|
L. évfolyam 128. (13915) sz. |
1998. Július 3. péntek |
Nem mûködtetik a szivattyúkat • Hangoskodó segélyigénylôk • A városiak is érezni fogják a pusztítás következményeit • Szél- és jégvihar tombolt. Dicsôben is nyomasztóak a katasztrófa nyomai
Az apokaliptikus látvány már Lôrincfalva határában elkezdôdik. A szántóföldeken áll, poshad a víz, a termés kipusztult, néhány kukoricaszár kísérli meg a túlélést, de — a jelek szerint — nemsokára belerothadnak az általános pusztulásba. Dózsa Györgyben forrong a falu, a tanács környékét ellepte a roma lakosság, s dôl belôlük a panasz. A helybeliek szerint nem azok a leghangosabbak, akik a leginkább károsodtak, a tehetôsebbek követelôznek, panaszkodnak, szidják a polgármestert. Újfalusiak állnak a hivatal lépcsôjén, s mondják, hogy ôk még semmilyen segélyben nem részesültek. A mûvelôdési ház ajtajában a Word Wision képviselôi próbálnak rendet teremteni, hogy kioszthassák a segélycsomagokat.
Dorin Florea prefektussal és Jinga Sandu alezredessel, a Polgári Védelem parancsnokával érkezünk a helyszínre, akik a polgármesterrel, az agrármérnöknôvel valamint a szolgálatos orvosnôvel veszik számba a történteket és a teendôket. A prefektus azt nehezményezi, hogy nem hajtották végre azon utasítását, miszerint a lakosok ássanak árkot és vezessék le a kertekbôl a poshadó vizet. A kutak vizét, amelyeket egyszer már kiszivattyúztak, fertôtlenítés után lehet használni legalábbis fôzésre és az állatok itatására, nincs értelme többször kiszivattyúzni, mivel a magas talajvíz miatt úgyis hamar megtelnek — hangzik az útmutatás. A közegészségügyi felügyelôség dolgozóira hárul, hogy a kutak vizét ellenôrizzék. A kérdésre, hogy miért állnak a pumpák, az alezredest arról tájékoztatják, hogy egyesek azt várják, hogy a mûködésükhöz szükséges fél- egy liter benzint is adja a polgármesteri hivatal. Az orvosnô szerint fertôtlenítôszer van bôven, ennyi klórt soha nem kaptak a községben, s a hastífusz elleni injekciót is megkapták mindazok, akiknél indokolt volt. A prefektus további kérése, hogy tanácstagokból és szakemberekbôl álló bizottságok készítsenek pontos felmérést, s táblázat alapján osszák ki a segélyeket az utólagos problémák elkerülése érdekében.
A hivatallal szemben a Nyárád duzzadtan és nagyon zavarosan kanyarog, a vízfolyás melletti bokrokat szeméttel "díszítette" az ár. Középkorú asszony könyörög a prefektusnak, hogy nézzen be az udvarára. A kút tükre zavaros, a házban, ahol 70 centiméteres víz volt, a bútorok alsó fele valósággal szétmállott, s a másik helyiségben a család búzája ment tönkre. 300 kilónyi kukorica csírázik az udvaron, már nem használható semmire.
Margit Ibolya tele van panasszal. — A Nyárádmente tartotta el zöldséggel Marosvásárhelyt, s most nem törôdnek velünk. Az RMDSZ erre felé sem jött, Vásárhelyen meg ünnepeltek. Pedig a mi kárunkat meg fogja érezni a város, a zöldséget az ôsszel nem annyiért veszik meg, mint amikor mi is ott voltunk a piacon — tárja szét a karját. Háta mögött az ablakmélyedésben két félkörívben kinyitott Biblia megviselt lapjai száradnak.
Az asszony orrán sebtapasz, a hétfôi vihar során sérült meg. Mert nem volt elég az árvíz, hétfôn délután olyan vihar pusztított a községben, amely a magasabban fekvô házak tetôcserepeit sodorta magával, másutt pedig elvitte az egész tetôt, színeket, kerítéseket, istállót rombolt le.
— Ilyen színû felhôt soha nem láttam, mint egy ciklon, úgy folyt a villanypóznák fölött, s irtózatos erôvel itt-ott egy-egy fát kicsavart a helyébôl. Egy fedelet a tanító lakásától a malomig 200-300 méteren vitt magával, szerencse, hogy nem esett senkire — mondja egy újfalusi férfi a hivatal elôtt.
— Azt hittem, világvége van — magyarázza a mellette álló falustársa. A mezôn voltunk, s valami olyan különös szívó-nyomó hatást éreztünk, hogy nem kaptunk levegôt. Amikor megdördült az ég, a légnyomástól az egyik házban lehullt a plafon, bár a cserepek a helyükön maradtak.
A vihar nyoma Teremi felé mindenütt látszik. Kicsavart fák, gallyak az út mentén, a megmaradt termést összeszaggatta a jég. Teremiújfaluban a kastély bádogtetejét felcsavarta, mint egy szônyeget. Szilágyi Istvánék lakásában nem maradt egyetlen ablakkeretben sem üveg. A prefektus gyalogosan szemléli meg a kár nyomait. Lent, az aljban órási tócsákban áll a víz, s a kényszertavak már békabrekegéstôl hangosak. Mi lesz itt a nyáron a község lakóival, elsôsorban azokkal, akik a föld árán, a földbôl éltek meg? Miért sújtja ennyi csapás Murokország szorgalmas népét?
A látogatás következô állomása Dicsôszentmárton. A város környéki szántóföldeken is nagy foltokban áll a víz, a természeti katasztrófa sújtotta Borzás negyedi házak kertjében úgyszintén. A pincéket hiába szivattyúzzák ki, megtelnek újra. A város polgármestere és alpolgármestere arról tájékoztatja a látogatókat, hogy segély bôven érkezett. Ottjártunkkor gyümölcsöt és zöldséget, valamint élelmiszercsomagot vittek az árvízkárosult családoknak. Deac Alexandru szerint ritmikusan folyik a segélyek kiosztása. A prefektus kérése az volt, hogy szervezzék meg a víz összegyûjtését mélyebb gödrök ásásával, ahonnan ki lehet majd szivattyúzni. A helyi vezetôség értékelte a gaesti-i hûtôszekrénygyár szerelôcsoportjának munkáját, akik az árvízkárosult családok hûtôit reparálják. Hasonló segítségre lenne szükség a mosógépek esetében is.
Egyébként ottjártunkkor a város elôljárói az Egyesült Államok Bukaresti Nagykövetségének képviselôt várták, akik segéllyel érkeztek a Kisküküllô menti városba.
A látogatás végén Dorin Florea beszámolt bukaresti útjának eredményérôl. Az árvízsújtotta megyéknek szánt 41 milliárd lejes támogatásból 10 milliárdot kap Maros megye. A többi lehetséges pénzösszeget a Vízügyi Minisztériumtól valamint a Szállítási Minisztérium különleges útalapjából várja a prefektus, továbbá készen van a dokumentáció a PHARE-programból elnyerhetô segélyek igénylésére is. A kapott pénzbôl 6 milliárd lejt a jobbágyfalvi ideiglenes víztároló munkálataira fordítanak, s a beruházást nagyobb mértékben a jövô évben folytatják. A fennmaradó pénzt gátak megerôsítésére, új gátak építésére, útjavításra használják fel az eddigi tervek szerint.
*Elhangzott június 27-én a marosvásárhelyi unitárius egyház tanácstermében tartott könyvbemutatón.
Tegnap délben Kerelôszentpálon hivatalosan átadták a Csíkszeredai Hamerock Rt. és a Brassói Vasúti Építkezési Rt. 3-as Marosvásárhelyi Kirendeltsége által épített aszfaltkeverô állomást. A megnyitón részt vettek a két részvénytársaság igazgatói, a helyi és megyei közigazgatás képviselôi.
— Örömmel jelentem, hogy a csíkszeredai, bákói, fogarasi, suseni-i és calarasi-i aszfaltkeverô állomások után mûködésbe helyezzük a kerelôszentpálit is — mondta Péter István, a Hamerock Rt. vezérigazgatója. — A fél év alatt felépített aszfaltkeverô-állomás óránként 120 tonna aszfalt gyártására képes. Így a megrendelô kérésének, a mennyiség függvényében 24-32 óra alatt eleget tudunk tenni. A teljesen automatizált berendezés mûködtetésére csak három emberre van szükség. A korszerû felszerelések lehetôvé teszik a folyamatban felhasznált anyagok teljes hasznosítását, így az állomás sem porral, sem füsttel nem szennyezi a környezetet — tájékoztatott az igazgató.
Ioan Toganel, a Maros megyei tanács elnöke üdvözölte a résztvevôket, majd elmondta, hogy megyénkben 1070 kilométernyi út van, és ebbôl 750 kilométer aszfaltozott. Az aszfaltozott utak nagyrészét javítani kell, a köves utakat pedig leaszfaltozni, így megyénk jól járt az aszfaltkeverô állomással — vélekedett a felszolaló.
Bár a megnyitó programjában szerepelt egy bemutató akció is — 600 méternyi út leaszfaltozása Kerelôszentpálon, melyhez 70 köbméternyi aszfaltra lett volna szükség — , az áramszünet miatt maghiúsult. A modern aszfaltkeverô állomás mûködôképes, csak pénz legyen arra, hogy megyénkben minél több utat megjavítsanak, leaszfaltozzanak a korszerû technika igénybevételével.
Az ország jelentôsebb nemkormányzati szervezeteinek képviselôi jelentek meg tegnap azon a rendezvényen, amelynek két napon keresztül a marosvásárhelyi Ifjúsági Ház ad otthont. A ma záruló tudományos ülésszak témája A nemkormányzati szervezetek szerepe a fenntartható fejlôdés folyamatában. Amint arról Barrie Mould vendégelôadó megnyitó beszédében beszámolt, a szeminárium a Fenntartható Fejlôdés Országos Központja (UNDP) és az angliai Environmental Know How Fund alapítvány jóvoltából jött létre.
A rendezvény célja a fenntartható fejlôdés szerepének megismerése. "A fenntartható fejlôdés egy-egy ország politikai és társadalmi fejlôdésében meghatározó szerepet tölt be olyanképpen, hogy tiszteletben tartja a környezetvédelem legalapvetôbb feltételeit. Azt kell megtanulnunk, hogyan járulhatunk hozzá a társadalom fejlesztéséhez a zöld övezet pusztítása nélkül" — mutatott rá B. Mould, a WS Atkins környezetvédelmi szakosztályának mûszaki igazgatója. Kifejtette, úgy a román társadalom még mindig átmeneti idôszakot él, s a régi társadalmi formából egy újabb, maradandóbb kialakulására törekszik. Ezen folyamatban szem elôtt kell tartani a jövô generáció szükségleteit, elvárásait is. Annak ellenére, hogy a fenntartható fejlôdésre vonatkozó nemzetközi programot a világ immár több mint száz országában használják, tilos az amerikai mintát a romániaira ráhúzni.
Calin Georgescu, a bukaresti székhelyû UNDP igazgatója az 1997-ben a Román Akadémia égisze alatt létrejött tervet mutatta be. Tôle tudtuk meg, hogy a fenntartható fejlôdés egy hosszabb folyamat, amelyben mindössze a stratégia kidolgozása 3-4 évet vesz igénybe, az elsô eredmények pedig legkevesebb 5-10 év után észlelhetôk.
A bemutatkozást követôen az ország több helységébôl érkezett résztvevôk hat csoportra tagolódtak. Képviseltette magát — többek között — a Civitas Civil Alapítvány, a bukaresti Fiatalok Fiatalokért Alapítvány, a vásárhelyi Biokertész Csoport, Romániai Mérnökök Egyesülete, az Outward Bound, a Rhododendron, a Fókusz Öko Center, a Rhododendron, a Pro Európa Liga, a Romániai Barlangkutatók Föderációja, illetve más nemkormányzati szervezetek Iasi-ból, Piatra Neamt-ról, Brassóból. A ma zajló mûhelygyakorlatok során megfogalmazódó kérdéseket, ötleteket és ajánlatokat a Fenntartható Fejlôdés Országos Központjának titkárságához terjesztik elô.
Nagyteremi emberek jönnek, s panaszolják, káposzta- és karfiolmagot vásároltak a nagypiacon alkalmi árusoktól, elvetették, s repce lett belôle. Jött az árvíz, s elvitte az egészet, így legalább nem bántja ôket annyira... — Higgye el, sok nyugdíjas emberrôl van szó, aki 70.000 lejre vásárolt magot, jóformán az egész nyugdíját erre költötte, s most a kárral maradt — mondják.
A marosvásárhelyi nagypiacról lévén szó, megkerestük a Piacigazgatóság illetékeseit, mondják el, mit lehetne tenni azért, hogy az ilyen esetek a jövôben elkerülhetôek legyenek. Mert kis tasakokba csomagolt magok voltak, nem ömlesztve árulták, a tasakokra rá volt rajzolva a zöldségfajta, az emberek nem is álmodták, hogy becsaphatják ôket. — Mi nem tudjuk ellenôrizni, hogy mit árulnak az emberek — így az illetékes válasz. — Hallottunk ezekrôl a panaszokról. Sajnos, mi nem tehetünk semmit. Szentgyörgyön van egy felügyelôség, amely a magok minôségét ellenôrzi, és elismervényt ad róla. Ezzel a papírral árulnak itt, a piacon, de a többi magot már senki nem ellenôrzi. Nagyon sokszor elôfordult az ilyen eset.
A fogyasztóvédelmi hivatal álláspontját Pora Ioan aligazgató tolmácsolta. — Csábító az ajánlat — mondta Pora Ioan — , hiszen a piacon 2.000 lejért adják az 5 grammos tasakocskákba csomagolt magot, míg a szaküzletekben ugyanez 7.000-8.000 lejbe kerül. Szerintem már ez gyanús. A tasakok sem felelnek meg sokszor a szabványnak. De mit tehetünk? Azt nem, hogy állandóan a nyomukban járjunk. Idônként ellenôrizzük a piacokat, amikor ilyen magot találunk, elkobozzuk, az árust megbüntetjük. A büntetés akár 500.000 lej is lehet. Sajnos, a jelenséget nem tudjuk megállítani, ugyanis ezek az árusok egyik nap az egyik városban, a másik nap a másik városban tûnnek fel. És viszonylag hamar eladják a portékájukat, mert olcsón kínálják, az embereknek pedig tetszik, persze, az ajánlat, megfelel, hogy harmadáron vásároljanak. Azt nem veszik figyelembe, hogy esetleg rossz lóra tesznek és megjárhatják. Az árusok pedig nagy hasznot húznak belôle, egy kiló hamis magért legalább 200.000 lejt kapnak, hogyne érné meg nekik. Mi megpróbáltuk felhívni az emberek figyelmét, hogy ne vásároljanak ezektôl az árusoktól, vigyázzanak, mire adják ki a pénzüket. Most is csak ezt tudom mondani, ne siessék el.
Olcsó húsnak híg a leve...
Valamikor, ha egy furcsa, peches nap köszöntött ránk, azt mondtuk, hogy ez egy nap azok közük a "bizonyos" napok közül. Újabban elszaporodtak azok a "bizonyos" napok. Ha szigorúan vesszük, minden egyes nap egy azok közül a "bizonyos" napok közül.
"Ploletár folytatnám, de unnád". Fôleg, hogy nem egy súlycsoportban játszunk. Én már az embernek ember általi kizsákmányolására esküszöm. Vállalkozó vagyok, a mindenségit!
A Somostetô oldalán úsznak a nagy, kövér halak. Közülük még a legcsapnivalóbb is legalább ügyvéd. Elôttük az erdô, mögöttük a temetô, jobbra-balra meg egyéb kövér halak. Ezeknél egészen új mentalitás lépett érvénybe a társadalomban való viselkedést illetôen. Ezek nem hogy nem hagynak csapot-papot, hanem épp ezeket igénylik. A csapot tôlünk, a papot meg a egyházfiak közül. Így van ez egy az egyben. Papot tart "civil" szerzôdéssel, mert a gyerekek nem szeretnek templomba járni, így az óriási fellegvár egyik szobája egy kapella, ahol minden vasárnap 11-kor napszámban foglalkoztatott preot órabérért hirdeti az igét.
— Azt mondják, maga a legjobb kisvállalkozó.
— Igazuk van. Én vagyok a legkisebb vállalkozó.
Így ismerkedünk meg. Felmegyek a házhoz. A sáncásó sáncot ás, a kômûves követ mûvel, a villanyszerelô villanyt szerel, ô meg a vállamra üt.
— Fônök, — mosolyog — igaz, hogy maguk a szakik, de a meló árát, úgy nagyjából, én is tudom.
— Ide figyeljen, uram. A pénz nem számít, csak a munka. Az legyen jó, a többi nem érdekes.
Ismerôs ez a szöveg. A munka fontos, a pénz nem annyira. Annyira nem, hogy ritkán adják a kezünkbe.
Lehet, hogy a futás szégyen, de legalább használna. Zalán is futott, Lót is futott, én is lótok-futok egész nap. Szégyen, de semmi hasznom belôle.
Valami más kellene. És nem is késik sokáig. Felkeres egy volt kollegám, aki mindig olyan nyugodt, jóságos, szinte mamlasz volt. Teljesen megváltozott. Most is nyugodt és jóságos (dehogyis mamlasz már), de a jóságos tekintetében benne van valami jól kivehetô célszerûség, csendes eltökéltség. Leültetem. Kifújja magát, aztán kikattintja ijesztô méretû diplomatatáskája zárjait. Persze, hogy megrettenek.
— Kérlek, kollega, ne ébressz fel és ne téríts meg! Jobb nekem így ön- és tudatlanságban, gazdátlanul legyûrni azt a hátralévô néhány sovány esztendôt.
— És még hány évet akarsz élni?
— Na, ne hülyéskedj! Hogyhogy hány évet?
— Hány évet? Mondj egy számot!
— Hát hányat?... Mondjuk 15-öt.
Alig várja, hogy kimondjam. Elôkap egy táblázatot, egy számológépet, és hozzálát. Igen, igen, plusz ennyi, mínusz annyi, osztva ezzel, szorozva azzal és az eredmény kereken 106.000.000.
— Lej. Ennyi üti a markod 15 év múlva. Ezért érdemes 15 vacak évet lefutni, mi? És meg is fogod érni a 60-at, mert az a pénz kötelez, érted? Ez a tiéd, megérdemled!
— És ki a csoda adna nekem százhatmillió lejt 15 év múlva?
Ez igen barát! Szinte ráborulok.
— Ide figyelj, Misi! Ne vágj hülyébb képet a megszokottnál. Tizenöt évig fizetsz nekem 1 milliót, a többit meg bízd rám. Én leszek a te védôangyalod. Tizenöt év múlva gazdag ember leszel. És ez nem ördöngösség. Ez tény. A világ legbiztosabb üzlete, a Safe Invest életbiztosítás.
Elhalasztom a ráborulást. Néz, néz lassan elönti a méreg.
— Misi! Te pont olyan lassú felfogású vagy, mint 15 évvel ezelôtt. Az ilyennek kár még 15 évet élni és 106.000.000-t bezsebelni.
És úgy otthagyott, mint Szent Pál a mezôségieket. Egy állás kell, egy jó állás. Egy jó félórai állás után az igazgató eldönti, hogy mégiscsak fogad. Olyan Baiazid—Mircea találkozó ez. (Én természetesen a havaselvi vajda vagyok). Három várakozó közül a harmadiknak jutok be. Leültetnek. Szemben ül az igazgató, gonosz, rossz arcú szultán. Hogy mégse forduljon sarkon rögtön az ember a diri láttán, jelen van egy másik úriember is duzzadt, vörös arca még gonoszabb, még rosszabb. Utánuk a táj egészen elviselhetôvé válik. A diri jobbján, balján egy-egy nô figyel az emberre, egyikük szigorú, kosztümös, a másik meg egészen csinos, de ezt a fogyatékosságát ellensúlyozza értelmes kis arca. Igaz, hogy szép, de legalább okos. Az igazgató megpróbál kedélyes lenni, a másik három meg jegyezne az elôtte lévô füzetbe, ha lenne mit.
— Nos, uram, halljuk a panaszt.
— Nem panaszkodni jöttem, igazgató úr. Egy kis szerelô cég vezetôje vagyok, többek közt vízórákat is szereltünk ilyen-olyan körülmények közt, de mostantól tisztességesen szeretnénk dolgozni.
— Jóváhagyást arra, hogy tisztességesen dolgozhassam.
Csak nézik egymást. A diri szóhoz sem jut, a három penna meg a levegôben.
— Ember! — fakad ki végül — Én nem hatalmazhatom fel magát, hogy tisztességesen dolgozzon! Maga dolgozzon, ahogy csak éppen akar, de tisztességesen... Hogy is gondolja, hogy erre felhatalmazom?!
Mekkora baromság volt idejönni! Most, amikor a legbizonytalanabb állás a miniszterelnölé, a legbiztosabb katonai csapás meg az Assos fedônevet viseli. Nagy szolidaritásos hallgatással bámulnak.
— Tehát ez az utolsó szavuk?...
Este felhívnak. Szigorú szögletes hang.
— Halló, maguk azok a ... maguk szerelik azokat a?...
— Igen, mi vagyunk azok, mi szereljük azokat.
— Elkapom a telefonkagyló torkát.
— Uram, maga nem is ismer minket, és máris rágalmaz, meg gúnyolódik! Keressen más hülyéket!
én irgalmas keszek magamhoz". (J. A.)
Számos kis utcán kanyargunk végig, amikor alkalmi idegenvezetônk megálljt int: balra, a marosludasi Új utca 15. szám alatt lakik Jánosi Ferenc, az áprilisban 90. életévét betöltött nyugalmazott cipész. Vakítóan fehérre meszelt kaput nyit a házigazda, s tessékel keresztül a gondozott kertet kettészelô ösvényen. A szemet gyönyörködtetô udvart három fenyôfa díszíti. A kolozsvári botanikus kertbôl hozták az oltott ágakat — világosít fel a korát meghazudtoló fürgeséggel mozgó Jánosi bácsi. Patyolattiszta, ízlésesen berendezett konyhába, majd szobába irányít. A tévében magyar néptáncot rop valamenyik együttes. Kikapcsolja, hogy beszélgetésünket semmi se zavarja.
— 1908. április 24-én születtem Marosludason. Édesapám vasutas volt nyugdíjas koráig. Hatan voltunk testvérek. Másodiknak jöttem a világra, de testvérem meghalt, így én maradtam a legnagyobbnak. Elsô-második osztályos koromban magyar imperium volt nálunk, így magyar iskolába járhattam szülôvárosomban. Amikor egy kicsit felnôttem, arra gondoltam, lépjek édesapám nyomdokaiba, legyek "impegát". Ezért 1913 végén Vásárhelyre mentem iskolába, a nevére már nem emlékszem. Kitört az elsô világháború, s így füstbe ment terv maradt az én választott mesterségem. Abban az idôben már a csapói állomáson laktunk, amely amolyan átmenô, háborús vonal volt, egyik vonat jött, a másik ment, katonák ezrei — szlovákok, oroszok, magyarok — vonultak át a településen. Vásárhelyen volt a kiképzô központ, onnan vezérelték a hadosztályokat a falvakba. Nem sokáig maradhattunk Csapón. Rendkívül veszélyes hely volt, a bosnyákok és szerbek már akkor nagyon ijesztô emberek voltak. Egy év múlva, 1916-ban átköltöztünk Ludasra, két év múlva gyönyörû házat építettünk az állomás mellett. Itt telepedtünk le. Abban az évben tört ki az Ôszirózsás Forradalom. Átéltük azt is. Nem egyszer, hanem sokszor majdnem az életünkkel fizettünk. Már a '14-es háborúból is van emlékem. Az állomáson mi, gyerekek össze gyûltünk, néztük a vonatok mozgását, s észre sem vettemn, amikor egy Flaubert-puskából láblövés ért. Szerencsére édesapám a közelben volt, azonnal bevittek Vásárhelyre a kórházba, mielôtt elvéreztem volna.
— Hat elemit és két polgárit jártam. Mivel abból a tervbôl, hogy vasutas leszek, nem lett semmi, elhatároztam, iparos leszek. A cipész mesterséget tartottam a legvonzóbbnak. Három évig inaskodtam Pantea mellett. Nagyon szerettem a mesterségemet, minden csínját-bínját elsajátítottam. Alighogy felszabadultam, jött a katonaság. Kolozsvárt és Marosvásárhelyen segédként egy-egy évet töltöttem, de mesterem, Márton Sándor mindannyiszor visszahívott.
— 1930-ban bevonultam katonának. Konstancára a tüzérezredbe. 58-an voltunk magyarok Vásárhelyrôl és környékérôl. Ahogy bementem, azonnal mester keze alá kerültem, a tisztek részére dolgoztunk. Nagy mennyiségben vásároltunk nyersanyagot. Abban az idôben a tüzérek fehér öltönyben és cipôben jártak. Sosem felejtem el, egy alkalommal hatvan pár fehér cipôt csináltunk. Csodálatos évek voltak.
— 1933-ban szereltem le. Egy évre rá nôsültem, Szabó Ilonkát vettem feleségül. Ugyanabban az évben született Zoltán, a fiam, '41-ben Ilonka, a lányom. Boldogságunk nem sokáig tartott, idôközben, '37-ben újabb behívót kaptam. A háború ideje alatt nem jártam a fronton, "koncsentrátumban" voltam, aztán Gyulafehérvárt négy évig képeztük ki a katonákat. Az ezredesem felesége pesti nô volt. Rendkívül jól bántak velem. 1943 ôszén szabadságot kértem, hat napot, ez idô alatt kellett elkészítenem a cipôt a feleségnek és az anyósának. Miután kész lettem a munkával, összecsomagoltam a ruhámat, s átmentem Magyarországra. '46 ôszén jöttem haza.
— 1953-ban kénytelen voltam beállni a szövetkezetbe. Hiányoztak a jó mesterek, munkaeszközök. Itthonról vittem a szerszámokat. Ott dolgoztam nyugdíjazásomig. Húsz évvel ezelôtt lettem nyugdíjas. Jöttek utánam, hogy menjek vissza dolgozni, mert semmiképpen nem megy a szövetkezet. Mondtam, már éppen eleget dolgoztam potyára, ha megfizetik, visszamegyek. Így itthon kaptam a nyugdíjamat, a szövetkezettôl a fizetést. Még hat évig tevékenykedtem. Akkor azt mondtam, magam helyett nevelek valakit, én pedig megyek végleg nyugdíjba. Be is tanítottam egy cintosi román fiút, arany keze volt. Ám amikor megtudta, hogy nyugdíjba megyek, azt mondta: "Feri bácsi, amikor maga a lábát kiteszi a szövetkezetbôl, akkor én is otthagyom azt." És úgy is volt: csapot-papot hagyott, Vásárhelyre költözött, a Kombinátban kapott munkát, ma is a megyeszékhelyen lakik családjával együtt.
— Említettem már, hogy '46-ban jöttünk haza. Az utcánkban 58 család házát vette el az állam, s épített újakat számunkra a cukorgyár. Akkor kaptuk itt, az Új utcában a mai házunkat. A feleségem gyenge idegzetû volt, nem tudott beletörôdni, hogy nincs többé a szép családi ház. 1965. április 12-én bánatában meghalt. Ugyanazon év novemberében újranôsültem. A 17 évvel fiatalabb feleségemet Petrozsényból hoztam. Sokan megróttak, miért nem vártam meg legalább a gyászév elteltét, de számomra a magány elviselhetetlen volt. 1966-ban a lányom férjhez ment, most Németországban, Hamburgban él és dolgozik. A fiam a harmadik szomszédban lakik. Négy unokám és hat dédunokám édesíti az életemet. Kilencven évet megéltem, de beteg még sosem voltam: nem cigarettáztam, nem ittam, nem nôztem. A két feleségemen kívül más nôvel nem volt dolgom — mosolyodott el beszélgetésünk végén Jánosi Ferenc.
Századunkban, és különösen ennek második felében, fôleg a technika fejlôdésének következtében, annyi új fogalom, szó jelent meg mindennapi szóhasználatunkban, hogy az idôsebb generációkhoz tartózók csak úgy hegyezik fülüket, törik fejüket azok hallatán.
Hát még a "sokoldalúan fejlett szociálizmus" idejébôl és az azóta is tartó politikai nyilatkozatokban, a mass média által felkapott és továbbpallérozott olyan kifejezéseket kellett és kell megismernünk, amelyek eléggé ismeretlenek, idegenek, néhanapján pedig éppen mesterkéltek.
Nem akarom ez alkalommal felsorakoztatni az egészet, csupán néhányat említek belôlük: extremizmus, szeparatizmus, szegregáció, revizionizmus, autonómia, multikulturális.
Tekintettel arra, hogy már hónapok, sôt évek óta zajlik a vita a magyar nyelvû egyetem létrehozása körül, az utóbbi hetekben pedig nem múlik el talán egy óra sem, hogy a tévé vagy rádió, az újságokat ne is említsem, ne foglalkozna ezzel a kérdéssel, immár nem is csak hazai szinten, leggyakrabban a multikulturális kifejezés szerepel az illetékes és magas hivatalokat viselôk nyilatkozataiban, hát errôl szeretnék néhány szót elmondani.
Tudjuk, hogy el egészen az utóbbi napokig, milyen kézzel-lábbal való kapálózó, tiltakozó magatartást tanúsítottak ebben a kérdésben a parlament "harcosai", a kormány illetékesei, a hazai egyetemek nagyon okos vezetôi, a mass média egyes magyarellenes elkötelezettjei.
Végül, amikor már minden lehetôséget kipróbáltak a magyar nyelvû egyetem létrehozásának megakadályozására és látták, hogy a jogos követelésrôl nem mond le a magyarság, elôálltak a multikulturális egyetem létrehozásának felkínálásával. Szerintem ez maszlag.
Mi az, hogy multikulturális egyetem? Hát van unikulturális egyetem is a világon? Minden egyetemnek, magától értetôdôen multikulturálisnak kell lennie függetlenül attól, hogy azon milyen nyelven történik az oktatás. Nézzék meg a javasolt magyar nyelvû egyetem profilját.
Szeretnénk tudni, hogy mit "takar" ez a megnevezés? Nekünk jó lesz a jelzô nélküli magyar egyetem. Ne féltsenek bennünket, hogy nem tudunk önálló egyetemet szervezi vagy oda érdemes szakembereket találni. Vagy azt akarják, hogy felsoroljuk a múltban és jelenben is világszerte tevékenykedô szakembereink neveit? nem vallunk velük szégyent!
Negyvenéves talákozó színhelye volt a Nagyernyei Általános Iskola. Szilágyi Lôrinc gyergyókilyénfalvi plébános hívta össze egykori osztálytársait, akikkel 1958 nyarán együtt léptek ki az iskola kapuján. Hívó szavára szinte teljes létszámban jelentkeztek a volt osztálytársak — számol be kérdésünkre Vass Tünde igazgató. — A felgyülemlett tennivalókat félretéve, ünneppé nyilvánítva a napot siettek találkozni egymással és egykori kedves osztályfônökükkel, Szabó László tanár úrral, aki feleségével, Szabó Irma magyartanárral 37 éven át hûségesen szolgálta a falut, az iskolát, és szívvel-lélekkel tett eleget vállalt hivatásának.
Az egybegyûltek, akiket a mostani diákok köszöntöttek szívhez szóló kis mûsorral, megtekintették az Alma Matert, a termeket, a kis múzeumi részleget, megemlékeztek elhunyt tanáraikról, majd örömeikrôl-gondjaikról, sikereikrôl és kudarcaikról vallottak, diákcsínyeket idéztek fel, feledve talán egy pillanatra, hogy vállukon 54 év van már.
Osztályfôi óra után a katolikus templomban imádkoztak egykori játszótársukkal, Lôrinc plébánossal a hálaadó istentiszteleten. Az egybegyûltekhez ekkor szólt ismét Szabó László tanár összefoglalva a találkozó eredményét, tanulságát, figyelmeztetve templom és iskola fontosságára faluközösségeink életében, a közösségépítésben.
A találkozó oldott hangulatú közös vacsorával zárult a Gemini vendéglôben. Hála a jó szervezésnek, amelybôl Szenner Zoltán, Király György és György István, de mások is kivették részüket, mindenki jól érezte magát, és lélekben megújulva, gazdagabban térhettek haza az egykori játszótársak.
A rendszerváltás gazdasági, pénzügyi következményei elkerülhetetlenül jelentkeztek a radnóti zöldségtermesztô és kísérleti állomás tevékenységében. Az 1981-ben alakult egység átvészelte az átmeneti idôszakot és úgy tûnik, hogy gazdaságilag ma már kezd megerôsödni. A zöldségtermesztés 250 hektáron zajlik három mezei farmon, Csapón, Kutyfalván és Radnóton. Az üvegházi termelés ma 21 hektáron történik. Folyamatban van a micelium gyártása is. A kísérleti farm 7 hektáros, azon a tevékenység célja a fajtiszta szelekció — a paradicsom, paprika, uborka, fehér fejes káposzta, karalábé, nyári retek, peszternák fajtiszta fenntartása. A radnóti zöldségtermesztô és kísérleti állomás Erdélyben az egyetlen egység, amely zöldségmagvakat is termeszt.
Július elsején a radnóti zöldségtermesztôk hazai és külföldi vendégeket fogadtak, azon a nemzetközi szimpóziumon, amelynek elnevezése a Paradicsom napja volt. Tudományos kutatók, zöldségtermesztô szakemberek tartottak elôadásokat. A magyarországi Füley Zoltán a Magyarországon termesztett paradicsom hibrideket mutatta be; dr. I. Pop biológus, a Növényvédelmi Országos Intézet munkatársa a paradicsom termesztése során elôforduló betegségekrôl, az azok elleni hatékony védekezésrôl beszélt; Emil Gainar, a radnóti Zöldségtermesztô és kísérleti állomás igazgatója újdonságként említette azt a tényt, hogy idéntôl elsô alkalommal termesztik üvegházi viszonyok között a holland Hanavera fajta hibridparadicsomot. A holland Peroid cég elôször jelentkezett Romániában. Az igazgató szerint munkájuk elismerésének újabb bizonyítéka az is, hogy a holland szakemberek Radnótot választották az említett hibridparadicsom termesztésére.
Ma ül össze az RMDSZ Operatív Tanácsa
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke péntekre összehívta az Operatív Tanácsot. Napirenden az egészségügyi miniszteri tisztségre való jelölés, illetve az átvilágítással kapcsolatos SZKT-határozat alkalmazása szerepel. A tanácskozásra Kolozsváron, az RMDSZ Majális (Bilascu) utcai székházában kerül sor, délelôtt 10 órától.
Az olasz külügyminiszter Románia csatlakozásában bízik
Lamberto Dini olasz külügyminiszter szerdai sajtóértekezletén kijelentette, hogy osztja román kollegájának véleményét, miszerint a történelmi és kulturális kapcsolatokon túlmenôen, Olaszország Románia euroatlanti struktúrákba való betagolódását nyomos stratégiai meggondolásokból is támogatja. A barátságon túlmenôen, Olaszország álláspontja ama meggyôzôdésen alapszik, hogy a román gazdaság alakulása kedvezôen hat Románia európai és euroatlanti struktúrákba való beilleszkedésére, melynek nyomán az egész Európa csakis nyerhet. Románia Európa és a NATO, tehát a térségbeli biztonság és stabilitás összekötô tényezôje lesz — vélte a romániai látogatáson levô vendég.
A magyar Külügyminisztérium reméli, hogy a szerb hatóságok ígéretének megfelelôen, Belgrád megteszi a szükséges intézkedéseket a több mint 300 vajdasági magyar nemzetiségû sorköteles fiatal Koszovóból történô kivonása érdekében — mondta tájékoztatóján Horváth Gábor magyar külügyi szóvivô. A külügyminisztérium korábban határozott hangú állásfoglalásban fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy magyar nemzetiségû fiatalokat vezényeltek a pristinai helyôrségbe.
A Regionális fejlesztési törvénytervezet
A szenátus jogi bizottsága kedvezôen véleményezte a regionális fejlesztési törvénytervezetet, amelyet az alsóház sürgôsségben terjesztett elô. A tervezetbe foglalt alapvetô regionális politikák között megtaláljuk: az EU struktúráiba való betagolódási valamint az uniós pénzügyi alapokhoz való hozzáférési kritériumok teljesítéshez szükséges intézményes keret létrehozása; az ágazati kormánypolitikák és tevékenységek összehangolása regionális szinten, a kezdeményezések ösztönzésével, a helyi regionális források értékesítésével; nem utolsósorban pedig az interregionális, belföldi és nemzetközi, valamint a határokon átnyúló együttmûködés ösztönzése, továbbá a fejlesztési régiók részvétele a gazdasági és intézményes fejlôdésüket elômozdító európai struktúrákban és szervezetekben.
Magyar mûfordító vette át Bécs város díját
Magyar mûfordító, Buda György kapta idén — egy másik kitüntetettel együtt — Bécs városának fordítói díját. Az elismerést, amelyet a külföldi irodalom németre átültetéséért évente ítélnek oda, s amelyhez 50 ezer schilling pénzjutalom is jár, kedden este adták át — jelentette az APA osztrák hírügynökség. A díjazottak: Dörte Eliass, aki a Tony Cafferty Bananas (Banánok) címû színpadi mûvét angolból fordította németre és a magyar Buda György, aki Kertész Imre Baleset címû, a Holocaust témájával foglalkozó esszéjét ültette át magyarról németre.
Sorin Frunzaverde turisztikai miniszter úgy értékelte, hogy a román turizmusban teljes a káosz, ezért a parlamenti szünidô alatt egyes kormányrendeleteket kell elfogadni. A szakminiszter a hazai turisztikai tevékenységre valamint a turizmust elômozdító és fejlesztési különleges alapok létrehozására vonatkozó rendeletet módosító és kiegészítô rendeletekre gondol.
Autonómmá válhat a Dnyeszteren túli terület
A moldovai vezetés hajlandó nagyfokú autonómiát adni a Dnyeszteren túli szakadár területnek az ország vezetését decentralizáló átfogó terv keretében, de a vidék függetlenségérôl szó sem lehet — jelentette ki Petru Lucinschi moldovai elnök. Az államfô egy chisinaui konferencián beszélt, amelynek megrendezését az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) támogatta. Az EBESZ közvetíteni próbálnak érdekében, hogy megegyezés szülessen a moldovai vezetés és Dnyeszter mentén élô szakadár oroszok között. Az orosz vezetôk nem vettek részt a konferencián.
Az RTV Társaság igazgatótanácsának új tagjai
Dumitru Iugat, a Román Televízíós Társaság szakszervezeti vezetôjét valamint Gabriel Liiceanu filozófust választotta kedden a tévé szakszemélyzete a társaság igazgatótanácsának tagjaivá. Az igazgatótanács szakszemélyzeti póttagjait is megválasztották Mihaela Orzea és Soare Sarbov személyében.
A Nyugat-Európai Unió küldöttségének látogatása
A Nyugat-Európai Unió gyûlése védelmi bizottságának küldöttsége szerdán a parlamenti védelmi bizottságok tagjaival találkozott. Nicolae Alexandru, a szenátusi védelmi bizottság elnöke a sajtónak kijelentette, hogy tisztáztak az európai, akárcsak a balkáni problémákkal kapcsolatos egyes kérdéseket, hiszen a NYEU rendeltetése az európai biztonság szavatolása. Terítékre kerültek a konfliktusos övezetekkel kapcsolatos kérdések, így Koszovó, Albánia, a 14. hadsereg és Transzdnyeszter, mint kockázati tényezô Európában.
A finnországi Kuopio ad otthont július 10-ig az Európai Bor ünnepe rendezvénynek. Magyarország díszvendégként mutatkozik be, így az ezévi rendezvénysorozat a Hungarowine elnevezést kapta. Az ünnepre közel 60000 vendéget várnak, s az egész Finnország számára érdekes rendezvényen 10000 külföldi látogatóra számítanak. A szervezô finnek meghívására az eseményen — a nagyközönségen kívül — a különbözô szakmai körök képviselôi vendégeskednek: borklubok és társaságok, baráti társaságok, vendéglátóipari vállalkozók, szakemberek, nagykereskedelmi cégek és szaküzletek felvásárlói. Számtalan kulturális és idegenforgalmi kísérô-eseménye van a rendezvénynek (finn—magyar mûvészeti kiállítás, finn—magyar fesztiválkoncert, népi zenekarok fellépése).
Országos bemutató a Nemzeti Színházban
Ma este 8 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében országos premiert tart a Liviu Rebreanu Társulat. Kanadai szerzô, Michel Tremblay Albertine, În cinci timpi címû színmûvét adja elô vendégmûvész, Bokor Péter fordításában és rendezésében. A díszbemutatón, amely Kanada nemzeti napját is köszönti, részt vesz Gilles Duguay, az észak-amerikai állam bukaresti nagykövete is.
Ezzel a címmel tart tudományos ülésszakot július 4-5-én a Shido Kulturális Egyesület. A kétnapos rendezvényre Japán Bukaresti Nagykövetségének támogatásával, valamint a bukaresti Ion Mincu mûépítészeti Intézet és a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem együttmûködésével kerül sor. Az ünnepélyes megnyitót holnap 10 órakor a Petru Maior Egyetemen tartják. A változatos programból nem hiányzik a Japánt bemutató videovetítés, a modern japán építészetrôl, a hagyományos mûvészetekrôl, a mesterségekrôl szóló beszámolók. Az érdeklôdôk betekintést nyerhetnek a teázás ceremóniájába is.
Képviselô-fogadónap Marosludason
Ma délután 4 órától a marosludasi katolikus plébánia tanácstermében dr. Kelemen Atilla és dr. Elek Barna képviselôk fogadják az érdeklôdôket.
vagyis Énekelsz és én játszom a címe annak az elôadásnak, amelyet a Casrom — Románia Alapítvány és a Romano Mûvészegyüttes szervezett a Soros Alapítvány támogatásával. A Küküllô menti cigány népzenét és -táncokat bemutató elôadásra ma este 8 órától kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében.
A Megyei Növényvédô Felügyelôségtôl érkezett értesítés szerint július 5-én ér véget a megye területén az eperfát károsító amerikai szövôlepke irtása. A mérget közszolgálati repülôgépbôl szórják a fertôzött területekre. A fertôtlenítésnek csakis biológiai hatása van, és ártalmatlan a szárnyasokra, állatokra és méhekre.
A MADISZ által szervezett Teszerakt sci-fi klubban Szatmári Zsolt tart elôadást Az antropikus elv címmel. Idôpont: ma, délután 5 óra. Székhely: MADISZ székháza, Dózsa György u. 9. szám, II. emelet, 81-es szoba.
Az 1957-ben alakult Benkó Dixiland Band magyarországi együttes július 15-én, szerdán, egyelôre le nem szögezett órától a marosvásárhelyi Sportcsarnokban koncertezik. Romániában ez lesz az elsô szereplése a több kitüntetéssel és érdemrenddel rendelkezô héttagú együttesnek, majd július 17-én Szovátán, késôbb a Székelyföldön lépnek közönség elé. A jegy ára elôreláthatóan 10-15.000 lej lesz.
Folyószámla az árvízkárosultaknak
A megye árvízkárosultjai megsegítéséért a BANC POST RT Maros megyei kirendeltsége folyószámlát nyitott, amelyre magán- és jogi személyek anyagi segítségüket nyújthatják be. Számlák: 251117.1.270.6 (lejben), 251117.2.270.300.1 (USD), 251117.2.270.301.5 (DEM).
Miután május hónapban az olaszországi Cita di Castello önkományzata a segesvári polgármesteri hivatal képviselôivel találkozott, a napokban újabb lépést tett a két város közötti együttmûködés létrejöttére. Az augusztus végén (pontosabban augusztus 25-27.) az olasz városban sorra kerülô serdülôk futballtornájára hívott meg egy segesvári focicsapatot. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a játékosok 1988-ban születettek legyenek. A kiszállás költségeit teljes egészében az olasz fél állja.
Bemutató-elôzetes Székelykálban
A székelykáli búcsú alkalmával Szabó János mûvelôdési igazgató meghívására a Hahota színtársulat a helyi kultúrotthonban július 5-én, vasárnap este 9 órakor tartja Angela Plati-Sauvajon Válás angol módra címû vígjátékának bemutató-elôzetését. Az elôadás rendezôje Nagy István színmûvész.
Feszítôvágóval kellett kiemelni a ronccsá lett személygépkocsiból a 46 éves vásárhelyi David Stefant. A rendôrségi jelentés szerint szerdán késô délután a vásárhelyi segesvári terelôúton a 31 éves Florea Artemie az szembejövô sávon közlekedett MS-01-GTB rendszámú személyautójával, s ütközött a szembôl érkezô MS-01-HEC személygépkocsival, melyet D. Stefan vezetett szabályossan.
Mivel egyre nagyobb azoknak a személyeknek a száma, akik a személyazonossági igazolványuk lejárta után nem jelentkeznek annak meghosszabbítására, illetve kicserélésére, a rendôrség felhívja a lakosság figyelmét, hogy az 1996. évi 105-ös számú törvény 16-os cikkelye 2. bekezdése elôírásainak be nem tartása esetén (mely szerint az okirat érvényességének lejárta elôtt legalább 15 nappal jelentkezni kell a hivatalos közegnél) 25.000-tôl 50.000 lejig terjedô pénzbírság róható ki.
Copyright © Népújság - 1998