Konzuli látogatás Maros megyében

Ma délelôtt is megyénkben tartózkodik Kazimierz Jurczak konzul, a romániai lengyel nagykövetség elsôtitkára, aki a tegnap délben érkezett a megyeházára.

A lengyel diplomata munkalátogatását rövid, rögtönzött sajtótájékoztatóval kezdte, ahol jövetelének céljáról számolt be. Nemrégiben járt megyénkben a lengyel kormány miniszterelnök-helyettese, aki a Maros megyei árvízkárokat mérte fel. A látogatás nyomán jelentés került a lengyel kormány asztalára, amely úgy döntött, hogy 100.000 dolláros segélyben részesíti a romániai árvízkárosultakat.

A lengyel kormánysegély elosztásával Kazimierz Jurczak konzult bízták meg. Ezért érkezett a diplomata megyénkbe, hogy a helyszínen mérje fel, hol lehetne a leghatásosabban felhasználni az összeget. Mint elmondotta, nem áll szándékukban sok részre osztani a pénzt, hanem inkább kevesebb helyen hatásosabb segítséget szeretnének nyújtani. Legvalószínûbb, hogy valamely károsodott tanügyi vagy egészségügyi intézmény felújítását fogják támogatni, a konzul szerint a segítôk szándéka az, hogy ne csak helyreállításra, hanem a támogatott intézmény felszerelésére is áldozzanak, a hatékonyabb támogatás érdekébe. A lengyel diplomata bejelentette még, hogy kormánya költségén száz Maros megyei gyereket Lengyelországba visznek táborozni. A résztvevôket a megyei tanfelügyelôség segítségével választják ki, jelenleg folyik a tábor helyének és idejének kijelölése, a gyakorlati szervezést egy lengyel nemkormányzati szervezetre bízzák.

Több olyan károsodott intézmény is szóba került, amely részesülhetne a lengyel kormánysegélybôl, de tegnap még nem született konkrét döntés. Rögtönzött sajtótájékoztatója után Kazimierz Jurczak vendéglátóival, dr. Dorin Florea prefektussal, Burkhardt Árpád alprefektussal és Tognel Ioan megyei tanácselnökkel folytatott rövid megbeszélést, amely után a megye legnagyobb károkat szenvedett helyiségeit keresték fel.

A lengyel konzullal folytatott rövid megbeszélése után dr. Dorin Florea prefektus mondotta el a helyi média képviselôinek, hogy a kormányhivatal és a megyei tanács kezdeményezésére a kormány kiutalta az ígért 10,198 milliárd lejt Maros megye árvízkárosultjainak. A prefektus arról is beszámolt, hogy ezenkívül szeretne még kedvezményeket is elérni azon cégek számára, amelyek az árvízkárok felszámolásán fognak dolgozni. A kormánysegéllyel kapcsolatban kijelentette, hogy ezt igyekszenek a többi segéllyel együtt a lehetô legjobban felhasználni. A kormánytól kapott pénzbôl a prefektus szerint nem anyagi segítséget, hanem konkrét helyreállítási munkát kellene végezni a károsultak javára.

Mint arról több ízben is írtunk, a bizonytalanság légköre lengi körül az egészségbiztosítást.

Annak ellenére, hogy január elsô napjától érvényben van az új biztosítási rendszer, a téma sok adófizetô, sôt néhány érdekelt hivatal számára is még mindig újdonságként hat. Több olvasónk is jelezte, hogy egyik hivatalból a másikba küldték, végül sehol sem fogadva el az egészségbiztosítási hozzájárulást. Ez az egyik oka annak, hogy az elsô félévben esedékes összeg alig több mint fele folyt be, tovább növelve az egészségügy költségvetési hiányát.

A gondok alapvetôen abból adódtak, hogy a biztosítási pénztárak, amelyek szerepköre már meghatározott, még nem léteznek, így a feladatokat valaki másnak kell felvállalnia. Az érintettek megegyezésének illetve az egészségbiztosítási alap létrehozására vonatkozó módosításokat és pontosításokat tartalmazó rendeletnek, köszönhetôen ma már úgy tûnik, körvonalazódik, melyik hivatal kitôl, mennyi pénzt kell elfogadjon.

A munkakönyves alkalmazottak illetve szerzôdéses alapon dolgozók helyzete eddig is világos volt: a munkáltató az adó levonása után átutalja a megfelelô bankszámlára. Van azonban néhány olyan réteg, akiknek a helyzete csak a közelmúltban tisztázódott.

A szabadfoglalkozásúak, vagyis akik jövedelme szolgáltatások végzésébôl, szerzôi jogdíjakból, bérbeadásból stb. származik, a helyi pénzügyi igazgatóságra fizetik be adóikat. Az igazgatóság ennek egy részét (a teljes adózandó összeg 5%-át) átutalja az egészségbiztosítási alapba. Ugyanide fizetendô a negyedévenkénti átalányadó, amelynek 15%-át szintén a pénzügyi igazgatóság utalja a megfelelô helyre. A mezôgazdasági dolgozók a területi adóhivatalhoz fordulhatnak.

Viszonylag könnyû a helyzete a nyugdíjasoknak, munkanélkülieknek, katonai szolgálatot végzôknek, ôk ugyanis a nyugdíjszelvény, munkanélküli segélyrôl szóló postautalvány illetve a katonakönyv bemutatása után, már jogosultak az ingyenes kórházi ellátásra.

Végül azok, aki saját felelôsségükre kijelentik, hogy nincs jövedelmük, vagy hogy jövedelmük egy bizonyos minimum alatt van, az egészségügy keretében ideiglenesen mûködô biztosítási egységhez fordulhatnak. Itt be kell mutatniuk egy, a polgármesteri hivatal által kiadott igazolást, amely szerint a fenti kategóriába tartoznak. Ezek után ôk is jogosultak az ingyenes egészségügyi ellátásra.

Természetesen a kórházban minden rászorulót beutalnak és megfelelôen kezelnek. A kezelés befejezése után igazolniuk kell, hogy vagy kifizették az egészségbiztosítási hozzájárulást vagy valamilyen más okból jogosultak az ingyenes ellátásra. Ha azonban kiderül, hogy saját hibájukból nem fizettek, akkor a teljes ellátás költsége a beteget terheli.

Tehát attól függôen, hogy ki melyik kategóriába sorolható, amennyiben nem jogosult ingyenes ellátásra, a megyei pénzügyi illetve egészségügyi igazgatóságon kifizetheti az egészségügyi hozzájárulását.

dr. Hollanda Dénes
egyetemi tanár

Mivel a Népújság az MTI-Press alapján közölte a marosvásárhelyi önálló magyar nyelvû egyetem létesítésének hírét, a román nyelven megjelenõ újságok pedig erre hivatkozva tudósítottak a tervezett egyetem létesítésérõl, az a tévhit alakult ki, hogy a HOLLANDA Alapítvány egy magánegyetem létrehozását tervezi. Ezért szükségesnek tartom a közvélemény tudomására hozni az alapító pontos elképzelését az egyetem felépítésével kapcsolatban. Az alapítvány egy önálló magyar nyelvû állami egyetem létrehozását akarja segíteni (megvalósítani) Marosvásárhelyen, a mûszaki oktatás számára.

Amennyiben a kormánybizottság javaslata alapján létrehozható lesz az önálló magyar nyelvû állami egyetem, és erre a kormány pénzalapot is biztosít, az alapítvány bankszámláján lévõ pénz az állami egyetem építési költségeit biztosító pénzalapba utalható át. Sõt, ha az egyetem felépítésére az alapítónál alkalmasabb személy kerül, az alapító kuratóriuma szívesen átengedi az irányítást a rátermettebbnek, mert nem az a fontos, hogy ki építi fel az önálló magyar nyelvû egyetemet, hanem az, hogy a jövõ nemzedékének legyen lehetõsége anyanyelvén tanulni.

Ha a kormánybizottság döntése vagy a parlament által elfogadandó tanügyi törvény nem tenné lehetõvé az önálló magyar nyelvû állami egyetem létesítésének engedélyezését, akkor kerül sor a magánegyetem létrehozására. (Ez az MTI-Press által közölt cikkben benne van, de valamilyen oknál fogva elkerülte e tudósításból informálódók figyelmét; ugyanakkor a Romániai Magyar Szó május 13-án megjelent újságcikkében ez világosan le van írva.)

Elképzelésünk a legkevésbé sem a kolozsvári magyar egyetem létesítését kívánja gátolni; ellenkezõleg, azzal párhuzamosan a mûszaki képzés egy részét akarja megvalósítani Marosvásárhelyen, elõzetes egyeztetés alapján.

A magánegyetem felépítésére is megvan a kidolgozott elképzelés, mely lehetõvé teszi az egyetem önfenntartását, ami a diákok tandíjmentes oktatását biztosítja. Helyszûke miatt ezt lehetetten részletesen kifejteni; lényege abból áll, hogy minden diák 4-6 órát dolgoznak hetente a termelésben, kutatásban, és a termelt javak értékesítésébõl, a szolgáltatásokból, valamint a kutatási szerzõdések megvalósításából származó bevételekbõl, melyekre nem fizetünk adót (mivel nonprofit vállalkozás vagyunk), biztosítjuk az egyetem mûködéséhez szükséges pénzalapot. Ezeken a munkahelyeken a hangsúly a diákok megfelelõ gyakorlati képzésén és nem az anyagiak megszerzésén van.

Amennyiben a gazdasági nehézségek vagy a politikai akarat hiánya miatt az önálló állami magyar nyelvû egyetem megvalósítása akadályba ütközik, a megoldás a magánegyetem lehet. Ebben az esetben, úgy gondolom, a magyar kisebbség saját erejébõl, a világon élõ magyarok segítségével kell hogy megteremtse az egyetem felépítéséhez szükséges anyagi hátteret. Ezért a fent megjelölt cél megvalósítása érdekében kérem mindazokat, akik szívügyüknek tekintik az önálló magyar anyanyelvû egyetem létrehozását (a kisiparosokat, vállalkozókat, intézmény-vezetõket, magánszemélyeket, mindenkit, akinek lehetõsége van valamilyen formában anyagi támogatást nyújtani az egyetem felépítéséhez szükséges pénzügyi alap megteremtéséhez), hogy szíveskedjenek hozzájárulni a szükséges anyagi háttér megvalósításához. Az erre szánt összeget (lejben vagy bármilyen valutában) a következõ bankszámlára lehet letenni: Banca de Credit PATER, sucursala Tg. Mures, cont nr. 251.10.270.110.71. Az adományokat postán is (bármelyik postán) fel lehet adni, postautalványon, a fenti bankszámlára.

Marosvásárhelyen, a PATER Bank székhelyén, díjmentesen lehet letenni a pénzadományokat.

Az egyetemi oktatást támogató HOLLANDA Alapítvány, melyet 1998. június 26-án a Maros megyei törvényszék jogi személyként jegyzett be, teljes erkölcsi felelõsséget vállal a bankszámlára érkezõ pénzalap kezeléséért; az alapítvány kuratóriuma pedig rendszeresen fogja tájékoztatni a közvéleményt a beérkezett pénzalap értékérõl és ennek felhasználásáról.

Ezúton is õszinte köszönet minden jólelkû adományozónak, akikre hálával gondol majd az utókor.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a nyári szünet kellôs közepén tartott bemutatóval kellemes meglepetést szerzett közönségének. Az elviselhetetlen nyári hôségben, amely a szünet nélkül több mint két óráig tartó elôadás során a nézôteret sem kímélte, alkalmat kínált arra, hogy létünk értelmén, sorsunk furcsaságain , életünk folyásán elgondolkodjunk, s körben, ha néhány percre is, megfeledkezzünk a kellemetlen körülményekrôl.

Diderot, a francia felvilágosodás legjelentôsebb közírója vetette papírra Jacques és gazdája történtét színes, laza szerkezetû, a korra jellemzô prózában. A regénybôl a Franciaországban élô kortárs cseh szerzô, Milan Kundera írt a XX. századi ember életérzését megfogalmazó darabot. A mûvet a Kanadában élô Bokor Péter rendezô állította színpadra olyan formában, hogy a Jaques és gazdája dráma és költemény is egyben. Ami pedig az elôadást illeti, színész és szerep olyan mértékû összefonódása valósult meg, ami az igazi színházat jellemzi. Mert színházat láthatott a javából az, aki a címében szerény, de mondanivalójában annál gazdagabb elôadást az elmúlt pénteken megnézte.

Maga a téma látszólag semmi különleges, az élhetetlen úr és az ügyeskedô, szerencsés szolga történetét sokan megírták. Milan Kundera szövegében a kettejük párbeszédébôl életünk furcsaságaira derül fény, miközben tragikum és komikum keveredik az önmagunk felé ható iróniával. S közben a fôszereplôkkel együtt feltehetjük mi a kérdést, hogy merre tartunk tulajdonképpen, hogy minden látszat ellenére miért vargabetû az életünk, s miért nem vagyunk képesek tanulni elôdeink, mások kellemetlen tapasztalatából, miért enm boldogul a becsületes, s hogyan érvényesül a ügyeskedô rendezô és társulat, rendezô és színész, színész és szerep, színész és közönség talál egymásra a Jacques és gazdájában, a teljes összhang ritkán bekövetkezô pillanatait kínálva. Ferenczi István, Kárp György, Farkas Ibolya, a darab fôszereplôi mellett Nagy István és Gáspárik Attila, valamint a többi szerep alakítója is láthatóan jól érzi magát a rendezô által rájuk osztott külsô és belsô ruhában.

Korántsem a színikritikus, az egyszerû nézô gondolatai ezek, s értô tollakból valószínûleg sok elemzés születik még a darabról, amely mellôl hitünk szerint nem marad el a siker.

Túlhajszolt életünkben, amikor az úréhoz hasonlóan fölöttünk is mind jobban kifoszlik a létbiztonság esernyôje, s a történetünket bosszantó módon folyton újraírják, nem valami vidán dolog szembesülni azzal a kérdéssel, hogy merre is tartunk tulajdonképpen, s a helyesnek vélt út az-e, amely valóban célra vezet, s hogy vajon jól választottuk-e meg a célt, vagy talán mindent elhibáztunk... Az elôadás nem választ ad, hanem a kételyeket erôsíti fel bennünk, s talán a társulatban is, amely kedvezô elôjellel rajtolt az árvízkárosultaknak felajánlott elôadással, s a Jacques és gazdájáról valószínû, sokat hallunk majd. Addig is társulatnak és közönségének kívánunk e szép, tartalmas, igaz, lélektôl lélekig ható bemutatóhoz hasonló folytatást.

Az elmúlt hét elején vizsgáztak a meghirdetett helyekre a tanárok, tanítók és oktatók. A vizsga lefolyásáról, a szembetûnôen alacsony jegyekrôl és a felmerülô gondokról érdeklôdtünk Donáth Árpád fôtanfelügyelô- helyettestôl.

- A vizsgák simán zajlottak le, a dolgozatok nagy részét Kolozsváron javították, így péntek estétôl folyamatosan tettük ki az eredményeket. Az elért jegyek nagyon alacsonyak, ez részben azért van, mert a tételek nem voltak könnyûek, másrészben pedig, mert az egyetemen összekeverik a tanárképzést a tudósképzéssel. A tanítandó anyagra kellene fektetni a hangsúlyt, ezt az egyetemi oktatás nem teszi, így romlik a minôség, a végzettek nem ismerik eléggé azt az anyagot, amit tanítaniuk kell. A városi helyekre pályázóknak kötelezô módon el kellett érniük a 7-est, a vidéki helyeket igénylôknek az 5-öst. Ez nagyon kevés jelentkezônek sikerült. Többen óvást nyújtottak be, ami véleményem szerint nem sokat segít, hiszen a kolozsvári egyetemi tanárok objektíven javítottak, nem állt érdekükben egyik vagy másik versenyzôt lepontozni. A választást 30-án, 31-én fogjuk megtartani, a fennmaradó helyeket helyettesek kinevezésével töltjük be. A napokban megkapjuk a tanügyminisztériumtól a helyettesi kinevezés módszertanát, és annak értelmében fedezzük az üresen maradt katedrákat. Mivel több jelentkezô van, mint a helyek száma, biztos vagyok abban, hogy a legkisebb településeken is lesz - ha egy éves kinevezéssel is - szakképzett tanerô - nyilatkozta Donáth Árpád.

A marosvásárhelyi Dr.Bernády György Alapítványról és a Horea utcai Bernády közmûvelôdési házról csaknem naponta szólnak híradások. A többnyire szûkszavú közlésekbôl nem tûnik ki, hogy valójában hogyan is mûködik ez a néhány év alatt hírnevet szerzett intézmény. Az alapítvány alelnökét, Bulyovszki Lorándot és Bálint Hajnalt, a ház gondnokát kérdeztük.

- 1992-ben az RMDSZ azzal a céllal hozta létre az alapítványt, hogy a város kulturális életét fellendítse és ápolja a híres polgármester emlékét - mondja az alelnök - Kezdetben a fô célkitûzésünk az ôt ábrázoló szobor felállítása volt, aztán, hogy ez létrejött újabbakba fogtunk. Késôbb más alapítványok hathatós segítségével sikerült megvenni ezt a házat, amely miután kitatarozzuk, alkalmassá vált arra, hogy igazi kulturális központ legyen. Azóta helyet kap nálunk mindenki, aki kultúránkkal meg kisebbségi létünk gondjaival foglalkozik. Jól megfér itt a Bólyai Társaság, a Philotea, a Népmûvészeti és a pedagógusklub, a Csángó bizottság, a Duna Tévé Baráti Társaság, a Látó-est, a Fotó-klub. Idônként könyvbemutatónak, tudományos szemináriumnak, vagy RMDSZ-gyûlésnek is otthont adunk. Legsikeresebbek a képzômûvészeti kiállításaink, amelyeket kéthetente megújítunk és tapasztalatunk szerint nagy igény van rá, mind a közönség, mind a mûvészek részérôl. Az idénre már teljesen betábláztuk magunkat és a jövô esztendô néhány hetére is.

- Van már kialakult közönsége a Bernády Háznak? - fordulok a gondnokhoz.

- Valóban van egy 50-100 fôs ún. törzsközönségünk, fôleg középkorúak és az idôsebb generáció érdeklôdik rendezvényeink iránt, de a fiatalok közül is mind többen térnek be hozzánk. A közelgô Bernády-napok megszervezésérôl Bulyovszki Loránd elmondta, hogy a más alapítványoktól származó támogatásokból nem sokra futja. Kívülrôl úgy tûnhet, hogy nem szenvedünk semmiben sem hiányt, hiszen szép bútoraink, meg néhány modernebb elektronikus gépünk is van, de az igazság az, hogy napi gondot jelent a villany- és a telefonszámlák kifizetése. Nap mint nap újabb pályázatokat adunk be, hogy mindezt rendezni tudjuk. Nem olyan rég szétküldtünk ötven segélykérô levelet a város nagyobb vállalataihoz, amelyekre csak néhány válasz érkezett és tudatták: megértik gondjainkat, de segíteni nem tudnak. Egyedül az alagsor, valamint a termek kiadásából van némi saját bevételünk. Az október közepére tervezett Bernády-napokra sikerült elkülöníteniük pénzt, s remélik, minden a legnagyobb rendben zajlik majd le. Errôl elöjáróban annyit mondanak, hogy október 16-17-én lesz, tudományos elôadások hangzanak el Bernády György életérôl és munkásságáról, átadják a díjakat az irodalmi és képzômûvészeti pályázatok gyôzteseinek a-, versenyt szerveznek a tanulók részére, és kiállítást a néhai polgármester hagyatékából. A kétnapos megemlékezést zenés rendezvény zárja. Hecser László _

Mielõtt leutaztam volna a Déli-szigetre, pár napot még a Schick családnál töltöttem, ahol ezúttal minden holmimat összeszedtem, a végsõ búcsúra készülve. Az egyik délelõtt Gáspár telefonált, hogy a nyári (ott decembertõl februárig tart a nyár) szabadsága alatt õ is szívesen lejönne a Déli-szigetre, ugyanis Új-Zélandon tartózkodása alatt még nem volt alkalma az egész szigetet bejárni. Elbúcsúztam a mindig segítõkész Schick családtól és a szép Magyar Tanyától, biztosítva õket arról, hogy a náluk töltött idõ felejthetetlen volt számomra.

Tíz napon keresztül egy öreg Mazdával utaztunk és csodáltuk a természet szépségeit. A késõi indulás miatt idegesen néztük az óránkat és a hátralevõ kilométereket, mivel az ötszáz kilométerre levõ Wellingtont hét óra alatt kellett elérnünk, hogy a már elõre lefoglalt kompra fel tudjunk ülni.

A két sziget között komp biztosítja a közlekedést. Wellington nemcsak Új-Zéland fõvárosaként ismert, hanem az örökösen szeles idõjárása miatt a "Szél városaként" is emlegetik. Az aucklandiak szerint egy wellingtonit az otthonától távol is könnyen fel lehet ismerni, ugyanis még akkor is fején tartja a kalapját, ha nem fúj a szél.

Az Északi- és Déli-sziget között van a 40 kilométeres Cook-szoros.

A nevét Cook kapitányról kapta, aki esõs idõben az Endeavour hajóval majdnem hajótörést szenvedett itt. Ma már világítótorony figyelmezteti a tengerészeket.

Az elsõ éjszakát Pinctonban töltöttük, majd másnap a már elõre összeállított terv szerint folytattuk utunkat az elsõ nagyobb városhoz, Nelsonhoz. Hamarosan felfedeztük, hogy a Déli-sziget egészen más jellegû, mint az Északi-sziget, noha nem könnyû meghatározni a különbséget.

Nelson a napfény városa. A statisztika szerint lakói 240 napsütéses és csak 125 esõs napra virradnak. Új-zélandi viszonylatban itt a legkellemesebb az idõjárás. Emiatt igen kedvelik a turisták is.. Számtalan divatüzlet, emléktárgyakat kínáló boltja mellett hangulatos kávéházak is várják a vendégeket. A fõutcája végén egy lépcsõ vezet fel az anglikán templomhoz, amely kívülrõl nézve inkább valamilyen emlékmûre emlékeztet. Amikor beléptünk, varázslatosan szép, megnyugtató orgonazene szólt. A csodálatos hangszer a templomhajó közepén állt, négy szépen megmunkált faoszlop tartotta. Így körbe lehetett ülni és mindenkinek egyforma hangerõvel szólt. Hangja lenyûgözõ volt.

Abel Tasman Új-Zéland legkisebb rezervátuma, de annál inkább vonzza a kirándulókat. A népszerûségét nem csak a természeti szépségének köszönheti, hanem a különös felkészültséget nem igénylõ túraútvonalainak is.

A parkba a belépõjegyet a közeli településeken lehet megvásárolni, az ára attól függõen változik, hogy sátort vagy kunyhót választ az ember alvóhelyül. Mivel nyáron igen zsúfoltak a házikók, ajánlatos a sátorozáshoz megfelelõ felszerelést is vinni. A napozáshoz szükséges kalap, napolaj, fürdõruha, rossz idõ esetén az esõkabát nélkülözhetetlen. Nem szabad megfeledkezni a bogár- és szúnyogûzõ szerrõl sem, amely permetszóró vagy krém formájában kapható minden gyógyszertárban. A hírhedt "sandfly" (szabad fordításban: homoki légy) bolhához hasonló kis szörnyû ördög, csípése kellemetlen, akár négy-öt napig eltartó viszketegséget okoz. Nemcsak a homokos tengerpartot szereti, majdnem minden füves területen megtalálható, nekem még a gyümölcsösben is volt hozzá szerencsém.

Belépés elõtt egy bejelentkezési könyvet kellett kitölteni, amely a turisták biztonságát szolgálta. A késõi indulás miatt a legelsõ, szállásra alkalmas sátorhelyen álltunk meg, hogy elõkészítsük az alváshoz szükséges dolgokat. A tengerpart kietlen volt, rajtunk kívül még két család horgonyzott le az arany homokon. Az éjszaka zavartalanul telt el, a tenger közeli morajlásába néha egy-egy suttogó beszéd vagy az edénycsörömpölés zaja vegyült. A helyet nemcsak a város felõli úton lehet megközelíteni, bizonyos órákban vízitaxi is szállítja oda-vissza az utasokat, a bátrabbak kajakokkal eveznek idáig. A park növényzetét nagyobbrészt páfrányok alkotják, kb. 160 fajta van belõlük. Ezek közül a Mamku nevû a legnagyobb, amely akár 20 méter magasra is megnõhet, és kellemes, hûvös árnyékot biztosít a túrázóknak. A krónikák szerint nem messze a parktól, a Golden Bay öbölnél kötött ki legelõször európai. 1642-ben Abel Tasman, a Holland Kelet-indiai Cég megbízásából indult, hogy felfedezze a földgömb déli részét. A szigetrõl felszálló füst emberi településrõl életrõl tanúskodott, de mielõtt partra értek volna, a maorik megtámadták, legénységének négy tagját megölték és megették. A kapitány sietve tovább vitorlázott, és az újonnan felfedezett szigeten többet soha nem próbált meg kikötni.

A sziget nyugati partján folytattuk utunkat. A kanyargó szerpentinen csak nagy ritkán haladt el mellettünk vagy jött szembe egy-egy jármû. Most már kezdtünk képet alkotni arról, hogy miben is különbözik a Déli- sziget az Északi-szigettõl. Új-Zéland eme része kevésbé lakott és vadabb vidék, habár itt is sok gazdaságot és mûvelt területet láthattunk. A 130 évvel ezelõtti aranyláz ideje alatt kb. 40 ezer ember (nagyobb részük férfi) élt a nyugati part mentén. Ma ennél kevesebb a lakóssága, melynek java része halászattal, vadászattal vagy bányászattal foglalkozik.

Az idõjárás állandóan változott, hol beborult és esett, hol pedig melegen sütött a nap.

(Folytatjuk)

Ez van!

Azt írja az újság (na, nem akármelyik), hogy az államelnök tanácsadója, a doktorált egyetemi tanár-asszony magyar irredenták szolgálólánya. Aki a minap szegõdött el hozzánk, éppen Tusnádon, amikor szóban legalább helyeselte a magyar nemzeti kisebbségnak igényeit egy önálló egyetemre. Azon, persze, már régen nem csodálkozom, hogy némelyeknek miért olyan amilyen, aki anyanyelvén akar tanulni; de miért lepõdnék meg, amikor mindjárt mindenkibe belefojtják a szót, ha netán tisztességes véleményét hangoztatja a kisebbséget megilletõ jogokról. Az önhitt nacionalizmusnak és szószólóinak itt semmi nem szent, annyi bizonyos. Nem csak a jó anyákra hasonlító tanácsadója, hanem maga az államelnök sem. Itt kikezdhetõ akárki, ha valakinek az érdeke úgy kívánja.

A mult héten elég sok nyomdafesték elfolyt az újságok oldalain Emil Constantinescu tengerentúli útjáról. Ami önmagában érthetõ; az esemény jelentõségét elhallgatni miért kellett volna? Ha már lekicsinyelni, gúnyolódni lehetett rajta. Sokan arról vitatkoztak, s nekik csak annyi volt a téma, hogy végül is ki az, aki elsõnek tette lábát Amerika földjére; hát Kolumbusz, mondták; de román államfõként? Ez volt a kérdés veleje. Elõszedték értesüléseiket a suszterrõl meg a bányász randalírozások lelkes atyjáról, mert hát õk turistáskodtak éppen eleget arrafelé. A diplomáciában aligha jártas firkászok aztán csak méricskélgettek. Amúgy színvonal alatt. Hogy ott kit fogadtak félszájjal és kit teljes pompával; hogy kivel hány percet beszélgetett az Államok elnöke és mosolygott-e eleget; hogy ki hány (dísz)ágyúlövést érdemelt; hogy kit hol szállásoltak, hivatalos rezidencián vagy csak szállodában, mint jövõ-menõt; hogy kinek mit adtak enni és hányszor; hogy ki beszélhetett az Egyesült Államok Kongresszusához. A mostani útján hazánkfia beszélhetett, mert õt ott úgy értékelték, s tartották annyira, hogy meghallgassák. Errõl nemigen lehetett vitatkozni. De aki a kákán csomót keres, megtalálja. Hamar kiderítették, hogy csalás az egész, hiszen csak apró hivatalnokok töltötték meg a termet és nem azok, akiknek kellett volna; nyilvánvaló, arról hallgattak, hogy aki ott ilyenkor szabadságon van, azt államügyekben irodafõnöke képviseli. A többi rosszmájú fontoskodás már csak hab volt a tortán. Hogy a szónok nem is beszélt helyesen angolul s amit mondott, azt is egy láthatatlan szamárvezetõ tábláról silabizálta, mint holmi kisiskolás az elsõben. S persze, aki elfelejti hozzátenni, hogy jobb helyeken ez így szokás és így modern, az nem véletlenül teszi. Ide aztán passzolt a hasonlítgatás; elmesélhették tövirõl-hegyire, hogy miféle vígjáték kerekedett egy hollywoodi filmtörténetbõl, ha egyetlen napra az utca emberét megtehették államelnöknek. Mert a rendes, ugye, félrelép, vele is megesik, hogy egy alkalmi szerelemben agyvérzést szenved és kómába kerül. Az elnök fontos valaki, ki tudja, nélküle milyen bonyodalom jöhet; helyettesíteni kell. A titkosszolgálatnak helyén az esze, kézrekerítik a hasonmást (mert ilyesmi is van és nem csak ott) s azonnal beugratják a szerepbe. Ami ebbõl következik, a csetlés-botlás meg a kisember hiszékenysége, hogy õ is lehet valaki, nevetségesség forrása, lehet rajta szórakozni. Vígjátéknak megteszi. Kitalált sztorinak elmegy. De nem oda való, ahová tálalják. S elég gusztustalan dolog célozgatni úgy, hogy elhiggyük, államelnök lehet akárki. Itt is, a valóságban. Így rossz vicc az egész. Még akkor is, ha a Cristoiu- félék kedvenc játékukat ûzik. Õk mást nem tehetnek, s elég kár. Egy államelnököt lehet bírálni, lehet sértegetni, ha valakinek az ízlése csak annyi. De kétségbe vonni nem lehet, ahogyan kiválasztották. Nem és nemcsak a magyar választotta, hanem a nép. És demokratikusan; amire hivatkozni szinte fölösleges.

Miért gyûl nálunk úton- útfélén a szemét? A megfelelô hulladéktároló telepek hiánya, a többnyire rendszertelen és szakszerûtlen szemételhordás, de nem kevésbé a civilizáltság, a környezetünk állapotáért érzett felelôsség hiánya miatt. A környezetvédelmi felügyelôk jelentésébôl kitûnik, hogy a városok környékén kilenc, háztartási szemét tárolására kijelölt szeméttelep (29,4 hektáron), míg falvakon 114 (30,3 hektár) hivatalos hulladéktároló van. A telepeket kijelölték, de ezekbôl valójában csak a városi szeméttárolók felelnek meg hellyel-közzel az elôírásoknak.

- Az országos környezetvédelmi hatóság 1996. március 31-ig ki kellett volna, hogy dolgozza az egységes hulladékkezelési szabályegyüttest, de ezt nem tette meg - tájékoztatott Incze Árpád környezetvédelmi felügyelô. - Ennek hiányában a különbözô törvények és jogszabályok hulladékkezeléssel kapcsolatos elôírásai vannak érvényben. Az 1995. évi 137-es számú Környezetvédelmi Kerettörvény és a kormány 1997. évi, a hulladékok gyûjtésérôl, tárolásáról és újrahasznosításának módjáról szóló 33-as számú sürgôsségi rendelete tartalmaz elôírásokat a hulladékkezeléssel kapcsolatosan, ugyanakkor az Egészségügyi Minisztérium 1997. évi 536-os rendelete és a környezeti tényezôket védô víz-, föld-, vadászati, halászati törvények cikkelyeiben is találunk a szeméttárolás követelményeire vonatkozó elôírásokat.

A megye községeinek nagytöbbségében kijelöltek ugyan a helyet, ahol tárolni lehet a szemetet, de a szervezett szemétbegyûjtést kevés helyen tudták megoldani. Ahelyett, hogy a kijelölt helyeken gyûlne, a patakok, folyóvizek medreiben, a szántóföldek mentén halmozódik fel a háztartási szemét, meg egyébb hulladék. Talán éppen most idôszerû emlékeztetni, hogy árvizek alkalmával a folyópartokon felgyûlt hulladékot magával sodorja a víz, s az még a kisebbik baj, hogy a hordalék eltorlaszolja a vízáteresztôket. Nagyobb, hogy szennyezôdnek a vizek. A környezetvédelmi felügyelôk szerint a polgármesteri hivatalok pénzhiány miatt nem tudják a szeméttárolókat megfelelôen kialakítani, még kevésbé megoldani a hulladékok szervezett begyûjtését.

A pénz azonban nem minden, tehetjük hozzá. Nehéz elképzelni, hogy egy közösség, amely ad magára s környezetére, ne tudná önerôbôl megoldani a szemétbegyûjtés és tárolás gondját. S talán még ötlet is születhetne idôvel az újrahasznosítására.

Pop Emilia, a marosvásárhelyi Salubriserv mûszaki igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg a vállalatnak Marosszentgyörggyel van szerzôdése, amelynek értelmében a cég alkalmazottai minden szombaton a megyeszékhelyi szeméttárolóba hordják a lakók szemetét. Ezért a szolgáltatásért egy személy 3000 lejt fizet hónaponként. Ugyanakkor azoknak a helységeknek, ahol igény volt rá, szemétszállító kocsikat adtak bérbe.

Gernyeszegen és Körtvélyfáján nagygyûlésen döntötték el a lakók, hogy a Salubriservtôl bérelnek kocsit, ami minden szombaton összeszedi és a kijelölt szeméttárolóba szállítja a hulladékot - mondja Balázs Péter polgármester. Azt is megtudtuk tôle, hogy január- március hónapokban minden szombaton szállítottak a kocsik, az üzemanyag-drágulás után egy hónapban már csak kétszer viszik el a házak elé zsákokban, dobozokban kitett szemetet. A szállítás költségei megoszlanak a lakosság - minden személy ezer lejt fizet havonta - és a polgármesteri hivatal között. A többség nem sokallta az összeget, de vannak olyan lakók is, akik, bár beleegyeztek a szállításba, nem akarnak fizetni vagy csak kényszeredetten fizetnek - összegezett a polgármester.

Marosszentkirályon és Náznánfalván az idén kétszer szedték össze traktorral a szemetet, és szállították a Náznánfalva végén levô szeméttelepre - tájékoztatott Kádár György alpolgármester. Ez a rend sem mindenkinek rend, mert vannak, akik éjszakánként szétszórják a falu közelében. A gondokat azonban nem annyira a lakók, mint a község területén és a városban mûködô vállalkozók felelôtlensége és nemtörôdömsége jelenti. Több esetben elôfordult, hogy a kereskedelmi társaságok nem a kijelölt helyre raktak le nagy mennyiségû hulladékot - teszi hozzá az alpolgármester. Bár a jelenlegi tárolóban van elegendô hely, a helyi tanács márciusban kéréssel fordult a Megyei Környezetvédelmi Kirendeltséghez, hogy engedélyezzék egy újabb hulladéktároló kiépítését az "Agyaglyuk" nevû falurészen.

A terepszemle során itt egyéb gondok is szembetûntek: a hulladéktelep víz alatt volt, a hozzá vezetô úton nagy volt a sár, a közvetlen közelében levô átjáró alatt félméteres a víz. Az úton, a termôföldek mentén leszórt szemétkupacok jelezték, hogy a telepre szállítók olykor meggondolják magukat és rövid úton megszabadulnak "terhüktôl".

Nagyernyében a júliusi tanácsülésen fogadtak el határozatot, miszerint a nagyernyei és sáromberki lakosoknak családonként havonta 7 ezer lejt kell fizetniük, hogy a Salubriserv autói minden második héten a helyi szeméttelepre szállítsák a felgyûlt háztartási szemetet.

Nyárádszeredában is a fentihez hasonló megoldást találtak a község vezetôi. Mint Nagy Jenô alpolgármester elmondta, jelenleg a Nyárád Kereskedelmi Részvénytársaság bérelt traktorral hordják el a szemetet. A minden szombaton fuvarozó traktort és a két rakodót a lakóktól begyûjtött (személyenként 1500 lej/hónap) pénzbôl kell hogy fizessék. Bár már február óta adós a tanács a traktor bérével, az Rt. engedélyezi a jármû további használatát. A szemételhordást szervezetten csak a községközpontban oldották meg, a községhez tartozó falvakban mindenki maga gondoskodik vagy szabadul meg a szeméttôl. A rendszeretôk itt is rendszeretôk, a hanyagok pedig hanyagok. Kárnak s ... szemétnek nincs gazdája. A tavaly elkészültek a tervek egy új, az elôírásoknak megfelelô szeméttároló elkészítésére, de anyagiak hiányában - elôzetes számítások szerint 3 milliárd lejbe kerülne - nem tudtunk hozzálátni - mondja az alpolgármester.

Bár a szeméttelepek helyzete az egész megyében siralmas, az elmúlt fél évben a környezetvédelmi felügyelôk csupán egy céget (a dicsôszentmártoni Tehnolemn vállalatot) büntették a tiltott helyen tárolt fûrészpor miatt, és négy személyt. A hulladéktelepekért felelôs polgármesteri hivatalokra nem róttak ki büntetéseket, mert - Danut Stefanescu mérnök, fôfelügyelô szerint: az amúgy is anyagi gondokkal küszködô tanácsokra kivetett birság nem oldja meg a kérdést. És akkor mi a megoldás? A kérdésre nem kaptunk választ. Amiben a hulladékbegyûjtésen kívül nyilvánvalóan szerepelnie kell/kellene a szemétkezeléssel, -feldolgozással és - újrahasznosítással kapcsolatos kérdéseknek is.

Egész éves gürcölés, fárasztó, sokszor kis jövedelmû munka után engedhetik meg maguknak egyesek, hogy, ha pár napra is, de üdülni menjenek valahová. A vékonyabb zsebûek a kevéssé költséges sátorozást, esetleg a rokonokkal, jó ismerôsökkel való cserenyaralást választják, a tehetôsebbek villák, szállodák után néznek. Ekkor már joggal várhatják el, hogy pénzükért kedves, pontos, civilizált kiszolgálásban részesüljenek.

Szerda délelôtt. Kissé borús, de meleg idô. Négy személy a Medve-tó bejáratának közvetlen közelségében levô Medve-teraszon készül szomját oltani. A bár fölött levô terasz kong az ürességtôl, helyet foglalnak, megtárgyalni, ki mit rendel. Fület sértô kiabálásra lesznek figyelmesek: a középkorú pincérnô utasítja lefelé mindnégyüket. "Fogyasztás nélkül nem foglalhatják a helyeket" - hallatszik. Végül beleegyezik, elég, ha egyikük lejön birodalmába. Ahol minden van, csak bô választék nem. A Martinit igénylônek gyorsan rá kell jönnie, bármit fogyaszthat, csak azt nem, amit megkívánt. Merthogy éppen aznap fogyott el, az utánpótlásra pedig várni kell.

Kellemes cigánymuzsika a Gombavendéglôben. A teraszon ülôk elôtt szalmakrumpli, mititei, sör, üdítô, ínycsiklandozó ételek. A négytagú csoport is helyet foglal. Aztán türelmesen várakoznak. Mert a pincérnô az utánuk érkezô és "Bona sera"-val köszönô kis kopasz férfival van elfoglalva, körülötte legyeskedik. Pillanatok alatt sör, savanyúság és falnivaló kerül az olasz asztalára. A többi vendég várhat. Elvégre ôk itthoniak, hozzászokhattak a hazai kiszolgáláshoz. Az idô telik, a türelem fogytán, a gyomrok egyre pimaszabbul korognak. Talán könyörületbôl, úgy húsz perc múlva testes asszonyság jelenik meg mellettük. "Igen, van csokikrém-likôrünk" - jön a válasz az érdeklôdésre. Három egészet rendelnek, meg egy sört. Pár perc múlva a pincérnô újra megjelenik a láthatáron, tálcáján a sör és valami kétes eredetû, világosbarna folyadék. Úgy féldecinyi. Egyetlen pohár. A vendégek elôször megdöbbennek, majd ocsúdnak, s utána szólnak: csokikrém-likôrt rendeltünk. "Igen, tudom - érkezik a nyugodt válasz - de nincs, ezért hoztam sima csokilikôrt". (...) A szalmakrumpli és mititei elfogyasztása után alig teszik le a kést és villát, amikor mellettük terem a pincérnô, pillanatok alatt összegyûjti a holmikat, finomnak egyáltalán nem mondható módon adja tudomásukra: ideje átadni helyüket a következôknek.

"Élô zene, kedves kiszolgálás, de nem a legalacsonyabb árak" - jellemezték ismerôseik a Boema- teraszt, akik hétköznap vették igénybe az illetô vendéglô szolgáltatásait. Csak arról nem tudtak, hogy hétvégén (péntektôl vasárnapig) kizárólag csak itallal nem szolgálnak. Szükséges ételt is fogyasztani melléje. Négy hôsünk azonban elôzôleg jól belakott, még tartott az otthonról hozott kosztból. Helyet foglalnak, és akkor jön a meglepetés: tánc és ital csak étel kíséretében. Pizzát rendelnének, de már elfogyott. A vendégek zöme azt rendelt, lévén a legolcsóbb. A menü többi pontja már "mélyebben belenyúl a zsebbe", egy adag bôven elég lenne. A szôke pincárlány azonban nem egyezkedik bele, négy adagot kell rendelni, még akkor is, ha a rendelt ital ára jóval meghaladja az étel értékét. A zenekar elôtt pompázó, mindenre figyelmes énekesnô mikrofonon keresztül szólítja fel a vendégeket, rendeljenek, vagy adják át helyüket éhesebb társaiknak.

A négyes csoport következô állomása a Bukaresti cukrászda. Késô este van, a kínálat jócskán megcsappant. Üres helyet nehezen találni, a pincérnôk csigalassúsággal mozognak. Mintha itt is belefáradtak volna a vendégfogadásba. Pedig gondolniuk kellene arra, hogy az üdülôvendég jogosan várja el, hogy pénzéért kedves és gyors kiszolgálásban részesüljön, az olcsónak egyáltalán nem mondható vendégfogadás idején. A különbözô vendéglôk, bárok tulajdonosai pedig elgondolkozhatnak azon, hogy veszítenivalójuk csakis nekik van, hiszen a rossz szájízzel távozó vendég a következô években esetleg más üdülôhely után néz, esetleg ismerôseit is figyelmezteti a szovátai helyzetre. Pedig a fürdôtelepnek kell a vendég, hisz minél nagyobb jövedelemre lenne szükség ahhoz, hogy végre rendbetegyék a siralmas állapotba jutott Ifjúsági-tavat, illetve jónéhány korszerûsítési munkálatot is elvégezhessenek. De a korszerû turisztikának a civilizált kiszolgálás elengedhetetlen feltétele.

Az év elsô felében az élelmiszeripari termelés 10-30 százalékkal zuhant, pontosabban aggasztóan csökkent a fôbb élelmiszerek fogyasztása, ami a lakosság egészségi állapotát veszélyezteti - vélekednek az élelmiszeripar szakmai szervezetei. Így a tejiparban a termelés tíz százalékkal, a húsiparban mintegy 30 százalékkal, míg a kenyérfogyasztás 25 százalékkal csökkent. E helyzet miatt több gazdasági szereplô kénytelen volt leszûkíteni tevékenységét.

A múlt héten hordónként 12 dollár fölé emelkedett az OPEC-olaj ára. A kartell hétféle olajából számított átlagár 12,12 dollár volt hordónként, az elôzô heti 11,97 dolláros átlag után, jelentette hétfôn a bécsi OPEC-központ. Idén ezzel eddig 12,79 dollár volt hordónként az OPEC-olaj ára. Tavaly egész évben 18,68 dollár volt az átlagos ár.

Emlékmû készül Antall József sírjához; a kompozíciót, amely a néhai magyar miniszterelnök Kerepesi úti temetôben levô nyughelyét övezi majd, Melocco Miklós tervezte meg. A Kossuth-díjas szobrászmûvész irányításával egy bérelt ürömi mûteremben gipszbôl, vászonból már formát öltött az alakok egy része; kôbôl ezután faragják ki a síremléket. Az alkotást a terv szerint november másodikán, halottak napján leplezik le. A másfél éve készült mûrôl Melocco Miklós elmondta: a kôalakok, lovasfigurák azokat az idôket idézik, amikor az emberekre Mussolinivel, Hitlerrel, Sztálinnal, Rákosival-Gerôvel és Kádárral nehezedett a történelem, s azt szándékoznak kifejezésre juttatni, hogy a diktátorok emberpróbáló uralma alatt kellett Antallnak és a hozzá hasonló kortársainak megtartani a magyarságukat, a keresztény szellemiséget.

Román-macedón katonai együttmûködésrôl írt alá megállapodást hétfôn Lazar Kitanovski macedón és Victor Babiuc román védelmi miniszter. A két miniszter közös sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az egyezmény megkötésével nagyobb lehetôségek nyílnak a védelmi együttmûködésre Macedónia és Románia között. Hangsúlyozták: megbeszéléseiken áttekintették a délkelet-európai térség helyzetét és megvitatták, hogy milyen módon tartható fenn a béke és a stabilitás Európának ebben a részében. A koszovói válságról szólva a román védelmi miniszter leszögezte: Románia és Macedónia egyetért abban, hogy ezt a válságot politikai és nem katonai eszközökkel kell megoldani. Babiuc hétfôn érkezett kétnapos látogatásra Macedóniába. Találkozott Blagoj Hadziski külügyminiszterrel és parlamenti képviselôkkel, és ellátogatott a szkopjei katonai akadémiára. Kiro Gligorov macedón elnök kedden fogadta Babiucot az ország délnyugati részén fekvô Ohridban.

Az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) és az orosz rendôrség együttmûködésével az orosz államkincstár több éven át zavartalanul folyó fosztogatására derült fény. Több mint 180 millió dollár értékben régi aranyérmék, nyersrágakövek - gyémántok, topázok, ametisztek - továbbá Fabergé tojások kerültek ki az orosz kincstárból hivatalos okmányokkal, keltek át az óceánon és utaztak Kaliforniába egy bûnszövetkezet révén. A maga nemében páratlan kincstárfosztogatás részleteirôl az amerikai US News and World Report heti magazin számolt be.

Az orosz parlament alsóháza, a Duma különleges bizottsága hétfôn megkezdte a meghallgatásokat Borisz Jelcin vád alá helyezésének ügyében. Az orosz elnököt a Szovjetunió felbomlásának kapcsán hazaárulással vádolják. A nyilvános meghallgatáson a bizottság tagjai a vád elsô pontjára vonatkozóan arra igyakeznek választ találni, hogy a Szovjetunió feloszlatását kimondó 1991 decemberi Belovezsszkaja Puscsa-i egyezmény elôkészítésében és megkötésében volt-e Jelcinnek olyan szerepe, amely okot ad a büntetôjogi felelôsségvonásra.

Fiuméban (Rijeka) vasárnap este megkezdôdött az 54. eszperantó világkongresszus. Az esemény része a Rijekai Nyár kulturális programsorozatnak, jelentette a HINA hor vát hírügynökség. Az értekezleten több mint 400 fiatal vesz részt a világ 39 országából. A kongresszus fô témájának címe: A média és a tömegkultúra megteremtôi. Az eszperantó nyelvnek 16 tudora tart elôadást. A munkaülések augusztus 1- jéig tartanak és lesznek kiegészítô programok is a fiumei egyetem orvosi és közgazdasági karán. A fiumei eszperantótársaságot, Horvátországban elsôként, 1907-ben alapították, részben ezért ebben a városban rendezik meg az idei találkozót.

Mintegy 4 ezer helységben nemsokára mûholdas telefonrendszert szerelnek fel, olvasható a Romtelecom közleményében. A rendszer a Romtelecom és a Locheed Martin Telecommunications között létrejött nemrégi washingtoni memorandum révén lesz mûködôképes. A beruházás értéke az elsô szkaszban 13 millió dollárra rúg. A román állam a díjakból és adókból 28 millió dollárt hajt be. E rendszer bevezetésével mindegyik falu hozzáférhet az országos telekommunikációs rendszerhez. A rendszert a szerzôdés hatályba lépésétôl 9-18 hónapon belül hozzák mûködésbe.

Megtörtént az 1997. október 11-én Gyergyószentmiklóson megalakult Erdélyi Magyar Nôszervezetek Szövetsége (EMNSZ) bejegyzése a Hargita megyei törvényszéken. Az EMNSZ alapító tagszervezetei (Bethlen Kata Kulturális Alapítvány és Klub, Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet, Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, Rogériuszi Református Nôszervezet, Temesvári Magyar Nôszövetség, Unitárius Nôszövetség) továbbra is várják a csatlakozni kívánó szervezetek jelentkezését az EMNSZ címén: 4200 Gyergyószentmiklós, Gábor Áron utca 2. szám, vagy a 066/164-709-es telefon- és fax-számon.