Csak azért jöttem, hogy rám ne számítsanak... Ilyen viccbe illô, nevetséges helyzeteket produkál hetek óta a váltakozó intenzitással zajló kormányválság. És kínos, szánalmas szituációkban sincs hiány. Olyan pártok, alakulatok jelentgetik be, hogy nem vennének részt a kormányzásban, illetve ellenkezôleg, vállalnák a bársonyszékkel járó magas beosztás felelôsségét, amelyeknek a neve ilyen vonatkozásban pillanatig fel se merült, és nem is fog szóba kerülni egyhamar. De ôk csak nyilatkoznak, nyilatkozgatnak, sose látszunk kifogyni az önjelöltekbôl. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha senki se tudja, ki kire számíthat ebben az országban. A koalíciós partnerek sem. Vagy talán ôk a legkevésbé.

Az RMDSZ sem jelentheti ki nyugodt lelkiismerettel, melyik szövetségesében, koalíciós társában bízhat meg, melyik támogatására tarthat számot fontos céljai elérésében. Hagyjuk most a tanügyi törvényt, bár ez a legidôszerûbb és valószínûleg ez lesz majd a szakítópróba is. De megyei, helyi szinten is van elég lehangoló jelenség, mely példa arra, hogy nem úgy mûködik a kormánypártok koalíciója, ahogy kellene. Miközben jelentôs kérdéseket vitatnak meg például a megyei tanácsban, gyakran elôfordul, hogy a "társak" az ellenzéki álláspontot karolják fel, holott az RMDSZ-tanácsosokkal egyeztetve közösen, ahogy a játékszabályok elôírnák, simán határozattá léptethetnék a szóban forgó javaslatot. Hirtelenjében a Teleki Téka különválásának a problémáját említeném. Megtorpedóztak egy olyan döntést, amelyre — tudtunk szerint — a felsôbb, központi szervek már korábban rábólintottak. Csak nem azért, mert ebbôl is "magyar ügyet" akarnak kovácsolni? De bizony könnyen elôfordulhat, hogy egyesek ez esetben is etnikai síkra próbálják terelni a vitát. Az teljesen mellékesnek tûnik, hogy hosszú évtizedeken át jól megvolt a Téka önálló, helyi intézményként, s úgy szerzett világhírnevet magának. Dehát mit csodálkozom, ha már a földvisszaigénylést is uszításra használják fel itt-ott?! A nemzetiségi hovatartozás még hosszú ideig viszonyulási alap lesz mifelénk. A tisztségek szétosztásakor is. Elvégre köztudott, a megyében csôdöt mondott a politikai, választási algoritmus. Nálunk más szabályok érvényesek.

Nyilván nem csak egyik fél tehet arról, miképpen alakulnak a dolgok. Bárhogy tiltakoznak az érintettek, érdekvédelmi szervezetünk képviselôi is hibáztathatók azért, hogy az RMDSZ emberei a megyében nincsenek annyi kulcspozícióban, mint ahány megilletné a választásokon nyertes politikai alakulatot. És ugyanígy a megyei tanácsosok RMDSZ-frakciója sem háríthatja el magáról a választók rosszalló észrevételeit, amikor az említett esethez hasonló sikertelen "csapatmunkát" folytat. Tudom, sokszor elhangzott, az elôbbiekben magam is pedztem: másra nem, csak önmagunkra számíthatunk. De az elmúlt hónapok, az intrikák, a hátbadöfôs pozícióharcok, a másra mutogatás, önszépítgetés mindennapos gyakorlatában jogosan fogalmazódik meg a kérdés az emberben: vajon önmagunkban, saját városunkban bízhatunk-e igazán? Erre ki-ki önnön lelkiismeretével intim kettesben próbálja megadni a választ.

A Népújság január 31-i számában a Kerekes Károly képviselô úr által a 8. RMDSZ-körzet közgyûlésérôl közzétett adatokat olvasva, kötelességem ezeket a valóságnak megfelelôen pontosítani:

A szóban forgó gyûlésen nem 27-en vettek részt, hanem 46-an, tehát a Népújság által elôbb közölt adatok a helyesek.

A pénzügyi jelentés és a megyei pénzügyi ellenôrzô bizottság jegyzôkönyvének a felolvasása után nem került sor a tevékenységi beszámolóra, sem az ez évi költségvetés megvitatására, ugyanis a pénzügyi beszámoló után, de ettôl függetlenül, javasolták a körzet TKT-küldöttének a TKT-ból való visszahívását és választmányi tagságának megvonását.

A TKT-küldött kijelentette, amennyiben a választmány bizalmatlanságot szavaz neki, ô azonnal lemond. A 11 választmányi tagból 9 szavazott a visszahívása mellett!?

Ezután szavazott a tagság, szintén a visszahívás mellett! Tehát a választmány is és a tagság is szavazott!

Ezután kért szót a képviselô úr, aki nem mint meghívott, hanem mint tag volt jelen a gyûlésen, utána már senki nem beszélhetett, kifutottunk az idôbôl.

A teremben jelen volt egy nem a körzetünkhöz tartozó személy is, akirôl tudtuk, hogy a Politikai alternatívák platform szervezôje.

A választmányunk nem óhajt ezzel a csoportosulással közösséget vállalni, mint ahogyan a gyûlésen részt vevô tagok közül is a hozzászólók elhatárolták magukat ettôl a csoportosulástól. (Akik ennek kapcsán nem szóltak hozzá, azoknak nyilván lehetett más véleménye, de nem nyilvánítottak ellenvéleményt!). (A képviselô úr szerint jó, ha van ez a platform, hátha kijön belôle valami jó!).

Ami pedig a közgyûlés idôpontjának a meghirdetését illeti, ki jön el egy 15 nappal elôbb meghirdetett gyûlésre — aki el nem felejti!

A körzet választmánya határozottan tiltakozik az említett pontatlanságok (nevezzük pontatlanságoknak) ellen, úgy véli, hogy ez nem szolgálhat mást, csupán a tagság félretájékoztatását.

A képviselô úr kijelentette, hogy a választmány gyûlésein részt óhajt venni, ezt a szóban forgó gyûlésen közölte velünk.

A választmány gyûlésein a választmány tagjai vesznek részt, azonban szükségesnek látjuk félévenként, esetleg negyedévenként bôvített választmányi gyûlésre meghívni, tekintettel arra, hogy ebbôl a körzetbôl 9500 személy ment el szavazni, vagyis bizalmat elôlegezni az általunk megválasztott személyeknek, ezért pedig el is várják, hogy a választottaik idônként beszámoljanak végzett munkájukról.

Végül meg szeretném köszönni a választmány nevében a Népújságnak a hiteles tájékoztatást, ugyanakkor közölni szeretném azt is, hogy ezzel a levéllel együtt átadtam a szerkesztôségnek egy, a választmányi tagok által aláírt közleményt, amit nem kértünk leközölni, de amibôl kitûnik, hogy az általam eszközölt pontosításokkal a választmány 9 tagja egyetért (12 választmányi tagunk van).

Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy miért is folyik ez a polémia a 8-as körzet körül. Az ok egyszerû; a mi körzetünk köztudottan Káli Király Istvánt jelölte elnöknek a megyei tisztújításra, de mivel ô nem fogadta el, Kerezsi János támogatását határoztuk el. Innen erednek a "bajok", mert a pluralistának mondott RMDSZ-ben egyesek nem tudják lenyelni, hogy a vélemények is sokfélék.

Szerk.megj.: A 8-as körzet közgyûlésén történtek kapcsán Boros Csaba és Bartha Ferenc aláírásával terjedelmes levelet kaptunk, amelynek közlésétôl eltekintünk, mert szerzôi — leszámítva a személyeskedéseket — lényegében azt írják le, amit Kerekes Károly képviselô közzétett (lásd lapunk január 31-i számát)

Szombaton megbeszélésre került sor a marosvásárhelyi Bernády Házban az RMDSZ országos vezetése, az RMDSZ-prefektusok és alprefektusok, illetve megyei tanácselnökök és alelnökök között. A találkozón jelen volt két államtitkár is.

A tanácskozásról Borbély László államtitkár elmondta, hogy a megbeszélésnek kettôs célja volt. Egyrészt az, hogy ilyenszerû találkozót tavaly októberben tartottak legutóbb. Azon csupán a prefektúrák képviselôi vettek részt és felmerült az igény, hogy közös megbeszélést szervezzenek a választott, illetve a kinevezett RMDSZ- tisztségviselôkkel. Másfelôl azért tartották fontosnak, mivel nemrég alakult meg az Ügyvezetô Elnökség kormányzásért felelôs alelnöksége, és errôl szerették volna hallani a meghívottak véleményét.

A tanácskozáson Bara Gyula és Borbély László államtitkárok és az Állami Vagyonalap RMDSZ-es igazgatótanács-tagok beszámoltak a kormány belpolitikai elképzeléseirôl, a privatizáció helyzetérôl, a meghívottak részérôl pedig konkrét javaslatok hangzottak el ezekkel a témákkal kapcsolatosan. Megállapodtak abban, hogy legalább havonta egyszer találkoznak ezentúl és hogy a fent említett alelnökségtôl heti rendszerességgel beszámolót kapnak a prefektúrák és a megyei tanácsok is. A jelenlevôk igényelték, hogy azon törvények vitája elôtt, amelyek a helyhatóságokat közvetlenül érintik (helyi költségvetés, helyi "patrimonium" törvénye stb.), kerüljön sor egy olyan jellegû vitára, amelyen megbeszélik az RMDSZ álláspontját.

A címbeli furcsaságon máris pontosítanom kellene, mert tudjuk, nincs ilyen természeti jelenség, legalábbis domb-és hegyvidéki tájainkon, minthogy jelentése is mást takar. A falusi ember fejreállítása viszont sokszor tettenérhetô. És egyebek. A címbeli tévedés, ha úgy van, "átlapozható"...

Mielôtt kulcsra zárnám az ajtót, két félfa között elôkotorászom hevenyészett jegyzetem s betájolólag újraolvasom, ami egy aznapelôtti értesülésemre utal ugyanis, mert a prefektúráról erélyes felszólítás érkezett egy községi polgármesteri hivatalhoz szólóan: a polgármester nézzen fel Geges falu hegygerincére, mit mûvelnek ott az emberek...

Bár Marosvásárhelyrôl nincsenek településmegcélzó, nagy körbeforgó sugártávolságok, úgy általában mégis fölmérjük a helyzetet, mert sokszor nemcsak az úgynevezett európai és országos utakon kell ringassuk magunk, mert vannak mezei utak minôségével azonos megyei, s egyenesen erdôszéli vájatokhoz hasonlatos település-közi ingoványos "nyomtávok", melyekre csak akkor ajánlatos a magunk "terûjével" ráállni, ha idejekorán beáll a fagy. Még csak annyit, hogy a nemzetközirôl úgy általában leszédülvén, jelzi a göröngy, itthon vagy balga földi, csak semmi ábrándozás, s az ember hirtelen az oldaldeszkába kapaszkodik... Persze ezzel semmi újat nem mondtunk, a tudósító útja is olyan, mint a vízipalló, folyton lába alá néz, s ha van mibe, kapaszkodik görcsösen. Ezzel tudósításom elsô jegyzettömbi bekezdése ki is van pipálva. Apellálni nincs kihez, miért is...

Kis rhédey-s történelmi szippantással, keverve mai provinciális gôzökkel, Erdôszentgyörgyrôl visszafele jövet letérünk jobb irányba, helyi betájolással a távolabbi Bekecs felé vezetô útra, Havadra megyünk.

Mégiscsak gyönyörû, még erdélyi szemnek is a vidék. A falu központjában kiszállva egyenesen megnyugtató a hangulat és idillikus. Valaki azt mondja mellettem: itt vannak a boldog békeidôk... Déli oldalon végig a falu fölött erdô fogja ki az izzasztó nyarat, tavaszra, ôszre kemény észkot ád, a tél az mindenhol tél pedig. A patak medre jégtiszta, még a környezetvédelmi felügyelô is roppant elégedett.Csak a libák vertek éket, éles szájú gúnár viszi hirünket a völgyön fel. Amíg a lényegre tapintanék, már vitatható, mi is itt a lényeg, mindenki mondja a magáét. Én úgy szólnék mégis — kis szubjektivitással — , hogy tájilag a svájci településekhez hasonlatos régi település és környezetének viszonylagos érintetlensége, vagy néhány ezer köbméter fa kivágása lenne a hasznos ? Ugyan, ha úgy vesszük, mindenki élni akar, az erdôkitermelônek is megvannak a maga szempontjai, a helybéli meg végsôkig ragaszkodik az övéhez , mindamellett, hogy még nem érti igazán a zab, a tej, néhány gyümölcs, vagy krumplitermesztésen kívül, mi is lehetne a tulajdonképpeni faluturizmus, s ha mégis érti valamelyest lényegét, olyan messzi az még, mondja,mint hajnalban kelô napszámos kaszásnak a naplemente, valahol Gálfalva tájékán. Az is igaz, a visszakapott remény a volt tulajdont is érintésközelbe hozta. Szegény ember rátenné a kezét dédapja-apja örökségére, csakhogy nem tudja hogyan. S törvénykezést, ami büntetô jellegû, ne emlegessenek neki, mert tisztességes munkával élte le életét, belegörnyedt a munkába, s most a remény is elszállna, mint a délibáb ?

A kérdés költôi, de jogos.

No, a rögzített eszmefuttatásom helyett térjünk be a havadi polgármesteri hivatalba. Amíg érkezik a "fônök" úr, lejegyzem a szokványos elôkérdésekre kapott válaszokat: a község megyeszinten viszonylag kicsi, összesen 1700 lakossal, Havadhoz tartozik Vadasd, Geges, Rigmány és Szentsimon.

Riportunk harmadik bekezdésérôl szóló, általános útviszonyokat emlegetve Dósa Mihály polgármester azt mondja: hát igen, hajlamosak vagyunk úgy általában mindent a fôníciaiak átkos találmányára fogni, de valóban, a pénzhiány ludas elsôsorban a rossz utak miatt .

Gáz ? Hát olyan nincs. Bár mûszaki felmérés igen, csakhogy mindég Havad elébe kerültek mások. ( Utközben hallom valakitôl, hogy egyik szenátorunk éppen itt vásárolt hétvégi házat, s rá a tréfásabb megjegyzést: ha nem akar fázni a szenátor úr, hátha segít nekünk...Minthogy kiéreztem a "tréfából" a komolyat is, a választók méltán apellálhatnak képviselôjükhöz, azért vannak ott fönt a "magasban" elvégre, hogy képviseljék választóik érdekeit. Ha már itt tartunk, mémi vélt rafinériával a minap történteket jegyzettömbömhöz közelebb hozom, utalva enyhén az aznapelôtti történtekre, gázvezetésre, tüzifa kérdésére, mert tudvalevôleg a tulajdonviszonyok rendezetlensége, s némelykor a sajátos értelmezés is táptalaja a felmerülô ügyes-bajos kérdéseknek.

-Az történt ugyanis — meséli a polgármester — , hogy Geges egyik erdôdûlôjében tarvágást végeznek, s nemcsak ott. A mintegy 1,3 hektáros erdôterület tulajdonviszonya nem rendezett, a gegesiek magukénak tartják, minthogy övéké is volt, remélik, hogy visszakapják a szóban forgó erdôt. Egyik szép nap reggelén a gegesiek kimentek a dûlôbe, ha igaz némi erôszakot is kilátásba helyezve, leállították az erdômunkásokat. Menjenek máshová, mondták, mert ez a miénk. Igazuk is volna, ha nem jön közbe az ötven éves agymosás, ami nem tudta kiölni az emberekbôl azt az ôsrégi tudatot, hogy ami az enyém, legalábbis volt, ahhoz ragaszkodni kell, s ha egyetlen lehetôség van rá : hát visszaszerezni.

Namármost, mondtuk, az erdôhivatalnak is megvannak a maga, még mindennél érvényesebb szempontjai. Az erdôtörvényhez köztudomásúlag hozzákapcsolódik a jogszabály, melynek egyik lényeges kitétele, hogy erdô után erdô marad. Mert létezik az úgynevezett erdészeti üzemterv, ami szabályozza tulajdonképpen a tudományos erdôgazdálkodást. A kutatóintézet 10 évenként végez erdôfelújításokat, felméri, hogy hány fokos a lejtô, milyen fafajták jöhetnek szóba gazdaságosan, milyen az aljnövényzet, a talaj, satöbbi. A gegesi tetôn pedig egy betegség ütötte fel magát, az ún. bükkfarák, valószínûleg az ökológiai egyensúly felbomlása során. Az állomány, ha ki nem vágják, teljesen elértéktelenedik. És az is fontos dolog, hogy a tarvágást — -kivéve a tisztítást — ôsztôl tavaszig lehet végezni. Míg hegyvidéken 110 éves erdôknél kezdôdik a tarvágás, vidékünkön a kivágáshoz érett életkor jóval alacsonyabb. Nyilván, ami az erdészeti hivatalra tartozik, megvannak a saját kiadásai is. Sor erôgépet, szállítót, erdészt kell fizetnie. Jó lesz megjegyezni közben, hogy tarvágásoknál — ha még adódik ilyen helyzet — az erdôhivatalnak kötelessége megszerezni a környezetvédelem engedélyét. A környezetvédelem pedig tudjuk, nem sóhivatal, körmeszakadtáig ragaszkodik az erdôk épségéhez. A kivágandó erdôrészek lebélyegzése után általában egy évre jön meg a kivágási engedély,mint mondtuk az 1996. évi 125-ös környezetvédelmi rendelet vonatkozásai alapján. Addig fent említett erdôrész, meg a Havad fölötti fenyves "erdôkonty" tulajdonviszonya is rendezôdik. Mint megtudtuk, a falu fölötti fenyvest jogtalanul pecsételte le az erdôhivatal, úgyhogy itt a kopaszranyírás minden valószínûség szerint elmarad. De a kérdése a helybéli gazdáknak az, jól van, jól, akkor miért nem vághatnák ki az erdôrészt éppen ôk ? Kimenvén a helyszínre, az erdész megmutatta, hogy is néz ki a bükkfarák. Féltenyérnyi oválisban berepedezett foltok a fa kérgén. Hosszú, sokméteres kivágott bükkfák terülnek el az avaron, és a helyszíni sóvárgás legurul az oldalon: mennyi sok drága tûzifa...

A fával ésszerûen is lehet gazdálkodni. Furnérozásra és deszkának alkalmas öles fával. Az erdôszentgyörgyi erdészeti hivatalban hallom, hogy Segesvár környékén a "lábon" álló bükkfa köbméterét 330 ezer lejért adták el.. A másik dolog az, hogy az erdészeti hivatalnak van ültetési terve, ami pedig a kivágandó erdôrészeket illeti, két éve le vannak bélyegezve...

Az erdôt nem védi senki jobban, mint a tulajdonosa, mondták a havadi falugyûlésen a gazdák, s mert tudják ôk is, hogy a levágott fa helyébe új csemetét kell ültetni, feltették a kérdést: az utóbbi 40 évben hol ültetett a hivatal, legalábbis vidékünkön? Jött a közös megjegyzés is hozzá: az erdészeti hivatal az erdônek csak a bitorlója volt... A havadiak, gegesiek azt szeretnék, hogy a kivágott fa árából hozzájárulhatnának a gázvezetési költségekhez. Érkezett rá a javaslat rögvest: meg kell keresni azt a vállalkozót, aki a fa értékének fejében kifizetné elôre a gázvezetési költségeket.

Lévén, hogy sokhelyütt az államosítás idején elveszített magán erdôbirtokok ilyen-olyan okok miatt nem kerültek fel a nyilvántartási lajstromra, következésképp hivatalos bizonyító okiratok sem maradtak hátra. A tulajdont bizonyítani lehet korábbi, helységre vonatkozó adófizetési papírral meg két tanúval. A fontos az, hogy a "kallódó" tulajdonrésznek valamilyen okmányon szerepelnie kell. Köztudomásúlag a visszaigénylési idôszak április 3-ig kitolódott.

Gond hátán gond, vagy mint az utcán a libaseregek, egymás után sorakoznak. Úgy nagy általánosságban semmi jel arra, hogy egyhamar a bajok megoldódnak. A gazdák arcán a ráncok pedig egyre sokasodnak. Megérik ôk még azt, hogy a háborúskodásnak, perlekedésnek egyszer vége legyen? A fent leírtak csak parányi ahhoz, ami szerteszét történik. Egy községi polgármester pedig mi mást tehet, falusfelei érdekeinek védelmére kel. A törvények betartásával felméri a lehetôségeket. Ha ezt valaki nem tudná vagy kétségbe vonná, eleve megbukott a demokrácia ábécéjébôl. Befejezésül visszapörgetem a zúzmarás lejtôn lefele jövet rögzített képet: egy sokgyermekes apa amint szorongat egy darab száraz gernyét, s mondta: megfô ezzel is egy-két puliszka.

A Telesatco cég igazgatója szakított félbe mondanivalóm elkezdése után e köszönéssel, ami után illendônek tartottam irodájának elhagyását. Gondolom, hogy az igazgató úrnak fontosabb dolgai voltak véleményem további meghallgatásánál. Azért én leírnám egypár sorban, talán valaki tolmácsolja neki, tudom, hogy sokan osztják a véleményemet.

Az 1989-es változások után nagy örömmel vettük tudomásul a cég megalakulását, hiszen a kábeltelevíziózás elônyeirôl senkit sem kell különösebben meggyôzni. A gondok akkor kezdôdtek, amikor a szerzôdésben foglalt egy dollárt mind jobban meghaladta a bérleti díj. Magyarázat mindig volt: ilyen-olyan modernizálás, bôvítés stb. Szakember nem vagyok, mit tehetek, el kell fogadnom az okosabbak érvelését. Aztán jött a másik probléma az MTV2 mûsorának a mûholdra kerülésével. Miután késôre, sok habozás után elkezdik e mûsor továbbítását, sajnos, egy olyan csatornára teszik, ahol az elôfizetôk egy nagy része nem tudja fogni, hiszen nem rendelkezik modern televízióval. De van egy megoldás: akinek pénze van, vegyen egy plusz szerkezetet, aztán ha elromlik a tévé (ami várható, hiszen régi) eldobjuk a szerkezettel együtt. Amikor ezeket elmondtam az igazgató úrnak, hozzátéve, hogy szerintem a magyar nemzetiségû elôfizetôknek negatív megkülönböztetésben van részük, megkaptam a választ: tudjam meg, hogy Romániában élünk, és minden adást románra fordítanak.

Igazgató úr! Nagyon örvendünk a románra fordított külföldi adásoknak, hiszen nagyon népszerûek (Eurosport, Discovery), de ezek mellett több mint a fele a bérleteseknek azt is szeretné, hogy a két magyar mûsort megfelelô színvonalon nézhesse, anélkül, hogy ez külön kiadással járna. Vajon ugyanígy járnának el, ha az elôfizetôk legalább 2-3 cég között választhatnának? Mi a véleménye errôl az amerikai tulajdonosnak?

Szerk. megj.: Nem kétséges, hogy "Romániában élünk", azt azonban aligha engedheti meg magának egy szolgáltató cég addig-ameddig vezetôje, hogy érveket és magyarázatokat helyett így válaszoljon egy (de nem csak egy!) ügyfélnek. A válaszán átütô magánvéleményére senki sem kíváncsi, hanem inkább arra, hogy teljesítse munkaköri feladatait, egyebek között azt, hogy a tulajdonost tájékoztassa a cég ügyfeleinek igényeirôl. Mellesleg érdekes, hogy a "Romániában élünk" jólismert politikai érzékenysége nem mûködött, amikor a céget jópénzért amerikai érdekeltségbe juttatták!