Furcsa hírek járták be a romániai sajtót az utóbbi idôben. Egy olyan olasz üzletemberrôl adtak hírt, aki évekig városunkban élt. Antonio Di Gabrielit néhány nappal ezelôtt a belügyminiszter rendeletére alapján kiutasították az országból. A belügyi berkekbôl tudakozódó Adevãrul napilap március 17-i számában A Camorra egyik markáns tagját kiutasították Romániából címû cikkében így ír: "Di Gabrieli Antonio az Alfieri klán tagja, és nemzetközi elfogatási parancs volt ellene pénzmosás és maffióta típusú szervezetekkel való társulás miatt... Az olasz hatóságok eddig három letartóztatási parancsot adtak ki ellene." A rövid beszámolóban más helyen az áll, hogy Di Gabrieli két olyan marosvásárhelyi cég társtulajdonosa, amelyeknek "semmiféle tevékenysége nem volt."

A Pénzügyôrség állandó ügyfele volt

Az olasz üzletemberrôl elôször a marosvásárhelyi rendôrség szervezett bûnözéssel foglalkozó szakosztályán próbáltunk információkat szerezni — kevés sikerrel. Az egyik nyomozó tiszt szerint március 3-án a fôvárosi Országos Rendôrparancsnokság felkérte a helyi rendôrséget, hogy keresse meg Di Gabrileit, de marosvásárhelyi cégei Hosszú utcai (1918. dec. 1.) székhelyén nem találták. "A rendôrség Di Gabrielivel kapcsolatban soha nem folytatott kivizsgálást", mondotta a nyomozó tiszt.

Ezután a Maros Megyei Pénzügyôrségnél próbálkoztunk. Corneliu Grosu fôkomisszár (képünkön) mindjárt cáfolta azt az információt, hogy Di Gabrieli cégeinek nem volt semmi tevékenysége. Sôt! Cégei révén évek óta a Pénzügyôrség egyik állandó ügyfele.

— 1993 óta foglalkozunk Di Gabrielivel — mondja a fôkomisszár. — Akkor más öt olasz férfivel és két marosvásárhelyi üzlettárssal hozták létre a Prod Star International és a Trading Group International cégeket. Ha visszapörgetjük az eseményeket, megérthetjük, hogy az illetô az ô érdekeinek megfelelô, igen jól pontratett üzleti tervvel érkezett Romániába. Jó érzékkel tapintott rá a román törvények kihasználható hiányosságaira. Mi 14 ellenôrzést végeztünk cégeinél. Szerintünk jelenleg kb. 500 millió lej adó-, illetéktartozása van.

Kezdte az élô állatokkal...

— Négy nagy akciót bonyolított le négyféle áruval foglalkozott. Egyrészt élô állatot exportált. Rájött, hogy a hazai állattenyésztôk hajlandók bagóért elprédálni állataikat. Ezt használta ki. Azért választotta Marosvásárhelyt, mert innen át tudta fogni Hargita megyét is, és e térségbôl szerezte be az állatokat. Annak idején jeleztük az ügyészségnek, hogy nincs rendben a dolog az exporttal. 42 ezer dolláros áron fiatal berbécsek kivitelére kapott licencet az élelmezésügyi minisztériumtól. A licenc megadásának két feltétele volt: a minimális ár, és csak termelô exportálhatott élô állatot. Di Gabrieli 1994 decemberének egyik napján megvásárolta a húsipartól az állatokat, és aznap ki is vitte azokat. Az iratokba azt írta bele, hogy "saját produkcióból" származnak az állatok. De hát neki itt még egy kutyaóla sem volt soha. Gyakorlatilag átrázta az államot. Ugyan 42 ezer dolláros áron kellett volna exportáljon, de ô csak 18 ezer dollár értéket tüntetett fel. (Annak idején az állam levette részét az exportból.) Ami számomra nagyon gyanús: egyetlen vámos sem jelezte a dupla kihágást. A mi jelzésünkre az ügyészség megkezdte ellene az eljárást, de a kivizsgálást nem követte vádemelés. Szerinten újra elkezdik most a vizsgálódást. A második nagy üzlete a gyümölcsexporthoz kapcsolódott. Ezzel nemigen foglalkoztunk, de idôközben a Besztercei Gyümölcskutatási Intézet is rájött, hogy megrödivítette ôket.

...következett a fal- és padlóburkolat

— A harmadik ténykedése az volt, hogy Olaszországból fal- és padlócsempét hozott be az országba. Az árunak a 10 százaléka sem volt elsô osztályú termék. Több esetben dokumentumok nélküli árut találtunk cégeinél. Sok millió lej értékû árut koboztunk el tôle. Ugyancsak lefoglaltuk három nagy teherszállító kocsiját. Ezeket árverezni fogjuk, 260 millió lej a kikiáltási ár. A negyedik fô ténykedése az adócsalás volt. A Maros megyei Pénzügyôrség megpróbálja a cégek javaiból behajtani az államnak okozott károkat. Sajnos, mivel korlátolt felelôsségû társaságokat mûködtetett, ô csak az alaptôke értékéig felel a másoknak okozott károkért. A javait csak akkor lehet visszatartani, ha bebizonyosodik, hogy törvénytelen úton szerezte azokat... Di Gabrielit az elmúlt években még egyszer letartóztatták, és hazaküldték Olaszországba. Aztán visszajött. A rendôrséggel együtt lefoglaltuk egyik raktárát, amelyben majdnem 5000 doboz csempe található. Ez több száz millió lejt ér. A napokban jött két olasz, akik azt mondták: a csempe egy része az ô tulajdonuk, tehát magánszemélyeké. A törvények értelmében csak cég hozhat be külföldrôl Romániába árut. Di Gabrielit tehát kiutasították az országból, most pedig fia foglalkozik cégeinek ügyeivel. A Pénzügyôrség lehetôvé teszi, hogy önök vele, tehát a másik féllel is szóba álljanak. A mi szempontunkból, függetlenül attól, hogy Olaszországban mivel foglalkozik, itt adócsaló. Nem jelentéktlen, de nem is a legmegátalkodottabb, vannak nála sokkal "sárosabb" belföldi "személyiségek"... Mint például Gabor Matei és társai. Kérem, ezt szó szerint írja le, amit most mondok: én nem engedhetem meg magamnak azt, hogy bíráljam a más intézményeknél dolgozó munkatársainkat, nem tehetek rosszindulatú, tendenciózus megjegyzéseket, hogy megkérdôjelezzem jóhiszemûségüket, hozzáértésüket, de kérdem én: miként lehetsséges, hogy Gabor Matei szabalábon van, és Loga meg mások, akik Gaborral együtt követtek el súlyos kihágásokat, börtönben ülnek? Én modtam Logának: Gabor magát börtönbe fogja juttatni. De hát ez más téma...

Váltogatják a könyvelôket

— Ezzel az egész üggyel kapcsolatban szólnék egy általános tapasztalatról: rengeteg beruházó, külföldi üzletember van a megyében — mondotta Corneliu Grosu. Az osztrákok és a magyarok, ha ide jönnek, felkeresnek bennünket, s arra kérnek: ajánljunk nekik olyan könyvelôt, akiben meg lehet bízni, aki vigyáz arra, hogy ne kövessenek el szabálytalanságokat. Az arabok és az olaszok állandóan csereberélgetik a könyvelôket. A török kenyeres is ezt csinálja.

— Di Gabrieli Hargita megyében is több embert becsapott — tudjuk meg továbbá Grosu fôkomisszártól. — Az egyik cég, mellyel kapcsolatban állt, ide jött, hogy lefoglaltassa egyes javait. Egyszer a hargitai Pénzügyôrségtôl ezzel az üggyel kapcsolatban 22 millió lejt magam hoztam el egy táskában. Elkobozott pénz volt az is. Állatokat magánszemélyektôl is vásárolt. Felvásárlókat fizetett meg. Így volt neki "saját tenyésztésû" állománya. A Pénzügyôrség mind a 14 kivizsgálás alkalmával büntetett és árut foglalt le. Mivel a három teherautó és az 5000 doboz csempe le van foglalva, tartozása egy részét visszaszerezzük. Ami számomra furcsa: a központi lapok széles körben foglalkoznak az esettel, de minket, a Pénzügyôrséget senki nem kérdezett meg. Errôl a férfirôl mi még beszámoltunk a sajtóban. Ha jól emlékszem: a Népújságban is szó volt róla.

A Maros Megyei Pénzügyôrségen Di Gabrielivel közvetlenül a 2-es ügyosztály foglalkozott, melyet Valeriu Baziotis (képünkön) vezet. Az ô véleményét is kikértük az üggyel kapcsolatban:

— Valóban a mi osztályunk foglalkozott Di Gabrielivel, de Grosu fôkomisszár is bekapcsolódott, például együtt voltunk Hargita megyében. Már 1994 májusában elkezdtük ellenôrizni ezeket a cégeket. Azóta minden évben 3-4-szer náluk voltunk. Minket természetesen csakis az érdekel, hogy az állam ne károsodjon az ô üzleti tevékenysége miatt. Most már, ha ô öt éven át nem jöhet be az országba, akkor elég nehéz lesz ellene eljárni. Tehát maradnak a teherautók és a csempe.

Itt a pénz, hol a pénz?

Önök szerint, akik régóta figyelik ezeket a cégeket, lehet- e szó ebben az esetben pénzmosásról?

V.B.: Ezt a dolgot nem tudjuk könnyen kimutatni. De ami szemet szúr az embernek, hogy ügyletei kilencven százalékát készpénzben bonyolítja le. És ezek az összegek nem jelennek meg a könyvelési kimutatásban.

C.G.: Ez az, amit úgy hívnak, hogy "földalatti gazdaság". Kivisz az illetô az országból nagy mennyiségû készpénzt, és azt kint látható módon forgatja, vagyis legalizálja. Szerintem az ô ténykedése kimeríti a pénzmosás fogalmát. Az olasz, aki most eljött hozzánk, hogy a csempéjét visszaszerezze, azt mondotta: Olaszországban átadott Di Gabrielinek pénzt, ô meg árut vásárolt rajta. Ezt csak cég exportálhatta volna Olaszországból. Tehát valami nem tiszta. Az állatexport a határon túl neki komoly készpénz-jövedelmet jelentett. Ez azonban ellenôrizhetetlen volt. Beviszi a húst néhány centes áron és Olaszországban eladja néhány dollárért kilóját.

V.B.: Ami még szintén nagyon furcsa: a Trading Group cég esetében bankszámláján egyetlen lej, dollár, semmilyen pénz nincs. A cég kasszájában szintén egy fitying sincs. Áru sincs. Ugyanez a helyzet a Prod Star cég esetében. Ennek bankszámláján mintegy 500 ezer lej található. Hol van a többi pénz? Hiszen igen jelentôs üzleteket bonyolított le. A könyvelô azt mondta: a pénz a patron zsebében van!

Se név, se fénykép!

Ígéretéhez híven Corneliu Grosu fôkomisszár lehetôvé tette, hogy a Pénzügyôrség épületében találkozzunk a kiutasított személy fiával, aki az egyik szóban forgó cég munkatársával, egyben tolmácsnôjével: egy igen fiatal, rendkívül szép hölggyel érkezett a találkozóra. Sem a fiú, sem a hölgy nem volt hajlandó bemutatkozni és nem engedték meg, hogy fényképet készítsünk róluk. A beszélgetésbôl kiderült, hogy a fiút Roberto Di Gabrielinek hívják. Neki feltettük a kérdést: mit szól azokhoz a súlyos vádakhoz, melyek édesapját érték, mármint hogy a Nápolyi Camorra tagja, mely közismerten maffióta szervezet? Roberto nem volt hajlandó erre a kérdésre válaszolni. Aztán felváltva mégis elmondtak egyet s mást, kommentálták részben azt is, ami a sajtóban eddig megjelent. A hölgy sérelmezte, hogy tavaly decemberben Marosvásárhelyen ellopták Antonio Di Gabrieli táskáját, benne irataival, ami véleményük szerint azért történt, hogy legyen ürügy kiutasítására. A sajtót azzal vádolják, hogy lényegtelen dolgokat felfúj, hajsza folyik ellenük, az újságírók pletykákra alapozzák írásaikat. Azt mondják: azért nem kommentálják azt, ami a sajtóban megjelenik, mert annak semmi jelentôsége nincs. Amíg hivatalos helyekrôl nem hangzanak el vádak, addig nincs miért válaszolni. Végül mégis cáfolták azt a napvilágot látott állítást, hogy Antonio Di Gabrieli iratai nem voltak rendben. Miután ellopták útlevelét, ideiglenes útlevelet kért a rendôrségtôl. Nem jelezték neki, hogy adott idôn belül a követségtôl új iratot kell kérnie. Cáfolták azt is, ami egy központi lapban megjelent, hogy hamis iratai voltak. A hölgy szerint: az sem igaz, hogy bujkált volna a hatóságok elôl. Furcsállják, hogy a sajóban megjelent: az olasz rendôrség két éve keresi és nem találja Antonio Di Gabrielit, holott 1997-ben kapott a rendôrségtôl romániai tartózkodási engedélyt, tehát a hatóságok nagyon jól tudták, hogy hol van. Meglepôdtek azon, hogy a román rendôrség milyen rövid idô alatt, milyen céltudatosan járt el Di Gabrieli ellen. Beszélgetôpartnereink szerint a Pénzügyôrség vezetôje által említett, lefoglalt teherautók nem a két szóban forgó, Marosvásárhelyen bejegyzett cég tulajdonai, hanem egy olasz cég rendelkezik velük. A lefoglalt csempemennyiségrôl a hölgy azt mondta: cégadósság miatt nem lehet lefoglalni olyan árut, ami nem az adós cég tulajdona, másrészt szerinte csak az egyik cégnek van némi adóssága. Még azt is mondották: az említett romániai cégek hazai partnerei, tulajdonosai eltûntek, nem lehet tudni, hol tartózkodnak. Tehát mindenért az olasz felet rángatják elô, mert ô nem bujkált.

Ennyit sikerült megtudnunk a Di Gabrieli-ügyrôl. Azt mindenképpen furcsálljuk, hogyha a Pézügyôrség ennyi kihágást fedezett fel és jelzett az évek folyamán, miért kellett sürgôsen kutasítani Di Gabrielit az országból? Talán az lett volna az ésszerû eljárás, ha elôbb itteni ténykedését tisztázzák. Vajon, milyen okuk lehetett a "felsôbb" köröknek, hogy gyorsan szabadulni igyekeztek Di Gabrielitôl?

— Az eszményi az lenne, hogyha minden elôfizetô szabadon választhatna a programcsomagban szereplô mûsorok közül. Van-e olyan tervük, hogy a HBO-n túlmenôen bevezetik a szelektív elôfizetést?

— Igen. Gondoltunk rá és a jövôben szeretnénk megvalósítani. De nem állítom azt, hogy a közeljövôben. ugyanis a kábeltelevíziózás jelenlegi romániai helyzete ezt még nem teszi lehetôvé. Csak a fejlett országokban engedhetik meg maguknak a lényegesen drágább szelektív adásközvetítést, mert annak keresztülvitele bizonyos mûszaki befektetést igényel, és hogyha az elôfizetési díj nem elég nagy, akkor a beruházás csak igen hosszú távon térül meg.

— Addig tehát meg kell elégednünk azzal, hogy egységcsomag formájában kapjuk a különféle csatornákon közvetített mûsorokat. Amibôl ki-ki szeretne tetszés szerint nézni ezt vagy azt, ámde nem biztos, hogy ez sikerül neki, mert — bár ugyanannyit fizet havonta, mint sokan mások — a régi készülékek alkalmatlanok a célra. Hozzánk befutott egy olyan olvasói javaslat, hogy adják hosszabb távú részletfizetésre a konvertereket. Egy másik észrevétel szerint a jobbik fajta konverter sem kellene 300-350.000 lejnél drágább legyen.

— Mi szolgáltató egység vagyunk, alapvetôen nem foglalkozunk kereskedelemmel. Ezeket a konvertereket beszerzési áron értékesítjük. Vagyis tulajdonképpen egy olyan többletszolgáltatást nyújtunk, amelyik a cégünknek semmi hasznot nem hoz gyakorlatilag. Az, hogy a forgótôkénk egy részét még hosszasabban, mondjuk 6 vagy 12 hónapra lekössük ilyenformán, pillanatnyilag nem lehetséges.

— Van, aki úgy tartja: a konvekter-ügyet egyszerûen el lehetne felejteni azáltal, hogy az MTV 2 mûsorát áttenné a kábeltévé- társaság egy kisebb nézettségnek örvendô, olyan mûsor helyébe, amelyik minden televízióval fogható.

— Arról van szó, hogy a készülékek nagy része elavult az utóbbi idôben, sokan vásároltak másodkézbôl, külföldön leselejtezett készüléket. Ezeket mi nem tudjuk kicserélni, mint ahogyan a lakosság vásárlóerejével összefüggô kérdéseket sem tudjuk kezelni. Igyekeztünk viszont enyhíteni ezeken a gondokon. December és január folyamán több mint 300 konvertert adtunk bizományba olyan elôfizetôknek, akik régi tévékészülékkel rendelkeznek, hogy legyenek elégedettek és élvezhessék a teljes körû szolgáltatásunkat. Jóformán ingyen adtuk át ezeket a konvertereket, amelyek a mi tulajdonunkban maradtak ugyan, de használhatják mindaddig, amíg Romsat-elôfizetôk. Csupán a beszerelés költségének a visszatérítését kértük tôlük. Ennek a rétegnek a megsegítésével a frusztrációt szerettük volna valamelyest csökkenteni. De ez frusztráció tulajdonképpen kétoldalú, mert mi is elégedetlenek vagyunk, hogyha az elôfizetôk nem tudják kihasználni a szolgáltatásunkat.

— Számíthatnak-e mások is arra, hogy a következô "ajándékozások hónapjában", az idei karácsony táján, esetleg még azelôtt ilyen olcsón hozzájutnak konverterekhez? Vagy csak egyszer volt Budán kutyavásár?

— Valahogy úgy. Éppen ezért javasoltuk azoknak, akik régi vevôkészülékkel rendelkeznek és anyagi lehetôségeik szûkösek, hogy vásárolják meg a hazai gyártmányú konvertereket. Meggyôzôdésem, hogy ha léteznének kevésbé drága és jobb minôségû konverterek, azok már megjelentek volna a hazai piacon. Mi csak örvendenénk, ha az ilyen kiegészítô tartozékok forgalmazói gondoskodánának a hiány pótlásáról.

— A köztudatban az a felfogás uralkodik, hogy a Romsat szakemberein múlik csupán, melyik csatornát hol helyezik el a mûsorrácson. S ennek elrendezésében szem elôtt kellene tartaniuk a lakosság, az elôfizetôk nagy hányadának elvárásait.Tudunk arról, hogy az elmúlt év ôszén, még a Telesatco idejében, készült egy — csak angol nyelven kiadott — tanulmány, amely szúrópróba alapján próbálta föltárni a közönség igényét. Nem vitatjuk a valóban tudományos hozzáértéssel végzett ilyenszerû munkák hasznosságát, mégis azon a véleményen vagyunk, hogy a szondázásnál, a kiválasztott, úgynevezett reprezentatív csoportok megkérdezésénél még teljesebb, sôt abszolut pontos képet alkothatnának akkor, hogyha minden egyes elôfizetô meglátását számításba vennék. Erre kiváló lehetôség lenne, és különösebb többletkiadással sem járna, hogyha az ön által említett alkalommal — amikor ugyanis a HBO- elôfizetésre keresnek jelentkezôket és házról házra járnak, ügynökeik leíratnák az elôfizetôkkel egy papírlapra, hogy milyen csatornákat néznek elsôdlegesen.

— Mi valóban készítettünk egy felmérést, ami azt tükrözte, hogy az MTV 2-re igény van, és nagyon rövid idôn belül bevezettük e mûsor közvetítését. Majd amikor kiderült, hogy nem minden készülékkel lehet "fogni", megváltoztattuk a frekvenciasávot. Tehát történt egy alkalmazkodás.

— Rossz nyelvek azt mondják, hogy önök számára fontosabb ennél az ASA labdarúgó osztályának a támogatása, hiszen havi 3000 dollár átutalását szavazták meg ilyen célra.

— Én nem látok semmi összefüggést a két dolog között. Az ASA-val abból a meggondolásból írtuk alá a szerzôdést, hogy a labdarúgás tömegsport, amely Marosvásárhely lakosságának számottevô részét érdekli. Jelenleg az ASA a második ligában van, amely múltjához és a nevéhez méltatlan hely. Ezenfelül a szponzorálási összeg jelentôs része az ifi csapat, az utánpótlás fejlesztésére megy.

Természetesen a szponzorigények lényegesen meghaladják a lehetôségeket. Úgyhogy ki kellett választanunk azt a területet, a sok közül, amelyik minél több emberhez szól. Ez nem zárja ki a jövôben olyan más tevékenységek támogatását, mint a mûvészetek, az egészségügy, az oktatás. És voltak más — kisebb mértékû — anyagi segítségnyújtási megnyilvánulásaink is, és lesznek azután is. Viszont ez is egy üzleti terv, egy magas szintû döntés alapján történik, a költségvetésben még az év elején elôirányozzuk a vonatkozó kiadásokat és azokat közöljük mindenkivel. Itt mondanám el, hogy több olyan iskola is megkeresett, ahol idegen nyelvû oktatás folyik, és például a Bolyai vagy a Papiu líceumnak megígértük, hogy ingyen kötjük be a kábeltévét. A szponzorálás a beszerelési költségek megtakarításában jelentkezik tehát, és abban, hogy a havi bérlettôl is eltekintünk. Ilyenformán, igaz, hogy kisebb mértékben, de igyekszünk támogatni az oktatást is. Bármelyik iskola számíthat ránk, azonban bizonyítania kell, hogy a kábeltelevíziót didaktikai célra használja.

• Virgil Mãgureanu, alias Asztalos töri kezét lábát, hogy most, pártalapítás után (Román Nemzeti Párt!), megszabaduljon a "magyar kapcsolat" leghalványabb gyanújától is! — "Dupã tatã, am purtat un alt nume, de origine ungureascã"..., majd: "a keresztnevem soha nem volt magyarizált"...

• Ha jól értem a zavaros magyarázkódást, a Mãgureanu névre hallgató polgártársunknak volt egy apukája, aki "más nevet" viselt, vagyis az Asztalost, ami a fiacskája szerint "magyar eredetû"... — nem vall makulátlan jellemre, ha valaki megtagadja az édesanyját, de az sem sokkal szebb, ha az apjával teszi ugyanezt!

• De hát ki a fene tôrödik azzal, hogy Virgil Mãgureanu most már közvetlenül a politikai bársonyszékben fészkelôdve próbálja fényesre sikálni a "kutyabôrt", a lényegesebb, hogy azzal akar szédíteni boldog-boldogtalant: "az információk területén nem professzionista"! — magyarán: éveken át olyan ember vezette a mindenféle jelentéseket készítô hírszerzô szolgálatot, aki amatôr a "témában"...

• S mivel saját kijelentése szerint "súlyos zavart kelt, aki azt hiszi, hogy én az információk professzionistája vagyok", marad a kérdés: miért nem szólt korábban, hogy az, amit az elmúlt években véghez vitt, csupán egy ügyeskedô buzgómocsing ténykedése... — továbbá a talány: amatôr is szervezhet profi hírszerzô szolgálatot, vagy vonjuk le a "lineáris" következtetést?

• Ion Diaconescu kijelentette, hogy "George Pruteanu véletlenszerûen került a parasztpártba", s nem volt semmilyen párttevékenysége... — ezek szerint a párton belüli és kívüli diverzió nem párttevékenység, hanem valamiféle "véletlenszerûség"!

• Heti politikai színmûelemzésében a "haza bölcse", Silviu Brucan azt találta mondani, hogy a tanügyi meg helyhatósági törvények kisebbségeket érintô módosítása az RMDSZ-nek fontos! — bölcsesség ide meg oda, eddig úgy tudtuk, hogy Romániának fontos, mint azt a kelet- európai parlamenti elnökök minapi tanácskozásán a majd minden alapot nélkülözô dicsekvésekbôl is kiolvashattuk...

• Kár, hogy a kisebbségi jogok helyzetérôl román politikusok szájából elhangzó szóvirágok kizárólag exportra készülnek, mihelyt ugyanis konkrétan kezdjük firtatni, nyomban eltûnik a rózsaszín, s a diplomaták rózsás hangulata...

• Kórodi Mária, a magyar országgyûlés alelnöke közli — halljuk a híradásokból —, hogy a román—magyar kapcsolatok példaértékûek... — ôszintén örülünk, hogy ott fenn jól megvannak egymással!

• A kozmetikai kampány eredményesnek látszik, mert Iose Maria Gil-Robles EU. tisztségviselô sem gyôzi dicsérni a kisebbségi kérdés megoldását Romániában... — talán még marasztalni kellett volna az illetô urat, mondjuk arra, hogy vegyen részt a hét végén Marosvásárhelyre behirdetett C.V. Tudor-Funar-Pãunescu találkozón, ahol közvetlen élményt szerezhet a kisebbségi jogokhoz való tényleges viszonyulásról!

• Olvasom közben, hogy az imént említett triumvirátus helyi képviselôi szerint Marosvásárhelyen "a hangulat rendkívül feszült"... — minden további nélkül elhiszem, hogy a szóban forgók fejében egyéb sincs, mint feszültség!

• Érdekes kontraszt az elôbbi rémlátással, hogy az említetteket mindig szorgalmasan fölkaroló Adevãrul lap igazgatójának egészen más a vélekedése: ô egy csendes, barátságos várost látott a minap a furcsa sajtó tam-tammal kísért kiruccanása során... — most már kinek lehet hinni: a saját szemünknek, az Adevãrul (!) nem tudni éppen miben buzgólkodjanak, vagy a végveszély apostolainak?

• Az ortodox papok múlt heti kolozsvári tüntetésével, s fôpapjuk nyilatkozatával, miszerint egyházuk a nemzet egységét védi, legalábbis érdekes gondolattársításokat indíthat el a görög katolikus hívôk fejében: vallási kisebbségként most már kizáratnak a román nemzetbôl? — s akkor hova tartoznak mint erdélyi hívei egy erdélyi egyháznak?...

• Nem mondom, a megyei RMDSZ elleni bojkottal meglehetôsen kényelmes helyzetbe lavrozta magát a helyi román nyelvû írott és egyéb média — nyakló, azaz "altera pars" nélkül kedvükre ûzhetik kedvenc foglalatosságukat... • Igaz, még bojkott nélkül sem sokra mennének, mert itt van a hét közepe, s a szóban forgó szervezet vezetôi még mindig nem látszanak rá ébredni, hogy a polgármesteri hivatal feliratának bemázolása "minôségi" változás a magyarellenes megnyilvánulásokban! — hallgatásuk értelmezhetetlen...