Vannak az életben megoldhatatlannak látszó helyzetek, amikor az ember úgy érzi, hogy nincs semmilyen kedvezô kiút. Aztán mégis belekapaszkodik valamibe, és reménykedni kezd. De kiderül, hogy hiába. A gondokat, a nehézségeket tovább kell görgetni, pedig egyre kevesebb hozzá az erô. Ilyen helyzetben van jelenleg a görgényüvegcsûri Kocsárdi házaspár... "Egy 67 éves nagymama és egy 72 éves nagypapa önökhöz fordul segítségért. A Népújságból olvastuk, hogy a 217-es kormányrendelet milyen nagyon támogatja a nehéz helyzetben levô gyermekeket. Mint nagymama én is segítséget kérek. Van két unokám, az egyik 18 éves, idegbetegen született, és most már sajnos nem bírok vele, rohamai vannak, a gyógyszereket nem veszi be, állandóan az utcán kóborol. A Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségétôl kapja a pénzt, havi 94.000 lejt, ami még kenyérre sem elég. Az apja (a fiunk, aki szintén fogyatékosan született) nem dolgozik és az anyja sem, 10 éve nincsenek együtt, az anya azóta még szült négy gyermeket. Kettôt én nevelek. A lánykának nincs foglalkozása, nem képes dolgozni, én kell hogy gondját viseljem, fürösszem. Most pedig fellépett a hormonzavar, és sajnos már nem fogad szót. A másik gyerek fiúcska, 11 éves, V. osztályos, vele nincsen még baj, csak abból a pénzbôl, amit kap, nem lehet gondozni, ruhát, cipôt venni neki. A férjem már nem tud dolgozni, én pedig csak gyógyszerrel élek. Háromszor volt infarktusom, gyakran vagyok kórházban. Senki segítségünk nincsen, nem tudom, mi lesz velünk. Földünk van egy hektárnyi, de nincs, aki megdolgozza. A nyugdíjunk kevés. Tudom, hogy nagyon sok bajuk van, de arra kérem, hogy a lehetôségükhöz képest jusson eszükbe két öreg, aki két unokát nevel. Gondolkozzanak el a mi helyzetünkön, és segítsenek, ha lehetetlen, akkor is..." — áll a levélben, amelyet K. Juliánna vetett papírra. Görgényüvegcsûrön hepehupás sikátoron keressük a K. nagyszülôk házát. Ahogy érdeklôdünk, a megkérdezettek az úton közeledô lányra mutatnak, aki nevetve szalad az autó elôtt. A rendezett ház konyhájában sápadtan kel fel érkeztünkre a nagymama. Fölösleges kérdezni, látszik mennyire beteg. De reménykedik, összeállították ugyanis a dossziét, amelyben kérik, hogy a lányt a marosvécsi kórházotthonba utalják be. Megy ô szívesen — erôsíti meg a nagyanyja kérdésére. Aztán a fiúcska is megérkezik, szépen fejlett, magas gyerek, benne reménykednek a nagyszülôk. Késôbb elmondják: a sors úgy hozta, hogy két fiuk közül, az ép, a dolgos a katonaságnál szerzett betegségben meghalt. A fogyatékos már régen elvesztette állását, eladta a régeni garzont, amit a szülôk vettek neki, feleségétôl külön van, s gyakran tartóztatják le, mivel az a rögeszméje, hogy jegy nélkül utazik. A hûvös tiszta szobák szépek, rendezettek, a falon a két fiú felnagyított képe. Akik most támaszai kellene hogy legyenek a szülôknek. De K-éknak ez nem adatott meg. Az iskolában és a görgényi polgármesteri hivatalban megerôsítik, hogy elkészült a dosszié. Marosvásárhelyen a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségén azonban megtudjuk: semmi remény, hogy a lányt a vécsi kórházotthonba felvegyék, hisz közel félszázan várnak a beutalásra. A helyzeten csak az segíthet majd, ha elkészül a szentkirályi otthon a fogyatékos gyermekeknek, s akkor Vécsen helyek szabadulnak fel. Hogy aztán megtudjuk, a megyénél állítólag már nem a gyermekeknek szánják az épülô komplexumot, öregotthonnak szeretnék berendezni. És ebben a helyzetben mit tanácsolhatunk az üvegcsûri idôs házaspárnak? Hogyan nyithatnánk ki számukra a lehetetlen kapuját? Ez az írás azért született, hogy együtt gondolkodva próbáljuk megoldani azt, amihez két ember, és néhány jóakaró kevés....

Paragrafus

Az Erdészeti Törvénykönyv (Codul Silvic) Románia Hivatalos Közlönyének 1996. évi április 24-i számában lett közzétéve és hatályba lépett a közzétételtôl számított 60. napon.

A Földalap törvénye mellett, az Erdészeti Törvénykönyv az egyik legjelentôsebb törvénynek számít, mivel az ország területének 28%-án elterülô erdôk és erdei növényzet jogi helyzetét szabályozza.

A törvény az I. címben az erdôalapra és az ezen kívüli erdei növényzetre vonatkozó közös rendelkezéseket tartalmazza.

Eszerint, az országos erdôalapot a törvény feltételei között az erdôk, az erdôsítés célját szolgáló, erdôsítésre, erdômûvelésre, termelésre, az erdôgazdasági szükségletek kielégítésére szolgáló földterületek, az árterületek, patakmedrek, nem termékeny földterületek alkotják, a tulajdonformájuktól függetlenül.

Erdônek kell tekinteni és az országos erdôalaphoz tartoznak az erdei növényzettel borított, 0,25 hektárnál nagyobb felületû földterületek.

Az erdôsítésre szánt, az erdômûvelési, termelési, az erdôgazdasági szükségletek kielégítését szolgáló földterületek a következôk: a leromlott és a felújulási folyamatban levô földterületek és tisztások, amelyekre üzemtervekkel elôirányozták az erdôsítést; a csemeteültetvények, a melegházak, a magfaültetvények, a füzesek, a dísz- illetve gyümölcsfa-ültetvények, a vadállatok és a gondozásban levô állatok táplálékának biztosítását szolgáló földterületek, az ideiglenesen az erdészeti személyzet használatába adott földterületek, az épületekkel elfoglalt és az épületekhez tartozó földterületek, az erdôkitermelési utakkal és vasutakkal, a fácán-, pisztráng-, állattenyészetekkel, a sajátos erdészeti mûszaki ellátmányokkal elfoglalt földterületek.

Az országos erdôalap lehet közületi vagy magántulajdon.

Az erdôalaphoz tartozó földterületek feletti tulajdonjog az Erdészeti Törvénykönyv rendelkezései szerint gyakorolható.

Az erdôalaphoz tartozó földterületeknek azonosítása a törvénykönyv elfogadásának idôpontjában létezô erdôgazdasági üzemtervek alapján történik.

Az erdôalapon kívüli földterületeken levô, a törvénykönyv hatálya alá esô erdei növényzetet a következôk képezik: az erdôsített legelôk erdei növényzete, a mezôgazdasági területeket védô erdôsávok, a leromlott területeken levô erdôültetvények, a hidrotechnikai és a talajjavítási mûvek védôövezetében, a folyóvizek és az öntözô-berendezések mentén levô erdôültetvények és fák, a helységközi utak mellett levô erdôsávok és fák, a városok, a községek környékén levô zöldövezetek, az exotikus erdei növényfajtákkal beültetett, helységen belüli parkok, valamint a hegyvidéki borókások, dendrológiai parkok.-

Ugyancsak az Erdészeti Törvénykönyv rendelkezései és a tárgykörre vonatkozó egyéb rendelkezések szabályozzák az erdôalapra, a vadállományra, az erdei vizek halállományára valamint az erdôalapon kívüli erdei növényzetre vonatkozó jogi, szervezési, gazdasági és mûszaki viszonyokat.

Az állam, az erdészeti központi közhatóságon keresztül, a tulajdonformáktól függetlenül, kidolgozza az erdôalapra és az erdei növényzetre vonatkozó politikát, és ellenôrzi az ezekkel kapcsolatos gazdálkodás menetét.

Az erdészeti rendszer az üzemtervekre, erdômûvelésre, erdôkitermelésre, erdôalap oltalmazására és védelmére vonatkozó erdôgazdasági és jogi mûszaki szabályok rendszerét képezi, amely az országos erdôalapon keresztül biztosítja az erdei ökoszisztémákkal való tartós gazdálkodást.

Az erdészeti rendszert képezô szabályok kidolgozása az erdészetért felelôs központi közhatóságra hárul, amely az e rendszer feletti ellenôrzést is gyakorolja.

A II. cím a közületi tulajdonhoz tartozó erdôalap megnevezést viseli és ennek keretében az I. fejezet az állam köztulajdonába tartozó erdôalap adminisztrálását tartalmazza.

Ez a tevékenység az Országos Erdôgazdálkodási Egységen keresztül valósul meg, az önálló gazdasági ügyvitel és a pénzügyi önállóság elve alapján.

De ugyanakkor közszolgálati feladatkört is gyakorol.

E tevékenység kormányhatározattal jóváhagyott szervezési és mûködési szabályzat alapján történik, és jövedelmei a következôkbôl származnak: a termékek értékesítésébôl, más sajátos gazdasági tevékenységekbôl, szolgáltatásvégzésbôl, munkálatok kivitelezésébôl, javak bérbeadásából és koncesszionálásából, kivéve az erdôket és az erdôalaphoz tartozó többi földterületeket, kártérítésekbôl és más hasonlókból, a törvény feltételei között, az erdôk védôfunkciójából eredô kihatások ellenértékébôl valamint más jövedelmekbôl.

Az erdôk védôfunkciói kedvezô gazdasági kihatásait élvezô természetes és jogi személyek és közintézmények kötelesek azok ellenértékét kifizetni az erdészeti egységeknek. Ezeket a díjakat a Pénzügyminisztérium véleményezésével, az Erdészeti Központi Közhatóság javaslatára, kormányhatározat állapítja meg. Kérésre, fizetség ellenében, a magántulajdonú erdôk, más bírlalók erdôi, valamint az erdôalapon kívüli erdei növényzet tekintetében az Erdôgazdálkodási Egység szakszolgáltatásokat is nyújt.

Megkérdeztük

— Erdeményes volt a sajtóbeli HBO-hírverés?

— Igen. A Népújságon kívül a rádióban és a Cuvîntul liberben hirdettük az újdonságot amellett, hogy plakátokat függesztettünk ki a városban.

— Hányan igényelték mostanig ezt a mûsort?

— Az erre vonatkozó számot bizalmas információként kezeljük. Van érdeklôdés.

— Annak idején azt beszéltük, hogy a kábeltelevíziós társaság minden elôfizetôjét megkérdezik, házról házra járva. Most mégis más megoldáshoz folyamodtak.

— Valóban. Üzletkötôink is állandóan kínálják az HBO-t. Megpróbáljuk kiszûrni azt a réteget, amelyik érdekelt. Tehát szelektíve történik az HBO-elôfizetôk beszervezése. Nyilvánvaló, hogy az, aki nehezen vagy alig tudja a havi díját kifizetni, mert a jövedelme alacsony, nem választja ezt. Általában a fiatalság és azok az elfoglalt emberek érdeklôdnek iránta, akik szeretnék elôre felkészülve és nyugodtan, anélkül végignézni az új, színvonalas sikerfilmeket, hogy reklámképekkel, - bejátszásokkal félbeszakítanák ôket. Így is szól a reklám: Mintha moziban lenne az ember, csak otthon nézi a filmet. Az HBO és a mozi között nincs ellentmondás. Az egyik a másikat kiegészíti. Ez például úgy is mûködhet, hogy a mozi népszerûsít egy filmet s utána az ember otthon nézi meg.

— Feltétel-e az HBO mûsor közvetítésének az, hogy hányan igénylik?

— Nem.

— Az újsághirdetés nem árulta el sem a szelektív vételezés mûszaki eszközeit, sem azt, hogy mennyibe kerül a belépés.

— Az HBO vételezéséhez — mivelhogy a jel kódolva megy egészen az elôfizetôig —, egy kódfeloldó, kódfejtô szûrô, úgynevezett dekóder szükséges. A szûrôt, amit bent a lakásban helyezünk el, 10 dollárnak megfelelô lejösszegért adjuk használatba. Ezt a garanciapénzt az illetônek visszatérítjük, ha idôközben lemond errôl a szolgáltatásról és nekünk visszaadja a hibátlanul mûködô dekódert. Ezenkívül 5 dollárnak megfelelô összeget kérünk a kiszállásért, a szûrô felszereléséért és a bekötésért.

— Mi történik, hogyha valaki ilyen vagy olyan okból kifolyólag nem tart igényt a továbbiakban az HBO-ra?

— Az HBO 3,95 dollárral egyenértékû, de lejben kért havi elôfizetési díját mindig elôre kell rendezni. Ha valaki ezt nem fizeti tovább és felmondja az HBO-szerzôdést, akkor marad az alapszerzôdéssel. Nincs semmi baj, bármikor visszamondható az HBO-szerzôdés, a fontos az, hogy az elôfizetô adja le a szûrôt nekünk. Még nem volt ilyen esetünk.

— Igényes, ízléses havi mûsorfüzet jelenik meg az ezen a csatornán látható filmekrôl. Mi az ára?

— Az országos szórású nyomtatványt ingyenesen adjuk át elôfizetôinknek. Még más megoldást nem találtunk, mint hogy arra kérjül ôket, jöjjenek be minden hónap elsô napjainak valamelyikén ide a székházunkba és vegyék át a színes fényképekkel illusztrált, szereplôket, rendezôket bemutató, és a filmeket röviden ismertetô kiadványt.

Az olvasó írja

1995. november 21-én, feldúlt lelkiállapotban írtam egy újságcikket, amit aztán két napi gondolkodás, töprengés után mégsem küldtem el, hanem íróasztalom fiókjába süllyesztettem.

Most, közel két és fél év után, uagyancsak feldúltan — egy kézfogás miatt — vagyok kénytelen mégiscsak elôvenni azt a bizonyos cikket és elküldeni a Népújság szerkesztôségének.

Íme a cikk: Gábos úr könnyezik!

November 20-án, a Román Televízió magyar nyelvû adását figyelve, egyszer csak összerezzentem, elsápadtam, majd rettenetesen felháborodtam. Nem akartam hinni a szememnek. Galbács Pál riportjában valami "törvénytelen" dolgot tárt a nézôközönség elé. Egy adott pillanatban megjelent a "panaszos", akinek egyik rokonát úgynevezett "törvénysértés" ért. És hát a panaszos nem volt más, mint Gábos József, az egykori rettegett és félelmetes szekustiszt. Az a Gábos, akinek a neve hallatára az emberek felszisszentek, összerezzentek, elsápadtak, vagy ha megjelent egy vállalatnál, az úgynevezett "dolgozó nép" ijedten suttogva adta tovább a hírt: "Itt van Gábos, pszt!!! Jön Gábos!" Az a Gábos, aki megelégedéstôl ragyogó arccal juttatott ártatlan embereket börtönbe, tengernyi szenvedést, könnyet és fájdalmat okozva édesanyáknak, feleségeknek, gyermekeknek. Most ô sérelmezett "törvénytelen", "igazságtalan" dolgokat a televízió képernyôjén. Ô, aki az embereket egyszerûen kötelezte, hogy hamis tanúvallomásokat tegyenek kollégáik, barátaik ellen, és ha valaki nem volt hajlandó hazudni az ô parancsára sem, azt képes volt állati módon elverni, sôt, az állásából is kirúgatni. A törvény és a jog tiszteletben tartásával kötelezte öt volt kollégámat arra, hogy hamis tanúvallomást tegyenek ellenem, csak azért, hogy ártatlanul börtönbe csukathasson és elkoboztassa az utolsó gatyámat is? Tette ezt abban a reményben, hogy hátha ezért a "hazafias" tettéért is kap még legalább egy csillagot és egy búsás prémiumot. Az már persze nem rajta múlott, hogy csillag és prémium helyett utolsó szankciót kapott,miután felettesei is meggyôzôdtek arról, hogy engem tiszta ártatlanul a Rajmondka és a saját hazug kitalációi alapján juttatott hadbíróság elé. Mindezt miért tette Gábos? Miért kötelezte az emberek tucatjait arra, hogy úgynevezett "nyilatkozatokat" adjanak munkatársaikról, barátaikról, de olyat ám, aminek a szövegét maga diktálta. Ezekre a kérdésekre kellene válaszolnia a televízió képernyôjén, ha már nem szégyelli odaállni egykori jól ismert és gyûlölt szekus bundasapkájában."

Eddig a cikk. És az a bizonyos kézfogás? Tessenek elképzelni, hogy ez az alak, aki ilyen embertelen, aljas módon tönkretette az életemet, derékba törte a karrieremet, elvetette minden vagyonomat, és aki miatt olyan szörnyû szenvedéseket éltem át, amit nagyon kevés ember bírt volna ki, a közelmúltban, az utcán, egyszer csak mellettem termett, kezet nyújtott és nyájasan hogylétem felôl kezdett érdeklôdni. És én megfogtam bûnös kezét! Hogy tehettem ilyent? Nem tudom és nem tudom megbocsátani önmagamnak! Ezért vagyok ma is feldúlt lelkiállapotban és ezért küldtem el végül is ezt a cikket a szerkesztôségnek, és bízom abban, hogy ezt az írást megjelentetik a Népújság hasábjain.

A jobbágytelki Petres Kálmán Általános Iskolában május utolsó és június elsô napjaiban hagyományteremtô szándékkal szervezzük meg a Petres Kálmán napokat.

A tevékenységsorozat keretében az iskola küldöttsége május 24-én elhelyezte a kegyelet virágait a jeles személyiség sírján a Házsongárdban.

Május 28-án a tanulók megkoszorúzzák az iskola homlokzatán elhelyezett emléktáblát, majd megemlékezô szentmisén vesznek részt.

Június elsején az iskola tanulói saját alkotásaikat mutatják be a közönségnek: színpadi jeleneteket, a tanév folyamán írt legszebb fogalmazásaikat; szavalnak, majd egy hatvan kérdést felölelô vetélkedôn vesznek részt, melynek témája Petres Kálmán élete és munkássága, a helyi iskola és egyház története, természetesen a megfelelô szélesebb vonatkozások ismeretével együtt.

Nagy várakozás elôzi meg a pillanatot, amikor ismertté válik, hogy ki lesz az a végzôs tanuló, aki négy év teljesítménye alapján elnyeri a kétszázötvenezer lejt érô Petres Kálmán-díjat és diplomát, kik a nyertesei a fogalmazási versenynek, azaz kik kapják a Marosi Ilona-díjat melynek során hétszázhúszezer lejt osztanak ki és amelynek fôdíja kétszázezer lej. Megjegyzendô, hogy ezt a díjat Marosi Ilona, magyarországi nyugdíjas tanítónô biztosítja, aki a háború elôtt Jobbágytelkén tanított és megszerette a falut.

Az iskola tanulói június elsô hetében a községi tanács buszával körutazást tesznek Szováta—Gyilkos tó—Békás—Borszék—Régen vonalon. Erre az útra meghívják az iszlói és hodosi negyedikeseket is, hisz ilyen kellemes elôismerkedés után könnyebben megy majd a munka a közös iskolában.

Ezzel a jövôbe tekintô akcióval zárulnak majd a Petres Kálmán napok.

Az olvasó írja

Tisztelegjünk a régi diákdallal 50 évvel ezelôtt született iskolánk emlékének! Köszöntsük a szászrégeni magyar tanítóképzôt, még még élô tanárai és öregdiákjai! Öregek, hiszen ifjú, frissen végzettjei nincsenek. 1956-tól nem szerzett itt tanítói oklevelet magyar diák.

Jelene, jövôje nincsen egykori iskoláknak, de múltjáról meg kell emlékeznünk. Gondolatban repüljünk vissza ötven évet. Volt egyszer... Szászrégenben egy Magyar Pedagógiai Iskola.

Igazán sajnálhatjuk, hogy csak volt, mert most is elkelne. Jó most felidézni azt a friss, üdítô szellemet, amelyet a sok fiatal és idôsebb, jól felkészült, lelkes tanár hozott Szászrégenbe és az iskolába. Olyan nevelôk voltak ôk, akik a diáktalálkozón sosem kellett magyarázzák a bizonyítványukat a változó idôkben. Lelkesedésüket, a fáklyahordozás örömét átadták a diákoknak. Az 50 éves évforduló megünneplése, a kopjafaállítás, az emléktábla elkészítése mind azt bizonyítják, hogy a tûz, mellyel útnak indítottak szeretô tanáraink, még mindig lobog szívünkben.

A magyar tanítóképzôt nyolcéves mûködés után felszámolták, de Szászrégen szellemi, kulturális életében továbbgyümölcsöztek az akkor elhintett magok, beoltott fák.

Tanáraink közül sokan továbbra is Szászrégenben maradtak, a líceumban oktattak-neveltek, folytatták a képzôben megkezdett munkát. És nem csak az osztályokban, hanem iskolán kívül is, a diktatúra legsötétebb éveiben is konok kitartással dolgoztak. Itt valamennyi tanárunkat, s a képzôben végzett tanítókat felsorolhatnám, kik példásan összefogtak a nehezebb feladatok megoldásában.

Tanáraink közül sokan még ma is példaképül szolgálnak egykori diákjaiknak. Hogy ne csak általánosságban beszéljek, egy példával bizonyítom, hogy a tanítóképzô tanárai követték tanítványaik életútját, olyan baráti kapcsolatot alakítva, mely tanárnak, tanítványnak segített értelmesen élni, nemzetünket szolgálni. Szeretett magyar nyelv- és irodalom szakos tanárnônk, Osváth Haltrich Sára a képzô indulásakor lépett a pályára. Ma is úgy él emlékezetemben, mint fiatal, szélsebesen mozgó, csupa tûz pedagógus. Ô volt mindig az én példaképem. Sokáig oktatta diákjait az iskolapadokon kívül is, és nyugdíjba vonulása után is, mindig vállalva a fáklyavivô szerepet, amelyre akkor nagy szükség volt. Az ínséges idôkben is irodalmi esteket szerveztek, jeles írókat, költôket hívtak meg Szászrégenbe, összeadott ételekbôl díszvacsorákat rendeztek a meghívottak tiszteletére. Így ünnepelték meg Áprily Lajost a szászrégeni irodalomkedvelôk. Nem sok város dicsekedhet ilyen vendégekkel. Az akkor beindult irodalmi mozgalom hagyománnyá vált, mind a mai napig tovább él a fiatalabb pedagógusnemzedék szervezô munkájának köszönhetôen, mely a Kemény János Mûvelôdési Egyesület életrehívásában csúcsosodott ki.

A sors úgy rendelte, hogy kedves tanárnônknek német föld biztosít gond nélküli, kényelmes öregséget. Vérzô szívvel hagyta itt szülôföldjét. (A közhely használatát nézzétek el nekem, mert az Ô esetében ez nem túlzás.) Ott is igaz magyarként él, nem akar ôsgermánná válni, mint sokan mások. Több mint negyven tanítványával levelezik. Engem minden levele felvillanyoz, mint ahogyan ôt is az itthonról kapott levelek, ha arról szólnak, hogy volt tanítványai alkotnak. Ez szellemi, erkölcsi elégtétel számára.

Kitörô örömmel fogadta a hírt, hogy könyvet írok a híres Rhédey családról, hiszen szülei 80 évvel ezelôtt az erdôszentgyörgyi Rhédey kastélyban fogadtak örök hûséget egymásnak. Nagyszülei voltak a kastély utolsó tulajdonosai. Nemcsak biztatást és forrásanyagot kaptam tôle, hanem anyagi segítséget is a kiadáshoz. S ugyancsak biztatott a disznajói falumonográfia megírására. És nemcsak engem sarkallt az értelmes életre.

Írt nekem az öregségrôl, mely már valamennyi Szászrégenben végzett tanítót utolért. "Az öregség Isten ajándéka. Nem kell félni tôle, ha ebben is megtaláljuk a szépséget. Ez a szép, nyugodt munka, az írás, ideje, az élet folyamán összegyûjtött tapasztalatok átadásának ideje."

Igyekezzünk hát kihasználni a múló életnek minden percét, hogy mi is példaképei lehessünk tanítványainknak, mint az 50 évvel ezelôtti Szászrégeni Magyar Pedagógiai Iskola jeles tanárai voltak minékünk.

A történet egyszerû:az Országos Széchenyi Kör Ifjúsági Szárnya pályázatot hirdetett, a pályázat elsô két témája Széchenyirôl szól, a harmadik: "Egy 1848— 49-es emlékhely felkutatása, bemutatása. (Lehetôleg kevéssé ismert emlékhely leírása)." Idén március 30-án járt le a beküldési határidô, s máris van eredmény, két fiatalember, mindkettô a gyulakuti iskola hetedikese, Szabadi Magdolna tanítványai dolgozatot állítottak össze, és — nyertek egy táborozást Fonyódon, július 17— 24. között. Szabó Bálint a gyulakuti templomról, annak kazettás mennyezetérôl írt, Demeter Zoltán, mivel a közeli Havadtôn él, Kelementelkét próbálja beemelni a köztudatba, hiszen 1849. július 30-án délben itt fogadta "a vezért és vezérkarát" Siménné asszony a kúriában. Ugyanis Marosvásárhelyrôl útban Szitáskeresztúr (Székelykeresztúr) felé, Kelementelkén ebédeltek a Simén-kastélyban. Gyalokay Lajos, Bihar megyei jogvégzett fiatalember, annak a Beöthy Ödönnek az egykori titkára, aki Kolozsváron belekötött Petôfi nyitott inggallérjába, megírta azt a napot, szerinte a kelementelki Simén- kúriában biedermeier hangulat volt, nagyon tetszett neki a háziasszony és négy szép leánya, a háziúr Simén Györgyrôl pedig azt is tudja, hogy nevelôje Kôvári László volt, a magyar irodalom "egyik jelese".

Jókai is járt Kelementelkén, 1853-ban. De a ház asszonya egy szót sem ejt Bem és Petôfi látogatásáról. Jókai megcsodálta a kúriát és berendezését. "A falak tetôtôl talpig nagybecsû képekkel, olajfestményekkel s ritka acél metszetekkel fedve...az elôteremben a kedvenc agarak, mik az erdélyi úri létnek éppoly elmúlhatatlan kellékei, mint a spanyolnak a köpenyeg; nagy kalitokban éneklô madarak; tovább igen érdekes ritkasággyûjtemény, ôsi ereklyék, antik szobrok, ritka fegyverek, óramûvek és numizmatika, minôket ivadékról ivadékra gyûjtött minden erdélyi család. Köztük nagy érdekkel bírnak egy középkori imádságoskönyv, melynek minden szakasza elé egy, a legnagyobb mûvészek remekeibôl másolt acélmetszet látható;...továbbá Barcsay Ákos ezüst mosdótála...az úri lak hátulsó csarnoka üvegházon végzôdik, mely tele van meleg éghajlati növényekkel."

A kúria falán emléktábla áll. Felirata ez: "Áldott legyen e ház, ahol 1848. július 30-án utoljára ebédelt PETÔFI SÁNDOR. Erdélyi körútja során 1853. május 18— 20. között e házban szállt meg JÓKAI MÓR"

A Simén-kúriát államosították, 1945 óta mûvelôdési otthonként használják. Demeter Zoltán ezt írja dolgozata végén: "Mivel az állam és az önkormányzat nem tud pénzt fordítani javítására, ezért igen leromlott állapotba került, melyet igazol mellékelt fényképem is. Ennek ellenére ma is használják — ottjártamkor lakodalmi mulatság volt benne — , de feltétlenül szükséges lenne a falu érdekében és a történelmi emlék fennmaradásáért támogatókat találni a Simén-kúria rendbetételére."

Ezzel a két hetedikes fiatalúr kettôs szolgálatot tett: eljuttatta a kistáj hírét az anyaországba, hiszen ezeket a dolgozatokat bizonyára közlik majd valahol, és tudatosította Kelementelke lakosaiban (most lapunk segítségével is), hogy olyan érték birtokosai (akkor is azok volnának, ha netalán az igazi örökösök visszaigényelnék a kúriát, sôt vissza is kapnák), amelybôl késôbb közvetlen hasznuk is származhat, hiszen Kelementelke bekerül a székelyföldi kirándulások útvonalába, a gyulakuti templom után a Simén-kúriánál is megállnak a kirándulócsoportok, mielôtt Erdôszentgyörgy és a Rhédeyek felé vennék útjukat.

A közvéleményt így is lehet és kell formálni.

Hétfôi sajtótájékoztatóján a Nagy- Románia Párt (PRM) Maros megyei elnöke, Adrian Moisoiu mindenekelôtt aggodalmát fejezte ki a magyarországi választások eredménye miatt, s kifejtette, hogy a PDSR nagyot tévedett, amikor a PRM tiltakozása ellenére, Ion Iliescu védnöksége alatt aláírta a román-magyar alapszerzôdést. (Arról nem szólt, hogy a korábbi magyar kormány sem felelt meg az egyébként senkít sem érdeklô ígényeinek). Szerinte a Független Kisgazdapárt már akkor olyan nyilatkozatot tett, hogy majd, ha hatalomra kerül újra elemzik a helyzetet, ráadásul Orbán Viktor is azt állítja, hogy Magyarország határai nem azonosak a magyar nemzet határaival. De emellett a PRM nagyon fél Németh Zsolttól, akit máris Magyarország külügyminisztereként emlegetett, s feltette a költôi kérdést az államfônek: mi lesz így a román—magyar történelmi megbékéléssel? S ha már az államelnök szóba került, azt sem hagyhatta ki a haza sorsáért aggódó pártelnök, hogy Dragos Constantinescu, az államfô fia, Bukarest központjában, a London utcában 600 ezer dolláros villát épített magának, s egyik külföldi kiruccanása alkalmával egymillió dollár zsebpénzt vitt magával. Ezután hosszas számításokta végzett az államfô fizetésérôl, kiadásairól, és levonta a konzekvenciát: Constantinescu elnök sem "tiszta" pénzekkel gazdálkodik...

Ezek után a helyi pártelnök rátért kedvenc témájára, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, nevezetesen Fodor Imre polgármester által elkövetett állítolagos törvénytelenségekre. Kijelentette: a hivatal esztelenül költekezik, teljes inkompetenciáról tesz bizonyságot. Szerinte a megyei költségvetésbôl az egészségügy számára, illetve az iskolák adósságainak törlesztésére három-négyszer is kért két és félmilliárd lejt, ami kézen- közön eltûnt. A Népújság kérdésére, hogy hova tûnhetett a pénz, azt válaszolta, hogy ezekbôl a pénzekbôl kirándulnak külföldre az alpolgármesterek, s visznek magukkal legalább 30 személyt, mint legutóbb Crisan Eugen, amikor egyenesen Angliába utazott. Azt is sietett kijelenteni, hogy a 22. számú, a helyhatósági törvényt módosító sürgôsségi kormányrendeletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította, ergo: le kell venni a kétnyelvû feliratokat, és kíváncsi, mondta, Fodor Imre hajlandó-e a zsebébôl kifizetni az általa okozott károkat. A polgármesteri hivatal és a Romservice (amely hat éve végzi a Víkendtelep felújítását!), vagyis Moga Teodor közötti peres ügyrôl az a véleménye (miután saját kijelentése szerint konzultált az ügyben Mogával), hogy "természetesen Mogának van igaza".

Innen jött a Népújság kérdése: igaz-e, hogy a PRM-nek saját hírszerzô szolgálata van, s ha igen — tudniillik C.V.Tudor sem tiltakozott egyértelmûen a feltételezés ellen —, van-e Maros megyében "fiókszolgálata?"

A. Moisoiu: Nehogy azt higgye, hogy más pártnak nincs, ha csak a sajtót nézzük, mindenhol van "információs szolgálat". Az csak természetes, hogy az emberek, mikor látják, hogy Vadim segíteni akar rajtuk, lemennek hozzá, s viszik az információkat.

Népújság: Ahhoz mit szól, hogy fôleg az államfô elleni támadásai révén, de nem csak emiatt, csökkent Vadim Tudor népszerûsége, hanyatlóban a csillaga?

A. Moisoiu: Dehogyis, pillanatnyi lépéshátrányról van szó, amíg a dolgok tisztázódnak. Láthatta, nem is azért csökkent a népszerûsége, mert Emil Constantinescut vádolta, hanem azt kérdik mind, honnan kapta az információkat.

Ráadásul nyílt levelezés, mint kiderült a Szövetség Romániáért Párt (SZ R P) helyi szervezetének tegnapi satóértekezletén. A megyei elnöke egy, a miniszterelnökhöz intézett nyílt levelet olvasott fel, amelyben úgymond felhívják a figyelmét arra, hogy továbbra is "kicsinyes klánérdekek" mûködnek bizonyos minisztériumokban. A továbbiakban rátérnek a "lényegre", ugyanis (szerintük) dr. Bárányi Ferenc RMDSZ-es egészségügyminiszter változtatásokat hozott az 1994. évi 2214-es számú minisztériumi rendeletben, s így a megengedettnél többen jelentkezhetnek fôorvosi vizsgára. Mivel az elnök "pártpolitikát" emlegetett, a Népújság kérdésére sietett megmagyarázni, hogy ô nem az RMDSZ-t támadja (bár a "törvényszegô miniszter ennek a szervezetnek a tagja sz.m.), hanem az a kifejezés (politica "partidului" care l-a promovat) kizárólag Bárányi Ferenc személyére vonatkozik.

Hogy miért követeli a Maros megyei SZRP Bárányi doktor fejét? Azért, mert az említett rendelet értelmében 80 orvos lett volna jogosult a fôorvosi vizsgára, s (mit ad az Isten), még három (!) személy kapta meg az egészségügyminiszter jóváhagyását, annak ellenére, hogy állítolag nem teljesítették e versenyvizsgára való jogosultság feltételeit. A kérdésre, hogy melyek ezek, azt válaszolta, hogy nincs meg az ötéves régiségük. Sietett hozzátenni, hogy aki ilyen szégyentelenül megszegi a törvényt, annak nem is elmondani kellene, hanem meneszteni kéne. Ezt kívánták Radu Vasile tudomására hozni. Ha pedig nem reagál megfelelôképpen, akkor ô is Bárányi cinkosává válik.

Elég furcsán hangzott a Teodor Melescanu pártjától az ilyenszerû, inkább PUNR-hez illô "politizálás", s az újságírók fel is vetették, hogy az egy-két sajtótájékoztatón kívül mit csinálnak tulajdonképpen? Erre nem igazán tudtak válaszolni. Azt mondták, hogy ne búsuljunk, mert a választásokig meg fogják ismerni ôket. Egy csöppet sem búsulunk...

Elsôsorban a pedagógusok, tanítók, magyartanárok nyári munkájának megkönnyítésére írom az alábbiakat, de hasznát veheti bárki, aki útba ejti azt a tájat vagy éppen kirándulást szervez a Mezôségre vagy Kolozsvár irányába.

Pusztakamaráson a református templom közelében található a volt felekezeti iskola (most orvosi rendelô), a református parókia és kissé odább Sütô András lakószobája a kis családi házban. (Fényképét a Múzsa egyik korábbi számában közöltük.) A járatlan látogató azonban nehezen igazodik el a faluban, kivált ha meg akarja tekinteni a szegény báró, de annál nagyobb író, Kemény Zsigmond síremlékét, mert egyelôre eligazító jelzések nincsenek. A sír a falu Dos-nak nevezett, valóban hátsó részén található, onnan viszont nagyszerû kilátás nyílik az egykori kastélyra és a falu Novajnak nevezett bokrára is. Nemsokára felavatják a Kemény- síremléket (június közepe táján), erre az alkalomra sem biztos, hogy idegenforgalmi eligazító jelenik meg (kis füzetecske) Kamarásról. Aki tehát csoportot visz oda vagy családi kirándulás keretében kívánja megtekinteni a templomot, a síremléket, a Sütô-házat, legjobban teszi, ha elôzetesen megbeszéli a fiatal lelkésszel, akinek a neve Máté István, és Kolozsváron lakik. Beleegyezését adta, hogy közöljem ottani telefonszámát: 064/188— 767. Ha elôre tudja, hogy látogatók érkeznek, szívesen kijön Kamarásra hét közben is, és elkalauzolja a zarándokokat. (Kamarásra telefonálni fölöttébb kockázatos és bizonytalan, mert csak a rendelôben van egy kurblis készülék, ezzel is csak Mócs hívható, nem a pap, jóllehet a szomszédban lakozik, ha ott tartózkodik éppen.)

Várhatóan Kemény Zsigmond rendbehozott síremlékének az avatása ismét a közfigyelem középpontjába állítja a falut. Nem árt tehát úgy tervezni a vakációt, hogy esetleg éppen arra a napra jussunk el Pusztakamarásra.

Ha mégis "felkészületlenül" érkeznénk és a parókián sem találnánk senkit, akkor kérdezôsködjünk Kutas Lilla néni felôl, aki 68 éves kora ellenére még nagyon jól bírja magát. Ô gondozza a családi házat. Élmény vele elbeszélgetni.

Érdekes levelet kaptam a minap. Egy Romániában (is) élô fiatalember írta, megadva a teljes nevét és címét, és azt is elôre bocsátotta, hogy meglehetôsen ritkán lehet ôt itthon elérni, mert bár elég sok a pénze, egyszerre három helyrôl örökölt kárpótlásit, aztán Magyarországon élô nagybácsija, hogy borsot törjön tekintélyes vidéki farmjára ácsingozó, dologtalan rokonsága orra alá, fiául fogadta, és két év után, mint aki mindent jól elvégzett, elhalálozott. A farmon azóta túladott, de most már magyar állampolgár is, és lakással rendelkezik Budapesten, sôt Pécsett is. Közben rájött a pénzcsinálás ízére, és rövid idô alatt megkétszerezte a vagyont, melynek nagyságáról azért mégsem árul el pontos adatokat, érthetô okból.

Hát akkor mi a baja, netalán kerítôt akar csinálni belôlem? — morgolódtam, és ennél a résznél dühösen lecsaptam az asztalra a levelet. Persze, végül mégis erôt vett rajtam a kíváncsiság, és tovább olvastam. Nôsülni egyelôre nem óhajt, van már néhány keserû tapasztalata: a lányok, mihelyt megtudják, kicsoda ô, mintha varázsütés érné ôket, egycsapásra megváltoznak, és bár igyekeznek palástolni ezt, vagyis természetes viselkedésmódot erôltetni magukra, éppen ezáltal hasalnak el. Nôi voltak és vannak, de ezeknek nem árulja el, hogy dúsgazdag és nem lejben, hanem dollárban milliomos.

Pénzt tud csinálni továbbra is, bár csak nyolc osztályt végzett, nagyon tudja forgatni, eddig még egyetlen üzletére sem fázott rá.

Hát akkor mi a bajod? — idegesedtem fel megint. De nemsokára elôrukkolt a farbájával.

Ennek a fiúnak egész egyszerûen elege lett mindenbôl. Ahhoz túlságosan is megkûzdött, hogy szerencséjét aktivizált állapotban tartsa mindvégig, ezért méltatlanra nem pazarolja pénzét, karitatív célokra nem akar áldozni, az öngyilkosság gondolatától irtózik, mindazáltal mélységes életundor kínozza.

És arra kér, tegyem közzé a levelét. Nem teszem, tudom én, miért. Elárasztaná ôt az akarnokok és szélhámosok siserahada. Mert például így fogalmaz: "Szeretném, ha olyan ötletet adna nekem (mármint én, sz.m.), amelybôl haszna származna ugyan a romániai lakosságnak, a magyarságnak is de ne tûnjön valamiféle humanitárius hókuszpókusznak. Bennem nincs elég kezdeményezôkészség az effélékhez. Én pénzt csinálok, de most már valami egyszerû és ugyanakkor nagyszerû célra szeretném nem elkölteni, ettôl óvjon az Isten, hanem: befektetni. Szóval most már hajlandó volnék másoknak is csinálni pénzt, de nem a jelenlegi társadalomban bevett, szokványos módon." Késôbb megjegyzi szerényen: "De azért mégsem szeretnék világhírûvé lenni."

Stb. Kétségkívül kissé excentrikus ez a megnyerô természetû fiatalember, a nevét nem mondom meg, nevezzük csak Karcsinak. Karcsi drága, bevallom, legalább két hónapja teszem- veszem levelét, hazahurcoltam vagy ötször a lakásomra is, hátha hajnali háromkor jut valami roppant eredeti dolog az eszembe, de férfiasan bevallom: befuccsoltam. Pedig általában szoktak lenni jobb és jobbnál is jobb ötleteim. De ilyen esettel még sosem találkoztam. És akkor végül is az olvasókhoz vagyok kénytelen fordulni. Kényszerûségbôl, ez igaz. Mert hiú ember létemre roppant zseníroz, hogy a mások ötleteire szorulva próbáljak segíteni Magán. De végül is, amit kér, nem a kettônk magánügye. Lehet, hogy Magának csak magánügye, de ha valóban valami szépet, nagyot, eredetit, soha nem voltat stb. akar, akkor az már közügy, a román társadalom és ebben a magyarság közös gondjává magasodik.

Kedves Karcsi, én ezennel az olvasókhoz fordulok. Lapunkat most már az Interneten is olvassák, bárhonnan jöhet a CSODA, az ÖTLET, a kipattanó SZIKRA: mit tegyen Ön a pénzével, hogy valami eddig nem voltat mutasson fel az emberiségnek. (Gyanakodom azért, tudja: vajon nem világhírre pályázik mégis maga véletlenül? Én pedig bedôlök a meséjének?!)

Tisztelt Olvasónk! Ha van épkézláb ötlete, melyet Karcsinak szán, kérem, juttassa el szerkesztôségünkbe. Amennyiben nevét nem vállalja, mi sem vállaljuk ötletének közzétételét, de magát az ötletet feljegyzem és eljuttatom a dúsgazdag ifjúnak. Az egyszerûség kedvéért a borítékra csak ennyit tessék a cím fölé vagy mellé írni, mintegy jeligeként: Karcsi.

Hátha segíthetünk egy szegény milliomoson, aki valami rendkívülit szeretne tenni, de még nem tudja, hogyan s miképpen!

A figyelemre méltó ötleteket, még ha netalán excentrikusaknak vagy egzaltáltaknak tûnnének is elsô olvasatra, alkalomadtán közreadom. Köszönettel;

Ukrajnában jobb románnak lenni

Olexandr O. Csealij bukaresti ukrán nagykövet azt nyilatkozta Suceaván, ahol díszvendégként volt jelen a kisebbségek kultúrfesztiválján, hogy statisztikailag az ukrajnai román kisebbség helyzete meglehetôsen jobb a romániai ukránok helyzeténél. Romániában csak egy ukrán iskola létezik, Ukrajnában több mint száz román. A nagykövet mindmáig nem kapott választ a bukaresti külügyminisztériumhoz küldött jegyzékre, melyben kérte a romániai ukrán iskolák pontos címét. Felrótta a román—ukrán alapszerzôdés elôírásainak betartását ellenôrzô bizottságnak, hogy indokolatlanul késlelteti a válaszokat az ukrán fél megkereséseire és javaslataira.

Fegyvert csak rendes országoknak

Az Európai Unió tagországai elvileg megállapodtak arról, hogy fegyvereladásaikhoz egységes feltételeket szabnak. Végleges döntés késôbb születik, de azt már tudni lehet, hogy a politikailag kötelezô iránymutatás szerint a tagországok nem exportálnek fegyvereket olyan államba, amely nem teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, vagy nem tartja tiszteletben az emberi jogokat, feszültséggócnak tekinthetô, veszélyezteti térségének stabilitását, a fegyvereket nem indokolható célra kívánja felhasználni, illetve esetleg a vásárlás nincs arányban anyagi helyzetével.

Kohl kirúgta szóvivôjét

Négy hónappal az országos választás elôtt Helmut Kohl kancellár hétfôn elbocsátotta eddigi kormányszóvivôjét; Peter Hausmannt. Ezt közleményben jelentette be, lépését nem indokolta, de a 44 éves politikus távozása szóbeszéd tárgya volt kormány- és sajtókörökben. Kohl Otto Hausert választotta új szóvivôjének, pártja, a Kereszténydemokrata Unió 45 éves képviselôjét, aki újságíróként kezdte pályáját, majd késôbb lett fôállású politikus.

Ombudsman-konferencia Varsóban

Nemzetközi konferenciát kezdtek hétfôn a lengyel fôvárosban az állampolgári jogok szóvivôi. A háromnapos szemináriumon 30 ország ombudsmanja, valamint emberjogi szervezetek közel kétszáz képviselôje vesz részt, többek között megvitatják, miként lehet hatékonyan mûködtetni az állampolgári szóvivôi irodákat és hogyan lehet szoros együttmûködést kialakítani az ügyészségek, a rendôrség és az ombudsman hivatala között. A megnyitón a lengyel külügyminiszter elmondotta, hogy országa az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében jól áll, ezt igazolják a nemzetközi felmérések is.

Meciar lebecsüli ellenfelét

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke szerint Vladimír Meciar azért nem tartja alkalmasnak a baloldali SDL államfôjelöltjét, a hágai per jogászküldöttségének vezetôjét, a külügyi tárca konzuli fôosztályának vezetôjét, mert Tomka "korántsem olyan nagy szlovák, mint amilyennek mutatja magát". A szlovák kormánykoalíció pártjai megállapodtak abban, hogy a vezetô kormánypárt jelöltjét indítják az államfôválasztás következô fordulójában, mert megítésésük szerint az illetô, akit még nem neveztek meg, számíthatna a 150 tagú parlament háromötödös többségének támogatására.

Brigitte Bardot levelét megírta

A kutyabarát francia filmsztár levelet írt Peter Baco szlovák mezôgazdasági miniszternek, amelyben elegedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy rosszul bánnak a cirkuszokban a vadállatokkal. Felszólította a minisztert, vessen véget a szerencsétlen élôlények szenvedéseinek, és zárassa be a cirkuszokat. A levél megírására a vadállatok védelmére meghirdetett három hónapos kampány keretében került sor, ezt Az Állatok Szabadságáért szervezet rendezi. Szlovákiában készülôben van ugyan egy törvény, de továbbra sem szabályozzák az állatok védelmét.

Kalapács alá került Napóleon hajtincse

A Christie's aukciósház New York-i árverésén 9.200 dollárért kelt el egy hajtincs, amely bizonyítottan Bonaparte Napóleon fején nôtt egykoron. A hajtincset egy amerikai személy vette meg, mégpedig a kikiáltási ár háromszorosáért. Az árverésen egyébként összesen háromszáz, Napóleon életével kapcsolatba hozható tárgy került kalapács alá. A teljes napi bevétel 1,2 millió dollárt tett ki. Az elárverezett hajtincset 1815-ben távolították el Napóleon fejérôl, aki 1821. május 5-én, 51 éves korában hunyt el Szent Ilona szigetén.

A Kánai menyegzô a magyar államé

Jogos magyar állami tulajdon Giorgio Vasari XVI. századi olasz mester festménye, amely a montreali szépmûvészeti múzeumben található, erôsítette meg Szabó Gabriella, a magyar mûvelôdési minisztérium fôtanácsosa. A Kánai menyegzô címû, felbecsülhetetlen értékû, korai barokk stílusú festmény a Szépmûvészeti Múzeum háborús veszteséglistáján szerepel, ez a jogalap a visszaszerzésére. Az új magyar kanadai nagykövet, Papp Sándor felhatalmazást kapott a külügyminisztériumtól arra, hogy az ügy rendezésérôl tárgyaljon a montreali múzeum igazgatójával.

Visszaszámlálás — 1.500 tangóharmonikán

Egyszerre 1.500 tangóharmonika szólalt meg vasárnap Innsbruckban a Bergisel stadionban, amikor a nemzetközi harmonikafesztivál résztvevôi a rendezvény fináléjában együtt játszották el az erre az alkalomra komponált Visszaszámlálás címû darabot. A résztvevôk ezzel be akartak kerülni a Rekordok könyvébe, de még nem tudni, hogy a szigorú bíráló bizottság elfogadja-e teljesítményüket. Az idei fesztiválra, az ausztriai Tirol tartomány fôvárosába eleve rekordszámú részvevô jelentkezett 12 országból. Közel 10 ezer tagbúl álló, összesen 300 zenekar szórakoztatta egymást és a nagyérdemû közönséget népi dallamokkal és pop-, dzsessz-, valamint klasszikus számokkal.

Hôhullám Indiában

Hétfôn újabb 54 áldozata volt Indiában az immár két hete tartó rendkívüli melegnek: a hôhullám áldozatainak száma ezzel 134-re emelkedett. A tízmillió lakosú Újdelhiben áramkimaradás és vízhiány nehezíti az életet a 46 Celsius fokos hôségben. Radzsasztán és Uttar Prades államban az elmúlt napokban többször mértek 48 C fokot is. Több millió indiai utazott el az enyhébb északi, kasmíri vidékekre enyhülést keresni. A forró évszak Indiában rendszerint a június második felében érkezô monszunesôkkel ér véget.

"Termál Teáter" Zalakaroson

Termál Teáternek nevezett, 600 személyes nyári színházat alakított ki egy helyi magánvállalkozó Zalakaroson, a gyógyfürdô területén. Május utolsó hetétôl szeptember végéig csaknem hatvan rendezvény, köztük a Karosi Nyár változatos programja várja az igényes szórakozás híveit. Tíz esetben rendeznek például magyar és német nyelvû operettgálát, bôséges kínálat lesz zenés folklórmûsorokból, könnyûzenébôl, dzsesszmuzsikából és dél-amerikai dallamokból. A karosi nyári színházban zajlanak le az Alpok— Adria néptánctalálkozók, itt tartják meg a nemzetközi slágerfesztivált is.

Gyûjtik az aláírásokat

Miként lapunkban már említettük, június elsejétôl a maxi- taxik Marosvásárhelyen új útvonalakon közlekednek, amelyeken versenytárgyalás nyomán szállíthatnak a vállalkozók. A városházán szervezett pályázat a Tudor negyedbôl a megyei kórház felé haladó járatokat a központ kikerülésével a Kálvária felé irányította. A vonalon való fuvarozás jogát elnyerô Tudortrans képviselôjétôl tudtuk meg, hogy a cég szerint ez az útvonal nem felel meg az utasok igényeinek, ezért jármûveikben aláírásokat gyûjtenek az utasoktól annak érdekében, hogy a régi útvonalat használhassák a járatok. Az összegyûlt aláírások mellé a cég majd egy jegyzéket is csatol, amit várhatóan a jövô héten fognak átnyújtani a polgármesteri hivatalnak.

Új óvodát építenek Radnóton

Lassan már egy éve készen áll egy új radnóti óvoda terve, azonban mostanig a város önkormányzata és a megyei tanfelügyelôség nem tudott egyezségre jutni az építkezés helyével kapcsolatosan. Tegnapelôtt a tanügyiek újra tárgyaltak a helyi polgármesteri hivatallal, és ennek nyomán eldôlt, hogy az óvodát az Eminescu negyedben fogják felépíteni. Az építkezést, aminek a költségeit a tanügyminisztérium fedezi, elôreláthatólag egy hónapon belül megkezdik.

Múlt és jövô az irodalmi színpadon

Szombaton, május 30-án délután hat órától szervezik a Látó Irodalmi Színpadának rendezvényét a marosvásárhelyi Mûvelôdési Palota kistermében. A színpad vendégei Heller Ágnes és Kôbányai János, a Múlt és jövô címû zsidó kulturális lap és könyvkiadó szerkesztôségének képviseletében.

Lengyelországi tárgyalások

Mátyás Endre szovátai polgármester vezetésével ma négytagú küldöttség utazik a lengyelországi Brzeska városba, az ottani kulturális és sportnapok rendezvénysorozatára. A meghívás a magyarországi Százhalombatta önkormányzatán keresztül érkezett, amely város mind Brzeskának, mind pedig Szovátának testvértelepülése. A június elsejéig tartó látogatás során a szovátai küldöttség a két település közötti kapcsolat felvételérôl fog tárgyalni a lengyel város vezetôivel, és várhatóan már alá is írnak egy, még nem hivatalos testvérvárosi szerzôdést is.

Fogadónap Segesváron

Kerekes Károly képviselô holnap délután hat órától a helyi RMDSZ székházában tartja szokásos fogadónapját, amelyen részt vehetnek Fehéregyháza, Nagybún, Héjjasfalva, Szederjes és Nádas jogi tanácsot igénylô választópolgárai. Ezt követôen megbeszélésre kerül sor a segesvári választmány tagjaival.

Válogatott táncok Székelykálban

A Maros Mûvészegyüttes május 29-én, pénteken 21 órától Székelykálban lép színpadra. Mûsoruk elején válogatást adnak elô Magyarország legszebb táncaiból, majd erdélyi táncokat és népszokásokat jelenítenek meg. Énekel Vígh Ágnes, Bôr Hunyadi Csilla, Zsombori Róbert, zenekarvezetô Koszorús Kálmán. Koreográfusok Juhász Zsolt és Jánosi József. Az együttes ugyanezt a mûsort vasárnap este 9 órától Nyárádszentmártonban mutatja be.

Germeknapi rendezvények

Az Országos Családegyesület és Szomszédság Szervezet vezetôségei által meghirdetett Erdélyben születtem címû gyermekrajzpályázatot vasárnap, május 31- én délben 12 órakor nyitják meg a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében. A pályázatra marosvásárhelyi és baróti gyerekek 126 rajzot küldtek be, amelyekbôl hatvanat fognak bemutatni a közönségnek, a díjátadást szintén a megnyitó alkalmával tartják. Ugyancsak vasárnap, 16 órától a marosvásárhelyi Vár színpadán tartanak gyermeknapi mûsort, amelyen modern és népi, valamint cigánytáncokat mutatnak be, fellép a Boróka együttes. A mûsort Ledincky Béla kolozsvári bûvész egyórás mûsora zárja.

Új választmány a nyárádszerdai RMDSZ- nél

A község RMDSZ-szervezete két hete tartotta közgyûlését, amelynek alkalmával új vezetôséget választottak. Elnök Csíki Sándor, a helybéli líceum tanára, alelnök Csíki Béla, az adóhivatal vezetôje, titkár Szávuly Zsigmond. A választmányban még tizenegy tag kapott megbizatást, ugyanakkor megalakították a politikai, gazdasági, tanügyi, mûvelôdési szakbizottságokat. Az új választmány a tagság aktívabb részvételére vár a felmerülô döntések alkalmával.

Bársonyszékek és hangulatok

A Ludasi Mûvelôdési Napok keretében ma 16 órától a helyi plébánia tanácstermében kerül bemutatásra Zonda Attila Bársonyszékek és hangulatok címû könyve.

Mindent Tháliáért

címmel a marosszentgyörgyi Mozaik amatôr színjátszó társulat június hatodikán, szombaton amatôr színjátszó fesztivált szervez a marosszentgyörgyi mûvelôdési otthonban. A seregszemlére keddig, június másodikáig még lehet jelentkezni a következô címen: Nagy András, 4328 Marosszentgyörgy, Új utca 608, F2 tömbház, 2-es ajtó.