Huszonnégy rendôr sebesült meg abban az éjszakai párizsi tömegverekedésben, amely a labdarúgó világbajnokság szerdai nyitányára a francia fôvárosba érkezett szurkolók és a rendfentartók között tört ki — jelentette szerdán az AFP.

A Champs Elysées-n, Párizs fôutcáján történt rendbontás során a szurkolók autókat törtek össze és borítottak fel, valamint benzines palackokkal és petárdákkal dobálták meg a rendôröket, akik könnygáz bevetésével próbálták megfékezni a tömeget. Huszonhárom fiatalt ôrizetbe vettek.

A mai program: 18.30 Olaszország — Chile; 22.00 Kamerun — Ausztria

A Maros Megyei Rendôrfelügyelôség sajtóirodája tájékoztatása szerint június 1-5. közötti idôszakban a görgényhodáki, libánfalvi és ratosnyai rendôrök azonosították Iacob Ioant (35), Feier Cristiant (25), Iacob Vasilét (31), Feier Aurelt (34) és Fãrcas Dumitrut (37), valamennyien hodáki lakosok, akik engedély nélkül vágtak ki 34,5 köbméter fodros juharfát, 60 millió lejes kárt okozva. A tetteseket letartóztatták, a kivizsgálás folyik.

A rendôrfelügyelôség az 1990 és 1998 közötti idôszakban 3299 erdészeti bûncselekményre derített fényt — tudjuk meg az átiratból. A bûncselekmények elkövetésében 3567 személy vett részt. A fent említett idôszakban a rendôrök 9676 büntetést róttak ki, melynek értéke meghaladja a 342 millió lejt. Ezen felül az erdészek nem kevesebb, mint 16.277 büntetést róttak ki, 732 millió lej összértékben. Az ellenôrzések során kiderült, hogy az 1995-1997. közötti idôszakban Marossárpatakon azon lakosok, akik az 1991. évi 18-as számú törvény értelmében visszanyerték földjeiket, nem kevesebb, mint 10 hektár erdôt irtottak ki. Az okozott kár 500 köbméter fa, melynek értéke meghaladja a 100 millió lejt. Ugyancsak a földjeiket visszakapó székelyhodosi lakosok 1996 és 1997 között 3 hektár lomblevelû erdôt vágtak ki engedély nélkül. A kivágott 150 köbméter fa értéke 35 millió lej.

Mintegy nyolcszáz lélek lakja ezt a kedves fekvésû falut, mely egyszer majd ismét önálló közösség lehet, ha népe el nem enyészik. Bock Gyula iskolaigazgatóval éppen a falu lehetôségeirôl beszélgetünk.

— A létszámunk 139 (I.— VIII. osztályok), ez nem is rossz arány, hiszen a falu népének zöme nyugdíjas korú. Haza is költöztek, egyesek megtalálták a számításaikat, régebb jött haza Ács István, aztán Kiss Mihály Székelyudvarhelyrôl, Erdei Árpád Marosvásárhelyrôl, ô például gombatenyésztéssel foglalkozik, hazajött László Béla Udvarhelyrôl, Jakab Lajos Marosvásárhelyrôl, Kovács Antal Jobbágyfalváról. Kiss Mihály traktoros, gazdálkodik, földet is bérel. Mintegy tíz gyermeket jelent ez nekünk. 2.000-ig nem is lesz baj, de 2.004— 2.005-tôl már drasztikus létszámcsökkenéssel kell számolnunk. Ennek magyarázata kézenfekvô: '90 után a nép elkezdett világot járni, az abortusz szabaddá vált, elterjedtek a különféle fogamzásgátlók, s né, van vagy negyven roma család, de maholnap már purdénk sem lesz, ha így folyik tovább.

A községközpontban külön cigány osztályok mûködnek, itt, Köszvényesen óvodai csoportot hoztak létre, a két falu cigányai között nagy a különbség, mert a köszvényesiek magyarajkúak, a remeteiek nem. A mi romáink rákaptak a magyarországi piacra, Nyíregyházánál tovább azonban nem mennek, oda vannak kapva, ott megveszik a portékát a kínaitól, s tovább is adják, a különbözetben van a haszon. Állandóan ott tartózkodik legalább három család. A nyereségbôl házat építenek, anyagi biztonságot jelent számukra ez a lehetôség. Aki kihúzhatta a lábát, már másként gondolkozik, földet is vásároltak, lovat, gazdasági felszerelést, a gyermekek megdolgozzák a földet, amíg a felnôttek ismét pénzkeresetre indulnak. Ezidáig nem mûvelt földet a roma, de most Remetén is vettek földet.

A tanügyiek munkájával nincs baj, a két óvónô közül egyik szakképzett, a négy tanítónô közül kettô, a hat tanár közül a matematika és a fizika-kémia szakos kollegák szereztek diplomát.

A Remete községhez tartozó falvak anyagi és szellemi felemelkedésének egyik lehetôsége a föld megmunkálása, a kisipar, az erdôk közelségét tekintve a fafeldolgozás. De nem Nyárádremetének van a legnagyobb földterülete-határa, hanem Köszvényesnek, 1600 hektárnál is több.

Köszvényesen párhuzamos roma osztályokat szeretnének indítani, erre a célra alkalmas is volna a mûút és a Nyárád között fekvô, kihasználatlan épület, a volt községháza. — Kértünk rá anyagi támogatást — mondja Szász Benedek polgármester, aki "civilben" maga is tanár — , de késik a válasz, nincs még költségvetés. Ez a most is tekintélyes, kúriaszerû épület orvosi rendelônek és szolgálati lakásnak is alkalmas, állagát mindenáron meg kell óvni.

Bock Gyula Eheden kezdte tanítói pályáját, négyévi tanítás után került Csíkszentgyörgy község Egerszék nevû tanyájára, ott csak egy évet töltött, 1971-tôl dolgozik Köszvényesen. Maga a család nyárádszeredai származású. Május 15 — 23. között a községvezetés néhány embere ellátogatott a franciaországi Plougastel-Daoulas nevû településére. A küldöttség tagja volt a köszvényesi igazgató- tanító is. — Franciaország északnyugati részén van ez a virágzó helység, Bretagne-ban. Ôk már a faluromboláskor választottak ki bennünket, 1990-ben fel is keresték Remetét, aztán családok is érkeztek, 1997-ben pedig hivatalos küldöttség is jött négy tanácstaggal, és barátsági szerzôdést írtak alá. Részt vehettünk az ottani községi tanács egyik munkaülésén, kitûnô tapasztalatcsere volt számunkra ez a látogatás. Községvezetôk, tanácstagok, igazgatók voltunk ott, mindenre figyeltünk. Modern iskoláik vannak, a legrégebbi '76-ban épült, a legújabb '94-ben. Ami meglepett, a közvetlenség, ahogyan tanítanak: katedra nincs, asztalok mellett ülnek, a pedagógus tulajdonképpen irányító, koordinátor, minden tevékenység közös. Százezer kötetes könyvtárral rendelkezik az iskolájuk, ugyanannak a tárgynak az elmélyítéséért egy-egy fejezetet más és más szaktanár tanít meg, olyat is láttam, hogy egyetlen órát is két részre osztottak, aki valamelyik részt jobban ismeri, azt mélyíti el a diákokkal is.

Kofi Yamgnene tanácsos, André Le Gac polgármester, fôtanácsos, a két település kapcsolatait ápoló "comité" elnökeként pedig Jean Branellec urak és számtalan érdeklôdô, tanácstagok és pedagógusok, diákok fogadták és kalauzolták a szentföldi székely delegációt Bretagne/ban.

— Ajándékot is kaptunk tôlük, mármint a remetei iskola: egy számítógépet, egy írásvetítôt (ez az ottani tanács ajándéka), aztán a tanulók pénzadományából hi-fi tornyot kaptak a remetei gyermekek és egy olyan focilabdát is, amelyen a párizsi vébé jele van.

Fô célunk nagyonis gyakorlati volt: segítséget kapni a földgáz bevezetéséhez. Szász Benedek polgármester, Orbán Dezsô alpolgármester, Kakuts Albert tanácstag és Lakó Árpád RMDSZ-elnök, iskolaigazgató, valamint a tíztagú küldöttség többi tagja órákig tudnák mesélni élményeiket. A bretonokban most kezd feléledni nemzeti önérzetük, ôk a maguk során azt tanulmányozták nálunk, hogy miként oktatjuk gyermekeinket az anyanyelvükön! Jövôre már ôk is kétnyelvû osztályokat indítanak, mert bár szokásaikat, viseletüket, helyneveiket, táncaikat megôrizték, a breton nyelvet mégis idegenként kell majd megtanulniuk. Ezt a breton ébredést a francia-franciák egyáltalán nem veszik jó néven. Hiszen a francia állam nem ismeri el a nemzetiségeket. Gazdag és virágzó az a vidék, a félsziget tengerre rúgó része kiépülve, a nagyközség négyezer hektáron terül el, és 300 kilométernyi az utcahálózata.

Megígérték, hogy az EU-tanácshoz fordulnak, gyûjtést szerveznek; mellénk állnak.

Két helyi lapban is olvashatunk a remetei küldöttség látogatásáról, mindkettô csoportképet is közöl, méghozzá az egyik ilyen aláírással:"Photo de famille devant la mairie", családi kép a községháza elôtt. Szász Benedeket pedig szó szerint idézik, méghozzá azt a mondatát, amely szerint nem halért jöttek, hanem azért, hogy halászni tanuljanak a remeteiek.

"Un jumelage culturel et économique" — így a Ouest- France címû lap. Ott — s nemcsak színes prospektusaik alapján tudható, hiszen a látogatók meggyôzôdhettek róla — igen fejlett a faluturizmus, rengeteg angol látogat el, és a 12 ezernyi lakos szorgalma, szakértelme, munkakedve révén gyôzi ezt, a halászat mellett világhírû az eper- és virágtermesztésük,Bock Gyula olyan paradicsomosban is járt, ahol tövenként 40 kiló volt a piros termés.

Az 1400-as évekbeli házakat ötletesen újították fel és korszerûsítették, az új szervesen illeszkedik a régihez. Erre állami támogatást kapnak, a hagyományos breton építészet méltán világhírû.

"La danse bretonne" — világhírû a breton néptánc. És a félsziget alkalmat kínál a látogatónak a fölfedezésre: júliusban és augusztusban egész sor község és városka rendez különbözô folklórfesztiválokat, népünnepélyt, amelyeket évente felkeresnek a szomszéd angolok, de újabban már nemcsak ôk.

Egészséges csontokért...

1998. június 13-án 9 és 15 óra között az R- Klubban (Dózsa György utca 36. szám, a fedett uszoda mellett), valamint 17 és 20 óra között a marosszentgyörgyi sósfürdôn kerül sor az Egészségügyi nevelô nap az egészséges csontokért, a csontritkulás megelôzéséért címû rendezvényre, amelyet a Rheum-Care Alapítvány és az ASPOR szervez a marosvásárhelyi municípiumi és a marosszentgyörgyi polgármesteri hivatal közremûködésével. A programban szakorvosi elôadások, kérdezz-felelek, dia- és videovetítés, speciális gyógytorna-bemutató, különféle meglepetések szerepelnek.

Fogyasztók figyelmébe!

A Közegészségügyi Felügyelôség tájékoztatta lapunkat, hogy az utóbbi idôben a napipiacokon és vállalatokban titokban avagy feketézve romlandó élelmiszeripari cikkeket (fagyasztott és más húskészítmények, tejtermékek) hoznak forgalomba, amelyek szállítása és tárolása nem felel meg az egészségügyi követelményeknek, és olyan személyek árusítják a fentnevezett "termékeket", akiknek sem forgalmazási engedélyük, sem illetékes helyrôl származó minôségi láttamozásuk nincs. Tehát ismételten figyelem! — áll a Közegészségügyi Felügyelôség lapunkhoz eljuttatott közleményében.

Tudományos ülésszak Segesváron

Segesváron június 12-14. között a polgármesteri hivatal dísztermében tudományos ülésszakra kerül sor Mesterségek a városban témakörrel, amelyet a segesvári Történelmi Múzeum, az Erdélyi Tanulmányi Kör, a Román Akadémia szervezett. Pénteken 4 órakor lesz az ülésszak megnyitója. A Román Akadémia részérôl Dan Berindei Akadémikus, az Erdélyi Tanulmányi Kör részérôl a heidelbergi dr. Konrad Gündisch, dr. Paul Niedremeier tart elôadást, a vendégelôadókat Constantin Stefãnescu, Segesvár polgármestere köszönti. Dr. Hans Klein püspöki vikárius a segesvári kézmûvesek világnézetérôl értekezik. Szombaton a középkori és jelenkori városok kézmûvesiparáról, Segesvárról mint mûemlékvárosról tartanak továbbá elôadást Németországból, Franciaországból, az Orosz Föderációból, Moldova Köztársaságból érkezô, valamint hazai neves elôadók.

Major-képek a Minigalériában Folyamatosan követik egymást a kamarakiállítások a Képzômûvészeti Alap marosvásárhelyi üzleteiben. A legújabb bemutatkozó Major Gizella helybéli képzômûvész, aki grafikáival állt közönség elé. A színes munkák, portrék, tájkompozíciók a mûvész újító törekvéseit, legújabb technikáit tükrözik.

Székelyvajában a Hahota

A Hahota színtársulat június 14-én, vasárnap este 9 órakor Székelyvajában vendégszerepel Niewianowicz R. I love you címû vígjátékával. Jegyek elôadás elôtt a kultúrotthonban kaphatók.

Halasztott határidô

Azok a tanulók figyelmébe ajánlott a hír, akik az "Én Petôfim" címmel meghirdetett pályázatra jelentkeztek, hogy a beküldési határidô módosult. Tekintettel arra, hogy eddig kevés dolgozat érkezett, a határidô újabban október 15-ig érvényes. A vidéken nyaraló kíváncsi és szorgalmas diákok is beküldhetik nyári gyûjtéseik írott anyagát október 30-ig a Gyûjtsünk regét és helyi népmondát címû pályázat keretében. A pályázati munkákat a 20-as vagy a 17-es Általános Iskolába lehet beküldeni (Soós Katalin és Berecki Ágnes nevére). Eredményhirdetés november 30-án.

Jelentkezni a Madisznál

A Madisztól kaptuk a hírt, hogy székhelyén beindult a feliratkozás a nyári gyümölcsszedô táborokba, 24 éves felsô korhatárral. Pontosításként megjegyezzük, hogy nem építkezési munkáról van szó, mint ahogy megyénkbôl több fiatal ez irányban érdeklôdött, hanem a program kizárólag gyümölcsszedésre korlátozódik.

Mire jó a bioenergia?

No meg a radiesztézia. Hát meg a relaxáció? Ezekre a kérdésekre ad választ Ferenczy László budapesti természetgyógyász a marosvásárhelyi rádió péntek délután 5 órától kezdôdô Gyöngyhalász címû mûsorában.

Lábtenisz amatôröknek

Szombaton 14 óráig lehet beiratkozni a hétvégén kezdôdô lábtenisz-versenyre, amelyet a Week-end Sportegyesület szervez a víkendtelepen. Jelentkezés a 164-450-es telefonszámon, Kiss István sporttanárnál. Benevezési díj kéttagú csoportnak 20 ezer, háromtagúnak 30 ezer lej.

Köszönet a támogatóknak

A Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik anyagi támogatásukkal hozzájárultak a hetedik Bárdos Lajos—Nagy István Kórusfesztivál sikeres megrendezéséhez. Szponzorok voltak: a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság, a KLÖV, az EMKE, a Népújság, a Bopanum pékség, a városi tanács, a Solvoplant, a Primeco virágüzlet, Purator Eco Technic Kft. A kórusegyesület vezetôsége külön köszönetet mond a 16-os Számú Általános Iskola vezetôségének, tantestületének, szülôi bizottságának a segítségért.

Népmûvészet

Mielôtt a kiállítást megnyitották volna, valaki kinyújtotta nyakát, kinézett a határba, s azt mondta: Bekecs mögött úgy esik már, mintha dézsából öntenék... Ide hallik az esô zúgása. Nagyvárosból érkezett fölkapta a fejét és megkérdezte: mintha honnan öntenék? Aztán ízlelgette a szavakat, amennyi egy dézsába belefér. Nos, népmûvészeti kiállításról van itt szó, a nyárádszeredai néprajzos Gligor Róbert gyûjtésérôl, egy raktártermet megtöltô bekecsalji népi kellékekrôl. A megnyitó június 9- én volt a nyárádmenti nagyközségtôl alig egy dobásnyira, egy másik községközpontban, Nyárádmagyaróson. Jó volt az idôpont, tucatnyi újságíró — miként hírül adtuk — járja a kisrégiót ebben az idôben. Merem remélni, a helybélieknek sem közömbös a dolog, mert ha jól tudom, Nyárádmagyaróson még nem volt efféle "okos" cselekedet, mármint amibôl ilyen módon tanulni lehet. A kiállítás a vidék kihaló népmûvészetének nyitott könyve tulajdonképpen, amit forgatni lehet. S ha megforgatjuk tekintetünket, a városinak, de talán a magyarósi fiatalnak is "egzotikumot" jelentô tárgyi emlékek kerülnek elô: nagyanyja köpülôje, szövôszéke, szakajtója, fejôszéke, a bekecsi pásztor dézsája, amiben juhsajtot "ótott", no és esôvizet fogott, meg így tovább...

Gligor Róbertrôl annyit el kell mondanunk, hogy a vidék fáradhatatlan és szerencsére fiatal néprajzi gyûjtôje. Gazdag néprajzi publikáció áll a háta mögött a Bekecsalja újság néprajzi rovatában. A tavaly nyáron például részt vett a Magyar Néprajzi Társaság és a Jugoszláviai Magyar Mûvelôdési Társaság Kis Lajos Néprajzi Szakosztálya által a Vajdaságban szervezett néprajzi szemináriumon. A nyárádmagyarósi kiállítás anyagát két hét alatt gyûjtötte össze. Fontos az, hogy volt mit. A népmûvészeti kiállítást Fekete Kamilla és Gyôrfi Endre helybéli tanárok nyitották meg.

Tévéfigyelô

Kedves Olvasó! Ha elege volt a világpolitikából, vagy a helyi acsarkodásból: a vasilekbôl, orbánokból, ciorbeákból, hornokból, a pártokból, cigarettaügyletekbôl, ha megelégelte, hogy idegeit folyton folyvást valamely kis vagy nagyobb botránnyal borzolják, akkor esténként, negyed nyolckor tévé- távirányítójával, vagy készüléke csatornaváltogató gombjával kapcsoljon át az MTV 2-re, és nézze meg az A.K.T.-t, vagyis az Aktuális Kultúra és Tudományt. (Elnézést kérek azoktól, akik még nálam is kevesebb fixet kaptak az utóbbi évtizedekben, s így nekik még egy színes, soksávos tévére, kábeltévé-bérletre sem futotta, futja. Mert ôk nem láthatják e mûsort.) Garantált, hogy azonnal bekapcsolódnak a budapesti mûvelôdési élet vérkeringésébe. Mostanában Pataki Katalin bemondónô fogadja majd önöket bájos kalauzként. A mûvelôdési rendezvények krónikája estérôl estére nemcsak száraz leltár, hanem általános mûveltségi horizonttágító, szellemi torna. Segítségével egy európai rangú fôváros kulturális forgatagának kellôs közepében találhatjuk magunkat. A magyar tudományos újdonságokról szóló rész sem megvetendô információhalmaz.

Mitôl jó, izgalmas élmény a képernyôn egy sokszemközti beszélgetés? Az utóbbi napok két kimagasló teljesítményébôl kiderült, hogy legalább két okból lehet ezt rámondani: ha rendkívül izgalmas, idôszerû a témája, és ebben az esetben nem zavaró, ha a beszélgetôpartnerek "egy húron pendülnek". Vagy ha a résztvevôk véleménye markánsan különbözik egymástól.

Az elôbbi formulára jó példa volt a hétfôi, bukaresti magyar adásban a Simonffy Katalin vezette eszmecsere az elkobzott közösségi, egyházi, családi — erdélyi vagyonokról. Tiszteletreméltó marosvásárhelyi honfitársainkat láthattuk viszont, úgy mint gróf Bethlen Anikót, Imreh Ernô és Magos Méta ügyvédet, Léstyán Ferenc vikáriust, aki jelenleg Gyulafehérváron él, de amit városunk katolikus közösségéért tett, az egyhamar nem megy feledésbe. Nem utolsósorban Tokay György miniszter és Kelemen Hunor államtitkár szólt hozzá a sokat vitatott témához.

Tôlünk távol álló, de budapesti szemmel ugyancsak idôszerû problémát vitatott még néhány pesti személyiség a Duna Tévé mûsorában a vasárnapról hétfôre virradó éjszaka: a magyar fôvárosban egyre szaporodó, úgynevezett multiplexek, bevásárlóközpontok társadalmi hatását. A téma kifejtésére itt sem a laptér, sem a krónikás ilyen jellegû információs csomagja nem elegendô, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy kéthetente, vasárnap éjjelente jelentkezik ezután a FÓRUM, melynek következô témája a Bill Gates, alias Microsoft-botrány. Akit ez érdekel, az jövô vasárnaphoz egy hétre számíthat egy újabb magasröptû vitára. A multiplexekrôl szóló eszmecsere kitûnô szellemi torna volt mind a résztvevôk, mind azon nézôk számára, akik esetleg "beleszagoltak" a mûsorba, és rabjaivá váltak.

Bár a technika egyes vívmányai iránti rokonszenvünk nem mindig egyértelmû, azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy napjainkban a technika életünk minden zugába behatol. A technika eszközeivel elhagyjuk életünk megszokott kereteit (vonat, gépkocsi, repülôgép), könnyítünk velük megannyi terhes munkánkon. A technika fejlôdése teszi lehetôvé önmûvelôdésünk gazdagítását (rádió, televízió, könyvkiadás), hozzájárul egészségvédelmünkhöz.

Köznyelvi szavaink segítségével megnevezzük az újonnan kialakuló mûszaki fogalmakat. Gondoljunk például a csapágycsésze szakkifejezésre, melynek mindhárom szóeleme a ház körül található eszköz neve. Még azzal a lehetôséggel is élünk, hogy bizonyos holt tárgyakat élôlényekre jellemzô cselekvéssel és minôséggel ruházzuk fel. Ezáltal beszélhetünk a ház homlokzatáról, a motor köhögésérôl, esetleg bedöglésérôl. Tehát bizonyos köznyelvi kifejezések gazdagítói lettek a technikai nyelvnek.

Az utóbbi évtizedekben ennek a fordítottjával is találkozunk. A mûnyelvbôl az eredetileg nem éppen szemléletes kifejezések a köznyelvbe kerülve nagyon is szemléletessé váltak. Amikor valaki felgyorsítja tevékenységét, nyomban azt állítjuk róla, hogy beletapos a gázba, sebességet vált. Gyakran elôfordul, hogy valaki megakad a gondolkodásban. Szemléletes technikai kifejezéssel jellemezzük: rövidzárlatot kap. Hogyha valaki dühbe gurul, arról nyomban megállapítjuk, hogy mindjárt robban. A mérgelôdônek azt mondjuk, hogy felment a pumpája. Amikor valakit arra szeretnénk figyelmeztetni, hogy beszéljen halkabban, szintén a technikából kölcsönzött kifejezéssel illetjük: húzd be a féket! Az ilyen és a hasonló kifejezések sorát a végtelenségig folytathatjuk számos más szakterületrôl vett példákkal is.

Mindezek nyomán bátran mondhatjuk: változik nyelvi világnézetünk. A változás oka a technika behatolása mindennapi életünkbe. Itt már nemcsak egyes szakmák fejlôdésérôl van szó, hanem a szakmai ismeretek általánossá válásáról is. Ezt tükrözi a köznyelv gazdagodása a szakmai kifejezések által. Ez pedig megállíthatatlan folyamat. Ennek a hatásnak tükrözôdnie kell az anyanyelvben is. Tanulmányozása érdekes és izgalmas feladat nemcsak a nyelvész számára.

Drágul az étolaj

Egy vezetô étolajipari cég igazgatója a termék körülbelül 30 százalékos drágulását helyezte kilátásba néhány napon belül. Az alapanyagból ugyanis nagy hiány van, a kormány már az úgynevezett stratégiai tartalékaihoz nyúlt, ebbôl szállított 12— 16 ezer tonnányit a három nagy feldolgozó üzemnek. Ha az áremelés bekövetkezik, akkor a jelenleg átlag literenkénti 10,5 — 12 ezer lejért kapható alapvetô fogyasztási cikk ára 3— 4 ezer lejjel is drágulhat.

Összekötôcsoport

A két ház állandó bürói összekötôcsoportot hoznak létre a Román Nemzeti Bank új igazgatótanácsának kinevezésére. A csoportban képviselteti magát az összes parlamenti párt. A bank jelenlegi vezetôinek mandátuma július 1-jén jár le.

A képviselôház plénumán hétfôn elfogadták a fizetésalapból kiutalt 13. bér, vagy más ilyen természetû jutalék rendezését illetô törvénytervezetet egyeztetô bizottság jelentését. A képviselôk elfogadták továbbá a Románia és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank közötti, idén, január 23-án Washingtonban aláírt kölcsönegyezményt ratifikáló rendeletet elfogadó törvénytervezetet. A kölcsönt a telekkönyvi nyilvántartás és az ingatlan- jelentéseket illetô projekt finanszírozására folyósítják, értéke 25,5 millió dollár. A kormány elfogadta a telekkönyvi nyilvántartás és ingatlan- jelentések 37,3 millió dollárt kitevô, két forrásból történô finanszírozását: a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banktól vett kölcsön — 25,5 millió dollár, valamint az állami költségvetésbôl 11,8 millió dollár. Az alsóház eldöntötte továbbá, hogy a helyhatósági választásokat illetô törvényt sürgôsségi eljárásban vitatják meg.

Kun vezér sírja

A Csongrád megyei Csengelén a XVIII. század második felében lovával együtt eltemetett kun vezér sírját tárták fel a régészek. Ezekben a hetekben az M5-ös autópálya tervezett vonalán dolgoznak. Csengelén nagy kun temetkezés feltárása folyik. Itt viszonylag jó állapotban maradtak meg fegyverek, szerszámok, valamint a vezér öltözetének vasból készült darabjai. A Magyarországon eddig feltárt tizenegy kun vezérnek a sírjára véletlenül bukkantak. Ez az elsô alkalom, amikor szakemberek által végzett ásatáson tártak fel ilyen régészeti leletet.

Kitolják a határidôt

Lehetséges, hogy meghosszabbítják a román állami telefontársaság privatizációjára a jelentkezések beadásának határidejét, hogy még több nagy nemzetközi szakcég tehesse meg ajánlatát. A Romtelecom 35 százalékának eladásáról, körülbelül egymilliárd dollárért, júliusban szeretnének eredményt hirdetni. Többen érdeklôdtek, de a privatizációs szervezet szerint csupán ketten, egy görög—amerikai, illetve egy olasz—holland konzorcium tett érdemi ajánlatot. Az eladók szívesen vennék a France Télécom jelentkezését is, amely mutatott is érdeklôdést, de a cég részes az egyik helyi mobil vállalkozásban is, és errôl a Romtelecom-tôkerész sikeres megpályázása után le kellene mondania.

A legnépszerûbbek: Vámos és Csurka könyvei

Az ötvenmillió forintot is meghaladó forgalommal zárult a 69. ünnepi könyvhét, melynek ötnapos forgalma a teljes magyar könyvforgalom két százalékát teszi ki. Az ország szinte valamennyi településén és Budapesten, a Vörösmarty téri pavilonokban kínált könyvek ára az elôzô évekhez képest tíz százalékkal volt magasabb, a vásárlási kedvet azonban ez sem vetette vissza. A sikeres könyvvásáron két szerzô, Vámos Miklós BÁR és Csurka István MINDEN, AMI VAN címû, politikai írásait tartalmazó könyve keltette fel a legnagyobb érdeklôdést. A toplistán szerepelnek még a Körkép '98, John Lukacs A történelmi Hitler, Lengyel László Pártházból palotába, Nemeskürty István Elrepült a gyors idô, Updike Az idô vége felé, Abecassis Kumrán avagy ki ölte meg Jézust, Benedek István Gábor Ez lett a vesztünk, mind a kettônk veszte... címû kötetei.

Gyárat alapított Romániában

a magyar Alumínium Rt., méghozzá Csíkszeredában. A kéménybélések és az alumíniumkémények elôállítására alkalmas gyárat minimális, 500 dolláros jegyzett tôkével alapították, de hamarosan mintegy 30 millió forint értékû termelési eszközt exportálnak a cégbe. A gyár augusztusban kezd mûködni, s a magyar alapanyagokból elôállított termékeit a román piacon adja el. Az üzem a tervek szerint idén 38 millió, jövôre 116 millió, kétezerben pedig már több mint 200 millió forintos árbevételt ér el, jövôre már nyereségesen dolgozik. A 200 millió forintos jegyzett tôkéjû magyar cég tavalyi árbevétele elérte a 15,5 milliárd forintot, adózás utáni eredménye pedig a 400 milliót.

Nézik a Dunát

A Duna Televízió szlovákiai nézettségérôl nem készültek ugyan felmérések, de annyit határozottan tudunk, hogy adásainkat ma többen nézik, mint korábban, mondta kedden Sára Sándor elnök, aki a Duna TV mûhelyeinek vezetôivel együtt a szlovákiai magyar nézôk körében töltötte a hét elsô felét. Találkoztak a három szlovákiai magyar párt elnökeivel, újságírókkal, látogatást tettek a szlovák közszolgálati rádió magyar szerkesztôségében, majd a poszonyi Magyar Intézetben a magyar szerkesztôségek és kiadók munkatársaival beszélgettek el. Kedden Sára Sándor a népszerû szlovák kereskedelmi televízió elnökével, Pavol Ruskóval tárgyalt, majd Somorján és Dunaszerdahelyen a magyar értelmiséget tömörítô polgári klubokban volt közönségtalálkozójuk, ahol írókkal, pedagógusokkal és a csallóközi városi televíziók munkatársaival folytattak eszmecserét.

Konferencia a nemzetiségekrôl

Hatodik alkalommal rendezik meg, június 16.— 20. között Budapesten a Nemzetközi Cigány Néprajzi, Történeti- Szociológiai és Oktatási Nevelésügyi Konferenciát, melyen a nyitóbeszédet Szabó György történész, Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi önkormányzat elnöke, valamint Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke mond. Elôadás hangzik el többek között a negyvennyolcas Magyarország nemzetiségi kérdéskörérôl, az etnikumokhoz tartozó fiatalok részvételérôl a honvédség soraiban. Megrendezik a Pedagógiai és Romológiai Tanszékek konzultációját, több kultúrantropológiai tanszék bevonásával.

A XX. század válogatottja

A brazil Pelé, a német Franz Beckenbauer és a francia Michel Platini is tagja a XX. század labdarúgó-válogatottjának. Az álomcsapatot, melyben négy brazil kapott helyet, 250 újságíró szavazata alapján állította össze a Mastercard. Puskás Ferencet nem választották be. Tagjai: Lev Jasin (orosz), Carlos Alberto (brazil), Franz Beckenbauer (német), Bobby Moore (angol), Nilton Santos (brazil), Johann Cruyf (holland), Alfredo Di Stefano (argentin/spanyol), Michel Platini (francia), Garrincha (brazil), Pelé (brazil), Diego Maradona (argentin).

Néhány hónapja több cikket írtunk arról, hogy a Bolyai Farkas Líceumban az iskola elôde, a Református Kollégium fennállásának 440. évfordulója tiszteletére többnapos rendezvénysorozatot szervezett az Öregdiákok Baráti Köre. A líceum dísztermében megtartott visszaemlékezés keretében többen azt a Pálffy Antalt idézték, aki matematikatanárként sok nemzedék tagjainak útját igen nagy hozzáértéssel egyengette a számok világában.

Holnap, június 12-én lesz immár 25 éve annak, hogy Tóni bácsi itthagyta az árnyékvilágot. Az alábbiakban lánya, a Budapesten élô Kovács-Pálffy Erzsébet (maga is számtantanárnô) visszaemlékezésébôl idézünk.

Harminchárom éven át hittel, becsülettel vitte azt a fáklyát, amelyet nagy példaképétôl, Bolyai Farkastól — katedrájának hetedik örököseként — vett át. Hosszú pályafutása alatt bebizonyította, hogy "egy számtantanárnak is lehet szíve". Lányainak, unokáinak hagyatékul önéletírását hagyta, hogy megtanuljuk belôle az emberré válás nehéz útját, a jónak, igaznak, és szépnek a szeretetét. Ebbôl a Hagyatékból vettem át néhány gondolatot. Ez az idézet több mint fél évszázados, 1945 elejérôl származik, a háború borzalmait a fronton átvészelô, már nem is olyan fiatal, 42 éves tanár önmagának feltett kérdéseire adott feleletek ezek.

" Megkérdeztem magamtól, hogy vajon engem, aki csak nemrégen kerültem haza, két hónapi tanári mûködésem alapján reakciósnak tarthatnak-e és ha igen, miért? Ismerôseim és barátaim mindig a régi értelemben vett baloldali embernek tartottak, annál is inkább, mert tudtak szabadkômûves múltamról, és tudták azt is, hogy sohasem álltam be melldöngetônek a hangosszájú hazafiak közé. Amióta hazajöttem és elfoglaltam régi munkahelyemet — annak ellenére, hogy egy egészen más világot kaptam, mint amilyent két évvel ezelôtt itthagytam — munkámat, vagy mondjuk szolgálatomat ott és úgy folytattam, ahol és ahogyan annak idején abbahagytam. A külsô világ megváltozhatott körülöttem, de bent, az iskolában ugyanolyan gyermekek, emberpalánták vannak reám bízva, mint azelôtt. Emberpalánták, akikbôl nekem kell embert nevelnem a tanításommal, a példamutatásommal. Megvallom ôszintén, ma sem tudom ezt semmivel másként csinálni, mint ahogy az eltelt két évtized alatt tettem. Nem tudok elképzelni olyan életképes társadalmat, amelyiknek ne lenne szüksége olyan felnôtt emberekre, amilyeneket én szeretnék a rám bízott gyermekekbôl nevelni: embert, aki tanuljon és szeressen dolgozni önmagáért, társaiért és a társadalomért; embert, aki ne akarja kihasználni, érdemtelenül eltulajdonítani mások munkájának gyümölcsét; embert, aki embertársában — legyen az bármilyen fajú és felekezetû — meg tudja látni egy másik édesanya gyermekét... Ha ez reakciós nevelés, csapjanak el, mert másként nem tudok nevelni...

De reakciósnak tarthatnának azért is, mert minden baloldaliságom és emberszeretetem mellett is magyarnak érzem magamat, és hozzá ezt természetesnek is tartom, mint ahogyan bizonyára éppen ilyen természetesnek tartja az angol, az orosz, a román, a zsidó, hogy ô angol, orosz, román vagy zsidó. Miért ne érezhetném éppen csak én magyarnak magamat?! Ki tilthatja meg nekem, hogy éppen csak nekem ne fájjon az, ha a saját népem elesettségét, nyomorúságát látom?! Tudtommal egyetlen demokráciában sincsenek ilyen tiltó rendelkezések. Messze, nagyon messze van még az az idô — aminek az eljövetelében pedig hiszek — , amikor kitörlôdik az ember gondolkozásából a hovatartozandóság kérdése; messze van még az az idô, amikor az ember ne a hozzá közelebb állókra, a vele egy kultúrájú, a vele legalább is egy nyelvet beszélôkre legyen elsôsorban tekintettel. Addig — emberi gyengeség, de megbocsátható — szabad nekem is magyarnak éreznem magam, különösen ha ez az érzésem egyáltalán nem diktálja nekem azt, hogy a másfajtájúakat gyûlöljem. Mielôtt hazajöttem volna, külföldön hallgattam néhányszor mind a magyar, mind a román rádiót. Boldog örömmel hallgattam néha a magyar-román egyetértésnek, barátságnak a híreit. Hittem, mert minden jószándékú ember hisz ennek az egyetértésnek és barátságnak a szükségességében, mindkét nép jelenét és jövôjét illetôen; hittem tehát még odakinn azt, hogy végre egymásra talált a két nép. Sajnos, itthon idáig még nem sok jelét láttam ennek az egymásra találásnak..."

A Hagyatékot záró vágyálom pedig így szól: "... szeretném megvenni azt az egyéni helikoptert, amelyen szabad madárként berepülném az egész világot, ott szállanék le, ahol akarok. Szóba állanék az emberekkel. Megkérdezném tôlük: nem volt édesanyátok, és ha volt, miért nem akarjátok minden embertársatokban egy másik édesanya gyermekét látni?! Miért keserítitek meg egymás életét?! Miért nem látjátok be végre, hogy lehetne boldogan és békésen is élni ezen a földön?! Megterem itt bôségesen a mindennapi kenyér mindenki számára. Miért akarjátok kivenni a falatot a szájából egy másik édesanya gyermekének csak azért, mert az más nyelven beszél, mint ti?! Miért fáj az nektek, ha mások más nyelven fejezik ki örömüket, bánatukat, hiszen mind egy nyelven akartok beszélni, azon, amelyiken édesanyátok tanított titeket! Vagy nem szeretitek és tisztelitek édesanyátokat?!... Akkor nem is érdemlitek meg az ember nevet..."

Ez az a Hagyaték, amelyet nemcsak az édesapa, az egyszerû számtantanár, Tóni bácsi, de a Bolyai iskola hagyott mindannyiunkra, akik ma is tanítványainak valljuk magunkat.

Június elsejétôl új útvonalakon közlekednek a maxi-taxik. Mint már tegnapi lapszámunkban is szóltunk róla, a versenytárgyalás megszorításai következtében mintegy 20-30-cal csökkent az utasokat kiszolgáló gépkocsik száma. Egyes útvonalak teljesen megszûntek, mások átalakultak. És mégis Marosvásárhely lakosságának nagyrésze ezt a közlekedési módozatot részesíti elônyben. Miért? — erre a válaszra kerestünk feleletet a Fortuna buszmegállóban várakozóktól hétfô reggel 8 órakor.

38 éves almérnöknô: "Mivel csak a fôtérig utazom, bármelyik maxi-taxi megfelel nekem. Szerintem nincs gyúródás, a helyek függvényében ülnek fel az utasok. A maxi-taxi hatalmas segítség, leginkább a Fortunánál felszállók számára, és ezenkívül még olcsóbb is, mint az autóbusz."

Hriscã Delia, tanuló: "Naponta a megyei kórházig utazom, s megfelel az új útvonal, amelyet ugyanazon idô alatt tesz meg a kocsi, mint régebb, a fôteret érintve. Jó véleményem van a maxi-taxikról, bár többen lehetnének, hogy elkerülhessük a gyúródást."

Muszka Piroska elárusító: "Az autóbuszok nagyon koszosak. Nyáron porosak, amikor esik az esô beáznak, nem lehet leülni a székekre. Nem szoktam buszra várni, hiszen a maxi-taxik kétpercenkét a megállóban vannak. Tiszták, kényelmesek."

Magát megnevezni nem akaró férfi: "Abban az esetben, ha az autóbuszok rendszeresen járnának, s biztosítanák a civilizált közlekedés összes feltételét (lásd legalább Magyarország, ahova dolgozni kijárok), nem lenne szükség a maxi-taxikra. Csakhogy a buszsofôrök a végállomásokon "gyûlekezôt" tartanak, nem érdekük az utasok szakszerû kiszolgálása. Ez idô alatt tarolnak a maxi-taxisok. Abban az esetben, ha az autóbuszsofôröknek nem lenne fix fizetésük, hanem a maxikhoz hasonlóan ôk is a bevétel után kapnák a juttatásukat, az általuk vezetett jármûvek is gyakrabban járnának. Személy szerint jobban szeretek buszokkal közlekedni. Több utas fér el bennük, akinek pedig nem jut ülôhely, nem kell görnyednie, mint az alacsony maxi-taxikban. Ha pedig tiszták is lennének a buszok, illetve valamennyi megállóba ki lenne függesztve a menetrend, "leköröznék" a maxi- taxikat."

*

Vasárnap délután fél hét óra. Fullasztó hôség. A Fortuna buszmegállóban csak néhányan álldogállnak. Már több mint húsz perc is eltelt, azonban semmiféle jármû nem jelent meg. A megálló maxi-taxit lerohanják, állóhely sem marad benne. Aztán szinte egyidôben érkezik egy maxi-taxi és autóbusz. Mivel mindkettônek ugyanaz az útvonala, az utóbbit választjuk. Az 1918. December 1. út félútján a jegyellenôrök állítják meg. Komotósan végigvizsgálják a jegyeket, majd két "áldozattal" leszállnak. Pár perc múlva a Bolgárok terén vagyunk. A sofôr leszáll, s közli, hogy kiszakadt a légpárnája. Megkér, segítsünk, két perc az egész. Miután fizettünk neki, hogy felszállhassunk a már rég javításra szorult jármûre...

A Marosvásárhelyi Napok iránt megnôtt az érdeklôdés. Sokan jelezték érkezésüket vidékrôl, külföldrôl, akik számára — de sok esetben a vásárhelyieknek is — hasznos útbaigazítást jelent a rendezvények környezetének, ennek a több évszázados városrésznek a megismerése.

A változatos mûsorok nagyrészét a 900 m hosszú fallal körülvett, közel négyszáz éves, festôien szép Vár udvarán tartják. Ide régebb csak a Kapubástyán át juthattak be, s csak a XIX. és a XX. században nyitottak új kaput a Bulevárd felôl és a Vargák bástyája mellett. Az utóbbi bejárathoz dr. Bernády György díszes feljárót építtetett, de azt 1962-ben lebontották és felcsérélték a jelenlegi lépcsôzettel.

A rendezvényre érkezôket a régmúlt idôket idézô épületek, bástyák és a templom fogadja.

A szabálytalan ötszög alakú vár hét bástyája — a Kapubástya (ahova most a város történetét bemutató múzeum részlegét rendezték be), valamint a Báthori, a Vargák (1620-ból), a Szûcsök és Lakatosok (1629-bôl), a Kádárok (1632- bôl), a Mészárosok (1656-ból) és végül a Szabók bástyája (1640-bôl) masszív falaival ma is ámulatba ejti a szemlélôt. Építését 1603- ban kezdte el Székelyvásárhely népe, az idegen hadak 1600, 1602-es pusztítása után Borsos Tamás, Nagy Szabó Mihály tanácsára, és csak 1653-ban sikerült azt befejezni, pedig 1616 után Bethlen Gábor, Erdély fejedelme is besegített az építkezésekbe. A vár 1704-ben a kurucok kezére került, majd az 1711-es nagymajtényi fegyverletétel után osztrák katonaság vette át, s így 1962-ig csak katonai célokat szolgált, a templom kivételével.

A Vártemplom a vár legimpozánsabb gótikus épülete, melyet a XIV. sz. elsô felében a Ferenc-rendi szerzetesek kezdtek építeni és az bizonyos, hogy a XV. sz. végén a templom már készen állott. Az 57 m hosszú templom épségben megmaradt szentélye középgótikus, míg a fôhajóban az 1600, 1602-es idegen hadak rombolása és az 1658-as tatár pusztítás váltak utáni átépítések következtében a barokk motívumok uralkodová.

Falai között az idôk folyamán megfordult Nagy Lajos király, Hunyadi János, János Zsigmond, II. Rákóczi Ferenc és 37 országgyûlésttartottak benne. A marosvásárhelyi reformátusok 1556-ban vették birtokukba a templomot, a város protestáns hitre való áttérésekor. A torony melletti épületegyüttessel egykorú klastromban hozták létre 1557-ben a Schola particulát, ami a késôbbi Református Kollégium, a mai Bolyai Farkas Líceum ôse volt.

A templom magas, tömör tornyából a város csodálatos panorámája tárul elénk, de kedvet kapunk arra is, hogy a vár körül elidôzzünk, s kívülrôl is megszemlélhessük azt az erôsséget, amit eleink építettek, s ugyanakkor megismerjük azokat az épületeket, szobrokat, melyek virágfûzérként veszik körbe a Várat.

A Kapubástyán kilépve (a Vár fôtéri oldalán) a valamikori Darvas-allén vezet az utunk, mely kellemes sétahelye volt a marosvásárhelyi közönségnek, de a Bernády-korszakban ezt a részt átrendezték, fákkal ültették be. E gondozott zöldövezet szomszédságában kiemelt helyen találjuk dr. Bernády György városépítô polgármester szobrát, Bocskay Vince alkotását, melyet a város kegyeletbôl állított 1994-ben az emlékére.

A szobor elôtti részrôl megtekinthetjük az 1797-1803 között épült empirbe átmenô barokk stílusú Teleki-házat — ahol 1849-ben Bem tábornok fôhadiszállása volt —, majd a XVIII., illetve a XIX. században empir-biedermaier stílusban épült Haller- és Bornemissza-házat, végül az 1623-ban épült barokk stílusú Nagy Szabó Ferenc- féle házat (jelenleg a Keresztelô Szent János Római Katolikus Plébánia épületet), melyek sajátos hangulatot kölcsönöznek ennek az ódon városrésznek.

Innen utunkat a Bernády téren folytatjuk, azon a részen, amirôl Mikolai Tóth István rajza alapján Nagy Sándor 1824-ben metszetet készített. Ezen láthatjuk a belsô várudvart, a belsô várfalakat a gyilokfolyósókkal, a kaszárnyaépületeket, a templomot, s a külsô várfal melletti keresztet, valamint egy patak árkát, mely a Somostetô vizét szállította a fôtéren át a maroz felé. Itt van a múlt század második felében épült klasszicizáló újbarokk stílusban a Kárnász ház (ma fizetéses Poliklinika). A tér legmagasabb részén az 1930-ban felállított, majd 1957-ben újraállított Al. Papiu Ilarian mellszobrát, Ioan Faur Schmidt alkotását láthatjuk és itt találjuk az 1914-ben szecessziós stílusban épült Állami Leánygimnázium, ma Al. Papiu Ilarian nevét viselô líceumot.

Sétánk befejezô részét a Kádárok és a Mészárosok bástyája közötti útszakaszon folytatjuk, ahol 1803. június 12-én a vár melletti színpadon a kolozsvári hivatásos színház tartott bemutató elôadást, amit 1820-ig rendszeres elôadások követtek, míg a Vár parancsnoka azt be nem tiltotta.

Ezen a helyen épült fel a századfordulói városrendezés idején Radó Sándor városi mérnök tervei szerint szecessziós stílusban a Polgári Fiúiskola (1906) és a Gróf Széchenyi István Felsô Kereskedelmi iskola (1908-1914), melyben jelenleg a Petru Maior Egyetem tevékenykedik.

A Mészárosok bástyája elôtt Kôrösi Csoma Sándor szobra, Dabóczi Mihály alkotása hívja fel magára a figyelmet, amit 1962-ben helyeztek át a Bernády György által létrehozott sétány mentére.

Így érkezünk vissza a szerzett élményekkel a várudvarra, mely az 1962-es restaurálások és a múlt évi felújítási munkálatok nyomán alkalmassá vált egy olyan rendezvény megtartására, mint a Marosvásárhelyi Napok.

Könyvészet

1. Orbán Balázs: A Székelyföld lírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból IV. kötet, Pest, 1870, Ráth Mór kiadása.

2. Kiss Pál: Marosvásárhely története. Kiadta Petri Károly könyvkereskedô, Marosvásárhely, 1942.

3. Tonk Sándor: A marosvásárhelyi vár. Erdélyi mûemlékek 7/1994.

4. Farczády Elek: A marosvásárhelyi református egyház vázlatos története. Erdélyi magyar református naptár, 1941.

Mire számíthatnak a fiatalok?

A területrendezési minisztérium kezdeményezésére a kormány jóváhagyta az országos lakásügynökség létrehozását. Ezt a szenátus sürgôsségi eljárással tárgyalja, s remélhetôleg, ha a nyári szünidô elôtt nem is, de szeptemberben jóváhagyja a parlament.

Ez egy régebbi, a kormányprogramban létezô pont, mondta Borbély László, a területrendezési minisztérium államtitkára, akit a részletekrôl kérdeztünk. Elmondta, hogy a lakásépítést szeretnék fellendíteni, s egy olyan ügynökség lesz, amely egyrészt az elején a költségvetésbôl, de magánforrásból, bankok bevonásával, valamint kötvények kibocsátásával, és egy jelzálogbankkal a háta mögött, hosszú lejáratú hiteleket biztosítana azoknak, akik kérik. Mivel állami ügynökség, biztonságot ad az illetôknek, hogy egy bizonyos határidôn belül át tudják venni a lakásukat. Ugyanakkor, kapcsolatban lesz a helyi tanácsokkal, és már jelzéseink vannak, hogy nagyon sok befektetô jönne olyan feltételek mellett, hogy legyen meg az állami garanciája arra, hogy a befektetése visszatérül. Ilyen körülmények között úgy érezzük, folytatta az államtitkár, hogy bár lesz nem egy rövid folyamat, már a jövô év közepétôl hiteleket lehet adni, és ezek egy bizonyos réteg számára lehetôséget nyújtanak a lakásépítésre.

- Kedvezményes hitelekrôl beszélt. Pontosan mit jelent ez?

- Ez a bankinál alacsonyabb kamatlábat jelent, ezen kívül a fiatalok kisebb elôleget kell hogy befizessenek, vagy ingyen fognak területet kapni. Az ügynökség a helyi tanácsoktól koncesszionál és így biztosít területet az igénylôknek.

- Befektetôket is említett. Mivel fogják vonzóvá tenni számukra ezt a területet?

- A befektetôknek, építôvállalatoknak is bizonyos kedvezményeket nyújt az ügynökség, például, nem kell majd profitadót fizetniök. Ez végül azt jelentené, hogy egy elôrelátható infláció mellett egy stabil pontot ad a fiataloknak, fôleg a 35 év alatti fiatal házasoknak, akiknek nincs annyi pénzük, hogy lakást vásároljanak, vagy építsenek, egy olyan ügynökséget, amelyikhez bizalommal fordulhatnak. Hangsúlyozom, ez egy hosszú távú program, amely körülbelül egy- két év múlva hozza meg a gyümölcsét.

Hatévi felkészülés után elérkezett a francia szurkolók által annyira várt nagy esemény nyitánya: szerdán a vadonatúj, igen tetszetôs és modern Stade de France-ban a Brazília — Skócia találkozóval kezdetét vette a 16. labdarúgó-világbajnokság, amelyen most elôször 32 nemzet válogatottja méri össze tudását.

A századvég messze legnagyobb szabású nemzetközi sporteseményére Franciaország hatalmas energiát és pénzt áldozott, hogy minden méltó legyen a történelmi találkozóhoz. Csak néhány adat: a szervezôk eddig 9,4 milliárd frankért fejlesztettek, ruháztak be — e hatalmas pénzbôl 2,7 milliárdért épült fel Párizs északi övezetében, Saint-Denis-ben a 80 ezer nézô befogadására alkalmas, s valóban gyönyörû, legkorszerûbben felszerelt Stade de France, az ország stadionja, ahol majd a döntôt is tartják. A mérkôzések az ország tíz legnagyobb városában lesznek, melyek külön-külön is látványos-érdekes programok tucatjait szervezték az eseményhez kapcsolódóan.

A 64 mérkôzés és a szurkolótömeg biztonságára a rendôrség megerôsített szolgálatán túl 12 ezer önkéntes, tízezernyi katona és biztonsági ember felügyel, hisz az esetleges terrorista próbálkozásokat vagy a huliganizmust teljesen soha nem lehet kizárni. Ezzel együtt, mint azt Michel Platini, a szervezôbizottság társelnöke, a FIFA új erôs embere kérte és hangoztatta: a világ jókedvû, a népek találkozását és közeledését szolgáló rendezvényét akarják megvalósítani, ahol mindenki — s nemcsak a végsô gyôztes — jól érzi magát, s kellemes élményeket szerez. A Platini által támogatott, s hétfôn a FIFA új elnökének megválasztott svájci Joseph Blatter jelszava is e törekvést hansúlyozza, kissé átalakítva a Három testôr híres jelmondatát: "A foci mindenkiért — mindenki a fociért".

A bô egy hónap alatt folyamatos lesz az "ünnep", napi több tucatnyi rendezvényével a mérkôzéseken túl: a tíz nagyvárosban hatalmas programkínálat várja az összesen több mint 2,5 millió, jeggyel rendelkezô boldog szurkolót — és persze az ôket elkísérô családjukat. Több mint 12 ezer, a világ minden tájáról érkezett újságíró tájékoztatja majd az otthonmaradtakat, s a 64 mérkôzést közvetítô másfélszáz tévéadó az elôzetes felmérések szerint összesen 37 milliárd nézôre számíthat. Ez több mint kétszerese az atlantai olimpia tévé-nézôszámának.

Az utóbbi napok szociális konfliktusai, s fôként az Air France sztrájkja dacára, ha kisebb gondokkal is, de lényegében minden résztvevô és a külföldi szurkolók nagy többsége is megérkezett Franciaországba és közülük igen sokan — a rendezôk 80 ezer embert várnak — ott voltak a vb kedd esti látványos megnyitóján, melyet a párizsi Concorde- téren tartottak.

A román csapat hétfô esti sajtótájékoztatóján Anghel Iordãnescu szövetségi kapitány hivatalosan is megerôsítette, hogy a játékosok nem hajlandóak szóbaállni a román újságírókkal, csak a nemzetközi sajtó munkatársai számíthatnak közremûködésükre. Mint ismeretes, a döntést azt követôen hozták meg Hagiék, hogy a Paraguay elleni mérkôzésen óriási potyagólt kapott Steleát lehurrogta a bukaresti közönség, a csapat tagjai pedig az újságírókat tették felelôssé azért, hogy ilyen a kapcsolat a szurkolók és a játékosok között.

Hírügynökségi jelentések szerint a helyszínre érkezett román újságírók el vannak keseredve, hiszen akkreditációjuk, utaztatásuk és szállásköltségeik fejenként akár 10.000 dollárba is kerülhettek az ôket kiküldô médiumoknak. A hazai olvasókat, nézôket, hallgatókat pedig elsôsorban a román válogatottal kapcsolatos hírek és újdonságok érdeklik, arról pedig elsôkézbôl szeretnének tájékozódni, nem külföldi adók révén.

A román válogatott játékosainak döntése végül is nem meglepô, hiszen a csapat tagjait régóta támadják — olykor utcai stílusban — a szenzációra vadászó bukaresti bulvárlapok munkatársai. A baj csak az, hogy erre a lépésre éppen most szánták el magukat, amikor pedig az lenne a legfontosabb, hogy a nemzeti kincsként számon tartott válogatottról mindenki mindent tudjon.

Iordãnescu kerek-perec kijelentette, nem tudja befolyásolni játékosait, nem tudja rávenni ôket, hogy vizsgálják felül a döntésüket. A román újságírók most már csak a FIFA erélyes fellépésében bíznak és abban, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség felszólítására a játékosok velük is szóba állnak majd, ha ôket arra kérik.