|
L. évfolyam 142. (13929) sz. |
1998. Július . 23. csütörtök |
Július elején számoltunk be róla, hogy a marosvásárhelyi közüzemek helyett e hónaptól három régi-új társaság végzi a volt vállalat szolgáltatásait. Régi-új azért, mert a személyzet eloszlott a három új cégben, új szolgáltatást senki sem végez, de az önálló vállalatok munkaköre mostantól a vízszolgáltatás, a melegvíz- és hõenergia-szolgáltatás, valamint a még állami kézben maradt lakásalap kezelése.
A szétválást bejelentõ sajtótájékoztatón elhangzott magyarázat szerint a volt közüzemek felbontása több szempontból is szükséges volt. Elsõsorban — és konkrétan ebbõl indult el a folyamat — sürgõsségi kormányhatározat rendelkezett róla, másrészt, a három új cég hatékonyabban láthatja el feladatát, ha nem egy konglomerátum részeként, hanem önállóan összpontosíthat tevékenységére. Mi és hogyan válik jobbá, mit nyer kézzelfoghatóan a fogyasztó a szétválás nyomán — erre keressük a választ a három új vállalat vezetõitõl. Elõször a vízszolgáltatást végzõ Aquaserv ÖV-t kerestük fel kérdéseinkkel, ahol Balázs Mihaela gazdasági és Törzsök Sándor beruházási igazgatók tájékoztattak.
Az egykori közüzemek a helyi tanács fennhatósága alá tartoztak, és a felbontásról rendelkezõ kormányhatározat szerint ez a helyzet nem változott volna meg, de az önálló vállalkozás helyett részvénytársasággá kellett volna szervezni az új cégeket. Ehhez módosítani kellett volna a közpénzügyi törvényt, mert ennek értelmében kereskedelmi társaság (tehát rt.) nem kaphat költségvetési támogatást, márpedig — késõbb még említésre kerül — az Aquaserv továbbra is kap állami pénzeket. Ez a törvénymódosítás nem történt meg, viszont idõközben született egy új kormányhatározat, amelynek egy cikkelye lehetõvé tette volna, hogy az Állami Vagyonalap eladja a helyi tanács birtokában levõ cég részvényeit. Ezt elkerülendõ, mivel a tanácsnak érdeke ellenõrzése alatt tartani a helyi közszolgáltatásokat végzõ cégek tulajdonjogát, önálló vállalkozássá szervezték az Aquaservet. Ez azt jelenti, hogy a cég továbbra is kaphat állami támogatást, és nyereségét fejlesztésre fordíthatja. Amint az elég kusza jogrend rendezõdik, a szervezési formán is változtatni fognak.
A régi közüzemek teljes vagyonának értéke a szétválás elõtt 149,8 milliárd lejt tett ki. Ebbõl az értékbõl az Aquaserv ÖV 88,9 milliárdot kapott, így ez lett a legnagyobb a három utódból. A néhai anyavállalat július elején négymilliárd lejjel tartozott a ROMGAZ-nak, de ezt az adósságot a hõenergia elõállítására szükséges földgáz beszerzésével halmozták fel, így az Aquaservet nem terheli. A közüzemeknek volt ugyanakkor 13,8 milliárd lej kintlevõsége is, ebbõl hatmilliárd volt a vízszolgáltatóké, ezt kell behajtania az új cégnek az adósoktól.
A régi vállalat hatáskörében volt a megye legnagyobb beruházási munkálatának, a marosvásárhelyi Gyõzelem téri aluljárónak az építtetése. Ez továbbra is az Aquaservre maradt, mivel a cég a marosvásárhelyi tanács alárendeltségében van, és ennél a cégnél maradt a volt vállalat beruházási szakembergárdájának legjelentõsebb része. A volt közüzemek folyó befektetési munkáiból — amelyeket részben az állami költségvetésbõl, részben saját forrásokból, legnagyobbrészt pedig a BERD-programból pénzeltek — a legnagyobb hányad ugyancsak az Aquaserv hatáskörében van, mert e munkák többnyire a víz és csatornahálózat felújítását célozzák.
A már évek óta folyamatban levõ BERD-programról lapunkban is többször szó esett. Ebbõl a több évre beütemezett, a vízhálózat felújítását célzó programból a jövõ tavaszi határidõ helyett még az idén õsszel befejezik a már hónapok óta megkezdett vízóra-cseréket, és ugyancsak az idén felújítanak még két szivattyúházat. Tavaszra érnek véget a munkák a marosvásárhelyi szennyvíztelepnél, és a jövõ esztendõ végére befejezik a vízhálózat rehabilitációját is.
Egyik legelsõ intézkedése volt az új cégnek a víz- és csatornadíjak megemelése. Ez nincs kapcsolatban a szétválással. Kormányrendelet írja elõ, hogy a kormányzati behatás alatt levõ szolgáltatások díjszabásait az infláció függvényében emelni kell. Másrészt a vízhálózat felújítására fordított BERD-kölcsön és ennek kamatai visszatérítése érdekében minden év január és július havának elején emelni kell a díjakat egy, a pénzromlást is figyelembe vevõ számítási rend szerint, ami a kölcsönhöz való jutás egyik alapfeltétele volt.
Pillanatnyilag semmit sem nyert a fogyasztó a közüzemek szétválásából. Hosszú távon jobb lesz a szolgáltatás — állította Balázs Mihaela — mivel egy, a saját szakterületén dolgozó cég hatékonyabban szolgáltathat önállóan, mint egy konglomerátum részeként. Szeretnék megvalósítani, amit a régi közüzemek véleménye szerint nem tudott, közönségcentrikus szolgáltatást nyújtani. Hosszú távon az lehet még a szétválás elõnye, hogy egy szakvállalatnak sokkal több esélye van fejlesztés céljára hiteleket szerezni. A tõkeerõs nyugati bankoknak több bizalma van egy cégben, mint a régi közüzemekben, ezt a BERD-del való kapcsolatban is tapasztalták a szétválás folytán, ugyanis az európai bank szakembereinek beleegyezését is el kellett nyerni a közüzemek szétválásához, és a BERD képviselõi elsõre helyesnek ítélték ezt a lépést, és egyetértettek vele.
Miért annyira fontos a nyugati bankok elõtti hitelképesség? A nyugat-európai országokban például az ivóviz elõállítására szolgáló nyersvizet sehol sem közvetlenül egy folyóból nyerik, mint nálunk, hanem elõször gyûjtõtartályokba terelik, majd ózonnal és aktív szénnel tisztítják. Így lehet igazán jó minõséget elérni, azonban az ezt lehetõvé tevõ mûszaki bázis kiépítéséhez több száz millió dollár szükséges. Ekkora összegeket remélni költségvetési támogatásból nem lehet, ezért fontos, hogy a tõkeerõs nyugati pénzintézetek szemében megbízható legyen a vállalat, aminek az esélyén a régi közüzemek szétválasztása sokat javított.
A tanácsnak az utazóközönség érdekeit kell érvényesítenie
Ma délután ül össze soros ülésére a marosvásárhelyi tanács. A megvitatandó napirendi pontok között szerepel a helyi közszállításra vonatkozó határozattervezet is, amely információink szerint arra hívja fel a figyelmet, hogy városunkban szükséges egy ún. közszállítási stratégia kidolgozása. A tervezet indítványozza, hogy ezt egy szakbizottságra bízzák. Emellett azt is kezdeményezi a tervezet, hogy a helyi közszállítási vállalat többségi részvénycsomagját ismét vegye át a tanács, ami azt jelentené, hogy a cég közvetett tulajdonosa ismét a város lenne.
A közszállítás mint probléma, egy bõ hete került ismét terítékre, midõn a vállalat szakszervezete autóbuszokkal zárta körül a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal székházát. Az akciót egy csaknem negyed napos viharos tárgyalás követte, ahol az állami közszállítók igencsak súlyos vádakkal illették a privát közszállítókat, vagyis a maxi-taxis szolgáltatókat. Mivel a hivatal tíznapos határidõt kért az állítások ellenõrzésére, egyelõre senki nem foglalhat megalapozott állást a sérelmek valós vagy vélt voltáról.
A maxi-taxik mûködésével kapcsolatos vádak mellett a közszállítás képviselõi kézzelfogható javaslatokat emlegettek a "problémák" megoldására. A következõ tárgyalásokon azonban, ahová már a bevádolt felet is meghívta a hivatal, tudtunkkal ilyenek nem hangzottak el. Annál több gazdasági-pénzügyi érvet hangoztatott a cég menedzsere, aki idõközben átvette a szakszervezettõl a szószóló szerepét. (Ez utalhat arra is, hogy ki áll a rajtaütésszerû szakszervezeti megmozdulás mögött!) Emil Chiorean elsõszámú érve az volt a viták során, hogy a közszállítási vállalat a privát fuvarozók miatt veszteséges, továbbá hogy — állítása szerint — sehol a világon nem teremtenek konkurenciát a közszállítási cégeknek.
Idõközben megtudtuk, hogy a közszállítási vállalat egyazon idõben összesen 14.000 utas szállítására képes (ha minden busz üzemel). Ezzel szemben a maxi-taxik összkapacitása 900 utas. Hogy miként lehet a közszállítás eme adatok ismeretébõl következtetve veszteséges, azt enyhén szólva nehéz kiszámítani. Másrészt függetlenül attól, hogy hol miként közszállítanak, az egészséges piac alapja a verseny, ez viszont nem létezik konkurencia nélkül. Márpedig hazai gyakorlatban elég sok példa van rá, hogy ahol egy szolgáltatónak nincs ellenfele, az kizárólag saját érdekeit veszi figyelembe.
Az is igaz, hogy a marosvásárhelyi közszállítók az évtized elején megjelent konkurenciára nem úgy válaszoltak, ahogyan az versenyhelyzetben elvárható lenne, vagyis pontosabb, gyorsabb, szervezettebb utaztatással, hanem — folyamatos áremeléssel bebiztosítva a fizetéseiket — a konkurenciát jelentõ maxitaxi-szolgálat felszámolásáért hadakoztak. Ennek érdekében mindent megmozgattak, hogy a városi tanácsot, a polgármesteri hivatalt kényszerhelyzetbe hozzák — el egészen a minapi agresszív blokádig. Az eddigi, évekre visszanyúló hadakozásból egyetlenegy, a legfontosabb maradt ki: az UTAS érdeke!
Mert ebben a kérdésben nem arról van szó, hogy hogyan boldogul egyik vagy másik vállalkozó, veszteséggel dolgozik- e, vagy jól él a piacból. Itt úgy fest a feladvány, hogy ideje lenne már Vásárhelyen végre igazi közszállítást szervezni. Azt kellene végre megérni, hogy az utast ha nem is európai, de tisztességes színvonalon szolgálják ki. Menetrenddel, tiszta jármûvel, kulturált szállítással. Ha ez már adott, akkor a kölcsönösség elvén jövedelmekrõl is lehet tárgyalni, de az utas legyen az elsõ, mert õ tartja el a szolgáltatót. A ma összeülõ tanácstól, lévén választott képviselõtestülete a városnak, joggal várhatjuk el, hogy az utasok érdekeit tartsa szem elõtt, amikor helyi jogszabályt kell alkotni. No meg van két adott vállalkozói csoport, mármint az állami meg a magánfuvarozók, akikkel ezt a kérdést meg kell oldania. Továbbra is kizárólag az utasok érdekeire való tekintettel!
•Dãianu pénzügyminiszter fenyegetõzik, hogy lemond, amennyiben nem hagyják helyben az általa szükségesnek tartott intézkedéseket a költségevetési deficit szintentartására... — a politikusaink képességeire gondolva, meg krónikus felelõtlenségükre, alighanem a pénzügyminisztert "hagyják helyben" és nem az intézkedéseit!
•Szóban forgó még rátesz egy lapáttal, mert azt mondja, hogy a Bell-Helicopter ügyletet sem írja alá, ami meglehetõsen meredek, hiszen egyenesen az Egyesült Államokban kulizó Emil Constantinescuval szegül szembe! — két oka lehet ennek a makacsságnak: 1. Valóban olyan következetes, hogy az ország pénzügyi stabilitása miatt nem enged a huszonegybõl, vagy 2. tisztán látja, hogy újra elbukik a reform, s akkor jobb, ha az elnöki meg miniszterelnöki harag sodorja el, mintsem bûnbakként vigye el a balhét...
•Olvasom, hogy talán augusztustól újabb, költségvetési ûröket töltõ közterhek bevezetésén törik a fejüket illetékesék, vagyis ismét a zsebünkbe akarnak nyúlni... — ez mindenhol így van a világon, csakhogy nálunk a közteher-emelések sosem azzal járnak, hogy javul az államháztartás állapota, hanem tovább romlik! — vagyis a kormányzat hozzá nem értését és krónikus impotenciáját fizettetik meg velünk, nem tudni, milyen jogon...
•Jog persze erre nincs, csak jogcímek vannak, amivel a hivatalos rablást folytathatják... — az eladósodott nagy rablókhoz persze senki sem mer komolyan hozzányúlni, hiszen honnan lesz pénz a választási pártkasszákba!?
•Egyre nyilvánvalóbb, hogy nálunk kettõ hiányzik: egy Bokros és a "csomagja"... — s a helyzet, amelyben a Bokros(oka)t le lehet váltani, ha szorul a kormányzat kapcája, de a csomag marad!
•Orbán Viktor "látogatás-stratégiáját" az egykori Gozsdu-féle vagyon sorsának buzgó felemlegetésével akarják némileg megzavarni... — az aligha idõszerû a román—magyar viszonyban, s ha igen, akkor a Gozsdu-vagyonnak nem az egyházi javak jelentik az ellentételét, hanem mindaz, amit az erdélyi magyarok teremtettek itt, de a használatát kisajátították!
•Kész rejtély az RMDSZ káderpolitikája: bizonyos Neményi József Nándor, akit a szervezet az országos versenytanácsba delegált, egyik ámulatból a másikba ejt az Erdélyi Naplóban megjelent interjúval, amiben különös módon szapulja az RMDSZ-t! — szegény versenytanácsi képviselet!
•Néhány csemege a zagyvaságok halmazából: miután elmésen felfedi, hogy "nem tudni, hogy Romániában ki akar reformot", s azt sem, hogy ki hajtaná azt végre, egyenesen ott köt ki, hogy a kulcsfontosságú tisztségekben ott ülnek az RMDSZ "nagyjai", akik az SZKT zömét alkotják, tehát, bent maradnak a kormányban... — mindebbõl, s a teljes szövegbõl is csak az azt közlõlap és a szerzõ logikája világos, mert az alanyt siralmas logika jellemzi!
•Azt is kideríti, hogy "a szövetségnek sincsenek olyan megoldásai, amellyel ki lehet állni a placcra", ám de, simul újra a lap arculatába, "Az RMDSZ vezetõinek 80-90 százaléka... biztos a jelenlegi pozíciójában..." — azt elfelejti hozzátenni, hogy a "biztosabbnál" vannak még biztosabbak, például a versenyhivatali állás, ahova tudtommal, egy választási ciklust meghaladó idõre nevezik ki a klienseket!
•Miután nevezett minden gazdasági és politikai közhelyet összezagyvált, felfedi, hogy itt nálunk olyan pocsék a helyzet, hogy "a fiam is a napokban ment el Amerikába"..., mert itt semmi esélyük, hiszen a csúcsvezetés (RMDSZ) "...vagy nem érzi vagy nem érti, vagy csak a székét félti"... — bravó RMDSZ!
•Most már ugye, egy baj van: hogy N. J. N. nem ment fiacskájával együtt Amerikába, mert, hátha azért nincs itt esélye a fiataloknak, mert olyanok húznak ilyen szellemben még fizetést az adófizetõktõl, akik nem, hogy a világot, hanem saját magukat sem értik... — ha már a saját lábukba botlanak egy interjúnak álcázott lejáratásban!
•Szerkesztõk találhattak volna erre alkalmasabb figurát, hiszen szépen tenyészik a polgároknak a "Kis" fajtája, akik nem annyira a teljesítményben, mint a helyezkedésben jeleskednek... — a helyezkedés képessége rontja le a szaglóérzéküket olyannyira, hogy oda köpnek, ahol esznek!
•Minden rendjén lenne, ha N. J. N. "radikális" vagy amolyan "másként" gondolkodó lenne... — dehát "másként" van, "radikális" szintén, csak éppen a gondolkodónál tátong az ûr!
Aki vállalkozó akar lenni, pokolra kell annak menni... Mármint a helyi bürokrácia poklában kell megégetnie magát. Már az elsô lépések kemény próbára teszik nemes szándékát. Pedig nem is vétkes. Még csak nem is téved. Csak egy apró bûne van. Hogy fizetni akar. Azonnal és készpénzben. A helyi kincstárnál. Mert a Kereskedelmi Kamarán belül mûködô Cégbejegyzési Hivatal részérôl illedelmesen arra utasítják, hogy minél hamarabb befizesse a kötelezô illetékeket (százezreket) és díjakat. Elôször a helyi adók és illetékek begyûjtésével foglalkozó Kincstárhoz (Trezorerie) irányítják, amely a Pénzügyi Igazgatóság keretén belül mûködik (Polgármesteri Hivatal épületében az 1-es szobában).
A cégalapító 100.000 lej készpénzzel átmegy a kincstárhoz és örül, hogy tíz percen belül elintézi az elsô befizetést. Kiderül, túl hamar örvendett.
— Nem lehet. Nincs nyugtatömbünk. (Nu se poate. N-avem chitantier)
— Banki átutalással kell fizetni.
— Kérem, a kamaránál azt mondták, hogy Önöknél befizethetem készpénzben. Így a legegyszerûbb és a leggyorsabb.
— Nincs nyugtánk. Nem kaptunk egy hónapja a Pénzügyminisztériumtól. Csak bankon keresztül lehet fizetni.
— És nem lehet nyugtatömböt hozatni?
— Aligazgató úr! A kamarától átküldtek, illetéket szeretnék befizetni készpénzben.
— Nem lehet. Csak banki átutalással.
— Miért nem fizethetek be illetéket a helyi költségvetésbe készpénzben, ha egyszer az Önök bevételi forrását képezi? Ehhez nem szükséges bankon keresztüli átutalás, hisz a bank még felszámít 20.000 lej kezelési költséget és a pénz is csak 4-5 nap múlva érkezik meg Önökhöz.
— Ja, szóval azt akarja, hogy az átutalást mi ingyen szolgáltassuk.
— Nem, én készpénzben akarom kifizetni a hivatalos illetéket és nincs kedvem 2 napig sétálni egy 5 perces befizetésért.
— Olvassa el a Könyvviteli Törvényt és ott leírja, hogy lehet befizetni.
— Jobb lenne nyugtáról gondoskodni és nem sétáltatni az embereket napokig.
A pénzügyi vezérigazgató irodájában:
— Igazgató úr lenne 2 perc szabadideje?
— Engedje meg hogy bemutatkozzam. Az ügyfeleim számára szerettem volna befizetni az okmánybélyeg-illetékeket, de a pénztárnál nem fogadják el, mert nincs nyugtatömbjük.
— Igen, csak banki átutalással.
— Nem lehet a nyugtatömböket beszerezni és akkor...
— Te lásd el tanácsokkal az ügyfeleidet, itt mások adják a leckéket. Világos? (Tu sa dai lectii la clientii tai, aici altii dau lectii. E clar?)
— Nem. Mert a helyi bürokráciában, ha valamit elbonyolíthatnak, azt el is bonyolítják. Illetve, ha valamit nagyon egyszerûen és gyorsan megoldhatnának, azt biztos, hogy elbonyolítják.
Aztán mész a bankba, az illeték és a 20.000 lejes kezelési költség befizetésére, séta vissza a kamarához, az átutalási szelvény leadására, és mivel péntek az összeg majd 4-5 nap múlva beérkezik a kincstári számlára.
Mert a helyi pénzügyek fôfelügyelôinél 4-5 nap rövidebb idô 5 percnél, bôségtôl duzzadó költségvetésünk számára pedig az idô nem pénz és a forgási sebesség sem számít. Fô, hogy ha pénz és törvény is van, egyik a másikat nem zárja ki. De ha az ész, az akarat, a hozzáállás és a munkaszervezés hiányzik, akkor nyugodtan lehet pénz is, törvény is, mert egyik sem kerül rendeltetési helyére, nem töltheti be szerepét.
Nesze neked (helyi) pénzügyi Autonómia.
Ui. 1. Tétel: A pénz értéke annál nagyobb, minél gyorsabban forog. Ezt a tételt a Törvény sem zárja ki.
2. Tanulság: Az ész értéke annál kisebb, minél lassabban forog. A bürokratáé különösen.
A Tongariro Nemzeti Park Új-Zéland legrégebbi rezervátuma. 1887-ben az akkori maori törzsfõnök az államnak adományozta, azzal a feltétellel, hogy az õsi temetõt nyilvánítsák védett területté. Õ már akkor felismerte az egyetlen lehetõséget, ahogyan a maori nép misztikus és szent területét megvédheti a kapzsi fehér emberektõl.
A nemzeti park területén található a három ismert, napjainkban is mûködõ vulkán. A Ngauruhoe, Ruapehu és a Tongariro. A Tongariro ( tonga=déli szél, riro=elviszi) legendája arról szól, hogy egy maori törzsvezér a nagy havazás miatt majdnem megfagyott. Segítségül hívta testvéreit, s a kiáltását a déli szél vitte el. A kérés meghallgatásra lelt, a hegybõl meleg láva tört elõ, amely felmelegítette a hõmérsékletet, elolvasztotta a havat.
A maorik számos énekben, versben fogalmazták meg tiszteletüket a szent hely, a hegyek iránt. Ezek a versek szájról szájra terjedtek. Az elsõ misszionárius fordította maori nyelvre a 18. század elején a bibliát, ekkor került legelõször papírra a maori nyelv.
A misszionárius a fordítás lejegyzéséhez tizenöt angol betût használt. Minden egyes szó magánhangzóban végzõdött:.
Ka korikori ake i raro rä i te ata o Tongariro maunga
Ka tù au ka wawata, ko wai rä taku iwi
Ko wai rä taku ihi, taku wana, taka tù
Ka hoki ngä mahara, ki te pane o Pùtauaki
Kei tua ko te papa e arohatia nei e
He tohu i taku tùranga waewae, taku noho mauri-tau e ...
Kôhine Whakarua Pônika
A Tongariro hegy árnyéka alatt
Gondolataim megtelnek aggodalommal — hol vagyok, ki vagyok és ez minden amit magam mögött hagytam
Az értelem áthatol a Putuaki hegycsúcson,
hely amely beárnyékolódik az annyira szeretett látványtól
A föld ahol születtem — az én otthonom, édes otthonom.
A maori rokonságot mutat a többi polinéziai nyelvvel (tahiti, hawaii, stb.) és hasonlít az indonéziai nyelvhez is. Hangzása dallamos, és a hosszú szavak kivételével, aránylag könnyû kiejteni (lásd. whakarewarewatangaoteopetauaawahiao = a Wahio harcos csapatok közös gyülekezete).
Whakapapa falu ( ejsd: Fakapapa) a három vulkán lábánál fekszik, túrázók és a sízõk kedvenc helye. Az egyetlen kempingjében aludtuk ki az út fáradalmait és készültünk fel a nagy erõpróbára.
Úgy látszik, a hegy istenei békésen szúnyókálhattak, mert ragyogó napsütésre ébredtünk, a kristálytiszta levegõ nem lehetett melegebb, mint három-négy fok. Várakozással néztünk a sokat ígérõ nap elé, mert elõreláthatólag az egyik legszebb és legérdekesebb túraszakasz várt ránk. Különjárat vitt az indulópontig, ahonnan a hét-nyolcórás oda-vissza gyalogtúra után a busz vissza viszi az utasokat a faluba. Azon a reggelen rajtunk kívül még tízen vállalkoztak erre az útra, volt aki rövidnadrágban, de volt aki teljes hegymászó szerelékbe öltözött. Körülöttünk békés csend honolt, mindenki suttogva beszélt és csak lépések zaja hallatszott. A reggeli ködben csak halványan lehetett látni a hegycsúcs körvonalait, de így is fejedelminek tûnt.
Ahogy felfele haladtunk, fokozatosan elmaradoztak a cserjék, bokrok, homokos, kietlen vidék váltotta fel, és ez már jobban kezdett hasonlítani az általam elképzelt vulkanikus tájra. A faluhoz legközelebb a Ruapehu vulkán áll, amely egyben a legmagasabb — 2979 m — és a legaktívabb is. Legutóbb 1995. szeptember 23-án tört ki, amit a hazai hírekben is bemutattak. Ezúttal nem volt lávafolyás, csak köveket lövellt ki, valamint masszív hamu és gõzfelhõ szállt fel belõle, emiatt nem okozott semmi szerencsétlenséget, sõt, még az oly nagyon kedvelt sípályákat is kikerülte. Nem minden kitörése volt ilyen ártalmatlan. 1953 karácsony estéjén a kiömlõ láva többek között egy hidat is megrongált, ami a rajta haladó vonat 153 utasának a halálát okozta. Sajnos, a megfelelõ felszerelés hiányában nem volt alkalmunk egy kicsit közelebbrõl is megtekinteni ezt a "szeszélyes kályhát", így továbbmentünk. Az elsõ igazi megmérettetés a déli kráter után következett, amikor a kijelölt úton, meredek, köves részen kellett felmászni. Ekkor már mindenki igyekezett a fölösleges ruháktól megszabadulni, és a kondíciótól függõen egyre jobban nõtt közöttünk a távolság. Mi is Mirandával valahol hátul kullogtunk, hiszen õ is és én is inkább "koca-túrázoknak" tartottuk magunkat. Az ösvény a Ngauruhoe hegy mellett vezetett, amely a három vulkán közül a legfiatalabb, és a többiektõl eltérõen szimmetrikusan kúp alakú, csak egyetlen nyílása van. Többszöri pihenés után lihegve értünk fel a csúcsra. Lélegzetelállító kép fogadott. A Vörös kráter, tûzpiros színével és félelmetesen impozáns formájával mindenkit elkápráztatott. Az út lefele már nekünk is könnyebb volt. Rövid pihenõt tartottunk egy menedékháznál, ám sokáig nem heverészhettünk, mert még elég hosszú út állt elõttünk, és a busz megadott idõpontban várt ránk. Tovább az út apró bokrokkal dúsan benõtt területen vezetett, néha egy-egy meleg forrás is felbukkant. Amint egyre lennebb értünk, úgy változott át a bokros terület sûrû erdõvé, a forrás pedig patakká duzzadt.
A kempingbe érve fáradtan zuhantunk az ágyba, és bizony egyikünknek sem kellett ringatás, hogy mély álomba merüljünk.
(folytatódik)
A Szent István Bazilikát sokan látogatják ilyenkor, nyáridõben, a szûk téren egymást érik a buszok, odabent egymást váltják a többnyire külföldi, fõleg ázsiai, koreai, kínai, japán csoportok, mellettük pedig jobbára németek, angolszászok, de görögök és spanyol, portugál nyelvûek is. (A volt keletnémetek úgy spórolják vakációs pénzüket, hogy vidéken szállásolnak, Pestre-Budára kocsival járnak be. A japánok kipróbálták a tömegközlekedést is, nincsenek elragadtatva tõle. Hajhaj, jönnének csak Marosvásárhelyre maxitaxizni, tudorbuszozni...)
A Bazilika kincstárával indítunk, pedig igazából nem a monstranciák érdekelnének. De úgy van megszerkesztve ügyesen a bejövés, hogy a gyanútlan s tájékozatlan látogató besétál...Annál üdvösebb a hatalmas hajlék, már terében tartózkodni is mély áhítat. A magasból beáradó fény teszi oly fenségessé a kupola pompázatos díszítését.
A körkilátót drágálljuk, nem is figyelünk rá, csak kifelé jövet, akkor is, képmutató könnyedséggel, lazán: máskorra hagyjuk. (Egyébként megfigyelhetõ: mennyire hajlamosak vagyunk ezt-azt "máskorra" hagyni, mintha örökéletûek volnánk vagy mintha legalábbis évente jöhetnénk pestbudázni, budapestelni.) Láttuk már a magyar fõvárost pénzünkért, a Citadelláról. (Semmi sincsen ingyen, a Halászbástya is száz forint, az állatkert is háromszáz, a Szépmûvészeti Múzeum is ötszáz.) De a Szent Jobb kápolnát nem lehet kihagyni. Ott õrzik az államalapító nagy király jobb kezét. Beóvakodunk valami németekkel, lassan araszolva valami kiáramló japánok között, és amikor végre bejutunk a szûk tér fogyó levegõjében, a kötelezõ csendet fölverik; furcsa szóváltásra leszünk figyelmesek.
— Tenni is kell valamit, nem csak ülni, üldögélni! — mondja mintha éppen a Jobbnak, egy lezser eleganciájú, nagyon magabiztos úr, s közben inti a csoport hátramaradt tagjainak, hogy nyomás kifelé. — Fényt kell adni. Nem csak szégyent hozni a magyarra: hiszen ezért a garasoskodásért röhög bennünket a világ. Másutt éjjel is fényben fürdetnék, ha volna ilyen relikviájuk — oktat ki valakiket, gondolom, bennünket is.
A sarokból feltápászkodó koros hölgy élesen visszavág.
— Tenni kell hát: be kell tenni a száz forintot, nem mindig potyázni! Azt!
A bírálgató kalauz azonban már a kijáratnál int vissza egy — hogyismondjam csak: semmi esetre sem szent — "jobbot". A Bazilikában!
Az idõs hölgy, aki bizonyára azért van ott, hogy a drága kezet õrizze (minden más biztonsági intézkedés és szakvédelem mellett), hozzánk, az ámuló maradókhoz fordul.
— Mindig ezt csinálja — dohogja. — Ráhajtott a csoportjával a japánokra. És tudják miért?
— Mert egy aljas gazember. Egy smucig disznó!
Nemsokára fény derül a dologra. Mégpedig szó szerint. Adok egy százforintost a néninek, bedobja egy üvegfalú skatulyába, kattanás, aztán megvilágítódik Szent István király jobb keze.
— Na kérem. Hát erre sajnálja az a fajzat a száz forintot, s rápotyázza csoportjait az elõtte látogatókra.
Elmosolyodom a stréberségen. A néni még mindig dohog, de láthatólag megnyugtatta, hogy valakiknek kiönthette a bánatát; elvégre ez mégis másfajta gyónás, a papok bizonnyal ismerik már a gondját, nem hiszem, hogy különösebben penitenciázgatnák érte.
Máris újabb csoport érkezik, a fény még mindig tart, és boldog vagyok. Mert most az én százasomon potyáznak ezek a vörös arcú britek.
Kint el is mondom, hogy remélhetõleg néhány apróbb bûnöm immár kedvezõen lesz elintézve.
Közben azon tûnõdöm, vajon jó az a Szent Jobbnak, ha éjjel-nappal erõs fényt kap? Hát az, hogy a látogatók kedve szerint hol sötétben van, hol meg ebben a vakító világosságban?...Máris úgy gondolkodom Róla, mintha önálló lény volna.
Odakint a feleségem remegve vallja be: õ végig különös, megmagyarázhatatlan sugárzást érzett. A Kéztõl jött, és egészen, jólesõen beleborzongott; a hátgerincén kismillió hangya — üdvös sereg — masírozott végig.
Sóhaj szakad kebelembõl. Hát igen. Ez az igazak, az ártatlanok, a feltétlen hívõk szabadalma, kegyelmi ajándéka. De felülkerekedik bennem a gazember, és odakalkuttázom neki: — Juj, ne izéljen mán, Terézke.
Kint a stréber idegenvezetõ nagy magabiztossággal dirigálja csoportját. (Istenem, hasít belém. Az öregasszony vajon nem azt kívánta neki titokban, hogy: száradjon le a jobb keze?!...)
Az ember a természet és fõképpen a társadalom kiváltotta szorongatottsági érzéseit minduntalan próbálja kiküszöbölni. Az örökös vigasz és oltalom keresésében már kevesen vagyunk, akik ösztönösen, a régiek példájára, természetünkbõl fakadó igényünket kielégítve, a lelki megnyugvást ódon, monumentális templomfalakon belül keressük.
Ha nem is ösztönösen, de tudatosan is kevesekben ébred fel a gondolat, hogy ezek a menhelyek kultúr-, mûvészet-, valamint régészettörténeti hagyományaink impozáns leletei, melyek idõtõl és körülménytõl függetlenül rendeltetésük szolgálatában álltak és állnak.
Minderre hû példa a legendás és jelentõs történelmi múltú unitárius templom Nyárádszentlászlón, ahol a lakók meghajthatják fejük 500 éves harangjuk megkondulásakor és elmondhatják legalább azt, hogy: "Isten, segíts!"
A templom Szent László király szentté avatása (1192) után épült a gótikus és román stílusjegyeket õrizve. Nyárádszentlászló már az 1332-es pápai dézsmák jegyzékében szerepelt mint önálló egyházközség. A templom ekkor már létezett, majd 1490 után átépült a szentély kivételével. Ekkor építik hozzá a tornyot, mely építési stílusát nézve arra enged következtetni, hogy védelmi célra is szolgált.A toronyban lévõ 4,5 mázsás harang 500 éve hirdet örömöt avagy siratja a halottakat. 500 éve hívja istentiszteletre a híveket, 500 éve keresztel, házasít, temet és szólt, ha vihar vagy háború volt. Vállkerületén ez a felirat áll: O+REX+GLORIE+VENI+CUM+PACE+JESUS+NAZARENUS+REX+
JUDEORUM+1498. A kisebbik harang a hagyomány szerint még régebbi volt, azonban kétszer újraöntötték, majd elvitték a háborúba. Mindkét harang abból a korból származik, amikor a templom a katolikus híveké.
Nagy János unitárius lelkész nagyérdemû szolgálata idején (1895-1924) a közösség nagy megpróbáltatás elõtt állott. A háborús emberáldozat mellett harangáldozatot is követelt. Példás összetartásukról, együttmûködésükrõl, nagyfokú önismeretükrõl, értékeikhez való ragaszkodásukról ad tanúbizonyságot ez ügyben való cselekedetük, hosszas tanácskozásaik, amellyel a harangot akarták megmenteni. Racionális értékrendjüknek, de az elõbbi korok érdemének is köszönhetõ, hogy idén 1998-ban a szentlászlóiak templomában még megszólal a nagyharang.
Arról, hogy mindehhez hogyan viszonyuljunk, beszél a múlt és az évszázados intés a szószék fölötti korona belkerületén: "Tartsd meg, ami nálad vagyon, hogy senki a te koronádat el ne vegye." (Jel. 3r. 11v.)
"Odafönt úgy volt megírva", hogy idelent találkoznunk kell! Nem pusztán mint ember az emberrel, hanem mint két hasonló lelkületû és ízlésû színházi ember, akik érzékenyen reagálnak a szépre, az Igazságra és a nemes erkölcsiségre. Azaz úgy találktozunk, mint két egyet akaró mûvész.
Én, Ferenczy István, a színész, ki negyvenedik évadomat taposom a marosvásárhelyi színpadon, most és itt talán a legszerencsésebb és legboldogabb ember lehetek: Miért? Mert Milan Kundera JACQUES ÉS A GAZDÁJA címû darabjában az Úr szerepére készülök.
"Odafönt úgy volt megírva", hogy idelent Diderot megírja, Kundera átírja és Bokor Péter Kanadából idehozza nekünk Marosvásárhelyre. Hát mindez nem csodálatos?! Nem szép?! Nem jó?! Nem emberien és mûvészien igazságos?! De igen! Nos, ezért vagyok boldog.
A JACQUES ÉS A GAZDÁJA egy filozofikusan szellemes történet, szépen, igazul megírva, és Bokor Péter által — manapság ritkán tapasztalható — csirkefinomságú mûvészi ráérzéssel megrendezve. Durván kaotikus életünkben a szépség felmutatása — ami igazság is egyben — a legnevesebb mûvészi feladat. Ezt becsülöm és értékelem a legnagyobb melegséggel Bokor Péter rendezõi munkájában. Több év óta, értékeket is széttiporva, keresve, de nem tudva merre tartva, most találkoztam újra a "Színházzal"!
Köszönöm mindezt Bokor Péternek!
Hogy mi, színészek, hogy én magam milyen mûvészi szinten tudom teljesíteni a rendezõi akaratot, majd az elõadások során kiderül. Szeretnõk és akarjuk a legjobbat. De szeretném és akarom az újra találkozást Bokor Péterrel, mert szeretem a jó színházat, mert életem a Színház, és Bokor Péternek is ez az igazi élete.
"Odafönt úgy volt megírva", hogy idelent találkozzunk.
Kedves Péter! Erõt, egészséget, hogy mielõbb újra találkozzunk!
menti falu nevével. Felesége + immár jópár éve: özvegye — , Csõsz Irma mindvégig kitartó, agilis társa maradt, osztozott a népmûvelõ sorsában, "Férjemmel 1975-ben kaptunk kinevezést a disznajói iskolába. Csakhamar felfigyeltünk eg különleges népdalra, amit addig más vidéken nem hallottunk. Ez a falu nótája, melyet a reguták sorozáskor énekelnek. Éppen õsz volt, berukkolásra készülõdtek a reguták, s szerettek volna a régi szokás szerint elbúcsúzni a falutól. Kérték a segítségünket, s mi szolgálatra készen állottunk. Összegyûjtöttük a sorozással és bevonulással kapcsolatos régi népszokásokat és énekeket, a falu nótájának régebbi, már feledésbe merülõ sorait, és sikerült egy szép regutabúcsúztató ünnepélyt szervezni. Így kezdõdött néprajzi tevékenységünk. A népdalok gyûjtése jelentette számunkra a legnagyobb örömet. Lejegyeztünk száz olyan dallamot, mely a vidékre jellemzõ. Hivatásos népdalgyûjtõ 1954-ben járt Disznajón elõször és utoljára. Már nagyon idõszerû volt a dallamok lejegyzése és megtanítása a fiataloknak, tanulóknak."
A megkezdett munkát folytatta férje halála után. Ennek gyümölcsét ízlelheti most az olvasó: a kis kötet mintegy elõmonográfiája Disznajónak. Olvashatunk benne a falu történetérõl, a határ- és dûlõnevekrõl, az emberek foglalkozásáról, a gazdasági életrõl, az oktatásról, az ünnepekrõl, a népviseletrõl, a lakáskultúráról, a családi élet jeles eseményeirõl, a népszokásokról, babonákról, hiedelmekrõl, a hagyományok megannyi fajtájáról. Helyet kap benne a népköltészeti gyûjtés anyaga, kiegészítve a családnevekkel, személy- és ragadványnevekkel, a rikoltásokkal. És érdeklõdéssel olvashatjuk a falu közmûvelõdését taglaló részeket, melyek azt mutatják, hogy Disznajón a közösségépítés ma is folyik, a falu nem pusztítja el önmagát azáltal, hogy hagyja veszendõbe menni értékeit. Nem is hagyhatja, amíg ilyen nevelõi vannak. (Néphagyományok Disznajón. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1998.)
Bár a búzát a bevetett területnek több mint felérõl begyûjtötték, kilenc megyében még hozzá sem kezdtek az aratáshoz. Ezidáig mintegy hárommillió tonna búzát takarítottak be, a felbecsült 5,7 millió tonnával szemben. Az össztermésbõl a fogyasztási és takarmányalapba mintegy 972 ezer tonnányit szállítottak le, azonban több mint kétmillió tonna a termelõknél található. Az árpát és az õszi árpát csaknem teljes mértékben betakarították. Így a zabbal bevetett terület 93, a sörárpa esetében 96 százalékáról gyûlt be a termés.
Az elpusztult állatok miatt több mint 2,2 milliárd lej a kár. Az utóbbi idõben történt természeti csapások okozta károk felmérésébõl kiderült, hogy 32 szarvasmarha, 879 sertés, 26.366 szárnyas, 479 juhféle és 16 lóféle pusztult el. A mezõgazdaságban a kár mintegy 1.179 milliárd lejre rúg. 566 ezer hektárnyi terület károsult meg, ami az ország mezõgazdasági felületének 3,9 százalékát teszi ki.
Az idén Romániában beruházott valutatõke ranglistáján Hollandia szerepel az elsõ helyen, 385.528 millió dollár befektetett tõkével. Utána 321.113 dolláros tõkével Németország következik, harmadik pedig Olaszország, 266.592 millió dollár értékû beruházással.
Hozz egy szál virágot Petõfiért
E jelszó alatt szervezi meg ma az RMDSZ helyi szervezete Kézdivásárhelyen a Petõfi emléktábla avatóünnepségét, amelynek meghívott díszvendégei Markó Béla szövetségi elnök, Tõkés László tiszteletbeli elnök, Németh Zsolt államtitkár, a Fidesz-MPP alelnöke, Kötõ József oktatási és Kelemen Hunor mûvelõdési államtitkárok.
Az "istenadta tehetségû" nótaköltõ születésének 140., halálának 95. évfordulójára emlékérmet veretett a szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány. Az érem elõlapján a szegedi Stefánia sétányon álló, szecessziós stílusú Dankó Pista-szobor, a hátlapon a Dóm térem lévõ híres zenélõóra látható. Az érmet Fritz Mihály tervei alapján Szabó Géza ötvösmester készítette, és három változatban, ezüstbõl, ezüstözött bronzból és bronzból készült, összesen ezer példányban.
Négy hónap börtön — koldultatásért
Párizsban négyhavi börtönre ítéltek egy román apát, aki a metróban koldultatott a fiával. A 13 éves fiú megjelent a rendõrkapitányságon, és elpanaszolta: az apja hegedülni küldi a metróba, és megveri, ha nem koldul össze neki legalább napi ötszáz frankot (85 dollárt). Az apát, aki részben beismerte a cselekményt, büntetése után három évre kitiltották Franciaországból.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar nemzetgazdaságban az év elsõ negyedévében a havi bruttó átlagkereset 61.520 forint, a nettó pedig 41.820 forint volt. Az egészségügyben viszont kisebbek a bérek. A bruttó átlagkereset 53.822 forint, míg a nettó 37.989 forint volt.
Habsburg-Lotharingiai Károlyt egy osztrák bíróság csempészésért elítélte. A Voralrberg tartományi pénzügyi felügyelet ítélõszéke kedden 30 ezer schillingnyi pénzbírsággal sújtotta a császárunokát és eurótörvényhozót, valamint 150 ezer schillingnyi értékmegváltás megfizetésére kötelezte. Habsburg Károlynak kell viselnie a büntetõ eljárás költségeit is, amelyre az adott okot, hogy 1996. július 30-án a hohenemsi repülõtéren elmulasztotta bevallani: egy diadémot akar bevinni Ausztriába. A vámõrség a fejdíszt elkobozta.
Ortodox zsidók zarándokútja Magyarországon
Az ortodox zsidóság támogatásáról biztosította az új magyar kormányt a híveivel kelet-magyarországi zarándokúton tartózkodó Moshe Teitelbaum fõrabbi, a Brooklyn (New York) székhelyû szatmári közösség világhírû vezetõje. A fõrabbi mintegy hétszáz tagú kísérettel érkezett Debrecenbe.
A 35 esztendõs Oscar-díjas amerikai filmcsillag hétfõn egy Los Angeles-i klinikán 3400 grammos fiúgyermeknek adott életet. A gyerek a Charles nevet kapta. Jody Foster, aki A vádlott és a Bárányok hallgatnak címû filmjeiért kapott Oscar-díjat, férjezetlen. Az apa kilétét nem hozta nyilvánosságra, egyedül akarja felnevelni gyermekét.
A hölgy milliós nagyságrendben örökölt dollárokat, de errõl fogalma sincs. Mindössze annyit tudni róla, hogy keresztneve Ines, 1957-ben vagy 1958-ban született, s hogy édesanyja, akinek nevét nem ismerik, akkor Münchenben élt. Most a müncheni lapokban feladott hatalmas hirdetésekben keresik az örökösnõt. Íme a történet: Ines apja egy idõközben meggazdagodott török férfi volt, aki haláláig sem ismerte lányát, mégis úgy rendelkezett, hogy Ines jusson hozzá az õt megilletõ örökséghez. Megható tény: a hirdetéseket az elhunyt apa özvegye adta fel.
Az elmúlt vasárnapon a Fehér megyei falu templomkertjében felszentelték a két világháborúban elesett magyarlapádi hõsök emlékmûvét. Jelen volt az RMDSZ részérõl Csávossy György SZET-elnök, Takács Csaba ügyvezetõ elnök, Birtalan József, a szállitási minisztérium államtitkára és Rácz Levente, az RMDSZ megyei elnöke. Csak az emel emlékmûvet, aki üzenni akar a jövõnek is, hangsúlyozta beszédében Takács Csaba.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már beleegyezik, hogy a tíz évvel ezelõtti, 270 emberéletet kioltó lockerbie-i repülõgéprobbantás líbiai gyanúsítottjait semleges területen idézzék a törvény elé. Robin Cook brit és Madelaine Albright amerikai külügyminiszter a közeli napokban hivatalosan is bejelenti a döntést, amely az eddigi londoni és washingtoni álláspont 180 fokos fordulatát jelenti. A brit és az amerikai kormány eddig ragaszkodott ahhoz, hogy a két ország felderítése által már 1991-ben azonosított két líbiai gyanúsítottat vagy Nagy-Britanniában, vagy az Egyesült Államokban kell felelõsségre vonni.
Nyolcezer román állampolgárt toloncoltak ki ebben az évben különbözõ nyugati országokból, legtöbbjüket Németországból, Magyarországról és Franciaországból. Ugyanebben az idõszakban 9.300 külföldi tartózkodott illegálisan Romániában, de közülük eddig mindössze kilencszázat toloncoltak haza.
elnevezéssel háromnapos rendezvénynek ad otthont a marosvásárhelyi vár. A tegnap délután elkezdödõtt rendezvényt az ICS ifjúsági csoport kezdeményezte. A különbözõ koncertek mellett a vásárhelyi Mûvészeti Iskola diákjai a Mészárosok bástyájabeli kiállítását tekinthetik meg az érdeklõdõk. A mai program: 19 órakor Téglagyári Megálló-koncert, 21-tõl Black Cat Bone-koncert, 22-tõl diszkó.
Vízszigetelés svájci módszerrel
Ma délelõtt adják át Dédán a Maros fölött épített új vasúti hidat, amelyet a brassói székhelyû Vasúti Építkezési Rt. marosvásárhelyi fiókvállalata kivitelezett. Érdekessége a vízszigetelésnél felhasznált svájci technológia, amelyet országunkban elõször alkalmaznak, és amelynek használatáról az átadás folyamán gyakorlati bemutatót is tartanak.
Csõsz Irma kötete az Impress kiadónál látott napvilágot. A monografikus munka bemutatóját szombaton tartják Disznajón. A kortárs-találkozó keretében Nagy Pál irodalomtörténész beszél a szerzõ munkásságáról, valamint az új kötetrõl.
vádjával tartóztatták le a 28 éves mezõgerebenesi Dascãl Viorelt, aki hétfõn este ittasan egy gereblyével több ütést mért szomszédja, az 51 éves Dascãl Adion fejére. Az áldozatot a marosvásárhelyi idegsebészeti osztályra szállították többszörös agysérüléssel, jelenleg mély kómában fekszik.
Anyagi támogatás hiányában nemsokára bezárja kapuit a csaknem százéves múltra visszatekintõ marosszentgyörgyi sósfürdõ — tájékoztatott Vízi József polgármester. Mivel az idei költségvetés elosztásakor 386 millió lejjel kevesebbet szavaztak meg, a fürdõ mûködtetéséhez szükséges pénzalapból is csaknem 180 millióval juttattak kevesebbet. Annak ellenére, hogy a meleg nyári idõnek köszönhetõen olyan rekordnap is volt, amikor 1200 belépõjegyet adtak el, a bevételbõl nem tudják fedezni a kiadásokat. A polgármester a tegnap újabb kéréssel fordult a megyei tanács állandó bizottságához, vizsgálják újra a fürdõ helyzetét, az anyagiak orvoslásának elmaradása esetén azonban Vízi József a sósfürdõ bezárására voksol.
Szombaton 10 órakor a marosvásárhelyi csendõrség Tudor lakótelepi székhelyén mintegy 250 csendõr- és tûzoltó kiskatona teszi le a katonai esküt.
A megyei tanfelügyelõség táboradminisztrációja szervezésében július 20. és 29. között 40 gyerek Sulinán üdül, július 24. és augusztus 2. között húsz diák Homoródra, július 28 — augusztus 6. között negyvenen Pãltiniºre, ugyanennyien július 25. és augusztus 3. között Szatmárra utaznak. A vakációzók elmehetnek a Dâmboviþa megyei Vadász nevû táborhelyre is, ahol augusztus 3—12. között francia nyelvtábort tartanak. A felsorolt táborokba való részvételi díj személyenként 540.000 lej.
A Nyugdíjasok Országos Egyesületének Maros megyei kirendeltsége augusztus 1-jén kirándulást szervez tagjai számára. Útvonal: Szováta — Parajd — Korond. Feliratkozni az egyesület székhelyén (Mv-hely, Bolyai utca 36. szám) július 23—31., naponta 9-12 óra között lehet.
Megközelítõleg 6500 személyt várnak a július 24—26. között a marosvásárhelyi stadionban sorra kerülõ Jehova Tanúi Kerületkongresszusra. A program mindennap reggel 9.30 órakor, délután pedig 13.30-kor kezdõdik.
21 tagú franciaországi küldöttséget fogadott a múlt héten a szászrégeni polgármesteri hivatal, tudtuk meg Marian Traian polgármestertõl. A Burg La Ren városból érkezett vendégek látogatása elsõsorban baráti jellegû volt, helybeli családok szállásolták el õket, hogy majd jövõben õket is vendégül lássák francia barátaik. "A franciák eddig cigányoknak tekintettek bennünket, most rájöhettek, hogy mi is emberek vagyunk" — összegzett Marian Traian.
A marosvásárhelyi Cuza Vodã utcai napi piac tegnapi árai: paradicsom — 3000-3500 lej/kiló, uborka — 3500 lej/kg, krumpli — 3000 lej/kg, káposzta — 1500 lej/kg, sárgarépa — 4800 lej/kg, padlizsán — 6500 lej/kg, paprika — 7000 lej/kg, kajszibarack — 5-6000, cseresznye — 5000, õszibarack — 4500 lej/kg, málna — 10.000 lej/kg, fehér liszt — 2500 lej/kg, puliszkaliszt — 1900 lej/kg, tojás — 730 lej/drb, juhsajt — 22.000 lej/kg, orda — 19.000, tej — 3000 lej/liter.
Radnót idei költségvetése 5.680 millió lej, amibõl 1.518 milliót saját alapokból kell elõteremteni. A beruházásokra 1.980 milliót szánnak. Ebbõl a pénzbõl az új Eminescu negyed, a Tudor Vladimirescu, a Horea és a Petõfi utcák csatornahálózatát szeretnék elkészíttetni, valamint a város új víztisztító állomásának és a szeméttelep megvalósíthatósági tervét is megrendelnék. Az utcák javítására és a közvilágítási számlák törlesztésére 180 millió lejt fordítanak — tájékoztatott Furman Marcel polgármester.
Copyright © Népújság - 1998