Municípiumok, városok egymás között

Marosvásárhely, Szászrégen, Szováta, Dicsôszentmárton, Ludas, Segesvár polgármesterei, alpolgármesterei, fôkönyvelôi találkoztak tegnap a helyi önkormányzat épületében, hogy tapasztalatcsere keretében vitassák meg a soron levô problémák megoldási módjait, egymástól tanuljanak, egymásnak jó tanácsokat adjanak. A Maros megyei városok idônként megismétlôdô találkozóját Szászrégen kezdeményezte, és náluk valamint Szovátán már volt hasonló jellegû eszmecsere.

A tegnapi találkozót megtisztelte jelenlétével Burkhárdt Árpád alprefektus és Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára; Togãnel Ioan és Frãtean Alexandru, a megyei tanács elnöke illetve alelnöke. A vendégeket Fodor Imre polgármester, valamint Orbán Dezsô és Crisan Eugen alpolgármester köszöntötte.

Valentina Lucian, a helyi önkormányzat közönségszolgálati és protokoll-irodájának vezetôje bemutatta a hivatal információs központját, melyet az amerikai USAID szervezet megbízásából a Chemonics International cég vitt dûlôre. Ezután Gál Imola, a marosvásárhelyi önkormányzat gazdasági igazgatója mutatta be azt a költségvetési modellt, melyet szintén a Chemonics dolgozott ki. Ennek a lényege az, hogy ezután határozott, jól körvonalazott programok szerint, témákra lebontva kellene összeállítani az évi költségvetést, és nem globálisan, csupán bevételre és kiadásokra lebontva. A jelenlevôk kételkedtek abban, hogy a hazai körülmények között, amikor még nem valósult meg az önkormányzatok önálló gazdálkodása, át lehetne állni e modell alkalmazására. Hadd jegyezzük meg: az újfajta költségvetési szisztéma egyik alapvetô eleme az kell legyen, hogy az önkormányzat kikérje a lakosság véleményét azzal kapcsolatban, hogy mit tart a legfontosabb, legsürgôsebb beruházásoknak, elvégzendô munkáknak. Errôl a lakossággal való konzultálásról egyelôre nálunk még nincs szó. Gál Imola szerint Romániában egyedül Slobozián tértek át egy ilyen jellegû, széleskörû konzultálásra. E városban mintaszerû a helyi adminisztráció mûködése. Harmadsorban Angela Rosca, a köz- és magánterületeket adminisztráló ügyosztály vezetôje számolt be arról, hogy miként mûködik ez az ügyosztály. Többek között megtudtuk, hogy a város tisztaságáért felelôs Salubriserv elôre láthatóan hamarosan egy francia céggel társul. Reméljük: városunk tisztább lesz, és azt is, hogy ettôl a társulástól nem szökik a csillagos égig a szemételhordási díj, mely most sem elenyészô.

A tanácskozáson talán a legfigyelemreméltóbb megjegyzést Togãnel Ioan megyei tanácselnöktôl hallotuk, aki jelezte: hamarosan városunkban is megjelennek a konkurens bel- és külföldi közszolgáltató cégek, és akkor megszûnik a közüzemek, helyi közszállítók, szemételhordók és egyéb szolgáltatók monopol helyzete, és ettôl remélhetô, hogy a közszolgáltatások minôsége valóban megfelel majd az elvárásoknak. A konkurenciális helyzetbe kerülô cégeknek igyekezniük kell majd, hogy helyüket, pozíciójukat megtarthassák.

A vita során megtudtuk még, hogy a megyei tanács is intenzíven dolgozik a saját információs központjának elôkészítésén, mely valószínûleg már egy hónapon belül mûködni fog, és ez nemcsak a lakosságnak, hanem a megyében dolgozó összes tisztviselônek igen nagy hasznára lesz. Egy kérdésre válaszolva Fodor Imre beszámolt azokról az eljárásokról, melyeket a Számvevôszék ellene személy szerint beindított. Majd a törvénytelen garázsok helyzetének mogoldásával kapcsolatban is véleményt cseréltek egymással a polgármesterek.

Legnagyobb bátorságunk a remény — hangzott el végszóképpen a születésének 40. éves évfordulójára emlékezô Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztôségének ünnepségén. Március elseje, vasárnap ugyanis a rádiózás és egyben mindnyájunk ünnepe volt, ahogy azt a jövôre nézve Simkó János, a Magyar Rádió Regionális és Nemzetiségi Adások Igazgatóságának vezetôje is javasolta. Az emberi hang pedig, amelynek varázsáról Juhász Judit, a Magyar Rádió alelnöke, a kiváló riporter szólt a közönség számára ez alkalommal a beszélô fizikai valójával is társult. A tartásos, jól összeállított, színvonalas mûsor keretében ugyanis láthattuk a riportert és a riportalanyt is, miközben lepergett elôttünk a rádió, s egyben szûkebb pátriánk négy évtizedes jelenkori története.

A délutáni ünnepséget két délelôtti program elôzte meg. A Kultúrpalota tükörtermében, a rádió mindhárom — román, magyar és német — szerkesztôségének meghívására, közéletünk személyiségei vettek részt az egyenes adásban közvetített fogadáson.

Az eltelt 40 év jelentôségét Serban Melinte, a Marosvásárhelyi Rádió igazgatója foglalta össze, majd Verman Gheorghe, a Területi Stúdiók Fôosztályának igazgatója tolmácsolta a vezetôség köszöntô szavait. Felszólalt dr. Dorin Florea prefektus, majd Mihai Sin író, a rádió egyik legrégebbi munkatársa. Városunk polgármestere, Fodor Imre, a szülôföldhöz való hûség példájaként említette az ünnepelteket, s március elseje nevében virágkosárral kedveskedett a magyar adás vezetôjének. A délelôtti fogadáson a külföldi vendégek is köszöntötték a Marosvásárhelyi Rádiót. Juhász Judit alelnök, a Magyar Rádió, Petr Petrik vezérigazgató az öt nyelven sugárzó ungvári rádió, Papp Sándor igazgató a pozsonyi Magyar Rádió, Sorin Pamfil a francia rádió üdvözletét hozta.

— fogalmazták meg a vasárnap délelôtti nemzetközi kerekasztal résztvevôi, akik a Park Szálló protokolltermében értekeztek arról, hogy milyen jövô vár a közszolgálati regionális rádióadókra. Gheorghe Verman, a Területi Rádióstúdiók Fôosztályának igazgatója vezette a beszélgetést, néhány szóban ismertetve a területi rádióstúdiók munkáját. Mint adataiból kiderült, a hazai országos közszolgálati rádió évi nyolcvanezer adás-órájából 56 ezret a területi stúdiók állítanak elô. A nagyobb városokban 56% a területi adók hallgatottsága, amely adat önmagában elárulja, van jövôje a területi adóknak.

Milyennek kell lennie a körzeti stúdiónak? A jelenlévôk hozzászólásaiból is kicsengett, hogy — bármilyen helyi jellegû sajtótermékhez hasonlóan — a helyi érdekeket figyelembe véve kell kiszolgálnia a helyi hallgatót, tájékoztatva a környezetében zajló eseményekrôl a tárgyilagosság jegyében. A nemrégiben megjelent magántulajdonú kereskedelmi rádiók általában szûkebb rétegekhez, inkább a fiatalokhoz szólnak.

Simkó János, a Magyar Rádió területi adásainak igazgatója ismertette a magyarországi helyzetet, bemutatva a Magyar Rádiót, ismertetve a területi adások szervezési módját. A regionális adások tudják igazán tükrözni az illetô régió arculatát. Ez a legalkalmasabb a hallgatóval való közvetlen kapcsolatra, a gyors információtovábbításra, és azt is bizonyítja, hogy értékek vidéken is termelôdhetnek. Mindez a Magyar Rádió által kezdeményezett közvélemény-kutatásokból derült ki, amelyekre ott nagy figyelmet fordítanak, mert a hallgató igényeit akarják kiszolgálni — mondotta Simkó János. Szó esett még a rádió nyelvérôl, amely az elhangzottak szerint közérthetô, de nem "pongyola" kell hogy legyen, a mûszaki fejlesztés fontosságáról, és a reklám kérdésérôl.

A délutáni ünnepséget, amelynek mûsorát Jászberényi Emese és Csifó János vezették, Ferenczy István színmûvész elôadása nyitotta meg. A részlet, amelyet Madách Mózes címû színmûvébôl adott elô, a mindenkori útkeresés aktualitására figyelmeztette a hallgatót. Ahogy azt Jászberényi Emese, a mûsor szerkesztôje is hangsúlyozta: a Marosvásárhelyi Rádió is 40 éve keresi az utat, az ôszinte hangot, összekötve embereket és országrészeket, vigasztal, biztat, tanít és szórakoztat.

A felavatástól a jelenig Borbély Melinda és Kiss Csaba humoros hírösszeállítása követte az eseményeket. A szerkesztôk által készített élô riportokban mûvelôdési és közéletünk jeles képviselôi, a rádió régi és fiatalabb munkatársai szólaltak meg. Sebestyén Mihállyal a Teleki Téka fôkönyvtárosával Jászberényi Emese, Markó Béla szenátorral, aki fiatal költôként éppen a rádió meghívására járt elôször Marosvásárhelyen, Gáspár Sándor készített interjút. A folytonosságot érzékeltetve egy jelenkori fiatal költôt, a Bolyai Líceum magyar—angol szakos tanárát, Benô Attilát László Edit faggatta. Gyarmati Dénes mikrofonja elôtt a régi munkatárs, dr. Tamás Lajos agrármérnök mondta a magáét, ahogy 30 éve teszi a gazdák okulására. Csíky Boldizsár zeneszerzô Jászberényi Emese kérdésére válaszolva sorolta el, hogy milyen zenemûvek egykori felvételével lennénk gazdagabbak ma, ha kicsit idôsebb volna a rádió. Tóth Béla kérdéseire dr. Csedô Csaba László, Csíkszereda polgármestere fejtette ki, hogy mit jelent a Székelyföldön a marosvásárhelyi rádió, Oláh Júlia tanárnô, a magyar adás hûséges és egyik legsikeresebb versenyzôje a hallgatóság nevében köszöntötte az ünnepelteket Szabó Anikó mikrofonja elôtt.

Kinizsi Gyöngyi Nagy László színmûvészt hívta színpadra, aki 1963-ban szólalt meg elôször és nem utoljára a rádióban, Boér Károly pedig a Koszorús Kálmán, Bôr Gyula, Marton László alkotta hármast, akik Ötvös Máriával együtt eredeti küküllôdombói népi muzsikával szórakoztatták a hallgatóságot. Botár Gerô, a Filharmónia igazgatója elôadómûvészként szerepelt, akárcsak László Károly sepsiszentgyörgyi színmûvész, akinek emlékeit Simon Gábor hívta elô. Kovács András Ferenc három versét mondta el, Nagy István pedig ez alkalommal Karinthy Frigyeshez fordult humorért.

A Területi Stúdiók Fôosztályának igazgatója, valamint Serban Melinte, a vásárhelyi stúdió igazgatója levélben, a Magyarországról és Pozsonyból érkezett kollégák szívhez szóló szép szavakkal bátorították a szerkesztôséget. A Magyar Rádió ajándékát, egy 40 éves Orion-készüléket a budapesti múzeumból, Juhász Judit alelnök adta át. A születésnapi mûsor Sütô András hangszalagról idézett szavaival zárult.

A nyilvános élô adást követôen bensôséges ünnepségen a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének díszoklevelét adták át a rádió magyar szerkesztôségének. Mint Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE nevében elmondta, a marosvásárhelyi rádió négy évtizedes közszolgálati tevékenységével érdemelte ki a diplomát. Az egykori és a mai rádiósok az évfordulóra emléklapot kaptak, Miholcsa József szobrászmûvész alkalmi alkotását.

A jubileumra a népszerû médium Szól a rádió címmel a Marosvásárhelyi Stúdió 40 évét felölelô gazdag kötetet jelentetett meg. A Pallas-Akadémia Kiadó új könyve a rádió Aranyszalagtárát hasznosítja.

Az elmúlt hét év látszólag nyomtalanul telt el a település felett. Csak a falu lakosainak nagy részét kitevô idôs, egyedülálló asszonyok száma nôtt, s a középületek állaga romlott. A privatizáció alig érezhetô. Nincsenek bárok, új üzletek, szolgáltató egységek sem csalogatják a vevôt a falu fôutcáján. Ami pedig közös, olyan, mintha gazdátlan lenne, holott a gondosan rendezett porták külön-külön tiszta, rendszeretô emberekrôl tanúskodnak.

A 60-as európai út mentén fekvô Maroscsapó csak látszólag kanyarog együtt az úttal. A valóságban azon falvak életét éli, amelyek mostohagyermekként tartoznak egy nagyobb, közigazgatásilag fontosabb településhez. Értelmiségi alig akad, hisz a két templomon, s az iskolán kívül nincsenek intézmények. Sajnos, az utóbbi idôben a református parókia is üresen áll. A nagyon várt új papnak kell a szétszéledô nyájat összeterelnie. Mert lélekben szanaszét hányódik a falu. Olyanképpen, ahogy felülnézetbôl látni. Csoportokban guggolnak a házak, minta erre is, arra is a magasból szórták volna szét marékkal. Persze a valóságos ok talán az, hogy az idôk során folyton kiömlô, északnak csapó (Orbán Balázs innen származtatja a falu nevét) folyó ellen kerestek menedéket a magasabban fekvô helyeken azok, akik e tájékon megtelepedtek, de az sem kizárt, hogy a Csapót egykoron birtokló nemes és birtokos családok udvarháza köré tömörültek a hajdani béresek.

A falunak egyébként ma azok a középületei, melyeket egykori urai lakóháznak emeltek. Csapót ugyanis jó minôségû talaj övezi, s ezért a múltban mindig földbirtokosok tulajdonában volt. A pápai dézsmanyilvántartás 1334-ben említi önálló egyházközségként a nevét. Baládfi Gábor idején lakói egytôl egyig unitáriusok, Szalánczi György református hitre térítette ôket. A szép fekvésû, ma is gondosan rendben tartott miniatûr református templomot Szalánczi György unokája, Szalánczi István építette 1676-ban. A mennyezetét díszítô festett kazettákon az említett évszám olvasható. Kár, hogy a fôútról nem látható, egyébként talán többen ismernék, tekintenék meg a Maros mente eme szép mûemlékét.

A falut a hivatalos statisztikák szerint ma 73 százalékban benépesítô, a múlt században még görög katolikus vallású, román lakosság ortodox temploma 1946-ban épült a Felszeghy család államosított birtokán.

Szomszédságában van az iskola kopott, megviselt épülete, amelyet az elmúlt évek iskolajavító lendülete messze elkerült. Talán a központi iskola nyelte el a megyétôl érkezô pénzt, vagy Csapóról ott fenn is megfeledkeztek? A tanintézetbe, amely belül magán hordozza az ott tanítók igyekezetét, 97 gyermek jár. A helybeli származású és 42 éve tanítóként mûködô Rat Aurel szerint, akit a nagy pedagógusvándorlásban ideiglenesen bíztak meg az iskola vezetésével, a magyar gyermekek száma hét-nyolc körül van, ezért nem mûködik magyar tagozat. A helybeliek úgy mondják, hogy az elsô osztályhoz szükséges öt gyermek kikerülne, ha valamivel több lenne a nemzetiségi öntudat. Igy a csapói kisiskolások némelyikét mindennap Radnótra viszik a szülôk.

Rat Aurel a kora délutáni órákban is az iskolában van. A múltbeli kényszerfunkcióktól megcsömörölve, tisztség és fizetség nélkül, ô a mindenese a falunak. A szülôi érdektelenségen méltatlankodva egy köteg újságra mutat. A postás helyett azt is kihordja, hogy a szellemi táplálék eljusson az emberekhez. A mûvelôdési háznak is ô a gondnoka. — Évek óta kérem a polgármesteri hivatalt, hogy egy illemhelyet építsenek. Amikor esküvôt tartanak, az örömszülôk az illemhelyet is kell hogy hozzák a násznépnek.

Az iskolától nem messze van az óvoda, amelyet a hajdani bikaistállóban rendeztek be. Az egyik termet, amely üresen állt, csak nemrégiben takarították ki a felgyûlt szeméttôl, kacattól. Az óvodával azonos telken a falu kútja mellett van még egy épület. Valamikor falusi fürdô volt, aztán egészségügyi pontként használták. Mára elképzelhetetlen rendetlenség uralkodik a falakon belül. Orvos régen nem rendel a faluban, holott a sok idôs asszony számára nagy könnyebbség lenne. A radnóti körorvosok csak hívásra válaszolnak. Nemrégiben akadt egy vállalkozó szellemû szakmabeli, aki az épületet rendbe tette volna, hogy bizonyos napokon rendelhessen. De a radnóti tanács nem hagyta jóvá. Ahogy Furman Marcel polgármester utólag elmondta, az állami hálózatban dolgozó hat orvost támogatják. Elôször nekik kell biztosítani a pacientúrát a 10.000 lakosú Radnót községben. Hogy mi lenne a csapói lakosság óhaja, hogy az egészségbiztosítási törvény szabadversenyt biztosít, az egyelôre nem veszik számításba.

A falu központjában lakik a Kántor család. A férj magyar, az asszony román — hat gyermeknek adtak életet. A két nagy szobából álló lakásban elképesztô a szegénység. A betörött ablakot egy kopott télikabáttal tömték be. A kiságyban csecsemô, báránybôrökbe burkoltan alszik. Hófehér bôrén kékesen ütnek át az erek, miközben, a 37 éves Lucre¦ia asszony betakarja. Aztán megérkezik a többi gyerek is. Ionu¦ elkoszlott, kitágult nyakú pólóban és mezítláb, pedig február van. Majd jönnek a testvérek, akik a szônyegtelen helyiségbe mezítláb lépnek be. Óvodába, iskolába nem járnak, mivel az anya szerint nincs megfelelô lábbelijük, ruhájuk. Kettô-három, bár iskolás korú, nem tud beszélni. Sóváran nyúlnak a Mária-Magdaléna Alapítvány által ajándékba vitt csokoládés kifli után, majd mohón majszolni kezdik. Az anya szerint nincs se burgonya, se kenyér a házban. A férj 250.000 lejes jövedelme nem elég a megélhetéshez. Bár segíti ôket a falu, az csak alkalmi megoldás. Napnál világosabb, hogy a házaspár anyagilag és emberileg is képtelen eltartani annyi gyermeket. Mondja is az anya, hogy adná gyermekotthonba ôket, de ottjártunkig érdemben nem intézkedett a település vezetôsége, s az egészségügyiek sem, hogy a gyermekek megfelelô környezetbe kerüljenek.

A Sándor-kúria felé vezetô nyílegyenes utat valamikor hársfák szegélyezték. A hajdani két vészharang közül az egyik ma is megvan, s megkondítják, ha nagyidô, veszély közeleg. A csapóiak szerint hatásosan. A díszes kisharang felirata a következô: Görgényszentimrei Berzenczei Sándor készítette 1859-ben. A kúria a Maros felé nyíló térségben áll, valamikor pompás kert vette körül. A tönkrement épületet ma gabonaraktárként használják. A hajdani díszes kapubejáratból pedig csak egy kôgömbös oszlop maradt.

Egy utcával arrébb Balogh Györggyel beszélgetünk. 22 évig volt a református egyház kurátora. A rendezett templom és környéke, a papilak, s az udvarán álló harangláb az ô hosszú évekig tartó presbiterségének nyomait viseli. Aztán a körülmények hatására lemondott.

A helybeli reformátusokat 45 egész és 28 fél család alkotja — sorolja az adatokat Balogh György. (A polgármesteri hivatal statisztikái szerint a magyar lakosság 224 lélekbôl áll). A fiatalok elmentek. Itthon beolvadnak, ha összeházasodnak. S még a magyar családokban is románul beszélnek, ahogy a gyermek iskolába jár.

Balogh György a radnóti takármánygyárból ment nyugdíjba. Mivel mindössze 44 ár földet örökölt, sertéseket tart. Általában 12-t egyszerre. Másfél hektár földet bérbe vettek, s így jövedelmezô az állattartás. A lisztnek 3.000 lej kilója, egy kiló húshoz öt kiló lisztre van szükség — magyarázza. Ennek felét kukoricával pótolják. Olyan csövek termettek, hogy mindenki megbámulta. A kasok még mindig tele vannak, s közeledtünkre az állatok tisztán, példás rendben sorakoznak a vályú mellé, mintha valaki fegyelemre tanította volna ôket. A következô lépés a korszerû sertésól építése lesz. Addig is a 12-bôl 10-et eladnak. Kicsit nehéz vevôre találni, de végül is megéri — összegez a házigazda. Bár mindig vágyott egy fejôstehénre, a szarvasmarhával több a munka, kaszálni kell. — Én nem adom a földet a közösbe, ha az embernek van, legyen ereje jól megdolgozni — vélekedik.

Pedig Maroscsapón három közös is van. Rat Aurel az eredményeket sorolja: hektáronként 3700 kiló búza, 45.000 kiló cukorrépa. 220 hektáron gazdálkodnak, a nyereségbôl komoly gépparkot alakítottak ki, amelyben a három traktor és a két utánfutó mellett a szükséges gépek mind megvannak.

A másik társast Szakács András vezeti. A tagok tulajdonát képezô 55 hektárt mûvel meg a saját gépeivel. Egy hektár földért 1000 kiló gabonát és 20 kiló cukrot adtak a társas tagjainak. A föld jó, de nincs elég istállótrágya, hisz mindenki a saját kertjébe viszi — vélekedik. — Szerencsénk, hogy van felszerelés, s én nem kérek pénzt a munkálatokért, másképpen a közöst fel kellett volna számolni — teszi hozzá. Aztán kicsit a múltba tekintünk vissza, a gyermekkorára, amikor a parkok, udvarházak, hintók, lovak még megvoltak. A kúriák udvarára pedig csak a madár mehetett.

Csapó lakosságának egy részét ma a folyton növekvô számú romák alkotják. Az állomás körüli utcát lakják sokszor elképesztô körülmények között. A lakosság másik része azt nehezményezi, hogy folyton kéregetnek.

Maroscsapó közigazgatásilag Radnóthoz tartozik. Kérdéseinkkel Furman Marcel polgármestert is felkerestük, aki megerôsítette, hogy a falunak valóban nincs tanácsosa, a tisztség a sok párt között "veszett el". Azt állítja viszont, hogy Rat Aurel tanítót minden ülésre meghívják. Ez azonban mégsem ugyanaz, mintha valaki hivatalosan is képviselné a falut.

A radnóti polgármester szerint nem igaz az, hogy nem támogatták Csapót, a falubeli utakat rendszereresen javították, mûtrágyát vásároltak a legelôkre, vizet vezettek a vályúkig, idén két legelôrészt híddal kötnek össze. A RENEL tervei között szerepel a romák lakta Állomás utca villamosítása. Távlati terv az ivóvíz bevezetése, amit a polgármesteri hivatal szeretne megsürgetni. A lakosok régi óhaja új telefonvonalak bevezetése.

— Ahogy elkanyarodik az úttól a Maros, partja valóságos szemétdomb, ami nem a legjobb idegenforgalmi látványosság. Nem tudnak tenni ellene? — tettük fel a kérdést a polgármesternek, aki szerint az elmúlt tanácsülésen jelölték ki a szeméttárolásra alkalmas helyet, s a büntetéseket is azok számára, akik nem tartják be a határozatot.

Az iskolát javítani fogják, a mûvelôdési házban , ahol tavaly három csempekályhát raktak, idén megoldódik az illemhely gondja is.

A legnagyobb problémát továbbra is a föld jelenti. A falu területén félezer hektárt foglal el az állami gazdaság. Továbbá a szomszédos falvak is jócskán lekanyarítottak a csapói földekbôl. A földtörvény végrehajtása során a lakossági igényekhez képest, 7O hektár hiánnyal számoltak. A polgármester szerint hiú remény azt hinni, hogy a törvénymódosítással a helyzet rendezôdik. Még akkor sem, ha az állami gazdaság felbomolna, mivel a föld 75 százalékára részvényeket bocsátottak ki. Mások szerint a terület megvan, csak éppen az egykori 1000 hektár helyzetét kellene tisztázni, kibogozva a gubancokat.

Az elmondottak ellenére Maroscsapónak mégis szerencséje van. Jövôjének alakulásába valószínû beleszól majd a marosvásárhelyi székhelyû Mária Magdaléna Alapítvány, amely a település felemelését tûzte ki célul. Alapítója Demeter Magdaléna, a falu szülötte. Ezért szeretne segíteni. Korszerû óvodát, orvosi és fogászati rendelôt álmodik a leromlott épületek helyébe. És a terveket folytathatnánk tovább. Addig a Kántor családot, a nehéz helyzetben levô személyeket, valamint a roma lakosokat segíti élelemmel, ruházattal, s egy világbanki pályázat elnyerésében, belföldi támogatók jóindulatában reménykedik. A terv kivitelezéséhez, a közösség érdekében való együttgondolkodáshoz a falu lakóit is szeretné megnyerni. Hisszük, hogy aki ennyire szereti szülôfaluját, annak valószínû, sikerülni fog.

Marosvásárhely és Szováta között több út van, a távolság erre is, arra is kb. hatvan kilométer. Volna egy másik lehetôség, Nyárádmagyaróson át, erre csak 48 km/re lenne egymástól a két helység. A Nyárádmagyarós—Sóvárad szakasz azonban jelenleg járhatatlan.

A falu lakóit hátrányosan érinti, hogy ezen a mindössze 8 kilométeres (Szénamezei) úton nem lehet közlekedni. Sokuknak itt a földje, a település nagy része mezôgazdálkodásból él. Az emberek Szovátán értékesítenék terményeiket, de az említett körülmények folytán csak kerülve, Nyárádremetén vagy Erdôszentgyörgyön át tudják a várost megközelíteni. Emiatt aztán legtöbbször oda se mennek. — Faluturisztikai álmaink is megvalósulhatnának — mondja Kacsó Vencel polgármester. — Ha erre haladna a legrövidebb út a két város között, még külföldi látogatóink is lehetnének. Azt pedig már említenem sem kellene, nyáron hányan jönnének a környékre "hétvégézni".

A polgármester régóta kezdeményezi a szóban forgó szakasz megjavítását, amely az utóbbi idôben olyannyira leromlott, hogy az egykoron erre közlekedtett gyergyói, udvarhelyi és vásárhelyi autóbusz régóta csak emlék. Ki a hibás ezért? Ki a hibás, hogy az útnak nem viselték gondját, ahogyan kellett volna? Egyesek szerint a megyei útügy. Az út- és hídügyi igazgatóság szakemberei szerint viszont nem volt pénz a karbantartásra, ezért jutottak oda, ahol vannak.

Kacsó Vencel polgármester megemlítette a dolgot Virág György megyei tanácsi alelnöknek és Burkhárdt Árpád alprefektusnak. Tovább is ment: levelet írt a Szállításügyi Minisztériumba, hátha az útadóból csurranna valami. Eddig azonban nem jutott eredményre.

— A Nyárádmagyaróst Sóváraddal összekötô útszakasz állapota jelen pillanatban valóban siralmasnak nevezhetô — mondta Virág György, a megyei tanács alelnöke. — Ez elsôsorban annak tulajdonítható, hogy az elmúlt évtizedek során nem végezték el azokat a karbantartási és megerôsítési munkálatokat, amelyekre egy ilyen, sótömbökön nyugvó út vagy egyéb építmény esetében szükség lett volna. A bajok csak gyûltek. Most már odáig jutottunk, hogy valóban semmilyen jármûvel nem lehet átmenni a domboldalon, holott valamikor itt tényleg megyeközi autóbuszjáratok is mûködtek. Ennek ellenére a nyárádmagyarósi közösség azzal, hogy az aszfaltút most már eljut Nyárádszeredától a község központjáig, sokat nyert. Nyilván nem vigasztaló azok számára, akik a földeket kell hogy megmûveljék vagy betakarítsák a termést a különbözô területekrôl, amelyek ennek a sokat siratott útnak a két oldalán fekszenek. A megyei tanács, ezt figyelembe véve, az útszakaszt belefoglalta abba a programba, amely a kövezett utak javítására és felújítására vonatkozik. Ami konkrétan azt jelenti, hogy 1998-ban, a majdan jóváhagyott költségvetésbôl ennek az útnak a javítására is fordítunk majd összegeket. Biztos vagyok benne, hogy a megyei tanácsosok ezt meg fogják szavazni, mert magát a programot már megszavazták. Az más kérdés, hogy most hiába mondanám, hány százalékot sikerül adni erre a javításra, mert a számok ismerete nélkül nem beszélhetünk érdemben arról a témáról. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy hasonló jellegû, egyes községek szempontjából igen lényeges útszakaszok megjavítását most még csak tervezni sem tudtuk. Héjjasfalva és Székelyvécke között is létezik egy szinte teljesen járhatatlan út, amely részint átmegy Hargita megyébe, s utána tér vissza Maros megyébe Héjjasfalva közelében. Ezt nem tudtuk bár még csak programba se iktatni. (Igaz, hogy másrészt Székelyvéckének azt a biztatást adhattuk, hogy az idén 4 kilométert leaszfaltozunk Gyulakutától a községközpontig vezetô úton). Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a központi költségvetés nem tud biztosítani olyan összegeket, amelyeket máskülönben a lakosság joggal vár el — figyelmeztetett Virág György.

A megyei útügyisek is a költségvetést okolják az elôállt helyzetért. Arról ugyan idôben értesültek, mi történt az úttal, de komoly pénzalapok hiányában nem tudtak mit tenni, hát eltûrték, hogy az tovább károsodjon. — A Nyárádmagyaróst Sóváraddal összekötô megyei útszakasz több évtizede, legalábbis az utolsó árvizek óta hangsúlyozottabban megrongálódott azért, mert az út felett nagy tömegû föld csúszott meg, ugyanakkor a Nyárád is lemélyült — mondta Orbán Márton, a megyei út- és hídügyi igazgatóság fômérnöke. — Ennek a hatalmas tömegû földcsuszamlásnak a megállítása nagy összegbe kerülne, nem is tudnám megmondani pontosan, hogy mennyibe, mert nagy területen ki kell építeni a szivárgórendszert, mélyre le kell menni, hogy az összes talajvíz-forrásokat "megfogjuk". A földcsúszás a sok csapadékos év és fôleg — mint már említettem — az utolsó árvizek után jelentkezett hangsúlyozottabban. Ezt nem tudtuk hogyan megállítani, mert a költségvetésbôl soha nem jutott annyi, hogy ilyen hatalmas volumenû munkálatokat elvégezzünk. Ugyanakkor a Nyárádban is több küszöböt kellene kiépíteni — így Orbán Márton.

Az út lekövezésére jut hát az idén, aszfaltozásra, komolyabb munkákra nem. Tudjuk, miért: a költségvetés ezúttal is ugyanolyan szegényesnek ígérkezik, mint tavaly. Ilyen körülmények között nem valószínû, hogy beigazolódik a nyárádmagyarósi polgármester elgondolása, miszerint ha legalább leköveznék az utat, sokan erre jönnének Szovátára vagy Marosvásárhelyre menet. Már csak azért sem valószínû, mert — Virág György szavaival élve — "nem azt fogom nézni, merre rövidebb, hanem, hogy merre hamarabb".

A büntetô törvénykönyv 205 és 206-os cikkelyek árnyékában

A múlt pénteki sajtóbálon mintegy háromszázötvenen gyûltek egybe a Maros vendéglôben. Képviselve volt az írott és elektronikus sajtó, de számos ismert közéleti személy is eleget tett a meghívásnak: városi és megyei elöljárók, ügyészek, rendôrök, politikusok, vállalatvezetôk szórakoztak A jómodor büntetô törvénykönyve jelszóval szervezett rendezvényen.

Nem elsô alkalommal kerül sor ilyen jellegû összejövetelre, hiszen nem is olyan túl régen, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) kezdeményezésére ugyancsak a Maros vendéglôben találkoztak a romániai magyar sajtósok. A mostani azonban az elsô kimondottan marosvásárhelyi sajtóbál.

A terembe lépôket csinos lányok fogadták, elegánsan öltözött pincérek kínálták pezsgôtl. Az alkalomhoz illôen öltözött meghívottak közül csak imitt-amott rítt ki egy-két nappali, farmer-pulóverben "díszelgô" személy.

A hangulat gyorsan oldódott Radu Bãlas és Ion Chiorean mûsorvezetôk jóvoltából, de azért is, mert a meghívottak és a sajtósok régi — jó vagy rossz — ismerôsökként parolázhattak, az ellentéteket is békévé oldó közvetlenségben.

"A sajtó a negyedik hatalom a megyében — köszöntötték kollégáikat és a vendégeket —, a polgárôrök, a vasút és az állatkert után." Szellemes poénokkal osztották ki az "érdemrendeket". Elsônek Fodor Imre polgármestert kérték a pódiumra. A Macarena dallamára megjelenô polgármestert 'Instinct primar (Elemi ösztön) — A polgármester instinktusa" díjjal tüntették ki, ajándékba pedig egy helységnévtáblát kapott Tîrgu Mures — Fodor Imre felirattal (a Fodor Imre piros-sárga-kék alapon). Mellére a Problem Child kitûzô került. Arra a kérdésre, hogy problémás gyerek volt-e, a polgármester így válaszolt. minden gyerekben kell lennie egy kis csintalanságnak. Aztán Orbán Dezsô alpolgármester következett, ô a "Másodösztön" (Instinc secundar) érdemrend mellett egy "Félénk vagyok, de kezeltetem magam" feliratú kitûzôt vehetett át. A Lego játékot pedig azért kapta, hogy abból házat építsen, s így végre megszülethessen Marosvásárhelyen az utóbbi évek — maholnap évtized — elsô lakáskiutalása. Külön dicséretben részesült Eugen Crisan alpolgármester, mivel ô volt az egyetlen, akinek sikerült egyesítenie "a gödröket, az embereket, a gödröket az emberekkel..." Az átnyújtott díjon a következô áll: Aszfalt tangó, s ez már mindent elmond. Dorin Florea prefektus abbeli sajnálatát fejezte ki, hogy nem volt elég ideje ahhoz, hogy egy sokkal vaskosabb, kiaknázhatóbb témával szolgáljon a sajtónak, mint a gépkocsigyûjtési szenvedélye. Valóban, néhány korrupciós üggyel is elôrukkolhatott volna. Ennek ellenére átvehette "A talon szentesíti az eszközt" feliratú papírt.

Ioan Muresan miniszternek szánták azt a kérdést, hogy a parasztságot vagy a "tãrãnizmust" szereti-e? A miniszter hiányában a kérdésre nem kaptunk választ. Talán majd legközelebb.

A történelemben sok híres páros van: Tom és Jerry, Fred és Barney, de a sajtóbálra hivatalos párost is gyakran együtt emlegetik: a megyei rendôrfelügyelôség volt parancsnoka és parancsnok-helyettese, Ioan Pop és Ioan Meghesan ezredesek birtoklevelet kaptak "Az aranyvilláról". Hutanu Gheorghe, a marosvásárhelyi Pénzügyôrség fôellenôr-helyettesét "Tiszta kézzel" tulajdonjoggal tüntették ki, Boitan Otilia ügyésznônek, a korrupció ellenesség állítólagos elszánt harcosának oklevelén a következô, humornak is túlzó felirat olvasható: "Akkor mindenkit halálra ítéltem". A lehallgatás soha nem hal meg — szólt tovább a báli hecc —, a Román Hírszerzô Szolgálat címére a "Veni, vidi, audi" díj kíséretében, amit a hivatal egy magát megnevezni nem óhajtó képviselôje vett át. Vízfestéket és ecsetet ajándékoztak a távollevô Pop Dumitrunak, hogy több színt is felhasználhasson, miközben helységnévtáblákat mázol át. A Frunda György szenátor szereplése viccpárbajra váltott, Ion Chioreannal dobták fel egymásnak a labdát és sütötték el a hallgatóság derültségére a többnyire szellemes poénokat. "Mi a földet akarjuk!" állt a szenátor kitûntetésén, s vette át mellé a nemzeti színû szalaggal átkötött zsákocskát, benne a Bolyai Farkas Líceum környékérôl összegyûjtött "román földdel".

Doru Opriscan, a megyei Állami Vagyonalap igazgatója az "Eladok, tehát létezem" kitûntetés tulajdonosa lett, s fennhangon állította, hogy a laposnyai kastélyt nem más, mint a gomba támadta meg.

A gázmaszkban levô levegô, azaz "Traian karója" díjat az Azomures Rt.-nek adták át. Az egybegyûltek azt is megtudhatták, hogy a gyár megvételére két környezetvédô egyesület is pályázik: a Rhododendron és a Fókusz Eco Center. A következôkben Gheorghe Nan, a Kereskedelmi Kamara elnöke "80 küldetésben a föld körül" díjat, Ileana Filipescu képviselôasszony, a Demokrata Párt megyei elnöke "Moldovai rózsa", Emilia Leah, a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal elnöke az "Egy kívánságnak nevezett ellenôrzés" díjat vehette át, míg Ioan Togãnelnek, a megyei tanács elnökének az "Új idôk, detovábbra is én" kitûntetést szánták. Daraban Ottó, a KLÖV igazgatója általában akkor jut eszünkbe, amikor a csapból víz helyett hörgés folyik — mondta a mûsorvezetô, s átnyújtotta a "Predator I" díjat, ezzel is érzékeltetve, hogy semmi sem vész el, csak átalakul — rezsivé! Lazãr Lãdariu PUNR-képviselô díja egy pakli magyar kártya volt, amivel filkózhat a Marosvásárhely és Bukarest közötti unalmas úton.

Dr. Raed Arafat társadalmi, a Contrascom Benta Kft. gazdasági, Csíki Boldizsár kulturális, Cornelia Vaida sport-, Stanca Jabenitan a fiatal tehetségek oklevelét vehette át.

Mit ér a sajtóbál a sajtónak szóló "kitüntetések" nélkül? Az irónia és önirónia ebben a tekintetben is hibátlanul mûködött. Komolynak mindebbôl csak a tíz- meg százmillió lejekre rúgó "erkölcsi jóvátételek" tekinthetôk, amelyeket a valóságtól elrugaszkodott, tudathasadásos politikusok, a közéletiséget ma sem értô közéleti személyek próbálnak az újságírók nyakába varrni jobbára vélt sérelmekért.

Tizenegy újságírónak, a büntetô törvénykönyv "205-ös és a 206-os cikkelyek áldozatainak" osztották ki a rabruhába öltözött mûsorvezetôk az úgynevezett reakciós bizonyítványt: Nicolae Bãciut (TVR), Mircea Panaiot (Ziua), Adrian Coco (24 ore muresene), Radu Bãlas (România liberã), Gratiela Pastor (Curierul de Mures), Dorina Buzilã (24 ore muresene), Ileana Sandu (Cuvântul liber), Mihai Bãrdãsanu (Cuvântul liber), Cora Munteanu (Evenimentul zilei), Leb Peter (Ziua) és Mózes Edith (Népújság) szerepelt a sorban.

A hangulatos díjkiosztást zene, illetve manökenek látványos divatbemutatója követte. A fôszervezôk — Radu Bãlas, Cora Munteanu és Adrian Coco — mindenben kitettek magukért, s a mûsort hajnalig tartó tánc és mulatság követte.

Telekonferencia

Tegnap délben Dorin Florea, Maros megye prefektusa a földtörvényt módosító 169-es jogszabály alkalmazásáról értekezett telefonon Remus Opriï kormányfôtitkárral, tájékoztatott Ioan Iacob, a prefektus tanácsadója. A prefektus a közlejövôben a polgármesterekkel is ismertetni fogja a tanácskozás következtetéseit.

Bemutatóra készül a román társulat

Az Ariel bábszínház román társulata március 8-án 11 órakor mutatja be Marin Sorescu Frumosul urât címû darabját — jelentette be Cadariu igazgató a pénteken, február 27-én tartott sajtótájékoztatón. A darab rendezôje, Maria Mierlut bemutatta a darabban játszó kilenc bábszínészt, majd örömét fejezte ki, hogy sikerült elsô alkalommal színre vinni egy Marin Sorescu-darabot.

30954 nyilvántartott munkanélküli a megyében

A Maros Megyei Munkaügyi és Társadalomvédelmi Igazgatóság legutóbbi adatai szerint februárban megyénkben 7648 személy kapott munkanélküli segélyt. 187-nek közülük egyetemi oklevele van. Társadalmi segélyben 5816 személy részesült, 81-nek közülük személynek felsôfokú végzettsége van. Szakmai kiképzésen vagy átképzésen 2830 személy vesz részt. Az igazgatóság adatai szerint a nyilvántartott munkanélküliek közül 14660 személy már nem részesül társadalmi juttatásban.

Új köntösben a Székelyföld

Idei elsô számától kezdve új, végleges formát kapott a tavaly indult mûvelôdési kiadvány. Az új számban is érdekes és tanulságos ismeretanyag és irodalom található, többek között Nagy Pál Bözödi Györgyrôl, Dánielisz Endre Sinka Istvánról ír. Máthé Éva dr. Csedô Károly marosvásárhelyi mûhelyébe látogat el. Lôrincz György dokumentumriportja a kulák idôkrôl szól. Beke György a csángó kanonokról, Horváth Antalról emlékezik. A szám képzômûvésze Márton Árpád. A Székelyföld új száma és korlátozott példányszámban tavalyi számai is kaphatók szerkesztôségünk apróhirdetési osztályán.

Felszámolják a fertôzô gócot

A marosvásárhelyi SUT munkásai megkezdték a nyárádszerdai Szentanna utcában lévô szeméttároló rendbetételét. A lakosok ívóvizét fertôzô szeméttelep korszerûsítése mellett, a helyszínen lévô mocsarat lecsapolják. s megjavítják a telephez vezetô utat. Az összmunkálatok 34 millió lejbe kerülnek. A költséget a Megyei Tanács állja.

Örök hó borította európai csúcsok

E címmel tart elôadást Halmágyi József vegyészmérnök és Kerekes Péter Pál fotómûvész március 4-én délután 5 órakor, a vásárhelyi alsóvárosi (Ludasi utca) református templomban. Az elôadás után Adorjáni Kálmán nyugalmazott lelkipásztor hirdet igét Jézus a családban címmel.

Philotea Klub

A klub keretében Láng Zsolt író, a Látó szerkesztôje tart elôadást Hagyomány és magyar próza címmel március 4-én, szerdán 18 órától a Bernády Házban.

Bérbe adták a Bocskay-termet

A legutóbbi nyárádszeredai tanácsülésen a jelenlévô tanácsosok eldöntötték, hogy bérbe adják (25-50 évre) a helyi református egyháznak a tanács tulajdonában lévô Bocskay-termet. A határozat alapján a kiadott helyiségben folytatják az eddig tartott angol nyelvórákat és üzembe helyezik a hollandok által adományott 12 számítógépet is, hogy számítógépkezelôi tanfolyamokat tarthassanak az érdeklôdôknek.

Drámapedagógiai gyakorlat

A belföldi és külföldi drámapedagógiai továbbképzôkön részt vett pegadógusok mutatják be a módszer gyakorlati alkalmazását március 4-én, szerdán 17 órától a marosvásárhelyi Pegadógus Házban (Bernády Ház, Horea utca 6. szám). Minden játszani szeretô pedagógust szeretettel várnak.

Új pszichológiai irányzat

A Kolozsvári Természetgyógyászati Egyesület képviselôi március 4-én 18 órától a Papiu Ilarian Elméleti Líceum 25-ös termében tartanak elôadást. A résztvevôk megismerkedhetnek a pszichikai manipulációval, a hatékony kommunikációval, valamint a neurolingvisztikai programálás nevû új pszichológiai irányzattal. A belépés ingyenes.

Halálos baleset

Március elsején, este kilenc órakor a Cãlãrasilor utcában a 24 éves Maier Victor Rafinel radnóti lakos elütötte azt az ismeretlen személyt, aki egyensúlyát vesztve a járdáról az úttestre zuhant. Az áldozaton az elsô autó után érkezô, Bundás András vezette gépkocsi is átment. A halálra gázolt személy kiléte ismeretlen.

Új öntudat Romániában

A fenti címszó alatt március 6-7-én konferenciát tartanak a gyulafehérvári érsekség szervezésében. A rendezvényre a csíksomlyói Jakab Antal tanulmányi házban kerül sor. Részvételi díj két napra 30000 lej. A konferencia témája az egyház, a demokrácia és az oktatás viszonya. Március 6-án reggel dr. Jakubinyi György érsek celebrál szentmisét, majd elôadásokat hallgathatnak meg az érdeklôdôk, késôbb munkacsoportokban folynak a munkálatok. Meghívottak: Paul Card Poupard, a Kultúra Pápai Tanács elnökének képviseletében dr. Kovács Gergely, prof. dr. Szegô Katalin, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, dr. Kötô József, dr. Rencsik István, dr. Cs. Gyímesi Éva, dr. Vencser László.

A román kultúra hete Budapesten

A kortárs román mûvészet kiemelkedô egyéniségeit láthatja márciusban a magyar közönség Budapesten, hangzott el az eseményt beharangozó tájékoztatón pénteken Budapesten. A kulturális rendezvényrôl tavaly született szóbeli megállapodás a román mûvelôdési miniszter és a magyar szaktárca vezetôje között. Románia budapesti kulturális központjának igazgatóhelyettese, Ana Scarlat szerint nagy feladat elôtt állnak akkor, amikor a gazdag és sokszínû kortárs román mûvészetbôl kell rövid bemutatót tartani úgy, hogy mindenki megértse annak üzenetét.

A Színházi Világnapon

március 27-én kezdôdô és április elsô napjaiban is tartó román kulturális hét rendezvényei között több színházi elôadást, a George Enescu filharmónia koncertjeit, könyvbemutatót, az Oleg Danovski balettszínházat, képzômûvészeti kiállítást, valamint nemzetközi díjnyertes filmeket láthatnak az érdeklôdôk. A Liszt Ferenc Zeneakadémia nagytermében a bukaresti filharmonikusok március 28-án a tavaly elhunyt Solti György emléke elôtt is tisztelegnek.

Szomorú elsôség

Egyes nemzetközi statisztikai felmérések szerint Romániában hat százalékos az analfabetizmus, míg Bulágriában öt, Lengyelországban és Szlovákiában négy, Csehországban és Magyarországon két százalék, olvasható a tanügyminisztérium közleményében. Az oktatási minisztérium igazgatóságai ezért célul tûzték ki, hogy 1998. június 15-ig kidolgozzák az írástudatlanság felszámolásának pontosan meghatározott eszközeit. Romániában minden egyes diáknemzedék 10-15 ezer tagja mond le idônap elôtt tanulmányairól, a megyei tanfelügyelôségek felmérései pedig csaknem 71 ezer analfabétát jeleznek, amelybôl 32836 nem érte el a 16 évet.

Mugur Isãrescu az infláció csökkenésére számít

A februárban eszközölt adókiigazítások, és amelyek még márciusban következnek, lecsökkentik az inflációt, sôt áprilisban-májusban számítani lehet ennek jelentôs zuhanására, akárcsak a kamatok csökkenésére, mondta Mugur Isãrescu, a Nemzeti Bank kormányzója.

A Régiókban láthatják

A Régiók szerdai adásának programja a következô: * Egyesült Államok: Magyar filmek New Yorkban. Szilágyi Gabriella helyszíni tudósítása; * Hollandia: Magyarok a tulipánok földjén. Galbács Pál filmje; * Szíria: Vegyes házasságok pedig vannak. Szénási Éva riportja; * Németország: Én is magyar vagyok. Móricz Gábor és Szigeti Károly tudósítása Kölnbôl.

Mezôségi textíliák Székesfehérvárott

Az erdélyi magyarság archaikus népi kultúráját ôrzô Mezôség gazdag textilmûvészetébôl ad ízelítôt, változatos, sokszínû motívumait mutatja be a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban szombaton megnyílt kiállítás. A tárlat anyagát az Erdélyben élô Kallós Zoltán többezres gyûjteményébôl válogatták. A mezôségi varróasszonyok szépet teremtô kedvérôl, ügyességérôl, fantáziájáról száznál több díszes szövésû hímzés és szôttes vall. A kiállításon látható lepedôvégeket, abroszokat, terítôket pamuttal, szôrrel, bolti gyapjúval és kendercérnával hímezték, illetve rozettákkal, virágokkal, madarakkal és más motívumokkal díszítették. A kiállítás április 5-ig tekinthetô meg.

A testôr emlékezni kezd

A Diana walesi hercegnô életét kioltó augusztusi párizsi autóbaleset mind több részletére emlékszik Diana egykori testôre. Trevor Rees-Jones az ügyvédei által közzétett nyilatkozatában közölte: a lassan visszatérô újabb emlékfoszlányokat szeretné magosztani a hivatalos vizsgálatot vezetô párizsi bíróval. Rees-Jones egyelôre semmit sem közölt abból, hogy mit fog mondani a párizsi vizsgálóbírónak, s bár a londoni Mirror napilap hétfôi száma exkluzívnak minôsített interjút készült közölni a néhai hercegnô testôrével, ebbôl sem szivárogtak ki elôzetesen részletek. Mohamed Fajed, a Dianával és a sofôrrel együtt elhunyt Dodi Fajed édesapja nemrégiben kijelentette: fia és a hercegnô összeesküvés áldozata lett, mert a brit kormány és az udvar, úgymond nem tûrte, hogy a brit trónörökös édesanyja a bajkeverônek tartott, ráadásul muszlim Fajed családdal kerüljön szorosabb kapcsolatba.

Hol sírjaink domborulnak

A doni katasztrófa 55. évfordulójára emlékezve könyvsorozatot bocsát közre a magyar Honvédelmi Minisztérium Hadsírgondozó Irodája és a szekszárdi Séd Nyomda. A Kopjafák a Donnál címû elsô kötetet múlt kedden mutatták be a Magyar Televízióban. A szerzôk, Békés Sándor és Ékes László úgy nyilatkoztak, hogy a sorozat célja a második világháború áldozatainak felkutatása során napvilágra kerülô legfrissebb adatok közzététele, az elesettek emlékének megörökítése.