Amíg a szem ellát a Nagy-Küküllõ lapályán, a dombok között végig a völgy síkján: az mind a Petõfi sírja!

Az egykori barát és pályatárs, Jókai csalhatatlanul, ösztönösen érezte és írta az igazat!

Hogy pontosan hol esett el?

A kortársak, a hadtörténészek részletesen újra és újra megrajzolták a rémület pánikjában menekülõ honvédsereg útvonalát... Fehéregyházától keletre, Héjjasfalva elõtt érhették utol a futó õrnagyot az üldözõ doni kozákok...

Azon az egykori július 31-én fülledt és forró volt a délután, a cári tüzérség hadinaplójából tudjuk, hány fok volt a levegõ hõmérséklete Fahrenheit szerint, minden apró részlet ismert, ebéd tájban hirtelen heves vihar tört ki, villámlott, mennydörgött, de esõ nem esett, száraz vihar volt, a forrróság sem enyhült... Négy óra után az orosz lovasroham, a sokszoros túlerõ valósággal elseperte a honvédek állásait, a magyar hadrend fölbomlott, Bem altábornagy serege menekült, maga a fõvezér is futott, nem tudta elérni a kocsiját sem... Az országúton és keresztül Fehéregyházán, a falu között a szekerek összetorlódtak, a huszárok belegázoltak a gyalogosokba, a levegõ megtelt porral, rémületes ordítással, a kozákok kíméletlenül kaszabolták a menekülõket... A túlélõk elbeszélik: öldöklés folyt az országúton...

Öt óra után, vagy inkább fél hat tájban a kozákok bekerítõ gyûrûje bezárult, aki gyalogos bent rekedt, annak többségét levágták... Van tanú, Gyalokay doktor, aki messzirõl látja futni fölfelé az õrnagyot a búni kaptatón...

Szürkületkor az orosz vezérkarhoz beosztott osztrák összekötõ tiszt, Heydte alezredes a búni kaptatón, az Ispán-kút közelében megpillant egy halott felkelõ tisztet, leírja részletesen az arcot, az elfogott honvédtisztek a személyleírásban még akkor este, a kikérdezéskor fölismerik bajtársukat, a generális segédtisztjét, Petõfit.

Ennél többet nem bizonyított senki, se a férjét keresõ özvegy, se késõbb a fanatikus Haller gróf, akinek történetesen a birtokán zajlott le a csata és aki évekig kutat és ásat.

Petõfi Sándor haláláról ennél többet az utókor se tudott kinyomozni, a Dienes András- féle lelkiismeretes dokumentáris munka és a kutatóárkok sem... A dilettánsok is hiába rukkoltak elõ Szibériával!

Illyés Gyula is a Jókai igazát ismételte: ha túlélte volna a költõ Segesvárt, hol vannak a versek?

150 évvel ezelõtt az országút nyomvonala valahol fenn vezetett a domboldalon, ma már az autóút aszfaltja közelebb húzódik a Küküllõhöz. Talán harminc éve állították az útszéli forráshoz ezt a szerény emlékmûvet, Hunyadi László tervezte és faragta ki a költõ kõarcát... 1990 márciusában ismeretlenek, a Román Vátra emberei összetörték Petõfi arcát, a rákövetkezõ évben újra és újra megrongálták az emlékmûvet... Poshadt, békanyálas állóvíz, tócsák, szemét, szétdobált dobozok - a teherforgalom, a kamionok pihenõhelye lett az emlékmû környéke, újabban bódékat húztak fel, ahogy a helyiek nevezik, lacikonyhák nõttek ki az aszfaltból, árusok vertek tanyát, és még újabban a pilótákat, a kamionsofõröket kísérõ lányok standjává vált az útszéli emlékhely... Szégyenletes állapotok uralkodnak itt az esti órákban, futtató stricik, ittas vagy belõtt lányok, cirkuszok...

Nem illik ebbõl az alkalomból emlékeztetni arra a tényre, de mégis emlékeztetek: hogy ez a faluszél, mint ahogy Segesvár is - Maros megye területéhez tartozik. A megye lakosságának majdnem a fele magyar, a megyei önkormányzatban, a tanácsban is ilyen arányban vannak jelen a magyar képviselõk!

Hát sem a tekintélyes tanácstagoknak, sem más közéleti szerepet betöltõ magyarnak nem jut eszébe változtatni ezen a méltatlan helyzeten?

Legelébb el kellene seperni a lányokat futtató alvilágot, eltakarítani a bódékat. Aztán a régi, szegényes emlékmûvet is le lehetne bontatni - és fönt, rögtön a dombvállon tíz-húsz méterrel hátrább kellene kihasítani egy Petõfi-emlékkertet a szántóföldbõl, tízszer tíz métert, köré díszes vaskerítést húzni és ennek az eljövendõ díszkertnek a közepén emelkedne az új emlékmû vagy szobor, mindegy. De mindenképpen jóval az autóút forgataga fölött lenne mindez!

Akárhogy történt, ebben a kétszáz- háromszáz méteres körzetben esett el a költõ, 149 év múltán ez egészen biztos, valahol itt nyugszik békében...

Ez a képzeletbeli és ismeretlen színhely - minden magyarok zarándokhelye! Mibe kerülne, hogy az erdélyi magyarok méltó módon oltalmazzák ezt a fájdalmasan szent földdarabot?!

A véget nem érõ kormányzati tehetetlenség, Emil Constantinescu gyakorlatilag felemásra sikerült egyesült államokbeli látogatása után mondhatni "normális", hogy az egész román nyelvû sajtó veszettül vetette rá magát a nyári uborkaszezonban Orbán Viktorra és romániai magánlátogatására.

A téma mifelénk semmiféle körültekintést nem igényel a sajtó hangadó hiénáitól. Mondhatni még a román nyelvû sajtó etikai kódexén is kívül esik, hiszen magyarellenesnek lenni, a romániai magyarokat és Magyarországot szidni, hozzátartozik a politikai attitûdhöz. A piszkos munkára mindig kapható sajtóhangadók habozás nélkül kiszolgálják azt a politikai elitet, amely abból él (egyre jobban), hogy Romániának mind rosszabbul megy.

Az "Orbán-téma" olyannyira izgatja a politika degeneráltjainak fantáziáját, hogy a legélénkebb képzeletû scifi-írók is megirigyelhetnék, hogy mi mindent nem vélnek látni a normális ember számára egyébként szokványosnak mondható keretek között lezajlott látogatásban.

A legközelebbi "sulyokvetõ" világbajnokságon minden bizonnyal a teljes élmezõnyt a szóban forgó politikai "elemzõk" és a nyilvánosság elõtt mindegyre exhibicionizmusba esõ politikusok foglalnák el.

Alábbi szemelvényeinkbõl kihagyjuk a szélsõségesnek ismert politikusok és lapok aberrációit, és az önmagukat feltûnõen sûrûn függetlennek mondó lapok kommentárjaiból idézünk, de nem érdemtelen egy- két politikusi megnyilatkozást is észrevételezni.

Az Adevãrul, amely, fõleg az utóbbi idõben, a magyarellenesség legfõbb fórumává nõtte ki magát, ezúttal önmagán túltéve, Zoe Petre elnöki fõtanácsos ellen indított támadást. Elsõ oldalon szalagcímben emelte ki azt, hogy a tanácsos Tusnádfürdõn magánvéleményét fejtette ki, második oldalát pedig nagyrészt parlamenti képviselõkkel készült interjúkból készült összeállítással töltötte meg, A képviselõket felháborítja az elnöki tanácsos iránymutatása címmel. Ehhez szem- és fültanúként csak annyit fûzhetünk, hogy enyhén szólva erõltetett az Adevãrul hisztériája.

"Kihasználva a bukaresti politikai hatalom analfabetizmusát, Orbán Viktor román területen a romániai magyarok miniszterelnökeként tett választási körutat..." olvashattuk a Cotidianul elsõ oldalas szalagcímében. Emellett vezércikk is volt: Orbán Viktor - a romániai magyarság miniszterelnöke... cím alatt. Ion Cristoiu szerint a miniszterelnök romániai tartózkodása során teljesítette mind az alkotmányra tett esküjét, miszerint gondot visel a határon túli magyarságra (is), mind a választási kampányban tett ígéretét, hogy - mondja Cristoiu -, nemcsak a magyarországi, de a határokon túl élõ valamennyi magyarnak a miniszterelnöke lesz. Orbán Viktor az egységes és szuverén román nemzetállam területén néhány napig nem annyira egy szomszéd ország vezetõjeként, hanem elsõsorban a romániai magyarság miniszterelnökeként tett körutat. Az országunkban élõ magyarok így közvetlenül a budapesti vezetõ szájából tudhatták meg, hogy nem a román állam védelmét élvezik, amelynek állampolgárai, hanem a budapesti kormány gondoskodását, így a neves "analitikus". Ion Cristoiu elítélte a "gyámoltalan" román vezetõket (Radu Vasile kormányfõt és Emil Constantinescu elnököt), mert "hagyták, hogy Orbán Viktor, átejtse õket, és hagyták, hogy nemhivatalos látogatás címén visszautasítsa a román személyiségek hivatalos kíséretét és így a magyar lakta erdélyi helységekben zavartalanul játszhassa a romániai magyarság miniszterelnökének szerepét. Azért haragszik az újságíró, mert amikor Orbán Viktor úgymond kategorikusan felvetette a magyar egyetem kérdését, a román politikusok nem mondták azt, hogy nem tartozik rá.

Ion Cristoiu végül azzal teszi fel az i-re a pontot, hogy kijelenti: mindmáig kérdezgetik, hogyan lett Nagy- Romániából Kis-Románia 1940-ben anélkül, hogy a román hadsereg egyetlen puskalövést leadott volna. Erre, mondja a szerzõ, lehetséges választ adhat az 1998. évi román kormánypolitikusok infantilizmusa Orbán Viktor budapesti politikus rendkívüli ügyességével szemben.

A Naþional vezércikke azt fejtegeti, hogy valójában az erdélyi magyarok nem kívánnak sem autonómiát, sem egyetemet, hanem csak jobb életre törekszenek, de az egyetem körüli vita jól jön mind a román kormánynak, mind az ellenzéknek, mind az RMDSZ-nek, mert eltereli a figyelmet a többi problémáról.

Orbán erõt önt az RMDSZ-be, olvashattuk az Evenimentul zilei-ben, amely hivatalosnak nevezi a magyar miniszterelnök romániai látogatását.

A Dimineaþa, Ion Iliescu ex-államfõ lapja Zoe Petre tanácsost ostorozza, s maga Ion Iliescu is, aki felháborodottan bírálta a magyar miniszterelnök nyilatkozatait. E "nemes" felháborodás mellett, mélységesen "aggódik" a román hatóságok "felelõtlen és nemzetellenes magatartása" miatt, amellyel "elfogadták és bátorították Orbán Viktor magyar kormányfõ "pökhendi" magatartását és "beavatkozását Románia ügyeibe". Egyenesen az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz fordultak, s kérték, azaz dehogyis, felszólították, "ítéljék el nyilvánosan elfogadhatatlan állításai miatt a magyar miniszterelnököt, aki szerintük odáig merészkedik, hogy ultimátumokat ad a román kormánynak..." A PDSR szerint meg kell állítani ezt a folyamatot, amelynek révén "Erdély Románia és Magyarország társszuverenitási övezetévé alakul, és lehetõvé teszi a budapesti kormánynak, hogy beavatkozzék Románia belügyeibe, és megsértse a két ország barátsági szerzõdésében, valamint a nemzetközi egyezményekben szereplõ elõírásokat".

Mint már említettük, a szélsõséges pártok véleményére nem térünk ki, az untig ismert szólamokról van szó ez alkalommal is, de érdemes megemlíteni Valeriu Stoica igazságügyminisztert, a Nemzeti Liberális Párt elsõ alelnökét, aki azért "nem kommentálta" Orbán Viktor Tusnádfürdõn tett nyilatkozatait, mert "ez azt jelentené, hogy túl nagy jelentõséget tulajdonítok neki". Ezen kívül a miniszternek nincs kifogása a magyar egyetem ellen, de a politikának, mondta, szem elõtt kell tartania az anyagi forrásokat és a prioritásokat is...Ezzel együtt senki sem akadályozza meg egy magyar nyelvû magánegyetem létesítését.

Petre Roman teljes memóriazavarban szenved, amikor kijelenti, hogy õ maga személy szerint mindig ellenezte az önálló magyar egyetem létrehozását, nevesen a Bolyai Egyetemet. Mindig tiltakozott ez ellen, mondja, csak azt nem említi, hogy akkor miért írta alá saját kezûleg a kormánykoalíciós egyezséget, amelyben egyebek közt ez is szerepel. Vagy talán nem is az emlékezetével van baj, hanem máris a választásokra gondol?

A román nyelvû sajtó és a politikusok nyilatkozatai önmagukért beszélnek. Mindig úgy volt és mindig lesznek konjunktúra lovagok, akik igyekeznek kihasználni a "kedvezõ" széljárást, s ha ez a magyarellenes kampány során "jön be" nekik, attól sem riadnak vissza, sõt! Így sül mifelénk a politikusi pecsenye. Különös azonban, hogy az élénk fantáziájú kommentátorok és politikusok nem teszik fel a kérdést: miért is nem tud Románia kikászálódni a kátyúból, ahová a most jeleskedõk juttatták?

December 24-én délután zuhogó esõben érkeztünk meg a Punakaiki városkába, ahol a karácsonyt szándékoztuk tölteni, valamint, hogy megnézzük a "palacsinta" sziklákat amelyekrõl már annyit hallottunk. Már messzirõl hallani lehetett a morajt, amint a hullámok a sziklabarlangban megtörnek, és loccsanva visszahullnak a tengerbe. A palacsinta-sziklák (Pancake Rocks) a Paparoa Nemzeti Park szélén található. Az idõ, szél és víz kimarta a vékony, puhább kõzeteket a vastagabb mészkõ-rétegek közül, és így a szikla egy réteges palacsintához hasonlít.

Lenyûgözõ látvány, amint a Tasman-tengeren teljesen urrá lesz a nyugat felõl érkezõ vihar. A "békés" idõkben azúrkék víztömeg most szürkés, tajtékzó hullámokat vet.

A kép megörökítése sem volt olyan egyszerû. Legelõször esernyõ alól próbálkoztam, de az erõs szél nagyot rándított a kínai esernyõn, és már semmire sem volt használható a "szegény jószág". Végül kabát alatt, segítséggel történhetett meg, de ott sem lehetett sokáig idõzni, nehogy a fényképezõgép megázzon.

A punakaiki szálláson már minden hely foglalt volt, így hát nem maradt más hátra, minthogy a legközelebbi városban, Greymouthban kerestünk helyet.

Éles, hideg szél volt és én nem kívántam egyebet, mint egy jó meleg fürdõt meg egy puha ágyat.

Ez volt az elsõ karácsony, amit nem otthon töltöttem családom és barátaim társaságában. Az az igazság, hogy ahogy néhány nappal elõbb, az auklandi Magyar Klubban tartott ünnep-elõzetesen sem, itt sem nagyon tudtam átérezni az ünnepi hangulatot, pedig volt paprikás csirke, gyertyafény, feldíszített karácsonyfa és még ajándékot is kaptam. A honvágyamat még jobban erõsítette, hogy amikor felhívtam az otthoniakat, nálunk éppen "angyaljárás" volt. Még utazásom elõtt olvastam a honvágyról, ami akkor nagyon tetszett, és sokszor eszembe jutott kalandozásaim során. Ott pedig teljesen egyetértettem vele: "A honvágy olyan, mint a vesekõ. Amíg csak másnak van, a vele járó veserohammal, tudomást szerzünk róla, hogy van. Precízebben: van, akinek van. Akinek éppen van, azt sajnáljuk is egy kicsit, mert hát köztudottan rohadt egy dolog. Abban viszont nem nagyon hiszünk, hogy nekünk is lehet, de ha lenne is, teljesen kizárt, hogy olyan rossz lenne, mint ahogy állítják. Pedig nagyon rossz......."

Az út egy szakaszon a tengerpart mentén vezetett, és helyenként nagyon vonzó vad táj tárult elénk, partnak törõ, erõteljes bukóhullámokkal, és a parton egymás mellett heverõ, lapos, szürke sziklahasábokkal. Franz Josef és a Fox gleccserek kb. 25 kilométerre helyezkednek el egymástól, de mivel a Franz Josef könnyebben és közelebbrõl megközelíthetõ, ezért jóval nagyobb a népszerûsége, mint "testvérének". Nevét egy ausztriaitól kapta, aki az akkor uralkodó osztrák császárról.

Messzirõl a Franz Josef gleccser olyan, mint egy besározott, fehér szõnyeg a két hegy közé leterítve, amely terítéskor összeráncolódott. Közelebbrõl megnézve, igen jól láthatók a spontánul kialakult jégkúpok, szakadékok, jégbarázdák. A látvány elragadó volt, annak ellenére, hogy a felhõk eltakarták a jégtömeg nagyrészét és mindvégig szitált az esõ.

Ez a fenséges jégár 2600 méterrõl nyúlt le a tenger felszínéig, és kb. 250 méterre hatolt be a szárazföldi erdõs területre. A Tasman-tenger felõl fújó nyugati szél nekiütközik a Déli-Alpoknak, amely a nedves légtömeget hirtelen felemelkedésre kényszeríti, hogy aztán hó vagy esõ formájában visszakerüljön a talajra.

Egyes helyeken még 300 méter vastagságú is a hótömeg, amelynek nyomása alatt a gleccser állandóan mozog. Az idõjárás függvényében hol megfogyatkozik, hol pedig megnõ. Az 1970-es évek után a gleccser egyre nõ, néha még két métert is naponta.

Jó idõben, vezetõ kíséretében csoportosan meg lehet mászni, ilyenkor a felszerelést a szervezõ cég biztosítja. Sajnos az esõ miatt nem volt erre lehetõségem, csak néhány fényképen örökítettem meg ezt a természeti szépséget.

Igyekeztünk minden nap más-más helyen megszállni, illetve rövid idõ alatt minél többet látni, mivel Gáspár az idõvel, én pedig a pénzzel álltam "hadilábon". Ezért néha olyan érzésem volt, hogy túl gyorsan, felületesen siklottunk el egy-egy látnivaló mellett. Jó lett volna huzamosabb ideig megállni, két-három napot egy helyen tölteni, hogy ne csak a kitaposott utakat járjuk, hanem olyan helyeket is felkeressünk, ahol kevés ember jár. Igaz, ezekhez megfelelõ felszerelés, a megközelítésükhöz gyakran helikopter vagy terepjáró autó kell, ami mind sok pénzbe kerül.

A fjordokat Te Anau városától lehetett legkönnyebben autóval megközelíteni, de innen indul ki a Milford Soundhoz vezetõ ösvény is. A gyalogtúra két-három napot vesz igénybe. Mi inkább a jó öreg autóval vágtunk neki.

Te Anautól Milford Sound kb. 120 kilométerre található. Az út menti növényzeten látszik, hogy itt zord az idõ, moha nõtte be a csupasz fákat, mivel nem sokat süt a nap.

A Fjordok Új-Zéland legnagyobb nemzeti parkja (1.2 millió hektár). melynek nagyrésze csak helikopterrel vagy hajóval közelíthetõ meg. A hihetetlen évi csapdék-átlagával világviszonylatban az élvonalon áll. Milford Soundnak -amelyet már a világ nyolcadik csodájaként is említettek - a fjordok a fõ látványossága. Az út csak idáig vezet, itt már a civilizáció vége van, s innen is csak hajóval lehet betekinteni ebbe a csodálatos világba.

Amikor megérkeztünk apró, szitáló esõ fogadott bennünket. A sok esõzés miatt a víz vízesés formájában tört utat magának a zöld, bársonyos mohával belepett sziklafalakon.

Doubtful Sound (Kétes hang), a 14 fjord egyike, amely mélyen benyúl a Déli-sziget délnyugati részében. Ahogy a neve is tükrözi, a hely teljes elhagyatott, és van benne valami rejtelmesség. Cook kapitánytól kapta a nevét, aki attól félt, hogy nem fogja megtalálni az innen kivezetõ utat.

(Folytatjuk)

Az a világ lejárt, amikor pusztán nosztalgiából sütötték el karabélyukat a betyárok, noha az elégedetlenkedõ dinnyecsõszök betyárvilágként káromolják a jelen állapotokat, Dél-Békésben a gazdák szokatlan, természetüktõl idegen tiltakozási formát választottak: búzát, árpát égettek az alacsony terményárak miatt. De hát, sokminden történik, külön ízzel, mondjam, hogy némi rejtelemmel, talánnyal jön a meghívó az RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) Maros megyei szervezetének s kapuját gyakran benyitó kibédi, mezõfelei gazdáknak, de felkéréssel továbbítva a hétfalusi csángóknak, hogy a Szatymazi Gazdakör, a helyi önkormányzat, a Szatymazi Vállalkozók Klubja július 25 és 26-án megrendezi a hagyományos Nemzetközi Mezõgazdasági Kiállítást, vásárt, falunapot. Mi tagadás, az utóbbival mi már torkig vagyunk, úgy értem: néhány megható és ékesszóval itt minden sokszor kimerül. A tudás, az érdeklõdés, a kancsó is...egy napon.

Az RMGE Maros megyei vezetõségét, Sebestyén Csabát, az egyesület kolozsvári országos ügyvezetõ elnökét, a mezõfelei, kibédi, hétfalusi gazdákat a szatymázi gazdaköri képviselõk, az önkormányzat, a polgármester dr.Lengyel Istvánné, Jakab István, a Magyarországi Gazdakörök országos elnöke fogadta és köszöntötte. Mielõtt Máthé Lászlónak, az RMGE Maros megyei alelnökének élménybeszámolóját jegyeznénk papírra, Szatymázról, a különös hangzású alföldi nagytelepülésrõl (Szegedtõl ésszakra mintegy 20 kilométerre) és gazdaságáról annyit, hogy a magyar õszibarack termesztésének korszerû melegágya.Nem túlzás, hiszen össztermésének 90 százalékát Nyugat vásárolja fel, elképzelhetõ minõségben. ("Amikor kétfelé tépjük, a barack magja lucskosan kihull"- Máthé László.)

Miért éppen a homokháti település és honnan az ismeretség? Dr. Somogyi György, a szatymázi gazdakör elnöke 96-ban megfordult Marosvásárhelyen, nyilván azonos érdeklõdésû, mezõgazdász körökben. Csomós Attilával, az RMGE Maros megyei elnökével és országos alelnökével távlatilag kilátásba helyezik a két gazdakör kapcsolatának kiépítését. Ez év márciusában a szatymázi gazdakör a kibédi gazdakörrel és a kiskendi mezõgazdasági társulással - az RMGE égisze alatt - ír alá szerzõdést. Ezt követõen az önkormányzat, az alföldi gazdakör képviselõi eljönnek fennt nevezett Maros megyei falvakba és Marosvásárhelyre, hozzák a kiállításra szóló meghívót.

Július 25 és 26-án tehát Szatymázon vannak a marosvásárhelyi, mezõfelei, kibédi kiállítók. Az alföldi bemutatkozáson elõször erdélyiek. Sikerrel. Megfordulnak farmokon, kísérleti állomáson. Miként termesztenek adott éghajlati viszonyok közt õszibarackot, fûszerpaprikát? Hogyan oldották meg az öntözést Homokháton? Hidak az Európai Unióba címmel rendezett fórumot megtisztelte Manuel Martin Bellido, a spanyolországi Extremadura tartomány mezõgazdasági minisztériumának hivatalvezetõje. Elbeszélõm szerint a spanyol szakembernek igen érdekes volt az erdélyiek jelenléte és ígéretet tett, hogy rövidesen Marosvásárhelyre látogat. Annál is inkább, mert -bevallása szerint - úgy tudta, hogy tájainkon csak a kecske és a szamár dominál...

A cserelátogatásnak lehet más vonzata is, ami már-már a turizmushoz, a faluturizmushoz kapcsolódik - mondja a vásárhelyi mezõgazdász. Úgy tervezik közösen, hogy a következõ Marosvásárhelyi Napokra eljönnek a szatymáziak- áruval. S ha ez megvalósul, jövõ nyáron a marosvásárhelyiek a várállások alatt a szatymáziak "barackpavilonjában" megkóstolhatják az igen ízletes alföldi gyümölcsöt. Ami pedig a faluturizmust illeti, a terménycserén kívül a szatymáziaknak, de talán Manuel úrnak is igen látványos újdonság lesz, hogy a vöröshagyma palántát miként dugdossák ágyásba a kibédi asszonyok.

Továbbra is lassan halad megyénkben az aratás. Az õszi árpa 60 százalékával végeztek, de jelen kg sem lehet több száz hektáron aratni a területi feltételek miatt: iszap, pangó vizek és egyéb fékezõ tényezõk hátráltatják a munkát. Holott az árpát rég el kellett volna feledni, s a búza aratásának a kétharmadánál kellene tartson a megye. Ezzel szemben a kenyérgabona aratását alig kezdték meg, mivel a talajviszonyok fékezik a munkát - tájékoztattak a Maros Megyei Mezõgazdasági Igazgatóságon.

A Mezõgazdasági Minisztérium költségvetésébõl egy bizonyos összeget idén is a tárolás körülményeinek biztosítására szántak. Állami pénzbõl állják a termék átvételének és tárolásának költségeit díját, a szubvenció viszont ebben az évben nem vonatkozik a szakosított tárolóegységek 10-15 százalékos nyereségére. Elképzelhetõ tehát, hogy a tárolást igénylõknek ezt a költséget egyenlíteniük kell.

Az elmúlt évekbõl felgyûlt adósságok törlesztésére lehetõséget kínál a Cerealcom vállalat, ahol a múlt évi adósságok fejében 800 lejes áron fogadják el a búzát, és kilogrammonként 20-75 lej közötti összeget kérnek a szállításért.

Amint az igazgatóságon elmondták nem csak mennyiségileg kevés, minõségileg is szánalmasan rossz az idei gabona. Az árvíz és a másfél hónapon keresztül tartó esõzések olyan mértékû megbetegedést okoztak, amilyent 30 év óta nem tapasztaltak megyénkben a szakemberek. A sok beteg szem mellett valószínûleg a sikértartalommal is baj lesz. Éppen ezért egyetlen járható út a minél gyorsabb betakarítás lenne - vélekedett Náznán Jenõ, a Maros Megyei Mezõgazdasági Igazgatóság vezetõje.

A marosvásárhelyi 0526-os csendõralakulat ( illetve képviselõi - Dorin Tihoc ezredes,Victor Botãu alezredes, Constantin Gliga százados, Sergiu Fleacã katonai mester, Marius Catana szakaszvezetõ) szerdán délelõtt a marosszentgyörgyi lõtéren szervezte meg a Sajtókupa 1998 elnevezésû céllövõversenyt,amelyen a helyi média valamennyi "alegysége" részt vett egy férfi és egy nõi versenyzõvel.A szervezõk busszal fuvaroztak ki a rucák- kacsák legelte lõtérre, ahol jó öreg faagyas gépfegyverek és ezüst színû román félautomata pisztolyok hevertek a kopottas startjelzõ táblák mellett.

A jelenlévõ tisztek gyorstalpaló-módjára elmagyarázták a céllövéssel kapcsolatos tudnivalókat.

A versengés az említett két fegyvernemben folyt. (A háttérhangok tanúsága szerint az újságírók inkább lõttek volna az erdõ aljában elsuhanó nyulakra és a hápogó szárnyasokra, egyesek már látták is õket naranccsal a csõrükben a tálcán.)

A 21 versenyzõ ötös csoportokban harcolta végig a kupa küzdelmeit,majd a csendõrség szíves vendéglátása közben (terített asztal az árnyékban,ásványvíz,kávé,szendv ics) kitöltötték az okleveleket és átadták a gyõzteseknek a a kék üvegvázákat és helyezéstõl függõen a 100.000-75.000--50.000 lejes díjakat.Lapunk csapata nem került be a három legjobb közé és érdekes módon a gyõztesek között alig akadt írottsajtó-képviselõ, mindannyian rádiósok, illetve tévések. Ime a legjobb versenyzõ és a legsikeresebb csapat: Egyéni- géppisztoly: 1. Kapusi Csaba- Antena 1 (26 p.) 2. Virgil Natea- Radio Tg.Mureº(24p.) 3. Andrea Berghea- Radio Contact (22 p.) Egyéni- gépfegyver 1. Virgil Natea- Marosvásárhelyi Rádió (60 p.) 2. Remus Butiurca - Pro TV (58 p.) 3. Rekita László - 24 ore mureºene (49p.) Öszesített(nõi- férfi) 1. Pro TV (Roxana Neag-Remus Butiurca,103 p.) 2. Radio Tg.Mureº ( Virgil Natea - Laura Bandila,100 p.) 3. Radio Mix Fm ( Codruþa Naºca- Liviu Tomuletiu,74 p.)

A Deny címû ukrán napilap keddi írása szerint Románia európai uniós csatlakozásának egyik akadálya korábban a romániai magyarok és a bukaresti kormány közötti feszültség volt. Ez a feszültség az utóbbi idõben azonban, ha nem is tûnt el, lényegesen csillapodott.

A romániai magyarság és a román kormányzat közötti feszültség enyhülését nagy mértékben elõsegítette Orbán Viktor magyar kormányfõ erdélyi látogatása, amelynek során felmerült a magyar nemzeti egyetem megnyitásának kérdése is - olvasható a Denyben.

Az ukrán újság szerint Románia Európához történõ közeledését most már alapvetõen csak az ország elégtelen gazdasági teljesítménye gátolja. A román gazdaság az elmúlt két évben nem tudott növekedést felmutatni, a reformok lefékezõdtek, ami az Európai Bizottság szakértõi szerint inkább rontott, semmint javított a román csatlakozási esélyeken.

Az ukrán napilap szerint a román vezetés a gazdaság élénkítésére új hitelszerzõdést szeretne kötni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amelynek azonban szigorú elvárásai vannak az inflációellenes és a költségvetési hiány csökkentését célzó intézkedéseket illetõen. IMF- körökben különösen az vált ki aggodalmat, hogy Bukarest a nagy költségvetési hiány dacára drága programok finanszírozásával kíván közelebb kerülni a NATO-hoz és az EU-hoz. Ezek közé tartozik az a terv is, amely szerint Románia 1,5 milliárd dollárért 96 amerikai harci helikoptert vásárol. Ezzel románbarát lobbit hozhatna létre az amerikai hadiiparban.

A SME címû liberális hangvételû szlovák ellenzéki újság keddi írása szerint Orbán Viktor nem hivatalos romániai látogatása megerõsíti: a magyar-román viszonyban az új magyar kormány alatt is úgy alakul a két ország kapcsolata, hogy a kisebbségi kérdések kezelése nem vonja majd maga után a kölcsönösen sértõ megnyilvánulások végtelen láncreakcióját.

Jóllehet Orbán a magyarországi választások után néhány kedvezõ jelzést küldött a román vezetésnek, Bukarest mégis bizonyos aggodalommal fogadta Orbán megválasztását, és a román sajtó is nyugtalanítónak találta az új magyar miniszterelnök határon túli magyarságot érintõ kijelentését - írja.

A nem hivatalos kapcsolatfelvétel hét végén lezajlott eseményén nemcsak a két ország általános gazdasági és integrációs kérdései, hanem a kisebbségeket érintõ kérdések is szóba kerültek, mégpedig az anyanyelvi mûvelõdéshez való jogok, az anyanyelvhasználat és a magyar egyetem létrehozása kapcsán. Orbán világossá tette a román fél elõtt, hogy a szívén viseli a kérdéskör minden részletének megnyugtató rendezését, mindazokat a vonatkozásokat, amelyek törvényes rendezését a román parlament nacionalista erõinek ellenállása késlelteti.

Az újság úgy érzékelte, hogy Orbánnak a román államfõvel, a kormányfõvel, valamint a romániai magyar kisebbség jelentõs politikai erõinek vezetõivel való találkozása, nemkülönben az erdélyi kisebbség és az anyaország szorosabb kapcsolatteremtésének jelei így sem váltottak ki nacionalista reakciókat. A román kormánypolitika egészének a kisebbségi kérdés kedvezõbb kezelésére való hajlandósága ellenére sem lehet azonban azt állítani, hogy felhõtlen lenne a többséget és kisebbséget alkotó lakosság viszonya.

A különféle etnikai indítékokban gyökerezõ szenvedélyek a román parlamentben is jelen vannak, ezért a törvényalkotási folyamatok ösvényein már több mint egy esztendeje képtelenek átvergõdni a magyar egyetem megnyitásátnak és az egyes tantárgyak magyar annyanyelvû oktatásának rendezõelvei - állapítja meg a SME.

Magyarország Romániával és Szlovákiával egyként alapszerzõdést kötött, s mindkét dokumentum egyaránt tartalmazza a kisebbségi jogok érvényesítését rögzítõ kötelezettségeket. Az utóbbi években gyakran éppen e jogok ,,megtestesítése,, okozta a feszültséget. Míg Románia és Magyarország között e tekintetben 1996 után fordulat állt be, és az RMDSZ kormányzati tényezõ lett, addig szlovákia megbékélés nyilván még várat magára. Ez legkorábban csak az õsszel esedékes választások után következhet be, akkor, ha Szlovákiában az ellenzék gyõzne - olvasható az SME-ben.

Több mint 140 millió forintot ítélt oda a határon túl élõ magyarság támogatására keddi ülésén az Illyés Közalapítvány kuratóriuma - közölte Bátai Tibor irodaigazgató az ülést követõen az MTI-vel.

Tájékoztatása szerint a romániai magyarok közül összesen 228 pályázót támogatnak mintegy 104 millió forinttal. A kuratórium döntése értelmében csaknem 16,5 millió forintnyi pénzügyi segítségben részesülnek a szlovákiai magyarok és hozzávetõlegesen 9 millió forintot kap az 51 ukrajnai pályázó.

A testület - 300 ezer forint értékben - elsõ alkalommal ad támogatást litvániai magyar pályázónak.

Az irodaigazgató elmondta: az említett 140 millió forintból 29 millió forintot tudományos, kulturális és közmûvelõdési intézmények, illetve szervezetek mûködési feltételeinek javítására fordítanak. Emellett 23 millió forinttal segítik a határon túli egyházi, 9 millió forinttal pedig az oktatási intézményeket.

Tizenegy magyar rádiós és televíziós mûhely, valamint tizenhárom lapszerkesztõség mûködési feltételeinek jobbítását segíti elõ a közalapítvány 7,2 millió, illetve 4,8 millió forinttal. A magyar lapkiadást 9,8 millió, a könyvkiadást 1,3 millió forinttal támogatják.

A kormány által létrehozott Illyés Közalapítvány kuratóriuma várhatóan szeptember második felében tartja utolsó ülését. A testület tagjainak 4 évre szóló megbízatása ugyanis szeptember végén lejár - közölte Bátai Tibor.

Mint arról korábban az MTI hírt adott: a többpárti kuratórium tagjainak megbízatása valójában májusban járt le, de felkérésük határidejét az elõzõ kormány meghosszabbította. A korábbi kabinet egyes kurátori helyekre új tagokat is jelölt.