Poor,s nemzetközi hitelminôsítô intézet szintén rosszabb osztályzatot adott Romániának. Bár a román kormány nyíltan elismerte, hogy az ország súlyos gazdasági válságban van, az Európai Tanács országértékelésében megalapozottan bírálta az ország gazdasági teljesítményét, Radu Vasile miniszterelnök a hétfôi román lapokban megjelent nyilatkozatában úgy vélte: a romló hitelminôsítés a politikusoknak szóló figyelmeztetés, nem az ország reális gazdasági helyzetét tükrözi.
A miniszterelnök óvatos formában hátsó szándékokra is utalt. Mint mondta, még nem fordult elô, hogy rövid idôn belül többször is rontottak volna a minôsítésen, s ráadásul ez akkor történik, amikor a kormány a privatizáció felgyorsítását igéri. Mindez "egy olyan játéknak a része, hogy tudatosan befolyásolják az árakat" - vélekedett.
A kormánykoalíciót alkotó pártok — a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget kivéve — nyiltan összeesküvést emlegettek. A parasztpárt szerint a jelzés egyáltalán nem korrekt, a liberálisok túlzásról beszéltek, a Demokrata Párt pedig úgy látta, hogy "Románia nem érdemli meg ezt". A pártok szerint a külföld egyértelmûen arra játszik, hogy alacsony áron lehet majd megszerezni a privatizálásra szánt román cégeket, mindenekelôtt a bankokat.
A Romanian Economic Daily címû angol nyelvû gazdasági lap hétfôn úgy fogalmazott, hogy "megalapozott gyanúra adnak okot az új hitelminôsítések". A lap szerint ezt a visszaminôsítés sietsége indokolja egyrészt — az új besorolásokat januárra várták -, másrészt pedig az, hogy a rosszabb osztályzatot kapott bankok között van a fejlesztési bank is, melynek privatizációja épp most került napirendre.
A Curentul címû lap hétfôi számában arról írt, hogy piszkos játék folyik Románia ellen, s ennek irányítói között van Bokros Lajos, a Világbank egyik igazgatója. A lap szerint Bokros már többször sürgette a román kormányt, hogy privatizálják a Bancorex nevû bankot.
— "Bokros úr barátainak közvetíti az üzletet, budapesti üzletembereknek. Hogy a dolog ne legyen szembetûnô, az ügyletet egy német bankon, a Bayerische Landsbankon keresztül akarják lebonyolítani. A Világbank tisztségviselôjének arcátlansága nem állt meg itt, Budapestrôl már Bukarestbe érkezett egy küldöttség, hogy a bank helyzetérôl érdeklôdjön" — írta a Curentul.
A román gazdasági sajtó ugyanakkor elismeri, hogy Románia pénzügyi helyzete nem rózsás. A külföldi valutartalékok csökkentek, annak nagysága csak másfél hónapi import és adósságszolgálat fedezésére elegendô. A külföldi adósság az exporthoz viszonyítva 110 százalék körül várható az év végére, míg két évvel ezelôtt ez az arány 81 százalék volt. Az adósságszolgálat jövôre várhatólag az export 25 százalékát teszi majd ki.
A romániai nemzeti kisebbségek képviselôi tanulmányút keretében ismerkednek a hét második felében a kisebbségekkel kapcsolatos magyar politikával, tapasztalatokkal — közölte hétfôn az MTI-vel a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal illetékese.
A 24 tagú küldöttségben a 17 romániai nemzeti kisebbség egy-egy képviselôje és a kisebbségvédelmi hivatal munkatársai kaptak helyet. A delegáció élén Varujan Pambuccian, a nem magyar kisebbségek parlamenti csoportjának vezetôje áll majd.
A romániai küldöttség Budapesten a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban a nemzeti kisebbségekre vonatkozó magyar törvények, a kisebbségi önkormányzatok hatásköre és mûködése, a kisebbségek pénzügyi támogatásának módozatai és intézményi keretei iránt érdeklôdik majd. Az út során Pécsett hét helyi nemzetiségi önkormányzat mûködésével ismerkedik meg.
A tanulmányutat a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal mellett mûködô Nemzeti Kisebbségek Tanácsa szervezte.
Idegenrendészeti amnesztia Olaszországban
Általánosnak ígérkezik az eredetileg csak 38 ezer külföldinek felkínált amnesztia Olaszországban.
— Nem lesznek tömeges kitoloncolások. Megkapja a tartózkodási engedélyt mindenki, aki fel tudja mutatni a megkívánt dokumentumokat — jelentette be Rosa Russo Jervolino belügyminiszter az idegenrendészeti hivataloknál kialakult feszült helyzet láttán. A jobboldali ellenzék a márciusi amensztiatörvény kijátszásával vádolja a kormányt.
A Prodi-kormány által 1998. március 27-én elfogadott amnesztiatörvény alapján 38 ezer tartózkodási engedélyt osztottak volna szét azok között, akik a törvény megszavazásának napján már Olaszországban tartózkodtak, munkával és szállással rendelkeznek.
Kaotikus állapotok alakultak ki a rendôrségek elôtt, fôleg az északolasz nagyvárosokban, mert a hopponmaradástól tartó illegális bevándorlók már az elsô napokban megrohamozták a hivatalokat. Senki sem tudja ugyanis, hogy milyen ismérvek alapján választanák ki a szerencséseket az Olaszországban illegálisan élô 200-300 ezer külföldi közül.
Nemzeti szégyennek nevezte a belügyminiszternô a rendôrségek elôtti embertelen várakozást, az éjszakázást, a dulakodásokat. A konzulátusok elôtt is hosszú sorok képzôdtek az útlevelet igénylô bevándorlókból.
A nemzetközi szervezett alvilág búsásan jövedelmezô új üzletága lett hirtelen a hamis igazolások kiállítása. Egy hasonló, 1996-os amnesztia óta 3-ról 5 millió lírára emelkedett a tartózkodási engedélyek feketepiaci ára. Több észak-olaszországi anyakönyvi hivatalt feltörtek személyazonossági okmányokért. Rokkantnyugdíjasok ál-bejárónôknek és ál-kertészeknek kiállított hamis munkaadó igazolásokkal egészítik ki jövedelmüket.
A belügyminisztérium 250-300 ezerre becsüli az eddig árnyékban maradt illegális bevándorlók számát, akik az "élô emberi áru" kiapadhatatlan forrását jelentették a mindenféle rendû és rangú kizsákmányolók számára.
Marokkóból, Albániából, Romániából, Tunéziából és a volt Jugoszláviából érkezett a legtöbb bevándorló. A becsült 17 ezer román jelenti az illegálisok legmagasabb (37 százalékos) arányát az egyes nációkon belül, de magas, 32 százalék az engedély nélküliek aránya a lengyelek között is.
Hétfôtôl 5,6 százalékkal drágult a belföldi vasúti személy- és teherszállítás. A román államvasutak (CFR) illetékesei az inflációs ráta emelkedésével magyarázták a most bejelentett, az idén már negyedik tarifaemelést. Legutóbb augusztusban drágult a vasút Romániában.
Hétfôn lépett érvénybe a bukaresti metró viteldíjainak a múlt héten bejelentett emelése is. A két utazásra jogosító vonaljegy 3000 lej helyett 3300 lejbe, a 10 jegybôl álló füzet 15 ezer lejbe kerül. Változatlan maradt a napi és havi bérlet ára.
A hivatalos nyilatkozatok és az újabb csatlakozási tárgyalási szakasz kezdete ellenére a lassulás jelei mutatkoznak az Európai Unió keleti bôvítési folyamatán.
Az unió külügyminiszterei hétfôn ismét hosszasan foglalkoztak a bôvítéshez szükséges belsô reformokkal, illetve a tagjelöltek felkészültségérôl szóló országértékelésekkel, amelyeket a brüsszeli bizottság készített. Az elsôt illetôen csekély haladás mellett aggodalomra okot adó jeleket állapítottak meg. A haladás elômozdítása végett az EU soros — osztrák — elnöksége december 6- án várhatóan külügyminiszteri különtanácskozást rendez a reformokól.
A hat tagországra méretezett EU mûködésének reformját mindenki szükségesnek látja, mielôtt az unió 15-rôl akár 27 tagúra bôvül. A reformok kidolgozása már évekkel ezelôtt megkezdôdött, de a közeledô keleti bôvítés most tette halaszthatatlanná ôket.
Az EU tagállamai elôször a tavalyelôtt és tavaly rendezett kormányközi konferencián gyürkôztek neki az intézményes reformoknak, és vallottak kudarcot. Tavaly nyáron megkezdôdött az érdemi vita a mezôgazdasági és pénzügyi reformokról, de mindmáig egyik sem tudott érdemben elôrehaladni.
A tagállamok kormányfôi júniusi találkozójukon azzal próbáltak lökést adni a reformoknak, hogy elhatározták: jövô márciusig meg kell állapodni azokról. Az azóta eltelt idôben azonban még mindig kevés elôrelépés történt. Más államok mellett Franciaország ezért látja szükségét annak, hogy egy rendkívüli miniszteri üléssel adjanak lökést a reformoknak.
A miniszterek értékesnek és alaposnak minôsítették az Európai Bizottság országértékeléseit. A tárgyalások folytatásával kapcsolatban kétféle vélemény fogalmazódott meg. Egyrészt a delegációk többsége pozitívan fogadta, hogy több tagjelölt ország számára — Lettország és Litvánia, Szlovákia — a csatlakozási tárgyalások kilátásba helyezésével fejezték ki elismerésüket az elért haladásért. Másrészt több állam rámutatott arra, hogy a tagállamoknak újra kellene gondolniuk a bôvítéssel kapcsolatos pénzügyi kérdéseket is, ha az eddigitôl eltérô csoportosításban folytatódna a bôvítés. Többen kifogásolták azt is, hogy az említett államok bevonása esetén a második körben csupán Románia és Bulgária maradna — ezt politikailag szerencsétlennek tartanák.
A találkozón olyan javaslatok is felmerültek — a francia külügyminiszter sajtótájékoztatóján is megismételte -, hogy a tárgyalások kiterjesztésérôl szóló döntést nem szabad elsietni, meg kellene várni vele a reformok elhatározását.
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság — EMT — Kémia Szakosztálya ez év november 20-22. között szervez negyedik alkalommal Vegyészkonferenciát Kolozsváron. A rendezvénynek a Bethlen Kata Diakóniai Központ ad otthont, Ponorului u. 1. sz.
Szakmai társszervezô az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztálya.
A konferencia célja a szakmai továbbképzés, új kutatási eredmények ismertetése, vegyészmérnökök, doktoráns hallgatók és kutatók kapcsolatfelvétele és tapasztalatcseréje. A rendezvény keretén belül idén második alkalommal szerveznek általános-, és középiskolai kémiatanárok számára szakmai találkozót, ahol munkájuk sajátosságainak megfelelô kérdésekrôl tárgyalhatnak, megoszthatják tapasztalataikat. A szekció keretén belül elôadást is tarthatnak a pedagógusok.
November 21-én délelôtt, a plenáris ülésen neves hazai és külföldi szakemberek elôadásai hangzanak el, délután pedig a szerves kémia, szervetlen és fizikai kémia, analitikai kémia, alkalmazott kémia, oktatás- módszertan szekciók keretében hallgathatnak elôadásokat az érdeklôdôk.
Részletes információt az EMT titkárságán lehet kérni e-mailen (emt@emt.org.soroscj.ro), vagy pedig telefonon: 064/190-825, 064/194-042.
Azonosítatlan tettes törte be a vasárnapról hétfôre virradó éjszaka a marosvásárhelyi IGIENA Szövetkezet Egyesülés negyedbeli 16-os számú egységének ablakát. A Decebal utcai fodrász- és kozmetika-üzlet nyolc, egyenként 2 X 1,80 méteres üvegablakát kell pótolnia a tulajdonosnak. Mi a véleménye a történtekrôl, gyanakszik- e valakire? — errôl kérdeztük tegnap délelôtt András Dezsôt, az IGIENA elnökét.
— Nem tartom kizártnak az ügy etnikai színezetét, hiszen jelen esetben mindössze a magyar feliratos ablakokat zúzták össze. A 16-os egységben egy szeszes italokat és ásványvizet forgalmazó bolt is mûködik, annak is kizárólag a magyar feliratos ablakait semmisítették meg. Sajnos, a tegnap éjjel történt incidens nem egyedülálló, az idén már közel 2 millió lejt fizettem a város területén mûködô 43 egységünk összetört ablakainak pótlására. Meg kell jegyeznem, az Egyesülés negyedbeli az egyetlen, amelynek kirakatán a román felirat alatt magyarul is szerepelt a szolgáltatások megnevezése. A szomszédos tömbházakból valaki látta, hogy a november 7-rôl 8-ra virradó éjjel, 12 óra körül egy Dacia személygépkocsiból egy férfi szállt ki, s a kezében levô bottal beverte az ablakokat.
András Dezsô elmondta, hogy az ablaktörések — amikor is semmit sem visznek el az üzletbôl — általában a hétvégeken, éjszaka történnek. A tettesek egy alkalommal sem kerültek elô. Legutoljára a November 7 negyedbeli fodrászbolt ablakait zúzták össze, egy szombatról vasárnapra virradó éjszaka. Betöréses lopásokat is szép számmal jegyezhettek az IGIENA alkalmazottai. Idén négy lopást követtek el, "természetesen" az elkövetôk kilétét jelen pillanatban is homály fedi. Legutóbb a Tudor negyedbeli Fortuna üzletkomplexumnál levô fodrászatot és kozmetikai egységet fosztották ki. Mivel a hátsó, ráccsal ellátott ablakon hatoltak be, az elnök arra gyanakszik, az elkövetô vékony alkatú gyerek lehetett. Közel 1,5 milló lej értékben vittek el három hajszárítót, egy hajvágó gépet, 4 kiló hajformáló zselét, valamint elemelték a kasszában levô aprópénzt, s kiürítették a telefonperselyt.
Mindezek után jogosan tevôdik fel a kérdés, hol a közbiztonság? Ha adófizetô polgárokat, közüzleteket fosztanak ki, károsítanak meg, azok, akiknek a város lakosságának nyugalma fölött kellene ôrködniük, hogyan végzik kötelességük? Hol vannak az éjszakai ôrjáratukat végzô rendôrök, polgárôrök, csendôrök, akik megakadályozhatnák az ilyen és hasonló bûncselekményeket? És mikor halljuk majd a rendôrségi tájékoztatókon, az egyenruhások hathatós tevékenységének köszönhetôen radikálisan csökkent a betöréses lopások, vandál cselekedetek és egyéb bûncselekmények száma?
A Hitel címû budapesti irodalmi, mûvészeti és társadalmi folyóirat elsô száma megjelenésének 10. évfordulója alkalmából 1998. november 14-én (szombaton) de. 10 órai kezdettel irodalmi matiné lesz Marosvásárhelyt, a Bolyai Farkas Középiskola dísztermében. Meghívott vendégek: Görömbei András irodalomtörténész, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, a folyóirat fôszerkesztô- helyettese és Nagy Gáspár költô, a szerkesztôség tagja. Görömbei András Adyról tart elôadást; Nagy Gáspár verseibôl olvas fel. A tanfelügyelôség által szervezett találkozón részt vesznek a Maros megyei magyar nyelv- és irodalom szakos tanárok, és minden irodalombarát érdeklôdôt szívesen lát a rendezôség.
Ígéretünkhöz híven visszatérünk a Romsat Cable TV. & Radio Rt. részérôl november 5-én Marosvásárhelyen megtartott sajtóértekezleten elhangzottakra. Íme, mit tudtunk meg Stuart Robertstôl, az amerikai Metromedia cég képviselôjétôl.
Városunk vendége azzal kezdte mondandóját, hogy egy évvel ezelôtt a kábeltelevíziós program megváltoztatása szerepelt a napirenden. Azóta — a nézôk kérése alapján — lehetôvé tették több új román nyelvû, illetve román feliratos mûsor vételezését. A kelet-európai régió igazgatója sajnálattal ismerte el ugyanakkor, hogy napjainkban is csupán két magyar nyelvû adás szerepel a 24 csatornás programban, s ígéretet tett arra, hogy rövidesen egy másikat is mindenki által hozzáférhetôvé tesznek.
Ezt követôen fölemlítette azt a tervüket, hogy támogassák a társadalom két különbözô korbeli kategóriájának sport-, illetve kulturális tevékenységét. A sajtókonferencián videofelvételt láthattunk egy olyan sikeres víkendtelepi rendezvényrôl, amelyen 150 gyerek vett részt, majd arról hallottunk, hogy — angliai mintára — ebédeléssel vagy vacsorázással egybekötött szórakoztató és tanulságos klub-összejöveteleket kívánnak szervezni a kábeltelevízió idôs elôfizetôi számára.
A továbbiakban egy örvendetes bejelentést tett: a cég amerikai vezetôsége jóváhagyta a jelentôs marosvásárhelyi technikai fejlesztések tervét, amelyet 1999 januárjában kezdenek el megvalósítani és mintegy 6 hónapot vesz igénybe a "projekt" gyakorlati kivitelezése. Szándékukban áll újjáépíteni a kábeltelevíziós hálózatot és fokozatosan 60 fölé emelni a vételezhetô csatornák számát. A kínálat bôvítését egy közvélemény-kutatás elôzi majd meg, amit ismét nem az összes elôfizetô, hanem csak egy bizonyos számú televíziónézô megkérdezésével végeznek el. Az új hálózat már lehetôvé fogja tenni, hogy ne "kényszerítsék rá" mindenkire a teljes program megfizetését, s az is lehetségessé válik, hogy a hálózat más funkciókat is betöltsön, mint a szokványos mûsorok közvetítését.
Így Roberts úr elmondta példaként, hogy az angliai Manchesterben, ahol három egyetem, és mintegy 250 líceum mûködik, a középiskolák az úgynevezett metropolis kábelhálózat segítségével hozzáférhetnek a felsôfokú tanintézetek adatbázisaihoz. Vagy: az orvosok rendelôikbôl kábelen továbbíthatják a kórházakba, klinikákra a pácienseikre vonatkozó adatokat, csak ezért nem szükséges a betegeket átküldeni-vinni a gyógyintézményekbe. Nyilván némi túlzás van a sajtóértekezlet vezetôjének abban a kijelentésében, hogy: "Elmúltak azok az idôk, amikor az orvosok idôrôl idôre porosodó könyvek után nyúltak." Mégis reménytkeltô, hogy a csúcstechnikának ilyen megvalósításai számunkra is elérhetô közelségbe kerültek. Bár a vendég hozzátette: nehogy azt higgyük, egy éven belül Marosvásárhelyen is mûködik majd egy ilyen információ-közvetítô rendszer.
Ezzel szemben, lehetôleg már most, novemberben szeretnék jobbá tenni a Romsat-elôfizetôk nyilvántartását és a számlázást — a legmodernebb gyakorlat és eszközök igénybevételével.
Szintén ebben a hónapban kívánják kizárólag Bukarestben és Marosvásárhelyen, tehát Romániában elsôként lehetôvé tenni egy olyan televíziós csatorna mûsorának a vételezését, amelyik több mint 80 országban vezetô helyet foglal el a gyermekmûsorok között. Nagy érdeme, hogy nem csak szórakoztat, de nevel is egyben. Mint hallottuk, többek között képes arra ez a mûsor, hogy egy hároméves gyereket játszva megtanítson húszig számolni. Vagy van benne egy olyan mesefilm, amelyben egy kutyus szerepel, ám érdekes módon a sorozatfilmben sohasem válik láthatóvá az állatka, csupán a kék színû lábnyomát lehet meg- megpillantani. De nem csupán a legkisebbekre gondoltak, akikért (románul) szinkronizálják a szöveget, hanem az írni- olvasni tudókra is, akik számára feliratozzák a filmeket. Más-más mûsort állítanak össze az 5 év alatti, az 5 és 9 év, a 9 és 13 év közöttieknek és a 13-18 éves kamaszoknak. Az is lehetôvé válik majd, hogy a gyerekekrôl városunkban készített felvételeket bejátsszanak abba a mûsorba, amelyet aztán világszerte szórnak.
Szinte szélütötten nézem, hallgatom ezt a korcs és romlott világot. Ahol ocsmányul kivetkôztethetnek életünkbôl. Tudom, nincsen sok értelme a háborgásnak, az emberi becstelenséget kikerülni úgysem lehet. Kivételesen komisz ôrület fojtogat ma minket. Volt-nincs életünkben már csak a holmi hátborzongató a megjegyeznivaló. Annak van ára; s ha nem rendelkezünk vele, útszéli firkászok majd könnyen kitalálják, kitálalják. Azért kínlódnak a semmiben olyan magabiztosan. Csak azon jár az eszük, hogy lerohanjanak és nyilvánosságra hurcolják belôlünk azt, ami nem tartozik másra. Csak arra, hogy a szemérmes halandót meggyôzzék, miféle átok ül a lelkén. Szerencsétlen eseménybôl szenzációt kerekítenének. Magyar mûvész holtában jó kliens, még a címoldalon is. Nem arról érdeklôdnek ki volt a színpadon, és miféle hôsöket alakított, és embernek milyen volt. Színész volta nem érdekes. Ilyesmi meg sem fordul a fejekben.
Senkit és semmi nem jogosíthat fel arra, hogy csak úgy kénye-kedvére mások roncsolt lelkében vájkáljon. A hirtelen támadt tragédiában, ha valaki nem lehet betege az együttérzésnek, akkor legalább hallgasson. S ne ízléstelenkedjen.
Haszonlesô életünkbôl potyázgató firkászok csámcsogják a mûvész halálát olvashatatlan újságukban; elszemtelendett tévések lesik alattomosan a hozzátartzókat, leszólítják, mint utolsó senkit, hogy megalázhassák. Pedig annak elég a bánat, elég a kimondatlan fájdalom. Nincs részvét, betörnek a gyászba. Kufárkodnak érzéseinkkel, csörtetnek a latrok; nekik mindent szabad, hát keresztre feszítenek akárkit. Élô sebeit tépázzák, azokét, akik a bajon már nem tudnak segíteni. A csüggedés pillanataiból még csak ôk hiányoznak. Akiknek semmi sem szent. S mintha ôrülnének, hogy munkájuk akadt, támadnak az olcsó pletykákért házaló kucséberek.
Kényelmetlen hatalmával még a nagy nyugati újság tudósítója is ott tülekedik.
Szomorú vagyok, mert büntetlenül kikezdhetik az ember magánéletét. Mert megalázhatnak élôket és holtakat. Szomorú vagyok, a mûvész barátom volt. Panaszló hangom érte szól, hogy emlékét ne mocskolhassa minden jöttment, ki életében sosem volt rá kíváncsi. Nagyon fáj, hogy békétlenségét hiába gyógyítgatta. Hogy elveszett benne az élet. Álmaiból álmatlanságából nekem is jutott valami kevés. Úgy látszik, nem elég. Nem tudok semmilyen választ, csak a költôre hagyatkozom: Alkonyattájt a bárányok mind elvéreznek... a többi mind mind mendemonda.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház az idén is különleges mikroévadon mutatja be legfrissebb elôadásait a sajtónak. A november 12—15. között megszervezett rendezvényre az ország számos színházi kritikusát, szakemberét hívták meg s a két társulat idei elsô 6 produkcióját játsszák el nekik, majd vitatják meg velük a látottakat. Csütörtökön este 8 órakor a Rebreanu Társulat adja elô Blaga Înviere címû színmûvét, másnap délelôtt 10 órától errôl vitáznak a vendégek. Pénteken délután 5-tôl a kisteremben Tremblay Albertine, în cinci timpi címû darabja látható, este 7-tôl a nagyteremben a Tompa Miklós Társulat elôadásában Kincses Elemér Koporshow címû burleszkjét nézhetik meg az érdeklôdôk. A két pénteki elôadást szombat délelôtt vitatják meg. Szombaton, november 14-én este Kundera Jacques és gazdája címû vígjátéka kerül színre. Vasárnap délelôtt 10 órától Moliere Fösvénye várja a közönséget. A Tompa Miklós Társulat két utóbbi produkciójáról vasárnap délután 4 órakor tartanak megbeszélést a szakmabeliekkel. 18 órakor Mircea Stefãnescu román drámaíró születésének centenáriumáról emlékeznek meg, majd a szerzô Cazul Popescu címû darabját viszik színpadra a Rebreanu tagozat mûvészei.
Ismét Távol-Nyugaton, Kanadában (4.)
Bolyait kerestem Torontóban, na nem furkosbottal, csôcselék módjára, hanem tisztelettel és alázattal, amint az egy lángelmének kijár.
Valamikor, már elég rég, Tamás Máriának a Milyen vagy Amerika címû könyve került a kezembe. Ebben a szerzô amerikai útiélményeirôl számol be. Többek között arról is, hogy az egyik nagy könyvtárban hiába kereste, nyomára sem talált Bolyai János — a világhírû matematikus — nevének. Ez adta az ösztönzést, hogy Torontó könyvtáraiban magam is utánanézzek. A dolgom nagyon egyszerû volt. Fel kellett hívnom telefonon egyik ismerôsömet, aki nem más, mint a Bolyai Egyetem európai hírû filozófia-professzorának a leánya és a Sheppard úti nagy könyvtár munkatársa.
Az egyik este fel is hívtam és mondom neki, miben sántikálok. Nem volt nehéz sem a kérdést feltennem, sem a szándékomat megmagyaráznom, hiszen ô is, még Kolozsvárról ismerte mind a könyvet, mind a szerzôjét. Meg is ígérte, hogy másnap délelôtt megnézi 11 órakor lesz annyi ideje és visszahív. A megadott idôben szólt a telefon és Gaál Anna jelentkezett is a válasszal.
Tôle tudtam meg, hogy a Spadine úti könyvtárban megtalálható angol nyelven Bolyai János geometriai munkája, amit olaszból fordítottak. Ennyi volt tájékoztatásának az egyik része. Abbôl kiindulva itthon utánajártam, miként van az, hogy Bolyai János munkáját angolra olaszból fordították.
Bolyai János az Appendixet — mert errôl van szó —, 1831- ben latinul írta meg. Ez egy évvel késôbb nyomtatásban is megjelent, mint édesapja munkájának — a Tentamennek—a függeléke. Ezt fordította le olaszra és adta ki 1868-ban az olasz matematikus, Batagliani, aki Bolyai Jánosnak nagy tisztelôje volt. Ez volt az az olasz szöveg, amibôl 1892-ben elkészült az említett, elsô, angol nyelvû fordítás és amit majd további három követett. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az Appendix elsô, magyar nyelvû fordítása 64 év késéssel, csak 1896-ban készült el.
A kapott tájékoztatás másik része pedig arról szólt, hogy az említett könyvtárban nem csak ennyi a Bolyai Jánossal, illetve a Bolyaiakkal kapcsolatos könyvészeti anyag. Megtalálható itt — igaz, magyarul — Dávid Lajosnak a két Bolyairól szóló monográfiája, Németh Lászlónak a színdarabja és Benkô Samunak a Bolyai- tanulmányai.
Mindehhez annyit még érdemes hozzátenni, hogy az, ami 1932-ben a Marosvásárhelyi Református Kollégium nyomdájában "A tér igaz tudományáról" napvilágot látott latinul, ma németül, olaszul, angolul, magyarul és még számtalan nyelven ott van a világ nagy könyvtáraiban. Ez az, ami Marosvásárhely hírnevét öregbíti és neves iskoláját dicséri széles e világban.
Akkor, amikor az emberek megélhetése napról napra látványosan romlik és nagyon sok család kemény áldozatok árán, annak reményében, hogy ez az áldozat megtérül legálisan, bejegyzett cégen keresztül bevezettette lakásába a meleg- és hidegvízórákat, és spórolt, nem hagyva elfolyni felelôtlenül az egyre drágább vizet, akkor önök — a mi választottjaink — egy volt kommunista vezetô sugallatára (Socol) egységesen megszavaznak egy határozatot, amely érvénytelenné teszi a mi áldozatokkal meghozott beruházásunkat.
Szeretném tudni, kinek a zsebébe fog befolyni a lépcsôházakba felszerelendô órák ára, amelyek felszerelése teljesen logikátlan, amennyiben lakásonként órák vannak.
Szeretném tudni, milyen demokráciában és sokat hangoztatott jogállamiságban élünk amennyiben egy legalizált, engedélyezett, bejegyzett cég által végzett munkát, ami nem kevés pénzbe került, egy városi tanács egyszerûen eltöröl, törvénytelennek vagy semmisnek nyilvánít? Vagy egyes tanácsos urak kft-jét vagy Socol urat zavarja ez?
Ki választotta önöket, Socol úr vagy a lakosság? Ezer és ezer családról van szó. Az egyik indok a veszteségekre hivatkozik, hát kérem, javítsák ki ôket, hiszen az utóbbi 30-40 év alatt a RAGCL úgysem költött egy banit sem az állami tömbházak rendben tartására, kellett a pénz a pártelvtársak házaira meg nyaralóira. Azok a hideg- és meleg-csôvezetékek, amit annak idején 20 vagy 25 év után, a RAGCL lett volna köteles cserélni, most mind a lakók terhére voltak kicserélve, a tetôket a lakók javították, és most még újabb terheket akarnak a nyakunkba varrni?
Akkor, amikor más nagyvárosokban javasolják az embereknek az egyéni mérôeszközök felszerelését, itt miért nyomorítják még jobban az embereket plusz adók kivetésével és a már felszerelt órák tulajdonosainak a megcsalásával?
Amikor Ceausescu eltûnt a politikai porondról, azt hittem egy jobb, tisztességesebb világ kezdôdik, de uraim, önök még rajta is túltesznek.
Nemrégiben arról számoltunk be, hogy szemfüles szélhámosok lakás-ügyekben hogyan járnak túl hiszékeny embertársaik eszén. Ez alkalommal a mások rászedésének egyéb módozatait vesszük számba. Hisz ki ne hallott volna szélhámos valutaüzérekrôl, gyûrût talált romákról, akik hajlandók osztozni a "nyereségen", vagy jósasszonyról, aki elkábítva hallgatóságát, eltünteti a kezére adott ékszereket, s meglopja a jövendôjére kíváncsi háziasszonyt. Vagy az alamizsnáért bekopogó koldusról, aki az idô alatt, amíg a házigazda elfordul és valami ételt keres számára, a keze ügyében levô tárgyakat lopja el. E csalások, szélhámosságok mûvelôi érdekes módon nem akárhol teremnek, egy-egy erdélyi vagy dél- romániai tájegység, település valóságos melegágya a "képzésnek". Így sokszor messzi földrôl kerülnek hozzánk azok, akik túljárnak megyénkbeli honfitársaink eszén.
Ha a Maros Megyei Rendôrfelügyelôségen készült statisztikákat tekintjük át, megállapíthatjuk, hogy az ilyen természetû bûncselekmények száma az 1989-es fordulatot követôen évrôl évre enyhén emelkedô tendenciát mutat. 1998-ban Maros megye területén 423 csalásos bûncselekményt követtek el, egy évvel korábban ezek száma 419 volt. A településenkénti megoszlás szerint elsô helyen a megyeközpont áll, az idéni 77, illetve a tavaly elkövetett 74 bûncselekménnyel. Emelkedô tendenciát jelez a régeni statisztika 70 csalással a tavalyi 51-hez képest. Segesváron 28 — 25, Dicsôszentmártonban 17 — 28, Szovátán 5 — 1, vidéken 17 — 7 , a szállításügyi rendôrség nyilvántartásában 17 — 7 az arány. Természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy egy-egy nagyobb méretû, több embert érintô szélhámosság itt-ott nagyon felduzzasztja a statisztikákat.
A rendôrségi munka eredményességét illetôen a rendelkezésünkre álló adatok szerint jelenleg 148 esetben számolnak ismeretlen tettessel az utóbbi öt évben elkövetett csalásos bûncselekmények terén.
Martin Gabriel kapitány, aki e terület szakértôjeként dolgozik a megyei rendôrfelügyelôségen, elsô helyen a pénzváltással kapcsolatos szélhámosságokat említi. Annak ellenére, hogy ma már lépten-nyomon mûködik pénzbeváltó iroda a megyeközpontban, meglepô, hogy hányan veszik igénybe a sokak által kárhoztatott alkalmi pénzbeváltók szolgáltatásait. Teszik ezt annak ellenére, hogy ma is gyakran fordulnak elô turpisságok. A csalás legegyszerûbb módja, hogy az ablakos borítékban a márka vagy egyéb pénznem alatt szabályosan kivágott füzetlapok vannak. Olyan eset is elôfordul, hogy a kliens megszámolja a pénzt, majd a váltó felajánlja, hogy menjenek el a bankba ellenôriztetni a valuta érvényességét. Útközben elkéri a borítékot majd mást ad vissza, s mielôtt a bankhoz érnének eltûnik. Hasonlóképpen történik a diplomatatáska-módszerrel is az "átrázás". A kapitány szerint a TAROM elôtt gyakoribbak a rászedések, ahol, ha jó üzlet ígérkezik, mobiltelefonon más helységekbôl hívnak segítséget,
Az ország déli részébôl, Vâlcea, illetve Arges megyébôl érkeznek az úgynevezett gyûrûs cigányok. Nemrégiben az egyetem környékén próbáltak szerencsét, valószínû nem eredménytelenül. A módszer egyszerû, amikor a kiszemelt járókelô a közelükbe ér, a járdáról, útról egy gyûrût emelnek fel, mintha éppen akkor találták volna. Bár szinte hitelesnek tûnik a vegyjel rajta, a gyûrû értéktelen fémbôl van. A megszólított személynek felajánlják, hogy menjenek el együtt az ékszerészhez, majd útközben a gyûrût találó meggondolja magát, és "úgymond feleáron" felajánlja az ékszert. A könnyen megszerezhetô nyereség reményében egyesek megszédülnek, s odaadják a pénzt. Értelmiségi ismerôseim nemrégiben napokig tépelôdtek azon, hova tûnt a józan eszük, s hogyan tudtak belemenni a vásárba. A gyûrûsök egy pár napig mûködnek a városban, aztán továbbállnak. Augusztus 28-án érték tetten és tartóztatták le a Dîmboviþa megyei rãcari-i illetôségû Alexandru Niculaét, amint a talált gyûrût akarta eladni.
A Torda mellôli Aranyosegerbegyrôl érkeznek a jósasszonyok, akik 1989 elôttrôl ûzik ezt a mesterséget. Különféle indokokkal csengetnek be a lakásokba, például arra hivatkoznak, hogy terhesek, s vizet vagy élelmet kérnek. Amikor már bent vannak a házban, s az otthon tartózkodó személyt megfelelônek találják, felajánlják, hogy jósolni tudnak. Ettôl kezdve a kárvallottak vallomása szerint, teljesen kiszolgáltatottá válnak, s úgy cselekednek, mintha hipnózis alatt lennének. A jósasszony az ékszereiket kéri, amelyeket feltûnôen egy párna alá tesz, s távozáskor meghagyja, hogy a háziasszony csak napnyugta után mozdítsa el helyébôl a párnát, ami alatt hûlt helyük van az ékszereknek. Az aranyosegerbegyi roma "jósasszonyok" közül legutóbb Rostas Mariát tartóztatták le.
A rászedésnek egy másik módja az utcán kínált áru, amelynek csomagolása értéktelen vagy rossz minôségû terméket rejt, kávé helyett babszemeket és így tovább.
Martin Gabriel kapitány szerint az is elôfordul, hogy idôs embereket használnak ki egyesek. Felajánják, hogy kifizetik a villany- vagy a gázszámlát, s teszik ezt addig, amíg a megfelelô iratok birtokába jutnak, s ezeket falhasználva saját nevükre íratják, majd eladják a lakást. Itt kell hogy megemlítsük a kezességvállalást, valamint azokat a szélhámosokat, akik nagy tételben árut vesznek. Mikor a vásár megköttetett, a CEC-számláról visszavonják a pénzüket és nem fizetik ki az árut. Így jártak a MOPAN-nál egy moldvai asszonnyal, aki hamis iratokkal kekszet vásárolt, s némileg hasonlóképpen a bôrgyárban is.
Bár még korántsem ért véget a leltár, ideje pontot tennünk a példák végére, és hadd tanácsoljuk mindenkinek azt, hogy a túlságosan kedvezô vásár valamiben mindig hibádzik, legyünk hát gyanakvóak, hasonló helyzetekben alaposan mérlegeljünk, s próbáljuk megôrizni a józan eszünk.
Már ilyen ez az új, szerkezetében legalábbis reformízû tanév: elkezdôdik, hogy aztán egy-két hétre véget érjen. A novemberi szünidô után tegnap újra benépesültek a tanintézmények, s hogy ki milyen tartalmasan használta fel az elmúlt egy hetet, diákja válogatja. A kényelmesebbeknek semmittevéssel teltek el napok, az érdeklôdôk számára eseményekben gazdag idôszak zárult. Hisz a könyvhét alkalmával nézelôdhettek, könyvbemutatókon dedikáltathattak, a hét végén pedig bemutatkoztak az elsôéves színisek és felléptek nagyobb társaik is, tárlat nyílt a Bernády Házban, volt színházi elôadás és hangverseny, s mindezek mellett lehetett olvasni, tanulni, ismételni, s derûs napokon természetet járni. Vagy mindez csak felnôttes utópia? És valójában csak úgy tartalmatlanul elrepült a hét nap? Pedagógusok, szülôk dolga lesz, hogy a jövôben e furcsa, megfoghatatlan, múló valami, az idô értékére méginkább megtanítsa a most már sokkal gyakrabban vakációzó fiatalságot.
Borong az ôsz, mint egy idôs lelkész. Ah, inkább csak a közelmúltakon. Mintha csaknem félévszázadot szolgált volna, mindössze két, egymással szomszédos gyülekezetben, most meg eljött az ideje a nyugalomba vonulásnak, melyet félreállításként is lehetne értelmezni. Egyedi ideje — ó, idô, ó, erkölcsök! — után kényelmetlenné válik az elvénült lélek; mert fiatalos hevülete odalett, hajnali lelkesedései alkonyi morgolódásba hanyatlottak, ragyogó lelke sok száz meg nem valósított ötletével együtt hanyatlik felhôbe; mint a drégeli rom.
Sokáig maga sürgette, aztán pedig akaratlanul is késleltette a változást. Most pedig, hogy bekövetkezett, már nem tud gondolatban sem "lépést tartani" — kivel? —, gyülekezetébe rutinos, diplomáciai érzékkel rendelkezô fiatalabb kolléga "verekedte be" magát, és most, mint az lenni szokott, ássa a vermet. Kormányváltáskor van ez így, amikor kiderül, micsoda randa örökséget hagyott hátra az elôzô rezsim, mennyire rosszul sáfárkodott a tálentomokkal... Kezdeményezéseirôl rendre kiderül, hogy naiv, kellôen meg és át nem gondolt "ezek-azok", vagyis székelyül szólva — az öregpap kacagsággá válik egykori gyülekezete kebelében... Azok az emberek, akik negyvenhét éven át bíztak benne, most hirtelen megtudják új lelkészük ilyen-olyan, cinikusan elejtett célzásaiból (lám, a megvetés meg a magvetés, vetül a mag), hogy az "öreg" bizony-bizony nem volt a világ eleje (ortodoxul: a templom kapuja), hitvány dolgokra vette rá népét, miközben megvolt a magához való esze, mármint anyagice és apagice.
Ha csak arról volna szó, hogy mindannyian gyarlók vagyunk, akkor nincsen baj. De az már szimptomatikus, ahogyan az élet csaknem minden "területén" azonos séma alapján járatjuk le mindazt, amit az "elôttünk járók" így- úgy összehoztak; aggódással tölt el, amikor valaki csak úgy érzi magát jól új szószékén, ha a már letûntet újra és újra letaszíthatja a sárba — virtuálisan, vasárnapról vasárnapra.
Erôn lévôk, pofrakészek, akik "tiltakoznának", kifogva lepedôikbôl a nagypénteki fuszulykaszellô: nem a sugallatos emberekrôl beszélek itt. Hanem a szocialista és posztszocialista éra kufárjairól, akiké, úgy tetszik, hitbizományban, a földi csemege julius meinlje.
Romániában elkezdtek építeni egy nagy-nagy szeretetotthont. Amit raktak délig, nem dôlt le estére. Amit raktak estig, nem lett belôle semmi, mert délután nem van munka.
Munka általában nem van. Holland stíllel: Munka van de Nem — ez ma egy jó név Romániában.
A szeretetotthon sem ad munkát, csak kenyeret adna, gyermekeknek. Mikor megépülne, megáll fölötte a bánat.
A szeretetotthonok fölötti állóbánat az európai integráció hazai jele. Félreismerhetetlen, mert félreismertetik.
Az öreg pap egy letüntetett miniéra szenvelgô kárvallottja, mert hiszen neki magának megvan a betevôje, van öregkora, lakása, kocsija, nyugdíja, effélék.
Nyugodalma nincs, nem is lehet. Amikor megjön Gugyerák, akiben titkos féreg foga rág, az öreg népvezérek úgy senyvednek, mint a selyemhernyók július közepén, ha kifogy az eperfáról a levél.
Gyûlöletotthonokat kellene építenünk, talán.
Ezekbe nyíltan költözhetnének be mindazok, akik senkit és semmit sem szeretnek ezen a román plánétán. Ott szabadon lehetne kígyót-békát, akár az írott és villanyos médiákban, mindenkire. A gyûlöletotthonokban a Miatyánk végre azokért szólna, akikért szól.
Borong az öreg pap. A gyûlöletotthonban viszont neki megintcsak nem lenne helye. Holott míg szeretetotthonnak vélve mûködött érte, úgy képzelte, késô öregségére majd itt fog ismét szolgálni, imádkozik és hirdeti Isten igéjét a halálba készülô reménytvesztetteknek.
Borongj, öreg pap, borongj. Nem az ima s a torony. Csak a szitok. S a dorong.
De akkor is: Te vagy. Fehér láng az OTTHON kéménye fölött, sugallat a szépségre a szerelmes ôsök freskójának falán, a szeretet kockázata, mikor a Városban, egy életen át vágyott és vigyázott, szeretett és féltett székelyvárosodban, félreírt nevû oppidumodban, tulajdonképpen azt tehetnél, amit a szíved szerint tettél volna, ha tehetted volna.
Minden bezárult, öreg papom. Isten béfedezte elôtted a demokráciához vezetô utakat. A Városban ugyanazok a törvények mozgatják a halandókat, mint kisded gyülekezetedben. Ugyanazok a gazemberek grasszálnak, ugyanazok a hôsök szenteskednek. Társaid azonnal behúznak alacsony pártocskájuk valamelyik még alacsonyabb frakciójába.
Tudod, mi az, frakció? Á, semmi, semmi.
Itt már régen készen áll a Gyûlöletotthon, papom. Nem tudlak megóvni a belépéstôl. Hiszen úgy neveltek, hogy valahová mindig be kell lépni. Na most ide is, de itt sincsen semmi esélyed a békére.
Azt hiszed, már halálodban mondom ezt? Papom, mit válaszolhatnék. Van érzéked a valósághoz.
Mindig is volt. De sohasem elég. Amikor a temetôbôl poroszkáltunk hazafelé, egyszercsak váratlanul megjegyezted: — Ha most meghalnék, mit tennétek?
Kurátorod adta meg a kegyelemdöfést. — A halott el van temetve, tiszteletes úr. Magát pedig esmég csak eltemetné egy másik pap.
A megye körzeteiben e héten befejezik a cukorrépa betakarítását. A becslések szerint a teljes bevetett területrôl beszállítják a terményt a gyárba. Melyek voltak az idei tapasztalatok? Két átvevôközpont vezetôjéhez intéztük a kérdést.
Nagy József, a sáromberki cukorrépa- átvevôközpont vezetôje:
— Sáromberkén az elmúlt években két átvevôközpontnál, a faluban a vasútállomásnál és a sárpataki híd szomszédságában kialakított telepen adták át a termesztôk a cukorrépát. Idén csak a sárpataki kijárat felôli mérlegházat helyezték üzembe. 24 falu gazdái hordják az édesgyökereket, ám idén csak a tavalyi termésmennyiség (8000 tonna) felére számítanak. Emiatt mûködik csupán az egyik átvevôközpont. 2200 termesztô kötött szerzôdést a gyárral. Bár a terménymennyiség csökkent, a gyökerek cukortartalma idén magasabb. Míg a múlt évben alig érte el a 14%-ot, idén az átlag 16 százalék. Becsléseink szerint november 10-ig a gyökerek begyûjtése körzetünkben befejezôdik.
A cukorrépa-termesztôk figyelmébe ajánlom: e hét végén elkezdjük a cukor kiosztását, de nem itt, a sárpataki kijáratnál, hanem Sáromberkén a vasútállomás szomszédségában lévô telepünkön, biztonsági szempontok miatt. Itt, habár ôrt alkalmaztunk, nem rendelkezünk telefonnal, a cukrot nincs hol tárolni.
Máthé Endre, a nyárádszeredai cukorrépa- átvevôközpont vezetôje: — A rakfelület befogadóképessége 10000 tonna cukorrépa, ez évben eddig csupán 1700 tonnát vettünk át. Úgy véljük, hogy e hét végéig az össztermény eléri a 2000 tonnát. Körzetünk eléggé nagy: a szeredai átvevôközpontnál 36 falu , míg a backamadarasinál — amely szintén hozzánk tartozik — 6 falu termesztôi adják be a cukornak valót. A tavaly a gazdák nagobb területet szerzôdtek, mint amennyit bevetettek, azért, hogy több mûtrágyához jussanak. A Zamur Rt.-nél bekövetkezett a tulajdonviszony változása, a bevetett területek felmérése sokkal figyelmesebben történt. A bevetett terület kisebb mint az elôzô évben.
Kihasználnám az alkalmat, és felhívnám a Zamur Rt. új tulajdonosainak figyelmét, hogy míg Seprôdön, Szentháromságon a rakfelületek betonozottak, addig itt, Nyárádszerdában nem. Jó lenne, ha a 40 ár területet betonréteggel látnák el. Ebben az évben saját kezdeményezésünkre és saját költségeinkbôl egy nagy teljesítményû fényszórót helyeztünk üzembe, amely éjszaka bevilágítja az egész rakfelületet.
A cukorosztást mi itt, az átvevôközpontnál végezzük, telefonvonallal rendelkezünk, biztonságos a cukor tárolása is. Számításaink szerint az osztás november 15-e után megkezdôdik és legkésôbb a téli ünnepekig befejezzük.
A dicsôszentmártoni Alsó-Küküllô menti kerületi RMDSZ-szervezet fórumot szervez 1998. november 13-án, pénteken 17 órai kezdettel. A rendezvényre a dicsôszentmároni kultúrházban kerül sor. Részt vesznek: Markó Béla szenátor, az RMDSz elnöke, Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei területi szervezetének elnöke, Virág György, a Maros Megyei Tanács alelnöke, Burkhardt Árpád, Maros megye alispánja, Frunda György szenátor, dr. Kelemen Attila és dr. Kakassy Sándor parlamenti képviselôk, valamint a Maros megyei és a dicsôszentmártoni városi tanács RMDSZ-képviselôi.
Frankfurcsaságok
1949 szeptemberében tartottak elôször könyvvásárt Frankfurtban. Akkor 205 kiállító jelent meg tízezer könyvvel. Idén 107 országból 9.000 kiállító 370 ezer címet vonultatott fel, a látogatók száma 300 ezer volt.
Volt botrány is. Törökország nem adott kiutazási engedélyt egy ellenzéki kiadónak, pedig Ayse Nur Zarakolu kapta meg a Kiadói Szabadság-díjat (Freedom to Publish Award). Nosza felhördül a szakma, a nemzetközi írótársadalom, mindenki tiltakozik, megtartják a díjátadást, távollétében az ünnepelt Zarakolu asszonynak a fia veszi át a kitüntetést, másnapra viszont csoda történik Ankarában. Beütik a pecsétet, jöhet a hölgy Frankfurtba. Cseles, nemde. Emlékeztet valamire, valakire.
A másik meglepetés: Salman Rushdie ellopta a show-t a vásár súlyponti országa, Svájc államfôjétôl. Ettôl persze a négynyelvû svájci kultúráról beszélt egy hétig a világ, német, francia, olasz, rétoromán nyelvû kötetekrôl.
Az új Nobel-díjast érte a legnagyobb meglepetés. José Saramago az autóban értesült díjáról, útban a reptérre, hazafelé, Portugáliába. Nosza lett médiarumli rögvest; visszafordították, és csak gyôzze az interjúkat.
Mára a frankfurti vásár áttekinthetetlenné vált. Az ötvenes években három óra alatt képet lehetett alkotni a kínálatról, a hetvenes és nyolcvanas években legalább három napra volt szükség, ma azonban gyakorlatilag lehetetlen. A technika azonban az olvasó segítségére siet. Elsô alkalommal készítettek olyan CD-t, amely egy virtuális könyvvásárnak felel meg, tartalmazza az összes kiállítót, a termékeket és a programot, segítségével a látogató megtervezheti vásári programját.
Gond azonban a hagyományos könyvpiac és a hallatlanul fejlôdô elektronikus média, illetve az ezek fogyasztói közötti ellentmondás. A szakma legjobbjai már megtalálták a megoldást, a nyomtatott mellett egyre több és jobb digitális terméket kínálnak egyrészt, másrészt beszállnak az ún. virtuális könyvesboltba is.
A magyar írók közül Esterházy Péter vitte el a pálmát, frenetikus sikert aratott a mai magyar állapotokról felolvasott friss dolgozatával.
Jövôre Magyarország lesz a "súlypont" Frankfurtban.
Jól össze lehet gabalyodva az ember szervezetének biológiai órája az idôeltolódás miatt! Reggel, amikor a repülôgépbôl kiszálltunk, az óramutatónkat öt órával elôre vittük. Pihenés helyett egész éjszaka a repülôgép szomszéd ülésén helyet foglaló bukaresti hölggyel beszélgettem.
A tegnap, amikor otthon éjszaka volt, mi elôadáson vettünk részt. Az itteni alvásidô pedig az otthoni aktív idôszakunknak felel meg. Lassan mi is átállunk az indiai idôszámításhoz.
A hômérsékletkülönbség sem elhanyagolható. Az európai januári hideg és a helyi tavaszi meleg között több mint harminc fok van. A levegôt itt nem frissítik domboldali erdôk vagy a parkok hatalmas zöld fái, amihez mi hozzá szoktunk. De hiányoznak nekem a Vásárhely körüli erdôk, hegyek! Az ashram teraszáról néztem a lapos, egyszintes épületeket és tájat. Elszorult a szívem, hogy nincs ahova menni sétálni, friss levegôt szívni! A városra telepedô narancssárga szmogból a tegnap, napnyugtakor részesültünk az ashram teraszán. De gondolom, ahogy az itteniek megszokták, megszokhatjuk mi is. Igaz a csoportban vannak már, akik gyengélkednek. Az idôsebb vendégeknek kényszerpihenôt javasoltunk, hogy szervezetük könnyebben alkalmazkodhasson az új körülményekhez. Kissé tompa a fejem, de ettôl függetlenül jól érzem magam.
A repülôn a fiatal televíziós hölgy, aki mellettem ült, a bukaresti televízió „Cultura în lume" címû rovat szerkesztônôje. Három hónapos utazásra és filmezésre jött Indiába. Felkeresi az ország történelmi emlékhelyeit, soha nem látott épületeket, a világörökség igaz kincseit.
A vidék teaültetvényeirôl és szép tájairól híres, mert ott kezdôdik a Himalája- hegység lába. Neki ez a téma. Ô nem ismerte Kôrösi Csoma Sándort. Elmeséltem tudósunk érdemeit és megkértem, hogy látogassa meg a sírját és filmezzen helyettem is, ha nem jutnék oda. Elmagyaráztam, hogy az angol temetô csak két kilométerre van a város központjától. Kôrösi Csoma Sándor sírja pedig a második teraszon található, síremléke oktogon alakú, és sok emléktábla található rajta. Az Ázsiai Társaság angol nyelvû szövegét el is mondom, hogy könnyebben rátaláljon. Megígéri, hogy egyik mûsorában több idôt szentel neki. Megegyezünk, címet, telefonszámot váltunk, hogy a videoszalagot, hazajövetele után, eljuttathassa hozzám.
Az elsô napok hangulata nyomott. Tegnap, megérkezésünk után telefonon beszéltem a kisfiammal és megkérdezte, hogy mikor megyek haza. Hiányzunk egymásnak. Még soha nem voltunk ennyire távol. Nyugtalanít, hogy messze van, pedig megbízható gondozókra bíztam.
Megvisel az ashram falain túli szegénység, nyomor látványa. A tegnap este azon tanakodtunk a szobatársaimmal, hogyan tudnánk segíteni az itteni népen?
Az ashramban tapasztaltuk, hogy a Tanító sokat tesz ezért. Segíti népét, amiben lehet és ahogyan lehet. A szegényeknek ingyenkonyhát létesített, bárki bejöhet étkezni. Önkéntesek fôznek és szolgálják fel az ételt. Amit nekik fôztek, nem kóstoltam, de láttam, hogy éppen olyan változatos fôzelékfélék, mint amilyeneket nekünk is adnak.
A hajléktalanok nappal az udvaron tartózkodnak, éjszaka pedig a sátor alá húzódhatnak. Az ashram udvarán raktárhelyiségekben tartják a szegények ágynemûjét. Ezek fehér vászonnal bevont paplan vastagságú takarók. Minden jelentkezônek este kiosztják a két takaróját. Egyiket maga alá teríti, a másikkal betakarózik. Heteken át figyeltük ôket, amíg az ashramban laktunk. Azt mondják, hogy Indiában nemcsak azért alszanak sokan az utcákon, parkokban, mert sok a hajléktalan, hanem mert ez a szokás. Az emberek oda fekszenek le aludni, ahol az este éri ôket. Ezen a földrészen nincs téli hideg. Bármelyik évszakban térnek éjszakai nyugovóra a földre feküdve, sosem fáznak meg. Itt olcsón lehet építkezni! Sem szigetelésre, sem fûtésre nincs szükség. Sokszor sétáltunk esténként az ashram udvarán. Hihetetlenül néztük, hogy milyen jóízûen, nyugodtan aludtak az emberek a földön. Kellemes, tavaszi idô, huszonöt fok körül volt a hômérséklet éjszaka, február elején Delhiben.
Az anyagi segítség mellett a Tanító erkölcsileg, lelkileg is segíti a szegényeket. Sokan keresik panaszukkal, tanácsot kérnek nehézségeikre. Bárki bármikor meglátogathatja. A látogatókat szívesen fogadja. Tanítja népét. Szervezett elôadásai, találkozói nagy tömegeket vonzanak. Mondanivalóját egyszerûen fogalmazza, hogy azt mindenki értse.
Bármennyire próbálják napjainkban a túlnépesedett ország szegényeit segíteni, a társadalmi rendek, (kasztok) között óriási a távolság, a különbség. Indiában évezredek óta fennmaradt a kasztrendszer. Ezek a korlátok sajnos áthághatatlanok. Az európai embernek még rágondolni is rossz, hogy a szegényeknek és a szolgáknak soha nem lesz alkalmuk felemelkedni. De amit mostanig láttam, csak azt tudom mondani, hogy ezek az emberek nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Mi több: boldogok! Vallásuk, neveltetésük olyan, hogy beletörôdtek a változtathatatlanba.
Ennek ellenére esti sétáink alkalmával nem volt szívderítô látvány a magas, kivilágított kôpalota árnyékában a sok szegény embert látni. Ez egy másik ellentét. Mert India ilyen.
November 1-3. között Szovátán a Rendôrség Fôfelügyelôsége, a Közlekedési Rendôrség Igazgatósága és a Hanns Seidel Alapítvány szervezésében szemináriumot tartottak Közúti Szabályok címmel — olvashatjuk a rendôrség sajtóirodájának közleményében. A rendezvényen részt vett: Gavril Dejeu belügyminiszter, Nicolae Berechet dandártábornok, a Román Rendôrség fôfelügyelôje, Nicolae Avramescu ezredes, a Közlekedési Rendôrség Igazgatóságának vezetôje, a megyei közlekedési rendôrségek vezetôi, valamint a közutakon való közlekedés biztonságával foglalkozó intézmények: Romániai Közúti Hatóság, Országutak Igazgatósága, Nevelésügyi Minisztérium, Romániai Gépjármû-lajstromozó Hivatal, ASIROM, Törvényszéki Orvostani Intézet, Közúti Szállítók Országos Egyesülete, Nemzetközi Közúti Szállítók Szövetsége, Közúti Szállítók Szakszervezeteinek Szövetsége, Romániai Gépkocsivezetôk Szakszervezeteinek Szövetsége. A tanácskozáson ismertették a közúti közlekedés szabályzatait, a Német Közúti Rendôrség szerepét az országos közúti közlekedésben, a romániai törvényes keretek állandó tökéletesítésének szükségességét, amit a közúti közlekedés fejlôdése követel meg. Ugyanakkor a rendezvényen elemezték a Közlekedési Rendôrségnek a folyó év eltelt 10 hónapjában kifejtett tevékenységét. Az egybegyûltek nagytöbbsége egyetértett abban, hogy szükség van a szabálysértési büntetések emelésére, hogy a közúti közlekedésben résztvevôket a büntetések fegyelmezzák.Kiemelték, hogy a bírságok nem a lakosságra kirótt kötelezô adók, hiszen csak a közutakon kötelezô szabályok megsértôire vonatkoznak.
1998. november hatodika mûvelôdéstörténelmi nap volt a székelyudvarhelyiek számára, színháznyitó elôadásra várták a város kultúrakedvelô polgárait. A helyi mûvelôdési házban mûködô Tomcsa Sándor Színház mintapéldája a közösségi összefogásnak: az alig negyvenezer lelket számláló város önkormányzatának kezdeményezésére egy Magyarországról érkezett rendezô nagy hagyományú színitársulatok tagjaiból, valamint a helyi Népszínház lelkes amatôrjeibôl összeverbuvált egy csapatot, hogy rekordidô, alig két hónap, alatt elkészüljenek Móricz Zsigmond ismert darabjával, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül címû vígjátékkal.
Dr. Merô Béla Zalaegerszegrôl érkezett a Küküllô-parti városba intézményt teremteni. Nem minden kötôdés nélkül, hiszen édesanyja a várostól nem messze fekvô kis székely faluban, Székelyderzsen született — ezért a színházi próbák után rokonait kutatja a vidéken. A zalai város félhivatásos színtársulatával, a Reflex Színpaddal több nemzetközi elismerést arató rendezô már dolgozott Erdélyben — egy-egy produkció erejéig már megfordult Nagyváradon, Temesváron és a marosvásárhelyi színinövendékeknél. A székelyudvarhelyi kísérletrôl a premier elôtti napon beszélgettünk:
— Nehezebb-e a végeken színházat csinálni, mint mondjuk Zalaegerszegen?
— Nehezebb, mert rosszabbak a pénzügyi feltételek, ám jóval könnyebb, mert fantasztikusak az emberek, akik mellénk álltak és igazán akarják a színházat. A város tavaly decemberben döntötte el, hogy hivatásos színházat szeretne, és ezt meghallva, a barátaim ambicionáltak arra, hogy pályázzam meg a feladatot.
— Milyen a kapcsolat a környék színházaival?
— Nagyon jó: a vásárhelyi, a sepsiszentgyörgyi és a gyergyói társulatokkal megállapodtunk az együttmûködésben, ami azt jelenti, hogy mi elvisszük az elôadásainkat hozzájuk és ôk is ellátogatnak ide egy produkcióval.
— Lesz közönség?
— A színháznak a jövôre kell irányulnia, hiszen itt akkor lesz-lehet igazi színház, ha az elôadásokra most beülô középiskolások gyerekei felnônek, tehát gyakorlatilag ki kell nevelnünk saját közönségünket. Ebbôl a szempontból ideálisak a feltételek, fantasztikus a közönség reagálása, gyakorlatilag tömegverekedés van a premier jegyeiért és a következô két elôadásra is biztosított a telt ház.
Szász M. Attila öreg "Népszínházas" színészként, rendezôként több tucat emlékezetes produkcióval örvendeztette meg az udvarhelyieket. Szerinte törvényszerû volt a profizmus irányába való elmozdulás, hiszen a több évtizede mûködô amatôr társulatban benne volt ez az ígéret. 1989-ig a városban majd mindenki kötelességének érezte ott lenni nem csak a helyiek bemutatóin, hanem az ide látogató társulatok elôadásain is. A népszínháznak olyan évada is volt, hogy 4-5 bemutatót is tartott — a hagyomány tehát kötelez, lehet rá építeni. Ma egy nagy kísérlet folyik a hivatásosok és az amatôrök közötti összhang megteremtésére, és az eddig próbák azt mutatják, érdemes volt nekifogni. A közönség a jól ismert arcok mellett újakat is lát a színpadon, akiknek már könnyebb lesz elfogadtatni magukat, hiszen szakmai tudásuk garanciát jelent a sikerre.
Sarkadi Zoltánt a marosvásárhelyi színháztól csábították el a vadonatúj társulatba. Tôle azt próbáltuk megtudakolni, hogy miért éri meg egy profinak nekivágni az ismeretlennek.
— Nagy szakmai kihívásnak éreztem, hogy felrúgva egy mûködô rendszerbeli biztos helyet, valami teljesen újat próbáljak ki. Itt kellékesek, beszerzôk, elôadásszervezôk, színészek vagyunk egy személyben.
— Marosvásárhelyen fôiskola és két társulat gondoskodik a pezsgô szellemi életrôl. Udvarhelyen nincs hiányérzete?
— Ôszintén szólva nem erre számítottam, és nagyon kellemesen csalódtam, hiszen itt pezsgô szellemi életet találtunk, és olyan embereket, akik számomra eddig csak az álmokban léteztek. Megszólítanak az utcán, felhívnak telefonon, szóval az egész város szurkol nekünk. És amikor kellékvásárlás közben a boltban kiderült, hogy a színháznak kell az áru, nem egy helyen vagy teljesen ingyen, vagy nagy kedvezménnyel vásárolhattunk. Mások pedig szekrényt, egyéb díszleteket hoztak, s ingyen segítettek a különféle színpadépítési munkáknál. Soha nem gondoltam, hogy ilyen melléállással találkozom.
Szász Jenô, a város polgármestere kemény csatákat vívott a képviselôtestületen belül a színház létrehozása érdekében.
— Ha valaki Romániában belenéz egy újságba, nagyon rossz gazdasági híreket talál benne. Vakmerôség, a realitásérzék hiánya, vagy határtalan önbizalom, remény az oka annak, hogy Udvarhelyen ilyen körülmények között is intézményt teremtenek?
— Ha egy ország gazdasága bajban van, a települések, a mikrotársadalom kezében van a kiút. Székelyudvarhelyen nem vakmerôségbôl, hanem szükségszerû kötelességbôl alakul a színház. A nagypolitikában kevés siker terem a magyar közösségnek, ezért azokon a helyeken, ahol mi hozzuk a döntéseket, kötelességünk eredményeket elérni. A színház — vagy péládul az iskola is, a nemrég városunkban felavatott Modern Üzleti Tudományok Fôiskolája — abban segít, hogy megmaradjunk, hogy hosszú távon is mi hozzuk-hozhassuk a döntéseket.
— Székelyudvarhely nem élhet muzsikaszó nélkül?
— Humánum, szépség, kultúra — és miért ne, muzsikaszó nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Mifelénk még elég ritka esemény az, hogy a napi- és hetilapok belsejében a laptesttôl független reklámkiadványokat találunk. Természetesen az újságok nem ingyen röpítik szerteszét a nyomtatványokat.
A Capital hetilap legutóbbi számából (aki megvásárolta, láthatta) lapozgatáskor citromsárga szórólap bukkant elô, mely már elsô ránézésre izgalmasnak tûnt, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy az, amirôl szól, romániai premier. Nemzetiségi olvasó számára a második, figyelemreméltó vetület az, hogy a bukaresti, legtekintélyesebb román gazdasági hetilap egy olyan könyvet reklámoz, melynek szerzôi triója: David Jonathan Cooper, Váradi László és Kiss L. György. Ettôl függetlenül a szórólap egy román nyelvû kiadványt reklámoz. Mert errôl van szó: a sárga lap egy megrendelô-szelvényt is tartalmaz, ezzel lehet igényelni Bukarestbôl a "Paradisuri fiscale si firme neimpozabile" (Adóparadicsomok és nem adózó cégek — szabad fordításban) címû kötetet. Izgalmas téma, fôleg a vállalkozóknak, és nemcsak nekik, hiszen ki ne szeretne "tisztességes" adócsalást elkövetni, tehát úgy keresni többet, hogy abba ne lehessen belekötni...
A sárga lap szövegébôl aztán kiderül, hogy a kiadvány az "offshore" cégekrôl szól (a szótár szerint a kifejezés jelentése: "a part felôl jövô", "nem messze a parttól"). Természetesen a sárga lap elolvasáskor azonnal elhatároztam: utánajárok annak, hogy mit takar e kifejezés. Nem is kellett messze mennem, együltömben minden kiderült. Mert a Capital belsejében egy egész oldal szól a témáról. "Olyan cégrôl van szó, mely nem fejt ki semmilyen üzleti tevékenységet abban az országban, ahol bejegyezték, tehát jövedelmet sem valósít meg az illetô államban" — tudjuk meg az összeállításból. Hogy mire is jó ez a fantomcég, azt egy példával illusztrálja a közlemény: "A dolog egyszerû. Egy hazai cég például, mely bútort akar exportálni Németországba, elôbb eladja az árut saját "ofsor" cégének, egy bizonyos alacsony szintû kereskedelmi adalékkal, majd az adózási paradicsomban található cég továbbítja az árut Németországba, olyan áron, hogy a különbségbôl származik a vastag profit."
Így ismerôs a dolog. Nyilvánvaló, hogy ezt a módszert már a gyermekcipôben járó vállalkozó is tudja, csak jómagam szálltam le a napokban a falvédôrôl, s csodálkoztam rá az angol szóra.
Tehát még csak azt kell körülírni, hogy mi is az adóparadicsom? Az az állam, ahol igencsak kicsi az adókulcs, kedvezô az adózási rendszer. Bahamas, Belize, Ciprus, Liechtenstein... a sor folytatható. Egyes államokban még a cégkönyvvitel sem kötelezô.
Persze a témának még sok vetülete van. De ennyi háttérinformáción is érdemes elrágódni. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy kik azok a Váradi és Kiss L. urak, akik Cooper úrral együtt elkövették azt a bizonyos kötetet. És az sem derül ki a szórólapból, hogy mennyibe kerül a kötet. Viszont el tudom képzelni...
Tisztújításra készül a megyei RMDSZ
Az RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsa pénteki ülése, jól példázva a szervezet megyei vezetésén belüli siralmas helyzetet, a szertelen, parttalan vita jegyében zajlott. Nem csak a lejáró mandátum okán idôszerû itt a tisztújítás! Pénteken újólag kiderült, hogy ez a testület /TKT/ és a mostani megyei elnökség képtelen a koncepciózus munkára. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy képesek-e hiteles reprezentativitást hozó tisztújítás megszervezésére? Az elmúlt két esztendôn komolyan el kell gondolkozniuk azoknak, akik valóban mûködôképes RMDSZ-t akarnak megyénkben.
Kolcsár Sándor megyei elnök beszámolóját azzal vezette fel, hogy "többirányú és kiterjedt" tevékenységet folytattak, majd naplószerûen, dátumról dátumra haladva felolvasta, milyen rendezvényeken "vettek részt". Arról nem derült ki semmi, hogy milyen "párttevékenységet" folytattak, milyen a kapcsolatuk a koalíciós partnerekkel, a prefektúrával, a prefektussal, milyen eredményeket értek el a koalíciós tárgyalások során stb.
Erre hívta fel a figyelmet felszólalásában Frunda György szenátor. Szerinte "ami itt elhangzott, az egy határidônapló felsorolása". mert - érvelt - egy beszámoló azt jelenti, hogy az RMDSZ Maros megyei vezetése beszámol például arról, hogyan tartotta a kapcsolatot a tagsággal. Vagy milyen eredményeket mutathatnak fel, milyen konklúziókra jutottak. Be kellett volna számolni, milyen volt a kapcsolatuk a kormánykoalícióval, miért jutottak abba a helyzetbe, amelybe jutottak, milyen a kapcsolatuk a körzetekkel, a parlamenti képviselôkkel és szenátorokkal. Mindezekrôl egyetlen szó sem hangzott el, így Frunda György. A ténysorolás nem lehet egyéb, mint melléklet egy olyan elemzéshez, amely az RMDSZ-t kimozdíthatná a jelenlegi helyzetbôl. Arról is be kellett volna számolni, tette hozzá, hogy milyen a Maros megyei szervezet kapcsolata az országos vezetéssel, mennyire felel meg a tevékenysége az RMDSZ programjának? Végül a szenátor kijelentette: egy ilyen felsorolást nem tud elfogadni, s kérte, a megyei elnökség olyan elemzést készítsen, amely a felvetett kérdésekre választ ad.
Frunda György a kijelentését, miszerint eltérünk a programtól, egyszerûen nevetségesnek tartom, replikázott Kolcsár Sándor. Hozzátette: politikai ízt érez az egészben, ugyanis, tette hozzá, Frunda György "érzi, milyen politikai irányzathoz tartozunk, s ezért akar ledorongolni".
Elnök úr, nem volt figyelmes, jött a viszontreplika Frunda Györgytôl. Tudniillik ô nem vádolta, csak azt mondta, hogy nincs joga egy platformhoz lecsatlakozni. Kolcsár Sándor csoportérdeket képvisel, bár kötelessége lenne azonos hangon beszélni az RMDSZ összes platformjával. "Ön viszont, elnök úr, elutasítja, vádolja azokat, akik nem értenek egyet önnel. Eleve mindent megtett, hogy akik nem az ön ideológiáját képviselik, a körön kívül maradjanak". Felrótta azt is, hogy a megyei elnök megtiltotta a körzeteknek, hogy a beleegyezésük nélkül bárkit is meghívjanak, és visszautasította a vádat, miszerint azt mondta volna, hogy a megyei szervezet eltér az országos programtól. Hangsúlyozta: azt kell felülbírálni, mennyire felel meg a megyei szervezet tevékenysége az RMDSZ programjának.
Sajnálom a pengeváltást, jelentette ki Kelemen Atilla, a TKT elnöke. Úgy érzem, Maros megye megérett volna a nyugalomra. Ez a feszültség immár öt éve tart, s bizonyos politikai erôk ki tudják használni a repedéseket. A feszültséget érzik mások is, példa erre a Szabaddemokrata Párt felhívása, amely az RMDSZ összes szabadelvû platformját közös kerekasztalhoz akarja ültetni. Kelemen Atilla veszélyesnek nevezte a levelet, mert az említett pártot két év elôtti "bomlasztó tevékenységében is pénzelték valakik". "Ha kedves nekünk az RMDSZ, akkor egyben kell maradjon", mondta, és arra kérte, legyenek bölcsek a döntésekben.
Az iméntiekben jelzett, vitának nehezen nevezhetô csapongások után került sor a megyei küldöttgyûlés elôkészítésének kérdéskörére. Izsák Balázs ismertette a soron következô tisztújítást elôkészítô határozattervezetet. Ezt újra végeérhetetlen vita követte a küldöttgyûlés hatáskörét, a delegálandó küldöttek számát illetôen. Késôbb elvi döntéseket hoztak ezekben a kérdésekben. Arról is vita volt, hogy csak a tagdíjfizetôk vehetnek-e részt a küldöttgyûlésen vagy bárki, aki az RMDSZ tagja, vagy hogy a továbbiakban egytestületû legyen-e a TKT, vagy marad mellette a Területi Konzultatív Tanács /TET/.
A vita már alaposan elfajult, amikor Kolcsár Sándor, nem tudni pontosan milyen indíttatásból, arról kezdett beszélni, hogy "ô már megszokta a személyét ért mocskolódásokat", de az RMDSZ-nek kilenc éve sose volt pénze. Az idei költségvetésben is 35 milliós hiány mutatkozik, mondta, hozzátéve: könnyû azzal takarózni, hogy rossz az anyagi helyzet. S feltette a szónoki kérdést: ki tette tönkre az RMDSZ-t?
Kelemen Atilla volt kénytelen ismételten közbelépni, s azzal csitította Kolcsár Sándor haragját, hogy itt nem volt szó arról, hogy Kolcsár Sándor elköltötte az RMDSZ pénzét. Arra kérte a testületet, próbálják meg egymást tisztelni, a sértéseket próbálják kiküszöbölni, s valahogy elviselni egymást. Késôbb szavaztak az öttagú választási bizottság összetételérôl: Deák Gyula, Csegedi Sándor, Izsák Balázs, Cellecz Jenô és Gál Ernô lett a bizottság tagja. Arról is határoztak, hogy a megyei tisztújító küldöttgyûlésre 1999. február 6-án délelôtt 10 órától kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
Este hét óra volt már, amikor a harmadik napirendi pontig eljutottak, amely a koalíciós helyzet elemzésérôl szólt. A TKT elnöke a beszámoló elôtt kénytelen volt válaszolni az olyan vádra, hogy például nem vezeti szabályosan a gyûléseket. Lehet, hogy szabálytalan vagyok, mondta, de nem értek egyet a kicsinyes szúrkálódásokkal, s kérte a képviselôket, a továbbiakban fogják rövidebbre felszólalásukat.
Rövid beszámolójában elmondta, hogy a koalíciós közérzetük rossz, mivel nagyon sok megegyezést nem tartanak be a partnerek, s ezzel a kormányból való kivonulás vagy a bennmaradás dilemmája elé állítják az RMDSZ-t. Véleménye szerint az RMDSZ a kormányba lépés eufóriájában a díszletet rosszul festette fel. Emiatt játszik rosszul ebben a díszletben. Viszont a kormányban maradás nem néhány állás kérdése. A koalíció recseg- ropog, nyikorog, s fokozottan érzôdik a tendencia, hogy "ki akarják belôlünk srófolni, hogy kilépjünk, s ránk bizonyítsák, hogy a demokrácia azért mondott csôdöt, mert az RMDSZ cserbenhagyta. Nem szabad hagyni, hogy a sok megaláztatás után a bûnbak szerepét is rásózzák", zárta szavait Kelemen Atilla.
Kolcsár Sándor újabb kijelentéssel sokkolta a hallgatóságot, amikor arról beszélt, hogy az RMDSZ miért nem tart kapcsolatot a koalíciós partnerekkel. "Tartanánk, ha volna kivel. Az alprefektus jól tudja, a prefektus hogyan viszonyul a mi dolgainkhoz." Erdély nem Koszovó, idézte egy újságból, de - folytatta - koszovói mentalitás nélkül soha nem megyünk semmire!" Választóinkat a sok kudarc miatt veszítjük el, mondta. Egyszínûek vagyunk, igaz, de világosak. Nem akarjuk rejtegetni vágyainkat. Ha nem vállalunk fel bizonyos kemény ellenállást, akkor elveszítjük. Koszovóban eljutottak valahová vér árán, de fel merték vállalni. Azzal végezte, hogy "szégyenletes és szomorú kudarcpolitikát folytat a koalíció. A szónak kell legyen valami hitele, "ez az én álláspontom, ezt vállalom, akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem".
Arra nem tért ki az elnök, hogy az elôbbieknek mi köze az RMDSZ programjához. Kolcsár Sándor lehet meggondolatlan a felvetéseiben, de Kolcsár Sándor, a megyei RMDSZ elnöke, nem! S nem az elsô alkalom, amikor a szereptévesztés vétkébe esik.
Pokorny László támogatta a megyei elnököt, viszont Koszovóval nem hozakodott elô, inkább arról beszélt, hogy — szerinte — az országos szûk vezetés zsákutcába vezette a szervezetet. Virág György egyenesen azt mondta: a koszovói mentalitást nem v&aa