Nincs szó ünneplésrôl, figyelemkeltésrôl van szó!

A romániai nemzeti kisebbségek napja alkalmából tartandó rendezvényekrôl Tokay György kisebbségvédelmi minisztert kérdeztük.

— Miniszter úr, a Kisebbségek Tanácsa, mint már bejelentették, különbözô rendezvényekkel készül a nemzeti kisebbségek napjára. Melyek ezek?

— A kisebbségek napját december 18-án fogjuk megünnepelni, tekintettel, hogy ezen a napon fogadta el az ENSZ a vallási, nyelvi és egyéb kisebbségek alapvetô jogairól szóló nyilatkozatát. Már áprilisban kérték kollegáim, a Nemzetiségi Tanács tagjai, hogy jelöljünk ki egy napot, amikor az ország lakosságának figyelmét ráterelhetjük a társadalom 12-13 százalékát kitevô szegmentumra. Vagyis, hogy az országban minden nyolc- kilencedik kisebbséghez tartozónak vallja magát.

Nem óhajtunk semmiféle látványos ceremóniát. A világ és az ország helyzete nem olyan, hogy ezt szükségessé vagy indokolttá tehetné. Tehát nem arról van szó, hogy ünnepeljünk. Arról van szó, hogy felhívjuk a többség figyelmét arra, hogy az országban igenis élnek kisebbségek, ezeknek a kisebbségeknek önálló kultúrájuk, nyelvük, tradícióik vannak, és a nemzetiségi mivoltukhoz erôsen ragaszkodnak. Ez egy olyan dolog, amit a többség egy része sajnos nem ismer pontosan. Fôleg azért, mert egyrészt ellenkezô információkat kap a sajtóból, ahol a kisebbség általában úgy jelenik meg, mint idegen, ha nem éppen ellenség, nem úgy mint polgártárs. A Nyitott Kapuk elvét úgy gondoltuk, hogy a kisebbségek szervezetei most ünnepélyesen megnyitják a kapuikat, tájékoztatják az érdeklôdôket, hogy mivel is foglalkoznak, melyek a gondjaik. Természetesen mód nyílik arra is, hogy bemutassanak, amennyiben erre lehetôség adódik, valamit a saját kultúrájukból, tradícióikból. Tehát ezen az ünnepi alkalmon túl fontos, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, fontos az, hogy jobban megértsenek bennünket. De alkalom ez a kisebbségi kérdések jobb megismertetésére és a megoldások keresésére. Az országnak ugyan nagy gondjai vannak, de vannak olyan problémáink, amelyek megoldása, rendezése nem függ a pénztôl és nem függ a gazdasági helyzettôl, hanem csak a jóindulattól, és a mentalitás megváltoztatásától.

— Pontosabban mire gondol?

— Kétségtelen, hogy vannak eredmények, de sajnos még távol állunk attól, hogy azok a jogok, amelyeket az elôbb említett ENSZ-dokumentum, vagy éppen az 50 éves Emberi Jogok Nyilatkozata és más nemzetközi jogi aktusokban megerôsítettek, teljességükben meg is valósuljanak. Nagyon jól állunk, mondhatnám idézôjelben, ami az ígéreteket illeti. És kevésbé jól, amikor a társadalmi gyakorlattal kell számoljunk. Elég, ha valaki kinyitja a napi sajtót, nyitott szemmel közlekedik, láthatja, hogy a kisebbségi kérdés nem oldódott meg ebben az országban, és hogy meg kell oldani. Ezt tudják az egyetemükért küszködô magyarok és németek, ezt tudják a társadalmi egyenlôségért küszködô roma polgártársaink, tudják a szórványban élô apró nemzetiségek tagjai, hogy milyen nehéz egy horvát, vagy egy szerb, egy lipován gyereket az anyanyelvén tanítani. Úgy, hogy ezek a problémák megérdemlik, hogy felkeltsük a többség érdeklôdését, és az érdeklôdésen túl a cselekvést is szorgalmazzuk.

December 18. — a romániai kisebbségek napja

December 18-át a kormány a romániai nemzeti kisebbségek napjának nyilvánította. A kormányhatározat a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa és a Kisebbségvédelmi Hivatal kezdeményezésére született, olvashattuk az errôl szóló tájékoztatóban. A dátum kiválasztását az indokolta, hogy az ENSZ közgyûlése 1992. december 18-án fogadta el a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot.

A hiteles tájékoztatáshoz azonban hozzátartozik egy pontosítás, amelyet Szokoly Elek, a Pro Európa Liga/PEL/ Interkulturális Központjának igazgatójától tudtunk meg. Tudniillik az, hogy az ötlet Smaranda Enachetól származik. A Pro Európa Liga VI. Interkulturális Fórumán javasolta, hogy december 18-át nyilvánítsák hivatalosan a kisebbségek napjává. Tokay György kisebbségvédelmi miniszter lelkesen fogadta az ötletet, és megígérte, mindent megtesz, hogy ez valóra is váljék. Ennek következtében történt meg '98 tavaszán a Kisebbségi Tanács javaslata, hogy nyilvánítsanak ki egy kisebbségek napját, anélkül, hogy pontosították volna, melyik legyen ez a nap. Végülis most, amikor az Interkulturális Központ VII. Fórumára készülôdnek, amelyre éppen a kisebbségek napján kerül sor, a PEL levélben fordult a Kisebbségek Tanácsához, felemlegetve a tavalyi ígéretet, melynek következtében a hivatal megtette a szükséges lépéseket, s a kormány elfogadta a javaslatot, hogy december 18. legyen a romániai nemzeti kisebbségek napja.

E kis kitérô után rátérhetünk a lényegre. Arra, hogy mifelénk sûrûn beszélnek mostanában a kisebbségi jogokról, ám nem azzal az elôjellel, amely a legcsekélyebb okot is adhatna az ünneplésre. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy csak a látszat. Legfeljebb azt, hogy azok, akik külhonban járva nem gyôznek eléggé dicsekedni, hogy nálunk parlamenti képviselete van minden nemzeti kisebbségnek, s lám, a demokratikus kormányzás alatt kormánytényezô lett az RMDSZ, az ország legnagyobb kisebbségét képviselô szervezet, meg egyéb általánosságokkal, el egészen a többség legendás "nagylelkûségéig", immár csak önmagukat áltatják.

Az általánosságok szempontjából valóban rendjénlevônek látszik a dolog. Az alkotmány kimondja, hogy: "Az állampolgárok jogaira és szabadságjogaira vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerzôdésekkel összefüggésben értelmezendôk és alkalmazandók". Majd pedig: "A Románia által az alapvetô emberi jogokra vonatkozóan részes félként aláírt paktumok és szerzôdések, és a belföldi törvények közötti eltérések fennállása esetén a nemzetközi szabályozásokat kell elsôbbségben részesíteni".

Ám a szép szavak, kenetteljes kinyilatkoztatások mögött rendre leleplezôdnek a tisztátlan szándékok és nyomban kitör a ribillió, amikor a szóban forgó jogokat tettekre kellene váltani, ténylegesen is meg kellene valósítani. Mert a valóság az, hogy az ország politikusai, pártállástól függetlenül, hiába írták alá a legkülönbözôbb vonatkozó rendelkezéseket, azok betartása helyett elnézik, bátorítják, esetenként még szervezik is a kisebbségek elleni kisebb-nagyobb diverziókat. Fôleg a magyarellenes kampányokat rendszeresítették a "nagylelkûség" bajnokai. Például a rendszeres támadások a közéleti nyelvhasználat jogának gyakorlása ellen, vagy hosszasan ecsetelhetnénk a táblafestô akciókat, amelyekkel szemben a hatóságok legalábbis feltûnô toleranciát tanúsítottak és tanúsítanak. De ide sorolhatók a ferde elfogultságokkal teli bírósági ítéletek, mint például a Cserehát, a Cserehát-ügy egész kezelése és hasonlók. Az anyanyelvû oktatással összefüggô problémák is jólismertek a közvélemény elôtt. A magyar egyetem ügyében folytatott és folyó szánalmas huzakodás egyértelmûen leleplezi az egész politikai réteg valóját: annyira vannak a kisebbségi jogok tényleges elismerésétôl, amennyire Románia áll a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás tényleges lehetôségétôl. Nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy ez utóbbiakban keletkezett lemaradás, vagyis, hogy Románia Európa sereghajtója lett minden területen, egy tôrôl fakad a kisebbségi jogok tagadásával. Ugyanaz a szemlélet nyilvánul meg egyikben is, másikban is. S még csak hajlandóság sem mutatkozik egyetlen párt politikusaiban sem annak belátására, hogy éppen ezen a zsákutcába vezetô káros, immár történelmi reflexen változtatva kászálódhat ki Románia a minden oldalú lemaradás kátyújából.

Ha valakinek beszélnie kell a romániai nemzeti kisebbségek napján a kisebbségekrôl, az a többség. Ha úgy teszik ezt, ahogy eddig, képmutató és demagóg módon, marad minden a régiben. Sajnos, a szemléletváltásnak még csak halvány nyomát sem tapasztaljuk. Így valamiféle ünnepet kijelölni - porhintés. A por azonban nem a mi szemünkbe hull.

Kíváncsian várjuk, hogy ma, a kormány által "nagylelkûen" kinevezett Nemzeti Kisebbségek Napján, ki hogyan fogja mímelni a "hagyományos nagylelkûséget".

Ha Marosvásárhely jelenlegi polgármestere az Egyesült Államokban jár, szinte akaratlanul kínálkozik a század eleji példa: Dr. Bernády György 1911-ben tett látogatást az Újvilágban azzal az elképzeléssel, hogy a Sármáson felfedezett földgáz eredményes hasznosítása révén Erdély leggazdagabb városává tegye Marosvásárhelyt. Két hónapig tartó körútja során 40 városban fordult meg, s naplójába kimerítôen gyûjtötte a földgáz kitermelésével és felhasználásával kapcsolatos ismereteket. A szerzôdéskötéseket, s a várt meggazdagodást azonban elsöpörte az elsô világháború.

Fodor Imre minden bizonnyal szerencsésebb helyzetben van. Gazdasági adatokkal, ajánlatokkal utazott az Államokba, s azt reméli, amit egyébként a konkrét visszajelzések is részben igazolni látszanak, hogy a tengeren túli bemutatkozásnak eredményes folytatása lesz. Közel egyhónapos ott-tartózkodása alatt 12 városban 16 elôadást tartott magyar és román nyelven, s 28 találkozón vett részt. Ha valaki azt hinné, hogy az október 26 — november 20. közötti körútra visszagondolva a turisták számára vonzó látnivalókat osztja meg beszélgetôpartnerével, tévednie kell. Élményei, benyomásai arról szólnak, hogy városunk nagyköveteként milyen eredménnyel sikerült hírt vinnie rólunk, kapcsolatokat teremtenie Marosvásárhely gazdasági és szellemi életének fellendülése érdekében.

— Mielôtt mindezt részleteznénk, illô azzal kezdeni, hogy kik tették lehetôvé az újvilágbeli bemutatkozását?

— Egy évvel ezelôtt keresett fel Györffy Ilona, az Erdélyért Kulturális Alapítvány elnöke, városunk szülötte, a marosvásárhelyi Bay Zoltán Amerikai Könyvtár alapítója. Elmondta, hogy eddig is hívtak meg elôadó körútra magasrangú tisztségviselôket, közismert irodalmi személyiségeket, ez alkalommal viszont felfigyelve több marosvásárhelyi kezdeményezésre, a város polgármesterét szeretnének vendégül látni. Az utazást a Soros Alapítvány kolozsvári kirendeltsége is támogatta. Washingtoni vendéglátóim gazdag programot állítottak össze, s rajtuk kívül minden városban, ahol megfordultam, valakik vállalták a szervezést.

— Bár a Népújság beszámolt róla, soroljuk fel még egyszer, melyek voltak azok a települések, ahol a polgármester úr közönség elé lépett, s mirôl esett szó az elôadásokban...

— Washington, Toronto, Los Angeles, Oakland, San Francisco, Denver, Sarasota, Linden, New York, Cleveland, Detroit voltak a körút fô állomásai, ahol tulajdonképpen két elôadással szerepeltem: Marosvásárhely küzdelme egy európai jövôért, valamint A privatizáció és gazdasági kapcsolatok kialakításának lehetôsége Marosvásárhelyen és környékén. Elôfordult, hogy a kettôt összekombináltam, mivel úgy igényelte a hallgatóság. Elôadásaimban elôször is bemutattam a várost földrajzi és történelmi adatokkal, beszámoltam arról, hogy mit örököltünk 1989-ben, hogy mi történt ’89 után, mind pozitív, mind pedig kedvezôtlen értelemben, hogy mit reméltünk 96-ban, és ebbôl mi valósult meg. El kell mondanom, hogy nagyon kemény bírálatok hangzottak el fôleg az Államokban élô románok részérôl arra vonatkozóan, hogy nem sikerült a gazdasági reform, amit a Romániát képviselô tisztségviselôk is kifogásoltak. Elôadásaimban beszámoltam arról, hogy a nehézségek ellenére miben léptünk elôre, milyen eredményeink vannak a társvárosi kapcsolatok kiépítése terén, hogyan mûködünk együtt a nemkormányzati szervezetekkel és az egyházakkal, hisz Marosvásárhely ebben is példa. A kétnyelvûségrôl mindenütt kérdeztek, s válaszként beszámoltam a közönségszolgálat, a kétnyelvû ügyintézés mûködésérôl. A helységnévtáblák kapcsán elmondtam, hogy a tavalyi kabaré szerint hogyan "oldódott meg Marosvárhelyen a munkanélküliség": egy részük rongálja, más részük visszateszi a táblákat. Befejezésképpen arról szóltam, hogy milyen programjaink vannak az infrastruktúrával, a nemkormányzati szervezetekkel való együttmûködéssel vagy például a Nagy Imre galériával kapcsolatosan.

Az elôadások alkalmával videoszalagról bemutattuk a magammal vitt filmeket.

— Kikbôl állt a közönség?

— Fôleg amerikai magyarokból, de eljöttek románok, egy- két zsidó és angol is. Foglalkozás szerint gyári munkástól az egyetemi tanárig minden társadalmi kategória jelen volt. A közös nevezôt az képezte, hogy valamennyien érdeklôdnek sorsunk iránt. Legalább annyi kérdést tettek fel gazdasági dolgokról, mint politikáról. Volt, ahol sarkítottan a kisebbségi problémáról tudakozódtak.

— Voltak az iméntinél hivatalosabbnak mondható találkozói is...

— Washingtonban Györffy Ilona megkereste a román nagykövetséget, és Mircea Geoana nagykövet már elsô nap fogadott. Sôt, azt is megérdeklôdte, hogy nem akarok-e Tom Lantos szenátorral találkozni. A nagykövetség segített több találkozó megszervezésében, s a megbeszélésen arról esett szó, hogyan lehetne támogatást szerezni a Marosvásárhelyen tervezett közhasznú munkálatokok kivitelezésére.

Ugyanaznap az Amerika Hangja rádióstudió Európáért felelôs igazgatójával, a magyar, illetve a román szerkesztôségek vezetôivel találkoztam, akik felajánlották, hogy naponta vagy szabályos idôközönként küldenek anyagaikból a marosvásárhelyi rádiónak, s ehhez a mûszaki feltételeket is biztosítják. Ez a kapcsolat kiépülôben van.

A magyar nagykövetségen Kertész Pál kereskedelmi tanácsossal tárgyaltam, aki megkönnyítette a kapcsolatteremtést az International Financial Corporationnel. Késôbb, november 13-án fogadott Jeszenszky Géza magyar nagykövet is, akivel együtt egy megbeszélésen vettem részt.

A kétnapos torontói látogatás során fogadott Miklósházi Attila római katolikus püspök. Késôbb is sok helyen jártam egyházi berkekben, két katolikus, három református és egy unitárius gyülekezetben, s a szervezôk között voltak papok is. Washingtonban találkoztam Peter Kyle-lal, az Outward Bond ifjúsági társaságok nemzetközi igazgatótanácsának elnökével, aki a Világbankban tölt be magasrangú tisztséget.

Los Angelesben a román fôkonzulátuson Nicolae Constantinescu egyetemi tanár, fôkonzul fogadott. Denverben Bálint József marosvásárhelyi vállalkozó vendége voltam, dr. Meggyesi Jenôvel pedig arról a folyamatban levô programról tárgyaltunk, amelynek célja az erdélyi iskolák számítógépekkel való ellátása. Ezt a programot egyébként az államokbeli unitárius egyház is támogatja. A denveri kereskedelmi kamaránál a helybeli World Trade Center elnökével folyatattam megbeszélést a marosvásárhelyi árucikkek népszerûsítési lehetôségeirôl.

Visszatérve Washingtonba, Armand A. Scala, a román származású amerikaiak kongresszusának elnöke, aki a amerikai románok és magyarok együttmûködésének a híve, gazdasági jellegû találkozások megszervezésében segédkezett. A Györffy Ilona által szervezett fogadáson, az amerikai román közösség képviselôi mellett Keith Mullrooney, az USAID/CHEMONICS helyhatóságokért felelôs szakembere is részt vett.

Clevelandben a helyi román múzeum alapító elnöke, George Dobrea tiszteletbeli konzul társaságában látogattam meg az ortodox templomot, a mûvelôdési házat és a múzeumot. A társtelepülési kapcsolatok kialakításának lehetôsége merült fel a Böjtös László tisztletbeli konzullal való megbeszélés során is.

Washingtonban az International Financial Corporationnél tett látogatáskos arról érdeklôdtem, hogyan vehetnénk fel kölcsönt a marosvásárhelyi távfûtési rendszer felújításának támogatására. Abban állapodtunk meg, hogy bukaresti irodájukhoz fordulunk.

— Milyen hasznosítható tapasztalatokat szerzett az önkormányzati tevékenységet illetôen, hisz korábban említette, hogy polgármesteri hivatalokban is fogadták?

— Az önkormányzati munkát én nem most ismertem meg. Másfél éve az USAID meghívására és támogatásával kimondottan egy ilyen tanulmányúton voltam, amelynek során kiváló nemzetközi szakemberek irányításával az amerikai helyhatóságok munkáját tanulmányoztam. A különbség éppen az, hogy akkor tanulni mentem, most pedig azért, hogy információkat közvetítsek. Ennek ellenére a körút során újra meggyôzôdtem arról, hogy mennyire fontos a civil társadalom önkéntességi alapon való részvétele az önkormányzati tevékenységben.

— Talán még korai a kérdés, de mégis hogyan foglalhatnánk össze ennek az útnak a már látható eredményeit?

— Rengeteg gazdasági adatot vittem magammal a helyi kereskedelmi kamara közremûködésével, listát azokról a vállalatokról, amelyek partnert keresnek. Az említett adatokat nem csak bemutattam, hanem rögzítettük a továbblépés lehetôségeit is. Pár nappal ezelôtt kaptam az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumából egy levelet, amelyben közlik, hogyan rendszerezzük a helybeli termékek adatait, továbbá azoknak a vállalatoknak a listáját, amelyek partnert keresnek. Említettem, hogy a IFC- nél tett látogatás nyomán a táraság Bukaresti irodájában már le is tettük az igényünket a távfûtési hálózat korszerûsítésének támogatására. Ígéretet kaptam a Denveri World Trade Centertôl a marosvásárhelyi termékek népszerûsítésére, a detroiti Futuristic Design International Corporationtôl egy programcsomag összeállítására, amely a Portal rendszeren keresztül, az Interneten népszerûsíti áruinkat. Említettem továbbá, hogy a washingtoni román nagykövetség támogatja magyarországi településekkel közösen összeállított turisztikai programcsomagok kidolgozását. Felmerült annak a lehetôsége, hogy a San Franciscói kereskedelmi kamara marosvásárhelyi cégektôl rendeljen számítógépes programokat. Említettem a rádióstúdiók között létrejött együttmûködést, a sarasotai könyvtár Fekete Pál közremûködése révén könyvadománokat ígért a marosvásárhelyi amerikai könyvtárnak, a washingtoni román nagykövetségen keresztül Bill Frist tennesee-i republikánus szenátor közremûködésével a marosvásárhelyi kardiológiai központ támogatására készül terv. Az Outward Bond államokbeli és torontói központjai a marosvásárhelyi szervezet számára ígértek segítséget.

Mivel tudom, hogy sokan jártak az Egyesült Államokban és állandóan valamit óhajtottak, én elsôsorban gazdasági- kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat akartam kiépíteni, ezért kimondott anyagi támogatást nem kértem. Ennek ellenére volt, ahol gyûjtést szerveztek, és pontosan megmondták, hogy mire szánják a támogatást. Összesen 5600 dollár gyûlt össze, amelybôl 3300 a elôtti Borsos Tamás szoborra, 1300 dollár az Amerikai Könyvtárra, 1000 dollár az Outward Bond szervezetnek.

— Alkalma volt betekinteni az Amerikában élô magyar és román közösségek életébe. Hogyan látja a helyzetüket?

— Nem könnyû emigrációban élni, errôl újra meggyôzôdtem. Bár gyakorlatilag szinte mindenki megtalálta a számítását, úgy érzem, hogy a generációk egyre jobban eltávolodnak egymástól. Az asszimiláció pedig egyre gyorsabb. A legutóbbi népszámlálás szerint közel 1,7 millió ember vallotta magát magyar eredetûnek Amerikában, nagyságrendben annyian, mint ahányan mi vagyunk, romániai magyarok. Ebbôl az 1,7 millióból pedig mindössze 145 ezer, tehát a nyolc százalék beszéli az anyanyelvét. Magyar fórumokon is elhangzott egy olyan elképzelés, hogy össze kell fogni a magyar eredetûeket, s kapcsolatot alakítani ki közöttük,függetlenül attól, hogy beszélik-e a magyar nyelvet vagy sem.

Feltették nekem a kérdést, hogy mint polgármester, mint magyar,vagy mint Románia küldötte jártam Amerikában. Az feleltem, hogy természetesen mind a három minôségben, de az a tény, hogy polgármester vagyok,érdekesebbé tette a látogatást. Azt bizonyította, hogy a privatizáció elômozdításában az önkormányzat is tevékeny szerepet vállal. Hivatalból ugyanis nem lenne kötelességünk beruházókat idevonzani, de nekünk ezt is meg kell tenni. Biztosítani kell az infrastruktúrát, s megteremteni a lehetôséget, hogy jöjjenek. Az Egyesült Államokban egyébként, ha tudtak vásárhelyi vállalatokról, az a kombinát és az Armedica volt. Ez utóbbit pozitívan értékelik, mivel amerikai tôke is van benne.

— Milyen konkrét elhatározásokkal tért haza?

— Megtanultam, hogy milyen nagy szükség van az éjszakai menhelyre, nem a szegénység miatt, ahogy a Népújságban megjelent, hisz épp forniában van a legtöbb munknélküli, ahol a legmagasabb az életszínvonal. Ilyen intézményekre a szabadpiac körülményei között születik meg az igény, mert sajnos emberi életek siklanak ki. A kint látott példák alapján pedig minél hamarabb meg kell szerveznük a turisták fogadását Marosvásárelyen. Egy olyan bemutatótermet kell berendeznünk, ahol az idelátogatók információt, tájékoztató jellegû füzeteket, könyveket kapjanak, amelyek alapján eligazodnak a városban.

— Mi volt legkellemesebb élménye?

— A felénk irányuló érdeklôdés, az óhaj, hogy minél többet tudjanak rólunk. És ilyen szempontból nagyon jó, hogy a Népújság olvasható az Interneten, mindig úgy vártak, hogy a friss lapszám már olvasható volt. Kihasználva ezt a lehetôséget, azúton is köszönöm a támogatást, a sok munkát a szervezôknek. Ígérem, hogy a kapcsolatokat tovább építjük, kellemes karácsonyt és boldog új esztendôt kívánok valamennyiüknek.

Markó Béla interjúja az MTI-nek

A romániai és a szlovákiai magyarság kormányzati szerepvállalása igazolja, hogy térségünkben a Magyarország határain túl élô magyar közösségek a politika eszközeivel keresik a számukra fontos megoldásokat és a többségi népek demokratikus erôivel összefogva próbálnak eredményre jutni — hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az MTI-nek adott interjújában.

— Két évvel ezelôtt — talán a kelleténél nagyobb önbizalommal — úgy nyilatkoztunk, hogy ha az RMDSZ kormányzási vállalkozása eredményes lesz, az az egész térségre kihathat és modellt kinálhat. Még nem dôlt el, hogy a modell mennyire tartalmaz pozitív üzenetet, de az, hogy a szlovákiai magyarok hasonló eszközökkel keresik helyzetük megváltoztatását, visszaigazolás számunkra.

— Egyben egyértelmûen igazolja, hogy a térségben most a Magyarország határain kívül élô magyar közösségek a politika eszközeivel keresik a számukra fontos megoldásokat és a többségi népek demokratikus erôivel összefogva próbálnak eredményre jutni. Európa nem fogja ezt az üzenetet olyan érzékenyen, ahogy kellene. Érzékenyebben kellene odafigyelnie arra, hogy miközben a volt Jugoszláviában súlyos etnikai konfliktusok vannak, a magyar közösségek politikai eszközökkel kivánnak helyzetükön változtatni. Ezt a szándékot erôsítenie, jutalmaznia kellene — a többségi politikai elit esetében is —, és nagyon keményen szankcionálnia kellene minden másfajta szándékot — fogalmazott Markó Béla.

Az RMDSZ szövetségi elnöke a térség jövôjét illetôen fôként a kétségeket hangsúlyozta. "Három ország már átkerült a szûrôn: Lengyelország, Magyarország és Csehország gyakorlatilag NATO-tagnak tekinthetô, EU felvételükre is sor fog kerülni elôbb-utóbb. Ez a három ország visszatért a nyugati demokráciához. A térség más országaival kapcsolatban viszont nem ez a helyzet, és teli vagyunk kérdôjelekkel, sajnos, Románia esetében is. Számunkra az lenne a kivánatos, ha további országok is csatlakoznának és mindenképpen az, hogy Románia köztük legyen."

— Nekünk fontos az, hogy Magyarország minél erôsebb, gazdagabb legyen, mert fontos, ha a mi dolgainkra egy erôs Magyarország a NATO és az EU tagjaként tud odafigyelni. Ugyanakkor aggaszt az, ha hosszú távon Románia estleg más irányban sodródik el. Ha felelôsen gondolkozunk, mindent meg kell tenni, hogy ez ne történjék meg.

— Ha a két ország közti távolság növekszik, az számunkra azt jelenti, hogy a kapcsolatok gyengülnek, a kapcsolattartás lehetôségei korlátozottabbak lesznek. Ennek egyelôre beláthatatlanok a következményei. Felgyorsíthatja a kivándorlást, a kitelepülés folyamatát. Nagyok a két ország közti egzisztenciális különbségek. Még jó ideig nagyok lesznek, sôt az is valószinû, hogy növekedni fognak. Nekünk pedig az a feladatunk: olyan jövôképet adjunk az erdélyi magyarságnak, hogy itt próbáljon megkapaszkodni — hangsúlyozta Markó Béla.

A kormányzati szerepvállalás nehézségei, a "romániai modell" gondjai a román kormánykoalíció elsô két éve után jól látszanak. Míg 1997 novemberében-decemberében az egyéves leltárt elkészítették és ez nagy nyilvánosságot kapott, most mindenki igyekezett megfeledkezni arról, hogy egy félidôs leltárra is szükség lenne.

— Nem véletlen, mert nincs mit ünnepelni. Saját számvetésünk nyilvánvalóan különbözik a koalíció egészének számvetésétôl, de nem mindenben. Az RMDSZ, amikor kormányzásra vállalkozott, nem csak sajátos kisebbségi célok elérését remélte ettôl a szövetségtôl, hanem olyan általános érdekek érvényesítését is, amelyek a romániai magyarság számára is fontosak. Gondolok a gazdasági reformra, a szociális reformra, a romániai társadalom demokratizálódására. Két év múltán pedig a kormányfô egy hat hónapos gyorsított programmal akarja behozni azt, amit eddig elmulasztottunk megtenni.

— Az alapvetô kérdés az, hogy mit tettünk a romániai magyarság és a román többség közötti egyenlôtlenség lényegi felszámolódásáért. Nyilvánvaló, hogy elsôsorban a törvényes keretekrôl kell beszélnünk. Ez a két év a kisebbségi kérdés szempontjából ugyanolyan volt, mint a reform szempontjából általában. Kezdetben nagy ígéretek hangzottak el, komoly intézkedések történtek, majd jött a megtorpanás, a leállás, sôt kísérletek a folyamat visszafordítására. Ez ugyanúgy érvényes az oktatási és a közigazgatási törvényre, mint a privatizálandó, vagy a felszámolásra ítélt vállalatok listájára. Sajnos, ami a koalíciós kötelezettségek betartását illeti, nincs különbség — hangsúlyozta az RMDSZ szövetségi elnöke.

Az RMDSZ sorain belül két év után is folytatódnak a viták a kormányzati szerepvállalás hasznosságáról, helyességérôl. A vita és a párbeszéd szükséges, ha a kérdéseket pontosan és nyíltan fogalmazzuk meg — folytatta Markó Béla.

— Már 1996 novemberében nagyon jól tudtuk, hogy ha koalícióra lépünk és a román kormány tagja leszünk, egyes eszközöket feladunk, más eszközökért cserében. Azt kell felmérni: mi a hatékonyabb. Œjra és újra fel lehet tenni a kérdést, hogy jobb volt-e az RMDSZ-nek öt-hat évig ellenzékben politizálni, az több eredményt hozott-e, mint kormányon lenni. Milyen eszközökrôl mondott le az RMDSZ és milyen eredményeket ért el? Eszközökrôl van csak szó, mert semmiféle célról le nem mondtunk.

— Számomra a gondok ott kezdôdnek, amikor úgy érzem, hogy egyesek álláspontjában — és nem akarok én itt senkire rámutatni, mert ezt sajnos senki nem mondja ki nyíltan — fölfedezhetô, hogy miközben azt kérdezik, be kellett-e menni a román kormányba, vagy sem, aközben tulajdonképpen arról beszélnek, hogy a romániai magyarság számára a politika nem megfelelô eszköz helyzetének megváltoztatására. Más eszközökkel kellene élnie. Errôl is lehetne beszélni, de akkor ezt ki kellene mondani. Œgy nem lehet párbeszédet folytatni, hogy látszólag arról vitázunk, ellenzékben, vagy kormányon kell lenni, de valójában emögött az az álláspont van, hogy egyáltalán nem kellene politizálni, hanem másfajta eszközöket kellene használni. Melyek ezek az eszközök? — azt természetesen nem mondja ki senki, de valószínûleg egyesek végiggondolták már — fogalmazott az RMDSZ szövetségi elnöke.

— Az RMDSZ jövô májusra tûzte ki következô kongresszusának idôpontját. Egyelôre nehéz megmondani, hogy mi lesz a kongresszus fókuszában, mert tele vagyunk kérdôjelekkel a kormánykoalícióval és a kormányzással kapcsolatosan. Más lesz a hangvétel, ha sikerül úgy alakítanunk a koalíció sorsát, hogy benne maradjunk, és megint más, ha a koalíció összeomlik és elôrehozott választásra kerül sor. Nagyon remélem, hogy ez nem történik meg, mert ez lenne a legrosszabb. Ismét más lesz a hangvétel, ha az RMDSZ együttmûködése megszakad a koalícióval.

— Stratégiaváltást nem javasolnék az RMDSZ-nek, mert nem látom annak szükségességét. Stratégián nem azt értem, hogy kormányon vagyunk, vagy ellenzékben, hanem azt, hogy a döntéshozatalban való részvétellel és annak minél erôteljesebb befolyásolásával — mind a helyi közigazgatás, mind a parlament szintjén, akár a kormányon, akár ellenzékben — próbálunk a helyzeten változtatni. Az RMDSZ stratégiája a döntéshozatalban való részesedés — mondta Markó Béla.

Irak elleni katonai csapás

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia csütörtökre virradóra nagyszabású katonai akciót indított Irak ellen. Az 1991-es öbölháború óta ez a mostani a leghevesebb támadás: a "Sivatagi Róka" hadmûvelet kezdeteként amerikai manôverezô robotrepülôgépek, illetve a két ország harci repülôi legalább öt egymást követô hullámban támadták célpontjaikat.

Szaddám Huszein iraki elnök a lakossághoz intézett nyilatkozatában elismerte, hogy egyes célpontokat találat ért, de részleteket nem közölt. Huszein ellenállásra szólította fel az irakiakat.

Bill Clinton amerikai elnök televíziós beszédében azzal magyarázta a támadások beindítását, hogy ennek hiányában Bagdad hónapokon belül újrateremtené, és végsô esetben használná is tömegpusztító kapacitását. Az elnök közlése szerint a támadások Irak nukleáris, vegyi és biológiai fegyverprogramjával kapcsolatos célpontok, illetve általában a szomszéd országokat fenyegetô iraki katonai potenciál ellen irányulnak. Clinton leszögezte, hogy a légi csapások erôteljesek és egymást követôek lesznek. William Cohen védelmi miniszter mindehhez hozzátette: az akciók addig folytatódnak, amíg szükség lesz rájuk, és befejezésükre nincs semmilyen határidô. Cohen bejelentette azt is, hogy jelentôsen növelik a Perzsa-öböl térségében állomásozó erôiket.

Egy amerikai katonai forrás arról számolt be, hogy éjszaka több száz robotrepülôgépet lôttek ki iraki célpontokra. Szemtanúk szerint Bagdadban legalább két robotrepülôgép csapódott be (egyikük Szaddám Huszein legnagyobb fôvárosi palotája mellett), és legalább ketten meghaltak, 30-an megsebesültek. Az iraki tájékoztatási minisztérium egyik tisztségviselôje azt közölte, hogy egy robotrepülôgép lakónegyedre zuhant.

Az Irak elleni támadást az Egyesült Államok nyugati szövetségesei általában támogatásukról biztosították (bár Párizs óvatosan elhatárolódott), Kína és Oroszország viszont egyértelmûen bírálta az akciót. Igor Ivanov orosz külügyminiszter — aki az iraki válság miatt lerövidítette madridi látogatását — elôre bejelentette, hogy Moszkva az ENSZ Biztonsági Tanácsának csütörtökre virradóra kezdett ülésén a katonai akció azonnali leállítását fogja követelni; Csin Hua-szen kínai ENSZ-nagykövet pedig leszögezte, hogy "nincs semmilyen ürügy vagy mentség a katonai erô alkalmazására". Kofi Annan ENSZ-fôtitkár — aki kulcsszerepet játszott a korábbi iraki válságok békés rendezésében — most mélységes szomorúságának adott hangot amiatt, hogy kudarcot vallottak a béke megôrzésére tett erôfeszítések.

Az izraeli miniszterelnök szóvivôje úgy vélekedett: csekély az esélye annak, hogy az Irak elleni katonai csapás után a zsidó állam belekeveredne a konfliktusba. Mindenesetre Izrael meg tudja magát védeni — mondta.

Bár az amerikai kormányzati illetékesek cáfolják, hogy az Irak- ellenes akció idôzítésének bármiféle belpolitikai oka lenne, azaz esetleg kapcsolatban állna az elnök elleni vádemelési eljárással, az kétségtelen, hogy Clinton elnök a katonai csapással nyert egy kis idôt: Bob Livingston, a képviselôház kijelölt új elnöke bejelentette, hogy a vádemelésrôl szóló szavazást péntekig vagy szombatig elhalasztják.

A CNN amerikai hírtelevízió a Pentagonban olyan értesülést szerzett, hogy az Irak elleni légi csapások elképzelhetôen mintegy három napig folytatódnak, éjjel és nappal egyaránt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy határozottan kitûzték volna az akciósorozat befejezésének határidejét.

Az elsô támadási hullámban — tudta meg a CNN — mintegy száz manôverezô robotrepülôgép ("cirkáló rakéta") csapódott be bagdadi, valamint Irak északi, illetve déli részén kijelölt célpontokra. Ezután az Enterprise repülôgép-anyahajóról, valamint szárazföldi bázisokról felszállt, pilóta vezette repülôgépek légi csapássorozata következett. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában éles vita zajlott le az angolszász hatalmak Irakra mért légi csapásáról. Tizenöt felszólalás elhangzása után a BT határozat vagy állásfoglalás nélkül elnapolta ülését.

Borisz Jelcin orosz elnök éles hangon elítélte az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Irak ellen végrehajtott légitámadásait, és követelte, hogy azonnal vessenek véget az erôszaknak.

London és Washington ezekkel a támadásokkal durván megsértette az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi jog alapelveit. A Biztonsági Tanács határozataiban nem található semmiféle jogalap ilyesfajta cselekményre — olvasható a Kreml által kiadott nyilatkozatában. Tony Blair brit miniszterelnök hangsúlyozta: "Szaddám Huszein nem hagyott más választást a nyugat számára, mint hogy megsemmisítse Irak tömegpusztító fegyvereit. Szaddám Huszeinnek nem áll szándékában szavát tartani. Számtalan alkalommal állt el ígéreitôl. A szövetséges erôk számára nem maradt más valódi lehetôség, mint a katonai erô alkalmazása" — hangsúlyozta Tony Blair.

Bagdadban csütörtök délután ismét megszólaltak a légiriadót jelzô szirénák, de becsapódások egyelôre nem hallatszottak, és légvédelmi fegyverek sem dörögtek hajnal óta.

A bagdadi rádió hírül adta, hogy hajnalban csapás érte Szaddám Huszein egyik lányának házát is.

"Szaddám Huszein elnök fölkereste a házat, amelyben lánya, Hala lakik. A házat a támadók célba vették és lerombolták, de Hala még az agresszió kezdete elôtt eltávozott hazulról" — jelentette a rádió, hozzátéve, hogy az iraki államfô több olyan helyszínt is megszemlélt, amelyeket csapás ért az amerikai bombázás során.

Irak ellen újabb mûvelet indult csütörtökön — jelentette be Tony Blair brit miniszterelnök csütörtök délután a parlamentben.

Constantinescu elnök az iraki helyzetrôl

Románia sajnálja, hogy erôszakhoz kellett folyamodni Irak ellen, de úgy tûnik, hogy az adott helyzetben más megoldás nem volt lehetséges — jelentette ki csütörtökön Temesváron Emil Constantinescu államfô.

Constantinescu elnök, aki az 1989. decemberi forradalom évfordulójának temesvári emlékrendezvényein vesz részt, az Irak elleni légicsapásokkal kapcsolatban közölte: nagy figyelmet fordítanak a bagdadi román nagykövetség személyzetének védelmére. Elmondta, utasította a külügyminisztert, haladéktalanul intézkedjen a követségi személyzethez tartozó nôk és gyermekek elszállításáról.

A kormánykoalícióban résztvevô Demokrata Párt is sajnálkozását fejezte ki a csütörtökre virradólag Irak ellen végrehajtott támadás miatt, det Traian Bãsescu pártalelnök úgy fogalmazott, hogy ha a diplomáciának nem sikerül elérnie, hogy egy ország ne fenyegesse a szomszédok biztonságát, a demokratikus erôknek cselekedniük kell.

A forradalom dossziéi

Még távolról sem lehet tudni az igazságot az 1989 decemberi romániai forradalomról — állapítható meg az események kilencedik évfordulója alkalmából "a forradalom dossziéiról" tartott ügyészségi tájékoztatók ismeretében.

Mircea Criste, Románia fôügyésze sajtóértekezletén elmondta: az 1989 decemberi eseményeknek összesen 942 halálos áldozata és 2245 sebesültje volt. Eddig 4556 ügyészi vizsgálatot kezdtek. Ezek közül 61 esetben bírósági felelôsségre vonást kezdeményeztek, 4018 aktát bûnvádi felelôsségre vonás nélkül lezártak, 447 esetben pedig tovább folytatják a vizsgálatokat. Az említett 61 esetben 57 katonát és kilenc polgári személyt emberöléssel vagy súlyos testi sérülést okozó cselekedetekkel vádoltak.

A fôügyész két részre osztotta az 1989-es események ügyészségi aktáit. Az elsô kategóriába tartoznak a december 22-ig történtekre vonatkozó vizsgálati anyagok, a másodikba pedig a december 22-tôl 30-ig terjedô idôszakra vonatkozó ügyek iratcsomói. Az elsô kategóriában már 942 ügyirat készült el, további húsz esetben még mindig vizsgálatok folynak ismeretlen tettesek ügyében.

Az elsô csoportba tartozó ügyekkel kapcsolatban Criste közölte, hogy több olyan tábornok esetében, akikkel szemben korábban megszüntették a bûnvádi eljárást, tavaly ismét elrendelték az ügyészségi eljárás folytatását. Újra vizsgálat folyik Victor Atanasie Stãnculescu és Mihai Chitac tábornok ellen "a temesvári dosszié" alapján, Iulian Topliceanu tábornok ellen a Kolozsváron történtek miatt. Florian Caba és Paul Vasile tábornokokat a bíróság vonja felelôsségre kolozsvári, illetôleg temesvári cselekedeteikért. Ugyancsak bírósági felelôsségre vonást indítványoz az ügyészség három ezredes ügyében, akik december 22-ig Nagyszebenben szolgáltak.

Dan Voinea tábornok, a fôügyészség katonai ügyészségi részlegének vezetôje sajtótájékoztatóján egyebek között kijelentette, 1989 decemberében Romániában nem voltak "külföldi terroristák", akik román állampolgárokra lôttek volna. "A fegyveres erôk által ôrizetbe vett úgynevezett terroristákról minden esetben kiderült, hogy valójában áldozatok" — hangsúlyozta.

A katonai ügyész bejelentette: l999 áprilisáig befejezik a a bánsági (temesvári, resicai, aradi), valamint a kolozsvári-tordai és a craiovai események katonai ügyészségi kivizsgálását.

A katonai ügyészségi akták közül a legfontosabbnak a bukaresti események dossziéját nevezte Dan Voinea tábornok. Mint hangsúlyozta, a román fôvárosban mûködött az országos tûzparancsot kiadó szûk parancsnoki csoport, amelynek tagja volt Stefan Guse, azóta már elhunyt vezérkari fônök, Iulian Vlad, a Securitate egykori parancsnoka és az ugyancsak idôközben meghalt Pircalabescu ezredes, a hazafias gárdák volt parancsnoka.

Újságírók megkérdezték az ügyész- tábornokot, hogy létezik-e egy "Iliescu-dosszié" is, és a volt román államfô ellen lesz-e ügyészségi kivizsgálás. Voinea tábornok úgy válaszolt: "Amikor megkezdem a televíziónál történtek kivizsgálását, majd még beszélünk errôl. A televíziónál 86 halott volt és a dolgok nem maradnak így".

Elmondta, már "gondjai" támadtak azért, mert kijelentette, hogy Iliescut "egyszer végre ki kell hallgatni". Nyomásnak volt alávetve azért is, hogy a vizsgálatokat ki akarta terjeszteni a volt államfô környezetéhez tartozott személyekre is, akikrôl bebizonyosodott, hogy 1989 decemberében bûncselekményeket követtek el.

A Ceusescu házaspár perével kapcsolatos kérdésekre válasozlva Dan Voinea ismét elismerte, hogy eljárási szempontból kifogásolható per volt, de nem tudta megmondani, sor keról-e annak felülvizsgálatára.

A parlament két házának szerdai együttes ülése 286-123 szavazataránnyal hagyta jóvá Radu Vasile miniszterelnöknek a kormány karcsúsítására vonatkozó elôterjesztését, az új kormánystruktúrát és a kabinet új összetételét.

A parlamenti döntés értelmében az eddigi 23 minisztérium közül megszûnik a privatizációs, a reformügyi, a turisztikai, a technológiai-kutatási és a parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó tárca. Törölték a kormánytagok közül a reformügyi tanács elnöki és a nemzetvédelmi minisztérium államtitkári posztját is. Az új struktúra szerint ezután a kormánynak a miniszterelnökön kívül 17 tagja lesz.

A kormánystruktúra átalakítására vonatkozó elôterjesztésében és a parlamenti döntés megszületése után tett nyilatkozatában Radu Vasile miniszterelnök rámutatott: a karcsúsítás célja a központi állami adminisztráció leépítése, egyszerûsítése és hatékonyabbá tétele. Ezt elsô lépésnek nevezte a román közigazgatási bürokrácia felszámolásában, a költségvetés közigazgatási kiadásainak csökkentésében.

A parlament két házának együttes ülése ugyancsak szerdán megválasztotta az ország jegybankja igazgatótanácsának tagjait. A román nemzeti bank elnöke (kormányzója) ismét Mugur Isãrescu lett, aki az 1989-es romániai fordulat óta az ország hivatalban lévô leghosszabb életû közméltósága. Elôször van magyar tagja is a román jegybank igazgatótanácsának Nagy Ágnes marosvásárhelyi közgazdász személyében.

A parlament szerdai ülésén olvasták fel az ellenzéki pártok 143 szenátora és képviselôje által aláírt és a házbizottsághoz a múlt hét végén benyújtott bizalmatlansági indítvány szövegét is. Ez az elsô bizalmatlansági indítvány a több mint nyolc hónapja hivatalban lévô Radu Vasile-kormány ellen.

Bizalmatlansági indítványának terjedelmes szövegében a parlamenti ellenzék az ország ügyeinek vezetésében tanúsított tehetetlenséggel, felelôtlenséggel, a nemzeti érdekek képviseletére való képtelenséggel, gazdasági káosz és az ország eddigi legsúlyosabb válságának elôidézésével vádolta meg a kormányt. Ezért a jövô szerdán megvitatásra kerülô indítvány a jelenlegi kormány leváltását, "felelôs és hozzáértô" kabinet megalakítását javasolja. Ennek a kormánynak az lenne a feladata az indítvány szerint, hogy elôkészítse az elôrehozott választásokat.

A TAROM légitársaság belföldi járatai az idei év végéig már csak a következô napokon közlekednek: december 21., 22., 23., 28. és 29.

Azok számára, akik a TAROM vidéki egységeinél váltják ki a nemzetközi útvonalakra évérnyes menettérti jegyüket, ingyenes a szállítás Bukarestig és onnan vissza a megyeszékhelyi repülôtérig. Amennyiben a külföldi gép eléréséhez egy nappal korábban szükséges valamelyik országrészbôl eljutni a fôvárosba, a Tarom gondoskodik arról, hogy a bãneasai röptérrôl gépkocsival elvigyék az utast az Erbasu Hotelbe, ahol díjmentesen elszállásolják, majd másnap (szintén térítésmentesen) reggelit szolgálnak fel és kocsival kiviszik az otopeni-i repülôtérre. Ugyanezt akkor is megteszik — persze fordított sorrendben —, amikor az utas visszatér külföldrôl és nincs aznap csatlakozása a belföldi légi járattal. Az elszállásolási és bukaresti autós utaztatási kedvezmény nem jár annak, aki vonattal, gépkocsival, esetleg más társaság repülôjével megy "fel" vidékrôl a fôvárosba, illetve ilyen módon igyekszik onnan a következô napon valamelyik megyébe.

Municípiumi tanácsülés

Tegnap délután ez évi utolsó ülésére gyûlt össze a Marosvásárhelyi tanács. Az eddigi gyakorlattól eltérôen a helyi média munkatársai nem kaptak ismertetô anyagokat, emiatt a sajtó képviselôinek legnagyobb része kivonult a terembôl.

Az ülés elôzetesen meghirdetett napirendjén nem szerepelt két, az egyéni vízórákkal kapcsolatos határozattervezet, se most ezeket is megtárgyalták. Az Aquaserv és az Energomur ugyanis a helyi tanács elé terjesztette a vízórák témakörét megoldani hivatott szabályzatot, amelyeket a tanács határozatok formájában elfogadott, tehát eszerint a vízórák kérdéskörének ez adhat a késôbbiekben egy behatárolható jogi keretet. Továbbá jóváhagyták a helyi illetékek megemelésérôl rendelkezô tervezetet, majd határozat született a Locativ Rt.-nek ügykezelésbe adott lakásalapról. Jóváhagyták az 1999. esztendôben kiutalandó lakások sürgôsségi jegyzékét, és egy újabb határozattal módosították a hajléktalanok éjjeli menedékhelyének létesítésérôl rendelkezô, 1997. évi 103. számú tanácsi határozatot. Hogy ez mit tartalmaz, az különállók sázmára nem derült ki. A város tulajdonából két telket az Energomur ügykezelésébe juttattak, majd jóváhagytak öt újabb tervezetet, amelyek a Kornisa sétányon, a Mãrãsti utcában, a Székely Vértanúk — Fãget utcák körzetében, a Mãgurei — Parângului utcák körzetében, és az Unirii lakótelep egyes részein közterületre épített garázsok sorsáról rendelkezett.

Nem volt döntés a napirenden szereplô több tervezet ügyében. Így például nem vitatták meg egyes, nem lakásrendeltetésû helyiségek kiosztásáról szóló tervezetet, és nem tárgyaltak a nyugdíjasok kedvezményes utaztatásáról sem. Pedig ez sokakat érintô, igen aktuális probléma.

Visszatérve az ismertetô anyagokra és a média kivonulására, az ülés végén Popa Eugen tanácsos vetette fel a sajtóügyet. Ekkor hangzott el, hogy Kolozsvári Zoltán és Aron Vasile tanácsosok javasolták, a sajtó munkatársainak ne adják át a tervezeteket tartalmazó dossziékat, amelyek azonosak a városatyák iratcsomóival (általában), mert ezek még nem végleges határozatok, ami tévedésekbe sodorhatja a sajtót, másrészt pedig a tanácsosok szerint nem minden információ tartozik nyilvánosságra. Ezért csak a jóváhagyott határozatokhoz juthasson hozzá a sajtó. A vitában Eugen Crisan alpolgármester a média pártját fogta. Szerinte nagyon rossz lépés volt az iratok letiltása, mert az intézmény arculata amúgy is rossz a köztudatban, ezen pedig a sajtó kivonulása tovább fog rontani. Molnár Gábor viszont szintén azt hangoztatta, hogy a tanács irataiban található adatok nem mindegyike nyilvános, ezért nem jó, ha avatatlanok kezébe kerül.

A fentiekhez hozzá kell tennünk, hogy a tanácsosok nyílt, szabad és demokratikus helyhatósági választások nyomán kerültek a testületbe, tehát a tanácsban a rájuk szavazó polgárok közvetlen képviselôi. Másrészt, a polgármesteri hivatal közpénzen, az adófizetôk zsebén fenntartott helyhatósági szerv, nem titkosszolgálat. Ezeknél fogva bármi nyilvános, ami a hivatalban, és vele kapcsolatban történik. Ami pedig az utólagosan beszerzendô tanácsi határozatokat illeti, fordult már elô, hogy a szakbizottságtól a testületig megváltozott a határozat szövege, tehát ebben az esetben a hitelesség kapcsán élhetne gyanúperrel a média. Másrészt, ez az intézkedés komolyan megnehezíti a tanács munkájáról való tárgyilagos és pontos tájékoztatást, ugyanis adatok hiányában nem lehet részletes képet vázolni a tanács által tárgyalt kérdésekrôl. Tehát, végszóként, ezzel az intézkedéssel a tanács tevékenységének átláthatósága, ezen keresztül pedig a választók jogai szenvednek csorbát.

Valódi téli díszletek között holnaptól január 3-ig újra szünidô. Igaz, nem az elsô, s nem is az utolsó ebben a félévben. S így értéke sem olyan, mint korábban, hisz nem a nagy évharmad végi hajtás, erôltetett menet utáni felszusszanás. Éppen ezért nem is annyira gondtalan, hisz a számvetés még ezután következik. Mondhatnánk azt is, hogy van idô tanulni, pótolni az ismereteket, a pedagógusoknak pedig felkészülni az értékelési idôszakra. De ne legyünk ünneprontók. Most, a kezdet kezdetén minek gondolni az iskolára. Hisz két szép hét következik, amelyet beragyog az ünnep, s az óév búcsúztatásának vidám pillanata. Téli táborok, bulik, hangulatos diákszilveszterek ideje, a szánkózásé, sízésé, akinek van rá lehetôsége. És természetesen az olvasásé is, hisz valószínû sok családban kerül mesekönyv, ifjúsági regény is a karácsonyfa alá. Kívánunk hát kicsinek, nagynak gondtalan, vidám napokat, szép telet, gazdag angyaljárást, tartalmasan, kellemesen eltöltött téli szünidôt.

Négy gyertya gyúlt meg szerda délután a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség imatermében. A hanukkát — a fény ünnepét — köszöntötte a teremben összegyûlt közel 50 hívô. Az eseményt Iancu Isidor professzor, a Zsidó Hitközség Szövetségének bukaresti képviselôje tisztelte meg jelenlétével. A rövid szertartás után a meghívott az ünnep jelentôségérôl beszélt.

December 13-án kezdôdik a hanukka. Nyolc napon keresztül, naponta újabb és újabb gyertyát gyújtanak, míg a hétágú gyertyatartó valamennyi ágában égni fog egy-egy gyertya. "Hanukka a kevesek és gyengék gyôzelme a sokak és erôsek felett. Hanukka a lélek gyôzelme" — mondta Iancu Isidor.

A vendéget követôen Ausch Sándor, a vásárhelyi hitközség titkára a zsinagóga felújításáról beszélt. "Az összedôlés veszélye fenyegette a százéves épületet, a város egyik ékességét" — mondta. Az 1996-ban elkezdett munkálatokat — becslések szerint — 6-8 hónap múlva fejezik be. Pillanatnyilag 518 milliót költöttek az épület szerkezetének megerôsítésére, s további 100-110 millió lejre lenne szükség a belsô munkálatok elvégzésére. A szükséges pénzösszegek a bukaresti Zsidó Hitközségek Szövetségétôl, a vásárhelyi hitközség tulajdonát képezô ingatlanok bérbeadásából, turisták adományaiból, valamint bankkamatokból származnak.

Nehéz feladata van az angyalnak megfelelô és elérhetô árú játékot akar vásárolni a gyermekeknek. Megyeszékhelyünkön egyre kevesebb helyen árulnak játékot, nagy részük külföldi termék, minôségük mégsem arányos az árral.

A Tudor negyedbeli Fortuna könyvesüzlet egyik részlegét a játékoknak szentelték. A fiatal elárusítónôtôl érdeklôdünk, mi fogy jobban, a szülô vagy a gyerek vásárol-e, vagy inkább közösen választják ki a terméket. Válaszából megtudhatjuk, hogy a kisfiúknak általában rajzfilmhôsöket: Batman, Superman (35-40 ezer lej) vesznek, míg a lányoknak babákat. Vannak beszélô babák is, értük 85-175 ezer lejt kell fizetni, az egyszerûbb rongybabák ára is félszáz ezer lej körül mozog, a Barbie baba, s a hozzá hasonló divatbabák 70-100 ezer lejbe kerülnek. A nagyobb fiúknak mûanyag golyókkal ellátott puskát is kínálnak 25 ezer lejért. Nincs szabály, hogy ki jön vásárolni, van, amikor csak a szülôk, van, amikor csak a gyerekek, de közösen is szoktak játékokat választani, vásárolni — tájékoztat a hölgy.

— Legszívesebben plüssállatkát vagy társasjátékot tennék a karácsonyfa alá, de az angyalnak írt levélben gyermekeim rajzfilmszörnyeket és Barbie babákat kérnek — panaszkodik a játékokat nézegetô fiatal édesanya. — Hiába igyekszem jó irányba terelni ôket, játszótársaiknak gyûjteményük van a fent említett játékokból. Így a karácsonyfa alá az általuk kért játékok mellé becsempészek egy-egy meséskönyvet, társasjátékot, s reménykedem, hogy használni is fogják azokat.

A Dózsa György utcában levô Sedcom-könyvesüzletben a kiszolgáló középkorú hölgy panaszolja, hogy sokan keresnek kártyákat meg társasjátékokat, de ilyesmik jelenleg az üzletben nem találhatók.

— Volt Monopoly (65 ezer lejért) és Scrabble (61 ezer lejért) társasjáték, de elfogytak, s bár a válallatnál közöltük, hogy bôven van kereslet egyelôre még nem rendeltek. Hozzánk legtöbbször a szülô gyerekével együtt jön, vagy a gyerek kiválasztja az ajándékot, majd a szülô visszajön és megveszi. Mikulás elôtt vásároltak néhányan, s biztos, hogy még angyaljárás elôtt is lesz egypár vevô, de máskülönben kevesen vesznek játékot. Magasak az árak, egy rendôrautó 145 ezer lejbe, egy kisvasút 152.000 lejbe kerül. Egy-kettô fogy el ünnep elôtt ezekbôl a termékekbôl, legtöbben szerényebb ajándékot vesznek — tájékoztatott az elárusítónô, akitôl azt is megérdeklôdtük, hogy vannak-e veszélyes játékok, melyeket nem ajánlanak a kisebb gyerekeknek. Igenlôen válaszolt, s példaként a mûanyagból készült céldobó nyilacskákat említette, amelyek nem megfelelô használat esetén sérülést okozhatnak.

A Megyei Fogyasztóvédô Hivatal felügyelôi november- decemberben 20 játékokat forgalmazó vagy áruló egységet ellenôriztek — tájékoztat a hivatal közleménye, melybôl az is kiderült, hogy legrosszabb kihágásokat a marosvásárhelyi ROMUR Rt. követte el, amikor magyarországi Metaltechnik játékot kínált 3 éven felüli gyermekeknek, holott eredetileg útmutatásban hat éven felüli gyermekeknek ajánlják. A megyeszékhelyi Flex Comp Kft. gyutacsos játékpisztolyt árult román felirat és használati utasítás nélkül. Ugyanakkor a termék forgalmazásakor az sem derült ki, hogy csak nyolc éven felüli gyermekeknek ajánlott, csak szülôk felügyelete mellett használható, lehetôleg a szabadban. A fent említett és egyébb rendellenességek miatt a felügyelôk 300.000.000 lej értékû terméket foglaltak le és 10.150.000 lejnyi büntetést róttak ki.

A hivatal közleménye szerint figyelnünk kell játékok minôségére, a használati utasításra hiszen egyes játékok testi sérüléseket okozhatnak.

A marosvásárhelyi Tudor lakónegyedi Diamant napipiac ugyanolyan latyakos, szemetes és huzatos, akár a többi, a városgazdálkodás annak idején nem volt szûkmarkú, ami a kiutalt méregzöld olajfestéket illeti, egyébként minden a szokványos; a bôséges árukínálatba is bele lehet törôdni... Noha a nevezett városrész üzleti ellátottságára nincs ok panaszkodni, vagyis a lakosság átlagigényén túlmutat a skála (a tehetôsebbjeitôl máris elnézést kérek!), ám ilyentájt anyagi állapotából kifolyólag — a régi karácsonyok hangulatához és kínálatához szokott, amellett kitartani igyekvô (mondhatnám: kényszer-nosztalgiázó), jórészt az ingázóbuszt tömbházra váltó réteg a napipiac felhozatalát részesíti elônyben, tekintettel a kipróbált alku gyümölcsözô esélyeire.

A piacnak megvannak a helyi sajátosságai nyáron és angyalvárás idején. (A transz-moldáv nemzetköziség a Diamantot elkerüli). A regáti dinnye helyét átveszi a Maros völgyébôl leköltöztetett havasi csemetekert. (A szemetet valakik leseprik a tátongó aknákba, ha nem, akkor a transzformátorházba.) Az asztalokon heverô fenyôfák talpain az erdészeti hivatal zöld pecsétje, nem feketefenyô, hanem erdei vörös, vagy éppenséggel ezüst, úgyhogy kellemes illatot áraszt a sarkon strázsáló rendôrnek is. Van tehát szép ezüstfenyô 40-50 ezer lejtôl felfelé, eléri a százat is.

— Egy ekkora seprûért — mutat melléig egy testes úr — nem röstellik a havi garzonfogyasztást elkérni. Mellettem egy dús vörösfenyôt -kb másfél méterig — 60 ezer lejért sóznak el. Hiába hivatkozik elárvult unokájára egy szakadozott asszony, kegyelem nincs, termetével azonos magasságú, megszámolva: kilencágú ezüstfenyô 50 ezret dukál. 48 ezer volt, mondja a hargitai férfi, de kétezer lejt neki is nyernie kell rajta. Szóval hát van fenyô, kinek mekkora a zsebe, háza, erkélye. Kiválasztok egyet, nehezebb idôkben a fôtéren is elkelne. Nem vesz komolyan a hargitai, mert félvállról mondja, hogy 130 ezer...

Van narancs bôven, versenyben kínálják a "mûkofák", 9 és 10 ezer lej között, melyik sárgább, annak van piaca. A mediterráni zöld dobozban marad, egyszer, tán itt, a piacon majd csak beérik -10 fok fölött. A piros almáért ("gosztáti") 4500 lejt kér a görgényüvegcsûri. Gyufaszállal felköthetô. Diót nem kínálnak, dióbél sincs sehol. Bronz a vegyszerboltban bôven.

Ide, a jó finom sajtra! — kiabál a Maros-völgyi juhász, lehozta a havasok friss illatát. 25 ezer lejért meg is lehet kóstolni, aztán egy kilót pontosan leszel. Sã mâncati cu sãnãtate — mondja.

Ennyi hát a piacos villámlátogatás. Aki igényesebb, az másfelé jár. Ezüstös gömbök, vibráló díszlámpák után, vagy elôveszi a tavalyit a fiókból.

A csapolt sör tartja a sarkon árfolyamát. A söntést gyakran frekventálók már túl vannak a karácsonyon, mert sûrûn boldog új évet kívánnak egymásnak. Volna még idô, új évig még sokszor koccintanak...

A reklám kedvéért szervezte meg a Proexpo a kedd esti divatbemutatót. Ellentétben a múlt heti sajtótájékoztatón beharangozott dzsip megérkezésével, amire úgy látszik, még várnunk kell, a divatbemutatót valóban megtartották. Sôt, valóban ingyenes volt.

A Kultúrpalota nagytermébe lépve kissé zavart, hogy nem láttam az ilyenkor általam elengedhetetlennek gondolt reflektorokat, de — gondoltam — nem baj, majd aztán jönnek a gyönyörû lányok, gyönyörû mosollyal...

Aztán belibbent egy kabát. Lehangoló komorsággal végigsétált egy lány, aki sem szép, sem csúnya nem volt, csak magas, egy hétköznapi kabátban. Optimizmusom még ekkor sem hagyott el, mert arra számítottam, hogy a szép, újszerû ruhadarabokat, a szemet gyönyörködtetô szép lányokat a meglepetés kedvéért a végére hagyták. Hát nem így volt...

Amíg kabátban sétáltak, volt, ahogy volt, mert a továbbiakhoz csak annyit fûzhetünk, hogy nem elegendô a manöken karrierhez, hogy valaki 170 centinél magasabb.

A divatbemutatónak így mondhatni csak két kellemes meglepetése volt. Egyik, hogy alig volt hosszabb egy fél óránál, a másik, hogy a szüneteiben a New Step Dance két táncosa, Ugron Nándor és Dãnescu Ioana (12, illetve 10 éves) táncolt. Elôttük, a "manökenekkel" ellentétben, még nagy jövô állhat.

Az utolsó négy újságárus stand árverezése

Hat újságterjesztô cég jelenlétében tegnap nyilvános árverésen dôlt el a marosvásárhely központjában létrehozandó utolsó négy stand bérlete.

Meglepetést az okozott, hogy az árverésen ezúttal megjelent a Rodipet Hargita megyei kirendeltségének a képviselôje, és mivel a polgármesteri hivatal jogásza szerint különálló jogi személynek tekinthetô a Maros megyei kirendeltséghez viszonyítva, joga volt tehát részt venni az árverésen. Mi több nem csak részt vett, hanem kimagasló árakkal el is nyert három helyet a négybôl, 11.100, 41.200 valamint 15.500 lej/nap/m2-es áron. A negyedik helyet a Galux cég szervezte meg, amelynek ez volt korábban is az árusítási pontja, és a családi vállalkozás egyetlen jövedelmi lehetôsége. A Galux Kft. tehát ez utóbbi helyhez bármi áron ragaszkodott, övé is lett 21.000 lej/nap/m2-es áron, ami a hozzáértôk szerint meghaladja a nyereségességi szintet.

Ennél kisebb gondot jelent a Rodipetnek majd a bérleti díj kifizetése. A Rodipet Rt. központi jogi tanácsadója, Dan Ionescu szerint a társaság most nem azzal törôdik, hogy mennyi profitot hoz egy árusítási pont. Mostani, nagyon határozott fellépésük válasz a polgármesteri hivatal azon korlátozására, amely szerint egy cégnek csak négy helyet ad bérbe. "Meg akartuk mutatni, hogy a Rodipet jelen van. Ez az ár azonban még mindig nem haladja meg a szebenieket például, ahol havi 3,5-5 millió lejes béreket fizetünk."

A törvény által elôírt hét nap óvási idô letelte utáni 10 nap alatt a cégek képviselôinek meg kell jelenniük aláírni a szerzôdéseket. Amennyiben a szerzôdések megköttetnek, a központi újságstandok bérbeadásának ügye várhatóan 3 évre le van zárva. Hogy aztán a béreket ki és mibôl fogja megfizetni, az más kérdés.

Havas utak

Tegnapelôtt délután — az enyhülô idô ellenére — újra havazott, de néhány centiméter a hóréteg vastagsága csupán. Értesüléseink szerint csapadék továbbra is várható, de mivel az idô a napokban is az évszakhoz képest meleg marad, a havazásnál valószínûbb a havasesô.

Szerda este a marosvásárhelyi utcákon újra csak csúszkálva, nehézkesen lehetett közlekedni. Homoknak nyoma sem volt, ezt megerôsíti a Citadin Prest Rt.-tôl tegnap kapott értesülés is, miszerint csak éjjeli 1 óra után kezdték leszórni a város utcáit. Tegnap reggel fél kilenc tájban ismét homokot szórtak, de ezúttal már csak a város egyes részein. Kérdés, miért kell jó negyed napnak eltelnie, ameddig az illetékesek munkához látnak? Ugyanis délután hat óra tájban már vastagon érkeztek a hópelyhek, ekkortól számítva éjjeli 1-ig hét óra telt el. Érdeklôdésünkre az elsô válasz olyként szólt, hogy "délután még nem hullt a hó". Lehetne eszmét futtatni arról, hogy hányig van "délután" és mikortól van "este", de azt nem lehet elfogadni, hogy hét órán át egy város utcáin a legajánlatosabb közlekedési eszköz a szánkó legyen! Ugyanis a jármûvek a lejtôs utcákon több helyen is tánclépésben közlekedtek, ami minden, csak jó és biztonságos nem.

A közlekedési viszonyokon legtöbbet az enyhe idô segített, délelôttre ugyanis a havat latyakká gyúrták a jármûvek kerekei. A kapott információk szerint a megyei és az országutakon is közbeléptek az útkarbantartók, különösebb forgalmi gondok nem voltak.

A hónap elején dr. Dorin Florea prefektus rendeletet adott ki egy állandó szolgálat felállításáról, amely a rendkívüli idôjárás, természeti katasztrófák, tömeges balesetek és tûzvészek elôidézte rendkívüli helyzetek nyomonkövetését kapta feladatul. A szolgálat a megyei polgári védelmi felügyelôség székhelyén mûködik. Hatáskörébe tartozik a megye területérôl kapott információknak a kormányhivatalba való eljuttatása. Rendkívüli természeti jelenségek, tömegbalesetek és tûzvészek esetén a helyi katasztrófa- elhárító bizottságok, intézmények és gazdasági egységek kötelesek értesíteni a rendelet alapján létrehozott szolgálatot. Szükség esetén a szolgálat ügyeletesének értesítenie kell a prefektust — a megyei katasztrófa- elhárító bizottság elnökét — valamint a szerencsétlenség elhárítására hivatott illetékeseket.

Erôs Viktor marosvásárhelyi közgazdász néhány hónappal ezelôtt még az Állami Vagyonalap Maros megyei kirendeltségének munkatársa volt, majd a fôvárosba került, ahol jelenleg Radu Sârbu ÁVA-elnök helyettese, vagyis alelnök. A hét végén Marosvásárhelyen, az RMDSZ képviselôinek tanácskozásán találkozhattunk, beszélgethettünk vele.

— A médiából a közelmúltban arról értesültünk, hogy az ÁVA berkeiben karcsúsítás lesz. Valóban elkezdôdött?

— 310 ember menesztésérôl van szó. Ehhez tudni kell, hogy 1997. elején a bukaresti központban körülbelül 400-420-an dolgoztak, 1998. október 19-én, amikor engem felkértek, hogy töltsem be az alelnöki tisztséget, 944 alkalmazott volt csak Bukarestben. Tehát miközben fogy a privatizálandó vállalatok száma, másfél év alatt ennyire földuzzasztották az intézményt. Ez nem normális dolog. A leépítés elkezdôdött, és lassan az egész testület fölöslegessé válik, hiszen jövô év végére a magánosítási folyamatnak be kell fejezôdnie.

— Tehát akkor az Állami Vagyonalap is megszûnik?

— A megyei kirendeltségeket mindenképpen felszámolják. A központban esetleg más néven viszont megmarad egy szûk apparátus, mely a magánosítás befejezése után majd nyomon kell kövesse a tulajdonrészek eladására vonatkozó szerzôdésekben foglalt elôírások betartásának módját, a részvénycsomagok árának kifizetését, a beruházások eszközölését. Amennyibe az ÁVA ügyfelei nem tesznek eleget az e szerzôdésekben foglaltaknak, akkor harminc százalékig nôhet az ár, a beruházandó összeg mennyisége. Ezenkívül az ÁVA 1995-1997-ben egy egész sor hitelt folyósított bajba jutott vállalatoknak, hogy ki tudják fizetni a gáz- és villanyáram-fogyasztásukat. Ezeket be kell hajtani, a vállalatok vissza kell fizessék a kölcsönöket. Ezt is nyomon kell követnie majd annak a bizonyos intézménynek, amely fennmarad.

— Az alelnöknek jelenleg milyen feladatkörei vannak?

— A pénzügyekkel, az ellenôrzéssel és bizonyos mértékig az informatikai hálózattal foglalkozom. Azért csak bizonyos mértékig, mert ezzel más is foglalkozik. De lényegében idôm nagy részét most azzal töltöm, hogy a már nem létezô privatizálási minisztériumban, ahol államtitkár voltam, saját önfelszámolásomat végzem el.

— Mennyi ideig létezett ez a minisztérium?

— Egy évig... Hadd mondjam még el, hogy úgy érzem: mióta a fôvárosban államtitkárként, az ÁVA munkatársaként ténykedek, a legnagyobb megvalósításom az volt, hogy hathatósan hozzájárultam a privatizálás decentralizálásához. Immár a megyei ÁVA-kirendeltségek önállóan végezhetik a dolgukat, persze ami a kis- és közepes vállalatok magánosítását illeti. Az más kérdés, hogy sok megyében nagyon gyengén mûködnek a helyi privatizációs testületek. De erre megvan a lehetôség, és sok helyütt jók az eredmények.

Mint tudjuk, amióta az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, több minisztériumba államtitkárokat jelölt, küldött. Munkájukról csak elvétve kapunk híreket. Egyik közülük Lányi Szabolcs vegyészmérnök, aki a Kereskedelmi és Iparügyi Minisztériumban tölt be ilyen tisztséget. Neki tettünk fel néhány kérdést.

— Konkrétan mi az ön feladatköre a minisztériumban?

— Lényegében makroökonómiai kérdésekkel, tehát nem annyira a vállalatok sorsával, problémáival, mint inkább az országos tendekkel foglalkozom.

— Minden ágazat stratégiájával?

— Mindennel, ami a feldolgozáshoz tartozik.

— Az államtitkárok körülbelül milyen apparátussal dolgoznak?

— Én személy szerint kétszáznegyven személy munkáját irányítom, de ennek a gárdának létezik egy meghosszabbítása is. Mintegy kétezer személlyel kötöttünk szerzôdést arra, hogy részt vesznek a stratégiai elképzelések kidolgozásában. Többé-kevésbé tudós emberek, egyetemi tanárok, kutatók.

— Ezt a hálózatot ön építette ki, vagy örökölte?

— Szerénytelenség lenne azt állítani, hogy az én érdemem, de tény, hogy 1990-tôl országos szinten majdnem teljesen megszûnt a gazdasági tervezés, stratégiaépítés.

— Hogyan egyeztethetô össze a gazdasági decentralizálás és a makroökonómiai tervezés?

— Úgy, hogy olyan törvényeket, programokat kell nekünk kidolgoznunk, amelyek nem egy vállalatról, ágazatról szólnak, hanem mindegyikhez. Persze, ehhez az adatokat lentrôl, a vállalati bázis szintjérôl gyûjtjük össze.

— Hány hónapja végzi ezt a munkát? Fel tud-e mutatni — legalább az önmaga számára — valami eredményt?

— Február óta, tehát tíz hónapja vagyok államtitkár. Most kezdenek az elvetett magokból kibújni az elsô csírák.

— A bányaiparral is foglalkozik?

— Hála istennek, nem. Hanem a vasiparral. — E területen is óriási problémák vannak. Ez az ágazat most körülbelül 130 ezer embert foglalkoztat.

— A jelenlegi év végi vállalatbezárási hullám mennyire érinti ön szerint a vasipart?

— Melyik hullám? Én nem tudom, hogy ez mire vonatkozik...

— Arra gondolok, hogy az Állami Vagyonalapnak kiadták az ukázt: év végéig 15 százalékkal kell csökkentenie a veszteségforrást Romániában, tehát ez azt jelenti, hogy a nagy veszteségeket produkáló állami cégeket le kell állítani.

— Én ezt nem így látom. Ha valami nem mûködik, akkor azt semmiképpen nem az államnak kell bezárnia, hanem magától kell abbahagyja a tevékenységét, ha nem képes nyereségesen termelni.

A túlélés évére visszatekintve

Az év végéhez közeledve mindannyian számvetést készítünk. Maria Butnaru, a Mobex Rt. aligazgatójával folytatott beszélgetésünk is ebbe a mûfajba illeszkedik be a leginkább.

— Mi az idei év legnagyobb eredménye?

— Legnagyobb megvalósításunk egy 500.000 dolláros beruházás befejezése volt. Az orosz piac megrendülése nyomán mi is, mint sokan mások, új partnereket kellett keressünk, és ez egyúttal új típusú bútorokat jelent. Nyugaton, ahova most még inkább próbálunk behatolni, a tömbfából készült bútorokat igénylik, ehhez pedig új, más szárítókra volt szükségünk. A most elkészült és a héten mûködésbe lépô szárítókamrák elkészítése kiadás volt ugyan, de megnöveli a termelékenységet.

— Melyek voltak az elmúlt év fôbb gondjai?

— A fent említett orosz válság volt a legnehezebb megpróbáltatás. Egyrészt elveszítettük vásárlóink jelentôs hányadát, másrészt a pénzügyi válság után, mivel nem tudtak fizetni, mi is komoly pénzügyi gondokkal találtuk szemben magunkat. Ezenkívül nagy érvágás volt a faáru-export illetve a nyersanyagok árának liberalizálása. Ez utóbbi az alapanyagok beszerzési árát mintegy 3-4-szeresére emelte. Ehhez adódik a villamos energia árának a növekedése, valamint az üzemanyag árának oly mértékû emelkedése, ami a szállítási költségeket 3,25-szörösére növelte. Mindez azt jelenti, hogy a termelési költségeink megnôttek, miközben a végtermék árát nemigen tudtuk emelni, — hiszen a nyugati piacon a versenyt a minôséggel nem tudjuk felvenni, ezért alacsony árainkkal próbálunk teret hódítani — tehát a termelési költségeink nôttek, a profitunk pedig csökkent.

Azt mondhatom, hogy míg szakmai szinten sikereket könyvelhetünk el, addig saját hibánkon kívül gazdaságilag csak kudarcokat tudhatunk magunk mögött.

— A legtöbb vállalat a felvásárlók hiányával küszködik. Ki igényli a Mobex termékeit?

— A legjobb kliensünk franciaországi, ezenkívül szeptemberig Angliában adtuk el a termékek majdnem 10%-át, de itt a vásárlás üteme csökkent. Most tapogatózunk az ausztráliai piacon, Kínában, fejlesztjük kapcsolatainkat Olaszországgal, Franciaországgal, új vásárlókat próbálunk találni. Idén októberben a Moldvai Köztársaságban egy gyárat helyeztünk üzembe, ahova félkész elemeket küldünk, ott összeszerelik és így vámmentesen bejutunk az orosz piacra, amelyrôl továbbra sem mondtunk le. Próbálkoztunk Magyarországon is, de nem jártunk sikerrel.

Sajnos mindez nagyon idôigényes volt. Az új piacok új bútortípusokat, új technológiát, átállási idôt stb. jelentenek, mindez természetes módon visszahúzza egy idôre a termelés ütemét. Idén a létezô 500 típus mellett további 180 új terméket állítottunk elô, amelybôl 102-nek beindult a sorozatgyártása is. A többibôl néhánynak nem volt sikere, mások esetében meg folyamatban van a sorozatgyártás elindítása.

— Lesz-e a közeljövôben leépítés, elégedettek-e a munkások? Milyennek látja a jövôt?

— A gyárnak mintegy 3000 alkalmazottja van, amelybôl idén 180-at elbocsátottunk, de nagyrészét újraalkalmaztuk, ahogy a nehezebb periódus végére értünk. Jövôre sem tervezünk komolyabb átszervezést, de errôl csak félve merek beszélni, mert sohasem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Figyelembe véve a mindennapok gondjait, látjuk, hogy az általunk kínált bérek nem adnak okot az elégedettségre, de a munkások megértették, hogy válsághelyzetben vagyunk.

Az idei év után, amelyet túlzás nélkül a túlélés évének nevezhetünk, a jövôtôl sem várom el, hogy sokkal könnyebb legyen, valószínûleg továbbra is ugyanazokkal a gondokkal kell küszködnünk. Reményre azonban az ad okot, hogy megrendeléseink vannak, az elsô negyedév már most le van fedve, a többi meg majd elválik.

A felszámolásra itélt vállalatok egyharmada még privatizálható

Radu Sârbu, az ÁVA elnöke, szerdán az ipari bizottságnak kijelentette, hogy a gazdaság szempontjából lényeges kereskedelmi társaságokat nem fogják felszámolni akkor sem, ha veszteségesen mûködnek, sôt ezek esetében eltekintenek még az adósságaiktól is. Ezek közé sorolható a minden bizonnyal privatizálásra váró Petromidia, lévén a török beruházóval, a Rafóval már megszületett az egyezmény. Az ÁVA elnöke szerint a bezárásra várók jegyzékén szereplô 49 igen veszteséges egység egyharmada még privatizálható, és a felszámolás után a folyamat lényegesen könnyebb lesz, hiszen a vásárlók a veszteségektôl mentes vállalatot fizetik ki. Egyúttal javasolta egy tárcaközi bizottság felállítását, amely a csôd szélén álló vállalatok átszervezésével foglalkozna.

Elzárták az országutat és vasutat

Szerdán 11 órakor 1200 balánbányai bányász elzárta a Gyergyószentmiklóst Csíkszeredával összekötô 12-es számú országutat és vasutat, tiltakozásul, hogy a Conel helyi fiókja a reggel folyamán megszakította az áramszolgáltatást egységüknek. Grauszam Géza, a Conel helyi vezetôje közölte, hogy semmi egyéb nem történt, mint annak a minisztériumi rendeletek végrehajtása, amelynek értelmében a nagy tartozásokkal rendelkezô vállalatokat kikapcsolják a hálózatból. A bányával szemben, amelynek tartozásai elérik az 50 milliárd lejt, még így is elnézônek bizonyultak, hiszen 12 nap haladékot adtak nekik. A miniszteri rendeletet követôen a Hargita megyei prefektus, Dézsi Zoltán vezette küldöttség a fôvárosban ígéretet kapott egy hónap haladékra, de a Conel megyei kirendeltségénél errôl semmmilyen hivatalos értesítés nem található.

A pénzügyminiszter államtitkárai

A Decebal Traian Remes pénzügyminiszter által aláírt döntés értelmében Iozefina Morosanu, Bogdan Bujor Teodoriu és Dan Radu Busanu államtitkárok továbbra is tisztségükben maradnak a szakminisztériumnál. Ezidáig a minisztérium szervezeti kerete nyolc államtitkári funkciót irányzott elô.

Magyarország a 8. helyen

1998 az elmúlt idôszak egyik legsikeresebb esztendejének mondható, hiszen a magyar versenyzôk idén 143 olimpiai pontot gyûjtöttek, ezzel a nyolcadik helyet foglalják el a nemzetek idei világrangsorában.

Újabb magyar Európa-mérnökök

Ötvenhárom magyar mérnök vehette át a héten a nemzeti Mérnökszervezetek Európai Szövetségének úgynevezett Európa-mérnöki diplomáját. A mostani átadással a magyar euromérnökök száma 420-ra emelkedett. A diplomával rendelkezôket az Európai Unió országaiban bárhol foglakoztathatják, szaktudásukat mindenütt elismerik.

Európa legmodernebb és legújabb repülôtere a Ferihegyen

December 19-tôl fogadja az utasokat a Budapest Ferihegy 2B, Európa legújabb és legmodernebb repülôtere. A 2A és 2B terminál évente 5,5 millió utast képes világszínvonalon kiszolgálni. A bôvítési munkálatok 1985-ben kezdôdtek el, mivel a forgalom jelentôs mértékû növekedése ezt indokolttá tette. Míg 1991-ben csak 1,77 millió utas fordult meg Ferihegyen, addig számuk 1997- ben meghaladta a 3,65 milliót.

Rakéták és petárdák a határon

Nagy mennyiségû rakétát és petárdát foglalt le három román állampolgártól a hidasnémeti határállomáson a Magyar Vám és Pénzügyôrség. Az autóbusszal a határra érkezô románok egyike 120 darab Rubin 18 típusú rakétát kísérelt meg bejelentés és árunyilatkozat nélkül kivinni az országból. A másik két utasnál 5500 Corsair, 9176 Wistling Man Travellers és 216 Rocket típusú petárdát találtak több mint félmillió forint értékben.

Glenn, a nôgyûlölô?

Miután másodszor is visszatért a Földre, John Glenn, a nagypapa korú asztronauta lelkesen nyilatkozott a személyzet egyetlen hölgytagjáról, a japán orvosnôrôl, dicsérve annak férfiakéhoz is mérhetô teherbíró- képességét. Véleménye annál is inkább figyelemre méltó, mivel 1963-ban egy képviselôházi vita alkalmával kijelentette, hogy "ez a pálya nem való nôknek. Társadalmi érdek, hogy a nôkbôl sohase legyenek ûrhajósok."

Schwarzenegger a terminátor III-ról tárgyal

Arnold Schwarzenegger James Cameronnal tárgyal a Terminátor újabb, immár harmadik részérôl. A Daily Variety szaklap értesülései szerint megállapodás még nem született az Oscar-díjas Titanic rendezôje, Cameron és Swarzenegger között.

Brassóig közlekednek a vonatok

Tegnap helyreállt a forgalom a 400-as vasútvonalon. Mint ismeretes, a balánybányai bányát be akarják zárni, az itt dolgozók pedig tiltakozásképpen rátelepedtek a sínekre és megbénították a közlekedést. A Marosvásárhelyrôl Brassó irányába közlekedô vonatok így csak Marosfôig mentek, onnan visszafordultak. Tegnapelôtt este karhatalmi erôket vezényeltek ki a helyszínre, ennek és az idôközbeni tárgyalások eredményeként tegnap reggel 5 óra 20 perctôl kezdve a vonatok menetrendszerûen közlekedhetnek.

Adomány az árvízkárosultaknak

A nyárádszeredai Pro Sport Alapítvány szerdán délután ruhanemût adományozott a Máramaros megyei Oroszkô lakóinak. A segélycsomagokat az