|
L. évfolyam 127. (13914) sz. |
1998. július 2. csütörtök |
A közép-európai rendszerváltásról tartott elôadást kedden a Kultúrpalota kistermében Pozsgay Imre professzor, politológus a debreceni egyetem elôadótanára. A magyarországi rendszerváltás meghatározó személyisége a KZST meghívásának tett eleget. Nem elôször jár tájainkon, 1993-ban egy erdélyi körút során találkozhatott Marosvásárhely érdeklôdô közönségével. Az elôadást Sütô András Herder- és Kossuth-díjas író is megtisztelte jelenlétével.
A rendszerváltás elôzményeirôl szólva az elôadó elmondta, hogy annak be kellett következnie, még akkor is, ha sokan csalódottak, s nosztalgiával gondolnak a maguk mögött hagyott korra. Azonban ez a csalódottság, a politikus véleménye szerint, nem vezet(het) restaurációhoz. Pozsgay Imre világtörténeti szempontból , befejezettnek véli a folyamatot, mert, mint hangsúlyozta, "a visszarendezôdéshez már nincs meg az a birodalmi háttér, amit valaha a Szovjetunió jelentett".
Azért bukott meg a kommunizmus, fejtette ki, mert nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, az igazságos társadalmat, biztonságot, az emberek szabadságát, a nemzetek függetlenségét, az országok szuverenítását. Tévednek, mondta, akik azt állítják, hogy a kapitalizmus kiépítése volt a cél, majd igazolásképpen II. János Pál pápát idézte, aki szerint: a kommunizmus bukása nem igazolása a kapitalizmusnak. Vagyis, a rendszerváltás nem a kapitalizmus újjáépítésének volt a programja, hanem célja volt visszaadni az emberek szabadságát, emberi és politikai jogokat adni, s azokat intézményesíteni. Hogy ebbôl a mai piacgazdaság kerekedett ki e nemes célok helyett, s az emberek problémája nem oldódott meg, az más kérdés.
A továbbiakban Lengyelország, Csehország és Magyarország példáját hozta fel. Ezen országok mindegyikében más és másképpen ment végbe a rendszerváltás. Véleménye szerint "Jalta volt a leggorombább beavatkozás az országok életébe, benne volt a szovjet nagyhatalmi gôg és a Nyugat kényelme egyaránt. Így történhetett meg, hogy a Szovjetunió háborús jutalmat kapott, de az ezzel járó gondokkal már nem tudott megbirkózni. Budapest, Varsó, Prága egyaránt az emberek nyílt ellenállása volt a Szovjetunióval szemben". Az ottani eseményeket felidézve vonta le a következtetést, miszerint a rendszerváltás nem volt elôzmény nélküli, a "készülôdés" már a 80-as években elkezdôdött. Végül azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltásban Magyarország világtörténelmi szerepet töltött be.
Az elôadást követôen Pozsgay Imre a Népújság fôszerkesztôjének kérdéseire válaszolt. A magyarországi átalakulásokat, általában a rendszerváltást, valamint az erdélyi magyarság helyzetét érintô kérdésekre elhangzott válaszokat külön összeállításban ismertetjük.
Nem panaszkodhatunk, nekünk mindig mindent megmagyaráznak. Folyik a szó, a meggyôzés s látszatra senki nem marad ki a játékból. Amolyan idényjellege van a rábeszélésnek. Kampányszerû, a reformra pedig kevés az akarat és tudás; kampányszerû a közvélemény megdolgozása és a korrupció felgöngyölítése, miközben a csalók rendre nem azt kapják, amit érdemelnek; csupa kampány a futball-öröm s a nemzeti tizenegyben a fejek átföstése záptojássárgára. Mintha minden alkalmi tömegmunkára szorulna. Különben vájkálnának ma annyian a szekusmúltban?
Nincsen okom kételkedni, a miniszterelnök komolyan gondolta, hogy jó lenne tisztázni, van-e még olyan a csapatában, akinek szekusmúltját felhánytorgathatja valaki. Persze. Ott fenn legalább tisztának kellene lenni. Se túl szigorú, se igazságtalan nem vagyok, csak valahogy nincs kedvem hinni abban, hogy most aztán minden kiderült, s megtudhatjuk, hányan vannak a csávában. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy valaki elôállt csak azért, mert kínozta a lelkiismerete. Aki eddig nem volt arra való, hogy önmagát is feljelentse, az ezután se teszi meg. Ha éppen nem muszáj, miért mondaná meg nekünk hogyan történt, amikor együttmûködött. Ha nem muszáj. Így aztán elképzelhetô, hogy mindenki csupa szép és jó.
Ma a szekusdossziéknak még nincs törvénye. Másutt van, de nálunk nincs. És ez is jellemzô. Csak szöszmötölnek rajta a politikusok: akarják is, meg nem is. Tartózkodásuk érthetô. Mert egyáltalán nincs kizárva, hogy némelyeket éppen a szekusmúltja segített a ranglétrán elôre. Számukra egy jó törvény bonyodalmakkal járna. Ezért nem is úgy vitatkoznak, mintha hamarosan megjönne a jobbik eszük. Ôk nagyon jól tudják, ha volna törvény, akkor kevés eséllyel élesztgethetnék ezeknek az aktáknak rontó szellemét. Mert szabály lehetne arra, hogy befoltosodott múltjában ki mennyit árthatott embertársainak, hogy kinek lehetne megbocsátani és kinek nem. Hogy valaki ügynök volt vagy áldozat. Ez a kérdés, mi más lehetne: ne legyen összetéveszthetô a kettô. S ne nézzük árulónak, bûnösnek, akinek úgy esett folt a becsületén , hogy sarokba állították, zsarolták, hogy tollbamondással iratták vele mások "bûneit". Ne arról ítélkezzünk könnyedén, akiket börtönben környékeztek meg, s akik már régen elfelejtették, hogy a szabadság reményében miket mondtak egymásról. Embere válogatja, hogy a lelkiismeretükkel hogyan számoltak el. De ez csak rájuk tartozik.
Vannak azonban, akik mással foglalatoskodnak. Lélekmérgezéssel.
A dossziék célzatos és célirányos közreadása jelzi, hogy a háttérben, csendben munkálkodókat nem az erkölcsi tisztálkodás kényszere vezérli. Az árulkodó iratok úgy vannak odakészítve, mint súlyos bûnjelek, s aki nyilvánosságra hozza, lopott holmi között válogat, kedve szerint. Magas rangú aktatologatók elôszeretettel tulajdonították el a kompromittáló papírokat, amikor tehették, a szeku irattárából. Olyanokat, amelyek utólag felértékelôdhetnek és alkalmassá tehetôk a kellemetlen, kényelmetlen emberek eltávolítására. Se szeri, se száma azoknak az aktáknak, melyeknek lába kelt vagy amelyeket titkosan sokszorosítva vásárra vittek. S mindig úgy, hogy bizonyos szándék érvényesülhessen. Ezért aztán ezeknél a "fontos iratoknál" hibádzik valami. Ha más nem, legalább annyi, hogy illetéktelen kezekbe kerültek és azok bitorolják. Azok, akik csak a mocsarat keresik, hogy oda bárkit bekeríthessenek. Az egykori üldözôk ma is üldözôk, csak most politikai vagy egyéb érdekek szerint szelektálnak.
Természetesenminden zavaró körülmény és zavarkeltési szándék ellenére mondjuk, hogy aki az élre állott, igazolja magát. Együttmûködött-e? Az RMDSZ sem lehet kivétel. A múltat be kell vallani. Úgy tisztességes. Hogy ne legyen senki gyanúsítható. Nem a zavarba ejtô mesélést várjuk. Senki nem készít semmilyen szapulóvizet, ezért nem kell elkenni, amit nem lehet. Ma ez a szokás, kikerülni nem érdemes, házi feladatot kell készíteni. Lehet, nem jön napvilágra semmi vagy, ha mégis, egyáltalán nem annyi, amennyi tisztázódhatna. Aki valaha elkárhozott holmi juttatásokért, aki ügynökösködött, köszöni szépen, ma is jól viszi. Miért áldozná fel magát, ha bôszen tagadhatja. Minden veréb csiripeli, hogy ki mi volt s hogyan tüsténkedett. Megtévesztô dolog, nem biztos, hogy okosabbak vagyunk tôle. Átvilágítani kellene; nemhiába szorgalmazzák. Tudni kellene, hogy miféle könyvelés alapján kartotékolták annak idején a begyûjtött gyenge lelkeket. Megláttatni kellene a fôszereplôket és a statisztákat. Azokat, akik súgtak, az ügynököket és beszervezôiket, kik sorsok felett rendelkeztek. Keresni ôket nem kell nagyon. Együtt vannak ma is, aktiválnak. A parlamentben, a belügyben, a titkosszolgálatnál, a pártokban. És lehet, törvényt fabrikálnak a maguk képére. Hogy legyen.
Dr Gyulai Ferenc Svédországban élô nyugalmazott kardiológus "civilben" a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének titkára. Fent nevezett annak a dr. Gyulai Zoltánnak a fia, aki a Maros megyei Pipérôl származott el, 1947-ig a kolozsvári magyar egyetem fizika tanszékén volt professzor, majd kristálytani kutatásaiért Magyarországon ma már kétszeres Kossuth-díjasként tartják számon. Nos, az Erdélybe gyakran visszajáró orvostól érdeklôdtünk, mi a helyzet a svédországi magyarok legitim háza tája körül, és kissé visszanézve hogyan is szól a történet?
-1973-ban néhány stockholmi és vidéki magyar egyesület vezetôje elhatározta, hogy létrehozza az Országos Bizottmányt. Ebben a munkában külön meg kell említeni Polgári Sándort, a Göteborgi Magyar Egyesület elnökét, Pákh Ervint, a Södertäljei Magyar Egyesület elnökét, dr. Rezsôffy Alajost és Jakabffy Ernôt. A cél az volt, hogy a Bizottmány eleget tegyen a korábban egy parlamenti bizottság által kidolgozott, majd a svéd parlament által megszavazott törvénynek.
-Tudtommal a törvény elôírja, hogy a bevándorlók egyesületei csak akkor kaphatnak támogatást a svéd államtól, ha demokratikus szabályok figyelembevételével szabadon választott felelôs szervezetet hoznak létre, mely képviselni tudja a hozzá csatlakozó többi bevándorló egyesületét...
-Pontosan így van. A Bizottmány még 1976-ban átalakult: Svédországi Magyarok Országos Szövetsége lett. (SMOSZ). Ennek elsô választott elnöke dr. Rezsôffy Alajos, majd nyolc év eltelte után Jakabffy Ernô volt, akinek elnöksége egybeesik a magyarországi változásokat megelôzô, valamint az 1989-es demokratikus átalakulással és az azt követô korszakkal. Még a változások elôtti években meghívta az SMOSZ az akkor ellenzékben levô magyar politikusokat: Für Lajost, Lezsák Sándort, Boross Pétert, Solt Ottíliát, Jeszenszky Gézát, Csoóri Sándort, Csengey Dénest, Konrád Györgyöt és felvidéki, erdélyi ellenzéki személyiségeket.
-Ezt az idôt lehetne "hôskorszaknak" is nevezni? Mert a személyiségeink kereslete mintha megcsappant volna Svédország felé is...Akkor még volt és vanátfogó tekintélye a szövetségnek?
-Az elnökök kitûnô kapcsolataival az Állami Bevándorlási Hivatalnál (Invandrarverket) sikerült jó hírnevet szerezni a Svédországban élô magyarság számára. Ez eredményezte azt, hogy a svéd hivatalos szervek erdélyi, felvidéki, utoljára délvidéki menekülteket mentettek meg a biztos retorzióktól azzal, hogy megadták nekik a letelepedési jogot. Aztán Jakabffy Ernô az MVSZ-nél vállalt alelnöki teendôi miatt nem kívánta magát tovább jelöltetni az SMOSZ-nál. Bihari Szabolcsra esett az elnökség, aki szatmári származású mérnök, Jönköpingben dolgozik.
-Sejtem, hogy a Szövetség —jelenleg érvényben levô alapszabálya szerint — összmagyarságban gondolkodó, pártpolitikától független, kulturális szervezet. Kik a tagjai?
-Tagjai magyar egyesületek, melyeket az évi közgyûlés a vezetôség ajánlatára felvesz. Ennek feltétele az, hogy alapszabályuk megfeleljen az Országos Szövetség alapszabályának. Az SMOSZ kidolgozza az évi munkatervet és lebonyolítja a meghívott elôadók programját. Az aktivitás rendkívûl gazdag. A Szövetség ellátja a tagegyesületeket a magyarságot érintô különbözô információkkal. Ide tartozik egy igen intenzív kulturális munka, aminek szervezése és kivitelezése az SMOSZ küldötteinek a vállán nyugszik, a stockholmi Magyar Házzal együttmûködve.
-Magyar Ház Svédországban... Már nem is furcsaság, noha éppen itthon Erdélyben néhol eléggé zûrös a létük. Hogyan mûködik a Ház, mi a rendeltetése ott, a gleccserek árnyékában?
-Az új elnök elsô és legfontosabb tevékenysége abban nyilvánult meg, hogy az 1994. évi Szent István napi közgyûlésen elfogadtatta a stockholmi Magyar Ház megvételének határozatát. A házat, ami két és fél millió svéd koronába került, július elején ki is fizettük. Van a Magyar Ház Közösség, 1976 ôsze és 1997 tavasza között alakult, titkára Kalocsi Margit-Gitta. A Magyar Ház Közösség az Országos Szövetség megbízásából 1996. február 3. óta a Magyar Ház gondnoka. Tárgyalófél magyar ügyekben a stockholmi önkormányzatnál és a megyénél (landsting). Minden év végén jelentést küld a bevándorlási hivatalnak és a megyének a Házban mûködô egyesületek munkájáról és a bejelentett fizetô tagok után kapja az évi mûködési támogatást. Tizennégy egyesület talált itt otthonra. Három nemzeti ünnepünket elôadókkal és a cserkészek közremûködésével, valamint szentmisével és istentisztelettel ünnepeljük. Kalocsi Margit szerkeszti a Stockholmi Magyar Ház Híradóját, melynek hasábjain a vezetôség évente egyszer beszámol a Magyar Házban mûködô tizennégy egyesület munkájáról. A Magyar Ház postázza a Híradót, az Országos Szövetség Híradójával együtt, kb. 2000 példányban.
-Milyen a kapcsolatuk a többi északi országban mûködô magyar egyesületekkel?
-Az SMOSZ elnökének javaslatára egy látogatás alatt "nyitást" kezdeményeztünk a Balti-tenger túlsó oldalán élô magyar testvéreink felé. 1995 óta megrendezzük az északi országos magyar szervezetek évi találkozóját. Az 1997-es találkozó Tangagärden ( a svédországi magyar protestáns gyülekezetek otthona Jönköping és Boras között) volt novemberben, hét ország: Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia küldötteinek részvételével. Ennek a találkozónak a résztvevôi levelet küldtek a magyar külügyminisztériumnak és a kormánynak a lettországi magyarok (akik "hontalanok") állampolgársági kéréseinek kedvezô kezelése érdekében.
-Mint olyan, szó lehet-e anyanyelvi oktatásról a skandináv országban, mondjuk amolyan balkáni húzd meg-ereszd meg "játékosdi" nélkül?
-Rendkívül fontos kezdeményezés volt az anyanyelvi konferenciák szervezése az anyanyelvi oktatás megerôsítése érdekében. 1997 áprilisában volt az elsô, melynek nyilatkozatából összefoglalhatjuk azt, hogy a svéd államnak is érdeke (most különösen az európai integráció megvalósítása alatt és a fejlôdô gazdasági kapcsolatok idején), hogy támogassa az országban élô magyarok kulturális hagyományait és nyelvük megôrzéséhez való természetes jogát. Anyagi és erkölcsi támogatást kíván az iskolai nyelvoktatás, a Híradó mûködtetése, továbbá a magyar nyelvû rádióadások újraindítása. Az eddigi hivatalos svéd statisztika praxisát, mely csak az állampolgárságot veszi figyelembe, s ezért a Kárpát-medencében, az elszakított területeken élô magyarokat nem magyarként tartja számon, meg kell szüntetni. Az anyanyelvi oktatás érdekében felvettük a kapcsolatot a magyar kormánnyal is, ahonnan elsôsorban a távoktatás és a könyvek beszerzése terén várhatunk segítséget, de szóba jön a diákok részképzése (1-2 évi tanulás magyar egyetemen) is. AZ anyanyelvi konferenciákon a magyar nyelvoktatás gyakorlati problémáit tárgyalják meg, az anyanyelvi távoktatást, például a CD-Rom és az internet felhasználásával, bevonva a Duna tv anyanyelvi adásait. A Híradó és a protestáns gyülekezetek folyóirata, az Új Kéve, jelentôs szerepet vállal a tagság tájékoztatásában. Az országban folyó magyar protestáns és katolikus egyházi munka az anyanyelv megôrzésének és mûvelésének egyik tényezôje. Az 1997. november 21-23. között megrendezett II. anyanyelvi konferencián, melyen hét észak-európai magyar szervezet vezetôi vettek részt, megalakult az Anyanyelvi Alapítvány. Elfogadták az alapítvány alapszabályát, megválasztották a kuratóriumát, melyben az SMOSZ-t hárman képviselik, a két svédországi magyar egyházat egy-egy személy, a további hat szakember, elnök: Lázár Oszkár egyetemi tanár.
-Mi történik a stockholmi Magyar Intézettel ?
-Évek óta folyó lobbyzás és kampány után komoly esélyünk van arra, hogy újraindul. A zSMOSZ felajánlotta a magyar kormánynak, hogy szerzôdéses alapon, képletes összegért helyiséget bocsát rendelkezésre erre a célra a Magyar Házban. Ennek részleteit az idén januárban tárgyaltuk meg Magyar Bálint miniszterrel. Azóta a minisztérium jóváhagyta a javaslatot és elôterjesztést dolgozott ki a kormánynak.
Andrei Plesu külügyminiszter is kifejtette véleményét Románia NATO-tagságának esélyeirôl azt követôen, hogy szombaton Radu Vasile kormányfô pártja ifjúsági vezetôi elôtt kijelentette: "Realista módon ítélve meg esélyeinket nem számíthatunk arra, hogy jövô áprilisban belépünk a NATO-ba" és hozzáfûzte, hogy a folyamat hosszú távú, Románia NATO-csatlakozására 2002-2003 felé lehet számítani. A miniszter a Rompresnek adott hosszabb nyilatkozatában kérdésre válaszolva kifejtette: "Olyan problémáról van szó, amelyet nem kell hisztérikusan felfognunk, nem a naptári idôpontra kell koncentrálnunk és nem attól kell függôvé tenni erôfeszítéseinket."
A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy bizonyos körülmények között olyan Romániánál fejlettebb országoknak, mint Anglia vagy Dánia éveket kellett várniuk a nagy integrációs szervezetek kapujában, mivel úgy tekintették, hogy bizonyos feltételeket még nem teljesítettek. "A miniszterelnök szavait tehát úgy kell érteni, mondotta Plesu, hogy nem kell dramatizálni a dolgokat, realista módon, világosan kell felfognunk, milyen az események ritmusa, értsük meg, mi függ tôlünk és mi nem, tegyük meg azt, ami tôlünk függ, de ne tekintsük úgy, mint egyszeri fogadást, amely ha nem teljesül, összeomlásra vezet, mert ez vesztésre vezetô stratégia". A miniszter megjegyezte, nem csak a NATO-integráció kérdését, de az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat sem helyes dramatizálni. "Mindenkinek lehet egy elemzése, amelyben személyes elemek is helyet kapnak. A miniszterelnök nem mondta, hogy nem akarunk belépni a NATO-ba, vagy hogy ez számunkra nem prioritás, csak egyszerûen azt mondta, hogy az 1998. áprilisi horizont egyáltalán nem biztos, és fel kell készülnünk egy esetleges halasztásra".
A kormány 90 nappal meghosszabbította az amerikai Bell Helicopters és a IAR Ghimbav brassói helikoptergyár közötti üzlet megvalósításának határidejét, amely kedden lejárt volna.
Az amerikai cégnek így szeptember 30-ig kell átutalnia a brassói helikoptergyár többségi részvénypakettjének vételárát. A Bell Helicopters ezt attól teszi függôvé, hogy a román nemzetvédelmi minisztérium viszont vállalja a Cobra amerikai harci helikopterbôl kifejlesztett (egyelôre csak a tervezôasztalon létezô) Dracula helikopter 96 példányának megvásárlását. A költségvetésben erre nincs keret, a minisztérium, egy vállalata révén, a nemzetközi tôkepiacon kötvénykibocsátással próbálná megszerezni a szükséges 1,4 milliárd dollárt.
Babiuc nemzetvédelmi miniszter támogatja, Daianu pénzügyminiszter és Berceanu iparügyi miniszter ellenzi a költséges katonai beruházást.
A kolozsvári fôtéren, Fadrusz János Mátyás-szobrával szemben szeretné felállítani Traianus oszlopának az eredetivel megegyezô mását a városi polgármesteri hivatal.
Kedden Funar polgármester vezetésével és az Olaszországban élô Iosif Dragan tiszteletbeli elnöklete mellett bizottság tanácskozott arról, hol kellene felállítani azt az oszlopmásolatot, amellyel a polgármester már régóta ékesíteni akarja a várost, annak római elôdjére utalva.
Dragan, akinek vasgárdista múltja közismert, évtizedeket töltött Olaszországban, ám közben Nicolae Ceausescunak is szívesen látott vendége volt a diktatúra idején. A történész-üzletember, akinek a bizottság ülése elôtt Funar polgármester átadta a város díszpolgári oklevelét, több könyvében hirdette a románok dáko-román eredetét és több alapítványt hozott létre, illetve rádió- és sajtóbirodalmat épített ki Romániában. A romániai magyarok elsôsorban a Renasterea Banateana címû szélsôségesen nacionalista temesvári napilap tulajdonosaként és elsô számú publicistájaként ismerik.
Az oszlop a terv szerint mintegy 60 méterre állna Fadrusz János alkotásától. Romulus Zamfir, a Nemzeti Liberális Párt tanácsosa, aki építész, a bizottságban ellenezte a tervet, azt hangsúlyozta, hogy a tíz emelet magasságú oszlop 3 milliárd lejbe, mintegy 350 ezer dollárba kerülne, amire a városnak nincs pénze. I.C. Dragan a maga részérôl anyagi támogatást ígért a terv megvalósításához, azt azonban nem közölte, mennyit.
Az oszlopállításhoz arra van szükség, hogy a városi tanács megszavazza a szükséges összeget és hogy a mûemlékvédelmi hatóságok is jóváhagyják.
Ø Olvasom, hogy Martonyi János magyar külügyminiszterjelölt szerint a Szlovákiában és Romániában élô magyar kisebbségnek megvannak a maga politikai képviselôi, problémáik megoldásában elsôsorban a pozsonyi és bukaresti hivatalok az illetékesek ... — ezek szerint az Orbán kormány is éppen annyira lesz a "nemzet kormánya", mint a Horn kormány volt!
Ø A külügyi bársonyszék említett várományosa még hozzá teszi: "természetes, hogy a mindenkori kisebbségpolitikának a kétoldalú kapcsolatokban is megvan a maga súlya..." — amivel a fenti kijelentés súlytalanságát kívánja ellensúlyozni, mert a mi ügyünkben, mint kitapasztaltuk, mindig a súlyozás körül adódnak gondok, amíg a lábunkra nem esik!
Ø Nincs új a Nap alatt, csak esetrôl-esetre másként tûz a szemünkbe! — de ugyanúgy veszi el a szemünk világát...
Ø Valeriu Tabara PUNR-elnök azzal dicsekedett marosvásárhelyi kiruccanása alkalmával, hogy az övé olyan párt, amelyben nincsenek korruptak! — figyelemre méltó teljesítmény, de a jelek szerint fogyó tagság nem túlságosan méltányolja a korrupciómentességet...
Ø Közelebbit persze nem tudhatunk meg arról, hogyan szabadultak meg a Caritas-szal, meg egyéb, kisebb-nagyobb ügyletekkel nem éppen jó hírbe keveredett pártkáderek... — esetleg átvonultak egytôl egyig a Funar-féle nemzetvédôkhöz?
Ø A politikusok ilyenszerû állításainak szemérmetlensége a legmegdöbbentôbb: valami, számomra beláthatatlan okból gyengeelméjûnek gondolják szûkebb vagy tágabb hallgatóságukat! — a szóban forgók patyolattisztaságáról hitelesen beszélnek a Funarhoz csapódottak, márpedig ôk belülrôl ismerik, hogy mi zajlik a nacionalista ködfüggöny mögött...
Ø A korrupciómentességhez mi sem illik jobban, mint a "minôségi nacionalista" jelzô! — hogy az miben is áll, ugyancsak homály fedi, hacsak nem az általuk lelkesen biztatott táblamázolók szellemi színvonalára utalnak...
Ø V. Tabaranak mindenesetre föl kell kötnie a gatyáját, mert elôfordulhat, hogy a "minôségi nacionalizmus" kevésnek bizonyul a "felvilágosult" nacionalista, Ion Iliescu és pártja nemzetvédô ambícióival fölvenni a (választási) küzdelmet!
Ø Ion Iliescunak két esztendô sem volt elég ahhoz, hogy belenyugodjon pártja meg a saját választási vereségébe, mindent bevet: a fülsértô nacionalista hangvétel mellett a szekus-dossziék ügyérôl is lehúzna egy (választási) bôrt, mert szemrebbenés nélkül játssza az erénycsôszt!
Ø Elfelejti, hogy az ô fején a lehetô legvastagabb a vaj: "felvilágosult" elsôtitkárként ugyan nem kellett besúgnia, hanem abban az idôben egyenesen maga vezette felségterületén a politikai rendôrséget, amelynek a mindenféle ügyeirôl nem csak egyszerûen tudomása lehetett és volt: — bizony vezetni is kellett valakinek, s az állampártban a diktatúra helytartójára hárult ez az "ártatlan" feladat!
Ø Megragadó koalíciós tisztánlátás: Radu Vasilenak arra a nyilatkozatára, hogy a NATO reményeket jó lesz elfelejteni, Ion Diaconescu "rosszkedvû ember véleménye", Victor Babiuc hadügyminiszter szerint a miniszterelnök kijelentése "józan észre és realizmusra vall"... — hogy mire vall a vezetô politikusok összevissza locsogása, inkább nem írom le!
Ø Emésztettem néhány napig, de úgy sem értem, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsában hogyan lehetett "tartózkodóan" szavazni a kormányban maradás vagy kilépés dolgában, mint tizenvalahányan tették! — ha nincs bátorságuk ezért vagy azért fölvállalni a felelôsséget, mit keresnek a testületben, esetleg a koncot?!
Ø A politikai zavarodottság egyéb példákat is produkál: például megyei elnököt, aki a kilépés mellett kardoskodott, holott nem a saját, hanem egy területi szervezet képviseletében tagja a testületnek! — ha névre szólóan választották volna be az SZKT-ba, beszélhetne, amit csak akar, területi elnökként azonban a szervezeti fegyelem egyszeregyéhez kell igazodnia, vagyis a helyi, hiteles testületi véleményt közvetítenie.
Ø Minden játéknak, a politikainak is meg kell tanulni a szabályait... — aki elmulasztja, itt is a sárga meg a piros lapot kockáztatja a szabályokat ismerô közvéleménytôl!
Lazar Ladariu, PUNR-képviselô, aki lassan arról válik nevezetessé, s akinek abban merül ki képviselôi tevékenysége, hogy hétrôl hétre "megvédi" Erdélyt a magyaroktól és a "magyar irredentizmustól", a minap a már alaposan lerágott csontra volt kénytelen fanyalodni: a Marosvásárhelyi Napok megnyitóján a polgármesteri hivatal lépcsôjén elkövetett "bûnre", vagyis, hogy a szervezôk figyelmetlensége folytán, az ismert körülmények miatt nem hangzott el román nyelven is a vásárra hívogató. Emiatt tört ki Lazar Ladariuból a "hazafias" felháborodás, és természetesen kígyót-békát kiált az RMDSZ-re és Fodor Imre polgármesterre. Szerepel ebben az RMDSZ állítólagos "kis lépések stratégiája", a "zsarolás", mellényzsebbôl — olvasói tájékozatlanságára számítva — elôszed egy kaliforniai közvéleménykutatást, amelyben az amerikaiak nem értenek egyet a kisebbségek (valójában bevándorlók!) anyanyelvi oktatásával, de nem hiányzik az interpellációból Tôkés László, illetve Frunda György sem. Fodor Imre újra a "kétnyelvû feliratok és kitûzôk atyja", s végül valamiféle — valószínüleg csupán a képviselô által észlelt — helyi zavargásokat emleget. Elôkerül aztán a "Gyopár" hadgyakorlat, meg Dézsi Zoltánnak és a Fidesz alelnökének a "szemtelensége" miatt érzett "hazafias" felháborodás.
Minthogy így "szenved" a képviselô úr, természetszerû, hogy nem jut ideje észrevenni: amíg ô emígyen képviselôsködik, nyilvánvalóan választási tôkét remélve, azonközben sikeresen lezajlottak a Marosvásárhelyi Napok, ahol magyarok és románok, de ha úgy tetszik románok és magyarok akartak és tudtak ünnepelni, tudták jól érezni magukat, mert immár második alkalommal felismerték: nem a szüntelen zavarkeltôkre kell hallgatniuk, hanem a józan eszükre.
A PUNR-képviselô keddi fellépésére Kerekes Károly RMDSZ képviselô válaszolt a parlament szószékérôl. Kijelentette:"Számára, de nem csupán számára nyilvánvaló volt, hogy Lazar Ladariu, Maros megyei PUNR képviselô kétségbeesett segélykiáltással újból a parlament elé áll, felróva Marosvásárhely polgármesterének, hogy a Vásárhelyi Napok alkalmával semmibe vette az állam hivatalos nyelvét". Az RMDSZ képviselôje ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy Lazar Ladariunak, aki a helyi Cuvantul liber címû napilap fôszerkesztôje, tudnia illenék: mind a színház, mind a polgármesteri hivatal közleményben indokolta meg a történteket és kért elnézést. Majd elmondta, hogy a szóban forgó incidensnek, egyes politikai körök várakozása ellenére, semminemû következménye nem volt. Sikeresen, a külföldi látogatók által is elismeréssel nyugtázott módon zajlott le az ünnepségsorozat. "Ha valami tényleg beárnyékolta a rendezvényt, akkor a város bejáratainál lemázolt városnévtáblákat említhetjük, mint a tolerancia és civilizáció fokának jeleit". - hangoztatta Kerekes Károly.
Dudás Károlytól hallottam ezt a minap, a vajdasági viszonyokra utalva. El lehet mélázni rajta: mivé lett az "ÍRÁSTUDÓK FELELÔSSÉGE" magasztos hangulatú cím.
Itt van ez a sepsiszentgyörgyi kislap, a TÖRTÉNELMÜNK. (Önmegnevezése egy picikét megmosolyogtat: "Független kulturális-történelmi folyóirat". Nem kommentálom. Három éve jelenik meg. Eljutott idei hatodik számáig. Szívesen ismertetem-ajánlom, mert tudom, számos helyen máris értékes forrásanyaga a történelemtanításnak. A benne megjelenô írások elsôsorban nem a szakmának, hanem éppen a tágabb olvasóközönségnek, azon belül a fiatalságnak, a diákságnak szólnak. A szerkesztô, Kádár Gyula idônként meg-megszólítja az olvasót is. Az áprilisi számban például éppen az elsô oldalon. A Szent György-napok alkalmából könyvet jelentetnek meg, jelzi, Tanulmányok Székelyföld történetébôl címmel, és benne iskolai, egyházi és várostörténeti írásokon kívül, külön fejezetben ismerkedhetnek Sepsiszentgyörgy város középkori történetével is az olvasók. De már azelôtt jelezték, hogy A román nyelv és nép kialakulása címû cikksorozatot is könyvalakban szeretnék megjelentetni, és várják az igénylések bejelentését rá. Magyarán: megrendelôkre számítanak.
A júniusi szám pünkösdi összeállítást tartalmaz, Pünkösd áldott napján cím alatt gazdag verses imacsokrot, ünnepköszöntôt olvashatunk benne. Folytatja a megkezdett sorozatokat is, ezekrôl kár volna lemondania annak, aki az elôzô számokhoz már hozzájutott.
Jó volna megrendelni azt a könyvet. André du Nay tárgyilagosságának köszönhetôen "megismerhetô volna a román történelem sokat vitatott korszaka. Érvek és dokumentumok bizonyítják a román nép balkáni származását." Keserûen fûzi hozzá a szerkesztô: sajnos, az áprilisi szám megjelenéséig senki sem jelezte igényét a könyvre!
Hm. Valahonnan ismerôs a képlet. Egyrészt, nem kell lélektanász ahhhoz, hogy egy ilyen címû könyvért miért nem kapkodnak az olvasók. Ezt a "tételt" annyit sulykolták a vele járó sok mesével együtt a tudatunkba, hogy ösztönösen irtózunk már tôle. (Magam csak a kukutyini kultúra cserepeinek magolásakor éreztem hasonló tömény irtózatot.) Ha tehát nincs kellôképpen megszellôztetve a médiában, az olvasó ösztönösen fordul el tôle, semmi esélye a kiadónak elôfizetés-gyûjtésre. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi idôk elôfizetéses rendjét kompromittálta egyik-másik magánkiadó felelôtlensége, pimaszsága: a naiv — mert jóhiszemû? — elôfizetôket becsapva egyszer s mindenkorra becsapták az ajtót az ilyenfajta könyvterjesztés elôtt. (Ebbe a zárójelbe néhány név kívánkozik, személyek neve is, eltekintek tôlük.)
Másfelôl itt a nagy infláció, a munkanélküliség, a megélhetés gondjai. Könyvet csak legfeljebb ajándékba vásárolunk. Kivételes esetben, valami "sikerkönyvet", bóvlit; azt igen, ízlés szerint. Vagy ha elmegyünk egy könyvbemutatóra, és bár az utolsó pillanatig megtartóztatjuk magunkat, végül mégsem tudunk ellenállni a gonosznak, egye fene!, megvásároljuk, és dedikáltatjuk, azzal áltatva magunkat, hogy jót cselekedtünk — az unokákkal: lesz mit aprítaniuk a mûtejbe.
Holott érdemes volna 2.500 lejt adni a tizenkétoldalas folyóiratért — megintcsak az unokákra és a dédekre (is) gondolva. A Postafiók rovatban az utolsó oldalon Kádár Gyula ismét megszólít. Elolvasom, és ledermedek. De nem rögtön. Mert ez még hagyján: "Továbbra is várjuk olvasóink, lapterjesztôink igénylését a Román nyelv és történelem kialakulása c. könyvre, mert vállalkozói és alapítványi támogatás hiányában csak az olvasókra támaszkodhatok. Az anyagi alap hiánya: nyomda, számítógép, forgótôke törékennyé, bizonytalanná teszi a folyóirat létét. De óriási az elôny is: semmilyen politikai, társadalmi szervezet, intézmény nem szólhat bele a lap szerkesztésébe, tehát semmilyen más érdeket nem szolgálunk, csak a valós múlt feltárását, az identitásunk megôrzését!"
Tehát eddig megtudhatjuk, hogy: 1. nincs támogatása; 2. DE ÍGY MÉG JOBB IS, mert stb. Aztán jön a fröccs. "Százszor leírtam, hogy a középszerû gondolkodású (tisztelet a kivételnek!) kisebbségi komplexusban szenvedô akarnok mitugrászok által irányított magyar közéletben (a kiemelések a szerzôtôl valók, sz.m.), a magyarkodásos rendezvényeken kívül majdnem senkit nem érdekel a valós kultúra, identitás megôrzését, ébrentartását szolgáló folyóirat támogatása, fennmaradása. Sôt, sokan e díszes társaságból, anélkül (sic!), hogy ismernék lapunkat, becsmérlô megjegyzéseket tesznek, mert ezáltal akar ütni a kiadó-szerkesztôn, rajtam!"
Rögtön enyhít is, érzi, hogy elvetette a sulykot: "Az is igaz, hogy nagyon sokan vannak azok is, akik értékelik, felfogják: soha nagyobb szükség nem volt egy ilyen folyóiratra, mint napjainkban!"
Mármost. Azon kívül, hogy a cigány is a maga lovát dicséri, sértô ez a felvezetés. A magyar közéletet K.Gy. szerint középszerû gondolkodású, akarnok mitugrászok irányítják, akik ráadásul kisebbségi komplexusban is szenvednek. A valós kultúra senkit nem érdekel — a magyarkodásos rendezvényeken kívül. Itt nem tudom, mi van kívül min, és mit ért a szerkesztô úr a "valós kultúrán", miután egyszer már használta a "valós múlt" kifejezést is.
Megfenyegeti a szerkesztô-kiadó azokat, akik "gátolják a lap megjelenését, a terjesztést, illetve elmaradtak a folyóirat árának megküldésével". Hogy "ismerteti a nevüket", vagyis kiteszi ôket az újságba! Ejha. Lesz ott reklám.
Az oszi kibújik belôle, és munkára fogja a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes munkásokat: "Felkérek minden terjesztôt, hogy legkésôbb június 8-ig postázzák az eddig elmaradt lapok árát. O.K. De tovább: "Kérnék egy rövid ismertetôt arról is, hogy milyen társadalmi rétegek olvassák azt. Kíváncsi volnék arra, hogy a lelkészek, tanárok, RMDSZ-vezetôk, RMDSZ-irányítók, legfôképp az iskolaigazgatók milyen mértékben járulnak hozzá a lap terjesztéséhez; hányan pártolják a lap fennmaradását egyéni rendeléssel is!"
Nos, tisztelt Kádár Gyula. Nem vagyok a lap hivatalos terjesztôje, de szívesen ismertetem és olvasom is. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy igen változatos társadalmi rétegek olvassák és nem olvassák, az unokától a szülôn át a nagyiig, a napszámostól, munkanélkülitôl a hivatalnokon és pedagóguson át a politikusokig, vezetôkig.
Papok is olvassák és nem olvassák, bár nem elsôsorban ebbôl a végeredményben mégiscsak kicsiny és meglehetôsen regionális kiadványból merítik történelmi ismereteiket, aminthogy a történelemtanárok sem csak innen ihletôdnek. Olvassák és nem olvassák a lelkészek, a tanárok, RMDSZ-vezetôk és irányítók, legfôképp olvassák és nem olvassák, rendelik és nem rendelik az iskolaigazgatók, pártolják és nem pártolják egyéni megrendeléssel is. És nem is.
Pillanatnyilag ez a helyzet. Annak a díszes társaságnak pedig frász a hasába, ha nem ad semmiféle vállalkozói és alapítványi támogatást.
Esetleg: fulladjon meg Ady Endre, lehetôleg máma még!
Hiába fürdik a csóka
Mármint az, amit a gyôzelemnek elkönyvelt bukás után trillároznak, hiszen a vak is láthatta: ez a csapat már nem az a csapat, ott, a tábornok úr körül valami történt. És elkezdjük találgatni, mert bevallott, de inkább be nem vallott célunk a szerecsenmosdatás, a valóság mitizálása, öregdiákok mennyei foglalkozása: csak arra emlékezni, ami kedves, ami pedig ronda volt, azt kiszínezzük, az ellenség gonosz mostoha lesz, vasorrú bába, hétfejû sárkány; és mindig marad még egy feje, amelyet szintén le lehet ütni.
Kiderült, hogy Mondragonnak talán igaza volt, Ilie toplistavezetô gólja inkább valami oltári marha mázli eredménye, a válogatottban nincs igazi nagy tehetség, nekünk nincs egy Owenünk, azonfelül pedig a "nagy öreg", Hagi be is vallotta, hogy nem bírták már, jellemzô módon: a hôséget (a tunisziaknál értem, ott forró a homok; de a horvátok mitôl edzettebbek a maguk adriai klímájával?). Persze, a dögmeleget hibáztatni a dögség meg az alulmotiváltság helyett ügyvédi fogásnak elmegy talán, indoknak túl hamis. Az öt éven át csapatunkat "diadalról diadalra" vezetô Iordanescut egyelôre még nem kezdte ki a sajtó; de várható, hogy nemsokára eszébe jut a médiának: hopp, ezek a fiúk testületileg zárták ki a titkokból! És akkor rázúdítja minden fekete tintáját a búcsúzó tábornokra és a "Szép volt, fiúk!" glóriájával hazaérkezô sárgákra. (A Catavencu kérdése: milyen pofával hajtják végre majd a "civil" Piturca parancsait; amikor pl. három teljes pályakört ró a rakoncátlankodó sztárfickókra?). Iordanescu ôszintén megvallotta: a hazai futballviszonyok (viszontagságok) közepette ez a teljesítmény nem rossz. A csapat jól ment, dehát a százpengôs paripa is megbotlik, lámcsak, minden mérkôzésüket a brazilok sem nyerték meg. Szégyenkezni valóban nem kell. Mégis-mégis: MÉRT HASALTUNK EL?
Hiszen a román— horvát mérkôzés délutáni szieszta volt a szikrázó, drámai feszültséggel telített angol—argentin maratoni összecsapáshoz képest; melyet végül is a jószerencse döntött el...a dél-amerikaiak javára.
Egy tanulsága mindenesetre van már vébés szereplésünknek: ideje rendet teremteni a labdarúgás háza táján Romániában. Ideje bevezetni az igazi profi rendszert — maffia nélkül!
— Cum îi turcu', si pistolu'— tartja a román közmondás. Amilyen az ország, olyan a focija. Országához képest még túl jó is a román nép focija. Ez volt Iordanescu "üzenete."
A csókát pedig nem kell mosdatni. Befürdik az magától is.
Minden demokratikus jogállam egyik fontos ismérve a nemkormányzati szervezetek mûködése, szerepvállalása a társadalom egész életvitelében. Sokféle feladatra alkalmasak, sokféle funkciót vállalhatnak át a mindenkori központosító hajlamokat mutató államgépezettôl. Romániában, a több mint fél évszázados totalitárius rendszer által uniformizálódásra kényszerített társadalomban kell hogy gyökeret eresszen a demokratikus sokszínûség, a változatos érdekek és értékek megjelenítése. Ebbe a folyamatba illeszkedik a nemkormányzati szervezetek kilenc esztendô alatt létrejött sûrû hálózata. A szerep adott, az alakítás azonban a szóban forgó szervezetek életképességétôl, egyben azonban attól a mozgástértôl függ, amelyet maga az állam helyi és központi szinten átenged számukra. Ezekrôl a kérdésekrôl volt alkalmunk kérdezni a múlt hét végén Marosvásárhelyen megtartott nemkormányzati szervezetek fórumán résztvevô néhány civil szervezet képviselôjét.
Dr. prof. Dan Gabriel Manoleli, a Civil Társadalomért Alapítvány elnöke: Azt hiszem, nem kell általában beszélnem a demokráciáról, szabadságról, és a szervezkedés alkotmányos jogáról. Azonban egy más kifejezésre szeretnék koncentrálni, amelyet meg kell érteni. Éspedig a fejlôdésre: általános gazdasági fejlôdésre, egy ország fejlôdésére. Ez a fejlôdés lényegében egyes infrastruktúrák, intézmények strukturális elemeinek a különbözôségét és a köztük levô kapcsolatot is jelenti. A nemkormányzati szervezetek ilyen elemei egy társadalomnak. Vagyis, egymás között, de más intézményekkel is kapcsolódnak, ami magát a fejlôdést jelenti. Nemegyszer egy gyermekkel hasonlítom össze, amely, amíg megszületik, fejlôdik, kialakulnak a szervei. Születés után nôni kezd. Ez így van a gazdaságban is. Mielôtt feljôdne és jóléthez vezethetne, olyan struktúrákat kell kialakítania az állami intézményekkel, amelyek egymáshoz kapcsolódnak, és funkcionálisak. A szervezetek ezt csinálják. Elsôsorban azonos elveket valló embereket tömörítenek — nálunk eddig 35000 bejegyzett szervezet van—, s igyekeznek megtalálni helyüket a társadalomban azzal, hogy közszolgáltatást végeznek anélkül, hogy az ország költségvetését terhelnék. A nyugati országokban az állam a saját költségvetésébôl támogatja a nemkormányzati szervezeteket, éppen azért, mert e szervezetek olyan tevékenységet folytatnak, amelyeket a kormány nem tud ellátni. Például az állami oktatáson kívül esô nevelômunka a felnôttek körében. A nemkormány-szervezetek továbbképzéseket szervezhetnek, biztosíthatják a közigazgatással való partnerség lehetséges keretét, és ezenkívül véleményt formálnak, lehetôségük van a kibontakozásra. Még ha évek is teltek el, amíg "mozgolódni" kezdtek, ma már többségében képesek megállni a saját lábukon. Lehetôségük van különbözô projektek készítésére, hogy anyagi támogatást kapjanak. Ha ezt nem teszik, lehetôségük van szponzorokhoz fordulni. Tehát ezek a szervezetek csak akkor lesznek életképesek, ha gyakorlatba ültetik azt, amire vállalkoztak.
— Sok szó esett arról, hogy kapcsolatuk a hatóságokkal nem igazán jó. A hatóságok fenntartásokkal, nemegyszer ellenségesen viszonyulnak a nemkormányzati szervezetekhez.
— Ezek a szervezetek véleményt formálnak és nyomást gyakorolnak a hatóságokra. Ujjal mutogatnak a köztisztségviselôkre. Ez hiba volt, mert a köztisztviselôk sündisznóállásba merevedtek, és nem akartak kapcsolatot tartani a szervezetekkel. Valamikor a demokrácia pásztorkutyáinak nevezték ôket, Ez most megváltozott, mert a civil szervezetek partnerséget ajánlottak fel a hatóságoknak. Nem vagyunk immár konfliktus-eszközök, mert mind a nemkormány-szervezetek, mind a hatóságok megértették, mi a szerepük.
— Vagyis, azok a szervezetek, amelyek nem képesek partneri kapcsolatot kialakítani a közigazgatás képviselôivel, magukra vessenek?
— Így van.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke: A nemkormányzati szervezeteknek akkora a magnyilvánulási területük, amekkorát ôk maguknak kiépítettek. 1989 elôtt ilyesmi nem létezett. Ez azután alakult ki, miután létrejöttek, tevékenykedni kezdtek. Azonban mindez magában kevés. Ahhoz, hogy egy civil szervezet betölthesse azt a szerepet, amelyért létrejött, vagyis megjelenítve a csoportérdeket, egyengesse a kommunikációt az egyén és az állami intézmények között, a csoportérdekeket, sürgôsen megfelelô törvényeket kell kidolgozni és elfogadni a nemkormány-szervezetek mûködésének szabályozására. Olyan törvényeket, amelyek megfelelnek az alkotmány elôírásainak, s nem korlátozzák a szervezkedési jogot. Másfelôl pedig fontos lenne a minisztériumok s egyéb hatóságok keretében a különbözô feladatok leosztásában, illetve felvállalásában a szabadversenyre. Amíg ezek, illetve az információhoz való hozzáférhetôség meg nem valósul, addig a mi megnyilvánulási területünk leszûkül. Fennáll a veszélye, hogy ha ezt a mozgási felületet nem tudjuk majd tágítani, az emberek érdeklôdése is lanyhul a nemkormányzati szervezetek iránt. Bizonyos egyesületek, szervezetek eltûnése az elsô jele annak, hogy beteg a társadalom. A szomszédos országokban sokkal dinamikusabbak, sokkal több szervezet jön létre, még falusi környezetben is. Ha megnézzük, mi a helyzet Marosvásárhelyen, láthatjuk, hogy a szervezetek többsége a megyeszékhelyen van, kevés van a kisebb városokban, s még kevesebb a községekben, falvakban. A megnyilvánulási felületet ilyen irányban is kellene tágítani.
Azt hiszem, a szervezetek több bizalommal kellene egymásra tekintsenek, megyeközi vagy akár regionális kapcsolatokat kellene kiépíteni, például Erdély, Munténia, Moldova között, s ezekben a központokban a szervezôdni óhajtó személyek útbaigazítást kaphassanak, megtanulják, hogyan kell készíteni a projekteket, hogyan tudják magukat menedzselni. Fontos lenne megtanulniuk, hogyan viszonyuljanak a sajtóhoz, hogyan építsék saját imázsukat. Eddig a szervezetek elkülönülten léteztek, elvétve volt kapcsolatuk a helyi hatóságokkal vagy akár azokkal, akik finanszírozták ôket.
— Miért nem megfelelô a kapcsolatuk a hatóságokkal? Kinek a hibája?
— A hatóságok gyanakvással tekintenek fôleg azokra a szervezetekre, amelyek tevékenységükkel monitorizálják ôket. Ilyenek a polgári neveléssel, kisebbségi jogokkal, a nôk, a gyermekek jogaival, s általában az emberi jogok tiszteletben tartásával foglalkozó szervezetek. Azért nem szeretik ezeket, mert általában bírálnak, arra figyelnek, hogy a hatóságok mennyiben tartják be az ilyen irányú programjaikat. Ezen túlmenôen azonban szükség van a megfelelô törvényes keretre, amely tisztázza a hatóság és a nemkormányzati szervezetek szerepét egyaránt. Azt hiszem, nagyon sok komoly szervezet van, amelyek versenyképes programokat tudnak készíteni akár magáncégekkel szemben is. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a helyi költségvetés törvénye utat nyit a hatóságok számára, hogy alapokat utaljanak ki az érdemi programokat felmutató nemkormányzati szervezeteknek. A hatóságok és a civil szervezôdések közötti kapcsolat javulását is a törvényes keret fogja biztosítani. Nagyon sok probléma, kezdve a környezetvédelemtôl, az utcagyerekek, öregek, AIDS-betegek gondjainak orvoslása, sokkal gyorsabban, hatékonyabban, s fôleg olcsóbban megoldható lenne a civil szervezetek segítségével, és az állampolgárok közremûködésével, ha például a polgármesteri hivatal saját költségvetésébôl bizonyos összegeket ezeknek a szervezeteknek utalhatna ki. Ez a kulcsa mindennek: az állampolgárnak éreznie kell, hogy részese mindannak, ami a közösségben történik.
Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetôje: A megnyilvánulási terület óriási. Rengeteg szervezet van, és mindegyik szervezetnek megvan a maga specifikuma, a keleti sportok gyakorlásától egészen a társadalmi szervezôdésekig, nagyon széles a paletta. Felvállalnak olyan tevékenységeket, amelyekkel a kormány nem is foglalkozhat, mivel a figyelme nem terjedhet ki arra. S hála Istennek, nem is terjed ki mindn részletre. Maga a tevékenység rendkívül szerteágazó, rendkívül fontos a társadalom számára, mivel ez biztosítja a társadalom sokszínûségét. A lehetôségek meglehetôsen szûkek, a törvény, amely a nemkormányzati szervezetekre vonatkozik, elég régi, s emiatt a civil szervezôdések anyagi gondokkal küzdenek. Márpedig így nehéz eredményeket felmutatni. Önkéntes munkával nagyon sokat lehet tenni, de vannak olyan területek, amelyeket csak ezzel nem lehet lefedni. A másik korlát, hogy nincsen egy információs törvény, amely lehetôvé tenné a sajtó, a közvélemény, de a nemkormányzati szervezetek számára is, hogy a közinformációhoz hozzájussanak. Márpedig a mai világban információ nélkül megélni nem lehet, tevékenykedni nem lehet. A hatóságok pedig ülnek az információn és nem akarják megosztani mással. Elmondható azonban, hogy az utóbbi idôben mégiscsak nyitottak bizonyos hatóságok a nemkormányzati szervezetekkel szemben. Máskor pedig tapasztalhatjuk, hogy elfogadnak partnerként, mikor szemtôl szemben vagyunk, utána hátulról ellenünk próbálnak dolgozni. De az utóbbi két évben mégiscsak nyitottabbakká váltak, ami annak köszönhetô, hogy a társadalom is egyre nyitottabb lesz.
Gabriela Tepes, Rhododendron: A nemkormányzati szervezetek jobban ismerik a társadalom problémáit, mert valahol a társadalom és a közigazgatás között helyezkednek el. Mondhatni ôk a civil társadalom szóvivôi. Gyenge pontjaiknak nevezhetjük azt, hogy nincsenek intézményesítve, egyes szervezetek tagjai nincsenek megfelelôképpen felkészülve. Sok szervezet még az útkeresés stádiumában van, nem tudják pontosan, merre haladjanak. Az is rossz, hogy nagyon alkalmi az együttmûködés a különbözô szervezetek között. Még nem értették meg az összefogás fontosságát, hogy sokkal hatásosabb, ha egy ügyért több szervezet közösen harcol, mintha külön-külön tennék. A különbözô szervezetek csodálatos munkát végeznek, de meg kell érteniük, hogy közösen eredményesebbek lehetnek. Gyengeségünk, hogy nem tudunk kibontakozni, nincsenek erôs reprezentatív személyiségeink, nem elég jó a kapcsolatunk a hatóságokkal. Ez nem kizárólag az ô hibájuk, mi sem mutattuk meg, milyen hatással lehetünk a társadalomra. Ma itt nem csupán azért találkoztunk, hogy beszélgessünk. Egy-egy ilyen találkozó elvezet valahová, s megpróbálunk tenni valamit. Ha valaki kiszámítaná, hány órát dolgozunk programon kívül, rájönnének, milyen sokat teszünk a társadalomért.
Ábrám Péter, Rhododendron: A nemkormányzati szervezetek a szubszidiaritás elve szerint kell hogy mûködjenek. Hogy ez mennyire sikerül, azt a lakosság fel tudja mérni. Szerintem a város életének minden fontos területe le van fedve. Hogy mennyire hatékonyak vagy mennyire nem hatékonyak, sajnos azt épp az anyagi feltételek szabják meg. A szervezetek kilencven százaléka a létminimum küszöbén él, létfenntartási problémákkal küzd. A többi, szerencsére kevesebb, az, amely önös céljait követve, kompromittálja a valóban nemes célokért küzdô civil szervezeteket. Ezen a fórumon, éppen ezért, a szervezô bizottság óhajára, csak azok a szervezetek vesznek részt, amelyek eredményt mutattak fel, s amelyek munkája nem személygépkocsik kedvezményes importjában merül ki. Abban az esetben, ha konkrét, megvalósítható elképzelésekkel jönnek a nemkormányzati szervezetek, a polgármesteri hivatalnál — tapasztalataim szerint — megértésre találnak. A bürokratikus folyamatok némileg lassítják, körülményessé teszik az együttmûködést, de ismétlem, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban megvan az együttmûködési készség. E fórum után, reméljük, a kapcsolat még szervezettebbé, még szorosabbá válik. A megyei tanáccsal, a prefektúrával ellenben nagon szórványosak a kapcsolataink, propaganda jellegûek, s a legkevésbé sem funkcionálisak.
Szerep és alakítás.Az iméntiekben megszólalók véleményeibôl majdhogynem az szûrôdik le, hogy a nemkormányzati szervezeteknek nem egy támogató, hanem legjobb esetben ôket toleráló közegben kell mûködniük, s igyekezetük, energiájuk egy része arra pazarlódik, hogy leküzdjék az idegenkedést, a gyanakvást. Valóban, egy mai állapotokhoz igazított szabályegyüttes feloldhatná a jobbára szemléletbeli ellentmondásokat, s ráébreszthetné a hatóságokat, hogy elôsorban nekik áll érdekükben olyan helyzetet teremteni, amelyben a társadalom öntevékeny erôi akadálytalanul hozzájárulhatsanak a közösségi feladatok teljesebb ellátásához. Egyszerûbben: ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel! Az állam "kardja" mindig rövid, de megtoldhatja a civil szervezetek partnerré fogadásával.
Surleának személyes hálózata van
Petre Surlea Kovászna megyei egységpárti képviselô kijelentette, hogy személyes hírszerzô szolgálattal rendelkezik. Besúgóinak 95 százaléka Hargita és Kovászna megyei román. Ha valami történik e két megyében reggel, ô délben már tudja is, dicsekedett Surlea.
A mi honatyáink jobban keresnek
A parlamenti képviselôk és szenátorok bére ( a költségvetésbôl bérezettek közül) 7,6-szor lesz nagyobb az átlagbérnél. Ez az arány Lengyelországban 5,9, Csehországban 3,3, Magyarországon 1,9. A képviselôk és szenátorok bruttó alapbére 10,2 millió lej lesz, egy fôorvosé 1.740.000— 4.697.000 lej, egy szakorvosé 822.760— 2.924.482 lej, egy egyetemi tanáré pedig 1.627.000— 2.657.000 lej.
A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) Vegyesbizottságának 1998. évi rendes ülését pénteken rendezik meg Prágában. A találkozón a tagországok (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) képviselôi áttekintik az együttmûködés elmúlt évi eredményeit és az egyes CEFTA-országok által bevezetett vagy tervezett védelmi intézkedéseket. Napirenden lesznek a lengyel és szlovén agrárvédelmi intézkedések, valamint a magyar részrôl bejelentett kohászati piacvédelmi eljárás. Megtárgyalják a CEFTA egyes rendelkezéseinek értelmezését és a Bulgária CEFTA-csatlakozásának megállapodásáról folytatott tárgyalások helyzetét. Megvitatják a CEFTA létrehozása óta eltelt öt év mûködésének eredményeirôl készülô elemzést, valamint a harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások helyzetét.
Rekord áron, átszámítva 422 millió schillingért kelt el kedden Londonban a Sotheby's aukciósház árverésén az impresszionizmus kiemelkedô mestere, Claude Oscar Monet (1840— 1926) francia festô Tavirózsák-sorozatának egyik vászna. Ez volt eddig a legnagyobb összeg, amelyet árverésen Monet-képért fizettek. Monet 1900-ban festette a sorozatot, amikor egész nyáron át Givernyben lévô házának tavirózsáival foglalkozott. A festményért telefonon licitált a magát megnevezni nem óhajtó vevô.
Restaurálták "Mohai Ágnest": a mohai ásványvíz névadójának, az 1880-as években ismeretlen mester által fából készített szobrát a budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán díjmentesen újították fel. A leírások szerint egy, a múlt században élt mohai birtokos, Kempelen Imre édesanyját ábrázolja a barokkos szoboralak, amely az úgynevezett forrásfoglaló házat díszítette. A megszépült szobrot holnaptól a székesfehérvári Feketes Sas Patikamúzeumban láthatják az érdeklôdôk. A mohai ásványvízforrást az 1370-es évektôl ismerik; vizét gyógyító hatásúnak tartották, ezért "áldó kút"-nak nevezték. A török idôkben betemetôdött, majd 1780 táján újra megnyitották, s környezetét is rendezték. Gazdag ásványianyag-tartalma miatt a "Mohai Ágnes" ma is a kedvelt ásványvizek közé tartozik.
Csillagot neveztek el Sevarnadzéról
Az Orosz Tudományos Akadémia egy égitestnek, melyet a közelmúltban fedeztek fel, az Eduard Sevarnadze nevet adta. Az errôl szóló dokumentumot kedden nyújtotta át ünnepélyesen a grúz államférfinak Szemjon Lvov akadémikus. Eduard Sevarnadze a Szovjetunió fennállásának utolsó éveiben a szovjet külpolitika vezetôjeként jelentôs részt vállalt a berlini fal összeomlásához vezetô tárgyalásokban. A Szovjetunió széthullása óta a független Grúzia államfôje. Az orosz tudósok tavaly Diana walesi hercegnôrôl neveztek el egy frissen felfedezett csillagot.
Közvetlen külföldi befektetések
Romániában 1989 decembere óta 3,01 milliárd dollár közvetlen külföldi befektetésre került sor. Áprilisban 112 millió dollárnyi külföldi befektetést hajtottak végre az országban. 366,8 millió dolláros beruházásával Németország vezeti a listát, második Hollandia 315,3 millió dollárral, bronzérmes Olaszország 253,7 millió dollárral. Szakértôk szerint elsôsorban a belpolitikai bizonytalanság és a bürokrácia rettenti vissza a külföldieket a romániai befektetésektôl.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) követeli a kormányzó szerb szocialistáktól, hogy vonják ki Koszovóból az ott szolgálatot teljesítô összes magyar nemzetiségû sorkatonát. Ha ez tíz napon belül nem történik meg, a VMSZ visszahívja képviselôit a szerb parlamentbôl, jelentette ki Kasza József pártelnök, Szabadka polgármestere. A két nemzetnek,a szerbeknek és az albánoknak maguknak kell megoldaniuk az évtizedek alatt felhalmozódott problémákat, mondotta. A vajdasági magyarok követelését már hónapokkal ezelôtt eljuttatta Milosevics jugoszláv elnökhöz is.
Nyári szabadegyetem Kárpátalján
A kárpátaljai regionális együttmûködés lehetôségeirôl és kényszereirôl kezdôdött nyári szabadegyetem Felsôszinevér üdülôhelyen. Az egy hétig tartó eseményt hatodik alkalommal rendezi a FIDESZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Részt vesz Németh Zsolt Fidesz-alelnök és több romániai, szlovákiai és vajdasági magyar kisebbségi vezetô.
Hármasikrek fagyasztott embrióból
Orvosi szenzáció: elsô ízben születtek Ausztriában hármasikrek hosszú idôn át fagyasztva tartott embrió beültetésének eredményeként: Feldbachban egy 31 éves asszony három egészséges leánygyermeknek adott életet. A babatriót "eredményezô" embrióbeültetést tavaly októberben végezték el a grazi Intézetben. Ez volt a lehetôsége annak, hogy az asszonynak gyermeke születhessen.
Mind több ember fürdik az óceánokban, ezért több a hír a cápák támadásáról. 1997-ben 56 támadást regisztráltak a világon, ebbôl 34-et az Egyesült Államokban. De ott tavaly egyetlen megsebzett sem halt bele sebeibe, míg a többi 22 eset során 11 emberrel végeztek a ragadozók. Szakértôk szerint a megnövekedett emberi "kínálat" mellett az általános felmelegedés is oka lehet a támadások gyakoribbá válásának.
Kanada bukaresti nagykövete marosvásárhelyre látogat
Július 3-án, pénteken reggel Gilles Duguay kanadai nagykövet Marosvásárhelyre érkezik. A délelôtt folyamán találkozik Fodor Imre polgármesterrel, Dorin Florea prefektussal valamint az Ipari- és Keresedelmi Kamara és a helyi sajtó képviselôivel. Meglátogatja a Kultúrpalotát és a Teleki Könyvtárat, majd részt vesz egy színház elôadáson, melyet a Nemzeti Színház román társulata mutat be.
Marosvásárhelyi fotósok Zalaegerszegen
Testvérvárosa közönségének mutatkozik be Marosvásárhely fotóklubjának tizennégy tagja. A tárlat június utolsó hetében nyílt meg a zalaegerszegi városi hangverseny- és kiállítótermben. A félszáz fekete -ehér és színes képrôl dr. Gyímesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere beszélt a megnyitón. A vásárhelyi fotóklubot annak elnökhelyettese, Török Gáspár képviselte a rendezvényen.
Átadják a kerelôszentpáli aszfaltkeverô állomást
A Csíkszeredai Hamerock Rt. és a Brassói Vasúti Építkezések Rt. 3-as Marosvásárhelyi Kirendeltsége által épített aszfaltkeverô állomás hivatalos megnyitójára ma délben kerül sor. Az ország központi részén levô legnagyobb aszfaltkeverô állomás jó minôségû alapanyagot fog biztosítani a környékbeli útépítésekhez és útjavításokhoz.
A Maros Megyei Munkaügyi és Társadalomvédelmi Igazgatóság június végén 13.605 személyt tartott nyilván, akik munkanélküliségi segélyben és támogatásban részesültek. Ugyanazon nyilvántartás szerint az igazgatóság 9738 személyrôl tud, akik munka náélküliek, de már nem részesülnek semmilyen támogatásban. Jelenleg a hivatal által szervezett szakmai továbbképzô és átképzô tanfolyamokon 120 személy vesz részt.
A Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség tájékoztatja a város kiskorú lakosait, hogy az ENSZ és az egyiptomi környezetvédelmi hatóság megrendezi Az ózonréteg védelméért festô gyermekek vetélkedôjét. A versenyen: 16 év alatti fiatalok vehetnek részt, 60 80 cm-nél kisebb pályamûveket legkésôbb július 30-ig kell elküldeni Bukarestbe a Víz, Erdô és Környezetvédelmi Minisztérium — Ózon Titkárságához. Az elsô 5 helyezett három napos egyiptomi kiránduláson vehet részt. Bôvebb felvilágosítást a megyeszékhelyi kirendeltség Hídvég (Podeni) utca 10. szám alatti székhelyén, vagy a 121-371-es telefonszámon nyújtanak.
A marosszentkirályi tanács legutóbbi ülésén a résztvevôk eldöntötték, hogy a Gatief Alapítványnak 20 évre (hosszabbítási lehetôséggel) bérbe adnak 5 ár területet. Mint Kádár György alpolgármester elmondta, az alapítvány az utcagyerekek és árvagyermekek számára szeretne otthont építeni. A tanácsosok a következô feltételeket szabták: a szakképzetlen alkalmazottak a faluból legyenek, a gyermekeknek ne változtassák meg a vallását, az otthon vezetôtanácsában legyen egy tag a helyi tanácsból is. Az egy évi díj a területért 500 dollár. Az alapítvány képviselôivel ismertették e feltételeket, és várják a választ.
Kerekes Károly képviselô július 3-án, pénteken délután 5 órától tart fogadóórát az RMDSZ szászrégeni szervezetének székházában. Várják az érdeklôdôket.
Marosvécsen vasárnap, július 5-én megtartják a hagyományos cseresznyevásárt. Mint Szabó Ádám polgármestertôl megtudtuk, a vásáron a környékbeli magyar és román tánccsoportok fognak elôadásokat tartani. Már több kereskedelmi társaság bejelentette érkezését. A szervezôk felkérik a cseresznyetermesztôket, tiszteljék meg jelenlétükkel a vásárt. Marosvécsre a nagyállomásról fél nyolckor, és fél tizenegykor indul személyvonat.
Június 30-án tartóztatták le a 45 éves Hegyi Károly régeni lakost, aki Volkswagen Passat gépkocsijával június 29-én a Tekeújfaluhoz tartozó Mezôszentandrás faluban elgázolta az úttesten átszaladó 8 éves Mera Sergiu-Alint, aki a baleset következtében elhunyt. A tett elkövetése után a gépkocsivezetô elhagyta a baleset színhelyét, jelenleg folyik ellene a vizsgálat. Július 1-;én 1 órakor Maroskece községben Vass Albert 25 éves sepsiszentgyörgyi lakos halálra gázolta a helybéli 37 éves Puica Iliét, aki szabálytalanul közlekedett az úttest jobb oldalán.
Ákosfalva és a hozzá tartozó 8 falu 230 millió lejt kapott a költségvetés leosztásakor. A községnek 560 millióra lett volna szüksége, hogy a közvilágítás és a polgármesteri hivatalhoz tartozó középületek fentartása mellett az útjavításra és épületek felújítására is jusson. Az iskolák és óvodák kimeszelését közmunkával fogják megoldani, az anyagot a polgármesteri hivatal biztosítja.
Copyright © Népújság - 1998