Rendhagyó módon, felolvasás nélkül, mégis maradandó élményt nyújtva zárta szombaton idei évadját a Látó Irodalmi Színpada. Gálfalvi György fôszerkesztô-helyettes és két vendége, Kôbányai János, a budapesti Múlt és Jövô fôszerkesztôje, valamint Heller Ágnes, a mai magyar filozófiai irodalom jelese olyan érdekes párbeszédet folytatott, hogy az felért bármely szépirodalmi válogatással. A találkozó végén a hallgatóságot is sikerült bevonni a pezsgô dialógusba, amely mindvégig lankadatlanul lekötötte a jelenlevôk figyelmét.

A tíz éve újraindított zsidó kulturális folyóirat, az 1911-ben Patai József alapította Múlt és Jövô vezetôje, a többnyire szociográfiáiról, riportjairól ismert Kôbányai nem csak a lapról és munkatársairól, illetve könyveikrôl beszélt, sok érdekességet közölt a zsidóság egykori és mai magyarországi, erdélyi jelenlétérôl, szellemi életérôl is. A 150 éves jubileum kapcsán többet idôzött annál a szerepnél, amelyet a magyar zsidóság az 1848-as magyar forradalomban és szabadságharcban betöltött. A nagyváradi, kolozsvsári, marosvásárhelyi zsidók szellemi értékei, hagyományai is szóba kerültek, és persze az önazonosság kérdései, amelyek a kisebbségben élô magyarság számára is központi fontosságú problémát jelentenek.

Természetes dolog vagy talán vállalás kérdése valakinek az identitása? Errôl Heller Ágnestôl hallhatunk izgalmas eszmefuttatást. A filozófus szerzô Az idegen címû kötetébôl kiindulva közelítette meg a témát, a multikulturalitás és a szabadság problémakörét érintve, erkölcsi kihívásként taglalva az önazonossághoz való viszonyulás dilemmáját.

"Nem hagyom el a süllyedô hajót" — fogalmazta meg elôdei belsô parancsát. Sokaknak címzendô erkölcsi imperatívusz ez mifelénk is, akkor is, ha az érintett netalán a legtágabban értelmezett szabadelvûség híve is lenne. Ezért is dicsérendô az ôsszel remélhetôleg folytatódó Látó-estek sora, mert a hónapról hónapra gyarapodó sokszínûségben mindig megtalálhatjuk a mindannyiunkhoz szóló közös üzenetet.

"Véleményem szerint a szovátai egészségügyi hálózat az anyagi nehézségeken túl, ami egyébként az egész országra jellemzô, kritikán aluli állapotban van" — olvasható abban a levélben, amelyet a iasi-i Nilca Ioan címzett szerkesztôségünknek.

A levélíró azt teszi szóvá, hogy április 25- én, szombaton Szovátán élô 69 éves édesapja nem kapta meg a kért elsôsegélynyújtást, s miután édesanyja másfél órán át elkeseredetten orvost keresett, de senkit se talált, aki segített volna, id. Nilca Ioan elhunyt. A levélbôl kiderül, hogy nem volt otthon dr. Soós Béla körzeti orvos, akit családorvossukként választottak, a fürdôhelyen mûködô járóbetegrendelôbôl pedig azt közölték velük, hogy mindkét mentô a megyeszékhelyen van. A továbbiakban Arafat doktorhoz fordultak Vásárhelyre, aki azt tanácsolta, hogy kérjék az ügyeletes orvostól, azonnal menjen a helyszínre, mivel a leírás alapján a betegnek valószínûleg infarktusa van. A fürdôhelyi járóbetegrendelôben ügyeletezô dr. Papp János nôgyógyász — arra hivatkozva, hogy a szabályzat szerint az ügyeletes orvos nam hagyhatja el az épületet — nem ment ki a beteghez. Akit késôbb sem látott orvos, s a halotti igazolványt csak a feltételezések alapján állapították meg — olvasható a levélben, amely egyértelmûen azt igazolja, hogy a 12 ezer lakosú Szováta város sürgôsségi ellátásával valóban probléma van. És vonatkozik ez sok vidéki település ellátására is, ahol még telefonálni sincs lehetôség.

Az ügyeletes orvos felelôsségérôl értesüléseink szerint az Orvosi Kamara mond véleményt. A Megyei Egészségügyi Igazgatóság pedig dr. Teanu Eugennak,a fürdôhelyi járóbetegrendelô fôorvosának leváltásáról döntött és helyébe dr. Bartha András fôorvost nevezte ki.

Mindez sajnos nem változtat a tényen, hogy egy embernek úgy kellett meghalnia, hogy nem segített rajta senki. Büntetéseken, leváltásokon és kinevezéseken innen és túl a rendkívül sajnálatos szovátai eset arra kell hogy figyelmeztesse az egészségügyi vezetôket, hogy a megyénkbeli sürgôsségi ellátás sokat hangoztatott megoldása érdekében valóban lépni kell. Különösen azon települések érdekében, amelyek a megye szélein találhatók.

Megyei igazgató korában dr. Opris Zeno, arra hivatkozva, hogy nem "rentábilis", megszüntette a szovátai kórházat. Újraindítani a jelenlegi vezetés sem akarja, azzal érvelve, hogy néhány kilométerre ott van az erdôszentgyörgyi. Kérdés, hogy az ügyeletes orvos miért nem kért onnan segítséget, ha már a várost a kórházi ellátás szempontjából Erdôszentgyörgyhöz tartozónak tekintik.

Dr. Schwartz László reformügyi aligazgató szerint a megoldás a városi szakpoliklinikai rendelés újraindítása. Két szakfôorvos már van, az ôsz folyamán hirdetik meg a belgyógyász és röntgenorvosi állásokat. Helyiség dolgában egyezséget kötöttek a tanáccsal. A járóbetgrendelô keretében szervezik meg a város számára az állandó sürgôsségi szolgálatot, a fürdôhelyi ügyeletet pedig egy középkáder látja majd el. Mivel a megyébe megérkeztek a ROKURA cégtôl a sürgôsségi ellátásban használatos rádiótelefonok, egyet ezek közül Szováta kap, amelynek segítségével állandó kapcsolatban lesz az erdôszentgyügyi kórház sürgôsségi moduljával valamint a megyei mentôszolgálattal.

A sürgôsségi ellátás javítása érdekében minden hónapban tanfolyamot tartanak a családorvosok számára, akik Arafat doktornál jelenkezhetnek, és az igazgatóság engedélyével részt vehetnek az egyhónapos kiképzésen, amelynek során a mentôkocsin 15 ügyeletet kell teljesíteniük.

A megoldást az újonnan kinevezett Bartha fôorvos is — akitôl a történtek kapcsán kértünk véleményt — , a városi járóbetegrendelô megnyitásában látja.

A hallottak gyakorlati megvalósulására várva, nem feledhetô az a sajnálatos tény, hogy egy idôs embernek kellett meghalnia ahhoz, hogy Szováta városban, amelynek lakosai évekig harcoltak a megszünetett kórház visszaállításáért, valami elkezdôdjék.

Vasárnap, amíg a jó idô tartott, a Somostetôn is kedvére szórakozhatott a szépszámú gyereksereg. Déltájban hangos motorberregés uralta az egykori nagynevû városatya, Bernády György idejében épült vendéglô elôtti parkot, a marosvásárhelyi Gyermekek Klubjának gokartozói tartottak bemutatót. A kis négykerekûek körözését nagy figyelem kísérte. Ugyancsak a gyerekklub jóvoltából repülô, és távirányított autómodellezôk is szórakoztatták a kíváncsiakat, a vendéglô mögött pedig fehér kimonós ifjoncok harcmûvészeti gyakorlatokat végeztek.

Nutiu Olimpiu, a Gyermekek Klubjának elnöke szerint a klub idei rendezvény-kínálata szegényesebbre sikeredett a megelôzô esztendôkénél. Részvételük hagyományos, de újabban kevés pénzbôl gazdálkodhatnak, többre tellett az elmúlt években az UNICEF támogatásával. Ez megszûnt, azóta a tanfelügyelôség a fô támogató, és néha sikerül mecénásokat is találni. A gokartos szakosztályt az ôsztôl a Magnific Auto alkatrészforgalmazó kft. támogatja, alkatrészeket juttatnak az apró masinákhoz.

A rendezvények mellett a Somostetôn már megszokottá vált játékpark nyújtott szórakozási lehetôséget. A jó idôt sokan kihasználták állatkert-látogatásra, vagy kisvonatozásra is, a gyereknap tiszteletére mindkettô ingyenes volt a csemetéknek. A nap negatív csúcspontja a délutáni hidegzuhany volt, jókora, igazi nyári zápor zárta a somostetôi szórakozást.

Lapunkban már említettük, hogy egy hete a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban versenytárgyalást tartottak, amely azt hivatott eldönteni, hogy az idén ki végezze a városi költségvetésbôl fizetett útjavításokat. Nyolc társaság vett részt a liciten, ahol tizenegy különbözô tpusú munkálatra kértek ajánlatokat. Három cég tett ajánlatot valamennyi fajta munkára, a vásárhelyi Citadin Prest Rt., a régeni Emivas Cons Kft. és a brassói Conas Rt.

Az ajánlatokat felülbíráló bizottság elnöke, Eugen Crissan alpolgármester pénteken azt nyilatkozta lapunknak, hogy leghamarabb e hét közepén hirdetnek eredményt a pályázatokra. Az ajánlatok elbírálása idôigényes, mert az idén a minôségre fektetik a legnagyobb hangsúlyt; az útjavításokra fordítható pénzalap minden valószínûség szerint szûkös lesz, ezért a városháza nem engedhet meg gyenge munkát. A rendelkezésre álló információk alapján nagyon részletesen felmérik a jelentkezôk képességeit, hogy az a vállalkozás nyerje el a munkák kivitelezési jogát, amelyik a legjobb minôséget tudja biztosítani.

Az alpolgármester azt is elmondotta lapunknak, hogy az idén hárommilliárd lejhez jut a város a különleges útalapból is (Bãsescu-alap). Ebbôl a pénzbôl a 13-as országúton (Marosvásárhely Régen felôli bejárata) tavaly megkezdett felújítási munkát folytatják, a város határától egészen az 1989. December 22. utcában levô Unic üzletközpontig. A munka terve már készen van, a kivitelezô megtalálására hivatott versenytárgyalást e hónapban szervezik meg.

A megyei tanács információs központjának felavatásakor arról is említést tettek néhány szó erejéig, hogy rövid idôn belül megyei méretû információs hálózatot szándékoznak létrehozni, ami a megye városainak és községeinek önkormányzatait kötné össze.

Az elsô lépések már az elmúlt években megtörténtek, például csak a tavalyi esztendô során huszonhét nagyteljesítményû számítógépet vásárolt a megyei tanács, amelyek vidékre kerültek. Azonban a hálózatot egyelôre csak azokra a vidékekre lehet kiterjeszteni, ahol korszerû telefonvonal is van, pillanatnyilag tizennégy községben adott minden feltétel — tudtuk meg Moga Constantintól, a megyei önkormányzat szakigazgatójától. A napokban kezdik tesztelni az elsô vidéki vonalat Marosvásárhely és Nyárádtô között. A vonalak kiépítésével párhuzamosan a számítógépes világhálózatra, az Internetre akarják csatlakoztatni a megyei tanácsot, saját szerverrel. Ennek a kivitelezésére nemsokára versenytárgyalást írnak ki, és a költségvetésben a megfelelô összeget is elkülönítették. Erre a kiszolgáló egységre csatlakoztatják rá a vidékieket is, a tanács belsô információs hálózatát, amelyiken nem nyilvános adatokat használnak, egy másik szerver fogja ellátni. Idôközben, ahogy a megfelelô telefonvonalak és más mûszaki feltételek is megteremtôdnek, a hálózatot bôvíteni fogják.

Mire jó ez a gyakorlatban? Kétségtelen, hogy egy ilyen hálózat sokat segít a helyhatóságok munkájában, hiszen rengeteg utazást, keresgélést, kérdezôsködést lehet elkerülni a számítógépeken közlekedô információk segítségével, amelyek ily módon bármikor rendelkezésre állnak. A másik hatalmas elôny abban rejlik, hogy a világ bármelyik pontján bármikor információt lehet szerezni a megyérôl, úgymond a "világ" szeme elôtt vagyunk. Van amit meg is tudunk mutatni a világnak, elég annyit említeni, hogy megyénkben van a régió legöregebb középkori városa, vagy egy világszinten is majdnem egyedülálló gyógyhatású tó. Ezek nagy idegenforgalmi értékeket jelentenek, de mellettük még más területeken is volna mit említeni.

Negyvenezer hívô elôtt mutatta be a pünkösdi ünnepi szentmisét vasárnap II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren. A mise keretében a katolikus egyházfô— egyszerû püspökként— 14, a világ különbözô országaiból érkezett gyermeket bérmált meg.

A pünkösd a Szentlélek leszállásának ünnepe, s ennek megfelelôen a Szentléleknek az egyházban és a világban játszott szerepérôl beszélt a pápa. "A Szentlélek hatásának köszönhetôen az ember teljes mértékben felismeri, hogy nem a testiség rejti lelki természetét, hanem ellenkezôleg, a lélek ad értelmet a testnek"— mondta.

A katolikus egyházfô kitért a vallási mozgalmak és közösségek pünkösd alkalmából tartott vatikáni találkozójára. A pápa "az egyház új tavaszaként" köszöntötte ezeket a mozgalmakat, s mint mondta, ezt az új tavaszt a Szentlélek a II. vatikáni zsinattal hozta meg.

Szombaton a különbözô vallási mozgalmak és közösségek mintegy 300 ezer követôje várta együtt a pápával a pünkösdöt a vatikáni Szent Péter téren. A nagy találkozót megelôzôen ezek a mozgalmak és közösségek elsô világkongresszusukat tartották meg Rómában.

Az új mozgalmak misszionáriusi szerepét emelte ki a pápa a pünkösdi szentmise után a Regina Coeli imádság elmondásakor. II. János Pál bejelentette, hogy aláírta a misszionáriusok világnapjára fogalmazott üzenetét. Az üzenet tartalmát még nem hozták nyilvánosságra.

A pápa a Madonna védelmébe ajánlotta az új mozgalmakat. Az ô kezébe "adjuk az egész egyház egyetemes küldetését, mely misszió pünkösd napjától kezdve már évszázadokon át tart, mindig megújulva, hogy eljuttassa a megváltás üzenetét a Föld minden tájára" - hangsúlyozta a katolikus egyházfô.

A vallási mozgalmak és közösségek követôinek római és vatikáni világtalálkozója a közelgô Nagy Jubileum zarándoklatainak fôpróbáját is jelentette az olasz fôváros számára. Róma most "csak" 300 ezer embert fogadott, s ez némi fennakadásokkal ugyan, de viszonylag zökkenômentesen sikerült. 2000-ben a jubileumi szent év során 21 olyan találkozó színhelye lesz Róma, amelyeken a zarándokok és a hívôk száma várhatólag meghaladja majd a mostani 300 ezret is.

Tegnap délelôtt tartották Marosvásárhelyen a Megyei Könyvtár Gyermekrészlegén a hatodik alkalommal megszervezett Alkotás és játék nevû irodalmi-mûvészeti matinét. A Varázsszem és varázstû címû rendezvényen a 10-es Általános Iskola elsô osztályos tanulói mutatták be mûsorukat. A román diákok a modern világ meséirôl — melyben a boszorkány repülôvel utazik, a szegény lány porszívóval takarít és a játékos medvebocs teniszezik, úszik — szavaltak és énekeltek. Majd Pop Ilona tanítványai szórakoztatták a jelen levô szülôket, mesélve az iskola fontosságáról és az abécé betûinek varázserejérôl. A kisiskolások elôadása után Rákosi Anna kézimunkatanárnô, a bábok királynôje beszélt a kiállított 321 báburól, dicsérve a diákok kitartását és fejlôdését. A bemutatott bábok mellett az érdeklôdôk augusztus végéig megtekinthetik a diákok informatikaórán készített rajzait is. A matiné végén a tanulók jutalomként bábokat, édességet, a Marosvásárhelyi Szakszervezeti Mûvelôdési Ház képviselôjétôl fánkot és üdítôt kaptak.

A gyermeknap tiszteletére tegnap 12 órakor a Kultúrpalota kiállítótermében megnyitották Az ártatlanság színei címet viselô gyermekrajz-kiállítást. A Chitibus Gyermek-képzômûvészeti Szalon által VIII. alkalommal megszervezett kiállításon az eddigi hasonló tárlatok legjobb rajzait mutatták be. A kiválasztott mûveket a 3-as, 4-es és 18-as általános iskola és a kisegítô iskola tanulói, az 1-es számú óvoda gyermekei, valamint a szovátai, ludasi, régeni és kisinyovi gyermekklubok tagjai, a marosvásárhelyi Andreea Serban Chira (9 éves), Vlad Pascan (16) és a bákói Roxana Donisanu (15) készítették. A képzelet szárnyain utazó, néha a rideg valósággal találkozó gyermekek és ifjak mûvei egy hétig lesznek kiállítva.

Aki rendszeresen követi a marosvásárhelyi tanács összejöveteleit, az megfigyelheti, hogy vannak olyan témák, melyek refrénszerûen fel-felbukkannak, éspedig azért, mert az önkormányzat egyszerûen nem tud megoldást találni ezekkel kapcsolatban, vagy pedig annyi ága-boga van némely ügynek, hogy a tisztázás hónapok óta tart. Ilyen az állami épületek kezelése, az üzlethelyiségek bérbeadása, ennek az egész folyamatnak a lebonyolítása; a Víkendtelep felújítása; a nyugdíjasok kedvezményes városi buszoztatása... Mind a három téma újra terítékre került a legutóbbi összejövetelen.

Kezdjük az épületekkel. Történt, hogy a kommunális vállalat kereskedelmi társaságokra való szétbontása a kormány által még a tavaly elrendeltetett, és lassan, vontatottan a folyamat be is indult. A közüzemekbôl keletkezett Locativ Rt., az Aquaserv és a Energomur cégek bejegyzése folyamatban van. Nevük "beszél" arról, hogy mivel foglalkoznak. A Locativ Rt. vezetôje, Cãlin Zamfirescu joggal vetette fel a gyûlésen, hogy ugyan különálló társaságként létezik immár a cég, de még semmi sincs tisztázva. Például hogy meddig terjed a cég hatásköre az 500 épületben levô helyiségek kezelésében, és hogyan viszonyul az rt. egyetlen részvényeséhez, a helyi tanácshoz? Kié a bevétel, a bérleti díj? No meg, ha az épületkezelô kereskedelmi társaság profitra hajt (ami természetes), akkor mi lesz a sorsa a középületekben székhellyel rendelkezô pártoknak, mûvelôdési intézményeknek, szociális létesítményeknek? Tehát az állami épületek kezelésének egész kérdésköre egyáltalán nem tisztázódott, és ebbôl adódik az is, hogy számtalan üzlethelyiség bérleti szerzôdése régen lejárt, és nem lehet tudni, hogy mi lesz a sorsa az ezekben levô üzleteknek, kereskedôknek. Cãlin Zamfirescu szerint, ha mindez tisztázódna, a jelenlegi 1-2 milliárdos bevétel helyett a Locativ Rt. akár megtízszerezhetné az összeget, és ez jelentôs bevételt jelentene a városnak, hiszen egyetlen részvényesként az osztalékot az önkormányzat kapná meg.

Sokkal okosabbak nem lettünk a nyugdíjasok kedvezményes utazásával kapcsolatban sem. Egy dolgot gyorsan tisztázzunk: a tanács is és a közszállító vállalat jelenlevô jogász képzettségû igazgatója, Chiorean Emil Teodor is azt akarja, hogy a hetven éven felüli nyugdíjasok ingyen, az ennél fiatalabbak kedvezményesen utazzanak. Viszont az igazgató elmondta: mivel nem közszolgáltató cégként mûködnek, hanem kereskedelmi társaságként, a társasági törvény értelmében csakis írásos dokumentum ellenében végezhetnek el bármely tevékenységet, például a nyugdíjasok szállítását is. (Ha így áll a dolog, akkor azt állíthatjuk: a bonyodalom forrása, hogy a közszállító nem maradt meg az önkormányzat hatáskörében.) Az elmúlt hónapokban félreértések, bonyodalmak adodtak a nyugdíjasok közszállítása körül. A hivatal és a szállítási vállalat közleményei helyett, a lakosság a sajtóból tudta meg az ezzel kapcsolatos határozatokat, és a kavarodás miatt tájékoztatásaink nem voltak elég világosak. Ezért most meghagyjuk azt az elégtételt az érintetteknek, hogy közlemények által maguk szögezzék le: mit is kell tenniük a nyugdíjasoknak ahhoz, hogy kedvezményesen utazzanak a városi buszokon, és ne legyenek kitéve az ellenôrök molesztálásának....

A Víkendtelep... Ezzel kapcsolatban annyi történt, hogy az önkormányzat által kinevezett bizottság átvette az eddig elvégzett munkálatokat. Most már jó lenne eldönteni, hogyan tovább. A kérdéskörért felelô Eugen Crisan alpolgármester arra kérte a tanácsosokat: hétfôn ránduljanak ki minél többen a víkendre, amolyan munkalátogatásra, hogy végre tisztázódjon, mit kell tenni a továbbiakban, hogy licitálni lehessen az ezutáni munkálatokat, miután elkészült a terv.

A tanácsosok több beszámolót kaptak kézhez, melyek marosvásárhelyi személyek és küldöttségek külföldi útjairól szólnak. A testület néhány városfejlesztési tervet is jóváhagyott. Egyetértettek azzal is, hogy a kolozsvári Sonop Publicitate Kft. fedett megálló helyeket létesítsen a marosvásárhelyi buszmegállókban. Ugyanakkor elvi beleegyezésüket adták ahhoz, hogy a marosvásárhelyi, szegedi és bournemouth-i önkormányzatok együttesen pályázzanak a PHARE program keretében azért, hogy Maros megyében egy turisztikai információs, nem profitorientált központ jöjjön létre, melynek keretében az ilyen téren vállalkozni óhajtókat támogatnák.

A Project on Ethnic Relations (PER), a Romani Criss és Aven Amenza roma szervezetekkel közösen május 28. és 30. között szemináriumot szervezett A romániai romák helyzete a második világháború idején, az Antonescu-rezsim alatt címmel. A tanácskozáson a különbözô roma szervezetek képviselôi mellett jelen voltak a zsidó közösség és más nemzeti kisebbségek, állami intézmények, a belügyminisztérium és SRI képviselôi. Képviseltette magát Németország bukaresti nagykövetsége, s jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt Tokay György kisebbségvédelmi miniszter.

A tanácskozás fô témái: A romák helyzete Európában a holocaust idején, Az erdélyi cigányok deportálása, A Porajmos (romák holocaustja) a kortárs illetve A romák identitásépítésének folyamata voltak.

A szeminárium nem csupán a romák deportálásának történetébe adott betekintést, de a jelenlevôk meghallgathatták egyes, a Porajmos túlélôinek vallomásait is. A résztvevôk hangsúlyozták, hogy a téma még szinte ma is tabunak számít, s hogy még jelenleg is tanúi lehetünk nemegyszer a faji megkülönböztetésnek felelôtlen politikusok részérôl, akik politikai célok érdekében attól sem riadnának vissza, hogy bizonyos csoportokat akár megszüntessenek. A konklúziók között hangzott el az is, hogy a Romániában használt retorika sokszor a deportálások idôszakára emlékeztet, s diszkriminációnak ad táptalajt, hogy az állam nem lép fel a rasszista megnyilvánulások ellen, tudtuk meg Koreck Máriától, a PER marosvásárhelyi irodájának vezetôjétôl.

Vasárnap 12 órakor a marosvásárhelyi unitárius templom tanácstermében tartották az Országos Családegyesület, a Nagycsaládosok Egyesülete és a Szomszédság szervezet által meghirdetett Erdélyben születtem gyermekrajzpályázatra beérkezett munkák értékelését. Both Gyula szervezô ismertette a jelenlevôkkel, hogy a pályázatra 120 rajz érkezett be, a marosvásárhelyi 18-as és 12-es általános iskolából, az Oázis Alapítvány által támogatott hidegvölgyi romaiskolából, valamint a baróti Gál Mózes Általános Iskolából. A 92 kiállított rajz színes gyermekvilágot ábrázolt, melyben ritkán jelentkezik a sötét árnyalat, a gond, sokkal inkább a napsütés, élénk színek és mosolygó gyermekek. A szervezôk tíz rajzot díjaztak, még tízet dicséretben részesítettek. A kiállítás két hétig, 10-13 óra között tekinthetô meg.

A gyermeknap tiszteletére szervezett rendezvények a marosvásárhelyi várban folytatódtak, ahol a polgármesteri hivatal, a fent említett szervezetek, az Outward Bound, a Fair Play Nagykövetei, valamint a Románia Cserkészei igyekeztek szórakoztatni a közel félezer gyereket és felnôttet. Volt kötélhúzás, kötelmászás, labdázás, a gyermekek nagytöbbsége luftballont és fagylaltot kapott a polgármesteri hivataltól. Nagy sikernek örvendett a 8-as általános iskola modern és román népi tánccsoportja. Fellépett a Boróka Néptáncegyüttes, a gernyeszegi cigány tánccsoport, de spontán tánccal és dallal szórakoztatták a közönséget a Nevelôintézetbeli gyerekek is. Az est fénypontja — amelyre sajnos az esô miatt kevesen maradtak — Ledinczky Béla kolozsvári bûvész mutatványsorozata volt. A szikra nélkül meggyújtott majd eltûntetett gyertya, a kalapból elôvarázsolt nyuszi és a vállalkozó kedvû gyerek fejébôl csapolt víz mindenkinek nagyon tetszett.

A gyermekek lelkesedésében és a szülôk pozitív hozzá állásában nem volt hiány, sajnos a polgármesteri hivatal részérôl tanúsított spontán szervezés — mint a mûsorszámok között osztogatott fagylalt — nem volt helyénvaló. A város gyermekei többet érdemelnek.

Régeni oldal

Immár másfél éve távozott az élôk sorából (idônek elôtte) Balázs Lajos, Szászrégen alpolgármestere, akit az RMDSZ delegált erre a tisztségre. Azóta húzódott, halasztódott utódlása. Végre Nagy András személyében újra RMDSZ-es helyettese van Marian Traian polgármesternek, aki a Társadalmi Demokrácia Pártja jelöltjeként nyerte el ezelôtt két évvel a régeniek többségének bizalmát. A napokban negyvenedik életévét töltô új tisztségviselôvel készült alábbi interjúnk.

— Mindenekelôtt kérjük: mutatkozzon be a Népújság olvasóinak. Hol született, hol tanult, milyen végzettséggel rendelkezik, mivel foglalkozott ezidáig?

— 1958-ban Régenben születtem, június hónapban. Az alapfoglalkozásom: géptervezômérnök. Kolozsváron, a mechanika szakon kaptam ezt a képesítést. A helyi IRUM-nál dolgoztam, mely fakitermelô és -megmunkáló gépeket gyárt. 1984-tôl a kilencvenes évek elejéig dolgoztam az üzemben, majd egy volt kollegámmal kft.-t létesítettünk. Víz-, gáz- központi fûtés szereléssel foglalkoztunk. A cég adminisztrátori funkciójáról immár lemondtam, hiszen az összeférhetetlen az állami funkcióval.

— Anyagilag ez mit jelent?

(Beszélgetésünk közben ekkor lépett be az irodába Marian Traian polgármester, és ô válaszolt a feltett kérdésre: "Nagy András szegény volt, mielôtt a hivatalba jött, és ezután is szegény marad! Errôl meg vagyok gyôzôdve.")

— Családja?

— Feleségem, Zsuzsa egyetemi társam volt, tehát ô is gépészmérnökit végzett, majd a matematikát is elvégezte második egyetemként, és jelenleg számtant tanít. Fiam kilencedik, lányom hetedik osztályt végez az idén.

— Mivel ön eddig is RMDSZ-es tagja volt a szászrégeni municípiumi tanácsnak, belülrôl látta a tanács és a polgármesteri hivatal mûködését. Ön szerint mi volt az oka az utódlás másfél éves késlekedésének, és miként sikerült túljutni a holtponton?

— Kitartással sikerült... A tanácstagok fele plusz egy tagjának szavazatára volt szükség a helyettes megválasztásához. És ez sehogy sem akart összejönni. A tanács hat tagja RMDSZ-es, és 11 szavazatra volt szükség. Lényegében a Nemzeti Egységpárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja és miköztünk folyt az egyezkedés. A PUNR-nek négy, a PDSR-nek négy tanácsosa van. A többiek más pártokat jelenítenek meg. Két más magyar jelölt is volt elôttem. Csakhogy régebben még túl éles volt a nemzetiségi ellentét... Lehet, hogy ha én lettem volna az elsô jelölt, akkor engem "golyóztak" volna ki. Így mire az én személyem szóba került, ellenfeleink belenyugodtak abba, hogy nem mondunk le errôl a funkcióról. Gondolom, hogy szakmám, tapasztalatom, természetem révén hasznos leszek ezen a helyen.

— Melyek azok a területek, ahol önre bízták az ügyintézést? Megtörtént-e már ez az elosztás?

— Igen, megtörtént. Fôleg urbanisztikával, területrendezéssel, városfejlesztéssel foglalkozom. Az építkezési engedélyektôl az útkarbantartásig, a víz- és gázbevezetésekig minden ide tartozik.

— Mikortól tölti be az alpolgármesteri tisztséget?

— Egy hónapja május elsejétôl.

— Elég volt ez az idôszak arra, hogy áttekintse: mi történt e területeken mostanig, és melyek a legsûrgôsebb tennivalók?

— Mivel tanácsos is voltam, e témák eddig sem voltak tôlem idegenek. Jó a viszonyom a Közmû- és Lakásgazdálkodási Vállalattal, mely még a polgármesteri hivatal alárendeltje. Most van folyamatban kereskedelmi társasággá való átalakulása.

— Azt lehet-e már tudni, hogy az idén a városnak mennyi pénzbôl kell gazdálkodnia? Mire jut és mire nem...

— Mivel még nem ismeretes az országos költségvetés, hát mi sem sokat tudunk errôl. A megyei tanáccsal volt megbeszélésünk errôl, ahol az már most világossá vált, hogy beruházásokra nemigen számíthatunk. Amit önerôbôl megvalósítunk, azzal kell megelégednünk. Még a fizetési alap is nehezen fog kikerülni.

— Egy hónap alatt adódótt-e már valamilyen igazán parázs vita, nézeteltérés?

— A hivatalon belül teljes transzparenciát kértem, és azt, hogy ami rám tartozik, abban nekem döntési jogom legyen. Ebbe a polgármester minden további nélkül beleegyezett, s úgy néz ki, hogy lassan a titkár úr is belátja: ez így helyes. Tehát az én területemen tudnom kell mindenrôl, és vállalnom kell a felelôsséget. Ezt az egyet kértem.

— Egyéni problémákkal fordulnak-e már önhöz a régeni atyafiak?

— Jönnek. Mind többen és többen, és ez igen helyes. És ha már alkalmam van rá, szeretnék a sajtó által felhívást intézni a régeni lakossághoz: nyugodtan keressenek fel bármilyen kérdéssel kapcsolatban. Kérem: ha magyar ajkú fiatalok házasodnak össze, az esküvô elôtt írásban kérjék, hogy magyar nyelven történjen az esketés. Eddig is lehetett ezt kérni, de még senki sem élt a lehetôséggel.

— Ön helyett új RMDSZ-es tanácsos kerül be a városi testületbe. Kirôl van szó?

— Az új tanácsos, akit a múltheti összejövetelen már beiktattak: Bíró Albert, szintén mérnök, tudtommal az IRUM számítóközpontjában dolgozik.

— Urbanisztikai szempontból van-e jelenleg valamilyen komolyabb munkálat Szászrégenben?

— Szeretném javítani az utak minôségét. A foltozás nem elég. Meg kell változtatni a technológiát. Ez komoly beruházást: gépesítést, szakképzést, jobb anyagot igényelne. Persze a pénz mindig probléma lesz. A kanálisfedôk, esôvízelnyelôk, a gázszivárgást ellenôrzô aknák megfelelô szintre emelése meg kell, hogy oldódjon. Ez annak a kötelessége aki az utat javítja. Ez mindig probléma volt, nem tartották be az újtavítók ezt az elôírást. Emiatt rengeteg a gödör, a gübbenô. A városban kevés a zöldövezet. Ennek pótlása is szívügyem. Az egy fôre esô növenyzetet meg kellene háromszorozni, hogy a nemzetközi normáknak ebbôl a szempontból megfeleljünk. Az utak festését, jelölését, a forgalomirányító táblákat, lámpákat fel kell újítani. Sajnos nagyon sok a városban a rongálás. A hivatalnak 10 polgárôre van, munkájukat sokkal hatékonyabbá kell tenni. Habár az emberek mentalitását általuk nemigen leszünk képesek megváltoztatni. Ez lassú folyamat, és kérdés, hogy egyáltalán mikor indul be. De azt talán könnyebben el tudjuk érni, hogy rávegyük a kereskedelmi társaságokat: legalább a hozzájuk tartozó utca- , városrészt tartsák rendben. Régen tiszta város hírében áll. Szerintem sokat kell még dolgozni, hogy valóban az legyen.

Néhány héttel ezelôtt a román sajtót bejárta a hír: osztrák cég vásárolta meg a szászrégeni SILVA sörgyárat. A BRAU- UNION AG fô székhelye az osztrák Leoben-Goess-ben található, pénzügyeit pedig az ugyancsak osztrák Linz településen intézik. Tevékenységi területe: a sör és egyéb üdítô italok valamint élelmiszeripari cikkek gyártása és forgalmazása, és olyan melléktevékenységek, mint a vendéglôk és éttermek fenntartása, mûködtetése, energiatermelés, mezôgazdálkodás, erdôgazdálkodás. Szolgáltatásokat is végez a számítógépes adatgyûjtés, -feldolgozás, - továbbítás terén. Ezenkívül ingatlanközvetítéssel is foglalkozik, és célja ugyanakkor Ausztrián kívül vegyestôkéjû cégek létesítése. Törzstôkéjének értéke: 1 milliárd osztrák schilling. Részvényei 60 százalékának tulajdonosa a Linz városban bejegyzett BBAG Oesterreichisches Brau Betelligungs AG Holding. Ez utóbbinak részvényesei között a bécsi Creditanstalt befektetô társaságot is megtaláljuk.

A régeni SILVA gyár több mint 580 ezer részvényének 98,13 százaléka került a Brau-Union Ag tulajdonába. A részvénycsomag névleges értéke 14,5 milliárd lej volt. A részvények eddig az utolsó tranzakcióig a Silva sörgyár vezetôségébôl és alkalmazottaiból álló társaság (41,71 %), egyes SILVA vezetôk (18,40 %), a BRAU-UNION (19 %) és a BISA Rotterdam cég (10%) tulajdonában voltak. A többi részvényt a cégen kívül álló magánszemélyek birtokolták, kik közül egyiknek a tôkerésze sem haladta meg az 5 százalékot. A vásárló 217 ezer lejt ajánlott részvényenként. Tehát csaknem 102 milliárd lejt, körülbelül 12 millió dollárt fizetett ki az elôzetes megegyezés szerint három nap alatt az eladóknak.

A SILVA sörgyár részvényeit nyilvános felajánlás, a sajtóban történt meghirdetés útján bocsátották áruba. A tranzakciót a bukaresti Austro-Rom Rt. brókercég bonyolította le, vagyis ô volt a közvetítô. A Brau-Union még az adásvételi szerzôdés megkötése elôtt írásban biztosította a Silva sörgyárat arról, hogy nincs széndékában lecserélni a vezetôséget, felszámolni a céget vagy megváltoztatni tevékenységi területét. Az adásvételi tranzakció lebonyolítása elôtt a SILVA-részvények a RASDAQ elektronikus értéktôzsdén forogtak, és a többezer vállalat részvényei közül ezek keltek el a legmagasabb, 200 ezer lej fölötti áron. A tulajdonoscsere után a RASDAQ- listákról eltÛnt a régeni sörgyár neve.

A Brau-Union AG eddig nyolc sörgyárat vásárolt meg Romániában, többek között a craiovai, aradi, konstancai hasonló vállalatokat.

Immár a 431-ik alkalommal tartottak búcsút Csíksomlyón, azon a helyen, amely az idôk folyamán nemcsak a katolikusok, de az összmagyarság zarándokhelyévé lett. A két Somlyó-hegy között több százezer határon inneni és határon túli magyar, valamint külföldi gyûlt össze, hogy részt vegyen az ünnepi szentmisén, amelyet az erdélyi katolikus egyház vezetôi celebráltak. A bevezetô gondolatot dr. Jakubinyi György érsek mondta, majd a fôcelebráns Tamás József segédpüspök folytatta. A mise keretében volt áldoztatás is a tájegységek helye közötti folyosókon. A mise után a gyergyóalfalui keresztalja vezetésével a zarándokok levonultak a hegyrôl, és délután a kegytemplomban ismét szertartáson vettek részt. Este fél nyolctól a Hármashalom oltárnál a még jelen levô hívôk megtekinthették a sajátos módon megkomponált Csíksomlyói Passió elôadását.

A zarándokláson több magas rangú meghívott is részt vett: a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor, a Független Máltai Lovagrend bécsi nagykövete, Gioacchino Malfatti dr. Montretto és felesége, gróf Esterházy Alice, a Magyarok Világszövetsége Erdély Társaságának elnöke, Patrubány Miklós kinek személyes meghívottja dr. Herbert Schambeck, az Osztrák Szövetségi Tanács elnöke volt, Dobos László felvídéki író, az MVSZ kárpát-medencei régiójának elnöke, valamint Csíkszereda testvérvárosainak képviselôi.Jelen volt Dézsi Zoltán megyei prefektus, Dr. Csedô Csaba csíkszeredai polgármester, Borbély László és Bara gyula, a kormány államtitkárai, Az RMDSZ több parlamenti képviselôje, vezetôje.

A sûrû embertömegben az ifjú cserkészek, ügyeltek példásan a rendre akik még a zarándokok elszállásolásánál és fogadásukban is segétkeztek.

Sajnos, a rendezôk sajtón keresztüli felhívása, hogy azok, akik csak egyszerû kirándulásnak számítják a több évszázadra visszatekintô ünnepet, maradjanak távol, nem talált megértésre. Nem messze a a szentmise helyéhez közel vidám eszem-iszom folyt A búcsú egy másik árnyoldala az volt, hogy miután a szentmise lejárt és a tûzô napon több órát eltöltô ember leért a völgybe, tízezer lejért vehetett fél liter (langyos) üdítôt...

Mindezek ellenére szép és felemelô volt a csíksomlyói búcsú, hiszen léleken megtisztulva, magyarságtudatunkban megerôsödve térhettünk onnan haza

Szép napokat él a dicsôszentmártoni sportélet, a város focicsapata újra feljutott a B-osztályba, szurkolói és az egész város örömére. Szombaton ugyanis sikerült a Tîrgovistén megrendezett selejtezôt megnyerni, és ezzel a gyôzelemmel egy jól kezdôdött és jól végig vitt bajnoki idényt maximális eredménnyel lezárni. Az ellenfél a brãilai Petrolul együttese volt, ôk a C-osztály II. csoportjának a képviselôi.

A mérkôzésre, a távolság ellenére, kb. 300 dicsôi szurkoló kísérte el csapatát, a tehetôsebb vállalatok által bérelt autóbuszokon; az érdeklôdés olyan nagy volt, hogy néhányan lábon utazták végig a 7 órás utat! A tîrgovistei városi rendôrfônök botránytól tartott, ezért már a város szélén várt, a bemenetelnél pedig mindenkit megmotoztak. A két szurkolótábort szembe helyezték egymással, és nem is volt semmi különösebb incidens. Elsônek a brãilai csapat futott ki melegíteni, aztán a dicsôieket fogadta konfettiesô, papírtekercs és a lelátót pár percre elborító füst. Ilyen fojtó füstöt még nem volt "szerencséjük" belélegezni a helybéli szurkolóknak, rendôröknek. Le is tiltotta a parancsnok azonnal, viszont a mérkôzés végén elismerte, hogy ilyen "produkciót" csak a nagy Rapid és Steaua galerik rendeztek még Tîrgovistén.

A mérkôzést Florin Chivulete, a legjobb román bíró (!?) vezette, de utólag elmondhatom, hogy a már Vásárhelyen is bemutatott eredeti stílusában: vagyis nyíltan a brãilaiaknak kezdvezett.

A mérkôzést a Chimica támadásai indítják, a brãilaiak beérik a védekezéssel. A második percben szabadrúgás balról, Stefan centerez és Tudose I. kapura fejelt labdáját óriási védéssel szögletre tolja Ailutoaie kapus. Tudose I. jó formát mutat: az 5. percben átcselezi a védelmet, de beadása túl magasra sikerül. A 7. percben ugyancsak Tudose I. kerül lövôhelyzetbe és óriási bombáját az egyébként alacsony Ailutoaienak sikerül szögletre tolni. A kilencedik percben újabb Tudose- betörés, és szinte öngólt vétenek a brãilai hátvédek. Az elsô percek forcingja után kimerészkednek a kék-sárga brãilaiak, és a 13. percben Vrãbiaru cselezget a bal oldalon, veszélyes beadását Chebutiu szögletre tolja. A következô percekben is marad a játékkép, a Chimica támad többet, de nem lesz újabb jó lehetôség, és a Petrolul gyors ellentámadásokkal probálkozik meglepni a Szôke nélkül játszó dicsôi védelmet. Egyébként Szôke sérülésbôl még fel nem épülten csere volt, Miutã pedig kiújult sérülése miatt nem tudott játszani. A 30. percben Radu fejel a brãilai kapura, a labda megpattan a földön, gólt kiáltunk, de a Petrolul kapusa eléri, és végül meg is fogja a labdát. A 32. percben Chivulete könnyen mutat sárga lapot Albulescunak, majd egy ajándék szabadrúgást ítél 16 méterrôl a Petrolulnak: a centerezés egy brãilai fejrôl fölé száll. A 37. percben Teleabã (bal hátvéd) lesérül, helyére Stuparu jön, és nincs eléggé bemelegedve, kissé bizonytalan a félidô hátralevô perceiben.

A mérkôzés szünetében a dicsôi csapat vezetôi kifejezték elégedetlenségüket a középbíró teljesítményével kapcsolatban, részrehajló stílusát kifogásolva. Akkor nem tudták elôre ôk sem, mit hoz a második félidô. A tîrgovistei stadionban szünetelt a hangosítás: érdekes módon a csapatokat nem ismertették, a szünetben nem tudtuk a többi eredményeket, zene sem szólt. Pedig a bérleti díj 10-10 millió lej volt csapatonként!!

A második félidô is dicsôi fölénnyel kezdôdik, támadások sorozatát láthatjuk, de veszélyt nem jelentenek, helyzetek adódnak. Mindkét csapat óvatosabb. A félidô elsô lövése a brãilaiaké, de Chebutiu fogja, majd Maier ügyetlenkedik el egy jó ellentámadást (52.) Az 55. percben Radu hátulról szerel egy brãilai csatárt, és mindenki meglepetésére Chivulete piros lapot mutat a dicsôi középhátvédnek. Elôször mindenki azt hitte, hogy elvétette a lapot sietségében, de ô hajlíthatatlan maradt. És a dicsôiek 10 emberrel, de 0-0-ás eredménnyel. Nehéz percek következnek: a brãilaiak szabályosan rávetik magukat a legmagasabb (és lehet, legjobb) emberük nélkül maradt Chimicára, a csapaton is meglátszik, hogy kicsit meg van zavarva. Lassan a csapat átszervezôdik és stílusán is változtat: a Chimica védekezik mostantól és ellentámadásokkal próbálkozik. De a harcot semmiképp nem adja fel; fôleg miután a taccsbíróban van annyi becsület, hogy beintsen egy lest, amibôl a brãilaiak gólt fejeltek. (58.)

Gondolom, reflexbôl tette a bíró, amit tett.

A percek telnek, a szurkolók reményüket vesztik, de Oláh betörése (69.) újra felvillanyozza ôket. A fehér- tarkákból felzúg a biztatás, mert ha már itt vagyunk, ugye, kell próbálkozni. A 75. percben Zamfir mester a fel nem épült Szôkét küldi pályára Maier helyett — óriási húzás volt, ugyanis a "szôke" Szôke oszlopa lett a szétvert dicsôi védelemnek. A mérkôzés brãilai támadásokkal és 0-0-ás eredménnyel végzôdik.

Jön a hosszabítás, ahol az aranygól dönthet, és dönteni is fog. A hosszabbításban sem változik a játékkép, ellentámadásokkal próbálkozunk és jól védekezünk. A 112. percben Curticãpean saját térfelén szerzi meg a labdát, nekilódul a brãilai térfelen, felvezeti a büntetôterület széléig, ahonnan Tudose kapja a passzt. Rövid átvétel következik, majd a kapus fölött a hálóba lövi: 1-0, és megkezdôdik az ünneplés. A Chimica a B-ben van!! Chivulete akarata ellenére is. (A mérkôzés után nem látta, hogy egy dicsôi hivatalos személy a háta mögött van, és azt mondta a brãilai vezetôknek: "Nu am putut face mai mult pentru voi!") Pedig tett eleget.

A dicsôi focisták örömük és köszönetük jeléül trikóikat a szurkolóknak dobják, útjára indul a szokásos örömvonat, majd hóra, edzôdobálás, díszkörfutás következik. Éltetjük a fiúkat, edzôiket.

A tîrgovistei közönség is megtapsolja a dicsôi csapatot, elismerték, hogy a Chimica jobb volt, még tíz emberrel is. A rendôrparancsnok egyetlen vágya, hogy a városból már távozni lásson bennünket, és "udvariasan" tologatnak autóbuszaink felé. Megköszönjük, hogy "vigyáztak" ránk, megkérdi, hogy ha itt így csinálunk, mi van otthon, Dicsôben, a mérkôzéseken? Meghívtuk az ôszi nyitómérkôzésre.

Hosszú az út hazáig, de a dicsôiek már a várostól 10 kilométerre várták csapatukat. Rendôrautóval az élen vonul be a csapat és szurkolói a már lenyugvásra készülô városba, dudaszóval adva mindenkinek tudtára, hogy a nap hôsei hazaérkeztek.

A fôtéren valóságos népünnepély volt: a forgalmat lezárták, a vendéglôben félbeszakadt az esküvô, hisz mindenki kint ünnepelt a téren, pecsgô priccolt szét a csapaton és szurkolóin, majd a felvonulás után mindenki sörözni ment.

Szép volt, szinte hihetetlen egy adott pillanatban. De nagyon nehéz lesz ugyanakkor, hisz a II. csoport szinte valamennyi csapata volt A-ligás. De mi bízunk a dicsôiekben.

A tîrgovistei kiszállás szponzorai: Carbid-Fox, TAR, Bicapa, Cars Rt., Ario Kft., Közszállítási Vállalat, Willkominter Prod-duplex és mások. Köszönet nekik is.

A Chimica felállítása: Chebutiu—Radu, Tudose II., Teleabã (37. Stuparu)—Andrei, Ungureanu, Oláh, Maier (75. Szôke), Tudose I., Stefan, Albulescu (88. Curticãpean). Edzôk: Zamfir Mihai és Vunvulea Ioan.

— Köszöntjük Bölöni Lászlót a Népújság olvasói nevében is. Újra itthon, Marosvásárhelyen. Milyen alkalommal vagy itthon és meddig?

— Az ifi Eb-re jöttem haza, azaz Bukarestbe, és kihasználtam az alkalmat, hogy van egy-egy napos megszakítás és hazaugrottam meglátogatni édesanyámat és Marosvásárhelyt. Utána természetesen rohanok vissza, mert a vb elôtt még van néhány elintéznivalóm a klubnál.

— A hazai, és nem utolsósorban a vásárhelyi focirajongók nagy örömmel vették tudomásul, hogy immár másodszor A-osztályos a Nancy a te vezetésed alatt. Mennyire volt göröngyös és akadályokkal teli ez a feljutás?

— Mint minden feljutás, egyáltalán nem volt könnyû, de talán valamivel mégis könnyebb, mint a két évvel ezelôtti, ugyanis a negyedik helyezettet (mivel az elsô három jut fel) kb. 9-11 pontos távolságra tartottuk már elég régóta. Azt hiszem, hogy rendkívül fontos volt az, hogy a csapatot nem kellett különösképpen építeni, mert a fiatalok, akik hátulról érkeztek, azok mind ismerik egymást, s ez megkönnyítette a munkánkat. Fontos volt számunkra az is, hogy a közvetlen ellenfelekkel nagyon keményen elbántunk, mindegyik ellen 6-6 pontot szereztünk, és volt két hónap — novemberben és márciusban —, amikor hat mérkôzést játszottunk és mind megnyertük. Ugyanakkor a srácok tisztában vannak azzal, hogy Európa egyik legerôsebb bajnokságában fognak szerepelni.

— Veled?

— Az elnökség azt szeretné, hogy hosszabbítsam meg a szerzôdést. Ezt fel is ajánlották, de még nem írtam alá.

— Milyen következtetéseket vontál le tízéves külföldi tartózkodásod alatt?

— Itt most mindenképpen össze kell hasonlítanom azt a munkát, ami itthon van és azt, ami kinn van, külföldön. Mindenekelôtt a különbség a két ország között óriási, ebbôl automatikusan következik, hogy a fociban között is óriási a különbség. Ott nincs minôsítés. Amit összeszedtél az évek során, azt használja fel mindenki. Amit szegény Bóné Tibor csináltatott velünk, én azt használtam fel. Ott van viszont edzôi nevelés. Csak csodálkozni lehet például, hogyan és milyen körülmények között edzenek a francia gyerekek. Vagyis úgy, mint ahogy sehol itt az ország bármely városában. Romániában a tehetségek megvannak, de a bajnokság nem lehet kemény, mivel semmi sem erôs. Akkor miért várjuk, hogy a foci jobb legyen, mint egyes aktivitások?

— Mi a véleményed az ASA-ról, hiszen, mint köztudott, hajszálon múlt, hogy a város leghíresebb focicsapata újra A- osztályos legyen?

— Én nagyon keveset tudok az ASA-ról, mivel a francia lapok nagyon keveset írnak a román fociról, szinte semmit az itteni második osztályról. Barátaimtól, Cacoveantól, Fazakas Árpitól, Curtifan Gyuszitól értesülök az ASA- ról. Valahogy úgy érzem, hogy ha felkerült volna a csapat, a siker meghaladta volna a klub lehetôségeit, hogy elsô osztályú csapat legyen. Én úgy könyvelem el, kinti szemszögbôl nézve, hogy itt mindent meg kellene teremteni ahhoz, hogy azt mondhassuk, komoly szándékaink vannak a feljutáshoz: Marosvásárhely nem képes erre. Itt van egy egész kis gárda, akit úgy hívnak, hogy ASA, és a szerencsétlenek csak kínlódnak, de nem látok senkit a hátuk mögött — szponzorokat, szervezettséget —, akire számítani lehessen. Minden elismerésem a játékosoké, az edzôké, a vezetôségé, de azt hiszem, hogy valahol egy városnak többet kellene tenni a fociért, hogy A-osztályos csapata legyen.

— Mint tudjuk, te is egyik jelölt voltál a román labdarúgó-válogatott edzôi posztjára, amit végül is Piturcã nyert meg. Nem lett volna ez neked kicsit "kemény dió", hiszen egy jó ideig kiestél a hazai sportéletbôl?

— Kemény diónak nem lett volna semmiféleképpen, hiszne az ember mindig talál olyan embereket, akik rövid idôn belül összerázzák a hazai sportot. A másik dolog, hogy a válogatott 80 százaléka külföldön játszik, ami sokat számít. Az igazság az, hogy minden ilyen ajánlat valahol megtiszteltetés is, elismerést jelent szakmai képességeimre vonatkozóan, tehát egy ilyenre nem illik negatív választ adni. Ezért válaszoltam arra a bizonyos levélre, amit a szövetség küldött. Még azt kell hozzátennem, hogy úgy november környékén a válogatott vezetôi Franciaországban voltak meglátogatni az edzôtáborozási helyeket, és akkor nekem a hivatalos helyrôl mondták, hogy igen, Iordãnescu távozni fog, de szóba sem jött az, hogy én legyek a válogatott edzôje.

— Te tudtad elôre, hogy végül ki lesz az?

— Nekem megvolt a pontos értesülésem errôl. Azt hiszem, hogy a levelek azért kellett eljussanak Görögországba és Franciaországba, mivel az újságírók tábora, gondolom, kritikával illette a szövetséget, és hát úgymond, a szövetség tanácsa válaszolt erre. Válaszlevelemben van két fontos tényezô. Az egyik az, hogy én tudtam azt, hogy kit tesznek Iordãnescu helyébe, én ezt jó megoldásnak találom, amit a levelemben leszögeztem, még akkor is, ha tudom, hogy más érdekeltségek is közrejátszottak. A másik tényezô az lenne, hogy rengeteg kérdést meg kellett volna beszélni, ha a dolog tényleg komoly és hazatérek Franciaországból. Valahol ôket megnyugtatta az, hogy én jó megoldásnak találtam Piturcát és szinte jól jött nekik, hiszen tudják, hogy én nem akárhonnan jövök haza, hiszen a francia bajnokságot nem lehet a hazaival összehasonlítani.

— Kevesen kérdeznek téged a családodról meg az egészségi állapotodról. Amúgy hogy szolgál az egészséged és mivel foglalkozik feleséged meg Eszter lányod Franciaországban?

— A lányom tanul. Meg vagyunk elégedve vele, maholnap nem tudunk neki sokat segíteni. Egészségileg nincsen semmi különösebb problémám, mindaddig, míg az ember dolgozni tud, minden rendben van. Akkor kezdôdnek a gondok, amikor ilyen vagy olyan okból kifolyólag munkaképtelen.

— Elvégezted a híres Clairefontain-i edzôiskolát. Elmondanád röviden, mibôl állt a vizsgád?

— Jó nyolcéves folyamat volt. Tanfolyamok után vizsgáztunk. Az elsô vizsgám arra jogosított, hogy kezdôkkel, 6-7-8 évesekkel edzhessek, aztán szép lassan eljuthatsz az amatôr ligáig, majd aztán a profi szintig, addig viszont különösebb eredmények szükségesek. Számomra mindez összejött. Egy idôben az ifjúságnevelés felé irányultam és ezért megszereztem az ifjúsági nevelôi diplomát foci szempontjából, legutoljára pedig a profiedzôi diplomát. Technikai, taktikai, pedagógiai, lélektani kérdésekbôl indulsz ki, a legvégén pedig számít, hogy voltál-e külföldi híres klubokban. A tévésekkel és az újságírókkal való kapcsolattartás is fontos.

— Tudom, hogy nagy titok, de elárulnád, hogy mégis mennyi a fizetésed?

— A fizetés mindig sokkal kevesebb, mint amennyit itthon gondolnak.

— Kik segítik a Nancy-t?

— A Nancy költségvetése az elsô osztályban kb. 60- 65 millió frank lesz, ami még mindig a legkisebbek közé tartozik. Ennek a 60 milliónak a fele gyakorlatilag a tévé-jogdíjakból jön össze. A város persze támogat, ugyanakkor vannak fôszponzorok is, na meg a jegyek eladásából is jön egy bizonyos bevétel. A klub megváltoztatja a státusát, így az egyszerû szövetségbôl kereskedelmi társasággá akar átalakulni, ami azt jelenti, hogy több támogató kerülhet a csapat mellé.

— Milyen egy átlagos napi programod?

— Egy nehezebb nap például: reggel elviszem a lányomat a suliba — ha nem, a feleségem viszi el —, utána 9-re érkezem a pályára. Ilyenkor van egy órányi idôm, amikor elintézem a leveleket, elkészítem az edzéstervet. 10 órakor találkozom a játékosokkal, bemutatom az edzéstervet, elvégzem az edzést. Ha van délután is edzésem, akkor a klubnál eszem, kettô és négy óra körül a leveleket és a hivatalos dolgokat intézem, majd részt veszek a második edzésen. Este fél nyolcra, nyolc órára érkezem haza, de valahol mindig az az érzésem, hogy nem tettem eleget és nem vagyok elég eredményes.

— Milyen klubcsapatoktól kaptál ajánlatot, miután feljutottál a Nancyval az A-osztályba?

— A francia elsô és második osztályban kb. negyven csapat van, és hogy egyiknek ezek közül a vezetôedzôje legyél, az elég megtisztelô dolog. A belga Standard Liége keresett meg ajánlattal, még a feljutás elôtt.

— Rengeteg kabalád volt, még aktív játékos korodban. Amióta edzôsködsz, mi a kabalád?

— Ezeket nagyjából megtartottam, de azóta persze, újak is lettek. Nekem egy televízióinterjú során valaki azt mondta, hogy ezeket a kabalákat nem kell bemutatni, nem jó megismertetni, mert elvesztik varázserejüket. Tehát, hadd ne beszéljünk róluk...

— Mint köztudott, szakmád szerint fogorvos vagy. Jelenleg foglalkozol ezzel a mesterséggel ott, Franciaországban?

— Egyik legnagyobb gondom az, hogy ott kint ezt a diplomát, sôt, semmilyen orvosi diplomát nem ismernek el. Millió újabb vizsgát kellett volna letegyek ahhoz, hogy esetleg egy kórházban dolgozhassak. Sajnos, nem foglalkozom most ezzel a mesterséggel, pedig nagyon szerettem volna.

— Gondoltál-e arra, hogy romániai játékosokat vigyél a Nancyhoz?

— Persze, hogy gondolok erre, csak az a helyzet, hogy Franciaország az egyetlen olyan ország, ahol a ligának van egy vagyonellenôrzô bizottsága. Ez azért van, hogy azokat a csapatokat, amelyek eladósodnak, fôleg az állammal szemben, elôször figyelmeztessék, majd töröljék. Tehát nem kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy ne fizessenek ki a hónap végén. A Nancynak olyan 7-8 éve volt egy óriási, kb. 40 millió frankos hiánya, ami miatt siznte törölték ôket a profik sorából. Most, annyi év után bújunk ki valahogy abból az alagútból. Ez a bizottság beleszólhat, hogy vásárolhatsz-e vagy sem játékost. Jelenleg lenne, akit Romániából megvásárolni. Az árak a valós értékek fölött vannak, mivel a Román válogatott jól szerepel. Ezen még gondolkodunk.

— Ha hívna a Steaua edzônek, és persze a fizetés is megfelelô lenne, elfogadnád-e az ajánlatukat?

— Én ott voltam a tegnap is (május 24-én — a szerk.) a stadionban, és mindössze egy dolog változott: építettek valami pályákat, de ezt csak egy vékony rétegnek, akik az üzleteiket ott intézik. A lényeg nem változott. A tusolók, a szertáros, a cipész ugyanazok. Az emberek felfogása is rendkívül keveset változott, akik anyagi érdekek miatt vannak ott és nem a fociért élnek. Én Franciaországot nem cserélném el könnyen Bukarestért. Mindenféleképpen, nekem emberi garancia kell arra, hogy amit esetleg vállalnak, azt meg is tegyék.

— Mi az a három legszebb dolog az életedben, amit kizárólag csak a focinak köszönhetsz?

— Azt hiszem, hogy valahol a népszerûség az egyik dolog. Tudod, jobb aláírást adni, mint kérni valakitôl. A focin keresztül sikerült egy ország elôtt, s talán a világ elôtt is bebizonyítani az emberi értékeimet, amit, úgy érzem, hogy értékeltek is, és ezért szeretnek. Aztán a sikerek, amik megmaradtak örökre...

— Ha azt a szót mondom, hogy hazatérés, mi jut eszedbe? Egyáltalában elképzelhetô dolog lehet ez a közeljövôben?

— Ha azt mondod, hazatérés, nekem Marosvásárhely, a Tudor negyed, az ASA és valahol egy orvosi rendelô jut eszembe. Én mindig is tartottam attól, hogy fociedzô legyek, menekültem tôle. Persze, mindent el lehet képzelni. Minden elképzelhetô a fociban is, akárcsak az életben.

— Bárhol is jártál pályafutásod során, gondolom, a szíved mégis Vásárhely felé húz. Ha rajtad múlna, miként segítenéd a vásárhelyi labdarúgást?

— Profi szinten talán a legnagyobb segítséget egy külföldi szponzor jelentené, vagy pedig hazajövetelem révén egy olyan mozgalmat létesíteni újból a foci körül, amely az ASA-nak a létét biztosítaná. Valahogy úgy érzem, ha komolyan foglalkoznánk vele és alkalom lenne rá, meg lehetne valósítani. Ami pedig a fiatalok nevelését illeti, azt hiszem, hogy elsôsorban ismereteket kellene tolmácsolni és erre a lehetôségeket kellene megteremteni, hogy ezeket átadhassam azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Nem egy edzést, hanem egy munkatervet, egy munkaformát kellene lemásolni. Legjobb az lenne, ha ilyen fiatalokkal foglalkozó edzôk valahogy ki tudnának hozzánk kerülni, ott tölthetnének egy hosszabb idôszakot, s több alapismeretet elsajátítanának, amit itt életbe léptethetnének.

— Befejezésül néhány szót a marosvásárhelyi szurkolóknak...

— Tudod, valahol az én emlékezetemben van egy olyan 12500 nézôt befogadó stadion és hallom az éneket a sok ezer szurkoló torkából, hogy "újra itt van, újra itt van a nagy csapat." Aztán ott van a virágóra, ahol mindig ott voltak az idôs szurkolók, és ahogy átmentél a Maros étteremtôl a színház felé, kezet szorítottál velük és két szót is váltottál... Na hát, ez a hangulat jó lenne, ha visszatérne. Tudom, óriásit változott a világ. A srácoknak szükségük van a szurkolókra, akik valamikor szép számban álltak a csapat mellett és jelenlétükkel most is kikövetelnék, hogy újra ugyanolyan nagy csapat legyen Marosvásárhelyen.

— Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok neked meg a Nancy-nak az elsô osztályban.

— Üdvözlöm a vásárhelyi olvasókat, különösképpen a focikedvelôket és általában Marosvásárhelyt.

A Herlitz Mobex férfi kosárlabda-csapata nem tudta megszerezni a Vásárhelyen nagyon várt bronzérmet, 25 pont hátránnyal alulmaradt a kisdöntô ötödik találkozóján a jó napot kifogó Iasi-i Poli ellen.

Takács Sándor (akit Agadakos játékvezetô megnyakászásáért letiltott a kosárlabda- szövetség) és Aleksandar Ilic (aki már a 4. percben lesérült) nélkül játszó vásárhelyiek nem tudták tartani az iramot a 3.500 nézô által buzdított hazaiakkal szemben.

A találkozó pontszerzôi: Herlitz Mobex: Zindovic 26, Ciocian 19, Zivkovic 9, Danciu 1, Poli Moldrom: Moscalu 17, Meresevschi 16, Popa 15, Sestopal 10, Anghel 9, Murgoci 7, Burlacu 4 és Doros 2.

A bajnokság végsô állása: 1. Bukaresti Dinamo, 2. Nagyszebeni CSU Forest, 3. Iasi-i Poli Moldrom, 4. Marosvásárhelyi Herlitz Mobex ISK, 5. Bukaresti Erbasu Steaua, 6. Kolozsvári Carbochim, 7. Bukaresti Soced, 8. Ploiesti-i BRD CSU, 9. Temesvári U Elba, 10. Aradi West Petrom, 11. Kolozsvári U Sanex, 12. Brassói Romradiatoare, 13. Bukaresti Rapid Epson, 14. Konstancai Farul Compress, 15. Bukaresti Sportul Studentesc Stollwerck, 16. Galaci CSU LPS.

Ezernyi gratuláció jár a vásárhelyi csapatnak, amelynek — bár nem sikerült megszereznie a bajnoki bronzérmet — a tavalyi kiesés után egy rendkívüli negyedik helyen sikerült végeznie. Ezen kívül nagyszámú sportkedvelôt csalogatott ki játékával és eredményeivel a mérkôzéseire, megemelve ezzel megyeszékhelyünk sportéletének színvonalát.

A stáb, amely hozzájárult ehhez a jó eredményhez: Nagy Zoltán, Zindovic Sinisa, Pascu Vasile, Dénes Csaba, Radu Bogdan, Matei Ioan, Ilic Aleksandar, Józsa Botond, Markovics Péter, Takács Sándor, Zivkovic Vladan, Danciu Stefan és Ciocian Viorel mezônyjátékosok, Takács Károly és Matei Ioan edzôk, illetve Lorencz Lajos intézô.

A marosvásárhelyi csapat vezetôségétôl megtudtuk, hogy jövôre megpróbálnak fennebb végezni, ezért a nyári pihenô alatt 2-3 játékossal és egy edzôvel szeretnének erôsíteni, azért, hogy jövôre a bajnoki címet is megpályázhassák.

Végül egy rossz hír: a kisdöntô negyedik mérkôzésén végbemenô incidensekért, amikor 15 percre félbeszakadt a találkozó, a vásárhelyi csapatot 5 millió lejjel bünteti a Román Kosárlabda-szövetség. Az összeg azért ilyen nagy, mert nem az elsô alkalom, hogy történik valami Marosvásárhelyen. Meg kell már értenie a különben lelkes vásárhelyi közönségnek, hogy azzal hogy üvegeket, érméket dobál a pályára vagy megüti a játékvezetôt egyáltalán nem segít kedvencein. Reméljük, jövôre nem lesz több ilyen.

Nemzetközi központ épül Aradon

Egy észak-vesztfáliai kormányzóság, a Német- Román Parlamenti Csoport, az olasz ZAI konzorcium, a magyarországi MÁV, valamint a hazai Elnöki Hivatal és a Közlekedésügyi Minisztérium támogatásával Aradon nagyszabású, nemzetközi üzleti központ épül, melyben eurologisztikai terminál, kis- és közepes vállalkozásoknak helyet adó ipari park és egy egész sor más létesítmény kap helyet, adta hírül az Adevãrul economic gazdasági hetilap. A létesítmény 150 hektáron terül majd el, és elôreláthatólag 22 ezer új munkahelyet jelent a városnak és környékének.

Hazai bankok a nemzetközi toplistán

A közép-európai bankokat rangsoroló The Banker tekintélyes pénzügyi folyóirat a hazai hitelintézetek közül a Román Kereskedelmi Bankot helyezte a legszolidabbak közé, mely a 22-es pozíciót vívta ki magának. Az elsô 50 bankot felsoroló listán még megtaláljuk a Román Fejlesztési Bankot a 25. helyen, a Bancorexet a 29. helyen, a Mezôgazdasági Bankot a 33. helyen. E rangsorolásnak az alapja az intézmények tôkemennyisége. A mérlegben szereplô tevékenység szempontjából a Bancorex — a 17. helyet foglalja el. Mindez az 1996-os tevékenységre épül.

Érdeklôdnek az amerikaiak

A hét végén negyven egyesült államokbeli üzletember tett látogatást a konstancai kikötôben, hogy meggyôzôdjenek arról: a kikötô ideális összekötô kapocs lehetne Nyugat-Európa és Közép-Ázsia között. Traian Bãsescu közlekedésügyi miniszter szerint a kikötô azért hasznos kereskedelmi gócpont, mert a nagyon elônyös vízi út mellett vasúti, szárazföldi és légi úton is könnyen megközelíthetô. A látogatáskor jelen levô James Rosapepe, az USA romániai nagykövete kijelentette: az amerikai üzletembereket komolyan érdeklik azok a projektek, melyek a kikötô bôvítésére, korszerûsítésére vonatkoznak, és egészen biztosan igénybe veszik majd szolgáltatásait.

Szerdán nyílik a bukaresti könyvvásár

Bukarestben holnap, június 3-án nyílik meg a nemzetközi könyvvásár, amelyen 1500 kötetet állítanak ki a rendezôk. Az idei könyves seregszemle fô témája: Németország. A kiállítás keretében külön fejezet a Berthold Brecht életét és munkásságát összegezô bemutató. Ugyanakkor látható leszGünter Grass grafikáinak gyûjteménye, melynek állandó "lakhelye" az aacheni Ludwig Múzeum. A németországi Goethe Intézet a német irodalomból készült filmek kollekcióját hozta el Bukarestbe.

Doctor Honoris Causa — post mortem

Hétfôn délben a Bukaresti Zenei Akadémia székházában Erich Bergel kiváló kermesternek odaítélték a Doctor Honoris Causa díjat. Bergel néhény hete, 68 éves korában Hunyt el. Délután a bukaresti lutheránus templomban a nagy mester emlékének szentelt orgonakoncertet tartottak Ursula Philippi orgonamûvész közremûködésével. Többek között azt a Bach-fúgát is eljátszotta, mely befejezetlenül maradt az utókorra, és Erich Bergel fejezte be, hogy teljes legyen a nagy Bach-mû, A Fúga mûvészete.

A Pallas Akadémia az Ünnepi Könyvhéten

A magyarországi Ünnepi Könyvhéten (június 4-8.) a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó idei 11 könyvével vesz részt. Június 5-én, pénteken délután 5 órakor kerül sor a budapesti Custos könyvesboltban a következô kötetek bemutatására: Antal Imre: Idegenben. Jegyzetek a svédországi magyar szórványról; Bözödi György: Földre írt történelem; Sütô András: Hargitai vadászkalandok. Igaz mesék és csodás történetek. A bemutatón Sütô András dedikál.

Tegnaptól változtak a budapesti telefonszámok

Tegnaptól az egyessel kezdôdô budapesti telefonszámok többsége 3-assal, illetve 4-essel kezdôdik — tájékoztatta a Matáv Rt. az MTI-t. A budapesti számváltozás mintegy 159 ezer elôfizetôt érint. Ezzel egyidôben a mentôk, a tûzoltók és a rendôrség már csak a februárban bevezetett háromjegyû — 104, 105, 107 számokon hívható. Az eddigi kétjegyû számok megszûnnek. A Matáv a háromjegyû számokkal a nemzetközi gyakorlathoz igazodik. Az átállásokat követôen a hívó felet három hónapon át hangbemondás tájékoztatja a változásokról.

Afganisztáni földrengés

Lapzártáig már háromezer holttestet temettek el Afganisztán északkeleti részén a nemzetközi mentôcsapatok és a tálibellenes koalíció katonái. Abdullah Abdullah, a tálibellenes koalíció külügyminiszter- helyettese a BBC rádiódásban kijelentette, hogy több mint 5000 halott és több mint 1000 sebesült áldozata van a földrengés kiváltotta földcsuszamlásoknak és hegyomlásoknak. Egész falvak tûntek el a föld színérôl szombaton Badaksán tartományban a földrengés következtében. Több mint 4100 épület dôlt romba.

Koszovói terroristák "megsemmisítése"

A szerb belügyminisztérium hétvégi közleménye szerint a napokban a szerb rendôrség több tucat albán terroristát "semmisített meg" a nyugat-koszovói Decani térségében kirobbant harcokban. A Tanjug jugoszláv hírügynökség által ismertett közlemény szerint az albán terroristák a hét végén több alkalommal is megtámadták a Pec és Djakovica városát összekötô utat biztosító rendôri egységeket, s emiatt döntött a hatóság az ellentámadás mellett. A rendôrök több terrorista csoportot szétvertek, s megállapították: az albánok oldalán Boszniából és Albániából érkezett zsoldosok is részt vettek. A több falura kiterjedô akcióban három szerb rendôr is megsérült.

Hôhullám Indiában

Az egyelôre szûnni nem akaró hôség újabb száz áldozatot követelt a hét végén Indiában. Ezzel körülbelül nyolcszázra emelkedett a kegyetlen hôség áldozatainak száma. Vasárnap India több államában mértek 42-48 fok közötti hômérsékletet, jelentette a PTI indiai hírügynökség. Az elmúlt napokbasn Orissa államban követelte a legtöbb áldozatot a hôhullám. A kórházak zsúfolásig megteltek gutaütéses és kiszáradástól szenvedô betegekkel. A meteorológusok szerint már lehet számítani a hôség enyhülésére, bármelyik pillanatban megkezdôdhet az esôzés.

Telekonferencia a miniszterelnökkel

Tegnap délelôtt Radu Vasile miniszterelnök telekonferenciát tartott az ország prefektusaival. Mint arról Ioan Iacob, a Maros Megyei Prefektúra szóvivôje tájékoztatott, szó esett a RENEL és a ROMGAZ Ö.V.-k átszervezésérôl, valamint a kormánynak a regionális fejlesztésre és a szociális védelemre vonatkozó programjáról. Megyénket illetôen, Dorin Florea prefektus beszámolhatott arról, hogy a dicsôszentmártoni Bicapa 2 milliárd 19 millió, a nyárádtôi Avicola 2 milliárd 700 millió, a dicsôszentmártoni községgazdálkodás pedig 1,3 milliárd lejjel tartozik a RENELnek. A Romgaz Rt.-vel szembeni adósságok: Bicapa 60 milliárd lej, marosvásárhelyi Zamur 2 milliárd, Avicola 1 milliárd lej.

A Népújság és az Impress Kiadó Szászrégenben

Eseménygazdag a hét Szászrégenben. A napokban szervezett kulturális megnyilvánulások sorát gyarapítja az a találkozó, amelyet a helybeli Kemény János Mûvelôdési Társaság és a Petru Maior Municípiumi Könyvtár rendez csütörtökön délután 5 órakor. A mûvelôdési ház kistermében a Népújság szerkesztôi folytatnak párbeszédet az érdeklôdôkkel a lapról, a régeni olvasókat foglalkoztató idôszerû kérdésekrôl. Ez alkalommal kerül sor az Impress Kiadó legfrissebb kötetének, Bíró Gábor Középkori templomok címû könyvének a bemutatására is.

Továbbra is bérletekkel

Mivel a május 28.-ki tanácsülésen nem sikerült közös nevezôre jutni a nyugdíjasoknak a vásárhelyi autóbuszokon útaztatását illetôen, június hónapban is érvényes az ingyenbérletek rendszere — nyilatkozta Emil Chiorean, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatója. Elmondta, hogy a június 11-ére kitûzött rendkívüli tanácsülésen hoznak határozatot e kérdésben, addig is a 70 éven felüli nyugdíjasoknak ki kell váltaniuk az egy hónapi idôtartamra és egy vonalra szóló ingyenbérletet.

Könyvbemutató a Bernády Házban

Tegnap este 6 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban bensôséges találkozó keretében mutatták be dr. Pap Zoltán gyermekgyógyász, egyetemi tanár Csecsemô- és gyermekgondozás címû kötetét, melyet a Lyra könyvkiadó jelentetett meg. A kötetrôl és a szerzô munkásságáról dr. Csidey József fôorvos beszélt.

Középkori templomok

Megjelent Bíró Gábor építész Középkori templomok címû kötete. Az Impress Kiadó újdonsága június 3-án, szerdán délután 6 órakor kerül elôször az olvasók kezébe. A gyûjtemény a marosvásárhelyi szerzô több mint négyszáz rajzával hívja fel az érdeklôdôk figyelmét az erdélyi templomépítés középkori emlékeire. Munkájának jelentôségérôl, könyve értékeirôl a Bernády Házban zajló rendezvényen Nagy Miklós Kund beszél.

Új könyv

Ma este 7 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban Tófalvi Zoltán mutatja be Keresztes Gyulának a Difprescar kiadó gondozásában megjelent Marosvásárhely régi épületei címû kötetét, amely a szerzô harmadik megjelent mûve.

Ingyenes szemvizsgálat

A gyermeknap alkalmából, június 6-án 8-20 és június 7-én 8-14 óra között a vásárhelyi Opticris díjmentesen végez szemészeti vizsgálatokat gyerekek számára, valamint 10 százalékos árkedvezményt alkalmaz szemüvegvásárlásnál. Elôjegyzés telefonon: 169-626, 169-613.

Találkozó Kányádi Sándorral

A vásárhelyi óvodások és óvonôk ma délután 3 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében találkoznak Kányádi Sándor költôvel, akit verssel, énekekkel és bábjelenetekkel köszöntenek.

Meghosszabbított félfogadás

A magyarországi építôtáborokra való feliratkozás megkönnyítése érdekében meghosszabbították a MADISZ nyitvatartását. Mától 9 és 19 óra között várják azokat a fiatalokat, akik fel szeretnének iratkozni a nyári külhoni munkákra.

Hupikék Törpikék

Holnap délután fél 6-tól és este 8 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében budapesti vendégelôadásban megtekinthetô a Hupikék Törpikék.

Biocsütörtök

A hét közepén, a Vásárhelyen tartózkodó dr. Márai Gézával, a magyar Biokultúra Egyesület elnökével találkoznak a marosvásárhelyi Biokertész Csoport tagjai. A megbeszélésre, amelynek témája a Vásárhelyi Napok rendezvény, a biominôsített árutermelés kérdésköre, illetve a kétoldalú kapcsolatok ápolása, június 4-én délután 5 órakor kerül sor, az RMGE Laposnya utca 23. szám alatti székházában.

Testvértelepülés — cserenyaralás

Szombaton írta alá a nyárádszeredai polgármesteri hivatal a simontornyai önkormányzat képviselôivel a testvértelepülési szerzôdést. Az 5000 lélekszámú kisváros hattagú küldöttsége ez alkalommal kifejezte abbeli szándékát, hogy július végén cserenyaralást szervezzenek, amikor is 20 szeredai iskolás a Balaton partján táborozhat. Ez idô alatt a szeredaiak ugyancsak húsz simontornyai tanulót fogadnak.