A Londonban élô magyar származású politikatörténész, politológussal a hónap elején Marosvásárhelyen a Bethlen Gábor Társaság vendégeként tett látogatása alkalmával folytathattunk hosszabb beszélgetést. Ennek adjuk közre az alábbiakban egy rövid részletét, melyben a helyi közvéleményt foglalkoztató kettôs állampolgárság kérdésérôl fejti ki véleményét a közép- és kelet-európai térség helyzetének elmélyült kutatója.

— Talán túl túl gyakorlatias kérdés lesz a politikatörténésznek, esetleg kevésbé a politológusnak a mifelénk kissé parttalannak tetszô vitát kevert kettôs állampolgárság ügye. Tekintsünk most el attól, hogy "itt és most" egyesek valójában csak ürügynek tekintik a kérdést arra, hogy a — jobb híján — a közvélemény elôtt szerepelhessenek. Mások azonban nem politikai tôke gyûjtésére gondolnak, hanem sorskérdéseinkbe ágyazva keresnek válaszokat. A kérdés tehát: mit gondol a kettôs állampolgárságról a politológus?

— A kettôs állampolgárság rossz megoldás. Véleményem szerint, ha valaki nem él egy adott államban és nem fizet adót és nem katonaköteles, akkor nehezen elképzelhetô, hogy állampolgára legyen annak az országnak. Természetesen nem mindig ennyire egyértelmû és lehet határhelyzeteket találni. Amikor ilyen tömeges helyzetrôl van szó, csak hátrányos lehet. Ha a kettôs állampolgárság létrejön, akkor a román többség joggal érezheti azt, hogy a magyar kisebbség kiváltságos helyzetben él és bármikor elmehet. Arról nem is szólva, hogy erôsödne a nyomás: menjenek el, mit keresnek itt magyar állampolgárok? Ez egy nagyon veszélyes játék.

— A schengeni határ meghúzása sem ígér kevesebb vesézlyt.

— Arról, hogy Magyarországon a kettôs állampolgárság ügyét mint megoldást felröppentették, nagyon sok kárt okoztak. Én úgy gondolom, hogy mindez 2003-ban, 2004-ben lesz aktuális. Tehát még van idô alaposabban belegondolni érzelmi túltengés nélkül. Valószínûnek tartom, hogy Schengenen belül kialakítanak valamiféle megoldást. Lehetséges, hogy állandó vízum lesz, ha nem tévedek, a magyar kormány ezt mondja. Talán valamiféle különleges személyazonosságit kapnak a román állampolgárok. Azonban, ha a románok megkapják, mert ezt nem lehet csak a magyarokra leszûkíteni, akkor minden valószínûség szerint a bolgároknak is meg kellene kapniuk. S itt már nehézségek merülnek fel, hogy mit ér egyáltalán Schengen.

— Egyre bonyolultabb gubanc.

— Igen, a politika tele van ilyenekkel.

A Richter Gedeon Rt. megvásárolta a román Relad Manufacturing SRL nevû céget, amely az S.C. Armedica S.A. nevû marosvásárhelyi gyógyszergyár 50,98 százaléknyi részvénycsomagjának tulajdonosa; s egyben együttmûködési megállapodást kötött a Relad Manufacturing volt tulajdonosával, a Relad International Pharma S.A.-val — közölte Bogsch Erik, a Richter Rt. vezérigazgatója kedden az MTI- vel.

A megvásárolt részvénypakett ellenôrzési jogot biztosít a Richternek. A vételi ár titkos, tájékoztatott Bogsch.

A Relad International Pharma S.A. a legnagyobb román magán gyógyszer-nagykereskedelmi cég, amelynek az Armedica leányválallata volt. A jövôben az Armedica megtartja a nevét, tette hozzá.

A marosvásárhelyi gyár részvényeit jegyzik a RASDAQ elektronikus tôzsdén, a papírok súlyozott átlagárfolyama az elmúlt három hónapban 1970 lej, május 15-én a részvény záróára 1900 lej volt.

Az Armedica részvényeinek megvásárlása és a gyártókapacitás felújításának együttes tôkeigénye 180-200 milliárd lej, jelenlegi árfolyamon 21-24 millió USD. A magyar gyógyszergyár beruházása részben kapacitásbôvítést, részben a GMP (Good Manufacturing Practice), vagyis a nemzetközi minôségbiztosítási elôírások megteremtését szolgálja, a program idôtartama 4 év.

Az Armedica romániai piaci részesedése jelenleg 2,3 százalék, több mint 40 terméket gyárt, köztük nyugtatót, antitrombotikumot, izomrelaxánst. Tavalyi forgalma 32.701 millió lej (4,6 millió dollár tavalyi átlagárfolyamon), adózás elôti nyeresége a román szabályok szerint 0,5 millió USD-nek megfelelô lej volt. Nettó eszközértéke 3,2 millió dollár értékû, 360 fôt foglalkoztat.

A Richter vezérigazgatója elmondta: a Relad International Pharma (RIP) jelentôs disztribúciós hálózattal rendelkezik. A magyar gyár már régen exportál a RIP-nek.

- Az együttmûködési megállapodás és a vételi szerzôdés beleillik Richter stratégiájába, amelynek megfelelôen a társaság helyi gyártóbázisokat hoz létre a térség országaiban. Ukrajnában és Oroszországban már rendelkezik két leányvállalattal, ahol hamarosan megkezdik a gyártást — mondta Bogsch Erik.

Amint azt már lapunkban is jeleztük, május 15-én járt le az a határidô, amikor az AZOMURES vegyi kombinát többségi, 51 százalékos részvénycsomagjának vásárlója, az Omnimpex cég ki kellett volna fizesse a teljes ár 30 százalékát, több mint 100 milliárd lejt. Az Állami Vagyonalap helyi kirendeltségének igazgatójától, Doru Opriscantól csak annyit sikerült megtudnunk, hogy még semmi nincs veszve, a török érdekeltségû cég nem mondott le a kombinát tulajdonlásának jogáról, csakhogy anyagi nehézségei vannak. Az igazgató szerint a héten valamikor összeül Bukarestben az ÁVA Igazgatótanácsa és akkor hoznak döntést azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a sorsa az ügyletnek.

Meg nem erôsített forrásokból megtudtuk, hogy az Omnimpex talán hatvan nap haladékot kapott a hátrálék törlesztésére. A cég által eddig befizetett összegnek (a részvénycsomag árának hetven százaléka) forognia kellett volna, de mint a kombinátról szóló interjúban Gheorghe Mihai Ogrean marketingigazgató elmondta: a raktárak tele vannak termékeikkel, nem fogy a mûtrágya. Az Omnimpex cég mindent megtesz azért a további hetekben, hónapokban, hogy a hazainál olcsóbb gázt szerezzen be, hogy a hazai mûtrágya ára kompetitív legyen a nemzetközi versengésben. A cég arra számított, hogy a kombinát bevételébôl törleszteni tudja az Állami Vagyonalappal szembeni hátrálékát. Csakhogy az áru nem fogyott el.

Az ÁVA helyi kirendeltségének igazgatója szerint a hét végén esetleg már többet tudhatunk a további lépésekrôl, az ÁVA központi vezetôségének határozatáról az AZOMURES sorsával kapcsolatban.

Négytagú kínai küldöttséget fogadtak tegnap a megyeházán. A csoport a Maros megyével partnerszerzôdés aláírására készülôdô Shangzi tartományból érkezett.

Togãnel Ioan, a megyei tanács elnöke elmondta: mint ismeretes, tavaly Maros megyébôl küldöttség utazott Kínába, hogy megteremtse egy esetleges együttmûködési szerzôdés aláírásának a feltételeit. Ennek a látogatásnak a viszonzására készülôdnek most: a megyébe várják Shangzi tartomány kormányzóságának és népgyûlésének vezetôit, képviselôit. Az elôlátogatás célja, hogy bemutassák azokat az intézményeket és vállalatokat, amelyekkel a közeljövôben partnerkapcsolatokat tudnának kiépíteni hasonló jellegû kínai vállalkozások, intézetek. — Romániában viszonylag sok megye írt alá együttmûködési szerzôdést kínai tartományokkal — hangsúlyozta Togãnel. — Azt szeretnénk, ha ezt Maros megye is mihamarabb megtenné. Úgy gondolom, hogy több szempontból is hasznos lenne ez a közremûködés: nem csak gazdasági, hanem mûvelôdési, oktatási, egészségügyi téren is.

A küldöttséget Wang Zhaorui, a Tai Juan-i (Shangzi tartomány) Orvosi Egyetem prorektora vezette, a látogatók között volt az egyetemi kórház aligazgatója, a mûszaki egyetem vezetôje és Shangzi tartomány kormányzóságának külkapcsolatokért felelôs megbízottja is. Wang Zhaorui kijelentette: meg van gyôzôdve arról, hogy már ez az elôlátogatás konkrét eredményekhez vezet. A találkozón jelenlevô dr. Dorin Florea prefektus arra célzott, reméli, hogy hamarosan gazdasági egységek képviselôi is eljönnek Marosvásárhelyre, hiszen elsôdlegesen a gazdasági kapcsolatok kiépítése a legfontosabb.

A kínai küldöttség tagjainak szakmai érdeklôdését figyelembe véve a megyei tanács vezetôsége úgy döntött, a Petru Maior Egyetemre, valamint az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, továbbá az Azomures, a Bicapa, a Carbidfox és Romvelo vállalatokhoz kalauzolja el ôket. A listáról természetesen nem hiányoznak a megye idegenforgalmi nevezetességei sem.

Árverés az ÁVA helyi kirendeltségénél

Tegnap délelôtt a CITADIN PREST nevû helyi vállalat részvényeinek valamivel több mint 85 százalékát bocsátotta áruba az Állami Vagyonalap helyi kirendeltsége.

Doru Mihai Opriscan sajtótájékoztatójából kiderült, hogy másodszor árverezték a részvénycsomagot, elôször csak a Citadin Prest munkaközössége jelentkezett, ajánlata nem volt kielégítô. A tegnap a 2,7 milliárd lejes áron felajánlott csomagért hárman jelentkeztek: ugyancsak a vállalat munkaközössége, valamint két magyarországi cég: a Privinvest Kft. és a Contec Rt. Az igazgató szerint az árverés sikeres is volt, meg nem is. Ugyanis egyik jelentkezô sem adta meg az ÁVA által kért árat a részvényekért. Tehát a licit nyertese a Contec Rt., de a helyi ÁVA nem adta még meg a vásárlási jogot. Ehhez a bukaresti ÁVA- vezetôség engedélyét kéri, és igényli, hogy válasszák ki azt a garantálási módot, amivel a Contec biztosítja azt, hogy a beruházás, ami nagyon imponáló, nem marad meg az ígéret szintjén. Ilyen garancia lehet az, hogy a beruházás ideje alatt a cég nem rendelkezhet teljes joggal a részvények felett, tehát nem adhatja el azokat, vagy banklevéllel garantál.

A Contec Rt. tegnap Marosvásárhelyen jelen levô képviselôjét, Farkas László mérnököt kérdeztük:

— Milyen ajánlattal érkezett a cég Marosvásárhelyre? Mit kell tudni a cégrôl?

A Contec Rt. gépgyártással, építôgép- kölcsönzéssel és -kereskedelemmel foglalkozó cég. A részvényekért tett árajánlatunk nem érte el az igényelt szintet, de úgy gondoltuk, hogy fontosabb a készpénz invesztálása. Az utak viszonylag rossz állapotban vannak.

— Mekkora az önök által beruházásra szánt összeg, és ezt mennyi idô alatt ruháznák be?

— Ez még nem publikus igazán, de nagy vonalban közel 300 ezer dollárt szánunk a Citadin Prest rendbetételére.

— A Contec Rt. másutt is jelen van Romániában?

— Ez lenne az elsô üzletünk Romániában.

Opriscan igazgató leszögezte: a Contec Rt. ajánlata egyáltalán nem megvetendô, és valószínûleg végül ez a cég lesz a marosvásárhelyi utak karbantartója. De szükség van valamilyen beruházásgarantálási módszerre, mert az ÁVA országszerte már többször járt úgy, hogy kedvezô ígéreteket tevô cégeknek adta át a részvényvásárlási jogot bizonyos vállalatok esetében, viszont az ígéretekbôl nem sok vált valóra. Mindnyájan reméljük, hogy a Contec Rt. esetében ez másképp lesz.

Mint már tegnapi lapszámunkban említettük, a következô hónaptól a 100 000-es mellett forgalomba hozzák az új típusú 5000 és 1000 lejes papírpénzt. Az 1991- ben és 1993-ban kibocsátott 1000 lejesek, valamint az 1992-es és 1993-as kibocsátású ötezer lejesek továbbra is használhatók, azokat fokozatosan vonja vissza a namzeti bank.

Az áttervezett 5000 lejesnek a világossárga az uralkodó színe, címoldalán a költô, drámaíró, esszéista és filozófus Lucian Blaga arcképe látható és egy nárcisz. Legfelül a Banca Nationalã a României szöveg olvasható, s közvetlenül alatta a nemzeti pénzintézet védjegye is megjelenik. A bal felsô sarokban Románia címerét helyezték el, alatta pedig a bank kormányzójának és fôpénztárosának kézjegyét. A túloldalon egy hármaskeresztet és egy szôlôlevelet ábrázol a kompozíció — mely elemek Lucian Blaga költôi jelképrendszeréhez és életfelfogásához kötôdnek. Itt is megtalálható a Banca Nationalã a României szöveg, a bankjegy számokkal és betûkkel kifejezett értéke, valamint a figyelmeztetés, hogy törvény tiltja a hamisítást. Az ötezres címoldalának a bal felén vízjelet rejtettek el, a fény fele tartva ott is láthatóvá válik Blaga portréja és a BNR védjegy. Ettôl valamivel fennebb és jobbra egy stilizált virág díszíti a bankjegyet, ami, ha szintén ellenfényben veszünk szemügyre, tökéletesen egybe kell hogy essen a túloldali virág rajzával. A harmadik kontroll-lehetôség: a nárciszon is áthaladó biztonsági szál, melyen a BNR 5000 felirat ismétlôdik, ami csak akkor figyelhetô meg, amikor a benkjegy a túloldalról kapja a megvilágítást.

A rövidesen megjelenô 1000 lejes bankjegy kékes színezetû, címoldalán Mihai Eminescu költô portréjával, valamint egy liliomnak és egy tollnak — az írás szimbólumának — finom rajzával. A feliratok és aláírások, továbbá a címer és a védjegy rajza azonosak a fentebb isnertetettel, csupán a pénz értékére utaló szöveg és szám változik. A bankjegy túlsó oldalán az Eminescu-versekbôl ismeretes hársfavigárot, kék virágot és a Fekete-tenger parti Histria romjait ismerhetjük fel a kompozícióban. Hasonlóképpen itt is megjelenik a Banca Nationalã a României felirat, a papírpénz névleges értékét (háomszor is) rögzítô szám, szöveg és a hamisítás következményeire vonatkozó figyelmeztetés. Az ezer lejes bankjegybôl sem hiányzik az ellenfényben láthatóvá váló BNR feliratú biztonsági szál, amely a liliomon halad át. További mód az igazi-eredeti papírpénz azonosítására a címoldali nagyméretû arcképpel szembenézô vízjeles kisebb költô- portré, amelyet a BNR védjeggyel egyszerre "fedezhetünk fel", ha fény fele tartjuk a bankót. Végül a liliomszirom csúcsához illesztett, talán egy stilizált tátikára (oroszlánszáj) vagy orchideára emlékeztetô motívumnak — ugyancsak ellenfényben — egybe kell esnie a hátoldali azonos témájú rajzzal.

Közel kilenc évvel ezelôtt egy politikai fordulattal kezdôdött Romániában a rendszerváltás korszaka. Ezzel egyidôben és teljes erôvel mind a gazdasági, mind a társadalmi változások folyamatai is el kellett volna induljanak. Az ország mai stádiuma bizonyítja, hogy e három terület átalakulása nem történt összehangoltan. Hatását legjobban a gazdasági váltás félmegoldásai éreztetik.

Tény az, hogy a szocializmus utolsó éveiben, Romániában igen súlyos gondok voltak a vállalatok és a makrogazdaság mûködésével, a bel- és külgazdasággal. Bár az ezzel kapcsolatos kritikák terén megvolt az egyetértés, de a változtatás tekintetében elôbb olyan gazdasági modellekrôl volt szó, amelyek különbözô értelmû (kollektív vagy állami) tulajdonviszonyokat fogadott el és kizárta a magánosítást, a privatizációt. (Lásd az ún. piaci szocializmust.)

A mindenféle politikusi spekuláció ellenére a fejlôdés ereje Romániát a piacgazdaság felé vonzza. Így ma már a vita nem a szocializmus valamelyik változatáról szól, hanem a piacgazdaság által kikényszerített kérdésekrôl.

Egyes politikusoktól nagyon sokszor hallani védekezésként, hogy a folyamatban lévô rendszerváltásnak nincs modellje a történelemben. Ez úgy igaz, hogy a váltás elemeit külön-külön fel lehet lelni a régebbi vagy az újabb gazdaságtörténelemben, de a problémák halmozottan csak most jelentkeznek elôször.

A román gazdaság mûködésére a legnagyobb nyomást ma érezhetôen a rendszervákuum gyakorolja. A szocializmus eszközei már nem mûködnek, a piacgazdaságiak pedig még nem elég hatásosak. Ezt a felemásságot a gazdasági irányítás minden mozzanatában meg lehet találni. 1990-ben megindult a szocialista gazdaság központosítottságának a megszüntetése, beleértve a vállalatok önálló életre való kényszerítését. Ennek az lett a hatása, hogy a pénz körforgását és a pénztartalékok összehangolását már nem lehetett adminisztratív szabályozással biztosítani. Fellépett tehát a vállalatok körbe-tartozása, fizetésképtelensége. A megoldáshoz sem elgondolások, sem pénzpiaci eszközök nem léteztek.

A szocialista rendszerben a költségvetési bevétel fô forrása a vállalatok többletbevételeinek az elvonása volt. Ezt pótlandó, egy olyan adórendszerre lett volna szükség, amellyel legalább részben egyensúlyban lehetett volna tartani a költségvetést. Ezenkívül még jelentkezett az infláció, ami csökkentette a forgalmi adóból származó költségvetési bevételeket, növelte a fizetésekre és szociális juttatásokra szánt kiadásokat. Az államháztartásra nehezedô nyomás listája ezzel még nem ért véget. Ott vannak még a veszteséges vállalatok mûködtetésére fordított összegek, az ártámogatások, az adókedvezmények és kivételek, a preferenciális hitelek, valamint a társadalmi nyugalom megvásárlására fordított különbözô gazdasági elônyök.

A kérdés átmeneti megoldására ott volna a konfiszkáló jellegû pénzreform, ami viszont egy merénylettel érne fel. Egy ilyen megoldás tönkretenné az alig éledezô magánszektort, áttekinthetetlenné tenné a vagyonmegosztást, teljesen megbénítaná a pénzpiacot. Továbbá, mind belföldön, mind külföldön megrendítené a pénzrendszerbe vetett bizalmat, aminek a gazdasági életre való kisugárzása egymagában is katasztrofális lenne. Végül pedig az inflációt is csak fokozná.

A másik megoldás az állam gazdasági egységeinek az értékesítése. Ma a privatizációt abból a szemszögbôl ítélik meg, hogy biztosítja-e vagy sem a költségvetésnek azt a bevételt, ami fedezi a hiányt, illetve képes-e vagy sem semlegesíteni azt a pénztöbbletet, ami a piacon van. Az alapkérdés viszont egészen más. A költségvetésben is tükrözôdô pénzügyi feszültség enyhítésére, illetve feloldására az egyetlen célravezetô mód a vállalatok teljesítményének a növelése. A mindenkori kormánynak gazdasági feladata volna munkára fogni a vállalatokat. Csak ezen az úton lehet a szükséges költségvetési bevételt és az optimális elosztást biztosítani. Nem beszélve a tôkepiacra gyakorolt számottevô hatásáról.

A piacgazdaság nyitó lépése az árak liberalizálása lenne. Enélkül a piac szabályozó gépezetét nem lehet mozgásba hozni. Sajnos ez áremelkedéshez és társadalmi feszültséghez vezet, amit a politikusok indexeléssel, térítésekkel, adókedvezményekkel és dotációkkal próbálnak csillapítani. Mindezek, valamint egy szigorított monetáris politika hiánya a piacgazdaság kialakulását késleltetik.

Ugyancsak félmegoldást jelent akár a fokozatos árliberalizálás, akár az adminisztratív árrendezés. Ezek csak súlyosbítják az áraránytalanságot a piacon, aminek a legveszélyesebb vetülete az, hogy a piaci szabályozást politikai manöverekkel helyettesítik.

Az árak felszabadításával járó gondok a gazdaság demonopolizálásával enyhíthetôk, ami a váltás egyik legnehezebb problémája. A szocializmus tervutasításos gazdaság-irányítása az igazgatás bürokratikus intézményi rendszerét hozta létre. Az ide beágyazódott érdekcsoportok ma is rendelkeznek az ellenálláshoz szükséges feltételekkel, illetve politikai befolyásaikkal még mindig az állami monopólium rendszerét képviselik. Ebben a pozíciójukban kezükben tartják a profitok és jövedelmek központosított újraelosztásának az eszközeit, valamint a magáncégek létrehozásainak a gátjait.

Ide tartozik még a külkereskedelem liberalizálása, aminek járulékos része a hazai és a külföldi valuták átválthatósága. Ezek együtt a külföldi versenytársak belföldi piacokra való beengedését jelentik, de még azt is, hogy a hazai árak kénytelenek alkalmazkodni a nemzetközi piacéhoz. A világpiaci árakhoz való viszonyításból kiderül, hogy a román gazdaság java része nem hatékony, ami alatt az általános technológiai és szerkezeti elmaradottságot kell érteni. Mindebbôl politikai és társadalmi feszültségek származnak, amiket a politikusok a külsô nyitás fékezésével próbálnak csillapítani.

A rendszerváltás lényeges eleme a privatizáció, aminek a vége kötelezôen a magántulajdon egyeduralma. Románia ebben a kérdésben is még mindig a vajúdás fázisában van. A nemzetközi tapasztalatok legfontosabb tanulsága az, hogy a privatizáció gyorsaságától függ az átmenet sikere. Ennek nem csak a gazdasági (teljesítmény) vetülete a lényeges. Ez a középosztály éledésének az elôfeltétele, valamint a demokratikus kifejlôdés garanciája. Így a magánosítás elodázása a reformhoz szükséges társadalmi bázis kialakulásának késleltetését is jelenti.

A gazdasági teljesítmény szempontjából elkerülhetetlen a külföldi tôke bevonása a privatizációba. Az olyan vádak, mint a nemzet vagyonának a kiárusítása ,nem több olcsó politikusi cselfogásnál. A külföldi tôke belépése nélkül nem lehet kiegyensúlyozni a hazai tôkehiányt, a modern technológiák és szervezési tapasztalatok transzferét, a világpiacra való belépést.

A magánosításnak megvannak a maga buktatói. Bármely változatánál jelentkezhet a korrupció, a vagyon alulértékelése, az ellenôrizhetetlenség, a dolgozók körében pedig a stabilitásvesztés. Mindez a társadalom szélesebb vagy szûkebb körében privatizáció-ellenes tiltakozást válthat ki, amit a politikusok egy része szívesen ki is használ.

A tulajdonváltás folyamatának másik jellegzetessége, hogy a magántulajdon elleni több évtizedes propaganda — ami, ha a tudat alatt is, de — ott van az emberek mentalitásában. A privatizációval viszont fordul a kocka. A tulajdon állami jellege alul marad, felülkerekedik a magántulajdon, aminek a tudatunk szerinti elfogadása idôbe telik.

Még az is kérdés, hogy milyen ütemû legyen a váltás, fokozatos-e vagy gyors. Tudnunk kell, hogy a rendszerváltás olyan felemás gazdasági mechanizmust hoz létre, amiben sem az utasításos, sem a piaci szabályozás nem mûködik. A gazdaság teljesítménye pedig a változás idôtartamának a hosszabbodásával csökken, és az infláció fokozódik. Látjuk, hogy a fokozatosság a pótmegoldások egész sorát vonja maga után, amelyek semmivel sem visznek közelebb a piacgazdasághoz. Sôt, az ebbôl eredô mellékhatások pótlólagos szabályozásokat követelnek, a kormány pedig az átmeneti szabályozások javítására koncentrál és nem a piacgazdaság gyors megvalósítására. Ez magyarázza annak a számtalan törvénynek és rendeletnek a megjelenését, ami a kormányzatunk stílusára igencsak jellemzô.

Annak is megvan a magyarázata, hogy miért húzódik annyi ideje a rendszerváltás. A fokozatosság a politikusok szempontjából elônyösebb, mert kisebb gazdasági megrázkódtatásokkal, kevesebb politikai kockázattal jár, mintha a váltás rövidebb idôtartamra koncentrálódna. Különösen érvényes ez azon politikusok esetében, akiknek nincs meg a stabil és erôs társadalmi támogatottságuk, amiért is mind a radikális, mind a kényes kérdéseket igyekeznek elodázni. Ôk is és mindenki ismeri a megoldást, ami nem egyéb, mint a rendszervákuum idôtartamának a lerövidítése, és a magánvállalkozások tömegének minél gyorsabb létrehozása. Az is általánosan tudott, hogy a váltás társadalmi költsége annál nagyobb, minél tovább tart a reform, mégis túl sokan harangoznak félre.

Nálunk, ahol a természetes monetáris és fiskális rend rég felborult, a gazdaság teljesítménye már rég csökkenô irányzatú, a tôke felemésztése is régóta tart, vágtat az infláció, a gyors, határozott és célirányos törekvések halogatása tovább rontja mind a társadalom reményeit, mind a gazdaság távlatait.

Ülésezett a Megyei Tanácsok Elnökeinek Egyesülete

A közvélemény tud már arról, hogy a Megyei Tanácsok Elnökeinek Egyesülete számos alkalommal próbált a volt és a jelenlegi hatalommmal úgymond szót érteni, kevés sikerrel. Ugyanis sem a kormány(ok), sem a kormányfôk nem méltatták figyelemre az egyesület által, akár a helyi közigazgatásra vonatkozó törvények jobbítására készült módosító javaslatokat, törvénytervezeteket, kéréseket, akár a saját hatáskörük és a prefektúrák feladatköreinek tisztázására vonatkozó javaslataikat. Arról is írtunk már, hogy a kormány a törvény által elôírtnál nagyobb hatáskört biztosít a gyakorlatban a prefektúráknak. A megyei tanácsok elnökei május közepén Iasi-ban találkoztak. Errôl a találkozóról kérdeztük Ioan Toganelt, a Maros megyei tanács elnökét.

— Mirôl tanácskoztak Iasi-ban?

— Olyan fontos, aktuális kérdések kerültek megvitatásra, mint például a helyi közigazgatásban dolgozó tisztviselôk szakmai továbbképzése, az egyesület által fontosnak tartott törvények szorgalmazása, a külkapcsolatok, illetve az USAID támogatásával egy, a romániai közigazgatás fejlesztését célzó PHARE-program megpályázásának lehetôségei, vagy a falvak vízellátása.

— Rossz nyelvek szerint nem volt igazán sikeres a találkozó, a tanácselnökök egy része sem vette komolyan a kétnapos tanácskozást. Igaz ez?

— Sajnos sem szervezés, sem elôkészítés tekintetében nem vehette fel a versenyt a februárban Szovátán tartott találkozóval, nem készültek el a napirendben szereplô dokumentumok sem, a jelenlét is hagyott kívánnivalót. Sajnos, egyesek inkább a saját külkapcsolataikat ápolják, mintsem a hazai problémákkal foglalkoznának. Nem hallgathatom el azt sem, hogy az egész szervezetlen volt, nem tartották be a programot, és konkrét eredmények nélkül ért véget a kétnapos találkozó.

— Jót nem tud mondani?

— Pozitívum, hogy jelen volt Vlad Rosca és Onisei úr, a helyi közigazgatási fôosztály államtitkárai, Kolumbán Gábor, a miniszterelnök közigazgatási kérdésekkel megbízott tanácsadója. Ezek az urak dolgoztak már a közigazgatásban, és megígérték, a jövôben rendszeresen közvetítik észrevételeinket a parlament, a kormány és miniszterelnök felé, és támogatják a helyi adminisztráció reformját elôsegítô kezdeményezéseinket, illetve a helyi költségvetésre, a helyi patrimoniumra, a köztisztviselôkre, valamint a helyi közigazgatásra vonatkozó törvénymódosításainkat.

— Javaslatok hangzottak el a Választott Tisztségviselôk és Országos Szervezetek Országos Tanácsának létrehozására.

— Ebbe tartozna a mi egyesületünk mellett a Municípiumok Föderációja, a Kis- és Közepes Városok Egyesülete és a Romániai Községek Polgármestereinek Egyesülete. Javasoltuk, hogy augusztusban Konstancán szervezzenek találkozót a tanácselnökök, polgármesterek, tanácsosok számára, amelyre mintegy 3000 személyt hívnának meg, azért, hogy közös frontot alkossunk az Alkotmánynak a helyi közigazgatási szervek kompetenciájára vonatkozó cikkelyei újraértékelésére.

— Hogyan fogadták a kollégái a javaslatokat? Egyáltalán megvalósíthatók? Kérdem, mert voltak olyan tanácselnökök, akik kijelentették, hogy többé nem vesznek részt semmiféle találkozón.

— Egyiket sem fogadták kitörô lelkesedéssel. Abban maradtunk, hogy május 29-én a négy szervezet képviselôi találkozzanak én döntsenek az elsô kérdésben. A másodikról és magam is úgy gondolom, hogy nehezen lehet összegyújteni 3000 embert a kormány beavatása nélkül, ráadásul fennáll a veszély, hogy az egésznek politikai színezetet tulajdonítsanak. Valóban volt olyan kolléga, aki kijelentette, hogy nem hajlandó a jövôben olyan találkozókon részt venni, ahol semmit sem döntenek el, nem állapítanak meg konkrét és hatékony intézkedéseket, és nem lesz megfelelô a jelenlét.

Hagyományteremtônek szántuk a rendezvényt, olyan értelemben is, hogy ezután nem csak történelmi, hanem, a kollégák javaslatára, történelmi ÉS irodalmi jelleget adjunk a vetélkedônek, mondja Gábor Attila történelemtanár, a szombaton, május 16-án Gernyeszegen tartott honismereti vetélkedô kigondolója és fô szervezôje. Jövôre már meghívjuk a Felsô-Maros mente magyar iskoláit is, illetve az iskolák magyar tagozatait.

Gernyeszegen a szûkebb pátriáról, szülôföldjükrôl szerzett tudásuk birtokában mérkôztek egymással az ernyei, körtvélyfájai és a helybeli általános iskolások. A csapatok írásban mutatták be szülôfalujukat, ez kiválóan sikerült, külön díjazták érte valamennyit. De a gazdag könyvészet áttanulmányozása nyomán sikeresen szóltak és írtak a vidék mûemléképületeirôl, a marosvásárhelyi Vártemplom és a Vár történetérôl, jeles személyiségeinkrôl, történelmünk, mûvelôdéstörténetünk és irodalmunk nagyjainak érdemeirôl, olyanokról, mint Borsos Tamás, Aranka György, Teleki Sámuel, a Bolyaiak, Bernády György, Molter Károly, Sütô András. Változatos volt a vetélkedô, totózni is lehetett, három lehetséges válaszból eltalálni a helyest, aztán tételeket is húztak, akár a vizsgán, és úgy feleltek bravúrosan.

Réti Ilona, Keresztesi Zsuzsa és Kovács Gyöngyvér tanárok "ítélkeztek", jutalmul pedig sok egyéb mellett az elsô helyezettek hazavihették Kós Károly legújabban kiadott kötetét is, kaptak Petôfi-képet és mindenkinek jutott a versenyt megörökítô emléklapból is.

Gábor Attila három lényeges dolgot emel ki: a gyermekek kitûnô felkészültségét és fokozott érdeklôdését a szülôföld, Erdély történelme iránt. Itt kezdôdik a történelemoktatás, mondja: a helyismerettel, a szülôföld történetével. A kollégák hozzáállása is azt bizonyítja, hogy jó a kezdeményezés. Amint értesültek róla, egy emberként álltak a szaktanár mellé, és ajánlották fel segítségüket, a versenyen részt vettek, szurkoltak maguk is a kis tudósoknak.

Harmadsorban pedig a község vezetôinek pozitív hozzáállása érdemel elismerést. A falu vezetôi, a helyi tanácstagoktól a polgármesteri hivatal vezetôin át a megyei tanácsosokig, vállalkozói, tisztségviselôi elsô szóra támogatták anyagilag is a rendezvényt, testületileg megjelentek a vetélkedôn, pedig, teszi hozzá, szombat volt, és ez falun munkanapnak számít, munka pedig bôven van, hiszen a sok esôzés miatt nagy a lemaradás.

Identitástudatunk építése itt kezdôdik, a szülôföldrôl, szûkebb pátriánkról való tudásunk megszerzésével. Tartást, gerincet ad az embernek, ha tudja, kicsoda, honnan jön, és hová tart. Jövô tavasszal nár bôvített keretben, nagyobb részvétellel szervezi meg a honismereti vetélkedôt Gernyeszegen Gábor Attila.

Ma már tagadhatatlan, hogy a rendszerváltás után Romániában is egyre inkább terjed a kábítószerfogyasztás. A jelenség elsôsorban a középiskolás és egyetemi hallgató fiatalok körében figyelhetô meg. Valószínû, abból a meggondolásból kiindulva, hogy meg kell és talán meg lehet elôzni azt, hogy a drogok terjedése Romániában a nyugati országokhoz hasonló méreteket öltsön, csütörtökön erdélyi körútra érkezik prof. emeritus dr. Szendrei Kálmán, aki 25 éven át töltötte be az ENSZ kábítószerkutató bizottságának igazgatói tisztségét, s ma is tanácsadóként mûködik. Az OGYE Gyógyszerészeti Karának meghívására Marosvásárhelyre érkezô bécsi orvosprofesszor pénteken délelôtt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban szervezett egészségnevelési szemináriumon értekezik, a délután folyamán pedig szemináriumot vezet a fiataloknak. Szintén szombaton délután 17.00 órától az unitárius egyház tanácstermében tart elôadást Efedrin mint gyógyszer és kábítószer címmel. A talákozó szervezôi az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának a gyógyszerészeti és népegészségügyi szakcsoportjai. A bécsi vendég május 29-én 10 órától az OGYE szervezte tanácskozáson tart újabb elôadást a kábítószerek jelenérôl és jövôbeli kilátásokról. Idôközben ellátogat Szebenbe, Csíkszeredába és Koloszvárrra is, ahol szintén elôadásokat tart.

Domokos Géza kitüntetése

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozta hétfôn Göncz Árpád Magyarország elnöke Domokos Géza írónak, mûfordítónak, a Kriterion Alapítvány elnökének a romániai magyar közéletben kifejtett kiemelkedô politikai és kulturális tevékenysége elismeréseként. A magas kitüntetést a sepsiszentgyörgyi városházán, az RMDSZ volt elnökének 70. születésnapján rendezett fogadáson Szôcs Ferenc, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete adta át. Az ünnepeltet köszöntötte Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Albert Ákos, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A rendezvényen jelen volt az erdélyi magyar mûvelôdési és közélet számos személyisége.

Befejezôdött a cementipar magánosítása

Az Állami Vagyonalap (FPS) 50 millió dollárért eladta a német Heidelberger Zement AG-nek a Moldocim SA cementgyártó részvénytársaság 51 százalékát. Ez az eddigi egyik legnagyobb román privatizáció, amely egyszersmind pontot tett a román cementipar magánosításának végére, mondta Sorin Dimitriu privatizációs miniszter. A német vállalat európai igazgatója, Daniel Geutier elmondta, hogy már tíz cementgyáruk van Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban és Bulgáriában, összesen 237 millió dolláros beruházással. Románia cementgyártásból eddig is a világlista hatodik helyezettje volt, a Moldocim SA évi kapacitása 1,9 millió tonna. A cég 1997-et 215 milliárd lej forgalommal, 4,47 milliárd lej nettó nyereséggel és 60 milliárd lej adóssággal zárta.

Magyarország a román bûnözôk Paradicsoma

A Libertatea címoldalán olvasható írás szerint "Magyarország a román bûnözôk új Paradicsomává vált". A szerzô szerint számos olyan veszélyes román bûnözô, akit a rendôrség évek óta keres, családostul Magyarországra távozott. "Nehéz feltételeznünk, hogy a mi csirkefogóink valamiféle megegyezést írtak volna alá a magyar rendôrökkel arról, hogy nem fognak törvénytelenségeket elkövetni a szomszéd és baráti állam területén, hiszen kutyából nem lesz szalonna", teszi hozzá, majd részletesen ismerteti egy székelyudvarhelyi betörôbanda történetét, amely évekkel ezelôtt Magyarországra "települt át" és onnan tett ismételt kirándulásokat bûncselekmények elkövetésére Románia területére".

Nemzetközi árverés

A falusi élet normalizálásához (pl. ivóvíz- ellátás), valamint a szociális lakásépítés fellendítéséhez szükséges pénzforrások biztosítása érdekében, a közmunkaügyi és területrendezési minisztérium nemzetközi nyilvános árverést szervezett, amelyen a tárcának 340 millió dollár értékû, a kormány által garantált külföldi hitelt kellene nyernie. A nemzetközi árverés hivatalos megnyitóján hétfôn Nicolae Moica területrendezési miniszter kijelentette, hogy ez az elsô lépés a fenti célkitûzések elérésének útján, és a kormány által elfogadott 340 millió dollár értékû hitel országos szinten a legnagyobb kölcsön. A hét hírneves görög, spanyol, brit, kanadai, olasz, izraeli és svájci cég részvétele az árverésen bizonyítja, hogy a nemzetközi közösség megértette a romániai változásokat, és támogatja Romániát.

Romániai menekültek Írországban

Huszonkét illegális román határátlépôt fogtak el az Európai Unió legnyugatibb szélének számító Írországban hétfô este. A dublini rendôrség bejelentése szerint tizenegyet közülük egy Franciaországból kompon érkezô teherautóról szedtek le a rendôrök, a csoport másik felét pedig akkor tartóztatták fel, amikor gyalogosan próbálták elhagyni ugyanazt a hajót Rosslare kikötôjében. Mindegyiküknél mintegy 100 ír font volt, ami hozzávetôleg három napra lehet elegendô az alapszintû megélhetéshez a szigetországban honos árszint mellett. Írországba, amelynek helyi tanácsai az országba bármilyen módon bekerült hontalanokat törvényileg kötelesek elszállásolni és ellátni, 1996-ban összesen 1179 menekült érkezett befogadási kérelemmel, 1997-ben ennek csaknem a háromszorosa. Ír kormányforrások szerint a román állampolgárok alkotják messze a legnagyobb nemzeti csoportot az Írországtól menedéket remélôk között.

Barcelona a Juventusnak drukkol

A spanyol bajnok FC Barcelona szurkolóinak 83 százaléka azt szeretné, ha az ôsi rivális Real Madrid ma elvesztené az olasz Juventus elleni Bajnokok Ligája döntôt, adta hírül a Reuters hírügynökség az EI Mundo Deportivo címû napilap közvélemény-kutatására hivatkozva. A barcelonai csapat szurkolói inkább katalánnak tartják magukat, mint spanyolnak, és így nem érzik azt, hogy hazafias kötelességük lenne a spanyol fôvárosi csapatnak szurkolni.

Határsértôk a hét végén

A magyar határszakaszokon a hét végén 59 személyt fogtak el tiltott határátlépésért, illetve annak kísérletéért a határôrök, közölte hétfôn Krisán Attila ezredes, a magyar Határôrség szóvivôje. A határt kifelé 43-an próbálták illegálisan átlépni, a legtöbben, 22-en románok, 10-en pedig jugoszlávok voltak. Közokirat-hamisítás miatt 21 személy ellen kezdeményeztek eljárást az útlevélkezelôk, megtaláltak három lopott autót is, elfogtak négy körözött személyt: három magyar és egy román állampolgárt. Ôket közokirat-hamisítás, csalás, lopás, illetve rablás miatt kereste a rendôrség. A beutazás feltételeinek hiánya miatt a magyar Határôrség 294 külföldi személy beléptetését tagadta meg a hét végén, tette hozzá a szóvivô.

200 éves a mezôcsávási templom

Darabont József mezôcsávási református lelkipásztor tájékoztatta szerkesztôségünket: az évfordulót szombaton ünneplik a 11 órakor kezdôdô istentisztelet keretében, amelyen az igét D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdeti. Liturgiai szolgálatot Nt. Sárpataki János, a Marosi Egyházmegye esperese végez. Testvérgyülekezetük, Maastricht, 24 fônyi küldöttséggel képviselteti magát. Fellép az egyház dalárdája, valamint a Nagy Dénes vezette fúvószenekar. A mezôcsávási gyülekezet az elmúlt négy esztendô alatt gyülekezeti házat is épített.

Erdô, legelô és a jogtulajdon

A nyárádmagyarósi polgármesteri hivatalhoz az21997.évi 169-es törvény lehetôségével 1030 kérés érkezett a tíz falu 2800 lakosától. A visszaigénylés 1500 hektár erdôterületet tesz ki és 500 hektárral kevesebb legelôterület visszaszolgáltatására várnak a községbeli gazdák. A községvezetés munkáját nehezíti az erdôterületek jogtulajdonba való helyezése, ugyanis a községi erdôrészek 4 erdészeti felügyelôséghez tartoznak.

Díjazott néprajzosok

A marosvásárhelyi Népi Egyetem III. évet végzett hallgatói elsô gyûjtésükkel is szép eredményeket értek el a Kriza János Néprajzi Társaság 1998-as gyûjtôpályázatán. III. díjat nyert Biró János (Nyárádszereda); dicsérô oklevelet Novák Delinke (Nyárádszereda), Balogh Irma (Rigmány), Orbán Ildikó (Marosvásárhely), de megköszönték Adorjáni Kinga gyûjtômunkáját is. A szakmunkát Asztalos Enikô tanárnô irányította. A díjakat május 16-án vehették át a nyertesek a KJNT kolozsvári közgyûlésén.

Templombúcsú Jedden

Május 21-én, áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelének ünnepén, délután 6 órakor tartják a marosszentgyörgyi plébániához tartozó jeddi leányegyház (fília) templombúcsúját. A templomot 4 éve ezen az ünnepen szentelte fel dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Ez a nap ugyanakkor az Agárdon és Kebelében szórványban élô katolikusok ünnepe is.

Ernyében és Gernyeszegen a Tamacisza

Városközeli turnéra indul a marosvásárhelyi Tamacisza Társulat. Nagyernyében csütörtökön déli fél egykor, Gernyeszegen pénteken délben 1 órakor vendégszerepel a társulat az Ugra-bugra, ákom-bákom címô mesejátékával. Fellép Kozsik Ildikó, Kozsik József és Bölöni István.

Lóverseny változatos programmal

Május 19. és 24. között lóversenyt tartanak Marosvásárhelyen, melyen látványosdíjlovaglást és díjugratást láthatnak az "arisztokrata sport" kedvelôi. A program igen változatos, a versenylovak állatorvosi ellenôrzése után különbözô korkategóriákban lépnek terepre: május 22-én a 16 évesek csoportja könnyûlovaglásbanl kel versenyre, május 23- án a szentannai legelôn, a Maros partján lesz hosszútávú lovaglás. Május 24-én díjugratás, lányok és mesterek lovasbemutatója következik.

Holland vendégek Marosszentgyörgyön

Szombaton este 7 órakor szentmise keretében a marosszentgyörgyi plébánia vendégei lesz a wierden-i (Hollandia) "Hop op Zegen", 60 tagú Krisztusi Protestáns Dalegylet, melyet Koos Riemens karnagy vezet, és a helyi Soli Deo Gloria ökomenikus vegyes kar, Hajdó Károly vezetésével. A vendégeket az egyházközség nevében a Jubilate ifjúsági kórus magyar, holland és latin nyelvû énekkel köszönti. A mise után szeretetvendégség a "millecentenáriumi emlékparkban", a plébánia kertjében.

A Hahota heti mûsora

A Hahota színtársulat ezen a héten a következô helységekben vendégszerepel: május 21-én este 8 órakor Gyergyószentmiklóson a mûvelôdési házban I love you címû vígjátékával. Május 22-én este 8 órakor Szovátán a Munkásklubban Kabaré az egész világ címû elôadásával nevetteti a közönséget. Május 23-án este 8 órakor Székelyvaján a kultúrotthonban ismét Kabaré az egész világ. Május 24-én este 8 órakor az erdôcsinádi kultúrotthonban Mark Camoletti Leszállás Párizsban címû vígjátékával vendégszerepel.

Értelmiségi találkozó Szovátán

A bukaresti Koós Ferenc Értelmiségi Kör tagjai a hét végén Szovátára látogatnak. A Teleki Oktatási Központ szombaton délelôtt 10 órai kezdettel találkozót szervez a fôvárosi valamint a szovátai (és a környékbeli) értelmiségiek számára. A találkozó témájának központi kérdése az iskola és egyház viszonya — tájékoztatott Biró István, a TOK vezetôje.

Változik a színházi mûsorrend

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Mikós Társulata májusi mûsorrendjében a Harag György és a Kántorné bérletes elôadásai a következôképpen kerülnek mûsorra: május 22-én, pénteken este 7 órakor Heltai-Szirmai-Innocent Tündérlaki lányok — Harag György bérlet. Május 23-án, szombaton délután 5 órakor Molnár Ferenc Játék a kastélyban — Kántorné bérlet. Május 29-én, pénteken este 7 órakor Molnár Ferenc Játék a kastélyban — Harag György bérlet.