Meglehetôsen szokatlan fejleményre került sor tegnap este: a miniszterelnök keményhangú nyilatkozatban jelentette be, hogy semmilyen nyomásnak nem enged, és mindaddig hivatalában marad, amíg a körülmények más döntést nem indokolnak. Az utóbbi napok fejleményei ellenére — a Parasztpárton belüli Ciorbea-ellenes csoportosulás létrejötte, a liberálisok bizalmának megingása a miniszterelnökben —, lemondásával nem kívánja a kormányozhatatlanság állapotába sodorni az országot. Határozott hangnemben ítélte el a Demokrata Párt koalíciót-bomlasztó egész ténykedését, s elítélte a Nemzeti Liberális Párt egyes vezetôinek, köztük Valeriu Stoica miniszternek a kormány lemondását sürgetô levelét. Erôteljes fellépést ígért azokkal szemben, akik gyengíteni próbálják a Demokratikus Konvenciót. Bejelentette, hogy a tegnapi kormányülésen felkérte a liberális minisztereket: válasszanak, vagy szolidárisak a kormánnyal, vagy kérni fogja az államfôtôl a szóban forgó miniszterek visszahívását. Felszólította ugyanakkor a Demokrata Pártot, hogy amennyiben nem szavazzák meg a költségvetést, meg kell válniuk a koalícióban való részvétel nyomán megszerzett tisztségektôl minden területen.

A kormányfô tegnap esti állásfoglalásának a parlamenti pártok körében majdhogynem kizárólag negatív visszhangja van. Markó Béla szerint a miniszterelnöki bejelentés világos és egyértelmû ugyan, "de nem hoz megoldást a kialakult politikai válságra".

Kommentár

Az 1989 decemberi fordulat után, de fôképpen a nagyon demokratikusnak mondott tavalyelôtti novemberi választások nyomán kormányra került hatalomnak egyik legfontosabb tevékenysége az úgynevezett imázsépítés volt.

Az Iliescu-rezsimnél nem szándékszom sokat idôzni. Azt azonban el kell mondani, hogy országlása idején színesen "gyönyörû" kép alakul(hatot)t ki Romániáról. Kezdôdött, ugye, azzal, hogy Ausztriában leették a hattyúkat a tóról, a határokon átszabadult had ott csencselt-seftelt, ahol érte, Törökországtól a világ végéig. Ez volt a nem hivatalos, s spontán imázsépítés.

A hivatalos politika, az elôbbivel ellentétben, adott a kozmetikára. Kérték az ország felvételét az Európa Tanácsba. Ennek azonban ára volt, amit ajánlásnak neveztek akkoriban, és ezekkel az úgynevezett ajánlásokkal körítve, elôlegeztek bizalmat az országnak. A kozmetikusok jól mûködtek, mert tagjává váltunk a hôn óhajtott európai szervezetnek. Ekkor kezdôdött el igazából az (hivatalos) imázsépítés, a mosolyoffenzíva. Nem kevés dollárbefektetéssel. Iliescu ex-államfô és a vezetô kormánypárt Európában mosolyogva beszélt az országban levô demokráciáról, hangoztatva, hogy Románia a kisebbségek valóságos Paradicsoma, mert ugye, a magyarok úgymond benne vannak a törvényhozásban, s egyébként is olyan jó dolgunk van, hogy jobb se kell! Alá is írtak mindenféle nemzetközi dokumentumot, amely a különbözô kisebbségek (nemzeti, etnikai, vallási stb.) jogainak biztosítását foglalja törvényes keretbe. Sôt, azt is aláírták, hogy ha a hazai törvények nem egyeztethetôk a kormány által is aláírt nemzetközi egyezményekkel, akkor az illetô nemzetközi dokumentum elôírásai élveznek elsôséget. Mindezek ellenére, tudjuk, mi történt az 1997 novemberi választásokig hatalmon lévô Társadalmi Demokrácia Pártja, illetve koalíciós partnerei — PUNR, PRM — idején. Olyan szépen kimutatták ôszinte "demokratikus" szándékaikat, hogy a kezdeti ajánlások lassan monitorizálássá alakultak.

Végül, mindenki örömére, eljött a tavalyelôtti fordulat, amikor azt hittük, tényleg demokratikus erôk kerültek végre nálunk is hatalomra. Szép volt minden, az RMDSZ bekerült a demokratikus kormányba, megvolt az imázs Nyugat felé: íme, micsoda ország! Emil Constantinescu büszkén feszített Bill Clinton mellett, amikor az amerikai elnök rövid üzenetének egy töredékét szánta az RMDSZ kormánybalépésének. Egy kisebbség is képviselteti magát a hatalomban. Az államfô, a kormányfô és kabinetje, s még a médiák egy része is erre alapozott, s hónapokon át áltatatta az ország népét (s talán önmagát is), hogy a világ imád bennünket, és minden vágya az a Nyugatnak, de Amerikának is, hogy Romániát minél elôbb a NATO-ban és az Európai Unióban lássa. Még a madridi döntés elôtt megszülettek a kisebbségek jogsérelmeit orvosló kormányrendeletek. Aztán a madridi csalódás, s az uniós tárgyalásokra sem hívtak meg egyelôre. Ez nem maradt utórezgés nélkül. A kormányt alkotó demokratikus pártok parlamenti koalíciója nem szavazta meg azokat a törvényeket, amelyeket együtt készítettek a kezdetek kezdetén. Paradox módon, éppen az a párt lett elsôként szószegô, amelynek a neve az, hogy Demokrata. S ez a szószegés, különbözô variációkban több mint egy éve tart. A politikai kozmetikában ügyködôket ez láthatóan nem zavarja. Pedig a kozmetikában legjáratlanabbak is tudják, hogy ha nincs szakszerû alapozás, egykettôre lepattogzik a mégoly fényesre sikált máz is! Itt még nem tartunk. Egyelôre csak az olyan "epizódok" hozzák kényelmetlen helyzetbe a szóban forgó kozmetikusokat, mint a Németországban kirobbant koldus- botrány.

A napokban — Emil Constantinescu elnök és Andrei Plesu külügyminiszter ottani látogatásának elôestjén? — derült ki, hogy Románia kölni konzulátusának alkalmazottai állítólag zsebmetszôket, tolvajokat protezsálnak. Elsôsorban segítenek nekik kijutni az országból, illetve segítenek azoknak, akik kicsempészik a "szakképzésre" szánt kiskorúakat. Azután Lengyelországban megfelelô kiképzést kapnak, hogy a végleges desztinációt elérve, Németországban bizonyos "bossok" tulajdonába utalják át, akik aztán bevetik ezeket a gyerekeket a mélyvízbe, élnek belôlük, s visszaélnek a szerencsétlenek kiszolgáltatott helyzetével. A konzulátusbeli cinkosok, pedig "természetesen" megkapják a maguk részét a "profitból".

Ezek tények, amelyeket kedden, sajtóértekezleten jelentett be Köln város fôügyésze és a városi rendôrparancsnok. Megvan az imázs — ha nem is ott pattogzik, ahol kellene!

Sajtótájékoztató a polgármesteri hivatalban

Ellentmondásosra sikeredett a tegnapi polgármesteri hivatalban megtartott szokásos csütörtöki sajtótájékoztató. Témájában nem volt szerteágazó, a sajtóstandok fôtéri elhelyezésére meghirdetett árverések módozataira s a standok esztétikájára, funkcionalitására vonatkozó birálatokra Lucian Valentina szóvivôtôl kapott válaszok nem kielégítôek, s miként mondtuk, néhol ellentmondásosnak bizonyultak. Az árverésen érdekelt cégek vonatkozó municípiumi- tanácsi határozatokkal egyenként mindössze négy helyre pályázhattak, ami — szerény véleménnyel — ellentmond a piacgazdaság bármely szabályának. No de ilyenszerû apróságokon átlépve, ott tartunk, hogy az árverésen hét sajtóterjesztô cég vesz részt, valamennyien eredménnyel. Egy négyzetméter kiárusító hely napi bére legtöbb 28. 800 lejre rúg. Ezidáig rendben is volna, csakhogy a sajtóban megjelent árverési idôpontot rögzítô hirdetés nem volt megegyezô. Arról van szó, hogy a Népújságban és a 24 ore muresene napilapban más idôpont, vagyis március 26. szerepelt, így küldte telefaxon a fent említett szerkesztôségekbe a polgármesteri hivatal illetékes osztálya, míg a Cuvãntul liber napilapban úgy jelent meg, hogy az árverés február 26-án lesz. Egy havi tévedés ugyenis... Amit meg is tatrottak. A sajtótájékoztatón úgy hallottuk, mintha mindezért kizárólag Bortnyik Enikôre, az árverési bizottság egyik tagjára hárulna a felelôsség, noha ez igen vitatható, abban az esetben, ha bizottságról van szó, nem csupán egy személy rendelkezik az árverések megtartása, illetve meg nem tartása felôl. (Mellesleg: hogyan készül ugyanarról két, és ezek szerint kétféle átirat?) A bizottságnak elnöke van, mellesleg Eugen Crisan alpolgármester. Az árverést tehát február 26-án tartották, de azt a fentnevezett szabálytalanságok és az érintett cégek felôl jövô fellebbzésre a polgármester törvénytelennek nyilvánította.

Megtörtént közben az is a napokban, hogy az újságstandoknál polgármesteri hivataltól ujságosstandoknál jelentek meg személyek, s minden magyarázat nélkül próbálták eltávolítani a standokat. Egyelôre maradnak április 1-ig, bírósági határozattal. Addig természetesen tovább folyik a ... zûrzavar.

Hogy a nap ne múljon el egy kis sajtós provokáció nélkül, kollégáink közül egyesek a polgármesteri hivatalban használatos kitûzô többnyelvûségébe akadtak ismét bele. Mit mondjunk? Azt, hogy mellényzsebben viselt féltenyérnyi és háromnyelvû mûanyag darabocskák miatt mennek oly nehezen a dolgok? Igaz, van, aki ezt is elhiszi, úgyhogy...

Nem csupán arról van szó, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ünnepi szentmisét celebráltak a Marosvásárhelyen a Köteles Sámuel utcai minoriták templomában, mert hiszen szentmise, istentisztelet köztudomásulag minden ünnepnapon van. A március 25-i szentmise egy kicsit más volt, beletartozik Marosvásárhely utóbbi fél évszázados történetiségébe. És ha gyémántmisét emlegetünk, akkor tudjuk, legalábbis sejtjük, hogy amögött egy hosszú és áldásos lelkészi hivatás beteljesülése áll.

Mezey Tibor marosvásárhelyi minorita atya március 25-én déli 12 órakor celebrálta gyémántmiséjét, dr. Kartal Ernô miskolci tartományfônök rendeletére — Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. (Erdélyben mindössze még három felszentelt papja él a szerzetesrendnek, egyikük Aradon, Bányász és Mezey atyák Marosvásárhelyen. Két erdélyi papnövendék Páduában tanul, a marosvásárhelyi Forreiter Barna pedig a lengyelországi Lotz város minorita teológiáján. Még annyit, hogy az erdélyi minoriták a miskolci rendtartományhoz tartoznak.)

Mezey Tibor minorita atya 1913. augusztus 15-én született Aradon, Mezey Zsigmond hegedûmûvész és Zay Margit orgonamûvész gyermekeként. A rendbe 1933. szeptember elsején lépett be, kétéves noviciátumát Marosvásárhelyen töltötte. Teológiai tanulmányait (1934 - 1939) a nagybányai minorita Hittudományi Fôiskolán végezte. Dr. Friedler István püspök szenteli pappá. Aradon segédlelkész, hittanár, a belvárosi plébánia énekkarának orgonistája, két évig óteleki plébános. 1956-tól a vásárhelyi Minoriták templomában lelkész.

Hat évtizedes és fél évszázados marosvásárhelyi papi-szerzetesi munkája után a Bolyai és Köteles Sámuel utca szellemi nagyjainak albumába immár Mezey atya arcképe is beletartozik.

"Istennek szenteltem életemet gyermekkorom óta. A szerzetesi fogadalmat egész életemen át boldogan teljesítettem, és minden szenvedést, nehézséget és megpróbáltatást örömmel, tiszta szívvel ajánlottam fel embertestvéreim földi boldogságáért, lelki üdvösségéért, minden megkülönöztetés nélkül"— mondotta Mezey atya a Népújság tudósítójának Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén.

Isten fizesse hosszú, áldásos szerzetesi munkáját.

Peremvidéken

Ercse Régentôl Faragó irányába 25 kilométerre, Pókakeresztúrtól szinte 20 kilométerre fekszik. Nem a világ vége, de ha valakit arra kényszerítenének, hogy odaköltözzön, nagyon meggondolná, hiszen a helybeli fiatalok tömegesen hagyják ott a falut, függetlenül attól, hogy román vagy magyar anyanyelvûek. Számos ház, udvar árulkodik elhagyatottságról.Nos, ennek a településnek a határában van a képen látható vagon, a drótkerítésen "cégtábla" hirdeti, hogy ott laknak, hogy ott valami történik. És történik.

A tehervagon egy "konyhának", "nappalinak", "hálószobának" és egy vulkanizáló mûhelynek adott helyet, amelyben a hidraulikus prés mellett számos felszerelés található, néhány már mûködik is. De amit még mi sem láttunk vagonban: egyik részét, amely a "hálószoba", szabályosan beépítették téglával, levakolták, következik a meszelés, festés. A tulajdonos a vagont 1991-ben vásárolta 20000 lejért, akkor hamarjában még egyet megvett, amely ma még a marosvásárhelyi Azomures holtvágányán vesztegel.A képen látható vagont 100000 lejért szállították ki Ercse határába az út mellé. Azóta tulajdonosa bevezette a villanyt és szándékában áll bevezetni a gázt is. Kik lakják a tehervagont? Miért? És egyáltalán hogyan kerültek ide? A házigazdától Chetan I.-tôl és élettársától tudtuk meg.

— Marosvásárhelyen lakom... laktam, egy magánházban, de ahhoz, hogy ezt a földterületet, amit a szüleimtôl örököltem, meg tudjam dolgozni, itt kell laknom. Igaz, a földtulajdonjogi viszonyok nincsenek rendezve, a birtoklevelet még nem kaptam meg, a balai polgármesteri hivatal mindegyre hiteget. Nem bánom, hogy megvettem a tehervagont. Nemrég bevezettem a háromfázisos áramot, mert vulkanizáló mûhelyt létesítettem. Még nem dolgozunk, néhány szerszámot kell beszereznem. Van egy kis pálinkafôzdém is, azt sem használom még, négy kéz az csak négy kéz..., és csak 11 hónapja lakunk itt.

A célom az, hogy egy kisebb malmot indítsak el, mert az nincs itt, Ercsén, aztán az "udvart" szépen bekerítem. Jelenleg úgy néz ki, mintha szemétlerakat lenne, minden szanaszét van, de idôvel minden a helyére kerül.

Egyébként nem vagyok rákényszerítve, hogy a földet mûveljem, sertéseket, szárnyasokat tartsak itt a vagon udvarán. Eléggé szép nyugdíjam van. 43 éven át mozdonyvezetô voltam, két éve nyugdíjaztak. Ülhetnék nyugodtan, de nem bírom a tétlenséget, dolgozni akarok. Tizenhárom disznót neveltem az idén, azokból eladtam, megmaradt hat. Öt kocát szeretnék megtartani, egyet pedig eladok. Egyik tervem a libatenyésztés meghonosítása, mondjam úgy, hogy ipari méretekben. Ahhoz, hogy elinduljak, vállalkozó társra van szükségem, akivel együtt elkezdenénk a legkevesebb 2000 liba tenyésztését.

Kisgyerek forgolódik körülöttünk, minden érdekli, fôleg a kismagnó, amely a beszélgetésünket rögzíti.

— Mihãitã tíz éves, idevalósi félárva gyerek. Minket nagyon szeret, segédkezik ha megkérjük, gyakorta odaadom a lovat a szekeret, szereti a munkát amit ô el tud végezni. Édesapjával megegyeztünk, hogy minden nap elengedi hozzánk, nem jár iskolába, nincs arra pénzük, de amire megkérjük azt elvégzi.

— Nyugdíja van, magánháza, amelyet nemsokára megosztanak feleségével... és egy tehervagonban lakik. Miért?

— Nem értettük meg egymást a feleségemmel, aki Marosvásárhelyen lakik a lányommal. Egy szempontból. Más szempontból pedig: én idevalósi, ercsei vagyok, itt kaptam vissza a földet. Közben házat akartam vásárolni Várhegy környékén. A 10 ár beltelekért és a házért 48 millió lejt kértek. Akkor így gondolkodtam: ha kifizetjük a kért összeget, nem marad pénzünk az itt lévô vulkanizáló mûhely beindítására, sertéstenyésztésre, földmûvelésre. Ráadásul Várhegyrôl Ercsére ingázni... sokba kerülne. Döntöttem: itt telepedünk le.

— Egy tehervagonban, meddig?

— Meddig? Hát amíg el nem adjuk. A tehervagon elhelyezésére nem kell építkezési engedély. Mindenesetre mi itt LAKUNK és itt DOLGOZUNK. Ha valaki engem felbôszít hozom a nagykapacitású darut, egy nyergesvontatót és továbbviszem arra a területre, amelynek tulajdonosával megegyeztem, vagy éppen amit megvásároltam. A vagonban van a vulkanizáló mûhely, más felszerelések, mindenemet vihetem...

Az élettárs is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Nevét elhallgatja de bemondja marosvásárhelyi címét, ahol három gyereke közül a legkisebb, a 22 éves lánya lakik. Chetannal szinte hetente meglátogatják a lányt. A három gyerek közül a fiú Magyarországon dolgozik, a másik lány férjhez ment, családja van. Amint nyilatkozta: a nyugdíjas élettársával ÍGY ÉLNEK, ÍGY VANNAK JÓL.

Magáncivódásaim

Nem kellett ehhez bölcs elôrelátónak lenni. A szenátusban titkosított szavazással szemétkosárba hajították a helyhatósági törvényt módosító kormányrendeletet. Megtalálták az okát, hogy rálegyinthessenek... Immár ezen is túl vagyunk. S nézhetjük magatehetetlenül, ahogyan egy valamirevaló tisztességes kezdeményezés szemünk láttára belesüllyed holmi olcsó balkáni politika mocsarába. Az ember morfondírozhatna esetleg, hogy amikor megreszkírozták a nyilvános voksolást, akkor pontosan a fordítottja történt. Mondom, morfondírozhatna, ha volna értelme. De nincs. Mert úgysem tudnánk kisilabizálni, ki mikor volt ôszinte: akkor, amikor bólitott vagy akkor, amikor sunyított? Vagy talán soha. Persze, így is, úgy is maradunk a nem túl biztató tényekkel.

Mégis úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, ne vegyük úgy a szívünkre. Nem akartak nekünk semmi rosszat. Csak így alakult. És nem miattunk. Nyugtatgatja Petre Roman Markó Bélát. Demokratái csak a miniszterelnök pozícióit nem szívlelik. Úgy, ahogyan az a kormányrendelet errôl intézkedik. Igazán láthatjuk, nem velünk gyûlt meg a bajuk. Látjuk: sôt tudjuk a jó magyar közmondást: nyulat bokrostól... Így szokott lenni. Csak ne lennénk ott, abban a bokorban. Vigasztalnak is, helyrehozható a dolog; jön és jönnie kell az alkalomnak, amikor igazunk mellé állhatnak. Hiszen valójában nem is pártoltak el tôlünk soha. Sajna, Petre Roman maga sem tudja (vagy nem akarja tudni), mit lehetne hirtelen tenni, ha már a pártja miatt kerültünk kellemetlen helyzetbe. Szemtôl szemben nem tétovázik, csak ígéri: kitart melletünk, mert ô úgy gondolkodik, mint egy igazi európai. A kormány fôtitkára ugyan mondja, hogy marad minden a régiben, de csak félszájjal mondhatja,. s szava nem sokat ér. Mint a macska vasárnapja. Ha az országházban felrugnak egy törvényt, akkor csak az látja igazolva magát, aki mindvégig ellenszegült neki. Hiszen a törvény eddig sem nagyon fungált. A kormány malma üresen jár. És ennél egyéb nem is kell a cselekvésre. Akik mostanáig nem körülményeskedtek, hát pont most tennék? Amikor övék a pálya; amikor nemigen akadna ajánlkozó, hogy útjukat keresztezze? Mintha szervezve volna a rend ôre, soha nincs közelben, ha ôk akcióba fognak. Pedig ott lehetne. Ha már a polgármesteri hivatal megrohamozásától sem riadnak vissza. Hogy kipingálhassák a magyar feliratozást, ami néhány napja a szemüket szúrja...

Buzdításban nincs hiány, tévések is vannak meg fényképészek, s szorgalmasan filmeznek, hogy az eset még véletlenül se maradjon megörökítetlen. (Mert mit lehet tudni, ha egyszer hôsöket kell gyártani, legyen kéznél a tanúskodó felvétel.) Uralkodik a primitív, ízléstelen hangoskodás, a vaklárma és a becsmérlô szitkozódás. Mindenki elégedett a kedvére való foglalatoskodásban; dühöng az ünnep a fôtéren. Hogy elégedett lehessen még az is, aki lapít valahol. Azok, akik az ostromlók elôtt rendre kiürítik állásaikat és tálcán kínálják az alkalmat. Természetesen nemcsak azért, hogy azért másnap bûnbánóan tördelhessék kezüket, felvehessék nyájas ábrázatukat, bizonyítandó: mégis maradt a törvénybôl valami. Maradt, hát hogyne maradt volna. Annak, aki elhiszi.

Tegnap zárult a Tolerancia Hete

Csurkuly Sándor megyei tanácsos és Moca Rudolf, a Cakra Szervezet képviselôjének kezdeményezésére a Tolerancia Hete keretében a fenti címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a marosvásárhelyi Bernády-házban. Meghívottkánt a helyi önkormányzat, a központi intézmények, valamint a Roma Egyesület képviselôi voltak jelen. A csaknem háromórás beszélgetés fô témái a roma lakosoknak a tanuláshoz, kultúrához, törvénykezéshez, egészségügyi ellátáshoz való joga volt.

— Elôször az elôítéleteket és a közömbösséget kell levetkôzni, s csak utána léphetünk a jogegyenlôség útjára — nyitotta meg a vita jellegû beszélgetést Smaranda Enache, a Liga társelnöke.

Moca Rudolf Tolerancia vagy társadalmi közömbösség címû "lélekátvilágítását" olvasta fel, azt állítván, hogy a romáknak az 1989-es változások elôtt nem volt lehetôségük a munkába való tényleges beilleszkedésre, a valamikori termelôszövetkezetek használták fel munkaerejüket, napszámosként sáncokat és kanálisokat ásattak, utcát sepertettek velük, a fegyházak cellái romákkal voltak tele. Úgy voltak elkönyvelve, mint akik "parazita életmódot" folytatnak. "1989 decembere számunkra is meghozta a "változást": december 29-30-án gyújtották fel az elsô házat Szászrégenben, az 1990- es márciusi események következtében 27 romát zártak börtönbe, 8 év alatt 371 roma házat gyújtottak fel" — olvasható a memorandumban. Az elôadó szerint a romáknak a valós beilleszkedés érdekében elsôsorban tanulásra, mûvelôdésre van szükségük. "Az országos összesítés szerint Romániában 409.723 roma él, ami az összlakosság 1,8 százalékát teszi ki. A Romák Etnikai Föderációjának felmérése szerint 2,5 millióan vagyunk, míg a megbízható felmérések szerint 1,5 millió a romániai romák száma. Közülük egymillióan hagyományos életmódot folytatnak" — ismertette a statisztikát Moca Rudolf.

A továbbiakban kifejtette, hogy korábban a marosvásárhelyi tanító- és óvónôképzôben 25 helyet kizárólag roma gyerekek számára tartottak fenn, a megyei tanfelügyelôség érdektelensége miatt ez az osztály már az elsô évfolyam után megszûnt. Pedig a roma gyerekeknek szakképzett roma oktatókra, pedagógusokra van szükségük.

Aurel Rosianu Kolozs megyei tanácsos arról számolt be, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen tíz roma diák társadalomvédelem szakon tanul, idéntôl 10-10 helyet kértek a jogi és a társadalomtudományi fakultásra. Bár az egyetem vezetôségének részérôl megértésre találtak, a roma fiatalok felkészültsége rendkívül gyenge.

"Nem tartom kizártnak, hogy néhány év múlva arra ébredünk, hogy írástudatlanok százezrei vesznek körül" — vette át a szót Cioabã Florin roma király, a Romák Országos Tanácsának elnöke. Szerinte nem a romák társadalmi beilleszkedésére kell törekedniük, hiszen az már megtörtént. A decemberi változások utáni egyik legnagyobb megvalósítás — mondta —, hogy a nemzetiségek sorában az "stb"- bôl kisebbséggé váltak.

Dana Porutiu, a marosvásárhelyi gyerekotthon igazgatónôje rámutatott, hogy az otthonokban gondozott gyerekek 80 százaléka roma. A családban maradt gyerekek nagyrészét pedig koldulni, guberálni küldik. Az analfabetizmus megfékezése érdekében április elsejétôl indítják Az utcagyerekek írni-olvasni tanítása elnevezetû programot, melynek keretében 15, 8-16 év közötti írástudatlan romát akarnak megtanítani olvasni, írni, számolni alapszinten.

Haller István kisebbségügyi referens elmondta, hogy az emberjogi irodához számos olyan panasz érkezett, melyekben vidéken élô roma szülôk kifogásolják az iskolákban alkalmazott tanítási módszereket. A levelek írói szerint a tanítók megkülönböztetik a diákokat, a roma gyerekekkel szemben közömbösen viselkednek, így nem csoda, hogy azok visszamaradnak a tanulásban, illetve írástudatlanokként hagyják el az iskolapadot. Nem egyedüli azon eset sem, amikor a pedagógus a testi fenyítést alkalmazza.

Morent Ilona, a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium Maros megyei fôigazgatója arról számolt be, hogy szakképzetlen munkanélküliek számára ingyenes tanfolyamokat szerveznek. Legelônyösebbnek az építkezési tanfolyamokat jelölte meg.

Pop Adrian százados, a Maros Megyei Rendôrfelügyelôség képviselôje semmi akadályát nem látta annak, hogy rendôrôrs-szinten találkozókat szervezzenek a rendôrség és a romák képviselôivel, melyeknek célja a különbözô problémák megoldásának elôsegítése lenne.

A kerekasztal-beszélgetés végén a jelenlevôk megegyeztek abban, hogy — ha csak lehet — havonta szerveznek hasonló jellegû találkozókat, azzal a különbséggel, hogy ezután kizárólag egy-egy témát vitatnak meg, hogy annak orvoslása minél hatékonyabb legyen.

Az elôbbiekhez hozzátehetjük: a Pro Európa Liga és más civil szervezetek erôfeszítései a romák társadalmi beilleszkedésének elôsegítése érdekében talán azért nem mondhatók igazán eredményesnek, mert magunknak a roma szervezeteknek nem sikerül átgondolt, összehangolt gyakorlati programmal elôállniuk, s azt az általuk képviselt közösségekkel elfogadtatni. Az alkalmi tanácskozásokon felmentô ötletszerû megoldások hatósugara kicsiny és könnyen szertefoszló. A romák beilleszkedése alapvetôen a beilleszkedés szükségességének tudatosításának folyamatát nem kerülheti meg. Ehhez kellenek az egyetértô, világos programmal rendelkezô romaszervezetek.

Kérdések-válaszok a családorvosi rendszerrôl

Az egészségügyi társadalombiztosításra vonatkozó 178-as számú törvény értelmében azoknak az általános orvosoknak, akik családorvosként mûködhetnek, április 15-ig kell benyújtaniuk a leendô pacientúrát tartalmazó névjegyzéket. Természetesen, ha nem hosszabbítják meg a határidôt. Ideje tehát, hogy azok, akik még nem döntöttek, az elkövetkezô napokban válasszanak, hogy melyik orvosra bízzák magukat, és feliratkozzanak annak listájára. Ettôl függ ugyanis, hogy kinek lesz joga szerzôdést kötni a biztosítási pénztárakkal, ha azok a jövô évig megalakulnak. Aki nem igyekszik, megtörténhet, hogy az általa választott orvos elutasítja, mivel már betelt a listája. Ebben az esetben más orvoshoz kell fordulnia, aki elfogadja. A listák benyújtása után — tekintetbe véve, hogy melyik településen nincs elegendô vagy nincs egyáltalán orvos —, az egészségügyi igazgatóság dönti el, hogy hova hány szakembert nevez ki.

Igyekezzünk tehát feliratkozni, s ne feledjük, hogy ehhez a mûvelethez szükség van a személyazonossági igazolványunkban levô személyi számra is.

A Marosvásárhelyen és Szovátán, valamint egyes vidéki településeken dolgozó orvosok jegyzékét, amelyet a Megyei Egészségügyi Igazgatóság bocsátott rendelkezésünkre, lapunk március 18-i számában közöltük.

Rovatunk rendelkezésére áll minden olvasónknak, aki e törvénnyel kapcsolatosan kérdezni szeretne.

• Szenes Mária Marosvásárhelyrôl arról érdeklôdik, hogy fel lehet-e iratkozni olyan családorvoshoz, aki a nyilvánosságra hozott jegyzéken az egyik közeli községben szerepel, ahova a megyeközpontból ingázik?

• Természetesen feliratkozhat, hisz a törvény szabad orvosválasztást tesz lehetôvé, de elôbb tudakolja meg, hogy a szóban forgó orvos fog-e rendelni Marosvásárhelyen is vagy otthonában elérhetô lesz-e páciensei számára. Idôs személyeknél a távolság problémát jelenthet, különösen betegség esetén.

Tanácsi RMDSZ-frakciók a sajtóval való kapcsolatról

A Maros Megyei Tanács és a Marosvásárhely Municípiumi Tanács RMDSZ frakciójának tagjai mindenkor a nyíltság hívei voltak, és úgy érzik, továbbra is csak ebben a szellemben képesek valóban a köz szolgálatában állni.

E nyíltság jegyében, az eskü alatt vállalt jobbítás érdekében valamennyi tanácstag elsôrendûen fontosnak tekintette és tekinti a sajtóval való kapcsolatát, hiszen a saját erkölcsi kódexének szellemében mûködô sajtó az az intézmény, amely pontosan és feltételek nélkül tájékoztatni képes a közvéleményt bármely politikai állásfoglalásról, a munka közben hozott elméleti vagy gyakorlati határozatokról, s amely ugyanakkor könnyítést jelent a legjobb határozatok meghozatalában, hiszen közvetítô szerepet is vállal, tiszta képet nyújtva a választópolgárok véleményérôl, óhajairól, közérzetérôl.

Valamennyi — oda- és visszaáramló — információ egyetlen célt szolgál: a Marosvásárhelyen és Maros megye más településein élô állampolgárok életkörülményeinek javítását, amelyhez elengedhetetlen a tanácsok tisztes, hiteles információkon alapuló munkája, és szükséges a választópolgárok pontos tájékoztatása. Ez a sajtó közremûködése nélkül ma már lehetetlen.

Ezért a két testület és annak valamennyi tagja külön- külön is, mindent megtesz, hogy a köz érdekében kihasználhassa azt az elônyt, amelyet a sajtó nyújt, bármilyen jellegû is legyen az, akár román, akár magyar, akár valamelyik világnyelven szóljon is az érdeklôdôkhöz. Nem csak rendelkezésére állunk tehát a sajtó képviselôinek, de igényeljük is, hogy a sajtó teret biztosítson álláspontjaink megfogalmazása, céljaink elérése érdekében.

A Maros Megyei Tanács RMDSZ-frakciója, a Marosvásárhely Municípiumi Tanács RMDSZ-frakciója

Tárgyalás a szakszervezettel

A gépkocsivezetôk szakszervezetének szerdai demonstrációja alkalmával született megegyezés értelmében ma tíz órától a prefektúra kistermében tárgyal dr. Dorin Florea prefektus a szakszervezetek vezetôivel, a megye szállítmányozót sújtó gondokról.

Milliárdos tartozások

A Maros megyei egészségügyi igazgatóság több mint három és félmilliárd lejjel tartozik az Aesculap Rt.-nek — értesültünk Hajdú Árpádtól, a gyógyszerforgalmazó cég kereskedelmi menedzserétôl. Ehhez hozzáadódik még a Hargita megyei egészségügy több mint 1,8 milliárdos tartozása és a besztercei egészségügyi igazgatóság több mint hatszázmilliós adóssága is a forgalmazó céggel szemben. E három intézmény együtt több mint hatmilliárd lejjel tartozik a gyógyszerforgalmazó cégnek, az Aesculap Rt.-nek pedig a maga során 7,7 milliárd lejes adóssága van szállítóival szemben. E hónap végéig a három igazgatóságnak törlesztenie kellett volna tartozásai háromnegyedét, azonban a forgalmazóhoz befolyt összegek csak mintegy 1,6 milliárdot értek el. Értesüléseink szerint a helyzet — amelyrôl a tegnap értesítették Molnár Géza egészségügyi minisztériumi államtitkárt is — még nem jelent közvetlen csôdveszélyt a gyógyszerforgalmazónak, de a közeljövôben jelentôs nehézségeket okozhat a gyógyszerellátásban.

Madách-est a Kultúrpalotában

A Kemény Zsigmond Társaság március 31-én, kedden délután hat órától tartja Madách-estjét a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. Elôadó Kántor Lajos. Közremûködik Boér Ferenc, a Kolozsvári Állami Színház mûvésze, és Toru Kimora japán zongoramûvész. Bemutatásra kerül Miholcsa József Csodavárás címû alkotása.

Eskütétel

Holnap reggel tíz órától a marosvásárhelyi csendôrdandár laktanyájában közösen teszik le az ünnepélyes katonai esküt a csendôrdandár és a megyei tûzoltócsoport Marosvásárhelyen szolgáló újoncai.

Vidéki bemutatók

A hatékonyabb mezôgazdálkodás és erdôgazdálkodás címû kiadványt mutatja be Ábrám Péter, a kiadvány egyik szerzôje Makfalván és Nyárádmagyaróson. Az RMGE pályázata keretében készült kiadvány bemutatására ma 12 órától kerül sor Makfalván, 15 órától pedig Nyárádmagyaróson, a községek polgármesteri hivatalainak székhelyén.

Elôadás a New Age-rôl

Ma délután öt órától a marosvásárhelyi Gecse utcai kistemplomban Draskóczy Gábor, a magyarországi Vasárnapi Iskolai Szövetség munkatársa a New Age mozgalomról tart elôadást. Az elôadó szombaton 11 órától Veszélyben a gyerekek címmel értekezik ugyanott.

Zenés esték a Vártemplomban

Hétfôn, március 30-án este hét órától a marosvásárhelyi Vártemplomban Muszorgszkij Éj a kopár hegyen és Egy kiállítás képei címû mûvei kerülnek elôadásra a Rhytmódia ütôsegyüttes hangversenyén. Fellépnek: Kovács János vibrafon, C_luseriu Rares xilorimba, Gombócz Avar marimba, ifj. Koszorús Kálmán marimba. A belépés díjtalan, az önkéntes felajánlásokat a Vártemplom orgonájának felújítására fordítják.

Kettôs tárlat a Bernády Házban

Holnap 12 órakor nyílik kiállítás a marosvásárhelyi Bernády Házban Dávid Júlia textilmûvész és Papp Melinda festômûvész munkáiból. A tárlatot április tizedikéig lehet megtekinteni naponta 8-14 óra között.

Interferenciák

A képzômûvészek szövetségének marosvásárhelyi fiókja szervezésében ma este hat órakor nyitják meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a iasi-i Bejenaru Matei Interferenciák címû installációját.

Kiállítássorozat

A marosvásárhelyi Bolyai tér 5. szám alatti inSITU pincegalériában nyolchetes képzômûvészeti kiállítássorozat nyílik. Elsôként Pál Péter egy hétig látogatható tárlatát nyitják meg holnap este hét órakor.

Történelmi dokumentumok tárlata

Tegnap délben a fôvárosi országos történelmi múzeum, a megyei múzeum és a marosvásárhelyi történelmi múzeum közös szervezésében nyitották meg Grigore Gafencu történelmi dokumentumokat tartalmazó kiállítását a marosvásárhelyi Rózsák téri etnográfiai múzeum termeiben. A kiállítás április 6-áig látogatható.

Beszélgetés Shakespeare drámájáról

Holnap délelôtt tíz órától a Philotea Klub rendezvényén, amelyet a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében tartanak, Tompa Gábor rendezôvel és Visky András dramaturggal lesz beszélgetés William Shakespeare Troilus és Cressida címû drámájáról.

Hahota-elôadás a Kultúrpalotában

A Hahota színtársulat március 29-én, vasárnap este hét órakor a marosvásárhelyi mûvelôdési palota nagytermében Somerset Maugham Imádok férjhez menni címû háromfelvonásos vígjátékát viszi színre. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

A rög alatt

Vasárnap 12 órától a marosvásárhelyi unitárius templomban mutatják be Balázs Ferenc A rög alatt címû kötetét. A Mentor Kiadónál napvilágot látott kötetet Gálfalvi György mutatja be, közremûködik Kilyén Ilka színmûvésznô.

Kaszkadôrbemutató

A mozivállalat marosvásárhelyi kirendeltsége és a Titanic Body Building Sportegyesület közös szervezésében vasárnap 14 órától a marosvásárhelyi Unirea mozi elôtti téren kaszkadôrbemutatót tartanak. Ennek keretében a Titanic sportolói és a polgárôrség tagjai önvédelmi, harci gyakorlatokat és különbözô kaszkadôrmutatványokat végeznek.