Márciustól szigorítanak a Kultúrpalotában

Keddi lapszámunkban már említést tettünk a megyei tanács állandó bizottságának hétfôi ülésérôl, és ennek napirendjérôl.

A testület egyik döntése arról szólt, hogy egy rendezvényre a Marosvásárhelyi Rádió rendelkezésére bocsátják a Kultúrpalota tükörtermét. Ennek kapcsán különösnek mondható fordulatot vett a megbeszélés, Alexandru Frãtean alelnök ugyanis azt hozta szóba, hogy a mûvelôdési palotában egy ideje egyre több vallásos tárgyú rendezvényt szerveznek egyes felekezetek, fôleg hétvégeken foglalva le az épület nagytermét. Ez, véleménye szerint, a mûvelôdési rendezvények rovására megy. További véleményekbôl egyértelmûen kiderült, hogy a testület úgy gondolja: a mûvelôdési palotában kulturális tárgyú rendezvényeknek kell elsôsorban helyet adni, hiszen az épület mûvelôdési célokat szolgál. Az is felmerült, hogy a rendezvények szervezôitôl kérjenek programot, ami tartalmazza a megnyilvánulás pontos menetrendjét, és ennek betartását kérjék is számon a szervezôktôl — ez viszont nehezen ellenôrizhetô. Végül azt szavazta meg egyhangúlag a bizottság, hogy márciustól csak mûvelôdési rendezvényeket engedélyeznek a palotában. A megszorítás alól kivételt képez a görög katolikus felekezet, amely amúgy is csak évente kétszer kér itt helyet, más felekezeteknek viszont csak különleges alkalmakkor engedélyezik a palota termeinek használatát. Kérdés viszont, hogy ki és milyen módon fogja eldönteni azt, hogy adott felekezeteknél milyen alkalom számít különlegesnek, mert jelen formájában ez a rendelkezés részrehajlásra teremt lehetôséget.

Tegyük hozzá az iméntiekhez, hogy az "elsôsorban" meg a "különleges" kitételek túlságosan is a szubjektív megítélés talajára viszik a Kultúrpalota mûködtetését. Hova sorolandók például az olyan, "elsôsorban" politikai rendezvények, mint például egyes pártok területi ülései, amelyek jellegüknél fogva politikaiak, ám lefolyásuk mellé mégiscsak a szórakoztató jelzô illeszthetô. Komolyabban: betartható és nem értelmezhetô, meg fôleg félreértelmezhetô szabályokat kell alkotni. Ami meg azt az ötletet illeti, hogy a rendezvények szervezôitôl kérjenek programot, pontos menetrendet, erôsen cenzúra illata van, hiszen a bérbeadót legtöbb két körülmény érdekelheti: mennyi idôre veszik igénybe a termeket?; a rendezvény ne veszélyeztesse a létesítmény állagát. Végül — a hasznosítás kapcsán — talán a szóban forgó létesítmény mûködtetésének anyagi körülményeit sem kellene elhanyagolni.

Szerdai lapszámunkban számoltunk be a megye faipari szakszervezeteinek demonstrációjáról, amelyet követôen egy, az Ilefornál dolgozó panaszos is felkereste szerkesztôségünket, azt téve szóvá, hogy a kivonuló munkásokat a szakszervezeti vezetôk késôn értesítették, nem tudatták velük a megmozdulás politikai töltetét, és jóformán azt sem, hogy miért kerül sor a felvonulásra.

Tegnap reggel Gorea Marinnal, az Ilefor Rt. szakszervezeti vezetôjével beszélgettünk, aki a következôket nyilatkozta lapunknak:

— Az illetônek részben igaza van. Tényleg nem tudtunk idejében szólni a munkásoknak, mivel elég késôn kaptuk meg a cég vezetôségének beleegyezését a kivonuláshoz, nehéz volt nagyszámú felvonulót összegyûjteni. De fenntartom, hogy a demonstrációnak nem volt politikai jellege. A panaszosnak ez a kijelentése félreértésen alapul. Mi azért vonultunk ki, mert iparágunk határhelyzetbe jutott, a reformintézkedések nagyon megnehezítették a sorsukat. Minket mint szakszervezetet kizárólag az érdekel, hogy embereink tarthassák meg a munkahelyeiket, és elfogadható jövedelemhez jussanak. A demonstráción is ismertetett jegyzékben, amelyet elôzôleg a megye prefektusának nyújtottunk át, konkrét intézkedéseket javasoltunk, amik közvetve javíthatnák az alkalmazottak anyagi helyzetét. Tehát újra kijelentem, hogy nem politikai célból vonultunk az utcára, a politikát mások és máshol mûvelik, nekünk nincs közünk ahhoz. Véleményem szerint a panaszkodó félreértette a dolgot. Ezt valahol sajnálatosnak is tartom, mert az illetô is köztünk dolgozik, tehát tisztában kellene lennie a helyzettel, ami az ô életkörülményeire is kihathat.

Növekszik a kábítószer-fogyasztás elfogadottsága

Világszerte növekszik a kábítószer fogyasztásának- társadalmi elfogadottsága — tartalmazza az ENSZ Kábítószer ellenôrzô Szervének (INCB) jelentése. A megelôzés kellô sikere ellen hat, hogy a környezet — a tömegkultúra és a média közvetítô szerepe révén — egyre toleránsabban viszonyul a drogfogyasztáshoz, olvasható az elemzésben, amelyet világszerte hoztak nyilvánosságra. A jelentés külön felhívja a figyelmet az Internet veszélyeire, nevezetesen arra, hogy a világhálón a lehetô legegyszerûbb módon lehet a kábítószerekkel kapcsolatos információkhoz jutni.

A ROMGAZ nem akar privatizálást

A Romgaz-beli országos szakszervezeti szövetség az egység sürgôs átszervezését követeli, úgy tekintve, hogy sem a cég, sem pedig az ország szempontjából a magánosítás nem megoldás — jelentette ki Eugen Luha, a szövetség elnöke. — Azért ellenezzük a privatizálást, mert az állami monopóliumot egy magánmonopólium váltaná fel. Helyeseljük a munkaadói oldal és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium javaslatát, hogy március 2-áig dolgozzák ki az átszervezési programot a személyzet megôrzésével — nyilatkozta Luha, hozzáfûzve, hogy a Renelnél és Romgaznál a fô részvényesnek az államnak kell maradnia.

Szükségállapot

Szenvednek a bukaresti járókelôk, ha az utcán éri ôket az a fajta szorongó érzés, amitôl a parkokban, tereken lévô kis házikók intim fülkéi jelentették a szabadulást — tudatja a Le Monde. Az ok ismert, a kelet-európai gyakorlat helyi változata. Bukarestben a városi közegészségügy illetékesei csúszópénzért átengedték az illemhelyeket az italárusoknak.

Robbanás által rongálódott cári kápolna

Pokolgép robbant szerdán az oroszországi Jekatyerinburgban, azon a helyen, ahol nyolcvan évvel ezelôtt végezték ki II. Miklóst, az utolsó cárt és családját. A detonációban kissé megrongálódott a kápolna, amelyet a Szovjetunió összeomlása után építettek a cári család emlékére. A rendôrség vizsgálatot indított az ügyben.

Magyar elnöke van a WTO Szellemi Tulajdonjogok Tanácsának

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Szellemi Tulajdonjogok Tanácsa (TRIPS) Major Istvánt, a WTO magyarországi nagykövetét választotta elnökévé, adta hírül a magyar Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium sajtóosztálya. A szellemi tulajdonjogok védelmére létrehozott tanács — az úgynevezett TRIPS-megállapodás — a legátfogóbb és jogilag kötelezô érvényû nemzetközi egyezmény. A TRIPS-megállapodás a szerzôi jogokról és az iparjog védelmérôl szóló nemzetközi megállapodásokat emeli a WTO szabályok közé és egészíti ki azokat a jogérvényesítésre, az üzleti titkok védelmére és a gazdasági verseny tisztaságára vonatkozó kötelezettségekkel.

Útprogram az ezredvégre

A szállítási minisztérium március elsô felében kijelöli azon cégeket, amelyek 1998. és 2001. között rendbe tesznek mintegy 1200 kilométernyi országutat. A munkálatok költsége több mint 550 millió dollár. A javítás a szállítási minisztérium által kezdeményezett közúti infrastruktúra helyreállítására vonatkozó program második szakaszát képezi. Az elsô szakaszt 1993. és 1997. között bonyolították le, amikor 1054 kilométer országutat korszerûsítettek. A cégek kiválasztása nemzetközi licit révén történt, s kezdetben 27 szaktársaság jött számításba — nyilatkozta Dãnilã Bucsa, az Országutak ügynökségének vezérigazgatója.

Arany rekordkereslet 1997-ben

Az arany iránti kereslet növekszik, tavaly 2935 tonnára tartottak igényt a felhasználó országok — közölte a londoni székhelyû Arany Világtanács (WGC). A mennyiség 9%-kal több az 1996. évinél. A fejlett országok kereslete csak 806 tonna volt, a növekedés egy százalék. A fejlôdô országok viszont összesen 2129 tonnát igényeltek, soha ilyen sokat, a növekedés 13 százalékos. Elôször emelkedett ezen országcsoport évi aranykereslete 2 ezer tonna fölé. Az arany többségét — tavaly 2476 tonnát — az ékszeripar kereste, de kiemelkedôen nôtt, 19 százalékkal, a befektetôk igénye is. Ôk összesen 397 tonna aranyba fektették pénzüket.

RMDSZ kormányzati tisztségviselôk tanácskozása

Kedden, február 24-én került sor a szövetség bukaresti székházában az RMDSZ-vezetés és a szövetség kormányzati tisztségviselôinek szokásos heti tanácskozására, amelyen Markó Béla bemutatta a szombaton kinevezett három új államtitkárt. A szövetségi elnök rövid helyzetelemzô bevezetése után a kormányzati munka idôszerû kérdéseirôl, a megoldandó feladatokról, a nyomasztó gazdasági gondokról, a költségvetés különbözô alternatíváiról folyt eszmecsere.

A Szentkorona mása az Egyesült Államokban

Rendkívüli eseményre hívja az amerikai magyarság és az amerikai társadalmi élet vezetô személyiségeit Bánlaki György, Magyarország washingtoni nagykövete: a Szentkorona visszaadásnak huszadik évfordulója alkalmából, március 18-án ünnepélyes keretek között kerül bemutatásra az amerikai törvényhozás épületében, a Capitolium Statuary Halljában a korona pontos mása. A díszegység és zenekar felvonulásával egybekötött rendezvény házigazda szerepét Tom Lantos, magyar származású képviselô vállalta. A rangos ünnepségegen jelen lesz Cyrus Vance volt külügyminiszter, aki annak idején a Szentkoronát Budapestre kísérô amerikai küldöttség vezetôje volt. A capitoliumi ünnepséget követôen a korona mását Atlantába, Georgia fôvárosába szállítják, ahol Jimmy Carter volt elnök személyesen veszi majd át. A másolat az évi hatmillió látogatót fogadó Carter Múzeumban és Könyvtárban kerül állandó kiállításra. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról megemlékezô rendezvényeket a nagykövetség március 15-i ünnepi fogadása nyitja meg.

Tavaszköszöntô karnevál

Szombaton, február 28-án délután 5 órától Marosvásárhelyen az Egyetemi Kultúrház kiállítótermében kerül sor a Márciuska nevet viselô tavaszköszöntô karneválra. A rendezvényre elvárják a szórakozni vágyó fiatalokat.

Borverseny Balavásáron

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete március 7-én, szombaton délelôtt 9 órától a balavásári vendéglôben megrendezi a II. Közép-Kisküküllô menti borversenyt. A rendezvényen részt vehet minden Kis-küküllô menti szôlôsgazda és elvárják a gazdakörök elnökeit, valamint küldötteit is. Érdeklôdni a 168— 125-ös marosvásárhelyi, vagy a balavásári 7 és 83-as telefonoszámokon lehet.

Lezárult az elsô továbbképzô tanfolyam

Tegnapelôtt kiosztották az elsô gyermeklélektani továbbképzô tanfolyamot végzettek bizonyítványait. Az Egészségügyi Minisztérium, a Maros megyei Egészségügyi Igazgatóság, valamint az Egészségügyi Asszisztensek Továbbképzô Központja rendezésében, az elsô 120 órás tanfolyamon 32 asszisztens, nôvér és ápolónô vett részt megyénk öt egészségügyi intézményébôl. A tanfolyamon elért eredményeik alapján Oltean Maria és Tamás Gabriella elsôkként végeztek, míg Nagy Erzsébet a második, Bandi Judit, Dumitru Maria Emese, Naste Maria Daniela, Sándor A. Éva és Sipos Imola kerültek a harmadik helyre.

Szünetel az áramszolgáltatás

A RENEL Marosvásárhelyi kirendeltségének tájékoztatása szerint, hétfôn, március 2-án hálózati javítások miatt 8— 18 óra között szünetel az áramszolgáltatás a Victor Babes 1— 9/A szám alatt, az Avram Iancu 50— 58. szám alatt, a Bazsarózsa (Bujorului) és Cibinului utcákban. Délelôtt 8— 14 óra között pedig a Petru Dobra 1— 19, 2— 6 és 40 szám alatt, az 1918. December 1. sétányon a 226— 234, valamint a Gyümölcstermelôk (Pomicultorilor) utca 19— 21. szám alatt.

Kosaras bál

Marosvásárhelyen az RMDSZ 13-as körzetének választmánya, szombaton, február 28-án este 8 órától kosaras bált rendez az Elektromaros Líceum étkezdéjében. Mivel a helyek korlátozottak, csak az elôre kifizetett meghívóval vehetnek részt a rendezvényen a körzeti lakosok.

A káosz

címmel tart elôadást Szatmári Zsolt ma délután 5 órától a Teszerakt Sci-fi klub keretében. Az elôadásra a Marosvásárhelyi MADISZ székházában, a Dózsa György utca 9 szám alatti 81-es szobában kerül sor.

Vokálszimfonikus hangverseny

Ma este 7 órától a marosvásárhelyi Mûvelôdési Palota nagytermében vokálszimfonikus hangversenyre kerül sor, a belgiumi Michel van Den Bossche vezényletével. Az elôadáson közremûködnek Bíró Noémi zongorán, valamint Ramona Eremia (szoprán) és Szabó Bálint (bariton). Mûsoron Beethoven c-moll zongoraversenye és Johannes Brahms Német Requiemje szerepel. Az elôadásra a 18-as számú hangversenybérlet érvényes.

Kilyén Ilka a Népmûvészeti Klub vendége lesz

Március 6— án pénteken délután 6 órától Kilyén Ilka színmûvésznô lesz a vendége a Bernády Házban mûködô Népmûvészeti Klubnak, ahol saját gyakorlatából és népdalokból mutat be példákat a legsajátosabb emberi önkifejezés-közlésformák: a nyelv-, beszéd- és énekkészségek mindennapi és mûvészi szintû mûvelésérôl.

Hétvégi sportmûsor

Az A-osztályos férfi kézilabda-bajnokságban szombaton délelôtt fél 10-tôl, a marosvásárhelyi Sportcsarnokban az ASA a Resicai MSK-t fogadja. Ugyanott 11-tôl az ASA B osztályos férfi röplabda-együttese a Slatinai Electrocarbont látja vendégül. A nôi Nemzeti Tekebajnokságban szombaton 9-tôl a Marosvásárhelyi Elektromaros saját csarnokában fogadja a Bãicoi-i Petrolult. Ugyancsak szombaton délelôtt 11 órától a C-osztályos labdarúgó-bajnokság következô mérkôzéseire kerül sor: Dicsôszentmártoni Chimica — Rãdãuti-i Bucovina és Szászrégeni Avântul Silva — Bârladi Rulmentul.

Ákosfalván és Backamadarason a Gruppenhecc

Holnap Ákosfalván, míg vasárnap Backamadarason vendégszerepel a Gruppenhecc csoport a Heten mint a... címû, vidám-zenés kabarémûsorával. Az elôadásokra este 7 órától kerül sor.

Környezetvédelmi tájékoztató

A február 19 és 25. közötti idôszakban Marosvásárhely térségébôl begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintából február 24-én a környezetvédelmi kirendeltség székhelyén, az ipari övezetben pedig három esetben is (február 19, 23 és 24-én) észleltek a megengedettnél nagyobb ammónia-koncentrációt. A túllépés a meteorológiai viszonyoknak (köd, alacsony légnyomás) tulajdonítható. A Maros vizének minôségét illetôen a három ellenôrzô szelvényben (Marosvásárhely felett és alatt, valamint Csapón) 21 vízmintát gyûjtöttek a szakemberek. Csapón 7 esetben észleltek ammónium-ion és egyszer nitrát-ion túltengést, amelyet a marosvásárhelyi Azomureï Rt.-nek, valamint a városi szennyvíztisztítónak tulajdoníthatnak. A fenti idôszakban a helységek köztisztasági állapota változatlan volt. A környezetvédelmi felügyelôk két magánszemélyt 300 000 lejre büntettek.

Hatósági közeg megsértése hivatalának gyakorlása közben — ezzel a váddal állítottak ki letartóztatási parancsot a 39 éves vajdaszentiványi Baranka Gábor nevére. Az ok: B.G. többször megütötte a helyi rendôrôrs parancsnokát.

Február 24-én reggel vették ôrizetbe a 22 éves ifj. Baranka Gábor vajdaszentiványi lakost, mivel nem fizette ki a két hónappal korábban elkövetett szabálysértésért kirótt pénzbírságot. A törvényszék ezért négy nap börtönbüntetésre ítélte. Errôl apja is tudomást szerzett, a történtekért nem fiát, hanem a helyi rendôrôrs parancsnokát hibáztatta. Eltervezte, hogy megtorolja a családján esett igazságtalanságot. Aznap este megjelent a rendôr lakásán, s kérdôre vonta, miért tartóztatta le fiát. Hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, többször megütötte a rend emberét. Majd bottal felfegyverkezve a rendôrôrs épülete felé indult, ahol két ablakot, a hirdetôtábla üvegét, valamint a polgármesteri hivatal ablakait törte be. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, egy szekérrel elhagyta a községközpontot.

Menekülése nem tartott sokáig, egy nappal késôbb kattant a bilincs az alkalmi rendcsináló csuklóján. Ügyét tegnap délelôtt a bíróság elé terjesztették.

"Csukja be az ajtót, aki jön utánam..." Ma is a fülembe csendül Gál László megzenésített versének jelképhordozó sora A prima vista kisegyüttes szívbemarkoló tolmácsolásában. Pedig már egy hét telt el, mióta a vajdaságiak bemutakoztak a Látó Bernády Ház-beli rögtönzött színpadán. De úgy látszik, maradandóbb az élmény, mint akkor ott, szombat este gondoltam. Az elhangzottaknak, a letûnt, illetve a mai jugoszláviai valóság tényközlô ismertetésének, irodalmi kivetítésének késleltetett hatása is lehet, akár a bombáknak, amelyek néha hónapokkal, évekkel a háború befejezése után robbannak. Vagy arról lenne szó, hogy nagyon sok minden egybecseng azzal, ami az ottani és az itteni magyarsággal történik, s azonosak az életérzéseink? Valószínû, ez is lehet. Talán a Múzsa olvasói is így gondolják, ha megismerkednek azzal a néhány írással, amit a bácskai tollforgatók, vásárhelyi vendégeink termésébôl, a negyvenéves fennállása során mintegy kétezer kiadványt megjelentetô Forum Kiadóház köteteibôl kiragadunk.

Két "vájtfülûeknek" szánt produkció és egy kamaraelôadás után most szélesebb rétegekhez szóló, könnyebb mûfajú elôadás került terítékre a Tompa Miklós Társulat színpadán. A legszélesebb rétegek rokonszenvére számító elôadás; nyilván ezért választotta színház és rendezô A Tündérlaki lányok Innocent Vincze—Szirmai-féle, operettesített változatát. Rendben is volna ez: az operettnek mindig jelentôs tömegvonzó ereje volt, és még ma is alkalmas lehet a színháztól kissé elidegenedett vásárhelyi közönség visszacsalogatására (bár a mai közönség fiatalabbjának már nem sok köze volt/van a magyar operett-hagyományhoz); az énekes-táncos mûfaj népszerûsége egyébként világszerte megnövekedett (tekintsük ezt a hullákat tucatjával szállító erôszak-filmek mellett a páratlanul csodálatos amerikai kultúra hatásának?). Rendben is volna, mondom — ha az immár fiatalokkal is jócskán feldúsult társulat kellôképpen fel volna készülve/készítve effajta feladatokra. Éppen az együttest feldúsító fiatalok jelentik a legnagyobb problémát ebben a tekintetben; nem volt hol, mikor, kitôl megtanulniuk, ellesniuk az operetténeklés sajátos mûvészetét, és — ami nem kevésbé fontos — azt a fajta színpadi magatartást, amelyet a magyar operett-hagyomány kialakított, és amely ezt az operettvilágot a maga mûfajiságában élteti. Az operett ("kicsi opera") éppúgy különleges elôadási stílust, bizonyos mértékig stilizálást követel, mint öregapja, az opera.

Abból a gárdából, amely valaha tudta, gyakorolta ezt a mûvészetet, már csak Mende Gabit (a Mama) és Tóth Tamást (a Báró) láthatjuk-hallhatjuk ebben az elôadásban. A többiek? A Pázmán Sándor bonviván-szerepét alakító Kátay Istvánnak van hanganyaga, csakhogy nyers, nem nagyon tud mit kezdeni vele (néha egész önmagával sem); Fazakas Júlia (Boriska) gyenge és képzetlen hangocskája kicsi részben sem elégítheti ki azokat az igényeket, amelyeket — ha már operett-fogalmakban gondolkozunk — egy primadonnával szemben támasztanunk kell. A maga (lényege szerint táncoskomikusi) szerepköréhez bôven elegendô és határozottan kellemes színezetû hangjával máris okosan gazdálkodik Viola Gábor (Petrenczey Gáspár tornatanár), és — ha vannak is pótolásra szoruló énektechnikai és intonációs fogyatékosságai — kitûnô partnere Kovács Ágnes Anna (Tündérlaki Manci). Veszekedôs énekkettôsük az elôadás leghangulatosabb, mûvészi szempontból legsikerültebb mozzanata.

Ám ez így nagyon kevés — operettnek. Kevés a különben — a "maga nemében" — kifogástalan, háromtagú Sárosi-együttes zenei kísérete... és a meglehetôsen szedett-vetett benyomást keltô tánckar teljesítménye is. Ha nincs abban a helyzetben a színház, hogy igazi operettelôadást produkáljon, a mûfaj jól felfogott igényeihez és önmaga rangjához mérten, miért nem várja meg, amíg társulatát megfelelô mûvészi erôkkel egészítheti ki, vagy sikerül ezeket a meglévôkbôl kinevelnie? Felemás elôadás úgysem elégítheti ki, csak "froclizza" azt a valósan létezô nosztalgiát, amelyre a mûsorfüzetben hivatkozik Kovács Levente rendezô.

Eredeti, prózai formájában a darab oldottabbnak, vonzóbbnak bizonyulhat az adott körülmények között. Heltai Jenônek nincs is feltétlenül szüksége megzenésítésre: eléggé színes, hangulatos az ô színpada anélkül is. "Fölényes író, a színpad és az emberi lélek ismerôje", írta róla Kosztolányi. És a világvárossá növekedô Budapest lelkének, életének, titkainak ismerôje is, aki a boncolóorvos éleslátásával fedi fel a "tisztes" polgári külsô alatt megbúvó, súlyos családi-emberi problémákat, mérges erkölcsi sebeket. Azt, hogy "Tündérlak" polgári jólétének forrása a legnagyobb lány, Boriska hetéráskodása, úri prostitúciója, az egész család, mama és nôvérek nem is néma helyeslésével, hiszen ettôl függ a divatos kalap, a lányok neveltetése és végül férjhezmenetele is. Nyomasztó társadalmi drámát lehetett volna írni a polgári erkölcsnek ezekrôl a torzságairól; de Heltai, a bohém költô és a humor mestere, "enyeleg a tárggyal" (hogy ismét Kosztolányit idézzem), elnézôen mosolygó, szelíd iróniával figyeli a pénzbálvány körüli táncot, a mély és tiszta érzések reménytelen viaskodását a mindenható érdekkel, a család aggodalmát, amikor Boriska az ôszinte szerelem kevésbé jövedelmezô útjára akar térni. Mosolyogva nézi és franciás könnyedséggel varázsolja színpadra ezt a világot, éppen csak itt-ott fûszerezve csipetnyi érzelmességgel. A rendezés érezhetô céltudatossággal, változó eredménnyel igyekezett felszínre hozni ezt a meleg iróniát és bohémes könnyedséget.

Az elôadás sorsa a négy Tündérlaki lány (Fazakas Júlia, Kovács Ágnes Anna, Simon Andrea, Fodor Piroska) közül az elsô hármon, a Bárón, a tornatanáron... és természetesen a bonvivánon fordul meg. A négy lányból a két középsô nyújt teljes vagy majdnem teljes értékû alakítást. Kovács Ágnes Anna — mint már az Ezen egy éjszaka címû kabaréban is — meggyôz, hogy nemcsak elmélyült, érzékeny színésznô, de bôvében van a humorérzéknek is. Simon Andrea jól érzékelteti a "Tündérlak" légkörében felnövô kislány nagylányoskodását, de valóban ébredezô nôiségét és a darabon túli, valószínû pályáját is — néha azonban túljátssza kislányságát, és hangja, énektechnikája sok-sok képzésre szorul. Viola Gáborban a széles skálájúnak ígérkezô komikai tehetség dicséretes mûvészi mértéktartással párosul; induló fiatal színésznél ritka belsô fegyelemmel hárítja el az olcsó karikírozás csábítását; alakja élô és "jópofáskodás" nélkül kedves, mutatságos. Tóth Tamás biztos rutinnal, de fáradt, kissé fásult öregességgel játszik, ami bizony megkérdôjelezi a Báró darabbeli szerepét, "drámai funkcióját".

Két epizódfiguráról kell még megemlékeznem: Biluska Annamária a tôle megszokott mûvészi pontossággal eleveníti meg Manci néni komikus alakját; Fülöp Beáta jócskán túlrajzolja, a harsány bohózat irányába tolja el Róza cselédszerepét. Mint annyiszor a színpadon, kevesebb itt is több volna.

A Tündérlaki szalon csipkedíszlete (Labancz Klára terve) remek elgondolás, találóan jellemzi ezt a családi és társadalmi mikrokozmoszt a maga hazug szépelgésében. A többi díszlet kevésbé sikerült, jól megoldott viszont az elég gyakori forgószínpados színváltozás, ami töretlen folyamatosságot biztosít az elôadásnak.

A zenei írás sohasem volt képes papíron tökéletesen rögzíteni azt, amit a zeneszerzô elképzelt, megalkotott és hallani kívánt. Igaz, hogy több esetben nem is ez volt a célja (gondoljunk például a barokk vázlatos lejegyzési módra, mely helyet hagyott az elôadó tudásának és fantáziájának is). A romantikában már aránylag sok zenei utasítást találunk a partitúrában. Ennek ellenére még mindig marad (és maradni fog, amíg a zene mûvészetnek számít) egy Leírhatatlan, "titkos", de létezô összetevôje a muzsikának. A romantikusok közül Brahms az, akire fokozott mértékben érvényes az elôbbi meglátás. A február 23-i klarinét — zongora kamaraest erôsítette meg újból ezen felismeréseket. A Bartha Géza és Bartha Imola által a vártemplom gótikus termében elôadott két duószonáta Brahms utolsó mûvei közül való, amint ezt a 120-as opus-szám is jelzi. Bár a két mû hangulatilag különbözik egymástól (az f moll szonátát a sötétebb tónusok, illetve a hangszínek homogenitása jellemzi, az Esz dúr szonáta pedig egy optimistább felfogást, egy átfogóbb érzelmi skálát tükröz, mely a klarinét tágabb hangzási lehetôségeit, regisztereit is igénybe veszi), nyelvezetük mégis közös. A ritmika sokrétûsége, a harmóniák gazdagsága (az egyre gyakoribb plagális fordulatokkal), a polifon szövet és a szigorú motivikus, tematikus munka már magában igen összetett. De mindaz, ami e nyelvezet által, de ezen túl kerül felszínre, jut kifejezésre, az csak különleges képességû és képzettségû elôadók kiváltsága.

A mûsor Franco Donatoni intermezzója (a Clair címû kompozíció a két Brahms-szonáta között szólalt meg) a XX. századi avantgard zene ízelítôje volt. A szólóklarinétre írt "két darab" zenéjétôl nem kell megijedni. Aránylag könnyen felismerhetô alkotói eljárásokat fedezünk fel benne. Ilyenek például: az ambitusz fokozatos terjeszkedése a magas vagy a mélyregiszter irányába; a hangsúlyok létrehozta aszimmetrikus ritmusképletek (melyeknek Sztravinszkij volt egyik híres mestere); sorozatban ismételgetett dallamrajzok egy fejlesztéses folyamatban; két egymástól független zenei anyag váltakozása; hirtelen és erôteljes dinamikai, valamint színbeli kontrasztok (mint a szeriális technika örökségei). Egy ilyen mû egészen más szempontokból teszi próbára az elôadót: fantázia és technika kell hozzá, az érzelem majdnem kizárt. Hogy milyen mûvészi mondanivalót rejt, az maradjon egyelôre nyitott kérdés. De mivel ez a "mi zenénk", jó lenne komolyan elgondolkozni rajta!