|
L. évfolyam 137. (13924) sz. |
1998. Július . 16. csütörtök |
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, az Európai Unió által kezdeményezett, úgynevezett Royaumont projekt bemutatásával kezdte tegnapi sajtótájékoztatóját. Elmondta, hogy célja a bizalom és jószomszédi viszony, illetve a stabilitás folyamatának a támogatása a Balkánon és Közép-Európában.
A közép-európai és balkáni országok mellett részt vesz ebben a projektben Magyarország, valamint Románia is. Hogy mi köze a Pro Európa Ligának mindehhez? Smaranda Enache beszámolójából megtudtuk, hogy a nemzetközi közösségek és fórumok nagyra értékelik a szervezetnek a román—magyar történelmi megbékélésben játszott szerepét, amelyet példa értékûnek nevezett a PEL vezetôje, s ennek elismeréseként választották meg Szalonikiban a július 10-11 között megalakított, a Demokráciáért Központ a Balkánon elnevezésû fórum alelnökévé.
A sajtótájékoztatón, amelyen a PEL teljes vezetése részt vett az iméntiek mellett, ismertették a Liga álláspontját néhány aktuális kérdéssel kapcsolatosan. Ezek közül az egyik a NATO-csatlakozást érintette. Errôl az volt a véleményük, hogy nincs alternatíva, Románia elsôrendû prioritása a mielôbbi integráció. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetôje, a büntetô törvénykönyv reformjáról szólva kijelentette, hogy Románia mindmáig nem teljesítette az Európa Tanács ajánlásait a Btk. reformját illetôen, s példának az elhíresült, a homoszexuálisok jogairól szóló 200-as cikkelyt hozta fel, amely jelenlegi formájában megsérti az egyén intimitáshoz való jogát. Másik téma a szekusdossziékkal kapcsolatos véleményükrôl szólt. A PEL szerint nyilvánosságra kell hozni ezeket, nem szabad a SRI archívumában hagyni, hanem egy független szervet kell létrehozni ebbôl a célból.
Smaranda Enache üdvözölte Radu Vasile kormányfônek II. János Pál pápához intézett meghívását, és reményét fejezte ki, hogy az ortodox egyház modernségrôl, nyitottságról tesz bizonyságot, s megerôsíti ezt a meghívást.
Ezen kívül, s talán ez volt a sajtótájékoztató tulajdonképpeni célja, Enache asszony ismertetett két, nemrégiben történt, személyéhez kapcsolódó eseményt. Egyik, hogy Marosvásárhely díszpolgárává választották, s Romániában ô az elsô nô, akinek ilyen megtisztelô cím jutott. A másik, hogy a külügyminiszter javaslatára, és az államfô jóváhagyásával felajánlották a finnországi nagyköveti tisztséget. Az esemény nyomán született sajtóvisszhangra, illetve a PUNR hivatalos közleményére reagálva kijelentette: a PEL visszautasítja az összes vádat, s hamarosan összeülnek, megvitatják a problémát, — hiszen a szervezet lejáratásáról van szó tulajdonképpen —, és majd megteszik a szükséges lépéseket. Az újságírók kérdései nagyjából a pápalátogatáshoz, illetve a szekusdossziékhoz kapcsolódtak, sôt, a Cuvântul liber egyenesen nekiszegezte a kérdést Smarandának: szekus-ügynök volt-e vagy nem? Amire a replika az volt: azt maguk jobban tudják...
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy Smaranda Enache véleménye szerint miért váltott ki ilyen heves tiltakozást ez a jelölés a nagyköveti funkcióra, mintha legalábbis washingtoni, moszkvai, netán bonni nagykövetnek szánták volna?
S. E.: Számunkra világos, hogy vannak olyan politikai erôk, amelyek csillaga lemenôben van. Úgy próbálnak megerôsödni, szavazatokat szerezni, hogy agresszív nyelvezetet használnak. Az én személyem, de a Pro Európa Liga is évek óta a PUNR és a pártot támogató sajtó támadásainak célpontja. Személyemet gyakran arra használták, hogy a szervezetet támadják, mintha egyszemélyes szervezet volna. Ezekre nem reagáltunk, mert olyan ellenféllel nem állunk ki párbajra, amely nem tartja be a játékszabályokat. Azonban jelenleg túllôttek a célon, ezért szükséges, hogy összeüljünk, megtárgyaljuk a szükséges lépéseket.
Szokoly Elek: Azért késett a PEL reakciója, mert figyelembe vették, hogy szólásszabadság van, azonban ebben az esetben nem egy sajtóorgánumról, hanem egy párt hivatalos állásfoglalásáról van szó.
Arra a kérdésre, miszerint a parlamenti bizottságbeli szavazás (15-14) azt sejteti, hogy a kormánykoalícióban levôk közül is ellenezték a kinevezését, Smaranda Enache kitérô választ adott, mondván, hogy valótlan az állítás, mely szerint a Demokrata Párt ellene szavazott volna. Ha jól megnézik a szavazás eredményét, valóban akadhat olyan demokrata, aki ellene szavazott, de a képviselôház külügyi bizottságának az elnöke, Victor Bostinaru is ôt támogatta.
Szerda délután ülésezett a megyei RMDSZ Elnökök Konzultatív Tanácsának (EKT) nevezett testülete. Este hat órától pedig a megyei elnökség tartotta soros ülését. A tanácskozás különös fejleménnyel kezdôdött, de a folytatása sem mondható szokványosnak. A meghirdetett idôpontban megjelent a Népújság képviselôje, de Kolcsár Sándor megyei elnök (aki nem vezetôje az Elnökök Konzultatív Tanácsának) kierôszakolta, hogy sajtó jelenléte nélkül ölésezzenek. Tette ezt annak ellenére, hogy a testület egy része a sajtó jelenlétét követelte. A nyíltszíni szópárbaj eredménye az lett, hogy Kolcsár Sándor megígérte, este hatkor sajtótájékoztatót tartanak. A történteket joggal furcsállhatjuk, hiszen, mint megtudtuk, az ülés napirendjén meglehetôsen közönséges témák szerepeltek, mint az ún. árvízjelentés, tagdíjak és különfélék. Feltehetôen a különfélék adhattak okot az imént leírt, legalábbis kínos jelenetre. Végül is a helyi és központi sajtó képviselôi szép számban megjelentek a kitûzött órában. Hét óráig várakoztak hiába a székház udvarán, miközben a megyei elnök és egy-két társa békésen fagylaltozott az irodában. A sajtó türelme elfogyott, így nem tudhatjuk, hogy lett volna-e valami a beígért sajtótájékoztatóból. Az azonban bizonyos, hogy valami nincs rendjén a megyei szervezet háza táján, s valakik nagyon nem értik, hogy tisztségük milyen kötelezettségekkel is jár. A közvéleménnyel, azaz a választókkal szemben.
Az iméntiek miatt máshonnan voltunk kénytelenek információkat szerezni arról, hogy mi is történt a körzeti és kerületi elnökök ülésén, esetleg milyen — a közvéleményt érintô és érdeklô — határozatokat hoztak. Ebben a legilletékesebbet, az EKT elnökét kértük meg, aki legalábbis furcsa státusú elnök. Gál Éva a következôket nyilatkozta lapunknak: " Az EKT határozata értelmében megpróbáltuk megszervezni a körzeti és kerületi elnökök találkozóját Markó Béla szövetségi elnökkel és Kelemen Atilla TKT-elnökkel. Csakhogy a megyei elnök és csapata a tudtom nélkül átalakította a napirendet szokványos EKT-napirendi pontra, és megakadályozták, hogy létrejöjjön egy olyan találkozó, amilyen évek óta nem volt a körzeti és kerületi elnökök, illetve az országos elnök és a TKT elnöke között.
Azt is el kell mondanom, hogy a körzeti és kerületi elnökök igényelték a sajtó jelenlétét, mert végül is a sajtó az eszköz ahhoz, hogy azok a kérdések, problémák, amelyek tisztázásra várnak és természetesen minden más közérdekû információ eljusson a tagsághoz. Sajnos, a sajtó nem vehetett részt, mert a megyei elnök, hatáskörét túllépve, nem engedte be erre a megbeszélésre. Ez annál is furcsább, mivel a sajtóban hirdették meg a tanácskozást, ami tulajdonképpen meghívást jelent. Az RMDSZ választóit pedig joggal érdekelheti, hogy mi történik a szervezetben.
Véletlen szerencse, hogy Kötô József államtitkár úr "odatévedt", mert a körzeti elnökök között több tanár is van, s így megtárgyalhattuk például az érettségivel és a felvételi vizsgákkal kapocsolatos megyei gondokat.
Szeretném megköszönni Markó Béla elnök úrnak, hogy bár a meghívást és a napirendet nem tartottuk tiszteletben, szakított ránk idôt, Kötô Józsefnek is a tanácsokat, és Kelemen Atilla képviselônek, hogy bár éjszaka visszautazott Bukarestbe, egész délutánját ránk szánta. Mindezek ellenére annyit mondhatok, hogy nem volt sikeres találkozó."
További információink szerint Kolcsár Sándor megyei elnök vezette az EKT-ülést, ráadásul három alkalommal fojtotta bele a szót az EKT elnökébe azzal, hogy "maga most mit akar mondani". A résztvevôk egyikétôl azt is megtudtuk, hogy Kolcsár Sándor, Kiss István és Márton János megyei RMDSZ-vezetôk "valójában meg akarták torpedózni a találkozót", és bár az EKT elnöke kérte, hogy ne tegyék ugyanarra a napra az elnökségi ülést is, hadd legyen idejük kibeszélni magukat a szövetségi elnökkel, elsôsorban Kerekes Károly képviselô ragaszkodott, hogy "minden marad úgy, ahogy van". Ugyanakkor az is a tudomásunkra jutott, hogy Kolcsár Sándor azzal vádolta meg Gál Évát, hogy "lezüllesztette a 8-as körzetet", a taglétszám 8 ezerrôl kétezerre csökkent. Amikor viszont a megyei szervezetet bírálták, az elnök felugrott, hogy nem hajlandó végighallgatni a kritizálást, inkább lemond, s ezt többször megismételte a tanácskozás alatt. Végül tényleg kirohant, faképnél hagyva a testületet. Ekkor láthatták az újságírók a "fagyi-jelenetet".
Arról is értesültünk, hogy miután Kolcsár Sándortól Markó Béla vette át az ülésvezetést azzal a megjegyzéssel, hogy úgy látja, elszabadultak az indulatok. Az elnök kijelentette: ô is látja, hogy komoly problémák vannak a Maros megyei RMDSZ- en belül, amelyeket meg kell tárgyalni. Erre egy késôbbi idôpontban kerül majd sor.
Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy érzékeljük: ideges, türelmetlenségtôl fûtött hangulat uralkodik a megyei RMDSZ felsô régiójában. Nem találgatjuk, ki miért ideges, az azonban tény, hogy a tagság senkit sem azért küldött a szervezet vezetô testületeibe, hogy kicsinyes érdek és presztízs harcokat folytassanak egymás ellen. Inkább azért, hogy legalább "idegeskedjenek" a köz érdekében ha többre jutni képtelenek.
Júluis 13-án a dicsôszentmártoni kórházban meghalt egy 29 éves fiatalasszony, holott Szántó Judit azért került oda, hogy életet hozzon világra. Az édesanya és a magzat haláláért a család dr. Radu Liviu nôgyógyász fôorvost vádolja, akinek a keze között —több nyilatkozat szerint is —, nem Szántó Judit volt az elsô, aki életét vesztette. Hasonló panaszról lapunkban már nemegyszer beszámoltunk az elmúlt évek során. Bár az orvos most arra hivatkozik, hogy a szülni készülô nô szívbeteg volt, az igazságügyi orvosi szakvélemény szerint az altatás során bekövetkezett baleset okozta a halált. Mint megtudtuk, a császármetszésre elôkészített nô altatását a szülészorvos vállalta magára. Az érzéstelenítô beadása után röviddel, a fiatalasszoy életét vesztette. Pedig Szántó Judit a harmadik gyermeket vállalta, az elsô állítólag, amelyet ugyanazon orvossal szült, meghalt, majd késôbb császármetszéssel egészséges kislányt hozott a világra.
Az orvos ellen sok vád elhangzott Dicsôszentmártonban, ahol általános a felháborodás. Dr. Radu Liviut, akit 1989. elôtt terhességmegszakításért ítéltek börtönbüntetésre, az állítólag manipulált tömeg 1990-ben választotta kórházigazgatónak. 1994-ben történt leváltásáig a fôorvos, a PUNR-s megyei vezetés támogatását élvezte, s azt tartják róla, hogy abban az idôben ô akadályozta meg, hogy holland segéllyel korszerûsítsék a kórházat. Vezetése alatt olyan orvosokat távolítottak el az intézménybôl, akiknek volt merszük szembeszegülni vele.
Mivel az elmúlt években történtekért sem vonták felelôsségre, azzal a kérdéssel kerestük meg a megyei egészségügyi vezetést, hogy vajon ez alkalommal sem lesz következménye a a történteknek?
Dr. Panturu Ileana megyei igazgató elismerte, hogy Radu Liviu fôorvossal valóban voltak problémák. Ez alkalommal — jelentette ki — megvonják tôle a szakma gyakorlásának jogát, s szakmai téren az Orvosi Kollégium dönti el, hogy milyen mértékben felelôs a történtekért, továbbá jogi úton is eljárás indult ellene, a helyi ügyészség vizsgálja az esetet.
Mivel a tragédia a szakorvoshiány miatt történhetett meg, arra is választ kértünk az igazgatónôtôl, hogy van-e remény üres dicsôszentmártoni aneszteziológusi állás betöltésére? Mint a fôorvosnô elmondta, sajnos, a május 14-i vizsgát követôen jelentkezôk hiányában az állást üresen maradt, de a rezidens orvosok számára tartott vizsga nyomán remélhetôleg sikerül egy fiatal szakorvost kinevezni.
Mitôl lett világváros Marosvásárhely?
Meglett férfisor (és férfikor) az asztalfôn. Középen a színes ingû, szôke egyéniség.Hiába, ezidáig csak fényképrôl, ha volt szerencsénk, a Benkó Dixiland igen ritka vendég.Van úgy, hogy Budapesten is, elvégre a nagyvilág kínálkozik.Visszatekintôben Benkó Sándor sztorija. Egyszer csak Ceausescut is elfogta a sznobok fékezhetetlen láza és mit ád Isten, az együttest koncertezni hívta Bukarestbe :fújják,amíg bírják szusszal, tizenhatszor is akár...Benkó:-lehet szó róla-finoman egy kis kompromisszumot adagolva:nyolc koncert a román fôvárosban, nyolc fellépés erdélyi (magyar)városokban. Az ajánlat elképesztô és emészthetetlen Ceausescu számára,odáig menôen, hogy az együttes persona non grata lesz kies hazánkban. De hát telik az idô kilencszázötvenhéttôl errefelé, fél emberöltô. Ott ült kedden este, nagyjából a teljes csapat, a Continental Szálló zöld termében, sajtótájékoztatót tartottak lezserül. Benkó Sándor meg kis történeti kitérôt.Mifelénk az olykor megemészthetetlen politikai sûrûség után az ilyenszerû sajtótájékoztató üdülés az újságírónak. Nincs akadozás, habozás és blöff, van üdítô, egészséges, jó humor. És kultúra, hogy hirtelen el ne felejtsük.
Tehát a Benkó Dixiland 1957-ben alakult.Ízlelgettem az évszámot, akárhogy is az 56-os forradalom után vagyunk. A Népújság rákérdezett: A szovjetbarát Aczél elvtársék hogyan emésztették az amerikánus zenét. Kádár János gulyáskommunizmusa noha nem támogatta, nem is üldözte a dixiland muzsikát. Megtûrte a külföldi turnékat, nem akadályozta. A 60-as évek elejéig a Benkó Dixiland képviselte gyakorlatilag a magyarországi könnyûzenét. Mintegy hetven, késôbb neves muzsikus tanulta a "szakmát" a Benkó-csapatban. Az egyetemisták körében volt a legnépszerûbb.(Lázas évek, irányzatok egyvelege,párizsi diáktüntetések,stb.) 1962-ben úgy dönt az együttes, hogy kizárólag dixiland muzsikát játszik. A new-orleans-i zenészek mûfaját tekintették példaképnek. Versenyek turnék, sikerek. 1976-ban egy angol szaklap az év sztárjának nyilvánította az együttest. A világhír elkerülhetetlen. 1982. Az amerikai elnök, Ronald Reagen országa legrangosabb zenei kitüntetését adományozza az együttesnek, amely ekkor már Kalifornia sztárja. A Magyar Köztársaság Tisztikereszt Érdemrendjét nyújtja át nekik Göncz Árpád. A Benkó Dixiland 46 nagylemezt adott ki ezidáig. Ma is tízezres tömeget képes összehozni ez a többnyire mûszaki értelmiségiekbôl álló csapat. (E megállapítás világvárosi fellépésekre vonatkoztatható nyilván.) Akkor hát mégis mitôl lett világváros Marosvásárhely?-kérdeztük másodszor. Az erdélyi turné ötlete Borsos Zoltán együttes-menedzseré:-turnénk során (kereskedelmi)érdekeltségi körünkbe tartozó városok vannak megcélozva.Következik Csíkszereda. Végül nem mellékes megjegyeznünk:a Sportcsarnokban tegnap esti koncertjük teljes bevételét a maros megyei árvízkárosultaknak ajánlották fel. Magáncégek mellett a marosvásárhelyi koncert egyik fôszervezôje a polgármesteri hivatal volt. remélhetôleg mindenkinek megérte. Mondom,jók a hétköznapi szanatóriumok. Jönnek énekelve.
Bár a nyári szünet idején elôadások nem szerepelnek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának mûsorrendjén, ennek ellenére színházi eseményre szeretnôk felhívni a kedves közönség figyelmét. Egy — a nagyközönség által is megtekinthetô — bemutató-elôzetest kívánunk a színház barátainak figyelmébe ajánlani. A szokástól eltérôen nyár derekán kerül a nyilvánosság elé elsô ízben Milan Kundera Jacques és a gazdája címû színmûve, melynek rendezôje a Kanadában élô Bokor Péter, fôszereplôi Kárp György, Ferenczy István és Farkas Ibolya.
A közönség széles köreinek felkínált elôadást — számítva a nézôk megértésére és segítô szándékára — emelt helyárakkal játsszuk, a bevételt az RMDSZ felkérésére az árvízkárosultaknak ajánlottuk fel.
A bemutató-elôzetesre 1998. július 24-én, pénteken este 8 órától kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. Jegyeket a színház épületében levô jegypénztárban lehet váltani naponta 10-13 és 17-19 óra között.
A következô mondatok mind elhangzottak, nem a képzelet szüleményei. Közölhetném szerzôjük nevét, de akkor az olvasó inkább arra figyelne, nem pedig a jelenségre. Egy eléggé tolakodó szavunkra hívom fel a figyelmet: a speciel-re. Nagyon tolakodó kifejezés, egyesek beszédét valósággal mérgezi. De vallassuk inkább a mondatokat! Egy zenekritikus: Világjelenséggel állok szemben, tudom, de belenyugodni nem tudok, mert engem speciel a vásárhelyi péntek esti mikrovilágunk érdekel; egy munkacsoport vezetôje: Én speciel a balesetkor nem voltam jelen, a munkatársaim tájékoztattak róla; egy mérnök: Ehhez a kérdéshez speciel nem értek, nem szólhatok hozzá; a feleség a törvényszéken: Tulajdonképpen speciel nem is haragszom rá, de...; az áramszolgáltató vállalat dolgozója: Kérem, mi speciel a fogyasztást pontosan ellenôriztük...; egy töprengô ember: Ön speciel mit tett volna az én helyemben?; fiatal író: Az olvasókkal való találkozón speciel nagyon elégedett voltam; egy labdarúgó edzô: Erre az eredményre speciel még álmomban sem számítottam; az osztályfônök: Nekem az a véleményem, de csak speciel, hogy a gyerekek inkább csintalanok. A sort folytatni lehetne.
Nyomban fölvetôdik a kérdés: szükségünk van-e egyáltalán erre a szóra. Szótáraink többsége nem veszi tudomásul létezését. A Magyar Értelmezô Kéziszótár szerint a speciel magyar megfelelôje: például, ami engem illet. Az Idegen Szavak Szótárában a speciel magyar megfelelôi: különösen, éppen, külön, nevezetesen stb. Hogyha alaposabban megvizsgáljuk az idézett mondatokat, nyomban rájövünk, hogy a legtöbben teljesen fölösleges a speciel használata. Pl. Én a balesetkor nem voltam jelen...; Ön mit tett volna a helyemben?; Szerintem a gyerekek inkább csintalanok stb.
Mivel magyarázható, hogy ez a töltelékszó nagyon sok ember beszédében fel-felbukkan? Nincs ebben semmi rendkívüli. Sokan úgy gondolják, hogy értékesebbé, többet mondóvá, esetleg "elôkelôbbé" válik közlésük az ilyen szó majmolásával. Nekem minden speciel nélkül ez a véleményem. Arról is meg vagyok gyôzôdve, hogy akik nagyon ragaszkodnak hozzá, elôbb-utóbb rájönnek, hogy a speciel nélkül is lehet pontosan, értelmesen fogalmazni.
Június folyamán megjelent a VET nyilatkozata, amely személyemet, s világszövetségi tevékenységemet sározta. A nyilatkozat szövege tendenciózusan összeszerkesztett, igaztalan, hitelrontó. Személyiségemet, s becsületemet sérti. S ezen túl vonatkoztatható utalásaival valótlan, a pártállam fekete-fehér, jók és ellenségek vízióját idézi.
Úgy érzem, hogy a magam s a Világszövetség becsülete kívánja, jogom és kötelességem válaszolni a VET elnöksége nyilatkozatára.
Kérem tisztelt szerkesztôségét írásom közlésére.
Erdélyi Társasága Elnökségének
Tel/fax 00-40-64-19952
Megdöbbenve olvastam a VET Elnöksége aláírásával közreadott és több erdélyi lapban megjelent személyemmel kapcsolatos nyilatkozatot. Ha összeszámolom azon erdélyi fórumok számát, ahol ez a nyilatkozat napvilágot látott, azt kell mondanom: hajtóvadászat. Szervezett körvadászat. Alapjában most Erdély nyilvánossága elôtt ismétlôdik meg az a kiábrándító jelenet, ami Csíksomlyó kapcsán az MVSZ Elnöksége 1997. júliusi ülésén lezajlott. Akkor Csoóri Sándor volt a kárhoztatás, a vadászat tárgya. Egy év múltán ugyanarról a témáról: Dobos László.
A VET Elnöksége nyilatkozatának kiváltó oka a Julianus Alapítvány Kuratóriuma által számomra megítélt díj, amelyet az idei csíksomlyói búcsú alkalmával vettem át. Ezáltal egyik napról a másikra "demokratikus" gyorskáderezéssel közellenség lettem.
Az MVSZ januári ülése után Patrubány Miklós, a VET elnöke azt ajánlotta nekem, hogy a díj átvételének ne legyen nyilvánossága. S hogy jelezzem, mikor indulok útra. Azóta is szégyenkezem s felháborodok, ha erre gondolok. Talán bújjak álruhába? Tagadjam meg magam, ha keresztülmegyek Erdélyen? Viszolyogva teszem, de mondom: a Magyar Köztársaság Csillagrendje – 199...... , A Kossuth-díj 1994, ............. A a a a Magyar Mûvészetért díj és több más megtisztelô elismerés – ez valamiféle bizonyítvány! Ezek után lapuljak, ha Julianus barát szellemének nyomába lépek? A díjátadás nyilvánossága Gergely István plébános jóvoltából a csíksomlyói csángó templom volt. Egyszerre mélybe húzó s felemelô élmény. Számomra Erdély tisztító tüze.
Különben az MVSZ májusi egyeztetô ülésén elmondtam, hogy Csoóri Sándorral, az MVSZ elnökével szabad jó lélekkel csíksomlyói zarándoklatra készülünk, s ez alkalommal kívánom átvenni a Julianus-díjat is.
És még az MVSZ Elnökségének csíksomlyói ülésérôl. Már másfél éve koptatott történet. Amit könnyes megbékéléssel már lezártak. Sajnos, így is elôkotorható s felhasználható ostor. Sajnálom, hogy eredeti formájában, a kihelyezett elnökségi ülésünk nem valósult meg. Szükségesnek tartom megjegyezni: az elnökség csíksomlyói ülésérôl nem egyéni, hanem kollektív módon döntöttünk. Két ízben: elôször, mikor arról határoztunk, hogy ott lesz a soron következô ülés, s a másik, a késôbbi, hogy nem lesz elnökségi ülés Csíksomlyón. Az elsô döntés után történt, vagy annak táján, hogy a VET elnöke részérôl becsmérlô, megalázó nyilatkozat jelent meg az MVSZ elnökérôl, Csoóri Sándorról. Ez örvényt idézett.
S hogy én külön csak azért is programot szerveztem magamnak? Ez így valótlan. Megrugdosott lélekkel, áhítattal meghajolni csak Krisztus keresztje elôtt lehet? Hamis, képmutató alakoskodásra én nem vagyok alkalmas.
Valótlan az is, hogy a csíksomlyói ügy alapjában rengette meg a Világszövetséget. Ez így egykapus játék. Egyoldalúan dramatizált. Így, ilyen látszólagos kicsinységekbôl kihagyásokkal, hézagokkal, kinagyításokkal, csúsztatásokkal s mindezek ismétlésével termelik ki a csinált bûnt, a csinált bûnöst. Mindenféle diktatúrában így kalapálták ki a hazugságokat, így alakították s alakítják ki az ellenség arcát, így s innen vezet az út a börtönökbe és az akasztófákra.
Igen. 1994. szeptemberében interjút adtam a Magyar Nemzetnek Quo vadis, Világszövetség? címmel. Véleményt mondtam a Világszövetség számomra aggasztó helyzetérôl. A `96-os tisztújító közgyûlésen s utána valójában két táborra oszlott a szövetség. Ami azóta csak elmélyült. Errôl szóltam. nyilvános cáfolatot, vélemények nyilvános ütköztetését vártam. Hiába. Az MVSZ védnöki testülete nevében Tôkés László tiszteletbeli elnök levélben válaszolt, kereste az egyensúlyt kritikus megállapításaim s a még szerinte használható javaslataim között. Az ügyet 1998. január 24-i zárt ülésén tárgyalta az MVSZ Elnöksége. Számomra ez szomorú, lesújtó, megalázó tanácskozás volt. Különösen fájó volt Tôkés Lászlóval való ütközésem. Tisztelet a kiutat keresô szándékának, de az olyan megjegyzések, hogy kérjek bocsánatot és interjúm bizonyos tételét vonjam vissza, határoljam el magam stb., az ítélôszék az inkvizíció hangulatát idézte. Vádak, vádak a más véleménye. Érdemi cáfolat s ellenérvek nélkül. A Világszövetség általam leírt helyzetérôl s javaslataimról szó sem esett. Megtaláltatott a bûnös. Elítélni, büntetni a más véleményt! A Magyar Nemzetben megjelent írásom sorsa szomorú fényt vet az elmúlt két esztendô Világszövetsége légkörére és gyakorlatára.
Megbékélésünk jeléül ezt az ülést is a Miatyánk elmondásával zártuk.
Az Elnökség 1998. januári zárt ülésén nem született megszavazott határozat. Hogy történhetett az, hogy állásfoglalásként jelent meg ez az egyoldalú szöveg? Azt a szöveget én nem fogadtam és nem fogadom el. Tiltakozom ellene. Milyen határozat szerint került ez közlésre az Elnökség és az érintett, tehát az én tudtom nélkül a Magyar Figyelôben? Bakos István fôtitkár állítja, hogy a VET felelôsei kényszerítették ki ennek a közlését. Igaz ez? Egy zárt ülésen meg nem szavazott határozat milyen okon és milyen jogon kerül a VET Elnöksége nyilatkozatába? Tetszés szerint átszabva és felhasználva. Ez kimeríti a becsületsértés és a személyiségsértés fogalmát. Ha a jelentgetôk nyomdokain járnék, az etikai bizottság eljárását kérném, vagy éppen a bíróságét. A mindent szabad, a mindent lehet rám erôszakolt elv alapján én azt hiszem, a nagy magyar nyilvánosságot fogom választani. Egy kritikus mondatom miatt Kálmán László, akinek beteges hajlamai már régóta ismertek, feljelentett az etikai bizottságnál, mire beidéztek. Azt hittem, rossz álom, világszövetségi javítóintézetben éreztem magam. Lehangoló igazi komédia – Világszövetség módra. Ez is az én ügyem nyúlványa. Etikailag tenni hiteltelenné az ellenséget. Minden eszközzel.
A Választmány áprilisi ülésén erdélyi tisztségviselô szájából hangzott el az ellenségkép fogalma és értelmezése.
Meggyôzôdésem, hogy a VET Elnökségének nyilatkozata nem Erdély szellemisége. Nem lehet szellemisége a Világszövetségnek sem. Az ellenségképpel a Világszövetség lealacsonyodik, lényegével kerül szembe. Az ellenségkép pártállami ideológia. Ceausescu-iskola. A valamikori Ceausescu-imádat utórezgése.
Az ellenségkép kísérlete járja be a Világszövetséget. Nem tanulunk: az ellenségkép, a csinált ellenség rogyasztotta meg a szovjet világbirodalmat és minden diktatúrát.
A kialakított és kialakult táborok rengetik meg valójában a Világszövetséget, s ennek nyomán a megosztottság. És az ellenségkép.
A Világszövetség bizottságai a táborok bacilusait hordják. Bizonyítható az egyoldalúság.
Úgy érzem, válságba sodródik a Világszövetség. Úgy érzem, szükség van az országos tanácsok s a VET szerepének értelmezésére. Ezt erôsíti meg Duray Miklósnak, a stratégiai bizottság elnökének az MVSZ Elnökségéhez írott levele is, melyet nem lehet eltitkolni, nem lehet átlépni, vagy rábeszélni Duray Miklóst, hogy vonja vissza állításait. Ez nem zárt ajtók, nem belsô levelezés, hanem világszövetségi nyilvánosság ügye. Csupán egy mondatot idézek Duray Miklós levelébôl: "Megjegyzem, politikailag, taktikailag és stratégiailag is hibásnak tartom, hogy az MVSZ-be tömörül az RMDSZ ellenzéke."
A sározások, a vádaskodások, a szekértáborok, a csinált ellenség, a hajtóvadászatok, a mohó pozícióvágy válságba sodorják a Világszövetséget. A magyar – magyar együvé tartozás és az integrálódás gondolata mindettôl messze esik. Ez szenved csorbát. Az én Erdélyem más. Erdély számomra a nagy szövetség földje, a testvériesülés földje. Irodalmi eszmélésem óta, az általam 1958-ban alapított Irodalmi Szemle megjelenése óta ezt mûvelem. Szellemi, politikai, történelmi együvétartozásunk útját döngölöm. Ebbôl lehet közös erôt képezni. Ezt tettem 1989. decemberének utolsó napjaiban is, amikor a Felvidéken gyûjtést szerveztünk Erdély megsegítésére, s 200 tonna élelmet, gyógyszert s létfontosságú dolgokat szállító konvoj élére álltam... Akkor még lôttek. A kolozsvári sportcsarnokban lerakodás közben, látva a magyarság akkori ezerkezû segítését, ösztönös örömömben a televízió kamerája elôtt ez jött a számra: A magyarság most áll fel a vádlottak padjáról.
Számomra ez volt Erdély-járásom sokadik tisztítótüze. Nem tudom, mostani vádlóim milyen politikai tájról nézték akkor a világot.
Tisztelettel,
Dobos László
Ø Piszkos kampányba kezdett Smaranda Enache ellen az egész PUNR kompánia... – azokat jellemzi, akik a demokrácia leple alatt megtöltik az országot okádékkal, s még ugyanôk sikoltoznak, hogy büdösség van!
Ø A dicsôi nôgyógyász szerint "minden normálisan folyt le", de aztán a páciens meghalt a szülôasztalon... – már ezért a cinizmusért megérdemelne néhány év börtönt, de alig van kétségem afelôl, hogy a brancs-szolidaritás segítségével újra egérutat nyer!
Ø A "búza-ügy" megoldásán okoskodóknak a jelek szerint az lenne kedvére, ha korlátozhatnák a liszt- és búzaimportot, amellyel az olcsóbb és jobb minôségû kenyérnekvaló érkezik! – közben nagyvonalúan eltekintenek afölött, hogy nálunk nem azért ráfizetéses, azaz drága a búzatermesztés, mert nincs állami támogatás, hanem azért, mert a hektárhozam alig 2500 kiló, vagyis fele-harmada annak, amit Magyarországon vagy nyugatabbra elérnek...
Ø Különben ez a "szervi" baja az egész gazdaság krónikus versenyképtelenségének! – lásd az Aradon gyártott egyszer használatos fecskendôket, amelyek megvásárlását tették kötelezôvé az egészségügyi egységeknek, hogy ezzel is költségesebb legyen az ellátás...
Ø Virgil Magureanu felfedezte a spanyolviaszt: a kémek, mondja, rendszerint a döntéshozók közelébe igyekeznek kerülni! – mi, naivak azt hittük, hogy a hírszerzôket rendszerint csajágaröcsögén az erdôkerülôk között kell keresni...
Ø Ez az úr már SRI-igazgató korában hülyének nézte a közvéleményt, s azt hitte, hogy gyermeteg magyarázatokkal leplezheti tisztátalankodásait...
Ø Viorel Cataramanak (lásd, Elvila meg liberalizmus á la Balkán) a szeme sem rebben, miközben a nyilvánosság elôtt visszavonja korábbi nyilatkozatait, amelyek "nem feleltek meg a valóságnak"! – vagyis szemenszedett
Ø A jó ideje az egyesüléssel nyavalygó liberális párt vezetôit láthatóan nem túlságosan izgatja, hogy a párt alelnöke közönséges hazudozó, ha az érdeke úgy kívánja! – az egyformák összegyûlnek?
Ø Martonyi János új magyar külügyminiszter úgy véli a Népszabadságban: "Nem hiszem, hogy a magyar kormányfônek vagy a külügyminiszternek bármiféle felelôsséget kellene vállalnia a határon túli magyar kisebbségek politikai szervezetei közötti vitákért". – hát ez eszünkbe se jutott, hiszen mire valók a beosztottak, ha nem arra, hogy a felelôsséget vállalják...
Ø Az aktuális magyar külügyminiszter szerint a magyar külpolitika fô céljai változatlanok, vagyis: euro-atlanti integráció, szomszédságpolitika, valamint a határon túli magyar kisebbségekkel kapcsolatos politika... – s mennyit ostorozták szegény Kovács Lászlót, aki Martonyihoz hasonlóan egyensúlyt akart teremteni a három cél között, legfeljebb nem kapcsolatosan!
Ø A hiú remények kipukkadtak, s nem tudni, mihez kezdenek a reménykedôk, ha már "a magyar kisebbség politikai szervezetei közötti vitákért" sem vállalja senki a felelôsséget... – tépázhatjuk egymást gyámolítók nélkül!
Ø Még azt is mondja Martonyi János "a beleszólás igénye nélkül", hogy nem is akármilyen, hanem egyenesen "nagyon komoly szempontok szólnak amellett, maradjanak (RMDSZ) a koalícióban", mert onnan úgy látszik, hogy például egyetem-ügyben "... kezd kirajzolódni az elfogadható megoldás"! – lám, mit jelent a perspektíva, s mintha derengeni kezdene valami a "kapcsolatossal" kapcsolatban is...
Ø S mindez így, egy-kettôre kiderül anélkül, hogy Németh Zsolt politikai államtitkárnak lett volna ideje bármit is "egyeztetni egyéb külügyi szempontokkal".
Ø A szlovákiai magyarság számára külön megnyugtató lehet, hogy "A magyar kormánynak nem feladata az, hogy befolyásolja, hanem, hogy az alkotmányos és nemzetközi jogi keretek betartásával támogassa a szlovákiai magyarság törekvéseit..." – sem Meciárnak, sem itteni rokonságának nem kell izgatniuk magukat!
Ø Most már "a beleszólás igénye nélkül" csak azt lenne jó, de inkább hasznos tudni, hogy a Fidesz-Kisgazda-MDF színkeverékbôl melyik milyen arányban részesedik a "kiszámítható külpolitikából..." – innen, a provinciáról, ugye, nem lehet kellô rálátásunk, legfeljebb belátásunk.
Összehasonlíthatatlan természeti szépsége miatt akár a boldogság szigetének is lehetne nevezni. Az elsô polinéziai bevándorlók a "Nagy Felhô" (Aotearoa) elnevezést adták az országnak, míg az európai felfedezôk Új-Zéland névvel illették.
Az ország két nagyobb szigetbôl, számtalan kis szigetecskébôl áll. Az óceán "várárokként" szigeteli el, ami viszont semmiképp nem jelent elmaradottságot. Új-Zéland infrastruktúrája annyira jó, hogy vetekedik az élvonalbeli országokéval.
Az aucklandi repülôteret Jean Battenrôl nevezték el, aki 1936-ban, 26 éves korában rekordot állított fel, amikor egyedül repült át Angliából Új-Zélandba. A mi harminckét órás utunktól eltérôen, neki ez tizenegy napba telt.
A buján benôtt, százszorszéppel pettyezett domboldalak, a ragyogóan tiszta, friss levegô és kék tenger mentén haladó kitûnô utak megnyugtatóan hatott rám. Bangkok zajos, poros világa mellett az új ország egy rendezett botanikus kerthez hasonlított.
Az új-zélandi úttal kapcsolatos levelezésem elsô próbálkozása a Pap családhoz, az aucklandi Magyar Rádió elnökéhez intézet bemutatkozó levelemmel kezdôdött. Ôk ezt a Schick családnak továbbították, akik felvállalták a szponzorálásomat, és elküldték a meghívólevelet.
Pap Aranka és Szilárd még levélben szívélyesen felajánlották, hogy amint megérkezem Auckland városába, az elsô pár éjszakát náluk tölthetem. Az itthonról faxon közölt idôpontban hiába vártak a repülôtéren, mert a bangkoki incidensem miatt nevem nem szerepelt az érkezôk listáján .
Tíz percnyi sétára a belvárostól, meredek domboldalon állt a vendéglátóim háza, amelyhez a patakig lenyúló gyümölcsöskert és két fekete puli tartozott.
A Pap családtól klasszikus kivándorlási élménybeszámolót hallottam. Érdekes történeteket meséltek, amint elhagyták az országot, a hosszú hajóútról a másik földtekére, majd az új országról, amely immár több mint negyven éve az otthonuk. Magyarországról beszélgetve kiderült, hogy most már egyre ritkábban kívánkoznak a szülôhazába, mivel már az egész ország, Budapest és az emberek is nagyon megváltoztak. Ez nem azt jelenti, hogy magyarság tudatuk elhalványult volna, sôt szerintem sokkal "magyarabbul" élnek, mint a legtöbb itthon élôhonfitársunk. A rendkívül gazdag magyar könyvtáruk, a lakást ékesítô magyaros dísztárgyak és az asztalra kerülô paprikás házi ételek arról vallottak, hogy itt igencsak ápolják a magyar hagyományokat.
Az ott töltött pár nap alatt volt alkalmam bejárni Auckland városát megnézni, híres épületeit és a múzeumát is. A város vulkanikus eredetû hegységen fekszik, a házak, irodák, üzletek dimbes-dombos utcákra épültek.
Új-Zélandon a bevándorlási kérelmek igen szigorú feltételeknek kell, hogy megfeleljenek, ennek ellenére egyre többen határozzák el, hogy e szigetországban szeretnének élni. A nagy számu polinéziai - Cook szigetérôl, szamoai, fidzsi lakosság miatt Aucklandota világ legnagyobb polinéziai metropolisának is nevezik. Végig a kikötô utcáin szorosan egymás mellett sorakoznak a polinéziaiak trópusi gyümölcsöktôl roskadozó standai finom, egzotikus illatokat árasztó vendéglôk.
Az Új-Zélandon élô kisebbségek élete szembetûnôen jobb helyzetben vannak, mint a szomszéd ország, Ausztrália ôslakói. Habár nem teljesen mellôzött a faji megkülönböztetés, de itt a legelfogadottabb a különbözô fajok közti házasodás. Ami az ország nemcsak errôl híres, az emberi jogok biztosításában is az élvonalban jár. 1877-ben iktatták be az alkotmányba, hogy minden nemzetiségû gyereknek egyformán joga van a tanuláshoz, majd rá két évre, mind a fehér, mind a maori férfiak választási jogot kaptak. 1890-ben, másodikként a világon (Wyoming állam, USA után) itt adatott meg a nôknek a szavazati jog.
Az ország és a város történetét bemutató múzeumok mellett, a Pap család jóvoltából sikerült a nemzetiségi rádiót is meglátogatnom. Havonta egy alkalom áll rendelkezésükre magyar nyelvû mûsor közvetítésére, amelynek témái mindig az éppen soros történelmi évfordulók, illetve a magyar földön történt események. Ottjártamkor az 1848-as forradalomra emlékezve forradalmi versek és zene hangzott el Pap Aranka és Szilárd válogatásából.
Auckland egy földszoroson terül el, mindkét oldalát tenger szegélyez. Keleten a Csendes-óceán, a nyugati parton a Tasmán-tenger kitûnô lehetôségeket nyújt a vízisportok ûzésére. A népszerô hullámlovaglás, valamint vízisíelés mellett elsô helyen talán a vitorlázás áll. Éppen ezért Aucklandot a vitorlák városának is nevezik és itt rendezik meg minden január utolsó hetének végén a közkedvelt vitorlázóversenyt.
A aucklandi látogatást egy nyolcórai út követte Gisborne városába, ahol elôször találkoztam a Schick családdal. Gisborne Új-Zéland egyik legmelegebb városa és azok a helyek közé tartozik ahol Földünkön a legelôször kell fel a nap. A kellemes, napsütéses idôjárása miatt tengerpartját elôszeretettel látogatják a turisták, és a környéke híres a szôlôjérôl és a borairól.
Gisbornebôl kb. egy órai szerpentines autózás után lehet eljutni a Mahanga tengerpart, ahol a Magyar Tanya talált otthonra. A ház tulajdonosai Schick Miklós és Louise négy-öt évvel ezelôtt kezdtek neki az elképzelt terv megvalósításához, amely ma az egyik legszebb "magyar" ház azok közül, amit eddig láttam. Shickék magyarországi és erdélyi utazásaik során lefényképezett különbözô házrészekbôl "komponálták" a modellt, így hát a székely kaputól kezdve a tulipános fafaragott székekig minden, ami magyaros, itt megtalálható. Az értékes és csodálatos fafaragásoknak nagykovácsi Szabó Iván az alkotója, aki a ház "megszületése" óda minden évben hat hónapot tölt a Schick családnál és szépíti a már így is egyedi tanyát.
Gazdasági életünk talán egyik legtöbbet vitatott témája az országos villamos mûvek, a RENEL átszervezése, kintlevôségeink sorsa, behajtásának módozatai. A múlt hét végén Alexandru Macarie mérnök, a Maros megyei kirendeltség vezérigazgatója Bukarestben járt, ahol ugyancsak ezekrôl a témákról esett szó. Kérdéseinkkel visszatérte után kerestük fel az igazgatót.
- Melyek az újdonságok a RENEL háza táján? Elkezdôdött-e már a sokat emlegetett átszervezés? Mi a véleménye önnek errôl az egész folyamatról? Szükségszerû? Ésszerû? Hasznos dolog?
- Két vetületrôl szólnék. Az átszervezés elôtt a RENEL-nek tartozók adósságait kell valamiképpen kezeljük. Ennek fô oka köztudottan az úgynevezett pénzügyi zárlat, mely az egész gazdaságra igen káros hatással van. A villamos energia nem mindennapi áru. Folyamatosan szükség van rá. 1991-bôl származik az a kormányhatározat, melynek alapján az áramtermelôk ellátják vilamosenergiával az országot. De azóta az áramfogyasztók egy része mértéktelenül eladósodott. Most már valamely vállalattól intézménytôl megvonni az áramot, ez igen komoly gazdasági és szociális következményekkel járhat. Sajátos a helyzete például a költségvetésbôl élô intézményeknek, mint amilyenek a kórházak, iskolák. Mostanában a költségvetés év közepére készül el, amirôlezek az intézmények nem tehetnek. Tehát ha nem tudnak fizetni, akkor mi kapcsoljuk ki ôket a hálózatból? Ilyen körülmények között nehéz szigorúnak lenni.
- A kisfogyasztók, tehát a lakosság körében is találhatók adósok?
- Ez nem jellemzô. A lakosok csak egészen elszigetelt esetekben maradnak el a törlesztéssel.
- Melyek a legeladósodottabb cégek Maros megyében?
- Az abszolút számok azért nem relevánsak, mert például a dicsôi Carbid-fox havonta 15 milliárd lejre fogyaszt áramot. Tehát ha egy hónapig elmarad a törlesztéssel, óriási adósságot gyûjt össze. Az Avicola pedig négy év alatt duzzasztotta fel adósságát hárommilliárd lejre. Gondolom, tud arról, hogy májusban született egy döntés a RENEL bankszámláinak befagyasztására, mert nekünk is tetemesek a tartozásaink. De ilyen hirtelen határozatokkal nem érünk el semmit.
- Térjünk át tehát az átszervezésre. A területi kirendeltségeknek volt-e beleszólása az átszervezési terv kidolgozásába? Mi a véleménye az elképzelésrôl?
- Természetesen mi is véleményt mondhattunk, de a végsô tervet szakmailag elismert, nemzetközi cégek dolgozták ki, melyeknek kimondottan ez a mestersége. Ésszerû folyamatról van szó. Fô célja az, hogy minden egyes résztevékenységrôl kideríthessük, hogy nyereséges-e, vagy sem, mert el kell ismernünk, hogy voltak veszteséges szektoraink is. A kormányhatározat az átszervezésrôl megjelent, és az most halad a maga útján. De közben nekünk már a téli idôszakot kell elôkészíteni. Ehhez pénz kell, tehát a kintlevôségeket be kellene hajtani. A múlt pénteken született meg az a kormányhatározat, mely szerint azok az adósok, akik pár nap alatt törlesztenek, árengedményben részesülnek. De számokat még nem mondanék, mert nincs kezemben a határozat. Most arról van szó, hogy ez augusztus elsejétôl lép érvénybe, és három hónapra szól. A rendelet azt is elôírja, hogy a ha a számlázás utáni 15 napon belül nem fizet a fogyasztó, akkor ki lehet ôt kapcsolni a rendszerbôl.
- Az átszervezés gyakorlatilag elkezdôdött?
- Igen, mégpedig azzal, hogy a Renel háromfelé vált szét és hatvan nap alatt meg kell történjen a vagyonelosztás. Tehát létrejön az Országos Villamossági Társaság, az Országos Nukleáris Energetikai Társaság, ehhez tartozik majd a cernavodai atomerômû és a pitesti-i nukleáris üzemanyaggyár, valamint a nukleáris tevékenységek önálló vállalkozása, ide tartozik a turnu severin-i nehézvíz gyár és a nukleáris kutatás. Az elsô társaságnak három részlege lesz, az egyik a hôerômûvek, a másik a vízierômûvek együttese, a harmadik pedig az energiaelosztás. Ez utóbbinak megyei kirendeltségei lesznek.
- Tehát a megyében a felépítés nem változik?
- Nálunk a változás az lesz, hogy a 110 kilovoltos, nagyfeszültségû vezetékek szempontjából eddig Hargita megye is hozzánk tartozott, de most a két megye elválik ilyen téren is.
- Az átszervezés azt is jelenti, hogy Maros megyében a RENEL-nél létszámcsökkentés lesz?
- Ilyesmire nem kerül sor, mert a tevékenységek továbbra is ugyanazok maradnak.
- Az átszervezés után — arról van szó — privatizálás is lesz az energiaiparban. Efelôl nemcsak országunkban folyik vita. Sokan azt állítják, hogy ha az áramszolgáltatás magánkézbe kerül, az energia ára elszabadul, ami inflációhoz vezet. Önnek mi a véleménye errôl?
- Lehet, hogy nône, de lehet, hogy csökkenne az ár. Persze a magáncég profitot akar, de lehet hogy a nagyobb profit érdekében gazdaságosabban termelne, s így az ár csökkenne. A veszteséges tevékenységeket biztosan beszüntetné.
- Azt is hallottam, hogy a külföldi áram olcsóbb, mint a hazai. Miért?
- A hazai fogyasztóknak megvan az a lehetôsége, hogy import áramot fogyasszanak. Például az Azomures kombinát is vásárol külföldi áramot. Például Oroszországnak, ahol nagyok az erôforrások, rengeteg fölösleges energiája van, és így érdeke, hogy olcsón eladja azt. A jugoszlávok is olcsón adják az energiát.
- Szó van arról, hogy önök megvonják a villamos energiát a dicsôszentmártoni közüzemektôl. Még mindig fenn áll ez a veszély?
- Valószínûleg ez be fog következni. A vállalat kihasználta egy 1993-as kormányrendeletnek azon szakaszát, hogy bizonyos tevékenységek, intézmények esetében, mint a kórházak, katonaság, a víztisztítás, vízellátás, vasutak, repülôterek mûködtetése — esetében nem volt szabad megszakítanunk az áramszolgáltatást. A dicsôi közüzemnek többfajta fogyasztása van. Mi minden részleggel külön szerzôdést kötöttünk. Az irodák világítását, a mûhelyek fogyasztását kifizették, de a vízmû fogyasztását nem törlesztették. Most úgy néz ki, hogy ezt a rendeletet hatályon kívül helyezik. Így a közmûveknek is fizetniük kell, ha nem akarják ivóvíz nélkül hagyni a várost.
Mi, akik Petôfin (János vitéz) és Arany Jánoson (Toldi) "nôttünk fel", tanultunk és tanítottunk is magyarul, nosztalgiázhatunk immár, mert másképp fogják tanulni és tanítani is ezentúl a nyelvet, az irodalmat. Kezemben az egyik új ötödikes magyar nyelv és irodalomolvasás tankönyv. Fokos, a borítóval éppen háromszáz oldalnyi. De tetszetôs, szép a borítója (terve és a grafika Ütô Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzômûvészt dicséri), és hát érdekes, izgalmas a leckebeosztása, ügyes tanár már az órán meg tudja tanítani az "anyagot" belôle, és jut ideje sok más kisegítô , elmélyítô munkára is (bár ezt az szót, hogy "elmélyítô" - nem szeretem, minduntalan feltolakszik fonák hangpárja, az "émelyítô"...). Ha nem pedagógusi, hanem pusztán olvasói (uram bocsá':nagyszülôi) szemmel nézegetem, akkor is kellemes a benyomásom róla, hiszen költôi között fedezem fel a nekem kedveseket: Szilágyi Domokost, Kányádi Sándort, Radnóti Miklóst, Weöres Sándort, írói között a korábbi tankönyvben is szereplô Móra, Mikszáth, Móricz, Tamási remek írásai mellett három "új" író mûvével is találkozom: Lázár Ervin A Négyszögletû Kerek Erdô, Fodor Sándor Csipike címû meseregényeinek, Marton Lili Taligás király címû mesejátékának részleteivel. Amúgy a fejezetek nem sokat változtak, az Ôszi fagyöngyök kapcsán a jelekkel, jelrendszerekkel ismerkedik meg a diák, aztán következik a ritmus, majd a nyelv és a beszéd meg az írás. A Mese és valóság, a Mondák, a Mondókák, népi gyermekjátékok, a Találós kérdés, Közmondások, szólások címû fejezetek következnek, és az irodalommal egybefonódva játékosan taníthatók a nyelvi ismeretek, jelesen a hangtani része nyelvtanunknak. A meseregény és A mesejáték címû részek zárják ezt a tartalmi egységet, hogy aztán az újabb fejezet a Játék és valóság már a lírai és az epikai ábrázolás sajátosságaival, líra és epika viszonyával, az egyenes és függô beszéddel tegye teljessé a képet, a tudást pedig az emlékeztetô: ismétlô, önellenôrzô feladatok, nyelvhelyességi gyakorlatok; végül pedig ott a fejezetenként kapcsolódó gyakorló rész, a Játék a nyelvvel, irodalommal címû összeállítás.
De ha ez sem volna elég, itt az ugyanolyan színû és kiállítású munkafüzet, amely csekély 70 oldalon kínál 263 feladatot a tankönyv nyelvi és irodalmi ismereteinek alkalmazásához.
Mindkét munka szerzôje Tulit Ilona, és az Oktatási Minisztérium Országos Tantervbizottságának tanterve és a Jámbor szándék címû (Orbán Gyöngyi, Tulit Ilona nevével fémjelzett) tantervkoncepció alapján készítette el ôket.
Kiadja a T3 Kiadó Sepsiszentgyörgyön, a nyomdai munkálatokat
Tudok róla, de nem volt szerencsém látni még, hogy Székelyudvarhelyen is forgatják már a Máthé András - Mihálykó Anna szerzôpáros ötödikes tankönyvét. Kíváncsi volnék arra is. Ha már alternatív, akkor válasszuk a jobbat, nemde? Ami pedig a nosztalgiámat illeti, hát istenem, nincs benne a János vitéz, kimaradt Tündér Ilona és Árgyélus, Csalatornya, Dióbél királyfi, A tudós macskája, Matykó, Hattú meg Marci, Az egyszeri-kétszeri fánk, A havas, A Galbina felé, A kristálygolyó, A nyúl, a bálna meg az elefánt, a Kecskére bízta a káposztát, A búbosbanka, a Csodálatos felfedezéseim, a Mozdonyon, a Bagolykaland... Dehát nem szöveggyûjtemény ez, feleim. Mindent el lehet olvastatni a gyermekkel, ami szép és jó, mert a gyermek a legjobb olvasó, de nem azért, mert mindent elolvas, amit eléje tolnak, hanem azért, mert kegyetlenül ôszinte: ami rossz, azonnal félretolja. Másrészt van az új tankönyvben Fehérlófia, van Andersen (A rendíthetetlen ólomkatona), van csodaszarvas, van újszerû, de a "régitôl" nem homlokegyenest elrugaszkodó, hanem azt okosan átértelmezô, gazdaságosan átrendezô szemlélet és módszer.
Ami a János vitézt illeti, nem áltatom magam; a mai gyermekek okosabbak, mint a régebbiek voltak, ôk már harmadikban-negyedikben olvassák Petôfi gyönyörû verses meséjét, ötödikben már építeni lehet és kell rá, idézni bôven. Aminthogy Aranyt is idézni kell, mert érvényes marad a megállapítás, hogy Arany János mûvébôl meg lehet tanítani az egész magyar nyelvet, grammatikát, poétikát, stilisztikát és még a rétorikát is.
Hálás vagyok Tulit Ilonának ezért a könyvért.
A kisvasút visszaállításáról tárgyaltak
Hétfôn délután a megyei tanács szolgáltatási szakbizottságának tagjai, több mezôségi, illetve nyárádmenti település és Szováta polgármestere a prefektúra épületében a Román Vasutak Brassói Igazgatóságának képviselôivel a megye két kisnyomtávú vasúti járatának visszaállításáról tárgyaltak, amelyre a vasúti társaság átszervezésérôl nemrég megjelent 12-es számú kormányhatározat lehetôséget enged. A megbeszélésen elhangzott, hogy amennyiben a megyei és az érdekelt helyi tanácsok anyagilag hajlandók a költségek egy részét vállalni, akkor a többit állami támogatásból finanszíroznák. Birtalan József, a szakminisztérium RMDSZ államtitkára is megígérte, hogy felkarolja az ügyet.
A tegnap Dicsôszentmártonban Kolozsvárról érkezett ágyakat és matracokat osztottak ki az árvízkárosultaknak, akik az elmúlt napokban Tordáról cementet is kaptak. A lakosok az árvíz nyomainak az eltakarításán dolgoztak. A marosvásárhelyi tanklaktanya katonái az épületek javításához ajánlották fel a segítségüket. A legnagyobb gondot most a földcsuszamlás jelenti, amely miatt a Horea, a Cosbuc, a Livezii és a Bradului utcák házai kerültek veszélybe. Ugyancsak földcsúszamlás miatt Bábahalmán is négy házból lakoltatták ki a tulajdonosokat.
Hétfôn éjjel három ismeretlen személy betört a marosvásárhelyi Mihály Zsigmond lakásába, akit arra kényszerítettek, hogy adja át az óráját. Ezenkívül elvittek 15.000 lejt, majd eltûntek. A rendôrség nem sokkal ezután kézre kerítette az egyik betörôt, a 16 éves marosvásárhelyi Muki Sándort, akit letartóztattak. A társai után még nyomoznak.
Nyílik a marosszentgyörgyi alkotótábor
A marosvásárhelyi mûgyûjtô David Gheorghe és Erzsébet néhány évi székelykáli próbálkozás után újra Marosszentgyörgyre hívta össze az ország különbözô részeibôl és külföldrôl a képzômûvészelet az Armonia (Harmónia) alkotótáborba. A hivatalos tábornyitásra ma délután 6 órakor kerül sor a fürdô vendéglôjében.
Újabb képzômûvész állított ki Marosvásárhelyen a Képzômûvészeti Alapnál. Ezúttal Radu Ceontea mutat be válogatást mûtermi próbálkozásaiból, grafikáiból az érdeklôdôknek.
A közelmúltban népes, a Tulipe gyógyszerforgalmazó és a Pharma-Roumanie humanitárius szervezet képviselôibôl álló küldöttség érkezett a karácsonfalvi rendelôbe több milliós értékû gyógyszeradománnyal A küldöttség tagjai tárgyaltak a helyi tanáccsal egy esetleges testvérközségi kapcsolat kialakításáról valamely franciaországi településsel. A külföldi vendégek ígéretet tettek arra, hogy még visszatérnek a nyárád-menti településre.
A tegnap délelôtt Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere hivatalában fogadta a brazíliai ferences szerzetesrend mellett dolgozó társadalmi gondozók küldöttségét, amelynek tagjai között két brazil, egy indián, egy német és egy magyar önkéntes volt. A vendégek a vegyes házasságokról, a cigányság helyzetérôl, más, társadalmi jellegû gondok orvoslásának módszerérôl érdeklôdtek. Tájékozódó körútjuk pénteken zárul.
Július 10. és 12-e között Székelykeresztúron tartották az országos díjlovaglás bajnokság döntô fordulóját, ugyanakkor egy nemzetközi versenyt is szerveztek. Maros megyét az Agricola Scorillo sportegyesület tagjai: Viorel Bubau, Cristina Calin, Madalina Hentes, Tomuta Iancu és Marius Sopterean képviselték. Viorel Bubau mindkét versenyben elsô helyen végzett.
A marosvásárhelyi Transilvana Alpha nem kormányzati alapítvány elônyös feltételek között kibérelne egy 60 négyzetméteres helyiséget, ahol a humanitárius segélyeket raktároznák, és ahonnan kioszthatnák majd a rászorulóknak. Azon magán-, vagy jogi személyek, akik felajánlanának e célra helyiséget, vegyék fel a kapcsolatot az alapítvánnyal az Építôk sétány ( Aleea Constructorilor) 7/1-es szám alatti székhelyen, vagy a 065-215-070 telefonszámon, naponta 7 és 15 óra között.
Az adócsalás leküzdésérôl is tárgyaltak
Kedden Szovátán a megyei rendôrség pénzügyi gazdasági osztályán dolgozók szakmai tanácskozás keretében találkoztak a Pénzügyôrség, az állami pénzügyi és gazdasági ellenörzô testületek képviselôivel. A tanácskozáson a közös ellenôrzések módszerérôl, a nemrég megjelent, erre vonatkozó törvények alkalmazásáról tárgyaltak.
A tegnap 11 órától a marosvásárhelyi víkendtelepi labdarúgópályán az ASA a kolozsvári CFR csapatát fogadta. A barátságos felkészítô mérkôzés végeredménye 5-0 lett. A látványos, jó iramú mérkôzés góljait Pâslaru, Luca, Zsigmond és Vaidean szerezték, míg a vendégek egy játékosa is a saját kapujába küldte a labdát. A visszavágó mérkôzést két nap múlva Kolozsváron játsszák.
Mire fordítják Radnóton a költségvetést?
Radnót idei költségvetése 5.680 millió lej, amibôl 1.518 milliót saját alapokból kell elôteremteni. A beruházásokra 1.980 milliót szánnak. Ebbôl a pénzbôl az új Eminescu negyed, a Tudor Vladimirescu, a Horea és a Petôfi utcák csatornahálózatát szeretnék elkészíttetni, valamint a város új víztisztító állomásának és a szeméttelep megvalósíthatósági tervét is megrendelnék. Az utcák javítására és a közvilágítási számlák törlesztésére 180 millió lejt fordítanak — tájékoztatott Furman Marcel polgármester.
Copyright © Népújság - 1998