Az RMDSZ biztosítani szeretné a további koalíciós együttmûködést

Szombat este ült össze az RMDSZ Operatív Tanácsa. Jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Tôkés László tiszteletbeli elnök, Csávossy György, a SZET elnöke, Varga Attila, a képviselôházi frakció vezetôje, Dézsi Zoltán, az SZKT elnöke, Demeter János, Kötô József alelnökök.

A zárt ülés végén Markó Béla szövetségi elnök nyilatkozott az Operatív Tanács munkálatairól: Talán bevezetôben azt szeretném elmondani, hogy ma több tanácskozása is volt az RMDSZ vezetôségének, és ez egyáltalán nem véletlen egybeesés. Az elmúlt napokban amúgyis folyamatosan konzultálni próbáltunk kollegáinkkal, az RMDSZ különbözô testületeivel, tisztségviselôivel. Próbáltuk úgymond összegezni területi szervezeteink véleményét, egyáltalán kitapogatni azt, hogy mi a közvélekedés arról a helyzetrôl, ami a kormánykoalícióban kialakult. Fontos volt ma az RMDSZ prefektusaival, alprefektusaival, prefektúrai fôtitkáraival, a megyei tanácsok elnökeivel, alelnökeivel az a konzultáció, amelyen két államtitkár is részt vett és amelyen szintén elkészítettünk egy helyzetelemzést. Ennek szakmai jellege volt, tehát a közigazgatásban felmerülô gondokkal foglalkoztunk elsôsorban. Végezetül pedig ma estére összehívtam az RMDSZ Operatív Tanácsát, az RMDSZ-nek sürgôs, rendkívüli helyzetekben mûködô döntéshozó testületét.

A tanácskozást indokolttá nyilván a kialakult koalíciós helyzet tette, s ezen belül az, hogy miután a Demokrata Párt kivonta minisztereit a kormányból, utána — ebben a pillanatban, bár a parlamenti támogatás változatlan — a Demokratikus Konvenciónak és az RMDSZ-nek együtt kell biztosítania többek közt öt miniszteri tárca pótlását is.

Elemeztük a helyzetet, a különbözô alternatívákat fölvázoltuk, eléggé mélyreható elemzésre került sor. Latolgattuk az esetleges teendôket is, azonkívül, ami a kormánypótlást illeti. Ott a konklúziónk szintén nem döntés, hanem alternatívák fölvázolása, éspedig az, hogy az RMDSZ gazdasági, pénzügyi, privatizációs területen kívánna az eddiginél nyomatékosabban részt venni. Hogy ez miniszteri tárca vagy másfajta tisztségek révén történik, ezt a kérdést nyitva hagytuk. Itt az Operatív Tanácsban is az volt a konklúziónk, hogy ebben a pillanatban nem a tisztségek fölötti alkudozás a legfontosabb, hanem az, hogy valamiképpen a koalíciós együttmûködést tudjuk a továbbiakban biztosítani. Ilyen szempontból rendkívül lényeges lenne, ha az együttmûködési protokollumot, mûködési szabályzatot minél hamarabb ki lehetne dolgozni. Véleményünk szerint ez sokat segítene a helyzeten. Viszont azt is el kell mondanom, hogy továbbra is tapasztaljuk — és ez az Operatív Tanács ülésén is szóba került — , hogy ma sem jó, hanem ismét rossz irányban alakult a koalíciós viszony, és ennek oka többek között az, hogy ismét a sajtónyilvánosság segítségével üzennek egymásnak partnereink. A Parasztpártnál sor került egy sajtóértekezletre, amire szintén nyilvánosan reagált a Demokrata Párt.

Nem tolakodtunk elôtérbe, ami a válság megoldását illeti, s a továbbiakban sem kívánunk így eljárni, viszont nyilvánvaló, folyamatosan folytattunk háttértárgyalásokat koalíciós partnereinkkel, s az elkövetkezôkben is arrafele próbáljuk taszítani a helyzetet, hogy a koalíciós csúcson újból és újból, és akárhányszor szükséges, a következô napokban üljünk le és próbáljuk ezt a szituációt megoldani. Ez a tanácskozás nem volt olyan jellegû, hogy állásfoglalást akartunk volna kibocsátani vagy döntést hozni. A konklúziók számunkra ebben a pillanatban világosak, éspedig az, hogy az RMDSZ nem lát más alternatívát, mint ennek a koalíciónak a fönntartását. Szerintünk meg kell minden eszközt keresnünk és ragadnunk, hogy a koalíciót együtt tartsuk és a továbbiakban is valamilyen kompromisszumos megoldáshoz jussunk.

Nem hiszem, hogy úgy meg lehetne oldani a válságot, hogy egyik nap eldöntünk valamit és másnap egy rossz nyilatkozat kapcsán vagy éppen egy sajtóbeli üzenet kapcsán visszavonjuk, megváltoztatjuk. Ezek az üzenetek s ez a sajtópárbaj az eddigi válsághoz is eléggé nagyban hozzájárult. Mi partnereinktôl sokkal nagyobb megfontoltságot, higgadtságot igényelnénk, és én azt hiszem, hogy az ilyen szenvedélyes megnyilatkozások és a kölcsönös fenyegetôzések nem vezetnek eredményre.

Arra a kérdésre, hogy el tudna-e képzelni egy kisebbségi kormányzást, az RMDSZ elnöke kijelentette:

Ha valóban kisebbségi kormányzás jönne létre, olyan értelemben, hogy a parlamentben is kisebbségben lenne a koalíció, az szerintem, ha nem is azonnal, de nagyon hamar kormányválsághoz vezetne. Kollégáim errôl már beszéltek, és nyugati példákat hoztak fel, de meg kell mondanom, ebben a pillanatban mi a nyugati modelleket nem hasonlíthatjuk ahhoz a romániai átmeneti állapothoz, amely nem csak Romániára, hanem a kelet-közép-európai országok nagy részére jellemzô. Egy decentralizált államháztartásban és egy mûködô gazdaságban a kormányválságok másképpen mutatkoznak meg, és egy kisebbségi kormányzást is el lehet képzelni, de szerintem nálunk, ahol nagyon kemény gazdasági reformintézkedéseket kell meghozni, ezek feszültségeket keltenek. És most olyan helyzetben vagyunk, amikor ilyan szociális feszültségekre számítani lehet, ilyen körülmények között itt én azt a változatot, hogy egy kisebbségi kormány esetrôl esetre megkeresi a parlamenti támogatást, nem tudom elképzelni, illetve nagyon rövid ideig tartom lehetségesnek. Ez valóban kormányválsághoz vezet, elvezetne oda, hogy újra kellene tárgyalni a koalíció kérdését, megpróbálni ismét kialakítani ugyanazt a koalíciót, mert más koalíciót nem látok lehetségesnek, és ebben az esetben valóban elképzelhetô lenne, hogy eljutunk az elôrehozott választásokig, ami szerintünk nem kívánatos.

A kérdésre, hogy két veszekedô fél között esetleg mit nyerhet az RMDSZ, Markó Béla azt mondta: Két veszekedô fél között nagyon könnyen megtörténhet, hogy veszít az RMDSZ. Ezért sem akart elôtérbe tolakodni, mert az úgynevezett magyar kártya valóban kapóra jöhet bárkinek és bármikor minálunk. A sajtó egy része kétségbeesetten meg is próbálja errefelé terelni a figyelmet. Például az Adevãrul mindennap bedob valamit és próbál magyar ügyet kreálni a válság közben, ami nem sikerült nekik még mostanáig. Egy ilyen középen álló helyzetben az RMDSZ-nek inkább veszítenivalója lehet, mint nyernivalója. Hogyha helyreállna a koalíciós együttmûködés, akkor olyan értelemben nyerhetne az RMDSZ, hogy a koalícióban nem lenne senkinek érdeke ismét középpontba helyezni akár az oktatási törvény kérdését, akár más, a kisebbségi helyzetre vonatkozó kérdést. Azt is el kell mondanom, hogy velünk együtt eléggé nehéz helyzetben van a Nemzeti Liberális Párt is. A kialakult vitában ez a párt szintén nem azonosult teljességgel konvencióbéli partnerével, a Parasztpárttal. Ilyen szempontból nem vagyunk egyedül.

"Én már csak imádkozni tudok"

Tôkés László tiszteletbeli elnök a tanácskozás végén kijelentette: Föltétlenül amellett állunk, hogy a koalíció fennmaradjon. Semmiképpen sem szeretnénk ebbôl a válságos helyzetbôl kifolyólag föltétlenül miniszteri tárcához jutni, de mindenképpen szeretnénk a konfliktusokat békés úton rendezni. Nagyon reméljük, hogy a koalíció megmenthetô, mert alapjában véve senkinek nem érdeke, hogy elôrehozott választásokra kerüljön sor. Én személy szerint különösképpen féltem az RMDSZ-t attól, nehogy az egyik vagy a másik fél az elkövetkezôkben kísértést érezzen arra, hogy bennünket feláldozzon. A megelôzô évek tapasztalataiból kitûnt, hogy a magyar kártya mindig kéznél volt, minket mindig ki lehet kiáltani bûnbaknak, vagy olyan helyzetek alakulnak, amikor kényszerûségbôl valaki kísértést érez arra, hogy feláldozzon. Gondoljunk például a Demokrata Konvenciónak a kormányváltás elôtti idôszakára, amikor megváltak az RMDSZ-tôl, mert úgy diktálta az érdekük. Nagyon ügyesnek kell lenni ilyen tekintetben, hogy ne mi legyünk a vesztesei a kialakult helyzetnek. Sokkal inkább egy olyan markáns politikai magatartást kell tanúsítanunk, hogy mindannyian, maga az ország, maga a reform legyen a nyertese ennek az állapotnak.

Olyan helyzetbe került az RMDSZ, amelyben nem sok beleszólása van abba, hogy mi történik vele. Én úgy gondolom, hogy amikor nem mi választjuk meg a pályát és a harcnemet, akkor nagyon kiszolgálatatottakká válunk. Ezért én most már csak imádkozni tudok azért, hogy az RMDSZ valahogy kikeveredjen ebbôl a végeredményben számára idegen szempontok és érdekek alapján vívott viszálykodásból.

A marosvásárhelyi Szabadi úti református templomban tartott istentiszteletet vasárnap délelôtt Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. "Erôszakos betelepítés, szülôföldünktôl való elrugaszkodás, gyermekhalandóság, elidegenedés jut eszünkbe Ésaiás könyveit olvasva" — hangzott el a szószéken a népes gyülekezet elôtt. Igehirdetése során Tôkés püspök arra biztatta hallgatóságát, vállalják a vajúdás fájdalmát az új életért, vállalják az átmeneti kor nyûgét egy jobb életért. Szász Zoltán lelkipásztor a 110. zsoltár elsô öt versével köszöntötte a püspököt, majd Nagy Sándor fôgondnok szólalt fel: "Egy történelmi személyiséget köszöntünk ebben a gyülekezetben" — mondta. Kolcsár Sándor nyugalmazott unitárius esperes az RMDSZ nevében szólt az egybegyûltekhez. "Ránk próbálják fogni, hogy szélsôséges megye vagyunk, azonban ez a megye nem akar a Magyar Népi Szövetség sorsára jutni." — emelte ki az RMDSZ megyei elnöke.

- Milyen alkalomból Marosvásárhelyen? — kérdeztük Tôkés László püspököt az istentisztelet után.

- Lépten-nyomon meghívnak különbözô gyûlekezetbe, ezen gyûlekezetek sorába tartozik a Szabadi úti is. Szász Zoltán tiszteletes úrral egyetemi éveim alatt szobatárs voltam. Ez egy régebbi meghívás. Amikor elindulok valamilyen alkalomból valamilyen erdélyi útra, akkor igyekszem összeszedni a meghívásokat, hogy az idôvel jól gazdálkodhassak. Szombaton az RMDSZ Operatív Tanácsa ülésezett, és azt mondtam, itt az alkalom, hogy a Szabadi úti meghívásnak eleget tegyek.

- Az istentisztelet során Ésaiás próféta könyvéból idézett. Miért választotta ezt?

- Azért, mert nagyon találónak éreztem az alapigét arra a helyzetre, amiben társadalmi téren és történelmi összefüggésben is élünk. Elmondható errôl az igérôl, hogy talál rá az a mondás, rólunk van szó, ebben a történelmi és társadalmi helyzetben élô emberrôl, ebben a társadalmi kisebbségi helyzetben élô magyarságról van szó, amikor Ésaiás próféta szavait magyarázzuk és alkalmazzuk a jelenre.

- Többször hangoztatta, hogy a magyarság belefáradt a vajúdásba. Ennyire kilátástalan lenne a magyarság helyzete?

- Éppen ellenkezôleg, két oldala van az éremnek. Egyik felôl küszködünk az önfeladással, a belefáradással, a lemondással, másfelôl azonban minidg nemzetünk és önmagunk felé kell emelkedni, hasznosítani kell hitbeli erôtartalékainkat, szárnyra kell kelteni a reményt, hogy tovább gyôzzük erôvel, hittel, munkával, akarással. Mindig ott kísért a lemondás, ez leginkább az elvándorlásban mutatkozik meg. Aki már nem remél jobb életet, az megválik szülôföldjétôl. Minden válságos idôszakban megnövekedett a kivándorlás mértéke, ennek példája a kezdeti örömöket követô '89 utáni idôszak.

A Maros megyei Területi Képviselôk Tanácsának ülése

Markó Béla szövetségi elnök politikai helyzetelemzésével kezdôdött pénteken az RMDSZ Maros megyei szervezetének TKT-ülése.

Hamis dilemma

Bár mindenki ismerte a kialakult koalíciós válságot, a szövetségi elnök elmondta, hogy fô ok a helyzet rossz kezelése volt, mert ahelyett, hogy a koalíción belül próbálták volna orvosolni a bajokat, a sajtóban üzengettek egymásnak, ami a válság mélyüléséhez vezetett. Hamis dilemma felé terelték a kérdést, mondta, s oda egyszerûsödött a válság, hogy megy-e vagy marad a miniszterelnök; ki veszít és ki nyer; mit veszít vagy mit nyer a PNT, mit veszít vagy mit nyer a Demokrata Párt? Ez egy koalíció mûködésében megengedhetetlen. Az igazi ok, folytatta Markó Béla, hogy az elmúlt egy esztendôben jelentôs programokat és jelentôs mûködési kérdéseket nem oldott meg a koalíció, sôt, bizonyos törvények kapcsán olyan ellentmondások alakultak ki, amiket a kormánykoalíció nem oldott meg. Ezért kell most tisztázni: mi van a koalícióval, az elkövetkezendôkben sikerül-e közös mûködési programot konkretizálni. Politikai hibának tartotta azt, hogy országos testületi ülésen állapított meg a Demokrata Párt olyan feltételeket, amelyek késôbbi alkutárgyalást nem tettek lehetôvé. Annak idején nagy lendülettel fogott munkába a kormány, de a pártok, a parlament vagy helyi tiltakozások hatására a munka lelassult, megváltozott minden. Példának hozta fel az oktatási törvényt, s nevezte szimbolikus harcnak a kormányfô személye körül kialakult vitát, de hangsúlyozta, hogy a helyzethez az is elvezetett, hogy a DP két markáns miniszterét veszítette el. Most, hosszú hetek bizonytalansága után, mondta, van egy biztos helyzet, ami része lehet a megoldásnak: a DP kilépett, van egy megerôsített kormánykoalíció, ami március 31-ig biztosan mûködtethetô. (Sz.m. Az elemzés pénteken hangzott el).

A politikai helyzetismertetô után a képviselôk és szenátorok számoltak be saját tevékenységükrôl, ezután következett, szám szerint hat beszámoló a Maros megyei szervezet mûködésérôl, Marosvásárhely Tanácsa, Polgármesteri Hivatala, polgármestere és alpolgármestere 1997. évi tevékenységérôl, a megyei tanács, az önkormányzati tanács, illetve a különbözô bizottságok tevékenységérôl.

"Beképzelt intellektüellek"

A hozzászólások során szóba került, hogy nem megfelelô a kapcsolat a városi tanács és a megyei szervezet között. Ennek oka, jelentette ki Kolcsár Sándor elnök, hogy a városi tanácsban "beképzelt intellektüellek" vannak, akik "üzengetnek" nekik, amikor az RMDSZ hivatalosan kér tôlük beszámolót. Mi annyi szemrehányást kapunk, hogy nem keressük a kapcsolatot, mondta az elnök, pedig megteszik, de el is várják, hogy ezt reagálják le. A TKT elnöke, Kelemen Atilla szerint "egyesek tevékenysége olyan fontos, hogy vezércikket érdemel", másokat pedig mellôznek.

A körzeti elnökök sem igazán voltak elégedettek a megyei szervezettel, derült ki több hozzászólás során. Szász Lajos, a 11-es körzet üzenetét tolmácsolta, mely szerint az RMDSZ 1995 decembere óta sem adta meg a 396104 lejt, amelyet annak idején kölcsön adtak a megyei szervezetnek. Azóta százezret nekik adományozott, de a többit várja a tagság. Azt is hiányolja a nevezett körzet, hogy nem tudja, a kialakult helyzetben mi a megyei szervezet álláspontja, mit várhatnak az RMDSZ-tôl. Kérte, oldják meg a gyógyszerkiadást, illetve a nyugdíjasok közszállítását, és tartsák be a kéthónapos idôpontot a TKT-ülések összehívására.

Azt a választ kapta, hogy a kölcsön kérdését nem a TKT- ban kellett volna felhoznia, hanem írásban beadnia Kiss Istvánnak, hogy "elfogadhatatlan", hogy valaki azért morzsolódik le a szervezetbôl, mert nem kap ingyen olyan gyógyszert, ami a tagdíj húszszorosa, illetve, hogy ezentúl háromhavonként hívják össze a TKT-t, mert az elnökségi ülések pótolják azt.

Volt, aki a beszámolók unalmas voltára hivatkozva, feleslegesnek tartotta azok felolvasását, annál inkább, mivel amúgyis megkapták írásban azokat. Ábrám Noémi pedig támogatást kért a Zonda Attila valamikori rádiós beszédeit tartalmazó könyvének kiadásához.

Gaál Márton az RMDSZ-államtitkárok munkáját bírálta, akik véleménye szerint "beletörôdtek, hogy harmadrendû tisztviselôk legyenek", illetve Markó Bélát, aki olyan könnyen képes volt lemondani a magyar nyelvû történelem- tanításról, s nem veri vissza elég határozottan a magyarokat ért rágalmakat.

Orbán Károly egész listát hozott magával, amelyen azt sorolta fel, mit tett/tesz rosszul a megyei szervezet, s miután arra szólított fel, hogy tanuljanak a hibákból, bejelentette: lemond TKT-tagságáról.

Andrássy Árpád szerint az általános politikai hangulat úgy csapódik le körzete magyarságában, hogy nem érzik, valóban hatalmon van az RMDSZ, s ez "elszomorító és lehangoló közérzetet idéz elô".

A Népújság a hibás!

Kerekes Károly képviselô, miután sérelmezte az elnöki beszámoló hiányosságát, melyben nem szerepelt, hogy milyen komoly hátteret biztosított Fodor Imre polgármesternek, elmondta, hogy bár nagyon sokat dolgozik a parlamentben és parlamenten kívül, nem tud látványos eredményt felmutatni, mert az "interpellációk lehetôsége nullára csökkent", mióta az RMDSZ is kormányban van. A Népújságnak felrótta, hogy például a szeptember 21-i tudorbeli ortodox templomszentelôn elhangzott magyarellenes kirohanások kapcsán nem kérdeztek rá az RMDSZ politikai partnereinek véleményére. Az RMDSZ meghívta a szóban forgókat egy ilyenszerû megbeszélésre, de egyedül csak Opriscan úr jelent meg a PNT-tôl. A képviselô továbbá elmondta, hogy errôl sajtótájékoztatót tartottak, amit a Népújság meg sem említett. Azt viszont már nem tette hozzá, hogy arra a bizonyos ad-hoc sajtótájékoztatóra, amit úgy hívtak össze, ott helyben, hogy "ha már úgyis itt vagyunk", tartsunk egy sajtótájékoztatót , jóval a Tudor-beli esemény után került sor, amikor már nem igazán volt azonnali gyors reagálásnak nevezhetô a tiltakozás...

A magyarság összefogása helyett platformszervezés

Markó Béla szövetségi elnök elfogadta a munkáját ért bírálatokat, de hiányolta a jelentésekbôl a kritikát és önkritikát. Azt is hangsúlyozta, hogy szorosabbá kell tenni a tanácsok és a megyei szervezet viszonyát, s az, ha Kolcsár Sándor elnök beképzelt intellektüelleknek nevezi a városi tanácsosokat, a viszonyon nem fog javítani. A megyei szervezet elnökének feladata, hogy a megye magyarságát összefogja, ezért nem helyeselte azt sem, hogy ehelyett platformszervezésben vagy alternatívák keresésében vesz részt az elnök.

Toronyórát láncostól?

Replikájában Kolcsár Sándor visszautasította, hogy bármiért is a megyei szervezet lenne a hibás, s azt is a szövetségi elnök "szíves" tudomására óhajtotta hozni, hogy miatta nem rendszeresek a hétvégi találkozók, holott ôk bármikor, "éjfélkor is" készek lennének erre, de ezek után nem akarják azt hallani, hogy "a kapcsolat a megyei szervezet és a szövetségi elnök között nem megfelelô". Ugyancsak nem a megyei szervezet, hanem a városi tanácsosok miatt nem megfelelô a kapcsolatuk, akik nem arról beszélnek, hogy mit kell tenni a szervezet elômenetele ügyében, hanem azt mondták: mit kaptak ôk az RMDSZ-tôl. Mit akarnak kapni, tette fel a szónoki kérdést, "toronyórát láncostól"?

Az EMK-val tartott találkozókról azt mondta, két alkalommal történt meg, csakhogy "a sajtó a semmibôl is ügyet akar keverni".

Szereptévesztés?

Az újra szót kérô Markó Béla elmondta: Határozott alternatíva szerepe volt ezeknek a találkozóknak. Az ott megfogalmazott üzenetekbôl kiderült, hogy bizonyos alapállást képvisel az RMDSZ-en belül, alternatívát azzal szemben, amit az RMDSZ vezetése képvisel. Úgy vélem, itt szereptévesztés van. Az RMDSZ vezetôinek - megyei szinten is -akik arra vállalkoztak, hogy összefognak egy teljes magyar közösséget, óvakodniuk kell attól, hogy ide-oda-amoda, tevôlegesen csatlakozzanak.

Végül vita nélkül elfogadták a jelentéseket és megválasztották a megyei Szabályzatfelügyelô Bizottságot.

A megfigyelônek joggal tûnhetett fel, hogy a TKT testület ülése majdhogynem teljesen Marosvásárhely centrikus volt, mintha a vidéki szervezetek jelen sem lettek volna. A meglehetôsen áttekinthetetlen pénzügyi beszámoló fölött is elsiklottak, s a helyi, községi, városi szervezetek mûködési módja, gondjai, problémái sem kerültek terítékre. A fentiekben említett, jobbára "légbôl kapott" témák helyett, a szervezet mûködésével kapcsolatos érdemi kérdések illenének a TKT napirendjére.

A Pro Európa Liga közgyûlése

Évi mérlegkészítô értekezletre és az új vezetôség megválasztására gyûltek egybe a Pro Európa Liga tagjai majd késôbb szimpatizánsai szombaton délután a Kultúrpalota kistermébe. Az idei közgyûlés újdonsága az volt, hogy három tiszteletbeli tagot is kiválaszott a liga a legjelesebb erdélyi értelmiségiek közül.

Smaranda Enache társelnök elemezte a jelenlegi hazai belpolitikai helyzetet, és megemlítette, hogy az idén az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulóját ünnepeljük és 50 éve keletkezett az Emberi Jogok Kiáltványa. Mint mondotta: a liga újra eredményes évet zárt. Ezt illusztrálták a további beszámolók. Szokoly Elek az Interkulturális Központ rendkívül szerteágazó ténykedésérôl, a liga kiadványairól, Mircea Suhãrean a Demokrácia Kollégiumáról, Anamaria Pop (akinek nemrég jelent meg Esterházy-fordítása) a liga szatmári fiókjának tevékenységérôl szólt. Az emberi jogok védelmével foglalkozó iroda ténykedését, melyet Haller István vezet — az ô távolléte miatt — Smaranda Enache értékelte. Sárkány-Kiss Endre az ökológiai tevékenységrôl, Briscan Lucia a nôkkel kapcsolatos rendezvényekrôl számolt be.

A pénzügyi jelentésbôl megtudtuk, hogy 1997-ben a ligának 1,4 milliárd lej bevétele (ebbôl több mint 1,1 milliárd külföldrôl, a többi tagságdíjból és belföldi adományokból származott) és 855 millió lej kiadása volt, a fennmaradó összegbôl már beindították az idei tevékenységet. A PEL külföldi fô támogatói a németországi Heinrich Böll Alapítvány, a holland Bilance Alapítvány, az Európai Unió PHARE programja, az USA-beli National Forum Alapítvány, Romániában a hazai Társadalomfejlesztési Alapítvány valamint a Soros Alapítvány.

A közgyûlés megválasztotta az új vezetôséget, melynek tagjai Smaranda Eneche, Csíky Boldizsár, Fodor Imre, Fodor Zeno, Mircea Suhãrean, Sárkány-Kiss Dénes, Briscan Lucia, Spielmann Mihály, valamint a szatmári liga részérôl Anamaria Pop. A testület választja majd ki a tagok közül a két társelnököt.

A három tiszteletbeli ligatag három nagyobb erdélyi etnikumot képvisel. Adrian Marino kolozsvári egyetemi tanár laudációját Smaranda Enache vállalta magára. Marino "egy európai a románok között" — ezzel zárta mondandóját a liga társelnöke. Betegség miatt a professzor nem vehetett részt az összejövetelen. Paul Philippi a hazai Németek Demokratikus Fórumának vezetôje. Tevékenységét Fodor Imre polgármester méltatta, majd az idôs, tekintélyes szebeni professzor fôként Honterusról értekezett. Horváth Andor egyetemi tanár, közíró, esztéta laudációját Spielmann Mihály adta elô, majd Horváth Andor Európa fôterén címû politikai helyzetelemzését mutatta be a hallgatóságnak.

Vélemény

1997. december 30-án volt Románia királya, Ôfelsége I. Mihály államcsínnyel történt számûzetésének 50. évfordulója. Öt évtized alatt a kommunista hatalom a Román Népköztársaság napjaként ünnepelte az eseményt, míg történészeink hamisított formában csempészték be generációk tudatába. 1989 után a neokommunista rendszer monarchiaellenes hangulatot teremtett, s ezért semmi sem változott az esemény megítélésében. A Román Mûvelôdési Alapítvány gondozásában kiadott A HISTORY OF ROMANIA (Iasi 1996) kötet 518. oldalán, hazánk legdrámaibb eseményérôl ennyit olvashatunk: "1947. december 30-án Mihály királyt lemondásra és az országból való elfutásra kényszerítették. A totalitárius diktatúra hosszú éjszakája vette kezdetét." Azon hazug állítástól, hogy a király elfutott volna az országból, valamint a "kommunista diktatúra" kifejezést tudatosan mellôzô "totalitárius diktatúra" szépített kifejezéssel való felcserélésétôl eltekintve, vajon nem nevetséges azt állítani, hogy egy esemény tragikus következményeket okozott Románia történetében és mindössze két sort szentelni az eseménynek, egy 727 oldalas kötetben?

A tragikus esemény 50. évfordulójáról Marosvásárhelyen a Gh. I. Brãtianu Akadémia Alapítvány rendezésében tartott szimpóziumon emlékeztek meg, de nagyon visszafogottan, mint ahogyan azt általában a sajtó, rádió és televízió is tette... Bevezetôjében dr. Grigore Ploiesteanu tudományos kutató, körültekintve a teremben, kínosan bejelentette, hogy nincs szándékában "belemélyedni" a témába, így csupán I. Károly királyról és államalkotó Ferdinánd királyról tart elôadást. Corina Teodor tudományos kutató egy "ártatlan" expozét tartott Mária királynéról, és a végén dr. Pompiliu Teodor tanár, vigyázva minden szavára, száraz adatokkal ecsetelte az 1947. december 30-ai eseményt, megjegyezve, idézem: "az igazságot, talán, majd egy eljövendô történész nemzedék fogja feltárni, ugyanis a mi generációnk fertôzött és még mindig hajlandó a történelmi tények elferdítésére..." Váljék becsületére, mert ilyen igazat még nem mondott történész Romániában!

1996 novembere óta nem élünk Iliescu elnöksége alatt, de mintha semmi sem változott volna Romániában. Az igazság felfedése és kimondása még ma is félôs. Érthetô, ha fél az, aki az államcsínyben részt vett vagy az, aki hasznot húzott (húz ma is) belôle... De érthetetlen azok félelme, akiknek az eseményhez semmi közük nem volt, ellenkezôleg, el is ítélik és mégis, hallgatólagosan megtagadják, hogy gyökerében közelítsék meg az igazságot és kimonodttan az általános jellegû kommentárokra szorítkoznak...

Az 1947. december 30-ai államcsínytôl eltelt fél évszázad után eljött az az idô, hogy megtudjuk a teljes igazságot, de csakis az igazat. Az Állami Levéltár 1994-ben, Bukarestben kiadott Politikai élet dokumentumokban c. kötet 288—289 o. kivonatosan közzé teszi a 64. számú dokumentumot, amelynek címe: "64. Bukarest 1947. december 29. — A monarchia megszüntetésére és a köztársaság kikiáltására vonatkozó Román Kommunista Párt K.B. által elfogadott intézkedési terv." A címben minden benne van! De egy ilyen dokumentumot teljes terjedelmében kellett volna a sajtóban közzé tenni, mert az 1947 év végén történt események nemzeti fontosságot képeznek. De a közzé tett kivonat is hitelt érdemlôen igazolja, hogy az 1947. december 30-ai államcsínyt a Román Kommunista Párt eszelte ki és hajtotta végre. Ma már világos, hogy a köztársaság kikiáltása nem csak erôszak és hazaárulás, hanem csalás, hamisítás és szélhámosság folytán történt. Ezt az igazságot nem kell többé titkolni. Nem az az irányadó, hogy valaki monarchista vagy republikánus, mert egy demokratikus államban minden humánus és haladó szellemû eszmét tisztelni kell, hanem az, hogy az igazságot bármilyen áron meg kell mondani, mert jogállamot hazugságra építeni nem lehet.

Dinu Gavrilescu mezôgazdasági és élelmezésügyi miniszter a múlt héten jelentette be, hogy a mezôgazdasági értékjegyek kiosztását — amit február 2-án kellett volna elkezdeni — mûszaki okok miatt elhalasztották és azokat február 10-ig juttatják el a postahivatalokhoz. A miniszter bejelentése nyomán a tegnap reggel kapcsolatba léptünk Oroian Gheorgheval, a Maros megyei Postaellenôrzô Felügyelôség fôfelügyelôjével. Kérdésünk ez volt: — Miként érinti a Maros megyei földtulajdonosokat a késlekedés?

— Ha megengedi, azzal kezdeném, hogy az ôszi tapasztalatainkból sokat tanultunk. Rengeteg olyan iratcsomó alapján bocsátottunk ki értékszelvényeket, amelyek hibásan voltak kiállítva. Éppen emiatt mi, a posta, már a múlt hónapban felszólítottuk a polgármesteri hivatalokat, hogy a nyomtatványokon, névsorokon végezzék el a hibakiigazításokat, módosításokat. Ez a munka most folyamatban van. Amint az akták hozzánk érkeznek, továbbítjuk a számítóközponthoz, ahol az adatokat a számítógépekbe viszik, utána újra visszajutnak hozzánk, majd a prefektúrára küldjük tovább. A végleges névsorok utóbb visszajutnak a polgármesteri hivatalokhoz.

Ami az idei értékjegyeket illeti, hivatalunkhoz a mai napig nem küldték el a kiosztás módszertani normáit. Ugyanis eddig az értékjegyekre jogosultak névsorán nem szerepeltek a földbérlôk, azok akiknek földjeit az egykori ÁMV-k használják és az egyházak. Ráadásul idén minden hektár után jár egy értékjegy. A tavalyhoz viszonyítva tehát nagyobb volumenû munkát kell elvégeznünk. Személyes véleményem: ha valóban február 10-ig elküldik hozzánk az értékjegyeket, azok kiosztása megyénkben február 16-20-a elôtt nem kezdôdhet el, a fent említett okok miatt.

Az értékjegyekkel kapcsolatos újdonságokról folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat.

Szombaton délben, a dicsôszentmártoni református templomban végzett hálaadó istentiszteleti szolgálat után fôtiszteletû D. dr. Csiha Kálmán, az erdélyi református egyházkerület püspöke avatta fel a gyülekezet diakóniai házát, amelyet Pekriné Fáy Blankáról, az egyházközség egykori patrónusáról neveztek el.

A hálaadó istentisztelet után, melynek alkalmából színültig telt az 1889-ben épült templom, köszöntôk és hozzászólások hangzottak el, amelyekbôl fény derült a ház építésének történetére. Veress Károly, helyi református lelkipásztor mondta el, hogy a gyülekezet nagyon jelentôs segítséget kapott ezen a téren a hollandiai Ter Apel-i gyülekezettôl, akik anyagiakkal és mukával egyaránt támogatták a ház felépítését. Ezenkívül a dicsôszentmártoni téglagyár és a szintén helyi üveggyár is támogatást nyújtott az építkezésben.

A szombaton felavatott diakóniai ház története a '89-es rendszerváltás után kezdôdött, midôn az egyházközség régi kántori lakását akarták felújítani, azonban a helyi városrendészet csak egy új épület emelését engedélyezte. Így merült fel az elképzelés, hogy az új építményben gyógyszertár, orvosi rendelô, fogászat, tanácsterem és vendégszobák kapjanak helyet. A terv 1992-ben készült el, és következô év tavaszán kezdôdött ennek gyakorlatba ültetése. Ugyanezen évben vert gyökeret a hollandiai gyülekezettel való, ma is tartó kapcsolat. A holland hittestvérek és a helyi gyülekezet tagjainak közös munkájával 1994-ben került tetô alá a háromszintes ház, azonban az anyagi gondok miatt csak tavalyra sikerült befejezni a munkálatok legtöbbjét, az utolsó simítások pedig már az idén készültek el. A gyógyszertár már mûködik, a fogászati és az orvosi rendelô beindítása folyamatban van, a terem és a vendégszobák is elkészültek.

Mint lapunkban már beszámoltunk róla, a Sanitas egészségügyi szakszervezeti szövetség a napokban hirdette meg tiltakozó akciósorozatát, amellyel az egészségügy reformját és a személyzet jobb bérezését igyekszik elérni. Tegnap Giurconiu Emil megyei szakszervezeti vezetô azt nyilatkozta lapunknak, hogy az ismertetett menetrend szerint tegnap minden egészségügyi egységben megkezdték a japán sztrájkot, amelyben nem csak a szakszervezeti tagok vesznek részt, hanem az egész személyzet. A szakszervezeti vezetô azt is elmondta lapunknak, hogy tegnap értesítést kaptak a fôvárosból, mely szerint a Sanitas vezetôi félbeszakítják a kormánnyal folytatott tárgyalássorozatot ennek hozzáállása miatt, ugyanis a kormány a dolgok eddigi állása szerint nem fordít kellô figyelmet a szakszervezet követeléseire. Mint Giurconiu Emil mondotta, az eddig ígért 25%-os fizetésemelés az egészségügyi alkalmazottak részére nem több porhintésnél, ugyanis a szakszervezet a jelenlegi bérrendszer szemléletének megváltoztatását kérte. Azt szeretnék, ha a kormány alapvetôen változtatna az egészségüggyel kapcsolatos szemléletén, és költségvetésének az eddigi években gyakoroltnál nagyobb hányadát fordítaná az egészségügyre.

Dr. Panturu Ileana, a megyei egészségügyi igazgatóság vezetôjének véleményét is megkérdeztük a tiltakozó akciókkal kapcsolatosan. Lapunknak elmondta, hogy jogosnak tartja a szakszervezet követeléseit, az egészségügy helyzete indokolja ezek jogosságát. Mint nyilatkozta, ma írják alá a további tiltakozó megmozdulásokra vonatkozó egyezményt a szakszervezeti szövetség képviselôivel.