|
L. évfolyam 145. (13932) sz. |
1998. Július . 28. kedd |
Fehéregyházán mindig az utolsó júliusi vasárnapon tartják az emlékezõ ünnepélyt. Vasárnap a fehéregyházi templomban Benefi Sándor helyi református lelkész hirdetett igét, énekelt a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyes kar. Istentisztelet után a gyülekezet a helyi fúvószenekar zenéjére sétált át a múzeumkertbe, ahol a jobban informáltak arról suttogtak, hogy Orbán Viktor is eljön talán. A magyar miniszterelnök erdélyi látogatása azonban "árnyékba vonta" kissé a Petõfi-ünnepet. A Petõfi Sándor Mûvelõdési Egyesület elnöke, Gábos Dezsõ köszöntötte az ünnepségen megjelent személyiségeket, Markó Bélát, az RMDSZ országos elnökét, Dávid Gyulát, az EMKE országos elnökét, Szabó György Pált, az EMKE Maros megyei elnökét, Sófalvi Lászlót, az RMDSZ székelyudvarhelyi elnökét, udvarhelyi alpolgármestert, Sántha Pál Vilmost, az RMDSZ csíki elnökét, Kolcsár Sándort, az RMDSZ Maros megyei elnökét, Kakassy Sándor országgyûlési képviselõt, valamint Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Barót, Székelyudvarhely városok küldöttségeit.
Az élõ, a figyelmeztetõ, a küzdelmeinkben bátorító, biztató Petõfire emlékezünk, mondotta Gábos Dezsõ.
Talán a kánikula meg a korábbi természeti csapások, talán a bizonytalanság (a Petõfi Sándor Mûvelõdési Egyesület meglehetõsen ügyetlenül "harangozta be" a július 16-i eseményt!) okozta, hogy idén kevesen jöttek el Fehéregyházára, s ennek folyományaként(?) a mûsor is szegényes volt.
Viola Gábor marosvásárhelyi színmûvész versmondása jelentette az "etalont"; stílusosan az Egy gondolat bánt engemet címû verssel indították az emlékezést, majd a koszorúzást követõen Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke szólt az ünneplõ és emlékezõ közönséghez. A hûségesekrõl beszélt, azokról, akik évrõl évre elzarándokolnak a turulmadaras emlékmûhöz és leróják kegyeletüket a magyar szabadságharc hõsei, a székelyek és Petõfi Sándor emléke elõtt; a hûségesekhez, akik lehetõvé tették és teszik, hogy a világszabadság költõjének zászlaja alatt "emlékezzünk arra az üzenetre, amelyet Petõfi Sándor fogalmazott meg számunkra — a legtávlatosabban és a legvisszhangzóbban."
"Számunkra rendkívül fontos, hogy vannak közöttünk ilyen hûségesek, akiknek tiszte az, hogy a következõt, a 150. évfordulót is elõkészítsék, tisztünk mindannyiunknak ez, segítenünk kell a fehéregyháziaknak, hogy jövõ ilyenkor Petõfi-szobor legyen ezen az udvaron, hogy az Ispán-kút, nem messze innét, a maga méltó módján köszönthesse a 150. évfordulót — ami most nem mondható el, hiszen azt az emlékhelyet, és nem az itteniek hibájából — nem sikerült olyanná tennünk, amilyenné szerettük volna."
Szólnuk kell a feladatokról, szólnunk kell a felelõsségrõl, szólnunk kell a hûségesekrõl."
Markó Béla beszédének központi gondolata ez volt: PETÕFI BENNÜNKET VÁLASZTOTT. "A mai napon a választást ünnepeljük, azt a választást, amelyet Nemzeti dalában így fogalmazott meg: Rabok leszünk, vagy szabadok: / Ez a kérdés: válasszatok!" Petõfi megválaszolta a kérdést, és megválaszolta népe is. Petõfi óta mi is válaszolunk és választunk. "Egy közösségi sors és egy nagyközösség sorsa is, mint amilyen a romániai magyarságé, ennek a sorsnak a jövõje, az útja, az íve; az mindig egy választás eredménye. Egyénenként is választanunk kell, hogy milyen jövõt akarunk magunknak, és közösségként is választanunk kell. és tudunk választani, és tudtunk választani, és fogunk tudni választani, azt gondolom, hogy milyen jövõt kívánunk magunknak. Ez a nap ilyen értelemben a választás ünnepe is; és Petõfi Sándor üzenete: az valójában a választás üzenete."
Még valamit választott Petõfi, mondotta Markó Béla. "Minket választott Petõfi Sándor. Akkor, amikor tudatosan részt vett a szabadságküzdelemben, amikor vállalta a szörnyû halál, a pusztulás kockázatát, s amikor ezt itt vállalta Erdélyben, minálunk, itt, a fehéregyházi síkon, mert ez is egy szabad választás eredménye volt!, hiszen Petõfi Sándor megfutamodhatott volna, menekülhetett volna, neki nem volt kötelessége abban a csatában jelen lenni — ezzel a választással valamiképpen utódokat is választott magának, minket választott magának; minket, olyan értelemben, hogy attól a pillanattól kezdve mindmostanáig és a jövõben is, mi vagyunk az õrizõi, a legfõbb letéteményesei Petõfi Sándor emlékének és emlékhelyének."
Dávid Gyula a fehéregyházi csata fiataljainak áldozatát emelte ki, hiszen õk az életüket, az egyetlent és megismételhetetlent adták. Petõfi eszméi annakidején vereséget szenvedtek. Százötven esztendõvel ezelõtt, amikor a világ felnézett a magyar nemzetre, úgy nézett ki, hogy az áldozat hiábavaló volt. "Számtalanszor eljöttünk ide, a csatasíkra, és a sok-sok sírhelyre, ahol a negyvennyolcas szabadságharc hõsei nyugosznak, és minden alkalommal újrakezdõdött a szabadságért való küzdelem, a harc, a cselekvés, a mindennapi munka, és hogyha most azon gondolkozunk, hogy mi is ennek a helynek az üzenete ma, 1998. júliusának utolsó vasárnapján, akkor, azt hiszem, ebben fogalmazhatjuk meg: errõl a helyrõl, a szabadságnak megszentelt helyérõl, a mindennapi munkába, a cselekvésbe, a népért, a szabadságért való áldozatos, mindennapi munkába kell visszatérni. "
Legyen ez a nap a feltöltekezésnek, az újabb cselekvésnek, az újabb önfeláldozásoknak az elsõ pillatana, zárta beszédét az EMKE országos elnöke.
Petõfi idõtlenségérõl beszélt Szabó György Pál, a mából a holnapba átsugárzó üzenetérõl, különös tekintettel a fiatal nemzedékek nevelésére. Ez felemelõ és magasztos, mert "legszentebb hitünk szerint, amíg magyar él a földön, addig a magyar szabadság költõje mindig is idõszerû lesz."
Az eseményt két kiadvány is köszöntötte. Megjelent Petõfi Összes mûveinek kétkötetes kiadása, a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis Kiadó közös gondozásában. Mint Dávid Gyula megjegyezte, ez a könyv a világirodalomban a harmadik romániai "Petõfi-összes".
A Fehéregyházi Emlékeztetõ idei száma a pénznélküliségben "fogant" (összevont, ún. IV.— VIII. szám.), de tartalma izgalmas, mintegy elõkészíti a jövõ esztendei nagy ünnepet.
A szónokok beszédeit nem követte igazi színvonalas mûsor. A színvonalat Viola Gábor színmûvész két újabb szavalata és két kórus fellépése jelentette. Viola Gábor Petõfit szavalta, a kórusok Petõfibõl is énekeltek. A székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyes Kar Orosz Pál József karnagy vezetésével és Bán Miklós koncertmester közremûködésével énekelt, a baróti Zathureczky Gyula Egyházi Kórust Kónya Pál vezényelte. Aztán s közben jobbára amatõr költõk léptek fel, Petõfibõl ihletett szövegeket mondva érthetõ s alig érthetõ formában és tartalommal, s végül a székelymuzsnai Berta asszony delektált a Nemzeti dallal. (Ennyi amatõrködést ezidáig csak a szervezõktõl láttunk, az elõadóktól kevésbé.)
Túl sokan feledik Petõfitõl ezt: NE NYÚLJON SENKI KÖNNYELMÛEN / A HÚROK PENGETÉSIHEZ...
Véget ért a tusnádfürdôi nyári szabadegyetem
Az immár kilencedik alkalommal megszervezett tusnádfürdõi-bálványosi nyári szabadegyetem utolsó napjának fénypontját minden bizonnyal a Magyar Köztársaság miniszterelnökének látogatása jelentette. Orbán Viktor romániai magánlátogatása során elõbb Bukarestben Radu Vasile miniszterelnökkel, majd Sinaián Emil Constantinescu államfõvel találkozott. A késõ délutáni órákban érkezett Tusnádra, ahol a táborozók lelkesen fogadták. Megjelentek az RMDSZ elsõszámú vezetõi: Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetõ elnök, Tõkés László, a szövetség tiszteletbeli elnöke. Ott volt az államelnöki hivatalt képviselõ Zoe Petre fõtanácsos, aki Orbán Viktor és Markó Béla mellett az est "ad hoc" elõadója lett az elõre megadott tematikáról, az európai integrációról és annak kihatásairól a szomszéd államok viszonyára, valamint a Magyarország határain kívül élõ magyar közösségek helyzetére.
Orbán Viktor véleménye szerint a tusnádfürdõi szabadegyetem nemcsak arra volt alkalmas, hogy jól érezzék magunkat, hanem immár oda fejlõdött, hogy a román— magyar államközi kapcsolatokban is hasznát vehetik ennek. Mivel a szombati beszélgetés témája az integráció volt, és erre a két ország vezetõi közös pontokat kerestek, Orbán Viktor indulásként több kérdést fogalmazott meg. Az egyik: integráció, de hová? A magyar kormány fölfogása szerint, hangsúlyozta a miniszterelnök, a hovára a válasz, a NATO, Európai Unió. Elsõ a biztonság, az, hogy minden magyar ember saját személyét, családját, tulajdonát biztonságban tudhassa. Ne kelljen többé aggódnia senkinek külsõ forrásból fakadó fenyegetettség miatt. Ezt a folyamatot még az Antall- kormány kezdte el, mondta, a mai kormány tiszte, hogy az I-re föltegye a pontot.
A román hivatalosságokkal tartott megbeszéléseire utalva kijelentette: immár tény, hogy az integráció a két ország esetében idõben különbözõ hullámokban történhet meg. Ennek kihatásai lehetnek a szomszéd államok magyar közösségeire. Erre is oda kell figyelni az integrációs tárgyalások során, de Magyarországnak kormányzati elképzelése nem született, és a szomszédos országokkal egyeztetett stratégia sincs kidolgozva. Viszont az integráció nem versenyfutás, hangsúlyozta, ezért fontos a Magyarország és a szomszédos államok közötti közös stratégia kidolgozása. Konkrét projektekre, de mindenekelõtt stabil kormányokra van ehhez szükség. A magyar kormány érdekelt a román kormány sikerében ugyanúgy, ahogy a román kormány is érdekelt a magyar kormány sikerében. Ezek függvényében kell megkezdeni az egyeztetõ tárgyalásokat.
Zoe Petre elnöki tanácsos egyetértett a magyar kormányfõ felvetésével, hangsúlyozta a két ország közötti jóviszony fontosságát. Örült, hogy a Madrid utáni bukás nem rontotta meg a két ország kapcsolatát. Jelen pillanatban azonban e kapcsolatok újabb szakaszba érkeztek az új magyar kormány létrejöttével. A magyar integráció közelsége gyorsított stratégiát igényel, de az együttmûködésnek a helyi közösségek, de a civil szervezetek szintjén is meg kell valósulnia.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke fõleg arra koncentrált, hogy miért igaz az az állítás, miszerint amikor Magyarország és Románia integrációjáról beszélünk, érdekazonosságról van szó. Abból indult ki, hogy Románia és Magyarország nem egyszerûen csak két szomszédos ország, hanem sokkal többrõl van szó. Jó esetben, a romániai magyarság léte rendkívül erõs kapocs lehet a két ország között. Rossz esetben, a romániai magyarság helyzetének a megoldatlansága állandó veszély- és konfliktus-forrás lesz, ami visszahúzza nemcsak Romániát, hanem Magyarországot is. Az, hogy e két alternatíva közül melyik fog érvényesülni, a szövetségi elnök felfogásában három tényezõn múlik: a romániai magyarság politikai elitjén; a román politikai eliten; a magyarországi politikai eliten. Ha ennek a három tényezõnek, illetve az általuk képviselt közösségeknek az érdekeit sikerül összehangolni, akkor a térségben is egyedülálló szövetséggel megvalósulhat egyfajta állandó gazdasági, politikai érdekegyeztetés Románia és Magyarország között. Hangsúlyozta, hogy Romániát integrációs érdekei elsõsorban Magyarországgal kapcsolják egybe. Ez a viszony, ha konfliktusos, az integráció legfõbb akadálya, ha pedig konfliktusmentes, akkor egyik fõ hajtóerõ lehet.
A romániai magyarok érdeke, folytatta, mindent megtenni azért, hogy a két ország érdekei minél közelebb kerüljenek egymáshoz. Számunkra tragikus minden olyan történelmi helyzet, amikor valaki vagy valakik arra akarnak kényszeríteni, hogy válasszunk nemzeti vagy állampolgári hovatartozásunk között, és hogy vagy nemzeti önazonosságunkról, vagy állampolgári lojalitásunkról próbáljunk lemondani. Adott helyzetekben minden kisebbség ilyen dilemmában van, és egyetlen kisebbséget sem szabadna ilyen dilemmába taszítani. Nagymértékben függ a két ország viszonyától, hogy lehetünk-e egyszerre jó magyarok és lojális romániai állampolgárok a jövõben. Éppen ezért a romániai magyar politikai elit, mondta Markó Béla, felismerte, hogy mindent meg kell tennie e viszony javításáért. Mert Magyarország integrációjából, gazdasági fellendülésébõl jó viszony esetén mi is profitálunk. Ugyanakkor érdekünk Románia minél gyorsabb integrációja is. Aki azt hiszi, hogy lehetséges a romániai magyarságnak valamiféle külön integrációja, az téved, hangsúlyozta az elõadó. Mi a román többséggel együtt fogunk a NATO-ba és az Európai Unióba belépni, mint ahogy kimaradni is együtt fogunk, ha netán egy negatív prognózis következik be. Viszont a romániai magyar közösségnek ez az integráció csak akkor ér valamit, ha nyelvi, kulturális, oktatási és általában közösségi jogainkat is meghozza, illetve ha azok megadásához közvetve, vagy közvetlenül hozzájárul. A szövetségi elnök véleménye szerint, a romániai magyar politikai elit azzal az 1996-os döntésével, hogy koalícióra lép román pártokkal és kormányzati felelõsséget vállal, nem csupán Románia integrációs törekvései iránti elkötelezettségét bizonyította, hanem közvetve az egész térség integrációját próbálta gyorsítani.
Utólag úgy tûnik, hogy a román politikai elit ezt az elkötelezettséget nem honorálta kellõképpen, holott történelmileg is elõzménytelen modell kezdett kialakulni: a kisebbségi kérdés közös kormányzás általi megoldásának román-magyar modellje. A román politikai elit, az elnök véleménye szerint továbbra is válaszúton van, és nem állítható, hogy - kivéve tisztábban látó vezetõjét -, máris választani tudott egy régi nemzetállami szemlélet és egy európai integrációs modell között. Ehhez a bizonytalansághoz az is hozzájárult, hogy sokak számára az integrációs feltételek teljesítése elérhetetlennek látszott a közeljövõben, mások pedig, folytatta, túl nagy árnak tartják, az elmúlt évtizedek sikeres asszimilációs politikája helyett a kisebbségek, elsõsorban a magyar kisebbség helyzetének tartós, megnyugtató rendezését. Márpedig az integrációnak, mint folyamatnak, egy ilyen rendezés az egyik "ára", s elõbb-utóbb meg kell fizetni. A több mint másfél esztendõs kormányzás is bizonyítja, hogy a kormányzó elit ideig-óráig el tudott távolodni a régi szemlélettõl, és el tudott fogadni számunkra kedvezõ megoldásokat, de aztán újból és újból megrettent saját árnyékától, illetve a szélsõséges nacionalizmus hideg, mélyvizû áramaitól. Kérdés, hogy ez a következõ hónapokban is így lesz-e, vagy pedig többek közt a Nyugat vagy Magyarország támogatásával is, sikerül átbillenni a holtponton.
A magyarországi politikai elitrõl annyit mondott, hogy Magyarország nem mondhat le a határain kívül élõ magyarság támogatásáról, hiszen ez egyenértékû lenne egy nyelvi, szellemi és kulturális öncsonkítással. Egymáshoz vagyunk kapcsolva, egymásra vagyunk utalva, egymástól szabadulni mi, románok és magyarok, romániai románok és romániai magyarok nem tudunk, és bár a történelem sokszor ismétlõdik, remélem, hogy az erõszakos asszimiláció történelmi lidércnyomása nem kerekedik újra felül. Az idõ viszont sürget. Egyáltalán nem lehetünk nyugodtak mindaddig, amíg még egy önálló magyar egyetem visszaállítása is irracionális ellenkezésbe ütközik.
Lehet úgy manipulálni, hogy a két ország egymással szembekerüljön. Lehet a kétmilliós erdélyi magyarság helyzetének megoldását tovább halogatva a konfliktus lehetõségét növelni. De lehet az 1996-os rendszerváltás pozitív példájára támaszkodni, az akkor beindult, majd el-elakadó folyamatot ismét felerõsítve igazi román— magyar szövetséget, Románia és Magyarország olyan szövetségét létrehozni, amely e térség sorsát hosszú idõre elõre meghatározza, zárta szavait Markó Béla
A politikusok ezután a hallgatóság kérdéseire válaszoltak. Ezek legtöbbje Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz szólt, és a schengeni egyezmény diszkrimináló kihatásaitól a kettõs állampolgárságon, a HTMH további létén és mûködésén, az önálló magyar egyetem, a román kormányfõ távolmaradása fölötti csodálkozáson át, a koszovói helyzetig íveltek.
Orbán Viktor válaszaiból megtudtuk, hogy a mindenkori magyar kormányok alkotmányos kötelezettsége érvényesíteni a Magyarország határain túl élõ magyarság érdekeit. Nem az a kérdés, hogy van-e ilyen felelõsség, hanem hogy van- e mindegyik fél számára elfogadható megoldás, mondta a magyar kormányfõ.
Az önálló magyar egyetemrõl mondta kérdésre válaszolva a magyar miniszterelnök: formabontó beszélgetést folytatott Radu Vasile román kormányfõvel. Hangsúlyozta: a hatvanas évekig volt magyar egyetem Romániában. Akkor most merre haladunk idõben, elõre vagy hátra?, tette fel a szónoki kérdést. Arra lenne szükség, a technikai kérdésekrõl vagy a multikulturalitás elvérõl szóló vita helyett, hogy a román fél eldöntse: elfogadható-e számára egy tisztán magyar nyelven mûködõ egyetem Erdélyben. Ennek érdekében, mondta, jó lenne, ha a kétoldalú vegyes bizottságokban elindítanák a kisebbségi ügyekkel foglalkozó albizottság munkáját, és ennek keretében elkészülne az egyetem ügyével kapcsolatos problémakatalógus, s meghoznák a szükséges döntéseket vagy ilyen vagy olyan irányban. Mert a jelenlegi állapot olyan konfliktussal terheli a román— magyar viszonyt, aminek nem kellene megterhelnie, hangsúlyozta Orbán Viktor. Leszögezte, a maga részérõl teljesen legitimnek tartja a romániai magyarság igényét saját, önálló oktatási rendszerre az óvodától az egyetemig. Ez mindenütt Európában jogos igény, amellyel szemben nehéz kifogást találni. A romániai magyaroknak megfelelõ garanciákat nyújtó megoldás nélkül nem képzelhetõ el kiegyensúlyozott román— magyar kapcsolatrendszer, viszont a megoldás létrejöttével minõségi szempontból teljesen új szakasz nyílna a kétoldalú kapcsolatok történetében.
A schengeni megállapodás következményeivel kapcsolatosan kijelentette: már két éve javasolta Magyarország és szomszédai között olyan megállapodásrendszer létrehozását, amely például a skandináv országok között rendezi egyebek között a családtagok mozgását, s hasznos volt Norvégia számára abban, hogy mentesítsék õket a schengeni vízumkötelezettségtõl. A kérdés felvetését javasolta az októberi román— magyar kormányfõi találkozón. Megoldást kell keresni, mondta, lehetõleg minden román állampolgár esetére, és ha ez nem lehetséges, akkor mindazokra, akikre csak lehetséges a kialakult európai normák értelmében. Ilyen megállapodást szeretne Romániával, hangsúlyozta Orbán, és ebben számít Radu Vasile kormányfõ együttmûködésére.
A kettõs állampolgárságról annyit mondott, hogy a magyar kormány nem illetékes arra, hogy megfogalmazza, mi az érdeke a határokon túl élõ magyaroknak. Az erdélyi magyarság azért választ magának politikai vezetõséget, hogy õk fejezzék ki álláspontját. A magyar kormány álláspontja az, jelentette ki, hogy az RMDSZ álláspontja ellenében nem hajlandó semmit tenni. A kettõs állampolgárság kérdését alaposan át kell gondolni, figyelembe véve annak buktatóit is. A másik - a román, ukrán, szlovák stb. - fél részérõl is szükséges legalább az együttgondolkodás, mert az ilyen állampolgárság addig kettõs, amíg mind a kettõt meghagyják az embernek.
Arról is szólt, hogy Radu Vasile szorgalmazta a magyar beruházások egyetemesebb eloszlását Románia egész területén. Orbán Viktor szerint ezt nem lehet mesterséges eszközökkel elérni, de ha lenne mód arra, hogy néhány nagy projekt keretében kifejezetten Románia keleti részén a magyar vállalkozók lehetõséget kapjanak nagyobb beruházásokra, avagy ezekben való részvételre, azt nagy örömmel tennék. Ugyanakkor a magyar biztosítók, bankok romániai megjelenését szorgalmazta, hogy azok minden román állampolgár számára kedvezõ feltételekkel tudjanak hitelt nyújtani.
Egy kérdésre, amely szerint Koszovóban a probléma "radikális felvetése" vezetett el oda, hogy a nemzetközi közvélemény számára elfogadhatóvá vált az autonómia kérdése, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy Koszovó egy közép-amerikai típusú állapot felé sodródik, s hibának tartaná, ha éppen a magyarok lennének azok, akik összekötik Koszovó kérdését az autonómia kérdésével. Nem vetette el a lehetõséget, hogy talán éppen ezzel játszotta el Koszovó a lehetõségét annak, hogy valaha is autonómia legyen ott.
A provokatív kérdések sem hiányoztak a "menübõl". Borbély Zsolt például aziránt érdeklõdött Markó Bélától, hogy mit tesz az RMDSZ az autonómiáért, illetve nem a szövetségi elnök felelõssége-e, hogy még nincs autonómia-statútum? Min alapul a lojalitás? Mi az RMDSZ álláspontja a kettõs állampolgárság ügyében?
Markó Béla válaszaiból kiderült, hogy ha még nem sikerült megvalósítani az RMDSZ programjában szereplõ autonómia-igényt, az a szövetség vezetésének, s természetesen az elnöknek is a felelõssége. A lojalitás vitájába nem ment bele, mert mint mondta, mindenki ismeri a kérdezõ és a saját álláspontja közötti ellentéteket. Személy szerint a kölcsönös lojalitást tudja elfogadni, tehát azt az állapotot, amelyben az állampolgári lojalitást az állam is lojalitással viszonozza a maga részérõl.
A kettõs állampolgárság kérdésérõl kijelentette: az RMDSZ nem ellenzi, de nem is kéri, nem cáfolja, de nem is javasolja, hanem elemzi a problémát. x
A magyar miniszterelnök nyári egyetemmel körített romániai magánlátogatását nagy várakozás elõzte meg. Orbán Viktor üzenete mérsékelt optimizmusra adhat okot, amennyiben elfogadjuk, hogy Románia és Magyarország között valóban nyílt, elõítélet-mentes párbeszéd alakulhat ki a két országot érintõ kérdésekben, köztük a romániai magyar kisebbség helyzetérõl, jogos igényeinek érvényesítésérõl. Ezen az égtájon azonban általában kanyargós út vezet a szavaktól a tettekig.
Mint egy korábbi lapszámunkban beszámoltunk róla, nemrég tért haza dr. Szekeres Gerõ és felesége, Jolán, valamint Simon Ferenc, a Transervice SE oktatója Afrikából, ahol feljutottak a kontinens legmagasabb csúcsára. A Himalájában is járt alpinista olvasónkkal is megosztotta élményeit.
Miután hazatértem a Himalája-expedícióról, arra gondoltam, ha már nem sikerült feljutnom a világ tetejére, akkor megpróbálom meghódítani az öt kontinens legmagasabb csúcsait. A dél-amerikai Acaqonquára szerettünkl volna felmenni, azonban ott most zord, kedvezõtlen az idõjárás, ezért választottuk a Kilimandzsárót.
A szokásos elõkészületek után, 22-én indultunk el. A hollandiai KLM repülõgép-társaság kedvezményes jegyével utaztunk Budapestrõl Amszterdamba, majd onnan Kenya fõvárosába, Nairobiba. 22-én este érkeztünk meg és meglepetésünkre — afrikai viszonyításban — hûvös levegõ fogadott.
Ott tudtuk meg, hogy Kenyában most van a leghidegebb. Reggel 20-25 fok van, éjszakára pedig 10 fokra is lehûlhet a levegõ. Náluk ez a tél. Kenya legnagyobb jövedelemforrása a turizmus. Ezért mindenkinek az anyagi lehetõségeihez mérten igyekeznek a legjobb szolgáltatást nyújtani. Már a repülõtéren lehet vízumot és pénzt váltani. Ki kell tölteni egy ûrlapot, amelyben arra kérik az érkezõt, írja be látogatásának célját. Ha turista, azonnal idegenvezetõt, gépkocsit bocsátanak a rendelkezésére, ha igényli. Mindenhol jelzik, hogy a lefizetett pénzt az idegenforgalom és az infrastruktúra feljesztésére fordítják majd. Egy órán belül már autóban száguldottunk a fõváros utcáin. Azt kellett tapasztalnunk, hogy Nairobi sokkal tisztább és rendezettebb, mint Bukarest. Az emberek elõzékenyek és figyelmesek, igyekeznek a vendégek kedvében járni. Láttunk városszéli viskókat is (Bidamill), de a fõvárosra nem ez jellemzõ. A központban modern acél- és üvegszerkezetû épületek, irodaházak, bankok emelkednek. Kenya gazdasága 1965-tõl, függeltenségének kikiáltása óta hatalmas léptékkel fejlõdik. Míg Nairobiban 1975-ben 210.000 lakos volt, ma már a létszám 2,5 millió fölött van. Azt is láthattuk, annak ellenére, hogy nem kedvelték a brit gyarmatosítókat, az e korszakra emlékeztetõ épületeket nem rombolták le, sõt történelmük egy epizódjának illusztrálásaként mutatják az idegeneknek. Az angolokkal szembeni érzelmeiket nekünk is elárulták. Ott voltunk, amikor a franciaországi labdarúgó-világbajnokságon a román válogatott legyõzte az angolokat. Ezért a bravúrért nagyon sokan örömmel gratuláltak nekünk, mi több, egy kólát is fizetett nekem a gépkocsivezetõnk, mert megnyerte a mérkõzés eredményére tett fogadást.
Egy olyan szállodába vittek, ahol egy (olcsó) szobát tartanak fenn a kelet-európai turistáknak. A hallban ügyintézõ iroda is mûködik és mindenkit az anyagi lehetõségeinek megfelelõen turisztikai irodákhoz irányítanak. Azonnal felajánlják szolgálataikat, ott helyben lehet fizetni és rendezni az afrikai tartózkodás minden apró részletét. Arra is felhívták a figyelmünket, hogy nem ajánlatos mondjuk a szegényebb negyedekben fényképezni, mert ezért ott fizetni kell, ellenkezõ esetben elvehetik, avagy összetörik a fényképezõgépet.
Másnap átléptük a tanzániai határt és estére már a Kilimandzsáróhoz legközelebb fekvõ városban, Hosiban voltunk. Egy olyan szállodában láttak vendégül, amelyet eredeti módon biztosítottak be a betörõk ellen. Hatalmas, amolyan várfallal kerítették be, amelynek a tetejére törött üvegeket helyeztek a betonba. Ezek a szilánkok vigyáztak arra, hogy a szegény mezítlábas tolvaj ne tudja átmászni a falat.
E szállodából szerettem volna telefonálni a marosvásárhelyi Kultúrpalotába és megköszönni a díszpolgári cím adományozását, azonban három órán keresztül sikertelenül próbálkoztunk. Tanzánia Kenyánál elmaradottabb ország. A telefonkezelõ mondta, hogy az országban kevés a nemzetközi kilépésû telefonvonal, így maradt az, hogy a román nagykövetségrõl faxon üdvözöljem az itthoniakat.
Június 25-én értük el a Kilimandzsáró nemzeti park kapuját, a Marangu Park Gatet. A szigorúan védett nemzeti park a múlt század végén jött létre. Csak bizonyos helyeken lehet megközelíteni. Természetesen nincsen körbekerítve, de nem ajánlatos bárkinek idekalandozni idengevezetõ nélkül, mert a nagyon sûrû õserdõben eltévedhet és ez akár végzetes is lehet.
Áthatolhatatlan õsrengetegen keresztül egy ösvényen vezettek el a 2743 méter magasságban levõ Mandara Hut táborba. Az ösvényt 15 méteres fikuszok és 3 méteres páfrányok övezték, amelyen vígan ugrándoztak a majmok.
26-án értük el a 3657 méteren levõ Horombu Hut táborkompelxumot. Itt az afrikai szavannák jellegzetes növényeivel találkozhattunk. Idegenvezetõnk elmondta, hogy évekkel ezelõtt hatalmas erdõtüzek pusztítottak ezen a vidéken, amelyeknek nyomát még most is láthattuk, mi több, az El Nino is éreztette hatását. A gyakori viharok fákat döntöttek le, földet mozdítottak el. El kell mondanunk, hogy ilyen magasságban sokkal nagyobb kényelmet tapasztaltunk a menedékházakban, mint a nálunk alacsonyabb helyen levõkben napelemekkel biztosítják a villamos energiát. Az angolvécéket szinte félóránként tisztítják. A környéken és az ösvényeken sem találtunk szemetet, a pihenõhelyeken is tiszta illemhelyek vannak, annak ellenére, hogy itt nagy a turistaforgalom. Az étteremben háromfogásos menü volt. Az élelem is olcsóbb, mint nálunk. Mi az otthonról cipelt konzervünket szégyenkezve ettük meg. Ilyen ebédet ott nemigen láttak.
Másnap elértük a 4709 méteren levõ Kibo Hut menedékházat.Ez egy nehéz szakasz volt, mert az út a vulkanikus kõrengetegbõl álló sivatagon keresztül vezet. A nagy szintkülönbségek leküzdése miatt az út megtételére vállalkozók közül sokan már itt lemaradnak. Ennek az erõltetett menetelésnek üzleti háttere is van. Az idegenvezetõknek érdeke, hogy visszatérjenek a turisták. Kevesebb veszélyt vállalnak õk, és így az ambíciósabbakat arra ösztönzik, ha most visszafordultak, még egyszer próbálkozzanak. Természetesen újra le kell fizetniük az útiköltségeket.
Eddig jött velünk feleségem, Jolán is. Másnap éjfélkor költötték fel mindazokat, akik a csúcshódításra vállalkoztak. Mintegy 50-en , mint valami szentjánosbogarak — 2-3 személy egy idengenvezetõvel és egy asszisztenssel — sorakozott fel a táborban. Három ok miatt indult a csoport éjjel. A szervezet nehezebben viseli el a nagy meleget. A hidegben jobban lehet haladni. Itt ebben az órában a hõmérséklet már a -10, -20 fokot is eléri. A másik szempont pedig az, hogy a sötétben nem látni, milyen veszélyes szakaszt kell leküzdeni. A tapasztalatlanabb turisták félelmükben pánikba esnének. Így is minden 200 méteres szintkülönbség után már maradnak le a turisták. A harmadik okot csak késõbb értettük meg.
Az ösvény a kráter oldalán vezet, helyenként 40-60 fokos hegyoldalon. A kõfolyást fennebb hó és jégréteg váltja fel, így a magashegyi alpintechnikát is ismernie kell annak, aki ide merészkedik. Nagyon sok társunkat innen is a fizikai fáradtság, a szellemi megerõltetés visszafordulásra kényszeríti. Aki rosszul lesz, azt a kísérõk azonnal levezetik a hegyrõl.
6,12 órakor értem fel a csúcsra, negyedóra múlva társam, Simon Ferenc is fent volt. A Kilimandzsáró teteje tulajdonképpen egy vulkáni kúp pereme. Mi az 5681 méter magas Gilman ' s csúcsot értük el. Ennél magasabb a másfél óra távolságra levõ Uhuru Pik (5845 m). Mivel nem sokkal ezelõtt három napon keresztül havazott, a másfél méteres friss hóban a gyengén felszerelt idegenvezetõm nem szívesen vállalta tovább az utat, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább. Nem sokkal ezután értettem meg, mi volt az éjszakai indulás harmadik oka. A világ legszebb napfelkeltének lehettem szemtanúja. A vulkanikus kõzet a felbukkanó nap sugarait a szivárvány minden színében vissza tükrözi, amelyek a völgyben levõ felhõket színezik. Láthattam, amint a hajnali szél a felhõket a sziklához dörzsöli, ahonnan függõleges irányú villámok csaptak fel. A felhõk tánca és a táj szépsége felejthetetlen. Egy órát ülhettem a csúcson, ahol -20 fok volt a hõmérséklet. Még aznap a Horombo Hutig kellett visszajutni, hiszen a magasabban levõ Kibo Hut menedékház már a következõ turistacsoportokkal betelt. 2000 méter szintkülönbség megtételével 14 óra múlva pihenhettünk le.
A már említett útvonalon mentünk vissza Nairobiba. A turistabusz mindenkit ott tett le, ahol az illetõ óhajtotta. Minket Nairobiban Románia nagykövete, Nicolae Coman fogadott. Két napig a követség vendégei voltunk. Nicolae Coman elmondta, nagyon érdekelte az utunk, hiszen annak idején, amikor én a tutajos expedícióra vállalkoztam, õ egy csapattal, egy ARO és egy TV-gépkocsival átszelte Afrikát Dakartól Mombasáig.
A rövid pihenés után elindultunk Kenya egyik világhírû rezervációja felé. Mint ismeretes, három nagy nemzeti park van Kenya és Tanzánia területén, a Ngoro-ngoro, a Serengeti és Masai-mara. Mi az utóbbit választottuk. A Masai-mara magyarra fordítva a maszájok földjét jelenti. A maszájok a még most is törzsközösségi életmódot folytató élõ afrikai harcos népek egyike. Ma szokásaikat, népviseletüket jó pénzért mutogatják a turistáknak. Falvaikban se tanácsos filmezni, fényképezni, mert, mint mondják, nem lehet tudni, az idegenekre hogyan reagálnak. A barátkozás vagy pénzbe vagy vitába, esetleg testi bántalmazásba kerülne — adta tudtunkra idegenvezetõnk. A program keretében azonban láthattuk a harcosok avatótáncát. Hajdanában csak úgy lehetett valaki harcos, ha megölt egy oroszlánt. Most ezt tiltja a törvény. Ha valaki mégis elejt egy fenevadat, akkor azért akár halálra is ítélhetik. Az õslakosoknak furcsa haj- és fülviseletük van. A fülcimpát szándékosan megnyújtják és kivágják, hogy csak a karima marad, ezekbe súlyos karikákat tesznek, és ez a csökevény akár a vállukig is érhet. Ez az igazi harci dísz jelképe. Csupán egy piros lepellel takarják be meztelen testüket, azért, mert szerintük e szín jobban elriasztja a vadállatokat. Egyetlen foglalkozásuk az állattenyésztés. S hogy ez mennyire fontos számukra, jelzi az is, hogy úgy köszönnek egymásnak: Hogy vannak a teheneid?
Természetesen a rezervációban a szabadon élõ vadállatokat is meg lehet közelíteni az e célra kiképzett gépkocsik segítségével. Nekünk szerencsénk volt az itt található 32 állatfaj közül majdnem mindegyiket lencsevégre kapni. Izgalmas kalandban volt részünk az oroszlánok vadászterületén, ahol nem ajánlatos elhagyni a jármûvet. Autónk sárba rekedt és nem kis izgalommal, kétórás kínlódás után tudtuk csak kimozdítani a kereket, ami alá fát kellett keresnünk, mert a völgyben levõ patakig a veszély miatt nem tudtunk elmenni. Szerencsénkre nem botlottunk éhes oroszlánfalkába.
Egy kellemes estével zártuk afrikai utunkat. A maszáji park kempingjében levõ vendégek körében szokás, hogy esténként tábortûz köré gyûlve mulatnak, ismerkednek egymással. Itt tapasztalhattam, láthattam azt, hogy a civilizált országokban az emberek már túltettek a faji, az etnikai megkülönböztetésen, gyûlölködésen. "Túl rövid az élet ahhoz, hogy az emberek ilyesmivel foglalkozzanak, mert sokkal több, fontosabb teendõ van korunkban, az õszinte emberi-baráti kapcsolatoknak van jövõje" — hangzott el a beszélgetések során. Ott, a tábortûz bûvöletében mindenki saját nyelvén énekelhetett. Ha kellett, kézzel-lábbal próbáltuk egymást megérteni. A címek váltása, a kézfogások politikai, gondolkodásbeli határokat döntöttek le, ott, a fekete Afrika szívében, egy kõkorszakbeli nép földjén. Ez a varázslat bûvölt el minket is, olyannyira, hogy megfogadtuk, visszatérünk, s ez a gondolat nemcsak bennünk fogalmazódott meg, hanem a tábortûz körül levõ világjárókban is.
Július 4-én érkeztünk meg Marosvásárhelyre.
Disznajón: népviseletbe öltözött kisunokák köszöntötték idén is versbe szedett szavakkal a most 50 éves nagyszülõket. De nem csak bennük gyönyörködhetett a lélek ezen a forró júliusi szombat délutánon; valójában az egész község — egy nagymultú hagyományörzõ közösség — sereglett egybe a mûvelõdési otthon tágas nagytermében, hogy kifejezésre juttassa tiszteletét azok iránt, akik kereken fél évszázada látták meg itt elõször a napvilágot.
Tizenöten foglaltak helyet a részükre fenntartott széksorokban, ölükben pompás virágcsokrokkal, s mögöttük ott szorongott a családtagok, rokonok, szomszédok, jó barátok sokasága. Virágillatban úszott a színpad, hol a fiatalok énekes -táncos mûsorral tisztegletek az ünnepelt és ünneplõ nézõk elõtt. Rövid köszöntõ beszédében Nagy Loránd iskolaigazgató és Szász Attila református lelkész ugyancsak ennek a meleg hangulatú ünnepségnek a jelentõségét, közösségépítõ erejét hangsúlyozta.
Bizonyára a találkozó emlékezetes színfoltja marad hosszú idõkön át az a könyvbemutató , melyre okos idõzítéssel épp ezen a napon, az 50 évesek köszöntése alkalmából került sor. Csõsz Irma Néphagyományok Disznajón címû kötetérõl van szó, amely az Impress kiadó gondozásában nemrég jelent meg.
Csõsz Irma, aki 1975-tõl nyugdíjazásáig óvónõként gondozta a rábízott gyermekeket Disznajón, a mindenes erdélyi magyar pedagógusok legjobb hagyományainak útján járva szervezte-irányította (s szervezi-irányítja ma is) a falu mûvelõdési életét, miközben szenvedélyesen gyüjtötte-gyüjti a népi élet és kultúra emlékeit, a hagyományokat és immáron kiveszõ szokásokat, aminek eredményeként megszületett ez a monográfia-elõzetesnek is beillõ munka.
Örvendetes, hogy erre több faluban teremt az igyekezet ilyen és hasonló kiadványokat, melyek a szülõfölddel kapcsolatos ismeretek gyarapítását, a hovatartozás tudatának erõsítését szolgálják hatékonyan. Többrendbéli funkciója van egy-egy ilyen vállalkozásnak manapság, a régi gyökerû falusi életforma gyors átalakulása, megváltozása idején. A hagyományok számbavétele, bemutatása, az értékek õrzése ezeken a tájakon fontosabb, mint bármikor. Csakis erre a gazdag örökségre építve lehet egészséges, új tartalmú népi kultúrát teremteni.
A Felsõ-Maros mentén, Disznajón és környékén áldozatkész írástudók, népnevelõk munkálkodása nyomán, íme, tovább él és új ágakat hajt a hagyomány. A nemzet jelenkori napszámosai pedig megérdemlik a legszélesebb körû elismerést.
Valamikor a Szent Anna-tó, névadójának napján olyan zarándokhely volt, ahova minden székelyföldi fiatalnak el kellett mennie. Csak azért is. Ott a vulkáni kráter körül a katlanban, a sûrû fenyves ölében mésként hangzott a Székely, vagy a Magyar Himnusz. A sátrak között gyújtott megannyi õrtûz jelezte, milyen sokan itt vagyunk itthon. Az örökös zaklatások ellenére is vissza kellett ide térni.
Idén, az Etna és a Baász Alapítványok által immár a 9. alkalommal megrendezett Annaart nemzetközi fesztiválon annyian voltak, hogy a sátrak elborították a menedékház és a Mohos közötti nyerget.,valóságos székely Balaton volt a tó. Rendõrök irányították a forgalmat, s ezúttal nem vetett gátat senki a fantáziának, a megnyilvánulásoknak. A Japánból, Angliából, Jugoszláviából, és Magyarországról érkezett, valamint belföldi mûvészek színvonalas és érdekes performanceokat mutathattak be az idén is, ahol a mának szóló politikai töltetû üzenetek is helyet kaptak.
A Szent Anna-tó parti Anna-nap ma már hagyomány, történelem és az Annaart mûvészeinek köszönhetõen egy olyan sajátos hangulatú alkotóhely, amelyért érdemes ide évente visszatérni.
Miután az ügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával eljárást indított dr. Radu Liviu szülész-nõgyógyász fõorvos ellen, s miután a megyei Egészségügyi Igazgatóságon arról tájékoztattak, hogy az orvost felfüggesztik állásából, a helyszínen a városi kórhában érdeklõdtünk. Dr. Mihãileanu Mircea, ajáróbetegrendelõ intézet vezetõje, akit ideiglenesen a kórházigazgatással is megbíztak, arról tájékoztatott, hogy ilyen értelmû átiratot nem kaptak a megyétõl, s hogy egyelõre annyit tudnak, hogy dr. Radu Liviu ügyében az orvosi kollégium hoz majd döntést. Elszomorító dolog, hogy az alorvosk számára szervezett versenyvizsgán sem jelentkezett senki az altatóorvosi állás betöltésére, ami tehát az újabb vizsgáig továbbra is üresen marad, hisz a megyei kórház intenzív terápiai részlegen dolgozó szakemberek közül sem vállta senki, hogy a Kisküküllõ menti városba ingázzék.
A megtört család, a szülõk pedig a fõügyészben reménykednek, akit nemrég neveztek ki a városi bíróság melletti ügyészség élére.
Solomon Dorin korántsem derûlátó, hisz egyike azon férfiaknak, akinek szintén a Radu Liviu keze között halt meg a felesége terhesen, s elsõszülött kislányukkal özvegyen maradt. A helyi temetkezési vállalat adminisztrátora tagbaszakadt férfi, de a történtekre emlékezve elérzékenyül, majd jól látni a dühöt is az arcán, amikor arról beszél, hogy hiába járta be az igazságszolgáltatás útjait, az orvosnak a haja szála sem görbül. A mostani áldozat haláláért azokat kellene felelõsségre vonni, akik két évvel ezelõtt eltussolták az ügyet, ami újból megismétlõdhetett — vélekedik.
+ Két évvel ezelõtt május kezdetén történt. A második gyermeket vártuk. Feleségem a terhesség ötödik hónapjában volt, amikor Cotoi doktor (a jelenlegi osztályvezetõ) egy vizsgálat során, cisztát fedezett fel a méhén. Mivel hormonkezelésre volt szükség, azt ajánlotta, hogy ésszerûbb lenne, ha a feleségem befeküdne a kórházba. Egy keddi napon 10 óra körül vittem be, s déli egy óráig vele voltam. Radu doktor fél kettõkor hívta ellenõrzésre a kezelõbe, s kijelentette, hogy meg kell szakítani a terhességet. Azonnal nekifogott a kaparásnak, s a feleségem 25 perc múlva halott volt. Azóta sem tudtam kideríteni, hogy volt-e valaki az orvos mellett, és hogy egyáltalán mi történt ott, a kezelõben az alatt a 20-25 perc alatt. Május 28-án temettük, s 30-án feljelentést tettem Radu doktor ellen. Akkor azt mondták, hogy mivel emberéletrõl van szó, a rendõrség hatáskörébe tartozik, s õk folytatják a nyomozást. Amikor a rendõrségen érdeklõdtem, azt válaszolták, hogy a dosszié a vásárhelyi ügyészségen van, onnan pedig visszaküldtek a rendõrségre. Ez így folyt hat hónapon át, s a a dosszié a dicsõszentmártoni rendõrség egyik fiókjából akkor került elõ, amikor a tévével fenyegetõztem. Ha nem egy emberéletrõl, hanem tyúk- vagy kerékpárlopásról lett volna szó, azonnal intézkedtek volna, ahogy nemrégiben itt egy alkalmazottal tették. Már másnap kihallgattak mindenkit. Hat hónap után Sâmpetreanu ªerban nyomozótiszt kezdett foglalkozni az üggyel a megyei rendõrségtõl, nem sok eredménnyel. Annak ellenére, hogy a helyszínre kiszállt orvosi bizottság vétkesnek nyilvánította Radu doktort, (ami nem került be a dossziéba), egy év múlva az ügyészségtõl arról értesítettek, hogy, mivel nem hibás, nem folytatnak eljárást ellene.
Sajnos nem a feleségem volt az egyetlen, aki így járt, én legalább hat-hét esetrõl tudok - mondja Dorin Solomon, akivel együtt mi is azt kérdezzük, hogy akik az orvost felmentették, vajon nem éreznek-e felelõsséget, az egészségügyi vezetéssel egyetemben, és mennyi terhes, szülés elõtt álló nõnek kell még Dicsõszentmártonban meghalnia ahhoz, hogy valaki véget vessen ennek a tragédia-sorozatnak.
Idegesen indult útnak múlt héten szerdán Coros Vasile alpolgármester. A hivatal vezetõinek a lakossági szemrehányásokat állandó jelleggel hallgatniok kell, és közben tehetetlenül veszik tudomásul, hogy segélykérésükre az elsõ árvíztõl kezdve ottjártunkig nem érkezett érdembeli válasz. A szóban forgó napon az apolgármester elsõ útja a vízügyi kirendeltség helyi egységéhez vezetett, ahol a gépeket várták Marosvásárhelyrõl, de a kora délelõtti órákban még nyomuk sem volt.
Precup Ioan, a kirendeltség vezetõje arról tájékoztatott, hogy buldózerek és kotrógépek kell hogy érkezzenek, amelyekkel elkezdik a Sós patak medrének takarítását a gáttal szabályozott szakasz felett, öt kilométer hosszúságban. Továbbá hozzáfognak egy védõgát építéséhez a Sáros és a beleömlõ patak mentén. Ezt követõen helyrehozzák a töltésen vágott réseket. Idõközben szakembereik Sövényfalván a víz szivattyúzását is végzik. Ez így elméletileg mind szép és szükséges intézkedés, csakhogy a várt gépek még másnapra sem érkeztek meg, de mit számít nálunk az idõ és az információ, amely a vízügyi felügyelõségtõl az áradásoknál is lassabban szivárog vagy idõnként teljesen elakad.
A Kisküküllõ Hidrotechnikai Rendszer nevet viselõ kirendeltség udvarán ideges emberek hadonásztak, hol az alpolgármesternek, hol Precup Ioannak, aki azt bizonygatta, kevés hitellel, hogy eddig a nedves talaj miatt nem lehetett a helyszínre menni a gépekkel, no meg a gáthoz is száraz földre van szükség. Az érvek azonban elégtelenek az általános felháborodás csillapítására.
Eddig nyugodtak voltunk, szépen beszéltünk, de, ha továbbra sem történik semmi annak érdekében, hogy több árvíz ne legyen, akkor az illetékesek is "fürödni" fognak — fenyegetõzik Mesaros Alexandru. 1960-tól hétszer öntötte el a víz a házamat (a Testvériség utca 1. szám alatt), legutoljára kétméteres szintet mért az ADAS. Hát ezért vagyok ideges és türelmetlen, mondja a, borostás arcú férfi, akinek szavait a többiek egészítik ki, közöttük az utcabeli Pal Viorel, akinek a 70-es áradás lerombolta, elvitte a házát.
Témát akarnak — teszi fel a kérdést a vita végén az alpolgármester. Akkor jöjjenek velem. Szõkefalvát érintve érünk vissza Dicsõszentmárton határába, kicsi vízfolyás mentén, az árvizet okozó Sós patak völgyébe. A látvány megdöbbentõ, s a magyarázat itt már fölösleges. A patak medrét sûrû nád nõtte be, jobb oldalán a töltés a gázvezeték alatt megszakad. — A patakmeder 22 éve így néz ki, senki sem takarította — mondja az alpolgármester. A gát viszont rendezett, szépen lekaszálták a füvét, s a helybeliek szerint a vízügyisek az áradás elõtt is a szénát mentették. Ami állandó vita tárgya, hisz sokan ajánlották fel, hogy a gát füvéért a használatba kapott szakaszon rendben tartanák, kivágnák a nádat a patak medrébõl is.
Nagyobb esõzések alkalmával a növényzettõl szinte láthatatlanná vált mederben nem tud elfolyni a víz, s ahol véget ér a töltés, ott kiönt, s így éri el a város alacsonyabban fekvõ utcáit. A gázvezetéktõl kissé lennebb, a nád mellett természetes gát állja a víz útját, az odasodort kivágott nádkötegek képeznek torlaszt. A vízügyisek felelõtlenségét igazolja, hogy két évtized alatt nem folytatták a töltés építését, s hagyták, hogy nádas legyen a patakmederbõl. Sõt az idéni elsõ árvíz után sem voltak képesek eltávolítani a víz útjából az akadályokat — akár lakossági támogatással is — , ami azt jelenti, hogy egy újabb nagy mennyiségû csapadék újabb árvizet jelenthet. Meddig folytatódhat ez így, és mikor áll sarkára a polgármesteri hivatal, az árvíz sújtotta lakosokról nem is beszélve, akár per útján is, a hanyagság árát követelve?
Tegyük hozzá, hogy a helyszínen járt a prefektus, sõt franciaországi kiruccanása elõtt Petre Roman, a szenátus elnöke is "értékes utasításokat" adott Dicsõszentmártonban, miközben tudatlan mérnöknek nevezte az alpolgármestert. Az ígért, az okokat megszüntetõ segítségbõl azonban semmi sem lett, s így önthette el az árvíz sújtotta városnegyed utcáit június 15-16-án újból a víz.
országos viszonylatban az év elejétõl 41.700 személyt bocsátottak el mintegy 250 kereskedelmi társaságtól és önálló ügyvitelû egységtõl — mutatnak rá a munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium adatai. A fõváros az 5 ezer rendelkezési állományban helyezett személlyel az elsõ helyen szerepel. A 9/1997. számú sürgõsségi kormányrendelet és a 22/1997 kormányrendelet értelmében az elbocsátottak csaknem 500 milliárd lejre rúgó kompenzálásokban részesültek. Az illetõ személyeket különbözõ tevékenységi területekrõl, mint amilyen szállítás, ipar, kereskedelem, élelmiszeripar stb. bocsátottak el.
Három hónapra elegendõ a búzakészlet
A Comcereal, a cerealcom, valamint a malom- és sütõegységek készleteiben június végén 406 ezer tonna búza volt, ami a belsõ fogyasztást mintegy három hónapra fedezi — vélekedtek a mezõgazdasági és élelmezési minisztérium szakemberek.
A különbözõ gazdasági szereplõk júniusban a búzát 893-1092 lej/kg-ért szállították, miközben a chicagói tõzsdén júniusban az árfolyam 103,53 dollár/tonna volt, vagyis tonnánként 5 dollárral az elõzõ hónaphoz képest.
Az Állami Tulajdonalap (ÁTA) átszervezése a privatizáció decentralizálásának szellemében történik — nyilatkozta Sorin Dimitriu privatizációs miniszter hozzáfûzve, hogy augusztus 10-ig ismertetik az ÁTA új mûködési formáját. Az intézkedés személyzetelbocsátással jár, lényegesen csökkentve a központi apparátust. Elsõ szakaszként az ÁTA tárcájában levõ 5500 kereskedelmi társaság közül 2700 kis társaság augusztus 1-tõl átkerül az ÁTA 42. megyei fiókvállalatához. Szeptember 15-tõl több közepes kereskedelmi társaság úgyszintén a fiókvállalatokhoz fog tartozni. Ettõl az idõponttól az ÁTA központi apparátusban mintegy 700 nagy kereskedelmi társaság marad. Az ÁTA a kis- és közepes trásaságokat csupán ellenõrizni fogja a provatizációs minisztériummal és a számvevõszékkel együtt. nem azt akarom mondani, hogy az ÁTA olyan intézmény, amely jól mûködik, de véleményem szerint kielégítõen mûködik, hiszen egyes külföldi beruházók javaslatára mechanizmusai közül többet tökéletesítettünk — hangsúlyozta Dimitriu.
Munkanélküliség a moldovai megyékben
Június 22. és július 20. között a moldvai megyékben a munkanélküliség rátája jóval az országos átlag fölötti volt — mutat rá a munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium elemzése, amely szerint Vaslui megyében eme mutató 15,6 százlaék értékû, Nemþ megyében 14,8 százalék, Botoºani megyében 13 szzáalék, Suceava megyében 12,1, brãilában pedig 11,9. Tulcea (11,5 százalék) és Hunyad (13,6) ugyancsak az országos átlagot jóval meghaladó megyék közé tartozik. Az országos munkanélküliségi arány értékénél alacsonyabb a munkanélküliség Arad megyében (6,2 százalék), Bihar és Temes megyében )4,2 százalék).
Számítógépen összesítik a családorvosok jegyzékét
A Megyei Egészségügyi Igazgatóság jelentése szerint július 20-ig a Megyei Kórház nyilvántartásában szereplõ 147 ezer személybõl 14 ezernek kerültek fel az adatai a számítógépes családorvosi névsorra. A városi kórház nyilvántartásában szereplõ 80.120 lakosból 27.600-nak, a régeni kórháznál 82.192-bõl 14 ezernek, a segesvári kórháznál 60 ezerbõl 22.300-nak a ludasi kórháznál 40.072-bõl tartozó 32.098-nak, az erdõszentgyörgyi kórháznál 5650-ból 3900-nak, míg a sármási kórháznál 5700-ból 1750-nak vezették be a személyi adatait a fent említett idõpontig a számítógépbe. Az adatok számítógépes összesítése folytatódik.
A RENEL Marosvásárhelyi fiókegysége értesíti a lakosságot, hogy hálózati munkálatok miatt a megyeszékhelyen július 29-én, 7-18 óra között nem lesz villanyáram a Verii, Gábor Áron, General Avramescu, Hargita és Zamfirului utcákban. Az áramszolgáltatás július 30-án, 7-16 óra között is szünetelni fog a Cutezanþei utca 61-85. számok alatt, a Gloriei, Tulipán utcákban, az Infrãþirii utca 25-27. és a Prieteniei utca 2-30. számok alatt.
Auguszus 27-30. között kerül sor a III. Brassói Nemzetközi Vásárra. A brassói EXPO CENTER, a helyi Kereskedelmi Kamara és a szegedi MAC LINE által szervezett rendezvényen a kisvállalkozókat a területbérlésnél 30 százalékos kedvezményben részesítik. Augusztus 28-án, 10 órakor az Aro Palace komplexum éjjeli bártermében nemzetközi részvétellel Üzletember-találkozóra is sor kerül. Az érdeklõdõk a brassói EXPO CENTER-nél telefon/fax:068/418887, vagy a helyi Kereskedelmi és Ipari Kamaránál telefon:068/411993, fax: 068/150333 jelentkezhetnek.
A nyárádszeredai országos nagyvásárral egy napon, augusztus 1-jén tartják az elsõ RMDSZ-napot. A kispályás focivetélkedõt és szabadtéri bált magában foglaló rendezvényt a helyi RMDSZ új választmánya szervezi, és a Pro Juventi Alapítvány támogatja.
Vámosgálfalva tanácsa szeretné visszaállítani a községközpont határában ( Bogács fele) az évszázad elején mûködött gyógyfürdõ-telepet — tájékoztatott Varga József polgármester, aki azt is elmondta, hogy a napokban várják az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szakembereit, helyszínen levõ forrásvíz összetételének minõségének megállapításán. A polgármestertõl azt is megtudtuk, hogy jelenleg a gyógyvíz egy 1964-ben épített kútból folyik. A víz összetételének kimutatása és a megvalósíthatósági tanulmány elõzetes számítások szerint 1.480 ezer lejbe kerül.
A Szovátán történt — sok vitát kiváltó — haláleset nyomán a helyi fürdõvállalatnál bevezették a kettõs ügyeletet. A poliklinikán állandó ügyeletet biztosító orvos mellett, egy — a lakásán készenlétben álló — orvos segítségét is igénybe vehetik szükség esetén. A Megyei Egészségügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint nemsokára Szováta újabb mentõkocsival gazdagodik.
Objektív okok miatt elmarad a Biokertészek holnaputánra tervezett Vácmány alatti kertlátogatása. Az augusztus eleji elsõ találkozót továbbra is az RMGE székházában tartják.
A július 30-án, csütörtökön tartandó ludasi tanácsülés napirendi pontjai között szerepel az illetékesek szakvéleményét tartalmazó beszámoló az árvízkárokról és a jelenlegi helyzetrõl, egy beszámoló a lakosság egészségi állapotáról, és az elsõ félévben hozott határozatok megvalósításáról. Elõterjesztik azt a határozattervezet is, amely a sáncok kötelezõ kitakarítását írja elõ.
Kétnyelvû tábla Küküllõpócsfalván
Az elmúlt napokban a küküllõpócsfalviak a település bejáratánál kétnyelvû helységnévtáblát helyeztek el, a háztetõkkel egy magasságban.
A Maros Kelemen Turista Kör háromnapos túrát szervez a következõ útvonallal: Temes-Szlatina, Semenic-csúcs, Retyezát, Fogarasi fõgerinc, Nagy Kõhavas, Csukás hegység, Szent Anna-tó, Hargita gerinc, Gyilkos-tó, Radnai és Máramaros havasok. Idõpont: augusztus 7-9. Az érdeklõdõk augusztus 3-án, hétfõn jelentkezhetnek T. Rácz Zoltánnál a turistakör székhelyén : Nicolae Grigorescu utca 19. szám, elsõ emelet.
A Református Kollégium faragóköre, amely Paniti Barta Sándor Népismereti Faragókör néven ismert, nyáron sem szünetel, mondja Bandi Dezsõ iparmûvész, körvezetõ. — Augusztus 1— 15. között faragótábort tartunk a szovátai Teleki Mûvelõdési Központban, azon a marosvásárhelyi faragók mellett korondi és szovátai fiatalok is részt vesznek. A kört és a Népmûvészeti Klubot, amely a Bernády Mûvelõdési Központ keretében mûködik, a Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége meghívta Budapestre, a Mesterségek Ünnepére. Ez a rendezvény augusztus 20-tól indul és három napon át tart. Munkabemutatót tartunk mi is a Budai Várban, faragunk és varrunk. Csoportunkból ott lesz a felnõttek közül Orbán Irén, Krizbai Nemes Katalin, Laczkó Aranka; a fiatalok közül Szász István, Benedek Zoltán, Bereczki Ottó és még egy ifjú. Ezzel egyidõben a Magyar Mûvelõdési Intézet elõcsarnokában a mesterségekhez kapcsolódó kiállítás is nyílik, azon mi is részt veszünk legjobb munkáinkkal. Augusztus 26-ig marad nyitva. A kiállított anyag nem marad ott, hanem átvándorol Kecskemétre, ahol is a Magyar Naiv Mûvészek Múzeumában tekinthetõ meg egy újabb kiállítás keretében. Ez augusztus 29-étõl szeptember 23-ig tart nyitva.
A B-osztályos labdarúgó idény kezdete elõtti utolsó formaellenõrzõ mérkõzésen a marosvásárhelyiek a D-osztályos Borszék együttesének otthonában vendégeskedtek, s minimális gólkülönbséggel bár, de teljesen megérdemelten gyõztek. A gólokat Nagy (65.), illetve Pîslaru (40.) és Török (71.) szerezték. Az ASA az alábbi felállításban kezdett: Vodã — Cernã tescu, Kovács, Lup, Zsigmond — Petelean, Gábor, Török — Pîslaru, Stanciu, Enyedi. Játszott még: Farkas — Luca, Porav, Roºca, Szöcs és Fl. Miclea. Különbözõ okok miatt nem szerepelhetett Ciula, D. Miclea, Székely, Ignat és Vã idean.
Ismert, a B-osztályos bajnokság szombaton elkezdõdik, az ASA Gyulafehérváron lép pályára. A csapat a legkomolyabban készülõdik a mérkõzésre, hiszen tavaly a második fordulóban 1-0-ás gyõzelemmel tértek haza az Apullum otthonából, s a pontrablás (jól tudják) most sem elképzelhetetlen.
Mai lapszámunkban az ASA felkészítõjérõl olvashatnak egy utolsó összeállítást (a II. oldalon), a IV. oldalon pedig közöljük a B-osztályos bajnokság õszi mûsorát.
A rendõr megállít egy autóst, aki annyira részeg, hogy gépkocsijából ki sem tud szállni. A rend éber õre megkérdezi: Egyáltalán hogy tudott maga a kormány mögé ülni? A részeg kicsit hebegve, de felháborodva válaszolja: Hogy-hogy?! Hát segítettek a cimborák! .
Régi, szakállas vicc, amin már csak el-el mosolyodunk, ha valaki, akinek új, dicsekedve elmondja nekünk. De mennyire elszomorító annak, akivel a valóságban megtörténik és megbüntetik és felfüggesztik hajtási jogosítványát, esetleg börtönbe is zárják. De mérhetõ-e a szülõk szomorúsága, ha gyermeküket elveszítik egy felelõtlenül vezetõ miatt?
Simion Mironaº neve minden futballrajongónak mondott, jelentett valamit, hiszen tudásáért, profi gondolkodásmódjáért az egyik legtiszteltebb futballista volt az országban. Mégis megbotlott. Azaz több mint megbotlott. Ütközött. A Pro Sport országos napilap egy egész oldalt szentelt az ügynek, ebbõl szemelvényeztünk.
Február utolsó napján, egy gyõzelem után csapattársaival kimentek Prundu Bârgãuluiba ünnepelni. Ez az ünneplés sokba került a Dinamónál és Rapidnál is megfordult labdarúgónak. Összeveszett barátnõjével, Claudiával, majd ittasan kormányhoz ült. Nem jutott túl messzire, Susenii Bârgãului határánál elvesztette uralmát a gépkocsi felett, és elütött két fiatalembert, amelyek közül az egyik, Paisvante Cãtãlin, életét vesztette, míg a másik, Viorel Trifan, súlyosan megsérült. Azóta úgyan több hónap telt el, de járni még mindig nem tud. A Törvényszéki és Orvostani Intézet megállapítása szerint a labdarúgó vérében 1.87 ezrelék alkohol volt. Hogy ez sok-e? Rengeteg. Két ezrelék felett már végzetes is lehet. Az õ számára is.
A tizenkettedikes fiatalt eltemették, a bûnös meg szabadlábon. Egy egyszerû halandó nem biztos, hogy nem a "hûvösrõl" figyelné a vizsgálás lefolytatását. Az ügyrõl nem szívesen nyilatkoznak az illetékesek, vagy ha igen, akkor is csak tõmondatokban. Mert Mironaº még mindig egy sztár, mert Mironaºnak befolyásos barátai vannak, S akinek barátjai vannak, azt nem jó háborgatni. A 33 éves futballista bánja tettét, szeretné elfelejteni azt a napot, de nem sikerül. Még a házból sem mer kimenni, mert, ha felismerik, legyilkosozzák, vagy feléje köpnek. A közvélemény nem a személyes jó barátja.
Beszélgetés Cornelia Vaidával, az újdonsült Európa-bajnok vásárhelyi asztaliteniszezõvel
— Nemrég jöttetek haza Olaszországból, az asztalitenisz Európa-bajnokságról. Milyen eredményeket értél el?
— Az olaszországi Norciában megrendezett Eb-n két aranyérmet nyertem (a nõi párosban és vegyes párosban). Egyéniben is szerettem volna aranyérmet nyerni, de az elsõ 16 között egy ukrajnai lánytól kikaptam.
— Kik voltak az ellenfeleid a döntõig?
— Egyéniben az ukrán lány volt a legerõsebb, legtehetségesebb ellenfelem, aki nehezen, de végül is legyõzött. Õ Európa-bajnok lett, tehát nem nagy tragédia, hiszen végeredményben az újdonsült Európa-bajnok ellen szenvedtem vereséget.
— Mennyire volt megelégedve a román asztalitenisz-szövetség az eredményeiddel?
— A két aranyérmem után persze, hogy meg voltak elégedve, de miután egyéniben vesztettem, kicsit el voltak keseredve. Ezután azt mondtam, nem baj, majd kijavítom a hibámat és meg is szereztem a két aranyérmet.
— Az asztalitenisz mellett az iskolában is jó eredményeket érsz el. Hogyan lehet mindkét téren kiválónak lenni?
— Nincs túl sok tanulnivalóm, hiszen kevés idõnk jut az iskolára, nem mondhatom, hogy "agyontanuljuk" magunkat, de elég sok segítséget kapunk tanáraink részérõl, megértenek. Remélem, ezután sem lesz ez másként.
— Mivel foglalkozol szabadidõdben?
— Elsõsorban pihenek, de annyira meg vagyunk szokva a mozgással, hogy amikor csak lehet sportolunk. A víkendre járok, teniszezünk, lábteniszezünk, úszunk...
— Mi a véleményed az edzõdrõl, milyen az edzõ-játékos viszony? Ezt azért kérdezem, mert a te edzõd az édesapád, kérlek, ezt most hagyd figyelmen kívül és mint edzõrõl mondjál róla néhány szót...
— Mint edzõ elég szigorú, ami érthetõ, nagyon sokat küzd értünk, más edzõvel talán nem jutottunk volna ide. Nekem õ az edzõideálom, nagyon sokat köszönhetek neki...
— Októberben a görögországi Balkán-bajnokságon szeretnénk helytállni. Szeretnénk tanulni a hibákból és nem utolsósorban a jövõ évi Eb-n is sikeresen szeretnék szerepelni.
— Edzõdön kívül kinek, kiknek köszönheted még, hogy ide jutottál?
— Cherelescu doktornak például. Az Eb után erõs kézfájásom volt, a jobb kezemet alig éreztem két hétig, sokat ápolt engem. A Patrice Com. Kft. vezetõi, Kont László és Kont Violeta anyagilag támogattak. :rdekes megjegyezni, hogy az õ lányaik, Cristiana és Andrea — akik ikrek is — ugyancsak sikeres asztaliteniszezõk a szintén nagyon tehetséges Vajda Attilával, akik mindhárman a "sikerkovács", Vaida Florin keze alatt sportolnak.
A beszélgetés során alkalmam nyílt megismerni "Coco" legjobb barátnõjét, Lucia Bãlaºt is, így nem mulasztottam el az alkalmat, hogy neki is feltegyek néhány kérdést.
— Csapatban az ötödik helyen végeztem egy szlovákiai páros legyõzése után. Mindegyik ellenfelem két évvel nagyobb volt nálam.
— Mi a véleményed Florin Vaidáról mint edzõrõl?
— Az edzések alatt nagyon szigorú, de a termen kívül bármit megbeszélhetünk vele.
— Úgy hallottam, te egy jelenlegi híres vásárhelyi sportoló jóvoltából jutottál ki Olaszországba. Kirõl van szó?
— Mivel az ISK és a Román Asztalitenisz-Szövetség anyagi gondokkal küszködnek, szponzorok után kellett néznünk. Meg is találtuk, Gombos Csaba világ- és Európa-bajnok whu-shuzó személyében.
Egy héttel az A-osztályos labdarúgó-bajnokság kezdete elõtt a Marosvásárhelyi ASA csapatának kerdetében a következõ játékosok kaptak helyet: Vodã és Farkas — kapusok (Bendorfean megharagudott a csapatra, nem vett részt az utolsó edzéseken, de vele kapcsolatosan még folynak a tárgyalások), Ciula Ad. (csk.), Cernãtescu, Kovács, Luca, Miclea D., Szõcs és Porav — hátvédek, Lup, Gábor, Zsigmond, Török, Roºca, Petelean és Ignat — középpályások, Enyedi, Pâslaru, Székely, Vãidean és Fl. Miclea — csatárok. Mint köztudott, a csapattól távozott Rotaru a Steauához, Chiratcu és Nan a szatmárnémeti Olimpiához, Csáki pedig a szászrégeni Avântul felé kacsingat — tájékoztaott Balmoº Gavrilã, az ASA ideiglenes elnöke. Ugyancsak az Avântulnak szeretnék kölcsönadni három tehetséges ifjú játékosukat, köztük Rãzvan Ciulát, Adrian Ciula öccsét. Új játékosok, akik a csapathoz jöttek: Szõcs, aki egy évig az Avântulnál volt, Ignat, egy tehetséges ifi, Vãiden, aki a Steauától jött, de vásárhelyi és Székely meg Florin Miclea, akik a tavaly is a keret tagjai voltak.
— Milyen feltételek között zajlott le a nyári felkészítõ? — kérdeztük Gavrilã Balmoºt.
— Az adott körülményeknek és a lehetõségeknek megfelelõen elég jól zajlott le. Néhány napja egy újabb barátságos mérkõzésen a kolozsvári CFR ellen nyertünk 3-1 arányban. A héten a csapat a bajnokság kezdete elõtti utolsó helyi felkészítõn vesz részt, itt az utolsó technikai és taktikai utasításokat kapják a játékosok a Ciorceri—Vodã edzõpárostól.
— Az anyagi feltételeknek megfelelõen szeretnénk az 1-8. hely egyikén végezni.
— Milyenek a játékosok és a klub közötti kapcsolatok?
— A klub jelen pillanatban minden játékossal szemben kiegyenlítette tartozásait. Épp ma (péntek — a szerk.) fogunk megegyezni, mennyi prémiumot fogunk fizetni a megnyert mérkõzésekért augusztus és szeptember folyamán pedig a fizetésekkel kapcsolatban is reméljük, hogy közös nevezõre jutunk.
— Egyesek úgy tudják, nemrég tárgyalóasztal mellé ült a Manpel és a marosvásárhelyi vegyipari kombinát vezetõivel. Milyen eredményre jutottak?
— Bizonyos vezetõk mindig is megértették gondjainkat, itt elsõsorban Burkhárdt Árpád alprefektusra és Eugen Criºan alpolgármesterre gondolok. Velük többféle lehetõséget felvetettünk, miként tudna segíteni a polgármesteri hivatal és más intézmények, a héten pedig egy olyan intézményhez megyünk, amely több mint 90%-ban tervezi segíteni a vásárhelyi sportot — de egyelõre nem árulom el, hogy melyik intézményrõl van szó — fejezte be mondanivalóját Gavrilã Balmoº.
Július elsején Szovátánkezdte meg a nyári felkészülést a D-osztályos bajnokság következõ idényére a helyi fások csapata. Mivel Szovátán edzõtáborozott több élvonalbeli csapat (Kolozsvári U, a Vajdahunyadi Corvinul, Medgyesi Gaz-Metan, Piteºti-i Dacia, Faur, a Medjidiai Cementgyár, a Csertési Bányász), a Fásoknak alkalma nyílt több formaellenõrzõ mérkõzést játszani.
Az Aranyosgyéresi Huzalgyárral szemben 3-1 arányban alulmaradtak, míg az ugyancsak C-osztályos Székelyudvarhelyi Budvár csapatával 1-1-es döntetlent értek el Angi István vezetõedzõ legényei. Következõ formaellenõrzõ mérközésük az ugyancsak C-osztályos Sarmasági Bányász ellen volt, majd a Szikszói csapattal mérkõztek meg. A vezetõedzõ elmondta, a lehetõségeknek megfelelõen minden második-harmadik nap barátságos mérközésen szerepelnek a fiuk.
A csapat kerete Péter Árpád, Jeremiás Csaba és Angi Csaba — kapusok. (elõbbi kettõ nemrég tért haza a katonaságból, Péter Árpád a katonaság alatt a C-osztályos Csíkszeredai Rapid együttesénél szerepelt). (Molnár Zoltán, Jeremiás Zoltán, Györgyi János, Györfi Árpád, Mezei Róbert — hátvédek, Fazakas Tibor, Csoma Ferenc (õ is nemrég szerelt le), Takács Levente, Tófalvi Levente, Szászbíró Levente — középpályások, Gáll Ferenc, Császár Károly, Sófalvi Károly (akit az erdõszentgyörgyi együttestõl szeretnének szerzõdtetni — csatárok. A csapat keretéhez tartozik még Fülöp Lajos, Pinti József, Lõrincz Sándor — ifik és Fábián Róbert, aki Csíkszeredában katona és helybéli Rapidnál játszik. Edzõk: Angi István és Madaras Zoltán. A csapat a szovátai faipari vállalattal kap kb. 80 %-ban segítséget, ugyanakkor a városi tanács, az Aluniº és a Brãdet, hotel vezetõsége, és több kisebb-nagyobb kft is támogatja. A csapat játékosai, 90 %-ának a faipari vállalat biztosítja az állását. A felszerelést (mezeket) a Bukaresti Dinamo vezetõsége adományozta a Fásoknak. A vezetõség célkitûzése, hogy az anyagiaknak megfelelõen az 1—5. hely egyikén végezzen a csapat.
Tájékozódásunk alkalmával megnézhettük a klub a pálya melletti felkészítõ központját is, amely holland segítséggel épült és többek közt magában foglal egy 26 ágyas, négyszobás hotelrészt, kosárlabda-termet, bíroknak külön szobát, öltözõt, irodahelyiséget, két öltözõt hideg-meleg vízzel(!) és az elkövetkezõkben szeretnének egy teketermet és orvosi rendelõt is építeni. A vezetõedzõ szerint a legújabb tervekben szerepel a tribün újjáépítése is, amit a városi költségvetésbõl szeretnének megvalósítani.
Copyright © Népújság - 1998