RMDSZ Országos Önkormányzati Tanács

Olyan problémák kerültek szombaton az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati tanácskozásán napirendre, amelyek a polgármesterek napi feladatai közé tartoznak, hangzott el a rendezvény után tartott sajtótájékoztatón. A mintegy nyolcórás eszmecserén RMDSZ kormánytisztségviselôk, polgármesterek és alpolgármesterek vettek részt. A szövetségi elnök politikai tájékoztatóját követôen, valamint a parlamenti és kormányzati tisztségviselôk szóltak az önkormányzati reform helyzetérôl, majd az RMDSZ, de független magyar polgármesterek és alpolgármesterek is, elmondták véleményüket, problémáikat. A sajtótájékoztatón Markó Béla szövetségi elnök ismertette a tanácskozás célját: mivel a helyhatósági választások óta eltelt két év, ideje volt a polgármesterek tevékenysége elemzésének. A kormányzati tevékenység elemzése, illetve az önkormányzatok mûködéséhez kötôdô törvénykezdeményezésekrôl és kormányhatározatokról szóló beszámolókat követôen a polgármesterek számos törvénykezési és végrehajtási kérdést vetettek fel, és javaslatokat fogadtak el. Ezeket sajtóközleményben foglalták össze. A román sajtó képviselôit valójában nem a tanácskozás témája érdekelte, inkább az önálló magyar egyetem, a Csapó József autonómia-statútuma, kétnyelvû feliratok külalakja, az önkormányzat-autoguvernare, Csernáton stb. kérdéseit feszegették.

Takács Csaba: A tanácskozóra nyolcvanoldalas dokumentációs anyagot készítettünk, amely tartalmazza például a belföldi és nemzetközi pályázatok jegyzékét, a '89 óta kiadott kormányrendeletek, határozatok, törvények jegyzékét, címlistákat, amelyek felvilágosítják az önkormányzati tisztségviselôket, hogy valamely kérdésben hova fordulhatnak; megismerhetik regionális, vagy helyi településfejlesztési programokat, olyan belsô és külsô pénzforrásokat, amelyek segítségével a jelenlegi körülmények között is kompetítív tevékenységet folytathatnak. A felszólalók is pontosan tájékoztatták a jelenlevôket az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdésekrôl, így a már megszavazott törvényekrôl, a készülô törvénytervezetekrôl, a településfejlesztés, lakásépítés, útépítés, infrastruktúra-fejlesztésrôl, munkaügyi kérdésekrôl, az új decentralizált privatizációs intézményekrôl, stb.

Virág György, a Maros megyei tanács alelnöke, a megyei önkormányzat elnöke a Népújságnak adott nyilatkozatában elmondta: Örömmel tapasztaltam, hogy a meghívottak döntô többsége eljött, s külön kiemelném, hogy a függetlenként funkcióba jutott tisztségviselôink is itt voltak, és hozzászólásaikkal aktívan segítették is bizonyos törvénykezési kérdéseknek a tisztázását. Megegyeztünk abban, hogy ezután legalább félévenként találkoznunk kell, és abban is, hogy a törvények elôkészítésben kell sokkal gyakrabban megbeszéléseket folytatni.

Sajnálattal jegyzem meg, hogy nagyobb részvételre számítottam a Maros megyei RMDSZ-tisztségviselôk részérôl. Meglepett az az érdektelenség, amelyet a megyei RMDSZ-szervezet mutatott a rendezvény iránt. Én személy szerint Kiss Istvánt láttam a délelôtt folyamán, délután már nem fedeztem fel a teremben, de hiányoltam azt is, hogy megyei vagy akár a városi tanácsosainkat sem hajtotta a kíváncsiság ebbe a terembe, ahol bizony bôven lett volna hely és akár lehetôség is a felszólalásra, javaslattételre, megoldások közös keresésére.

Alter-Native 6.

Öt ember az esôben. Errôl szól Clemens Schönborn (Németország) Land unter címû, filozófiai hátterû komédiája, amelyet a szombati díjkiosztó ünnepségen a hatodik Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm- fesztivál zsûrije a legjobbnak ítélt.

A Radio România Canal Tineret képviselôje a legjobb diákfilmért járó egy milliólej értékû könyvet és kazettát Hanno Hoffernek (Románia) Külföldi hívás címû filmjéért adta át. A legjobb régióbeli magyar filmesnek a Duna Televízió ajánlott fel díjat, 500000 Ft értékû gyártási kapacitást. A nyertes a marosvásárhelyi Sebesi Sándor, a Vízicsoda címû négy és fél perces filmmel. Azon túl, hogy a díjat egy tehetséges, a fesztiválon elsô alkalommal jelentkezô filmes kapta, érdekessége, hogy értékben többszöröse a fôdíjnak (1000 márka) igaz, hogy mire az oklevelet átadták, már a pontosítás is megérkezett: "megkapja a gyártási kapacitást, ha jó forgatókönyvvel jelentkezik". A bukaresti Dakino Alapítvány 2 millió lejes díját a legjobb kísérleti film kategóriában Maráczy Manuéla, Csáki László magyarországi fiatalok a Két kirándulás, egy elvágyódás címû filmjükért nyerték. A legjobb operatôrnek a Román Nemzeti Filmintézet által felajánlott 1,5 millió lej értékû díjat Sebastian Edsmidt kapta Ed Herzog (Németország) Szolgálatos címû filmjéért. A Román Nemzeti Filmintézet ezenkívül még 2,5 millió lejes díjat ajánlott fel a legjobb dokumentumfilmért, amelyet Cs. Nagy Sándor Képzelt kínai címû filmjével nyert el. A legjobb animációs filmnek idén Kaisa Pentilla A levesben címû filmje bizonyult, így a Román Mûvelôdési Minisztérium 3 millió lej értékû díját ô vehette át.

Öt nap, több tíz versenyfilm, hét díj, hét játékfilm, egy kiállítás, egy ütôskoncert, néhány versenyen kívüli rövidfilm a kisteremben, néhány technikai vagy fordítási hiba és több száz, a vége felé egyre fáradtabb nézô... Ennyi volt? Talán mégsem. Reménykedünk, hogy Kürthi Zsuzsánna fesztiváligazgató szavai valósággá változnak: "Jövô októberben, ugyanitt!"

In memoriam

Amikor ôk játszottak a színpadon, amikor ôk varázsoltak történeteket nézôk ezreinek, nem volt nehéz eldönteni, hogy a színház magyar-e vagy sem. Magatartásuk példa volt; valahogy akkor többet nyomott a latban a küldetéstudat. Ami természetes volt. Akkor nem sztároltak senkit; akkor egyéniség volt a színész. Persze, volt aki annak is különleges és volt aki nem. Nagy mûvészek, kicsiny figurák, ahogy a színházban lenni szokott. Jó néhányan a hullám tetején, mások nem. De sajnos egyformán elfelejtettük ôket. Minden elôadás múlandó, egyik sem olyan mint a másik. Megnézzük, ha tetszik, akár másodszor is, aztán feledésbe merül. Hamar elkopik az emlék, s talán még annyi sem jut eszünkbe, ki játszotta a fôhôs szerepét. A színész, amikor abbahagyja, aláírja halálos ítéletét. Reménytelenül elvész alakja emlékezetünkbôl. Marad néhány megható történet róla és sok-sok anekdota, ha akad ki nagynéha felemlegesse.

Ma, amikor kimért ideje van a hangulatnak, az elérzékenyülésnek; ma, amikor temetôk öreg fái alatt a gyertyák csonkig égnek, mozdítsuk lelkünket értük. Kis idôre tegyük félre gondjainkat, ne legyünk hûtlenek, lajstromozzunk és emlékezzünk. Azokra, akik ennek a városnak magyar színházából örökre átszerzôdtek az égi mezôk színpadára... Tompa Miklós, Szabó Ernô, Delly Ferenc, Kovács György, Borovszky Oszkár, Andrási Márton, Kôszegi Margit, Harag György, Csorba András, Gyarmati István, Bányai Mária, Székely Anna, Hamvay Lucy, Izsó Johanna, Kôszegi Anna, Galló Alice, Jenei Ottó, Kováts Dezsô, Váradi Rudolf, Gömöri Emma, Técsy Zsuzsa, Havasi Rózsa, Szabó Ágnes, Kiss László, Varga József, Nemes Sándor, Lantos Béla, Lavotta Károly, Sarlai Imre, Háry Lajos, Kômíves Nagy Lajos, Tabódi Mária, Nagy Jolán, Visky Árpád, Faluvégi Lajos, Nagy Imre, Kemény Árpád, Bedô Ferenc, Mogyorósi Gyôzô és Márk Alexandra, Bérczy Mihály, Bérczy Erzsébet, Bokor András, Kovács Dénes, Faluvégi Irén, Nemes Ibolya, Bukaresti Géza, Kellán Sándor, Virág István, Szotyori Imre, Szilágyi János, Nagy Sándor, Gál Mózes, Füzesi István, Szabó Ferenc, Huszti György, Tiboldy Zoltán, Vaslabán Judit, Nagy Ferenc, Schier Anna, Sarkady Gábor, Sós István... Nevek, nevek, immár csak nevek. Mûvészek és színházteremtôk kisebbségben, akiket nem kényeztetett a hatalom, se film, se televízió; és hûséges segítôtársaik a színfalak mögött. Akik földi életükben megtették azt ami tehetségükbôl tellett. Ki többet, ki kevesebbet, amennyit az elkötelezett szenvedély megengedett. Hosszú a névsor, talán nem is teljes. Gondoljunk rájuk. Hiszen ismertük ôket, láttuk játszani. Meghatódhatunk egy kicsit. Legalább eszünkbe jut, milyen volt az élet, amikor fiatalok voltunk, s amikor estérôl estére ôk voltak a színjátékok igazi varázslói.

Lovas legények, kicsik és nagyok, szüreti báli hangulatot teremtve, a mezôcsávási fúvószenekar muzsikájára vezették a népviseletbe öltözött csoportok vonulását az iskolától a református templomig. A rövid áhítat keretében Kerezsi János helybéli református lelkész és paptársai, Lucian-Ioan Crisan ortodox lelkész, Jenei Sándor haranglábi unitárius lelkész, valamint Páll Zsolt római katolikus hitoktató köszöntötték a templomot egészen betöltô gyülekezetet, melynek soraiban idén feltûnôen sok volt a fiatal.

Éppen ezért fogadta kitörô örömmel a közönség a fiatalok között az öregebbek táncát is, a mezôcsávásiak fúvószenekari bevezetôje után, amint sorra bemutatta mûsorát a vajdaszentiványi csoport Horváth Elek prímás nagyszerû játékára, a Maros Mûvészegyüttes Moldován István vezette csoportjának hathatós közremûködésével, tartós segítségével, majd a Napsugár Együttes — tevékenységére közelesen kitérünk lapunkban —, aztán a panitiak, a holtmarosiak, a madarasiak, a csíki Botorka öt "elcsámborgott" legénye, az elôször fellépô bergenyeiek, végül a helyiek Komlód Táncegyüttese, Balázs János és Szász Erzsébet szólistákkal. Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke vezette be és zárta a mûsort, a csoportokat a házigazda Bôjthe Zoltán konferálta be.

Számos szakember, filmes, gyûjtô tisztelte meg jelenlétével a találkozót, és eljött az Alkotások Házának két vezetôje, Ioan Florea és Constantin Cotîrlan is. Ez reményt kelthet a szervezôkben arra nézve, hogy a jövôben talán anyagilag is segíteni próbálják a hasonló rendezvényeket. A mûsor szüneteiben több önkéntes táncirányító mondotta el, szakmai segítséget is igényelnének. Remélhetôleg a decemberi találkozásig, amikor, csakúgy, mint tavaly, szintén Marosvásárhelyen rendezik az Ifjúsági Gyöngykoszorút, sort lehet keríteni arra is, hogy szakmai segítséget kapjon az a néhány induló, most alakuló hagyományôrzô csoport, amelyek éppen ezeknek a találkozóknak a sikere nyomán jöttek létre, fôleg a mezôségi részeken.

Október 30-án, pénteken délután mintegy 20 vállalkozó gyûlt össze az RMDSZ megyei szervezetének marosvásárhelyi székházában a Göktas Abdullah üzletember kezdeményezte találkozón.

A jelenlevôk többször is kiemelték: a most alakulóban levô érdekvédelmi szervezet politikailag független és Maros megye összes vállalkozója, üzletembere tagja lehet. Göktas Abdullah — aki egyben képviselte az Azomures vegyipari kombinát újdonsült török tulajdonosait, részvétele is jelzi —, hogy a szervezet, amely születésének tanúi lehetünk, nemzetiségtôl is független.

Neve még nincs, szabályzata még csak most készül, egy bejegyzése még el sem kezdôdhetett, de abban már mindannyian egyetértettek hogy nonprofit, üzletemberek érdekeit védô, rugalmas és hatékony szervezet kellene legyen. Zala megyei üzletemberek néhány héttel ezelôtti látogatása alkalmával fogalmazódott meg az igény egy cselekvôképes szövetség megalakítására. A pénteki találkozó volt az elsô lépés az alapszabály kidolgozása után a tervek szerint november 20-án újabb összejövetelre kerül sor. Ezt követi a bejegyzés és a tényleges megalakulás, majd a tagok toborzása. Utána kerülhet sor a tettekre, amelyek egyebek mellett arra hivatottak, hogy a szövetség létének indokoltságát bizonyítsák. Ekkor derül ki, hogy valóban szükség van-e egy újabb érdekvédelmi szervezetre, képes-e egyáltalán felvállalni Maros megye, esetleg a régió vállalkozóinak az érdekvédelmét. Az azonban bizonyos, és a résztvevôk többször is utaltak rá, hogy nincs minden rendben a Maros Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara háza táján, ha ezek az üzletemberek szükségét érzik egy új szervezet létrehozásának, és vállalják a vele járó szervezési munkát és nem utolsósorban az anyagiak fedezését is. Csak arra kell majd odafigyelni, hogy ne váljon megannyi alapítvány, szövetség és egyesület mintájára egy-két ember érdekeinek a kiszolgálójává, a többiek kárára.

A Marosvásárhelyi Elektromaros Világkupán ezüstérmet nyert nôi tekecsapatának tagjait csütörtökön este díjazták a megyeházán. Az eseményrôl szombati lapszámunkban tudósítottunk. Mai összeállításunkban a lányoknak, az edzônek, a csapatot patronáló vállalat igazgatójának, a megyevezetôségnek, valamint egy országszerte ismert parlamenti képviselônek a véleményét kötjük csokorba. A csütörtöki ünnepségen sok minden kiderült: hogy jól esik most díjat adni, de még szebb lenne, ha a fizetôképes cégek állandóan a sportolókon tartanák a szemük, és támogatnák ôket; hogy a Világkupa rendezését az árvízre hivatkozva mondták le; hogy két év múlva talán újra esély nyílik a rendezésre. Bár — az alprefektus szavaival élve — inkább ne hazardírozzunk...

A csapat vezetôedzôje nagyon derûsnek és boldognak mutatkozott. Fárasztó — kérdezem — most egymás után ötször nyilatkozni? Mosolyog. — Fárasztó hát. De megéri. Jobb most ezzel foglalkozni, mint otthon ülni, és azon töprengeni, vajon hol rontottam el...

— Egyébként remekül kezdtünk — mondja Seres Sándor. — Az elsô napi selejtezôn három játékosunk lépett pályára, mindhárman nagyon jó eredményt értek el: Daniela Sopterean 481 fát, a Világkupán elsô alkalommal résztvevô Balogh Erika 437 fát, Duka Tilda 484 fát döntött, utóbbié volt egyébként a verseny legjobb egyéni eredménye is. Második nap valamivel gyengébben mentünk, de két játékosunk így is jól szerepelt: Airizer Emese 456, Baciu Doina 462 pontot gyûjtött. A csapat eredménye 2732 döntött fa, ami 456 pontos átlageredményt jelent; ez még válogatott szinten is nagyszerû. Bejutottunk a döntôbe. Itt megjegyezném, hogy a Ferencváros együttese, amely egymás után kétszer is megnyerte a Világkupát, nem jutott be a fináléba, az ötödik helyen végzett, a horvát bajnokcsapat pedig, amely tavaly két fával végzett elôttünk, ezúttal csak hatodik lett.

A döntôt kicsit bizonytalanabbul kezdtük. Számunkra hátrányt jelentett, hogy egyszerre két játékosunk lépett pályára, így nem tudtam mindkettôt irányítani. Lehet, másként nagyobb eredményt értünk volna el!

— S ha Marosvásárhelyen rendezték volna meg?

— Ha itthon játszottunk volna, lehet, jobb lett volna. De azt is figyelembe kell venni, hogy a saját pálya elônye hátrányba is fordulhat, hiszen meg kell felelni a közönség elvárásainak, nagyobb a feszültség, s a játékosok emiatt nem tudnak végig úgy összpontosítani, ahogy kellene.

— Ettôl függetlenül: meg lehetett volna nyerni az elsô helyet?

— Meg. A selejtezôk után egyébként mindenki azt mondta, mi leszünk a bajnokok. Nem így lett, de ha sikerül itthon a címvédés, talán jövôre jobban szerepelünk. Van kivel az aranyat is megnyerni!

— Mit vár a csapattól az elkövetkezôkben?

— Hogy ugyanilyen jól szerepeljen, mint eddig. Miután hazajöttünk, már lejátszottunk egy bajnoki mérkôzést a székelyudvarhelyiek ellen, aztán meg lejárt az egyéni és páros bajnokság elôdöntôje is, számunkra mind nagyon jó eredményekkel.

A megyei tanács alelnöke, mint mindenki, örült a második helynek. Eredetileg úgy volt, hogy ô is elkíséri a csapatot, aztán mégsem tarthatott velük.

— Természetesen nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a Marosvásárhelyi Elektromaros nôi tekecsapata második helyen végzett a Világkupán — mondta Virág György. — Figyelembe véve, hogy Maros megye nem tudta megrendezni ezt a versenyt — és itt akár elsôk is lehettek volna! —, kiemelkedô az eredmény, ezért különösen örülök neki. Egy-két alkalommal még beszéltem arról, hogy a tekesportot kicsit lenézi a közvélemény. Miért ne ismernénk el, ez nem olimpiai sportág, amellett elég komoly anyagi feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy mûködhessen egy csapat. Arra viszont nagyon kevesen gondolnak, hogy mekkora lelki egyensúlyra van szüksége annak, aki ezt a játékot választja. Szerintem a siker éppen abból a "fanatizmusból" ered, amely ennek a sportágnak a hódolóit jellemzi. Azt hiszem, emberileg is, meg jellemben is nagyon sokat erôsödtek ezek a lányok, asszonyok, és talán kijelenthetem, még évekig biztosított a marosvásárhelyi tekesport sikere, itt ugyanis nem csak a felnôtt csapat szerepel jól, hanem évek óta az ifikre is érdemes odafigyelni.

— Most nem a sportkedvelô Virág Györgyöt kérdezem, hanem a megyei tanács alelnökét: mit gondolt, amikor meghallotta, hogy másodikok lettek? A szûkös anyagi háttér ellenére is...

— Be kell ismernem, hogy eléggé felemás érzések rohantak meg, amikor megtudtam az eredményt. Nem számítottam a második helyre, nem mintha nem bíztam volna a csapatban, de annyi gátló tényezô lépett fel az elôkészületek ideje alatt, hogy lelkileg meg kellett viselnie a csapat tagjait. Másrészt nagyon sajnálom és restellem, hogy nem tudtuk mi megszervezni a versenyt, itt Marosvásárhelyen, és ugyanennek a sajnálatnak része, hogy a megyei tanács, mint közigazgatási szerv továbbra sem tudja támogatni ezt a tevékenységet, mint ahogy egyebet sem. A reménysugár: idôközben megjelent a helyi költségvetési törvény, amelyben tételesen szerepel, hogy a sportra is lehet pénzt költeni. De: errôl a tanácsosok döntenek, így nekik kell majd felértékelni ezeknek az embereknek a munkáját. Én azt mondom, hogy a teljesítményért igenis fizessünk. Ne elôtte, ne siessünk, mint nagyon sok területen és nagyon sok sportágban — hadd ne mondjam melyekben, elôre adjuk a pénzt, nincs teljesítmény és akkor még csodálkozunk is rajta. Remélem, hogy 2000-ben sikerül megszerveznünk a Világkupát itt, Marosvásárhelyen, és akkor is az Elektromaros lesz a bajnok, hogy részt vehessen a versenyen, mint házigazda.

— Azt hiszem, valakinek különösen sokat köszönhet a csapat...

— Valóban, semmiképpen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy kiemeljük Seres Sándor edzô érdemeit ennek a csapatnak a kialakításában és a fiatal tehetségek felfedezésében. Meg kell említeni azt is, hogy éveken át a román válogatott edzôje volt. Most újra felkérték, miután úgy küldték el onnan, hogy bár meg sem magyarázták, miért — ragyogó eredmények után. Ahogy otthagyta a nemzeti csapatot, az eléggé leszerepelt az idei világbajnokságon. Azért emlékeztetek erre, mert még senki nem gondolkodott el azon igazán, hogy mennyire önzetlenül végzi ezt a munkát, hogy az ô erôfeszítése mit jelent a "végelszámolásnál"...