Tegnap délben a Sanitas egészségügyi szakszervezeti szövetség megyei székhelyén jelentették be, hogy a Sanitas országos méretû munkakonfliktust kezdeményez. Giurconiu Emil megyei elnök kijelentése szerint ebben a Frãtia RSZSZOSZ is támogatja ôket. A kilátásba helyezett munkabeszüntetés fô oka az egészségügyben fennálló jelenlegi alacsony bérszint, amelynek alapos emelését követelik. A szakszervezeti vezetô sértônek nevezte a jelenlegi béreket, kijelentése szerint ez az ágazat kapja a legkisebb fizetéseket az országban. A szakszervezet továbbá követeli az egészségügyi ellátás reformját, és az állások számának növelését. Követelik az egészségügyi intézmények korszerû felszerelését, az alkalmazottak ingyenes gyógykezelését, és az ágazat valamikori kezelôbázisainak visszajuttatását a szakminisztérium alárendeltségébe.

Ismertették a munkakonfliktus menetrendjét. Eszerint január harmincadikáig valamennyi egészségügyi intézményben beindítják a sztrájk törvényességét szavatoló jogi lépéseket. Február másodikától hatodikáig japán sztrájkkal tiltakoznak, anélkül, hogy letennék a munkát, hatodikán pedig tiltakozó megmozdulást szerveznek a megyeháza elôtt. Február kilencedikén kétórás figyelmeztetô sztrájk következik, és ha követeléseik ekkor sem találnak meghallgatásra, február 12-étôl meghatározatlan idôtartamú, általános sztrájkba lépnek.

Giurconiu Emil elmondotta, ez utóbbi lépésig nem szeretnének elmenni, de ha nem találnak meghallgatásra, nem fognak meghátrálni. Beszámolt róla, hogy szakszervezeti körökben teljes támogatást élveznek mind az országban, mind külföldi kollégáik részérôl. Ugyanakkor kérik a páciensek megértését és segítségét. Ez utóbbiakhoz nyílt levélben fordult a Sanitas országos tanácsa, amelyben többek között felhívják a figyelmet arra, hogy az átmeneti idôszakban az egészségügyi intézményeket és betegeiket a mindenkori hatalom sorsára hagyta, és a kormány szûkmarkú pénzügyi politikája elkeseredettségbe sodorta az ágazatot.

Mint a szakszervezeti vezetô lapunknak beszámolt róla, a megye mintegy nyolcezer egészségügyi alkalmazottjából háromezerhatszázan szakszervezeti tagok, de véleménye szerint az ágazat valamennyi dolgozója támogatni fogja a sztrájkot. Állítása szerint a megyei egészségügyi igazgatóság és maga a szakminiszter is támogatja követeléseiket. Ez utóbbi állításokkal kapcsolatban dr. Schwartz Lászlót, a megyei igazgatóság reformügyi igazgatóját is megkérdeztük, aki ezt az álláspontot hivatalosan nem erôsítette meg, de kijelentette, hogy bármi is történjen, a betegek ellátásáról gondoskodni fognak.

A hét végén Marosvásárhelyen találkoztunk Dan Pavel politológussal, a Project on Ethnic Relations (PER) bukaresti irodájának vezetôjével. A politológus a demokrácia Kollégiumán tartott elôadást, és így adódott alkalmunk beszélgetni a romániai kormányválságról, annak esetleges következményeirôl.

Dan Pavel szerint a válság tulajdonképpen jó dolog,mert ami most nálunk történik, az egy lépés a demokratikus országokat jellemzô normalitás felé. Elmondta, hogy az, amit ma válságnak nevezünk, megszokott dolog a nyugati demokratikus államokban, ahol nem újdonság egy kormányváltás, vagy egy miniszterelnök menesztése, s az elôrehozott választások napirenden vannak Ezek szorosan beletartoznak a demokrácia történetébe.

Ha elvonatkoztatunk a jelenlegi feszültségtôl és a kölcsönös egymásnak feszüléstôl, folytatta, akkor azt kell mondanom, hogy ezek normális dolgok. S jó, hogy a parlamentben oldódnak meg. Akkor kellene aggódnunk, ha a bányászokat hívnák segitségül. A dolog rosszabbik fele az, hogy ez a játék lelassítja a reformot, viszont más alternatívánk nincs. Vadim Tudor szerint erôs kézzel kell megfogni a dolgokat, - egyébként ez a véleménye egyes parasztpártiaknak, sôt demokratáknak is. Lehet, hogy gazdasági szempontból hatékony lenne, de nem lenne demokratikus.

Ez a folyamat, egy kissé elhúzódik, de Románia, a térség legtöbb országához hasonlóan egyfajta demokratikus fejlôdés útján indult el, és képes arra, hogy saját sorsáról maga döntsön.

- A továbbiakban, mivel Dan Pavel egy civil szervezetet is képvisel, arról érdeklôdtünk, mennyiben vállal(hat)nak szerepet ezek a civil szervezetek a helyzet normalizálásában. Dan Pavel elmondta, hogy a PER beszélgetett mind a koalíciós pártok vezetôivel, mind az ellenzékiekkel. Ezekbôl a beszélgetésekbôl kiderült, hogy még ôk sem tudják, mi fog történni. Ami azt mutatja, hogy itt egy olyan mechanizmusról van szó, amely többfajta lehetôséget is tartogat, s ami személyes ambíciókat vagy csoportérdeket is rejteget. Most a kérdés, hogy a közös érdeket mennyiben tartják fontosabbnak az egyéni ambícióknál vagy a pártérdeknél.

- A politika egyéni vagy kollektív mûvészei, saját érdekeik szerint dolgozzák ki politikai lépéseiket, a nyereség-veszteség függvényében. Azonban, nem mindig jön be a számításuk.

A Demokrata Párt rövid távon veszített azzal, hogy belépett a koalícióba. Most így reagál erre a veszteségre. Ugyanis a közvélemény-kutatások szerint kormányba lépésük óta csökkent a népszerûségük. Természetes, hogy így bizonyos taktikákhoz folyamodnak.

A koalíció, bárhol a világon azt jelenti, hogy amíg a közös, kollektív érdekek erôsebbek, mint az egyéniek vagy csoportosak, addig a koalíció jól mûködik. Amikor pedig egy csoport vagy bizonyos egyének ambíciója túlnô ezen, a koalíciók felbomlanak. Ez logikus. És eljöhet az a pillanat, amikor a koalíció tagjai újból a közös érdeket elôbbrevalónak fogják tekinteni saját pártérdekeiknél.

Addig viszont minden lehetôséget latolgatni kell, mert lehet, hogy kisebbségi kormány marad. Amíg azonban a kisebbségi kormány olyan politikát folytat, amely biztosítja a reformfolyamat elôrehaladását, megkapja a Demokrata Párttól a megfelelô támogatást. Amikor azonban olyan politikát kezdenek folytatni, amely pártideológiájukat helyezi elôtérbe, akkor már nem fogják támogatni. S abban a pillanatban a kormány vagy bukik vagy nem.

Arról, hogy ebben az összefüggésben hogyan látja az RMDSZ helyzetét, Dan Pavel kijelentette: Az RMDSZ-t az összes többi párt irigyli, mert hatékony politikát folytat. Ezt ellenfeleik is elismerik. Az RMDSZ koalíciós partnerei kétarcú politikát folytatnak, nem tartották be ígéreteiket. A válság, és az ebbôl adódó feszült helyzet károsan befolyásolhatja az oktatási törvény képviselôházi vitáját és elfogadását.

Végül arról szólt, hogy a PER nemkormányszervezetként nem szólhat bele ezekbe az ügyekbe, de, mint mondta, racionális tárgyalásokra van szükség.

Mennyit ér egy kormányfô? Vannak, akik egy árva garast, illetve banit se adnának érte. Másoknak az ország sokezer milliárdját is megérné. De hogy lehet egyáltalán egy ilyen kérdést feltenni? Egyszerûen. Ma mindennek ára van. Olvasom, hogy ez Internet világhálózatán már nyíltan kínálnak klón-szolgáltatást. A világhírû topmodell, Cindy Crawford jövendô hasonmásáért nyolcvanezer dollárt kérnek a szemfüles vállalkozók, James Bond filmbeli megszemélyesítôjéért, Pierce Brosmanért hatvanötezret és így tovább. Arról nem szól a hírügynökségi jelentés, hogy vajon a mi miniszterelnökünk klónozható-e, s ha igen, mennyiért. Cindy szépségével ô ugyan nem vetekedhet s talán hódítani se tud úgy, mint a 007-es szuperügynök, sôt még úgy se, akár Amerika magyarázkodó elnöke, de egy valóban elôretekintô szolgáltató cég rajta tartaná a listán. Hacsak oda is be nem furakodnak a Demokrata Párt emberei, akik nemhogy sokszorosítani, de többé hallani se akarnak róla. Ugyanúgy egykori szakszervezeti harcostársai. A Parasztpárt s a Demokratikus Konvenció azonban minden más híresztelés ellenére kitartani látszik mellette. S lehet, hogy ha minden kötél szakad és mégis bukik a kormány, az államfô az új országos végrehajtó testület megalakításával is Victor Ciorbeát bízza meg. Hiba volna tehát ôt már most leírni.

Az RMDSZ sem teszi, bízik benne. Mindeddig nincs is túl sok oka, hogy másképp viszonyuljon hozzá. Az megint más, hogy érdekvédelmi szervezetünk politikusai túlzottan hiszékenyeknek tûnnek, és a jelek szerint olyanokban is megbíznak, akikben nem kellene. Igaz, nem nagyon van mit tenniük. Egyelôre. Mert rövidesen ôk is sorra kerülnek, az ellenzék vezetô ereje, a Társadalmi Demokrácia Pártja máris az RMDSZ-szel kötött egyezségei felrúgására biztatja Diaconescuék pártját. Ott meg, ha Ciorbea egyik lehetséges utódaként szóba kerülhetett a Csereháttal elhíresült Remus Opris neve, nem sok jóra számíthatunk. Az oktatási törvénytervezet képviselôházi vitája pedig még hátra van. Remélem, hogy az országos nagy válsághelyzetben az RMDSZ-stábnak arra is maradt ideje, energiája, hogy mindezt alaposan átgondolja és eszerint dolgozza ki rövid és kissé hosszabb távú taktikáját. Talán besegíthetnek ilyen telkintetben Constantinescu elnök magyarországi tárgyalásai s a kíséretében levô fontos miniszterek kétoldalú megbeszélései, az általuk kötött egyezségek. Bár az utóbbiak eléggé kényes, törékeny reménységekkel kecsegtetnek, ha arra gondolunk, hogy könnyen elôfordulhat egyes tárcavezetôk egyezkedtek tegnap, tegnapelôtt Budapesten, s egészen más tisztségviselôknek kell az egyezményeket betartaniuk, gyakorlatba ültetniük holnap, holnapután Bukarestben.

De ne legyünk szomorúak! Inkább bízzunk ismételten az államfôi ígéretekben. Elvégre mi is rászavaztunk annak idején. Ja, errôl jut eszembe: mennyit ér egy államelnök?

A szovátai Teleki Oktatási Központban a hétvégén zajlott a békéscsabai Kôrösi Csoma Sándor tanítóképzô fôiskola kihelyezett tagozatának vizsgaszessziója. A második év elsô felét zárták a hallgatók, most mûvelôdéstörténetbôl, matematikából és magyar nyelvészetbôl volt alkalmuk felkészültségüket bizonyítani.

A diákévekbôl ismerôs "vizsgadrukk" hangulata szinte kitapintható a Teleki Központ falai között. A hallgatók közt sok ugyan a fiatal, de már középkorú, izgatott arcú diákok is várják a megmérettetés pillanatait. — '96 ôszén indult a képzés, ötvenöt hallgatóval, akik másodévre negyvenhatan maradtak — mondja Bíró István, az oktatási központ igazgatója. A hallgatók már valamennyien tanítanak, szakképzés nélküliek, túlnyomó részük vidéken oktat. Ebbôl azonnal érthetô, hogy ez a kurzus a szakmai ismeretek menetközbeni elsajátítására ad alkalmat. A magyarországi oktatók félévente kétszer jönnek el, a hallgatók kéthetente utaznak ide, ami sokuknak nem kis megterhelés, hiszen egy Bihar megyei hallgatója is van a tagozatnak. A tanárok a közeli régió legjobb szakemberei közül kerülnek ki, velük a békéscsabai oktatók egyeztetik a tananyagot. Komoly, alapos, fôiskolai szintû képzést szerezhetnek a diák-tanítók.

— Nem mindenhol nézik jó szemmel ezt a kurzust. Azzal az indokkal, hogy nagyszámú hallgató végez az állami tanítóképzôkben, megkérdôjelezik a tagozat létjogosultságát. Azonban a gyakorlat arról tanúskodik, hogy az állami végzôsök nem szívesen mennek vidékre tanítani, sôt, egy részük el sem helyezkedik az ágazatban. Ez a valóság, és szerintem ebbôl kiindulva látható, hogy szükség van erre az oktatási formára, mert hallgatóink már jelenleg is vidéken oktatnak, és nagyrészük továbbra is ezt fogja tenni. Nem lehet ezt figyelmen kívül hagyni — fejti ki Bíró István.

A késôbbiekben szóba kerül a tanfolyam anyagi háttere is. A békéscsabai fôiskola a magyarországi Mûvelôdési Minisztériumnál pályázik évente a kihelyezett tagozat költségeire, ami a tananyagot, az ide utazó tanárok díját foglalja magában. Az ôsszel a hallgatók is jártak Békéscsabán, ezt is a fôiskola állta. Az itthon felmerülô kiadásokra a Teleki Központ pályázik, szintén a magyar minisztériumnál.

Széles körben ismert tény, hogy a rendszerváltást követô években sok erdélyi diák tanult Magyarországon. Az ott szerzett diplomák honosítása, mint tudott, különbözeti vizsgák letételével volt lehetséges, ezen a kurzuson pedig román nyelvet és irodalmat, meg román történelmet is oktatnak, így lehet hogy a hallgatóknak nem kell különbözeti vizsgákat tenniük, hogy elismerjék oklevelüket.

Miközben az oktatási központ igazgatójával beszélgetünk annak irodájában, beérkezik Pappné Ádám Györgyi, aki a békéscsabai Kôrösi Csoma Sándor fôiskola részérôl a képzés vezetôje. — Fôiskolánknak nem ez az elsô ilyen kurzusa. Már három hasonlót sikerült lebonyolítani a székely megyékben. 1992-ben kezdtük, nagy lelkesedéssel vágtunk neki, bár nem volt gyakorlatunk az ilyen képzésben. Ez új tapasztalat volt számunkra, és idôközben a módszereink is fejlôdtek, de a lelkesedés ma is ugyanakkora, mint kezdetkor. Minden tiszteletet megérdemelnek ezek a diákok, hiszen munka mellett tanulnak, és elsöprô hányaduk így is állja a sarat a vizsgákon, már az elsô próbálkozásra. Otthoni diákjainkkal szemben fogékonyabbnak, érzelemgazdagabbnak látom ezeket a hallgatókat, szerintem igazi közösségi szellem uralkodik itt.

A késôbbiekben Simonfi Anikó hallgató véleményét is megkérdeztük a kurzusról. — Szerintem kell, sôt, nagyon hasznosnak találom. Szakirányú végzettség nélkül öt éve tanítok Szentgericén. Itt sok olyan dolgot van alkalmam megtanulni, amit eddig megérzésbôl, vagy kollégáimtól átvett tapasztalatból tettem. Ez a kurzus szakmai hátteret ad, sokkal magabiztosabban dolgozhatok ezután. Emellett kellemes, hogy a tanárok megértôek, jó lehetôséget jelent maga a tanfolyam, nagyon sok új információt szerezhetünk, és a tavaly láthattuk a gyakorlatban is, hogy hogyan tanítanak Békéscsabán. Ebben a kurzusban azt látom igazán fontosnak, hogy ezáltal nekünk, akik diploma nélkül tanítunk, lehetôségünk lesz megmérettetésre állni az állásokért folyó versenyvizsgákon, amire eddig nem volt esélyünk. Én például vásárhelyi vagyok, és szeretnék az otthonomhoz közelebb tanítani, de vidéken. A friss végzôsök nem mennek vidéki állásokat elfoglalni, mert ingázni kell, és más nehézségek is adódnak, mint például az összevont osztályok, ahol nehéz tanítani.

Nem lehet elvitatni, hogy nem mindegyik embertársunk választ pályát már a középiskola padjaiban, vagy az egyetemen. A nyugati államokban sok helyen bevett szokás, hogy a fiatalok az iskolavégzés után évekig érlelik magukban a döntést, aminek alapján aztán pályát választanak maguknak. Nálunk ez nem így mûködik, a különbség okának megfejtésére pedig többéves kutatás lenne szükséges. Tény, hogy a '89 decemberében ránkköszöntô változások után sok fiatal, — de nem feltétlenül csak ôk — ment érettségi diplomával a zsebében tanítani. Az is tény, hogy az igazi pedagógusokat nem csak a szakértelem, hanem a hivatástudat is jellemzi, ám ez utóbbiról semmilyen fejtágító folyamat után sem adnak diplomát. Tehát van egy pedagógusréteg, akik amatôrként dolgoztak ebben a szakmában, és csak a fentiekben említetthez hasonló kurzusokon juthatnak diplomához, hiszen aki dolgozik, az aligha vehet részt a követelmények szintjén egy nappali tagozaton, és még kevésbé mehet vissza középiskolai szintre. Ha ennek a rétegnek nincs lehetôsége hézagpótló megoldásként oklevelet szerezni, akkor viszont kizáródik a versenyvizsgákról, ami a pályáról való, esetükben erôszakosnak nevezhetô eltérítést jelentené. Hogy van-e létjoga ilyen kurzusoknak, annak eldöntését nem kellene inkább a szakmák terén is érvényesülô, természetes kiválasztódás törvényére bízni? Hiszen, aki nem való egy pályára, az elôbb vagy utóbb leválasztódik arról a területrôl. Ez a kurzus pedig csak esélyt jelent hallgatóinak arra, hogy másokkal egyenlô feltételekkel mérhessék össze erejüket, szakmai tudásukat.

RMDSZ-pályázat

Az RMDSZ pályázatot hirdet mûködô, az RMDSZ által jegyzett sajtótermékek számára a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa célalapjának felhasználására. Pályázni lehet mûködtetési költségekre. A pályázatban kérik feltüntetni a pályázó cégszerû megnevezését, profilját (terjedelem, példányszám, megjelenés gyakorisága, terjesztési terület), a kiadótulajdonos típusát (állami, alapítványi, egyesületi, egyházi, intézményi, magánvállalkozás), a kiadvány szerkesztôségét (fôszerkesztô, szerkesztôbizottság, a szerkesztôség létszáma), anyagi-technikai ellátottságát, a pályázat tárgyának részleteire lebontott ismertetését (célja, a program rövid bemutatása, költségvetés), a kiadvány elôállításának összköltségét (ezen belül a kapott támogatások összegét, lebontva forrásokra). A pályázat benyújtási határideje: 1998. március 1., cím: Societatea Maghiarã de Culturã din Transilvania (EMKE), 3400 Cluj, str. Densusianu nr.6/A.

Digitális platform Közép-Európában

A multimédiás, az internetes és intranetes szolgáltatást, az adatcserét, a távközlést és a mûsorszórást forradalmasító digitális platform létrehozásáról írtak alá szerzôdést az Antenna Hungária (AH) Rt. és az Eutelsat vezetôi hétfôn. Az AH által üzemeltetendô új digitális központ lesz az elsô ilyen Közép-Európában, és a tervek szerint tavasszal kezdi meg mûködését. Ezzel nem csak a magyar, de a környezô országok felhasználói is elérhetik majd az Eutelsat mûholdas hálózatát, s ezen keresztül a digitális televízió- és rádiócsatornák, multimédiás anyagok és a nagy sebességû Internet szolgáltatást.

Liszt Intézet nyílt Bolognában

A Liszt-életmû tudományos kutatásának támogatására és népszerûsítésére Liszt Intézet nyílt vasárnap Bolognában. A "XIX. századi zene nemzetközi Liszt központja" elnevezésû intézet Olaszország leggazdagabb Liszt- könyvtárát kínálja a kutatóknak, az elôadómûvészeknek pedig ösztöndíjat, illetve azt a lehetôséget, hogy a világhírû zeneszerzô darabjait korhû hangszeren szólaltassák meg. Az intézet megnyitását a Ricordi olasz könyv- és zenemûkiadó, a Bolognában mûködô olasz— magyar, olasz— osztrák, olasz— francia kulturális szövetségek, valamint a Német Kulturális Intézet összefogása tette lehetôvé. A kezdeményezés elindítója és fô szervezôje Rossana Dalmonte zenetörténész, egyetemi tanár, Liszt egyik legnevesebb olasz kutatója volt.

Románok a vagonülés alatt

A hidasnémeti vasúti határátkelônél szombaton éjszaka a kilépésre váró Sirava nemzetközi gyorsvonat egyik vagonjának ülése alatt két román állampolgárt fedeztek fel a magyar útlevélkezelôk. A vizsgálat során megállapították: H. Iacob és R. Vasile január 24-én Csengersimánál, legálisan léptek Magyarország területére. Innen egy mikrobusszal Miskolcig utaztak, majd a Tiszai Pályaudvaron jegyet váltva felültek a Kárpátia nemzetközi gyorsvonatra azzal a céllal, hogy Szlovákián át Lengyelországba utazzanak. Hidasnémetiben azonban a szlovák határôrök, beutazási feltételek hiánya miatt, megtagadták tôlük a belépést. A két román ezután visszament Miskolcra és a Sirava nemzetközi vonatra felszállva, elbújt egy fülke ülései alá. A két román fiatalembert kiutasították Magyarországról.

A Budapesti és a Román Árutôzsde együttmûködési megállapodása

Együttmûködési megállapodást kötött a Budapesti Árutôzsde román partnerével. A szerzôdést a román államfô budapesti látogatása alkalmából tartott magyar— román üzletember-találkozón látta el kézjegyével Keresztesi Szergej, a BAT Tôzsdetanácsának elnöke, illetve Mircea Filipoiu, a Román Árutôzsde elnöke. A szerzôdés keretében a BAT szakértôi segítséget nyújtanak a Román Árutôzsdének. A pontos célokat és folyamatos határidôket további konzultációkat követôen határozzák meg. A megállapodás kiterjed a Román Árutôzsde Kliringházának felállítására, a határidôs ügyletek bevezetésére, egy regionális határidôs búzakontraktus szabályozásának összeállítására, a kommunikációs és szoftver-csomagok harmonizálására az adatátvitel megkönnyítése érdekében.

Palócország kiállítás

Április 22. és 26. között rendezik meg Salgótarjánban a Palócország Szakkiállítást és Vásárt, amelyen elsôsorban a régió vállalkozásainak kívánnak bemutatkozási lehetôséget teremteni. A kísérô rendezvényeket az európai integráció jegyében szervezik. A díszvendég a Brit Királyság lesz, abból az apropóból is, hogy a brit miniszterelnök tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét. A kiállítás színhelye a városi sportcsarnok és annak parkolója lesz. A megnyitó napján mutatkozik be az ENSZ genfi irodája, másnap pedig a Brit Királyság üzleti napját szervezik meg, és ugyanaznap ismerkedhetnek meg a szakemberek a nemrég alakult szlovák— magyar kamara programjával.

Elsöprô Spice Girls-siker

A Spice Girls elsöprô sikerét hozta hétfôn este az American Music Awards díjkiosztó gálája Los Angelesben. Az egyik legrangosabb amerikai könnyûzenei megmérettetés során az öttagú brit hölgycsapat elnyerte az év együttesének és az év felfedezettjének járó díjat, s az övék a legjobb albumért járó elismerés is, Spice címû lemezükért. Az igen népszerû lánycsapat megelôzte a versenyben az U2 és a Wa11Flowers együttest. A lányok nem vettek részt a gálán.

Bay János lemond az örökségrôl

Bay János, Bay Ferenc családjának egyik örököse, az egykori ördögkúti földbirtokos kijelentette, hogy lemond örökségérôl. A Rompres szerint a Szilágy megyei Ördögkúton az 1940. évi bécsi döntés után bevonuló magyar katonaság román polgári személyeket ölt meg. Az eseményekkel kapcsolatban a kolozsvári népbíróság 1946-ban felbujtóként, háborús bûnösként távollétében halálra ítélte Bay Ferencet és birtokait elkobozta. Bay János, aki úgy tudta, hogy rokona "a légynek sem ártott", a földtörvény alapján nyújtotta be igényét 50 ha földre és 30 ha erdôre. A településen felháborodással fogadták a kérelmet. Ezért Bay János, aki 30 évvel az események után született, lemondott örökségérôl.

Polgármester-találkozó Gernyeszegen

Közel két hete Mikefalván megtartott polgármester-találkozóról hírt hozó munkatársunk azzal zárta tudósítását, hogy, remélhetôleg, lesz még folytatása a Kisküküllô menti összejövetelnek. A folytatáshoz az akarat is megvolt, úgyhogy az újabb találkozó sokat nem váratott magára, január 23-án Felsô-Maros mente polgármesterei Gernyerszegre jöttek össze. Nincs semmiféle prioritás a helyszín megkeresésében, hiszen aki eljött a Maros menti nagyközségbe, elment volna Marosvécsre, akár Nagyernyébe, az út mindenfelôl ugyanolyan rázós, de valamennyi községi elöljáró eleget tett a meghívásnak. Ha valamiféle meghatározásba kellene terelnem a találkozó(k) lényegét, úgy mondanám: gazdaszemrôl gazdakézbe ...ami nem is jelent egyebet, mint a gazdasági vonatkozású megtapasztalások nyílt kivetítését, valamiféle "öncenzúra", vagy bármiféle helyi "sajátosságú" negatívum elhallgatása nélkül, mert meglátásunk szerint nem lehet az a bizony sok helyütt alkalmazott jelszó, hogy ha nekem sem megy fényesen, jobban miért menjen neked... A gyakorlati megvalósítások mechanizmusának kölcsönös "elcsenésére" gondolok...Ha pedig olyan nincs, kérdés egészen bizonyosan: miért ? Akkor lehetôségkeresésrôl is szó lehet, mint ahogy volt a gernyeszegi találkozón.

Induljunk a Maros folyásával ellentétes irányba , Marosvásárhelyt Szászrégennel összekötô út mentén, pontosabban a vegyi mûvek árnyékából, Maroskeresztúrról fölfelé, átugorva a megyeszékhelyen, jelezve, hogy milyen község polgármestere, illetve alpolgármestere vett részt a gernyeszegi találkozón. Tehát Szentpál, Maroskeresztúr, Marosszentgyörgy, Nagyernye, Vajdaszentivány, Sárpatak, Gernyeszeg, Magyaró, Marosvécs községek elöljárói foglaltak helyet a gernyeszegi általános iskola irodahelyiségében, közös "tapasztalatcserére" várva, míg Burkhárdt Arpád megyei alprefektus és Virág György, a megyei tanács alelnöke erdôcsinádi falulátogatásukról Gernyeszegre tértek. Addig is Náznán Jenô, mezôgazdasági vezérigazgató a sokakat, mondhatni kivétel nélkül valamennyiünket foglalkoztató, még mindig eléggé kimerítetlen közösségi föld-, valamit erdôügyekrôl, s ide vonatkozó kérések benyújtási módozatairól adott felvilágosítást, hangsúlyozva a polgármestereknek, hogy a benyújtandó kéréseket nem kell megszûrni, utólag döntik el, a törvény értelmében, hogy jogos-e, vagy sem az igény.

Oda kell figyelni arra, hogy az illetô községnek a háború elôtt volt közbirtoka vagy, volt-e az egyházi vagy világi iskoláknak magánbirtoka, s ha volt, a visszaigénylô iratokat az illetékes helyen mihamarább elhelyezni. Mindezekrôl hajdani tanítók, kántortanítók tudnának tanúskodni. Ami pedig a közbirtokosságot illeti, a polgármesterek figyelmébe volt ajánlva Pál Antal Sándor levéltárosnak a Maros megyei magyarság történetérôl szóló, nemrég megjelent könyve, amelyben a Maros megyei közbirtokosságról is bôven szó esik.

A házigazda polgármester, Balázs Péter köszöntôje után beszámolt a helyi szintû megörökölt helyzet valóságáról, melyet Gábor Attila szaktanár Gernyeszegre vonatkozó történelmi kitekintôje követett. Volt, van mirôl beszélnie, hiszen a Felsô-Maros mente egyik legrégibb, legnagyobb településérôl van szó, már 1319-ben említik Károly Róbert egyik adománylevelében. A gernyeszegi Teleki grófokról, úgy gondolom, nem kell beszámolnunk...Burkhárdt Arpád alprefektus igen tanulságosnak vélte a történelmi beszámolót, közös hangulatunk elônyére válik, természetesen ragaszkodnunk kell múltunkhoz is.

Virág György, a megyei tanács alelnöke volt a "nyelvtanár", hiszen már ideje, hogy a közhivatalokban dolgozók is megismerjék a közigazgatás helyes magyar nyelvezetét. De mindezen túl a lényeg az, hogy halljunk egymásról, mi az, amirôl félve, önmegtartóztatólag szólunk , mi lehet építô jellegû közösségi munkánkban. Senki ellen nem beszélünk bárki leülhet közénk, nincsenek titkaink, hangsúlyozta a tanács alelnöke. Jaj, hogy ott vannak a "kényes és vitás" táblaügyeink? A kétnyelvû táblákat ki kell tenni, ehhez jogunk van kormányrendelettel szabályozva. Mert egyik polgármesterünk megkérdezte: mi lesz, ha kiteszi a kétnyelvû táblát ? A viszontkérdésben benne volt a válasz is: egyáltalán megpróbálta-e ...? Mint megtudtuk, a múlt héten érdeklôdtek a kormány illetékes hivatalából, hogy hogyan áll a megye a kétnyelvû táblák kihelyezésének dolgával. Természetesen nem a rosszindulat vezérelte az érdeklôdést, csupán tájékozódó jellegû volt, ami arra utal, hogy a kormány is immár komolyan veszi a kétnyelvû táblák kihelyezésének kérdéskörét.

Visszatérve a gazdasági gondokra, Náznán Jenô vezérigazgató a tavaszi gazdajegy-osztásra ( kuponiáda) hívta fel a polgármesterek figyelmét, esetlegesen általuk felüljegyzéssel ellátott csoportigénylésekre vonatkoztatva elmondta, hogy az Azomures vegyikombinát, amíg a készlet tart, a gazdák rendelkezésére áll. Tehát írásbeli kéréssel lehet a kombináthoz fordulni, mindaddig, amíg ki nem merülnek a lehetôségek. Mert tudnunk kell, hogy ezúttal az értékek is megduplázódnak, nagy tolongásra lehet számítani. Lehetôleg ne segítsük az üzérkedôket. A minôségi vetômagra is gondolni kellene mindjárt itt van a szántás-vetés ideje...

Ahány vidék, jellegében annyiféle gond, ám sok a közös vonatkozású. Nincs telefonközpont, volt állami lakásokban vitás a vízszolgáltatás. Egy jellemzô, sok helyen megtörténô eset. Vízi József marosszentgyörgyi polgármester a gázvezetéssel járó , azt követô és nehezen "kezelhetô" dolog miatt háborgott jogosan. Gázvezetékek elvezetése során feltörik a még épségben levô, úgy ahogy járható utcákat,járdákat. Mi marad utána ? Sár, kô, kavics. A "romboló" vállalat pedig szerelés után rendszerint elhúz... A szerelô vállalatnak pedig kötelessége (lenne) visszaépíteni a felbontott járdákat.

Ha végignézek a jegyzetembeli lajstromon, hát, volna mirôl még említést tenni. Középületek, közterek, utak állapotáról. Csakhogy tudósításunkat hosszabbra nem nyújthatjuk. A lényeg az, hogy volt egy illyen jellegû találkozó is a Felsô-Maros mentén. A többi a polgármesterekre, tanácsokra tartozik. Úgy értem: nekik kell az értékelôt megtartani. Ami pedig a jövôt illeti,remélhetôleg lesz folytatás más kisrégióban, így is, úgy is... Megéri.

Körkép '98

Vaszary Gábor bohózatával, a Bubussal végigtájolták már a Kisküküllô környékét, de a határon túl is sikerük volt vele. Bonyha, Gyulakuta, Hármasközség, Makfalva, Szováta, Ádámos, Ugra és más helységek után szombaton a mikefalviak tapsolhattak a Dicsôszentmártoni Népszínház szorgos és tehetséges csapatának. Vitális Ferenc EMKE-díjas rendezô idei terveikrôl szól. — Az ifjúsági és felnôtt csoporttal március 15-én a Diákszínjátszó Fesztiválon veszünk részt, melyet a Székelyudvarhely melletti Felsôboldogfalván rendeznek. A felnôtt társulat Ray Cooney kétszéres bohózatát, A miniszter félrelép címû produkciót készíti elô, tízszereplôs, fergeteges komédia ez, jobb a Bubusnál, Budapesten is játsszák, és tévéfilm- változatát is bemutatták. A szereplôk inkább fiatalok, Székely Varga Béla, Fodor József, Szalma Loránd, Székely Ildikó, aztán az örökifjú Puskás György, Szalma Annamária, Csíki András, Csíki Ibolya, Korpos János és Fazekas Emese.

A bemutatót március végére tervezzük, a nyár végéig itthon tájolunk vele, aztán ôsszel majd Kelet-Magyarországra is elvisszük. Az összes díszletet a népszínház saját kis mûhelyében állítjuk elô, így jelentôsen csökkenthetjük költségeinket.

Az ifjúsági csoport Illyés Gyula Tûvétevôk címû paraszti komédiájával vesz részt a Marosszentgyörgyön sorra kerülô Mindent Tháliáért címû rendezvényen. Ôk is készülnek új darab bemutatására, a csapat 11 tagból áll: Besenyei Attila, Fülöp Ágota, Bodó Imola, Dóczi Zoltán, Miklós Zoltán, Besenyei Júlia, Szabó András, Székely Andrea, Bényi Emôke, Szabó Izabella, a rendezésben pedig ifj. Gábos László lesz a segítségem.