• A jelek szerint Victor Ciorbeát már csak a szentlélek, meg esetleg Poul Thomsen tartja ott, ahol van, mert most már a Parasztpárt is beletörôdni látszik lélekben az elkerülhetetlenbe... — nem tudni, mit gondol a "helyzetrôl" az RMDSZ, így a hallgatással a végsôkig kitartók hôsi, de haszontalan pózába ragadhatnak! • Közben a miniszterekre újra rájött a beszélhetnék: éjhosszat magyarázzák, hogy "mi mennyi" és "hány az óra" ... — ahelyett, hogy épkézláb módon bele is kezdenének valamibe! • Talán a dolgok összekuszálódása miatt nem érzékelik, hogy nem a magyarázat vagy annak megértése körül van baj, hanem a bizalommal! — amit nem okosabbnál okosabb fejtegetésekkel, fotogénikus miniszterekkel lehet helyreállítani, hanem átütô erejû cselekvéssel... • Az egészségügyiek sztrájkjával szemben tanúsított magatartás — a követelések egy részének jogossága mellett — a puha határozatlanság benyomását keltette... — a "mit miért?" kérdése föl sem merült a zsarolástól sem mentes alkudozások során, pedig a 25,50 vagy 100 százalékok mellett valamit hallani szerettünk volna arról is, hogy miben és mennyiben lesz több és jobb az egészségügyi szolgáltatás! • S csak a dolgok cigányútra tévedésének elkerülése végett jegyzem meg, hogy ezúttal az egészségügyi ellátás minôségérôl ne a felszereltség, mûszerezettség, tehát a tárgyi körülmények jussanak mentô kitérôként az illetékesek eszébe, hanem: hogy is állunk a szolgáltatásokat igénylôk és igénybe vevôk emberszámba vételével? • Közben a Sanitas föderáció tagjai amolyan kollektív lemondással fenyegetôznek! — ekkora blôdség is csak egy olyan szakszervezeti vezetô fejében születhet, aki nem tud különbséget tenni a gombostûgyártás és a beteggyógyítás között... • Ilyen vezérrel csak a falnak lehet menni... • Föladta a leckét a minap egy nyugdíjas olvasónk a szónoki kérdéssel: nyugdíjemelés végett ôk, a társadalom legnépesebb és legmagárahagyottabb rétegeként hogyan lépjenek sztrájkba? — azóta is gondolkozom, hogy mivel hívhatnák fel magukra a figyelmet: esetleg azzal, hogy a maholnap beütô választásokon a szavazást bojkottálják? • Egy ilyen megmozdulásra biztosan elfogja a nyüzsgés a két választás között a nyugdíjasokra ügyet sem vetô politikusokat! — felére csappanna valahánynak a szavazótábora... • A "Hadrév-ügy" minapi tárgyalásán vádlott fordult vádlott ellen... — talán az "oszd meg és uralkodj" segítségével kísérelik meg rövidre fogni és gyorsan elfelejteni a megnyugtatóan máig sem tisztázott konfliktust? • Különös összeírásba kezd március elején a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal: föllajstromozzák a kereskedelmi és szolgáltatói egységeket, hogy megtudják, hány ilyesmi mûködik a városban! — én, naiv, azt hittem, ezekrôl már csak az adókivetés és -behajtás végett is pontos kimutatás létezik... • Meglep, hogy Bölöni László is benevezett a labdarúgó szövetségi kapitányi versenybe, s a népszerûsége a lista élére helyezi... — figyelem: a "semleges" vagy annak látszó személyekre itt és máshol rendszerint akkor esik a választás, ha a maffiák hatalom és haszon elosztásában holtpontra jutottak... • Lásd még a Birtalan Ákos ellen sûrûbben szövögetett, mind alattomosabb támadásokat... — vagy azért, mert meggyengült a kormány, s ezzel a miniszterek erélye, vagy most látták elérkezettnek a pillanatot a turisztikában mûködô maffiák arra, hogy a módszeresen, távlatos tervekkel dolgozó minisztertôl magukhoz ragadják a kezdeményezést, s újra zavaros helyzetet teremtve kedvükre garázdálkodhassanak! • Túl sok a pénz a futballban s a turisztikában ahhoz, hogy a jószándék zavartalanul tehesse a dolgát! • Szûkebb pátriánk PUNR-s képviselôje újra telezokogta a parlamentet a románok állítólagos fájdalmával, ezúttal amiatt, hogy Fodor Imre hivatalának ajtaja fölött magyarul is olvasható, hogy mit találunk ott, bennebb kerülve! — elmegy a szóban forgó honatya egészen a fenyegetésig, amit csak azért nem értek, mert a PUNR önmagát liberálisként határozza meg, Romániát pedig jogállamként... • Megértem: nyakunkon az újabb választások, s Funarral a sarkukban nehéz lesz egyeseknek újraválasztatniuk magukat, ha nem mutatnak eléggé harapós kedvet! — van, akinek nem is kell túlságosan megerôltetnie magát... • Talán a tyúkszemére léptünk a mozivállalat illetékesének amiatt, hogy "mert nem akarom", nem engedte a kövesdombi moziterembe az ottani RMDSZ-körzeteseket gyûlést tartani... — egy hang nem sok, annyit sem válaszolt a kiskirálykodásával kapcsolatos észrevételeinkre, de — igaz — azok sem, akiknek viszont mindenképpen lépniük kellett volna... • Különös csönd! — írta a költô...

A minap a szovátai fogadóórámon több háborús veterán keresett meg, szóvá téve azt, hogy a helyi adóhivatal megadózni szándékszik azon jövedelmüket, amely a szállóvendégeik által, a kiadott szobákért fizetett díjból származik. Az adóhivatal arra hivatkozik, hogy a háborús veteránokra vonatkozó 1994. évi 44-es számú törvény 15. cikkelyének "e" pontjában elôírt adómentességet megszüntette a múlt év végén közzétett, a személyi jövedelemadóra vonatkozó 1997. évi 85-ös számú sürgôsségi kormányrendelet. Igaz, hogy az említett sürgôsségi kormányrendelet utolsó cikkelyében a felsorolt hatályon kívül helyezendô jogszabályok között szerepel a veterántörvény 15. cikkely "e" pontjának azon része, amely a jövedelemadó-mentességre vonatkozik. De a hatályon kívüli helyezés csupán annak a törvényhozási eljárásnak az eredménye, amelynek célja a párhuzamos szabályozás kiküszöbölése, minden személyi jövedelemadó-mentességnek egy törvényben, a személyi jövedelemadó törvényében való szabályozását célozva. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 1997. évi 85-ös számú sürgôsségi kormányrendelet 3. cikkelyének "i" pontja világosan leszögezi, hogy nem adózható meg az a jövedelem, amelyet a háborús veteránok, a hadiözvegyek, a háborús veteránok újabb házasságot nem kötött özvegyei és háborús veteránok házastársai valósítanak meg lakásuk bérbeadásából. (Több lakással rendelkezôk csak egyet adhatnak bérbe adómentesen.)

Megjegyzem, hogy az 1996. évi 114 -es számú lakásügyi törvény értelmében lakásnak tekintendô egy személy vagy egy család lakásigényeit kielégítô, egy vagy több lakószobából álló építmény, a szükséges mellékhelyiségekkel. Tehát a szovátai adóhivatal álláspontja téves, a háborús veteránok, azoknak özvegyei vagy házastársai továbbra is adómentességet élveznek.

" Azzal a reménnyel jöttem e beszélgetésre, hogy talán csak vége szakad annak a gyakorlatnak a magyar sajtó részérôl, hogy a kérdésfeltevések eleve magukban hordozzák az RMDSZ-érdekek által sugallt beállítását a tényeknek. Pedig ezek az "igazságok" elég szaporán váltakoznak. Tegnap árulásnak minôsült a kormánypártiság, ma viszont ugyanaz erény. A választások elôtt Frunda György szerint ez a párt nem volt párt, csak a PDSR szüleménye, az RMDSZ 1990. május 20-án mégis e párttal írt alá közös választási egyezményt. Itt van, elhoztam. Ez áll benne: a mi pártunk Frunda Györgyöt saját jelöltjeként indítja. Aláírások, pecsét. Tehát melyik igaz az igaz?" Ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést, még a kérdések elhangzása elôtt Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke, akit a nemrégiben megkötött liberális koalícióról érdeklôdve kerestünk meg. Az iméntiekhez csupán annyit, hogy a kérdésfelvetések "eleve" csak azt hordozzák magukban, ami a (politikai) légkörben van.

- A liberalizmus háza táján nálunk meglehetôsen nagy a zûrzavar és feltehetôen sok idô eltelik, amíg letisztázódnak a dolgok és határozott, életképes liberális vonulat alakul ki a politikai palettán. Hogyan kerül ebbe a képbe éppen most a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt?

— Kezdettôl egy liberális vonalat képviseltünk a magyarságon belül. Utalt arra, hogy sok idô eltelik, amíg letisztulnak a dolgok. El kell mondanom, hogy rögtön a változás után nagyon sok párt jelent meg, s próbált magára aggatni bizonyos jelzôket, próbálta magát valahová besorolni. Utána igyekezett többé-kevésbé be is tartani azt az ideológiai hitvallást, amit felvállalt. Például a PUNR magát egy neoliberális jobboldali pártnak nyilvánította, holott sem programjában, sem tevékenységében semmi jel nem utal arra, hogy liberális párt lenne. Mégis megkezdôdött egy — szerintem — haladó folyamat a román politikai életben. Végre oda jutottunk, hogy a pártok komolyan veszik az ideológiai alapot, komolyan veszik azt, hogy ôk egy dogmából kiindulva, arcélet adnak politikai, gazdasági ténykedésüknek. A kormánypártban levô feszültség oka is az, hogy különbözô ideológiájú pártok vesznek részt a kormányban.

— Mégis, hogyan kerül ebbe a képbe a Magyar Szabaddemokrata Párt?

— Mert mi is liberális, szabadelvû párt vagyunk. Nyilván, a mi pártunk számára csak jót hozhat ez a liberális föderáció.

— Úgy gondolják, hogy most, az RMDSZ után a román liberálisokkal kecsegtetôbb együttmûködést alakíthatnak ki? Nem szólva arról, hogy nagyon jó kapcsolatuk volt adott pillanatban Ion Iliescuékkal is, ami aztán abbamaradt...

— Hatalmas félreértés van az egész dologban. Soha nem rajtunk múlt, hogy nem sikerült az egységes fellépés az RMDSZ-szel. Pillanatnyilag az RMDSZ-t mi nem úgy értékeljük, hogy ez egy hatalmas szervezet, egy politikai ellenfél, amelyet minden áron le kell gyôzni. Az RMDSZ a politikai pluralizmust nem igazán hagyta érvényre jutni. Nagyon jól tudjuk már a '91-es kongresszustól errefelé, mind meghaltak a magyar pártok, a miénken kívül. Utána kezdték el a platformosdit, ami gyakorlatilag végül is csôdöt mondott. Ugyanakkor tovább élezôdtek az ellentétek. Szerintem ez a probléma. Teljesen külön kell választani a politikai képviseletet, a pluralizmus kérdését magával az eredendôen felvállalt, magyarságot összefogó akarattal, amellyel az RMDSZ az összmagyarságot képviseli. Ez a kettô nagyon jól megfér egymás mellett. Az RMDSZ-re alapvetô szükség van. De a különbözô ideológiájú platformok széthúznak. Ezért szeretnénk mi a román politikai palettán a megfelelô helyen lenni, és elvárjuk az RMDSZ-tôl, hogy vessen véget a politikai önkényeskedésnek, és hagyja a magyarokat ideológiák szerint, szintén magyar pártokban tevékenykedni. Ami nem zárja ki, hogy igenis szükség van a magyarság egységes fellépésére, a magyar érdekeket kiharcolandó.

Nem feltétlenül azon múlik a magyar kisebbség jogainak kivívása, hogy kiteszünk egy táblát, s leveszik azt a táblát. Az elkövetkezendôkben a legfontosabb a mentalitásváltás lesz. Az embereket a kapitalizmus, Európa, a NATO felé kell irányítani.

— Ezek szerint ön nem tartja képesnek az RMDSZ-t a romániai magyarság érdekeinek megoldására?

— Nem tudja megoldani. Épp azért, mert a koalíción belül mindenki kompromisszumot kötött, felvállalt valamit, nem azért, mert hitte, hanem mert valamilyen okból rá volt kényszerítve. Azért olyan labilisak az ígéretek is, azért olyan tiszavirág-életûek az egyezségek.

— Egy koalíció, s most az önök frissen megkötött liberális koalíciójára gondolok, azt jelenti, hogy a programok bizonyos fokú azonossága lehet az alapja.

— Nem bizonyos fokú, hanem mindegyik párt, függetlenül attól, hogy román párt vagy magyar párt, liberális. A liberalizmusnak végre kezdjük megismerni az alapvetô ismérveit, mûködési mechanizmusait. A liberális kormányzási program például már eleve magában hordja a legfontosabb gazdasági megoldásokat stb. Itt közöttünk lényeges eltérés nincs. Mi messzemenôen többet fogunk elérni a másik koalícióban, mint amit az RMDSZ elért ebben a koalícióban.

— Tehát az önök ideológiái között azonosság van, és elfogadják a különbözô alakulatok szemléletét, legalábbis alapvetô kérdésekben. Itt minket viszont nem az ideológiai, politikai, gazdasági nézetazonosság érdekel, hanem — akárcsak olvasóink — , arra lennénk kíváncsiak, hogy az RMSZDP hogyan látja megvalósíthatónak a román liberálisokkal összefogva a romániai magyarság legfontosabb követeléseit. Gondolok például a szabad anyanyelvhasználatra, a teljes körû anyanyelvi oktatásra...

— Általában a liberális pártok pozitívan viszonyultak ezekhez a problémákhoz. Gondoljunk csak Dinu Patriciura vagy Cataramãra, vagy Cervenire, aki kijelentette, hogy a magyarság követelései nem túlzottak. A mi szövetségünk nagyobb teret biztosít ezeknek a gyakorlati megoldásához. Nem hiszem, hogy ellentmondás lenne abban, hogy egy magyar párt a román pártokkal összefogva egy közös politikai platformot vállalva ne tudná ezt megtenni. Sôt, szerintem sokkal eredményesebben lehet így a magyarok érdekeit érvényesíteni. Tenni kell, hogy ne legyen ellenségkép a magyar. Nyitottságra és jóhiszemûségre van szükség mindkét részrôl. A deklarációk még nem jelentenek semmit, ha nincs olyan kormány, amely segítene végigvinni.

— Tehát ön bizonyosat tud ígérni a magyar választóknak? Mert ha nem, az azt jelenti, hogy szavazókra sem számíthat, és hogy esetleg román szavazatok révén próbálnak a politikában elôbbre jutni, miután a magyarokkal nem sikerült.

— Nem én ígérem, hanem a koalíció. Benne van a programban. De azt sem lehet, hogy mi mindent kérünk, a másik meg mindent megtagad. Fejletteb politikai kultúrára van szükség, ezután következik a gazdasági megoldás. Nem arról van szó, hogy a román pártok segítségével akarunk elôbbre lépni. A magyar kérdés itt Romániában nagyon fáj a románoknak. A liberális program eleve a személyi jogokat biztosítja. Az egyénnak kell biztosítani az anyanyelvi oktatás jogát például, és a románokat megnyugtatja az, hogy nem egy hatalmas magyar csoportról van szó.

— Önök az évek során több román párttal próbáltak kapcsolatot teremteni, de sorra kudarcba fulladtak ezek a kezdeményezések. Mi a benyomása most? Mennyire veszik komolyan a magyar szabaddemokratákat a román liberálisok? Ezek is csak azt remélik, akárcsak Iliescuék annak idején, hogy egy lehetôség rést ütni a romániai magyarság RMDSZ kürüli összefogásán? Mert a látszat szerint eszköznek használják fel az önök pártját a különbözô román pártok.

— Ez a veszély fennáll, amikor egy kis párt magára van hagyva. Ezúttal azonban ilyen típusú veszély nem állhat fenn. Elsôsorban azért, mert eokzek mind realista párt, és a föderációnak már van egy tervezete: hogyan fog mûködni, kikbôl áll össze, és ebben mindenik párt programja benne lesz. Nem az a lényeg, hogy melyik párt mekkora volt, hanem egy közös cél fog minket vezérelni. Ebbe már eleve — velünk vagy nélkülünk — bele van foglalva a kisebbségi kérdés. Nincs szó a magyarság szétszakításáról, kizárólag arról van szó, hogy ha az RMDSZ mint egy konglomerátum nem ment, akkor a magyarság érdekeit mások vállalják fel.

— Térjünk vissza a liberális koalícióra. Önök választási koalícióról is beszélnek. Ki kinek a listáján indul?

— Errôl még konkrétan nem volt szó, Ugyanis nem tiszta a kormányban levô liberálisok helyzete, s ez csökkenti a föderáció esélyeit, bár velük vagy nélkülük megalakul. Quintus azt mondja: vagy Konvenció vagy Föderáció. Pedig itt is az a helyzet, mint az RMDSZ-nél. A kettô nem zárja ki egymást. Mindenképpen együtt indulunk a választásokon.

— Ha már választásokról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt választások — a helyhatósági és parlamenti — az RMSZDP számára fiaskót jelentettek. Hogyan áll pillanatnyilag elnök úr szerint a párt szénája szervezettség, taglétszám, bel- és külföldi kapcsolatok szempontjából?

— Ez nehéz kérdés. A választások alkalmával, mindenki tudja, milyen tortúrának voltunk kitéve. A rettenetes elfogultság és az övön aluli ütések megtanítottak minket arra, hogy még egyszer nem indulhatunk egyedül. Azt is el kell mondanom, hogy amikor Bukarestben megnéztük az összesített eredményeket, a taglétszámunknak kb. a háromszorosa szavazott ránk.

Belföldön, láthatja, komoly pártok komolyan vesznek bennünket. A külföldi kapcsolatainkról annyit, hogy '90-ben mindenki tárt karokkal fogadott. Viszont az RMDSZ gyorsan közbelépett, s így még azt is letagadták, nevesen a magyarországi Független Kisgazdapárt, hogy valaha is hallott rólunk. Ugyanez volt a helyzet az MDF-fel, jó volt a kapcsolatunk mindaddig, amíg a hír eljutott az RMDSZ-ig. Akkor automatikusan ellenségnek, árulóknak állítottak be bennünket, így ezek a kapcsolatok stagnálnak.

— Világos, hogy viszonyuk ha nem semmilyen, akkor feszült az RMDSZ-szel. Hogyan tekint a Szabaddemokrata Párt az olyan törekvésekre, mint a Politikai Alternatíva néven újabban feltûnt kezdeményezés?

— Mi elfogadjuk, mint tényt. Mert amíg az RMDSZ ilyen szervezési keretek között mûködik, normális, hogy ilyesmi elô fog fordulni, és ezek tovább erôsödnek. Nekünk az a célunk, hogy az RMDSZ újraértékelje a szervezeti felépítését, célkitûzéseit, és jussunk el oda, hogy az immár megkopott "egységben az erô" szlogen kapjon új értelmet. Ilyen szempontból mi az RMDSZ mellett vagyunk. Tehát az RMDSZ újuljon meg, a platformoknak adjon teret, lehetôséget. Sok mindent újra kellene gpndolni, s az RMDSZ egy egészen más státusban kellene mûködjön, anélkül, hogy az értekesebb politikai mozgalmakat képviselô embereit automatikusan visszahúzná.

— Hogyan látja pártja jövôjét?

— Perspektívában az RMDSZ-t nem tudom politikai partnerként vagy ellenségként sem elképzelni. Maradjon meg érdekvédelmi szövetségnek. Mert ha a fordulat után hagyták volna élni a magyar pártokat, láttuk volna, kik állnak mögötte, más lenne most a helyzet. Román pártokkal ideológiai alapon szövetkezve szerintem elôrelépünk. Az RMDSZ-nek ne legyen szava a politikában, maradjon meg az a konzultatív szerv, amely esetleg véleményt mond, hogy például egy (magyar) párt megtegyen vagy ne bizonyos lépéseket. Csak így tudom elképzelni a jövônket.

A nyárádszeredai kórház idôrôl idôre magára vonja a közvélemény figyelmét. Sok mendemonda kering arról, hogy azt bezárták, hogy annak vezetôje nagyobb összegû pénzt költött el, hogy már a külföldiek is megvonták bizalmukat dr. Benedek Imrétôl, hogy a kórházat ha még nem is zárták be, ebben az évben sor kerül rá és akkor a Nyárádmente kórház nélkül marad. Frisseben Nagy Jenô alpolgármester adta a kezembe a község polgármesteréhez címzett levél fénymásolatát ezzel a megjegyzéssel: "Úgysem fog megjelenni az újságban". Nos, valóban nem, mert a levél hosszú, így a közlés során csupán a lényegre szorítkozhatunk. Az iméntiek késztettek arra, hogy újra foglalkozzunk a kórház ügyével és segítsük a tisztán, avagy tisztábban látást.

Az 1990 elôtti években az egészségügyben szokás volt, hogy a megyeszékhelybeli orvosokat mentôbe ültették és vidékre küldték, hogy a községközpontokban segédkezzenek a betegek kezelésében. Abban az idôszakban dr. Benedek Imre kardiológus a Nyárádmentét járta éveken át. Jól ismerte az ottani és fôleg a nyárádszeredai viszonyokat. Aztán következett a társadalmi váltás utáni elsô év, amikor dr. Opriï Zeno, akkori megyei egészségügyi igazgató bezáratta a nyárádszeredai kórházat. Benedek doktor — mint mondja — meglepôdött, mert orvosként nem értette, miként lehet egy több községközpontot és falut ellátó kórházat egyetlen tollvonással megszüntetni. Így született meg egy alapítvány létrehozásának gondolata a harminc ágyas nyárádszeredai kórház mûködtetésére. 1993-ban jegyezték be az alapítványt Remedium néven. Megválasztották a kuratóriumot, elnöknek az alapítvány szülôjét, dr. Benedek Imrét, aki már akkor meghirdetett egy jól körülhatárolt programot: a sürgôsségi ellátás biztosítása; népjóléti tevékenység; munkahely biztosítása fiatal orvosok, középkáderek részére; az anyagi bázis biztosítása.

1993-ban a Remedium több alapítványhoz nyújtott be pályázatot, néhányat megnyertek, így sikerült hozzájutni kb. 300 millió lejhez. Ezenkívül a Remedium Alapítvány tagjai adományokkal támogatták a már mûködô kórházat. 1994-ben 4900 tagja volt az alapítványnak. 1996 végére 1300-ra apadt a tagok száma.

A Dászkel Lászlónak címzett levelet decemberben küldte egy bizonyos Gudenus Anna, aki a Csillagkeresztes Hölgyek Társasága (támogatták a Remedium Alapítványt) és egy német karitatív intézmény nevében írta: ... "De amikor a csillagkeresztes rend vezetôségéhez fordult tanácsért, az önök által is ismert két úr, Brühl és Schönburg, bár ajánlották, hogy a kórházat segítik, de csak azzal a feltétellel, hogy Benedek leköszön és nincs lehetôsége az orvosi vagy pénzügyi lehetôségbe beleszólni". A levélíró azt is a polgármester tudomására hozta, hogy megtörténhet, hogy a németek által ígért segítség "más országba vagy más helyre fog kerülni", nyilván a fent említett feltétel nem teljesítése esetén.

Természetszerû, hogy egy ilyen levél nyomán magát az érintett, dr. Benedek Imrét kérdeztük a dolgok állásáról.

— Mindenekelôtt egy szóbeszédet tolmácsolok, miszerint ön pénzt fogad el a Remedium Alapítvány tagjaitól?

— Szívesen válaszolok minden kérdésre, furcsa, hogy éppen az érdekeltek, nem kérdeznek meg soha engem személyesen. Nem jöttek bepillantani az alapítványunk irattárába. Mert van ilyen is. A válaszom: a nyárádszeredai Remedium Alapítvány tagjaitól, a családtagoktól nem fogadtam el pénzt. Ott a betegeket megvizsgálva, a szakorvos kollégák annak idején, nemhogy nem fogadtak el anyagiakat, hanem saját költségükön utaztak ki szabad idejükben. S ha már pénzrôl van szó. A fizetésem mellett magánrendelôm van Marosvásárhelyen, miért pont az alapítvány tagjaitól venném el a honoráriumot. Egyetemi klinikán vagyok osztályvezetô fôorvos, bôven van betegem, akiket gyógyítok, nem beszélve a kutatási tevékenységemrôl. Az alapítvány megszervezésekor én valójában egy társadalmi munkát vállaltam. Az orvosi alapítványnak a vezetését, a feladatait próbáltam körülhatárolni, problémáit megoldani ebbôl a szerepkörbôl. A tévedés akkor történt, amikor azt hitték, hogy ott kórházvezetô fôorvos vagyok. Nem lehetek kórházvezetô fôorvos csak a marosvásárhelyi klinikán, az I-es belgyógyászaton, ahol alkalmazva vagyok, ha ezt nem értik meg...

— A sokszor emlegetett ekográfot végül is megvásárolták?

— Az osztrák Csillagkeresztes Hölgyek Társasásága (Cs.H.T.)többször részesített minket támogatásban. A velük való egyeztetés után, a tervezet alapján, más alapítványok és intézmények segítségével a készüléket megvettük. Hogy a Remedium Alapítványt is be tudjam vonni a gép tulajdonosi körébe mint részvényes, a többi részvényesekkel — két intézmény és egy alapítvány — megegyeztünk. Tehát gyakorlatilag négyen, két intézmény és két alapítvány vásrolta meg a gépet, ami azonnal bekerült a marosvásárhelyi klinika kardiológiai osztályára. Az összesen 160 millió lejes összegbôl a Remedium Alapítvány 38 millió lejt fizetett ki, ez számlákkal bizonyítható. Ez a készülék további beruházásokat igényel, mert úgy gondoltuk el — nem lévén pénz — a gépet fokozatosan bôvítjük, adott erre a lehetôség a mûszaki adottságaiból kifolyólag. Nyárádszeredában az ekográfot egyszerûen nem tudnánk kihasználni, nagyon nagy a kapacitása a nyárádmenti lakosság számához viszonyítva is. Egyik szempont. A másik: a gép mûködésének helyérôl a négy "részvényes" dönt.

— Egy nyárádszeredai kis csoport ügyködése nyomán terjednek a mendemondák, például arról, hogy én vagyok-e vagy sem az alapítvány elnöke. Pedig olvashattak 1997 végén választottak újra. Elnökként annak idején csak a kórház beindítását vállaltam. Miután ez megtörtént, visszaléphettem volna. De a tavaly jöttek az aggályoskodó kérések-kérdések a szeredaiak részérôl: ha visszalépek, megszûnik a kórház? Akkor elvállaltam még egy mandátumot és amikor megválasztottak, kijelentettem, hogy bizonyos körülmények között hajlandó vagyok a megbizatást elfogadni. Például kijelöltem az embereket, akikkel dolgozni szeretnék, mert az orvosi tevékenységet orvosoknak kell végezniük. Nem tudom ki lenne az, aki beleegyezne abba, hogy hozzá nem értô szakember kezelje a betegeket? Sajnos, vannak, akik szerettek volna és szeretnének ma is beleszólni az orvosi tevékenységbe. Az emberek ambiciózusak, Szeredában sokan voltak és vannak, akik különbözô funkciókban voltak és vannak, így megszokták, hogy ôk vezetnek, ôk diktálnak, rendeznek, ügyködnek, emberek sorsa felett döntenek. Ez mûködik is a tevékenységi területeken, kivéve az orvosi ellátást. Ezt nem engedtem meg és emiatt a téves, avagy hamis információk terjesztése, amelyek alapján egyszerûen pletykák alakultak ki.

— Végül is az egyetlen kézzelfogható vád a beszélgetésünk alapjául szolgáló levél.

— Amennyiben hiteles, hiszen nincs rajta kézaláírás. Egyrészt. A hölggyel 1996-ban találkoztunk, s akkor nagy megelégedéssel váltunk el, biztosítottuk egymást a kölcsönös támogatásról. Tudni kell, hogy a Cs.K.H.T. a Máltai Szeretet Szolgálat és a német intézmény, valamint jómagam egyetértésével neveztük ki közvetítônek. A hölgy, állítólag 1997-ben levelet küldött címemre, amiben gondjait írta le a nyárádszeredai információk alapján. Erre válaszolva levelet írtam, amiben kértem, látogasson meg. Visszaírta, készségesen lesz segítségemre, hogy a kétséges, tisztázatlan ügyeket rövidre zárjuk. Ezúttal és több más alkalomkor megtettem tehát az ajánlatokat, ám 1995— 1997-ig senki sem nézett bele a levéltárunkba, irattárunkba. Teljesen hamis információkat terjeszt külföldön, hogy a kórház be van zárva. Nincs bezárva. Emellett a hölgy a Csk.H.T. nevében is tesz kijelentéseket. Ezzel szemben nekem bizonyíték van a kezemben — Beszámoló a Remedium Alapítvány és a Csillagkeresztes Hölgyek Társaságának képviselôivel való találkozás eredményeirôl. Ezzel a beszámolóval lezárult a '97-ig finanszírozott programok elszámolása a Csk.H.T.-val. Az elôbb említett Brühl és Schönburg kézjegyével ellátott dokumentum egyértelmûen bizonyítja, hogy az elszámolás tisztességesen történt És akkor Gudenus A. küldi a polgármesternek 1997 decemberében azt a kételyekkel tele levelét, amelyet nyárádszeredai álinformációk alapján írt meg.

— Mindezek ellenére pályáztak-e meg további támogatásokat a nyárádszeredai kórház számára?

— Pályázatot nyújtottunk be egy németországi karitatív tevékenységet végzô intézményhez, képviselôik meg is látogattak, elismeréssel vélekedtek munkánkról. Elutazásukkor véleményezést kértek, figyelmükbe ajánlottam a Csk.H.T-t, valamint a Máltai Szeretet Szolgálatot, gondolván arra, hogy minden egyes találkozásunk alkalmával, munkánkról jó véleményt alkottak. Gudenus A., sajnos, ôket is félreinformálta, ám levelezésünk folytatódik és továbbra is ígérik az anyagi támogatást. Ezen kívül a Remedium számára megnyertük egy másik alapítvány támogatását, amely már megérkezett, amivel a nyárádszeredai kórház legkevesebb hat hónapon át fog mûködni.

Dászkel László polgármester: — Személyesen azt akarom, hogy a nyárádszeredai kórház továbbra is fogadja betegeit, hogy rendelés legyen ott, hogy a betegeknek ne kelljen minden orvosi vizsgálatért Marosvásárhelyre utazniuk. És ha Benedek doktor mûködtetni tudja a kórházat, akkor nyilván támogatom. Valóban sokan és sokat beszéltek-beszélnek környékünkön a kórházról, de eddig a helybeliek közül senki sem jelentkezett, hogy látni akarom a Remedium Alapítvány iratcsomóit, pedig azok bárki számára nyitva állnak. Szerintem kár csorbítani szóbeszédekkel a szeredai kórház jó hírét.