|
L. évfolyam 126. (13913) sz. |
1998. július 1. szerda |
A Romániai Demokrata Szövetség Operatív Tanácsához intézett június 19-i levelemben javasoltam, hogy: "valamennyi felelôs beosztású szövetségi vezetônk és képviselônk azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyilatkozatot".
Ezzel egybehangzóan, az Operatív Tanács határozati javaslatot terjesztett a Szövetségi Képviselôk Tanácsa elé, melynek értelmében szervezetünk minden tisztviselôje záros határidôn belül tegyen kötelezô nyilatkozatot a volt Securitátéhoz fûzödô viszonyát illetôen, és vállalja átvilágítását.
Saját javaslatomnak és az RMDSZ válságkezelô testülete indítványának megfelelôen, valamint azon meggyôzôdésétôl indíttatva, hogy társadalmunk és közéletünk erkölcsi megtisztulása minden másnál elôbbre való követelmény, a román titkosszolgálathoz fûzôdô viszonyomról a következô nyilatkozatot teszem:
A Securitate lelkészi pályám 1989-ig terjedô szakaszának valamennyi állomásán végigkísért, sôt mind a mai napig visszakísért.
Brassói segédlelkész koromban (1957—1977) informátori kötelezvényt akartak aláíratni velem, a kényszergetéseknek azonban ellenálltam.
Dési másodlelkészi szolgálatom idején (1977—1984) élesen szembekerültem a titkosrendôrséggel. Ifjúsági missziói munkám, a helyi mûvelôdési életben és a magyar nyelvû oktatás terén végzett tevékenységem, valamint az Ellenpontok címû szamizdat folyóiratban közölt írásom miatt mintegy fél évi durva meghurcoltatást kellett elszenvednem, melyben osztoztak elvbarátaim, a Dési Református Egyházközség hívei és presbiterei, valamint az ifjúsági munkában részt vevô fiatalok és családtagjaik.
A Securitátéval összefonódott egyházfôhatósági retorzió kétévi munkanélküliségre kárhoztatott (1984—1986). Ezen idôszakra kizártak a lelkészi karból. A kivetettség idején, Kolozsváron, egy titkos iskolaügyi akcióban való résztvételem miatt, családom több tagjával együtt, újból hetekig tartó behívatásoknak, zaklatásoknak és kihallgatásoknak voltan kitéve.
Számûzetésnek szánt temesvári szolgálatom idejéhez (1986—1989) további megfélemlítések és üldöztetések kapcsolódnak, melyek családomnak a Szilágy megyei Menyôbe való elhurcolásában tetôztek.
1989 novemberében feleségemmel és kisfiammal együtt brutális terrortámadás célpontja voltunk. Decemberben kemény testi bántalmazásban volt részünk. Menyôben, illetve Szilágyszegen feleségemmel együtt, közel egy hétig a szekuskihallgatások kíméletlen terrorját szenvedtük el, és az életveszélyes fenyegetettség állapotát éltük át.
A kommunizmus utolsó évében elszenvedett kálváriánkból és a temesvári református gyülekezet hatósági megpróbáltatásairól hû képet nyújt Temesvár ostroma címû könyvem.
A Securitáté gyûlöletes fôhadiszállásaira egyetlenegyszer sem magamtól mentem, hanem minden esetben bekísértek, behívattak vagy behurcoltak.
Soha egyetlen egy jelentést sem írtam a Securitáténak. Ezzel szemben száz és százoldalnyi nyilatkozatot voltam kénytelen papírra vetni, kényszer hatása alatt, túlnyomórészt kötelezô diktálás alapján. Legjobb lelkiismeretem szerint csak olyasmit voltam hajlandó írásba foglalni, ami (a) senkinek sem árt; (b) amit már amúgy is tudtak (s ezért is diktálhatták); (c) ami félrevezetô vagy (d) másokra nézve ártalmatlan.
Hosszú évtizedeken, át családom tagjaival együtt, a Securitáté áldozata voltam.
Tudatosan felvettem a harcot a román titkosszolgálat ellen. Ebbe a küzdelembe másokat is bevontam, és mások is bevontak engem.
Különösképpen egyházi téren, a vallásszabadság védelmében és érdekében léptem fel. Ezzel együtt az elnyomott kisebbségi magyarság ügyét képviseltem.
1988-ban, a Temesvári Református Egyházmegye lelkészi közösségében nyíltan kiálltunk Ceausescu diabolikus falurombolási terve ellen.
1989-ben temesvári gyülekezetem állhatatos ellenállása vezetett a romániai forradalmi megmozdulások kirobbanásához.
Ellenzéki tevékenységemrôl regényt lehetne írni. A meg-megújuló és jelenleg is folyó rágalomhadjáratok helyett együttérzést és nem kárhoztatást érdemelnék.
Tiltakozom a személyem ellen irányuló, erkölcsi-politikai megsemmisítésemet célzó gyalázatos rágalmak ellen.
Tiltakozom Nagy Benedek néhai parlamenti képviselô és a mögötte álló RMDSZ-en belüli politikai erôcsoport becsületsértô és hitelrontó, burkolt vagy nyilvánvaló buktatási kísérletei ellen.
Tiltakozom a hírhedt Securitáté demokráciát és jogállamiságot megcsúfoló azon próbálkozásai ellen, hogy a politikai tisztesség és az erkölcsi tisztaság ürügyén egykori áldozataikat végleg tönkretegyék és ellehetetlenítsék.
Isten kegyelmezzen azoknak, akik valóban besúgói és kollaboránsai voltak a Securitáténak, s akik zsarolható voltuk miatt, érdekbôl vagy félelembôl, jelenlegi is a titkosszolgálat zsoldájában állanak.
Isten kegyelmezzen azoknak a romániai magyar honfitársainknak és azoknak a magyar — református — lelkipásztoroknak, akik kollaboráns múltjuktól nem voltak képesek megszabadulni, és kényszerû meghunyászkodásból vagy tevôleges módon ma is belülrôl bomlasztják, rombolják nemzeti és egyházi közösségeinket.
1998. június 26.
Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke
Mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a törvény által zárolt szekus-dossziék szelektív kiszivárogtatása a titkosszolgálat egykori embereinek, hatalmi köreinek mûve.
Az is egyértelmû, hogy az egykori diktatúra információgazdái a saját embereiket nem szolgáltatják ki.
Következésképpen a Securitáté magát átmentett — volt — személyi állománya és kollaboránsai továbbra is rendkívüli veszélyt jelentenek társadalmunkra nézve.
Csak egyetérthetünk Ion Diaconescu parasztpárti elnökkel, aki kijelentette: elôbb a fôbûnösöket, az egykori pártvezetôket, a szekusokat, a komunista rendszer volt aktivistáit kell elôvenni, és csak utánuk következzenek azok, akiket megfélemlítéssel rávettek az együttmûködésre.
Rendhagyó nyilatkozatom végén ismételten javasolom a következôket:
— Mértékadó törvény szabályozza a szekus-együttmûködés, illetve a titkosszolgálati dossziék ügyét. Fogadtassék el egy átvilágítási törvény.
— Az RMDSZ támogassa Constantin Ticu Dumitrescu szenátor önálló törvénykezdeményezését.
— Valamennyi köztisztviselô, képviselô, vezetô és politikus adjon írásbeli nyilatkozatot múltjáról.
— Védjük meg egymást, a Securitáté áldozatait.
— Másfelôl tisztítsuk meg sorainkat a tényleges besúgóktól.
— Kérem, hogy a RMDSZ politikai úton kezdeményezze a személyemmel családommal és gyülekezetemmel kapcsolatos temesvári és menyôi események, a titkosrendôrségi terror hivatalos feltárását és az azokban résztvevôk törvényes felelôsségre vonását.
A Szövetségi Képviselôk Tanácsának fôbenjáró feladata és felelôssége, hogy ne vesse alá magát "a szekusok akaratának", és tagjai, valamint nemzeti közösségünk becsületét védelmezze.
A Szövetségi Képviselôk Tanácsa megbízza az Operatív Tanácsot, hogy jelen határozat elfogadásától kezdôdôen 10 napon belül szólítsa fel a Szövetség megválasztott illetve kijelölt tisztségviselôit, hogy készítsék el politikai önéletrajzukat és azt újabb 10 napon belül, zárt borítékban juttassák el az Operatív Tanácshoz.
Politikai önéletrajz elkészítésének kötelezettsége az alábbiakra vonatkozik:
— a szövetség parlamenti képviselôi és szenátorai,
— miniszterek és államtitkárok
— vezérigazgatók, kormánytisztviselôk
— a szövetség országos testületeinek (SZKT, SZET, Operatív Tanács, Országos Önkormányzati Tanács, Ügyvezetô Elnökség, az Ellenôrzô, Etikai, és Szabályzatellenôrzô Bizottságok) tagjai
— prefektusok, alprefektusok, prefektúrák fôtitkárai
— megyei tanácsok elnökei és alelnökei
— megyei illetve területi szervezetek elnökei
Ezen kötelezettség a jövôben megválasztandó illetve kinevezendô személyekre is vonatkozik.
A politikai önéletrajznak kötelezô módon tartalmaznia kell a szekuritátéval 1990 elôtti, a SRI-vel 1990 utáni kapcsolatok, valamint a kommunista pártban betöltött tisztségek leírását.
A hivatalos átvilágítási törvényhatályba lépése után az SZKT a szövetségen belüli átvilágítás elmélyítése érdekében visszatér a kérdésre.
Kolozsvár, 1998. június 28.
Szövetségi Képviselôk Tanácsa
Az utóbbi két hétben Románia egész területét (több mint harminc megyét) az esôzések nyomán árvíz sújtotta. Az SZKT együttérzését fejezi ki mindazon állampolgárokkal, akiknek az árvíz anyagi károkat okozott. A kialakult súlyos helyzet nyomán az SZKT felkéri az RMDSZ területi szervezeteit, társszervezeteit, valamint más szervezeteket és egyesületeket, csatlakozzanak az elindított gyûjtési akciókhoz az árvízkárosultak megsegítése érdekében.
Ugyanakkor felkérjük az RMDSZ tisztségviselôit, járuljanak hozzá ezen megsegítési alaphoz.
Az elkövetkezendôkben, a kormányban lévô tisztségviselôkôn, prefektúrákon, megyei- és helyi tanácsokon keresztül az RMDSZ megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek, reméljük, enyhíteni fogják az árvízkárosultak súlyos helyzetét.
Az intézkedések végrehajtásával az SZKT az Ügyvezetô Elnökséget bízza meg.
Kolozsvár, 1998. június 28.
Szövetségi Képviselôk Tanácsa
Elegem van a sok igazságtalanságból, hamisságból, jelentette be hétfôn Gliga Tiberiu, a Parasztpárt megyei vezetôségének egyik volt tagja, aki a múlt hét végén adta vissza tagsági könyvét a PNT municípiumi vezetése asztalára. Már korábban is voltak problémái a megyei vezetéssel, nevesen Dorin Florea prefektussal, aki szerinte egyetlen tollvonással nevezett ki vagy menesztett embereket a fontos megyei funkciókból. Ugyanarról a Gligáról van szó, akit tavaly a prefektuspárti PNT-ág azzal vádolt, hogy több példányban hamisította a párt pecsétjét. Az a botrány elcsitult. Az utolsó csepp a pohárban azonban az volt, amikor Gheorghe Daneiluc, a megyei Pénzügyôrség igazgatója - aki profi pénzügyi szakértô, fiatal, politikailag nincs elkötelezve stb., s akit ráadásul éppen Gliga javasolt erre a funkcióra - valamiféle (talán liberális) nyomásra menesztette helyettesét, Adrian Micleát, aki a maga során szintén nagyon értékes szakember. Hogy nyomást gyakoroltak rá, mondta Gliga Tiberiu, világosan látszik abból, hogy Micleának azt mondta: Öregem, jó vagy, de menned kell!
Ettôl lett elege Gligának a politikából, az algoritmusból, s mindenbôl. Emiatt lépett ki a pártból, de sietett a sajtó tudomására hozni, hogy ilyenszerû bajok vannak a FPS-nél és másutt is. Kijelentette: ezentúl a szakmájának (általános orvos) és a barátainak fog élni. x
Így nevezte magát és pártját Valeriu Tabara, a PUNR elnöke, aki hétfôn Vásárhelyen a Kultúrpalota kistermében tartott sajtótájékoztatót. Miután felsorolta a jelenlegi kormányzat minden "vétkét", (amiben itt-ott volt igazság is) hosszasan szólt az RMDSZ "zsarolásiról", egy esetleges magyar egyetem "káros" voltáról. Felettébb aggódott Radu Vasile kormányfô népszerûségéért, mert, mint mondta, azzal, hogy egy etnikai pártot kiszolgál, "egy minusculus párt abszurd igényeinek van alárendelve", elveszti a nép bizalmát. Koszovo példájával akarta ijesztgetni az egybegyûlteket, s talán a nagyobb hatás kedvéért hozta fel az Izrael állam példáját, majd a magyar alkotmány elôírásait kommentálta úgy, mintha abban elô lenne írva Románia szétdarabolása! Végül kijelentette: ôk ebbe a kormányba soha be nem lépnének (tudomásunk szerint nem kérte ôket erre — tud. megj.). Hozzátette: a PUNR mindig élni fog, s mindig hallatni fogja a hangját. Már nem vagyunk szélsôségesek, mondta, hanem nacionalisták, de elsô osztályú nacionalisták (nationalisti de calitate). Ezután válaszolt az újságírók kérdéseire.
Népújság: Ön nagyon pontosan felsorolta a jelenlegi kormány összes álítólagos hibáit, tévedését, hiányosságait. A bírálatok helytállóak lehetnek, de errôl nem szoktak nyílatkozni. Önök milyen alternatívákat ajánlanak a bajok orvoslására. Például, a PUNR mit tenne konkrétan az Azomures-ügyben, vagy ön személyesen elnök úr, ha miniszterelnök volna, hogyan állítaná meg az RMDSZ úgymond zsarolását?
Valeriu Tabara: Ugyanazt tenném, amit miniszterségem idején tettem. Például változtatnék a vámilletékeken; külön alapot utalnék ki a falufejlesztésre; támogatnám úgy, ahogy Magyarország már 30 évvel ezelôtt megtette, a kisvállalkozókat, prioritás lenne a mezôgazdaság, az utak fejlesztése, a tanügyet, a kutatást, s mindenekelôtt változtatnék a külpolitikán. Ami a másik problémát illeti, mindenekelôtt támogatnám azokat az erôket, amelyek meg akarják szüntetni ezt az etnikai alapon alakult pártot. Nincs semmi keresnivalójuk a román politikában.
Lapunkban már jeleztük, de olvasói bejelentések nyomán, miszerint a határon törvénytelenül még a közelmúltban is megfizettették velük a benzinilletéket, még egyszer utánaérdeklôdtünk és megtudtuk: a román kormány 1998. évi 328-as számú határozatával hatályon kívül helyezte az 1994. évi 812-es számú határozatát, amelyben az országból kilépô gépkocsivezetôket benzinilleték kifizetésére kötelezték. "A határozat életbelépésétôl számítva az 1994. évi 812-es számú határozat érvényét veszti", olvasható a rendeletben, amelyet Radu Vasile kormányfô ír alá.
Még szerencse, hogy a polgármester írja a Marosvásárhelyi Napokra készült Népújság különkiadásában: "gyakorlatilag minden önkéntesen felajánlott rendezvény bekerült a programba. Engedelmével helyesbítenék: viszonylagosan minden. Mert a popsztár Nicu Alifantis mellé elfelejtettek meghívni még egy hasonszôrû duhajt, a nemzet nagydarab pacsirtáját, hogy elkiabálja nekünk versben mások gyûlöletét. Sokat persze nem veszítettünk, mert a külvárosban Tudor-falván az utca népe immár nemegyszer hallhatta az épülô templom ormára kimerészkedett hittérítôt extázisban integetni; kedvéért kár lett volna felborítani a rendet a várban, bezárni a butikokat és leállítani a forgalmat... De túl a rosszmájúságon, nem méricskélni akarom, hogy ki volt a mûsorban és ki kellett volna kimaradjon; nem fanyalgok s azt a bizonyos nemzetiségi egyensúlyt sem emlegetem, mert akkor egyszerûen kiderülne, hogy a nagy igyekezetben a mérleg nyelve miért billent arra, amerre, és kiderülne az is, miért számít oly nagyon mások érzékenysége és a miénk sohasem.
Más zavarja az embert. Mi akadálya lehetett annak, hogy valamelyik esti mulatságot megtöltsék színházi elôadással? A gondtalan népünnepély alatt megmutatni a színészt, egy jó elôadást (mondjuk Az István királyt, de ha utálkoztak volna a magyar múltban ringatózni, akkor mást) csak az nem akarhatja, aki a színpadi látványt nem tartja sokra. Pedig a szervezôknek tudni kellene a színház nem csak (vagy egyáltalán nem) arra való, hogy elôcsarnokában a melltartógyárostól a csodamasina-árusig mindenki kiállíthasson. Nem kellene elfelejteni, hogy nem csak másoknak kell a hírverés; a színháznak is kell a reklám s az alkalomhoz illôen szerepelni, hiszen a nézôt soha nem fölösleges biztatni. Van valami, ami szent abban az épületben: a játék, a népszórakoztatás. Ami nyilvánvaló a várszínpadon is megeshetett volna. Ha a rendezvényeknek megannyi menedzsere is úgy akarja. Voltak persze okosabbak, mert azok mindig vannak, akik a színházat mint eseményt nem tartották fontosnak. Csak úgy ahogyan a színházat mint intézményt lenézik. De hiába, na, a rangot nem azoktól kapja a színház, akik nem szeretik. Hanem a hûséges nézôtôl, aki azért igényelheti, hogy ilyenkor a szabadtéren is elérhetô legyen az élmény. Még akkor is, ha valakik nemtörôdömségbôl, közönybôl az idén is megfeledkeztek errôl.
Csak úgy közbevetôleg: nem tudom, Nicu Alifantis eljött-e koncertezni, azt sem tudom, ha eljött, vajon mennyit szakíthatott a szervezôk pénzébôl. Azt viszont tudom jól, a marosvásárhelyi színész (a magyar is, a román is) fellépett volna ingyen és bérmentve. Az ünnepséghez méltó rokonszenvvel.
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) — mintegy válaszul Kicsengetési kártya címû jegyzetemre — megajándékozott egy tisztességes, a magyar diákok által készíttetett kártyával. Hátrahagyott kísérôlevelükbôl (mivel a címzett jövetelükkor éppen nem tartózkodott a szerkesztôségben) érzôdik a sértôdöttség, hogy ti. ha valaki ôrájuk hivatkozik, hát illene elôbb meg is kérdezni (telefonszámuk, mint azt tüntetôen "feltüntetik": 219 690); ah, nem teszem, de köszönöm, jólesett. A szép és ízléses kártya cáfolja, hogy az MMDSZ nem foglalkozna ilyesmikkel, sôt. Elôlapján az orvosi egyetem, hátlapján a hippokrátészi eskü, bent a tanárok és a román tagozat végzôseinek névsora — és nincsenek elírva a román nevek. Odább a magyar tagozat 94 végzôse, 29 az általános orvosi karon, 46 a fogorvosi karon, 19 a gyógyszerészeti karon. Ikeroldalán meg szép idézet Assisi Szent Ferenctôl. Elsô részét idézem: "Istenem, tégy engem a békesség eszközévé, / hogy a szeretet melegét árasszam, / ott, ahol a gyûlölet pusztít, / hogy megbocsássak, ahol a bûn tombol, / hogy egyesítsek, ahol a széthúzás diadalmaskodik, / hogy igazságot vigyek oda, ahol tévedés van, / hitet, ahol sötétség van, / örömet, ahol szenvedés van."
Ballagnak 1998. július 9-én, csütörtökön. Tudom, hogy szép lesz, vettem már részt hasonlón, '89 elôtt is.
Mármost csak egyetlen apróság marad tüskeként, a lelki ösméretben: a nekem hátrahagyott kvázi-jegyzôkönyvhöz hasonló dokumentummal spékelten szíveskedjenek átnyújtani egy ilyen kicsengetési kártyát a román tagozat felelôs szövetségének vagy a dékánátusnak, vagy a rektorátusnak, vagy a vadvirágkedvelôk világszövetsége román kirendeltségének, hogy izé. Ha mi tisztelünk benneteket, hát igazodjatok ti is.
A többi klappol, Szisz soraival nyugtázom a dolgot: " — Hát sok szerencsét, új lakók, / s hosszú életet, fiatal / ház! — köszönök, s továbbmegyek / friss örömöm batyuival." (Egy épülô házra)
Lakjátok be hazátokat, óvjátok szakmai tisztességetek, s maradjon meg parafátokon is az ékezet.
Miközben az elsô Maros megyei hivatásos pótmama lakását keresem, azon gondolkozom, milyen lehet más gyermekét felnevelni, milyen érzés lehet 18 éves koráig örökbe venni egy gyereket, milyen személy lehet az, aki a mai világban vállalja két árva gyerek gondozását, és vajon miért teszi.
D. Helén kedvesen fogad, majd bevezet a gyermekszobába, ahol egy emeletes és egy gyermekágy, sok játék, és sok rajz van.
— Kata lányom tízéves, egyedül nevelem, édesapjától elváltam. Mindketten nagyon szeretjük a gyermekeket, hosszú évek óta látogatjuk a Lídia gyermekotthonban és az állami nevelôintézetekben élô kicsinyeket. Vasárnaponként 2-3 gyereket hazahoztunk, együtt ebédeltünk velük, majd mindenki kedvére játszodhatott — meséli Helén. — Miután a kis árvákat visszavittük, mindig szomorú voltam, éreztem, hogy a gyermek bármilyen körülmények közé szülessen, mindenképpen Isten áldása. Minden gyermeknek joga van családi körülmények között, szeretetben felnôni. Szerettem volna többet tenni értük, szerettem volna segíteni rajtuk, de tehetetlen voltam. Katával elhatároztuk, hogy magunkhoz veszünk két kislányt, egy két és fél évest és egy 5-6 évest. Gittát, aki kétéves, és már három hete velünk van, két hónapja ismertem meg. Nagyon megszerettük egymást. Amikor megtudtam, hogy van egy 10 hónapos fiútestvére, János, úgy éreztem, ô kell legyen a második gyerek. Kicsit izgultam, hogy Kata beleegyezik-e, hogy kisebbet és kisfiút vegyünk magunkhoz, de Kata vállalta. Nem sokat tudtam a törvényekrôl és a szükséges iratok kiállításáról, de a Boldog Gyermekek Alapítvány és a Maros Megyei Gyermek- és Ifjúságvédô Igazgatóság nagyon sokat segített. Az igazgatóság szociális munkásai és pszichológusai elbeszélgettek velem és Katával, majd jóváhagyták, hogy hazavigyem a két gyereket és 18 éves korukig neveljem, gondozzam ôket. Nemrég tudtam meg, hogy a törvény lehetôvé teszi, hogy munkakönyvet és külön fizetést kapjak, a gyermekek neveléséért juttatott pénz mellett. A törvényes kereteket én nem ismerem egészen, csak azt tudom, hogy szeretem a gyerekeket, és segíteni akarok rajtuk, akármilyen elcsépelt mondat és hihetetlen dolog is ez. A kibôvült család sok mindent megváltoztatott. Barátaim közül van, aki mellém állt, és van, aki furcsálja tettemet. Egyik barátnôm azt kérdezte: Nincs jobb dolgod? Unatkozol? Ezúton szeretném megköszönni szüleimnek, hogy döntésemben támogattak, szeretetükkel és megértésükkel lelkem lámpásául szolgálva ebbe a világtalan világban — mondja könnyes szemmel Helén, aki beszélgetésünk közben többször kiszalad a konyhába, ellenôrizni a gyerekeket, vigasztalni Gittát, s miközben irigylésre méltó szeretet és nyugalom sugárzik arcáról.
— Üres volt a szobám kistestvérek nélkül — mondja Kata, aki egyszerre két testvért kapott, majd Jánossal az ölében így folytatja — örvendek, hogy itt vannak, hogy foglalkozhatom velük, hogy egy kicsit én is betölthetem a pótmama szerepét.
A boldog család szókapcsolattal jellemezhetôk legjobban Helénék, hiszen a volt óvo néni és kislánya nagy- nagy szeretettel és igyekezettel gondozza az új családtagokat, és egymást.
A hasonló örökbefogadás törvényes kereteirôl Domby Károlytól, a Maros Megyei Gyermek- és Ifjúságvédô Igazgtóság igazgatójától érdeklôdtünk.
— Június másodikán jelent meg a 108-as törvény, amely törvényerôre emelte az 1997. évi 26-os számú sürgôsségi kormányrendeletet. A törvény megjelenése lehetôvé tette, hogy hivatalos pótmamákat alkalmazzunk, akikre 2-4 gyermeket bízzunk, így csökkentve a bölcsôdeotthonokban és nevelôintézetekben élô gyermekek számát. A törvény elôírásai szerint a megyei bizottság köteles kivizsgálni a pótcsaládok anyagi körülményeit, megismerni a családtagokat, felmérni szellemi képességeiket. A ellenôrzés után a bizottság eldönti, hogy 18 éves koráig, amíg önálló lesz, örökbe adja-e a kiskorút vagy sem. A 217-es ez évi kormányrendelet lehetôvé teszi, hogy a hivatásos pótmamáknak munkakönyvet és egy középiskolai végzettséggel rendelkezô szociális munkás fizetésének megfelelô összeget (500-600 ezer lej) biztosítsunk, az eddig meglevô egy gyerekért járó 300 ezer lej és a gyermekpénz mellé. A fizetésekre az igazgatóság az idén nem kapott alapot, de a gyermekekkel foglalkozó alapítványok támogatásával megoldjuk ôket. Június 22-én tartottunk egy találkozót, melyre meghívtuk az egyházak képviselôit — sajnálatos módon csak a görög katolikusok és az adventisták jöttek el — és ismertettük az effajta örökbefogadás törvényes kereteit, ugyanakkor felkértük ôket, hogy gyülekezeteikben népszerûsítsék a programot, hogy minél több gyermek nevelkedhessen családi környezetben. A jelentkezô és kiválasztott személyek 60 órás felkészítôn vesznek részt amelyet gyermekorvosok, pszichológusok és pszichópedagogusok tartanak, majd munkaviszonyba kerülnek. Reméljük, hogy a program hamarosan beindul, és megkezdôdik a valódi reform, a bölcsôdeotthonokból és nevelôintézetekbôl családokba kerülnek a gyerekek — összegezett az igazgató, akivel a 211.699-es marosvásárhelyi telefonszámon lehet kapcsolatba kerülni.
A Seprôdi János Kórusszövetség kiadványának legújabb számában olvashatjuk: Szövetségünk idôszerû kérdései (Nagy Ferenc), Testvértelepülések és együttesek népdalköreinek, népdalcsoportjainak, népi zenekarainak és szólistáinak II. nemzetközi fesztiválja (Hajdó Károly), "Énekeljünk és dolgozzunk!" (Kövesdi Kiss Ferenc), Erdôcsinád — nem csoda: valóság! (Bölöni Domokos), A székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyes kar rövid története (Kolumbán László), A VII. Zengjen hálaének kórustalálkozó Szászrégenben (Nagy Ferenc), Százéves közös éneklés Mezôpanitban (Nagy Annamária), Seprôdi János-emléktalálkozó (Csíky Csaba), Canto Domino (Elekes Márta-Adrienne). A lap köszönti a dicsôszentmártoni születésû, világhírû zeneszerzôt, Ligeti Györgyöt 75 születésnapja alkalmából, és közli két mûvét is. A hírek közül kiemeljük a Testvértelepülések II. Nemzetközi Kórustalálkozóját meghirdetô szöveget: a találkozó 1998. július 5-én kezdôdik a nyárádszeredai mûvelôdési otthonban, nôi karok és leánykórusok vesznek részt, közösen fogják elôadni Birtalan József Akkor szép a sûrû erdô címû kórusmûvét.
(Az érdeklôdôk — karvezetôk, kórustagok — a folyóiratot Nagy Ferenc csíkfalvi - Vargata — , illetve Csíky Csaba református vártemplomi címén rendelhetik meg.)
A napokban két fiatal olvasónk kereste fel szerkesztôségünket. Úgy érzik, hogy a Kolozsváron tartott államvizsgán igazságtalanság és megaláztatás érte ôket.
A névtelenséget kérô lányok a Marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetem bölcsész karán végeztek az idén. Június 22-én további 21 társukkal jelentkeztek a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen román nyelv- vizsgára. "Egy 154 férôhelyes terembe irányítottak, a Kolozsváron végzett 89 államvizsgázóval együtt. Amikor bejött a vizsgáztató bizottság, azzal kezdték: Marosvásárhely kifelé, egy másik terembe! Meg kell jegyeznünk, hogy a bizottság nagyrészét a Cantemiren tanító tanárok alkották. Átmentünk egy másik terembe. Szóltak, mindenki vegyen elô lapot, írjuk fel rá nevünket, milyen szakon és hol végeztünk. Furcsa volt, hogy a lapot nem írták alá, a nevet nem ragasztották le, a táblán pedig semmiféle pontozási rendszert nem tüntettek fel. A terembe való belépésünkkor nem kérték a személyazonossági igazolványunkat. A következô meglepetés akkor ért, amikor a vizsgatételeket egy papírcetlirôl olvasták fel. A terembôl kijövet a dolgozatokhoz a piszkozatot is mellékelni kellett, azonban — ahogyan az más vizsgákon lenni szokott — nem kellett semmiféle névsort aláírni, amelyen szerepelt volna, hogy hány ívet adtunk le" — mondta az egyik diáklány.
Ezen felül is történtek "furcsaságok" a vizsga ideje alatt: "A csoport egyik legjobb tanulóját azzal vádolta meg a vizsgáztató bizottság, hogy a leadott piszkozatok tulajdonképpen puskák." A Kolozsvárról elhozott eredmények szerint a feliratkozott 23 vásárhelyi diák közül egy nem jelent meg, 12-en sikertelenül 10-en sikeresen vizsgáztak. A 89 kolozsvári hallgató közül öten maradtak távol és három nem érte el az átmenô 5-ös érdemjegyet. "Másnap (június 23.) tették ki az eredményt, s amikor fellebbezni akartunk, az irodákban már senkit sem találtunk. Éskülönben sem tudtunk volna óvást beadni, ugyanis nem lett volna meg a fellebbezés és a következô vizsga kezdési idôpontja között szükséges 24 óra."
A panasztevô lányok arra gyanakodnak, hogy a fenti bánásmód részben azzal magyarázható, hogy az egyik kolozsvári tanár és a vásárhelyi magánegyetem egyik vezetôje között nézeteltérés volt.
— A kar dékánja azzal vigasztalta ôket: februárban másképpen zajlik az államvizsga — zárta a diáklány.
A panaszosok kérték, tegyünk közzé néhány önként idekívánkozó kérdést, melyek az eset kapcsán fogalmazódtak meg bennük: hogyan engedhetik meg a jó hírû kolozsvári egyetemen, hogy így viszonyuljanak egy államvizsgához, még akkor is, ha egy magánegyetem végzôseirôl van szó? Továbbá, egyáltalán érvényesnek tekinthetô-e az a vizsga, amelyen a legelemibb szabályokat sem tartják be? Ha pedig a tisztelt egyetemi tanárok ennyire semmibe veszik a vásárhelyi diákokat, miért vállalkoztak arra, hogy eljárjanak Marosvásárhelyre, és tanítsák ôket? Azt is megkérdezhetnék, hogyan oktattak Marosvásárhelyen, hiszen az eredmények a tanár munkáját is tükrözik. Persze azt is szeretnénk tudni, megválaszolja-e valaki a kérdéseiket, orvosolja-e sérelmeiket.
Július 2-án lenne 60 éves, ha 1976-ban nem dönt úgy, hogy "halál elôl ne meneküljön az ki meghaló". A Duna televízió 20.05-kor kezdôdô estjén a XX. századi magyar költészet egyik legjelentôsebb alkotójára, Szilágyi Domokosra emlékezik. A láz enciklopédiája címû portréfilmben a költô pályatársai, barátai idézik meg máig rejtélyes alakját. (Beszélgetôtárs Csíki László, szerkesztô Ugrin Aranka). 21.05-kor Kényszerleszállás címmel Dóczy Péter színmûvész és Lôrinszky Attila zeneszerzô irodalmi összeállítása következik, amelyet eddig csak pódiumon láthattunk. Iványi Marcell és Dér András operatôr és rendezô alkotói közremûködésével most a televíziónézôk is részesülhetnek a Szilágyi Domokos emléke elôtt tisztelgô legendás elôadóest élményében.
Az Európa Tanács Társadalmi Fejlesztési Alapjából Románia 50 millió ECU-t, csaknem 70 millió dollárt kitevô kölcsönt kaphat az áradások okozta károk felszámolására, nyilatkozta az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének nyári ülésszakáról visszatérve Costin Dumitrescu. Hozzátette, hogy amennyiben Románia sürgôsen elôterjeszti a szükséges dokumentációt, kérését július 8-án már napirendre tûzhetik. Ekkor ül össze az alap igazgatótanácsa.
Határon túli pedagógusok továbbképzése
A Magyarország határain túli magyar pedagógusok intenzív nyári továbbképzô tanfolyama kezdôdött hétfôn Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzô Fôiskolán. Az intézmény több mint tíz esztendeje szervez hasonló jellegû kurzusokat a határon túl élô és oktató magyar pedagógusoknak. Az idei továbbképzésen Kárpátaljáról, Erdélybôl és a Vajdaságból érkezett, tanítóképzô intézetekben, illetve ezek gyakorló általános iskoláiban tanító pedagógusok vesznek részt. Az egyhetes tanfolyam keretében egyebek mellett elôadásokat hallgatnak meg a magyar nyelv és irodalomtanítás módszereirôl, valamint a szaktárgyak oktatásával kapcsolatos legújabb pedagógiai kutatások eredményeirôl. A pedagógusok emellett megismerkedhetnek a környék nevezetességeivel, többek között ellátogatnak a Hortobágyra, Sárospatakra és Tokajba.
Öngyilkos lett hétfôn hajnalban a hágai Nemzetközi Bíróság fogdájának cellájában Slavko Dokmanovic horvátországi szerb politikus, Vukovar egykori szerb polgármestere, aki háborús bûncselekmények és emberiségellenes bûnök vádjával állt a délszláv háborús bûnökrôl ítélkezô hágai törvényszék elôtt. A hírt Christian Chartier, a törvényszék szóvivôje közölte a sajtóval. Csütörtökön ért véget a 48 éves Dokmanovic perének tárgyalása, és a vádlott ítélethirdetésre várt, amely két héten belül volt esedékes.
Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke szerint semmiképpen sem vetôdik fel a pártszakadás kérdése, ellentétben a calimanesti-i tanácskozás után szárnyra kelt híresztelésekkel. Tagadta, hogy két irányzat körvonalazódna a KDNP-ben, egyik Victor Ciorbea, a másik Radu Vasile körül.
Országos honismereti akadémia Karcagon
Országos honismereti akadémia-kurzus kezdôdött hétfôn a magyarországi Karcagon, a Déryné Mûvelôdési és Ifjúsági Központban. A péntekig tartó tudományos rendezvény témája: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc országos és helyi eseményei, kutatási eredményei, valamint hagyománya. Elôadások hangzanak el többek között 1848—49-nek a néphagyományban meglévô képérôl, a rendi és a polgári társadalom jellemzôirôl, a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáról és a márciusi ifjak cselekedeteirôl. Az akadémiához kapcsolódó kutlurális eseményként a Kunság "fôvárosában" szerdán Márton Béléa szovátai fafaragó munkáiból nyílik kiállítás, és a debreceni Monteverdi Kórus ad hangversenyt. Csütörtökön egésznapos tanulmányutat tesznek a résztvevôk a Jászságban és a Nagykunságban. A honismereti akadémia pénteki zárásán elôbb szabad fórum lesz, majd az elhangzottak összegezése után állásfoglalást tesznek közzé.
A magyarországi M1-es autópályadíjak átlagosan több mint 20 százalékkal, az M5-ös tarifák mintegy 10 százalékkal emelkednek július 1-jétôl. Személyautóknak és kisteherautóknak az M1-es autópályán 1600 forintot kell majd fizetniük. A nehézteherautók tarifája 3200 forint lesz, az autóbuszokat pedig 5000 forin terheli a 42 kilométeres sztrádán való áthaladásért. A legalacsonyabb átlagkategóriában július 1-jétôl a teljes M5-ös használata 1700 forintba kerül, a legmagasabb tarifa ezen a szakaszon 5670 forint.
Bartók Béla Nemzteközi Kórusverseny Debrecenben
A résztvevô kórusok felvonulásával, majd a Nagytemplom elôtti téren közös énekléssel kezdôdött hétfô délután Debrecenben a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny. A 18. alkalommal megrendezett Bartók kórusversenyen ezúttal 16 országból 35 együttes vesz részt. Az énekesek az elkövetkezendô napokban hat kategóriában — gyermek karok, az egynemû karok, az ifjúsági kórusok, a vegyes karok, az énekegyüttesek és a kamarakórusok versenyében — mérik össz efelkészültségüket. A hivatásos versenyprogramon kívül folkloresteken és utcai hangversenyeken mutatkoznak be az érdeklôdô közönségnek. A kórusok versneyét neves magyarországi és külföldi szakemberekbôl álló zsûrik bírálják el, a díjkiosztást, illetve a kórus záróhangversenyét július 4-én, szombaton rendezik meg.
Eredetileg a Marosvásárhelyi Napok mûsorában szerepelt, a tárlatnyitó azonban július 3-ra halasztódott. Pénteken délben 12 órakor a marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeum III. emeleti galériáiban az 1847-ben született és ígéretes tehetségként 24 évesen elhunyt Dósa Géza festômûvész alkotásaiból nyílik kiállítás. A vásárhelyi festészet egyik jelentôs elôfutárának mûvészetét ismerheti meg a tárlaton a helybeli közönség.
A gyulakutai tanács pénteken megtartott ülésén a községvezetôk határozatban hagyták jóvá, hogy két, egyenként 1.000 négyzetméteres telket hosszúlejáratú bérletbe adjanak házépítésre. A megyei tanács szakbizottsága 1 millió lejre becsülte a terület évi koncessziós értékét, ezt az összeget a két helybéli, fiatal igénylô 25 évig rendszeresen ki kell hogy fizesse. Az inflációs ráta függvényében a havi területbérleti díj természetesen növekedhet. A bérleti szerzôdés addig marad érvényben, amíg a telekre épített házat le nem bontják.
A Fenntartható Fejlôdésre vonatkozó nemzetközi eseménysorozat részeként, a bukaresti székhelyû National Center for Sustainable Development jóvoltából Marosvásárhelyen is megrendezik A nemkormányzati szervezetek szerepe a Fenntartható Fejlôdés folyamatában témájú tudományos ülésszakot. A szemináriumot a helybéli Fókusz Öko Központ közremûködésével a Fenntartható Fejlôdés Országos Központja szervezi a július 2-3-án, színhely a vásárhelyi Ifjúsági Ház, Nicolae Grigorescu utca 17-19. szám. Az ülésszakon a többi között beszélnek arról, hogy mi a szerepük a nemkormányzati szervezeteknek a Fenntartható Fejlôdés fogalmának ismertetésében, ugyanakkor egy angliai szakértô bemutatja a hasonló nagy-britanniai szervezetek tapasztalatát ezen a téren.
A marosvásárhelyi Amatôr Képzômûvészek Egyesülete szervezésében július 4-én, szombaton délelôtt 11 órakor, a Köztársaság téri Unirea teremben megnyitják Magyari Juliánna festészeti kiállítását. Magyari Juliánna alkotásait Tunaru Nicolae, az egyesület elnöke és Dienes Sándor egyetemi tanár méltatja. A tárlat július 15-ig tekinthetô meg, hétköznaponként (szerdát kivéve) 13 és 16 óra között, szerdán 8-12 óra között.
Negyven méter hosszú és hat méter széles betonhíd épül a Felsôkápolnát Bernáttal összekötô úton. Réti György mikefalvi polgármester elmondta: a hídépítést teljes egészében PHARE-alapokból finanszírozzák. Pillanatnyilag az építôtelepet szervezik, a hídnak november 30-ig kell elkészülnie. A munkálat kivitelezésével egy marosvásárhelyi céget bíztak meg, az építkezés összértéke 2 milliárd lej körül van.
A Marosvásárhelyi Napok keretében megrendezett Helységtörténeti vetélkedô részvevôit augusztus 14-21-e között táborozni viszik Szeged mellé, Röszkére, a versenyt szervezô Kós Károly Alapítvány vezetôi. A rendezvényen középiskolás diákok vettek részt, ugyanakkor jelen volt két csapat a 7-es általános iskolából is. A vetélkedô keretében fellépett Bartis Ildikó színmûvész.
Nemrégiben véget ért a falusi labdarúgó-bajnokság. A huszonöt csapatot három csoportba osztották, az élen a következôk végeztek: I. csoport: 1. Paniti Elôre 30 pont, 2. Náznánfalvi Maros 29, 3. Galambodi Gyôzelem 26; II. csoport: 1. Tusoni Rotecom 23, 2. Maroscsapói FC 22, 3. Székelyuralyi Akarat 20; III. csoport: 1. Szovátai Bútorgyár 43, 2. Egrestôi Mozdony 43, 3. Koronkai Ecostar 33.
alakult ki a bonyhai F. Vasile és a dicsôszentmártoni K. Eugen között, aminek következtében Furnea kórházi kezelésre szorult. K. E. ellen testi sértés vádjával rendôrségi kivizsgálást indítottak.
Halált okozó testi sértés vádjával vették ôrizetbe a 38 éves K. Lajost, aki — a rendôrségi jelentés szerint — mellkason szúrta falubelijét. A késôbbi áldozat, az 52 esztendôs K. Mihály és a tett elkövetôje május 30-án együtt italozott Nyárádköszvényesen. Ittas állapotban veszekedni, majd verekedni kezdtek. Ennek hevében kapta elô K. L. a bicskát, s vágta társa mellkasába. Mivel a sérülést nem kezelték, K. M. június 26-án vérmérgezésben elhunyt.
A nyárádkarácsonfalvi tanács tegnap megtartott ülésén elfogadták a község helyi költségvetését. Ferenczi György polgármester elmondta: vannak olyan épületek, amelyeknek a tetôzete a beázások miatt sürgôs javításra szorul, ezenkívül az utakat kell járhatóbbá tenni, elsôsorban a községközpontból a Kisbodon felé vezetôt, de a tönkrement járdákat és más utakat is helyre kell hozni. Valamit sikerül ebbôl megvalósítani, hangsúlyozta a polgármester, de mivel a költségvetés nem biztosít túl nagy mozgási lehetôséget, valószínû, hogy egy sor idénre tervezett munkálat jövôre marad.
Copyright © Népújság - 1998