• Azon rágódom, hogy a 150. évforduló mégsem volt a másfél százhoz illôen egybe - meg átgondolva! — mintha csak úgy összelapátolták volna az önmagukban amúgy érdemes ötleteket, de együtt kevesebbnek tûnt, mint a részletek számtani összege... • Csak úgy példának okáért: a tavalyinál számosabban összesereglett marosvásárhelyi magyarság nem egészen azt érdemelte, amit kapott! — szónoklatok címén laza, összefüggéstelen hetet-havat... • Az elhangzottaknak annyi aktuális üzenetértéke volt, mint a fölösen belénk ivódott közhelyeknek lehet... — az itt és most használhatatlan általánosságokba fulladt, ami aligha visz közelebb a Markó Béla által Csíkszeredában emlegetett "cselekvô magyarok" állapothoz, s inkább a dacos hangon továbbra is "kérelmezô magyarokat" idézi, mintha nem a hatalmon belül, hanem kívül lenne az RMDSZ • El kell már dönteni!... — amíg tényleg kívül nem kerülnek! • A 24 ore muresene naivája "Sãrbãtoritã fãrã incidente, ziua maghiarimii a fost umbritã de declaratii tendentioase" cím alatt számol be az eseményekrôl — amiben a tendenciózus maga a beszámoló, s amirôl kiderül, hogy szerzôjének nem csak a történelmi, hanem az aktuális helyzet- ismeretével is alapos bajok vannak... • Az Antena 1 tv ellenben, messze a naiv tévelygéstôl, precízen tendenciózus beállításra kapott feladatot gazdáitól: egyenesen provokatív bevágásokkal adta fel a labdát az illetékesek elnézéséért mindenre kapható Pruteanu szenátornak, hogy mûfelháborodással körítve kisajnálkozhassa magát a székelyek hiányosnak montált nyelvtudásán! • Megbízói jobban tennék, ha arra biztatnák a kétes érdemeket szerzett szenátort, hogy fájjon a feje a hivatalos felmérések szerint is százezrekre, ha nem milliókra rúgó románnak számító félanalfabéták nyelvtudásáért... • Az RMDSZ vezetô politikusai feltehetôen regisztrálták az Antena 1 vasárnapi produkcióját, s lesz bennük annyi tartás, hogy közszerepléseik során mellôzzék azokat, akik ôket is csak eszköznek használják a tömegmanipuláció forgatókönyveihez! — nem minden mikrofonba kell belebeszélni... • Egy olvasó paradoxonnak érzi, hogy ma, amikor az RMDSZ hatalmon belül van, a magyarellenesség a korábbinál erôsebb... — mindjárt nem látjuk paradoxonnak, ha arra gondolunk, hogy most ellenzékbôl azok lehetnek gátlástalanul magyarellenesek, akik elôzôleg a hatalomban legalább némi európaiságot voltak kénytelenek mímelni, s még a budipapírt is aláírták volna, csak hogy Nyugat-Európa jó szemmel nézzen rájuk, míg ma... • Azért csak figyeljük meg, hogy az új választásokra és újra a hatalomra készülô Iliescu-garnitúra az utóbbi idôben kezdi árnyalni a megnyilvánulásait! — fel kell készülni az újbóli szalonképességre... • Olvasom, hogy japán befektetôknek adták el az alexandriai csapágygyárat... — a kör bezárult: Ceausescu vásárolta a japánoktól, s emezek Ciorbeától vásárolják vissza! • A Nationalban Opris Zeno, a Vatra Romaneascã elnöke mondja: "Nem szeretnénk abba a helyzetbe kerülni, hogy megismételjünk egy 1990-es márciust..." — akármerre forgatom, ez felér egy beismerô vallomással! • Az 1990-es márciusi "helyzet" persze legalábbis kényelmetlen volt! — helyükben több okból is igyekeznék elfelejteni...

Azt gondoltuk, hogy már elég toleránsak vagyunk és abbahagyhatjuk ezt a rendezvénysorozatot, de az utóbbi idôben a társadalom elég okot szolgált arra, hogy belássuk, még mindig szükség van erre a rendezvényre, jelentette ki Szokoly Elek, az Interkulturális Központ igazgatója a Tolerancia Hetét beharangozó sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Laura Ardelean és Kovács Gyöngyvér szervezô-asszisztensek, Haller István, a Liga keretében mûködô emberjogi iroda vezetôje. Smaranda Enache újra felelevenítette a Pro Európa Liga célkitûzéseit, hozzátéve, hogy a Tolerancia Hete rendezvénysorozat a PEL egyik legfontosabb tevékenysége,amely ugyan gyógyítani nem tudja az intoleranciát, azonban emlékeztetni kíván a tolerancia létére, szükségességére. Laura Ardelean beszámolójából megtudhattuk, hogy a rendezvénysorozat csütörtökön, március 19-én 15 órakor egy kerekasztal-beszélgetéssel kezdôdik, Másság a sajtóban címmel. Erre meghívták a helyi sajtó képviselôit, a központi lapok marosvásárhelyi tudósítóit, újságírószervezetek képviselôit és az újságírófakultások tanárait. A megbeszélés színhelye a Maros vendéglô, este fél kilenctôl pedig az Ifjúsági moziban a Bûnhôdés címû filmet nézhetik meg az érdeklôdôk.

Pénteken és szombaton délelôtt szerveznek a Continental Szálló zöld termében interkulturális fórumot. Témája: A kommunista múltunk feldolgozásának egyik adóssága: a kisebbségek. Erre meghívták a nemzeti kisebbségek szervezeteinek képviselôit, az erre a területre szakosodott intézmények és szervezetek képviselôit, egyes nemkormányzati szervezeteket, a kormány és a parlament tagjait, a sajtót. A fórumot mindkét este filmvetítés követi. Pénteken este 8.30-tól a Becket, szombaton ugyanabban az órában a Zorbász, a görög címû filmek tekinthetôk meg az Ifjúsági moziban. A belépés minden este díjtalan.

Vasárnap tíz órától a Színház térrôl indulva kerül sor a Marosvásárhleyi Multilkulturális útvonal címmel a tanulók honismereti versenyére. Este fél kilenctôl az Outward Bound Románia együttmûködésével filmvetítés lesz: A nürnbergi per.

Hétfô este hét órától a Nemzeti Színház kistermében táncházra kerül sor A német és magyar kultúra kölcsönhatásai címszó alatt, majd kedden 16 órakor a Bernády Házban kerekasztal-beszélgetéssel folytatódik a rendezvénysorozat. Téma: Tolerancia vagy szociális közömbösség?, a helyi önkormányzat, a központi intézmények, illetve a Roma Egyesület képviselôinek részvételével. Szerda este hétkor hirdetnek eredményt a középiskolások számára szervezett Tolerancia — intolerancia címû versenyben, végül csütörtökön este kilenckor a Contact rádióban tartott Párbeszéd a toleranciáról beszélgetéssel zárul a rendezvénysorozat.

A meghívottak listáján — a politikusok mellett — többek között Paul Mitroi ombudsman, Lucia Hossu Longin, Gabriel Andreescu, Rodica Palade, Gheorghe Ceausescu neve is szerepel. A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

PER-rendezvény

A helyhatóságok szemtôl szemben a kisebbségek képviselôivel címmel kerekasztal-megbeszélést szervezett a Project on Ethnic Relations (PER) marosvásárhelyi irodája. A megbeszéléssel az iroda — tudtuk meg Koreck Mária irodavezetô bevezetôjébôl — szeretné felhívni a nyilvánosság, a sajtó és a politikusok figyelmét az interetnikai kapcsolatok lényeges vetületeire. A nyugati liberális demokráciákban az etnikai és faji kisebbségek jogi helyzete a nemzeti értékként való elismerésükbôl ered. Innen fakad az irántuk tanúsított gondoskodás, a tolerancia. Egyaránt tiszteletben tartják a kisebbségi és többségi méltóságot, amely a kisebbség javát szolgáló tettekben nyilvánul meg. A demokrácia felé tartó országokban a kisebbségek jogi helyzete a hatalom mentalitásának, a reform haladásának, a gazdaság fejlôdésének függvényében változik, mondta Koreck Mária, hangsúlyozva, hogy a kisebségek valódi jogi helyzetérôl szóló megbeszélés hozzájárulhat a romániai etnikumközi kapcsolatok javulásához, az euroatlanti integrációs követelmények teljesítéséhez.

A megbeszélésen részt vett Livia B. Plaks, a PER ügyvezetô igazgatója, Mikko Heikinheimo, Finnország romániai nagykövete, Frunda György szenátor, Fodor Imre polgármester, Burkhardt Árpád alperefktus, Dan Pavel politológus, a helyi közigazgatás képviselôi, nemkormányzati szervezetek és kisebbségi szervezetek reprezentánsai.

Miután a Project on Ethnic Relations céljairól, tevékenységérôl szólt röviden, Livia Plaks igazgató kifejtette, hogy bár véget ért a hidegháború, csökkent egy esetleges nukleáris háború veszélye, a '89-es változások után másfajta konfliktusok kerültek elôtérbe, éspedig az etnikumok közötti konfliktusok. Példának a jugoszláviai helyzetet hozta fel. Ezek között, folytatta, Románia a stabilitás szigetének számít, s a demokratizálódás biztos jele a román—magyar kapcsolatok javulása. Azonban még mindig vannak problémák, és a PER azért jön az országba, hogy saját tapasztalataikat megosz szák velünk, mert ha Románia a Nyugathoz akar kapcsolódni, bizonyos kötelezettségeket is fel kell vállalnia.

Fodor Imre polgármester azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségek minden országban értéket képviselnek, mert, mint március 15-i beszédében is említette, az egyajkú és egyszokású ország szegény és esendô. Ezért nagyon fontos a megfelelô jogi keret kialakítása.

Burkhardt Árpád alpolgármester a prefektúra nevében üdvözölte a rendezvényt, és reményét fejezte ki, hogy a jelenlevôk itt szerzett tapasztalataikat felhasználják további tevékenységükben.

Frunda György szenátor arról tartott rövid elôadást, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése 1990 óta az Európa Tanács legfontosabb problémájává vált, illetve, hogy Romániát az általa is aláírt nemzetközi egyezmények kötelezik bizonyos, a nemzeti kisebbségeket illetô normák betartására. Elmondta, hogy a legutóbbi választások után a román kormány igyekezett megszüntetni a kisebbségek diszkriminációját, ezért született meg a helyhatósági, illetve a tanügyi törvény módosításáról szóló sürgôsségi kormányrendelet. Azonban az oktatási törvény szenátusi, és a képviselôházbeli szakbizottsági vitája aggasztó jeleket mutat.

Szükség lenne egy kisebbségi törvényre, mondta a szenátor. Bár az RMDSZ és a PL'93, valamint a Nemzeti Kisebbségi Tanács is készített ilyen tervezetet, még a szakbizottságok sem tûzték napirendre ezek megvitatását. Fontos lenne egy, a kisebbségi oktatásról szóló törvény is, folytatta Frunda György, mert a több mint félmillió aláírással támogatott, RMDSZ által készített tervezetet sem vették figyelembe. Egy másik nagyon fontos törvény a közösségi és egyházi vagyonok visszaadásáról szóló törvény lenne. Ezt sem rendezte a hatalom, pedig a nemzetközi egyezmények értelmében kötelessége lett volna.

A sajtó szerepérôl szólva, a szenátor kiemelte, hogy nem a negyedik hatalom, hanem a leghatalmasabb erô, amely cenzúrázza a politikusok tevékenységét, és befolyásolja a közvéleményt. Ezt teszi a demokratikus sajtó, de még mindig erôs a nacionalista, uszító sajtó is, amelynek célja a demokratikus fejlôdés visszafogása. Ha így folytatják, mondta, hamarosan akad, aki bepereli ôket, és az Európai Bíróság elé viszi a dolgot. A sajtónak meg kell érteni, hogy a polgárok érdekében van, és objektív információkat kell szolgáltasson.

Mikko Heikinheimo finn nagykövet a finnországi kisebbségek helyzetét ismertette. Megtudtuk, hogy Finnországban két hivatalos nyelv van: a finn és a svéd. Szólt a specifikus helyzetben levô autonóm tartományról, Aland-szigetrôl, amelyen, bár Finnországhoz tartozik, a hivatalos nyelv a svéd.

Az elôadásokat vita követte, majd a délutáni órákban arról volt szó, hogy milyen nehézségek adódnak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvények alkalmazása során, illetve, hogyan értelmezi a többség ezeket a törvényeket.

Gyújtogatások Nyárádköszvényesen

A pusztító nyárádköszvényesi tûzesetek után a kérdés nyilvánvalóan az, hogy ki tart mondhatni jó ideje kárban és rettegésben egy egész falut ? Mint a Lokodi Imre riportjából (az 5. oldalon) kiderül, a véletlen esete teljesen kizárt, és arról van szó, hogy Nyárádköszvényesen valaki(k) rendszeresen és szántszándékkal gyújtogat(nak).

Úgy március közepén — kezdôdött azzal — leégett egy felhagyott malomépület. Mégiscsak télidô, feltételezhetôen égboltról villám sem sújtott alá, hogy tüzet fogjon a száraz faanyag. A kárt (és bûncselekményt)egyelôre ismeretlen tettes meggondolatlanságának ( elhajított cigaretta, stb.) számlájára írták a látlelezô illetékesek...és kárvallottak, azzal a ténnyel, hogy a nyomozás folytatódik, s a reménytelen eshetôséggel; majd, ha megkerül a tettes, akkor... A malom leégett, a tettes nem került meg, eltelt közben egy kis idô. Ilyen még történt alapon, úgy ahogy a helyi közvélemény is elkönyvelte az esetet , nem fogtak különösebb gyanút, a tettes kiléte sem körvonalazódott. Ha pedig igen — konkrét bizonyítékok hiányában — amúgy suttogásban az ki is merült. Csakhogy következett egy újabb esti riadó: kigyúlt és porrá égett az alszegen lakó Barabási Lajos szalmakazla is. Ottjártunkkor már csak egy elszenesedett fatörzs tanúskodott a tûzesetrôl. A tettesrôl most sincs semmiféle bizonyíték, sokaknak fogalma sincs, hogy ki lehet, másoknál megint csak a suttogó feltételezés, de az alaptalanul hangoztatott rágalmazás büntetendô, esetleg úgy, hogy egy szép este az ô kazla-csûre is kigyúl. Fölöttébb furcsa eset, nem lehet már holmi meggondolatlanságról beszélni, hanem ellenkezôleg: elôre kitervelt bûncselekményekkel állunk szemben — vélekedtek a köszvényesiek. A kazal hát leégett, a szalma az szalma, mondta a kárvallott, jó, hogy állatban, ingatlanban kár nem esett. Mindez történt február 27-én.

Március 4. Férfihalott volt a faluban. Virrasztóba mentek a férfiak, sötét este volt. Az alszegen a siratóasszonyok mondták az olvasót, a férfiak — szokás szerint — csendesen beszélgettek. Van amirôl: a szokatlan tûzesetekrôl, vitás földügyekrôl, s egyáltalán elképzelhetô, hogy falusi környezetben szántás-vetés idején mirôl szól a férfibeszéd.

Az alábbiakban neve elhallgatását kérô nôszemély rövid, pusztán a tényeket vázoló nyilatkozata következik. De azelôtt még megkérdeztem, hogy neve közlésével tartana valamiféle bosszútól ? Válasz az, hogy manapság a bosszúállásnak sincs határa. Akkor így: véleménye szerint a tûzesetek mögött bosszúállás állhat ? A felelet is egyértelmû: nem tudhatja senki embertársáról, hogy mit forral a fejében... Tehát:"...kint voltam a konyhában, egyszercsak hallottam egy tompa puffanást. Mint amikor súlyosabb test zuhan magasból a földre. Vagy, mint amikor valaki átugrik egy magasabb kerítésen. Kinézve a konyhából senkit sem láttam, amúgy is sötét volt az este. Egyszer csak látom, hogy a konyhaablak vörösben fénylik, valahol csak tûz lehet. Kiléptem, láttam a bányaságon élô László János égô csûrét s elkezdtem kiáltani, hogy tûz van, segítség, emberek ! A többit majd elmondja László Ferenc..."

Fent nevezett portáján a faragott kapu fölötti látvány mintha nem égésrôl tanúskodna, vidámabb hangulatot keltene abban, aki nem tud a sorozatosan megismétlôdô barbár esetekrôl. A magasban faragtak az ácsok. Vagy tíz-tizenöt embert is láttam, mert milyen a falusi összetartás bajnak idején?

"A szomszéd László János csûrében felkapott lángokat a virrasztó után egy félóra alatt eloltottuk. Aztán nem, mint aki jól végezte dolgát, hanem, hogy meghányjuk-vessük a faluban történô dolgokat, leültünk egy pohár bor mellé. Az emberek 11 óra után mentek haza. Virrasztó, tûz meg miegyéb, késôn rendeztem el az állatokat. A kutyák valahogy félénken, de kitartóan ugattak a landina alatt. Nem sejtettem semmit, bár benéztem a landina alá is. Éjjel fél tizenkettôkor feküdtem le, nyitva hagytam a fürdôszoba ablakát. Egyszer csak hallom, hogy valami pattog, mint amikor száraz ágat dobunk a parázsra. A fiam kis idô múlva beszólt, hogy valami hullámzó világosság megy be hozzá az ablakon. Kinéztünk az udvarba, a csûrben világosság volt s máris egyértelmû:valaki minket is felgyújtott! Az elsô lépésem az volt, hogy az állatokat mentsem meg. Közben mint egy nagy tüzes fal, a csûrkapu is kidôlt. Ekkor már teljesen tûzbeborult a csûr, bôgtek az állatok...". — mesélte Szántó Ferenc.

Mondanunk sem kell: leégett minden, ami éghetô. Egy pár hám, gyeplô, kantárok, motorostól két kalapácsmalom és egyéb gazdasági felszerelések. Ki tudna most mindent számbavenni ? De ezek csak az apróságok. Leégett az istálló, a csûr teljes tetôzete, az épület faanyaga, és 40 mázsa ( !) sarjú és lucerna. A széna mázsája 50 ezer lej, anélkül maradtak az állatok...

Tetemes a kár, hogy ki fizeti azt meg ? Többeket megkérdezve, s a leégett László Ferenc véleménye is az, hogy a gyújtogatásokat, csakis egy mentálisan leépült ember követheti el. A beteg ember kezelésre szorul, csakhogy amíg kézre kerül, addig felgyújthat egy egész falut, s rettegésben tartja a vidéket. A köszvényesieknek már nincs egy nyugodt éjszakájuk. Bármilyen apró esti-éjszakai moccanásra udvarra riadnak. Egyesek már sötét árnyakat is látni vélnek elsuhanni kis utcácskákban... Talán csak nem a démonok ?

Szóval a bizonyíték annyi tûzoltósági papírokkal, hogy röpke egy hónap alatt négyszer pusztított a tûz Köszvényesen. Rendôrségen érdeklôdve, egyelôre semmi konkrétum, bár a kivizsgálás folyamatban van...Szeretnék az ügyet minél elôbb tisztázni, s ha megkerül a tettes és átadják a biróságnak, csak azután tudnak nyilatkozni, mondta Szász József, a nyárádremetei rendôrôrs parancsnoka. A kérdés, persze, még azóta is ugyanaz: ki tart rettegésben egy egész falut ?

Folytatódnak a tanúmeghallgatások a hadréviek-ügyében

A Maros Megyei Törvényszéken tegnap délelôtt folytatódott a hadrévi események tanúinak meghallgatása. A 37 megidézett tanúból kilenc vallomását rögzítették. Ezúttal három személyt szólítottak fel, közülük kettônek — Dâmbean Liviu Cristian és Ratiu Florin — az ügyvédje a meghallgatás elhalasztását kérte egészen addig, míg a törvényszék megkapja az ügyészségtôl a két tanú vallomásának fénymásolatát. Így mindössze Moga Ioan rendôr vallomására kerülhetett sor. A több mint két órás ülést élénk érdeklôdéssel követték a teremben ülôk, köztük az öt letartóztatott és a hat szabadlábon levô vádlott, hiszen az elôzô tárgyalások alkalmával több tanú is azt vallotta, Moga Ioan altiszt aktívan részt vett az 1993. szeptember 20-i véres eseményekben.

Moga Ioan 1991 és 1993. októbere között a hadrévi rendôrôrs vezetôje volt. Az ügyvédek és Odobleja Viorica bírónô tôle várta néhány, még mindig homályos mozzanat tisztázását. A tanúmeghallgatás azonban nem várt fordulatot vett: az eskütétel után Moga többször is hangoztatta, nem emlékszik a történtekre, az eseményekben részt vevô személyeket vagy nem látta, vagy nem ismeri ôket név szerint. Amikor a bírónô arra szólította fel, nevezze meg a gyújtogatókat, az altiszt kijelentette: "Senkit sem láttam, mert a tömeg háttal állt nekem." A rendôr elmondta, hogy szeptember 20-án este 7 óra körül lakásán hívta fel telefonon a Furdui család egyik tagja, aki közölte vele, hogy Chetan Petrut megölték. Moga azonnal értesítette a ludasi rendôrséget, és két beosztottját, Suscã és Podar rendôröket, valamint Avram ôrmestert. 15 perc múlva beosztottjai már a lakásán voltak. Az utcára kivonult falubeliektôl tudták meg, hogy Moldovan Lucretia házába három-négy személy zárkózott be. A helyszínen 15-20 személyt talált, nagyrészük gyerek volt — folytatta vallomását Moga Ioan. A rendôrparancsnok megpróbált behatolni a házba, de az ajtó el volt torlaszolva. Amikor valaki a tömegbôl azt kiáltotta, hogy a bentlevôk a padlásra húzodtak, Moga létrát kért, arra mászott föl. A ház ablakát a bentlevôk szekrénnyel zárták el. Amikor — vallomása szerint — a rendôr megpróbálta eltolni, az ablakon füst gomolygott ki, majd Sebi és utána Pardalian (a késôbbi áldozatok) mászott ki a helyiségbôl. Sebi jobb csuklójára erôsítette a bilincset, bal kezére a vastag kabát miatt nem sikerült. A tanú szerint a késôbbi két áldozat akkor még nem volt megsérülve. Sebivel Rostas Ioan házában szerettek volna menedéket találni, de a házigazda nem engedte be ôket. Több lakás ajtaján is kopogtattak, sikertelenül. A temetô felé vezetô úton bottal felfegyverkezett tömeg állította meg ôket. A kavarodásban tûnt el mellôle Sebi. A rendôr a fôút felé szaladt, de nem használta a fegyverét. Az úton találkozott a ludasi rendôrségrôl érkezett két tiszttel és két altiszttel. Késôbb Sebit a temetô, Pardaliant a büfé mellett találta összeverve. Moga szerint akkor még éltek. Késôbb a ludasi tûzoltókkal Moldovan Lucretia házához ment megfékezni a lángokat. Moga Ioan altiszt szerint a Furdui család telefonhívása óta a M.Lucretia égô házának eloltásáig nem telt el több 60 percnél. A bírónô azon kérdésére, miért nem értek véget az események este nyolckor, miért nem lépett közbe, a tanú nem tudott válaszolni. "Nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy a letartóztatott személyek a felelôsök a történtekért. Véleményem szerint nem beszélhetünk egy vagy két bûnösrôl, mivel azon az éjszakán a cigányok ellen irányuló kollektív akarat mûködött" — nyilatkozta Moga. Elmondta, a letartóztatott személyek közül néhánnyal találkozott a gyújtogatás után, de egyikük sem viselkedett ellenségesen, nem hordott magánál botot, fegyvert vagy gyújtogatásra alkalmas szerszámot.

A tanút az ügyvédek keresztkérdései zavarba hozták. Nem tudta megmagyarázni, miért vallotta az ügyészi kihallgatáson azt, hogy azon este Moldovan Lucretia háza körül 30-40 felnôttet látott, akik közül 16 férfit meg is nevezett. A tegnapi tárgyaláson pedig a hat szabadlábon levô vádlottból mindössze hármat tudott megnevezni. "Nem tudom megmagyarázni a különbséget, úgy érzem, mindkét alkalommal igazat mondtam" — jelentette ki.

Moga Ioan azt is elmondta, hogy két év alatt, míg ô volt a hadrévi rendôrôrs

parancsnoka, 9 olyan bûnügyi esetet oldott meg, amikor cigányok testi sértést követtek el, 17-18 esetben rótt ki pénzbírságot, mintegy 2-3 dossziéban pedig Sebi és Pardalian a gyanúsítottak. Ugyanezen idôszakban szerinte a románok sokkal kevesebb törvénysértést követtek el.

A következôkben az öt letartóztatott közül négyen szabadlábra helyezésüket kérték. Bucur Vasile Tudorel, Gall Nicolae és Bucur Petru a bizonyítékok hiányára hivatkozott, Bucur Pavel pedig gyenge egészségi állapotát hozta fel védelmére. Valamennyiük kérelmét elutasították.

Odobleja Viorica bírónô április 7-re tûzte ki a következô tárgyalást, amikor 11 tanú meghallgatását tervezik.