- Orbán Viktor magyar miniszterelnök romániai látogatását a hivatalosságok, mondhatni, szívélyessége bõvítette, ezzel szemben a román nyelvû sajtó feltûnõ agresszivitással folytatott és folytat magyarellenes kampányt. Hogyan értelmezi ezt a kettõsséget a szövetségi elnök? Világos, hogy az ellenséges hangulatkeltés teljességgel semlegesíti a szívélyességet, egyben azonban - a népszerûség beteges hajszolása miatt - a kormány cselekvõképességét szûkíti a román-magyar kapcsolatok erõsítésében.

- Ez valóban megérdemel egy hosszabb elemzést. A román politikai elit, illetve a mi esetünkben a koalíció vezetése felismerte azt, amit szerintem az egész koalíciónak föl kellene ismernie, vagyis, hogy Románia számára rendkívül fontos a Magyarországgal való viszony. Akkor, amikor Magyarország a rendszerváltás sikerei folytán felértékelõdött a térségben és befolyással lehet szomszédaira, legalábbis furcsa azt tapasztalni, hogy egyesek szándékosan próbálják megrontani ezt a viszonyt. Nem lehetünk ugyanis annyira naivak, hogy azt higgyük, spontán reakciókról van szó. Túlságosan összeállnak a dolgok, túlságosan egy irányba mutatnak. S mindez annak ellenére, hogy Orbán Viktor látogatásának számos pozitív eleme volt. Nyomatékkal hallhattuk újra, hogy Magyarországnak érdeke Románia minél gyorsabb integrációja, hogy a két kormányzat között minél közvetlenebb, külsõségekkel nem terhelt, áldott munkaviszony honosodjon meg. Ezek fontos üzenetek: a román politikai elit észre vehette volna, hogy ismét alkalom adódik a térség számára is kiemelt kapcsolatok kiépítésére a két ország között. Mert föl kell tenni a kérdést: ha Románia nem Magyarországra akar támaszkodni nyugati orientációjában, akkor kire? Tehát ismétlem, szerintem itt irányított, szándékos sajtókampányról van szó, ami már az új magyar kormány elsõ megnyilatkozásaira beindult, holott például az Orbán Viktor kijelentéseiben a FIDESZ korábbi, választási kampánybeli vagy azelõtti állásfoglalásaihoz képest lekerekítettebbek voltak. Mindez azt jelenti, hogy vannak Romániában, és valószínûleg Románián kívül olyan erõk, amelyek félnek a két ország közötti jó viszonytól.

- Nem furcsa, hogy egy többségi kormányzat képtelen Románia fontos külpolitikai érdekeit ellehetetlenítõ, ellenségességet keltõ sajtókampányt ellensúlyozni? Vagy itt újra a szavazatvesztés-szavazatnyerés ügyletévé silányul a politika?

- Nem csak tehetetlenségrõl van itt szó, hanem arról is, hogy rosszul nyilatkozik meg a koalíció. Ez azért fontos, mert a román közvéleményt nem az érdekli igazán, hogy mit mond az ellenzék, hanem annak van nyomatéka, ha a koalíciós politikusok is úgy nyilatkoznak meg, mint az ellenzék.

- Ha már itt tartunk, meglehetõsen nehéz értelmezni Petre Roman vargabetûit. Hacsak nem gondolunk arra, hogy kitartóan készül az elõrehozott választásokra, s azért igyekszik minden áron a szavazók kegyeit keresni.

- Errõl van szó! Mert nem a véleményt kell értelmezni, hanem a magatartást. Itt vannak a legnagyobb aggodalmaim. Ez a koalíció egyre gyengébb ahhoz, hogy szembeforduljon a nacionalista megnyilvánulásokkal. 1996-ban a nacionalizmusnak gyakorlatilag semmi tere nem volt, mert a választások gyõztesei tudtak gazdasági- szociális alternatívát fölmutatni. Mostanra ez jobbára szertefoszlott, s bizonytalan, hogy a koalíció kihúzza-e a négy esztendõt. Másrészt a közvéleményre nem igazán tud hatni a koalíció gazdasági vagy szociális ígéretekkel, vagy az euroatlanti betagolódás elérhetõ eredményével. Így ismét kéznél van a nemzeti retorika, s ezen belül elsõsorban a magyarellenes támadások.

- Van itt számomra egy további ellentmondás. Látjuk, hogy ez a kormányzat, az államelnök rendkívül aktív, mondhatni offenzív külpolitikát folytat Románia esélyeinek javítása, regionális és összeurópai mozgásterének növelése érdekében, ugyanakkor - akár tetszik, akár nem valakinek - a Nyugat felé közeledés legkézenfekvõbb útját, a magyar kapcsolatot szûkítik be minden észérv, érdek ellenére. Mivel magyarázható ez?

- Eddig azt tapasztaltam, hogy a legkövetkezetesebben az államelnök gondolkozik. Most nem arról van szó, hogy mindenben egyetértünk, mert nem értünk egyet. Legkövetkezetesebben azonban õ próbálja beépíteni külpolitikai megnyilvánulásaiba a szóban forgó szempontokat, köztük a román-magyar kapcsolatok fontosságát. Azt is, hogy az országon belüli román-magyar viszony Románia külpolitikai megítélésének egyik meghatározó eleme, és ennek érdekében bizonyos megoldásokat el kell fogadni. Például önálló egyetem, és más kérdéseink. Õ így szemléli a kérdéseket, de a belsõ ellentétektõl szaggatott koalícióban eléggé egyedül marad. A többi koalíciós vezetõt a belsõ küzdelmek kötik le, s gyakran a pártérdekek szerint járnak el.

- Mindebbõl számunkra egy meglehetõsen negatív prognózis kerekedik ki. Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy a magyar-román együttmûködés sikerét stabil kormányok garantálhatják. Stabil kormányunk nincs, a pártérdekek mindegyre az ország érdekei fölé kerekednek, szervezett erõk módszeresen rontják a hangulatot, rombolják az együttmûködés lehetõségeit. Ilyen helyzetben mire várjunk?

- Sajnos, ez így van. Még sajnálatosabb, hogy az elmúlt években, évtizedekben folytatott módszeres politika folytán a magyarellenességnek van talaja a közvéleményben, mert ezt a talajt alaposan megdolgozták. Ezen fordítani csak az a stabilitás lenne képes, amire a kérdés utal. Tehát szolidáris, erõs hatalomra lenne szükség. Összefogott, kemény, egységes koalíció kellene ahhoz, hogy a nemzetiségi kérdésben, de a reformok terén is határozott lépések történjenek. Végeredményben ennek a hiánya miatt nem tud az ország kilábalni a gazdasági és szociális kátyúból, s mutat fel a politika a román-magyar viszonyban is legalábbis ellentmondásos szemléletet.

- A negatív prognózist most már tovább görgetve, és azt feltételezve, hogy az elõrehozott választások nyomán újra Ion Iliescu és pártja jut fõszerephez, magatartásukból, a fölvett fülsértõ nacionalista retorikájukból arra következtetek, hogy elfelejtették: a Románia számára egyetlen alternatívát jelentõ nyugati orientáció bármilyen folytatásában szükségük van újra a kirakatban az RMDSZ-re meg a romániai magyarságra.Hogyan szólíthatnak majd meg bennünket, ha most ennyire képesek elvetni a sulykot?

- Erre visszakérdezhetek: miért ne lenne lehetséges az a jövõben, ami lehetséges volt a múltban? Iliescuék hat esztendõn át végül is úgy kormányoztak, hogy magyar kérdésben ígéreteken kívül semmit nem nyújtottak. Nekik arról van tapasztalatuk, hogy négy éven át lehetett áltatni Európát és a világot. Nem hiszem, hogy beismernék, hogy ennek az áltatásnak az eredménye Románia mai állapota, hogy távolodik az integrációs esély. Nincsenek skrupulusaik, s egy újabb választás érdekében bedobnak mindent.Ez, ha úgy tetszik, egy többlettapasztalat, úgy, ahogyan korábban sem, ezután se csinálhassanak belõlünk kirakatkelléket. Ha az említett negatív prognózis válik be, s feltehetõen tanúi lehetünk az újabb, legalább részleges pálfordulásuknak.

- Orbán Viktor látogatását bizonyos várakozás elõzte meg. Van amiben tisztábban látunk, például a magyar egyetem ügye, a kettõs állampolgárság heves vitákat kavaró kérdése. Számomra nem világos, hogy az adott mozgástérben milyen eszközökkel élhet a magyar külpolitika. Szerény lehetõségnek tûnik, hogy majd igyekeznek megmagyarázni az európai, meg a szomszéd partnereknek, hogy például az autonómia, vagy az önálló egyetem a lehetõ legtermészetesebb. Végtére is, ezzel foglalatoskodunk kile- Magyarországnak vannak közvetlen és közvetett befolyásolási lehetõségei. Az eszközök politikai jellegûek, ami azt jelenti, hogy Magyarország megszólalhat a különbözõ nemzetközi fórumokon, s azok révén gyakorolhat befolyást Romániára. Ilyen szempontból fontos az, hogy a térség hiteles országai közé tartozik. Az elmúlt nyolc esztendõ alatt bizonyította, hogy õszintén elkötelezettje az integrációnak, elfogadja az európai normarendszert. Mindez hitelessé teszi Magyarország kérdésfölvetéseit, és én azt gondolom, hogy erre oda is figyelnek. A gond az, hogy a magyar kormányzat is beleütközik egy olyan nemzetközi normarendszerbe, s most a kisebbségi kérdésre gondolok, amely eléggé általános és elvi jellegû, tehát konkrét, egyértelmû válaszokat ritkán kínál. Ezért nehéz a szóban forgó nemzetközi elõírásokat alkalmazni, s ezért kellett ezekre kétoldalú alapszerzõdést építeni. De azért gond az is, hogy az alapszerzõdés sem elég konkrét, hanem az általános kritériumok ismétlõdnek benne, válnak kölcsönös kötelezettséggé.

A közvetett eszközök, szerintem, gazdaságiak. Itt nyíltan arról kell beszélni, hogy minél inkább egymásra van utalva a két ország, annál inkább közelebb kerülnek egymáshoz, ami nyilvánvalóan befolyással van a mi helyzetünkre is.

Magyarország nehézségeivel kapcsolatban hozzátenném, hogy majdnem minden szomszédja viszonylatában szembesül a magyar kisebbség kérdésével, s külpolitikájának megkerülhetetlen problémája lesz.

- Tagadhatatlan, hogy a magyarországi választások elõtt, de után is, felfokozott várakozást érzékelhettünk az RMDSZ-en belül is. Mint már jeleztem, ezek, legalábbis eddig, kisebb részben igazolódtak.

Várható most már egy olyan idõszak az RMDSZ-en belül, amikor az inkább ál-, mint tényleges ellentétek nyugvópontjuknak, s megindulhat a valóban érdemi közös gondolkodás a várható fejleményekrõl?

- Annak, hogy az új magyar kormány hivatalba lépését nagy várakozás elõzte meg, több magyarázata van. A Fidesz valóban komoly tapasztalatokat szerzett a romániai magyarság helyzetérõl, hiszen az idei, visszhangosra sikerült nyári egyetem a sokadik alkalom volt a problémáinkban való elmélyülésre.

Másfelõl, belsõ okai is voltak a felfokozott reményeknek, éspedig az, hogy egy eszköz ismét eléggé gyenge hatásfokúnak bizonyult. Itt a kormányzásra gondolok. Emlékeztetnék arra, hogy milyen várakozás ébredt mindenkiben, amikor 1996-ban koalíciós kormányzásra vállalkoztunk az alapszerzõdés okozta csalódottság után. Csodát nem várt senki, de tagadhatatlan, hogy a demokratikus kormányzattól több eredményt vártunk. Hogy vannak eredményeink, ez igaz, de sokszorosan többre lett volna és lenne objektíve lehetõség, ha a koalíciót nem terhelné a bizonytalanság és a rengeteg kolonc, konfliktus, meg egyes politikusok részérõl a felelõtlenség. Ezért van bennünk újra veszteségérzet, s egyben várakozás az új magyar kormány lehetõségeit illetõen.

Belátható most már, hogy gyökeres fordulatra nem számíthatunk, aminek megvannak a külpolitikai okai. Korlátok, kényszerpályák vannak, s behatároltak a cselekvés módozatai. De arról is le kell mondani, hogy belsõ eszközökkel érhetünk el gyökeres változást problémáink kezelésében. Bármennyire fájdalmas, úgy tûnik a jelenlegi politikai kontextusban, hogy ma a maximum a lassú, következetes elõrehaladás.

- Mindent egybevetve, valójában az RMDSZ is kényszerpályán mozog, s az SZKT-k visszatérõ indulatokat gerjesztõ vitatémája, a "bent maradni vagy kilépni" dilemmája áldilemma. A koalícióban maradást ellenzõk sem tudtak mást kisütni ennek alternatívájaként, mint kilépni a kormányból, s parlamenti támogatást nyújtani a maradék koalíciónak. Ennek azonban veszélyes gyöngéje, hogy az RMDSZ kénytelen lenne minden, számára is elfogadható kérdésben együtt szavazni a kormány koalícióval, miközben elveszítené azt a befolyást, amit mégiscsak érvényesíthet valamelyest kormányon belül, a minisztériumokban, fõhatóságokban.

- Ez kapcsolódik az elõzõ kérdéshez, vagyis hogy létrehozható-e a nagyobb szolidaritás a szervezeten belül? S mondom is mindjárt, hogy ezt meg kell valósítanunk, hiszen az RMDSZ az elkövetkezõ idõszakban komoly kihívások elébe néz. Forró õsz lesz, ismét napirendre kerül az oktatási törvény, viták lesznek az egyetem- kérdésben, így újra döntéskényszer állhat elõ. Közben arról se feledkezhetünk el, hogy a koalíció is kerülhet újabb válsághelyzetbe, ami rendkívül nagy baj lenne, mert egyértelmûen elõrehozott választásokat jelentene.

Egy dolgot mindenképpen ki kellene iktatnunk az RMDSZ-ben a közeljövõben: a tévhitet, hogy az RMDSZ-nek egy része vállalkozott a kormányzásra. Az egész RMDSZ vállalkozott! Hogy ez többségi döntés volt és nem egyhangú, ez nem lehet érv. Ne kívánjuk vissza az egyhangú, egyöntetû szavazások idejét. Ez most, minden alapot nélkülözõen azért tûnik fel SZKT-ról SZKT-ra, mert egyesek a kormánykoalícióban való részvételt kizárólag az RMDSZ vezetésének ügyévé próbálják tenni. Úgy feltüntetni, hogy nem a szervezet egésze vállalta ezt fel, hanem Markó Béla és más vezetõi a szervezetnek, akik ezt szorgalmazzák és erõltetik. Az ezért való felelõsséget természetesen vállaltuk, amibõl az enyém a legnagyobb. Ezt sosem hárítottam el. Tehát hamis a dilemma, és meg kell mondanom, hogy vannak az RMDSZ- ben olyanok, akik meg is tesznek mindent, hogy hatalmi harccá változtassák ezt a súlyos kérdést. Holott azt kell látni, hogy itt az egész RMDSZ s a romániai magyarság által követett útról, ennek jövõjérõl van szó. Olcsó és veszedelmes megközelítés oda redukálni ezt, hogy ha a kormányban maradunk, akkor az annyit jelent, hogy igazuk van azoknak, akik vezetik az RMDSZ-t, de mivel nekik nem szabad igazuk legyen, akkor ki kell lépni a koalícióból, mert ezzel hitelüket vesztik azok, akik most vezetik a szervezetet.

- A belsõ harcot el lehet fogadni, de csak abban az esetben, ha van alternatíva. Hol az alternatíva?

- Ez kétféle. Az egyik az, hogy a romániai magyarság továbbra is politikai eszközökkel kíván élni, de arra a konklúzióra jut, hogy most a kormányzás számukra nem hasznos, és ellenzékbe kell vonulni. Ez egy átélt tapasztalat, s ki-ki felmérheti, hogy mi volt az elõnye és hátránya. Elõnye nyilván az volt, hogy nem volt megkötve a kezünk, támadhattuk a kormányt külföldön és belföldön. Viszont itt el is akad a leltár, mert hiába adtak nekünk igazat bizonyos kérdésekben a nemzetközi fórumokon, az érdekérvényesítés elmaradt. Az újabb ellenzéki szerep természetesen nem egészen ilyen lenne. Ezt ki kell elemezni, amihez arra lenne szükség, hogy az RMDSZ-en belül ne álvitákat folytassunk. Ellenzékben nem kellene szövetkeznünk senkivel, de valóban a számunkra jobbik oldalán állnánk a parlamentnek - cserébe miért? A végrehajtó hatalomra semmilyen hatással sem lehetnénk.

A másik alternatíva, hogy lemond a romániai magyarság, az RMDSZ arról, hogy jelen legyen az ország politikai életében. Hiszen kipróbálta mind az ellenzéki, mind a kormányzati szereplehetõséget. Mi következhetne? Sorvadás, illúziók tömkelege, egy olyan politikai és értelmiségi elit, amely próbálja kialakítani közösségében a szolidaritást, de majd azt tapasztalja, hogy erre az nem vállalkozik már, hanem lemorzsolódik, kivándorol. Attól tartok, hogy akik ilyen alternatívára támaszkodnak, ha nem is szándékosan, de végletes helyzetbe taszítanák a magyar közösséget.

- Zárjuk egy-két, apróbbnak talán igen, de elhanyagolhatónak aligha mondható kérdéssel. Jogos igény a magyar egyetem, de miért kell ehhez a magyar állam pénze? Ezt a felvetést nem kellene visszautasítani, akárcsak a kölcsönösség nevetséges gondolatát.

Románia adófizetõ állampolgárai vagyunk, s elvárhatjuk, hogy befizetéseinkbõl, minden politikai, történelmi körítés meg olcsó taktikázás nélkül, a mi igényeinkre is fordítsanak belõle.

- Ez valóban így van, s akkora közösség vagyunk, hogy még a pozitív diszkrimináció gondolata nem merülhet fel. Kétmillió ember fizet be annyi adót, hogy megfelelõ százalékát visszafordítva eltartható egy egyetem. Amennyiben ezt az ország kormánya nem akarja vállalni, szerintem megfontolandó és természetes lehet a magyar kormány felajánlása.

- Az idei felvételik. Az egyetem ügye fontos, de fordít-e figyelmet az RMDSZ arra, hogy nem teltek be a középiskolai szakiskolai helyek, s ez jelenséggé kezd csomósodni?

- Rendkívül aggasztónak tartom. Ez a jövõ kérdése. Ha számunkra az oktatás a legfontosabb, és nyilván így van, akkor oda kell figyelni, hogy mi történik. Az okait pillanatnyilag nem tudom felmutatni. Készülnek a pontos statisztikák, és megpróbáljuk annak az okait feltárni, ami az idén sok helyen kimutatható, vagyis az aluljelentkezés. Talán rossz a magyar anyanyelvû osztályok és tanintézetek szerkezete, de egyéb okok is lehetnek, amelyeket a lehetõ legkomolyabban mérlegelnünk kell.

Az 1848-49-es magyar szabadságharc katonai sikerei arra kényszerítették a habsburg vezetést, hogy az orosz cárhoz forduljon segítségért a forradalom leverésére. A Kárpátok szorosain beözönlõ több mint 200 ezer orosz túlerõvel szemben a forradalmi erõk legendás ütközeteket vívtak a tömösi szorosban, a kökösi- hídnál, a Nyerges-tetõn, majd a fehéregyházi síkon.

Lüdersz cári tábornok a Nagyküküllõ mentén felfelé vonulva, elfoglalta Segesvárt - kapta a hírt Bem, a marosvásárhelyi fõhadiszállásán. Azonnal riadóztatta csapatát és elindult Székelykeresztúrra, hogy onnan támadást indítson Lüdersz ellen. Székelykeresztúrra érve, este haditanácsot tartott, melyen Petõfi Sándor is részt vett. Itt kaptak eligazítást a tisztek a másnapi ütközettel kapcsolatosan.

Reggel jókor a kürtök és a dobok hangjai jelezték a gyülekezõt. A kis városka fõterén felsorakozott csapat, melyet kiegészített az éjszaka folyamán Sepsiszentgyörgyrõl megérkezett 27. zászlóalj négy százada is. A szemle után 3500 fõbõl álló honvéd alakulat elindult Fehéregyháza felé, melyet úgy, mentükben visszafoglaltak az oroszoktól.

Az orosz fõerõ 18 ezer embere és 48 ágyúja a segesvári erdõ szélén és a Livadia nevû réten várta a támadást.

Bem a gyalogságot a livadiai részen és az Ördögvölgyi erdõnél, a lovasságot a Sárpataki hídfõnél, míg a tüzérséget a Monostori-kert és az országút közötti részen, közvetlen a fõparancsnokság körlete mellett állította fel. (Lásd a mellékelt Dienes András hadtörténeti vázlatát)

A támadást Bem ágyúi kezdték. Mindjárt az elsõ lövések leterítették Szkarjátyint, Lüdersz V. S. hadtestének táborkari fõnökét, akinek a halálhíre a honvédeknél bizakodást, lelkesedést, míg az ellenfélnél a haragot és a bosszú érzését váltotta ki. Délután 4 óráig tartott az ádáz küzdelem, már- már felcsillant a gyõzelem reménye is, mikor a Küküllõvel párhuzamos dombok oldalán két kozák és egy dragonyos század tûnt fel, akik bekerítõ hadmozdulatokkal Bem seregének megsemmisítésére törekedtek. Ennek felismerése és a sokszoros túlerõ össztámadása megpecsételte a csata sorsát, megbontotta a magyar csapatok sorait, akik menekülésbe kezdtek. Sokuknak, így Bemnek és vezérkarámak sikerült a bekerítõ gyûrûn kívül kerülni, de sokan, így Petõfi Sándor is, az orosz dzsidások öldöklésének estek áldozatul, akiket a csata után a Monostor és Cionta kertben, míg az utóvéd harcokban elesetteket Héllyasfalván temették el. Gróf Haller Lujza 1898-ban Turulmadaras emlékmûvet építtetett a Monostori kertben, míg a héllyasfalvi tömegsírt egy emlékoszloppal jelölték meg. Ebben a sírban nyugszik Zeyk Domokos százados, a fehéregyházi csata thermophülei hõse, akinek bronzplakettjén a következõ felirat áll:

Kozákok erre körbe fogta,

Hogy élve ejtse foglyul õt,

Õ küzd magát meg nem adva,

Aztán saját szívébe lõtt.

A Cionta kertben eltemetett hõsök emlékét ma már semmi sem jelzi, mert azt a részt az 1980-as években felszántották, pedig valószínû, hogy itt nyugszik a többi névtelen hõssel együtt Petõfi Sándor is. Ennek kiderítésére 1956. júniusában a Román és Magyar Tudományos Akadémia ásatásokat végzett. A bizottság a próbaásatások után megállapította, hogy a 150 m hosszú és 35 m széles tömegsír teljes feltárása sem vezetne eredményre, s ezért a Petõfi sírjának felkutatására indított akciót lezártnak tekintették.

Az 1849. július 31-i vesztett csata egybefonódott Petõfi Sándor, a nemzet nagy költõjének halálával. Ezért kiemelt helyet foglalt el a Szabadságharc eseményei között. Az utókor ezt akarta megörökíteni, mikor Köllõ Miklóssal elkészíttette Petõfi Sándor segesvári szobrát. Ezt a szobrot az I. világháború utáni években levették és Kiskunfélegyházán állították fel 1922. október 29-én. A II. világháború után a tömegeket áthatotta a szabadság és Petõfi eszméi iránti ragaszkodás, melyek, ha rövid ideig is, de utat törtek maguknak. Ekkor készíttették el a költõ mellszobrát Romulus Ladea képzõmûvésszel, melyet a segesvári tanácsház elõtti parkban lepleztek le.

1963-ban ideiglenes emléktáblákat helyeztek el az Ispán-kútnál és a Sárpatak hídjánál Petõfi emlékére.

Végül 1969. júliusában az Ispán- kútnál leleplezték Hunyadi László szobrászmûvész Petõfit ábrázoló emlékmûvét, melynek a felirata a következõ:

Itt esett el 1849. július 31-én

PETÕFI SÁNDOR

forradalmár költõ, a népek szabadságának harcosa.

A csatáról, Petõfi Sándorról minden évben megemlékezett Fehéregyháza és Segesvár népe. Ez a megemlékezés már a századfordulókor országos méreteket öltött. 1920 után a kisebbségbe került magyarság itt tartotta meg mûsoros összejöveteleit, kórustalálkozóit, melyek közül a legkiemelkedõbb 1938., illetve 1948-ban zajlott le. Az itt elhangzott ünnepi beszédek erõsítették a magyarságtudatot, a szabadságért való küzdelmet.

Ma ezeknek a megemlékezéseknek a reneszánszát éljük. A fehéregyházi Petõfi Társaság felvállalta a tradíciók továbbvitelét és 1989 után minden évben megemlékezést tartanak 1849. július 31-rõl, melyre a világ minden tájáról idezarándokolnak azok, akik a világszabadságnak és Petõfi Sándornak lelkes hívei.

Kriterion, Bukarest, 1971.

Makfalva és környékének néhány adata az 1848-49-es szabadságharc idejébõl

Marosszék - Makfalva honvédi rovatának jegyzõkönyve, 1848.

"Ezen fenn sorozott egyéneket a Rendelet értelmében az anya Könyvbõl és Köztudatukból hitelesen ki keresvén - azoknak úgy létekrõl hitelesen bizonyítottuk Kelementelkén - Szentmihály hava (szeptember) 9-én 1848. Henter József kirendelt elnök, Dr. Csíky Sándor vizsgáló orvos, Havadi Bodoni Elek, Sóváradi Sánta Károly kirendelt összeíró tisztek (aláírások).

A Makfalván összeírt ötven 19, 20, 21 és 22 éves ifjúból tizenötöt találtak alkalmasnak. Három sorkatona. Dósa Dániel 19 éves Károly fia önkéntes katona. Tíz ifjú alkalmatlan. Török Pál, a 19 éves, József nevû fiával eltûnt. Tizenegy ifjú más faluban szolgál, három ifjú más faluban lakik. Egy ifjú kisded termetû. Öt családfõ."

Az ötven ifjúból hét ifjú nõs volt. Négy 22 éves, egy 20 éves és kettõ 19 éves. Az alkalmas ifjak mindenikének több testvére volt. A test magasságát "láb-hüvelyk" méretekkel mérték. (Egy hüvelyk mértékegység egyenlõ 25,4 milliméterrel. Egy láb mértékegység egyenlõ 304,8 milliméterrel, tehát valamivel kisebb, mint 1/3 méter, 33,33 cm; Adatok Nagy Béla marosvásárhelyi mérnöktõl.) A más falvakból Makfalván szolgáló ifjak a sorozáson nem jelentek meg.

Katonai szolgálatra alkalmasnak találták a következõ ifjakat: 1. Bernád Mátyás 19 éves Pál fiát, 2. Kálmán András 19 éves Ferenc fiát, 3. Mezei István 19 éves Péter fiát, 4. Bartha Mihály 19 éves Mihály fiát, 5. Szabó Márton 20 éves Sándor fiát, 6. ifj. Vass János 20 éves János fiát, 7. ifj. Farkas János 20 éves József fiát, 8. László Mihály 20 éves Ferenc fiát, 9. Daróczi István 21 éves József fiát, 10. Bernád Sándor 21 éves József fiát, 11. Barabás Ferenc 21 éves János fiát, 12. Albert András 22 éves Dániel fiát, 13. Varga Péter 22 éves Sándor fiát, 14. ifj. Szabó József 22 éves József fiát, 15. ifj. Incze János 22 éves Ferenc fiát.

Az ugyancsak 1848. szeptember 9-re kihirdetett kibédi sorozásra 58 ifjút írtak össze, amelybõl tizenkettõ 19 éves, tizenhat 20 éves, tizennyolc 21 éves, tizenegy 22 éves volt. A sorozáson egy sem jelent meg. Ennek okát az okirat nem tünteti fel, sem a késõbbi sorozás körülményeit és idejét.

Az akkori szovátai járás összesítése az alkalmas ifjakról: Kelementelke 23 ifjú; Havadtõ 15 ifjú; Erdõszentgyörgy 15 ifjú; Szentistván 8 ifjú; Makfalva 15 ifjú; Sóvárad 4 ifjú; Gyulakuta 23 ifjú; Havad 18 ifjú; Csókfalva 10 ifjú; ÁkAz 1848-1849-es szabadságharc idejébõl

A kultúrtörténészek többségének véleménye szerint, a legjelesebb magyar matematikusról, Bolyai Jánosról, életében, édesapját és annak barátját, a nagy Gausst (német számtantudós) kivéve, senki sem tudott nagyobb tudású, zseniálisabb embert mondani. Mindössze egy-két adat bizonyítja, hogy életében is tudtak kitûnõ képességeirõl. Az életében kinyomtatott egyetlen dolgozata: A tér abszol]t igaz tudománya, a Scientiam spatii, már 1831 áprilisában elkészült a marosvásárhelyi kollégium nyomdájában. Többen is elolvasták azt, de nem értettek belõle semmit. Éppen ezért neve a szaksajtóban nem is fordult elõ.

A kolozsvári Ellenõr címû lap 1848. augusztus 24-i számában azonban a makfalvi Dósa Dániel (1821-1889) hozzá intézte sorait. Cikkének címe ez volt: Bolyai János mérnökszázados honfitárshoz. Dósa Dániel ezt javasolja: "Vesse félre százados úr most a számtant, függessze szegre hegedûjét..., ragadja kezébe szegen függõ szablyáját, s álljon ki a cselekvés mezejére - Önnek hadügyminisztériumban vagy seregek élén a helye, nem azon kis zúgban, ahol egy elõírt lángeszet mindig fájó szívvel néztem én."

Nem kis dolog ez, hogy valaki Bolyai Jánosról, még annak életében leírta, hogy lángész, s hogy komoly poszton lenne a helye. Sajnos, az utóbbi nem jöhetett szóba, hiszen Bolyai János súlyos beteg volt, a korábbi kolera és malária igen megviselte, azok mellékhatásait soha nem heverte ki.

Nyilván Dósa Dániel sem értett a Bolyai- féle geometriához, de a beszélgetések során világossá vált elõtte, különleges tudású emberrel áll szemben, aki nem csak a matematikában tudott volna maradandót alkotni.

Bolyai János a Dósa Dániel felhívására hosszú írásban válaszolt: beteges, gyenge, nem érzi elég jó erõben magát, egészségi állapota miatt hadi kiállásra nem alkalmas, a hadiszolgálat szerencséjétõl meg van fosztva, "ügyüközvén azonban, a mennyire gyengélkedõ egészségem engedi, a Közjót békés tudományos, és legalább magán szolgálat által, kevés tehetségem, vagy-is képességem szerént elõmozdítani.

(Gazda István Tudósnaptára alapján.)

Tegnap délelõtt a Bolyai utca 1. szám alatti, fotócikkeket árusító bolt egyik részében mutatták be Marosvásárhelyen és az országban is elsõ alkalommal a német Pfaff cég házi varrógépeit.

Cristoph Buchholzertõl, a Pfaff európai eladási menedzserétõl tudtuk meg, hogy a világhírû Singer konszernhez tartozó Pfaff a marosvásárhelyi Imatex Rt.-vel mûködik együtt. Az Imatex a Pfaff gyártotta házi varrógépek egyetlen romániai forgalmazója, a tegnap megnyitott elsõ bolt után a német gépeket az ország minden nagyobb városában szeretnék forgalmazni. A Pfaff 1862-ben alakult meg Kaiserslauternben, ma ott gyártják a cég ipari varrógépeit, amelyeket szintén forgalmazzák országunkban, ám egy bukaresti cég közvetítésével. A házi használatra szánt gépeket Karlsruhéban gyártják, ezeket az ipariakhoz hasonlóan világszerte forgalmazzák.

Dan Grebenisan mérnöktõl, az Imatex mûszaki menedzserétõl tudtuk meg, hogy a vásárhelyi cég mintegy három hónapja vette fel a kapcsolatot a német céggel. A Pfaff házi használatú gépeit kizárólag õk forgalmazzák és szervizelik Romániában. Ha a német gépek iránt elég nagy keresletet tapasztalnak, akkor távlatilag tervezik a Pfaff házi varrógépeinek itthoni összeszerelését is, szintén az Imatexnél. Az újonnan megnyitott boltban nyolcféle német varrógépet kínálnak, valamennyi változat többé-kevésbé automata mûködtetésû, az árak 400 és 3000 DM között váltakoznak.

Aki a napokban a szerkesztõségünkben járt, meglepetve tapasztalta, hogy a földszinten 10-15 ember többé kevésbé békésen áll sorba. Tagadhatatlan, hogy rossz emlékeket ébreszt a kígyózó sor. Hiánycikkek ma már nemigen vannak, mégis miért állnak ennyien?

A szóban forgók könyvelõk, akik a pénzügyõrség helyi igazgatóságának ajtaján szeretnék az általuk könyvelt cégek félévi mérlegét leadni. Amint Balaban Carmen irodavezetõtõl megtudtuk, az elsõ félévi mérleget egész júliusban, míg a második félévit egész januárban elfogadják. Igaz, a legjobb esetben is július illetve január 15 az elsõ idõpont, amikorra egy ilyen mérleget el lehet készíteni. Így a rendelkezésre álló idõ már meglehetõsen rövid.

Az igazgatóság azonban mindent megtesz, hogy segítse ügyfeleit. Így például a hónap utolsó napjaiban hosszabb mûszakot vállalnak, ugyanakkor az egy ügyféllel eltöltendõ idõt igyekeznek a minimálisra csökkenteni. Mégsem lehet tizenegyezer iratcsomót beiktatni két hét alatt, fõleg ha nagy részük az utolsó napokban érkezik. Ezen a helyzeten próbál segíteni az a néhány hónapja érvényben levõ rendelkezés, amely szerint a félévi mérlegeket postán is el lehet küldeni. Sajnos ügyfeleink nem szívesen választják ezt a megoldást. Bár még csak két nap van hátra (beszélgetésünk idõpontjában - szerk.), eddig elenyészõ számú iratcsomót kaptunk postai úton. Ma például csak négy érkezett. Általában akkor folyamodnak a postához ügyfeleink, ha már reménytelenül hosszú sor fogadja õket. Amennyiben az ok a posta iránti bizalmatlanság, elmondhatjuk, hogy rendszeresen megkapjuk a küldeményeket, ha meg csak egyszerûen az információhiány, álljon itt az igazgatóság címe: D.G.F.P.C.F.8 MUREª, str. Gheorghe Doja nr. 9, cam. 2, Tg. Mures 4300, jud. Mures.

Reméljük, hogy hamarosan egyre többen küldik el iratcsomóikat borítékba zárva, elkerülve a fölösleges idõ- és energiapazarlást.

Szerdai lapszámunkban számoltunk be a romániai lengyel nagykövetség elsõtitkárának, Kazimierz Jurczak konzulnak megyénkben tett látogatásáról, amelyre azért került sor, hogy eldöntsék, a lengyel kormány százezer dolláros segélyébõl mennyit juttatnak megyénk árvízkárosultjainak.

Tegnap Burkhárdt Árpád alprefektustól tudtuk meg, hogy a lengyel diplomata távozásakor elhangzott ígéret szerint az összeget teljes egészében Maros megyének juttatják. A keddi, megyében tett látogatás nyomán olyan döntés született, hogy elsõsorban a dicsõszentmártoni kórház és az egrestõi mûvelõdési ház felújítására költsenek. Ha ezek után még marad az összegbõl, azt a Dózsa György-i és a királyfalvi iskolák rendbetételére szánták. Jövõ hét végére a munkák konkrét tervei is elkészülnek.

Tegnapelõtt a December 1., a Transilvania bankszékház elõtti autóbusz-megállóban új váróhelyet szereltek fel. A mûanyag építmény belsejében kis padon lehet várni a buszt, szeles vagy esõs idõben akár tíz-tizenöt várakozó utas is meghúzódhat a tetõ alatt.

Az építményt egy megállapodás elsõ gyakorlati lépéseként húzták fel, amely a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a kolozsvári Sonop Kft. között jött létre. Rosca Angelatól, a városháza területrendezési osztályának igazgatójától tudtuk meg, hogy tanácsi határozat hagyta jóvá az egyezményt. A tegnapelõtt felállított elsõ fedett várakozóhelyet még további 19 fogja követni a város különbözõ részein.

A vállalkozó és a polgármesteri hivatal közötti szerzõdést várhatóan a jövõ héten fogják aláírni. Ekkortól számítva négy hónap alatt kell fölépíteni a többi várakozót. A munkálat teljes költségét a kolozsvári társaság állja. A már álló építmény sem végleges még, mert néhány napon belül kivilágítják, és falain reklámokat fognak elhelyezni, amelyeket szintén a kolozsvári cég szerez be. A szerzõdést öt évre kötik meg, és ennek értelmében a vállalkozó a reklámbevételbõl az elsõ három esztendõben évi öt, a továbbiakban évi nyolc százalékot fizet a városházának.

- Interjú Lazãr Maria közgazdásszal, az ASIROM Rt. megyei fiókjának igazgatójával -

- A június-júliusi árvizek és zivatarok alaposan "megrendezték" számos településünket. Leírhatjuk-e, hogy azok a családok vagy személyek, akiknek anyagi veszteséget okozott a természeti csapás, számíthatnak önökre?

- A megyénkben biztosítható épületek 17 százalékát biztosították nálunk, és mostanáig 702-en értesítettek arról, hogy a természeti katasztrófa miatt káruk keletkezett. Ezidáig 504 esetet vizsgáltunk meg, amelyekben - együttesen - 672 millió lejre emelkednek a veszteségek ebbõl az összegbõl 372 milliót már ki is fizettünk ügyfeleinknek.

Így Dicsõszentmártonban 75 kártalanítás történt 126 millió lej értékben és még hátravan 60 ház- háztartás 225 milliós követeléssel, majd egy harmadik szakaszban ugyanebbõl a városból 133 káresetet rendezünk 351 millió lejjel.

Hasonlóképpen 6 helyen végeztünk kármegállapítást a Mikefalvához tartozó Felsõkápolnán - itt 5,2 millió lejt adtunk át az embereknek, Sövényfalván (Ádámos község), ahol 21 milliót fizettünk ki 19 biztosítottnak, a szomszédos Magyarkirályfalván - 11 porta, 13,5 millió lejjel -, Nyárádszeredában, ahonnan egyelõre 8-an jelentkeztek és 7,5 millió lejt igényeltek, Küküllõszéplaknak 90 biztosítási szerzõdés alapján 52 millió lejt utaltunk ki.

- Nem említette a legszerencsétlenebbül járt Dózsa György községet.

- Ott most van folyamatban a károk fölbecslése. 82 esetrõl tudunk, ami megközelítõleg 200 millió lejt jelent. De Szentpálról és Radnótról is 56-an nyújtottak be kérelmet, amelyeknek a teljesítéséhez körülbelül 45 millió lejt kell elõkészítenünk. Mezõcsáváson ezután kerül sor a veszteségek fölmérésére, de meg kell említenem Havadtõt, Erdõszentgyörgyöt, Hármasfalut, Makfalvát, Szovátát is az "érintett" helységek között. Ma még nem tudnám megmondani, ténylegesen mekkorák a károk, de remélem, hogy legkésõbb a jövõ héten fizetünk a károsultaknak.

- Nyilvánvaló, hogy képtelenek mindenüvé elsõként eljutni.

- Nem kértünk segítséget más megyéktõl, igyekszünk a magunk erejével megoldani minden egyes esetet, még akkor is, hogyha ez egy kis türelmet igényel ügyfeleink részérõl. Az a helyzet, hogy 1975 óta nem volt a megyében ilyen kiterjedt területetn ekkora pusztítás s pillanatnyilag kevés az ilyen dolgokban járatos szakértõnk. De vállaltam, hogy augusztus közepéig mindenkit kártalanítunk. Most már a nehezén túl vagyunk, naponta 5-6-7 újabb értesítés jön be csupán, habár ez is elég sok munkát ad. Egy-egy dosszié iratainak összeállítása fél napjába is belekerül egy biztosítási ügynöknek.

- Mégis, milyen összeget vehet át ilyen alkalommal egy családfõ, egy háztulajdonos?

- Tízmillió lejnél többet még nem fizettünk senkinek, habár 13, 15, sõt 100 millió lejes biztosítást is kötöttek már nálunk, de ezek közül egy sem értesített bennünket arról, hogy kár érte volna. Nemrég járt itt a Dózsa György községbeli 158. szám alatt lakó Dávid Mihály, hogy elmondja: õt mintegy 20 millió lejes kár érte, szemben a 4 millióval, amennyit neki szántunk. De nem tehetünk mást, hiszen erre, az általa választott értékre, a 4 millióra kötöttünk szerzõdést és ennek megfelelõ biztosítási díjat inkasszáltunk. Hogyha korábban 20 milliós kártérítésre tartott volna igényt az illetõ, azt is megkaphatta volna, de természetesen arányos hozzájárulás fejében. Miután megtörtént a baj, már késõ visszamenõ érvényû nagyobb értékû biztosításban reménykedni.

- Ezzel is úgy van, mint az autókkal. Mint hallottuk, a karambolt követõen többen is azzal a kéréssel siettek a biztosítótársasághoz, hogy gyorsan kössenek törés- vagy felelõsségbiztosítást, de ezt a tervüket nem sikerült keresztülvinniük.

- Elmondanám még, hogy Széplakon, ha nem is az egész falu, de 46 család elõrelátó volt és 2-2 millióra bebiztosította magát minden eshetõségre. A mai viszonyok között ez egy kicsi összeg. Aki arra gondol, hogy nem csak az épületet, de a házban található bútorokat, villamos háztartási készülékeket, ruhanemût, élelmiszert, takarmányt is lehet biztosítani úgy, hogy minden 5000 lejnyi biztosítási díj ellenében 1 millió lej kártérítésre számíthat, az nagyobb összeget irat be a szerzõdésbe. Sok minden érhet egy háztartást: árvíz, földrengés, tûzvész, talajcsuszamlás, robbanás, de szélvihar, hóterhelés is tönkre teheti vagy egyszerûen kirabolhatják az embert. Tehát egy egész biztosítás-csomagot kap a biztosított fél tõlünk. Magának az épületnek a biztosítása 1 millió lejenként 4000 lej egy évre falvakon és 3000 városon. Mindent egybevetve ahhoz, hogy egy épületben és a benne található javakban keletkezett kárért 20 milliót adjunk, mindössze 90000 lejt kell fizetni. Ami tudomásom szerint nem több két láda sör áránál. Személyes véleményem az, hogy egyetlen háztartásnak sem kellene nélkülöznie ezt a biztosítási formát. És senkinek sem volna szabad azt mondania, hogy nincs ennyi pénze, amikor legalább több tízmilliós vagyonnal rendelkezik, s tudja azt, hogy 1992. óta nincs kötelezõ épületbiztosítás, minek következtében semmi segítségre nem számíthat az állam részérõl, ha valami történik. Utóvégre az én magánvagyonom megmentésérõl nekem kell gondoskodnom, ez így természetes, és nem az, hogy a kormánytól vagy valaki mástól várjam a segítséget, valósággal könyörögjek, ha megtörtént a szerencsétlenség, hogy essen meg a szívük rajtam.

- Tehát, aki mostanában eszmélt föl, hogy a jövõre nézve nagyobb értékû és több dologra kiterjedõ biztosítást kellene kötnie, megteheti?

- Megvárjuk, amíg az emberek rendbeteszik a házaikat és a bennük levõ dolgokat s utána természetesen tárgyalhatunk a továbbiakról. Habár olyan helyen, ahol például a védõgátak, töltések nincsenek kijavítva, nem is kellene biztosítási megállapodást kötnünk. Ügynökeink - mintegy 500-an vannak - házról-házra jártak s járnak ezután is. Munkájuk nagy körültekintést és hozzáértést igényel. Erdõszentgyörgyön például arra figyeltünk fel, hogy néhány gazda helyenként feltöltötte a domboldalon levõ vízlevezetõ árkot, hogy át tudjon hajtani a szekerével. Mindenki csak a maga hasznát nézte, nem gondolt arra, hogy az egésznek milyen következménye lehet. A lezúduló csapadék elöntötte a telkeket, udvarokat, gazdaságokat... Meglátásom szerint az árvíz mindenütt emberi mulasztások, emberi hibák miatt okozott károkat.

- Összegezésképpen, mennyit áldoz az önök biztosítótársasága az említett helységekben a kárrendezésre?

- Mintegy 1, 3-1, 4 milliárd lejre becsüljük most a kifizetendõ összeget, amivel több mint 700 családot teszünk boldoggá.

- Hát az, hogy boldoggá teszik õket talán túlzás, de a gyors segítség mindenképpen jól jön.

- S fõként több, amit külön-külön kapnak két zsák cementnél vagy egy zsák búzánál.

- Vagy egypár téglányi falazótömbnél, ami egy szegény asszonynak jutott. A televízióban láttuk.

A tavaly heteken keresztül szóltunk arról, hány halálos áldozatot követeltek a mérgezõ gombák. A túlságosan csapadékos idõjárás következtében a jól ismert, ehetõ gombákhoz hasonló, mérgezõ gombafajok jelentek meg, áldozataik között gyerekeket és felnõtteket egyaránt említettünk. Az idei június bõséges csapadék után jogosan tehetjük fel a kérdést: mennyire megbízhatóak az erdõkben, mnezõkön szedhetõ gombák? Annál is inkább, mivel az ország nem egy megyéjébõl már érkeztek halálos gombamérgezésrõl szóló hírek. Mi a helyzet a megyében? - ennek néztünk utána a vásárhelyi rohammentõszolgálatnál, illetve a Megyei Kórház belgyógyászati osztályán.

Gombamérgezés miatt öt férfi és négy nõ szorult orvosi kezelésre az utóbbi hónapban - tájékoztatott Sala Antonela, a belgyógyászat fõasszisztensnõje. Valamennyi beutalt személy gyógyultan hagyta el a kórházat, jelenleg senkit sem kezelnek gombamérgezéssel.

Júniusban két nõ kérte a rohammentõsök segítségét, közülük egyet faluról szállítottak az elsõsegélynyújtó helyre. Júliusban hat személyt (három nõ és három férfi) részesítettek elsõsegélyben gombamérgezés miatt - nyilatkozta Vass Hajnal, a SMURD fõasszisztensnõje.

A megyei közegészségügyi és Járványmegelõzési Felügyelõségtõl érkezett jelentés szerint az országban mintegy 400 ehetõ és 145 toxikus gombafaj terem. A két faj gyakran nehezen különböztethetõ meg, külalakjuk után ítélve könnyen összetéveszthetõk. A mérgezõ hatás a toxikus anyagok, valamint a penész, élõsködõk, a felületükön levõ szennyezõdések következménye.

- Mivel megyénkben egyetlen személynek sincs engedélye a gombák fogyaszthatóságának megállapítására, megtiltottuk azoknak a piacokon és vásárokon való árusítását - olvashatta a közegészségügyi Felügyelõség közleményében.

A gyakran tragikus kimenetelû mérgezések megelõzhetõk kizárólag termesztett gombák fogyasztásával. A felügyelõség közleménye szerint tilos a spórás növények nyers, valamint nagy mennyiségben való fogyasztása. Gombaétel mellé nem javallott az alkohol. Abban az esetben, ha valaki gombamérgezést kap, azonnal forduljon orvoshoz. A gombamérgezés tünetei: hányinger, hányás, hastájéki fájdalmak, szédülés, delírium (az ittassághoz hasonló), hallucinálás, nyugtalanság (zaklatottság), görcsös vonaglás, viszketegség, remegés, érzékelési és látási zavarok, a nyálkahártya kiszáradása nyálazás, bõséges izzadás.

A sárkány foga talán kihull Július van, turistaidény. Nyitvatartási idõben kézrõl kézre adják a látogatók a marosvásárhelyi Teleki Téka nagy kilincsét. Aztán a Bolyaiak szobrát veszik célba a fényképezõgépek, a gimnázium "nagy okos" homlokzatát, a kéttornyos plébániatemplomot, a ferencesek tornyát, onnan az út több ágra szakad: a vár illetve a Kultúrpalota irányába, és így tovább.

-Tóth Sándor vagyok a felvidéki Rozsnyóról. Egy érdekes meghívásnak teszünk most eleget. Mi, felvidékiek, történetesen úgy nyertük meg ezt a kirándulást, hogy 1848-as versenyt szerveztünk az általános iskolákban. Szlovákiában 110 magyar iskola kapcsolódott be a mozgalomba, és volt egy nagyon szép országos döntõ. A felkészítõtanárok, akiknek diákjai megnyerték az elsõ három helyezést, természetesen a tanulókkal jöttek erdélyi '48-as emléktúrára. Így vagyok részese én is ennek a csodálatos utazásnak.

- Most, hogy a nevét említette, úgy emlékszem, éppen ön az, akit felfüggesztettek iskolaigazgatói beosztásából a szlovák hatóságok. A hír bejárta a- romániai magyar sajtót...

- Hosszú a történet, csak dióhéjban, ha lehet. Gondolom, olvasták önök is, 1995-ben volt az elsõ szlovákiai magyar pedagógus-találkozó, én voltam a rozsnyói általános iskola igazgatójaként a rendezvény szervezõ házigazdája. Természetesen ez a találkozó szálka volt a hatalom szemében, végül meg sem indokolták leváltásom okát, igazgatói beosztásomból egyszerûen menesztettek, két otromba törvényre hivatkozva, amelyek akkor még a Felvidéken nem is voltak érvényben. A törvény azóta nyilván életbe lépett, minek alapján a hatalom bármikor bármelyik magyar nemzetiségû iskolaigazgatót, vagy más vezetõ beosztású személyt kénye-kedve szerint meneszthet. Bátorkodtam bírósághoz fordulni, a pert meg is nyertem. Éppenséggel érdekes, mert van egy másodfokú ítélet, minek alapján ma is igazgatója vagyok volt intézményemnek. Paradox dolog, ugye, hogy ma azt nem gyakorolhatom és halmazati büntetésként tavaly még munkanélkülivé is lettem, mert bátorkodtam két nyelven kitölteni a tanulók bizonyítványát. Gondolom, az erdélyieknek kissé furcsán hangzik ez a helyzet, hogy a Felvidéken mindig is kétnyelvû bizonyitványt adtunk, sosem volt ekörül gond. A hagyományt semmiképpen sem változtatjuk meg, én ezt vállaltam, attól függetlenül, hogy a hatalom nem engedélyezte, így aztán az utcára kerültem. Megjegyzem, csak a Felvidéken 2350 kollégám ugyanazt tette, mint én, csakhogy kezdeményezõként én voltam a hatalom fekete báránya. Kegyetlen nyaram volt a tavaly, szeretetbõl és tisztességbõl igencsak helytállt Rozsnyó és környékeink magyarsága. Úgy gondoltuk, egyedüli mentségünk az lehet, ha új iskolát alapítunk. És megtettük a semmibõl. Rozsnyón megalakult a református egyházi iskola. Az állami iskolából 156 gyerek vált ki 16 kollégával, s most egy új intézményben végezhetem azt az áldozatos munkát, amelyet felvállaltam egykor.

- Egyértelmû lehet, hogy az ön leváltásával precedenst akartak teremteni a szlovák hatóságok, vagyis ön volt az elrettentés szenvedõ példája.

- Határozottan így van. Bizony ennek lett folytatása. Felvidéken, ha jól tudom, már 20 kollégát távolítottak el hasonló módszerrel. Ott állunk most, hogy egyszerûen nem érdekel az egész, végezzük tovább a felvállalt feladatot. Van egy nagyon jó szövetségünk, ott fejtjük ki tevékenységünket.

- Elõször jár Erdélyben ?

- Nem. Voltam több alkalommal is, ez már nosztalgia számomra...

- A szlovákiai magyarság, a közember, oda figyel-e az anyaország határain kívül rekedt magyarság sorsproblémáira?

- Bátran mondhatom. Erdélyre különösen, hiszen sorstársak vagyunk. Szeptemberben nálunk is választások lesznek. Arra készül a szlovákiai magyarság. Egyelõre összejött a magyar egység, amit önöktõl - elnézést - igen irigyeltünk. Végre úgy néz ki, hogy Felvidéken bizhatunk abban, hogy a kegyetlen hatalom valahol a fûbe harap, a sárkány foga most talán kihull...

Ön honnan érkezett?

- Hollandiából jöttem, nevem Lahmann Károly, én is részt veszek az erdélyi körúton, amelyet a Magyarok Világszövetsége szervezett. Hollandiában születtem, anyám magyar asszony. Nálunk sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy egyáltalán létezik Románia, nemhogy Erdély. Szép, csodálatosan szép vidék.

- MI a helyzet a Vajdaságban?

- A Magyar Ifjak Világfórumának elnökségi tagja vagyok, Péter Ildikó, a Vajdaságból. Azt kérdi, mi újság a Vajdaságban? Sok szempontból hasonló a helyzet, akár az egész Kárpát-medence kisebbségbe szorult magyarsága által lakott vidékeken. Mit mondjak, ugyanolyan megszorítások vannak, mint odahaza nálunk, ezt etnikailag értem. Tudom, negyedszer járok errefelé. A vajdasági ember szívfájdalma, mi tagadás, egyrészt az, hogy a magyarországi polgárok elõtt az erdélyieknek van prioritásuk. Igaz, az erdélyi kultúra sokkal kiforrottabb, õsibb. Kevésbé olvadtak be itt, mint a Vajdaságban. Szabadka és Újvidék között élek, félúton, a Tisza mentén születtem.

- Én úgynevezett 56-os vagyok. Svájcban élek a forradalom leverése óta. Azért jöttem ide, hogy ezt a részt is megnézzem, ahol nagyon sok magyar él. Õszintén szólva Erdélyrõl nagyon keveset tudunk, nem volt divat Rákosi rendszerében az elszakított területekrõl sokat beszélni. Elõdeim Erdélybõl származnak, az igaz, Bardóczy név tipikusan erdélyi. Sándor vagyok egyébként. Nem is hittem volna, hogy ennyi híres magyar ember innen származik. De még mennyi volt!

Móricz Krisztina Dél-Amerikából, Venezuelából jött erdélyi körútra.

- Mit jelent "egzotikus magyarnak" lenni?

- Én csak most fedeztem föl, hogy egzotikusak vagyunk, mi, dél-amerikai magyarok. Azt tapasztalom ugyanis, hogy amikor mondom, hogy honnan jövök, mindenki nagy csodálkozva néz és azt mondják: hát ott is...? Ott is, mondom, és érdeklõdést keltek. Édesapám 56-os, anyám 68-ban telepedett ki. Én már Venezuelában születtem.

- Akkor honnan mégis a szép magyar beszéd, amennyiben viszonyítunk...

- Mondtam, szüleim magyarok, otthon természetesen csak magyarul beszélünk, magyarul tanultam meg elõször, járok magyar körökbe, néptánccsoportba, van magyar iskola és óvoda, édesanyám is magyar tanítónõ Venezuelában. Jár egy-két magyar újság is, meg folyóiratok kézrõl kézre. Egy barátnõmnek saját rádióadója van, a Kossuthtól kap mûsorokat, azt sugározza a venezuelai magyaroknak. A magyarországi választások végleges eredményének kihirdetése után egy félórára vettük a hírt mi is, a helybéli magyar adásból. Napirenden vagyunk mindennel, ami Európában, a Kárpátok árnyékosabb zegezugában történik.

- Amikor Venezuelában repülõre szállt, mire számított?

- Tudtam azt, hogy nehézség van itt, nagy a nemzeti türelmetlenség, de mégis, tegnap a kolozsvári házsongárdi temetõben megdöbbentõ volt, amikor sírva mesélték, hogy ezelõtt még egy hete ép magyar sírra román felirat került, megdöbbentõ, hogy csak úgy, lassan eltüntetik itt a magyar emlékeket.

- Hogy lehet élni magyarként Dél-Afrikában? - fordulok végezetül a szintén 56-os Csap Lajoshoz?

- Mint bármely más országban. Johannesburgban élek. Öt-hatezer a dél-afrikai magyarok száma. 1948- ban jártam Romániában egy temesvári atlétika- bajnokságon. Feleségem nyaralt a Fogarasi-havasokban, a Székelyföldön. Ma már nincsenek távolságok, Dél-Afrikában sem, még akkor sem, ha az ország szinte akkora, mint fél Európa. Mi, magyarok, megtaláljuk egymást, mint ahogy megtalált annak idején minket Mindszenty bíboros. A dél-afrikai magyar szövetség elnökségi tagja vagyok. Ne kérdezze, tudom, mit akar. Magyarország földjére '89-ben tettem elõször a lábam, amikor az oroszok kivonultak, s én csodálattal, reménykedve bevonultam Budapestre.

Central Otagot (Közép Otago) az 1860-as években elárasztották az aranyások. A dombokon-völgyeken még mindig jól láthatók az elhagyatott bányák, a feltúrt föld és a roggyant kunyhók, ahol az aranyásók esténként meggazdagodásáról álmodoztak.

Mikor egy útszéli parkolóhelyen megálltunk elfogyasztani szendvicseinket, két kea papagáj merészkedett az autóhoz. Tollazata a fûzöldtõl a zsályazöldig, a zöld minden pompázik árnyalatában, de bíbor pöttyökkel, ami miatt távolabbról egészen sötétzöldnek látszik. Pöffeszkedõ, gõgös járásukkal, fennhéjázó magatartásukkal, valamint a lármás, állandóan ismételt ki-ki kiálltásukkal gonoszkodó bohócokra hasonlítanak. Köztudott, hogy igen megkedvelték a birka zsírját, és alkalomadtán élõ állatott is megölnek, csakhogy az ínyenséghez jussanak. Ezért egyáltalán nem népszerüek a gazdák körében. De nem csak a zsírt szeretik, hanem mindent megcsípegetnek ami az útjukban kerül. Pillanatok alatt kiszedegetik az autó szélvédõinek a géderjét, kilyukasztják a gumiabroncsot a kerekeken, és mindent szétmarcangolnak, amihez hozzáférnek. Még egy biztosító által készített tévé reklámban is láttam õket szerepelni. Ezek a szép, hangoskodó, komisz kea madarak az új-zélandi vad hegyvidék igazi jelképe.

Dunedin Otago egyetemi központja amely akár egy skóciai városnak is beillik. Szépen kiépített központja, és épületei nagyon emlékeztettek a néhány évvel ezelõtt látott Edinburgh városára. A skót bevándorlók az új városnak a Dunedin nevet adták, amely Edinburgh õsi megnevezése. Ide a telepesek már a város rész tervével és az utcanevekkel a táskájukban érkeztek. Dunedin skót jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a város szívében lévõ Oktogonon téren Robert Burns világhírû skót költõ életnagyságú szobra áll.

Az aranyláz ideje alatt a virágzott város és Új-Zéland egyik fontos kereskedelmi központjává, illetve leggazdagabb városává vált.

Dunedin város közelében nyúlik a tengerbe az Otago- félsziget, amelynek legtávolabbi csücskén helyezkedik el az albatrosz rezervátum. A meglehetõsen vaskos földdarabot meredek szirtek szegélyezik, és a felszíne olyan púpos, akár egy felfordított csónak. Ezt magas fû borítja, s éppen meglehetõsen kopár síkot választotta birodalmául a királyalbatrosz, az alighanem a legmutatósabb tengeri madár. Az albatroszcsaládok - helyes ösztönnel - rendesen viharos tengerek távoli szigeteit választják költõhelyül, hogy biztonságban legyenek a ragadozók, valamint az emberek elõl. Nekünk sajnos csak messzirõl adatott meg a lehetõség, hogy néhány madarat a szikla szélárnyékos oldalán szemügyre vegyünk.

Mivel a megsporólt pénzem idáig tartott, ezért sürgõsen munka után kellett nézni, és ilyenkor legcélszerûbb a "backpackers", ifjúsági szállókat megcélozni. Minden szállóban van egy falitábla, fele mindenféle hirdetéssel, és néha egy-két munkaajánlat is szerepel közöttük. Az elsõ szállóban a tulajdonos adott értékes tanácsot, és õ ajánlotta, hogy Roxburgh városka környékén próbáljunk szerencsét, mert ott - tudta szerint - cseresznyeszedõket keresnek.

Útközben Roxburgh felé egy kis kitérõvel megnéztük a Moeraki geológiai érdekességet. A tenger szélén álló szikladarabok hatvan millió évvel ezelõtt kezdtek nõni, amint a só rétegesen falhalmozódott a mag körül. E félgömb alakú furcsaságok súlya néhány tonna, és az átmérõjûk akár a negyven métert is elérik. Már csak azok a darabok maradtak a parton, amelyeket a súlyuk miatt nem tudták kert díszítõtárgynak hazavinni. A maori legenda szerint mindegyik szikla egy-egy élelemmel teli kosár volt, túlsúlyúk miatt lemaradtak az õsi kenuról, és a hullám kimosta õket a partra, majd kõvé változtak.

Az utóbbi idõben Otago környékén újabb láz tört ki, de most nem az aranyé, hanem mindenféle gyümölcsök termesztésének a láza. Itt a környéken termesztik Új-Zélandon a legfinomabb cseresznyét, valamint a barackot. Tehát választhattam az aranykeresés vagy a gyümölcsszedés között, és én inkább úgy döntöttem a "régi mesterségem" mellett maradok, mert ott legalább enni is lehet.

A Dunedintõl kb. 150 kilométerre levõ Roxburgh lakói nagyrészt gyümölcs-termesztéssel foglalkoznak vagy nyugdíjasok, akik a nagyváros zajától távol probálják békésen eltölteni a hátralevõ éveiket. Nem sok minden történik itt, a legnagyobb ellenség vagy a legjobb barát az idõjárás, mert nagymértékben ettõl függ a termés. Ha jó termés van, akkor van jó kedv is.

Néhány évvel ezelõtt még kitûnõ befektetésnek számított itt földet vagy házat venni, de ma már az emberek inkább másfele keresik a boldogulást. Ezt az is bizonyítja, hogy az egyetlen kórház is bezárt, és a házak 25- 30% -án hirdetõ táblák jelzik, hogy eladók.

(folytatjuk)

A Maros megyei Népi Alkotások Központja szervezésében augusztus 2-án csaknem húsz állami és magáncég támogatásával újra megrendezi a hagyományos XVI. Öregek tánca Folklórfesztivált. A Rózsák terén és a nyári színpadon délelõtt fél tizenegykor kezdõdõ csoportos táncbemutatóra mintegy tizenkilenc együttes nevezett be. Ott lesznek a vajdaszentiványiak, valamint Körtvélyfája, Magyaró, Mezõbánd "öreg" magyar táncegyüttesei.

A Társadalomvédelmi és Munkaerõhivatal legutóbbi kimutatása szerint megyénkben összesen 21.888 személy részesül pénzbeli támogatásban. A posta 13.605 munkanélküli segélyt visz házhoz, 8.275 személyt idõlegesen, vagyis 18 hónapig támogat az állam. A munkanélküli nõk (48) százalékaránya valamelyest csökkent. A munkanélküliség leginkább a szakképzett munkásokat sújtja. Ebben a kategóriában 14.014 személyt tartanak nyilván, 222 fõ az egyetemet végzett munkanélküliek száma. Az országos átlaghoz és a korábbi megyei kimutatásokhoz viszonyítva megyénkben csökkent a munkanélküliség százalékaránya.

A magyar újságírók júniusi "portyáinak" színhelyérõl, Bekecsalja (Magyarós, Nyárádselye, Márkod) tárgyi és szellemi néprajzából nyílik kiállítás augusztus 2-án 12 órakor a nyárádszeredai mûvelõdési házban. A népi tárgyakat (népi iparmûvészet, naiv faragászat), hasonló jellegû népi emlékeket Gligor Róbert, a Bekecsalja idõszaki kiadvány nyárádszeredai munkatársa gyûjtötte.

A tegnap 10 órától Bonyha központjában megnyitották a Maros megyei hitelszövetkezet helyi kirendeltségét, annak köszönhetõen, hogy az épület belsõ térépítészetét az IMSART Rt., a külsõ építészetét pedig az Omega Construct Kft. újította fel. A megnyitón jelen volt Moldovan Emilia, a megyei hitelszövetkezet elnöke. A megyei 19 kirendeltségbõl egyébként nemrég javították fel a ludasi, mezõrücsi és a szovátai szövetkezeteket.

Holnap zárul a szovátai Teleki Oktatási Központban a siket és hallássérült gyerekek alkotótábora. Az országból és a kolozsvári Szigetek Iskolája kisegítõ tanodából mintegy 20 gyerek vett részt az igen érdekes, keresztény jellegû egyhetes foglalkozáson hét - szabadságát erre áldozó - nevelõvel. A tábori foglalkozás keresztény jellege abban áll, hogy Pál apostol missziós útjaihoz társítottak foglalkozást. A hallássérült gyerekek fantáziájából született alkotásokat az oktatási központban ki is állították. Esténként misszionáriusok élettörténeteit, útjait vetítették le. A táborvezetõ Kórodi Csaba református lelkész volt, a táborozás ingyenes, természetesen az oktatási központ jóvoltából.

Augusztus 1. és 8. között az eddigieknél is nagyobb képzõmûvészeti tábort szervez a makfalvi Weselényi Mûvelõdési Egylet. Az Illyés Alapítvány jóvoltából, az önkormányzat, a falu mûkedvelõ népének összefogásából külföldi mûvészek meghívásával lesz talán az eddigieknél is érdekesebb a hagyományos nyári mûvészesemény.

Augusztus 2-án délelõtt 10 órától a nyárádszeredai sportpályán kupamérkõzésen mutatkozik be a nagyközség nemrég alakult labdarúgócsapata. Meghívottak a környékbeli községek, falvak: Szentgerice, Ákosfalva, Csíkfalva, valamint a helyi Nyárád Kisipari Szövetkezet focicsapata, és nem utolsósorban Nyárádszereda régi és új szurkolói.

A Marosvásárhely nagypiacának mondott Cuza Vodã-i piac tegnap déli terménykínálata a viszonyokhoz mérten kielégítõ volt - mennyiségben. A paradicsom kilójáért max. 3 ezer lejt kértek, míg a padlizsán és uborka ára 6 ezer lej. Annál "borsosabb" a paradicsompaprika, melynek kilója 10 ezer lejt taksált, ugyanilyen árban megjelent a szõlõ is. Az õszibarack ára is viszonylag megugrott, 8 ezer lej kilogrammja. Vidékrõl "belocsogtatott", vagyis a házi tejért 3 ezer lejt kért a gazda, a tejföl literéért 14 ezer lejt számolt. A tojás darabját 650-700 lejért kínálta a kofa. Környezetvédelmi tájékoztató

A Marosvásárhely térségébõl begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegõmintából határérkék- túllépést július 28-án észleltek, amikor a pillanatnyi ammónia koncentrációja 0,325 mg, illetve 0,341 mg volt köbméterenként. A vizsgált periódusban a Maros folyó három ellenõrzõ- szelvényébõl (Marosvásárhely felett, alatt és Csapónál) 21 vízmintát gyûjtöttek. Vízminõségi határérték-túllépést Csapónál észleltek. Az ammónium- és nitrát-ionok túllépésének okozói az Azomures Rt., a városi szennyvíztisztító, a szervesanyag-túllépés viszont a gyakori esõzések következménye.