• Esô után köpönyeg: a Parasztpárt végül is utilaput kötött a parlamenti és közbotránykeltésben igen agilis Pruteanu szenátor talpára... — kérdés, hogy tudatosan vártak-e ki, hogy a szóban forgónak legyen ideje elvégezni a piszkos munkát, vagy csak a lagymatagság miatt húzódott el a döntés?!

• Pruteanu szenátor ezután párton kívül, de parlamenten belül sütkérezhet a "nemzetmentô" dícsfényében, s kiköthet majd annál a pártnál, amelynek a szellemisége a leginkább ráillik... — mondjuk Virgil Mãgureanunál, ha esélyt szimatol a parlamentben maradásra a lassan közeledô új választások esetén!

• Az Antena 1 folytatja a tendenciózus, közvéleményszédítô manipulációt: a tanügyi törvénymódosítás kapcsán a kisebbségek anyanyelvi oktatását érintô cikkelyeket "érzékeny" passzusoknak mondják... — mit nekik a további több tucat cikkely, amely az oktatás reformját jelentheti!

• Petre Roman mosakodik a helyhatósági törvénymódosítás szenátusbeli eleste miatt — jó farizeushoz illôen egyfelôlöz-másfelôlöz... — semmilyen mosakodás nem változtathat azonban azon, hogy nyilvánvalóan leleplezôdtek: nem az ország sorsáért fáj a fejük, hanem a hatalmi láz fûti minden lépésüket!

• Talán eljött az ideje, hogy feladva a "magyaros kitartást", az RMDSZ megfontolja a politikai kabarévá silányult országlásból való kiválást! — a Parasztpárt megbízhatatlan, a Demokrata Párttal a közvécéig sem szabad elmenni, a liberálisok annyit számítanak, mint papíron a légypiszok...

• Ha ez sem elég, akkor bôven elegendô az, amit Markó Béla megfogalmazott: "kisebbségi kormánnyal nem folytatható a reform!" — ami nem megy, nem kell erôltetni...

• A kormányzat éjjel-nappal bolondot csinálhat magából, de lehetôleg nélkülünk tegye! — ezen az "érzékeny" sürgôsségi kormányrendeletek érvényességérôl szóló kormányfôtitkár magyarázatai sem változtatnak...

• Legalábbis különös képzettársításba téved Bárányi Ferenc képviselô a 48-as szabadságharc temesvári ünnepségén, mondván: "Petôfi Sándor az 1848-as forradalom Tôkés Lászlója"! — december 17-én, gondolom, azt mondja majd, hogy Tôkés László az 1989-es forradalom Petôfi Sándora...

• Tudatalattiból táplálkozó gondolatok fûszerezik a koszovói fejleményekrôl szóló román kommentárokat — azt csûrik-csavarják ki, hogy a több mint 90 százalékban albánok lakta területen az egyetlen üdvözítô megoldás az autonómia...

• Ha majd az albánok is így gondolják...

• Elnökünk elnökhöz egyáltalán nem illô módon kikedélyeskedte magát Strobe Talbott amerikai külügyér-helyettes és a sajtó elôtt, egekbe emelve szóban forgó mindenféle érdemeit... — fontos a NATO, meg az amerikai támogatás, de aligha múlik az udvarlás hevességén!

• A romániai helyzetet jól ismerô politikusnak nevezte Talbottot — márpedig, ha az amerikai diplomata jól ismeri a "helyzetet", sok értelme nincs a groteszk elôzékenységnek, haszna pedig még kevesebb lesz, akármennyire "stratégiai" a dialógus...

Mint ismeretes, a márciusi uszító kampány szerves részét képezték azok a helyi, illetve a központi sajtóban megjelent újságcikkek, (Dorin Suciu, illetve a 24 ore muresene álnevet használó szerkesztôjének tollából) amelyeknek szerzôi — nem nehéz kitalálni, hogy milyen sugallatra — azt kifogásolták, hogy a marosvásárhelyi bíróságon egyes tanúkat anyanyelvükön, azaz magyarul hallgatott ki Adorjáni Erzsébet bíró. Az említett írásokból megtudhattuk, hogy a történtek miatt valakik (akik nem merik nyíltan vállalni nevüket), panasszal, azaz memóriummal fordultak a Legfelsôbb Bírósághoz, a konkrét válasz reményében. Az viszont még az igazságügy berkeiben járatlanok számára sem kétséges, hogy az állítólagos memórium szerzôi a magyarellenes hangulatkeltéssel egy másik harcot akarnak leplezni: azt, ami amely a holtpontról végre kimozdult Maros megyei igazságszolgáltatás berkeiben folyik a hatalom visszaszerzéséért.

A történtek kapcsán 36 marosvásárhelyi ügyvéd a Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsához fordult a következô beadvánnyal, amelyet elküldtek mind az Igazságügyi Minisztériumnak, mind az érintett lapoknak.

"Az utóbbi idôben a helyi és a központi sajtóban újságcikkek jelentek meg a következô címekkel: A bírósági ítélôtanácsok egyes tagjai csak "nézôk" a tárgyaláson (24 ore muresene 1989. március 11-i 1107-es szám), A marosvásárhelyi bírák magyar nyelven osztanak igazságot (Adevãrul, 1989. március 13-i 2424-es szám).

Ezen írások szerzôi azt állítják, hogy: "Több marosvásárhelyi bíró és ügyvéd a Magisztratúra Legfelsôbb Tanácsához és más szervekhez fordult azzal a panasszal, hogy a Marosvásárhelyi Bíróságon tárgyalt egyes pereken nem tartják be a Büntetô Eljárási Törvénykönyv elôírásait. A cél, ami semmilyen esetben sem szentesíti az eszközt az, hogy a kész tények elé állítás módszerével, bevezessék a magyar nyelvet az igazságszolgáltatásba" (Adevãrul).

Már a kezdet kezdetén megkérdôjelezzük, hogy a marosvásárhelyi Ügyvédi Kamara tagjai közül valaki is ilyen panaszt tett volna. Ha mégis — hisz nincs búza konkoly nélkül — akkor kategorikusan elhatároljuk magunkat az ilyen és hasonló megnyilvánulásoktól, amelyek idegenek az Ügyvédi Kamarában honos megértéstôl és kollegialitástól, s nem jellemzôek a marosvásárhelyi ügyvédek és az igazságszolgáltatási szervek kapcsolatára sem.

Becstelen eljárásnak tartjuk, hogy a marosvásárhelyi ügyvédeket megpróbálják egy olyan aljas bosszúállási kampányba belesodorni, amelyben sötét és visszahúzó erôk nem csupán a nagyon jóérzésû, nagy munkabírással rendelkezô és így rossz célpontnak bizonyuló Adorjáni Erzsébet bírónô megróvását akarják elérni. Valódi céljuk az, hogy a bírói hatóságok nemrégiben beiktatott vezetôinek leváltását elômozdítsák, az új tisztségviselôk ugyanis valóban demokratikussá tették az igazságszolgáltatást, amelynek során az igazságot kizárólag a törvényesség nyelvén mondják ki.

Meggyôzôdésünket, hogy egy "megrendelt" akcióról van szó, megerôsíti az is, hogy a két lap által közölt példák azonosak, ami azt igazolja, hogy az információk mindkét lapnál ugyanabból a forrásból származnak.

Határozottan fenntartjuk, hogy a Marosvásárhelyi Bíróság elnökének, valamint Adorjáni Erzsébet bírónak a szakmai felkészültségéhez, jóérzéséhez és korrektségéhez nem férhet kétség senki részérôl, bármilyen cél szolgálatában áll is.

Egy olyan bírót nem lehet törvénysértéssel vádolni, aki egy bûnügyi per során alkalmazza a Büntetô Eljárási Törvénykönyv 128-as cikkelyének elôírásait. Ezek szerint a felek egyikének vagy más személynek, aki kihallgatásra vár, és nem ismeri a román nyelvet vagy nem tudja magát helyesen románul kifejezni, csak akkor kell tolmácsot biztosítani, ha az illetô személy nem tud a bírósági szervekkel értekezni. Egyébként az összes tanúvallomást, valamint a felek vallomását,függetlenül attól, hogy azok milyen nyelven hangzottak el, a per iratanyagában román nyelven rögzítik.

Íme tehát, a fentebb említett írások szerzôjét parafrazálva, a cél szentesíti az eszközt, és egy világos eljárásbeli rendelkezés "törvénytelenséggé" alakul.

Sokatmondó az a tény is, hogy kiváló magisztrátusok, a Marosvásárhelyi Bíróság volt elnökei, Ioan Covãtaru, Dorin Stefanelli, Artenie Cordos, Ecaterina Ciungan és mások nem "szégyellték" a Büntetô Eljárási Törvénykönyv 128-as cikkelyének elôírásait alkalmazni évtizedeken át, ott és akkor,ahol szükséges volt.

Alaptalanul megvádolni és megkérdôjelezni a korrektségét egy olyan magisztrátusnak, aki többlet erôfeszítést tesz az igazságügy jobb adminisztrálása érdekében, ferde logikára vall, amelynek egy jogállamban semmi köze sem lehet az igazságszolgáltatás szelleméhez.

Ôszinte óhajunk az, hogy megelôzzük egy ellenséges indulatokkal és gyanakvással teli légkör mesterséges elôidézését. Abban reménykedünk, hogy ezt az óhajunkat megértve, egy kifejezetten diverziós jellegû eljárás megindítása elkerülhetô.

Sajtótájékoztató az APADO-nál

Az APADO (Asociatia Avocatilor Pentru Apãrarea Drepturilor Omului) néhány brassói ügyvéd kezdeményezésére 1991-ben létrehozott nem kormányzati szervezet, tevékenységének fô célja az emberi jogok védelme — az igazgságszolgáltatás tisztasága. A szervezet marosvásárhelyi irodája nemrég létesült, ez gyakorlatilag a helyi Táblabíróság körzetében tevékenykedik, az itt élô és dolgozó ügyvédek egy részét tömöríti, egyébként bármely ügyvéd tagja lehet. Az APADO itteni képviselôje, Vasile Ghere ügyvéd a napokban tartott sajtótájékoztatót, fôként az 1998. évi 13-as kormányhatározatot bírálta. Azt is megtudtuk, hogy az APADO nemigen ért egyet azzal, hogy a Ciorbea-kabinet gyakorlatilag kormányhatározatok által irányítja az országot, és így csorbul a parlament szerepe. Ugyanakkor több más jelenség ellen is kifogást emeltek.

A 13-as, januári kormányrendelet ellen az a fô fenntartásuk, hogy a polgári peres eljárásban megszünteti a bírónak azt a kötelezettségét, hogy megindokolja határozatát. Tehát az intézkedés értelmében a felek közül bármelyik csak akkor kap indoklást, hogyha ezt külön kéri. Azt is megtudtuk, hogy Valeriu Stoica igazságügyminiszter, amikor a kormány elé terjesztette jóváhagyás végett ezt a rendeletet, azzal magyarázta szükségességét, hogy a polgári perrendtartás során meg kell gyorsítani az eljárásokat. Az ügyvéd azonban lépésrôl lépésre bebizonyította, hogy ez az intézkedés nem rövidíti, hanem meghosszabbíthatja a procedúrát, persze ha feltételezzük, hogy az, aki ellen az ítélet megszületik, mindenképpen kérni fogja az indoklást. A kormányrendelet értelmében az eljárás a következô: az indoklás nélküli határozatot a kihirdetéstôl számított 7 napon belül kell a feleknek kiküldeni, akik a kézbesítést követô 15 napon belül perorvoslattal élhetnek, de mivel nem imserik a határozat indokait, a fellebbezést az indoklás nélkül terjesztik be a bírósághoz. Ezt követôen a bíró 20 napon belül köteles az általa meghozott és már fellebbezett határozatot megindokolni és az indoklást a feleknek kiküldeni. A fellebbezô fél a bírósági indoklás kézbesítését követô 15 napon belül köteles a már benyújtott fellebbezését megindokolni, és azt benyújtani. Az ügyvédegyesület úgy véli: az ítélethirdetést minden külön kérvényezés nélkül is az indoklásnak kell kísérnie.

Az APADO kimondottan károsnak tartja ezt a rendeletet, és ezért beadvánnyal fordult az államelnökhöz, a szakminisztériumhoz és a parlament mindkét házának elnökeihez. Ha nem lesz eredménye, és a parlament törvényerôre emeli majd a kormányrendeletet, akkor az APADO saját törvénytervezetet fog benyújtani, az ügyben.

A sarokasztalnál

Nem a városban, hanem a sarokasztalnál. S nem most, hanem decemberben. Egy kicsit anakronisztikus a márciusi forradalom évfordulójának idején a decemberi forradalomról beszélni, de a dolognak több alapos indoka van. Az elsô: december óta nem jelentkeztem a Sarokasztal Lovagjainak viselt dolgaival. (Intimpisták tudni vélik, hogy elvonókúrán voltam, hagyjuk meg ôket ebben a hitükben. Hadd ringatózzanak, mi tudjuk: egy rövid séta az ôrültek házában bárkit meggyôz arról, hogy a hit mit sem bizonyít.) A második: most több a hó, mint decemberben, harmadrészt: a forradalom örök téma. A karácsonyi évfordulón nem arról vitáztunk, hogy ´89 decemberében népi- avagy palota-forradalom volt-e, s egyáltalán: forradalomnak lehet-e nevezni azt az izét. A forradalmárok hôsiességérôl volt szó.

A mi városunk kávéházainak is megvolt a maguk szerepe a forradalomban. Persze, teljesen más, mint a Pilvaxnak, de hát Flekkenburg sem azonos Pesttel. S nem is kávéház az, amirôl szó van. A Szakadt Pufajkára a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni a kávéház címet, méltó helye a késdobáló fölötti elsô fokozat.

Onnan indult az egész szöveg, hogy kinek van joga koszorúzni a forradalmi megemlékezések idején. Egyáltalán mi az, hogy koszorúzási jog? Ki vonhatja meg, vagy ki adhatja ezt meg? S ha valakik valamilyen oknál fogva a másikat el akarják távolítani, milyen jogon teszik azt? Szabad-e Gáspinak (programon kívül) verset mondani a székely vértanúk emlékmûvénél, vagy ez ünneprontásnak, netán felségsértésnek számít? Ilyenkor röppen föl az "egyesek kisajátítják a mi forradalmunkat" jelszó, következnek az éhségsztrájkok, meg a forradalmi igazolványok összehasonlítása, meg a vizsgálat: melyik forradalmi szervezet az igazi, ki hozott be több autót vámmentesen és még kismillió civódás. Nehéz dolog forradalmat csinálni, még nehezebb forradalmárnak lenni, látod, szegény Petôfit is Barguzinban kereste a kazánkirály, holott Petôfi még most is él, mint Malvin anyó és Sobri Jóska.

Folyt a parttalan duma: hogy az udéméré tényleg forradalmi szervezet-e, avagy a reformkommunisták találták ki 1988-ban egy kolozsvári szemináriumon? S ki az igazi forradalmár: Václav Havel avagy Király Károly? S aki forradalmat akar csinálni, azért teszi-e, hogy ô vegye át a hatalmat? Vagy azért, mert megunta, hogy azok vannak kormányon, s meg van gyôzôdve róla: így ô is tudna vezetni, s ennek a hitének feltétlen érvényt akar szerezni. Mert lám, Dinescu félreállt, csinált egy lapot magának, azzal elvan, mint befôtt a kamrában, neki nem kell hatalom, csak azt akarta, hogy ne azok vezessenek.

Forradalmi egyesületbôl legalább három van Flekkenburgban, s mindenki úgy hiszi, ô az igazi forradalmár (mi tudjuk: egy rövid séta az ôrültek házában satöbbi). Itt van Mititelu haver eklatáns példája. Ô épp a gyárból lógott, s a Szakadt Pufajka pultja mellett költötte el a fizetése roncsait, amikor valaki megbökte: tûnjünk, itt vannak a zsaruk. Persze, a nép derék rendôrei nem azt keresték, kinek van érvényes gyári kilépôje, hanem a begyûjtési parancsot mentek teljesíteni: be kellett szállítani öt dubára való ellenforradalmárt. Mint emlékszünk, az elsô órákban Ceau bácsi még ellenforradalmat emlegetett. Bedobták a kocsiba, bevitték a szekura. Mititelu olyan mátyus volt, azt hitte, taxiban ül. Már nem volt idô szóba állni vele, de tettek rá egy munkát gumibottal, mire kialudta magát, az áldott tömeg kiszabadította. S hitelesen igazolható forradalmár, mert egy éjjelen át bent volt a Rigó utcában. Szegény Bandi sógor csúfabbul megjárta. Papucsban lement cigiért és ötvenegyben jött haza Szibériából, mert az oroszok is úgy gyûjtötték a háború után a lágerbe valót, mint a zsaruk az ellenforradalmárokat. Te, lehet, hogy ez a Mititelu ezzel csinálta meg a szerencséjét. Emlékszel, Ceau is így kezdte: ellopott egy bôrönd röpcédulát, leültették miatta, megkapta az illegális hôs címet, aztán a dolog odáig fajult, hogy elnök és fôtitkár, végül rosta lett belôle. Szóval, nem éri meg forradalmárnak lenni. Néha mégis. Van, amikor igen, de általában nem. Azok járnak jól, akik túlélik! Errôl van szó. Éljen a forradalom, éljen Mititelu elnök és fôtitkár!