Victor Ciorbea:

Victor Ciorbea parasztpárti alelnök az európai néppárt csoportjának csütörtöki összejövetelén mondott beszédében a hazai gazdasági és társadalmi helyzetre tért ki. A parasztpárti vezetô azzal hibáztatta a demokrata pártot, hogy csupán a gazdaságra összpontosított a globális reform keretében, eltekintve attól, hogy Románia hosszú idôn át a kommunizmusban élt és társadalmunknak szociális, politikai és intézményes reformra is szüksége van. A koalíciós partnerek rettegtek a reformoktól — fûzte hozzá Ciorbea.

Kormányunkat maguk a szövetségesek támadták azzal, hogy nem óhajtjuk a mélyreható gazdasági reformot, de a valóságban ôk ellenezték a reform véghezvitelét, mivel a vörös milliomosok megmagyarázhatatlanul rettegtek a külföldi tôke beáramlásától, arról nem is szólva, hogy enélkül nem hidalhatjuk át a gazdasági és társadalmi válságot — mondotta.

Markó Béla a koalíciós csúcsról

Az MTI tudósítójának nyilatkozva Markó Béla, az RMDSZ elnöke "nagyon nehéz tárgyalásként" jellemezte a koalíciós pártok vezetôinek a miniszterelnökkel és az oktatási miniszterrel a magyarság felsôoktatási igényeirôl folytatott szerdai megbeszélését. Mint mondta, több mint három óráig tartott, amíg a résztvevôk eljutottak bizonyos konklúziókhoz, és sajnos a legnagyobb ellenállást az oktatási miniszter tanúsította.

Mint ismeretes, Andrei Marga a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem rektori székébôl került jelenlegi tisztségébe.

A közleményben megfogalmazott egyezség Markó véleménye szerint azért fontos, mert konkrét intézkedéseket tartalmaz határidôk megjelölésével a magyar nyelvû egyetemi oktatás bôvítésére. Ide tartozik a bölcsészkar létesítése a Babes-Bolyai egyetemen és magyar nyelvû zenepedagógus-képzés beindítása a kolozsvári zenemûvészeti akadémián.

Az önálló magyar egyetemre vonatkozólag a szövetségi elnök kiemelte, hogy bár elvi egyetértés errôl többször is született a kormánykoalícióban és ez a kormányprogramba is bekerült — még ha utólag a koalíciós politikusok egy része meg is kérdôjelezte - ezúttal az intézmény létrehozására vonatkozó konkrét intézkedést jelent a kidolgozandó kormányhatározat, amellyel az önálló egyetem létrehozását elôkészítô bizottság kezdi majd meg mûködését. A határozatban, mondotta el Markó Béla, arra vonatkozó határidônek is kell majd szerepelnie, hogy ez a bizottság mikor fejezze be munkáját.

A közlemény negyedik pontja ugyancsak fontos, mivel lehetôvé teszi annak a kormányhatározatnak az elfogadását, amelyet a Tokay György miniszter vezette kisebbségvédelmi hivatal már régebben elôkészített 17 olyan ingatlan visszaszolgáltatásáról, amely a kisebbségi egyházak és közösségek birtokában volt. Ez több olyan épületre is vonatkozik, amelyek a magyar közösséget, a magyar történelmi egyházakat illetik meg.

Az RMDSZ képviselôházi és szenátusi csoportja, mondta a szövetségi elnök, szerdán megvitatta a koalíciós csúcsról kiadott közleményt és konkrét intézkedéseket beszélt meg. A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy a megegyezés erre a hónapra tervezett intézkedéseket tartalmaz, s megvalósulásuk után lesz idôszerû értékelni az eredményt. Markó a tanácskozáson kijelölte az egyes témák felelôseit is.

Ami kolozsvári egyetemre vonatkozóan Markó Béla elmondta, hogy ez a kérdés szerepelni fog a június 27-ére összehívott kolozsvári SZKT-ülésen abban a tájékoztatásban, amelyben a szövetségi elnök a politikai helyzetet ismerteti és egyike lesz azoknak a tényezôknek, amelyeknek alapján a szövetség belsô parlamentje értékelni fogja a koalícióban való részvétel kérdését.

Tegnap délben sajtótájékoztatót tartottak a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban. Ennek fô témája a Marosvásárhelyi Napok elôkészítése volt. A hivatal szóvivôje kivonatosan ismertette a rendezvénysorozat programját, amelynek szerkezete a tavalyihoz hasonló, tehát külön napot szentelnek a vásárnak, a sportnak és az ifjúságnak, a mûvelôdésnek.

A programok összeállítása során alapvetô kérdés volt ezeknek az arányossága, tavaly ugyanis a román nyelvû helyi sajtó egy része elmarasztalta a hivatalt azért, mert túl sok volt a magyar nyelvû rendezvény. Ez amiatt alakult így, mert elvileg a rendezvényeket az ezeket fenntartók ajánlata nyomán foglalják a programba, a városháza csak összehangolja a különbözô mûsorokat. Tavaly azok tartottak rendezvényeket, akik erre vállalkoztak, a lehetôséget senki elôl nem vonták meg. Ez az idén is hasonlóan történt, "a kultúrfelügyelôség bevonásával sikerült javítani az arányokon". A jelenséghez hozzáfûzni annyit lehet, hogy az az idôszak már távol jár, amikor felsôbb utasításra szabták meg, mit tartalmazhat egy ilyen megnyilvánulás. Most már a kezdeményezés számít, és ehhez ugyebár szellemi meg egyéb erôfeszítés kell, amelyre úgy látszik, nem telik azoknak, akik fô foglalatosságként a város közéletének levegôjét rontják...

Szóba került az anyagiak kérdése is. Már szóltunk róla, hogy költségvetési pénzt nem lehet a Napok szervezésére fordítani, csak támogatásokból fedezhetik a költségeket. Tegnapig 51 millió lej gyûlt össze, a várható költségek mintegy háromszázmilliót tesznek ki. Ebbôl a tulajdonképpeni szervezés, mint a meghívottak elszállásolása, fogadása, ajándékok, vagy egyebek százmilliót összesítenek. Tavaly félmilliárd lejt költöttek a rendezvénysorozatra.

A sajtótájékoztatón lapunk, és más helyi médiunok képviselôi is rákérdeztek, mi a hivatal álláspontja a városháza elôtt szociális lakásért sztrájkoló ügyével kapcsolatban? A szóvivô választ nem adott, arra hivatkozva, hogy nem ismeri az ügyet! Lapunknak elôzôleg Orbán Dezsô alpolgármester nyilatkozta, hogy pillanatnyilag a polgármesteri hivatal nem tud lakást juttatni az asszonynak, aki nincs rajta a szociális lakást igénylôk idei jegyzékén. Ezt a listát tavaly szeptember és idén január között állították össze, megváltoztatni csak törvényszéki úton lehet. Úgy lehet az ügyet megoldani, hogy az asszonynak szeptemberben kell a hivatalhoz fordulnia, ekkor kerülhetne fel a következô évre szóló jegyzékre. Az idén egyébként 57 személy igényelt szociális lakást, ezekbôl 5 ügyet sikerült eddig megoldani.

29 milliárd lejjel adós az állam

Ha az illetékes szervek nem intézkednek, június 22-tôl a Maros megyei gyógyszertárakban nem szolgálják ki a a lakosságot az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekkel — hangzott el a Gyógyszerészek Kollégiumának tegnap délelôtti sajtóértekezletén, amelyet az Aesculap Rt. székhelyén tartottak.

A sajtó képviselôit Antonie Valeria a kollégium alelnöke, Vas Justina kollégiumi tag, gyakorló gyógyszerész, valamint Stoica Tania közgazdász, a Megyei Egészségügyi Igazgatóság pénzügyi irodájának vezetôje tájékoztatta.

Elôször is arról szeretnék felvilágosítani a lakosságot, hogy a sokat hangoztatott 80 százalékos ártámogatás általánosságban véve körülbelül 60 százalékot jelent. Ez azért van, mert a viszonyítási alapot az 1998. évi 26-os határozat alapján a gyógyszer legalacsonyabb ára képezi, amely áron sok esetben még belföldi készítmény sem kapható. Példaként a Nifedipint említették, ennek a viszonyítási ára tablettánként 85 lej, a gyógyszertárakban pedig 117-ért kapható. Így a 60 lejes térítés pirulánként nem teszi ki a 80 százalékot. — Amikor meghallottuk a 80 százalékos ártámogatást, mi, gyógyszerészek örültünk a legjobban, de sajnos az eladás nem nôtt, és a lakosság is egyre elégedetlenebb, amikor megtudják, hogy sok esetben mennyit kell fizetniük — mondotta a kollégium alelnöke.

A továbbiakban azt panaszolták el a jelenlevô gyógyszerészek, hogy a Megyei Egészségügyi Igazgatósággal megkötött szerzôdés értelmében a kiadott ingyenes és ártámogatott gyógyszerek ellenértékének felét akkor kellene megkapják, amikor leadják a vényeket, a többi pénzt hét nap után. Nos, ezt a szerzôdést soha nem tartotta be az igazgatóság, amelynek jelenleg 29 milliárd lej tartozása van a gyógyszertárakkal szemben. Ez oda vezetett, hogy a patikák nem tudják beszerezni még a legszükségesebb gyógyszereket sem. Annak ellenére, hogy hat éve hitelezik az államot, a gyógyszerészek semmilyen támogatást nem kaptak kedvezményes hitelek vagy adókedvezmények formájában.

Mindezek ismeretében kérik a lakosság megértését, hogy az említett idôponttól, tehát június 22-tôl, ha addig nem történik semmmilyen változás, nem tudják kiadni az ingyenes és kompenzált gyógyszereket.

A sajtótájékoztatón elhangzott még, hogy az egészségügyi biztosításként begyûjtött öt százalék a gyógyszerek árát sem fedezi. A megyében bejegyzett 8300 cég közül ugyanis mindössze 2 800 fizeti a biztosítási díjat.

Az igazgatóság képviselôje szerint megyénkben továbbra sem folyamodnak ahhoz a módszerhez, hogy az orvosok számára egy keretet szabjanak a gyógyszerek felírását illetôen.

Az alelnöknô beszámolt arról is, hogy legutóbbi sajtótájékoztatóján a miniszter bejelentette, készül egy új jegyzék, amelyen a jelenlegi 159 gyógyszer helyett megközelítôleg 400-nak a neve szerepel majd, és ezeket 20, 40 illetve 60 százalékban támogatják.

Mindez sajnos kései vigasz azok számára, akiknek most lenne szükségük gyógyszerre, s az anyagiak hiányában nem tudják megvásárolni azokat.

Petre Roman pártja az ellenzék fôerejével konzultál

Szerdán este a bukaresti Dacia-klubban olyan konzultáció-sorozat kezdôdött a kormányban részt vevô, Petre Roman szenátusi elnök által vezetett Demokrata Párt és az ellenzék fôerejét képezô, Ion Iliescu volt államfô által irányított SZDRP között, amelynek belpolitikai kihatásait egyelôre csak találgatni lehet.

A találkozó célja a Demokrata Párt közleménye szerint az volt, hogy konzultáljanak azokról a döntésekrôl, amelyeket a kormány demokrata párti miniszterei hoznak, hogy ilymódon lehetôvé tegyék az SZDRP számára "építô jellegû ellenzéki szerep" betöltését.

A szerdai megbeszélésen egy sor további találkozóban állapodtak meg: kedden Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter tájékoztatja majd a Szociális Demokrácia Romániai Pártjának szenátusi csoportját a villamosmûvek reformjáról, szerdán Traian Basescu közlekedési miniszter a vasút átalakításáról ad felvilágosítást ugyanott.

Az SZDRP elsô alelnöke, Adrian Nãstase a megbeszélés után kijelentette, hogy azzal olyan párbeszéd kezdôdött a két párt között, amely más témákra is kiterjedhet a jövôben. Nãstase szerint a két párt gazdasági felfogása között vannak hasonlóságok, bár eltérô árnyalatokkal.

Nãstase emlékeztetett arra, hogy pártjának legutóbbi országos tanácsülése támogatta egy "szociáldemokrata pólus" létrehozását a román politikai életben, ami a következô általános választásokon esetleg "konkrét úttá válhat".

A szerda esti találkozón a Demokrata Pártot Traian Basescu közlekedési miniszterrel, a párt alelnökével az élen a kormány több tagja képviselte.

Mint ismeretes, az SZDRP és a Demokrata Párt egyaránt az 1989 decemberi fordulat után Ion Iliescu veztésével létrejött Nemzeti Megmentési Front utódpártja. Petre Roman és Ion Iliescu útja 1991-ben vált el. Az SZDRP-bôl 1997-ben Szövetség Romániáért néven Teodor Melescanu volt külügyminiszter vezetésével vált ki egy további csoport, amely szintén üdvözölte a szerdai találkozót.

A megfigyelôk rámutatnak, hogy a Demokrata Párt, az SZDRP és a Szövetség Romániáért közötti esetleges együttmûködés perspektívája azzal párhuzamosan rajzolódik ki, hogy a koalícióban ismételten feszültségek jelentkeznek Petre Roman formációja és a többi kormánypárt között.

45-1 év után

Az asztalfôn négyen foglaltak helyet: a rangidôs, 89 éves dr. Pápai Zoltán sebész; a vele csaknem egyidôs, de korát bármikor meghazudtoló, örökifjú dr. Dóczy Pál belgyógyász, és dr. Obál Ferenc, aki "csak" 82 esztendôs. A "nagy öregek" közül ôk hárman tisztelték meg jelenlétükkel a Continental Szállóban a hetven év körüli orvosok találkozóját, azokét, akik 1952-ben végezték az orvosi egyetemet.

A tavaly készöltek a 45 éves találkozóra, csahogy akkor nem sikerült összehozni. Volt tanáraik közül még dr. Száva János sebész él városunkban, ô bizonyára egészségi állapota miatt maradt távol. A találkozóra kinyomtatott névsor "Tanárok" fejezetében olyan nevek szerepelnek, mint: dr. Feszt György, dr. Grépály András, dr. Haranghy László, dr. Kelemen László, dr. Kótay Pál, dr. Mátyás Mátyás, dr. Miskolczy Dezsô, dr. Putnoky Gyula, dr. Vendég Vince... Nevük mellett apró kereszt jelzi, hogy ôk már nincsenek közöttünk. Ha kimondjuk e neveket, mintha a régi Marosvásárhelyt varázsolnánk vissza.

Szabó Árpád, marosvásárhelyi — immár nyugalmazott — idegsebész, aki megszervezte a találkozót, így jellemezte az évfolyamot: "A háború utáni második évfolyam voltunk. Nagyon sokan kezdtünk akkor medicínát tanulni, majd komoly rostáláson mentünk át. Mintegy 150-en végeztünk. Mindent magyar nyelven tanultunk, mégis a világon mindenhol a helyünket megálltuk, bárhova is sodortak a körülmények. A versenyt bárkivel képesek voltunk felvenni. Sikereink azt bizonyítják, hogy az embernek igenis anyanyelvén kell megtanulnia a szakmát, amit választott."

Ha jól számoltam, akkor a másfél száz 1952-es végzôsbôl 35-36-an jöttek el a 45— 1 éves találkozóra. A teljes évfolyam általános orvosi és gyermekorvosi végzettjei közül 18-an Magyarországra, tízen Németországba, heten Izraelbe települtek át. Körülbelül negyvenen már a tanítványok közül is átköltöztek az "örök vadászmezôkre".

Néhány szó a jelen levô tanárokról. Dr. Pápai Zoltán kolozsvári származású. 1945-ben, amikor Kolozsvárról az orvosit Marosvásárhelyre költöztették, adjunktus volt, és ô vezette az épületátvételi bizottságot. Sok évtizeden át, nyugdíjba vonulásáig az egyetemen tanított, sebészeti tanszékvezetô volt. Dr. Obál Ferenc mindig magyar állampolgár maradt. Abban a bizonyos történelmi jelentôségû esztendôben, 1940-ben jött Kolozsvárra egyetemet alapítani. 1945-ben pedig az egyetemmel együtt Marosvásárhelyre került. "Kórtanra szerzôdtettek, de mindennel kellett foglalkozni, beleértve a bentlakásszervezést, a diákmenza élelemmel való ellátását", emlékszik a "hôsi korszakra". 1947-ben aztán a hatalom felbontotta a külföldi tanárok szerzôdéseit. De mégis négyen 1953-ig itt maradtak. Utána Budapesten idegfiziológus lett, EEG- vel, vagyis elektroenkefalográfiával foglalkozott. 1957-ben idegsebész lett. 1957-ben meghívták a szegedi egyetemre élettani tanszékvezetônek. Csekély 25 éven keresztül vezette a kart.

Tudjuk jól, hogy az anyaország milyen elszívó hatást fejtett ki az utóbbi években. Szinte megtizedelte a gyógyító hadat. De az exodus korábban kezdôdött. "Létezett egy rektor, aki kijelentette, hogy : "Márpedig ezt a teljes évfolyamot Moldovába küldöm. És oda is küldte." — mesélte Dóczy professzor, majd hozzátette: "Senkit nem lehet elítélni azért, hogy itthon maradt, sem azért, hogy elment. Mindenkinek joga van sorsát a legjobb belátása szerint irányítani."

"Rengeteget dolgoztunk, de megbecsültek"

Dr. Antalffy Andrásra egészen biztosan még nagyon sokan emlékeznek, hiszen (sértôdés ne essék), de amolyan "díszmagyar" értelmiségi volt egy idôben, amikor tagja volt a Magyar Dolgozók Tanácsának, sôt a Maros Magyar Autonóm Tartomány idején kulturális tartományi alelnök volt. "Eljött aztán egy olyan korszak, amikor már nem bírtam vállalni ezt az ügyet. 1962-ben megkezdôdött a Banc- éra, meg a Pop de Popa- éra. Akkor aztán már menni kellett valamerre. 1964-tôl elôadótanár lettem a fogászat kórbonctan karán. 1970-ben áttelepedési engedélyt kértem Magyarországra. Nem kaptam meg sehogy az útlevelet, de a kérelem arra jó volt, hogy ne nevezzenek ki professzornak. 1976-ban aztán kitelepültünk Kölnbe. Pályázati úton a düsseldorfi klinikán kórbonctani fôorvos lettem. Feleségem fül-orr-gégészeti magánrendelôt nyitott. Én nem mondom, hogy nem dolgoztunk igen keményen, de megvolt és megvan az eredménye. Szakképzettségünket elismerték. Döbbenten hallom, hogy az itthon maradottak 6-700 ezer lej nyugdíjat kapnak. Az 150 márka. Én 3300 márka nyugdíjat kapok. El sem tudom költeni" — vázolta sorsa alakulását Antalffy doktor.

Dr. Korcsag Károly a bánsági Végváron született, Resicabányán nôtt fel. Ô Sepsiszentgyörgyön vett részt a kórházteremtésben. Szakterülete a fertôzô betegségek. Sepsin 20 éven át vezette a kórházat. Hogy miért ment ki mégis Németországba? "Elôször is azért, mert valahogy elegem lett abból, ami itt volt. Tôlünk összesen öt házat államosítottak. De késôn, 1988-ban telepedtünk át Németországba, akkor már nyugdíjas voltam, de utána még tíz évet dolgoztam belgyógyászként Hamburgban".

Dr. Walz Sándor és neje, dr. Bodola Éva — mindketten gyermekorvosok — Augsburgban találták meg helyüket. Marosvásárhelyi, illetve nagykárolyi születésûek. 1978-ban vándoroltak ki. Németországban kilenc éven keresztül a fogyatékos gyermekek katolikus intézményében dolgoztak. Tíz éve nyugdíjasok.

Természetesen egy ilyen hagulatképben minden arcot nem lehet megjeleníteni. De azért hadd szólaljon meg néhány itthon maradt orvos is.

Dr. Rákosfalvi Zoltán (fizioterápiás, reumatológus fôorvos): "Meg kellene írjam ennek az évfolyamnak a történetét... Érdekes gárda volt, nagyon sokszínû. Minden társadalmi réteg képviseltette magát benne. Amire nagyon büszke vagyok, hogy tudtommal soha nem súgta be senki évfolyamtársát. Pedig az ötvenes években éltünk... Nagyon szegények voltunk. Az arisztokraták is. A fô jellemvonásunk az volt, hogy mindig humorunknál voltunk. Alig fejezôdött be a háború, amikor együtt tanultunk. Senkitôl nem hallottam azt, hogy azért választotta az orvosi hivatást, mert ezzel jól lehet keresni."

Dr. Fazakas Béla (parazitológiai tanszékvezetô): "360- an kezdtük el a tanulást, és tudtommal csak ennek egyharmada kapott diplomát. Kemény rostálás folyt, és szerintem ezért értünk el utána igen jó eredményeket... Jelenleg nagyon komoly gondok vannak az orvosin, mert nincs utánpótlás. Fiatalok még akadnak, de a középnemzedék, mely most tôlünk át kellene vegye a stafétabotot, szinte teljesen hiányzik. Ami az utóbbi idôk egyik legjobb lépése volt, az a próbafelvételik megszervezése. Azóta elértük, hogy a román és magyar hallgatók száma majdnem egyforma. Ha lenne egy teljesen különálló ügyvitelû magyar szak, akkor lehetne valóban egyetemet építeni. Így felemás a helyzet..."

Vessük közbe: 1952-ben, amikor a szóban forgó orvosok végeztek, Marosvásárhelyen kizárólag magyarul folyt az oktatás. Román szak nem létezett.

Habár immár az öregdiákok is deres fejjel ültek be a Conti zöld szalonjába emlékezni, nosztalgiázni, dr. Dóczy Pál — ahogy egy vérbeli tanárhoz illik — még most is úgy beszélt az egybegyûltekhez, mint tanítványokhoz. A professzornak az fáj, hogy ôk, a "klasszikus" orvosok, már lassan kimennek divatból, mert "a gépek veszik át a helyünket". "Mi világhírû orvosok vagyunk, mert a világon mindenhol élnek tanítványaink" — utalt arra, hogy a szétszóródás ugyancsak jellemezte az erdélyi orvosi társadalmat. "Az öreg ember hiú", mondotta, mikor azt emlegette, hogy 152 levelet kapott volt tanítványaitól, és ezeket idônként újraolvassa. Legegzotikusabb tanítványa Szudánból származott. "Ma már elmondhatom önöknek, mert akkor, mikor egyetemisták voltak, ilyent még gondolatban sem volt szabad megfogalmazni, hogy önök a monarchia-beli Korányi-iskola tanítványai voltak. És ennek a lényege az, hogy az egész embert, tetôtôl talpig mindig meg kell vizsgálni. A sebészek ugyancsak a békebeli Verebély-iskola tanítványai voltak" — mondotta. Majd Paracelsust idézte, ki szerint az orvos a "cselekvô jóakaratot" képviseli.

Márton Áron püspököt idézte, aki a katolikus papok bevonásával gyûjtést szervezett annak idején, hogy a magyar egyetemi tanároknak fizetni tudjon az egyetem, mert a román állam erre nem áldozott. És azt is megjósolta: nem lesz hosszú élete a magyar universitasnak. Valóban: csak halála lett hosszú, és feltámadása enyhén szólva nehézkes...

A finom ebéd után a hetvenéves, de még fiatalosan mozgó orvosok, orvosnôk táncra perdültek. A tangó és keringô járta. A találkozónak nem volt semmilyen érzelgôs felhangja. Az elmúlás szele csak akkor libbentette meg a hosszú, fehér függönyöket, amikor a már eltávozottaknak adóztak néhány másodperces néma vigyázzállással.

A Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Igazgatóság a Mezôgazdasági és Közélelmezésügyi Igazgatósággal közösen április—május hónapokban 38 ellenôrzést végzett a termelôknél a kenyér és a péksütemények minôségét, elôállításuk körülményeit vizsgálva. Az ellenôrzött kereskedelmi egységeknél a következô törvénytelenségeket találták: kilenc pékség nem rendelkezett gyártási engedéllyel, hét egységnél nem volt megfelelô a kenyér és a liszt minôsége,két kenyérgyártónál a kenyerek súlya 50 grammal kevesebb volt, mint azt feltüntették az iratokban, 13 kereskedelmi egység nem rendelkezett a felhasznált termékek minôségi bizonylatával,az ellenôrök találtak romlott élesztôt, kártevôkkel tele lisztet, tíz kenyérforgalmazónál a kenyereken nem volt megfelelô felirat, 21 kenyérgyártó egység nem tartotta be az alapvetô egészségügyi szabályokat a termékek készítésekor, tárolásakor és szállításakor. Találtak olyan raktárakat, ahol a kenyerek nem tiszta rácsokra voltak feltéve, a falak penészesek voltak, és a helyszínen rágcsálók is tanyáztak, voltak olyan forgalmazók, akik az autó csomagtartójában vagy szekéren szállították a kenyeret, 13 üzletben a kiszolgáló személyzetnek nem volt megfelelô öltözete, öt egység nem teljesítette azokat a feltételeket, amelyekre az elôzô vizsgálatok nyomán kötelezték ôket. A fent említett szabálytalanságokat a következô marosvásárhelyi egységeknél találták: Kar Prod Rt., Bopanum Rt., Pani Toya Rom Rt., Eyes Prod Rt., régeni egységek: Coop Consum Rt., Iannylut Com Rt., Pani Palst Rt., Met Forex Rt., Mirona családi vállalkozás, Dicsôszentmárton: Herman Company Prod Impex Rt., Segesvár: a bukaresti Paniro Rt. 6-os segesvári kirendeltsége, vidék: gernyeszegi Maros völgyi Agricola kereskedelmi társaság, mezôfelei Unicorna Prod Com Rt., kibédi Pet-Chib pékség Rt., marosvécsi Fekete Pan Trans Impex Rt., nyárádremetei Majos Prod Com Rt., libánfalvi Cop Consum és Lapusna Rt., marosmagyarói Fafeldolgozó, forgalmazó és turizmus, valamint a Formet Rt., nyárádszeredai Impex El Bob Niraj Rt., marosszentgyörgyi Agricola.

A felügyelôk 34 büntetést róttak ki, ezek összértéke 11.825.000 lej, kivonták a forgalomból az ellenôrzött kenyér és péksütemények 50%- át, ezek összértéke 29.160.000 lej. Ugyanakkor 22 kereskedelmi egységnek megvonták a mûködési engedélyét, amíg nem teljesíti az Egészségügyi Minisztérium 1995. évi 863-as rendeletében foglalt egészségügyi-higiéniai szabályokat.

Emilia Leah igazgató.

Mindez a fogyasztók, a mi javunkra válik, hiszen az ellenôrzött egységek remélhetôen saját kárukból tanulva egy ideig betartják az alapvetô szabályokat, és megfelelô kenyeret gyártanak, szállítanak. Ha nem tiszteletbôl, legalább kényszerbôl megteszik. Egy fontos dolog azonban ki maradt a fogyasztóvédelmi igazgatóság tájékoztatójából: egy elárusítót sem büntettek meg azért, mert a sok átszámolt pénztôl piszkos, esetleg sebes kézzel fogta meg a kenyeret. Pedig alapvetô élelmiszerünkre így kerül a legtöbb baktérium, kórokozó. Figyeljünk hát honnan, kinek a kezébôl vesszük el mindennapi kenyerünket, és válogassuk meg kinek fizetünk érte.

Az elsô világháború elôtti román értelmiségiek egyik legjelentôsebbje Vasile Goldis (1862-1934). Tanár és újságíró volt. Demokratikus politikusként indult. A háború után egy ideig a Kormányzó Tanács (Consiliul Dirigent) közoktatási reszortjának a vezetôje, 1926 tavaszától 14 hónapig Románia kultuszminisztere. 1923-tól haláláig az Astra elnöke. Tagja volt a Román Akadémiának is. Goldis a román politikai gondolkodás talán legjelentôsebb teoretikusa. Már 1905-tôl kezdve, mikor tagja lett a Román Nemzeti Párt vezetôbizottságának, többnyire ô szerkesztette annak programnyilatkozatait. A nagyváradi Darwin-kör felkérésére kidolgozta és magyar nyelven kiadta jelentôs mûvét: A nemzeti kérdésrôl, Arad 1912. Ebben felpanaszolja, hogy : "...a román népet idegenek adminisztrálják, idegenek bíráskodnak felette, idegen nyelven". Idézem könyve egy másik bekezdését is: " tartós megoldás csakis olyan lehet, amely egyrészt intézményileg keresztülviszi, hogy minden nép maga nyelvén mûveltessék, a maga nyelvén közigazgattassék s a maga nyelvén bíráskodjanak fölötte, mégpedig oly képesített egyének által, akik nem csak a nép szokásait, jellemét és lelkivilágát teljesen ismerik, sôt annak részesei, másrészt pedig minden nép számára az ezen érdekek megrovására szükséges a választói joggal és a választói kerületek beosztásával kapcsolatban biztosítja. Enélkül lehet kísérletezés, lehet folytonos belsô politikai háborúskodás, sôt lehet a csendôrszuronyok által biztosított csend és rend is, de semmiként sem lesz lehetséges a nemzeti kérdést Magyarországon az államra nézve üdvösen és tartósan megoldani". "Sajnos a Goldis nézeteiben érvényesülô összhang társadalmi haladás és nemzeti emancipáció között az eszmények szintjén rekedt" (Gáll Ernô). 1918 után Goldis politikai és ideológiai tájékozodó képessége, informálódása beszûkült.

Még csak Gheorghe Pop de Bãsesti-nek, a gyulafehérvári gyûlés elnökének a gyûlésen elhangzott beszédének egy mondatát idézem: "A román állam életében a gyakorlatba ültetni ezeket a gondolatokat (credinte, az más mese, poveste). Ez a legnehezebb problémája ennek az államnak".

Nemrég jelent meg a "Studii de civilizatie româneascã" sorozat 5. száma, melyet a "Fundatia Culturalã Românã" jászvárosi fiókintézete adott ki és Nicolae Iorga esszéjét közli: Contra dusmãniei dintre natii: românii si ungurii. Fôleg a külföldi olvasóhoz szól, mint különben az egész sorozat. Az esszé újbóli kiadója Kurt W. Treptow, aki a mûnek az angol fordítója és az elôszó szerzôje is. A mû jelentôségét Magyarországon is felismerték és már 1940-ben kiadták. Abban az évben, amelyikben Iorgát a vasgárdisták megölték. 1992-ben pedig Miskolcy Ambrus történész újból megjelentette, kétnyelvû, magyar—román kiadásban.

Iorga, aki különben a román nacionalizmus ideológiája a megfogalmazójának tekinthetô, ellentmondásokkal telített értelmiségiként nem egyszer a román—magyar közeledés, a kulturális együttmûködés mellett is kiállt. Mint kormányfô (1931. ápr.-1932.júl.) a miniszterelnökség mellett kisebbségi államtitkárságot létesített, melynek a magyar osztályát Bitay Árpád vezette. Iorga, a hírneves történész, a román tudomány büszkesége, idézett esszéjében leszögezi: "A népek között idônként felmerülô problémákat nem a határok módosításával lehet megoldani, hanem együttmûködéssel és kölcsönös megbecsüléssel. Az együttmûködésnek és kölcsönös megbecsülésnek az alapja a történelmi valóság, az, hogy a gyûlölet csak a felsôbb rétegekre jellemzô, a dolgozó magyar és román tömegek, ha nem uszítják ôket, megértik egymást (fãrã atâtãri, duc buna casã de odinioarã)". Iorga 1919 tavaszán a "Neamul Românesc" címû lapjának március 9-i számában, nyíltan állást foglalt a kolozsvári egyetem magyar jellegének fenntartása mellett. Tekintettel a közlemény tartalmára és szerzôjének óriási tekintélyére, érdemes részletesebben is foglalkozni ezzel a terjedelmes cikkel. Címe: Învãtãmîntul superior în provinciile liberate — propuneri si contrapropuneri. Idézünk belôle: "Ez az oktatás lehet teremtô vagy pótlék (rãcreat ori substituit...) Akadtak sokan — köztük professzorok és egyetemi hallgatók — akik másként ítélkeztek..., hogy kényelmesebb a pótlás... Nekünk nem szabad durván megtagadnunk a többi nemzettôl nemzeti mûvelôdésük biztosításának a lehetôségét éppen saját szülôhazájuk területén, ezeknek élniük kell jogaikkal, ezeket nem szabad megakadályozni a holnapi Romániában, amit ha a határon túli sajátjaiknál nyernek, velünk szembeni gyûlölettel telve hozzák (aláhúzás Iorgától), ezen az oly jelentôs megfontoláson kívül... Mi nem helyettesíthetjük a csernovici és kolozsvári idegen felsôoktatást egy románnal, csak, ha ez legalább egyenlô minôségû azzal, amit helyettesít". Ehelyett más fôiskola létesítését javasolja. Majd cikkét így fejezi be: "Szomorú volna, ha ezen létesítmények helyett közönséges bitorlásokat és alacsonyabb rendû pótlékot részesítenénk elônyben".

Ugyanilyen értelemben foglalt állást a román tudomány egy másik kiemelkedô alakja, Vasile Pîrvan is. A Luceafãrul címû folyóiratban írja: "Megbocsáthatatlan lenne, ha ellenfelünk alkotásait megsemmisítve valami alacsonyabb rendû és természetû dolgot alkotnánk". Valer Braniste sem helyeselte a kolozsvári magyar egyetem elrománosítását. Egyelôre legalábbis magyar kézben akarta hagyni, mert véleménye szerint jó egyetemet nem lehet rögtönözni.

A négy évszázados múltra visszatekintô erdélyi egyetem helyzete mindig Erdély politikai helyzetétôl függött. 1872-tôl 1919-ig majdnem kizárólag magyar. 1919 és 1940 között kizárólag román egyeteme volt Erdélynek. 1940 ôszétôl Kolozsváron magyar, Nagyszebenben (természettudományi kar Temesváron) román, tehát egyidôben két egyetem szolgálta a magyar és a román nemzetet ezen a földön. A háború után lehetôség nyílt arra, hogy megmaradhatott a Kolozsváron mûködô magyar egyetem és visszatérhetett a Szebenbe menekült román egyetem is. A Kolozsváron 1945. febr. 6-án, Teofil Vescan, a Kommunisták Romániai Pártjának az észak-erdélyi megbízottja kezdeményezése alapján összejött, az egyetem ügyében megtartott értekezleten Pop Victor tanár is kijelentette, hogy a román nyelvû egyetem beindulása nem teszi lehetetlenné, hogy a magyarságnak ugyanitt egyeteme legyen. Ghita Iulian hangsúlyozta a román nyelven folyó oktatás sürgôs megteremtésének a szükségességét. Azt azonban, hogy a magyarság hol állít fel magának egyetemet, a magyarság demokratikus jogának tekinti.

1945-ben a magyar egyetem léte a viták középpontjába került. Mondhatjuk: a demokrácia próbakövének tekintették. A román demokraták a magyar egyetem fenntartása elvét támogatták. Meg kell emlékezzünk egyetemünk legnagyobb támogatójáról, Groza Péterrôl. (Vannak, akik Groza nagy magyarbarátságát a közelgô párizsi békeértekezletnek tulajdonítják). Ez idôben a magyar egyetemért folyó küzdelmet sok román értelmiségi támogatta. Megemlítünk néhányat: Emil Petrovici egyetemi tanár, a román egyetem rektora; Teofil Vescan egyetemi tanár, aki 1944 után egy ideig Észak-Erdély politikai életében fontos szerepet játszott; Vasile Pogãceanu Kolozs megyei fôispán; Tudor Bugnariu, Kolozsvár polgármestere stb. Tevékenységük közismert. Azok közül, akik a Bolyai Tudományegyetem létrehozásánál közremûködtek, megemlítjük a mindig segítôkész nemzetnevelési minisztert, Stefan Voitecet is. Érdemes idézni Emil Petrovici rektor beszédébôl, melyet a visszatérô I. Ferdinánd Király Egyetemet jogaiba visszahelyezô 1945. jún. 25-i, a magyar egyetem képviselôinek jelenlétében rendezett ünnepségen mondott: "Ez az örömnap azonban nem lehet gyásznapja a velünk együtt élô másik népnek, mert a törvényileg biztosított kolozsvári Magyar Tudományegyetemmel egyenlô jogon együtt kívánunk dolgozni, különösen elôsegítvén egymás szellemi munkásságát..." T. Vescan pedig hangsúlyozta: "a két kolozsvári egyetemnek közös felelôsége van a román és a magyar nemzet teljes kibékítése terén".

Az Országos Demokrata Arcvonal az 1945. febr. 12-16. között tartott kongresszuson egyhangúlag megszavazta a Teofil Vescan által elôterjesztett Észak-Erdélyre vonatkozó jelentést (raport), amely tartalmazza többek között a kolozsvári magyar egyetem további mûködésnek a biztosítását. Egyelôre egy közös egyetemben, de kikötve, hogy mihelyt lehetôvé válik, külön két egyetemmé alakuljanak. A kongresszuson jelen voltak Észak-Erdély vármegyéinek a vezetôi, a nemzeti parasztpárt és a liberális párt kiküldöttjei, a Földmûvesek Arcvonala (Frontul plugarilor), a MADOSZ és az ipari munkásság képviselôi. Díszelnökök voltak: Iuliu Hossu püspök, Vásárhelyi János püspök és Nicolae Colan püspök. Ott volt Octavian Cuteanu ezredes is.

1957-ben jelent meg az "Universitatea V. Babes" címû kötet, acad. C. Daicoviciu, prof. Al. Rosca és lect. A. Roth szerkesztésében. Szerkesztôtársak voltak: acad. E. Pop; prof. T. Moraru lev. tag; prof. V. Bologa; prof. I. Breazu; prof. A. Ionascu; prof. H. Iaquie; prof. N. Lascu; prof. V. Marian; prof. A. Negrea; prof. E. Stoicovici; conf. A Chircev; conf. I. Crãciun; conf. V. Marincas; conf. St. Pascu; conf. I. Pãtrut; conf. R. Todoran; lect. M. Macaraivici; lect. C. Mare és lect. C. Muresan. Íme egy csoportban az akkori erdélyi román értelmiségnek a színe-java közösen vállal felelôsséget a könyv tartalmáért. Ez a kötet is leszögezi a maga marxista nyelvezetén: "A múltban, a román és magyar burzsoá-földesúri rendszerek idején, Kolozsváron hol magyar, hol román egyetem létezett; hol a román nemzet, hol a magyar volt megfosztva azon jogától, hogy anyanyelvû felsôoktatása legyen" ... "Ma Kolozsváron két egyetem létezik, szoros együttmûködés és barátságban". A 16. oldalon olvashatjuk: "Valójában a burzsoá-földesúri rendszer az egyik igazságtalanságot másikkal helyettesítette, az új egyetemet a sovén nacionalizmus eszközének szánta — és azzá is lett — a nemzeti megkülönböztetés, a nemzeti kizárólagosság elvén épülô intézeté, azon különbséggel, hogy ezúttal az intézet a román burzsoázia és földesurak szolgálatába került. Ez a probléma hazánkban csak a népi demokrácia idején nyert igazságos megoldást, amikor a kisebbségek nemcsak azonos jogot kaptak, hanem ezen jogok gyakorlásának a feltételeit is megteremtették".

Reményheltô, hogy a két világháború között, valamint késôbb a Babes-Bolyi egyetemen demokratikus meggyôzôdésû és cselekvésû, európai viselkedésû professzorok is voltak. Csak a hírneves biológust, Emil Racovitãt (1868-1947) említem, akit egyetlen mondatával jellemzek: "Egy ’jogos’ és ’hagyományos’ földrajzi névnek az eltörlése minden bizonnyal vandál cselekedet, akár egy mûveletlen turista, pszeudo-tudós, ’adminisztratív’ vagy ’parlamenti’ bizottság cselekszi". (Lásd: "Enumerarea pesterilor vizitate..." 7-ik kötet bevezetôje). Racovitã a kolozsvári egyetem professzora (1920-1947), egy idôben pedig a Román Akadémia elnöke volt.

Vélemény

Amikor az RMDSZ újra felvetette az önálló magyar egyetem létrehozásának ügyét, a kormányzati pártvezérek meglepôdtek. Elsônek Ion Diaconescu úr fejezte ki meglepetését, elfeledve azt, hogy pártja, az NPP erre vonatkozóan segítséget ígért. Bizony, szegény Corneliu Coposu nem volt ennyire feledékeny. Diaconescu úrnak arra is kellene emlékeznie, hogy a kormányválság idején az RMDSZ végig kitartott a parasztpárt mellett, ezért jogosan vár el hasonló magatartást politikai szövetségesétôl is.

Egyedül Ionescu-Quintus úr, az NLP elnöke emlékeztetett arra, hogy a magyar egyetem kérdése szerepel a koalíciós programban, tehát támogatni kell. Az pedig, hogy érdekképviseletünk "bekeményített", ne lepjen meg senkit. Tudniillik a kormány következetes támogatásáért cserébe alig kaptunk valamit, és azt a keveset is vissza akarják vonni: lásd a tanügyi és helyhatósági törvényeket módosító kormányrendelet sorsát.

Valószínûleg elvárnák, hogy az RMDSZ megelégedjen a puszta jelenléttel a kormányban. Milyen szépen fest ez, ugye, a külföld felé! Mert amikor arról van szó, hogy az együttmûködésért valamit adni is kellene a kissebbségi ügyek terén, akkor szövetségeseink meglepôdnek és súlyos feledékenység vesz erôt rajtuk. Bezzeg négyévenként, amikor — Mircea Dinescu szavaival élve — választóknak csúfolják az ország polgárait, akkor jól fog a koalíciónak a 8-900 ezer magyar szavazat.

Legjellemzôbb reagálást a magyar egyetem kérdésében Matei Boilã parasztpárti képviselôtôl hallottunk. Emlékeztetem a tisztelt olvasót, hogy arról a honatyáról van szó, aki a parlament elé terjesztette a görög katolikus egyház javainak visszaadásáról szóló törvényjavaslatot. Amely törvényjavaslatot az RMDSZ végig következetesen támogatott, elismervén a görög katolikus egyház jogos igényeit. Nos, Boilã képviselô úr szerint a magyar nyelvû egyetem felállítása nem indokolt. Eszerint tehát a restitutio elvét az egyik közösségre (gör. kat. egyház) alkalmazzuk, a másikra (romániai magyarság) nem. Az egyiknek visszajárnak a kommunisták által elkobzott javak, a másiknak nem. Még egyetlen árva egyetem erejéig sem! Hát itt tart az átmeneti demokrácia, és így állunk politikai szövetségesek dolgában.

Mindenesetre, ha az egyetem ügyet komolyan vesszük, akkor Kolozsváron kívül más színhelyeket is számba kell venni. Mert gondolom, senki számára nem titok, hogy ebben a kérdésben kemény viták lesznek, amelyek évekig elhúzódhatnak. Ebbôl most mindenki politikai és presztízskérdést fog csinálni.

Legyünk reálisak: egy önálló magyar egyetemnek a mai helyzetben Kolozsváron kevés esélye van. Máshol talán több. Talán Marosvásárhely. Az okokra hadd ne térjek most ki. Vagy például Székelyudvarhely. A város örömmel fogadná, a Székelyföld szívében van. No és épület is volna: a Csereháton az a szép új épület. A gyerekeknek biztos találnának más helyet az udvarhelyiek. A görög katolikus apácákról pedig gondoskodna Boilã úr.

Bizony! Mert lenyûgözô, bombasztikus jelzôkben soha nem szûkölködtünk. Voltunk közepesen fejlettek, fejlettek és sokoldalúan fejlettek, kisebbségek, más nemzetiségûek, magyarul beszélô románok stb. és voltunk testvérek is. Ez utóbbin bölcselôink elgondolkodhattak egy keveset, mert ugyebár teljesen egyenjogú testvéreknek csak az ikrek tekinthetôk (de, bizonyos sorrendiség alapján, ebbe is bele lehet kötni). Motoszkálhatott bennük az elsôszülötti jog, amit valamikor még törvény is szentesített. Talán saját családi környezetükbôl is ihletôdve a testvériséget, az egy családot a multikultúrával helyettesítették. Nevezetesen a tanügyben. Ezzel magam is egyetértenék, ha két vagy több kultúrát nem azzal az alig palástolt céllal helyeznék egymás mellé, hogy végül is az egyik elsorvassza, elnyelje a másikat. Nyilván a mondvacsinált "elsôszülöttség" jogán. Mert akkor, amikor kultúráink spontán módon, az együttélés íratlan szabályai szerint virágoztak egymás mellett, akár egymással elkeveredve is, akkor, amikor Bartók és Kodály az erdélyi népzene szépségeit etnikai megkülönböztetés nélkül tárták fel, nem zavarták egymást, sôt, egymásból táplálkozva, létük veszélyeztetése nélkül fejlôdhettek.

A ma hangoztatott multikultúra kívülrôl, a mindennapjainkat kevésbé ismerôk elôtt, egy fényesen csillogó máznak tûnhet, mint a piros alma makulátlan héja, ami rothadó belsôt takar. Az almát pedig nem a héjáért szeretjük. Mert ha Mörfi Sarokasztal-társaságában mondja ki valaki, hogy a brassói magyar—német önálló egyetem még elképzelhetô, de a kolozsvári Bolyai már nem, azon Mörfivel együtt jót nevetek. Amikor ugyanezt egy felelôs helyen gubbasztó vezérvarjú károgja, megáll bennem az ütô! Ilyenkor csak arra gondolhatok, hogy vagy nála, vagy nálam valami hibádzik az emeleten.

Az alábbiakban, szándékosan kerülve az etnikai alapon való összehasonlítást, erdélyi magyar és vegyes (multikulturális) iskolák tanulóinak fizika-, informatika- és kémiaversenyeken elért eredményeit hívom segítségül, a teljesség igénye nélkül, a multikulturalitás "áldásait" bizonyítandó.

1. A Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny, ´98 március 21-iki budapesti döntôjén egy marosvásárhelyi tanuló a 36. helyen (3 kat.), egy pedig a 60. helyen (2. kat.) végzett. Náluk jobb helyezést 11 tanuló ért el erdélyi magyar iskolákból.

2. Az Irinyi János Kémiai Emlékverseny gyôri döntôjében (1998. május 2-3.) az erdélyi magyar iskolákat 10 tanuló képviselte, Maros megyébôl egy sem.

3. A Hevesi György Kémiaverseny (VII-VIII. oszt.) nyíregyházi döntôjébe került 6 tanuló közül egy sem volt megyénkbôl.

4. A Nobel-díjasok Pályázat pénzdíjas versenyének 16 díjazottja Hargita megyei volt. Tudtommal ide a Maros megyeieket meg sem hívták.

5. A Takács Csaba Országos Levelezô Kémiaverseny 332, 1998-ban részt vevô tanulója között 128 Maros megyei és ebbôl 106 marosvásárhelyi volt. Az V. helyen egy szászrégeni tanuló, a XIII.-on egy bolyais diák végzett, a többiek innen a mezôny végéig szóródtak szét. Az elsô négy helyen Kovászna és Hargita megyeiek vannak.

Természetesen, a fenti felsorolás több szempontból nem teljes (pl. csak három tantárgyat vesz figyelembe), de elegendô ahhoz, hogy elgondolkodhassunk felette. Gondolom, hogy megkockáztatható az az egyszerû következtetés, hogy az egynyelvû iskolák tanulói eredményesebbek, mint a kétnyelvûeké. Mert azt nem hiszem, hogy Maros megyében az oktatás-nevelés nyersanyaga és ennek megmunkálói (tanulók-tanárok) silányabbak lennének, mint más erdélyi megyékben. És Maros megyének egyetlen magyar iskolája sincs, és Marosvásárhely 1998-as beiskolázási tervében a IX. osztályok kb. 70%-a román oktatási nyelvû (az ún. "algoritmus" 50%-ot írna elô), az egészségügyi iskolában három román osztály mellett egyetlen magyar sincs. Így fog békésen és eredményesen mûködni a multikultúra a magyar anyanyelvû beteg és román anyanyelvû ápolója között.

Nem tudok más következtetésre jutni, csak arra, hogy a beolvasztás, irigylésre méltó következetességgel és kitartással folyik napjainkban is, nekünk pedig állandóan az elért "eredmények" megtartásáért kell küzdenünk (RMDSZ-nyilatkozat), ami a gyakorlatban legtöbbször visszalépést jelent.

Nem tudom, milyen leckét adott ki Zagallo mester, de a sárga-kék legénység nagyon szûkmarkúnak bizonyult, nem azt kapta a Stade de France nyolcvanezres tömege meg a tévénézôk milliói, amit vártunk: igazi futballparádét. Romario hiánya nagyon érzôdött, a vezérüket vesztett brazilok Ronaldóra bízták volna a gólszerzést, de a világ legjobb játékosa csak fuldokolt a skót védôk szoros gyûrûjében, igaz, hogy még ebben a helyzetében is volt néhány emlékezetes felvillanása, például a 13., 15., 19., és a 40. percben. Maga a csapat is apróbb sziporkákkal kedveskedett csupán; mintha megártott volna nekik a sok ajnározás, a nyílt edzéseken való tündöklés meg a párizsi sétafika. Az agyonsztárolt világbajnokok fösvényen játszottak, ám ha ez volt a cél, végül is szerencsésen elérték, hiszen a skótok elsô megingása az 5. percben máris meghozta a gólt: Bebeto szögletét César Sampaio parádésan fejeli a hálóba. A jó öreg Leighton, aki július 24-én lesz negyvenéves, ekkor semmit sem tehet, de késôbb néhányszor nagy rutinnal hárít, s mintha el is venné az ellenfél kedvét a rohamozástól. A skótok felocsúdnak, gyorsan kiderül: ezt a brazil társaságot meg is lehetne verni, ha Durie mellett még három igazi gólemberük volna. De sem Collins, sem Gallacher nem igazi partnerek ebben. Henry, a szôke óriás uralja ugyan a kapu légterét, de belôle is legalább kettô kellene még. Jackson túl durva, Lambert sem tud igazán feljönni. Az egyenlítô gólt szerencsével érték el, brazil ostobaságból kifolyólag: Sampaio gyerekes módon lelökte Gallachert. A büntetôt Collins gond nélkül rúgta be. A braziloknak egyébként nem ez volt az egyetlen felelôtlen szabálytalankodásuk, s egyáltalán nagyon bizonytalan volt a védelmük. Ha tehetségesebb a skót válogatott és már az elején többet mer, talán nem hagyja el vesztesként a pályát. Mert végül is szintén nekik köszönhetik a gyôzelmet a sárga-kék fiúk, hiszen Dunga hosszan elôredobott labdáját az éber Leighton fölött szerette volna kapuba libbenteni a jól játszó Cafu, de a kapus válláról saját védôjére, Tommy Boydra pattant, és onnan már menthetetlenül a hálóba került. Ekkora pech, akkora mázli!

Bebeto, Roberto Carlos, Aldair, Dunga bizony nem nagyon csillogtak, Rivaldo volt a legtöbb adrenalinnal megáldott (csalódását pillanatokig "olvashattuk" arcán egy közelkép jóvoltából), Leonardo elfogadhatóan játszott, Denilson bejövetele Bebeto helyébe a 70. percben némi frissességet eredményezett, igazi parázs focit talán ezekben a percekben láthattunk, de nem sokáig. A brazilok úgy viselkedtek, mintha minden önfeledt megmozdulásuk után valaki gondolatban a körmükre vágott volna, gyorsan behúzódtak és ôrizték megszerzett elônyüket. Ronaldót valószínûleg a többi mérkôzéseken is ennyire "fogják" majd, úgyhogy a világklasszisnak saját külön bejáratú taktikát kell kidolgoznia, ha gólkirály akar lenni.

A derék skót válogatott a jelek szerint könnyû prédája lehet a csalódott norvégoknak, talán még az ambiciózus Marokkó is elbánik ezzel a fogatlan oroszlánnal. Annál is inkább, mert a Montpellier-ben vívott második mérkôzésen igencsak megtáncoltatta ellenfelét.

Itt is két stílus vetélkedett: a brazilhoz inkább a marokkóit lehetne hasonlítani, latinos mozgékonysága okán, a válogatott legénysége jórészt a spanyol, francia, portugál ligában rúgja a bôrt, és Michel edzô Hidalgo mesterrel is ilyenre tanítja ôket, míg az északi legények zömmel az angol bajnokságban keresik a piculát, egy- két német és francia légióstól eltekintve. Megvallom, elrontották a tippemet, elügyetlenkedték a mérkôzést. A fôügyetlenjük az a Tore Andre Flo volt, akinek jószerével egyetlen megmozdulása sem hozott sikert, csak éppen kavarta-kavargatta. A mérkôzés ritmusát a két válogatott játékfelfogása adta meg: a norvég támadásokra az afrikaiak éles ellentámadásokkal válaszoltak, de a 20. percig nagyjából egyenlô esélyekkel, vagyis tapogatózva mozognak, azután is , mintha kiegyeztek volna, felváltva támadnak, aztán a piros cipôs Hadzsi, a marokkói csapat fenegyereke végre elcsíp egy labdát, ügyesen megpörgeti védôjét, és a 38. percben gyönyörû gólt lô. La Coruna contra Celta Vigo, Eggen ugyanis ott játszik. De a norvégok valami különlegeset vacsorázhattak (csak nem eleget, derült ki a végén), mert a 45. percben öngólt fejelt nekik Chippo, miután a szabadrúgásból beívelt labdába dugja buksiját Henning Berg, a kapus pedig elhibázza. Aztán a második félidôben megint egy kis lazítás, egy kihagyott nagy marokkói helyzet, aztán rögtön utána a 60. percben ugyanaz (a cserejátékosként behozott) Hadda már nem hibázik, csukafejesét joggal ünnepli az afrikai szurkolók hada s a hozzájuk csatlakozó franciák.

Csakhogy két perc sem telik bele, s már megint egyenlô a helyzet, a szabadrúgásból belôtt labdát a gyakran bizonytalankodó Benzekri kézzel kiüti, az ott ólálkodó Eggen pedig a kavarodásban ügyesen befejeli.

Négy évvel ezelôtt nem volt gond, most viszont vitatéma tárgya lehet, melyik adót nézze a család, hiszen a Román Televízión kívül az Eurosport is románul közvetít, emellett a magyarok is adnak egy-egy meccset. Bôségzavarral küszködünk, de még mindig jobb, mint ha nem lenne amibôl választani.

Az elsô nap legmeghökkentôbb kijelentése a norvég szövetségi kapitányé, aki kerek-perec kijelentette, 20% az esélye, hogy a csoportban a brazilok elôtt végezzen. A Marokkó elleni szereplés nem éppen erre utal, de mit lehessen tudni, milyen fegyvereket rejteget még tarsolyában Olsen mester. Solskjaer mindenesetre akkora helyzetet puskázott el, mint ide a Somi és ha akkor, a mérkôzés elején belövi csapata elsô gólját, még meg is nyerhették volna a mérkôzést. Így viszont a norvégoknak végig az egyenlítô gól után kellett rohangálniuk, bár az is igaz, nem kellett agyonerôltetniük magukat. Második egyenlítésük után a marokkói legények, látszott, kicsit eltanácstalanodtak, nem tudták, mitévôk legyenek.

A nap elsô mérkôzésén a brazilok kicsit csalódást keltettek. Zagallo mester mind magyarázhatta utána, hogy hát kérem, ez volt az elsô mérkôzés, az mindig ilyen, kicsit feszültek voltak a fiúk ésatöbbi, ésatöbbi. Az az igazság, hogy a brazilok túl magabiztosak, látszott, hogy pillanatig sem vonják kétségbe, hogy ezen a mérkôzésen pontot veszíthetnek. Ôszintén sajnáltam a skótokat, akiknek a mérkôzés elôtt senki nem adott egy picurka esélyt sem, mégis szívvel-lélekkel küzdöttek és szinte beleköptek a világbajnoki álmokat dédelgetô dél- amerikaiak levesébe. Dunga, a brazilok csapatkapitánya egyébként éppen ezt mondta a találkozó elôtt, hogy az igaz, hogy jóval érettebb és technikásabb csapatuk van, mint négy évvel ezelôtt, de attól tart, az összpontosítás hiánya nagyon sokba fog nekik kerülni.

Mindezek mellett a román újságírók még mindig azt siratják, hogy nem férnek országuk válogatottja közelébe. A tegnap megjelent lapok groteszknek minôsítették, hogy a külföldiek akármit megtudhatnak, nekik meg csak messzirôl szabad nézni a tréningezéseket. Még mindig abban bíznak, hogy a FIFA közbenjárására megváltozik a helyzet.

És végül egy hír azoknak, akik idônként az Eurosport francia változatát is nézik. A Curentul nevû lap információja szerint három mérkôzésen Bölöni László társkommentátorként mûködik közre.

A román labdarúgó-válogatott utolsó világbajnoki elôkészületi mérkôzésén 5-2-re gyôzött a francia Albi csapata ellen szerdán. Anghel Iordãnescu szövetségi kapitány a találkozó alatt nem cserélt játékost.

A román együttes hétfôn kezdi meg vb- szereplését, akkor Lyonban Kolumbia lesz az ellenfél.

Eredmény: Románia — Albi (francia) 5-2 (2-2), gólszerzôk: Moldovan (3., 63., 65.), Ga. Popescu (29.), Hagi (62.), illetve Fehti (33.,), Delga (42.).

A román válogatott összeállítása: Prunea — Petrescu, Gh. Popescu, Ciubotariu, Filipescu — Hagi, Gîlcã, Ga. Popescu, Munteanu — Dumitrescu, Moldovan.

Kasza József Milosevicsrôl és a magyar hadkötelesekrôl

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerdán azzal vádolta Slobodan Milosevics jugoszláv elnököt, hogy nem tartotta meg azon ígéretét, mely szerint a vajdasági sorköteleseket nem fogják Koszovóba vezényelni. "Milosevics a közelmúltban megígérte, hogy az itteni fiatalokat nem vezénylik többé Koszovóba és fokozatosan visszavonják azokat, akik a dél-szerbiai tartományban már megkezdték a szolgálati idejük letöltését. Nem tartotta be szavát és — ki tudja hányadszor — ismét hazudott — idézte a Koszovóba vezényelt magyar sorkötelesek szüleit fogadó VMSZ- elnököt a Beta belgrádi hírügynökség. A szerdai találkozó résztvevôi elmondták Kaszának, aki a pártelnöki funkciók mellett a szabadkai polgármesteri tisztet is ellátja, hogy "a pristinai laktanya állományának felét szabadkaiak teszik ki." Egy másik szülô arról számolt be, hogy fiát a hét végén vezényelték át Pristinába. Kasza József elmondta: a vajdasági sorkötelesek Koszovóba küldésérôl beszámol a nemzetközi közösség képviselôinek és az ügyben levelet küld az Európa Tanácsnak is.

Népmûvészeti alkotótábor Békéscsabán

Az idén a csipkekészítésrôl a fazekasságon át a szalmafonásig 14 népi kismesterség mesterfogásainak elsajátításához ad otthont a nyolcadik alkalommal szervezôdô Békés megyei népmûvészeti tábor. A július 20-26. között lezajló rendezvény programjába tartozik az ötödik nemzetközi fafaragó találkozó, a negyedik országos kosárfonó mesterkurzus, a második nemzetközi hímzô-, és nemzetiségi néptánctábor is. Az egyhetes békéscsabai felnôtt és ifjúsági népmûvészeti tábor célja a népi díszítômûvészettel, a kismesterségekkel, a néptánccal és népzenével foglalkozó egyéni alkotók és alkotói közzösségek vezetôinek képzése. A fafaragók és hímzôk nemzetközi alkotótáborába Jugoszláviából, Romániából, Szlovákiából, valamint Ukrajnából várnak résztvevôket.

Görkorcsolyás rendôrosztag Párizsban

Görkorcsolyás rendôrökkel gazdagodtak Párizs utcái. Egyelôre csak nyolc fôs különítmény gurul ide-oda a francia fôvárosban, de a tervek szerint pár hét alatt 30-ra bôvítik a "gyorsmozgású gyalogrendôr" osztagot. Az AP jelentése szerint a gördülékenyen közlekedô rendôröket korcsolyázási tudásuk alapján választották a különítménybe és továbbképzésen is részt vettek. Mesterük egy francia gyorskorcsolyázó híresség. Az újítás célja a rend fenntartásának fokozása Párizsban, fôképpen a hétvégeken. Több észak-amerikai és holland város is kipróbálta már a görkorcsolyás rendôrséget kísérletképpen.

Moldovában immár bûn a prostitúció

Moldovában "hivatalosan" is bûn a prostitúció: az ország parlamentje törvényben tiltotta a gyakorta legôsibbnek nevezett foglalkozást. A minap elfogadott törvény értelmében 3-7 év közötti szabadságvesztéssel sújthatók a prostitúciót elkövetôk, de büntetésüket megválthatják pénzzel is. A bírság összege 3000 lej, ami — jelenleg — csaknem 630 amerikai dollárral egyenértékû. Az egyik honatya szerint Moldovában a súlyosbodó szegénység miatt mind több nô kényszerül testének áruba bocsátására és a "tarifa" gyakorta egy tábla csokoládé vagy egy üveg szeszes ital. A büntetési elôírások érvényesek azokra is, akik hirdetések révén segédkeznek a prostitúcióban, a közvetítésben.

Szakszervezeti együttmûködés

Interregionális együttmûködési megállapodást írtak alá a Kárpátok Eurorégió (KE) területén mûködô munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, szakszervezetek. Az együttmûködés alapítótagjai Magyarország részérôl Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves megye, Szlovákiából a kassai regionális szervezet, Romániából Bihar és Szatmár megye szakszervezeti képviseletei, Ukrajnából pedig a kárpátaljai szakszervezet megyei tanácsa. A megállapodás célja a munkavállalói érdekképviseletek közötti munkakapcsolatok bôvítése, a munkaerôpiaci kapcsolatok elôsegítése, korszerû, európai léptékû integrációs együttmûködési folyamatokban való aktív bekapcsolódás. Az interregionális együttmûködés alapelvei: önkéntesség, a nemzeti törvények tiszteletben tartása, a nemzetközi normák és jogszabályok érvényesítése.

Csökkentek a fegyverkezésre szánt költségek

A világ 740 milliárd dollárt költött fegyverek elôállítására '97-ben, a Föld minden egyes lakosára 125 dollár jutott fejenként ebbôl a költekezésbôl — mutatja ki a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerdán nyilvánosságra hozott évkönyvében. A világ országai átlagosan GDP-jük 2,6%-át áldozták fegyverkezésre. A kiadások reál értékben szerényen egy százalékkal, illetve annál is valamivel kisebb mértékben csökkentek 1996-hoz képest. Évtizedes távlatban tekintve már kedvezôbb a csökkenés mutatója: Oroszország katonai kiadásai tavaly a Szovjetunió 1988-as hadiköltekezésének egytizedét sem érték el, az Egyesült Államok pedig 31 százalékkal csökkentette az utóbbi évtizedben a fegyverkezésre fordított összegeket.

A náci áldozatok vagyonának sorsát vizsgálják

Az amerikai képviselôház kedden úgy döntött, hogy bizottságot állítanak fel annak kiderítésére, mi lett a sorsa a náci népirtás áldozatául esettek által az Egyesült Államokban hátrahagyott vagyonnak. A bizottság magánszemélyekbôl, kongresszusi képviselôkbôl és a kormányzat képviselôibôl áll majd. Feladata lesz megvizsgálni, mi lett azokkal a javakkal — arannyal, drágakövekkel, értékes könyvekkel bankszámlákkal és értékpapírokkal — , amelyek Hitler németországi hatalomátvétele után az amerikai kormány ellenôrzése alá kerültek. A bizottság felállítását a szenátus is jóváhagyta, amely majd Clinton elnöknek tesz jelentést.

Ôrség az egykori haláltábor keresztjénél

Ôrséget állítottak az egykori auschwitzi haláltábor területén álló kereszt köré az annak megvédésére alakult társadalmi bizottság tagjai. A szervezet így kívánja elejét venni a kereszt eltávolításának. Nem hivatalos értesülések szerint Tadeusz Rakoczy, a bielsko-zywici egyházmegye püspöke már meghozta a döntést arról, hogy a keresztet úrnapján, azaz tegnap néhány száz méterrel távolabbra helyezik át. A nyolc méter magas kereszt most azon a helyen áll, ahol 1941-ben a hitleristák lengyel politikai foglyokat végeztek ki. A kereszt eltávolítását több zsidó vallási szervezet évek óta követeli, mivel szerintük sérti az emlékhely szellemét. A varsói kormány nemrégiben javaslatot tett a kereszt pár száz méterrel távolabbi felállítására.

LADO-rendezvény Segesváron

Az Emberi Jogokat Védelmezô Liga (LADO) a Mensen in Nood/Bilance holland szervezet támogatásával nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett, amelynek célja az emberi jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi dokumentumok megvitatása. A Caravana program keretében találkozókat szerveznek, amelyeken parlamenti képviselôk, pártok képviselôi, hivatalok vezetôi, nemkormányzati szervek és szakszevezetek küldöttei, újságírók, az elektronikus sajtó képviselôi vesznek részt. A Segesváron, a polgármesteri hivatal kis gyûléstermében ma 12 órakor kezdôdô kerekasztal- megbeszélés négy témakört ölel fel: Emberi jogok - a jogállamok és a demokrácia alapjai; Az emberi jogok tiszteletben tartásának helyzete; Együttmûködés az emberi jogok támogatásának és védelmének területén; Egyes polgárnevelési és emberjogi védelmi programok összeállítására és lebonyolítására vonatkozó javaslatok, megoldások.

Véget ért az iskolai év

Ma délelôtt véget ér az 1997-98-as tanév. A Maros Megyei Tanfelügyelôség tájékoztatása szerint megyénkben 96.200 óvodás és iskolás gyerek vesz ideiglenes búcsút a tanulástól.

Gyôrffy Zoltán-díjasok

Immár hagyománnyá vált 1991 óta, hogy minden iskolai év végén a Bolyai Farkas Líceumban, az arra legérdemesebb végzôs diákoknak, a ballagási ünnepség alkalmából kiosztják a három Gyôrffy Zoltán-díjat. Az elsô díjas tanuló 250, a második 150, a harmadik 100 amerikai dollár pénzjutalmat kap, emellett egy-egy értékes diplomát, melyeket még halála elôtt Washingtonban a világhírû magyar fizikus Bay Zoltán is aláírt. Az idei három díjazott eredményeik szerint a következô: Cãmpianu Tibor, Csedô Krisztina és Moisescu Ovidiu. A jutalmazás meglehetôsen komoly anyagi alapját minden évben, az iskola egykori eminens diákjának, a tragikus körülmények között fiatalon elhunyt Gyôrffy Zoltán Amerikában élô rokonai biztosítják. Az idei évzáró ünnepélyre ma fél 11 órától kerül sor.

Útfestés és kátyúzás

Az Országútügyi Igazgatóság alkalmazottai jelenleg Segesvár és Brassó megye határa közötti útszakaszon festik a forgalmi jelzéseket, továbbá kátyúzzák a Radnót—Marosvásárhely—Régen szakaszt. A hét elején megkezdték a gödrök javítását Erdôszentgyörgy környékén, kisebb méretû kátyúzást végeztek Balavásár környékén és a balavásári hegyen is. Az útjavítók az E 60-as európai út mentén kicserélték a szalagkorlátot és újrafestették az útburkolati jeleket. Szakács László mérnök elmondta, hogy a szentpáli felüljárónál a napokban teszik fel a pillérekre az összekötô elemeket, majd a feljárók következnek.

Tanévzáró ünnepély

Szombaton 12 órakor a Vártemplomban tartják a Marosvásárhelyi Református Kántor- Tanítóképzô Intézet évzáró ünnepélyét. Másnap ugyanott a 10 órakor kezdôdô istentiszteleten a Calepinus Alapítvány Idegennyelvû Népfôiskola végzôsei búcsúznak. Mindkét ünnepi alkalomra hivatalos fôtiszteletû D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

Egészség — betegség

címmel tart betegfelvilágosító elôadást dr. Bálint Ágnes háziorvos, szakorvos az Empátia Orvosi Központban, szombaton 11 órától. Az érdeklôdôknek bôvebb felvilágosítást a 166.044-es telefonszámon nyújtanak.

Zenés esték a Vártemplomban

Június 15-én, hétfôn a Vártemplomban a Bernády kamarakórus és B. Molnár Tünde (orgona) hangversenyére kerül sor. Mûsoron: Liszt Ferenc és Terényi Ede orgonamûvei. Vezényel Csíki Ágnes, közremûködik Márton Irén (ének). A belépés díjtalan, az önkéntes adományokat a Vártemplom orgonájának felújítására fordítják.

Szovátán már lehet fürödni

A Mogyorósi-tó már várja a sós víz kedvelôit. Felnôtteknek egy jegy ára hétezer, míg gyermekeknek ötezer lej. A tóban naponta 9-18 óra között lehet fürödni. A Medve-tavat csak június 25-én nyitják mega fürdözôknek.

Játék, mese az óvodában

Június 24-én 10 órai kezdettel a Vártemplom gótikus termében Játék, mese az óvodai nevelésben címmel elôadást tart Zilahi Katalin, a soproni óvónôképzô Fôiskola tanára. Az elôadást óvodai foglalkozásokat bemutató film vetítése és szakmai beszélgetés követi.

Lassan épül a hátrányos helyzetû gyermekek otthona

Marosszentkirályon építik a hátrányos helyzetû gyermekek otthonát. Mint Kádár Ferenc alpolgármestertôl megtudtuk a 11 házikóban már vakoltak, beszerelték a vizet, villanyt és központi fûtést, de a központi rész csak félig készült el. Az idén 1 milliárd 800 millió lejt költöttek a munkálatokra, ezek folytatására kiutaltak még 2 milliárd lejt. Az alpolgármester véleménye szerint az utóbbi összeg csak a júniusu, estleg a jövô hónapi munkálatok fedezésére lesz elegendô.

A marosszentgyörgyi kaszálók

Marosszentgyörgyön nemrég szerveztek versenytárgyalását a libáncsi, paperdôi és terebicsi kaszálókra. Egy hektár terület használati értéke 500 ezer lejrôl 600 ezer lejre ugrott. A 20 hektár kaszáló 40-45 gazda között oszlott el. Simon Ferenc alpolgármester szerint az árverezésen résztvevôk sokallták a kezdô-összeget, de nem léptek vissza. Mint elmondta, a bevételt a legelôk javítására használják fel, mûtrágyát vesznek és elboronálják a vakondturásokat.

Szerencsés diákok

Június 1. tiszteletére szervezett versenyt az UNICEF és a Maros Megyei Tanfelügyelôség. Íme a gyôztesei:I hely Chirtes Darina (III. osztály) Libánfalváról, aki egy millió lejt nyert, második hely: Lãcãtus Maria (VIII. osztály) Kisiklandról, ô 700 ezer lejben részesül, III. helyre Curco-Bodeanu Robert (XI. osztály) a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumból, ô 500 ezer lejt vehet fel, dicséretben részesültek és 100 ezer lejes díjat nyertek: Petra Raducu Nicolae (VII osztály, Libánfalva), Fekete Annamária (II. osztály, Radnót), Trusa Ioan Claudiu (Traian Vuia iskola), Frãtean Raluca (IV osztály, Marosvásárhelyi 20-as Számú Általános Iskola), Lutean Andrea (I osztály, régeni Augustin Maior Általános iskola), Dãrjan Costel (VII. osztály, segesvári Zaharia Boiu Gimnázium), Harasztovics Zsolt (III osztály, marosvásárhelyi 20-as iskola), Matei Georgeta (III osztály, erdôlibánfalvi iskola), Szabó Zoltán (IV osztály, nyárádszentmártoni iskola), és Coldea Adriana (III. osztály, uzdiszentpéteri iskola). A nyertesek naponta 7-13 óra között vehetik fel díjaikat a Cuzã Vodã utca 22. szám alatt, a 24-es szobában. Bôvebb felvilágosítást a 164-144- es telefonszámon nyújtanak.