Ma 9 órakor a megyeháza protokolltermében Burkhárdt Árpád alprefektus fogadja Keneaikin Valerijt, az Orosz Föderáció bukaresti nagykövetét, aki feleségével, Nagyezsdával, és fiával, Antonnal, valamint Pjotr Ambrosz titkárral egynapos magánlátogatást tesz Marosvásárhelyen. A nagykövet a fogadás után meglátogatja a város nevezetességeit, majd felkeresi a Mobex Rt.-t.

Két véglet között szerepeltek azok a pedagógusok, akik megyénk középfokú tanintézményeinek igazgatói tisztségét pályázták meg a tegnap véget ért versenyvizsgán — nyilatkozta Dónáth Árpád helyettes fôtanfelügyelô, a vizsgáztató bizottság elnöke. A jó hírû középiskolák vezetôjelöltjei magas pontszámot értek el, és természetesen nemcsak ôk, hanem vidéki kollégáik közül is sokan jó eredménnyel vizsgáztak. Vannak azonban olyan középiskolák is, ahol a két jelölt közül egyik sem tudta megszerezni az átmenô jegyet, így a tisztséget hosszabb távra majd egy következô megmérettetés alapján töltik be. Kérdésünkre, hogy a leendô igazgatók mennyire nyitottak az oktatásügyi reform irányában, a helyettes fôtanfelügyelô elmondta, hogy néhányan a vizsgázók közül már bizonyítottak is, s így maradtak a korábban betöltött tisztségükben.

A szerdán kifüggesztett eredmény alapján új igazgatója lesz a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskolának Bálint István biológia szakos tanár személyében, aki a legjobbak között végzett. Egyébként a Bolyaiból egyedül ô jelentkezett vizsgára. Az Unirea líceumban marad Somesan Stefan, a mûvészetiben Frâncean Floarea, a Sincaiban Curticãpean Petru, az Electromaros líceumban Kalman Francisc, az erdôszentgyörgyiben Magyarosi Erzsébet. A Traian Vuia iskolaközpont igazgatója Moldovan Vasile, az építkezési és szerelési iskolaközponté Tibrea Adriana, a gazdasági iskoláé Cãlugãru Silvia, a kémiai iskolaközponté Crãciun Ilie, a faipari szakközépiskoláé Dan Ioan, a régeni Petru Maior iskoláé Crisan Ioan, a segesvári Mircea Eliade líceumé pedig Tomulet Marius. A tegnap befejezôdött vizsgán nem töltötték be a marosvásárhelyi Papiu, az Avram Iancu, a mezôgazdasági szakközépiskola valamint a dicsôszentmártoni elméleti líceum, a dédai és a marosludasi iskolaközpontok igazgatói tisztségét.

A háromnapos rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóját ma délelôtt 10 órakor tartják a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában. Majd 11 órától elkezdôdik a vásáron és kiállításon részt vevô kiadók és könyvkereskedések bemutatkozó megnyilvánulásainak hosszú sora. A fôszervezô, a Romániai Magyar Könyves Céh által közölt mûsor elsô napi eseményeit tegnapi lapszámunkban már megjelentettük.

Ez még mindig nem hasonlítható ahhoz, amit az immár többéves tanácsi határozattal megerôsített piacrendezési tervtôl várunk. Toldozás, foltozás. Ez is valami.

Felvételünk a Dacia piacon készült, ahol egy szeméttároló és egy zöldségmosó kiképzésén dolgoznak, s a három hete elkezdett munkával a piac víz- és lefolyóhálózatának a kiépítését is meg akarják oldani. Ezenkívül a Kárpátok sétány szomszédságában levô ócskapiacon 11 fülkés mellékhelyiséget építenek. Még az idei költségvetésbe belefér a Hadsereg téri piac kerítésének a megjavítása, a piactér lekövezése, valamint több szemétkuka kihelyezése. Ezzel szemben leálltak a munkálatok az Unirea negyedbeli piacon. Egyelôre sikerült fedelet húzni az asztalok fölé, de még kérdéses, hogy megépül-e az ide tartozó üzletház is. Távlati terv egy önálló hôközpont létesítése a Cuza Vodã utcai nagypiacon. Az említett munkálatokat a piacok igazgatósága saját bevételébôl finanszírozza — tudtuk meg Sipos Gheorghetól, a piacadminisztráció építôtechnikusától.

Péntek délben 1 órakor a nemzetközi könyvvásár eseményeként a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában Sütô András dedikálja Hargitai vadászkalandok címû nagysikerû kötetét. A könyv, amely igaz meséket, csodás történeteket tartalmaz, hamar kifogyott a könyvesboltokból, kiadója, a csíkszeredai Pallas-Akadémia nemrég jelentette meg második kiadását. Az olvasmányos, tetszetôs kiállítású kiadvány, amely a magyar gyermekirodalmat egyedül képviselte a rendezvényen, a napokban Kolozsváron elnyerte a 8. Országos Könyvszalon gyermekkönyv-díját.

november 6., péntek

12 óra: A bukaresti tankönyvkiadó — Editura Didacticã si Pedagogicã — ismerteti új kiadványait — elôcsarnok

13 óra: A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó bemutatja Sütô András: Hargitai vadászkalandok címû kötetét, a szerzô dedikál — elôcsarnok

15.30 óra: A kolozsvári Tinivár Kiadó könyvbemutatói — Protokollterem

T.S. Eliot: The waste land — A kopár föld — kétnyelvû kötet, bemutatja Mészáros József és dr. Bartha Zoltán;

Tolna Éva: Hol árulnak szeretetet — gyermekversek, a szerzô bemutatja és dedikálja kötetét

Gherasim Emil: Zönge bönge — gyermekversek

16 óra: A bukaresti Educational Centre — Oxford University Press kiadványai — elôcsarnok

16 óra: A Kriterion Kiadó történelmi témájú könyveit Sebestyén Mihály történész, a Kincses Könyvtár sorozat szépirodalmi köteteit Kovács András Ferenc mutatja be — Kisterem

16.30 óra: A budapesti Édesvíz Kiadó könyvei — elôcsarnok

17 óra: Bemutatkozik a bukaresti RAO Könyvkiadó — elôcsarnok

17 óra: A kolozsvári CE Koinónia Kiadó bemutatja a Puritán tanítók sorozatának elsô kötetét: Joseph Alleine: Üdvösségre vezérlô kalauz — ismerteti Visky András — Kisterem

17 óra: A csíkszeredai Pallas—Akadémia Kiadó gondozásában megjelent Kovács András Ferenc és Tompa Gábor: Depressio Transsylvaniae címû kötetet bemutatja Egyed Péter és Kozma Mária — Protokollterem

18 óra: A marosvásárhelyi Impress Kiadó bemutatja Bölöni Domokos: Dégi Gyurka pontozója címû kötetét — Protokollterem

18 óra: A kolozsvári Komp-Press Kiadó Láng Gusztáv: Kivándorló irodalom címû kötetét bemutatja Kántor Lajos, a szerzô dedikál — Kisterem.

Cumpãna — 4, a Korunk folyóirat román nyelvû antológiájának bemutatója — Kisterem

Anyanyelvünk

A színházi évadnyitó elsô heteiben sajtótudósítók, rádió- és tévériporterek különös kíváncsisággal ostromolják színházaink irányítóit. Ismerkedni szeretnének az intézmény mûsorrendjével, hogy idejében tájékoztassák a nézôközönséget, mire számíthatnak az új színházi évadban. Az említett idôszakban egyik rádióriporter ilyen kérdéssel fordult egyik színházunk igazgatójához, amikor megtudta, milyen lesz a színház mûsorajánlata: "Rendezôileg hogyan van lefedezve ez a repertoár?" Nem tudom, mit értettek meg ebbôl a kérdésbôl a színház berkeiben járatlanabb nézôk. Meg vagyok gyôzôdve, hogy nem sokat.

A repertoár szó bizonyára mondott valamit. Ezen a sorra kerülô elôadások összességét értjük. De milyen a lefedezett repertoár? Itt csôdöt mond mindenféle okoskodásunk. A lefedezett szó tôalakja a fed, mely azt jelenti, hogy "takar, borít". Továbbképzett alakja, a fedez, több jelentésben él. Jelenti azt, hogy bûnt, szégyent "leplez, titkol". A katonai nyelvben a fedez valamilyen veszély elhárítását jelenti. Egy alakulat fedezheti egy másik csapat visszavonulását. A labdarúgók úgy fedeznek, hogy az ellenfél játékát szorosan követve lehetetlenné teszik labdakezelését. De fedezni lehet valamilyen szükségletet a készlet gyarapításával. Sôt, fedezhetô valaminek a költsége is. Az állattenyésztésben is elôfordul a fedez, melynek során a mén a kancával párosodik.

Vajon e sok jelentés közül a riporter melyikre gondolt? Gondolatának követését megnehezítette, hogy a fedez igét igekötôvel is ellátta: lefedez; így hozta létre a határozói igenévképzôvel a lefedezve szóalakot. Vagy talán újítás lenne rádióriporterünk részérôl? Folytassuk tovább a kérdés taglalását: "Rendezôileg hogyan van lefedezve ez a repertoár?" Bizony pongyolán megfogalmazott kérdés a javából! Mindezt pedig fokozza a rendezôileg szó. Arra már nem emlékszem, hogy milyen választ kapott az illetô. Az igazgató helyében azt válaszoltam volna, hogy ez a repertoár sem rendezôileg, sem másként nincs lefedezve. Mennyivel egyszerûbb, világosabb lett volna a riporter kérdése, hogyha ilyenszerûen hangzott volna: "Kik a felsorolt elôadások rendezôi?" Vagy talán ezt túl sokan megértették volna? Csakhogy a túl eredetieskedô törekvés bizony megbosszulta magát. Elrettentô példa arra, hogyan ne kérdezzünk.

A kedden tartott félidôs választáson 34 szenátori és 435 képviselôházi mandátum sorsa dôlt el, továbbá 36 szövetségi államban választottak kormányzót.

A demokratáknak sikerült megôrizniük eddigi 45 helyüket a 100 tagú szenátusban. A jelentések szerint a demokrata Harry Reid nevadai gyôzelmével immár bizonyossá vált, hogy a republikánusok nem növelik eddigi szenátusi többségüket. A demokraták a szenátusi status quo megôrzését gyôzelemként ünnepelik, mivel félidôs választásokon rendszerint veszíteni szokott az a párt, amelyik az Egyesült Államok elnökét adja.

A képviselôházban Clinton elnök pártja még gyarapította is mandátumainak számát, noha a rebiblikánusok így is megôrzik többségüket. A demokraták várhatóan 3-6 mandátumnyi nyereséget könyvelhetnek el, de 11-re lett volna szükség ahhoz, hogy elragadják a republikánusoktól az ellenôrzést a képviselôház felett.

Kaliforniában Gray Davis gyôzelmével 16 év után elôször lesz ismét demokrata párti kormányzója az Egyesült Államok legnépesebb szövetségi államának.

A keddi félidôs választáson részlegesen megújított szenátusban nem lesz fekete, legalábbis az elkövetkezô két évben. A republikánus Peter Fitzgerald ugyanis Illinois-ban szoros versenyben legyôzte az állam eddigi szenátorát, Carol Moseley-Braunt, a szenátus egyetlen feketebôrû tagját, akit 1992-es esztendôben választottak be az amerikai törvényhozás felsôházába.

Moseley-Braun volt az elsô fekete nô a szenátusban, és a második fekete szenátor az Egyesült Államok történetében. Az elsô fekete, Edward Brooke két egymást követô törvényhozási idôszakon át Massachusetts szenátora volt 1979-ig.

Más, hivatalban lévô kisebbségi törvényhozók sikeresen felülkerekedtek kihívóikon. Hawaii-ban az ázsiai-amerikai demokrata Daniel Inouye megôrizte szenátusi mandátumát, amelyet elôször 1962-ben nyert el. A szenátus egyetlen indián tagja, a republikánus Ben Nighthorse Campbell ugyancsak megvédte tisztségét.

Ha a kisebbségek számarányuknak megfelelôen képviselnék magukat a törvényhozásban, akkor 12 fekete szenátor és több mint ötven feketebôrû képviselô lenne. A képviselôháznak jelenleg 34 fekete tagja van. A feketék az Egyesült Államok népességének 12 százalékát teszik ki — írta az AP. Az amerikai hírügynökség jelentésébôl az is kiderül, hogy a hispanic (hispán-amerikai) összefoglaló elnevezéssel emlegetett, a népesség 9 százalékát adó spanyol ajkúak sem súlyuknak megfelelôen vannak jelen a kongresszusban: csak 19 hispán-amerikai képviselô van, szenátor pedig egy sem.

Noha az elôrejelzések azt jósolták, hogy a keddi megméretés semmissé teszi a szebbik nemnek az 1992-es ,nôk évében,, elért sikereit, a szenátusnak, mind eddig, továbbra is kilenc nôi tagja lesz. A kaliforniai Barbara Boxer és a washingtoni Patty Murray demokrata szenátor asszonyok kiélezett versenyben megôrizték mantátumukat. Blanche Lambert Lincoln, aki két éve hagyta ott a képviselôházat, hogy othon ülô nagymama legyen Arkansas-ban, most a szenátusban fog ülni a nyugalomba vonuló Dale Bumpers székében.

Az újraválasztásáért indult két nôi kormányzó — Arizonában a republikánus Jane Dee Hull, Új-Hammpshire-ben pedig a demokrata Jeanne Shaheen — egyaránt hivatalában marad.

A magyar kormány az eddiginél több száz millió forinttal többet szán jövôre a határon túli magyarság támogatására — közölte Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke a Magyarnak maradni a Kárpát-medencében címmel megrendezett fórumon kedden, Budapesten.

A Szent László Akadémia által, a határon túli magyar szervezetek képviselôinek részvételével tartott rendezvényen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta: a mindenkori magyar kormánynak nem lehet más kiindulási pontja a nemzetpolitikában, mint maximálisan támogatni a kárpát- medencei magyarság szülôföldön maradását.

Megítélése szerint az a tény, hogy Magyarország eljutott az európai integráció kapujába, "nagyrészt a határon túli magyarság önmérsékletének köszönhetô". Mindezért Németh Zsolt köszönetet mondott a szervezetek megjelent képviselôinek.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint a magyarországi magyarokból hiányzik a nemzeti szolidaritás érzése. Úgy látja, hogy "ez a tény létében veszélyezteti a magyar nemzetet".

Kasza József, a Vajdasági Magyarok Pártjának elnöke kiemelte: nem szabad hagyniuk, hogy eluralkodjon a határon túli magyarokon a kilátástalanság, akkor ugyanis önként mondanának le jogaikról, hagynák el szülôföldjüket. Mint mondta, 1991 és 1996 között mintegy 50 ezer magyar hagyta el a Vajdaság területét.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke azt hangsúlyozta, hogy a politikai támogatás mellett szükség lenne azon intézmények anyagi alapjainak megteremtésére, amelyek "az együvé tartozás szellemiségét hordozzák". Szerinte ez hozzájárulna ahhoz, hogy a magyarság szülôföldjén maradjon.

A fórumon a várakozásokkal ellentétben nem tudott résztvenni Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke.

Kedden négynapos látogatást kezdett Romániában Károly brit trónörökös. A walesi herceg körutat tesz a térségben, Bukarestbe Szlovéniából érkezett, s felkeresi majd Bulgáriát is.

Károly herceg, akinek személyében a brit uralkodóház eddig legmagasabb rangú tagja látogat Romániába, Emil Constantinescu államfô meghívásának tesz eleget. Vendéglátója mellett találkozik Radu Vasile miniszterelnökkel. Bukaresten kívül felkeresi Nagyszebent.

A brit trónörökös romániai programjában szociális intézmények, iskolák, alapítványok, katonai intézmények meglátogatása szerepel.

Az Európa Tanács strasbourgi székhelyén Magyarország tegnap vette át az ET miniszteri tanácsának soros elnöki tisztét Görögországtól. A hivatalos átadás a miniszteri bizottság 103. ülése után történt Európa-palota kék éttermében — Görögország ünnepélyesen átadta a magyar külügyminiszternek az elnöki iroda kulcsait.

A magyar elnökség idôszaka egybeesik az ET fenállásának ötvenedik évfordulójával és a szervezet közép- és keleti-európai országokkal való kibôvülés kezdetének tizedik évfordulójával.

Martonyi János (képünkön) még Strasbourgba való elutazása elôtt úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy a magyar külpolitika óriási lehetôséget kap azzal, hogy az elkövetkezô fél évben Magyarország tölti be az ET miniszteri bizottságában a soros elnöki tisztet. Az ET rendkívül fontos intézmény, és kiemelt szerepe van abban, hogy a kontinensen mûködik a jogállamiság és az emberi jogok védelme. Magyarország azon lesz, hogy ezeket az értékeket továbbadja, és e folyamatot minden rendelkezésre álló eszközzel segítse.

Daniel Tarschys az Európa Tanács fôtitkára az Emberi Jogok Európai Bíróságának alakuló ülésén elhangzott nyitóbeszédében rámutatott, hogy e helyen soha nem gyûlt össze a jog ilyen nagy számú képviselôje, az ET tagországok kormányainak és más nemzetközi jogi testületeinek ilyen nagy számú tagja.

Mindez megtiszteltetés az Európa Tanács, mind pedig az új bíróság bírái számára. Ma a legnagyobb kihívás az, hogy valóban garantálják az emberi jogok érvényesülését egy ilyen hatalmas területen, amely immár Grönlandtól egészen Kamcsatkáig terjed. A ET fôtitkára felhívta a figyelmet arra is, hogy az új bíróság a világ legnagyobb joghatósága, s mint ilyennek alapvetô feladata, hogy az Európai Emberi Jogi Konvenció elveit az egész európai kontinens egészén érvényre juttassa.

Az ünnepélyes beiktatáson beszédet mondott Stephan Trechel, az Emberi Jogok Európai Bizottságának elnöke, valamint Leni Fischer asszony az ET Parlamenti Közgyûlésének elnöke. "Az önök küldetése történelmi jelentségû" — fordult Leni Fischer elnökasszoy a taláros bírákhoz. A kihívás nem egyszerûen a demokráciák biztonságának megszilárdítása, — figyelmeztetett — mivel a kibôvült Európa létezésének egyik alapvetô feltétele a szociális kohézió megléte is. Európa keleti és nyugati felének összhangban kell lennie e téren is, és ez kontinensünkön a a demokrácia stabilitásnak alapeleme - mondta. A beiktatáson letette a hivatali esküt Luzius Wildhaber, az új emberi jogi bíróság elnöke. Az eskütétel után mondott beszédében a testület immár beiktatott elnöke rámutatott: érzik a rájuk ruházott felelôsség súlyát és tudatában vannak a beléjük helyezett reményeknek. Az emberi jogok védelmének rendszerét olyan élô fához hasonlította, amelynek gyökerei minden európai állam számára közösek, az ágak, a levélzet és a gyümölcsök viszont szinte költôi sokféleséggel fejlôdnek. "Ez a fa azonban csak akkor maradhat élô, ha természetes ütemben fejlôdhet és ha megfelelôn gondot viselnek rá" — mondta, s kérte ehhez a jelenlévôk segítségét.

Az új emberi jogi bíróság többi tagja — köztük a magyar Baka András — nem sokkal a beiktatási ceremóniát követôen a szintén letette a hivatali esküt.

A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság fél évszázados fennállása után ölt új formát. Tevékenysége során mintegy ezer ítéletet hozott és ebbôl több mint 470 esetben állapította meg az 1953-ban érvénybe lépett Európai Emberi Jogi Konvenció legalább egy elvének megsértését.

Olaszországot például 104, Franciaországot 61, Nagy- Britanniát pedig 55 esetben marasztalta el a bíróság. A nagy szám esetükben nem véletlen, hiszen korán ratifikálták, hogy az Európai Emberi Jogi Bizottság és a Emberi Jogi Bíróság illetékes, mint utolsó jogorvoslati fórum, állampolgáraik ügyében. Ezzel jócskán megelôztek olyan országokat, amelyek csak 10-30 évvel késôbb tették ezt meg.

Az eddigi rendszer alapjait 1950-ben fektették le, amikor az Európa Tanácsnak (ET) még csupán 13 tagja volt. Ma a kontinens legpatinásabb politikai szervezete immár negyven tagot számlál, ebbôl 17 olyan közép- és kelet-európai ország, amelyek a berlini fal leomlása után nyertek bebocsátást a szervezetbe.

Az 1997 októberében elhatározott reform célja éppen az volt, hogy elkerüljék az európai emberi jogi bíráskodás csatornáinak bedugulását. Míg a hetvenes évek elején a bíróság átlagosan néhány ítéletet hozott évente, addig 1997-re számuk mintegy 200-ra duzzadt. November elejétôl az ET negyven tagállamának állampolgárai tehetnek közvetlenül panaszt Strasbourgban az Európai Emberi Jogi Bíróságnál, ha úgy érzik sérelem érte emberi jogaikat, és ha hazájukban már kimerítettek valamennyi jogorvoslati lehetôséget. Bármely ártatlannak talált vagy elítélt személy jogorvoslati kérelemmel élhet, erkölcsi és anyagi elégtételre formálhat igényt, sôt elérheti országa törvényeinek felülvizsgálatát is, ha az Európai Emberi Jogi Bíróság úgy találja, hogy az illetô esetében alkalmazott törvény sérti az Európai Emberi Jogi Konvencióba foglalt 25 alapelv valamelyikét. A panaszt tevô egyaránt lehet természetes személy , nem kormányzati szerv, magánszemélyek egy csoportja, de államok is.

Az ET Miniszteri Tanácsa továbbra is felügyeli a bíróság határozatainak végrehajtását, a megítélt kártérítés kifizetését és az általános intézkedések bevezetését annak érdekében, hogy hasonló jogsértés a jövôben ne fordulhasson elô.

EU-bôvítés

Az Európai Bizottság hivatalosan szerdán megjelenô országértékelésében kitart amellett, hogy egyelôre csak a már konkrét tárgyalásokat folytató hat országot vegyék figyelembe az Európai Unió kibôvítésénél — jelentette saját értesüléseire hivatkozva az AFP.

A bizottság megállapította, hogy Lettország és Litvánia is nagy haladást tett az alkalmazkodásban, de "némi habozás után" úgy döntött, hogy a két balti ország csak jövôre csatlakozzon az élcsoporthoz.

Ez utóbbit Magyarország és Lengyelország vezeti, akár a kedvezô gazdasági helyzetet, akár az közöségi jogrendszerhez való alkalmazkodást nézik.

Utánuk Szlovénia következik, amely gazdaságilag szintén velük együtt halad, de a joganyag átvétele késik, és Észtország, ahol a gazdaságban voltak kisebb gondok.

A bizottság Csehország esetében stagnálást állapított meg. (Az élcsoport hatodik tagjáról, Ciprusról a hírügynökség jelentése nem szól külön.)

A többi jelentkezô közül Szlovákia esetében az elôrelépés a bizottság szerint csak idô kérdése: Pozsony gazdaságilag már eddig is megfelelôen teljesített, politikailag viszont elmaradt a kívánt szinttôl. A szlovákiai választások, s Mikulás Dzurinda miniszterelnöki beiktatása után azonban ez a politikai "deficit" gyorsan áthidalható — mutat rá az AFP.

Románia és Bulgária gazdasági teljesítményét illetôen azt állapították meg, hogy még távol vannak az Unió normáitól, de Bulgária jelentôs erôfeszítéseket tesz azok elérésére.

Magyarországi sajtókörökben, de természetesen a szélesebb nyilvánosságban is visszhangot keltett a Budapesten megjelenô Kurir címû napi-, és a Magyar Narancs hetilap megjelenésének felfüggesztése. Az Erdélyben is népszerûségnek örvendô Magyar Narancs liberális hangvételû hetilap a magyarországi rendszerváltással látott napvilágot, mindvégig megôrizve eredeti hangvételét és stílusát, sokszor meghökkentést keltve a "kezdô" olvasóban.A hetilap körüli fejleményekrôl Vágvölgyi B. Andrást kérdeztük:

— A lap impresszumában Vágvölgyi B. András fôszerkesztôként szerepelt. Csakhogy, mint tudjuk, nemrég (n)agymosást végeztek a Narancs háza táján. Kilúgozták volna a régi szerkesztôgárdát?

— Nem vagyok egy ideje a Magyar Narancs fôszerkesztôje, pontosabban idén júniustól. Princ Gábor mozdított el a Narancs élérôl, aztán meg ô távozott kényszerrel. Ettôl függetlenül tagja vagyok a szerkesztôségnek.

— Budapesti lapok nemrég arról cikkeztek, hogy a Kurirral együtt a Narancs is megszûnik, amikor elfogy a még néhány lapszámra elegendô pénz. Aztán nincs tovább... Mi is történt tulajdonképpen a lap körül?

— Ez egy politikai döntés volt, a szabad sajtót keményen érintô negatív döntésrôl beszélhetünk. A Postabank a 90-es évek elejétôl egy jelentôs médiabirodalmat hozott létre, ennek volt része a Magyar Narancs is. A Narancs egy veszteséges lap volt ugyan, de nem a legveszteségesebb a Postabank lapjai közül. Princ Gábor leváltása után az új menedzsment a Fidesz-kormányzat megbizásából, mondjuk úgy, hogy kegyébôl került a Postabank élére, tudomásom szerint a miniszterelnöki hivatalban született egy döntés arról, hogy a Kurirt, tehát egy frivol hangú bulvárlapot nem támogat többé a Postabank, és hát a Magyar Narancs is ebbe a kategóriába került... A döntés azért súlyos, mert meg se próbálták eladni a lapot. Persze, hogy politikai döntésrôl beszélhetünk. Nincs itt terünk kifejteni, hogy mi a Narancs és a Fidesz ellentétének az oka, röviden azt mondanám, hogy ez egy Fidesz-lapként indult. Az utak úgy 1991-tôl váltak külön, amikor a Fidesz elhagyta eredeti álláspontját, és egy liberális alternatív szervezetbôl egy konzervatív szervezetté vált. Nem tudok másra gondolni, minthogy ez a döntés egyfajta bosszú, mert a lap megtartotta liberális álláspontját...

— Mi, erdélyi olvasók pedig úgy láttuk, hogy a Magyar Narancsot az SZDSZ szippantotta el...

— A Magyar Narancs egy liberális lap és az SZDSZ egy liberális párt. Ennyi a közös. Nincs szervezeti vagy anyagi kötôdése az SZDSZ-hez. Ha kérdezi, magánemberként megerôsíthetem: az SZDSZ-re adtam szavazatom.

— Mi lesz a lap sorsa, perspektívája ezután?

— Egyik az, hogy nem Magyar Narancs néven fut, mert a név az ugye a társaság tulajdona, és hát a név megvásárlására történtek sikertelen kísérletek. Remélem, egyszer vissza tudjuk szerezni ezt a nevet, amit mi találtunk ki 1989-ben. Fontos tudni, hogy a Fidesz pártszimbóluma késôbb lett a narancs. Elôször volt az újság, utána lett a narancs a Fidesz pártszimbóluma. Jelenleg MaNcs néven jelenik meg kisebb példányszámban, kisebb terjedelemben, rosszabb minôségben, a munkatársak nem kapnak fizetést, ez még egy pár hétig így fog menni biztos, de közben keresünk befektetôket az újsághoz, ami nem egyszerû dolog a mai Magyarország viszonyai között.

— A MaNcs megôrzi továbbra is jogelôdje jellegét?

— Azt gondolom, igen, ez a lap Magyarországon a rendszerváltó lap. Nem ismerem annyira a romániai helyzetet, de Lengyelországban — ami sok szempontból inkább Magyarországra hasonlít, mint Romániára — is volt egy félmilliós példányszámú rendszerváltó lap. Magyarországon sajnos, nem sajnos, megmaradtak a régi lapok, de rendszerváltó lapként 1989-ben indult egyetlen jelentôsebb sajtóorgánum, a Magyar Narancs volt. Tartalmában, stílusában, hangvételében és küllemében, az újságírói hozzáállásban nagyon sok mindent változtatott a magyarországi sajtón. A Magyar Narancs kispéldányszámú lap, ám sokkal nagyobb hatása volt, mint ami a példányszámból következik. Az újságírótársadalom olvasta a Narancsot, olvassa most is, azt hiszem, sok aggódást hallunk, hogy nagyon jó volna, ha a rendszerváltásnak ez a terméke nem múlna ki nyomtalanul.

— Forgatva-olvasva a lapot Erdélyben is, láttunk romániai helyzetelemzéseket, többnyire — ha jól emlékszem — Ara-Kovács Attila tollából, bár az is sokszor elhangzott éppen fiatalok szájából, hogy ez a lap nem figyel kellôképpen a határon túli magyarok sorsproblémáira. Az észrevételre ôk maguk adták meg a visszatérô választ: nem érdekli az SZDSZ-t...

— Ezzel nem értek egyet, azt gondolom, hogy amikor történés volt, azzal mindig foglalkoztunk, én magam is többször tudósítottam Romániából. Amikor valami történt 89-ben, 90-ben, 91 és 92-ben, vagy 96-ban, mindig foglalkoztunk a romániai helyzettel. Ez egy magyarországi lap, hát annyit foglalkozik Erdéllyel, illetve a kisebbségi kérdéssel, amennyi megítélésünk szerint érdekelheti a magyarországi olvasókat. A lapnak egyébként volt egy terve, illetve egészen pontosan nekem, hogy csinálunk egy erdélyi mutációt. Ha megmarad a lap, perspektivikusan is gondolkozunk egy ilyesmiben.

— Ezek szerint ismeri a romániai magyar sajtót és helyzetét...

— Ellenkezôleg. Kevés az információm ahhoz, hogy a romániai magyar sajtót meg tudjam ítélni. Nem hiszem, hogy ebben én lennék az autentikus. Amit ismerek, azt hiszem, egy kicsit más, mint a magyarországi, egy kicsit ódivatúbbnak látom az erdélyi sajtót, mint a magyarországit, ez nyilván a társadalmi környezetbôl fakad. Nyelvileg, stílusban, mûfajilag egy kicsit más bizony...

Jegyzet

Sajnos, az emberiség igen keveset tanul önnön történelmébôl. Ha a nagy világütközések tanulságait egy olyan adatbank tárolná, melybôl nehéz helyzetekben bölcsességet merítô szándékkal hívnók le eleink balos dolgait, akkor SEM segíthetnénk magunkon. Balgatagságunk csaknem predesztinált. Nem tanulunk semmibôl semmit. Édes indulatunk, dúlt vérünk mindig a bajra összpontosít.

Sámuel József példája nem segít senkit jobbá válni. Nem segített évtizedeken át, csak saját igehirdetési területén, és példáját, csakúgy, mint bárki más, elsôsorban szûkebb hazájában kell átgondolni, újraértelmezni, megkeresni: miben segíthet emléke és hagyatéka elsôsorban a közvetlen mán, aztán pedig, hosszabb távon, a szellemiségének betudható értékek tudatosítása révén a magyar jövôn?......

Sámuel Józsefrôl Péterfy László Kis- és Nagykend története címû munkájából tudhatunk meg eligazító részleteket. Nagytiszteletû úr eruditus munkása a kendék faluinak. Sámuel József Nagyenyeden született 1828-ban. Városában tanul, jön a forradalom és a szabadságharc. Az egész osztály, tanáraikkal együtt, bevonul a honvédek közé. Szolgálatra a Tömösi-szorosba osztják, itt kap katonai kiképzést. Olyat, amilyet. Rövidesen ôrmesteri, majd tûzmesteri rangot kap. Nincs odahaza Enyeden, amikor a móc martalócok lerohanják a Várost, és a meglepett lakókkal együtt családjának nagy részét lemészárolják.

Édesanyját és két testvérét, írja Péterfy tiszteletes úr, régebbi, hitelesebb forrásra hivatkozva, román tejesemberük rejti el, életüket így menti meg, szalmakazalba rejtve ôket. A pusztulást követôen úgy elszegényedik a család, hogy édesanyjuk a piacon kénytelen árusítani, hogy gondoskodhasson nekik a mindennapi betévô falatról.

Sámuel József ott volt a segesvári csatában is. Az orosz bekerítést látva a magyar tisztek megrémülnek, hogy csak ô egymagában áll helyt és lövet ágyúival. Késôbb, a csatamezôn járva híveinek megmutatja azt a helyet is Fehéregyházán, amelyen az ágyú volt felállítva, amelyet egymaga kezelt.

Akkor már csak egyetlen irányba maradt menekvés, kihajtatott néhány emberével a héjjasfalvi út irányába.

Csak Zsibónál teszi le a fegyvert. Orosz katonaszekéren tér haza.

A nagy kudarc nem veri le, felismeri, hogy a MEGMARADT hazafiaknak van még módjuk a harcra. Bekapcsolódik a Horváth—Makk-féle forradalmi szervezkedésbe. Házkutatáskor a kompromittálható iratokat párnázott székébe rejti, s ezáltal a társai és a maga életét is megmenti. *

Bethlenszentmiklósra kerül elôször papnak. A Radák- kastélyban prefektusi megbízást is kap.

Bonyhán szentelik fel 1860-ban.

Nagykendi megválasztásánál sokat nyom a latba kiváló képzettsége, német nyelvtudása, szabadságharcos dicsôsége — kell-é jobb ajánlólevél egy prédikátornak? A papválasztás 1871. április 11-én történik. Az öt jelölt közül mind a 75 szavazatot ô, Sámuel József kapta.

Nagykendi gyülekezetében 39 évet szolgál a legtovább, nála csak Csávási Vass Lórinc szolgál többet.

Sámuel Józsefet mindig is tisztelték hívei és azok maradékai. Papi szolgálata idején épült az iskola (1872—1873), az új tanítói csûr, a papi istálló újjáépítése, a torony bádogozása 1891- ben, a papilak tornácának festése és az új tanítói lakás felépítése 1906-ban.

Nagy jelentôsége volt a Sámuel József szervezte NAGYKEND ÉS VIDÉKE nevû olvasókörnek. A honvéd pap dicsfényét tompíthatták helyi irigykedések, kicsinyes felvágások, gyülekezetében az maradt róla a vélemény, hogy mind többet tud, és mind szebbet beszél.

Ennek a tájnak ô volt a Deák Ference.

A megyei közigazgatási bizottság beválasztja iskolaügyi tanácsosnak és felügyelônek, de errôl a megbízatásról 1878-ban lemond. 1901-ben a dicsôszentmártoni közgyûlés fôjegyzôjének választja, ezt azonban öregségét tekintve már nem vállalhatja el. Ellenben a radnóti lelkészértekezlet 1906-ban elnökének választja. E gyûlésen nagy sikerû dolgozatot olvas fel igencsak prózai címmel (Utasítás a lelkészi élet körében felmerült dolgokra vonatkozólag), mely egyben tanulság is a maradváknak, miként ne tituláljanak semmit, ami nem dalra mutató.

Sámuel Józsefrôl neveztetném el, ha kendi volnék, az iskolát. De még a kutyaólat is, ha az iskolát nem engednék át áldozatos emlékének a falunál is okosabb belészavazók.

Ez a harcos pap a pontosság mintaképe volt. Mire van ma szüksége a rendet tartó székelyeknek? A tisztességen és az elemi magyarságon kívül...

Arra az örökségre, amelyet nemcsak a kendiek, hanem az erdélyi, közelebbrôl a kisküküllôi székelymagyarok gerincére apelláló mai nép úgy vállal, úgy ismer magáénak, úgy mutat föl mint egyetlen, de örök és nagyszerû világtanulságot, keblébôl gyáván vagy szomorúan szakasztott liliomot, mint a virágillat úrasztali hiszekegyét, azt a bolond cirmosságot, amely az Isten zord arcán túl engedi látnunk deresen sütô koporsószerelmét is, úgy engedi emlékezetünkbe falusi nagyjainkat, hogy Erdély, Küküllôk tája, Vízmellék, Dombok ájulásos vidéke, Széphely —, Sámuel Józsefek, ismeretlen bráv magyarok, nagyszerû embereink: lelkünk alagútjaiban levegôhöz jutva — megmaradhassanak drágaszép nyíló nyelvünk illattárral bôvelkedô szép szónokainak.

Hát termékeny ôszi lobogás suhanjon szívetek hamuja felett is, élessze honvéd ôseitek sápadozó emlékét; merész értelmiségi hôseink, Sámuel Józsefek, lelkünk kedves katonái, szívünk bátor ôrnagyai, lelkiismeretünk rátarti rovancsolói, vágjatok és dobbantsatok, és kiáltsatok és sikoltsatok: falvak, terepek, területek, lápok, rétek és lapályok, lázok és víg dálok, földek, édes földek, halálos vad szörnyek — engedjetek szabadulni magunktól, de hagyjátok s ne feledjétek sosem elidegenedni Erdélytôl sem szolgáit, sem nemeseit, sem balgáit, sem balgatagjait, sem vitézeit, sem hôseit, sem életeit, sem haláljait — sem hullását, sem emelkedését.

Isten szépe, világ; kiscsecsemôje, Erdély — leszel még bánat földjén virág; teljesség csókja, istenág.

Akik virágágyásait szemetekben még hordozzátok, ne darvadozzatok, hanem harmatozzatok és illatozzatok, csókolózzatok és bôvelkedjetek, szerelmeskedjetek és ingerkedjetek, mondjátok, hogy csak az élet szép, és az életen kívül lehet szép ugyan akármi, az nem nekünk terem szerelmet; harmatozzatok és illatozzatok és ismerkedjetek és szerelmeskedjetek és boldoguljatok, amint szerettek, amint tudtok.

Áldás hull fejünkre; savas esôként mar: mit tettünk életünkért. Nem halunk sosem ártatlanul.

Azt adatott olvasnom a Népújságban (L. évf. 217. sz.), hogy "Vásárhelynek is van budapestisége, avagy Budapestnek is van vásárhelyisége, vagyis építészeti elemekben van némi azonosság". Idáig egyet is tudunk érteni, hiúságunkat legyezi is az efféle lokálpatriótáknak szóló fuvolázás. Ami viszont a cikkben következik, az bizony hamis: "A magyar fôváros zeneakadémiájának épületét és a marosvásárhelyi Kultúrpalotát ugyanaz az építész tervezte. Így ismert rá a rendezô az esti szürkületben a fesztivál helyszínére."

Nem vonjuk kétségbe XY különleges képességét, hogy a VI. kerületi Liszt Ferenc téri Zenemûvészti Akadémiának épületérôl fölismerje a marosvásárhelyi filmes ünnepségek színhelyét, noha a budapesti nemzeti zenede szecessziós-neoklasszicista stílusban épült, míg a falunkbeli "csak" a magyaros, székely, az ún. Lechner-iskola tanítványainak terméke. Bár a rendezô — vagy a cikkíró — mondhatta volna, hogy ráismert a palotára az V. kerületi Hold utcai volt Postatakarékpénztár vagy a Földtani Intézet irályáról...

Természetesen minden lehetséges. Még az is, hogy a kézikönyvek tévednek, és a budapesti Zeneakadémiát tényleg Komor Marcell és Jakab Dezsô tervezte, nem Korb Flóris és Giergl Kálmán, amint azt a Budapesti Lexikon (Fôszerkesztô Berza László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1973, 652-653. old.) állítja. Sajnos XY rendezô igaza mellett nem teszi le a garast a Budapest enciklopédia (Bp., Corvina Kiadó, 1970, 407) sem, amely szerint is a bûnös Budapest zeneakadémiáját ugyanazok tervezték. (Vagyis a telket a kormány vásárolta meg 1901-ben a Vakok Intézetétôl; határai a Király utca, a Gyár utca — ma Liszt Ferenc tér — és a Kemnitzer — utóbb Szófia utca. Az építkezés 1904 novembere és 1907 májusa között tartott, Korb Flóris és Giergl Kálmán építômûvészek tervei alapján, Fitter Kamill iparmûvész vezetésével.

Az csak természetes, hogy ennyi adatnak nem ugrunk be. A Mûvészeti Lexikon (Bp., Akadémiai, 1965-1968, I-IV. kötet) vonatkozó információi elôttünk, a lábainknál hevernek.

Tehát KORB FLÓRIS NÁNDOR (1860—1930) részt vett a New-York palota és a Kúria (ma Néprajzi Múzeum) tervezésében. Giergl Kálmánnal társulva építették az Erzsébet híd pesti hídfôjénél a két Klotild-palotát (melyek a pesti aszfalt néphite szerint a Klotild és a Matild névre hallgatnak, és naponta fogadások köttetnek, melyik másik az ikerpár tagjai közül), valamint a Zeneakadémia épületét. Egyedül tervezte díjnyertes munkáját, a debreceni nagyerdei Egyetem épületét. (II. 679)

GIERGL KÁLMÁN (1863—1954) mûegyetemi tanár is volt, ugyanazoknál az épületterveknél mûködött közre, mint Korb. (II. 211.)

Ami viszont Komor Marcellt illeti, ôt eleddig mindenki a vásárhelyi mûvelôdési palota építôjének tartott Jakab Dezsôvel együtt, és nincs miért ezt kétségbe vonnunk, ui. a Mûvészeti Lexikon szerint 1868-1944 között élt, a Lechner-iskola híve volt. Jakabbal közösen tervezte a szabadkai városházát és zsinagógát, a marosvásárhelyi mûvelôdési házat és városházát, a nagyváradi és pozsonyi Vigadót, a dévai színházat. Sós Aladárral kibôvítve, a tervezôhármas papírra vetette 1930-ban a Fiumei úti OTI- palotát, Bp. akkori legmagasabb toronyépületét (18 emelet), és Márkus Gézával hármasban tervezték az Erkel színházat (egykori neve a Városi Színház, mely azonban a sorozatos átépítések miatt elvesztette eredeti jellegét). (II. 671-672.)

Jakab Dezsô (1864—1932) a már felsoroltakon kívül a Liget szanatóriumot, a Park szanatóriumot Budapesten, Sós Aladárral tervezték közösen az izr. hitközség III. kerületi, óbudai templomát és bérházát, a svábhegyi szanatóriumot és több villát. (II. 492)

Ilyformán a két építészpáros nem kanalazott bele egymás levesébe, Vásárhely megmarad ósdi információi mellett. Az egészrôl egy apró anekdota jut az eszembe. Amikor a tanügyminisztérium kiadta a rendeletet, hogy mindent szemléltetni kell, a buzgó történelemtanár bevitt az osztályba egy nagyméretû portrét.

— Gyerekek, mondta nyájasan az agg tanbetyár, ma Jó Sándorról tanulunk. Nézzétek meg jól azt a képet. Ez Nagy Mirceát ábrázolja, de nagyon hasonlít Jó Sándorhoz!

A szöveg hiteléért jótáll

Alexandru cel Bun alias Seby

A Babes-Bolyai Egyetem Távoktatási Központjának keretén belül, a Történettudomány és Filozófia Karon, a Transylvania Trust Alapítvány és az Erdélyi Mûemlékrestaurátorok Egyesületének kezdeményezésére és társszervezésében mûemlékvédelmi szakmérnökképzés indult Kolozsváron.

Erdélyben a mûemlékállományhoz viszonyított képzett szakemberek száma nagyon kevés, a szakmában dolgozó 40 mûemlékvédelmi szakmérnök többsége szaktanulmányait Budapesten végezte. Ezen a helyzeten kíván változtatni az új kezdeményezés, melynek jelentôségét növeli az a tény, hogy ez az elsô mûszaki jellegû magyar nyelvû képzés Romániában.

A román és magyar nyelven párhuzamosan induló két kollégiumba beiratkozott több mint 50 diák a képzés négy félévében 480 elméleti és 120 gyakorlati órában hallgathatja az 56 hazai és magyarországi tanár elôadásait.

A tanfolyamot támogatja az Egy Nyílt Társadalomért Alapítvány, illetve a magyarországi Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Fôosztálya, a költségek nagyobb részét a szervezôk tandíjakból fedezik. A magyar nyelvû kollégium évnyitó elôadására október 15-én került sor. (Érdeklôdni lehet a 064/136-051-es telefonszámon.)

Több mint százéves múltra tekint vissza November hetedikén, és nyolcadikán budapesti vendégei lesznek városunknak. Szombaton este héttôl a Kultúrpalota nagytermében, vasárnap délelôtt tizenegytôl pedig a Vártemplomban a templom Psalmus vegyes karával együtt koncertezik a Mûegyetemi Zenekar, mely a kórussal kialakult kapcsolat nyomán érkezik városunkba.

Az együttes 1996-ban ünnepelte fennállásának százéves évfordulóját. 1986-tól egy rövid idôszakot kivéve — 1945-ben nem tartottak elôadásokat — folyamatosan koncertezik. A világon az elsô olyan egyetemi szimfonikus zenekar volt, mely zenei fakultással nem rendelkezô felsôoktatási intézményben alakult meg. Annak idején az egyetem tanári kara adta össze a pénzt, amelybôl megvásárolták a legszükségesebb hangszereket. Tagjai fôként a mindenkori egyetemi hallgatók, mûszaki szakemberek, de vannak közöttük orvosok, tanárok, képzômûvészek és más területeken dolgozók is. Szinte kivétel nélkül amatôr muzsikusok. Több zeneakadémiai növendék is a Mûegyetemi Zenekarban szerzett gyakorlatot.

A zenekar tagjai — cserealapon — gyakran látják vendégül más országok mûszaki egyetemeinek együtteseit. Ôk maguk is koncerteztek az amerikai Duke Egyetemen és a Harvardon, a Bécsi Mûegyetemen, a hollandiai Enschede-i Mûegyetemen, továbbá Szarajevóban, Wroclavban, a franciaországi Belfortban, részt vettek az egyetemi zenekarok nemzetközi fesztiválján. Az ötvenes, hatvanas években, amikor hivatásos zenekarnak nem volt ajánlatos egyházi zenét játszani, többször koncerteztek a budapesti templomokban.

A zenekar és a Birtalan Judit vezette Psalmus vegyes kar mindenkit szívesen lát. A vártemplombeli elôadás ingyenes. Mindkét alkalommal Gárdonyi Zsolt: Magyar ének, Kodály Zoltán: Marosszéki táncok címû mûvét, és Csajkovszkij V. szimfóniáját adják elô. A zenekart hivatásos karmester, Bartal László a Magyar Állami Operaház dirigente vezényli

Márkus János és Drãghici Aurel gernyeszegi lakosok személyesen jártak szerkesztôségünkben, panaszukat meghallgattuk, másnap azt írásban is eljuttatták hozzánk. "Indokaim: a 18-as törvény alapján visszakapott földjeinket mostanig használtuk egy társasban, amely különbözô okok miatt felbomlott. Ez év júliusában kérvényt adtunk be, földjeinket egyénileg akarjuk megdolgozni és kérjük vissza ott, ahol eredetileg a miénk. De sajnos a helyzet még tisztázatlan. A saját bennvalónk, amit szüleimtôl örököltem, nem tisztázott, azzal indokolják, hogy annak idején nem kértük, de telekkönyvünk van és azt is egyénileg dolgozzuk." Az írásos panasz tartalmazza a kollektív gazdaság felszámolásával kapcsolatos kifogásaikat, a normákért 6 lej helyett 2 lejt adtak kárpótlásként, a mezôgazdasági felszerelésekért, beadott állatokért "semmit sem fizettek ezidáig".

A házigazda iratcsomót vesz elô, abban birtoklevéllel (62284 szám) bizonyítja külterületeirôl szóló tulajdonjogát, a beltelekrôl (39 ár, 67 nm) a 871-es, 1993. nov. 16- án kiadott telekkönyvi kivonatot mutatja. A férj, Márkus János, és felesége, Rozália egyidôben próbálják magyarázni igazukat. Ezzel párhuzamosan Aurel bácsi is beszélni kezd. Idézem a férjet, majd a feleségét: "Itt született nagyapám, apám, a telekkönyvi kivonat is bizonyítja. Mindig is 39,67 ár beltelekkel rendelkeztünk, itt, a ház mögötti kertben. Ma is mi használjuk. Csakhogy. A polgármesteri hivatal ebbôl a 39,67 ár területbôl csak 11 árat ismer el, mert ennyi szerepel a gazdasági lajstromban. Emiatt szinte naponta jön a polgármester, hogy a 11 és 39,67 ár közötti különbséget törvénytelenül használjuk. Azt is megjegyezték, hogy a különbséget a birtoklevél által szentesített szántóterületbôl visszavonják. Ezt semmiképpen nem értem." A feleség, Márkus Rozália: "Minket, vagy 20 családot itt, a fôút mentén, nem hagy békén a polgármester, mert nem állunk be a Vajda János vezette mezôgazdasági társulásba. Itt nálunk, Gernyeszegen nem Balázs Péter a polgármester, hanem Vajda János, a társulás vezetôje. Értsék meg! Nem állunk semmilyen társulásba. Mi magunk akarjuk mûvelni földjeinket. Én 64 éves vagyok, kijelentem, hogy ha nem hagynak békén, rákényszerítenek arra, hogy valakit fôbe üssek! Ezt írja oda!"

Közben odafigyelünk Aurel bácsi mondanivalójára is. Az ô baja az, hogy a szomszéd három méterrel behatolt a kertjébe a polgármester jóvoltából. Újra megemlíti, hogy Gernyeszegen 20 család harcol földjéért. Nem találják igazukat. Ezért fordultak a Népújsághoz. A Márkus család otthonában kijelentettük, felkeressük a községvezetést, és a helyi Maros Völgye mezôgazdasági társulás elnökét is, akire sok rosszat mondták. Nem tesszük közzé, mivel azokat a panaszosok nem tudták bizonyítani, sem a kollektív kárpótlást, sem azt, hogy miben tévedett az elnök. A közvélemény elôtt minden egyes állításról bizonyítékot kell bemutatni. Nem történt meg, ám Márkus Rozália kijelentette: "ha beállnánk a társasba, akkor nem bántanának". Ezekután megnyugtattuk a Márkus házaspárt és Aurel bácsit, hogy felkeressük az illetékeseket, amivel ôk is egyetrtettek.

Balázs Péter polgármesterhez két kérdést intéztünk: 1. Vissza lehet mérni abból a földbôl, amit telekkönyvi kivonat szentesít?

— Nem. Csakhogy! Márkus J. 13 árat kért vissza. Ha tudta, hogy a 39,67 ár egészében az övé, miért nem igényelte a 18-as törvény alapján? Mert igényelhette. Tudja ô, miért nem!

Fehér Judit agrármérnök: — Bihar megyébôl jöttem ide, Gernyeszegre. Idegen vagyok. A helyi földviszonyokat nem ismerem. De végzem a munkámat akár egyedül is. Mi Biharban nem ilyen módszerekkel dolgoztunk. Sajnos, ezek nehézkesek, és a megyei vezetés is tévedett ez ügyben. A Márkus család esetében nyilvánvaló: a 18-as földtörvényt módosító 169-es törvény alapján Márkusék kérvényt nyújtottak be, kérték a különbséget a 11 ártól a 39,67-ig. A kérést 1997 dec. 15-én jegyeztük be 10-es iktatószámmal. Köztudott: a 169-es törvény alkalmazása még nem kezdôdött el. Tehát, hogy mindenki megértse: Márkusék, mivel a saját földjüket nem igényelték vissza idejében, megegyeztünk, hogy a szántóföldbôl, amíg életbe lép a 169-es törvény, visszamérjük a különbséget, a saját beleegyezésével! Nem látom, mi itt a baj. Illetve igen: az emberek sajnos nem ismerik a törvényeket. Emiatt veszekedünk, torzsalkodunk és fôbe akarjuk ütni egymást.

Balázs Péter polgármester: — A helyi földosztó bizottság javaslatára a helyi tanács határozatot hagyott jóvá, amely kimondta, Gernyeszegen azok a személyek, akik magángazdákként akarják földjeiket mûvelni, ez év szeptember 1-jéig nyújtsanak be kérvényt. Márkus is benyújtotta. A földeket kimértük. Különben a szóban forgó 20 család egyike sem mond igazat, hogy ne nevezzem ôket hazugoknak. Kétségeink vannak a telekkönyvi kivonatok eredetét illetôen is...

Vajda János elnök: — Ismerem a faluban a földek helyzetét. Hosszú évekbe került, amíg átmentettük a volt kollektív vagyonát. A kárpótlás megtörtént, ahogy megtörtént, de az épületek megmaradtak, nem hordták szét, mint annyi más településen. Akkor, amikor mindeni vinni akart, mi néhány emberrel együtt, megtartottuk azt, amink volt. Az emberek a földjeikkel azt csináltak, amit akartak. Márkusék megalakították a társulásukat, mi is. Az övéké felbomlott. A miénk nem. Az általuk felsorolt "vádakra", nem válaszolok mert: 1. Márkusék kapták annak idején a legjobb minôségû földeket; 2. Ma meg lehet nézni, azok a jó termôföldek hogy néznek ki, de meg lehet nézni a mi szegényebb földjeinket; 3. Mennyi terményt takarítottak ôk be, és mennyit mi; 4. A Maros Völgye társulásból még senki sem járt panaszra sehova, a Népújsághoz sem; 5. Az a bizonyos raktár (volt istálló) nem a Márkusék tulajdona, ám igényt tartanak rá gabonatárolásra, átadtuk, soha egy szem gabona sem hiányzott onnan, tehát ránk bízták, ezért nem értem azt, hogy amikor Németországból az általunk rendelt mezôgazdasági felszerelések megérkeztek a nagy teljesítményû tehergépkocsival (TIR), a gépeket nem tudtuk lerakni, mert a szóban lévô raktár kulcsát nem voltak hajlandók átadani nekünk. A tehergépkocsi várakozásáért pedig fizetnünk kellett. És akkor hívtuk a rendôrt, akinek jelenlétében vettük le a lakatot, hogy a raktárban elhelyezzük azokat.

Végezetül kijelentem: ha valaki nem ismeri a mindenkori törvényeket, elôírásokat, ne forduljon újságokhoz, vagy éppen tv-szerkesztôséghez. Jobb, ha elôbb szétnéz saját háza táján. Mert minket, gernyeszegieket nem a veszekedés, fôbe ütés jellemez, hanem a munka. Anyagilag nem vagyunk szegények, ám ami az ismereteket illeti..., azért, mert egyesek nem ismerik a törvényeket, kár feszültséget kelteniük.

EDDA-koncert Marosvásárhelyen

EDDA-mûvek, EDDA-mûvek kiabálta pár száz nagyon és örök fiatal kedden este a Sportcsarnokban. A borsos jegy (30 ezer lej) ellenére közel nyolcszáz rajongó gyûlt össze, hogy meghallgassa a hetvenes évektôl zenélô rockegyüttest. Amikor a színes fényekkel megvilágított füstbôl megjelent a színpadon akissé megpocakosodott, kockás kendôt viselô Pataky, taps és üdvrivalgás fogadta. Az "ortopéd" cipôkben billegô tizenévesek, a bôrruhás, szegecsekkel díszített huszonévesek és a 4-5 éves gyerekeiket nyakukban hordó családapák együtt énekelték: "Egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek. Mindent itt hagyok, mit Vásárhely (Miskolc) adhatott. Igen, holnap, holnap indulok. Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába..." S bár a Pataky Attila hangja már nem a régi, s a színpad idônként sötétbe burkolózott, hogy az énekes kiosztogathassa utasításait, sôt a hangosítás, meg a terem akusztikája is rossz volt, mégis megteremtôdött a hangulat. A lírai számoknál meggyúltak a gyertyák, a vadabb dalok ritmusára ugráltak, s fejüket rázták a jelenlevôk. A lelátókon levôk nagytöbbsége nem bírt egy helyben ülni, a színpad elôtti rész lassan megtelt, a helyükön maradók pedig kézzel-lábbal doboltak. Kevés szemlélôdô volt. Mindenki érezte, hogy fontos az együttlét, a tombolás, a szórakozás, a naponta felgyûlt feszültség levezetése. S bár voltak, akik a másfél órás koncert végén legyintve, s elégedetlenkedve távoztak, legtöbben már a jövô nyáron Tusnádfürdôre beharangozott EDDA- fellépésre gondoltak.

Napsütéses szép idô, kellemes tavaszi hômérséklet van Delhiben. Mit tehet a látogató, aki egy új, más világba érkezik, mint elindul közvetlen környezetében szétnézni. Kezdeném az ashram udvarával, de a reggel látottak alapján félek egyedül elindulni. Pedig a várostól fallal vagyunk elkerítve, a kapusfülkében pedig több indiai férfit láttam. Biztosan ôrök. Ötletemnek, ajánlatomnak örül a szobatársam, így ketten megyünk felfedezôútra. Ez a város a városban egy kis külön világ. És még tágas is. Végre virágoskertet láthatok a régi városrészben! De miért csak az ashramban? Odakint nem maradna meg?

Elsô alkalom, hogy a valóságban pálmafákat látok. Mostanig csak a képernyôn vagy az autóbusz ablakából néztem ôket. Odalépek melléjük, hogy jobban szemügyre vehessem ôket. Friss zöldek. Sokféle pálma van az udvaron. Egyik fajta levelének tapintása bársonyos, a másiké pedig kemény. De nem mindenik fa zöld. Van, amelyik kopasz. Tanakodunk, hogy miért. Aztán eszünkbe jut, hogy Észak- Indiából alig ment el a tél, most köszönt a tavasz. Nemsokára rügyeznek a fák. Itt, az egyenlítô vidékén nincs tél, mint nálunk. Csak két évszak van: a forró nyár áprilistól novemberig, amikor a hômérô 45 Celsius fokot mutat árnyékban; és az esôs idôszak, a monszun, az év másik felében, amikor egyész nap szakad az esô. Körülöttünk a virágoskert rendezett, a járda is tiszta. Három virágoskertet számolok meg ezen a kis szigeten. Az egyik a vendégházak udvarán, egzotikus virágokkal, bokrokkal. Föléje ponyva van húzva, kényelmes székek szolgálják a vendégek pihenését. Második a Mester házának udvarán található, érdekes fákkal, hintaszékkel kiegészítve. Harmadik az udvar hosszában, a konyhák, irodák elôtt. Mintha egy más világban élnénk itt bent!

Kintrôl beszûrôdik az utca zaja: a kiabálások, a sarki tülkölés, a túl hangos hindu zene. A rácsos kapun át látom, hogy sûrûn közlekednek. Mikor elhaladnak az emberek a kapu elôtt, kíváncsian néznek be az udvarra. Kint por, szemét, zsúfolt utca, szegénység; bent csend, nyugalom, tisztaság, jólét. Olvastam, hogy India az ellentétek országa. Az elsô szembetûnô ellentétet máris tapasztalom.

Az emeletes épületekkel körülvett nagy udvar egyik felében egy hatalmas sátor. Mostanig még elképzelni sem tudtam, hogy létezhet ekkora méretû sátor. Elôadásokat, esti áldást tartanak alatta — válaszolják kérdésemre. Színes vászondarabokból varrták, uralkodó színe a piros. (Ha Indiában lett volna kommunizmus, biztosan nem ezt a színt választják. Az otthoni színfóbia jut eszembe.) Nincsenek falai, az egész egy kifeszített ponyva, de én nagylelkûen sátornak nevezem.

Több tízezer ember elfér az árnyékában. Alája, a földre szônyegeket terítettek le, azon ülnek az indiaiak; egyesek törökülésben, mások kuporogva. Szélesen mosolyognak felénk, kezüket összetéve, az állukat érintve mélyen a szemünkbe néznek és kedvesen mondják a "Namaszté"-t. Szemükbôl sugárzik a szeretet. Mi is hasonlóan köszönünk vissza.

Az udvar másik részében, a napon sütkérezô, üldögélô száris asszonyok, turbános férfiak is így tesznek. Körülöttünk gyermekzsivaj, futkároznak, játszanak az édesanyjuk látótávolságában a gyerekek.

Indiában sok a gyerek. Annyit vállalnak, amennyit az Isten ad. Hitük szerint nem akadályozzák meg a lélek testet öltését, élni akarását. A gyermek számukra áldás. Bármerre megyünk, a szembejövôk meghajolnak és kedvesen köszönnek. Mikor meglátnak, hirtelen felragyog, derûs lesz az arcuk. Kissé furcsa érzés ennyi kacagó fekete arcot látni. Itt mintha ragyognának az emberek! Kivétel nélkül. Az az érzésem, hogy itt mindenki boldog. Könnyedségük, vidámságuk ragadós. Kezd feloldódni bennem az idegenség érzése. Nyugalmam nem tart sokáig, mert a szembejövô öreg száris asszonyok a kölcsönös Namaszté után elkapják kezünket és megcsókolják. Kellemetlen érzés. Kapnám a kezem hátra, de vigyáznom kell, hogy ne túl gyorsan és erôsen, nehogy sértsem, vagy a közelség miatt megüssem ôket. Közben megszégyenülten pillantok szobatársamra, hogy mitévô legyek?

Meghajolunk mi is elôttük, hogy tiszteletünket megmutassuk. Zavartan mosolygunk rájuk. Kezemet az egyik asszony vállára teszem egy kis idôre. Itt az emberek alacsonyak. A kis, görnyedt hátú anyókák még kisebbek.

Hiába próbálok velük angolul értekezni és tudtukra adni, hogy ilyen nagy tiszteletben ne részesítsenek, a nyelvet nem értik. Hindu beszédüket mi nem értjük.

Meglep ôszinte alázatuk.

Alig lépünk tovább, látjuk, hogy a Tanító kapuja elôtt is leborulnak és megcsókolják a földet. Ahogy felemelkednek, kezükkel megérintik még a kaput és a földet, aztán sorjában a homlokukhoz, az állukhoz, a szívükhöz viszik. Kezüket még jó ideig a szívükön tartják. Ezt minden arra járó nô és férfi komoly arccal, mélységes tisztelettel megismétli. Megérint a helybéliek igaz tisztelete, alázata a másik ember iránt. Megmutatkozik a vallásukban, kultúrájukban vallott "minden emberben köszöntöm, tisztelem az Istent" és "az egyetemes szeretet útján csak alázattal lehet járni". Csodálatomat fokozza, amikor az ashram kapuja mellett beszélgetve látom, hogy a bejövô és kimenô helybeliek a bejárat elôtt minden alkalommal leborulnak és megcsókolják a földet. Az indiaiak az ashramot szent helynek tartják, úgy is tisztelik, mert falai közt szellemi értékekkel találkoznak.

Az ashramok a szellemi élet oázisai. Beavatási és vallásos szertartásokat is gyakorolnak itt tanítójukkal, a Mesterrel. Úgy képzelem, mint otthon vagy a nagyvilágban a kolostorokat. Itt, az élet problémáitól és zajától távol, ôk is megpihenhetnek. Megpihenhetnek, mert ezen a helyen megengedtetik nekik testben-lélekben megpihenni, az Istennel és a lelkükkel foglalkozni.

A várost és az életkörülményeiket látván, érthetô, hogy miért vonz annyi sok embert ez a közösség és közösségi hely. De gondolom, hogy az itt születetteknek lelki szükséglet is. Most is tele az udvar. A vendégek közül is néhányan sétálnak a tavaszi napsütésben, de többségük a meditációs teremben vagy a könyvtárban gazdagítja önmagát és a világot.

Amerikai kitüntetés magyar összekötôtisztnek

Az Amerikai Egyesült Államok Európában állomásozó egységeinek parancsnoka Eric K. Shinseki vezérezredes emlékérmet adományozott Isaszegi János ezredesnek, a Magyar Honvédség összekötô tisztjének. A kitüntetést és Shenseki tábornok köszönô levelét a magyar tisztnek Charles Mahan vezérôrnagy, a taszári bázis amerikai parancsnoka kedden adta át Taszáron. Isaszegi János az utóbbi három évben nyújtott kimagasló munkájáért, a magyar—amerikai kapcsolatok terén szerzett érdemeiért, a két hadsereg közötti sikeres együttmûködés segítségéért részesült a kitüntetô elismerésben. Az ezredes az elismerést megköszönve el is búcsúzott Taszártól, a jövôben ugyanis a Honvéd Vezérkar Mûveletirányító Központ igazgató-helyetteseként teljesít szolgálatot.

Vatikán — izraeli nagykövet — XII. Pius

Aharon Lopez szentszéki izraeli nagykövet szerint a Vatikánnak ötven évre fel kellene függesztenie XII. Pius boldoggá avatási folyamatát. Igy a történészek teljes mértékben tisztázhatnák a pápa szerepét a Szentszék levéltárában ôrzött, most még titkosított iratok tanulmányozásával. A Szentszék sajtóosztálya megerôsítette, hogy a szentté és boldoggá avatásra vonatkozólag a katolikus egyház által elfogadott eljárás van érvényben, és Eugenio Pacelli ügye a terveknek megfelelôen halad. A XII. Pius ügyében eljáró Peter Gumpel jezsuita atya a katolikus egyház belügyeibe való beavatkozásként határozottan visszautasította az izraeli nagykövet felhívását. Lopez a sajtóértekezleten azt mondta, hogy XII. Pius személye vitatott, ezért boldoggá avatása elôtt látni kellene az összes vatikáni okmányt. Ezek közül a Szentszék archívumában ôrzött iratokat csak 70 évvel az események után teszik hozzáférhetôvé. Teljes képet kellene kapni róla. Most még a kedélyek túlságosan zaklatottak, erôsek az érzelmek, a holocaust sebei még nem gyógyultak be.

Önálló palesztin állam?

Jeruzsálem — Ariél Saron izraeli külügyminiszter Kofi Annan ENSZ-fôtitkárhoz küldött, kedden nyilvánosságra hozott levelében arra kérte a világszervezetet, hogy ne foglaljon állást az önálló palesztin állam megalakítása mellett. Az izraeli külügyminiszter kérésének lényege az, hogy az ENSZ tartózkodjon olyan — szerinte "anakronisztikus" — álláspont elfogadásától, amely elôzetesen befolyásolná a palesztin területek végsô státusáról, köztük a palesztin állam esetleges megalakulásáról szóló tárgyalások eredményeit. "Az ENSZ-nek el kell kerülnie, hogy kortévesztô álláspontra helyezkedjen, ahogyan ez a múltban történt".

Ügynökök múltja

Václav Havel cseh államfô meghívja Prágába Helmut Zilk volt bécsi fôpolgármestert, hogy személyesen tájékoztassa az állítólagos ügynöki múltjára vonatkozó gyanút megalapozó dokumentumok tartalmáról. Errôl egyezett meg kedd délelôtt Thomas Klestil osztrák államfô és Havel cseh elnök az osztrák politikus kezdeményezésére folytatott telefonbeszélgetés alatt.

Hitszegések

A Matica Slovenská nevû szlovák hazafias szövetség kedden Pozsonyban a bécsi döntés hatvanadik évfodulójára közzétett nyilatkozatában azt állította, hogy a szlovák nemzet egyetlen szomszédja részérôl sem tapasztalt annyi hitszegést, mint amennyit a magyarok követtek el a szlovákok ellen. A nyilatkozat szerint a magyarok politikai és stratégiai lépései jóvátehetetlenül sok veszteséget okoztak a szlovákoknak: a szövetség ezért szükségesnek látja, hogy az új szlovákiai viszonyok (a magyarok kormányzati részvétele) fényében a rossz történelmi tapasztalatokra emlékeztesse a szlovák nemzetet.

Vészkijárat a Szent Sír bazilikán

Jeruzsálemben kedden három keresztény egyház képviselôi megállapodtak abban, hogy vészkijáratot létesítenek a kereszténység legszentebb zarándokhelyén, a Szent Sír bazilikán. A keresztény hagyomány szerint Jézus ezen a helyen szenvedett kereszthalált, itt temették el, illetve itt támadt fel. A vészkijárat létesítését több éve szorgalmazza az izraeli kormány arra hivatkozva, hogy a templom nem tudna megbirkózni a 2000-ben ideérkezô, várhatóan csaknem 4.5 milliós zarándokáradattal. A görög-keleti, az örmény katolikus egyház, a ferences rendiek és az izraeli idegenforgalmi tárca, illetve a vallási ügyek minisztériuma hétfôn dûlôre jutottak az ügyben. Az említett egyházak három héten belül döntenek a vészkijárat helyérôl.

A Spartan mûhold visszavétele

A Discovery ûrrepülôgép legénysége kedden sikeresen visszaemelte a fedélzetre a vasárnap az ûrbe kiengedett Spartan mûholdat. Az 1400 kilós Spartant vasárnap egy robotkar segítségével bocsátották ki a kozmoszba. Feladata az volt, hogy tanulmányozza a napkitöréseket és a napszeleket. Két napig volt a világûrben, ez idô alatt 65 kilométerre eltávolodott a Discoverytôl. A Spartan csaknem 600 fotót készített a napkoronáról, és adatokat szolgáltatott a napszelek sebességérôl — írta az AFP. A mûhold tudományos felelôse sajtóértekezletén rendkívül sikeresnek minôsítette az eszköz legújabb — hatodik — misszióját.

Magyar-szlovák kormányfôi találkozó

Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök egyaránt kifejezte óhaját, hogy a közeljövôben találkozzanak egymással, de a találkozó helyérôl és idôpontjáról még folyik az egyeztetés. Orbán Viktor vasárnap tér vissza svédországi útjáról, így bizonyos, hogy e hét végén nem kerül sor a magyar és a szlovák kormányfô találkozójára.

Hóhér kerestetik — fél állásra (PAN)

A Szváziföldi Királyság félállású hóhért keres. Maweni Simelane igazságügy-miniszter szerint a leendô hóhérnak a dél-afrikai királyság 14 tagállamának valamelyikébôl kell származnia. Szváziföldön az utolsó kivégzés 15 évvel ezelôtt történt, azóta azonban tíz halálra ítélt gyilkost tartanak fogva börtönökben. Simelane tagadta, hogy hivatalosan fôállásként hirdették meg a hóhéri munkahelyet. Egy e kérdésben lezajlott parlamenti vita után a média tudósított úgy, hogy hóhért keresnek. Eddig több mint kétszázan jelentkeztek az állásra, köztük nôk is. A jelentkezôk legtöbbje dél-afrikai származású. Már elvégezték elôzetes rostálásukat, és jövôre elkezdôdnek a beszélgetések azokkal, akiket a hóhéri félállásra alkalmasnak tartanak.

Negyvenmillió az RMDSZ-tôl

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Markó Béla és ügyvezetô elnöke, Takács Csaba, az árvizek sújtotta erdélyi települések megsegítésére befolyt összegbôl 40 millió lej adományt ad át ma 16 órakor Balavásár község polgármesterének, a polgármesteri hivatalban. Balavásár községben az árvíz több mint 400 millió lejes kárt okozott.

Holland és német támogatás

Pénteken a holland kormány küldöttsége látogat Maros megyébe, hogy tárgyaljon a prefektúrán az árvízkárosultaknak szánt segélyek elosztásáról, szombaton pedig a Hilfe für Siebenburg nevû német küldöttség tagjai Dicsôszentmártont és Zágort keresik fel azért, hogy tájékozódjanak, mivel segíthetik az itt lakókat. A holland és német követség által felajánlott támogatást a prefektúra javaslatára juttatják el az említett rászorulókhoz.

Bemutatják az elsôéves színiseket

A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatára idén bejutott hallgatókat november 7-én, szombaton 18 órai kezdettel mutatják be a közönségnek, a Stúdió Színház színpadán. Ezt megelôzôen, délután fél 6- tól különleges fotókiállítás tekinthetô meg az elôcsarnokban.

A vendégfogadók akkreditációja

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete november 6-7-én felkészítôt szervez a vendégfogadók akkreditációjához szükséges iratcsomó összeállítására. A felkészítôt a Turisztikai Minisztérium is támogatja. Meghívott elôadók a minisztérium Turisztikai Akkreditációs és Ellenôrzô Hivatalának vezetôi és területi képviselôi. A rendezvényt Marosvásárhelyen, az Agronómusok Házában tartják meg.

Hamvas Béla-emlékmûsor

A leg"jel"esebb magyar metafizikai szépíróként számon tartott Hamvas Béla halálának 30. évfordulója alkalmából a Marosvásárhelyi Rádió Gyöngyhalász címû magazinja emlékmûsort sugároz pénteken délután 5 órától. Hamvas Béla életmûvét Dúl Antal vallásfilozófus elemzi. A mûsor vendége Vida Gábor, a Látó szerkesztôje.

Az egészségügyi nevelésrôl

Háromnapos tudományos ülésszakot szervez a Népi Egyetem mellett mûködô Felnôttek Nevelési Központja és a Román Egészségügyi Nevelési Egyesület. A megbeszélések fô témája az egészségügyi nevelés, s szó lesz az étkezéssel, drogfüggôséggel, kommunikációkészséggel és a családdal kapcsolatos problémákról. Az ülésszakon orvosok, pszichológusok és pedagógusok vesznek részt.

Hahota-elôadás a Kultúrpalotában

A Hahota színtársulat november 8-án, vasárnap este 7 órai kezdettel, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében bemutatja legújabb elôadását, Angela Plati Válás angol módra címû vígjátékát. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

Önismereti tréning

Önismereti tréninget tart tanároknak, tanítóknak a Pedagógusok Klubja. A rendezvényre november 9-én, hétfôn este 7 órai kezdettel kerül sor a marosvásárhelyi Bernády Házban, a Horea utca 6. szám alatt.

Juncu nyerte a sakkversenyt

A hatodik osztályos Illés Sándor okozta a legnagyobb meglepetést a marosvásárhelyi Hadsereg-házban nemrégiben megrendezett és az Október 25. Kupával díjazott sakkbajnokságon: csak az elsô és második helyezettôl kapott ki, viszont legyôzte a sokkal nevesebb Fugulyán Gergelyt és Krassowszki Józsefet. Illés Sándor egyébként a korosztályos román válogatottnak is tagja. A sakkbajnokság élcsoportja: 1. Nicolae Juncu (Brassói Dinamo) 6,5 pont, 2. Puskás János (Marosvásárhelyi Elektromaros) 6, 3. Illés Sándor (Marosvásárhelyi ISK) 5, 4. Fugulyán Gergely (Marosvásárhelyi ISK) 3,5. A játékvezetôi teendôket Szikszai Imola látta el.

Aranyosgyéresen játszik az ASA

A Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának hétfôn megrendezett ülésén döntöttek a Románia-kupa tizenhatoddöntôjében megrendezett, és a 73. percben félbeszakadt Marosvásárhelyi ASA — Bukaresti Dinamo mérkôzés ügyében: mivel nem sikerült egyértelmûen bebizonyítani, hogy Banu partjelzôt fejbe dobták, a bizottság rendezési mulasztás okán 3-0-ra a Dinamo javára írta a mérkôzést, 2 millió lej büntetés kifizetésére kötelezte a marosvásárhelyieket, akiknek ráadásként a pályáját is eltiltotta egy fordulóra. Vasile Maghiar ezredestôl, az ASA elnökétôl megtudtuk: a Pitesti-i Dacia elleni szombati, bajnoki mérkôzést Aranyosgyéresen rendezik meg. A találkozó délelôtt 11 órakor kezdôdik.