Megyei tanácselnökök találkoztak Szovátán

Február 13-án Szovátán tanácskoztak a megyei tanácsok elnökei éa képviselôi, különbözô önálló vállalkozások vezetôi, amelyeknek mûködése a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik. A találkozóra szinte teljes létszámban megjelentek a megyei elnökök, kivételt Brassó, Gorj, Vrancea és Buzãu megye képezett csupán.

A tanácskozást a házigazda, Maros megye tanácsának elnöke, Ioan Togãnel nyitotta meg, üdvözölte a vendégeket Dorin Florea prefektus, illetve Szováta város polgármestere, Mátyás Endre. A jelenlevô elnökök a Konstanca megyei tanács elnökének, aki a Megyei Tanácselnökök Egyesületének is az elnöke, Stelian Dutunak bevezetô szavai után a napirendet szavazták meg. Elsôként beszámoló hangzott el azzal kapcsolatosan, hogy az elnökök egy csoportja egy nappal elôbb Bukarestben találkozott Karen Foggal, az Európai Unió romániai megbizottjával, a Románia integrációjáért felelôs program vezetôjével. Ezután széleskörû vita alakult ki azzal kapcsolatosan, hogy tulajdonképpen mi a célja, a haszna a régiós fejlôdésnek. Ennek a vitának a keretein belül többféle vélemény hangzott el, sokszor egymásnak ellentmondó vélemények: ugyanis a megyei elnökök egy része támogatja és nagyon hasznosnak tartja ezt a fajta kezdeményezést, míg voltak olyan hangok is, amelyek szrint ez tulajdonképpen csak formai találkozó-sorozat, és nincs gyakorlati haszna. Ennek a vitának nem voltak pontosan megfogalmazott konklúziói, néhány értékes gondolat is elhangzott, bár a megfigyelô nem szabadulhat attól az érzéstôl, hogy még a megyei vezetések szintjén sem kristályosodott ki e fejlôdési együttmûködési forma lényege. Ez sajnálatos, mert köztudomású, hogy az elmúlt év végén Románia újabb 15 megyéje kérte csatlakozását az Európai Régiók Közgyûlésébe, éppen azért, hogy pályázatok útján bizonyos támogatásokat szerezhessen meg a megye számára, amely már lassan amúgy sem jelent csupán egy szûkebb határok közé szorított területet, jelenthet egy nagyobb régiót is. Az európai felfogás is egyértelmûen ebbe az irányba mozog. És azt célozza, hogy a hagyományosan, földrajzilag, történelmileg együvé tartozó területek harmonikus fejlôdését biztosíthassa.

E végkövetkeztetések nélküli vita lezárása után beszámoló következett azzal kapcsolatosan, hogy az adminisztrációban milyen szerepe van és milyen lehet a jövôben az informatikai rendszer kibôvítésének, néhol bevezetésének. Ezzel kapcsolatosan Ialomita és Maros megye vállalta, hogy bemutatja az eddig elért eredményeket. A helyszínen felszerelt számítógépes kisrendszerben a szakemberek gyakorlatban mutatták be azokat a tanulmányokat, programokat, amelyeket már alkalmaznak. Ezzel kapcsolatosan is kialakult egy párbeszéd, amelyen konkrétumok hangzottak el, szemben az elôzô, úgymond elvi vitával. A délelôtti program befejezéseként dr. Raed Arafat ismertette a Marosvásárhelyen mûködô sürgôsségi szolgálat tevékenységét, ami nagy tetszést aratott.

Délután került sor az önálló vállalkozások kereskedelmi társaságokká való átalakulásának problematikájára. A jelenlevô igazgatók elmondták elképzeléseiket, azokat a lépéseket, amelyeket fontosnak tartanak ebben az átalakulási folyamatban. Az elhangzottakból kitûnt, hogy a legnagyobb gondot az jelenti, hogy ezeknek a társaságoknak a tulajdonképpeni vagyoni helyzete nem tisztázott.

Végül Maros megye képviselôje, Ioan Togãnel elnök bemutatatta a repülôtérrel kapcsolatos ugyanilyen átalakítási folyamat nehézségeit. Köztudott, hogy a repülôtereket októbertôl a megyei tanácsok hatáskörébe utalták át. Állami támogatás nélkül lehetetlen a fenntarásuk, bár a 30/1997-es sürgôsségi kormányrendelet alapján kereskedelmi társaságokká kell alakuljanak az év elején, ami azt jelenti, hogy megvonnak tôlük mindenféle állami támogatást. A téma nem váltott ki nagy érdeklôdést a tanácselnökök körében, fôleg azok a megyék maradtak közömbösek, amelyeket nem érint a probléma.

Annak ellenére, hogy meghívták a tanácskozásra Remus Oprist, a kormány fôtitkárát, nem tisztelte meg jelenlétével a tanácselnököket. Dragos Tãnãsoiu szakértô képviselte a végrehajtó hatalmat. A kormánymegbízott óvatosan nyilatkozott a regionális fejlôdésrôl. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi hatalom is úgy gondolja, hogy a regionális fejlesztés fontos, és a kormány ezt támogatja. A kormányképviselô közbeszólása eléggé jellegtelen, színtelen, súlytalan volt. A hatása is ugyanolyan. Lényeg az, hogy bár vitatkoztak a szerepeken a régiós fejlesztés kapcsán, ezúttal sem tisztázták a prefektúrák és megyei tanácsok hatáskörét, egymázhos való viszonyát.

Tegnap újra tárgyaltak a Sanitasszal

Hatodik napja tart a Sanitas egészségügyi szakszervezeti szövetség általános sztrájkja. E napokban semmilyen rendkívüli eseményrôl nem érkezett jelentés a megye egészségügyi egységeibôl a szakszervezet megyei szervezetéhez. Mint a megyei szakszervezeti szövetségnél értesültünk, tegnap a parlament két házának egészségügyi bizottságai újra tárgyaltak a Sanitas országos vezetôivel, akikhez Pavel Todoran, a Frãtia RSZSZOSZ elnöke is csatlakozott. A legújabb megbeszélések eredményeit várva, a Maros megyei szakszervezeti szövetség is mára halasztotta operatív tanácsának eredetileg tegnapra meghirdetett rendkívüli gyûlését, amelyen további tiltakozó akciókról tanácskoztak volna. Mint korábban Emil Giurconiu megyei Sanitas-elnöktôl értesültünk, a szenátus egészségügyi bizottsága 50%-os, míg a képviselôház hasonló bizottsága akár 100%-os fizetésemelést is támogatott volna az egészségügyiek részére. A Sanitas továbbra sem enged követeléseibôl, melyek a béremelés mellett az egészségügy reformját, felszerelésének felújítását, a kezelôbázisoknak az egészségügyi minisztérium hatásköre alá való visszahelyezését, és az egészségügyi káderek kedvezményes orvosi ellátását célozzák.

A februári figyelmeztetô sztrájkok után egyelôre kivárnak a tanügyi szakszervezetek — nyilatkozta lapunknak Ioan Sãcãrea, a Spiru Haret tanügyi szakszervezeti szövetség Maros megyei vezetôje. Mint elmondta, a tanügyi szakszervezetek között megegyezés született, amelynek értelmében a tiltakozó megmozdulásokat e hónap lejártával egyelôre beszüntetik, de amennyiben a kormány nem orvosolja sérelmeiket, március második felében a megegyezést aláíró szakszervezetek általános sztrájkba lépnek. Ez a protokollum a Spiru Haret szövetség, az Országos Nevelésügyi Szövetség (FEN) és a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetsége (FSLI) között született. Mint lapunkban már közöltük, a tanügyiek nagyobb béreket, a tavalyinál jelentôsebb költségvetési részesedést igényelnek az ágazatnak, a tanárok státusának elimerését az UNESCO ajánlása szerint, és a tanügy reformját követelik.

A prefektussal tárgyaltak a fafeldolgozók

Tegnap reggel a Prefektúra kistermében fogadta dr. Dorin Florea prefektus a megyében dolgozó nagyobb fafeldolgozó cégek, valamint a Romsilva helyi vezetôjét. Mint szombati lapszámunkban már utaltunk rá, a faipari ágazatban is elégedetlenség ütötte fel fejét, aminek legfôbb oka az élôfa árának felszabadítása. Mint például a Mobex Rt. vezetôje ismertette, ez az intézkedés oda vezetett, hogy míg tavaly átlagosan 57000 lejbe került egy köbméter élôfa, ugyanezért az idén már 270000 lejt kell fizetnie a feldolgozóknak. Fôleg a bútorgyártók sérelmezik azt is, hogy nincs megfelelôen szabályozva a faanyag exportja, ami oda vezet, hogy nyersanyag kerül ki az országból, ami aztán közvetett úton szintén a hazai gyártókhoz kerül vissza félig feldolgozott bútor-alapanyagként. Harmad-, de nem utolsósorban a valutaárfolyam erôltetett szinten tartását kifogásolják a gyártók, arra hivatkozva, hogy a lej romlása nincs összhangban a keményvaluták árfolyamnövekedésével. Ez veszteségbe sodorja a jelentôs mértékben külföldi rendelésekre dolgozó bútorgyártókat. Mindezek mellett azt is felvetették a gyártók, hogy az energia ára háromszorosa a világpiaci szintnek, és nincsenek exportkedvezményeik sem.

A pedagógia válságairól

A nevelési háromszögben, vagyis a család, az iskola és az utca közepében van benne az alany, a gyerek. Szabadnak születik és emberi intelligenciát örököl, megkérdez, meg mindent ismerni akar, a lényegre tör. Ha játékot kap, az is érdekli: mi van benne? És szétszedi. A Világot akarja. Megismerni. És értetlenül áll minden elôtt, ami tilos.

A tanulási reflexek alapja a motiváció. Ez a belsô ítéletalkotás, melynek végtelen sorozatát próbálja ki a gyerek, és az eredmény, a hatásfok, attól függ, hogy mi jár jutalommal, sikerélménnyel és mi jár büntetéssel, fenyítéssel és fájdalommal.

Hamar megtanulja, hogy amit csinál, azt a felnôttek értékelik ki és nem mindig helyesen. És ha igazságérzete fejlett, ítéleteket hoz a felnôttekkel szemben, amit elôször sírással, késôbb gyûlölettel fejez ki. És minél több sérelem éri, annál bizonytalanabbá válik a világban.

A jó és rossz tanuló

Mély nyomokat hagy az iskola mindenkiben, jót és rosszat egyaránt. A felnôttek gyakran beszélik ki magukat iskolai élményeikrôl, tanáraikról. Karinthy Frigyes igen találóan fogalmazott errôl, ami szintén bizonyítja, hogy valahol a felnôtt is gyerek marad mindig. Ezért nagy felelôsség a tanítás és a nevelés.

Tanári körökben igen elterjedt szójárás a jó és rossz. Tanuló. Osztály. Iskola. A jót a tanár szereti, könnyen végzi munkáját, a rosszat kerülni nem tudja, ezért bünteti, kifejezésre juttatva nemtetszését.

Mitôl jó a jó tanuló? — Mert tud. Mert ambiciózus, mert szépen és pontosan beszél. Mert látszik rajta, hogy szeret sikeres lenni és gyôzni. Gyakran a jegyért, gyakran a tanárok elismerô szavaiért, az otthoni dicséretekért. Céltudatosan tanul-e? Tehetséges-e? Ezt késôbb az Élet igazolja majd. Sok jó tanulóról, nagy reményekrôl, kiderült már, hogy az életben kevés eséllyel indulnak. Ott nincs jegy és kevés a dicsérô szó.

Mitôl rossz a rossz tanuló? — Mert nem tud. Mert nem készül, mert nincs ambíciója. Talán már megszokta, hogy ôt gyengének nyilvánítják. Szabadulni is akar, ezt érzi belül. Hiszen rádôl a világ. Az iskolában szidják és fenyítik. Otthon ugyanezt kapja "meredekebben". És akkor ellóg az órákról: — nem vagyok ott, nincs hármas. És félelmében hazudik, hamisítja a jegyeit. Nincs kinek panaszkodnia. Nem állnak mellé. Nem emelik fel. Ezt érzi. Tanulj! — ezt hallja. Teszi is, de bántja, hogy nem kapja meg a maximumot még akkor sem, ha tud. Sok barátja van. És kiutat keresnek a felnôttek között. Rosszak lesznek. És kimutatják megvetésüket a felnôttekkel szemben, a széppel és jóval szemben, amiben nekik nincs részük.

Az érem másik oldala

Mi van e mögött? Valójában lik? A nevelôk. Minden gyerek jónak születik. A család veszi kézbe ôt elôször. A jók és a rosszak. A példa elôttük van. A család biztonságérzetet kell hogy adjon! De a gondok nagyok. És minden a gyerek elôtt folyik. A veszekedések, a részeg szülôk túlkapásai, a csúnya szavak, a kilátástalanság, az értelmetlen szigorúság. A szülôk árnyékában nô fel. Ezért néha még saját egyéniségének a kifejlesztésére sem jut ideje. Kénytelen elôdei "világfájdalmait" is magán hordozni. Sok szülô sokat hajt a mai világban. Nincs idô mindenre. A gyerekek "maguktól" nônek, "maguktól" tanulnak. A szülô kiértékeli: — én mindent megadok neked (ruha, cipô, írószerek, zsebpénz stb.) — akkor elvárom, hogy tanulj! Egyre ritkábban jut idô rákérdezni: mi újság az iskolában, mi bánt, miért nem megy, miért vagy szomorú?

Na és a tanár. Átadja az információt. De hogyan?! Hozzáférhetô-e? Mindenki érti-e? Vagy az természetes, hogy ha ô érti, a gyerek is kell hogy értse. Vagy meggyôzôdése, hogy ô egy nagy tudású valaki és nem pazarolja az idôt ilyen kérdésekkel.

A gyerek, a tanuló, ha kérdez, gyakran vágják a szemébe: ezt az elemiben (óvodában) tanították, erre, most nincs idô! És megszégyeníti, és megalázza az osztály elôtt. Emiatt több kérdés nincs is. És az óra folyak tovább. De a gyerek már unja az órát. Itt nem neki beszélnek, hiszen ô nem érti. Lemarad és kérdez. A társától. Erre a tanár kivágja, megfenyíti, mert zavarja az órát. És néha egy egész osztály kidôl. Mert egyszerûen unja az órát.

De mivel marad a gyerek egy ilyen óra után?! Telve van kérdôjelekkel. A jobb tanulókat kérdezi, már ha azok szóbaállnak vele. Vagy nem mondják azt: — hát te ezt hogy nem érted "ember"! És kimegy szünetre. Megváltás. Felszabadulás. A tanárról is megvan a véleménye. És hazamegy. Már elôre szorong, hogyan fog készülni abból, amit nem értett. Kihez forduljon segítségért? A szüleihez, — gyere, segíts! — Nem tudom már én ezt, fiam; rég volt, amikor én iskolába jártam. Vagy: — miért nem figyelsz az órán! Én kell ezt tudjam?! A helyzet kiértékelôdött. És rossz jegyet kap. Tudja, érzi, hogy ez igazságtalan. A Világ. A felnôttek. Az iskola.

Tanítani, nevelni, csak érzéssel lehet. Nagy tudás és még nagyobb szeretet kell hozzá. A szülôk, a tanárok, az iskola a gyerekekért vannak és soha nem fordítva. Ezért kell jobban megbecsülni az igazi értéket, a gyereket. A jövôt.

Sznob társadalmunk nagyon védtelen: lám, tartalmában még alig mutatkozik jele nyugatias megújulásának, külsôségeiben azonban máris majmolja a nyugatot, a hagyományokat hamar sutba vágva változtatja szép farsangi mulatságainkat "válentájnos" giccsparádévá.

Ennek az amerikai "kultúrával" beáramló tömegszemétnek, mely a tamagucsival már szépen japánosodik, bepiacol, s internacionalista szappanhabként lepi el a világot, erdélyi intézményeink is bedôlnek, iskoláktól a városházáig.

Mert mi lett volna, ha farsangi napot rendeznek a Várban, és nem majomnapot ennek a szép Bálint névnek az ürügyén? Amelyik már nem is jó magyarul a mi derék magyarjainknak, hiszen ugyanabban a faluban, amelynek a kilencvenes évek elején még Paniti Honvéd néven szerepelt labdarúgócsapata, ma már "Valentin-napi bált" rendeznek. Szép a szerelem, Isten ments, hogy a fiatalok ellen kelnék ki. De csöppet sem rajongok azért, hogy ez a nap nálunk is olyanná véljék, mint amilyen Amerika-szerte. Bálintozzunk, piciny piros szívekkel, hordozzák csak Ámor postásai a szerelmes levélkéket. De könyörgöm, ne intézményesítsünk olyasmit, amihez alig van közünk; sem a román, sem a magyar kultúrhagyomány nem ismer ilyesmit. Akkor már inkább rendezzenek Hálaadás-ünnepet, május 1-jén városgazda uraimék; munkával úgysem lehet már sem pénzt keresni, sem ünnepel-ni.