Rendkívülinek beharangozott gyûlésre ült össze pénteken a megyei RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsának (TKT) testülete, amelynek egyetlen napirendi pontja az egy héttel korábban a kolozsvári szervezet által, a Bolyai egyetem visszaállítása ügyében kiadott állásfoglalás támogatása volt. A háromórás gyûlés során több felszólaló hangsúlyozta, hogy semmi rendkívüli nincs abban, hogy ha egy olyan dolgot akarnak megerôsíteni, amely több mint nyolc éve benne van az RMDSZ programjában.

Kolcsár Sándor megyei elnök szavaiból kiderült: attól rendkívüli, hogy nem volt tíz nappal korábban meghirdetve. "Nem akartunk törvénytelenséget elôidézni, de a kolozsváriak kérése volt, hogy fogadjuk el az ô állásfoglalásukat, s ezért lett rendkívüli. Kifutottunk volna az idôbôl, ezért halasztottuk el a rendes TKT idôpontját".

A több mint tizenöt felszólalás között akadt ilyen is meg olyan is. Orbán Márton például miután kifejtette, miért kell az államilag támogatott magyar egyetemnek Kolozsváron lennie, kijelentette: mivel a kormány "nem tolerálja" ezt a törtekvést, fokozatosan önerôbôl létre kell hozni az egyetemet, s ehhez ô adja az elsô milliót.

Borbély László hangsúlyozta, hogy létre kell hozni az önálló magyar egyetemet, ez benne van az RMDSZ programjában, de más központokban is létre lehet hozni, például Marosvásárhelyen. Maros megye magyarsága számára ez fontos lenne, mert Marosvásárhely volt a Székelyföld kultúrközpontja. A TKT-nak felelôsen kell magtárgyalnia a kérdést, tárgyalnia kell a marosvásárhelyi magyar oktatásról. Világos álláspontja kell legyen a Maros megyei RMDSZ-nek, ami nem merülhet ki abban, hogy csatlakozik a kolozsvári határozathoz.

Mások, köztük Gaál Márton, kategorikusan Kolozsvár mellett kardoskodott, s felrótta a testületnek, hogy az egy évvel korábban, ugyanebben az ügyben tett kezdeményezéseit nem vették figyelembe, mert "Borbély Laci leintette, nem érdemes errôl beszélni", s lám, igaza lett. Virág György szerint sem kellett volna rendkívülinek titulálni a gyûlést, ugyanis "azt az érzést keltheti, hogy most jutott eszünkbe errôl tárgyalni, holott nyolc éve errôl tárgyalunk". Errôl kongresszusi határozat is volt, mondta, s kifejtette, nem hinné, hogy valaki is a kolozsvári határozat ellen volna, de nem kell azt a látszatot kelteni, hogy "megyünk Kolozsvár után".

Szemben azokkal, akik azt állítják, hogy nem kellett volna belépni a kormányba, de mivel az RMDSZ politikai pártként is mûködik, a véleményem az, hogy nem volt hiba, jelentette ki Pokorny László, TKT-alelnök. A kérdés a hogyan? A szövetségi elnök úrnak csak gartulálni tudok a csütörtökön elhangzott kemény és világos beszédéhez, folytatta, de amikor Victor Ciorbea annak idején Budapesten úgy nyilatkozott, hogy lesz Kolozsváron magyar egyetem, estére Bukarestben pedig már mást mondott, Markó Bélának már másnap reggel kellett volna reagálnia. A továbbiakban elmondta, hogy a koalíció nem veszi komolyan az RMDSZ-t a cél nélküli, határozatlan politizálása miatt, amiben a megyei szervezeteknek is magvan a részük. Ezenkívül nagyon rossz az RMDSZ káderpolitikája, mert az, aki nem volt jó Hargita megyében szenátornak, megfelelt fôispánnak, Kolozs megyében pedig alispánnak. Ugyanezt mondta Maros megyérôl is. "Az erdélyi magyarság számára kulcsfontosságú az iskola. Ezen fordul meg a sorsunk. Odatenni egy olyan embert, aki feleúton lemond, betegségére hivatkozva, és a legkritikusabb helyzetben mondott le, azok a felelôsek elsôsorban, akik odatették. Vagy pedig pont azért tették oda?"— tette fel a szónoki kérdést, név szerint említve Béres András volt tanügyi államtitkárt. Véleménye szerint az RMDSZ politikai zsákutca felé halad, a személyi felelôsségek elôl nem lehet kitérni. Le kell vonni a konklúziókat, úgy, ahogy levonta Kuncze Gábor és Horn Gyula. Azzal zárta, hogy 75 év alatt "megtanulhattuk, hogy amit kértünk, sose volt aktuális", s ezért tartózkodott a szavazástól.

— mondta Béres András, de, ha a Maros megyei RMDSZ mostani vezetôsége elolvasná az összegezésemet, s akkor mondana véleményt, sokkal korrektebb lenne, mintha évekkel korábbi szívmûtétemre hivatkozna. Ezután a marosvásárhelyi felsôoktatás és oktatás politikai kérdésének végiggondolását javasolta. A vásárhelyi TKT feladata lenne, hangsúlyozta, végiggondolni az itteni felsôoktatás kérdését, mert itt nem csak orvosi egyetem volt, hanem színiakadémia, pedagógiai fôiskola is. Nekünk, amikor kiállunk a Bolyai egyetem mellett, nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a városnak annyi a magyar lakosa, mint Kolozsvárnak, s ennek a szellemében kell határoznunk, zárta felszólalását Béres András.

Harsonával nem fogunk létrehozni magyar tudományegyetemet Romániában, mondta egyebek közt Bíró István, aki szerint elképzelhetetlen, hogy valaki ne értsen egyet az önálló Bolyai egyetem létrehozásával, s inkább azt kellene elemezni, javult-e Romániában nyolc év alatt a politikai helyzet? Véleménye szerint inkább a regionális fejlesztést kellene szorgalmazni, túlhaladott álláspont, hogy csak Kolozsváron lehet magyar tudományegyetem. Izsák Balázs Gabriel Andreescut idézte, aki elengedhetetlennek tartja a kisebbségek intézményeinek, szimbólumainak a visszaadását, s kijelentette, mivel az erdélyi magyarság számára a Bolyai egyetem szimbólum, úgy látja, G. Andreescu "jobban érti a lényeget, mint közülünk egyesek".

A továbbiakban elhangzottak újabb vélemények a kolozsvári egyetem mellett. Lgerôteljesebben Kolcsár Sándor megyei elnök kardoskodott ezért, mert "Kolozsvár nem egy város, hanem a Város", és például Brassó "semmilyen körülmények között nem tudja azt a szellemiséget adni, mint Kolozsvár. Senki se gondolja, hogy ezzel megáll az élet. Ha sikerül máshol karokat létrehozni, az a magyarság erejét bizonyítja, de elsôsorban ki kell álljunk Kolozsvár mellett". Az alternatívákat is figyelembe kell venni, mondta. "Az alternatíva aluszik a mélyben(???), de amikor nem tud aludni, feltör." Tiltakozott az ellen, hogy bárki pártszellemben gondolkodjék, s ha valaki így kezdi, mondta, akkor ô kilép. Az RMDSZ érdekvédelmi szövetség, hangsúlyozta, sok mindenre kell odafigyelni "kellô toleranciával és alázattal". Erre kell figyelnie a felsô vezetésnek. Az RMDSZ-t egy gondolat és szellemiség kell vezérelje: a magyar jövô biztosítása, mondta, de "ma arról kell dönteni, hogy elfogadjuk-e a kolozsvári határozatot, csatlakozunk-e egy egységes magyar ügyhöz?"

Kelemen Atilla TKT-elnök biztosította a kételkedôket, hogy egyértelmûen elfogadják a kolozsváriak nyilatkozatát, de kifejtette, mennire veszélyesnek tartja azt a megosztó politizálást, amely megpróbálja törésvonalak mentén polarizálni a magyarságot (város— vidék, munkás—értelmiség, tömbmagyarság—szórvány). Ilyennek tekintették Kolozsvár és Marosvásárhely szembenállását is, és a csak Kolozsvár mellett kiállókat emlékeztette, hogy Aranka György vezetésével Marosvásárhelyen alakult meg a magyar nyelvmûvelô társaság akkor, amikor még Kolozsvár hivatalos nyelve a német volt. Kolozsvár prioritás, mondta, de mi van akkor, ha a kormány elfogadja az RMDSZ törvénytervezetét úgy, hogy legyen Kolozsváron magyar egyetem, de megszûnik a marosvásárhelyi orvosi például? A szimbólum jellegû dolgokról lemondani nem szabad, hangsúlyozta, de az alternatívákkal élni kell.

Markó Béla szövetségi elnök szerint a cél világos, tisztességes, egyértelmû. Igaz, hogy eljött a számvetés ideje, jó volt-e vagy rossz, hogy ’96-ban az RMDSZ kormányba lépett, de senki se állítsa, hogy a szervezetet belesodorták, hanem tudatos döntés eredménye volt a kormányzati felelôsség vállalása. Eszközrendszer volt, amelyet ki kellett használni. Ez nem mond ellent annak, hogy ma még csak beszélünk a magyar egyetemrôl, de nagyon hamar eljuthat az RMDSZ arra a következtetésre, hogy ezzel a kormánykoalícióval nem tud tovább haladni. Azt is elmondta, hogy az egyetem kérdésének maga az RMDSZ sem használt, amikor tavaly Kolozsváron polémiáztak. Ez azt a képzetet kelthette másokban, hogy megosztottság van az RMDSZ-en belül. Ez ártott az ügynek, de ma, nyolc év után ezt a kérdést tisztázták, lezárták. A marosvásárhelyi mûszaki jellegû fôiskolák beindítására van lehetôség, mondta, de legerôsebb potenciállal önálló tudományegyetemre Kolozsvár rendelkezik. Szükség van a regionális fôiskolákra, együtt Kolozsvárral lesz teljes, mint a gyökér, törzs, korona és virág.

Arra a vádra, ami a TKT-n is elhangzott, hogy az RMDSZ nem ért el semmit, azt válaszolta, hogy a politikában hol radikálisabban, hol rugalmasabban kell föllépni, s arról is beszélni kell, hogy ki mit tett a romániai magyar oktatásért Maros megyében. Ô magát az optimisták közé tartozónak nevezte, s reményét fejezte ki, hogy nem jut el az RMDSZ addig, hogy kénytelen legyen felbontani a koalíciós együttmûködést. S ha mégis, mondta, akkor azt is vállalni fogják, és mennek tovább.

A hozzászólásokat követôen szavaztott a testület, és két tartózkodással elfogadták a kolozsvári határozatot.

A "különfélék" során Kolcsár Sándor még egyszer elmagyarzázta, hogy "nem akartak törvénytelenséget" elkövetni, ezért lett "rendkívüli" TKT, ezután rögtön rátért veszôparipájára, a Népújságra, amely az ô véleménye szerint a minôsítéseket nem a tevékenységük alapján "végzi el". Ne itt-ott szerezzék be az információkat, s külön ironikusnak szánt "kedves" megszólítással illette a Népújság jelenlevô szerkesztôjét, közölte, hogy a télen 12 kerületben találkoztak a falvak polgármestereivel, tanácsosaival, megtartották a gyûléseket, s a városi tanáccsal is tartják a kapcsolatot. Nem vagyunk vagyonosak, de nem koldulunk, vetette közbe (ki tudja miért), írhatnak bármit, úgysem keseredünk el, zárta végül és azzal kivonult a terembôl. Arról nem sietett nyilatkozni, hogy miért nem az alapszabályzatnak megfelelôen mûködnek például, hogy egyebeket ne említsünk.

A rendkívülinek behirdetett TKT végül is egyetlen ponton "hibádzott": Kelemen Atilla észrevételezte, hogy "evidenciára mondott igent". Vagyis — s ez kiderült a csapongó vita során — olyasmirôl mondtak véleményt, amirôl az RMDSZ-nek a lehetô leghatározottabb és egy TKT- nál magasabbrendû állásfoglalása van évek óta. Ezt megerôsíteni persze sosem árt, hiszen Markó Béláékat amúgyis gyakran azzal vádolják, hogy követeléseiknek valójában nincs tömegtámogatása. Van. S ez kiderült a pénteki összejövetelen is, bár meglehetôsen zavaros módon a fölvetések minôsége közötti lényegbe vágó különbségek folytán. Az érdemi és tárgyszerû vitaképességgel még gond van egyeseknél. Különösen azoknál, akik minden vitatémát a belsô "ellenség" ellen próbálnak fordítani. Ez az, ami valójában eltéríti a vitákat az igazi céliránytól, s azoknak használ, akik tényleg ellenségei az erdélyi magyarság jogos törekvéseinek.

Népújság: Hogyan értékeli a gyûlést? Mint aki a parlamentben, de a helyi politikában is részt vesz, milyen esélyt lát arra, hogy valóban visszaállítsák a kolozsvári magyar egyetemet?

Kelemen Attila: mindenféleképpen a TKT-gyûlést úgy értékelem, hogy egy olyan evidenciára mondott igent — mint ahogy itt is a véleményekbôl kiderült —, ami az erdélyi magyarság egyöntetû akarata, hogy a szimbólumainkra szükségünk van. Ha a reálpolitika felôl közelítem meg a kérdést, akkor az az érzésem, hogy mi minden elnöki, kormányfôi és koalíciós ígéret ellenére még nagyon sokat fogunk harcolni azért, hogy ezt az egyetemet visszaállítsák. Trmészetesen az igényt állandóan fenn kell tartani, kitartóan kell érte küzdeni és emellé fel kell sorakoztatni azokat az alternatívákat, amelyeket én nem ellentmondásnak, hanem ennek az ötletnek a kiegészítôjeként tartanék számon.

Népújság: Külsô szemlélô számára úgy tûnik, hogy a rendkívüli TKT-t Marosvásárhelyen — egyébként ilyenszerû "elszólása" volt a megyei elnöknek is — a múlt heti kolozsvári RMDSZ-összejövetel hatására hívták gyorsan össze. Ez most kampány önök ellen, akik parlamenti képviselôként, szenátorként avagy állami tisztségviselôként a koalíción belül mûködnek együtt a Parasztpárttal és a Demokrata Párttal, tehát a koalícióval szembeni elégedetlenség kifejezése, vagy pedig kampány tényleg azért, hogy magyar egyetem legyen Kolozsváron?

Kelemen Attila: A kérdés eléggé bonyolult, megpróbálok részleteiben válaszolni rá. Én semmiképpen nem tartom lehetônek azt, hogy csalárd ötlet, és ne igazán belsôbôl fakadó igény lenne az, hogy akarja ezt a Maros megyei RMDSZ. Az összehívás konkrét körülményei, hogy miért voltak ilyen sürgôsek, ahhoz kevesebbet tudnék hozzászólni, mert nem tartózkodtam az országban ez alatt az idô alatt, de elhangzott, hogy 15-éig le akarják tenni ezt a tervezetet, s ilyen értelemben ennek az állásfoglalásnak így kellett megszületnie. Nem hiszem, hogy valaki ellen szóló kampány lenne ez. Nagyon szomorú lenne, ha egymás ellen kezdenénk kampányolni, ezt nem hiszem, nem is vagyok hajlandó tudomásul venni ilyesmit. Én továbbra is tartom ahhoz magam, amit annak idején is többször megfogalmaztam: a politikai ellenfél, illetve a véleménykülönbség nem feltétlenül ellenséget jelent, és ugyanazon cél felé nagyon sok ösvényen lehet közelíteni. Az a lényeg, hogy ezt a célt az ember elérje, mindegy, hogy egy nagy széles úton, sokan együtt menetelve vagy esetleg úgymond ugyanoda vezetô vadászösvényeken közelíti meg a célt.

Szombati lapszámunkban már említettük, hogy az elmúlt hét végén több állam bukaresti nagykövetségének katonai attaséja kereste fel a marosvásárhelyi harckocsidandárt.

Mivel a sajtót kizárták az eseményrôl, Mosneag Gheorghe ôrnagytól, a 6. hadosztály szóvivôjétôl tudtuk meg, hogy a küldöttség Csehország, Jugoszlávia, Ukrajna, Magyarország, az Amerikai Egyesült Államok, Izrael, Indonézia, Szlovákia, Dél- Korea, Németország, Kína, Bulgária és Kanada katonai attaséiból állt. Pénteken délután érkeztek a megyeszékhelyre, majd szombat reggel a harckocsidandárnál annak parancsnoka fogadta a vendégeket.

Elôször a megye és Marosvásárhely általános ismertetését hallhatták a diplomaták, majd megismerkedhettek a dandárral, ennek szervezésével, felszerelésével és legénységének kiképzésével.

Az ismerkedés az egységben bemutatott gyakorlatok követték, amelyek során a diplomaták megszemlélhették a már bemutatott fegyverzettel elért képzettségi szintet. A gyakorlatok között volt például lövészet az egységben található lôtéren, és szimulátorokon végzett próbák.

A szemléltetés után a diplomaták ismertették benyomásaikat, legvégül kölcsönös ajándékozás volt. Amíg a külföldi tisztek csoportja az egységben tartózkodott, kíséretükben levô hozzátartozóik városnézô körutat tettek, végül a csoport Brassó felé utazott tovább szombat délben. A hadtest szóvivôje szerint, a vendégek benyomásai kedvezôek voltak, ami fontos az általuk képviselt országokkal való katonai jellegû kapcsolatok szempontjából.

Tegnap a Maros Megyei Tanfelügyelôség közölte a pénteken tartott Népdal- és Néptáncfesztivál eredményeit. Bár a helyszínen Presecan Gheorghe tanfelügyelô azt nyilatkozta, hogy a néptánc, népdalcsoportok és népszokások kategóriákban külön osztályozzák a román és magyar versenyzôket, ez, a kevés magyar jelentkezô miatt, elmaradt. Íme az díjazottak:

Szólóénekesek: általános iskolák diákjai, I hely: Grindean Alexandra, régeni Augustin Maior Általános iskola, II. hely: Milãseanu Sergiu, Marosvásárhelyi 8-as Számú Általános Iskola, III. hely: Szôcs Tünde, régeni A.M. Általános Iskola. Líceumok: I. hely Fabian Ramona Marosvásárhelyi Kémiai Iskolaközpont, II. hely Frandes Alina, III. hely Stîna Paula, mindketten a Marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumból.

Dal és hangszeregyüttesek: hangszeregyüttesek: I. helyezett a Nyárádszeredai Nevelôotthon csoportja, II. helyezett a sályai iskola csoportja, III. hely a mezôrücsi általános iskola csoportja. Daloscsoportok: I hely: régeni Augustin Maior Általános Iskola csoportja, II. hely: a görgényhodáki iskola együttese, III. hely: Nyárádszeredai Általános Iskola csoportja.

Hagyományôrzô csportok, I. hely Marosoroszfalu tanulói, II. hely a Marosvásárhelyi 8-as Számú Általános Iskola Mugurel nevû együttese, III. hely a Keménynagyszôlôsi Általános Iskola diákjai.

Népi táncok: általános iskolák: I. hely a Dédai Általános Iskola, II. hely a Fehéregyházi Általános Iskola, III. hely a Marosfelfalusi Általános Iskola. Gyermekek és Tanulók Klubja: I. hely marosvásárhelyi GYTK, II. hely régeni GYTK, III. hely szovátai GYTK. Líceumok: I. hely Bándi Általános Iskola, II. hely Nyárádszeredai Iskolaközpont, III. hely Marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont.

A díjakat, amelyekrôl már szombati lapszámunkban beszámoltunk, csütörtökön 10 órakor adják át a marosvásárhelyi Gyermekek és Tanulók Klubjában.

Pénteken délután megkésett gyermeknapi ünnepséget tartottak a marosvásárhelyi Cuba Libre diszkóban. A Maros Megyei Gyermek- és Ifjúságvédô Igazgatóság, a Keresztyén Világ Nagykövetei Szervezet, a Családok Mindörökre és Holt International Alapítványok által szervezett rendezvényen negyven, a mezôzáhi Nevelôintézetben élô és húsz, a nyárádszeredai Gyermekotthonban lakó gyermek vett részt. A szóbanforgó kiskorúak a KVNSZ és a CSMA vendégeként az Itala pizzázóba ebédeltek. Az egy óra késéssel kezdôdött mûsort a marosvásárhelyi Kisegítô iskola kórusa nyitotta meg, ôket követte a Black Jake együttes, a Mini Arabesque balettcsoport elôadása és az Unirea Elméleti Líceum hatodikosainak tánca. A változatos elôadás kicsit hosszúra sikerült, de a szünetekben mindenki kedvére táncolhatott a táncparketten és fogyaszthatta a felkínált aprósüteményt és üdítôt. Hogy az árvaházakban maradt gyermekek mivel töltötték szabad délutánjukat, érezték-e, hogy egy évben egyszer van egy nap, ami az ô napjuk — kérdésünk válasz nélkül maradt. Mégis értékes volt a kezdeményezés, a nevelôotthonokból kihozott gyermekek és fiatalok felügyelôk nélkül, kedvükre énekelhettek, táncolhattak, társaloghattak a többi gyerekkel.

"A magyar égen állócsillag lenni, /A többség ajkán megmaradni dalban, /Öreg s ifjú szívekbôl énekelni, /És szeretetre lázítani halkan; /Az tud csak, kinek szárnyát nem köti semmi;...Hogy ha lettél nekünk, maradj hát velünk./ — Létünk záloga rejlik dalaidban;" — szavalta szombaton délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében Bárdosköszöntô címû versét Miskolczi Ottó színmûvész, a XXII. Bárdos Lajos fesztivál fôszervezôje. Tôle tudtuk meg, hogy az április 25-én kezdôdött idei fesztiválon közel 100 kórus lépett fel. Az énekkarokat elôadásmódjuk színvonala és a zenei heteken való tudatos és következetes munkájuk alapján választották ki. A hangversenysorozat megszervezésének legfontosabb és legértékesebb tényezôje, hogy adott szóból épül fel, a különbözô városokban folyó fesztivál szervezôivel nem kötnek szerzôdést, minden az ígéretek betartásán alapul. A vasárnap zárult fesztivált a szervezô eképpen jellemezte: csodálatos.

A fesztivál marosvásárhelyi házigazdája, Kovács András zenetanár tájékoztatott a szervezés gondjairól és örömeirôl:

— A Bárdos Lajos— Nagy István fesztivált 1992 óta rendezzük meg Marosvásárhelyen is. Míg az elsô években sokat reklámoztuk a rendezvényt remélve, hogy nô a helybéliek érdeklôdése, az idén csak a helyszínen felragasztott plakátok hirdették a rendezvényt. A kórushangverseny a zenének egy olyan ága, amelyet a dalárdamozgalmakkal lejárattak. Az emberek nagytöbbsége nem tudja értékelni a reneszánsztól napjainkig ívelô vokális zenét. A kórust az szereti igazán, aki mûveli, így a reklámnál fontosabb, hogy minél több embert vonjunk be a kórusokba. Hagyományosan június elsô heténekvégén tartjuk a fesztivál marosvásárhelyi részét. Az idén a kórustagok egy kicsit fáradtak voltak, a kinti nagy meleg sem segített a fellépôknek. Ennek ellenére a fesztivál színvonala sokat javult. A magyarországi és romániai magyar dalosok mellett elôször lépett fel a szlovéniai Pro Sevtno Drustvo kórus (képünkön). A támogatók — magánvállalkozók, az Ifjúsági és Sport Igazgatóság, az EMKE, KLÖV, Népújság, RMD, Solvoplant — segítségével a résztvevôknek vacsorát tudtunk biztosítani, az elszállásolásukat családoknál oldottuk meg.

Kodály Zoltán gondolataival zárhatjuk a Bárdos Lajos fesztiválról szóló tudosítást: "...nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren míg megszólal a nagy HARMONIA, amiben mind egyek lehetünk."

Alulírottak, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatának tanárai, ezúton kívánunk tiltakozni a Kovács András Ferenc kollégánk személyére irányuló rágalomhadjárat ellen. Kovács András Ferenc felkészültségérôl, szakmai megbízhatóságáról, valamint gyakorló dramaturgként tanúsított hozzáértésérôl volt alkalmunk megbizonyosodni, s meggyôzôdésünk, hogy egy, a nyilvános közlés felelôsségét nem ismerô bulvárlap nem hivatott kollégánk szakmai kompetenciáját sem megítélni, sem ezzel kapcsolatos kérdéseket egyáltalán felvetni. Nyilvánvaló, hogy e lejárató kampány nem a nagyközönség tájékoztatását szolgálja, hanem sokkal inkább a valós tényállás elferdítését célozza, kihasználva azt, hogy kollégánk nem volt hajlandó sajtópolémiába bocsátkozni rágalmazóival. Úgy tekintjük, hogy Kovács András Ferenc becsületessége, mûvészi tartása és kompromisszumot nem tûrô egyénisége vitán felül áll. Mindezek alapján erkölcsi kötelességünknek érezzük kinyilvánítani szolidaritásunkat szakmai kompetenciájában és becsületében megtámadott kollégánkkal.

Albert Mária, Barabás Olga, Bartha József, Béres András, Farkas Ernô, Gáspárik Attila, Kovács Levente, Kovács Katalin, Lázok János, Papp Éva, Papp Mária, Rokaly Vilmos, Selyem Ildikó, Sebestyén Spielmann Mihály, Ungvári-Zrínyi Ildikó.

A múlt hét végén a marosvásárhelyi Vártemplom gótikus terme adott otthont a társadalmi szervezetek vezetôinek szánt több napos tanfolyamnak,amelyet a Szomszédság, a Családosok és Nagycsaládosok szervezete rendezett, a bukaresti központú Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (FDSC) támogatásával. Részt vettek: a nagyváradi Mária Önsegélyzô Alapítvány, a kézdivásárhelyi Caritas , a pávai Falusi Humanitárius Önsegélyzô Egyesület, a marosvásárhelyi Talentum, Mária-Magdolna, Ügyes Kezek, Lazarenum, az Oázis, a Chakra, a Nagycsaládosok megyei fiókjainak képviselôi. A pénteki megnyitón jelen volt Fodor Imre polgármester is, aki beszédében hangsúlyozta az ilyen jellegû társadalmi szervezetek szükségességét, hiszen ezeknek a figyelme közvetlenebbül kiterjed az érintettek anyagi, jogi, szellemi és egészségügyi támogatására. A továbbiakban , a házigazda Fülöp G. Dénes lelkipásztor a fiatalok vallási nevelésérôl beszélt. Elmondta, olyan országokban, ahol a korábbi állampolitika miatt elhanyagolták a vallásos oktatást, megnôtt a kiskorúak által elkövetett bûntettek száma. A magyarországi meghívott, Kormosné Debreceni Zsuzsánna, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének vezetôségi képviselôje gyakorlati példákat mutatott be az erdélyieknek, hogyan kell a kormányszervekhez fordulni különbözô célok megvalósításáért. A legtartalmasabb elôadást szombaton Dan Jalba, a FDSC képviselôje tartotta. A bukaresti alapítványtól érkezô vendég a civil társadalmi szervezetek mûködését segítô, támogató ötleteket, konkrét szervezési kérdéseket vetett fel, amelyekre közösen kerestek választ a jelenlevôk. Hasznos volt Nagy Ágnes könyvelési és pénzügyi szakértô elôadása, aki a kötelezô nyomtatványok használatát, a könyvvitel módszerét részletezte. Vasárnap délelôtt Görög Ilona pszichológus, a Szomszédság tiszteletbeli elnöke szólt az egybegyûltekhez. Az emberi errôforrások felhasználásáról beszélt, önkéntesek bevonásáról a szervezetek életébe, valamint az egyesületek, kormányzati szervek közötti kapcsolatépítésrôl tartott elôadást.

A jelenlevôk úgy értékelték, hogy hasznos volt mindannyiuknak az eszmecsere, rendszeresebb, módszeresebb munkával a szervezeti életet, a civil társadalmat erôsíthetik. A közeljövôben még sor kerül hasonló rendezvényekre, amelyeken a nemkormányzati szervezetek egy-egy sajátos gondját elemzik majd.

Náznán Jenô, a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója a múlt hét végén vett részt Mangalián azon a munkatalálkozón, amelyet a mezôgazdasági mninisztérium szervez kéthatvonta az ország különbözô megyéiben. A pénteki ülésen jelen volt Dinu Gavrilescu mezôgazdasági miniszter és Pete István agrárközgazdász, a minisztérium államtitkára. A megbeszélések után a jelenlévôk részt vettek egy Phare-szemináriumon, majd meglátogatták az Agroutilaj elnevezésû kiállítást, amelyen mezôgazdasági gépeket, felszereléseket mutattak be.

— Mi volt a találkozó célja, lényege?

— Fontossági sorrendben a következô alapvetô témákat vitattuk meg: — az állattenyésztés helyzete Romániában, ez váltotta ki a leghosszadalmasabb vitát; — a mezôgazdasági munkálatok folyamatának elemzése és a nyári kampány elôkészítése; — a mezôgazdaság állami finanszírozása.

Az állattenyésztés elemzésének országos adatai riasztóak. Mint megyénkben, az állatállomány országos szinten folyamatosan csökkenô tendenciát mutat. Az 1989- es adatokhoz viszonyítottuk az 1997-ben öszpontosítottakat: a szarvasmarha-állomány 6,1 millióról 3,2-re, a juhállomány 16 millióról 9,5-re, a sertésállomány pedig 11,5 millió egyedrôl 7 millióra csökkent. Az állami szektorban a fordulat évében 6 millió sertést tartottak, ma csupán 2,5 milliót, ugyanebben a szektorban a baromfiállomány 120 milióról 66 millióra csökkent. Amint látható, elsôsorban az állami szektorban apadtak az állományok.

Az elemzés nyomán próbáltuk feltárni a csökkenés alapvetô okait: 1. A nagy állattenyésztô telepek úgynevezett szociális védelme nem bizonyult hatékonynak. Magyarán: az állam az eladási árakat féken tartotta, miközben a tenyésztésben használt nyersanyagok árait liberalizálta, szabadpiacosította. Ennek nyomán az említett egységek tôke nélkül maradtak. 2. Az állattenyésztôknek szánt állami támogatások, ahogy köznyelven forog, a borjúpénz, vagy az állatvásárláskor nyújtott segítségek nem érték el a remélt határt. 3. Az évek során egyre növekvô termelési árak. 4. A hazai élelmiszeripari termékek nem élveznek megfelelô védettséget a külföldrôl behozottakkal szemben.

A mezôgazdasági minisztériumban — az említett okok felszámolása érdekében — elôkészületben van a mezôgazdaság hitelezését szabályozó törvénytervezet; — az érdekvédelmi szövetségek (gabonatermesztôk, állattenyésztôk stb.) törvénytervezete; — a mezôgazdasági termények biztosításáról szóló tervezet; — az exportorientált mezôgazdasági termelés meghonosítását biztosító tervezet. Addig, amíg a minisztériumban elôkészítésben lévô dokumentumokban foglaltak törvényerôre emelkednek, a termesztés, termelés a jelenlegi rendelkezések értelmében folytatódik.

— Nemsokára kezdôdik a nyári kampány, a mezôgazdasági minisztérium most esedékes intézkedéseirôl tárgyaltak a találkozón?

— Nem elhanyagolható adat: a mezôgazdasági értékjegyek kiosztásának aránya országos szinten 95,5%. A bankok eddig 1305 milliárd lejt számoltak el, ami azt jelenti, hogy ez az érték a termelôknél van. Ezenkívül: a honatyák végre jóváhagyták a költségvetési törvényt, a minisztérium már ismeri a számára kiírt szûkös keretet, annak megyénkénti lebontása van folyamatban. Meg kell említenem, hogy a minisztérium indítványozására a kormány a múlt héten benyújtotta a parlamenthez jóváhagyás céljából azt a dokumentumot, amely 940 milliárd lej értékû hitelt (ahogy ott neveztük: revolving- hitel) igényel a mezôgazdaságnak. A képviselôház jóváhagyta és reményeink szerint e héten ugyanezt megteszi a szenátus is. Amennyiben megtörténik, ennek a hitelezésnek az alapján, kedvezményes kamatok mellett, ebben az évben az állam 70%-os kamattámogatást vállal. Ennek egyetlen feltétele van: a hitel határidôre való visszafizetése. Ebbôl az alapból a pénzt az ôszi vetések létrehozására, vegyszerek, vetômagok, téli takarmány vásárlására lehet felhasználni. Hangsúlyozom! Amennyiben a szenátus ezen a héten jóváhagyja a dokumentumot, remény van rá, hogy július folyamán megindulhat a termelôk hitelezése. Errôl majd idejében tájékoztatjuk a földmûveseket.

Néhány héttel ezelôtt VALENTINA LUCIAN asszony, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal közönségszolgálati és protokoll osztályának vezetôje, a hivatal szóvivôje az Amerikai Egyesült Államokban járt. Élményeirôl, tapasztalatairól kérdeztük.

— Az alatt a rövid idô alatt, amióta ön a polgármesteri hivatal munkatársa, nonkomformista, igen eredeti gondolkozásmóddal rendelkezô embernek ismertem meg önt. Tehát arra kérem: arról számoljon be olvasóinknak, amit valóban érdekesnek, figyelemre méltónak talált ott, az óceánon túl.

— Hát annyit bevezetôként, hogy tanulmányutunk április 24-én kezdôdött, és május 10-ig tartott. Körülbelül 3-4 éve az amerikai USAID, az amerikai fejlesztési ügynökség megbízta a Chemonics International céget, hogy Romániában lebonyolítson egy helyi adminisztrációt korszerûsítô programot... Az én kiutazásom nem ment éppen a legsimábban. A bonyodalom ott kezdôdött, amikor megérkezett az USAID-tól a nevemre szóló meghívó. A hivatal több munkatársa megkérdôjelezte, hogy megérdemlem-e ezt az utazást. De hát az ügynökség a finanszírozó, tehát az ô óhaját be kell tartani. Én errôl a tanácsot értesítettem.

— Miért esett éppen önre a választás?

Körülbelül másfél éve instruktor vagyok a Chemonics csapatában. Az amerikai munkatársak mellett ketten dolgozunk Romániából. Gondolom, ez az út elismerése volt a munkámnak, amit velük végzek. Egyébként a napokban jelent meg az elsô hazai "tankönyv" a helyi adminisztrációval kapcsolatban, és ennek társszerzôje vagyok. De hát senki sem lehet próféta a saját hazájában. Érdemeidet általában azok értékelik, akik távolabbról figyelik munkádat.

— A fô kifogás, gondolom, az volt, hogy a hivatalban vannak olyanok, akik sokkal régebben dolgoznak itt, tehát jogosultabbak lettek volna...

— Fôleg errôl van szó. Persze vannak itt kiváló szakemberek, de hát a meghívás így történt... A különlegességek már a repülôúttal kezdôdtek. Elôbb Zürichbe, onnan New Yorkba, majd Washingtonba repültünk. A repülôben a komputer az asztalunkon volt, válogathattunk a játékokban, filmekben. Persze az óceánon keresztül vezetô 12 órás út így sem volt valami felemelô dolog, fôként azért, mert az én kilóimhoz túl keskeny volt a szék. De eltelt. A New York-i vám talán a világ "legdurvább" vámja, abban az értelemben, hogy a hatalmas emberáradatot csak hajszálpontosan, operatívan lehet irányítani. Szinte semmit nem magyaráznak meg neked. Tekintettel, gesztusokkal jelzik a magas, testes, leginkább színesbôrû vámosok, hogy mit kell tenned. Ha valamit nem úgy teszel, ahogy kell, azonnal visszaküldenek a sor végére. Míg a gyakorlat fegyelme hat rád. Problémánk volt elég, mert a csoportban levô polgármesterek és -helyettesek közül senki nem tudott angolul.

— Szóval csoportosan utaztak ki az Államokba...

— Tízen voltunk a csoportban, rajtam kívül mindenki a helyhatósági választásokon megválasztott személy volt... Szóval ha nem ismered a nyelvet, hamar elbizonytalanodsz. Miután visszatértem, sokan megkérdezték: mi a különbség Európa és Amerika között? Lehet, hogy van olyan ember, aki ezt pontosan meg tudja fogalmazni. Én nem tartozom közéjük. Úgy látom, hogy ez két külön világ, mely párhuzamosan halad ugyanazon cél, a civilizáció felé. Más dimenzióban, ritmusban élünk. Tény, hogy mikor visszatértem, egy hétre lelkileg leblokálódtam. Nehezen zökkentem vissza a régi kerékvágásba. Pedig nem mondhatom, hogy ott "ki voltam akadva". Elég racionális lény vagyok.

— Milyen jellegû volt a program, melyben részt vettek?

— Nagyjából látogatásokról és munkamegbeszélésekrôl volt szó. Mielôtt elindultunk, a szervezôk megkértek: jelöljük meg azt a területet, amely bennünket a leginkább érdekel. Minden óhajunk teljesült, mint a mesében. Én média- és helyhatósági választási programot kértem. Szerencsémre az egyik általunk meglátogatott városban éppen ilyen választás zajlott. Nálunk ez a technika még nincs kidolgozva. A helyi választási kampány esetleges, elsietett. Választási stratégia nemigen létezik. Ami számomra nagyon érdekes volt: meglátogathattam Washingtonban a sajtómúzeumot, mely alig több mint egy éve létezik. Egy henger alakú épület három emeletén rendezték be. A bemutatás sora a tamtamokkal kezdôdik, tehát a legrégibb hírvivô eszközökkel, és a rejtett kamerákig, szatellitekig tart... A múzeum a Freedom Forum tulajdona, mely a legnagyobb sajtószervezet az USA- ban.

— Milyen a bemutatási mód? Interaktív, vagy csak bámészkodni lehet?

— Természetesen hangsúlyozottan interaktív. Tehát számítógépen elôhívhatod a régebbi lapszámokat bármely amerikai kiadványból, meghallagathatod a vietnami háború idején közvetített rádióadásokat, megnézheted a rakétakilövésekrôl készült felvételeket... Szóval rengeteg anygaból kedved szerint válogathatsz. Semmi sem statikus, minden komputerizált. Lenyûgözô.

— Hány városban jártak? És hány államban?

— Öt városban voltunk, 300 kilométeres körzetben, több államban. Kilenc napot töltöttünk Washington DC-ben, tehát az államban, majd Virginia állam néhány városában jártunk, és Maryland államban is megfordultunk. Ami nekem nagyon érdekesnek tûnt: részt vettünk egy lakónegyedi pikniken, ahol kizárólag színesbôrûek, afroamerikaiak élnek. Ôk általában sokkal kommunikatívabbak, mint a fehér emberek.

— Hogy kerültek kapcsolatba e negyed lakóival?

— A mi megyei tanácsunknak megfelelô anapolisi hivatalba látogattunk, és ott bemutattak nekünk egy lakónegyedekkel kapcsolatos programot. A közigazgatási rendszer különbözik a miénktôl. A negyedek, közösségek nagy szerepet kapnak a településfejlesztésben, adminisztrálásban. Ha a negyed lakói, vezetôi úgy döntenek, hogy építeni kell például egy utat, vagy renoválni kell az épületeket, pénzt kérnek a polgármesteri hivataltól, miután bemutatták a programjukat. Az önkormányzat, ha jónak tartja a tervet, akkor pénzt utal ki rá. Szóval a hivatal semmit nem tesz a lakosság részvétele nélkül. Ez a negyed egy adott idôszakban nagyon lezüllött. A bûncselekmények megsokasodtak, az emberek nem béreltek lakásokat a kerületben. Az USA- ban a házaknak mindössze 20-25 százaléka van magántulajdonban, s az emberek gyakran költöznek egyik helységbôl a másikba. Szóval ebben a negyedben helyrejöttek a dolgok. A pikniken volt flekkensütés meg minden egyéb, ami a kiránduláshoz tartozik. A színesbôrûek nagyon hálásak, ha valaki figyel rájuk.

— Mire használhatja ön azt a tapasztalatot, tudást, amit az Egyesült Államokban szerzett?

— A legfontosabb tanulság számomra, hogy egyszerûen, praktikusan kell intézni a dolgokat. Mi, európaiak mindent agyonkomplikálunk. Gyanakvóak vagyunk, mindig mögöttes tartalmat keresünk, filozofálgatunk. Az amerikaiak tulajdonképpen nagyra nôtt gyerekek. Nincsenek elôítéleteik. Ezt jó lenne megtanulni tôlük.

— Végül hadd tegyek fel önnek egy nem szokványos kérdést. Mi, újságírók hetente, sôt néha naponta nyaggatjuk önt, és a hivatal más munkatársait. A heti sajtótájékoztatókon általában ön fogadja a helyi sajtó képviselôit. Mi a véleménye róluk?

— Nagyon köszönöm kérdését... Azt hiszem, jó barátságban vagyok a sajtóval. Amit elvárnék az újságíróktól: hogy próbáljanak meg alaposabban tájékozódni. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy az újságírók nem engem bírálnak, hanem az intézményt, amikor valamit kifogásolnak. Majdnem mindig ugyanazok a személyek jönnek sajtóértekezletre, fiatalok, aminek külön örülök. De kérdéseik sokszor azt bizonyítják, hogy nem ismerik a helyi adminisztráció feladatait, hatáskörét. Tehát ezek az újságírók sok cikket írnak az önkormányzatról, véleményt mondanak, aminek jogát nem vitatom el, viszont jó lenne, ha több hozzértéssel tennék ezt. Ez nekik is, nekünk is hasznunkra válna. Sokszor a legnagyobb jóindulattal valótlan dolgokat írnak le, vagy mondanak rádióban, tévémûsorokban, és ez néha a lakosság félretájékoztatását eredményezi. Én nem azt mondom, hogy be kell biflázni a 69-es helyhatósági törvényt. Én sem tudom kívülrôl, de bizonyos cikkelyeknek néha utána lehet nézni.

A centenáriumi megemlékezést június 6-án, a Kisküküllô menti város mûvelôdési házában tartották.

Az 1989. április 1-jén 60 ággyal mûködésbe lépô kórház történetét dr. Moldovan Mircea, az intézmény igazgatója ismertette. A köszöntôk sorát Frãtean Alexandru, a megyei tanács alelnöke nyitotta meg, aki maga is a város szülötte. Dr. Panturu Ileana megyei igazgató a kórház vezetôinek gazdaszellemét dicsérte, és a hiányzó szakorvosi helyek betöltését ígérte a lehetôségek függvényében. Hozzászólt Ileana Filipescu demokrata párti képviselô. Dr. Kakassy Sándor parlamenti képviselô a múlt század végén mûködô fôispán, Sándor János nevét emelte ki, aki a kórház felépítéséhez szükséges anyagi alapokat kiharcolta. Beszélt Szôcs Mózesrôl is, aki 30 évig állt a kórház élén.

A továbbiakban dr. Varga Alexandru sebészorvos mutatta be Friedhelm Rüb urat, aki hathatós segítséget hozott a sebészet és a kórház számára. Segíteni csak akkor érdemes, ha szívbôl jön és szívhez szól — fogalmazott a vendég. Az orvos a beteget kell hogy szolgálja — mondotta dr. Deac Alexandru polgármester, aki az elôdök, köztük a pszichiátriát megteremtô Szôcs Mózes tevékenységét értékelte. Mint köztudott, Deac doktor 22 éven át szolgálta mint orvos és mint kórházigazgató a betegek érdekeit. Hozzászóltak még az egykori orvosok, dr. Stefãnescu Gheorghe volt gyermekkórházi fôorvos és dr. Bátké Rudolf, a sebészeti osztály egykori vezetôje, a továbbiakban Hudea Mariana asszisztensnô és dr. Chiujdea Ioan.

A centenáriumi ünnepség alkalmával a város díszpolgárává avatták dr. Ioan Florin Dumitrescu helybeli születésû, Franciaországban élô orvost, aki Dicsôszentmárton és Ronchin testvérvárosi kapcsolatát kezdeményezte. Az oklevelet a kitüntetett, akinek munkáit több nyelven és több országban forgalmazzák, meghatódottan vette át.

A szórakoztató feladványokat — rejtvényeket — kedvelôk számára a Fekete Fehér, az Észbontó és a Skandi Szellem szombaton a marosvásárhelyi Bolyai líceum amfiteátrumában versenyt szervezett. Az észbontóan meleg délelôttön, amikor legtöbben a vízpartokat választották, mások pedig földjeiken szorgoskodtak. Akik a Bolyai líceum amfiteátrumát választották,szellemesen és hasznosan kikapcsolódtak. Tudásukat bôvítették, tornáztatták szürkeállományukat.

A "krónikus keresztrejtvényfejtôk" három "fordulóban" mérték össze tudásukat és kapták meg, annak függvényében, díjaikat. A résztvevôk mindhárom típusú rejtvénykategóriába beneveztek. Így alakult a verseny állása: hagyományos rejtvény: elsô Kajcsa Zsolt, ôt követte Szövérfi Péter, Farkas Júlia. Skandi rejtvény: sorrendben Kajcsa Zsolt, Cordos Erzsébet, Jakab László. Olaszos rejtvény: Cordos Erzsébet, Szekeres Ugron Árpád, Kajcsa Zsolt

A díjakat a szerkesztôk adták át a nyerteseknek, Hideg András (hagyományos rejtvény), Berecki György (skandi rejtvény) és Nagy Noémi (olaszos rejtvény). Közben a marosvásárhelyi színiakadémia Szentgyörgyi István tagozatának elsôéves hallgatói, Berekméri Katalin, Zayzon Zsolt és, a bábszínház mûvésze, Nagy László oldotta a versenyzôk hangulatát. A rejtvényverseny zárópillanataiban a kilenc díjazott, erdeményei függvényében, az asztalra helyzett zsemlék közül válogathatott, Kajcsa Zsolt hármat, Cordos Erzsébet kettôt vehetett el, a többiek egyet-egyet. A cipókat kettétörték. Jakab László zsemléjébôl elôbújt az aranygyûrû. "Egyetlen kedvtelésem a rejtvényfejtés. Négy gyerekem van, feleségem beteg. Ezt a versenyt nem hagytam ki, otthon mindenki megértett és eljöttem"— mondotta Jakab László, a különdíjként felajánlott aranygyûrû tulajdonosa.

Tegnap délelôtt a járókelôk különös dologra lehettek figyelmesek a központban: a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal fôbejáratának lépcsôin két nô, anya és tizenéves lánya ültek. A hölgy nyakában tábla, ezen "az elkeseredettség sztrájkja" román nyelvû felirat. A járdán és a lépcsôn tovasietô tömegbôl néhányan futólag rájuk figyeltek, aztán mentek dolgukra.

— Ma reggel kezdtük az éhségsztrájkot — mondja Szász Ildikó az érdeklôdésre. Nincsen ahol laknunk, és a hivatalnál nem akarnak lakást adni. Szeptember óta az utcán vagyunk a lányommal együtt, akkor ugyanis elváltam. Azóta hol rokonoknál, hol ismerôsöknél húzódunk meg, de legtöbb néhány hét után mindenhonnan tovább tanácsolnak. Idén kérvényt adtunk be a hivatalba, kihallgatáson is voltam Orbán Dezsô alpolgármester úrnál, de azt a választ kaptuk, hogy nincs üres lakás, és a közeljövôre nézve sem biztattak. Ma reggeltôl éhségsztrájkot kezdtünk, mert egyszerûen már nincs hová mennünk. Nincsenek nagy igényeim, azt az illetékeseknek is elmondtam, hogy szociális lakásra lenne szükségünk. Kettônknek egy szoba is elég lenne, mégsem oldják meg a kérésünket. Pedig biztosan tudom, hogy van üres lakás a városban.

Magától értetôdôen itt lenne a helye az ügyben érdekelt másik fél, a városháza illetékese álláspontjának. Tegnap azonban sem Orbán Dezsô alpolgármesterrel, sem pedig Valentina Lucian sajtószóvivô nem volt elérhetô. Mások pedig hatásköri korlátokra hivatkozva, nem vállalták, hogy az ügyben érdemben nyilatkozzanak a sajtónak. Így a polgármesteri hivatalnak az üggyel kapcsolatos álláspontjára holnapi lapszámunkban térünk vissza.

Sport

Elôbb-utóbb kiderül, mennyire mûvelt a százpengôs paripa — Hagiról tudtunk, amit tudtunk, de azt nem, hogy pártinstruktori hangnemet is "birtokol", láttam, amint leszedte a keresztvizet az újságírókról, dehát muramista, ez már új nép, másfajta raj, ezek nem dermedtek le, hanem profi módra (mint profik egymás között, well) cukkolták a nagy tehetségû, de kissé gyenge idegzetû veteránt, és ki is kacagták: ennél élesebb döfést a bordái közé nem kaphat fûvön nôtt focilegény. A legmulatságosabb az, hogy ez a Hagi komolyan gondolta, amit mondott. És Jordán mester is bevette, sôt rátett egy kislapáttal: Stelea — az ô "olvasatában" — azért mutogatta az ülepét, mert ideges volt a kisfia betegsége miatt. (Fülig Jimmyvel szólva, ez minden rendes vagány primér reakciója.) Aztán jött Florin Cãlinescu és a caragialei ihletésû "csesztió" szoborparkja már a focistákat örökítette meg a kései korok maradvái számára.

Tiszta röhej és kurát murdár, mondhatnók, ha a kisördög nem súgná: Hagiék csak azért verik ki ekkorára a díszhisztit, mert: 1. tudják, hogy ez a csapat nem jut messzire Párizsban, 2. elejét veszik a közvélemény lesújtó ítéletének, ha már most a sajtót teszik meg bûnbaknak, aztán a dáridó végén (vagy már a közepén, ha idô elôtt ütik ki ôket a ringbôl) ujjal mutogatnak a még mindig nevetô média- süvölvényekre, mondván: ti vagytok a hibásak, nem hagytátok kibontakozni ezt a nagyszerû gezemizét, ezt a csodálatos gezemuzát, akikké a lampaszos szövetségi kapitány forrasztópákája homogenizált bennünket!...

És jött a duzzogás-meccs Moldovával, és bizonyítottak az egészen fiatalok. Jók voltak a nemduzzogók, szó se róla: Ilie Dumitrescu, a paraguayi mérkôzésen is kiváló Filipescu, még Moldovan is szabadabb lett, a gólok is jelzik, hogy nem volna baj, ha erôs vezetés, egységes irányítás, a külsôk beleszólását lehetetlenné tevô szabályzat szerint mûködtetnék a nagyválogatottat.

Szépek voltak a gólok, közben láthattuk, mi nô a Pruton túl. Marinescu nagyot lôtt a kapu mellé,aztán Epureanu balról egyedül tört be, Pruneának gondot okozva egy lövéssel, amelyet végül is alig hárított szögletbe. Közben Radu Niculescu, Marinescu szerre bolygatják meg a "nagyokról" táplált illúzióinkat, bár csapnivalóan játszik az ellenfél, kis csillogásai vannak, Tabanov becsületgólja például, melyet csak Dobos foghatott volna ki, kézzel, aztán Klescsenko magánszáma, melybôl — középpályás indulás, cselsorozat után — végül mégsem lett gól, Prunea lábbal hárított.

Most úgy néz ki a nagyválogatott, mintha egy hónappal ezelôtt volnánk, a szervezés, válogatás idôszakában. Hát mikor lesz egy, a németekéhez hasonló tudományos terv, amely pontosan feltünteti, mikor éri el csúcsformáját a csapat (a döntôben, natürlich), és minden kis mozdulat annak a fô célnak az érdekében történik, közvéleménytôl, sajtótól, sôt pártvezérektôl is függetlenül?...Arra pedig semmi szükség, hogy a tévékommentátor szánkba rágja az az oszióra "tanulságait", hogyaszondja: a trikolóroknak szükségük van a szurkolók meleg szeretetére, a támogató jelenlétre, de sajnos, nálunk, az országban (hah, széles e hazában, jaj) nincsenek már példaképek, követendô modellek, hujgat, káromkodik, szidalmazza "kedvenceit" a közönség...Ejnye-bejnye, te rusnya közönség, hát mikor javulsz meg már?!...

Kollektív bûntudatot akar belénk szuggerálni a Grãdinescu fiú. Köszönjük szépen, láttunk mi már, nemcsak karón varjút, hanem egész sor nagyválogatottat, nagy közönséggel. Fakó gyerekeknek, akik filozófusok maradnának, ha meg nem szólalnának, nem tudok maradéktalan örömmel és hódolattal (omagiu) szurkolni.

Nem baj. A párizsi levegô hátha lelkileg is elegánsabbá varázsolja bárdolatlan fiainkat. És csak gyôzzék és csak gyôzzenek, mert akkor szent a béke.

Karcsi jelligére

Szomorú úr vasutat szeretne Segesvár és Marosvásárhely között. 1997-ben levelet írt Románia kormányához, ezt átküldték a Közlekedési Minisztériumhoz, onnan még ugyanabban az évben, augusztus 13-án megkapta rá a választ. Ebben az áll, hogy a két várost összekötô vasúti szakasz építését még 1990-ben felvetették a minisztériumban, de dombos a vidék (300 és 500 m között váltakozik a dombok magassága), a térségben nagy árvizek voltak (1970-ben, 1975-ben és 1997-ben is), fennáll az alagútbeomlás és a talajcsuszamlások veszélye is, meg aztán minden vasútvonal a folyóvölgyek hosszában épült fel (nem tudjuk, ez miért és mi mellett vagy ellen szóló érv); valami olyas dolog derül ki summa summárum, hogy alagutat nem lehet építeni, mert fölöttébb kockázatos (beomlással fenyegetne), az árvizek elmosnák a vasutat, az egész ügy (1997-ben) 250 millió dollárba kerülne (honnan ennyi pénz?), végül pedig: az új vonalon csak 22 szerelvény zakatolna, ez pedig nem eléggé gazdaságos, legalább négyszer ennyi kell a hatékony és jövedelmezô forgalomhoz. Különben is a vasúti forgalom felére csökkent ezekben az években, úgyhogy egyelôre nincs lehetôség a vasútépítésre.

Itt jegyezzük meg, hogy bizonyára hasonló meggondolások miatt nem kezdôdött el a Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötô vasúti szakasz építése sem, pedig azt már a székely körvasút felépítésekor tervbe vették, csak akkor éppen nem hagyott rá idôt a történelem, azóta pedig valószínûleg nem volt politikai akarat a székelyek kommunikációjának a megkönnyebbítésére.

Szomorú urat nem kedvetlenítette el a nyilvánvalóan megalapozatlan válasz, tovább tanulmányozta a lehetôséget, és megismételte javslatát: a Segesvár alatti Dánostól keresztben kellene hozni az új összekötô vonalat Ákosfalváig (32 kilométer, az ô számítása szerint), onnan levihetô Nyárádtôre, s innen a már meglévô vonalon utaznánk Maroskecéig, itt viszont ismét lehetne rövidíteni, ha átvágva a távot, építenének egy újabb szakaszocskát 8 km-en Aranyosgerendig.

Ezek 45 km-rel rövidítenék Kolozsvár és Bukarest között a távolságot, 98 km-rel a Marosvásárhely— Bukarest közötti távot, 139 km-rel rövidülne az út Szováta és Bukarest között, 94 km-rel lenne közelebb Vásárhelyhez Székelyudvarhely, összesen tehát 475 kilométert spórolna meg a Vasút, ha ezt a két új szakaszt felépítené. Jelenleg nagyot kerül a vonat Dánostól Tövisen át Székelykocsárdig s Aranyosgyéresig: 147 kilométert megy, az új szárnyvonalon 97 km-re csökkenne a táv. Ami 32 %-os csökkenés.

Ez a befektetés 250 millió amerikai dollárt követelne. De megtérül, mondja Szomorú úr. Évente hetven vonatot véve, másfél millió kilométert takarítunk meg, vagyis 25 ezer utazási órát.

Ezzel visszajönne a befektetett pénz. Csökkenne a környezetszennyezés, a szállítás díja, nem beszélve arról, hogy mennyi munkahelyet teremtene a szakminisztérium a munkálatok révén. Az árvízveszély a bözödújfalusi tó létrejöttével elhárult, különben sem volt soha árvíz Balavásáron, ahol a vasút elhalad(na). És nem 22 vonatot bírna meg a vonal Székelykocsárd és Segesvár között, hanem 35 személy- s ugyanannyi tehervonatot, 24 óra leforgása alatt!

Ezeket újabb, 1998. január 19-én keltezett levelében fejti ki Szomorú úr, melyet természetesen szintén elküldött Bukarestbe, a Közlekedési Minisztériumba.

S mert választ (sem megnyugtatót, sem kitérô jellegût) nem kapott rá, arra kéri Karcsit: ha igazi nagy dolgot szeretne Erdélyben, hát — építse meg ô a vasutat Nyárádtô és Ákosfalva, majd Balavásár és Dános, esetleg Küküllôszéplak és Dános, illetve Kece és Aranyosgerend között (azt a nyolc kilométerest is).

Szomorú Miklósnak van másik ötlete is. Ezt terjedelmesebb tanulmányban fejti ki, addig is azonban, míg lapunkban helyet szoríthatunk neki, elmondjuk, hogy a lényege: a világégés folyamán gyakran végtisztesség nélkül elhantolt vagy csak elkapart katonáknak állítani emléket. Szomorú úr jegyzékén a következô megnevezések szerepelnek: a földvári (Feldioara) haláltábor — 1944. szeptemberétôl 1945-ben történt felszámolásáig 6000 volt a fogvatartott, másfélezer a halott; a temesvári nagy fogolytábor (1944 decembere és 1945 elsô három hónapja között), a foglyok számát húszezerre becsülték, "csúcsidôben a napi elhalálozások számát 1600— 1800 fôre teszik; a botosani-i fogolytábor (háromezer fô), tömegsírok ott is, a foksányi tábor földjében is; az idecspataki villámháború áldozatai (1944. szeptember 24 — október 10. között), csak egyetlen egy nap alatt a 68-as honvédek közel ezer fôt veszítettek, ôket sem lehetett abban a pokoli tûzben tisztességesen eltemetni; a tighinai fogolytábor (Moldovában, a Dnyeszter jobb partján volt),a hatezres létszámból közel háromezer, fôleg magyar katona és elhurcolt civil nyugszik közös sírban; végül a 150 éve vívott piski csata hôseinek állított síremlék újraállítása (sorsáról a Duna tv 1998. március 15-i adásában értesülhettek a nézôk)...

Ha igazán emlékezeteset akar Karcsi, akkor szót fogad a marosvásárhelyi közlekedésügyi fôtechnikus Szomorú Miklósnak (str. Urcusului 8.), és ilyen nemes célokra adja ki a pénzét!

Tisztelt Karcsi!

Restellem a fenti megszólítást, de az újságban olvasott hír szerint csak így juthat el Önhöz az alábbi néhány sor. Én szívesebben nevezném Önt, javaslata alapján, AZ EMBERISÉG JÓTEVÔJÉNEK.

A szószaporításnak nem vagyok híve, ezért mindjárt a lényegre térek. A legjobb hosszú távú befektetés az iskolaépítés, melyet a japán meg számos más példa igazol. Tehát ha Ön úgy gondolja, hogy egy önálló magyar nyelvû egyetem felépítése (melyben a magyar nyelv mellett román, német és angol nyelven is lesz oktatás, ha erre igény van) megfelelne elképzelésének, akkor vegyen annyi fáradságot, és olvassa el a Romániai Magyar Szó 1998. május 13-i számában megjelent, "Életem céljának tekintem egy önálló magyar nyelvû egyetem felépítését" címû cikket. Amennyiben úgy gondolja, hogy a cikkben vázolt egyetem felépítése megfelel elképzelésének, és biztosítani tudja erre a célra a szükséges anyagi hátteret vagy ennek egy bizonyos részét, megvalósítottnak tekintheti elképzelését.

Mivel az Alapítvány törvényes bejegyzése elôtt bankszámla szám nyitása lehetetlen (a bejegyzés pedig még idôt igényel), a pénzt le lehet tenni a következô (kont)számra: 251.10.270.109.61 BANCA PATER Tg,-Mures (melyre az Alapítvány bejegyzéséhez szükséges 10 millió lejt tettem le). Természetes, hogy a letett pénzösszeg minden centjéért felelôsséget vállalok, mely kizárólag csak az egyetem felépítésére és az oktatáshoz szükséges eszközök beszerzésére használható fel.

Mivel számomra az önálló magyar nyelvû egyetem felépítése mindennél fontosabb, azt is elviselem, hogy Ön vagy a Szerkesztô Úr beugrattak, mint hogy az egyetem talpraállításához szükséges anyagi háttér megszerzésének bármilyen lehetôségét elszalasszam.

Ôszinte tisztelettel: dr. Hollanda Dénes, egyetemi tanár

ÚGY ÉRZEM, EMBEREMRE TALÁLTAM. Kedves Karcsi! Az a nagy kérésem,legyen a mecénásom, mert ezáltal méltó utódává válna Maecenasnak, a gazdag római polgárnak, aki a tudományok és mûvészetek bôkezû pártfogója volt. Nevem Pénzes Margit, Marosvásárhelyen lakom, a Köteles Sámuel utca 1. szám alatt, telefonom 160— 979. Több írásom van, regényem is, amelyek íróasztalom fiókjában hevernek. Minden vágyam az, hogy kötetben láthassam ôket!

Egyik írásom értéke abban áll, hogy fiam tragikusan végzôdött életét vetettem papírra, ami vádiratot képez a letûnt rendszerre. Anyagiak hiányában írásaim közlését nem tudtam és ma sem tudom beindítani, mert alig 470.000 lejre felemelt nyugdíjamból családomat is segítenem kell (stb.). Kézirataim másolására már nem tudok áldozni.

Ha vágyam teljesülne és papírra vetett gondolataim közlésre kerülnének, olvasóim valós képet nyernének az emberi élet útjainak rejtelmeirôl. Marosvásárhely, 1998. május 29. Tisztelettel.

(Olvashatatlan aláírás)

Ha én Karcsi volnék, mindenkivel jót tennék, mégpedig a következôképpen: mivel a divat arra tart, hogy minden ruhához az anyagával egyezô vagy épp az anyagával azonos szövettel, selyemmel stb. vonják be a gombot, amely rákerül, hát nyitnék egy ilyen gomb-bevonó mûhelyt. A varrónôk amúgy is vonakodnak, nehezen vállalják ezt a pepecs-munkát, ôk örülnének a legjobban, ha valaki elébe menne a divatnak, és a megrendelôknek is készítene ilyen bevont gombokat, de már eleve pazar választékkal várná a vásárlókat.

Ebbôl Karcsi még jobban meggazdagodhatna, s mi is jól járnánk. (Elegánsan!)

Kiss Éva korrektor (Népújság)

A hazai termelôk védelme érdekében

A mezôgazdasági és élelmezésügyi minisztérium egész sor intézkedést dolgozott ki a román termelôk védelme érdekében, nyilatkozta Gavrilescu miniszter. A határtákelôknél szigorú ellenôrzésnek vetik alá az importált termékeket, megakadályozva ezáltal azoknak az országba való behatolását, melyek olcsóbbak a hazai termékeknél vagy nem versenyképesek. A miniszter továbbá elrendelte 20 ezer tonna nyersolaj kiutalását az állami tartalékból ama olajgyárak támogatására, amelyekben a nyersanyag hiánya miatt leállt a termelés. A szaktárcánál piacfigyelô részleg alakult.

Oszlik a köd a robbantások körül

A budapesti robbantásokkal hozható összefüggésbe az a robbanószer, félig kész pokolgép és más fegyver, amelyet a napokban ôrizetbe vett külföldi állampolgárságú férfinál talált a magyar rendôrség, állítja a Magyar Hírlap. Az értesüléssel kapcsolatban az Országos Rendôr- fôkapitányság az MTI érdeklôdésére közölte, hogy hamarosan sajtótájékozatót tartanak a közelmúlt robbantásos ügyeirôl.

Gyászos hónap a tôzsdén

Gyászos hónap volt a május a Bukaresti Értéktôzsde számára. Minden mutató nagyot esett. A BET és a BET-C index gyakorlatilag egész hónapban gyengült. Az egy havi csökkenés 17,5 százalék illetve 16,2 százalék volt. A visszaesés fô oka a befektetôk bizalmatlansága, amit a gazdasági és politikai helyzet okoz, vélik a gazdasági elemzôk.

Autópálya—építés Magyarországon

Kovács Ferenc, a magyar közlekedési tárca helyettes államtitkára a napokban az MTI-nek nyilatkozott. Kifejtette: az autópályák kapus rendszerének megszüntetésénél, illetve a matricás rendszer bevezetésénél a költségvetésnek magára kellene vállalnia az autópálya—fejlesztés kiadásainak egészét, és a fenntartás terheinek legalább kétharmadát, de Magyarország gazdasági helyzete ezt egyelôre nem teszi lehetôvé. A helyettes államtitkár értelmetlennek tartja, hogy egyesek az osztrák példát emlegetik, hiszen a két ország anyagi teherviselési képessége nem egyforma.

Kánikula: Sopronban volt a legmelegebb

Az év június 7. napjának új hômérsékleti rekordját Magyarországon az idén Sopron állította fel, ahol délután árnyékban 35 fokot mértek, állítja az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Az eddigi — 35 éven keresztül fennálló — csúcs több magyar városban is megdôlt: Gyôrben, Sopronban, Pakson és Budapesten is 33,7 foknál magasabb hômérsékletet mértek.

Új adatok a vasúti szerencsétlenséggel kapcsolatban

A korábbi hírekkel ellentétben nem 102, hanem 98 emberéletet követelt az észak-németországi vasúti katasztrófa, közölte a helyi rendôrség szóvivôje. A szakértôk a holttestek azonosítása során jutottak erre a megállapításra. Mivel nagyon sok erôsen csonkolt tetemrôl van szó, nehéz és összetett az eljárás. Eddig hatvan holttestet azonosítottak. Egy boszniai fiún kívül a többi német állampolgár. Közben folyik a hatalmas roncshalmaz eltakarítása, a pálya helyreállítása. A tervek szerint a hét közepén Hannover és Hamburg között beindulhat a vasúti forgalom.

Új orvostudományi díj

A Hemingway Alapítvány az orvostudomány területén kimagasló érdemeket szerzett magyar állampolgárok részére megalapította a Dr. Szabó György-díjat. A neves orvosprofesszorról elnevezett kitüntetést minden év novemberében, a Magyar Tudomány Napja alkalmából adják át, az alapítvány kuratóriumának döntése alapján. A díjjal egymillió forintos pénzjutalom jár együtt. A díjra az egyetemek, egészségügyi és tudományos intézetek terjeszthetnek elô jelöléseket. Ezeket szeptember 15-ig lehet elküldeni a Hemingway Alapítvány címére. Szabó György 1998-ban hunyt el, kutatása a vesekeringés kórtanára és kezelésére, a máj keringésére terjedt ki. Eredményei világszerte elismertek.

Kelet-európai részvénytôzsde

Opciós magyar részvénypiacot indít ôsztôl a Wiener Börse osztrák tôzsde, közölte Elmar Takacs, a bécsi tôzsde nemzetközi kereskedelmi igazgatója. Ugyanakkor közölte azt is, hogy jövôre tervezik több kelet-európai, így magyar részvényeket is jegyzô, önálló, elektronikus tôzsde beindítását Bécsben CECE néven. Az opciós kereskedésben elsôként a Mol- és Matáv- papírokkal, majd TVK- és OTP- részvényekkel lehet majd kereskedni Bécsben. A CECE tôzsdét 50-50 százalékos tulajdonhányaddal a Wiener Börse AG és a frankfurti Deutsche Börse AG alapítja. Ide hozzák majd át a frankfurti tôzsdén forgó 82 kelet-európai terméket, papírokat és származékos piaci indexet.

Nosztalgiavonat Kovásznára

Két, sikerrel zárult magyarországi körutat követôen az idén Nagykanizsa erdélyi testvérvárosába, Kovásznára indul a "Kanizsai Gôzös" nosztalgiavonat, jelentették be a szervezôk a tegnapi sajtótájékoztatón. Az egyhetes "gôzöstúrára" augusztus 1-jén indul a hálókocsis vonat, s Délkelet-Magyarország érintésével a legszebb erdélyi tájakon áthaladva, a harmadik napon érkezik Kovásznára. A fizetô utasok mellett négy hagyományôrzô és majorettcsoport tagjai is a szerelvényen lesznek, akik több állomáson, erdélyi porgramokon adnak mûsort. Ezek keretében kirándulásra, városnézésre, kirakóvásárra, Csomakôrösön koszorúzásra is sor kerül.

Olaszországi hôrekord

A tenger és a városi szökôkutak jelentettek menedéket a hét végén az olaszok és a turisták számára Itáliában. A hômérô higányszála a Foggia közelében levô Puglia városkában kúszott a legmagasabbra, 37 fokra, és másutt is mértek majdnem hasonló értékeket. A hôségérzetet tovább fokozta az Észak-Afrikából érkezô forró szél, a sirokkó. A legkeményebb megpróbáltatást ez azoknak jelentette, akik a tavalyi földrengés óta lakókocsikban tengetik mindennapjaikat. A meteorológusok azt ígérik: lassan csökkenni fog a hômérséklet.

Drágultak a vonatjegyek

Vasárnaptól kezdôdôen új díjszabásokat alkalmaznak a vasúti személyszállításban. Ezután az utasoknak a következô összegekért utazhatnak az alábbi útvonalakon: Marosvásárhely — Szászrégen, Marosludas 5000 lej (személyvonat); M-hely — Kocsárd 7300 (személy); M- hely — Kolozsvár 21.400 (gyors, II. osztály), 39.200 (I. osztály); M-hely — Iasi 58.100 (gyors, II.), 120.200 (I.); M-hely — Nagyvárad 62.100 (rapid, II.), 94.200 (I.); M-hely — Bukarest 174.300 (hálókocsi), 99.000 (hálófülke), 83.700 (II. osztály), 126.300 (I.); M-hely — Budapest 297.000 (oda-vissza). A Marosvásárhely — Mangalia közötti szerelvény egyelôre nem közlekedik, az árak azonban ismertek: 68.800 (II.), 137.300 (I.)

Ma állásbörze

Ma 12 órától a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont dísztermében találkozót szerveznek a tanintézet friss végzôsei és a szakágakban dolgozó kereskedelmi társaságok között.

Gazdasági szeminárium

A Maros megyei Business Foundation (bfm) holnap 15 órakor a székhelyén (Marosvásárhely, Dózsa Gy. u. 36. szám, 42-es iroda) tudományos ülésszakot szervez A kis- és közepes vállalatok fejlesztési programja a piacbôvítés útján címmel. A Nagy-Britannia Know-How alapból finanszírozott program célja a vállalkozó felkészítése az üzleti élet kockázataira.

Találkozó parlamenti képviselôkkel

Az RMDSZ marosvásárhelyi 8-as körzete találkozót szervez június 11-én 17 órai kezdettel a vásárhelyi Ludas utcai református templom tanácstermében dr. Elek Barna és dr. Kelemen Attila parlamenti képviselôkkel. A találkozón dr. Elek Barna az államosított házak visszaigénylésre vonatkozó jogszabályról valamint a földtörvényrôl tájékoztat, és válaszol a feltett kérdésekre. Dr. Kelemen Atilla a parlamenti külügyi bizottságban végzett munkájáról tart rövid beszámolót.

Szabadtéri tárlat

Szász László, a Maros megyei Képzômûvészek Egyesületének tagja, akárcsak tavaly nyáron ismét szabadtéri tárlatot nyit a marosvásárhelyi Borsos Tamás utcában. A festményeket június 10 és 30-a között tekinthetik meg az érdeklôdôk, szép idô esetén naponta 10-13 óráig, a mûvész lakása (30. szám) közelében.

Néprajzi kiállítás Magyaróson

Ma a nyárádmagyarósi általános iskolában kiállítás nyílik a Bekecsalja tárgyi és szellemi néprajzhagyatékából. A tárlatot szervezô Gligor Róbert Lászlótól tudtuk meg, hogy a kiállított tárgyakat egész folyamán meg lehet tekinteni.

Látogatott a fürdô

Lévén, hogy Vásárhely környékén az egyetlen valamirevaló strand a marosszentgyörgyi sósfürdô, az itteni vezetôség nem panaszkodik klienshiányra. Mióta megnyílt (május 18) olyan nap is volt, amikor a napi bevétel elérte a 4 millió lejt. A kikapcsolódni, fürdôzni vágyók naponta (vasárnap is) 8-19 óra között vehetik igénybe a strandot, a kezelôbázis 8-17 óra között (beleértve szombatot is) várja a vendégeket. A díjszabás a tavaly óta változatlan: gyerekeknek 3000, felnôtteknek 5000 lej.

A jelenkori francia vers

Francia és román nyelven szaval verseket Suzana Macovei és Nicu Mihoc, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mûvésze. A Marosvásárhelyi Municípiumi Tanács, a Marosvásárhelyi Népi Egyetem és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu tagozatának közös szervezésében sorra kerülô elôadáson jelszólal dr. Berdj Asgian egyetemi tanár és Zeno Ghi¦ulescu költô. A jelenkori francia versnek dedikált mûvészeti estre június 11-én, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Kultúrpalota kistermében. Ugyanitt fuvola- és zongoramuzsika halható és festészeti kiállítás tekinthetô meg.

Testvértelepülés — cserenyaralás

A közelmúltban írta alá a nyárádszeredai polgármesteri hivatal a simontornyai önkormányzat képviselôivel a testvértelepülési szerzôdést. Az 5000 lélekszámú magyarországi kisváros hattagú küldöttsége ez alkalommal kifejezte abbeli szándékát, hogy július végén cserenyaralást szervezzenek, amikoris 20 szeredai iskolás a Balaton partján nyaralhat. Ez idô alatt a szeredaiak ugyancsak húsz simontornyai tanulót fogadnak.

Figyelmetlen gyalogosok

A rendôrségi jelentés szerint a 6 éves mezôpagocsai G. Gheorghe felügyelet nélkül maradva tiltott, helyen szaladt át pénteken az úttesten, amikor a 2-MS-4466 rendszámú személygépkocsi (vezetô Covesan Ovidiu-Ioan (50, Marosvásárhely) ôt elgázolta. A kisfiú a helyszínen életét vesztette. Június 6-án Hármasfaluban történt súlyos baleset. A 44 éves szovátai Veres László MS-02-AMZ jelzésû személyautójával elgázolta az úttesten szabálytalanul átkelô, 63 éves Nagy Juliánna helyi lakost.

Meghosszabbított határidô

Annak ellenére, hogy május 3-ig lehetett benyújtani a kéréseket, a földtörvényt módosító jogszabály értelmében a nyárádgálfalvi polgármesteri hivatal még elfogadja a földterületek visszaigénylése érdekében benyújtott kéréseket. Eddig 360 ilyen jellegû kérés érkezett a hivatalba, volt olyan nap, hogy 50-et is regisztráltak. A törvény szerint a lakosok 50 hektár szántóföldet és 30 ha erdôt igényelhetnek vissza.