A szenátusban:

A szenátorok kedden folytatták a helyi közigazgatás megszervezését, valamint a helyi autonómia általános rendszerét illetô törvénytervezet vitáját, amelyet az anyanyelvnek a helyi közigazgatásban való használatát rendezô 17. szakasznál vettek újra. A szenátorok az indítványozó változatában fogadták el az elôbbi üléseken nézeteltéréseket kiváltó cikkelyt.

Elutasították az RNEP javaslatát, hogy a szenátorok titkos szavazatban adják voksukat. Az ellenzék nem gyakorolta szavazati jogát.

A gyûlést követôen Frunda György szneáor elégedettnek mutatkozott az eredménnyel. Megjegyzése szerint a szakasz megszövegezése tiszteletben tartja a nemzetközi egyezményeket és jogossá teszi a 22-es rendelet eddigi alkalmazását.

A szóban forgó törvényszakasz értelmében ama területi-közigazgatási egységekben, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot, a helyhatóságok biztosítják az anyanyelv használatát a kisebbségekkel való kapcsolataikban.

A Competrol részvénytársaság által szállított üzemanyag ára az év végéig nem módosul — nyilatkozta Florian Oproiu, a társaság vezérigazgatója.

A Competrol szerdától a különbözô típusú benzinárakat mintegy 100 lejjel módosította, de az öt százaléknál alacsonyabb drágítás nem jelent profitot (ami 7,5 százalékos áremelést követelt volna meg), csupán a költségeket fedezi.

Az áremelkedések a lej leértékelését tükrözik, ami az üzemanyag tonnánkénti védôvám növelését és a Competrol által gyakorolt kereskedelmi adalék csökkenését vonta maga után — magyarázta Florin Oproiu.

Az új benzinárak az alábbiak: a Premium 4850 lej/l, az olom nélküli Premium 4700 lej/l, míg a Super Plus 5050 lej/l.

Szó esik — baráti társaságban — a szórványgondokról. A magyarság szétszórt, egyre fogyatkozó kis szigeteinek az árvaságáról és magárahagyottságáról. Szó esik arról, hogy sajnos, nem kell ma már a távoli Moldovába vagy a Zsil völgyébe utaznia annak, aki szórványban élô magyarokkal akar találkozni, mert napjainkra már szinte az egész Mezôség, az Alsó-Küküllô mente, az Alsó- Maros mente és Maros megye sok más területe is gyakorlatilag egyre fokozottabb mértékben elcsángósodó szórványvidék.

Szó esik. Legalább ennyi.

Lehetett annak már jó harminc esztendeje is, hogy akkori "magunk keresése" közben egy lelkes diákcsapattal a távoli Lujzi- Kalagorba is eljutottunk, s fejünk fölött a szikrázó hadak útjával a mély moldovai éjszakát egy csángó család udvarán, tábortûz mellett — szórványgondok között — virrasztottuk. Hogy mit is kéne tenni, hogy miként is lehetne segíteni? Ott, akkor, azon az éjszakán sok gondolat és sok javaslat született. Ki is emlékszik annyi év távlatából még azokra?! A tûz is már egyre jobban távolodott, amikor a ház gazdája a következô — számomra azóta is felejthetetlen — szavakkal zárta a beszélgetést: "Hát mi már csak így vagyunk s maradunk is még, amíg az Isten is úgy akarja. De lehet, hogy nekünk csak azért rendelte ezt a sorsot, hogy legalább ti — tanulva belôle — elkerülhessétek azt, hogy hasonló sorsra jussatok!" Akkor és ott, erre a megdöbbentô, jóslatnak is beillô figyelmeztetésre már senki sem válaszolt. Azóta az a ház, az az udvar, az a tábortûz és azok az emberek is elmentek már az emlékezésbe. A válasz azonban késik azóta is. Késik, pedig az a jóslat már-már bekövetkezett.

A szórványosodás és vele együtt az elcsángósodás folyamatának a megállításához, sajnos, hiányoznak nálunk azóta is az alapvetô, folyamat-meghatározó tulajdonjogi és más anyagi feltételek, de hiányzik a — más, szerencsésebb csillagzatok alatt élô nemzetiségek számára az élet minden területén biztosított — pozitív diszkrimináció, a politikai akarat. Hiányzik, hogyisne hiányozna, ha az alkotmányosan is szentesített célkitûzés továbbra is csak az egységes nemzetállamiság megvalósítása maradt. Ez viszont egy olyan soknemzetiségû országban, mint amilyen Románia, csak úgy valósítható meg, ha ez a diszkrimináció — minden látszatintézkedés és politikai plasztika ellenére — továbbra is programszerûen és folyamatosan negatív elôjelû. Így van ez , s hogy így van, eziránt — legalábbis nekünk — nincsenek már újra illúzióink. Itt, ezen a területen — a mindenkori politikai hatalommal — mi csak egy végtelen, kimerítô és végül is esélytelen iszapbirkózásra számíthatunk.

Nem voltunk sohasem jó politikusok. A legtöbb háborút is — amelyekbe gyakran saját érdekeink ellen is belekényszerítettek — rendszerint elveszítettük. Amiért egyáltalán mégis megmaradtunk, az a szorgalmunknak, tehetségünknek, alkotókészségünknek és szavahihetôségünknek köszönhetô. A politikához viszont egészen más kell. Más jellem, más erkölcs és más mentalitás.

Nincsenek meg az anyagi feltételeink, nincs pozitív diszkrimináció és nem vagyunk jó politikusok. Ezeknek a folyamatmeghatározó tényezôknek a megváltozására hiába várunk és számítunk, ezek tôlünk függetlenek. De legalább ami rajtunk áll, ami tôlünk függ, amihez értünk és ami számunkra lehetséges, legalább ott, abban és azon a területen kellene jól átgondoltan, szervezetten és tömegméretekben cselekednünk.

Az igazság az, hogy hallunk itt-ott kezdeményezésekrôl, hogy vannak emberek, akik idônként próbálnak tenni egyedül is valamit, de késnek azóta is részünkrôl az átgondolt, programszerû, jól szervezett és átfogó cselekvések. Késnek, annak ellenére, hogy ez a késés ma már nem mindig indokolt. Nem, mert az utóbbi évtizedben egyházainkban és gyülekezeteinkben — ha anyagiakban szerényebben is — lélekben és közösségeinkben sokfelé és sokat erôsödtünk. Vannak újra itt-ott közöttünk is vállalkozó, gazdálkodó, kisebb-nagyobb anyagi segítségadásra is képes emberek és vannak egyre többen olyanok, akik hajlandók a szórványmagyarságnak valamilyen módon gyakorlatilag is segíteni.

Viszonylag sokat jártam az elmúlt évtizedekben a szórványvidékeken. Sokat láttam és sokat tapasztaltam. Mégis vallom, hogy egyedül senki sem lehet birtokosa a megoldások elixírjének, de még a lehetséges módszerek, eljárások és cselekvések teljes lajstromának sem. Minden javaslat és kezdeményezés létjogosultságát végül is csak a gyakorlat igazolhatja. De a kizárólagosan tôlünk függô lehetséges átfogó cselekvéseket azért most már végre csak el kellene kezdenünk.

Mit lehetne és mit kellene tehát tenni? Elkezdem a felsorolást. Hiszem, hogy lesz, aki folytatja és lesznek egyre többen olyanok is, akik megpróbálják ezeket a javaslatokat kitartóan és egyre szélesebb körökben meg is valósítani.

A testvérgyülekezet fogalom nem újkeletû. A szórvány vonatkozásában azonban mégiscsak új. Arról van szó ugyanis, hogy ebben az esetben a hazai történelmi egyházaink immáron erôsebb gyülekezetei lépnének testvérgyülekezeti vagy körzeti kapcsolatba egy — az illetékes püspökségek és esperesi hivatalok által meghatározott és leosztott — pontos terv szerint, az azonos felekezetû, hozzájuk viszonylag közel esô és lehetôségeiknek legjobban megfelelô szórványgyülekezetekkel és bontakoztatnák ki ezt a kapcsolatot az élet minél több területére, töltenék meg tartalommal, lélektôl lélekig felebaráti segítôkészséggel és gondoskodással.

Be kell indítani késlekedés nélkül a marosvásárhelyi kántortanító-képzô intézet keretében a népmûvelô- tanítóképzôi szakot, mert az ilyen típusú és hivatású pedagógusok hiánya okozta az elmúlt évtizedekben a szórvány elemi iskoláink számára a legnagyobb veszteséget.

Meg kell szervezni és rendszeressé kell tenni — különösen a szórványvidékeken — a minden területre kiterjedô tehetségkutatást és tehetségpallérozást, hogy sem az anyanyelvû oktatás hiánya, sem anyagi nehézségek miatt ne kallódjon el egyetlen ifjú tehetségünk sem. Ennek érdekében létre kell hozni mielôtt számukra egy, a jelenleginél sokkal átfogóbb és sokoldalúbb ösztöndíjazási rendszert.

Ott, ahol még vannak magyar iskolák vagy magyar tagozatok, létre kell hozni mindenfelé megfelelô körzetesítéssel és lehetôleg egyházi gondozásban azokat a hajdan oly jól bevált szórvány-kollégiumokat és konviktusokat.

Létre kell hozni a szórványvidékeken is a magyar könyvtárak minél gazdagabb és átfogóbb hálózatát. Ezek számára is a legmegfelelôbb és legalkalmasabb helynek a gyülekezetek tanácstermei és a parókiák bizonyulnak.

A Kövesdi Kiss Ferenc kezdeményezte szórvány ifjúsági találkozókról is hallottunk már. A nagyölyvesi és más hasonló találkozók sikere egyértelmûen igazolja ezek létjogosultságát. A szórványban szétszórtan élô fiataloknak — lehetôleg a stílusvidékeiknek megfelelôen — negyedévenként legalább egyszer találkozniuk kell. Ezeket a találkozókat természetesen meg kell tölteni megfelelô kulturális tartalommal és hagyományos magyar táncházi hangulattal.

Végül most már valóban meg kellene kezdeni a közösségi házak hálózatának a kialakítását a szórványvidékeken is. Ott aztán mostanában — a nagy elvándorlás miatt — valóban lehetne viszonylag olcsón, a célnak megfelelô portákat fölvásárolni. Ezekben a közösségi házakban a lelkipásztorok és népmûvelô pedagógusok segítségével valóban alkalmas otthont lehetne teremteni a legkülönbözôbb köri tevékenységek számára fiataloknak és idôseknek egyaránt.

A lehetséges módszerek és javaslatok felsorolását természetesen folytatni lehet. Ki tudja, hogy melyek válnak be majd közülük a legjobban a gyakorlatban is. A gyakorlatban, amely most már valóban nem tûr halasztást, hanem konkrét és határozott tetteket és jól átgondolt, tervszerû cselekvéseket követel mindannyiunk részérôl.

Anyanyelvünk

Ez az esztendô sok keserûséget okozott a közelebbi meg távolabbi tájak lakosságának. Mindazoknak, akiknek a kiáradó folyók egész életük munkáját semmisítették meg. Sôt, az emberi életeket sem kímélték. A tömegtájékoztatás döbbenetes drámai helyzeteket tárt elénk. Azokban a hetekben hangzott el, ki tudja hányszor, hogy valóságos özönvíz meg vízözön borított el hatalmas vidékeket. Ennek kapcsán hangzott el több olvasónk részérôl a kérdés, hogy az özönvíz, illetve a vízözön szavak közül melyiket tekintsük helyesnek.

Mindenekelôtt arra utalnék, hogy mindkét szó már a XV. századtól kezdve kimutatható nyelvünkben. Abból a korból, amelybôl már vannak nagyobb terjedelmû nyelvemlékeink. Ismeretes, hogy a XVI. és XVII. századtól kezdve a protestánsoknál Károli Gáspár, a katolikusoknál Káldi György bibliafordítása vált elfogadottá, s többé-kevésbé ezeket a kiadásokat használták a késôbbi századokban is. Mivel pedig a Károli-féle fordításban az özönvíz, a Káldi-félében pedig a vízözön szó található, érthetô, hogy a protestánsok inkább az özönvíz, a katolikusok pedig a vízözön szót használták. E kétféle szóhasználatban azonban sohasem nyilvánult meg olyan éles felekezeti ellentét, mint a keresztény és a keresztyén szó használatában. Csak példaként amlítem meg, hogy a Káldi-féle fordításnak Szepesy által átdolgozott 1835-i kiadásában Mózes I. könyve 7. részének 6. versében már ezt olvassuk: "az özönvíz elborítá a földet". Ugyanennek a fejezetnek 10. versében viszont vízözön található: "megindula a vízözön." Hasonló példákat a két szó cserélgetésére mai könyvekben is találhatunk.

Nyelvhelyességi szempontból sem tehetünk különbséget a két szó között: mindkettô szabályos alkotás. A vízözön birtokos jelzôs összetétel, amelyet lazább szerkezetté bontva így lehetne mondani: a víz özöne, azaz a víz sokasága, tömege, bôsége. Az özönvíz is szabályos összetétel. Ebben az összetételben az elôtag (özön) fônévi minôsítô jelzôje az utótagnak, és annyit jelent, mint bôséges, nagy tömegû víz. E két összetett szó kapcsán nem is annyira a nyelvhelyesség okoz bizonytalanságot, hanem inkább az a szomorú valóság, hogy emberek ezreinek kellett megismerkedniök a víz erejével, és utalniok kellett a bibliából megismert özönvíz meg vízözön szavainkra.

Tegnap délben a megyeházán dr. Dorin Florea kormánybiztossal találkozott a marosvásárhelyi forradalmárok küldöttsége, amely a városban mûködô forradalmár-szervezetek képviseletében tárgyalt, és a találkozó idôpontja csak véletlenül esett egybe az országos forradalmár-szervezet tegnapi, a prefektúrák elôtti nagygyûlések formájában szervezett tiltakozó megmozdulással.

A találkozón a forradalmárok panaszaiknak adtak hangot. Szerintük a mai hatalom, akárcsak az elôzô is, lejáratja és kisemmizi a forradalmárokat. Tiltakozásképpen, országos döntés alapján, e szervezetek idén nem vesznek részt a forradalom emlékére az állami intézmények által szervezett megemlékezésen. Továbbra is késik a forradalmárok jogait rögzítô 1990. évi 42-es törvény elôírásainak érvényesítése. A jelenlévôk arra kérték a kormánybiztost, járjon közbe, hogy legalább helyi szinten érvényt szerezhessenek a törvénynek. Mint kiderült, 14 marosvásárhelyi forradalmár lemondana a neki járó földterületrôl annak érdekében, hogy az áldozatok árváinak egy tábort létesíthessenek.

Elhangzott, hogy idegenek szûrôdtek be a forradalmár-szervezetekbe, akik saját, személyes érdekeik érvényesítése okán lejáratják a szervezeteket, és magukat a forradalmárokat is, ám ugyanakkor hasznot húznak a jogtalanul megszerzett forradalmár jogcím használatával. Eközben a '89 decemberi események résztvevôi máig sem kapták meg az ôket megilletô földeket, kereskedelmi helyiségeket. Azt is felrótták a prefektusnak, hogy csupán Marosvásárhelyen nem derítettek még fényt arra, hogy ki lôtt 1989. december 21-én este a központban összegyûlt, a kommunista diktatúra ellen tiltakozó tömegre. Állításaik szerint a fegyveres testületek egyes magas rangú tagjai a felelôsek, akiket a felelôsségrevonás helyett azóta elôléptettek.

A prefektus megértésérôl biztosította a forradalmárokat, kérve ôket, hogy elvárásaikat és javaslataikat írásban rögzítve juttassák el a kormányhivatalba, és támogatást is ígért nekik a törvényes jogaik érvényesítéséhez.

Marosvásárhelyen

A sajtóban egymást érik az Aquaserv közleményei: mikor, hol és miért szünetel a szolgáltatás. Sokan méltatlankodnak is amiatt, hogy "elveszik a vizet". Pedig a cég vezetôsége minden alkalmat kihasznál arra, hogy a lakosság megértését, elnézését és segítségét kérje a kényszerû, ám végsô soron ôérettük is hozott intézkedések miatt, illetve azok sikerre viteléhez.

Annak érdekében, hogy tisztábban lássuk, mi történik a megyeszékhelyen, elbeszélgettünk a gazdasági társaságnál Törzsök Sándor mérnökkel, a beruházási és fejlesztési osztály vezetôjével. Egyelôre az ivóvízvezeték-hálózat korszerûsítésérôl érdeklôdtünk...

Interjúadónk meglehetôsen hosszú számsorral kezdte a tájékoztatást, hogy érzékeltesse a modernizáció méreteit. Eszerint a vállalat saját pénzalapjaiból még a tavaly és a BERD- (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) kölcsönnel az idén tavasszal elkezdett munkák során 2275 méter hosszban fektettek le PVC (polivinil-klorid), 1925 méteren PE (polietilén), 1889 méter távolságon pedig gömbgrafitos öntöttvas csövet. Ha ehhez hozzászámítjuk a jövô esztendei feladatot, mely szerint még 5303 méteren szükséges kiépíteni új ivóvízelosztó-hálózatot és figyelembe vesszük, hogy 1265 méternyi bekötések is szükségesek, akkor 12657 méter lesz a végeredmény.

Mint megtudtuk, a kiváló gömgrafitos öntvények a Trouvay & Cauvin svájci—francia közös vállalkozástól érkeznek. Belsejüket poliuretán védôréteggel látták el, amely megakadályozza a rozsdásodást, elejét veszi a lerakódásnak és csökkenti a súrlódást. A fémanyag további elônye, hogy az acélhoz hasonlóan hajlékony és rugalmas, következésképpen nem olyan törékeny, mint a Bernády idejébôl származó szürke öntvény. Végül az sem mellékes körülmény, hogy az új csövek külsô felületét horganyozták. Törzsök mérnök a minôsítés kedvéért itt megjegyezte, hogy ugyan más méretû, de azonos eredetû és típusú csöveket fektettek le pár évvel ezelôtt Budapesten, a Nagykörúton végzett hálózatcsere alkalmával.

Az abszolút korrózióálló mûanyag csövek egy részét viszont már Romániában gyártják, a besztercei Politub vállalatnál, míg más részét a magyarországi Pannonpipe cég szállítja.

Valamennyi újszerû építô- és szerelôanyag tömeges behozatala elôtt a bukaresti Incerc véleményezi azokat. A vizsgálatoknak természetesen az említett csöveket is alávetették, s így ha választ keresünk arra a kérdésre, hogy vajon meddig tartanak, akkor a szakintézet által kiállított bizonylatokból kell kiindulnunk. Azokba pedig — ha nem is szó szerint — az van beírva, hogy 50 évre tehetô ezeknek az importból származó termékeknek a várható élettartama. Így hát e sorok olvasóinak aligha van okuk aggódni amiatt, hogy egyhamar vagy egyáltalán valamikor újból át kell élniük a most elhelyezett gerinc-, fô-, leágazó- vagy bekötôvezetékek elöregedése miatti kellemetlenségeket.

500 darabból álló, egyenként 240 literes mûanyag, hulladék gyûjtésre alkalams konténer szállítmány érkezett tegnap Marosvásárhelyre, melyet egyelôre a várban rakodtak le. Mára további 1200 szemeteskukát tartalmazó rakományt várnak. Mint ismeretes, a vásárhelyi polgármesteri hivatal által a beszerzésként meghirdetett versenytárgyalást a helyi Sincron Kft. nyerte. A sötétkék színû -50 C, illetve —90, —100 foknál sem károsodó kukákat a Pannon Plast Rt. debreceni részvállalatától, a Pannon Tara Kft.-tôl vásárolták darabonként 464.000 lejért. Az új kukákkal a következô 5 évben folyamatosan lecserélik a régi, 4 köbméteres szeméttárolókat. A számítások szerint összesen 12.000 új típusú kukára lesz szükség, amelyek révén civilizáltabbá válik a megyeközponti hulladékgyûjtés és tárolás.

Ötéves hagyományunkhoz híven, a marosvásárhelyi Magányosok Klubja december 15-én meglátogatta a Tudor negyedbeli öregek otthonát, hogy a közelgô karácsony hangulatát belopja az ott élôk szívébe.

A csoportot Kopacz Imola pszichológus vezette. Rövid kis mûsorral jelentkeztünk. Közremûködtek: Téglás Zsigmond, Demeter Irén, Kúti Irén, Antal József, Német Ibolya, Székely Árpád, Radványi Hajnal és Tamási Csongor, a 7-es számú iskola 5. oszályos tanulója mint pártoló tag.

Imák, versek és énekek hangzottak el román, magyar és német nyelven.

Megható örömmel fogadtak bennünket s mindnyájunk szívét elöntötte a szeretet ünnepének csodálatos misztériuma.

Csikorog a hazai reform, akárcsak a hol kopogó, hol latyakos tél.

És ki mondhatná, tisztelt honfitársaim, hogy az újat, korszerût és európait álmodó miniszter urak között nem Traian B. a legaktívabb. Csakhogy miként érzékeli például a vasútállomási tájékoztatás, divatos szóval az információ korszerûsítését a Marosvásárhelyrôl Budapestre utazó hétköznapi halandó?

Elmondom. Hallgatja a rügyfalvi állomásnak is alig elfogadható peronon dideregve a hangosbemondónôt, aki ékes román nyelven elcsohirlázza, hogy mikor, melyik (elzárt) vágányról indul a Claudiopolis nevû gyorsjárat, és milyen állomásokon pihen meg, vagy várakozik. És most tessék idesütni!

Röviddel a román nyelvû útbaigazító után ugyanaz a bájos hang újra megszólal és Felsô- Maros menti angol akcentussal eldarálja az elôbbi tudnivalók... felét! Vagyis a tisztelt anglus, vagy azon értô utazó megtudhatja, hogy Marosvásárhelytôl Biharkeresztesig mire számíthat. De csak a határig, onnan ne tovább!A piculáját... a határnak!

Arra már gondolni sem mernek a vásárhelyi vasútirányítók és reform-feletteseik, hogy azért innen, a volt székely fôvárosból Budapestre több mint 90%- ban erdélyi és anyaországi magyar népek utaznak és nem anglus, frankofon, bengáli tutik például...

Miért volna oly káros magyarul is tájékoztatni egyelôre legalább a Marosvásárhely—Budapest járat utasait?

Bezzeg, szomszéd testvéreink réges-régen kirühelôdtek. Hiszen már 1989 elôtti idôkben a szolnoki pályaudvaron a tisztelt utazó a magyaron kívül németül, csehül, szlovákul, sôt, csodák csodája, románul is hallhatta és megtudhatta, hova, merre utazhat szomszédolásra vonattal. Ezt tanúként bizonyíthatom.

Pedig Szolnokon és környékén, úgy tudom, nemigen hemzsegnek ôslakosként románok és szlovákok.

De ott volt és van vasúti pályaudvar, civilizáció (a tisztaságot is beleértve) és a román nyelvû tájékoztatást nem ellenséges, hanem természetes emberi gesztusnak, sôt hivatali kötelességnek érzik az ottani magyar vasutasok.

De hát hol állunk mi, marosvásárhelyiek ettôl a civilizált tájékoztatástól az erdélyi pályaudvarokon?!

Talán egyszer majd, ha nem fagy, nem lesz ennyi litty-lotty és üres agy mifelénk sem...

Ma és holnap tartják Marosvásárhelyen, a Megyei Könyvtár II. emeleti olvasótermében a hagyományos könyvtári napokat. A 9 órakor kezdôdô ülésszakot Dimitrie Poptãmas igazgató nyitja meg, majd beszámoló hangzik el a könyvtárosok romániai szövetségének tevékenységérôl, utána pedig szakelôadások következnek. Az elsô nap elôadói: Ovidia Mesaros, Zsigmond Irma, Ambrus Hedvig, Carmen Munteanu, Tereza Muresan, Liliana Moldovan, Ana Cosma, Buda Georgeta, Simona Bleahu, Mészáros Éva, Letitia Popescu. 14 órától az elhangzottakat beszélik meg a résztvevôk, a vitát Fülöp Mária fôkönyvtáros vezeti. Pénteken is kilenctôl folytatják az ülésszakot, 11 óráig Ana Todea, Fülöp Mária, Mircea Popescu és Elena Galea értekeznek, majd ismét vita következik. Tizenegy órától a Gyermekklubban verses-dalos összeállítás hangzik el a Tricolorul nevû irodalmi kör elôadásában. A rendezvény meghívottja Gheorghe S. Mircea, a Vis si adevãr (Álom és igazság) címû kötet szerzôje. A gyermekkönyvtárban a téli szokásvilághoz kapcsolódó könyvkiállítást tekinthetnek meg az érdeklôdôk, a második emeleti olvasóteremben pedig, ahol az ülésszak zajlik, a megyét bemutató könyvekbôl, albumokból, prospektusokból nyílik idôszakos kiállítás.

Így láttam Indiát

A nyilvános kihallgatások csarnokában sétálgatva megtaláltuk a nagymogul pávatrónját. Sahdzsahán a világon egyedülálló szépségû trónt készíttetett, a híres pávatrónt. A drágakövekkel gazdagon díszített fehér márványszék virág- és madármintáit hét évig készítették a kézmûvesek. Valamikor a magánkihallgatások pavilonjába helyeztette az uralkodó, a birodalom hanyatlásáig ott is állott. Most a nyilvános kihallgatások csarnokából tekint le ránk. A mogulok sem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy trónjaikat, székjeiket magasabbra helyeztessék, mint az alattvalóikét.

A Diván-i-Khász, a magánkihallgatások épülete is fehér márványborítású, egykor ezüsttetôzet fedte. A császár itt fogadta az idegenbôl jött követeket és országa hivatalnokait.

A paloták és kihallgatócsarnokok körül széles parkok zöldellnek egzotikus öreg fákkal, szökôkutakkal, virágokkal, bokrokkal. Ez az elsô alkalom, amikor Delhiben parkot látunk. Az utca zajos forgalma nem szûrôdik be a vastag falak, parkok és csodálatosan szép kertek közé. Hullámzó tömeg zsivaja helyett itt az évszázados falakat megüli a csend és a nyugalom.

Sok látogatója van a várnak. Külföldiek, európai és japán csoportok sétálgatnak, nézelôdnek és fényképeznek a paloták között. A legtöbb vendég azonban indiai. Tinédzserek csoportjai ülnek az öreg fák árnyékában, a park füvén. Élvezik a hely, a látvány harmóniáját. Sokáig követik tekintetükkel az idegen látogatót.

Indiában rengeteg érdekes fa nô. A parkokban sok az állat. Mókusok és majmok szaladnak fürgén a kacskaringós ágakon. A kecskéket és az ôzikéket körülveszik a látogatók és kezükbôl etetik. Úgy látszik, elkényeztethették ôket, mert az állatok szelídek. Mozdulatlanul állják, amíg az etetôk simogatják.

A Vörös erôdben látható a mogul építészet másik szép alkotása, a Gyöngy- mecset, amely fehér márványból épült. Fekete márványintarziával díszítették. Színes virágmintáit drágakövekbôl rakták össze. Tetején három fehér márványkupola, hegyes fekete toronycsúcsokkal. A mecset vonalai kecsesek, gyönyörködtetik a szemet.

A mogul udvarokban virágzott a költészet, a zene, a filozófia, az asztrológia, a mûvészetek: a miniatûr festészet és a faragászat.

Sok ember évtizedeken át tartó munkájára volt szükség, hogy a vár ebben a nagyságában és pompájában tündökölhessen. Az idegenvezetô meséli, hogy idôvel a kincsek egy része eltûnt, az épületek megrongálódtak. De így is felejthetetlen élmény látni, ami belôlük megmaradt.

A Vörös erôd helyreállítási munkálatait Lord Curzon, India alkirálya (1899—1905) utasítására végezték. Ô hozatta rendbe a tönkrement épületeket és parkokat, valamint az erôdöt övezô elhanyagolt kerteket.

Elmenôben messzirôl megcsodáltuk India legnagyobb mecsetét, a Dzsum’ a Maszdzsidot, amely a vár szomszédságában emelkedik és ugyancsak Sahdzsahán építtette vörös kôbôl. Tervbe vettük, hogy visszatérünk és meglátogatjuk az impozáns épületegyüttest. Tízezrek imádkoznak naponta leborulva az udvarán. Ez a muzulmánok egyik zarándokhelye.

Miközben Marian Traian szászrégeni polgármesterrel a napokban irodájában beszélgettünk, az épület elôtt, a fôtéren a villanyszerelôk éppen masináikkal ügyeskedtek. Kinyúló, hosszú karú teherkocsikról a magasban az ünnepi villanykörte-füzéreket szerelték.

— Polgármester úr, ezelôtt néhány héttel, a tél kezdetekor örömmel újságoltuk, hogy a Petru Maior líceumban, illetve a mellette levô általános iskolában és óvodában lesz fûtés! Mert egy ideig úgy nézett ki, hogy nem lesz. Aztán néhány napra rá az egyik helyi tévéadó arról tudósított, hogy fagynak meg a tanárok és a gyerekek az osztályban. Mi történt?

— A Pro TV tévesen informált, másnap nyilvánosan helyesbítettek. Szóval az történt, hogy eddig a volt Republica, most Metalurgica vállalat adta a fûtést e tanintézeteknek, de a vállalat már csak önmaga árnyéka, és nem képes tovább fenntartani a szolgáltatást. Az iskoláknak, óvodának saját fûtôháza lesz, de ez különbözô okok miatt nem készült el. Viszont elértük azt, hogy amíg ez meglesz, a Metalurgica továbbra is szolgáltatja a hôenergiát. Valóban volt egy néhány órás fennakadás, de ilyen meghibásodások máskor is elôfordulhatnak. Hamar elhárították a bajt, s lényegében most a fûtés zavartalan. Az iskolaigazgató, aki a tévéseknek nyilatkozott, azt mondta: megcsonkítva adták le az általa mondottakat, s ez adott okot a félreértésre. És bocsánatot kért tôlem, meg Nagy András alpolgármestertôl. Meg kell mondanom: a városvezetôknek senki nem jelezte, hogy baj van a fûtéssel.

— Melyek az ön fô elfoglaltságai ezekben az év végi napokban?

— Amint ön is látja: a téli ünnepekre készülünk. A központi parkban sátrakat, pultokat állítottunk fel. December 22-én kimondottan karácsonyi és újévi, szabadtéri mûsor lesz. A szökôkút helyén színpadot állítunk fel. Ugyanaznap lesz Télapó-járás: a kicsiknek a helyi vállalkozók, szponzorok támogatásával ajándékcsomagokat osztunk ki. A parkban levô nagy fenyôt feldíszítjük. A Hora fafeldolgozó magáncég segítségével nagy pannókra mesefigurákat festettünk, ezeket is kihelyezzük a parkba. Szerény csomagokat juttatunk el a helyi öregotthon és a Mária-ház lakói, az árva és hátrányos helyzetû gyerekek számára.

— Egy korábbi beszélgetésünkkor ön azt mondta: nem biztos, hogy decemberben jut majd pénz a közvilágításra. Most pedig éppen azon munkálkodnak, hogy rengeteg villanykörtét szereljenek fel pluszban a fôtéren. Lesz tehát közpénz az ünnepi kivilágításra, fogyasztástörlesztésre?

— Valahogy boldogulni fogunk. A kevés alapot ésszerûen osztjuk el. A városszéli közvilágítást is próbáljuk rendben tartani.

— Igaz, hogy a munkahelyek, gazdasági egységek nem tartoznak közvetlenül a polgármesteri hivatal fennhatósága alá, mégis azt kérdem: a helyi önkormányzat tud-e tenni valamit az ellen, hogy növekszik a munkanélküliek száma? Vannak- e beruházni szándékozók, akik a hivatal ajtaján kopogtatnak?

— Valóban aggasztóan nô a munkanélküliek száma. Az IRUM a napokban bocsátott el 210 személyt, az IFET sorsa teljesen bizonytalan. Sajnos, beruházók sem tûntek fel a láthatáron.

A hiszékenység változatlanul szedi áldozatait

A magukra maradó idôs emberek réme az egyedüllét. Félelmükben sokan az eltartási szerzôdéshez folyamodnak, ami általában nem válik be. Idôvel mind az eltartott, mind a lakás birtokába jutó személy becsapottnak érzi magát, s kétségbeesetten próbál kimászni a csapdából, hogy egy jobbnak vélt megállapodás reményében újabb csapdába essen..

— Egy banda kezébe kerültem. Csúfosan becsaptak — panaszolta el szerkesztôségünkben a 77 éves marosvásárhelyi Aczél Klára, aki a történtek tisztázása érdekében a segítségünket kérte.

Idén februárban újsághirdetés alapján szerelôt hívott, hogy hûtôszekrényét megjavíttassa. Elmondása szerint a szakmabeli egy fiatalemberrel érkezett. Az idôs hölgy elpanaszolta, hogy hátrányos helyzetû lányával él, s egy korábbi csonttörés miatt nehezen jár. Az is szóba került, hogy férjének húgával és annak lányával korábban eltartási szerzôdést kötött, ami nem vált be, s ezért fel is bontották azt.

Másnap estefelé a fiatalember, aki a szerelônek segédkezett, becsengetett egy férfival. Azt mondták, hogy a katolikus egyháztól vannak, "missziósok", és segíteni akarnak, mivel hallották, hogy Klári néni egyedül van, s a ferences-rend pedig, ahova tartoznak, gondoskodik az egyedülálló öregekrôl. Nyomban kérdezték is, hogy mivel segíthetnének. Az idôs asszony megkérte ôket, nézzenek utána, hogy a felbontott eltartási szerzôdés nyomán a lakás visszakerült-e a nevére, mert nem kapott értesítést róla. A fiatalemberek, Záhn Szilárd és Tibor megígérték, s késôbb az ügyintézést bizonyítandó, mutatták is a számlákat, az idôs asszonytól viszont nem vették el a pénzt, mondván, hogy az anyagiakat rendezi az egyház. — Megkértem ôket, hogy hívják el a papot, mert óhajtanék beszélni vele. Pál atya másnap el is jött, s elmondtam neki, hogy szeretnék eltartási szerzôdést kötni az egyházzal, mire ô felvilágosított, hogy ez nem lehetséges. Csak annyit tehet, hogy küld egy asszonyt, aki a segítségemre lesz. A fiúkkal abban maradtunk, hogy elhozzák a telekkönyvi kivonatot. Késôbb felajánlották, hogy kössek velük eltartási szerzôdést azzal a feltétellel, hogy a lakásért, ami részben az én, másrészt a lányom halála után rájuk marad, a gondunkat viselik. Bele is egyeztem, s mondtam, hogy a lányom részérôl jelen kell hogy legyen a kurátor, mivel a lakás háromnyolcada az övé.

Mindezek után október 9-én reggel fél nyolckor becsengettek, hogy gyorsan öltözzem fel, mert 10 órakor lejár a telekkönyvi kivonat, s alá kell írni a szerzôdést, miszerint az én nevemre megy vissza a lakás. H. közjegyzôhöz vittek, ahol végülis azt hittem, hogy adásvételi szerzôdést kötünk eltartással. Szilárd, akivel a szerzôdést kötöttem, a közjegyzôtôl hallotta, hogy Dózsa György utcai lakrészem 40 milliót, a rám esô rész 25 milliót ér. Amikor a közjegyzô megkérdezte, hogy el van-e intézve a pénz, az egyik fiatalember azt mondta, hogy igen. Én arra gondoltam, hogy mivel a társa idôközben elment illetéket fizetni, arról a pénzrôl érdeklôdik a közjegyzô. Amikor kérdezni akartam, Szilárd rám szólt, hogy hallgassak, mert a lányomról van szó. A közjegyzô kivette a gépbôl a szerzôdést, s én aláírtam. De hiába is néztem volna , mert a szememen levô hályog miatt nagyon rosszul látok. A szerzôdésekbôl akkor én egy példányt sem kaptam.

A fiatalemberek idôközben elkérték azt a márkát, amit Aczél Klára kölcsönbe kapott, amikor megoperálták, s mivel németországi rokonai rendszeresen segítik, a pénzt arra gyûjtötte, hogy a kölcsönt egyszerre fizesse vissza. — Azt mondták, hogy érvényét veszti, s Magyarországon le kell pecsételtetni. A szerzôdéskötés után néhány nappal, amikor A. Klára a bankból érkezett, ahol kivette az újabb 190 márkás küldeményt, azt a pénzt is elkérték, mondván, hogy csak úgy lehet a házátírást elintézni, ha 90 dollárt fizetnek, mert az eljárás nagyon bonyolult.

"Majdnem összeestem" Amikor az idôs asszony feleszmélt, egy ismerôsét kérte meg, hogy felvigye a közjegyzôhöz, ahol végül hozzájutott a megkötött szerzôdés egy példányához. — Amikor elolvastam, majdnem összeestem. A szerzôdésben ugyanis az áll, hogy 25 millió lejért eladtam a lakás rám esô ötnyolcad részét azzal a feltétellel, hogy halálomig benne lakhatom. Mind a közjegyzô, mind az ügyvédnô, akit utóbb megkérdeztem, azt mondta, hogy a szerzôdés érvényes, törvényes, és csak akkor lehet felbontani, ha visszavásárolom a lakást. A rendôrségen azt a választ kaptam, hogy én vagyok a hibás, mert aláírtam a szerzôdést. És most itt állok, nem tudom, mit tehetek, ha nem akarom, hogy fogyatékos lányom, akinek a sorsát annyira el akartam rendezni, az utcára kerüljön, ha én már nem leszek — kerekedik ki az el-elfulladó hangon, az emlékek közt keresgélve elôadott történet.

Mivel Klári néni ismerôse szerint a szerzôdésen szereplô Hadsereg téri címen azt mondták, hogy a fiatalemberek nem laknak ott, Pál atyát kerestük fel a ferencesek egyházi irodájában. A két fiúval való kapcsolatáról elmondta, hogy Szilárdot ismeri, az egyházközösséghez tartozó tag, ô eskette, s tudja róluk, hogy volt egy pap nagybátyjuk. Szegénygondozással foglalkoznak, de a ferenceseknek "missziós" csoportja nincsen — hangsúlyozta, továbbá beszámolt arról, hogy a fiúk kérésére valóban meglátogatta Aczél Klárát, és úgy ahogy az idôs asszony elmesélte, felvilágosítva ôt arról, hogy a ferences-rend nem köthet eltartási szerzôdést, majd egy gondozónôt küldött. Elmondta még, hogy utólag a Klári néni ismerôsei többször is zavarták, azt állítván, hogy ô küldte Aczél Klárára a fiúkat.

Kicsit kalandos úton találtunk rá a testvérpárra. A Hadsereg téren a megadott címen csengettünk. Mivel két dühös harci kutyán kívül nem jött ki senki, a környéken érdeklôdtünk. A lesújtó vélemények szerint egyes szomszédokat puskával fenyegettek meg a fiatalemberek, s volt, aki óva intett attól, hogy szóba álljunk velük. Második alkalommal egy fiatal, majd egy idôsebb hölgy jött ki, és készségesen megadtak egy remeteszegi címet, ahol zárt kaput találtunk. Z. Tiborral végülis telefonon sikerült beszélni, majd testvére is jelentkezett, s közölte, hogy a Virág utcában válaszol kérdéseinkre. A remeteszegi mellékutcában levô házban udvariasan fogadtak, s elmondták a saját változatukat a történtekrôl. Az egészben csak az volt a zavaró, hogy az ajtó mögött a falnak támasztva ott állt egy vadászpuska. Meg is kérdeztük, hogy a tiszteletünkre van-e ott, mire a báty megjegyezte, hogy éppen elôzô nap volt vadászni.

Záhn Szilárd szerint, amikor a hûtôt javították, az idôs asszony azt mondta, hogy szeretné eladni a házrészét, majd kissé ellentmondva korábbi szavainak, azzal folytatta, hogy Klári néni az egyházra akarta hagyni a lakását, ezért vitték el hozzá Pál atyát. Mivel ez nem sikerült, A. Klára újra felajánlotta, hogy eladná olcsóbban a lakást, mert adóssága van, amit szeretne kifizetni, s hogy a lakrész ne maradjon a rokonokra, akikkel sikertelenül kötött eltartási szerzôdést. A feltétel az volt, hogy A. K. továbbra is a lakásban maradjon.

— Ô úgy tudta, hogy eltartási szerzôdést kötnek? — kérdeztük.

— Adok 25 milliót, s még tartsam is el...? — hangzott a felháborodott felelet.

— Mikor fizette ki Klári néninek a lakást, hisz erre a közjegyzônél nem került sor? — tettük fel a kérdést a szerzôdésben szereplô Záhn Szilárdnak.

— Azelôtt való este még az asztalán hagytam, s ô kikísért. Csak az volt a probléma, hogy megtudta egy másik asszony, aki szintén eltartási szerzôdést akart kötni vele. El kellett vinnünk Klári nénivel, hogy megnézzék a közjegyzônél a szerzôdést. Jött, s az felbiztatta, hogy miért csinált ilyesmit. Még kétszer meglátogattuk Klári nénit, de ott volt az a bizonyos személy, s többet nem mentünk arra. Mi is be akartuk fektetni valamibe a pénzt. Ha szélhámosság lett volna, nem úgy kötjük a szerzôdést, hogy a lakásban maradjon. Amíg a pénzt átvette, nagyon kedves volt. Eddig már három eltartási szerzôdét kötött, s fel is bontotta, de velünk nem fog menni. Ha beperel, semmi probléma...— mondták a fiatalemberek, majd behoztak autóval a városba, hogy bizonyítsák, miszerint a márkát visszaadták az asszonynak, aki trógereknek, gyilkosoknak nevezve ôket követelte vissza a pénzt, amit szerintük Klári néni adott oda, mondván, hogy tartsák maguknál, mert ott biztonságban van.

Ami pedig a frissen kapott valutát illeti, nos, azzal ki kellett fizetni a közjegyzôt, amibôl Aczél Klára egymillió, ôk pedig 500 ezer lejt álltak.

K. Ilona nyugdíjas az a bizonyos személy, aki állítólag a fiúk útjában állt. Sajnálatból sokat segít az idôs asszonyon.

— Egy vasárnap elkeseredetten hívott fel Klári néni, Ilonka, az isten szerelmére, jöjjön le, mert a fiúk elvittek a közjegyzôhöz, s valami papírt írattak alá velem — mondta, mire én megkérdeztem, hogy milyen papírt, hisz a közjegyzônek semmi köze a lakás átiratásához. Jaj, Istenem, én a márkát is odaadtam, mert azt mondták, hogy mennek Magyarországra, s le kell pecsételtetni, nehogy érvényét veszítse.

Ezt követôen már hétfôn beszéltem Pál atyával, majd utánam jött Klári néni a fiúkkal, hogy nézzük meg a közjegyzônél, mit írt alá. Mielôtt odaértünk volna, a fiúk azt mondták, hogy hallgassak, mert ha jár a szám, elveszítem a márkámat. Amíg várakoztunk, a szôke megfenyegetett: — Ilonka néni, vigyázzon, ott benn ne szóljon, mert ez a dolog börtönnel jár. A közjegyzô szerint azt írták alá, amiben megegyeztek, s ô felolvesta románul és magyarul is a szerzôdés szövegét. Ezt követôen a Klári néni kérésére a fiúk ügyvédjéhez mentünk a Moldovei utcába, aki ott elôttünk azt tanácsolta nekik, hogy figyeljenek a dossziészámra, s igyekezzenek redezni az ügyet. Amikor jöttünk lefele a lépcsôn, a szôke fiú megkért, hogy maradjak hátra, s azt kérdezte: Ilonka néni, mit kér, hogy a játékbôl kiszálljon? Erre felmérgelôdtem: — Ti nem szégyellitek magatokat, ti átejtettétek ezt a szegény öregasszonyt, majd többek között azt mondtam, hogy ha egy órán belül nem hozzák a márkámat, én bilincseltetem meg ôket.

Közben felhívtam Pál atyát is, hogy milyen rokonai vannak, a fiúk ugyanis nagybátyjuknak nevezték. Mikor elmentünk hozzá, az atya elmondta, hogy az ô lelkiismerete tiszta, hisz nem ajánlotta a fiúkat. Aztán azt kérdeztem, hogy milyen híveket tartanak az egyháznál, mire azt válaszolta, hogy nem tud bebújni a bôrük alá. A látogatást követôen a fiúk felhívtak, hogy a papot hagyjam békén. Végül is megkaptam a márkát, mire az egyik fiú azt mondta, tudja mit, Ilonka néni, maga meg fogja bánni, hogy ezt a márkát visszaharcolta, s újra a börtönnel fenyegetôzött.

Tisztünk szerint valamennyi szereplôt meghallgattunk, a többi. Aczél Klára feljelentése nyomán, az ügyészség dolga lesz, ahol remélhetôleg fényt derítenek a még ismeretlen részletekre. Addig is álljon itt az újabb figyelmeztetés, hogy hivatalos iratokat csak értô olvasás után, lehetôleg tanúk jelenlétében írjon alá az ügyintézésben járatlan idôs ember. És különösen jól gondolja meg mindezt, ha a feje fölötti fedélrôl van szó.

Az asszony kb. másfél óra alatt háromszor is elsírja magát. Hát hogyne, jön a világvége, az armaggedon. (Szándékosan írom kisbetûvel, mert nemhogy hinnék benne, hûvösre tenném azokat, akik hírét terjesztik.) Mostanáig csak a jehovisták zúgatták, meg az apró, jelentéktelen szektácskák. Székelyudvarhelyen történt talán, egyik ilyen „világvég- kampány" alkalmával egy prédikátor olyan ügyesen bemacskázta a híveit, hogy azok hanyatt-homlok rohantak túladni „talmi" értékeiken, hiszen a Paradicsomban –, ahová egyébként csak ôk, az „igazak" jutnak be –, amúgy sem lesz szükség affélére. Aztán valahogy kipattant, hogy a felvásárló véletlenül azonos a világvész hirdetôjével, csakhogy a dolgot még idejében „törvényesítette", akik pedig segítették a szélhámiában, a sok(k)oldalúan fejlett szocializmus „törvényes" haszonélvezôi, az állam és magánszorgalmú kutyák, szintén megkapták a magukét, busásan – úgyhogy a szerencsétlen „hívô" várhatta tovább bambán az újabb világvéget…

Most pedig itt van, 1998 karácsonya elôtt – a másik blöff. Csoda is lett volna, ha a kétezredik év jöttét nem aknázzák ki az ügyeskedôk, a hiszékenység, az ostobaság, a butaság vámszedôi. Az asszony szipog, szipog, és nekem nincs eszközöm „ellene", mit ellene: ôérette. Nem tudok mit mondani. Mert papír van a kezében, melyet fénymásolnak és „szemrôl szemre", „agyról agyra" terjesztenek. A címe: Harmadik üzenet Fatimába a Szüzanya által. (Így, rövid ii-vel.) Az áll benne, hogy a Szent Egyház (a római katolikus egyház?) megengedte nyilvánosságra hozatalát (sic!), hogy a rosszak megtérjenek. Fatimában 1917. okt. 13-án jelent meg a Szûzanya, megrázó üzenetet hozott az égbôl, az Egyház 1958- ban kivizsgálta és igaznak találta. (Az üzenetet, nyilván.) XII. Pius pápa elolvasta, tartalma mélyen megrázta, az írást lepecsételte, és meghagyta utódjának. XXIII. János azt mondta rá, hogy "ez továbbra is titok marad!" A Vatikán nem hozhatja nyilvánosságra, mert nagy pánikot keltene.

Most a pánikot ez a röpcsi kelti, szomorodom el. Hiszen én mélységesen tisztelem az emberek hitét, de azt a ravasz szöveget, amelyet a röpcsi a késôbb karmelita apácává vált látnok gyermeknek ad a szájába, azt írói kiutálás nélkül nehezen viselem el. Egyébként eddig is gyakran láttam az egyháztörténeti szövegek között, ha úgy tetszik, motívuma szerint archetipikus, mert prófétát csinál a gyermekbôl, s üzen véle, általa a Szûzanya: hogy ismét s megint borzasztó büntetés vár a világra, az emberek nem teljesítették Isten parancsát, mindenhol a sátán uralkodik, satöbbi. A sátán kényszeríti az embereket, hogy gyûlöljék egymást, és olyan fegyvert készítsenek, amely perceken belül megsemmisíti a világot.

Büntetésünk keményebb lesz, mint volt a Vízözön. Mind kinyíródunk, kivétel nélkül. (Tessék itt észlelni a különbséget, még nincs kiválasztott ’nép’ , hívô, nem hívô, semmi sem számít –, mindenki szorul.)

Az Egyházra is rossz idôk jönnek, tropára megy. Mert ez az idô a megpróbáltatás ideje lesz. A sátán a békétlenséget és hitetlenséget terjeszti, majd Rómát is megcélozza. (Jó lövô.) A gyenge hitûek mind elvesznek. (Hoppá, szóval mégsem mindenki?) Jönnek Isten szörnyû csapásai, tûz, füst (ez most, téli idôszakban különösen aktuális), vízözön (özönismétlés), orkán (no, ebbôl volt elég!), hideg, jégesô, földrengés kíséretében. Azért csak „kíséretében", mert a tulajdonképpeni csapás: az atomháború, kimondom, Nagaszaki s Hirosima óta ezt nem illik titkolni. Namármost. „Szörnyû módon pusztulnak el az emberek. Minden ember elpusztul, aki Isten elleni vétekben él. Akik élve maradnak, irigyelni fogják a megholtakat. Mindenhol a halál fog uralkodni, mert a rossz kivívta (sic) Isten haragját. Ilyen borzalmakat senki sem vár, de az (sic!) mégis eljön, hogy a Teremtô megbüntesse az ellene lázadókat."

Máj Gad, ez nagyon diktatórikus egy szpíccs ám. Nem hiszem el egyetlen vesszôjét sem. Mert szerintem az Isten igenis tud helyesen fogalmazni, a világ minden nyelvén, és nem tûri, hogy félanalfabéták hülyítsék a jóhiszemû hívô embereket. És Istennek igenis van logikája. Ezeknek a „fogalmazóknak" – nincs. Ezek azt hiszik, hogy mindenki olyan alacsonyan repül, mint a macskák nyirkos idôben.

A riogató szöveg hivatkozik erre is, amarra is, pl. páter Augustin Fortes papra, aki Rómában „mûködik", és valakit – a szöveg romlása nem engedi megállapítanom kit – meglátogatott Portugáliában, az meg aszonta neki, hogy a Szûzanya nagyon szomorú. Mert nem érdeklôdnek az üzenetei iránt. (Sic!) Ez merô (orcátlan) hazugság. A Szûzanya üzenete Jézus születése óta örökérvényû az emberiség számára, és ilyen sarlatán „újrafogalmazó" szamarak ne kontárkodjanak bele abba, ami lírailag is legszentebb, legtisztább lényege hitünknek. Fortes szerint a Szûzanya alkudozó természetû, hiszen ezt „tolmácsolja" a pap: „ Ha az imádsággal a lelkek megjavulnak, akkor még meg lehet (sic!) a Földet menteni." Ha nem, akkor: big bumm, vagy hogy’ is mondják a mûveltebbek…

A poén, illetve az a szövegbokor, amelyben a kutya el van rejtve, roppantul kacifántos. Fortres mondja el, hogy sok állam eltûnik a föld színérôl. Egy hatalom (sic!) lesz a Korbács, amivel a jó Isten megbünteti az emberiséget. Meg kell mondani az emberiségnek, hogy ne várjanak (sic!) a pápától és a püspököktôl figyelmeztetést. Well, hát errôl van szó. A pápa és a püspökök helyett ezek a csasztuskások „figyelmeztetnek". „Környezetét kérje mindenki az imádságra. Katasztrófa elôtt álltok, nagyon közel van."

Az asszony, aki itt végig könnyezett miattunk nekem, most önérzetesen fölszegi a fejét. Mert ez következik – az általa szentnek tartott és többször megcsókolt – ficujkában: „ A Szent Olvasó és az Én Szeplôtelen Szivem (megint csak rövid i-vel) az utolsó menedéketek."

A többi már, enyhén szólva, hit-trükk, a Szeplôtelen a kiolvashatatlan nevû portugál csoda tolmácsolásában azt kívánja, hogy minden elsô pénteken és elsô szombaton a hívek járuljanak szentáldozáshoz, ajánlják fel magukat az Ô szeplôtelen szívének, aki a Világ Megmentôje lehet. Lehet, ezt szentségtörés vitatni. Bár a folytatás rettenetesen pogány.

Mert az emberiség története katasztrófa történetként is felfogható és értelmezhetô. Az ember, mióta csak van, öldököl. Illetve ölik. Féli az Urat, és álnokul folytatja kisded üzelmeit. Ezért valóban semmi jót nem érdemel. Az üdvtannal vigasztalja magát, hisz Istenben. És életét tündérivé varázsolja örök küzdelme a földi hiábavalósággal.

Az embernek az a dolga, hogy higgyen.

A hívek körében hovatovább egyre inkább „hódító" szamárság ezzel a vészterhes ôrültséggel zárul:

"Mindenhol békérôl és nyugalomról beszélnek, amikor egy éjjel kirobban: egy magasrangú férfi lesz meggyilkolva, ami alapja lesz a forradalom kirobbanásának. Hideg lesz. A nagyhatalom katonái Nyugat-Európába mennek majd, de a páncélosok csak Rómáig érnek. Az itt kezdôdô atomháború megsemmisíti azt. Halálos felhôtôl ezek mind elesnek. A Dunától az Északi-tengerig csupa pusztaság lesz. Itt egyszerre kirobban a kozmikus katasztrófa. Háromnapos sötétség lesz a vége. Ebben a 72 órás sötétségben és a mérgezett gáz következtében elpusztul az emberiség egyharmada. Csak a jók nem kerülnek a Sátán karmaiba és ezt a katasztrófát átélik. Ezután béke lesz a Földön kb. 25 évig."

Hát muramista, foroghatsz mennybéli trónusodon. Íme, az ember újra és újra csúfot ûz Veled. Mocskolja magát szegyig. Hiszen, Teremtô, mindig és mindenhol a béke és a nyugalom nevében robbant ki a baj, és öldösték halomra az ártatlanokat. És hideg volt. És a szöveget elemzôk kimutatják, hogy ez ócska hibrid, még a Szovjetunió széthullása elôtt keletkezett, amikor még volt Nyugat-Németország, és azt is, hogy sovén, mert azt mondja, hogy „ezen borzalmas dolgok hatására visszatér az Egyházba Oroszország, Kína, Anglia, a protestánsok és a zsidók. Mindenki hinni fog Jézusban és Szûz Máriában. Azok az emberek, akik nem pusztulnak el a háromnapos sötétségben, új korszakot élnek még!"

Hah, kultúra, hah, mores. A szipogó néne nem akar elmenni. Hogy mi lesz a világgal, ha elpusztul. Bevallom, ez a legértelmesebb és a leginkább indokolt kérdés, amit a tárgyban idáig föltettek. De mi lesz ezekkel az ôszinte, Szûz Máriát szívükbôl szeretô egyszerû emberekkel, akik a plébániákon messze átnyúló „röpcézés" következtében így begyulladnak (inkább a nôk, a férfiak morognak erre-arra, aztán teljesítik, amit elôír a kánon, és mennek dolgukra, de éjfélkor vissza kell térniük a templomban rettegô s rettegésükben megszállottan imádkozó szeretteikért!)…Nem tudok mit mondani errôl az egészrôl. Ha csak azt nem, hogy tisztelettel megkérjem számos plébános ismerôsömet, illô tisztelettel: figyelmeztetnék már azon kollégáikat – például a Kisküküllô középsô folyásán, de másutt is –, akik vagy nem „realizálják", vagy nem akarják tudni: a hit nem obskurus „erôk" bizománya, hinni ma már ésszel is lehet s szabad, és semmi szükség megfakult lidérckék strapamocsok „bizonyságainak" forgalmazására. Aki hisz a Csodában, annak ne szennyes és hiteltelen gondolatok "koszorúzzák" az imáit, hanem a meggyôzôdés tisztaságából fakadó alázat boldogsága.

Ezt pedig meg kell becsülni.

Az Advent áhítatában semmi szükség hitfokozó „tablettákra", Világvége-Viagrára. A világ nem a pusztulásától szép, azaz isteni, hanem a megmaradásától. A „Harmadik üzenet Fatimából a Szüzanya által" címû, a népet bolondító förmedvény ma is zavart és rettegést, rémületet kelt számos római katolikus lelkében.

A szipogó asszony bólogat, aztán nehézkesen feláll (nem a szövegemtôl, áh), majd papírját visszakérve távozik. Papírját nem azért hozta, hogy én. De ha mégis? Na jó, adok a helyébe néhány friss fénymásolatot, az „eredetit" hagyja itt, és elmegy. Már nem sír. Hiszen ha lemásoltam a csasztuskáját, melyért nem is tudom, kap-é valamit (a terjesztésért), akkor ez azt jelenti: "meg vagyok térítve."

Ami azt illeti, rettegek is. De nem a világ végétôl, hanem a sarlatánok diadalától.

Panasszal fordult hozzánk levélben a marosvásárhelyi Barabási Erzsébet. Olvasónk leírja, hogy az Arad utca 10. szám alatti tömbházban idén vásárolt egy lakást, amely rossz állapotban volt. Mivel a lakás a IV. emeleten van, le kellett szigeteltetni a tetôt, hogy ne ázzon be. Továbbá idézünk a levélbôl: "Szegény emberek vagyunk, idôs férjem nyugdíjából ketten élünk. De, mivel rá voltunk szorulva, egy tetôszigeteléssel foglalkozó céget kerestünk, hogy a munkálatokat elvégezze. Így kerültünk ismeretségbe Lup Dragos úrral, aki az Universum Intim Kft. vezetôje. Szerzôdést is kötöttünk. Igaz, hogy nagyon drágán vállalta a munkát, 3 millió lejért. Szó nélkül elôre kifizettem a pénzt. Megérkezett Lup két tekergôvel, — nem szakemberrel! — és kb. 2-3 óra múlva már kész is volt a 3 milliót érô munka. Azt is elmondom, hogy a lakást a szigetelés elôtt kifestettem, ami szintén 3 milliónkba került. Tehát rendben volt a kétszobás lakásunk. Két napig. Mert két napra a "nagy szigetelés után" esni kezdett az esô, s a gyönyörû, német festékkel kifestett plafon ázni kezdett. Kétségbeesetten futottam Lup Dragos úrhoz. Elmondtam neki, hogy a 3 millióért, amit ki kell éheznünk, rendes munkát várunk el. S ha erre nem hajlandó, akkor adja vissza a pénzünket. Azt is követeltem, hogy a beázott lakást újrafestesse. Lup úr eljött, a tetôt megnézte, és elment. Aztán újabb vitatkozás után ismét két tekergôvel jelent meg, s fenyegetésemre újabb gyors munkával intéztek el. És ismét ázunk. S Luppal nem tudom felvenni a kapcsolatot. Üzengetek, levelet írok. Semmi. De azóta megtudtam, hogy a szemben lakó szomszéd 3 szobáját 1,5 millióért szigetelte le, és még egy tekercs olasz szigetelô anyagot is hagyott pluszba.

A munkaszerzôdésben Lup 10 év garanciát vállalt, a szigetelés viszont csak 10 napig tartott! Gondoltam, valahol csak jelentem az esetet, de csodák csodája, a kft. már nem létezik. Hogy kaphatnám vissza a pénzem, mert mi soha nem tudunk milliókat gyûjteni."

A panaszlevél természetesen felháborító, mert arról szól, hogy két idôs embert becsaptak. De ilyen panaszok esetén erkölcsi kötelességünk a másik felet is meghallgatni, azaz Lup Dragost, az inkriminált kft. vezetôjét, aki részben magára vállalja a felelôsséget. Mégpedig azt, hogy a munkálatokat nem fejezték be idôben, azaz az esô beállta elôtt. Körülbelül 5 hétig húzódott el, amíg a szigetelô a tetôre került. De a kft. vezetôje figyelmeztette Barabásiékat, hogy tetôszigetelés elôtt ne festessenek, mert nem logikus, hogy fordított sorrrendben haladjanak a munkálatokkal. A szerzôdésbe azt is beírták, hogy a vállalkozó a szigetelés után következô elsô esô után kell számba vegye az elvégzett munkát, s ha beszivárgás van, akkor a tetôn elvégzi a hibás részek szigetelését. Nos, az elsô esô után négy helyen ázott be a plafon kb. 10-10 négyetcentiméteres felületen. Miután a tetôt kijavították, Lup két lehetôséget ajánlott fel: valakivel kimeszelteti a plafont, vagy ha Barabásiék fogadnak valakit, akkor kifizeti a festetést. Ezt a variánst választották, s Lup ki is fizetett 300.000 lejt, annyit, amennyit kértek. Dragos Lup szerint — ezt említi is levelezônk — olvasónk nagy elégedetlensége abból következik, hogy a szomszédos lakás szigetelését olcsóbban végezték el. De úgy adódott, hogy a szomszéd éppen a vállalkozó barátja, s neki, ha úgy tetszik, ingyen is elvégezheti a munkát. Persze, hogy továbbra is a cég vállalja a felelôsséget, bármikor szóba áll a panaszossal, egyetlen kikötéssel: ha ez civilizált módon történik, nem átkozódások közepette a lépcsôházban. Mert a kft. nem szûnt meg mûködni, csak téli idôszakban más tevékenységet folytat, mert a hideg beálltával nem lehet dolgozni. A 10 éves garanciát valóban vállalják abban az esetben, ha a másik fél is betartja a szerzôdésben foglaltakat.

Négyoldalú megállapodás az árvízvédelemrôl

Összehangolják az Felsô-Tisza és mellékfolyóinak árvízvédelmi feladatait az érdekelt országok térségi vízügyi igazgatóságai és önkormányzatai. Az errôl szóló megállapodás a magyar, a román, a szlovák és az ukrán szervezetek képviselôinek Nagybányán tartott kétnapos tanácskozásán jött létre.

Kedvezmény van kilátásban a lakásépítôknek

A képviselôház kedden törvénytervezetet fogadott el a lakástörvény módosítására és kiegészítésére. Célja a lakásépítésben vagy a meglevô lakások konszolidálásában, rehabilitálásában ténylegesen résztvevô jogi személyek beruházásának ösztönzése. A lakásépítôk az évi költségvetési elôírások határain belül, az állami költségvetésbôl, a családtagonkénti havi átlagjövedelem arányában, a lakás értékének 30 százalékig terjedô szubvencionálásában részesülhetnek. A lakás végsô árát (a szubvenció, a lakás árából szerzôdéskor kifizetett tíz százalék kivonása után kiszámított összeg) pedig 20 év alatt havi részlettel fizethetik ki.

Videokonferencia a bûnözés ellen

A hét legfejlettebb ipari államot és Oroszországot tömörítô Nyolcak Csoportjának (G8) belügy- és igazságügyminiszterei kedden videokonferenciát tartottak arról, hogy miként fékezzék meg a legfejlettebb technológiákat is felhasználó szervezett bûnözést. Az értekezletet Janet Reno amerikai igazságügyi miniszter javasolta brit, francia, japán, kanadai, német, olasz és orosz kollégáinak. A kapcsolattartásnak ez a hatékony, rugalmas módja pótolhatatlan lehet olyan esetekben, amikor gyors intézkedésekrôl kell dönteni.

Litvániában eltörlik a halálbüntetést

A litván államelnök javaslatot tett a büntetô törvénykönyv módosítására, hogy lehetôvé tegye a halálbüntetés hivatalos megszüntetését. Litvániában az utolsó halálbüntetést 1995 júliusában hajtották végre, egy helyi maffiafônököt, Borisz Dekanidzét végezték ki, mert két évvel korábban részt vett két újságíró meggyilkolásában. A halálbüntetést elnöki rendelettel függesztették fel 1996-ban. Az elnöki hivatal helyette életfogytiglani börtönt javasol, és szigorúbb büntetést sürget az erôszakos bûncselekményekre. A litván parlament a jövô év elején kezdi meg a büntetô törvénykönyv módosításának vitáját.

Clinton ellen szavaznak?

Az elhíresedett angol kifejezés, az "impeachment", Clinton elnök kiakolbolítása a Fehér Házból ismét a közvélemény érdeklôdésének a középpontjában van. A tegnapi napot jórészt azzal töltötte az elnök, hogy megpróbált kétpárti kompromisszumot elérni a képviselôházban, amely megkímélné ôt a Lewinsky-botrány miatti alkotmányos felelôsségre vonástól. Az elnök kilátásai romlottak e tekintetben, mivel számos mérsékelt és eddig ingadozó republikánus honatya bejelentette, hogy ma az impeachment-re fog szavazni.

Leszállt az Endeavour

Kedden földet ért a floridai ûrközpont leszállópályáján az Endeavour ûrrepülôgép. A december 4-én kezdôdött utazás során az asztronauták az Endeavourrel együtt Föld körüli pályára juttatott, Unity nevû amerikai gyártmányú modult összekapcsolták a már orbitális pályán keringô Zarja orosz modullal. Ezzel létrejött a majdani nemzetközi ûrállomás központi része, amelyhez további modulokat kapcsolnak az évek során. Az ûrállomás elsô két komponensének összeszerelési munkája három ûrbéli "kiszállást" tett szükségessé. Miután az ûrhajósok rögzítették a több tucat kábelt, átlátogattak a Zarja—Unity "ûrállomás- kezdemény" fedélzetére is.

Megint távoznak

Az ENSZ bagdadi személyzete poggyászaival együtt távozik a Canal szállóban berendezett irodáiból. Ezzel elkezdôdött a fegyverzetellenôrzési szakértôk kivonása Irakból Bahreinbe. Ez egy nappal azután következett be, hogy az UNSCOM vezetôje, Richard Butler igencsak negatív kicsengésû jelentést nyújtott be a Biztonsági Tanácshoz.

Gyerekkoldust rabolt ki egy nyugdíjas

Tízéves koldust rabolt ki egy 66 esztendôs nyugdíjas Róma egyik sétálóutcájában. A korosodó férfi felkapta a lányka aprópénzzel teli zacskóját, és a zsákmánnyal futásnak eredt. A koldus kiabálására a közelben szolgálatot teljesítô rendôrök hamarosan elfogták a rablót, bekísérték az ôrszobára, a kolduslánykának visszaadták az aprópénz-adományt.

Emberi klónkísérlet Dél-Koreában

Egy dél-koreai egyetemi klinikán egy orvoscsoport sikerrel klónozott emberi sejtekbôl embriót, de a megindult sejtosztódás elején véget is vetettek a kísérletnek. A szöuli klinikán, ahol fôleg meddô házaspárokat kezelnek, egy 30 év körüli nô meg nem termékenyített petéjébôl és egy másik testsejtjébôl laboratóriumi körülmények között embriót tenyésztettek ki. A kutatók a negyedik sejtig kísérték figyelemmel az osztódást, ekkor véget vetettek a kísérletnek, megállították az embrió fejlôdését. " Ha beültettük volna egy kihordó anya méhfalába, feltehetôen emberi egyed alakult volna ki, és ugyanolyan genetikai sajátságokkal rendelkezett volna, mint a donor" — mondotta a kísérlet vezetôje.

Drága az újság, drága a könyv

Az újságok elôállítási költségei növekedtek a leginkább az utóbbi két esztendôben. Ma nyolcszor többe kerül a lapkiadás, mint két éve. A könyvek árának 50 százalékát felemésztik a nyomdaköltségek, 25 százaléka pedig a terjesztésre megy el. A szerzôi jogdíj csak 10 százaléka az árnak.

Nem olcsó a sízés sem

A téli sportok kedvelôi Romániában csak Brassó- Pojánán találnak az európai szabványnak is megfelelô pályákat. A drótkötélpálya azonban meglehetôsen drága, a Keresztényhavas csúcsáig az út 15 ezer lejbe kerül, a 12 éven aluliak ennek felét fizetik. Kártyát kínálnak, ez elônyösebb, a 10 pontos kártya 10 ezer lej, a 20 pontos 45 ezer lej, a 40 pontos 85 ezer lej, a 60 pontos 125 ezer lej — a sífelvonók egyszeri használata 1—2 pont, a gondoláé vagy a telekabiné 6 pont. A kicsik a kártyát is féláron kaphatják meg.

Falun megéri?

Emelkedik a falun tanító pedagógusok bére. A kormány 769-es határozata szerint 1999. január elsejétôl többet kap öt százalékkal az a pedagógus, aki fôút melletti, és 80 százalékkal nagyobb bért az, aki távoli, nehezen megközelíthetô, eldugott településen lakik. Ez a feltétel ugyanis: hogy az óvónô, tanító, tanár állandó lakhelye a faluban legyen.

Késnek a nyugdíjak

A Maros Megyei Területi Postaigazgatóságtól kapott tájékoztatás szerint a posta bankszámlájára négy napos késéssel érkezett meg a nyugdíjak kifizetésére szükséges pénzösszeg. Így a szokásos 10-e helyett 15-én kezdték meg kihordani. A nyugdíjasok megnyugtatására azt is közölték, hogy december 24-ig mindenki kézhez kapja a pénzét.

Tudományos ülésszak

A gernyeszegi Testsuin Rt. A fajsertések intenzív tartása a piacgazdaságban címmel tudományos ülésszakot tart a cég székhelyén. A rendezvényre december 21-én délelôtt 10 órakor kerül sor.

Fogadónap Nyárádszeredában

December 18-án, pénteken délelôtt 10 órától Kerekes Károly parlamenti képviselô Nyárádszeredában lakossági fórumon vesz részt, amelyen az új nyugdíjtörvény-tervezetet ismerteti, utána pedig fogadónapot tart. A fórum színhelye a polgármesteri hivatal gyûlésterme.

Év végi beszámoló

A MediCare Alapítvány év végi beszámoló gyûlést, majd ezt követôen ünnepi mûsort tart december 19-én, szombaton 16 órai kezdettel. A rendezvény színhelye a Felsôvárosi Református Lelkészi Hivatal (a volt November 7 negyedben).

Interkulturális fórum

Nemzeti identitástudat és anyanyelvi oktatás címmel a Pro Európa Liga Interkulturális Irodája a Maros étteremben december 19-én 10 órától immár hetedik alkalommal tartja meg interkulturális fórumát. A fórum témája ahhoz a javaslathoz kapcsolódik, amelyet Smaranda Enache, a liga társelnöke terjesztett a román kormány elé, hogy december 18-át a kisebbségek napjává nyilvánítsák.

Karácsonyi hangverseny

A Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar december 19-én l8 órai kezdettel a marosvásárhelyi unitárius templomban tartja hagyományos karácsonyi hangversenyét, melyre szeretettel várja a kórusmuzsika kedvelôit. Szólót énekel Gyárfás Katalin, Fülöp Csongor, Farkas Annamária, Májer András, Sarocoveanu János és Ráduly Tamás. Orgonán közremûködik Molnár Tünde, vezényel Kovács András. Ugyancsak a Nagy István Vegyes Kar lép fel december 20-án délelôtt 11 órától a vasárnapi istentisztelet keretében a Ludasi utcai alsóvárosi református templomban.

Jogi tanácsadó

Ma délután 4 órától jogi tanácsadó lesz lapunk elôfizetôi számára szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet). Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.

Sci-fi klub

A marosvásárhelyi MADISZ Teszerakt Sci-fi Klubja december 22-én és 25-én délután 5 órától érdekes elôadást tart, melynek címe: Twin Peaks mínusz 2. Az elôadás helyszíne a Madisz Dózsa György utca 9. szám alatti székhelye.

Nyit a gyermekváros

A marosvásárhelyi várban készül a gyermekváros, amelynek hivatalos megnyitóját december 19-én tartják. A vár gondnoka szerint a régi mesefigurák mellé csupán hat újabb kerül, mert a szûkös költségvetésbôl csak ennyire futotta. A fenyôfát már felállították, a hintákat és elektromos játékokat jelenleg szerelik.

Újabb Mentor-kötetek

A Mentor Kiadó pénteken, december 18-án 17 órától a Bernády Mûvelôdési Központban a szerzôk részvételével bemutatja újabb köteteit: Cs. Gyímesi Éva - Colloqium Transsylvanicum címû értelmiségi önreflexióit, Vida Gábor Rezervátum, valamint Papp Sándor Zsigmond — Ahonnan a város címû novellásköteteit.

Karácsonyváró kisiskolások

Az 1-es Számú Általános Iskola magyar tagozatának I-V. osztályos tanulói karácsonyváró mûsorral kedveskednek a szülôknek és az érdeklôdôknek szombaton, december 19-én, 11 órai kezdettel, a meggyesfalvi kultúrotthonban. Mûsoruk jelenetekbôl, versekbôl, karácsonyi énekekbôl áll.

Energomur kabala

Az Energomur dísztermében kedden sorsolták ki azokat a munkákat, amelyeket a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum diákjai készítettek gyereknaptárak és órarendek díszítésére. Az elsô díjat Suciu Ioana (IX. oszt.), a másodikat Oprea Daniel (XI. oszt.), a harmadik díjat Liviu Boar (XI. oszt. tanuló) nyerte. A zsûri különdíját a XII. osztályos Tordai Jenô kapta. A verseny lebonyolításában Zrínyi Zsuzsanna tanárnô vett részt.

Kézmûvesmûhely 7-14 éveseknek

A Zabhegyezô csoport szombaton, december 19-én a megyeszékhelyi 4-es Számú Általános Iskolában 11-17 óra között kézmûvesmûhelyt tart, ahol az I-VIII. osztályos gyerekek megtanulhatnak 25 féle karkötôt és karácsonyfadíszt készíteni. A Zabhegyezô tagjai ezúton felkérik a tanítónôket, hogy hozzák el diákjaikat, ugyanakkor a szülôk is elkísérhetik gyerekeiket, és megtekinthetik, hogyan tanulnak.