|
L. évfolyam 224. (14011) |
1998. november 7. szombat |
Határozott gazdasági szigort és emiatt az elkövetkezô három-hét hónapban mindenki számára nagyon nehéz idôt jósolt Radu Vasile miniszterelnök. Vasile erre az idôre "tûzszünetet" kért a kormánykoalíción belül.
A miniszterelnök a kormány csütörtöki ülése után jelentette be, hogy hozzákezdenek "egy nagyon szigorú, határozott és kemény program" végrehajtásához, melynek során megteszik a reálgazdaságban elengedhetetlenné vált korrekciókat és intézkedéseket. Vasile szerint Romániának nincs más választási lehetôsége, nincs más megoldás — bárki bármit is mondjon.
"Ha a program sikeres lesz, az elsô kedvezô jeleket a jövô év második felében lehet majd érezni" — tette hozzá. Vasile valamennyi politikai erôtôl, az egész országtól szolidaritást kért, s külön hangsúlyozta, hogy milyen fontos a kormánykoalíció parlamenti képviselôinek támogatása.
A miniszterelnök arra szólította fel a kormánytábort alkotó fô erôket, a Román Demokratikus Konvenciót, a Szociáldemokrata Uniót és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy ennek rendeljék alá érdekellentéteiket.
"Ha nem oldjuk meg a bajokat most, tevékenységünk csak látszatintézkedésekben fog kimerülni, ami Románia fejlôdésének teljes leállásához vezethet. Ezért összefogást kérek, azt, hogy tegyük félre az egyéni álláspontokat. Azok kifejtésére lesz majd lehetôség az említett idôszak után is" — fogalmazott a miniszterelnök.
Vasile elmondta, hogy a kabinet ülésén ehhez a programhoz támogatást kapott a kormány tagjaitól. Közölte, hogy a jövô hét elsô felében a gazdasági tárcák vezetôi megtárgyalják a tervezett intézkedéscsomagot, majd a jövô heti kormányülésen igyekeznek a végsô döntést meghozni.
Valakik nagyon odamondogattak a mi híres kormányunknak. Valakik nagyon ráijesztettek a fôkorifeusokra. Persze az sem titok, hogy kik. Az európai fô fórumok gazdasági szakértôi, és a nemzetközi pénzintézetek szakértôi, akiknek jóslatai általában valóra válnak. Itt most már arról van szó, hogy ugyanoda jutunk, ahol Bulgária volt ezelôtt vagy két évvel, vagy ahol most tart Moldva Köztársaság, ahol totális a csôd, naponta 30-40 százalékot értéktelenedik a moldvai lej.
Tény, hogy a legutóbbi kormányülésen kimondatott: a következô 6-7 hónap nem lesz könnyû... Mintha az eddigiek rózsásak lettek volna. Mint értesülhettünk róla, az államfô szintén elment a kormányülésre, hogy maga is részt vegyen az aggódásban. A Valutaalap és Világbank szerint jövôre fizetésképtelenekké válunk. Ha így folytatjuk. Mi a teendô? Az államelnök és a miniszterelnök szerint két-három hét alatt megtenni, amit az utóbbi kilenc esztendôben a mindenfajta kormányok elmulasztottak.
A feladatokat immár kiosztották, a határidôket kitûzték. Azonnal, napok alatt (?) át kell szervezni a pénzügyminisztériumot. A megújult minisztériumnak azonnal meg kell szerveznie az adóbehajtást. (Végy el onnan sokat, ahol nincs semmi!?) Ezenkívül két hét alatt át kell szervezni az Állami Vagyonalapot. Ötszáz alkalmazottját el kell bocsátani, mondja az államelnök. (Jogos a kérdés: hányan dolgoznak ennél az intézménynél, melyrôl évek óta halljuk, hogy nem látja el a feladatát?) Egy hét alatt az ÁVA be kell mutassa azoknak a vállalatoknak a listáját, melyek a legveszteségesebbek. Tehát az átszervezett, kizsigerelt, megnyomorított ÁVA lesz a bûnbak az újabb feketelistáért. Mert az ÁVA, mint tulajdonos kell elhatározza ezek bezárását, felszámolását.
Ennyi épületes feladat hallatán a kormánynak eszébe jutott, hogy a szociális védelemrôl is beszélni kellene. A nyugdíjemelés sínen van, de hogy az újonnan "keletkezô" munkanélküliekkel mi lesz, arról még nem tudunk semmit.
Radu Vasile azt mondja: a reform radikalizmusa az egyetlen alternatíva. Csakhogy ezt eddig is jól tudtuk. Mindenki tudta. Mégis alig történt valami.
Kíváncsian várjuk a folytatást.
A közelmúltban a brassói központú Brafor RT. hívott össze rendkívüli közgyûlést, a társaság bajosainak orvoslása végett. A fakitermeléssel országszinten is, de megyénkben is állandóan gondok vannak, ezért kérdeztük a közgyûlésen történtekrôl Boac Vasile-t, a Brafor mûszaki igazgatóját. Fontos napirendi pont volt az átszervezési program, tudtuk meg. Ennek már tegnap kézzelfogható következménye volt, hogy a minisztériumi engedélyek megszerzése után az Állami Vagyonalaptól is megkapták a jóváhagyást a létsázmcsökkentésre. Az 1997. évi 9-es számú rendelet értelmében mintegy 600 személyt menesztenek. Ebbôl várhatóan a szovátai SETTPPL fiókegységre körülbelül száz személy jut. Az érvényben levô rendelkezéseknek megfelelôen az elbocsátásokat a jóváhagyás napjától, tehát tegnaptól 30 napon belül, el lehet kezdeni.
A közgyûlésen ugyanakkor sor került az igazgatótanács kiegészítésére, a korszerûsítés aktuális problémáinak, valamint egyes fiókegységek leválásának a megbeszélésére. Ez utóbbi napirendi pont a bodzafordulói fiókegység leválására vonatkozik, de nem a régeni IFET már ismert mintájára privatizálják. Most ugyanis olyan felvásárlási ajánlatot kaptak, amelyet az ÁVA is elfogadott, így megkezdôdhetnek a tárgyalások, hogy a fiókegységet aktívumként adják el. A korszerûsítésrôl meg annyit, hogy 31 milliárd lejre volna szükség, de mivel a teljes fafeldolgozó ágazatnak az idén 62 milliárd lej jut, a legjobb esetben is csak a jövô évivel együtt kaphatják meg a szükséges összegeket. Ígéretek már vannak, de — mint már megszokhattuk — a konkrétumokra várni kell.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában csütörtökön megnyilt nemzetközi könyvvásár széles skálájú programjában a kiadók bemutatkozása mellett a színház elôcsarnokában, a protokoll- és kisteremben írók dedikáltak.
A Kolozsváron megjelenô Mûvelôdés folyóirat 50. születésnapja alkalmából Szabó Zsolt fôszerkesztô bemutatta Kós Károly és Szentimrei Jenô Kaláka Kalendárium az 1925 esztendôre címû könyvét, a sokoldalú mûvész és politikus Kós Károly meg a költô Szentimrei Jenô olyan négykezesét, amelyben a nép felé nyitó polgári radikális értelmiségiek, néppárti politikusok ama bizonyos erdélyi gondolatot próbálják térben és idôben körülhatárolni a legközérthetôbben és mégis a legmagasabb színvonalon. Bemutatta továbbá a Mûvelôdés Antológia-kötetét is, amely a folyóirat ötesztendôs keresztmetszetét adja, válogatás a közelmúlt, 1990-1994 félszáz lapszámából. A szerkesztôk remélik, hogy nem marad a nyakukon, lesz folytatása is, mert ötkötetesre tervezik az antológiasorozatot, a fél évszázad keresztmetszetét. Ugyanitt került sor Szabó Bálint:Történelmi tartószerkezetek felújításelmélete címû kétnyelvû könyv bemutatására is.
A színház protokolltermében Egyed Emese a Mentor Kiadónál megjelent Csönd címû verseskönyvét dedikálta, a kiadó bemutatta W. Shakespeare:Coriolanus kétnyelvû (angol—magyar) kötetét Jánosházy György fordításában.
A csikszeredai Pallas-Akadémia könyvbemutató estéjén báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola Kipróbált receptjeit Kozma Mária írónô, Bözödi György: Földreírt történelem esszékötetét Nagy Pál, Kiss István: Vizek sodrásában c. dokumentumregényét Gazda József, Vita Zsigmond: Enyedi évek, enyedi emberek kötetét Dávid Gyula irodalomtörténész,Veress Dániel Vékára tett mécses. Írások, arcok Erdély múltjából könyvét Kozma Mária méltatta. Kiss István dokumentumregénye Erdély egyik legszebb falunevét viselô kis mezôségi település Szépkenyerûszentmárton szórványmagyarjainak e századi szétszóratását, megfélemlítését, pusztulását beszéli el a családregény mûfajában, Gazda József szerkesztésében és gondozásában. Bözödi György egyik legkiválóbb erdélyi ismerôje, Nagy Pál beszélt a Székely bánja könyv szerzôjérôl. Veress Dániel (nem jött el) tudományossággal megírt, ugyanakkor érdekfeszítô olvasmányát Kozma Mária méltatta, akárcsak Vita Zsigmond nagyenyedi emlékeirôl szóló könyvét Dávid Gyula. Egy letûnt kor gasztronómiai érdekességeit hozza vissza a kiadó Szilvássy Karola receptjeivel. Egyrészt a konyhában, másrészt az irodalomtörténeti könyvespolcokon a helye.
Tegnap déli 1 órakor a csíkszeredai Pallas-Akadémia bemutatta Sütô András: Hargitai vadászkalandok címû kötetét, a Kossuth-díjas író dedikált. A Kriterion Kiadó történelmi témájú könyveit Sebestyén Spielmann Mihály író-történész, a Kincses Könyvtár sorozat köteteit Kovács András Ferenc mutatta be. A protokollteremben a Pallas- Akadémia Kiadónál megjelent Kovács András Ferenc—Tompa Gábor Depressio Transylvaniae könyvét Egyed Péter és Kozma Mária ismertette az olvasókkal. Láng Gusztáv Kivándorló irodalom címû könyvét dedikálta.
A "házisátorban" lapunk munkatársa, Bölöni Domokos az Impress Kiadónál megjelent Dégi Gyurka pontozója címû regényét dedikálta.
Sajnos, valamennyi könyvbemutatón, szerzôi dedikáláson mondhatni kevés volt az érdeklôdô. Nincs pénz a méregdrága könyvekre, mondták el nagyon sokan, már az elsô napon. Ma már a kultúrigény is a föníciaiak átkos találmányával jár.
A könyvvásár további eseményeirôl, zárónapjáról hétfôi lapszámunkban tájékoztatunk.
Ha én zászló volnék...mindig csak lobognék - jut eszembe a dal. De hát zászló nem vagyok, csak újságíró, tehát nem lobogok, csak dohogok.
A zászló "téma" azért került a pennámra, mert újra okot adtak rá, hogy megkérdezzük: miként lehetne kivitelezni, hogy ha nagykövetek (netán véletlenül államelnökök) érkeznek városunkba, a nekik dukáló zászlócska kerüljön eléjük a díszes protokollterem kis asztalára.
Mifelénk azok a színes kis rongyocskák minduntalan összekeverednek, vagy valakik szándékosan összekeverik ôket. Göncz Árpádot olasz zászlóval fogadták, a minap az orosz nagykövetet francia zászlóval. És nemcsak ez a két malôr fordult elô.
Tegnap a prefektúrán próbáltunk érdeklôdni: kit terhel ezért a felelôsség? Meddig járatja le még magát sorozatosan a megyei kormányképviselet ilyen provinciális módon? Viszont a sok gyûlés közepette nem sikerült érdembeni választ kapni kérdésünkre.
Apropó... ha a prefektúrának nincs megfelelô lexikona, amiben benne vannak az ország zászlócskái, éppen itt van a jó alkalom, a könyvvásár, ahol ilyen tárgyú könyvek is találhatók.
Jó, tudom, nincs ilyen, csak az ember nem talál néha egészen beletrafáló szavakat, amikor az én barátomhoz hasonló olvasóval hozza össze a szerencséje.
Az én emberem a jeddi úton lakik, srégvizavi az utolsó buszmegállóval, földszinti tömblakásának elôterét karácsonyi hangulat-elôlegként már belengi a sóskáposzta szaga (most még inkább csak: illata), mely a pincébôl tör fel ellenállhatatlanul. Ennél jobb ôszi- téli illatot csak egyet tudok, az is pincébôl jön fel, de kevésbé agresszív módon: a must csípôs szaga ez, az a férfias atmoszféra, amit boldogan él meg az ember, mert forr a bor. Idén nem termett jó szôlô, sok káposztalevet iszunk.
Az elôszobában hatalmas könyvespolc, irtózom, hogy netán rám dôl. De ilyen terhes polcok , ilyen roskadozó könyv-tárolók fogadnak mindenütt a lakásban, még a szerelmes fiatalokat is könyvek fenyegetik — hogy talán olvasnak gesztusaikból —, a "házi könyvtár" ôre pedig Nyuszkó, a névtelen fekete nyuszi, aki csokit és kekszet udvarol ki gazdájától.
Az abszolút Olvasó nem most kezdte a szakmát. Kölyökkora óta olvassa és gyûjti a könyveket, nincs olyan valamirevaló könyvbemutató Marosvásárhelyen, ahová el ne menne, ahonnan ne hozna dedikált kötetet, de nem éri be ennyivel: értôn tudja kommentálni a mûveket, párbeszédet tud kezdeményezni a szerzôkkel, partnerként tud fellépni.
Ô az a személy, akit azután rendszerint maga elôtt lát az író, mikor megint fogalmazásra adja a fejét. Ami engem illet, inkább nôben szerettem volna képernyômre az ideális Olvasót, de ha valami nem jön be, akkor kár erôltetni, a kábeltévé sem tehet róla.
Ô tudja, honnan teremti ki ma a pénzt a könyvekre. Helyzete nem rózsás, azok a gondok és bajok, amelyek manapság csaknem minden második-harmadik háztartásban elôadódnak, ôket sem kerülik el.
Mégis, uram. Oravecz Imre hatalmas könyvét, melynek Szajla cím alatt sorra megjelenô költeményeit olvashattuk a magyar lapokban, Ô magáénak tudja. És mutatja tovább szerzeményeit. Csupa kitûnô könyv, csupa jó író. Oraveczé mellé most csak a Bodor Ádám nevét írom.
Márton Karcsinál el tudom olvasni az Élet és Irodalom legfrissebb számát. Rákérdezhetek, ismeri, mit tartalmaz. (Az én "rákérdezésem" csak a Dunatext lapszemléjére támaszkodik.)
Többször maradtam nádszál-egyedül ilyen-olyan megnyilvánulásokon, útszélre készülve integetni, stopolni. Hátha megkönyörül rajtam egy úrvezetô.
Ez a nagy, kopasz fejû, barnatarka sapkás ember rendszerint kihúzott a bajból. A Székelyföld címû folyóirat nyárádszeredai bemutatója után Kendre mentünk, onnan Ferenczesék haza, Csíkba. Én maradok a padkán.
De akkor jelentkezik Márton Karcsi, hogy hát ô ott volt a kendi találkozón, és hazahoz. Dühöngött az El Nino, villámlott, dörgött, nem láttunk tovább (útolvasói) orrunknál, Karcsi végül mégis hazakormányozta a jobb napokat is látott Daciát.
Nem tudok olyan kortárs magyar írót, költôt mondani, hogy ne tudna valamit róla, vagy, uram bocsá' ne volna személyes ismerôse az ipse.
Netán barátja. Hogy most már magam is. Márton Karcsi szerelési munkával keresi a mindennapit, de ahogy mondani szokás, nála más lakosztály van az emeleten.
Tele van a feje betûvel, verssel, regénnyel, kacagással. Örömmel, íróbarátsággal. Hatalmas gyûjteményét meg sem próbálja rendszerezni. Holott több termet betöltô kiállítást rendezhetne dedikált könyveibôl.
A konyhában is könyvpolc, mert ugye nemcsak kenyérrel él az ember. Álmomban könyvekkel telik meg a jeddi út, a völgy, a Somostetô, a régi Sásvári környéke, Alsó- és Felsô-. Márton Karcsi valahol a Cserealja környékén magaslik ki a tájból, kezében a Szent Biblia.
Gyorsan, pánikszerûen ébresztem fel magam. Mielôtt még kiderülne: az is dedikált példány.
November 8.
• 90 éve, 1908-ban hunyt el VICTORIEN SARDOU francia drámaíró. A színpadi mesterség kitûnô ismerete, fordulatos, könnyed téma- és szövegkezelés, nem mély, de éles lélekismeret tette népszerûvé. (1831- ben született.)
• 20 éve, 1978-ban hunyt el SÁSKA LÁSZLÓ orvos, egyetemi tanár. 1933-tól haláláig Afrikában élt. A trópusi betegségek, fôként a malária gyógyításával és a rák elleni küzdelemmel foglalkozott. (1890-ben született.)
November 9.
• 190 éve, 1818-ban született IVAN SZERGEJEVICS TURGENYEV orosz író, a múlt századi orosz realizmus egyik legjelentôsebb képviselôje. Lírai-nosztalgikus hangvételû mûveiben a patriarkális nemesi életforma haldoklását örökíti meg. Gyönyörûek természetleírásai. (1883-ban halt meg.)
• 80 éve, 1918-ban hunyt el GUILLAUME APOLLINAIRE francia költô. A francia avantgard költészet elsô képviselôje volt, formai szempontból a hagyományos mondatszerkezetet felbontó, központozás nélküli szabadvers jellemzi. (188-0ban született.)
• 20 éve, 1978-ban hunyt el MÉCS LÁSZLÓ költô, premontrei szerzetes. Vallásos szemléletû költeményeire a Nyugat formai hagyományai és Ady szimbolizmusa hatott. 1953 és 1956 között koholt vádak alapján börtönben ült. (1895-ben született.)
November 10.
• 515 éve, 1483-ban született MARTIN LUTHER Ágoston- rendi szerzetes, egyetemi tanár, a reformáció megindítója. 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét a búcsúcédulákkal való visszaélések, a katolikus dogmák ellen. Ezzel vette kezdetét a reformáció. Tanításaival megteremtette az evangélikus (lutheránus) vallást és egyházat. (1546-ban hunyt el.)
• 330 éve, 1668-ban született FRANCOIS COUPRIN francia zeneszerzô, orgonista. Mûvei közül — kamarazene, motetták, orgonamisék — kiemelkednek lírai jellegû csemballószvitjei. (1733-ban halt meg.)
November 11.
• 115 éve, 1883-ban született ERNEST ANSERMET svájci karmester, a modern zene neves propagátora. (1969-ben halt meg.)
November 12.
• 120 éve, 1878-ban született KÖPECZI SEBESTYÉN JÓZSEF festômûvész, heraldikus, mûvészettörténész. 1915-ben elkészítette az összetett magyar birodalmi címert, s 1921-ben I. Ferdinánd király ôt kérte fel a megnagyobbodott Románia állami címerének megtervezésére. (1964-ben halt meg.)
November 13.
• 190 éve, 1818-ban született MAGYAR LÁSZLÓ felfedezô, utazó, földrajzi író, az MTA tagja. Járt többek közt Jáván, Szumatrán, Madagaszkárban, felfedezte a Kongó és Zambezi közötti vízválasztót. (1864-ben halt meg.)
• 130 éve, 1868-ban hunyt el GIOACCHINO ROSSINI itáliai zeneszerzô, a korai 19. sz-i itáliai opera vezetô alakja. Mûveit sziporkázó dallamosság, eleven ritmika, kifinomult hangszerelés jellemzi. (1792-ben született.)
November 14.
• 150 éve, 1848-ban született BARTHA MIKLÓS politikus, író, újságíró, az erdélyi magyar kulturális élet szervezôje. Mozgalmat indított az EMKE megalakítására. Alapító fôszerkesztôje volt a kolozsvári Ellenzék c. napilapnak. (1905-ben halt meg.)
A lap 7. évkönyve is tartalmazza jól bevált rovatait, a Kalendárium, História, Vendégkönyv, Bölöni-show címû fejezeteket, de újdonságokkal is meglepi az olvasókat.
Jelentkezik a rejtvénypályázat is. 15 millió lej értékben biztosít nagy nyerési lehetôségeket a pályázóknak.
Az évkönyv már ma kapható a Könyvvásáron a Nemzeti Színházban, az Impress Kiadó standján.
Tegnap, november 6-án este jelentôs eseményre gyûlt össze a Küküllô menti város közönsége: megtartották a Tomcsa Sándor Társulat avatóünnepségét és elsô bemutatóját. A színház intendánsa és a premier, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül címû vígjátékának rendezôje dr. Merô Béla, aki Magyarországon vált ismert színházi személyiséggé, de Erdélyben is többször rendezett.
A társulat hivatásos színészekbôl és a helyi népszínház mûkedvelôibôl állt össze. Létrejöttét, mûködését a székelyudvarhelyi önkormányzat szorgalmazta, biztosítja. A városi mûvelôdési házban fogja produkcióit bemutatni.
A mostani nagy sikerû elôadásban többek között Ferenczy Annamária és Fincziski Andrea Temesvárról, Molnár Gizella és Kômíves Mihály Sepsiszentgyörgyrôl, Vitályos Ildikó Kolozsvárról, Sarkadi Zoltán Marosvásárhelyrôl járult hozzá a biztató induláshoz.
A helyi önkormányzat profi táncegyüttes létrehozásáról és támogatásáról is döntött. Ugyancsak hivatásos mûvészeket foglalkoztató új színház alapítása várható rövidesen Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában is.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata kéréssel fordul a színházkedvelôkhöz.
Carlo Goldoni Chioggiai Csetepaté címû vígjátékának díszletéhez, a minél érzékletesebb színpadkép megteremtéséhez szükséges néhány különlegesebb díszletelem beszerzése. Kérjük, akinek a felsorolandó tárgyak közül valamely darab a birtokában van, és azt hajlandó lenne színházunknak adományozni, jelezze Kárp György ügyvezetô aligazgató úr titkársági telefonján: 214-240.
A szükséges tárgyak:
— fali- vagy udvari kút (öntvény) az 1920—1930-as évekbôl
— különbözô alakú és méretû régi, hordozható lámpák
— különbözô alakú és méretû, deszkából vagy lemezbôl készült úti poggyászládák
— bölcsô vagy gyerekkocsi az 1930-as évekbôl
— ruhanemûk az 1930-as évekbôl (blúzok, szoknyák, ruhák, mellények, kalapok, cipôk, csizmák, fapapucsok, csipke stólák, pamut- vagy gyapjúsálak)
— különbözô méretû horgolt pamutfüggönyök (fehér vagy nyers színû)
— csipkével díszített selyemfüggönyök
Színházunk barátainak megértésére számítva várjuk az adományozók jelentkezését.
Köszönettel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata
November 21-én és 22-én tartják Erdôszentgyörgyön a nemhivatásos színjátszók hagyományos ôszi találkozóját, a SZÍNPADot, melynek szervezôi a Népi Alkotások Megyei Központja, az Erdôszentgyörgyi Mûvelôdési Ház és a helybeli Bodor Péter Mûvelôdési Egyesület. Szombaton, november 21-én a román nyelvû csoportoknak tapsolhat az erdôszentgyörgyi közönség: Szásznádas, Bonyha, Kisfülpös, Marosszentgyörgy és a Szászrégeni Mûvelôdési Ház színjátszói lépnek fel.
Vasárnap, 22-én a magyar mûkedvelôké a színpad: a helybeli színjátszók mellett Beresztelke, Körtvélyfája, Marosszentgyörgy, Szászrégen és a Dicsôszentmártoni Népszínház társulatai mutatkoznak be repertoárjuk legjobbnak tartott darabjaival.
A találkozó Hargita megyei vendége a gyergyószentmiklósi szakszervezeti ház Fábián Ferenc Színjátszó Társulata lesz.
A román nyelvet nem csak tanulni, hanem megtanulni is kötelezô, fogadták el a vonatkozó törvénycikkelyt az általános lelkesedés légkörében a képviselôházi okostónik!— nevetségességében sem baj ez, csupán azt hiányolom — nehogy a törvényszegés bûnében találtassak —, hogy kinek mivel mérik majd az államnyelv tudását! — születési bizonyítvánnyal netán?
Ha az iménti rendelkezés "logikáját" kiterjesztve arra gondolok, hogy fellélegezhet az ország apraja, mert bunkódíjas honatyáink szerint így minden más tantárgyat csak tanulni kell, de elsajátítani már nem! — remélem, hogy az RMDSZ-képviselôk a vizsgákról rendelkezô cikkelynek megfelelô indítványokkal állnak elô az ismeretellenôrzés tárgyában...
Ha már az oktatásnál tartunk: fokozódó hiányérzettel tapasztalom, hogy a magyar egyetem ügyében még nem tettek közzé spontán állásfoglalást a napközik, óvodák, elemi- és középiskolák,valamint a fôiskolák és egyetemek takarítónôi! — végtére is, megalázó lenne nekik egy tiszta magyar egyetem, piszkos magyar budijában takarítani...
Igaza van az elaggott parasztpárti Diaconescunak: nem kedvez a légkör a magyar egyetem ügyének! — a sovinizmus bûze tölti be még a korábban tisztánlátóbbnak tûnô agyakat is...
Különös optika: az oktatási törvény körüli kabaré, meg egyebek okán az RMDSZ "sorozatos vereségét" ünnepli a román nyelvû sajtó... — pedig, ha belegondolnának, talán a beteges elfogultság dacára felrémlene szóban forgókban, hogy nem az RMDSZ szenved vereségeket, hanem a román demokrácia!
A másik véglet az általános zokogás államelnöktôl piti kommentátorig, hogy Romániát "még Bulgária is" lekörözte az európai integráció felé tartó úton... — a képzettársításra való szegényes képességbôl nem telik a felismerésre: ugyanaz a szellem és ugyanazok "gyôzték le" az RMDSZ-t, ami és akik Romániát a teljes romlás felé sodorják!
Az "ami és akik" elegyében lubickol lassan az egész politikai bagázs, az elnöktôl a kormányon át a parlamentig! — dilettáns buzgolkodásukat egész Európa elképedéssel figyeli...
Mi meg, a generalizált impotencia szenvedô alanyai, nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, amikor a tv-sztárokként képernyôre tülekedô politikusok képmutató okoskodásait látjuk-hallgatjuk... — van-e fogalmuk a közvélemény tûrôképességérôl?
Emil Constantinescu és Radu Vasile kórusban azzal áltatnak, hogy ha véghez viszik, amit már nem halogathatnak, akkor a jövô év második felétôl mindenkinek jobb lesz! — csakhogy mi nem a véghez vitt reformok kedvezô következményeiben kételkedünk, hanem nevezettek és társaságuk ama képességében, hogy legalább egy aprócska kis részreformot befejezzenek...
Ha valaki még nem tudná, mindenért az RMDSZ a hibás, és Erdély egysége egyébként is veszélyben forog. Röviden ennyirôl szólt a pénteki szokásos egységpárti sajtótájékoztató.
Témákra lebontva a tanügyi törvény 8 hónapja húzódó vitájáért az RMDSZ a hibás. Különösképpen az a "pimasz Asztalos Ferenc", aki nem átallotta szóvá tenni, hogy nem ért egyet a román nyelv elsajátításának a kötelezôvé tételével, ugyanis az elsajátítás nem azonos a tanítással. Szerencsére ott volt az Egységpárt.
Szó esett még az Egységpárt által csütörtökön benyújtott indítványról, amelyet 96 képviselô írt alá. A beadvány a nyugdíjak újraszámolását, lakossági alapszolgáltatások és termékek árának a korrekt megállapítását, a gyógyszerek, a villamos, valamint a hôenergia árának támogatását kérik.
A párt alelnöke a legnagyobb hévvel a Pallas Akadémia turisztikai térkép és kalauz sorozatát bírálta, sôt megígérte, jövô hétre ellenôrzi, sokszorosítja az általa kifogásolt részeket, és azokat a sajtó képviselôinek is kiosztja, hadd okuljanak.
Kérdésekre adott feleletekbôl még megtudhattuk, hogy az Egységpárt, bár tárgyal más pártokkal, sem jelvényét, sem nevét nem adja fel.
A sajtótájékoztató témáin túl nagy örömmel közölték a jelenlevôkkel, hogy várhatóan jövô héttôl átköltözhetnek új székhelyükre. Ezért kivételesen nem hibás az RMDSz, de mint tudjuk, a kivétel erôsíti a szabályt.
Az ókeresztények a római birodalom területén az üldözés elôl föld alatti katakombákban gyûltek össze. A késôbbi évszázadokban a keresztény gyülekezetek az antik templomokat használták, de azok belsô elrendezése nem felelt meg a liturgia követelményeinek. A hívek befogadására tágas, világos templomtér építése vált szükségessé, elmaradhatatlan volt a harangtorony, melynek rendeltetése a szerzetesek templomba hívó csengôinek (harangjainak) megfelelô helyet biztosítani.
A harangtorony alaprajza négyszögletes vagy kör alaprajzú volt, melyet akkor még a templomtól függetlenül vagy egy épületszárnnyal összekötve helyeztek el a templom fôbejáratának jobb oldalán. Ez az elhelyezés természetesen festôi képet adott. A középkor idején a román építészeti stílus alakította ki a toronytest egybeépítését a templommal, mikoris a tornyot az épület sarkán helyezték el. Ez a megoldás a templom épületegyüttes tömeghatását, egyensúlyát megingatta. Ennek kiküszöbölése végett késôbb két tornyot, egyet jobbra, egyet balra építettek, de ez a megoldás az egyistenség világnézetével ellentétbe került. A továbbiakban több tornyot is építettek egy-egy templomhoz, rendszerint a templom négy sarkán. Ezek általában magas tornyok voltak, alacsony sisakkal.
A X. században Franciaországban kezdtek olyan tornyokat építeni, melyek sisakjának négy sarkára, a fôpárkány falazatán, kis tornyocskákat helyeztek el. Ezt a toronysisak kialakítási formát a XV-XVI. században az erdélyi templomok — fôleg a Székelyföldön — építésénél elôszeretettel alkalmazták. A helybeliek így mondják: négyet fiadzott a templom sisakja.
A gótikus templomstílus jellemzôje a magasba való törekvés volt, mind az épületegyüttes kialakításánál, mind a toronynak ezek fölé emelésénél. A szimmetria révén a toronytestet a templom fôhomlokzatának tengelyébe állították, két torony esetében a templom fôhomlokzata vonalába. Mindenkor a keresztmetszet csökkentésével alakították ki a magas karcsú tornyot, tornyokat, melyekre csúcsos-hegyes sisakot helyeztek, a csúcsán kereszt (vagy fialé) dísszel, tovább növelve a torony összmagasságát. A gótikus templomok hatása lenyûgözô, nemcsak díszei, de méretei révén is. A gót templomstílus magasba törô díszítési nyugtalanságának a reneszánsz szellemi áramlata vetett véget.
A templomok tornyait kôbôl (téglából) rakták, s a toronysisak négy vagy nyolcszögû alaprajzú kialakítással készült. Ezt a sisakformát a barokk építészet változtatta meg, domború-homorú felületekkel tette azt finom vonalúvá.
A falusi templomok építésénél a kis létszámú gyülekezet anyagiak hiányában nem kôbôl (téglából) épített tornyot, hanem fából, és azt a templom közvetlen közelében, de attól különállóan állították fel. A haranglábak építése Erdélyben kedvelt volt, azok elkészítését a faluban élô és fával dolgozó emberek vállalták. A leleményes és ügyes kezû mesterek szép és változatos formájú haranglábakat állítottak fel, azok talpgerendáit kôtömbökre (rakásokra) helyezték s arra rakták fel a harangláb szerkezetét. A templomok tornyainak és a haranglábnak sisak alatt részén, figyelô és védelmi céllal — háborús idôkre gondolva — ôrtornácot is beiktattak, melynek 2-3 méteres magassága a torony magasságát tovább növelte. A haranglábaknál az ôrtornácot (a kilátót) csipkézett deszkamellvéddel zárták körül, a tornác feletti sisak héjazata zsindellyel készült. A földszinten kialakult fedett szín lefedését sok esetben a sisak köpenysíkjának leeresztésével (lefelé hosszabbításával) oldották meg.
Eddigi ismertetôim során megemlítem Egrestô, Nagyölyves és Marosvécs református templomainak haranglábait. Ez alkalommal az egrestôi harangláb felmérési rajzát mellékelem. A harangláb 300-400 éves. Magas gúla alakját egy nyitott mellvédes ôrtornác szakítja meg. A leeresztett zsindelyfedés sátorszerûen, ívesen nyúlik túl a harangláb koszorúgerendázata vonalán.
Az aforizma a szellem szabadságának szülötte
Dühös, mert kicsinek tartja a széket, amelyik neki jutott. Nem érti, hogy azt végtére mégiscsak a fejhez mérik...
Sokféleképpen hívhatja fel magára a figyelmet az ember, ám annak némely módja dicstelen.
Hasznosítani kell a mûveltséget, nem fitogtatni.
Suttogva feketítgetett be másokat. Most harsogva panaszolja, hogy megfúrták.
— Kár, Kár! — kiáltozza a varjú. Pedig nem is bánja.
Fontos személyiség. Önmaga számára valósággal nélkülözhetetlen.
Nem feltétlenül a leghangosabbra figyelnek leginkább.
A pletyka a jólértesült hazug.
Szamarak közt szamarat nem találsz. Máshol annál többet.
Aki egyetlen fát elültetett, az már nem élt hiába.
Rágalom mocskát ne is próbáld lemosni magadról. Csak elkened.
Az üldözônek mindig könnyebb. Neki pontosabb a célja.
Nem bolond a bolond, csak eltérô a logikája.
Tudom, nehéz lesz a halálom, de majd csak azt is átvészelem valahogy.
Megcsodáljuk a fa koronáját, mert a gyökerét nem látjuk.
Megalázni megalázóbb, mint megalázkodni.
Ôseink végakaratát teljesítjük az utódok iránti szeretettel.
Úgy legyél büszke szülôföldedre, hogy az is büszke lehessen terád.
Udvara van a Holdnak, mégsem ô az egek királya.
Karakán anyag az üveg. Nem hajlik, törik, ha bántják.
Olyan az egyén is, akár a betû. Csak társaival együtt nyer értelmet.
A remete magányánál is rosszabb emberek közt egyedül lenni.
Kutyának eb a barátja, még ha marakodnak is olykor.
A túlzott udvariasság már sértô.
A birkanyájnak is mindig megvan a maga különutasa.
Harrison Ford amerikai színészt választotta idén az élô legszexisebb férfinak a People címû amerikai magazin — jelentette be csütörtökön a lap.
"Mire ez a hirtelen ömlengés az öreg szivarokról?" — kérdezte viccelôdve a bejelentésre reagálva az 56 éves Ford, az Indiana Jones és a végzet temploma, a Csillagok háborúja, Az elnök különgépe címû és még számos más nagy sikert aratott film fôszereplôje.
"Soha nem érzem magam szexisnek" — mondta. Ô a 13., akinek a magazin odaítéli a címet. Korábbi években már megkapta az ifjabb John F. Kennedy, Sean Connery, George Clooney, Brad Pitt és Denzel Washington is.
Harrison Ford a magazin pénteken megjelenô számában elmondja: szerinte a szerepek, amelyeket alakított, nem kifejezetten szexisek. "Különcöt játszottam minden filmemben" — mondja. 15 éve él házasságban Melissa Mathison forgatókönyvíróval. "Soha nem voltam felkapott" — válaszolta arra a kérdésre, hogy szerinte mi a titka tartós sikerének. "Œgy gondolom, azért vagyok ott, ahol, mert soha nem voltam olyan divatos színész, hogy egyszercsak le kelljen váltani valaki újra" — mondta a lapnak adott interjújában.
Divatos, vagy sem, Ford balfülében fülbevalót visel. "Nem hiszem, hogy a fülbevaló önmagában szexis volna. Ha azt gondolnám, hatot hordanék" — mondta a filmszínész.
Nôsülni készül Chuck Norris amerikai akciófilmsztár a The Daily News of Los Angeles címû lap értesülései szerint.
A lap úgy tudja, Norris egy olyan hölgyet vesz el, akinek "volt képe" ahhoz, hogy egy félmeztelen fotóval mutatkozzon be a sztárnak postai úton. Az 59 éves Norris a 36 éves Gena OKellyt tervezi feleségül venni, az esküvô november utolsó hétvégéjén lesz Dallasban.
A kiadott program szerint most már minden csütörtöki napon a vidrátszegi röptérre is leszáll s onnan Bukarestbe visz a Tarom légitársaságnak az az új típusú utasszállító gépe, amelyiknek ATR 42-400 vagy ATR 42-500 a típusjelzése. A felületes szemlélô azt hiheti, hogy egy szovjet Antonov 24-essel van dolga, hiszen formailag hasonlítanak. Valójában egy francia—olasz konzorcium termékeivel állunk szemben, melyeknek elsô példányait — a sikeres repülési próbákat követôen — 1995-ben állították üzembe. A tervezôknek a gazdaságosság volt a fô céljuk és úgy tûnik, hogy jó munkát végeztek, hiszen már több mint félezer ilyen gépet vásároltak a világ minden részébôl.
A törzs felsô részéhez rögzített szárnyú, azaz magasan hordó ATR a kanadai Pratt&Whitney cég által gyártott gázturbinás motorokkal rendelkezik, amelyek viszont igen korszerû anyagokból és technológiával elôállított légcsavarokat pörgetnek (a propellereket acélból, alumíniumból, poliuretánból és grafitszálas kompozitból készítik, nikkel védôéllel. A hajtómûvek kiváló teljesítôképességére jellemzô, hogy a 18.600 kiló maximális felszállósúlyú repülôgépet bô 9 perc alatt 5000 méter fölé képesek emelni, és egy motorral is majdnem 5,5 kilométeres csúcsmagasságot tud tartani az ATR). A rövid- és középtávú utasforgalom lebonyolítására szánt gép 4500 kiló (nem liter!) hajtóanyagot tud tankolni és azzal Marosvásárhelyrôl Párizsig is eljuthatna. Optimális hatótávolságát 2500 kilométerben jelölték meg. A 600 kilométer/óra utazósebességû ATR igen alkalmas jármûve lehet az úgynevezett regionális légitársaságoknak, amelyek a közeli bel- és külföldi városok gyors elérését akarják megkönnyíteni. A repülôgép 48-50 (95 kilós) személlyel és több mint 12 köbméter csomaggal képes fölszállni. Emellett kis fedélzeti konyha meg toalett is van természetesen a gépben. Említést érdemel továbbá, hogy a bejárati és szolgálati ajtón, valamint a fôpoggyásztér ajtaján kívül két vészkijáratot is kialakítottak a konstruktôrök.
A francia Claude Lobo által formatervezett Focuson nem véletlenül fedezünk fel a Ford Kara, Pumara, Cougarra emlékeztetô rokoni vonásokat, hiszen közös a "szülôatyjuk". De amúgy egészében véve a Focus mégiscsak újdonság annak dacára, hogy — mint említettük — a genfi autószalonon még idén tavasszal "leleplezték" és annak ellenére, hogy azt az Escort-modellt, amelyet felváltani hivatott, 2000-ig gyártják tovább. Valószínûnek tartjuk, annak okán tisztelték meg Franciaországot azzal a joggal, hogy már az elmúlt hónaptól — elsôként — forgalomba hozza az új modellt, hogy az említett designer innen származik és ami ugyancsak sokat nyom a latban: az idei volt a századik párizsi autókiállítás.
Elôzô cikkünkben a kocsit szembôl mutattuk be, most oldalról, hátulról is láttatjuk. Külsô kiképzésérôl megoszlanak a vélemények, de ez már így van, az ízlések nagyon sokfélék. Azok közül, akik elôször pillantották meg a Focust, volt aki csodálatosnak, káprázatosnak, megint más meglepônek vagy megdöbbentônek találta. De olyan szélsôséges nyelvezetû szemlélô is akadt, aki bolondságnak, mi több ôrültségnek nevezte az alkotást. Mi árnyaltabban fogalmazunk és csupán két részletmegoldásra térünk ki a karosszéria ipari formaterve kapcsán. Az egyik az, hogy bár divatos az egyterû, csöppet sem szerencsés a Focus hátsó kiképzése abból a szempontból, hogy sáros, vizes úton csaknem állandóan kell mosni és törölni a hátsó ablakot a jobb ki-, illetve hátralátás érdekében. Amivel szemben dicséretes az a tervezôi gondolat, hogy a több funkciójú hátsó lámpákat fölhozza a tetô hátsó tartóoszlopaira, mert így a mögötte, s forgalom gépkocsivezetôi is azonnal észlelik a jelzôfényeket s ezáltal csökken a láncszerû ráfutás veszélye. Nem értjük viszont, mi szükség volt a harmadik féklámpa beépítésére a hátsó szélvédó fölé, ha csak nem azért, mert az is "módi" és nem akartak lemondani egy olyan kiegészítô tartozékról, amely szériaszerelvényként jelen van a konkurens márkák más hátsó kiképzésû autóin.
A kulisszatitkokból megtudtuk, hogy ezt a kocsit fordított sorrendben tervezték meg, azaz belülrôl kifelé. A nagyobb kényelemre való törekvés eredményeképpen a Focus állítólag tágasabb, mint az azonos kategóriájú többi autók. Az elöl ülôk lábaikat 47 milliméterrel, a hátsó ülésen helyet foglalók 77 milliméterrel jobban kinyújthatják és a plafon is 25 milliméterrel magasabban van. Na bumm! Ez ugyebár hétköznapi matematikai nyelvre fordítva 4,7 centimétert, 7,7 illetve 2,5 centit jelent, ami gyakorlatilag alig érzékelhetô.
Ennél értékesebb tulajdonságai az új személygépkocsinak, hogy négy (elsô és oldalsó) légzsákkal, riasztókészülékkel és motorindítás-gátlóval szerelik, a kocsiszekrényt átrozsdásodás ellen 12 évig szavatolják, a gyújtógyertyákra 60.000 kilométer garanciát adnak és a szelepek mûködését, a gyári ajánlás szerint, csak 120.000 kilométer megtétele után szükséges ellenôrizni, illetve korrigálni!
Befejezôül még csak annyit, hogy a Focusnak lesz versenyzésre és mostoha útviszonyok legyôzésére alkalmas négykerékhajtású változata is.
"Tengeri". Az én gyermekkoromban így hívták a kolozsvári piacon a kukoricát. A "málé" kifejezést már csak akkor használtuk, ha lisztté ôrölték. A "tengeri" kifejezés utalás a származására, merthogy a tengeren túlról érkezett hozzánk, Amerikából. Mindenesetre mi, erdélyiek, az életünket már nehezen tudnánk elképzelni nélküle. Nálunk a családban édesapám minden héten legalább egyszer megkövetelte a puliszkát valamilyen formában. Ezt a szokását én is megôriztem, elég gyakran fôzök puliszkát és szeretjük is, tejjel, túróval, tokánnyal, pirított hagymával stb. Meg kell említenem, hogy melyik a jó puliszkának való liszt. Egy néprajzi gyûjtôutam alkalmával Mérában, még az ötvenes évek végén, egy igen módos kalotaszegi ház padlásán szép nagy csövû kukoricát láttam, elterítve szárították. Meg is jegyeztem; na, ebbôl aztán finom puliszkának való liszt lesz. A gazda ekkor felvilágosított, hogy nem a nagy lófogú kukoricából lesz a jó puliszka, hanem az apróbb csövû, aranysárga muskotály kukoricából, amit erre a célra külön is vetnek, és külön ôrölnek. Nem az úgynevezett "extra" a legjobb, hanem az a liszt, amit vízimalmon ôröltek, szitálás után pedig maradjon benne valamennyi korpa. Általában kétféle puliszkát különböztetünk meg. Városon inkább az eresztett puliszkát készítik, tejjel, túrós puliszkához vagy tehéntúrós-tejfölösen. A másik fajta a kiborítós, havasi puliszka. Ezt inkább tokány mellé vagy paprikáshoz készítjük. Én nagyon szeretem a csülkös tárkonyos fuszulykaleveshez is, vöröshagymával. Nem kétlem, hogy minden erdélyi háziasszony legalább olyan jól tudja, mint én, hogyan fôzik a puliszkát, de én az újszülöttekre is gondolok. A puliszkafôzéshez a jó liszten kívül szükséges egy jó puliszkafôzô üst öntöttvasból vagy alumíniumból és egy keverôfa.
Eresztett puliszka
Személyenként fél liter vizet tegyünk fôni sóval. Ha a víz jól buzog, egy hosszúkás habverôvel kevergetve eresszük a lisztet a vízbe, ha már sûrûsödik, átválthatunk fakanálra. Lassan és jól fôzzük meg. (min. 20 perc.)
Túrós puliszka
Hozzávalók: (négy személyre) elkészített puliszka, 30 deka juhtúró, füstölt szalonna, 15-20 deka zsír, vaj vagy margarin, ízlés szerint. Nem túl híg és nem túl kemény puliszkát fôzünk. Egy tûzálló tálat kizsírozunk és az aljára egy réteg puliszkát rakunk. Jól beszórjuk juhtúróval és teszünk rá egy kanál zsiradékot. Ezt addig ismétlejük, ameddig az edény megtelik. A füstölt szalonnát apró kockákra vágva egy palacsintasütôben kipirítjuk és a tetejére öntjük. Elômelegített sütôbe tesszük 20-30 percig, hogy jól átsüljön. Savanyított fejeskáposzta-cikával, vagy kovászos uborkával kínáljuk, egy kis tejfölt is lehet tenni rá, tálaláskor.
Havasi vagy kiborítós puliszka
Hozzávalók: személyenként egy összmarok puliszkaliszt, víz, só.
Elkészítés: az üstbe feltesszük fôni a vizet és megsózzuk. Ha forr, az egész lisztet egyszerre a közepébe öntjük. A puliszkakeverôvel egy lyukat fúrunk a lisztbe, amíg a közepén megjelenik a fôvô víz. Lassan fôzzük, legalább 30-40 percet. Az üstöt levesszük a tûzrôl, a levét egy füles edénybe öntjük. A keverôvel elkezdjük keverni az átgôzölôdött lisztet. A levét keverés közben visszaöntögetjük. Mikor jól összeáll a puliszkánk, valakit megkérünk, hogy egy törlôvel fogja meg az edényt, és a keverôvel jól keverjük meg. Majd egy kerek nyeles lapitóval fedjük le és tegyük vissza a tûzre. Gôz keletkezik a puliszka és az üst között, majd egy mozdulattal edényestôl felfordítjuk és a puliszta a lapitóra kerül. Fehér cérnával vágjuk alulról fölfelé keresztül-kasul. Máris tálalhatjuk a tokány mellé a tányérokba. Erre aztán jöhet a sör vagy a bor.
Csekme István anekdotagyûjteményének a címe szándékosan vállalja a rokonságot az olvasókönyvvel, melybôl klasszikusan, hagyományosan az olvasás alapjait sajátítjuk el annak rendje és módja szerint. Vannak eszerint a derûs életszemléletnek is alapszabályai, alapismeretei?
A világ, amelyet a Nevetôkönyv felidéz, korántsem csak a nevetésre adott alkalmat, és mégis szívszorongató nosztalgiával tölti el az olvasóutódot. Adottak a történelmi tények, e térség tótágast állt, felfordult és talpraállt néhányszor e században is, és voltak közösségek, nemzedékek, emberek, akik minden felfordulás ellenére ugyanazzal az alapossággal, rendszeretettel és ügybuzgalommal folytatták életüket, s akik továbbra is mindennek megadták a módját, különbséget téve a "külcsín" és a "belbecs" között — s akik képtelennek tûnô komolyságuk mellett nevetségesnek is látták a dolgokat, s ha kellett, magukat is. A Nevetôkönyv világát a "nemcsak... hanem... is" kitekintô bôsége, gazdagsága jellemzi. Pedig, mint mondottuk, adottak a történelmi tények.
A Nevetôkönyv világába, mint kisiskolásnak a maga olvasókönyvébe, saját bejárata van az olvasónak: szülôk, hagyományok okán-jogán. De közben rájön az utódolvasó, amit régtôl fogva tudni vél, hogy sem a "nemcsak... hanem... is" alapos teljességéhez, sem a nevetéshez ennyi nem elég: még ôrá is szükség van.
Mûfajilag nehezen besorolható kötet, ilyet nem is tart külön számon az irodalomtudomány, de íme, van nevetôkönyv, s a humorkedvelôk számára ugyanvalóst ígéretes kiadvány. Ezt a bemutatója iránt tanúsított nagy érdeklôdés is bizonyította november 3-án este a marosvásárhelyi Bernády Házban. A kitüntetô figyelem a szerzô személyének, a város díszpolgárának, Csekme Istvánnak is szólt, aki nem csak gazdag tanári ténykedésével, de a vásárhelyi református temetôt ismertetô s a református kollégium diákéletét felvillantó eddigi könyveivel is gyarapította hívei táborát. Most közzé tett csattanás, vidám történetei, anekdotái, adomái, szívderítô írásai, keserédes visszaemlékezései biztosan még több olvasó figyelmét felkeltik majd. Az est közönsége mindenképpen jókat derült, felszabadultan szórakozott a Kilyén Ilka és Kárp György színmûvészek által élvezetesen elôadott "eseteken".
Százkét ilyen megtörtént, némiképp kiszínezett, humorra hegyezett sztori van a kötetben, Csekme István unokája, a shakespeare-i életmûvel kutatói megszállottsággal foglalkozó Kiss Zsuzsánna rendezte a több évtizede gyûlô anyagot a Lyra nyomda sajtója alá. Négy fejezet tárja az olvasók elé a népélet, a tanári és egyházi mindennapok mulatságos helyzeteit, jellemképeit. Gernyeszegi gyermekkori epizódok, nyárádmenti furfangok, az egykori tréfás kedvû osztálytárs, a lukailencfalvi lelkipásztor, Farkas Károly ízes "meséi", a diákfolklór gyöngyszemei, nagyenyedi, marosvásárhelyi megesett dolgok, szájról- szájra terjedô nevetnivalók kerültek a könyvbe, és olyan karcolatok, amelyek nem elsôsorban mosolyra termettek, helytörténeti töltetükkel tartanak számot a megörökítésre.
Ha elôzményeket keresnénk, valahol a XVIII: században kellene szétnéznünk, akkor vált önálló irodalmi mûfajjá mifelénk az anekdota. Elsôsorban Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusa juthat eszünkbe a maga moralizáló, oktatói, kacagtató történeteivel, már csak azért is, mert az enyedi Bethlen Kollégium a Nevetôkönyvben is meghatározó módon jelen van. A szóbeliség közvetlenségével továbbadott visszaemlékezések gyakran olyan információkat is hordoznak, amelyek mára már kiestek a köztudatból, ekképpen a köznapi történelem mozaikkockáinak is tekinthetôk, s pár évtized múlva még inkább azzá lesznek. Így azt is el lehet képzelni, hogy a szerzô által megélt múlt felidézése folytatható. Csekme István elôrehaladott korára gondolva, ebben túlzottan nem reménykedik, de jelezte, volna még közölnivalója. Hátha lesz ereje, kedve, energiája ezeket is papírra vetni.
Radu Gabrea producer, filmrendezô, a Román Nemzeti Filmintézet elnöke, zsûritag
— Elsô találkozása a fesztivállal milyen benyomásokat tett önre?
— Nagyon jókat. Friss, fiatalos fesztivál, amelyet segíteni kell, örülök, hogy itt lehetek. Az, hogy néhány esztendeje már hagyományossá vált Marosvásárhelyen, bizonyítja az életképességét, és azt is, hogy távlatai vannak, sikeresen továbbfejleszthetô.
— A rövidfilm jelenléte milyennek bizonyul?
— Eléggé bonyolult a rövidfilm sorsa. El kell érnünk, hogy valamiképpen eljusson a nézôközönséghez. Jelenleg kimarad a mozimûsorból, a nézôk se szoktak hozzá.
— A fesztiválközönség érdeklôdést mutatott iránta.
— Én a széles közönségrôl, a mozilátogatókról beszélek, azokról, akik a játékfilmek "fogyasztói".
— Ön filmalkotóként is jelen volt a fesztiválon. Jelenleg készül-e újabb játékfilmje, vannak-e tervei?
— Mostanában inkább szervezek, igazgatok, úgy egy évig nem forgatok új produkciót. Terveim viszont vannak, persze, nem árulom el ôket, de mihelyt visszatérek a filmgyártásba, azonnal lesz min dolgoznom.
— És általában a román filmnek milyenek a kilátásai?
— Remélem, hogy a nemrég életbe lépett új törvény, amely alapján legkevesebb hat román filmet lehetett finanszírozni, elôsegíti a filmgyártásunk fellendülését s eljuthatnak az évi 12-14 produkcióig, ami több mint elégséges egy Románia nagyságú országban.
— Mindenki arra panaszkodik, hogy nincs pénz.
— Nekünk van pénzünk. A Nemzeti Filmalap létrejött és mint mondtam, az összegnek évente elégnek kell lennie tíz-tizennégy film számára. Itt ma tárgyaltunk a koprodukciókról. A törvény ezt is lehetôvé teszi. Legbeszédesebb példa rá a Tompa Gábor filmje, amely elsôként hasznosítja az új rendelkezést. A Magyarországon élô Csíki László írása alapján forgatták Romániában, a filmezés már be is fejezôdött. A pénzkeretet hozzá az új törvényes rendelkezések biztosították. A koproducer magyar, a színészek egy része is, ugyanakkor játszik Victor Rebengiuc, Maia Morgenstern és több más román színész.
— Ami a fesztivált illeti, önök tudják-e tetemesebben segíteni?
— Sajnos, eddig a fesztiválszervezôk nem igényelték a mi támogatásunkat. Ilyesmire is van pénzalapunk. Ha tudtuk volna, hogy anyagi segítségre van szükségük, adtunk volna. Ha kérnek, a továbbiakban biztos számíthatnak ránk.
Durst György producer, a Duna Mûhely vezetôje, a Mediawave Alapítvány elnöke
— Lát-e esélyt arra, hogy valamikor kinövi magát a romániai magyar filmgyártás?
— A fesztiválon biztató az, hogy évrôl évre egyre jobb, jövôre talán még színvonalasabb lesz. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy itt önálló filmgyártás születhet. Ezt az ittenieknek kell megteremteni, kijárni. Magyarországról én úgy látom, hogy szükség van rá. A nemzetiségi filmgyártás visszahathat az egész romániai filmgyártásra. Néha a Duna Televízió is próbál segíteni az itteni kollégáknak, nekem ez is az egyik dolgom a Duna Mûhely keretében. És talán feltûnnek azok a csoportok, amelyek ki tudják harcolni maguknak, hogy legyen saját filmgyártás. De olyan illúziókat nem szabad kelteni senkiben, hogy az anyaországból megoldják azt a helyzetet, ami másnak a feladata. Egy keveset tudunk anyagilag segíteni, de nincs milliárdos nagybácsi, aki az itteniek helyett cselekedne.
— De olyan ígéretes filmes tehetségek, egyéniségek vannak-e, akikre ilyen téren lehetne alapozni?
— Szerintem vannak. Az idén én többször jártam Erdélyben különbözô városokban, emberekkel találkoztam, akikben bízom ilyen tekintetben. A Duna TV eddigi öt éve is erôsítette ezeket a tapasztalataimat.
— Milyen jelentôs újdonság volt ezen a fesztiválon?
— Talán az Eurimages ismertetésrôl beszélhetnék. Idei fôvédnökünk, Kézdi Kovács Zsolt, a Magyar Filmunió elnöke egyben az Eurimages alelnöke, egyik zsûritagunk pedig Radu Gabrea, a Román Filmintézet elnöke. Érthetô, hogy a fesztiválon éltünk a bemutatás, illetve az eszmecsere lehetôségével. Románia képviselôi az idéntôl léptek be az Eurimages-ba, amely az Európa Tanács mellett mûködô protokollum, a filmesek számára hozták létre. A mostani megbeszélésen a román—magyar koprodukciók kerültek szóba. Ez szerintünk nagyon fontos lépés volt a fesztivál életében.
— Miképpen profitálhat belôle a fesztivál?
— Lehet, hogy nem rögtön és nem közvetlenül, de például most tudtam meg Radu Gabreatól, hogy a Román Filmintézethez is fordulhatunk ezután támogatásért, nem csak díjért, mint eddig. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy amikor a fesztivál létrejött, az volt a fô célja, hogy megkönnyítse a fiatal romániai filmesek részvételét nemzetközi versenyeken. Ez, hogy támogatást kaphatnak a filmjeikhez, újabb esély számukra, a kettôs koprodukciók Kézdi Kovács Zsolt és Gabrea úr szerint hatalmas lehetôségeket rejtenek ilyen vonatkozásban is.
— Új kezdeményezés az is, hogy a romániai magyar filmesek egy csoportja külön is bemutatkozhatott.
— Igen, az eddigi fesztiválokon eléggé kevés romániai magyar fiatal filmes jelentkezett. Most felsorakoztattuk a Budapesti Filmmûvészeti Akadémia Bolyai osztályának tagjait. Ôk mind Romániában dolgozó fiatal vagy kevésbé fiatal filmesek. Különbözô hazai tévés társaságok alkalmazottai, és most végeztek Budapesten, reméljük, hogy jövôre a fesztivál versenyprogramjában is érezhetôbb lesz a jelenlétük.
— A fesztivál egyik értelmi szerzôje, elindítója elégedett-e az idei rendezvénysorozattal?
— Úgy érzem, hogy ez a hatodik fesztivál a beteljesülése mindazoknak az álmoknak, amelyekért létrejött az Alternative. Amikor elindítottuk, ez volt az egyik cél: integrálni a romániai magyar filmkészítést a filmgyártásba. Elsôsorban a magyarba, majd az egyetemes filmgyártásba. Akkor elkövettük azt a hibát, hogy ebbôl Bukarestet szinte teljesen kihagytuk. Úgy gondoltuk, hogy jön a magyar technika, mi adjuk a színészeket, íróink vannak s ennyi elég a filmiparhoz. Évekig pangott ez a dolog. S most Bukarest részérôl is éreztünk egy nagy nyitást és mi is szorgalmaztuk ezt, aminek köszönhetôen a koprodukciók további felfutás elôtt állnak. Példa erre Kántor László filmje, az Álombánya, amelyet magyar pénzbôl román színészekkel is Romániában forgatott le. Ezt a keretet intézményesíteni szeretnénk, na nem mi, vásárhelyiek, minket ez meghalad, de mi is közelíthetjük egymáshoz a két filmes tábort. A listáim szerint legakább harminc román filmrendezô van jelen a fesztiválon és ugyanannyi magyar, beleértve a fiatalokat, fôiskolásokat, amatôr filmeseket is. Óriási az érdeklôdés egymás iránt. Együtt több sikerrel kezdhetünk valamit.
— Emellett mi jobb a mostani fesztiválon a korábbiaknál?
— Elsôsorban a szervezés. A filmvetítés minôsége közeledik egy európai standardhoz. Az eddigi elementáris technikai bakikat sikerült valamennyire kiküszöbölni. Nagy elôrelépés a képzômûvészeti világ erôteljes megjelenése a fesztiválon, a videoinstallációkkal. És a beküldött filmek minôsége is javult.
— Jó volt az elôzsûrizés? Kell-e ez egyáltalán?
— Feltétlenül kell. Benne voltam az elôzsûriben s egy nap után úgy döntöttünk, ha valahol, valamikor hatalomra kerülünk egy országban, bevezetjük a kötelezô kameraviselési engedélyt, illetve annak bevonási jogát, hogy avatatlanok ne nyúlhassanak videokamerához. Mert könnyûnek tûnhet a rövid mûfaj, meg az, hogy alternatív, a másság fesztiválja, de a legtöbb dilettánst is ez dobhatja föl. A közönség érdekében a nem arra valókat mindenképpen ki kell szûrni.
— Mit kell vajon a következô fesztiválon másképpen csinálni?
— A pénz elôteremtésének a módját kellene jobban kitalálni. Taub János mondta valamikor szellemesen, hogy a pénznek nincsen alternatívája. Ez a fesztiválunkra is érvényes. Ez egy szegény fesztivál. Igyekszünk a nyomorúságot cifrává tenni, de ide sokkal több pénz kellene, legyen saját technikai berendezésünk, nagyobb publicitásra is szükség lenne. Emelni kellene a fôdíj árát, jelenleg 1000 márka. Ez már itt se olyan nagy pénz, hát akkor mit szóljon hozzá például egy német pályázó! Nem vonzó emiatt a rendezvény. Ilyen fesztivál a világon rengeteg van, az igaz, hogy a régióban Debrecentôl Szentpétervárig az egyetlen, de vonzóbbá kell tenni. Az internetes cím, az elektronikus posta már megvan, bekapcsolódtunk a fesztiválok vérkeringésébe, sok alkotómûhellyel kapcsolatban vagyunk, de ha több pénz lenne és azt mondhatnánk, hogy a díj 10000 márka, akkor futva hoznák a filmeket, és 800-bôl válogathatnánk, nem 200- ból.
Bérlôk kontra Valeriu Stoica
A Valeriu Stoica igazságügyminiszter kezdeményezte törvények az elállamosított épületek visszaszolgáltatásáról és a bérlôk védelmérôl nyilvánvaló pártfogolását jelentik egy üzérkedô kisebbségnek a többség rovására, nyilatkozta sajtóértekezleten a bérlôk szövetségének elnöke, Eugen Plesa. A Stoica-féle törvények elsôsorban a lakásokat célozzák, ezzel is bizonyítva, hogy az általános érdek eltörpül az újgazdagok érdekei mellett. A szövetség statisztikáiból kitûnik, hogy a visszaszolgáltatott lakások több mint 64 százalékát a tulajdonosok azonnal eladták. A házak visszaadása tehát nem a jóvátételt szolgálja, hanem a mielôbbi profitszerzést. Továbbá kijelentette: Stoica ügyvéd törvényalkotásai palástolni kívánják a hatályos törvények semmibe vételével kimondott bírósági döntéseket. Ha sikerül a parlamentet behúzni és elfogadtatni az említett projekteket, beszélhetünk az illegalitások törvényesítésérôl e téren, fogalmazott Plesa.
90 milliárd lej a nyugdíjasoknak
Emil Constantinescu jóváhagyta 90 milliárd lej kiutalását a nyugdíjak folyósítására. A kormány ülését követô sajtónyilatkozatban az elnök közölte, hogy jóváhagyta a fenti összeg átutalását az állami költségvetésbôl a társadalombiztosítási költségvetésbe, hogy folyósítani lehessen a nyugdíjasok járandóságait. Hangsúlyozta továbbá, hogy kiemelten kell kezelni a szociális problémákat, tekintettel az elkövetkezô kemény reformkezdeményezésekre.
Nacionalizmus a mass-médiában
Az Academia Catavencu sajtófigyelô ügynökség, a King Baudouin, a Nyitott Társadalomért és az Európai Kultúra alapítványok kezdeményezésére, a Project on Ethnic Relations támogatásával, november 6-8. között tanácskozást tart Kolozsváron, a Topaz Szállóban. A szeminárium témája: nacionalista üzenet a mass- médiában. Az ülésszak a Közép és kelet- európai etnikumközi kapcsolatok javításáért elnevezésû program részét képezi, és megerôsíteni kívánja az újságírók szakmai felelôsségérzetét a kisebbségi kérdések felvezetésében, és a nacionalista üzenetek kritikai elemzésére nevelni az olvasókat.
Tízéves a Magyar—Román Baráti Társaság
A pécsi székhelyû Magyar—Román Baráti Társaság jubileumi közgyûléssel, emlékkiállítással és az alapítók tevékenységét elismerô plakettek átadásával ünnepelte csütörtökön fennállásának tizedik évfordulóját. A két nép barátságát szolgáló tevékenységet elismerô "Barátságért - Pentru Prietenie" emlékéremmel a negyvenkilenc alapító tag mellett Göncz Árpádot is kitüntette a társaság elnöksége. Iglói Zoltán elnök kijelentette: az 1988-ban negyven pécsi értelmiségi kezdeményezésére létrehozott társaságnak Magyarország és Románia húsz nagyobb városa mellett számos kisebb településen több mint ezer tagja van már.
Hármas ikrek Zalaegerszegen
Egészséges hármas ikrek születtek csütörtök délután Zalaegerszegen: a két fiú és egy kislány közül Anett 2100, Gergely 2050, Kristóf 1940 grammal született. A 26 éves édesanyának, Kovács Jánosnénak ez volt az elsô terhessége. Az ikrek mesterséges megtermékenyítéssel fogantak a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáján. Az édesanya varrónô, az édesapa szobafestô-mázoló, s egy Zalaegerszeg melletti faluban, Hahóton élnek. Az ikrek kisebb légzési nehézségektôl eltekintve jól vannak.
Jelcin nem indulhat az elnökválasztáson
Az orosz államfô nem jelöltetheti újra magát, s így nem indulhat a 2000-ben esedékes elnökválasztásokon, mivel jelenleg második elnöki mandátumát tölti, döntött az orosz alkotmánybíróság, amely az Állami Duma beadványa nyomán vizsgálta meg a kérdést, s csütörtökön hozta nyilvánosságra a döntését. A kérdés azért kavart vitát, mert Jelcin már orosz elnök volt, amikor 1993- ban életbe lépett az alkotmány, amelynek értelmében egy és ugyanazon személy csak két államfôi idôszakra választható meg. Az államfô közvetlen környezete lehetségesnek ítélte az újrajelölést, arra hivatkozva, hogy a "csonka idôszak" nem vehetô tekintetbe, mivel az alaptörvénynek nincs visszamenôleges hatálya.
Törvény a rabolt javak visszaadásáról
Az osztrák parlament csütörtökön megszavazta az úgynevezett rabolt javakról szóló törvényt. Ennek értelmében a tulajdonosok, illetve leszármazottaik visszakapják mindazokat a jelenleg osztrák közgyûjteményekben található mûkincseket, amelyeket zsidó tulajdonosaiktól a náci idôszakban koboztak el, illetve amelyekrôl a II. világháború után a tulajdonosoknak állami nyomásra le kellett mondaniuk, ha ki akarták vinni az országból a birtokukban levô mûkincsek egy részét.
Palesztina nemzetközi telefonkódsot kapott
A Nemzetközi Távközlési Unió /UIT/ önálló távhívási kódot adott Palesztinának, jelentette be csütörtökön a palesztin távközlési miniszter. Az UIT szerdai ülésén Minneapolisban nagy többséggel meghozott döntés nyomán ezentúl a palesztin autonóm területek nemzetközi távhívásához a 970 kód használandó. Eddig Izrael kódjával, 972-vel lehetett az itt mûködô telefonállomásokat hívni.
Holland kormánysegély a megyének
Tegnap délelôtt Burkhárdt Árpád alprefektus kabinetjében került sor a holland kormányküldöttek, valamint megyénkbeli, a nyári árvizek által sújtott helyiségek polgármestereinek találkozójára, ahol a 700.000 guldent kitevô holland kormánysegély rendeltetésérôl döntöttek. A pénzbôl szegénykonyhát építenek és szerelnek föl Dicsôszentmártonban, Radnóton egy víztartályt létesítenek, és 100 millió lejt juttatnak az ákosfalvi községhez tartozó Göcsre a megyei útügyi igazgatóságon keresztül. A segély egyharmadát a radnóti, Dózsa György községi, ákosfalvi és mikefalvi gazdáknak szánták vetômagok beszerzésére. E polgármesteri hivataloknak november 30-ig kell jelezniük igényeiket a kormányhivatalban.
Újabb határidô Dicsôben
Már említettük, hogy a nagy adósságok miatt a dicsôszentmártoni közüzem felfüggesztheti a vízszolgáltatást az eladósodott fogyasztóknak. Tegnap Ani Vasile igazgatótól tudtuk meg, hogy a villamos- és gázmûvekkel folytatott újabb tárgyalások eredményeképpen a jövô hét elejéig kaptak haladékot a fogyasztók. Az igazgató szerint a többrendbéli felszólítások ellenére sem vált gördülékenyebbé a lakótársulások tartozásainak törlesztése. Eddig 26 lakrészt iktattak ki a vízhálózatból. A legutóbbi adatok szerint a közüzem 950 millió lejjel tartozik az energiaszállítóknak, a fogyasztók összadóssága pedig 1,1 milliárd lej, amibôl 630 millió többhavi adósság, a fennmaradó összeg pedig az októberi szolgáltatások ellenértéke.
Tiltakozásra készülnek a gépkocsivezetôk
A gépkocsivezetôk szakszervezete tiltakozó felvonulásra készül november 12-én, csütörtökön 14 órától. Az országos méretû tiltakozó akcióval a Frãtia RSZSZOSZ-hez tartozó gépkocsivezetô- szakszervezet a legutóbbi forgalmiszabály-módosítások és megemelt tételû kihágási bírságok ellen emeli föl szavát, amelyeket egy kormányhatározatban hagytak jóvá. Abodi Gheorghe, a Frãtia szakszervezeti szövetség megyei végrehajtó elnöke tegnap mondotta el lapunknak, hogy a szakszervezet álláspontja szerint a forgalmi kihágásokért kilátásba helyezett büntetések túl magasak, másrészt a közlekedés helyzetét a már régóta a parlament napirendjére váró közlekedési törvénnyel kellene rendezni, amelynek a már több mint 30 éve érvényben lévô és azóta csak módosításokon átesett közlekedési jogszabályt kellene felváltania.
Megismétlik a Wass Albert -estet
A nagy érdeklôdésre való tekintettel a marosvásárhelyi Mentor Kiadó megismétli a Wass Albert irodalmi estet. A rendezvényt a lapunkban tegnap közöltektôl eltérôen ma délután öt órától tartják a marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében. Fellép Illyés Kinga, Ferenczy István és Viola Gábor.
Rádiós születésnap
Ma ünnepli harmadik "születésnapját" a Contact Rádió marosvásárhelyi szerkesztôsége. Az évforduló tiszteletére gálaestet szerveznek a marosvásárhelyi Sportcsarnokban ma este 6 órától. A megváltott belépôkbôl összegyûlt összeget a marosvásárhelyi rohammentôszolgálatnak (SMURD) juttatják.
Lemezbemutató
A Contact Rádió szervezésében ma délben 12 órától a Talisman együttes a fôtéri ifjúsági Romarta áruházbeli Bravo Music standnál mutatja be legújabb nagylemezét a közönségnek. A zenekar föllép a rádióadó létesítése harmadik évfordulójának tiszteletére szervezett ma esti sportcsarnokbéli elôadáson.
A nagykendi mûvelôdési ház
javítására fordítja a balavásári községi tanács azt a negyvenmillió lejt, amit csütörtökön az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla adott át a községnek az RMDSZ és a Duna Televízió közös marosvásárhelyi gálaestjén az árvízkárosultak megsegítésére befolyt összegbôl.
Túra és élménybeszámoló
A hétvégén az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztályának vendége lesz Szabó Árpád, a zilahi EKE osztály elnöke. Holnap együtt túráznak a Görgényi-havasok Zászpás csúcsára (indulás a 7.30-as vonattal). Hétfôn este fél nyolctól, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében a marosszéki osztály heti gyûlésén a vendég diavetítéses élménybeszámolót tart a Meszes hegység vízeséseirôl és az idén nyári Tátrai alpintáborról.
Elôdöntôk Marosvásárhelyen
Az Elektromaros marosvásárhelyi tekecsarnokában ma és holnap reggel 9 órai kezdettel szervezik meg az országos ifi tekebajnokság északi csoportjának elôdöntôjét, mind a fiúk, mind a lányok mezônyében.
Anyján követett el erôszakot
A megyei rendôrfelügyelôség közlése szerint szerdáról csütörtökre virradó éjszaka a 22 éves marosvásárhelyi B. T., éjszaka három óra tájban ittas állapotban hazatérvén, elôször bántalmazta édesanyját, majd mozgásképtelenné tette, és nemi erôszakot követett el rajta. A sértett, 41 éves G. E. feljelentése nyomán az elkövetô ellen elôzetes letartóztatásban folyik az eljárás.
Copyright © Népújság - 1998