Tegnap délelôtt Marosvásárhelyre érkezett Jerzy Widzyk, a lengyel kormány tagja, katasztrófa-elhárítással megbízott miniszter, akit Maftei Rosca dandártábornok, a kormány katasztrófa-elhárító bizottsága mûszaki osztályának vezetôje, valamint Viorel Raicu, a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdôgazdálkodási Minisztérium államtitkára kísért.

A küldöttséget a vidrátszegi röptéren a prefektúra, a megyei tanács, a polgárôrság vezetôi és más hivatalosságok fogadták. Az elôcsarnokban kifüggesztett térképen Dorin Florea prefektus mutatta be a vendégnek megyénk hidrográfiai helyzetét és ismertette az árvíz következményeit, a keletkezett károkat, továbbá a helyreállítás érdekében kidolgozott programcsomagot. Ebben elsô helyen a hidrotechnikai munkálatok, azt követôen az utak és hidak, valamint az árvíz sújtotta gazdaságok helyreállítása áll. A lengyel vendég kérdésére a prefektus úgy vélekedett, hogy a megye jelen pillanatban körülbelül 50 százalékban képes fedezni a veszteségeket károkat, s a legnagyobb szükség a továbbiakban gabonára és építôanyagokra — cement, mész, fûrészáru, tégla, cserép stb. — van. A segélyeket a kormánytól, az Európai Bizottságtól várják, és reménykednek a lakossági szolidaritásban is.

Kérdésre válaszolva a vendég kifejtette, hogy a lengyel kormány támogatni fogja Romániát, ô maga azért jött, hogy felmérje a helyzetet a célzott segély érdekében. Beszámolt arról is, hogy a tavalyi lengyelországi árvizek súlyos csapást jelentettek országára, amely hamar megkapta az PHARE-segélyt. A Népújság kérdésére elmondta, hogy a más célokra országának szánt európai támogatást irányították át az árvíz következményeinek kiküszöbölésére. Jerzy Widzyk kifejtette még, hogy sikerült több európai ország kormányát mozgósítani annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak Romániának.

A lengyel vendégnek a továbbiakban a helyszínen mutatták be a természeti katasztrófa következményeit a Dózsa György felvételeinken— Balavásár — Dicsôszentmárton — Radnót útvonalon.

Maros megyei látogatása befejeztével a lengyel miniszter sajtótájékoztatón foglalta össze benyomásait. Lapunk kérdésére, hogy miért érezte szükségét annak, hogy a helyszínen tájékozódjék, Jerzy Widzyk elmondta, hogy a lengyel és román miniszterelnök párbeszéde nyomán kapta azt a megbízatást, hogy Romániába utazzék, a kormánynál pedig a természeti katasztrófa által egyik legjobban sújtott övezetbe, megyénkbe irányították. Látogatásának célja az volt, hogy a tavalyi súlyos lengyelországi árvizek következményeinek felszámolása során szerzett tapasztalait megossza romániai kollegáival, többek között eligazítást nyújtva abban is, hogy a nemzetközi szervek közül hova érdemes fordulni a minél gyorsabb és eredményesebb támogatás érdekében. Értékelte az árvízkárok felszámolására összeállított megyei programcsomagot, és beszámolt a lengyelországi helyreállítási munkákról, amelyekre 500 millió ECU támogatást kaptak. Véleménye szerint a külföldi segélyek mellett az ország, a helyi kis- és nagyközösségek minden tagjának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a katasztrófa nyomait felszámolják. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a lengyel kormány anyagilag is támogatni fogja Romániát, de egy kormánytól sem várható annyi segítség, hogy minden probléma megoldódjék — fogalmazott a lengyel miniszter, aki megyénkbôl hazautazott Varsóba.

Tegnap délben zsúfolásig megtelt a marosvásárhelyi Sportcsarnok. Az ünneplôbe öltözött szülôk, nagyszülôk, ismerôsök türelmetlenül várták a leendô orvosok és gyógyszerészek érkezését, akik az egyetemen tartott ünnepi búcsúztató után a Gaudeamust énekelve vonultak a Sportcsarnokig. A 233 általános orvost, 49 fogorvost, 25 fogtechnikust és 49 gyógyszerészt dr.Ioan Pascu egyetemi tanár, az egyetem rektora, majd Seres-Sturm Lajos egyetemi tanár, prorektor köszöntötte, és látta el jó tanáccsal. Az utóbbi kiemelte: A 49.orvosnemzedéket búcsúztatja az egyetem. Bár nehéz öt, illetve hat év után elválni a tanítványoktól, nem szabad elfelejtenie sem tanárnak, sem végzôsnek, hogy az élet elôre halad, és nem köt egyezséget a tegnappal. Az átalakulóban levô orvosi rendszerben nagy szerepetek lesz. A betegségek mellett küzdenetek kell a bizalmatlansággal, szegénységgel, nemtörôdömséggel is. Bízom abban, hogy megálljátok a helyeteket — mondotta.

Az összegyûlteket köszöntötte a három fakultáns dékánja, valamint az évfolyamelsôk.

— Ahányan vagyunk, annyiféle elvárással lépünk ki az egyetem kapuján, különböznek terveink, életfelfogásunk, egy dolog köt össze minket, hogy az embereken akarunk segíteni — mondta Simon Brigitta, a fogorvosi kar évfolyamelsôje — Ha embertársaink érzéseit és akaratát tiszteletben tartjuk és becsülettel végezzük feladatunkat, nyugodtan élhetünk. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne bátortalanítson el a kudarc, ne állítson meg a nehézség, ne törjön meg a tévedés, és ne feledjuk: ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat, álmodnunk kell.

Az ünnepi beszédek után a végzôsôk románul illetve magyarul mondták el a hippokratészi esküt, megfogadva, hogy egész életüket az emberiség szolgálatába állítják, hivatásukat lekiismeretesen, és méltósággal gyakorolják, a betegek gyógyítása lesz a legfontosabb számukra.

Nyitott szemmel

A vizsgákat a bizalmatlanság találta ki. Amikor az ôsember találkozott barlangszomszédjával, annak föl kellett mutatnia mindkét puszta kezét, jeléül, hogy nincs nála dorong. Így született meg a köszönés, mondja a szokástörténet; azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy ez volt az elsô vizsga is. Ha leszámítjuk a Teremtôt, mert ô vizsgáztatta elsônek Ádámot és Évát a Paradicsomban. (Ekkortól számítja kezdetét a parapszichológia.) És, mintha csak az ôsbûn, az eredendô miatt volna az egész, azóta folyton-folyvást vizsgáztatja magát az emberiség. Már a szülészetre se vesznek fel akárkit. És szülni sem lehet vizsga nélkül. (Márkavizsgának hívják tájainkon ezt a zseb-megmérettetést.) Aztán az oviba sem könnyû bejutni — szegény gyermekeink, alig estek túl valahogy az anyaméhi nikotin- és koffeinvizsgán (drogteszt), a csípôficam-teszten, a korai gyermekbetegségeken, máris jön a (szülôi) tehetségvizsga, és eszerint juthat csak be a szakcsopiba (intenzív zseniképzés). Tovább már nem is merem mondani, nehogy a pedagógus társadalom azzal vádoljon: ugatom a vackot, miután elszakítottam a kutyaláncomat. Sajnos a gyermekkor és az ifjúkor is csupa-csupa fölösleges stresszbôl áll. Mûvi gátak állják útját a szabad, független, tisztességes és méltányos életvitelre való nevelésnek; voltaképpen arra oktatja új tagjait a társadalom, hogy miképpen kell kijutni a mesterséges labirintusból, melyet évszázadok fáradságos munkájával, nemzedékek egymásra rakott tapasztalatával, tudományosan megalapozva, iedológiailag alátámasztva nagy nehezen összetákolt, és valahányszor egy-egy kétségbeesett nemzedék bika módjára döfi szét az útvesztô paneljeit, siet más falakat, erôsebbeket fölhúzni, elannyira, hogy már maga sem tudja, voltaképpen merre is van a kijárat.

Hajlok rá, hogy alapvetôen agresszív természetünkbôl következik: ne bízzunk egymásban, mert szándékaink nem lehetnek tisztességesek. A szükségletek diktálják a morált, ezért kell gázszóróval utazni a metróban; némileg fura azonban, hogy kimondottan gázszóró spray eltulajdonításáról még nem érkezett panasz a rendôrségre.

A bizalmatlanság teszi aztán, hogy mindig rákérdezünk a boltosra: van-e etikája. (Délelôtt még volt.)

Ez a mozgatója a vizsgának is. Dehogyis vagyok én kíváncsi rá, mit kezd az a gyerek az alannyal meg az állítmánnyal. (Tegye a hûtôbe.) Arra vagyok kíváncsi, hogy tanítója jól dolgozik-e; ez azért fontos, mert élek a gyanúperrel, hogy nem dolgozik jól, de ezt nem szokás elmondani a szakmai összeröffenéseken, a nyíltleckék meg a fokozati vizsgák mintaóráinak értékelôin, ott lehetôleg dicsérni kell. Bírálni csak módjával, imitt-amott, helyen-helyen, foltonként — , és miután ragyogó arccal "kiértékeltem", elhasaltatom a vizsgán a diákjait: mert a "tények beszélnek", azokat nem lehet cáfolni. Ergo világgá kürtölôdik a dolog.

Másrészt a vizsgastressz ereditárius, azaz örökletes idegbaj. Tudniillik a tanci is folyton vizsgázott, amíg idáig jutott. Idáig: van állandó, vagyis "tituláris" állása (elnézést: "posztja"), fizetést is kap hellyel-közzel, még, uram bocsá', tizenharmadikat is, szóval van egy jól definiálható rangja a társadalomban, innen már lehet dobbantani a mûvelôdésben, a politikában, az adminisztrációban, netán a mûvészetben is, mert "a diploma aranyfedezete" mellett unos-untalan hivatkozni lehet "pedagógusi tapasztalatainkra". A tanci is átesett a gyermekkori vizsgatraumákon, negyedik végén már megvolt a balhé, mert nem akarták felvenni az intenzív ötödikbe (gyorstalpaló zsenikurzus), aztán nyolcadik után nem akarták felvenni az elméleti középiskola gyakorlati tagozatára (mivel azt a szakot akkor létesítette a friss tanügyminiszter, aztán a kormány ment, és vitte a titkot is: azóta sem tudni, milyen egy elméleti iskola gyakorlati tagozata, mivel minden elméleti iskolától idegen a gyakorlat, ilyen csak az átkosban volt, és az ôszi kukoricaszedésnek volt a fedôneve). Vizsgázott a tanci tizedik után is, mert átment egy másik tizenegybe, mely nem volt azonos a nemzetivel (az ugyanis futballt játszik); és érettségizett a tanci, és felvételizett a tanci, évente négyszer, míg végül egyetlenegyszer hirtelen, mondhatni pánikszerûen bejutott; és csak akkor kezdôdtek aztán istenigazában a vizsgák! Elsô éven vagy kilenc, és aztán így tovább, öt éven át. Végül jött a hab a tortára, az állam- vagy diplomavizsga. Ezt el kellett halasztani, szerelembôl kifolyólag. És ki ne tudná, mennyi baja van az anyának, a kismamának, fôleg ha az apuka kint lézeng Magyarországon, többet iszik, mint keres, de ezt ugyebár nem illik kikürtölni. Satöbbi, kinek nincs meg a maga keresztje.

A tanci végül államvizsgázott, azaz diplomázott, álláshoz juttatta a szíves ösmeretség meg a jóindulat, különbenis szükség volt egy ilyen pedagógusra, addig ugyanis nem volt. Ilyen egyszerû ez. De a tanci kálváriája még itt sem ért véget, mert alig három év múltán megint vizsgáznia kellett, ez volt a véglegesítô vizsga, a "defi"(nitív). Ez már ragyogóan sikerült. (Con brio).

És aki azt hiszi, itt a vége, fuss el a tancival (mert közben elvált, tehát szabad, hirdet a Társkeresôben), az nagyot téved. A tanci idegileg kimerült ugyan (a "tanügy" hetven százalékban ilyen), de nem hülye. Tovább tanul, nyelvtanfolyamokon vesz részt, nincsen éje, nincs nappala — és nincs ideje tanítani sem.

Így fordulhatott elô, hogy bár messzemenôen egyetért az oktatási rendszer vizsgapiramis jellegével (fene a vásott kölykeit, ha mi annyit vizsgáztunk, hadd gyötörjék ôket is!), nem ér rá személy szerint gyakorlatice is tanítani. Így fordulhatott elô, mondom, hogy tanítványa azt kérdezte tôlem: "Mi az, hogy állítmány?" Mert azon kívül, hogy rettenetesen régiesnek érezte (ebben igaza is van, csinált ez a szó nagyon), az égvilágán semmit sem tudott róla. Ellenben sokat utaztak a térképen, kirándultak, múzeumot látogattak, amikor csak lehetett, sok-sok testvériskola hasonló osztályaival barátkoztak, még színházban is jártak (egyszer). De ilyesmirôl, hogy állítmány?

Na, mondom, rendicsek, te Gyula. Vagy egy legény. Hát hogyan fogsz bejutni? Vállat von. Legfeljebb sehogy. Nagyon az agyára ment már a suli. Elavult, ócska. — Tessék csak idefigyelni: egyfelôl itt van ez a rengeteg technika, a számítógépek, minden. Másfelôl jönnek, hogy az alany és az állítmány. Hát nem ôrület?

Ahová Gyulát az apja küldte, az egy vidéki iskola. Ott sok hely van a magyar osztályban. De nem jelentkeztek csak fél tucatnyian. Miért? Gyula ezt jobban tudja, mint a nyelvtant. — Mert nem tudunk semmit magyarból. És a románon nem kell a magyar. Amikor megnéztem a magyar tételeket, azt hittem, Magyarországon vagyok, és az ottani iskola tananyagát lapozom. Mert ami itt állt a papíron, abból mi szinte semmit sem tanultunk...

A Gyula apját úgy kellett meggyôzni, hogyhát miféle magyar ember ô, ha az egyszál fiát nem magyar iskolába adja. Hát oda küldte. De Gyula nem tudja az egyszerû bôvített mondatot, a szószerkentyûket sem; és hetedikben az Üzenet egykori iskolámba címû verset megtanulták ugyan, ám a következôt, amelyikben Ady azt mondja, hogy ô az Értôl eljut az Óceánba, már nem. Az valahogy esikkadt. Gyula tud huszonöt verset magyarból, mindenikért kapott a tancitól egy-egy tízest, avval az ügy el volt boronálva; ennyi a poggyásza. De a felvételin nem verset kell mondani.

Most meg, hogy jöttek ezek a nagy árvizek, valakinek eszébe jutott, és éppen ezt szúrta ki.

Ráadásul idegenbôl hoztak felvételiztetô tanárokat, azok pedig nem mernek segíteni. Gyulának semmi esélye. De nem is bánja. Mert mindenik barátja a román tagozatra ment, ott nincs ez a stressz, ott sokkal szabadabb minden.

Ôk tudják, mi van.

Mindenki bizalmatlan. Tehát vizsgázunk. Az égigérô vascsicsergô a modern tudomány és technika nagy-nagy vívmánya. A piszkos múltban az volt vele a helyzet, hogy vasból volt ugyan, de nagyon lágyvasból, égig ért ugyan, de mégsem eléggé, és amikor bekapcsolták, hát nem csicsergett. Erre momndták: hazai gyártmány.

Most éppen privatizálták a vascsicsergônket, de lényegi befektetést nem kíván eszközölni az új tulaj (a damokratikus jogállam), emiatt aztán a lágyvasat hargitai bükkfával próbálják erôsíteni (megtámogatni, akár a pisai ferde tornyot), csicsergôjébe pedig beépítettek egy hi-fi tornyot; most sem csicsereg tehát (ugyan), de annál hangosabb.

Az oktatási minisztérium ebbôl kiindulva minden iskolának ad egy leosztott (modernizált) kis házi vascsicsergôt. De az is lehet, hogy ôszire már a vasat mûanyaggal pótolják, és a csicsergôjét átállítják ébresztôórára.

Ami a harmadik jellemzôjét illeti, errôl tipikusan megfeledkezik mindenki. Ez volna ugyebár az égig érés.

A demokratikus jogállam nem rendelkezik anyagi eszközökkel az égig éréshez. Hacsak az árvízsegélyek "átcsoportosítása" nem enyhít ezen a krónikus hiányosságon.

Aki vasat akar csicseregni (mûanyaggal), jelentkezhet a megyei tanfelügyelôségeken szeptember 15.-ig. Ha addigra sem történik semmi, akkor áttérünk az alternatív vascsicsergésre, remélhetôen a PHARE-program szerint és a Soros Alapítvány segítségével.

Mint ismeretes, az erre szakosított szervek egységes normákat dolgoztak ki annak érdekében, hogy az Európai Unió övezetében mérséklôdjenek a környezeti ártalmak. Ezek az internacionális jellegû szabályzatok törvényerejûek és túlmutatnak a Közös Piac tagországainak határain. Úgy, hogy kontinensünkön amelyik állam részese kíván lenni bizonyos megállapodásoknak, kötelezô módon be kell hogy illeszkedjen a természet- és környezetvédelmi szabványokba is.

Hazánkban a Szállításügyi minisztérium az az szakhatóság, amely a fejlett nyugathoz való csatlakozásunk reményében és szándékával feladatul kapta a gépjármûmotorok kipufogó gázaiban található károsanyag¨mennyiség mérséklésére vonatkozó elôírások kidolgozását — a jelenlegi európai normák alapján.

Románia közúti közlekedésének motorizációs szintje napjainkban még ugyan nem jelentôs, de rohamosan növekszik, s ez teszi szükségessé az intézkedések meghozatalát. A legutóbbi felmérés szerint országosan mintegy 3.830.000 gépkocsi van a rendôrségi nyilvántartásban, amibôl 2.600.000 személyautó. Így 1000 lakosra átlagosan 115 kiskocsi jut, ám Bukarestben és néhány nagyvárosban a forgalomsûrûség már elérte az európai szintet. S minthogy a településeken a gépjármûvek a fô okozói a környezeti ólomártalom (és nem csak) növekedésének, indokolt a megfelelô korlátozások bevezetése amíg nem késô.

Arról szinte mindenki tudomást szerzett, hogy július elsejével lezárult az az idôszak, amikor úgyszólván bármilyen motorral rendelkezô gépkocsit át lehetett hozni a határon. Értesüléseink szerint a szabad és feketepiacon ennek következményeként máris fölment az országban található használt kocsik ára. Folyó hónap kezdetétôl ugyanis rendeletileg köletezôvé tették, hogy az importból származó gépkocsik ólommentes benzint használjanak s így katalizátorral legyenek ellátva. Várható, hogy a sokkhatásra a ma még eladható új kocsik forgalmazói is lemondanak átmenetileg az árcsökkentésrôl és más vásárlási kedvezményekrôl, arra számítva, hogy egy hagoymányos szerkezetû autó még mindig olcsóbb egy katalizátorosnál, következésképpen könnyebben gazdára talál. És azt sem tudjuk elkerülni, hogy a román autógyárak azonnal megemeljék az árakat, amint sorozatra értek az ólommentes hajtóanyagot igénylô típusaik, hiszen most az egyszer valóban hivatkozhatnak a fejlesztés többletkiadásaira.

Tudomásunk szerint a gépkocsimotorok környezetbaráttá tételének romániai programját egy, a közúti biztonság kérdésével foglalkozó tárcaközi bizottság tanulmányozza, s emiatt ma még nem tekinthetôk véglegesnek a további elôirányzatok. De amennyiben nem változtatnak a kijelölt határidôkön, úgy még az idei évben tovább kell csökkenteni az ólommentes benzin árát, hogy annak használatára ösztönözzenek és 1998—1999 során mérsékelni szükséges a környezetüket kevésbé szennyezô gépjármûvek közvetett adóit, illetékeit. A szállításügyi miniszter még 1997. decemberében kiadott 537-es számú rendelete alapján 1998. szeptember elsejétôl már importból származó (az országban található) új autót sem lehet majd elsô alkalommal a forgalomba beiratni, hogyha nem katalizátoros. Ezt az elôírást 2000 január elsejétôl kiterjesztik minden új kocsira, a hazai gyártásúakat is beleértve. De még ezt megelôzôen 1999. január 1-jén bevezetik a terv szerint azt, hogy csak olyan gépjármû típus gyártását, értékesítését és forgalomba helyezését hagyják jóvá (homologálják), amely megfelel a cikk elején említett európai normáknak, illetve az azokból levezetett romániai elôírásoknak.

Összegezésképpen: a hazai autófelhozatal gyökeres átalakulásának vagyunk és leszünk tanúi, s ezzel párhuzamosan a román autógyártás most már kényszerû korszerûsödésének. Ha nem tesz eleget a Pitesti—Colibasi-i, a craiovai és a Câmpulung Muscel-i üzem a követelményeknek, akkor nem csupán a további export lehetôségektôl fosztja meg magát, de az itthoni piacról is kiszorul s végül bezárhatja kapuit, szélnek eresztheti alkalmazottait.

Reméljük, hogy másként fog történni. A Dacia cégtôl már bizható híreket kaptunk, a Rodae (Daewoo) számára az átállás nem vet fel különösebb mûszaki problémát, s a terepjárók gyártásában is megannyi próbálkozás történt már arra, hogy világhíres márkák motorjaival szereljék a kocsikat. Azokhoz meg szervesen hozzátartoznak a katalizátorok.

Pánsíp-koncert Marosvásárhelyen Cornel Pana bukaresti zenetanár elôadásában július 12-én, vasárnap este 7 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalotában pánsíp-koncertet hallgathatnak az érdeklôdôk. A mûvészt a Marosvásárhelyi Filharmónia zenekara kíséri, vezényel Botár Gergely, zongorán játszik Lorena Neacsu (Bukarest). Beléptidíj: 10.000 lej.

Még van hely

a július 17-19. között szervezett tanulmányi kirándulásra. Útvonal: Marosszentgyörgy — Balázsfalva — Gyulafehérvár — Déva — Vajdahunyad — Nagyenyed — Torockószentgyörgy — Tordai-hasadék. Egy személy útiköltsége 80.000 lej. Jelentkezni a marosszentgyörgyi unitárius lelkészi hivatalban vagy a 128-969-es telefonszámon este 8 óra után, vagy hétfôn és kedden délelôtt 9 és 12 óra között, a Bolyai utca 13. szám alatt, illetve a 136-454-es telefonon lehet.

Közszállításiak találkozója

Ma délelôtt 10 órától a marosvásárhelyi Grand Szállodában tartják a Romániai Közszállítási Vállalatok Egyesületének közgyûlését, amelynek célja az idôszerû problémák megoldása, valamint új autóbuszok vásárlási lehetôségének megvitatása. Emil Chiorean, a vásárhelyi Közszállítási Rt. igazgatója elmondta, 1990 óta elsô alkalommal szervezik a megyeközpontunkban a találkozót.

Nagypontosságú hozammérôk

A marosvásárhelyi 6-os Számú Szerelési Részvénytársaság befejezte annak a három nagyprecizitású (elektronikus tartozékokkal ellátott) készüléknek a beszerelését a vízmûvek szivattyúállomásánál , amelynek mûködésbe helyezése lehetôvé teszi a teleprôl a fôvezetéken kimenô víz mennyiségének és a hálózatban mért fogyasztásnak az összehasonlítását. A hozammérôket rövidesen holland szakemberekkel közösen helyezik üzembe.

Lemondtak a táborozásról

Nyolcvan Maros megyei gyerek indul vasárnap Dél-Eforiára, ahol 7 napot üdülnek majd — tájékoztattak a Megyei Táborigazgatóságon. A szerdán Navodari-ra utazók száma már jóval nagyobb, a 8 napos nyaralásra 140 gyerek fizette be az útiköltséget és a teljes ellátást fedô 620.000 lejt. Laposnyára a jövô hétre mintegy 40-50 gyereket várnak, míg a szovátai ifjúsági táborba két megyébôl (Szatmár és Neamt) érkezett visszajelzés. Az erdélyi üdülôtáborokba eredetileg jóval többen jelentkeztek, ám a gyakori esôzések miatt sokan visszamondták a helyeket.

Megyénkbeli károsultakat keresnek

A Ialomita-i Rendôrfelügyelôségen hamisítás vádjával folyik a vizsgálat az elôállított 28 éves, bukaresti illetôségû Zaharie Petrisor ügyében. A fiatalembert tetten érték, miközben a sloboziai vágóhídról 140 millió lej értékben vásárolt húst és hústermékeket, s hamis csekkel fizetett. A nyomozás során kiderült, hogy a magát Petre Constantinnak kiadó fiatalember több társával együtt más cégektôl is vásárolt, s valószínûleg Maros megyei egységeket is megkárosított. Ezért a rendôrség felkéri a megyei kereskedelmi társaságokat, hogy, ha üzleteltek a brailai Ferary Impex, a bukaresti Feramin, Car Trans Exim, illetve az Anc Prod Impex Kft-vel, jelentkezzenek a rendôrség gazdasági ügyosztályán.

Piaci árak

Tegnap a marosvásárhelyi Cuza Voda utcai napi piacon az árak a következôképpen módosultak: paradicsom — 2500-3000 lej/kiló, uborka — 2000 lej/kg, karfiol — 8000 lej/kg, káposzta — 2000 lej/kg, sárgarépa — 2000 lej/kötés, padlizsán — 15.000 lej/kg, kajszinbarack — 7000, cseresznye — 10.000, ôszibarack — 8000 lej/kg, fehér liszt — 2500 lej/kg, puliszkaliszt — 1800 lej/kg, tojás — 700 lej/drb, juhsajt — 18.000 lej/kg, orda — 15.000, tejföl — 14.000, tej — 3000 lej/liter, méz — 20.000/kg.

Társadalomvédelmi központ Segesváron

A Romaid International elnevezésû brit segélyszervezet tszociálisközpontot szándékszik létrehozni, a segesvári H. Oberth tér 17. szám alatti, rendkívül rossz állapotban levô épület megmentésére . A tervek szerint egyik helyiségben ingyenes orvosi vizsgálatokat végeznek majd, de lesz gyógyszertár is szerény jövedelmûek számára. Ugyanott felvilágosítással szolgálnak a kábítószerfogyasztás és a dohányzás káros hatásairól.

Újra otthon

Kolumbán Gábor, a miniszterelnök közigazgatási problémákkal megbízott volt tanácsosa csíkszeredai sajtóértekezletén megmagyarázta, miért mentették fel tisztségébôl. "Két dolog között választhattam: a megyei tanács elnöki tisztségébôl vagy a miniszterelnök tanácsosi állásából való lemondás között. Végül is úgy döntöttem, hogy fontosabb visszatérnem Hargita megyébe, a megyei tanács elnöki tisztségébe, amelybe megválasztottak". Kolumbán Gábort a kormányfô tanácsosi tisztségébe röviddel Radu Vasile kovásznai és hargitai látogatása után nevezték ki. Kolumbán akkor lemondott megyei tanácselnöki beosztásáról, amelyet közben egy ideiglenes elnök vezetett.

Szabadlábon Miron Cosma

Miron Cosmát, a romániai bányász-szakszervezetek szövetségének elnökét csütörtökön szabadon bocsátották, családtagjai és mintegy 50 Zsil völgyi szakszervezeti vezetô kíséretében távozott Bukarestbôl. A Zsil völgyi bányászvezetô ügyvédjei révén megkövette a bukaresti újságírókat, közölve, hogy hamarosan sajtóértekezletet tart a fôvárosban.

Nyelvtudás kell az állampolgársághoz

Az osztrák képviselôház szerdán este úgy döntött, hogy tudnia kell németül annak, aki a jövôben osztrák állampolgár akar lenni, formális nyelvvizsga azonban nem lesz. Ausztria az Európai Unió tagországaiban nem áll egyedül azzal, hogy az állampolgárság megszerzését nyelvtudáshoz köti: Dániában, Németországban, Finnországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Luxemburgban, Portugáliában és Spanyolországban a nyelvtudás szintén befogadási elôfeltétel.

Esketés a kisebbségek anyanyelvén

Kerekes Károly RMDSZ-képviselô törvénytervezetet nyújtott be az alsóház állandó bürójához, az anyakönyvi iratokat illetô 1996. évi 119-es törvény módósítására — közli az RMDSZ sajtóirodája. A módósítási indítvány célja lehetôvé tenni, hogy a polgári esketés, kérésre, a nemzeti kisebbségek anyanyelvén történjen.

A dalai láma nem utazik Tajvanra

Tibet szellemi és vallási vezetôje meghatározatlan idôre elhalasztotta tajvani útját, válaszul azokra a pekingi jelzésekre, miszerint a kínai vezetés kész párbeszédet kezdeni vele. A hongkongi rádió csütörtöki adásában a számûzetésben élô "tibeti kormány" egyik képviselôje közölte, hogy a dalai láma a Kínával való kapcsolatok javítása érdekében döntött tajvani látogatása elhalasztása mellett. A dalai láma tavaly látogatott elsô ízben Tajvanra. Az utazásra Peking éles bírálattal reagált, hiszen a kínai vezetés Tajvant és Tibetet is Kína elszakíthatatlan részének tekinti.

Az El Nino után itt a La Nina

A chilei meteorológiai intézet szerdán megerôsítette, hogy véget rt az El Ninónak elkeresztelt természeti jelenség, de máris felváltotta "kistestvére", a La Nina. A meteorológiai intézet közölte, hogy a Csendes-óceánban, a Baktérítô körül a víz felszínének a hômérséklete máris 0,8 Celsius fokkal csökkent, ami csalhatatlanul jelzi a La Nina megjelenését. Ez a természeti jelenség azzal jár majd, hogy kevesebb esô fog esni, de hidegebb lesz az idôjárás. A következô hónapokban az óceán vizének hômérséklete folyamatosan csökkeni fog.

New York-i törvény a holocaust áldozatainak kártérítésérôl

George Pataki, New York állam kormányzója szerdán aláírta azt a törvényt, amely büntetôintézkedésekkel fenyeget meg európai biztosítótársaságokat, ha azok továbbra sem rendezik a holocaust áldozatainak, vagy az azok leszármazottainak a világháború idôszakából származó, velük szemben fennálló követeléseit — jelentették be hivatalosan. A törvény különösen szigorú fellépést helyez kilátásba azon biztosítótársaságok ellen, amelyek esetleg nem vennének részt a kárpótlási folyamat kidolgozásával megbízott nemzetközi bizottság munkájában. Az Egyesült Államokban 16 európai biztosítótársaság ellen nyújtottak be kollektív panaszt a holocaust túlélôi, mivel a biztosítók nem hajlandók kifizetni a túlélôk vagy leszármazottaik számára az egykori biztosítási szerzôdésekbôl eredô kártérítési összegeket, illetve járadékokat.

Észak-Korea elismerte, idén is éhínség fenyegeti

Észak-Korea csütörtökön elismerte, hogy "az észak-koreai népnek nehézséget okoz az élelmiszerek beszerzése a természeti katasztrófák következtében. Az élelmiszerellátás ebben az évben is komoly problémát jelent" — írta a KCNA phenjani hírügynökség.

Jelcin egészsége

Az orosz elnök szóvivôje csütörtökön cáfolta a Borisz Jelcin egészségének megromlásáról terjengô értesüléseket, azt hangsúlyozva, hogy e tévhíreket valakik szándékosan terjesztik, "politikai, gazdasági vagy más önös érdekeiket" szem elôtt tartva. Szergej Jasztrzsembszkij kiemelte: az álhírek legjobb cáfolata, hogy az orosz államfô csütörtökön hivatalában közvetlenül nyilatkozott újságíróknak. Borisz Jelcin leszögezte, hogy mindenképpen megvédik a gyengélkedô rubel árfolyamát, s ehhez a kormánynak megvannak a lehetôségei, elég az ereje, és kész a cselekvési terve is.

Szováta 1578 - 1989 címmel látott napvilágot az a háromszázoldalas kötet, amelyet nemrég mutattak be a szovátai polgármesteri hivatalban. A munka a székelyudvarhelyi Haáz Rezsô Kulturális Egyesület gondozásában látott napvilágot, a Múzeumi füzetek sorozat 15. darabjaként, melynek szerkesztôi Zepeczáner Jenô (felelôs kiadó),Bárdi Nándor, Biró Gábor, Hermann Gusztáv Mihály, Veres Péter, mûszaki szerkesztôje Sándor Levente. A földrajzi bevezetôt dr. Elekes Tibor írta, a megjelenésben közremûködött Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi fôlevéltáros (aki egyébként bemutatta a kötetet) és Hermann Gusztáv Mihály muzeográfus.

A szerzôk: Fekete Árpád, Józsa András, Szôke András és Zepeczáner Jenô. A földrajzi ismertetést követôen sorjáznak a történeti fejezetek: az egyházak és iskolák története, a település sorsa az elsô világháború idején, katonák, áldozatok a háborúban, a sóvidéki lázadás története, a román

állam berendezkedése, a két világháború közötti idôszak eseményei, a második világháború, az átmenet évei, a szocialista hatalom berendezkedése, aztán gazdag rész az 1956-os szovátai eseményekrôl, majd a termelôszövetkezet, az iparosodás, az ellátás, a városiasodás kérdésköre következik, az iskolák, egyházak helyzete 1989-re. A következô nagy fejezet Szováta-fürdô története, melyhez hozzácsatolják Kalcsinszky Sándor két munkáját : A szovátai meleg és forró konyhasós-tavakról mint természetes hôaccumulátorokról. Meleg sóstavak és hôaccumulátorok elôállításáról. Földtani Közlöny.XXXI. 1901. október-december. 10-12. füzet. 329-353; Naptól fölmelegedô sóstavak. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XXXVI. 1904. május-augusztus. 2-3.(LXXIV-LXXV.) pótfüzet, Shafarzik Ferenc munkáját: A naptól fölmelegedô szovátai konyhasós tavaknak, fôleg a forró Medve-tónak geológiai, hordográfiai és egynémely fizikai viszonyairól. Földtani Közlöny. XXXVIII. 1908. május. 5. füzet. 306-322., Hankó Vilmos munkáját: A szovátai melegvizû sóstavak hômérsékletének ingadozása. Természettudományi Közlöny. XLII. 1910. március 15. 502. füzet. 290-294., és Illyés S. Tibor azonos címû dolgozatát, amely ugyancsak a Természettudományi Közlönyben jelent meg: XLII. 1910. június 1. 507. füzet. 467-470.

A kötetet gazdag jegyzetanyag, román, angol és német nyelvû tartalmi kivonat egészíti ki; képanyaga viszont sajnos, szegényes.

Szakember számára rendkívül hasznos, a Szovátára járó átlagembernek még tán szórakoztató olvasmány is (hiszen hány meg hány "turista" járja meg magát ott, és a "szuveníren", a bóvlin kívül semmit sem visz magával); a Sóvidék értelmiségének pedig pótolhatatlan kézikönyve ez a mindössze kétezer példányban nyomott könyv, amely kiállításában a székelyudvarhelyi Infopress nyomdát dicséri.

A haszonbérletrôl szóló 16. törvény (Legea arendarii) a Hivatalos Közlönyben 91. számában 1994. április 7-én teték közzé, és a közzététel napján érvénybe is lépett.

Mindazonáltal, hogy a haszonbérlet intézménye nem új, és nem is jellegzetes hazánkra, a földterületek és a mezôgazdasági javak bérbeadása több mint 37 évig tiltva volt, mivel gyakorlatilag ezt megtiltotta az 1959. évi 115-ös rendelet.

A haszonbérbe adás (arendarea) jogi szabályozása különbözô formákban már a múlt századtól létezett hazánkban, mivel az 1865-ben megszavazott Polgári Törvénykönyv rendelkezései is tartalmazzák ezt a jogintézményt. A XX. század elején, a földbérlet szempontjából a nagy haszonbérleti rendszer létezett, amikor nagy földbirtokokat vettek bérbe, amit aztán felosztva haszonbérbe adtak földmûveseknek. De már a múlt században, az 1866-i földreform után, létezett a mezôgazdasági megegyezések törvénye, amit aztán sorozatosan módosítottak 1872-ben, 1882-ben és 1893-ban. Századunkban az 1907-ben, 1918-ban, 1937-ben kiadott törvények szabályozták a mezôgazdasági haszonbérlet kérdéskörét, míg aztán az 1945. márciusi 187. földreformtörvény hatályon kívül helyezte a mezôgazdasági haszonbérlet megegyezéses rendelkezéseit, amit végül is a 1991. évi 18-as Földtörvény rendelkezései helyeznek hatályon kívül, lehetôséget adva újból a mezôgazdasági haszonbérbe adás alkalmazására.

Ezt a lehetôséget hívja életre a 1994. évi 16-os törvény, amely újraszabályozza a haszonbérbe adás jogintézményét, kiegészítve a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel, amit aztán lényegesen alapjaiban módosít a 1998. évi 65-ös törvény, amelyet közzétettek: a Hivatalos Közlöny 1998. évi 126-os március 26-i számában.

Tehát a jelenleg érvényben lévô haszonbérleti törvény rendelkezései szerint a mezôgazdasági javak haszonbérbe adhatók a törvény feltételei között. A haszonbérbe adható mezôgazdasági javak alatt a következôket értjük: mezôgazdasági rendeltetésû földterületek, nevezetesen a termôképes mezôgazdasági földterületek, szántók, szôlôk, gyümölcsösök, szôlészeti és gyümölcsfaiskolák, gyümölcstermô cserje-ültetvények, komló és eperfaültetvények, erdôsített legelôk, agrozootechnikai építményekkel és berendezésekkel ellátott, haltenyésztésre és talajjavításra berendezett területek, technológiai utak, a mezôgazdasági termelés szükségleteire szolgáló tárolóhelyek és helyiségek, mezôgazdasági termelésre berendezhetô és használható, nem produktív földterületek, valamint állatok, bármely építmények, gépek, felszerelések és mezôgazdasági kihasználásra rendeltetett egyéb hasonló javak.

Haszonbérleten a mezôgazdasági javak tulajdonosa, haszonélvezôje vagy más törvényes birlalója mint haszonbérbe adó és a haszonbérlô között a mezôgazdasági javak kihasználására a felek által megállapított idôtartamra és árban megkötött szerzôdést értjük. A haszonbérbe adást írásos szerzôdéssel kell megkötni, egyrészt a haszonbérbe adó, másrészt a haszonbérlô között. A szerzôdô felek lehetnek természetes vagy jogi személyek. A haszonbérlô természetes személyek lehetnek román állampolgárok, függetlenül attól, hogy a lakhelyük az országban vagy külföldön van. Az elôzô bekezdésbe foglalt természetes személyek mezôgazdasági szakképesítéssel kell rendelkezzenek, mezôgazdasági gyakorlattal vagy mezôgazdasági ismereteket igazoló okmánnyal, és a haszonbérbeadó számára megfelelô biztosítékot kell jelentsenek. Az igazoló okmány csak a Mezôgazdasági Minisztérium által felhatalmazott szervektôl származhat. A haszonbérlô jogi személy lehet román haszonbérlô jogi személy , romániai székhellyel, részleges vagy teljes külföldi tôkével. Az elôzô bekezdésben felsorolt jogi személyek tevékenységének tárgya a mezôgazdasági javak kiaknázása kell legyen és a haszonbérbeadó számára megfelelô garanciát kell biztosítsanak.

Azok a gazdasági egységek, amelyeknek vagyonállagában vagy használatában állami tulajdonú földterületek találhatók, nem adhatják haszonbérbe mezôgazdasági javaikat.

A jelen szakasz elôírásainak megszegésével megkötött haszonbérleti aktus semmisnek tekintendô. A haszonbérleti szerzôdésnek a következôket kell tartalmaznia: a szerzôdô feleket és ezek lakhelyét vagy székhelyét; a szerzôdés tárgyának teljes és pontos meghatározását; a szerzôdés tárgyának tartalmaznia kell az összes haszonbérbe adott mezôgazdasági javak részletes leírását, ezek leltárát és a földek helyzettervét; mindegyik fél kötelezettségeinek pontos és teljes leírását; a haszonbérlet idôtartamát; a haszonbért, ennek kifizetési módozatait és határidôit; a felek mindegyikének a felelôsségeit, a haszonbérbeadó által visszatartott bármely földterületet vagy bármely más mezôgazdasági javakat külön fel kell tüntetni a szerzôdésben; a felek által elfogadott és a törvény által megengedett egyéb kikötéseket. A haszonbérleti szerzôdés írásban készítendô el, egy-egy példányban a felek mindegyike számára és még egy példányban, amelyet a haszonbérbe adott javak területi körzete szerinti helyi tanácshoz kell benyújtani, a szerzôdés megkötésétôl számított 15 napos határidôn belül. A szerzôdés bejegyzendô a helyi tanács titkára által vezetett külön lajstromba. Ha a haszonbérbe adott javak több helyi tanács területi körzetéhez tartoznak, a szerzôdést be kell jegyezni és letétbe kell helyezni mindegyik helyi tanácsnál, amelynek a területi körzetében a haszonbérbe adott javak találhatók. A haszonbérleti szerzôdés megszerkesztéséért és bejegyzéséért fizetendô illetékek a haszonbérlôt terhelik. Csakis a jelen törvény feltételei között írásban megkötött és a helyi tanácsnál bejegyzett szerzôdések érvényesek és érvényesíthetôk.

A haszonbérbe adás idôtartamát a szerzôdô felek állapítják meg a haszonbérleti szerzôdésben. A haszonbérbe adó a bérbe adott javakat köteles átadni a szerzôdésben feltüntetett idôpontban és feltételek között, biztosítani a haszonbérlôt esetleges részleges vagy teljes elperlés esetére, betartva a szerzôdésben vállalt összes kötelezettségeit. A haszonbérbe vevô köteles a neki haszonbérbe adott javakkal a megálapított feltételek szerint jól gazdálkodni, köteles fenntartani az átvett javak termelési potenciálját s az illetô javakat visszaszolgáltatni a szerzôdés megszûnésekor, kifizetni a bért a megállapított idôpontban és módozatok szerint, valamint eleget tenni az összes szerzôdéses kötelezettségeinek. A haszonbérbe adónak jogában áll bármikor ellenôrizni, hogy a haszonbérlô miként kezeli a haszonbérbe adott javakat. A szerzôdés megszûnésekor bírósági határozattal elismerhetô a haszonbérlô visszatartási joga a másik féllel szemben, a szerzôdésbôl eredôn támasztott ellenköveteléseivel kapcsolatban. A haszonbérbe adott külterületi mezôgazdasági területeknek eladással történô elidegenítése esetén a természetes személy haszonbérlô az állammal szemben elôvételi joggal rendelkezik. Az elôvételi jog a törvény feltételei között gyakorolható. A haszonbérbe adott mezôgazdasági javakért járó adók, illetékek a haszonbérbe adót terhelik. A haszonbérbe vevô mezôgazdasági termelônek tekintendô: az általa a bérbe vett mezôgazdasági javak kihasználásából megvalósított jövedelmek után járó adókat a törvényes rendelkezések szerint kell kifizetni. A haszonbérlô mezôgazdasági termelôi minôségében a hatályos szabályozó rendelkezésekben elôírt hitel- és adókönnyítésekben részesül. A haszonbérleti szerzôdés felújítható a felek megegyezése szerint és a jelen törvény elôírásainak a betartásával. A szerzôdés lejárta elôtt legalább 1 évvel a szerzôdô felek mindegyike köteles írásban közölni a másik féllel, hogy szándékában áll-e avagy sem meghosszabbítani a haszonbérleti szerzôdést.

A felek beleegyezésével a haszonbérleti szerzôdés a határidejének a lejárta elôtt is megszüntethetô. A haszonbér fizetése a felek megegyezése szerint a szerzôdésben megjelölt helyen és idôpontban történik. A földterületek használati kategóriánkénti haszonbérének megállapítási elemei a következôk: a terület nagysága, a termôképesség, a parcellák szerinti összetétel, a domborzat és a gépesítés szempontja szerinti hozzáférhetôség, a megközelítési lehetôségek, a raktározási, ipari feldolgozási vagy kereskedelmi forgalmazási helyekhez viszonyított távolság, az építmények állapota, a talajjavítási mûvek vagy más ellátmányok. A szôlôvel, gyümölcsfával, gyümölcstermô cserjékkel, komlóval és eperfával beültetett földterületek esetén a haszonbért az ültetvény típusától, korától, fajtájától, mûszaki és biológiai állapotától függôen lehet megállapítani. Az állatállományok esetében a haszonbért az állatok fajától, fajtájától, életkorától, biológiai állapotától, termelési potenciáljától és egészségi állapotától függôen lehet megállapítani. A köztisztviselôk, a mezôgazdasági profilú önállóan gazdálkodó egységek, a mezôgazdasági kutató- és termelôállomások, a mezôgazdasági kereskedelmi részvénytársaságok és a vagyonállagukban vagy az adminisztrálásukban áll ami tulajdonú mezôgazdasági földterületekkel rendelkezô egyéb egységek vezetôségi alkalmazottai nem vehetik haszonbérbe a jelen törvény 1. szakaszában említett mezôgazdasági javakat.

A Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Vezérigazgatóság helyzetjelentése szerint a patakok, folyók árvízterületein, az északi fekvésû területeken a növénytermesztésben a károk elérik a 70 százalékot. A mezôgazdasági termesztésben ehhez hasonló károkat nem jegyeztek az utóbbi 25 évben. Tavasszal hónapokban a vetések bô terméshozamot ígértek, ám a június és július folyamán lehullott csapadékmennyiség, az árvizek sok helyen egyszerûen megsemmisítették a kultúrákat. Megyénkben évente a június, július hónapokban átlag 78 liter/m2 csapdékmennyiséget jegyeztek. Idén júniusban ez elérte a 183,6 litert négyzetméterenként: Ludason 210 l, Sármáson 162,3 l, Segesváron 241,1 l, Dicsôszentmártonban 230,2 l, Csíkfalván 256 l. A július 1-7. közötti idôszakban naponta átlagban 31,6 liter esôvíz hullott négyzetméterenként. A megyeközpontban e hét napból öt volt csapadékos. Ráadásul a megye egyes vidékeit jégverések sújtották.

Timar Liviu, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettesének tájékoztatása szerint a tegnapig az árvizek összesen 36334 hektár mezôgazdasági területen okoztak károkat. A cukorrépavetések 1091 hektáron semmisültek meg (az összvetések 27,5 százaléka), a felmérések szerint ez 57000 tonna cukorrépa-veszteséget jelent. A burgonyavetések 1469 hektáron károsultak, (az összvetések 20,3 százaléka); — 1656 hektár zöldséges terület, (27,8 százalék), a búzavetések 20,3 százaléka semmisült meg, a felbecsült kár 20000 tonna búza.

A mezôgazdálkodók számára a jelen idôszakban a legnagyobb gondot az árpa aratása okozza, hiszen az a megye minden egyes övezetében megérett, sôt helyenként túlérett. A kombájnokkal nem lehet ráhajtani a lágy talajra, helyenként az érett árpa szára már rothadni kezd. A felbecsült veszteségek elérik az 1000 kg-ot hektáronként.

A gyümölcsösökben, szôlôtelepítéseken is terjednek a nedves idôjárás által kiváltotta betegségek, az eddig felmért károk jelentôsek. A mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság szakembereinek ajánlata szerint a következô idôszakban a növénytermesztôknek fokozottan figyelniük kell a növényápolásra, a betegségek elleni kezelésekre.

A mi idôjárásunktól eltérôen, Thaiföldön csak három évszak van: a hûvös, amely nálunk a nyárnak felelne meg (november és február között); ezt követi a száraz, amikor a hômérséklet a 36-41 C fok között mozog és amely egész április végéig tart; majd végül az esôs évszak, májustól júniusig. Ilyenkor a mindennapos csapadéktól a folyók felduzzadnak és elöntik a termôföldeket.

A legnagyobb folyók egyike, a Chao Praya, Thaiföld északi részébôl indul, átszeli az ország közepét, majd legvégül a Bangkok-öbölbe torkollik, amely a Sziámi-öböl legbelsô része. Itt terül el a fôváros is. Akárcsak az ország belsejében, a Chao Praya Bangkok életében is nagy szerepet játszik. A régi idôkben a szerteágazó kanálisok nélkülözhetetlenek voltak a kereskedelem és a közlekedés szempontjából. Ázsia Velencéjének is hívták, még mielôtt a négysávos utakra terelôdött a forgalom. Vízipiacot már csak Bangkok környékén lehet találni, de az is inkább turisztikai látványosság, mint igazi hagyományos piacolás. Az egyik legsûrûbben fényképezett thaiföldi látványosság a nôk által evezett fakenuk megtöltve tarkabarka gyümölcsökkel és zöldségekkel. Az asszonyok színes blúzokat viselnek, a fejüket pedig széles szalmakalap védi az erôs naptól. Érdemes hajnali öt órakor kimenni, megnézni a piacot a maga természetes egyszerûségében, így elkerülhetô a turistacsoportok okozta zsúfoltság és a nekik elôadott "piacolás".

A Chao Prayán még mindig jelentôs forgalom zajlik. A víziexpressz legegyszerûbb és leggyorsabb eszköz a folyó átszelésére. Egyrészt gyorsabb, mint a füstös, zajos utcákon eljutni a legközelebbi hídig, másrészt pedig megéri a látvány, mert innen igen érdekes szögben tárul elénk a város.

A Chao Praya folyóhoz számtalan legendás történet fûzôdik, például a sziámi ikreké: 1824 egyik délutánján Robert Hunter egy érdekes úszójelenségre lett figyelmes, miközben sétálgatott a folyó partján. Nyolc végtag és két fej látszott, amint úszkált a vízben. Amikor kiszállt, egy vállban összenôtt tizenhárom éves ikerpárt látott. Annyira érdekesnek tartotta a jelenséget, hogy ô fedezte az orvosi vizsgálatok költségeit, amelyek során megállapították, hogy nem lehet ôket szétválasztani. Késôbb bemutatta ôket Bangkok elôkelôségeinek, majd öt év múlva európai és amerikai turnéra vitte, mint természeti csodákat. Sziámi ikreknek nevezte el ôket. Chang és Eng legvégül Amerikában települt le, összeházasodtak két lánytestvérrel és huszonkét gyerekük született. 1874-ben Chang álmában halt meg, majd rá két órára Eng is követte. Napjainkban is ez a jelenség a köztudatban sziámi ikrekként szerepel.

A szárazföldi közlekedésre, annak ellenére, hogy néha elképesztôen lassú tud lenni, az utas pénzétôl függôen számtalan lehetôséget kínálnak. A különbözô légkondicionált vagy anélküli buszok, valamint a taxik sokasága mellett még ott vannak a két- és háromkerekû jármûvek is. A tizennyolcadik században gyalog, csónakokkal vagy az ember által húzott riksákkal (kínai jármûvel) közlekedtek. A huszadik század vége felé a riksát háromkerekû motorbiciklik váltották fel. A tuk-tuk, a háromkerekû taxi, csúcsforgalomban gyorsabban halad, mint a rendes taxik. Jobban tud lavírozni a jármûvek között, de ugyanakkor könnyebben felborulhat. Rosszul idôzítve, egy délutáni csúcsforgalomban szántam én is rá magam, hogy kipróbáljam azt a pöfögô jármûvet. Induláskor mindig hatalmas kipufogó gázt hagyott maga mögött, és a motor zajától nem lehetett hallani a vezetô hangját sem. Rémitô közelséggel siklottunk az autók között, míg közben hol hirtelen rálépett a fékre, hol pedig teljes gázzal felpörgette a motort. Nehéz volt eldönteni, hogy melyik a jobb megoldás: ha becsukott szemmel ülök, és teljesen rábízom magam a vezetôre, vagy nyitott szemmel, izzadt tenyérrel markolom az ülést. Izgalmas tapasztalat volt, de gondolom, egy-két hét alatt ezt is meg lehet szokni. Bangkokban mindenhol lehet találkozni magányos vagy csoportos szerzetesekkel. A fôváros az ország vallási központja, és egyben a buddhizmus központja is. Az adatok szerint kb. négyszáz temploma, kolostora van és több tízezer szerzetes él itt. Majdnem minden húsz év alatti fiú egy pár hónapig kolostorba vonul, erre általában az esôs idôszakot szokták választani. Vannak, akik hivatásos szerzetesekként (biksu) élik le az életüket, ehhez pedig egy nagyon szigorú életforma tartozik.