Áldatlan állapot alakult ki mára a marosvásárhelyi AZOMURES vegyipari kombinátban. A termelés csökken, pénzügyi helyzetük kritikus. A tegnap errôl GHEORGHE MIHAI OGREAN-nal, a vállalat marketing (kereskedelmi) igazgatójával beszélgetett Máthé Éva.

— Igazgató úr, az utóbbi idôben nemcsak városunkban, de országszerte is igen sok menedemonda keringett nemcsak az Azomures-rôl, hanem általában a hazai mûtrágyagyártásról, a privatizálási folyamat részleteirôl, eredményeirôl, eredménytelenségeirôl. Tudtommal az önöké ma az egyetlen ilyen jellegû kombinát, amely mûködik. Mégsem fogy az áru. Ezt mivel magyarázza?

— Ma nálunk a legnagyobb baj az, hogy bíztunk az úgynevezett mezôgazdasági kuponokban, de nem jött be a számításunk. A tavaly télen elôre legyártottunk egy csomó mûtrágyát, nagy tételekben kiadtuk az országba a forgalmazó cégeknek, hogy a gazdajegyekért értékesítsék. Az idén tavasszal már csak a mi gyárunk termel.

— A turnu mãgurelei és sloboziai kombinátok miért szüntették be a termelést?

— Mert eladósodtak. A tavaly ôk is felteltek késztermékkel, és az ôsszel azt próbálták értékesíteni. Mi a múlt nyáron már részben csökkentettük a termelést, de berendezéseink nagy részét még mûködtettük. Mert nem volt nagy adósságunk. A tavaly részben exportáltunk is. Ôsszel már csak mi indultunk be a szezonban, s októbertôl decemberig több mint egymillió gazdajegy ellenértéke került hozzánk, ez éltetett bennünket. Nyereséggel zártunk, bár kevesebbel, mint 1996-ban. A kuponok banki elszámolása is gyorsan ment, s erre azt mondtuk: a tavasszal sem lesz baj, hiszen a mezôgazdasági minisztérium bejelentette, hogy az idén 3100 milliárd lejjel támogatja a mezôgazdaságot. Erre teljes kapacitással termeltünk, ehhez bankkölcsönt vettünk fel, s az ország majd minden megyéjébe kihelyeztük az árut a forgalmazókhoz. A 150 milliárdos hitelt és kamatait most egyaránt törlesztenünk kell.

— Miért nem mûködött ezúttal a rendszer?

— Az elsô baj az volt, hogy heteket késett a gazdajegyek kiosztása, és az értékesítés is lassabban ment. Viszont ezután mennie kellett volna a dolognak, de nem így történt.

— Mi volt a különbség az ôszi és a tavaszi helyzet között?

— Szerintem ôsszel a termelôk készletet halmoztak fel tavaszra mûtrágyából. Feltételezzük, hogy így volt. Lehet, hogy most vetômagot, gázolajat vásároltak. Mi úgy számoltuk, hogy az országosan kiosztott kuponok egyharmadára fognak mûtrágyát vásárolni, dehát ez nem jött be. Pedig reális elképzelés volt.

— A kampány befejezôdött, nincs már remény arra, hogy elfogy a mûtrágya?

— Sajnos, a szezon lassan véget ér, és a megôrzés végett kiküldött, leszámlázott mennyiségnek még felét sem adták el a forgalmazók.

— Ön szerint Romániában tetten érhetô valamely más ország maffiaszerû ténykedése, mely ellehetetleníti a hazai mûtrágyagyártást?

— Ezt így nem mondanám, de valóban jelen van nálunk az ukrán ammóniumnitrát és karbamid. Áraik kisebbek, mint a miénk, mert az oroszoktól a gázt mesterségesen alacsonyan tartott áron kapják. De szerintem nem ez a fô oka a mi nehézségeinknek. Nem tudom, mi lett volna, ha jelenleg minden hazai gyár mûködne. Tény, hogy az állam nagyobb behozatali vámmal kellene megvédje a hazai termelôt.

— Azt is hallottam, hogy a gazdajegyeket a tulajdonosok nem arra használják, amire kapják.

— A városban, az országban az ügyeskedôk felvásárolják a gazdajegyeket, s gázolajat vesznek rá, amit aztán eladnak. Ilyen téren egy egész hálózat mûködik, és sok kupon értékesítése törvénytelen úton történik.

— Az idénre szerzôdéseik nincsenek?

— Speciális helyzet állt elô. Eddig az Azomures termékeinek hatvan százalékát exportálta. Most külföldrôl nincs megrendelésünk, mert más országok hasonló terméke olcsóbb, mint a miénk.

— Miért nem versenyképesek?

— Nem is annyira az árakkal van baj, mint azzal, hogy a nemzetközi piacnak megvannak a maga fluktuációi. Most hullámvölgyben vagyunk, de az is igaz, hogy a földgáz és a villamos energia ára magas. De ismétlem: a kereslet—kínálat fluktuációjáról van szó. Például mostanában bezárult a kínai piac, mert felhalmozódott ott a mûtrágya, fôleg a karbamidról van szó, amit a rizstermesztésben használnak.

— Manapság sokat hallunk az egészséges életmódról, a biotermesztésrôl, a vegyszerek ártalmas voltáról. Ez a szemlélet is hozzájárul az önök nehézségeinek gyarapodásához?

— Nem hiszem. Itt a piac mozgásáról van szó. A kereslet nagyon lecsökkent, így a világpiaci ár is csökkent.

— A kombinát kapacitásának hány százaléka kihasznált jelenleg, és ebben az évben várható-e az a nap, amikor kénytelenek lesznek teljes mértékben leállítani a vállalatot?

— Most csak egyetlen ammóniagyár termel, tehát a kapacitásnak ötven százaléka sincs kihasználva. Ami a leállást illeti... Nem tudom, mit mondjak. Valóban rengeteg a késztermékünk. Kereskedôink járják az országot, próbálkoznak. Majdnem négyezer dolgozónk van. Reméljük, hogy nem kerül sor masszív leépítésre. Május 15-ig befejezôdik a privatizálás, és lehet, hogy az új tulajdonos úgy dönt: készpénzzel támogatja, fenntartja a kombinátot.

— Az Állami Vagyonalap elnöke azt nyilatkozta, hogy az Azomures visszakapja a privatizációs bevétel hatvan százalékát, ami 129 milliárd lej. Ez nem lesz elég a válság áthidalására?

— Csak már kapnánk azt a pénzt, de eddig semmi hír róla.

— Az új tulajdonos járt errefelé? Miért beszélnek a török érdekeltségû Omnimpexrôl és egy luxemburgi cégrôl?

— Jártak itt, és egyetlen befektetô csoportról van szó, melynek Luxemburgban is van érdekeltsége. Úgy néz ki, hogy van remény a túlélésre. De ha a világon a mûtrágyakereslet még továbbra is alacsony szinten marad, akkor szó lehet az ideiglenes leállásról.

— Olyant is hallottam, hogy az új tulajdonos, az Omnimpex talán egy évre bezárja a kombinátot. Szó van errôl?

— Ilyen formában még nem tevôdött fel a probléma. Május 15-ig kell kifizetnie az 51 százalékos jegyzett részvénycsomagért az összeg utolsó részletét, és attól kezdve teljes jogú többségi tulajdonossá válik. Talán május végén már többet fogunk tudni szándékáról.

— A kombinát dolgozóitól hallottam, hogy az 1996-os évre sem kapták meg az osztalékot.

— Sajnos, ez is igaz. A magyarázat ugyanabba a folyamatba tartozik bele, amit vázoltam. Egyszerûen nem volt a tavaly készpénzünk. A tavaly elôtti osztalékkeretbôl elôbb a külsô részvényeseknek kezdtük osztani a pénzt, de még a külsôk sem kapták meg mind a részesedést, s azután következnének a kombináti alkalmazottak. Dehát erre nem került sor, s ahogy most állunk... nem sok remény van a kiadására.

Mint már ismeretessé vált az Európai Parlament képviselôi szombaton Brüsszelben, rendkívüli ülésen 467 igen, 65 nem szavazattal és 24 tartózkodással egyetértettek az Európai Bizottság márciusban és a pénzügyminiszterek pénteken kidolgozott ajánlásával arról, hogy tizenegy ország alapítsa meg a Gazdasági és Pénzügyi Uniót (EMU). Ezt követte az Európai Unió állam- és kormányfôi vasárnapi döntése, hogy 1999. január elsején, tizenegy állam részvételével útjára indulhat a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU). A közös pénzzel mûködô uniót Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország alapítja meg.

A kormányfôk több mint tízórás vita után nyolc évre a holland Wim Duisenberget nevezték ki az EMU pénzügyi politikáját irányító Európai Központi Bank elnökévé. Arról is határoztak, hogy Duisenberget a francia Jean-Claude Trichet váltja majd fel az elnöki székben. Elfogadtak egy nyilatkozatot, amelynek értelmében a jövôben nemzetek közötti rotációs alapon nevezik ki a bank igazgatótanácsának tagjait. Egyúttal négy évre a francia Christian Noyer-t nevezték ki alelnöknek, míg a finn Sirkka Ha:ma:la:inen, a spanyol Eugenio Domingo Solans és az olasz Tommaso Padoa-Schioppa ötéves, a német Otmar Issing nyolcéves megbízhatást kapott az igazgatótanácsban.

A találkozó után a soros EU-elnökséget képviselô Tony Blair brit miniszterelnök, Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke és José María Gil-Robles Gil-Delgado, az Európai Parlament elnöke egyaránt az értekezlet történelmi jelentôségét méltatták.

A kulcsszereplôk az eurót a stabilitás zálogának nevezték, és biztosra vették, hogy hozzájárul az Európai Unió egységének fokozódásához, nemzetközi súlyának növekedéséhez és az EMU-tagok gazdasági virágzásához.

Bill Clinton amerikai elnök vasárnap üdvözölte az európai gazdasági és pénzügyi unió (EMU) létrejöttét és közölte: Amerika leginkább egy erôs és stabil Európában érdekelt. "Az Egyesült Államok régóta támogatja az európai integrációt. Csodáljuk azt az eltökéltséget, amellyel Európa halad elôre a gazdasági és pénzügyi uniót lehetôvé tévô gazdasági konvergencia irányába" — idézte a Reuters a kaliforniai Palo Altóban kiadott elnöki közleményt.

"Egy erôs és stabil Európa, nyitott piacokkal és egészséges növekedéssel elônyös mind Amerika, mind a világ számára. Egy sikeres EMU, amely hozzájárul Európa dinamizmusához, nyilvánvalóan a mi érdekünk is" — áll a közleményben.

Az 1999 januártól fizetôeszközzé váló euroról óvatosabb vélemények is elhangzanak. Balogh Elemér professzor, a Német Külügyi Társaság tagja errôl a kétségkívül fontos döntésrôl egyebek között úgy nyilatkozott, hogy "ugrás a sötétbe". Az MTI-Press errôl kérdezte a Münchenben élô professzort.

— Miért tartja veszélyesnek a döntést?

— Mert ilyet nem csináltak még a világtörténelem során. Egyedül Amerikában volt hasonló, amikor az egyes államok a függetlenségi háború után még saját pénzt bocsátottak ki, s késôbb egységesítették a pénzt.

— Ez miért veszélyes?

— Félô, hogy az euró nem lesz olyan stabil, mint amilyennek tervezik. Már most látszik az az irányzat, hogy egyre többen — szerintem áttekinthetetlen módon — retusálják a pénzügyi helyzetüket, például Bajorországban, Németországban állami vállalatokat adnak el magáncégeknek. De nem azért, mert rosszul megy, hanem azért, hogy a bevételt betegyék az államkasszába. Így szeretnék csökkenteni az államháztartási hiányt, vagyis megfelelni a maastrichti elôírásoknak. Ez egy évben megy, de mi lesz a következô évben? Ettôl függetlenül magam is vallom, hogy az egységes európai pénzre tényleg szükség van, hiszen Európának sürgôs az amerikai és japán gazdasági nyomás ellensúlyozása. Sok költséget meg lehet majd takarítani, például az átváltással járókat. Feszültség viszont abban is lesz, hogy közös a pénz, ám az államok nagy mértékben önálló gazdaságpolitikát folytatnak majd.

Nagyobb piac, élesebb verseny

Az Európai Unióban rövidesen bevezetésre kerülô egységes pénzzel, az euróval kapcsolatban számos kérdés vetôdik fel a különbözô országokban. A németeket érintô kérdésekre a dpa hírügynökség az alábbiak szerint próbál meg választ adni:

Feltartóztatható-e még az Euró? A válasz egyértelmû nem, minden a valutaunió 1999. január 1-jére tervezett pontos megvalósulása mellett szól. A múlt hét végi brüsszeli euró- csúcsértekezlet után már nincs visszaút. Az EU-bizottság és az Európai Valutaintézet (EMI) szerint a 15 tagországból 11 már a kezdetektôl fogva bevezeti az eurót.

Mi a valutaunió további menetrendje? Ezekben a napokban az EU állam- és kormányfôi rögzítik a valutaunióban részt vevôket. Megállapítják ezek valutáinak egymáshoz való árfolyamait, melyek a valutaunió életbe lépésével, azaz 1999.január 1-jétôl visszavonhatatlanul rögzítve lesznek. A pénzpolitika ezután az Európai Központi Bankhoz (ECB) kerül át. A nemzeti valuták a készpénzforgalomban még érvényesek lesznek, jogilag azonban már csak az euró egy másik kifejezôdésének számítanak. A régi bankjegyeket és pénzérméket csak 2002. január 1-jétôl kezdik euróra és centre beváltani. Legkésôbb 2002 július 1- jétôl válik az euró kizárólagos fizetôeszközzé.

Milyen elônyökkel és esélyekkel jár a valutaunió? Az eurót bevezetô országokban megszûnik a pénzváltás, miáltal az utazók és a vállalatok illetékeket takarítanak meg. Az EU- Bizottság ezeket a költségeket évi 40-50 milliárd német márkára becsüli, amibôl 12 milliárd érint német cégeket és turistákat.

A valutaingadozások megszûnnek. Ebbôl fôként az exportáló országok profitálnak, így Németország is. Az olyan viharos valutaingadozások elmaradásával, mint amilyenek 1992-ben és 1995-ben voltak, a vállalatok jobban tudnak majd elôre tervezni és nem kell drága árfolyambiztosításokkal védeniük magukat.

Az euró-térségben az árak átláthatóbbak lesznek. A piac nagyobb lesz, de a verseny élesebb. Számítani lehet arra, hogy ugyanazon termékekre, például autókra fennálló árkülönbségek a különbözô országokban lassanként megszûnnek majd. Ugyanez érvényes a pénzpiacra is. Európában jön létre a világ második legnagyobb valutatérsége. Ez új esélyeket kínál a befektetôknek. Az eurónak nagyobb lesz a súlya az amerikai dollárral és a japán jennel szemben, mint az egyes országok valutáinak külön-külön volt.

Milyen hátrányokkal és kockázatokkal járhat a valutaunió? Jelentôs költségek merülnek fel: így például új bankjegyeket kell nyomni, új pénzérmeket kell verni, a folyószámlákat át kell állítani. A polgárok és a vállalatok tájékoztatása ugyancsak kiadásokkal jár. A számítógépekhez új programokat kell készíteni. A cigaretta-, jegy-, szerencsejáték- és kondomautomatákat át kell állítani. Egyedül az európai bankok kereken 20 milliárd márka költségre számítanak, a kiskereskedelemben a kettôs árcédulák miatt akár 30 milliárd márkás többletkiadás is keletkezhet, az automata-üzemeltetôknél pedig kereken 4 milliárd márka.

Kockázatok vannak az euró stabilitását illetôen is, minthogy azt olyan országok is bevezetik, amelyek az elmúlt évtizedekben kevés súlyt fektettek saját valutájuk erôsségére. Mindenekelôtt Belgium és Olaszország számít aggályosnak rendkívül magas adósságállománya miatt.

Az egységes euróval a gazdasági különbségeket az euró- országokban többet nem lehet le- vagy felértékelésekkel kiegyenlíteni. Mindebbôl persze Németország inkább csak profitálhat, mivel megszabadul a márka felértékelésére irányuló nyomástól. Egy másik következmény lehet, hogy gazdaságilag gyengébb országok kiegyenlítô kifizetésekre tartanak majd igényt, és politikai feszültségek is felléphetnek.

Mi lesz az euró értéke? Ezt 1999. december 31-én fogják megállapítani, és az ECU akkori értékével lesz egyenlô. Jelenleg az ECU 1,98 DM, 1 euró tehát várhatóan körülbelül 2 DM-t fog majd érni. Az átszámítási tényezô hat tizedes pontosságú lesz majd. Erre a nagyösszegû egyezmények miatt lesz szükség.

Milyen lesz az új pénz? Hétféle bankjegy és nyolc pénzérme lesz. A bankjegyek különböznek színben és nagyságban. Az 5 eurós bankjegy szürke, a 10-es piros, a 20-as kék, az 50-es narancs, a 100-as zöld, a 200-as sárgásbarna, az 500-as pedig lila színû lesz. Az érmék 1,2,5,10 és 50 cent címletûek lesznek, és lesz 1 és 2 eurós érme is.

A bankjegyeken építészeti motívumok lesznek láthatók, mint például boltívek és hidak. Egyik sem lesz valóságos építmény, hogy egyik ország se kerüljön kitüntetett helyzetbe. A pénzérmék ezzel szemben országonként különböznek, és egyik oldalukon nemzeti jelképeket ábrázolnak. Ugyanakkor minden bankjegy és minden érme az euró-övezet minden országában érvényes lesz. A német érméket a szövetségi sas, a brandenburgi kapu és tölgyfalomb ékesíti majd.

Régi pénznemekben legkésôbb 2002. július 1. után már nem lehet fizetni, viszont azokat késôbb is, határidô nélkül, illetékmentesen beváltják euróra.

Mi változik 1999-tôl a hétköznapi életben? Hétköznapi értelemben csaknem semmi. 2002-ig továbbra is DM- ben bonyolíthatók le az üzletek Németországban. A nem készpénzes forgalomban, azaz a hitelkártyával, csekkel vagy átutalással történô fizetések esetén már 1999-tôl lehet euróval fizetni. A folyószámlák vezetését is lehet euróban kérni. A lényeg, hogy mindegyik üzleti partner egyetértsen.

Április utolsó napjaiban Szebenben zajlott le az egyetemi színjátszás 5. országos fesztiválja. A szakma és a közönség által mindig élénk érdeklôdéssel kísért rendezvényen a színészképzô fôiskolák hallgatói vállalják a megmérettetést. Ezúttal a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem (mindkét tagozat), a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem (a bölcsészeti fakultás színészképzô szaka), a Temesvári Nyugati Egyetem (a zene és színházmûvészeti fakultás német tagozata) és a Iasi-i George Enescu Mûvészeti Egyetem diákjai mutatkoztak be.

A fesztiválnyitó elôadást a vásárhelyi egyetem Szentgyörgyi István tagozatának színisei tartották Peter Weiss Marat Sade címû drámájával. A Kincses Elemér rendezte produkció elnyerte a fesztivál legjobb elôadásának járó díjat. A kitüntetést megosztva kapta a iasiak Csehov- bemutatójával.

A marosvásráhelyi egyetem román tagozata Andreea Vãlean Eu când vreau sã fluier, fluier címû színmûvét vitte színpadra Theodor Cristian irányításával, és a zsûri ennek az elôadásnak ítélte a rendezvény Radu Stanca-nagydíját. Az egyik szereplô, Dan Rãdulescu hazahozta a legjobb férfialakítás ex aequo díját az Unoka megformálásáért. A másik díjazott a kolozsvári Florin Vidamski. Ugyancsak megosztották a legjobb nôi alakítás díját. A iasi-i Oana Pavalache mellett a temesvári Frank Ildikó, Strindberg Júlia kisasszonyának alakítója érdemelte ki az elismerést — derül ki Gabriela Cioba tudósításából.

Mint arról szombati lapszámunkban hírt adtunk, szerdán délelôtt három rab szökött meg a marosvásárhelyi börtön felügyelôsége alá tartozó bergenyei mezôgazdasági farmról. Kettôt közülük nem egészen 24 óra leforgása alatt sikerült kézre keríteni. Negrea Ilie Sorint — akit magánvagyon kárára elkövetett lopásért 3 év szabadságvesztésre ítéltek — továbbra is keresi a rendôrökbôl, csendôrökbôl és börtönôrökbôl álló nagyszámú csoport. Kozak Stefan — az egyik ôrizetbe vett szökött rab — elmondta, hogy elválásukkor Negrea, Százskézd irányába tartott.

A továbbra is körözött férfi ismertetôjelei: 1,77 méter magas, keskeny homlok, egyenes orr, barna szem, ovális arc, hegyes áll, fekete haj. Mellkasának jobb oldalára egy nôi figura, bal combjára pedig egy virág van tetoválva.

A múlt héten a Maros Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség harminc napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki öt férfi nevére. A vád: nemi erôszak. Maco Vasile Lucian (28 éves, 7 osztályt végzett, visszaesô bûnözô, nyárádtôi lakos), Ursu Vasile (17 éves, iskolázatlan), Forgaci Vasile (18 éves, 8 osztályt végzett), Moldovan Aurel (23, 8 osztályt végzett) és Dumbra Ioan Marius (17, 2 osztályt végzett), utóbbi négy foglalkozás nélküli, kerelôi lakos, az április 27-rôl 28-ra virradó éjszaka megerôszakolták a 20 éves mezôkapusi P. V.- Cristinát.

Az áldozat írásos vallomása szerint azon az éjszaka vonattal Sepsiszentgyörgyrôl Nyárádtôre utazott. Késôn vette észre, hogy a vonat elindult, így nem tudott Nyárádtôn leszállni. A folyosón egy nyolctagú roma csoporttal találkozott, akik felajánlották, szálljon le Kerelôn, ahonnan az éjjel 1 órakor közlekedô vonattal visszajuthat úticéljához. A kerelôi állomáson azonban sötétség és csend fogadta a lányt, az öt cigány fiú és három lány pedig tudomására adta, hogy a vonat nem közlekedik, így töltse inkább valamelyikük lakásán az éjszakát. Mivel a lány nem egyezett bele, felajánlották, hogy elkísérik Nyárádtôre. Egy ideig a fôúton mentek, majd a nyolc roma egy földútra tért, mondván, így rövidítenek. Egy idô után Moldovan Aurel felhívta a lány figyelmét, hogy társai meg akarják erôszakolni, tartson inkább vele. A lány hitt a fiú szavainak. Amikor azonban egy elhagyatott ház mellé értek, a kísérô megtámadta a lányt, földre tiporta, levetkôztette és megerôszakolta. Idôközben a többi négy cigány fiú is megérkezett, s ôk is megerôszakolták a lányt. A szerencsétlenül járt Cristina csak késôbb vette észre, hogy hiányzik a kézitáskája és nejlonzacskója, amit — feltételezések szerint — a csoporthoz tartozó három cigánylány tulajdonított el. Az erôszakolók "gavallérok" módjára egészen a vidrátszegi állomásig kísérték a lányt, s mivel az zárva volt, Cristina egyikük nagynénjénél volt kénytelen aludni. A lány másnap reggel jelentette az esetet a nyárádtôi rendôrôrsön.

Több mint egyéves nyomozás után a marosvásárhelyi rendôrség azonosította és letartóztatta a múlt év március 25-i rablás elkövetôit. A 20 éves Puczi Samuel és a 21 éves Vinca Viorel (mindkettô foglalkozás nélküli, visszaesô bûnözô, sáromberki lakos) behatolt a vásárhelyi A.M. nyugdíjas lakásába, ahonnan 50.000 lej készpénzt és 700.000 lej értékû fülbevalót vitt el.

Szombaton értesítették a marosvásárhelyi rendôrséget, hogy a május elsejérôl másodikára virradó éjszaka betörtek a Gyöngyvirág utcai Bandula családi társulás tulajdonát képezô boltba, ahonnan 40 kiló disznófejet, rádiókazettofont, késeket vittek el. A nyomozás során a vásárhelyi Buta Ioan Antonescu lakásán megtalálták az eltulajdonított holmikat, amelyekre a férfi Pascu Sebastian segítségével tett szert. A két betörô ellen lopás vádjával folyik az eljárás.

Még látogatható a sajtófotó- kiállítás

Május 14-ig látogatható lapunk két munkatársa, Karácsonyi Zsigmond és Vajda György sajtófotó- kiállítása, amelynek a marosvásárhelyi várbeli Fotógaléria adott otthont. A maga nemében egyedi tárlatot naponta 10 és 19 óra között nézhetik meg az érdeklôdôk. Támogatóink: a Glover, a Transervice KP és a Mondo Trade Kft.-k.

Elsô helyen a Kôvirág

Május 1—3. között Sepsiszentgyörgyön A magyar nyelv napjai Háromszéken rendezvény keretében tartották a Kôrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedô országos döntôjét. Az V-VIII. osztályokat képviselô 13 csapat közül a marosvásárhelyi 13-as iskola Kôvirág csapata (tanár: Simon György) végzett az elsô helyen.

Incze-tárlat a Bernádyban

Ezen a héten újabb képzômûvészeti rendezvénnyelvárja a látogatókat a marosvásárhelyi Bernády György mûvelôdési ház. Május 9- én 12 órakor az Incze-család festészeti, díszítô- és fotómûvészeti kiállítását nyitja meg Spielmann Mihály író, Bálint Zsigmond fotómûvész. A kiállítás nyitvatartási ideje május 9-30., naponta 9 órától fél 2-ig.

Természetjárás, gulyásvacsora

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal protokoll-osztálya szervezi a május 9-i, városunkban másodízben sorra kerülô Európa Napot. A rendezvényre elsôsorban nemkormányzati szervezetek lesznek hivatalosak, de az illetékes osztály felhívással fordul majd Marosvásárhely lakosságához, hogy minél nagyobb számban vegyen részt a természetjárásos rendezvényen, mert tulajdonképpen a vendégeknek szánt városnézés mellett természetjárás lesz a nap fô eseménye. Útitervben a Somostetô, Németkalap, este a zsandároknál gulyásvacsora.

Helyi gondok, központi ígéretek

Több minisztériumban is megfordult az utóbbi napokban Nyárádmagyarós polgármestere a bekecsalji község fejlesztése érdekében. A viszonylag elzárt vidéknek elsôrendû szükséglete a telefonösszeköttetés szerelése lenne, aminek úgy ötven százalékban reális anyagi fedezete is van, fôleg külföldi támogatási alapokból. A román állam, a távközlési minisztérium a költségek 39 százalékát fedezi, legalábbis erre ígéretet kapott a nyárádmagyarósi polgármester. A másik illetékes az útügyekkel foglalkozó központi hivatal.

Számítástechnikai újdonságok

Számítástechnika-oktatás: cél vagy eszköz ? Felhasználó vagy programcentrikus oktatás? címmel rendez konferenciát Sepsiillyefalván a KIDA Központban május 22-24. között az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság—EMT Számítástechnika Szakosztálya. A konferencia célja a számítástechnikai oktatással, tananyaggal kapcsolatos hazai és külföldi szakemberek tapasztalatcseréje. Bôvebb felvilágosítást, jelentkezési lapokat az EMT titkárságán igényelhetnek : Kolozsvár, Dec 1. sugárút, 116 sz., tel:064 - 190-825.

Évi beszámológyûlés

A marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyzô Egyesülete május 12-én délelôtt 10 órától a Predeal vendéglô gyûléstermében tartja évi beszámológyûlését és megválasztja az új vezetôtanácsot.

József Attila-emlékmûsor

Május 6-án délután 6 órakor a Tamacisza társulat a Bernády György kultúrközpontban megismétli Szívemet hoztam el címû József Attila- emlékmûsorát. Fellépnek: Kozsik József, Kozsik Ildikó és Váradi Imre.

Kivirágzott a sztyeppei rózsa

Mezôzáh természeti látványossága az igen ritka és szép növényfajta, a sztyeppei rózsa, Paeonia Tenuifolia virágzása. Nos, miként minden évben ez idô tájt április 26-án a növényritkaság kibontotta szirmait. Tekintettel arra, hogy a sztyeppei rózsa mindössze 6-7 napot virágzik, a természetjárók, ha sietnek, még megtekinthetik a Mezôségen e páratlan természeti jelenséget.

A következô:Tiszaújvárosban

A marosvásárhelyi Voinþa Sportegyesület versenyzôi is részt vettek a Pitesti melletti Bascuban május 1-3. között megrendezett országos kajak-kenu bajnokságon. Hosszú távon megyénkbôl Szilágyi Tímea a hatodik lett. Hamarosan Tiszaújvárosban lesz hasonló sportverseny, erre is hivatalos a Vointa, s el is megy, ha a sportegyesületnek lesz pénze...

A munka ünnepe?

A munkanélküliség "társadalmi csapássá válhat", figyelmeztetett II. János Pál pápa, amikor május elsejének elôestéjén az olasz, a spanyol és a lengyel országos foglalkoztatottsági központok képviselôit fogadta a Vatikánban. A munkanélküliség minden egyén esetében önmagában is rossz, de amikor bizonyos szintet elér, társadalmi csapássá válhat. A nagyarányú munkanélküliség komolyan növeli a kizsákmányolás veszélyét, s éppen ezért szigorúan ôrködni kell a bérek és a munkakörülmények egyenlôsége felett, ügyelni kell arra, hogy tiszteletben tartsák az egészséghez, a pihenéshez és a társadalombiztosításhoz való jogot, hangsúlyozta az audiencián a katolikus egyházfô.

A világ olajfogyasztása

Az elmúlt évben egy százalékkal emelkedett és 3,3 milliárd tonna volt a világ olajfogyasztása. A hamburgi Ásványolaj-gazdálkodási Szövetség (MWV) most közzétett adatai szerint a Föld olajfogyasztásának egynegyede az Egyesült Államokra esett, amely 835 millió tonnával a világ legnagyobb olajfelhasználója. Japánban 269 millió tonna olajat használtak fel, a Független Államok Közösségében (FÁK) 220 millió tonnát. Nyugat-Európára 648 millió tonna, a világfogyasztás egyötöde esett, és a világtermelés 9 százalékát adta. Németországban tavaly 136 millió tonna olajat használtak fel. A Kôolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamaira a világfogyasztás szûk nyolc százaléka jutott, miközben a világtermelés 41 százalékát adták, idézte a DPA az MWV jelentését.

Aki kíváncsi, bölcsebben öregszik

Amerikai kutatóknak egerek segítségével sikerült megfejteniük az öregkori bölcsesség titkát, vagyis azt, hogy miként ôrizhetô meg a szellem frissessége a kor elôrehaladtával. Nos, a titok nyitja az érdeklôdés fenntartása a világ iránt, azaz a kíváncsiság. Következésképp, lehet ugyan, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, de az biztos, bölcsen "teszi". A Reuters jelentése szerint amerikai kutatók korosodó — másfél éves — egerek egy csoportját olyan környezetbe helyezték, amely afféle vidámpark volt a számukra: alagutakat fedeztettek fel, játékokkal játszadozhattak, továbbá mókus-, pontosabban "egérkerék" színesítette a fehér egerek szürke hétköznapjait. A rágcsálók másik csoportja számára jóval unalmasabban telt az idô. Az eredmény: a "vidámparki" egerek unatkozó "kollégáiknál" háromszor annyi új agysejtet "növesztettek" agyuk hippocampusában, amely a tanulás és az emlékezet fontos területe.

Bombariadó a Vatikáni Múzeumban

A Vatikáni Múzeum mintegy ezer látogatójának kellett sürgôsen elhagyni az épületet szombaton bombariadó miatt. A Sixtusi Kápolna megtekintésére váró tömegnek az épület elôtt kellett várakoznia, mígnem a rendôrség kiderítette, hogy az ismeretlen telefonáló riasztása — szerencsére — hamisnak bizonyult. A rendôrség átvizsgálta az épületet, és azután újra engedélyezte a turisták belépését a világhírû múzeumba. A hírügynökségi jelentés szerint a rossz idôjárás miatt a szokásosnál is többen kerekedtek fel múzeumlátogatásra.

" Az élet erôsebb a halálnál"

Izrael ma a világ egyik kulcsállama. Sorsa jelzés értékû az egész világ számára, minden nép — köztük a magyarság is — felelôsséget érez békéjéért, mondta Göncz Árpád magyar köztársasági elnök vasárnap, az Izrael Állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, Budapesten. A Magyar—Izraeli Baráti Társaság által szervezett összejövetelen a magyar államfô úgy fogalmazott: "Izrael népe a legfontosabb bizonyíték arra, hogy az élet erôsebb a halálnál. Példaképül szolgál mindannyiunk, így a magyarok számára is, akik ezer esztendô viszontagsága után azt szeretnék remélni, hogy Magyarország is nemcsak az ígéret, hanem a beteljesedés földje lesz".

Forgalomba került az új kétszázas

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által kibocsátott 200 forintos papírpénz hivatalos forgalomba hozatalát pénteken kezdték, vagyis ettôl a naptól hivatalos fizetôeszköz az új papírbankó. Az MNB korábbi tájékoztatása szerint tíz millió forint értékû kétszázast hoznak forgalomba. A kibocsátás célja pedig ugyanaz, mint a tízezer forintos esetében: csökkenteni a forgalomban tartás költségeit, illetve egyszerûsíteni a pénzváltást. A kétszázas elôlapján Károly Róbert király arcképe, hátlapján pedig a diósgyôri vár látható. A bankjegy papíranyagában biztonsági szál található, amelyen a "Magyar Nemzeti Bank" felirat olvasható. A vízjelmezôben a magyar királyt ábrázoló vízjelkép látható.

Avicola — szabadesésben

Hónapok óta bizonytalan a sorsa a Maros megyei Avicola válllalatnak, melynek Nyárádtôn, Segesváron és Szászrégenben vannak farmjai, és a közelmúltban még megyénk fô baromfihús- és a tojásellátója volt. A cég halódása a kilencvenes években kezdôdött el, amikor banki kölcsönökbôl tengette napjait, és a kamatok 150-160 százalékosra ugrottak. Az infláció olyan szorosra húzta a hurkot a vállalat nyakán, hogy ezt a "halálos ölelést" azóta sem tudta fellazítani. Banki adóssága 30 milliárd lejre duzzadt. Az Állami Vagyonalap már nagyon sokszor versenytárgyalást tûzött ki a cég privatizálásával, magyarán: kiárusításával kapcsolatban, de eddig konkrét eredmény nem született. Mivel április 9-én lejárt egy újabb határidô, amíg jelentkeznie kellett volna a vásárlóknak, Cucui-Sireteanu Constantin igazgatótól az újdonságok felôl érdeklôdtünk.

— A napokban tudtam meg az ÁVA helyi kirendeltségétôl, hogy az ÁVA május 25-ig újra meghosszabbította azt a határidôt, amíg jelentkezhet a potenciális vásárló, befektetô. Annyit már most tudok, hogy három cég érdeklôdik. Az egyik a debreceni Hajdú BET, mely maga is barmofitenyésztéssel foglalkozik, és egy igen tekintélyes cég. A feladatfüzetet megvásárolta, és várjuk az ájánlatát, a feltételeit. A másik egy svájci— román vegyes vállalat, a ROMAGRA, mely a radnóti NUTRIMUR állati takarmánygyár iránt is érdeklôdik, annak megvásárlására már szerzôdést is kötött, csak tudtommal a hitelezô Román Kereskedelmi Bankkal hadakozik, melynek a radnóti cég is adósa, és ha kiegyeznek a törlesztési feltételekben, akkor az Avicola is érdekelné. Látezik egy harmadik cég is, ugyancsak magyarországi, de errôl még részleteket nem tudok.

Az igazgatótól arról is értesültünk, hogy pillanatnyilag mindössze harminc alkalmazottja van a vállalatnak, ezenkívül 110 alkalmazott ôrzi a megyében levô mintegy 25 farmot. Tojást már nem forgalmaznak, és általában naponta 10 ezer darab csirkét juttatnak a kereskedelembe. Amint tapasztalhatjuk, áruban nincs hiány, tehát más megyébôl, más országból eljut hozzánk is a tojás, a csirkehús. Csak az szomorú, hogy az AVICOLA halódása miatt több ezer ember maradt munka nélkül a megyében. Az Avicola farmjainak ára területestôl mintegy 63 milliárd lej. Ehhez adódik hozzá a 30 milliárdos adósság. Az ÁVA, mely a vállalatnak még mindig a többségi tulajdonosa, állítólag annyit elért a hitelezô banknál, hogy ezt az adósságot 3-5 év alatt lehet törleszteni, és a türelmi idôszak egy év.

Április 8-án tartották rendes évi közgyûlésüket a Román Kereskedelmi Bank részvényesei, amely alkalommal átvizsgálták és jóváhagyták a bank 1997. évi tevékenységét és eredményeit tükrözô dokumentumokat — tudjuk meg a bank szóvivôje, Corneliu Cojocaru által aláírt, lapunkhoz eljuttatott sajtóközleménybôl.Az elôzô esztendôhöz képest a bank ereje és stabilitása növekedett, tovább szilárdítva a pénzintézetnek a romániai bankrendszerben elfoglalt helyét. Az 1997-es mérleg szerint 1996- hoz képest az aktívumok összessége kétszeresére emelkedett, a bank saját tôkéje 80%-kal gyarapodott. Megduplázódott a bruttó profit is az elôzô évhez viszonyítva, az RKB 595 milliárd lejnyi profitadót fizetett a költségvetésnek. A részvényeseknek járó osztalék 333,7 milliárd lej, és a bank a törvényeknek megfelelôen 450 milliárd lejt juttatott saját alapjaiba.

A részvényesek eldöntötték a bank törzstôkéjének 199,4 milliárd lejjel való növelését az 1996. évi 40. kormányhatározatnak megfelelôen, így a pénzintézet törzstôkéje 493,3 milliárd lejre növekedett.

Dinamikus növekedésrôl tanúskodnak a bank eredményei, így például megemlítik, hogy 45%-os növekedéssel 1.300.000-re növekedett a bank ügyfeleinek száma, miközben a megnyitott számlák összege eléri a 2.400.000-et, ami 1,55-szorosa az 1996. december véginek.

A hitelezéssel kapcsolatban megemlítik, hogy a jelzett évben a pénzintézet 30.000 milliárd lejt fektetett be, aminek 70%-a az ügyfeleknek juttatott hitel volt. A magánszektor által igényelt hitelek 81,7%-os növekedést mutatnak, ami a maga módján meghaladja a bank befektetéseinek növekedési mutatóját.

Az 1998-as esztendô legfontosabb feladatai közé tartozik, többek között a pénzintézet teljes tevékenységének egy integrált informatikai rendszerbe vonása és a területi egységek hatékonyságának további növelése. Hasonlóan, bár a hátralékos hitelek hányadát a bank kielégítônek tartja, célként tûzte maga elé az igényelhetô hitelskála további folyamatos javítását.

A részvényesek jóváhagyása alapján a bank tevékenységi körébe foglalták az ingó értékekkel való tevékenységet, valamint a Román Kereskedelmi Bank kisinyovi területi fiókjának megnyitását, amelyre a közeljövôben kerül sor.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a minap terjedelmes cikkben foglalkozott a május 14-én fennállásának fél évszázados évfordulójáról megemlékezô Izrael Államban a régi és az új történetírás képviselôi között a cionizmus lényegérôl folyó éles vitával. (A cikk írója, Benny Morris professzor történelmet tanít az izraeli Beér-Seva Ben Gurionról elnevezett egyetemén.)

A két irányzat képviselôi egymással homlokegyenest ellentétes háttérrel indultak: a "régiek", a hagyományos cionista történetírás képviselôi személyesen részt vettek 1948-ban Izrael Állam létrehozásában, és azt, valamint az arabokkal évtizedeken át vívott háborúkat életük csúcspontjaként élték meg. Az "újak" ezzel szemben viszonylag fiatal történészek és politológusok — nem egy közülük el is hagyta Izraelt -, akik kritikusan, objektív szemszögbôl vizsgálják a cionizmust és Izrael történetét is. Ebben nagy segítségükre van, hogy egyrészt egy megváltozott Izraelban nôttek fel, másrészt pedig az izraeli (de ugyancsak amerikai, angol és ENSZ) levéltárak megnyitásával eddig hozzáférhetetlen dokumentumok százezreibe nyerhettek betekintést.

Ezek az "új" történészek elsôsorban négy kérdés vizsgálatára összpontosítottak: 1/ az államalapítást megelôzô zsidó közösség elfogadta-e vagy elutasította az ENSZ 1947. évi tervét Palesztína megosztására; 2/ mi volt az oka (mik voltak az okai) az óriási méretû palesztin exodusnak és ezáltal a menekültprobléma létrejöttének; 3/ milyenek voltak az erôviszonyok az 1948. évi zsidó-arab háború idején; 4/ miért nem jött létre békeszerzôdés a háború befejeztével?

Ami az elsô kérdést illeti, a hagyományos cionista történelemfelfogás szerint a zsidó közösség vezetôsége lelkesen elfogadta Palesztina felosztásának tervét. A palesztinai arabok és az öt arab állam (Jordánia, Libanon, Egyiptom, Szíria és Irak) azonban alapvetôen elutasította a megosztást és háborút indított azzal a céllal, hogy elpusztítsa a zsidó államot és a tengerbe kergesse a zsidókat.

Az eddig titkos levéltárak megnyílása után azonban ez a fekete-fehér kép tarthatatlanná vált. Ma már világos, hogy a zsidó közösség vezetôsége formálisan elfogadta ugyan a megosztást és Palesztina zsidó lakossága örömtáncot járt az ENSZ-határozat hírére, de a közösség jelentôs részei — így a mai Likud elôdje és más pártok is — elutasították a felosztást és kitartottak "Nagy-Izrael" álma mellett, sôt igényt tartottak Transzjordániára is. Az akkor uralmon lévô Mapai párt expanzionista álmokat szôtt, és amikor az arabok elindították a háborút, abban soha vissza nem térô lehetôséget látott Izrael határainak kiterjesztésére és egy palesztin állam létrejöttének megakadályozására. _

Nem volt azonban egységes az arab államok magatartása és politikája, de Palesztinába történt bevonulásuk célja sem. Tény, hogy a libanoni hadsereg 1948 májusban nem lépte át a határt. Jordánia fegyveres ereje, az angolok által vezetett Arab Légió benyomult Palesztinába, hogy megszállja a palesztinoknak szánt terület nagy részét. Más szóval: nem volt célja megtámadni a zsidó államot. A jordániai hadsereg az 1948-as háborúban nem lépte át az ENSZ 1947-es felosztási tervében megvont határokat és nem támadta meg a zsidó államot. Az iraki hadsereg átlépte ezeket a határokat és két helyen megtámadta Izraelt. Miután azonban vereséget szenvedett, a továbbiakban Jordániának rendelte alá magát és védekezésre rendezkedett be. Szíria és Egyiptom kétségtelenül megtámadta Izrael Államot, de Faruk király célja nem annyira a zsidó állam megsemmisítése, mint inkább Jordánia célkitûzéseinek keresztülhúzása volt.

A hagyományos "régi" cionista történetírás 600-700 000 palesztinai menekültrôl számol be és az exodusért az arabokat teszi felelôssé. Sötét összeesküvést vél benne felfedezni, amelynek célja Izrael lejáratása, valamint az lett volna, hogy okot adjon az arab országoknak Izrael megtámadására testvéreik "megmentése" érdekében.

Ennél sokkal összetettebb azonban a kép. A palesztinok ugyanis fôként félelembôl menekültek el lakóhelyükrôl, bár helyenként valóban kegyetlenkedtek is velük. Esetenként ugyanakkor arab utasításra következett be az exodus.

Az 1948-as háborúban részt vett felek erôviszonyait illetôen ma már világos, hogy a háborút — amint az általában lenni szokott — az erôsebb fél nyerte meg.

Ma is élénk vita folyik a negyedik kérdésrôl, nevezetesen, hogy valóban elszalasztották-e 1949 és 1951 között a lehetôséget a békekötésre a Közel- Keleten, s ha igen, kit terhel ezért a felelôsség? A "régi" történetírás szerint a háború után Izrael békejobbot akart nyújtani az arboknak, s kész lett volna kompromisszumokra is, de határozott elutasításban részesült, mivel az arab államok egy "második fordulóban" le akarták mosni a gyalázatot és szét akarták zúzni Izraelt.

Ezen okmányok szerint Abdullah jordániai király, bizonyos izraeli engedmények fejében (korridor a tengerhez és kisebb területek Jeruzsálemtôl délre) kész lett volna a békekötésre, de elutasításban részesült. Bizonyos feltételek mellett hajlott erre Hoszni Zaim szíriai elnök is és találkozót ajánlott fel Ben Gurionnak, de ajánlatát nem fogadták el. Egyiptom a Negev-sivatag egy részének átengedése fejében kész lett volna a békére. Az persze más kérdés, hogy a békeszerzôdések, ha valóban létrejönnek, tartósak lettek volna. Nem kétséges azonban, hogy kínálkozott lehetôség a békekötésre, s hogy elszalasztották, azért a jelek szerint mindkét felet felelôsség terheli.