|
L. évfolyam 131. (13918) sz. |
1998. Július 8. szerda |
Az Országgyûlés hétfôn délután 222 igen szavazattal, 119 voks ellenében, 8 tartózkodás mellett a Magyar Köztársaság miniszterelnökének választotta meg Orbán Viktort, a Fidesz — Magyar Polgári Párt elnökét.
Elôzôleg a kijelölt miniszterelnök válaszolt a kormányprogram vitájában elhangzott felvetésekre.
Orbán Viktor leszögezte: "aki tehát azt akarja, hogy a törvényes rendet, biztonságot helyreállítsuk, aki azt akarja, hogy a gyermek ne csak a családnak, de az államnak is fontos legyen, aki növekedô, gyarapodó országban akar élni, aki úgy érzi, hogy a magyar nemzethez akar tartozni, és aki Magyarországot más európai népekkel együttmûködô országgá akarja tenni, azt arra kérem, hogy szavazzon igennel a kormányprogramra".
A szavazás után Orbán Viktor lette a miniszterelnöki esküt.
A Magyar Köztársaság új kormányfôjének az eskü elhangzása után gratulált Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula volt kormányfô, valamint a parlamenti pártok és frakciók vezetôi. (Orbán Viktor életrajza a 3. oldalon)
Orbán Viktor parlamenti felszólalására reagálva — Kovács László szocialista frakcióvezetô kijelentete:
A várva várt pillanat öröme érezhetôen kissé aránytévesztôvé tette az új kormányfôt, akinek szavaiból meglehetôsen nagy, talán túl nagy önbizalom áradt, és felszólalásában nyoma sem volt a feladat iránti alázatnak.
Hangsúlyozta: azt az ünnepi pillanat sem indokolhatja, hogy a leendô miniszterelnök beszéde végén felszólította a képviselôket, hogy aki a magyar nemzethez akar tartozni, az szavazzon igennel a kormányprogramra.
- Az MSZP országgyûlési képviselôcsoportja a magyar nemzethez tartozik, nem kevésbé, mint a Fidesz vagy bármely más parlamenti párt frakciója — szögezte le Kovács, hozzátéve: ennek nem ismérve vagy következménye, hogy egy képviselô igennel szavazzon egy olyan kormányprogramra, amelyet a kétnapos vitában kifejtett okok miatt nem tart megfelelônek.
Kifogásolta azt is, hogy Orbán Viktor felszólalásában nem reagált érdemben a kormányprogram parlamenti vitájában elhangzottakra.
Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnöke hétfôn az Országgyûlés plénuma elôtt letette a kormányfôi esküt. Az új miniszterelnök életrajzát az MTI Sajtóadatbankja állította össze.
Orbán Viktor 1963. május 31-én született Székesfehérvárott. 1981-ben érettségizett szülôvárosában a Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán. Tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, a jogi diplomát 1987-ben szerezte meg. 1983-ban egyik alapító tagja volt a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumnak (mai nevén: Bibó István Szakkollégium). 1984-ben diáktársaival együtt létrehozta a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvéget.
Az egyetem befejezése után szociológus-gyakornokként néhány hónapot a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetôképzô Intézetében dolgozott, majd 1988 áprilisától tagja lett a Soros Alapítvány által támogatott Közép-Európa Kutatócsoportnak. 1989 ôszétôl az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta. Ösztöndíját az országgyûlési választások közeledtével 1990 januárjában félbeszakította.
1988 márciusában többedmagával pártot alapított, Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) néven. 1988 márciusától fél évig a Fidesz egyik szóvivôje, majd 1988 októberétôl egy évig a párt országos választmányának tagja volt, ez utóbbi tisztséget még 1990-93 között is betöltötte.
1989. június 16-án a Hôsök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott beszédében — amelyben szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte — országosan ismert politikussá vált. 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjában képviselte pártját.
Az 1990. évi szabad parlamenti választásokon a Fidesz Pest megyei listáján szerzett képviselôi mandátumot. Három éven át tevékenykedett pártja parlamenti frakciójának vezetôjeként. 1993 áprilisában — a szervezeti szabályzat megváltoztatása után - megválasztották a Fiatal Demokraták Szövetsége elnökének.
1994-ben a Fidesz Fejér megyei területi listáján választották ismét képviselôvé. 1994 áprilisától az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságának elnöke volt. Elnöke az 1996 áprilisában megalakult Sj Atlanti Kezdeményezés Magyar Nemzeti Bizottságának is.
Gyermekkorától sportol, több egyesületben játszott, 1982 óta igazolt labdarúgó.
Felesége ügyvéd, két leányuk és egy fiúk van.
A 41 éve alakult, jelentôs nemzetközi sikereket is elért magyar dzsesszegyüttes, a Benkó Dixiland Band július 15-én este 9 órától a marosvásárhelyi Sportcsarnokban koncertezik, elsô erdélyi turnéjának nyitó fellépéseként. A rendezvény társszervezôje a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal. A koncert teljes bevételét a Maros megyei árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Jegyek a MADISZ székházában. illetve a Sportcsarnok jegyirodájánál válthatók.
tudtuk meg Hajdú Gábortól, a marosvásárhelyi gyógyszerforgalmazó Aesculap Rt. fôgyógyszerészétôl, mivel a cég fogyasztói, a Maros és Hargita, valamint Beszterce megyei egészségügyi igazgatóságok és a magángyógyszertárak összesen 9,181 milliárd lejjel tartoznak az Aesculapnak. A kintlevôségek nagysága már most is nehezíti a gyógyszerek beszerzését, azonban ha az adósság tovább halmozódik, e hónap után már igen komoly gondok jelentkezhetnek az alapvetô gyógyszerekkel való ellátásban.
Bár az elôzetes információk szerint e hónappal kezdôdôen indult volna újra a Takarék és Letéti Pénztár (CEC) által nyújtott kedvezményes hitelrendszer, amelyet lakásépítés vagy vásárlás céljára lehet igényelni, mint tegnap Patrascu Georgetól, a Maros megyei kirendeltség aligazgatójától megtudtuk, errôl egyelôre nincs szó. Az állam által támogatott CEC-lakáshiteleket leghamarabb az év utolsó harmadában, tehát augusztus után fogják folyósítani az igénylôknek.
Holnap reggel kilenc órától a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem elôadótermeiben tartják az idén búcsúzó évfolyam hallgatóinak utolsó ünnepélyes bucsúóráit, majd a mintegy négyszáz végzôs orvos és gyógyszerész a Sportcsarnokba vonul az ünnepélyes ballagási rendezvényre.
Pénteken, július 10-én a Ludas utcai református egyházközség a magyarországi, nagykôrösi református gimnázium tanulóinak egy csoportját látja vendégül. A találkozó meghívott elôadója Ráduly János kibédi népmesegyûjtô és rovásírás- kutató, akinek legújabb munkája Nemzeti kincsünk: a rovásírás címmel látott nyomdafestéket.
Tegnap reggel fél hétkor Segesváron, a Malom utca 8. szám alatt a fûtôberendezésbôl szivárgó gáz idézett elô heves robbanást, amelyet erôs tûzvész követett — tájékoztattak a megyei tûzoltócsoporttól. A detonáció és a tûz következtében a ház bútorzata tönkrement, lakói, a 48 éves S. V. és felesége, S. E. (47), testfelületük nyolcvan százalékán elsô és másodfokú égési sebeket szenvedtek.
A RENEL marosvásárhelyi fiókegységének közlése szerint holnap, július 9-én 8-18 óra között Marosvásárhelyen a következô utcákban szünetel az áramszolgáltatás Antonescu sétány 1-43. szám, Régi Kórház (Spitalul Vechi) utca 16-18. szám, és a Cosminului, Toplita, Andrei Saguna, Azuga utcákban.
A marosvásárhelyi Cresco Rt. mûanyag asztalossági elemekbôl nyit mától a honap végéig szabadtéri kiállítást, a Mihai Eminescu Mûvelôdési Ház elôtti téren.
A reformátori alapelveket valló Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézet felvételt hirdet négyéves misszionárius-lelkész képzésre, ahova hitben élô fiatalemberek jelentkezését várják. Érdeklôdni lehet: 3527, Miskolc, Baross Gábor utca 13-15., vagy a 46-412-558, 30-785-802 telefon illetve faxszámon, vagy az 577592-es telefonszámon.
Ma délután négy órától a marosvásárhelyi ASA B osztályos labdarúgócsapata a magyarországi NB I-es gyôri Rába ETO csapatával találkozik a ligeti stadionban. A B-liga II. csoportjának másik Maros megyei csapata, a dicsôszentmártoni Chimica már két felkészítômérkôzést játszott, mindkettôt meg is nyerte, a medgyesi Record (4 - 0), illetve a régeni Avântul Silva (2 - 0) társaságában.
A Remény és bátorság egyesület szombaton, július 11-én 10 órától tart találkozót Marosvásárhelyen a Bartók Béla utca 1. szám alatt.
A szolgáltatások és fontosabb cikkek fogyasztói ára májusban 55,6 százalékkal nôtt az elmúlt év ugyanezen idôszakához képest, és 2,3 százalékkal ez év áprilisához mérten. A fogyasztói árak májusban idôarányosan 4,7 százalékkal ugrottak meg az élelmiszertermékek, 55,3 százalékkal a nem élelmiszertermékek és 93,6 százalékkal a szolgáltatások esetében, közli az országos statisztikai hivatal. Tavaly májushoz képedt idén májusban 38,6 százalékkal kerültek többe a higiéniai cikkek. A gyógyszerek ára egy év alatt 43,6 százalékkal növekedett, míg az öltözködési cikkek közül a készruha 72,2 százalékkal a lábbeli pedig 83,1 százalékkal drágult. Az elemzett 12 hónapban a háztartási cikkek és a bútorok ára 53,6 százalékkal növekedett, míg a személygépkocsik, kocsialkatrészek ára 37,9 százalékkal.
Franciaországban nem kapnak többé menedékjogot a román állampolgárok — közölte Pierre Menat, francia bukaresti nagykövet. "Minden száz politikai menedékjogot kérô folyamodvány közül huszonötöt román állampolgárok adnak be, ami gondot okoz" — mondotta Menat. Franciaország továbbra is ad menedékjogot olyan országokból menekülôknek, ahol "emberi jogi problémák" állnak fenn. De Románia demokratikus ország, ezért nem sorolható ide. A nagykövet szerint országában jelentôs problémát okoz az illegális bevándorlás. Hetente mintegy harminc román illegális bevándorlót fognak el Franciaországban, és a legközelebbi határhoz toloncolják ôket.
Az évtized legjobb vörösborának tartják a szakemberek az 1997 ôszén Eger határában szûrt bikavért. A kiemelkedô évjáratú nedût az "Ezredforduló Bikavéreként", 1999 decembere és az államalapítás 2000. évi ünnepnapja között értékesíti majd az Egri Hegyközség. A különlegességhez valamennyi egri termelô 50 litert ajánlott fel a legjobb borából. Ennek felhasználásával, nagyon szigorú válogatás után, a borvidék legképzettebb borászai készítik, kezelik majd az "Ezredforduló Bikavérét". Már most óriási az érdeklôdés. Összesen 20.000 palackot töltenek meg vele, s szinte már most minden palackra van vevô. Nem eladó, viszont az utolsó ezer palack, mert ezt a 2000. esztendô augusztusának 20. napján árverésen értékesítik majd.
Sándy Gabriella, V. Nagy Attila és Zamaróczi Ádám két hét alatt elért nyelvtanulási teljesítménye világrekordnak számíthat, ezért a hitelesítéshez szükséges dokumentációkat megküldték a Guinness Publishing Ltd-nek. A "14 nap alatt — angolul" — "14 nap alatt — németül" címû program keretében június 19-étôl július 4-éig az Adriai-tengeren nyelvtanulással töltött el naponta nyolc órát több jelentkezô. A tananyag a VillámAngol és a VillámNémet kazetta és könyv volt, a cél pedig az, hogy az adott nyelvet még soha nem tanulók két hét alatt "turista" szinten megtanuljanak kommunikálni. A második hét végén hét résztvevô még a tengeren sikeres nyelvvizsgát tett a Danubius Nyelviskola vizsgabizottsága elôtt. A világrekord várva várt hitelesítése azért is különlegességnek számíthat, mert a Guinness Rekordok között olyan még nem szerepelt, hogy ki tanul meg legrövidebb idô alatt egy nyelvet.
Mûholdfelbocsátás orosz atomtengeralattjáróról
Egyedülálló kísérletet hajtott végre kedden egy orosz atomtengeralattjáró: az orosz Északi Flottához tartozó, s a Barents-tengeren cirkáló hajó fedélzetérôl egy ballisztikus rakétát lôttek fel, amely egy német tudományos mûholdat helyezett Föld körüli pályára. A kísérlet jelentôségét csak növeli, hogy a rakétát merülésbôl, azaz víz alatti helyzetbôl indították.
Kelet-európai származású prostituáltak letelepedési engedélyért fordultak a holland bevándorlási hivatalhoz, de az megtagadta a kérést mivel a hölgyek munkaszerzôdése nem garantálja, hogy olyan munkát végezzenek, amelybôl fenn tudják tartani magukat. Tavaly is elútasítottak húsz prostit, azok bírosághoz fordultak, ám az is a hivatalnak adott igazat.
A szerencsejáték szegények millióinak emészti fel utolsó filléreit, ezért a kormány be akarja tiltani a lottót. Indiában 2,5 millióan foglalkoznak szelvényárusítással, így a tilalom ugyancsak tömeges megélhetési gondokat okozhat. Az éves lottóforgalom 12 milliárd dollárt tesz ki.
Betiltották az erotikus magazint
A francia belügyminisztérium rendeleti úton tiltotta be a Penthouse amerikai erotikus magazin árusítását kiskorúaknak. A tiltást a magazin "különlegesen pornográf jellege", tette ezt szükségessé.
A bíróság büntetés terhe alatt megtiltotta egy holland férfinak, hogy a saját erkélyére tegye a lábát. A frieslandi Uitwellingergában lakó férfiú az erkélyrôl rendszeresen sértegette a vele szemközt lakó volt barátnôjét. A hölgy, elunván ezt az "ellen-Rómeót", bírosághoz fordult, és a sértegetô ráadásul 500 holland forint bírságot penget majd le minden újabb balkonkilépésért.
És nem is akármilyent, hanem jót. Új elképzelések, változatos mûsorrend, közönségigény és színvonal kiegyenlített szintentartása eredményezett érdekes, élvezetes és nagyon értékes hangversenyeket. Anélkül, hogy a részletekbe feledkezô figyelem inspirációjának engednék, csak megemlítjük, Bergeltôl Itay Talgamig, a Fúga mûvészetétôl a Pillangókisasszony koncertelôadásáig szélesedett az út. A záróhangverseny Mozart és Beethoven hangján keresztül üzente, hogy amit várunk és elvárunk, arra van fedezet a jövôben is.
Szokolay Balázs és Mozart B-dúr zongoraversenye (KV 595) két szubjektív alaphangulat teljesen egyértelmû mûvészi találkozása, hihetetlen érzékenységgel volt hangzásban evilági továbbgondolás. A mûvész önmagának muzsikált úgy, hogy minket varázsolt el a szuggesztív, csengô, markáns zongorahang, a billentés csodálatos plaszticitása, az értelmezésbôl áradó könnyed derû és mégis dús szonoritás élménye. Szokolay játékának színgazdagsága és figuratív virtuozitása, tempóértelmezése, frazeálása a hangulat feszültséggel való telítettségének szolgálatában illô és méltó tolmácsolást eredményezett, szuggesztivitásával eseményszámba ment. Itay Talgam (Izrael) zenekari kísérete azért is említésre méltó, mert visszafogottságával szinte nagyító alá helyezte a hangszeres játék minôségét, de egyúttal pontos, igényes és inspiráló volt. Beethoven V. szimfóniájának elôadásánál pedig volt mestere, Leonard Bernstein utasításait, sugallatát követve, értelmezését nem szégyellte magáévá tenni és dinamikus vezénylete alatt erôteljes tónus, magas hangzás, nagyszerû hangminôség egységébôl szárnyalt a "nagy mûvész misztikumának nyitja: egyik hang elkerülhetetlenül követi a másikat." (L.B.)
Ezek után mi sem "egyszerûbb", mint filharmóniánknak és közönségének jövôre is egy sokféle irányzatot felvonultató, körültekintôen szerkesztett mûvészi évadot kívánni.
Ha hétfô, akkor ... tévénézés. Amiért tart a fociôrület, azért hétfônként, délután négy körül én mindig ott bambultam a készülék elôtt, s aztán persze többször kiderült, hogy vagy már délben eldarálták a "Jó napot kívánok, kedves nézôink"-et, vagy a programigazgatóság nagyvonalúan megfeledkezett arról, hogy mi is létezünk. Egy kis ürügy a magyar mûsor kiszorítására mindig jól jön azoknak, kik csuklanak, ha magyar szót hallanak a tévédoboz hangszórójából.
Hétfôn végre négy óra után pár perccel jelent meg Magdika a képernyôn, de csak egy órán átszállt felénk Bukarestbôl a tévékép kísérte magyar szó. Fel nem foghatom, miért e rövidség, hiszen aznap nem rugták Franciaországban a bôrt. No de nem is vesszítettünk sokat amiatt a félórás kurtulás miatt mi, akik rendületlenül a tévé elôtt szobroztunk. Sótlanra sikerült a bukaresti magyar adás július hatodikán. A koalíciós válságot, az RMDSZ esetét a kormány többi tagjával a médiacsatornákon már alaposan kiforgatták, beforgatták (mint ama bundát a nótában). Újat errôl nem tudtak mondani. Az Ébresztô is laposra sikeredett. Júniusi kiadásnak volt beharangozva (július hatodikán), s ennek megfelelôen avitt beszámolókat tárt elénk a ballagási ünnepségekrôl. Viszont egy szó sem esett benne az igazán visszhangos érettségirôl. Tehát tovább erôsödött bennem az az érzés, hogy mindezt már láttam, hallottam valahol. Az Ébresztô-készítô Bartha Ágnes—Kacsó Sándor páros igazán a legkiválóbbak közül való az erdélyi tévéprérin. Viszont ezúttal csepp erôfeszítést sem tettek arra nézve, hogy a ballagási körkép másmilyen legyen, mint a tavalyi, tavalyelôtti. Befejezésként meg ugyancsak a felszínen maradt az ábrázolásban a Soproni Erdélyi Körrel kapcsolatos kis beszámoló, ahova a bukaresti tévéseket ismerkedésre hívták. Ahhoz képest, hogy Boros Zoltán fôszerkesztô járt kint a bemondónô, Grosu (hétfôn Györgynek nevezték) Magdolna és Kacsó Sándor kíséretében, ugyancsak lapos összeállítást láthattunk. Talán a kivándorlók sorsa egyes mozzanatainak felvillantása (miért mentek el, hogyan boldogulnak) árnyalta volna az összképet. Viszont Boros Zoltánt ezúttal a mai valóságból abba a múltba ragadta a nosztalgia, amikor szinte egymaga teremtette meg a romániai magyar könnyûzenei iskolát. Érdeme ezen a téren elévülhetetlen. Az egykori énekes, Batuka Péter (ki ma Sopronba szakadt hazánkfia) a fôszerkesztôt visszaröpítette "azokba a lázas hetvenes évekbe". (Gondolom, egyesek még emlékeznek A Hét folyóirat legsikeresebb évkönyvére, melynek címe ez volt: Azok a lázas hetvenes évek. Onnan az idézet). Persze emlékezni kötelezô. Ez nem baj. Az viszont igen, hogy Boros nagyon keveset szerepel a képernyôn. A többiek meg vajmi ritkán csillognak...
Hogy a tévékrónikás ezúttal túl igényes? Meglehet. De ennek megvan az oka. Egyes tévémûsorok olyan magas színvonalon állnak, hogy a többi, ezekhez viszonyított produkció komoly hiányérzetet kelt a nézôben. Persze tudjuk: nem mindenütt egyformák a lehetôségek, a pénzösszegek, a felkészültség, az elkészítésre szánt idô, a mûfaj stb. Mégis, aki az Ezredvégi történetek sorozatban látta a napokban Schiffer Pál hatrészes dokumentumfilmjét, az egyhamar nem fog tudni lelkesedni a kutyafuttában készített riportokért. A Videoton gyár agóniája nyomán szinte földönfutókká lett emberek kálváriájának képernyôre vitt története méltán kapott díjat Magyarországon. Kár, hogy egyes részleteit olyan napszakban sugározta a Duna Tévé, amikor az átlagnézô már éppen átfordul a másik oldalára, hogy egy szebb jövôrôl álmodják.
A Szutsáki Ferenc Ifjúsági Alapítvány harmadik alkalommal szervezi meg Erdôcsinádon a szórványban, nehéz anyagi körülmények között élô gyermekek táboroztatását. A Harangvirág nevet viselô találkozók célja játékosan tökéletesíteni a gyerekek anyanyelvi ismereteit, megszerettetni a szójátékokat, a hagyományokat, a nyelv csengô-bongó szavait. Idén június 29-július 5. között 26 mezôségi (mezômadarasi, mezôméhesi és báldi) gyereket fogadott az erdôcsinádi otthon. A IV-VII. osztályos vakációzókkal Kántor Katalin és Barabás Anna tanárnôk és szervezôk, Dobos Margit tanítónô, valamint Takács Ágnes Melinda és Csíki Emese tanítóképzôs lányok foglalkoztak. Ôk meséltek az egütt töltött hét élményeibôl:
— A tábor programját már néhány hónappal ezelôtt összeállítottuk, megterveztük. A idén a névnapokra, különösen a Péter és Pál nevekre fektettük a hangsúlyt. Névláncokkal, szójátékokkal, betûportré-rajzolással igyekeztünk játékosan adagolni a helyesírást, az alapvetô anyanyelvi ismereteket. Természtesen az elôre betervezett programon útközben sokat változtattunk, a gyerekek kérésére bôvítettük vagy szûkítettük. Voltak kirándulások Erdôcsinád környékére, Marosvásárhelyre, a gyerekek bemutatták saját falvaikat és azok hagyományait. Minden este népdalokat tanultunk, népdalestet is tartottunk. A mezôméhesiek és báldiak csak egyházi éneket tudtak magyarul énekelni, hiszen román osztályokba járnak, csak a helyi lelkipásztor tanítja ôket magyarul. Ezek a gyerekek a magyar nevüket eddig román helyesírással írták. Építô lenne tartani a folytonosságot, többször visszahívni ugyanazokat a gyerekeket, de egyelôre az alapítvány anyagi lehetôsége miatt ez nem lehetséges. Az eltelt hét alatt bensôséges kapcsolat alakult ki közöttünk, sokan megosztották velünk gondjaikat. Mindannyiunk számára tanulságos volt az együtt töltött pár nap. A gyerekekkel a szombat esti színvonalas, humoros elôadás után beszélgettem. Kovács Ildikó Lavinia 11 éves. Báldon lakik és román iskolába jár:
— Még nem voltam táborban, és nagyon örvendek, hogy lehetôségem volt eljönni ide. Sokat játszottunk és sok népdalt tanultunk. Ha hazamegyek, a testvéremnek és játszótársaimnak is megtanítom ôket — ígérte.
A mezômadarasi Nagy Orsolyának a sportnap tetszett a legjobban, hiszen nagyon szeret tollaslabdázni. Bár már többször volt távol otthonától, és jól telt neki a táborban, nagyon kívántkozott haza. Szeretné, ha a táborban szerzett barátaival késôbb is tarthatná a kapcsolatot, és ha lehet, jövôben is visszajönne.
Értékes és hasznos kezdeményezés — mint általában mindenik, amelyekre Lukácsy Szilamér helyi lelkipásztor "áldását" adja — hiszen azok a gyerekek, akik ma még szépen, bár kicsit romános hangsúllyal ejtik a magyar szót, pár év múlva kikerülve családja körébôl, elkerülve a hagyományokat ôrzô közegbôl, lehet, hogy teljesen elfelejtik anyanyelvûket. És bár senki sem tudja, hogy a táborban tanultakat késôbb megôrzik-e. ápolják-e a hazautazók, az együtt töltött egy hét fontos lépés volt anyanyelvünk és hagyományaink tudatosításához, megéléséhez.
Újabb tizenöt hónapos sikeres út után ragadtam ismét tollat, hogy olvasóimmal is megosszam élményeimet, tapasztalataimat. Az útitervembe ezúttal Bangkok, Új-Zéland, Ausztrália és Indonézia fért bele. Kicsit eltérôen az eredeti elképzelésemtôl, amelyben még a Fiji- vagy a Tahiti-szigetek is szerepeltek.
Mielôtt a részletes beszámolóba fognék, úgy érzem, néhány szót kellene ejtenem utazásaim céljáról és értelmérôl. Amikor hátizsákkal nekivágok egy teljesen ismeretlen világnak, nem a meggazdagodási vágy hajt, hanem a szabad költözés már jól ismert érzése: menni, látni, tanulni.
Az évek során sokan megjegyezték, hogy ezzel a rengeteg elutazott pénzzel bizony már egy szép nyugati autót is vehettem volna, de nekem még egy Trabantom sincs. Hiszem és vallom, hogy az utazás az élet egyik legjobb iskolája. Kitûnô ismeretekkel szolgál az emberekrôl, a különbözô népek kultúrájáról, és ami a legfontosabb, hogy az átélt nem mindennapi helyzetek által jobban megismerem önmagam. Bízom benne, hogy ezt az "iskolát" majd fel tudom használni a jövôben. S akkor talán majd nekem is lesz egy autóm. Hogy mikor jön el ennek az ideje, még nem tudom. Mindaddig, míg belülrôl hajt az utazási vágy, mindent megteszek, hogy utazhassak.
Az igaz, hogy a cél nem a meggazdagodás, de a pénz meghatározó tényezô, és sajnos elég sokat fog szerepelni az útleírásomban. Itthonról barátaim, ismerôseim segítségével, kölcsönpénzével indultam el, és az adósság nyomasztó gondolata mindaddig végigkísért utamon, míg sikerült az összeget visszatérítenem.
Egyelôre ennyit az anyagi oldaláról, hadd következzen inkább a bangkoki csúcsforgalom, a gôzoszlopban feltörô gejzír, a fortyogó iszap, az állandóan mámoros koalamaci és még sok más érdekesség.
Remélem, sikerül úgy leírnom mindent, hogy az olvasó, ha csak képzeletben is, de velem tarthat emlékeim, élményeim útján.
Míg Szingapúr a rendezett tisztaságával Ázsia Svájca, addig Bangkok Délkelet-Ázsiában az örök meglepetések városa. A hivalkodó ötcsillagos szállodák, a zsúfolt "night-clubok", a narancssárgába öltözött buddhista szerzetesek ezrével vonzzák a turistákat.
Don Muang, a fôvárostól 25 km-re levô repülôtér bármelyik modern reptérrel felveszi a versenyt. Akárcsak én, sokan csak átutazóban állnak meg egy éjszakára, hogy onnan majd továbbindulhassanak a végcél felé.
Legtöbb országban 15 napig nem szükséges vízum. Romániának pedig a röptéren adják meg 300 baht ellenében. A várost összekötô út megtételére különbözô lehetôségek között választhatunk. A legolcsóbbak a közbuszok, amelyek lassan járják be az egész várost és mindig nagyon zsúfoltak. A röptér elôtt többszöri próbálkozás után sikerült egy ilyenre felpattannom — a szó szoros értelmében —, mert a buszok nem mindig állnak meg, csak lassítanak, s eközben kellett a fel- és leszállás mûveletét lebonyolítani. Abban a tudatban, hogy csak egy éjszakát idôzöm Bangkokban, a nagyobb hátizsákomat a csomagmegôrzôben hagytam. A buszon megkönnyebbülten vettem elô az utcanevet (amit még itthonról kaptam), majd reszelgettem a torkomat, hogy megkérdezzem a pontos útirányt. Nem tudom, miért gondoltam, hogy a térkép és a tûrhetô angol tudásommal elboldogulok ebben a fergeteges forgalomban. Csak értetlen, csodálkozó szemekkel néztek rám, csóválták fejüket és sajnálkozó mozdulatokat tettek.
Khao San út környéke Bangkokban az olcsó szállások gettója. A lapos zsebû kirándulók találkozó- és kiindulóhelye. A szálláshelyeket általában régi magánházakból alakították át és a fôszezon idején csak nagy nehezen lehet ezekben ágyhoz jutni. Az igazi nyüzsgés este kilenc óra után kezdôdik. Ilyenkor már a higanyszál is 30 Celsius fok alá süllyed, érezni lehet a lengô szelet. A nagy melegben egész nap kószáló utasok egy hideg sör vagy frissen préselt gyümölcslé mellett pihentetik elfáradt tagjaikat és a látottakat/hallottakat próbálják megemészteni. A helybeliek nagyon jól tudják, hogy ilyenkor már az emésztôszervek is mûködésbe lépnek. Kézzel tolható vagy húzható kis szekerek vannak felszerelve e célra megfelelô edényekel, s miután kiválasztották a legjobb helyet, nekilátnak a specialitásuk elkészítéséhez. A szemet-szájat csiklandozó falnivalóknak nem könnyû ellenállni, erre vall az utcán majszoló rengeteg járókelô is. Az árak a vendéglôkéhez hasonlítva jóval alacsonyabbak, az ötcsillagos "restaurantokhoz" képest pedig egyenesen nevetségesek.
A "motel", ahol sikerült szobát találnom, mindennek, csak panziónak nem volt nevezhetô. A szoba falai roskadoztak, egész berendezése egy ágyból állt, amelyet egy lyukas lepedô borított. Ki tudja, hány évi mosás viselte meg. Az egyetlen komforttermék egy nyikorgó ventilátor, amely segítségével sikerült a fojtogató rekkenôséget átvészelni, mert azért aludni nem nagyon lehetett.
A repülôtérre visszajutni sokkal egyszerûbb volt, mint az onnan eljövetel. Már tudtam, hol áll meg a busz és a könyökömet is jól használtam felszálláskor. Csúcsforgalom lehetett, mert a rozoga "jószág" lépésben haladt, pedig a kedves buszvezetô csak nagy ritkán vette le a kezét a dudáról. A fülsiketítô hang rajtam kívül senkit sem zavart, hozzá tartozott a mindennapi élethez.
Egy órai állva utazás után fáradtan rogytam le egy megüresedett helyre. A mellettem ülô személy narancssárga lepelbe burkolt buddhista férfi volt, haja leborotválva, merôn nézett elôre. Arról már tudomásom volt, hogy a szigorú elôírások szerint a szerzetesek nem kerülhetnek semmilyen kapcsolatba nôszeméllyel. Amennyiben egy asszony vagy lány kézbesíteni szeretné az adományt, úgy elôbb a tárgyat leteszi a szerzetes elé, ô pedig onnan veszi el. Amint a keskeny ülésen kényelembe helyezkedtem, próbáltam vigyázni arra, hogy ne érintsem meg, de úgy látszik, ez nem volt elég. Érezni lehetett, ahogy a levegô megfagy a buszban (pedig 32 C fok volt kint). Az utasok feszülten figyelték, várták a reagálást, míg a mellettem álló hölgy felkért, hogy cseréljek a hátam mögött levô férfival. Amint megtörtént a csere, mindenki fellélegzett...
Bent a röptéren, felszálás elôtt a kisasszony tudatta velem, hogy a gép Új-Zéland elôtt még Sydneyben is megáll egy órára. Érdekes, hogy én errôl nem értesültem hamarabb az utazási irodában és a jegyemen sem volt feltüntetve. De mivel ausztráliai tranzitvízumom nem volt, a repülô nélkülem indult a kiwik földjére. A döbbenettôl szólni sem tudtam, de megnyugtattak, hogy két nap múlva egy újabb járat megy Új-Zélandra, Szingapúr felé, ahova nem szükséges vízum. Még két nap állt a rendelkezésemre, hogy a nyüzsgô bangkoki életbe én is belekóstoljak, már amennyire egy magamfajta turistának lehet.
Copyright © Népújság - 1998