|
L. évfolyam 252. (14039) |
1998. december 11. péntek |
Egyedem-begyedem
Volt már, lesz még egyetem.
A címadó kétsoros népi ihletésû, mondhatni falvédôrôl leszállított mûalkotás. Szerzôje ismeretlen, én magam csak közkinccsé tételét vállalom, még akkor is, ha emiatt egyesek majd csodabogárként, kötekedô katipilaként könyvelnek majd el. Megengedhetem magamnak, hisz egyike vagyok azon félmillió írástudónak, akik naivul azt hittük, hogy egy hiteles szignó ellenében leköltöztethetjük Európát a Balkánra.
A versike elsô sora nyilvánvalóan miliôteremtô szándékkal öntôdött ércbe, a kérdéskör körbejárásának hangulatát rögzítendô. A második már rigurózusan egyértelmû, tehát kevésbé vájtfülûek számára is érthetô. Nézzük csak: Volt már... egyetem, igaz nem multikulturális, nem szegregációs szándékú, egynyelvû (még ha nem is egy világnyelven okítottak benne) Kolozsvárt és a háborús sebeit nyalogató, a kommunista újjáépítést megcélzó ország meg se hökkent belé. Kibírta, elviselte. Jó darabig. Ünnepteremtésben utolérhetetlen fantáziájú társbérlôink számára közeleg a perc, amikor is az egységes egyetemi oktatás megteremtésének 40 éves évfordulójára megkongathatják Funarfalva nagyharangjait. Az 1999-es esztendôre meghirdetett ausztreritás ellenére és dacára. Számunkra nem marad más, mint felballagni Házsongárdra virágos kézzel és körbeállni az eszme hôsi halottjának, Szabédi Lászlónak a sírját, mert köztudott, hogy a pravoszláv szokásrendben nem létezik a "parastasul la 40 de ani" fogalma.
A második verssor befejezô része kétségtelenül optimista kicsengésû. A "Lesz még szôlô és lágy kenyér" kinyilatkoztatásához bizakodóan társíthatjuk az újabb jelszót: lesz még egyetem. Még akkor is, ha az ország színe elôtt ráérôsen, gyakori nyíltszíni tapsviharral megspékelt színjátékban a táncos-komikus George Pruteanu s a bonviván Andrei Marga hibátlanul alakít, még akkor is, ha klasszikus operettben nemlétezô intrikusként, erôsítésnek, végszóra — specificus loci — színrelépett magashomlokú, aggódó belügyminiszterünk, Dezsô bátyja is (elvégre frankofonok vagyunk, a teremburáját), még akkor is ha a proszcéniumban ülô notabilitások sûrûn közbekiáltanak, mert úgymond: "Az ország lángokban áll, s a bozgor vénbanya fésülködik", még akkor is, ha a sajtópáholyokból áradó, decibelekben nem mérhetô üdvrivalgások hallatán a sarokban meghúzódó költôbôl önkénytelenül kibuggyan:
"Te álmos, szegény, európai ország
vajon vagy-e és mink vagyunk?"
A "húzd meg, ereszd meg" játéknak, szabályzata szerint — nincs meghatározott idôtartama, de az idôhúzás piroslapos kihágásnak számít. A kontines nem vár, elrobog mellettünk és fanyalogva bár, de fel kell szállni a szekérre. Mert ha nem, elemészt Csernobil szele.
A kérdés az, hogy a "lesz még egyetem" ígéretére és a "meg van az egyetem" bizonyosságára fel vagyunk-e készülve? Ki tudjuk-e termelni a zavartalan mûködtetéséhez szükséges nyersanyagot, mindkét póluson? Lesz-e tanszemélyzet, lesz-e diák, minôségi szinten? Mert a pillanatnyi helyzetkép, legalább három nézôpontból meggondolkoztató: 1. Aggasztóan megcsappant a tanuló ifjúság érdeklôdése a komoly studium iránt (lásd, az elmúlt nyár szomorú tapasztalatait, sovány eredményeit, mind a líceumi felvételik, mind az érettségi vizsgák szintjén) 2. A "megfogyva bár, de törve nem" aktualitása, fôleg a verssor elsô felét illetôen, szomorú realitás (egyre nehezebben valósítjuk meg a számunkra felajánlott anyanyelvi osztályokat a középiskolákban, egyrészt mert nem elenyészô azon tanulók száma, akik akár szülôi tanácsra is, kényelmi okokból lemondanak a magyar nyelv magasabb szinten való tanulmányozásáról, másrészt mert etnikumunk demográfiai zuhanórepülése letagadhatatlan tény). 3. Szociális indíttatásból, tehetséges, fiatal oktatóink, gyakran és sûrûn elárulják a pályát (elmennek informatikusnak, fordítónak, ügynöknek, brókernek, akár valutaüzérnek is, sírjanak csak utánuk a betöltetlen, elaggott katedrák).
Gondoljátok meg, proletárok!
Magam már meggondoltam. Ha ez itt nem is az apróhirdetés helye, elindítom a lavinát:
Hároméves unokámnak, magyar egyetemi felvételire, korrepetitort keresek.
Az egyeztetett gazdaságpolitika, ezen belül a foglalkoztatás, az adópolitika és az euró külsô képviselete lesz az Európai Unió állam- és kormányfôi Bécsben ma kezdôdô csúcstalálkozójának központi témája - jelentette ki Viktor Klima kancellár több osztrák lapnak. A csütörtökön megjelent nyilatkozat szerint a "bécsi stratégiának" nevezett csomag további elemei a belbiztonsági jelentés, amelyhez egy akcióterv, valamint egy migrációs ügyekkel foglalkozó munkacsoport felállítása tartozik majd. A kül- és biztonságpolitika egészíti ki a csomagot.
"A második izgalmas folyamat a bôvítés, a harmadik csomag pedig az Agenda 2000-hez tartozó belsô reformok és a finanszírozás" - tette hozzá. Az osztrák kancellár az EU állam- és kormányfôihez írt levelében annak a reményének ad hangot, hogy nem hivatalos pörtschachi csúcstalálkozó szelleme áthatja a bécsi megbeszéléseket és összefoglalja az Európa jövôjérôl folyó vita folyamatát.
Bécsi megfigyelôk szerint az igen sok témát átfogó napirend miatt kevés idô marad majd a pénteki és szombati megbeszéléseken a legfontosabb téma, az EU reformjának részletes megtárgyalására. Nem zárják ki azt a lehetôséget sem, hogy az Agenda 2000-el kapcsolatos viták árnyékolják be a bécsi csúcsot. Utalnak arra: minden alapvetô feltétel megvan ahhoz, hogy a részvevôk között heves vita alakuljon ki. Németországnak ugyanis ez az egyetlen lehetôsége az Európai Unió soros elnökségének átvétele elôtt, hogy világosan közölje partnereivel: csökkenteni akarja a befizetéseit az unióba. A másik oldalon pedig Spanyolország — a feltételezések szerint — a szokásos vehemenciával védi majd az EU-támogatások jelenlegi szintjének fenntartását.
Szombaton a csúcstalálkozóra, egy közös ebédre meghívást kapnak az uniós tagjelöltek is — Magyarországot Orbán Viktor Kormányfô, Martonyi János külügyminiszter és Gottfried Péter, a külügyi tárca integrációs államtitkárságának a vezetôje képviseli. Osztrák értékelések szerint a tagjelöltek biztató szavaknál többre nem számítanak. A várakozások szerint az EU vezetôi teljes mértékben elfogadják az EU Bizottságának az értékelését a tagjelöltekrôl, de - Szlovákia nagy bánatára — most nem vesznek fel újabb országot az elsô körös tagjelöltek közé. Mint oly sok minden más, az EU-bôvítés is a januárban kezdôdô német elnökségre marad.
Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke a szavait idézô osztrák lapok szerint nem számít arra, hogy Bécsben az unió reformjáról bármilyen döntés születnék. A bizottsági elnök tart attól, hogy értelmetlen vita robban ki az Agenda 2000-rôl. Meggyôzôdése szerint az a lényeg, hogy a bécsi csúcs részvevôi megerôsítsék szándékukat: 1999 márciusáig a reform lezárul. Mint mondta: csak ezután kezdôdhetnek meg a tárgyalások.
Két ünneplési lehetôséget azonban tartogat a bécsi csúcs: minden kész a közös európai valuta, az euró január elsejei bevezetésére, illetve Helmut Kohl volt német kancellár Európa-politikai fáradozásaiért megkapja az Európai Unió díszpolgára kitüntetô címet.
Olykor, egy-egy címszó ürügyén, zászlót lobogtat bennünk a buzgóság és mi elindulunk világi ünneplôben a fény felé.
Az advent azonban a várakozás jegyében áll. Ilyenkor a l'art pour l'art utasait feltartóztatja a Musica Sacra mûvészeten túli céliránya. Csak avatott lelkületû emberek kiváltsága lehet e fesztivál jó igazgatása és jó értelmezése, mert az életet és halált megjelenítô zenei szándék nem mûsorpolitikát, hanem amolyan Kosztolányi-féle játékot igényel.
Talán ezt a gondolatot vitte színre december 5-én a Kultúrpalota nagytermében — a zenekritikusként is jól ismert — Csíky Csaba és talán ebben vállalt vele társszerepet a Musica Humana nôi kamarakórus. A keresztutak forgatagában elhangzott meghívásnak nemcsak mint "hivatalosak" tettek eleget. Magukra öltötték, mint ama evangéliumbeli menyegzôn a választottak, az alkalomhoz illô ruhát. S mint ahogy az nem hivalkodó, az elôadóknak sem volt öncélú gesztusú. A tiszta intonáció és az érthetôség a mûvek érvényesülését szolgálta. Az orgonamûvészként és karvezetôként fellépô Csíky Csaba, a csak 15 tagú kórus, valamint Nagy Csiha Emese hárfamûvésznô a zenét igazi fôszereplôvé avatták. Tolmácsolásukban Britten "A Ceremony of Carols" címû mûve a maroknyi hallgatóságot tûzbe hozta, és ennek következtében az egyenletes és hosszan tartó taps után a "Deo Gracias" tételt újra hallhattuk. Érdekes volt a múlt és a jelen hangulatváltásának ecsetelése. A megszólaltatott mûvek alapján ott lüktetett bennünk mintegy fülszövegként (a tegnapra, a mára és a holnapra vonatkozóan egyaránt örökérvényû) a költôi kérdés:
"Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
............ karácsonyt, álmot, mindenféle jót?"
És valójában: az ünnep közeledtével erre mit válaszolunk?
A sértett hozzátartozói és az 1998. november 27-én az esti órákban Marosszentgyörgyön történtek szemtanúinak meghallgatása nyomán tegnapi lapszámunkban "karhatalmi erôszak Marosszentgyörgyön" címmel adtunk közre írást. Tegnapi közlésünkkel ellentétben, szerkesztôségi mulasztás miatt maradt el a rendôrség álláspontjának ismertetése. Így ezt, az érintettek elnézését kérve, alább adjuk közre. Az olvasó érzékelheti, hogy a lapunk által idézett szemtanúk és a belsô rendôrségi hírvizsgálás megállapításai között lényegi ellentmondások vannak. Remélhetôleg a további ügyészségi vizsgálódás egyértelmûvé teszi, hogy mi is hogyan történt az eset színhelyén és a rendôrôrsön, segítve feloldani a meggondolkoztató ellentmondásokat. Közben tudomásunkra jutott, hogy a három rendôr ellen idôs László Sándor nevében súlyos testi sértésért visszaélésért tettek feljelentést a megyei katonai ügyészségen.
1998. 11. 27-én 19.30 óra körül Marosszentgyörgy községben, az utcán eszméletlen személyt találtak, ebbôl az okból kifolyólag a rohammentô-szolgálat (SMURD) egy mentôkocsija kiszállt a helyszínre.
Mivel nagyon sok kíváncsiskodó gyûlt össze, akik akadályozták a helyszínen megjelent orvosok munkáját, a mentôcsoport azt igényelte, hogy távolíttassanak el ezek a személyek. Egyes kíváncsiskodók eleget tettek a felszólításnak, mások nem.
A kíváncsiskodók csoportjából kivált nevezett László Alexandru, ötvenéves lakos, a helységbeli kutatóállomás sofôrje, aki ittas állapotban megpróbálta megakadályozni a mentôcsoportot abban, hogy elsôsegélyt nyújtson, szóval és fizakilag bántalmazta a csoport tagjait, mi több, letépte a betegrôl az oxigénmaszkot és a perfúziót.
Ebben a pillanatban lépett közbe a rend helyreállítása érdekében Varodi Petru ôrnagy, akit László Alexandru szintén inzultált, majd hirtelen a bal szemét ököllel megütötte. A jelenlevô másik két rendôr azonnal közbelépett, hogy lecsillapítsa és ártalmatlanná tegye László Alexandrut, viszont ô még agresszívebbé vált, újra megkísérelte a rendôrök bántalmazását, de ez nem sikerült neki, mert ártalmatlanná tették, karhatalmilag beültették az ôrsvezetô kocsijába, és a rendôrôrs székhelyére szállították.
Itt megállapítást nyert, hogy nevezett László Alexandrun erôszakos cselekmények nyomai fedezhetôk fel, ezért orvosi ellátásban részesítették, majd a megyei kórházba szállították.
Az üggyel kapcsolatban a Maros Megyei Rendôrfelügyelôség keretében mûködô bûnvádi kivizsgálások Ügyosztálya elôzetes kivizsgálást végzett, és az ennek következtében összeállított dokumentumból kiderül, hogy László Alexandru tettei kimerítik a testi sértés büntetendô cselekmény tárgykörét, melyért a büntetô törvényköny 239-es cikkelyének értelmében büntetés jár.
A büntetô eljárások törvénykönyvének 209-es cikkelye alapján a vizsgálatot a Maros Megyei Törvényszék mellett mûködô ügyészség folytatja le, ezért a további kivizsgálás lefolytatása érdekében az ügyiratcsomót átadtuk ennek az egységnek.
Az a mód, ahogy Marosszentgyörgyön a három rendôr eljárt a marosszentgyörgyi nevezett László Alexandru ártalmatlanná tételekor, beilleszkedik a 1994. évi 26/os törvény 18-as törvénycikkelyébe, mely a Román Rendôrség mûködését szabályozza, és amely kiköti a rendôröknek azt a jogát, hogy erôszakot alkalmazzanak olyan személyek megfékezésére, akik súlyosan megzavarják a közrendet és a csendet, olyan cselekményeket követnek el, ami más személyek testi épségét veszélyezteti, bántalmazzák a rendfenntartó szerveket vagy tisztségben levô személyeket akadályoz meg közhatósági feladatuk elvégzésében azáltal, hogy fenyegetik, bántalmazzák ôket, vagy más, erôszakos cselekedettel, melyet nem lehet elhárítani, illetve más törvényes eszközzel megakadályozni.
A Maros Megyei Rendôrfelügyelôség sajtóirodája
Fórum a magyar—magyar kutatásokról
A magyarországi és a határon túli magyar kutatóknak jobban át kellene gondolniuk az együttmûködés lehetôségeit — közölte Bíró A. Zoltán erdélyi magyar társadalomkutató, egy budapesti fórumon.
A magyar—magyar tudományos kutatások lehetôségeirôl szóló kerekasztal-beszélgetést a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete, Kisebbségkutató Mûhelye, valamint a csikszeredai KAM — Regionális és Antropológiai Kutatási Központja szervezte.
Bíró A. Zoltán elmondta: az erdélyi magyarság részérôl az elmúlt idôszakban erôs igény mutatkozott a Magyarországgal való kapcsolatteremtésre. A nyelvi azonosságból fakadóan Magyarország "menedzselési háttérbázist" ad a romániai magyaroknak.
A társadalomkutató fontosnak nevezte, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos tudományos vizsgálódásokba ne csak alkalomszerûen vonják be az érintetteket, mert az idônkénti bekapcsolódás — megfogalmazása szerint — ellenôrizhetetlen eredményekhez vezethet.
Szarka László történész felszólalásában kiemelte: a nemzetközi kisebbségkutatásban nemigen szerepel a magyar kisebbség helyzete. Œgy vélte, hogy a kutatók többnyire nyelvi szempontból vizsgálódnak e témakörben, az anyanyelvi kultúra kutatása például éppen csak megkezdôdött. Elôbbi kapcsán utalt arra: a határon túli magyar közösségek gyakorlatilag kivétel nélkül kétnyelvûek, anyanyelvi dominanciájuk azonban megmaradt.
A történész kijelentette: Magyarországon a szolidaritás és az utálat együtt van jelen nemcsak a közgondolkodásban, hanem a tudományszervezésben is.
A rendezvény keretében mutatták be a KAM kiadásában újonnan megjelent köteteket. A Stratégiák vagy kényszerpályák? címû kiadvány tanulmányokat tartalmaz a romániai magyar társadalomról, Bíró A. Zoltán szerkesztésében. Másik kiadványuk a székelyföldi elszegényedési folyamatokat elemzi.
Egy hónap alatt 30 vállalatot zárnak be
A kormány eldöntötte, hogy megkezdi a veszteséges üzemek bezárását. A tervek szerint nem egészen egy hónap alatt 30 vállalat felszámolása történik meg, ami egyben 70 ezer dolgozó elbocsátását jelenti akkor, amikor a kormány nem tudott megegyezni a szakszervezetekkel a szigorprogramhoz kért féléves "tûszszünetrôl". A cél az, hogy az említett 30 vállalat bezárásával, valamint a veszteséges cégek tevékenységének szûkítésével — mindenekelôtt a bányászatban — a lehetô legrövidebb idôn belül lefaragjanak a gazdaság összes veszteségébôl 15 százalékot. A jövô év végére további 15 százalákkal kell csökkenteni a veszteségeket.
— A gazdaság már nem képes elviselni azokat a termelési veszteségeket, amelyek valóban kritikus helyzetet teremthetnek — jelentette ki Radu Vasile miniszterelnököt.
Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap elnöke továbbra sem kivánta megnevezni a bezárásra ítélt vállalatokat. Ehelyett azt mondta el, hogy a felszámolás 14 vállalatnál már megkezdôdött, hat vállalatnál az eljárás megindításáról döntöttek, további tíz vállalat esetében pedig a jövô héten hozzák meg ezt a döntést.
— A szóban forgó 30 vállalat vesztesége 1998-ban 2 billió lej volt, adósságaik elérik a 10 billió lejt. A bezárások után mintegy 70 ezer dolgozó válik munkanélkülivé, akik egy évig a havi átlagfizetést kapják majd — mondta Sarbu.
A veszteségek csökkentésében komoly feladat vár az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumra is. Radu Berceanu ipari miniszter bejelentette, hogy elsôsorban a tárca fennhatósága alá tartozó veszteséges bányák bezárását, illetve termelésük visszafogását tervezik. A miniszter példaként említette, hogy egyes esetekben a termelési költségek a hatszorosát teszik ki a termelés értékének.
A tömeges elbocsátások társadalmi hatását nehéz elôre megjósolni. A kormány helyzetét nehezíti az is, hogy egyelôre nem sikerült megegyezni az öt legnagyobb szakszervezeti szövetséggel a szigorprogram végrehajtásához kért féléves moratóriumról. Az öt szövetség közül ugyan csak egy utasította el a tûzszünetet, de a többiek olyan követeléseket támasztottak, amelyeknek a kormány aligha tud majd eleget tenni.
A legnagyobb ellenzéki erô, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) a jövô héten bizalmatlansági indítványt terjeszt elô a kormánnyal szemben — közölte Ion Iliescu volt államfô, a PDSR elnöke. Iliescu bízik abban, hogy pártja kezdeményezéséhez egységesen csatlakozik majd a teljes ellenzék.
Iliescu bejelentése szerint a PDSR az életszínvonal és a vásárlóerô csökkenése, a mezôgazdaság katasztrofális helyzete és az Állami Vagyonalap privatizálási gyakorlata miatt terjeszti be a bizalmatlansági indítványt. Hozzátette, hogy pártja hasonló lépést tesz akkor is, ha az oktatási törvény módosításáról folytatott törvényhozási vitában nem változtatják meg a két ház közötti egyeztetô bizottság összetételét.
Az alkotmány értelmében a bizalmatlansági indítványról beterjesztése után három napon belül együttes ülésen kell döntenie a szenátusnak és a képviselôháznak. Az indítvány elfogadása a kormány bukását jelenti.
Az ellenzéki pártok, amelyek a napokban jelentették be eredménytelen parlamenti bojkottjuk felfüggesztését, különösen az oktatási törvény kérdésében vetették harcba friss erôvel magukat. Miután a törvényt módosító kormányrendelet törvényhozási vitájában a szenátus és a képviselôház egymástól eltérô javaslatokat fogadott el, egyeztetô bizottságot kell felállítani, s a bizottság ügyében olyan vita kerekedett, hogy egyeztetô bizottság kell majd az egyeztetô bizottság létrehozásához is.
Az ellenzék elsôsorban azt sérelmezi, hogy a parlamenti erôviszonyok kiszámítása alapján a képviselôházban ennek a bizottságnak az esetében öt kormánypárti és két ellenzéki képviselô kapott helyett az alsóházból. További kifogás, hogy olyanok is a testületbe kerülnének, akik nem tagjai a képviselôház oktatási bizottságának.
A helyzetet bonyolítja, hogy az egyeztetô bizottság szenátusi felének összeállításakor a szenátorok — kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt — felfedezték, hogy a képviselôház jogellenesen járt el, mivel javaslatának elkészítésekor olyan paragrafusokat is módosított az oktatási törvényben, amely paragrafusokat a kormányrendelet változatlanul hagyott.
Idén már nem lesz Orbán-Vasile találkozó
Orbán Viktor zsúfolt decemberi programja miatt az idén várhatóan nem kerül sor magyar-román hivatalos miniszterelnöki találkozóra — közölte csütörtökön a magyar Miniszterelnöki Hivatal sajtóirodája az MTI érdeklôdésére.
A sajtóiroda tájékoztatása szerint a két fél között a tervek szerint januárban kerül sor újabb idôpont egyeztetésére.
Radu Vasile budapesti látogatására december 6. és 8. között került volna sor, ám a román fél ezt lemondta.
A Miniszterelnöki Hivatal diplomáciai úton értesítette Bukarestet arról, hogy Orbán Viktor belpolitikai elfoglaltsága miatt nincs mód a román fél által a napokban javasolt december 20-22-iki, illetve 27-29-iki budapesti látogatás létrejöttére.
Elhatárolódások a Nagy Románia Párttól
A szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párttól (PRM) és annak vezetôjétôl való elhatárolódásukat kezdték hangoztatni az ellenzéki pártok, miután Emil Constantinescu államfô kijelentette, hogy a demokráciát elvetô szélsôséges politikusoknak nincs helyük a román politikai életben.
Constantinescu elnök a hét elején, az alkotmány napjának ünnepén hatalomra kerülése óta a leghatározottabban, kemény szavakkal ítélte el a román politikai életben — még a parlamentben is — mind veszélyesebb formában megnyilatkozó szélsôséges magatartást és izgatást. Bár az államfô nem nevezett néven egyetlen politikai erôt sem, az állásfoglalást egyértelmûen a PRM-mel és vezetôjével, Corneliu Vadim Tudorral szembeni fellépésként értékelte a közvélemény.
Az elnöki beszéd elhangzása és az elsô sajtókommentárok megjelenése után Ion Iliescu volt államfô, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) elnöke pártja parlamenti csoportjainak szerdai ülésén elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a PDSR-t "az utóbbi idôben a PRM szövetségeseként emlegetik".
"Ez hátrányos a PDSR megítélése szempontjából, Tudor szélsôséges retorikája eléggé veszélyes" — idézte Iliescut csütörtöki számában a National címû lap. Az újság tudósítása szerint a PDSR elnöke szükségesnek tartotta leszögezni: fontos, hogy a közvélemény megértse, bár együtt vettek részt a parlamenti sztrájkban és december elsején, Románia nemzeti ünnepén együtt tartottak megemlékezést Gyulafehérváron, Ion Iliescu és Corneliu Vadim Tudor "nem ugyanazokat az érdekeket képviselik".
Elhatárolódását hangoztatta a PRM-vel szemben a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) is. Igaz, Ioan Gavra, a PUNR szóvivôje alapvetôen azt kifogásolta, hogy a PRM a parlamenti bojkott ügyében sztrájktörô lett. Gavra az államfônek a szélsôségesen nacionalista pártokkal szembeni fellépésérôl kijelentette, hogy "az elkövetkezô kormánynak kerülnie kell a szélsôségesek elfogadását, mert az ország sorsa megpecsételôdik".
A PUNR elnöke, Valeriu Tabara ezzel egyidôben kijelentette: szélsôséges hangok minden politikai pártban hallhatók, de ô csak egyetlen olyan romániai pártot ismer, mely összeségében szélsôséges és nemzetellenes — ez a párt pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Az egyeztetett gazdaságpolitika, ezen belül a foglalkoztatás, az adópolitika és az euró külsô képviselete lesz az Európai Unió állam- és kormányfôi Bécsben ma kezdôdô csúcstalálkozójának központi témája - jelentette ki Viktor Klima kancellár több osztrák lapnak. A csütörtökön megjelent nyilatkozat szerint a "bécsi stratégiának" nevezett csomag további elemei a belbiztonsági jelentés, amelyhez egy akcióterv, valamint egy migrációs ügyekkel foglalkozó munkacsoport felállítása tartozik majd. A kül- és biztonságpolitika egészíti ki a csomagot.
"A második izgalmas folyamat a bôvítés, a harmadik csomag pedig az Agenda 2000-hez tartozó belsô reformok és a finanszírozás" - tette hozzá. Az osztrák kancellár az EU állam- és kormányfôihez írt levelében annak a reményének ad hangot, hogy nem hivatalos pörtschachi csúcstalálkozó szelleme áthatja a bécsi megbeszéléseket és összefoglalja az Európa jövôjérôl folyó vita folyamatát.
Bécsi megfigyelôk szerint az igen sok témát átfogó napirend miatt kevés idô marad majd a pénteki és szombati megbeszéléseken a legfontosabb téma, az EU reformjának részletes megtárgyalására. Nem zárják ki azt a lehetôséget sem, hogy az Agenda 2000-el kapcsolatos viták árnyékolják be a bécsi csúcsot. Utalnak arra: minden alapvetô feltétel megvan ahhoz, hogy a részvevôk között heves vita alakuljon ki. Németországnak ugyanis ez az egyetlen lehetôsége az Európai Unió soros elnökségének átvétele elôtt, hogy világosan közölje partnereivel: csökkenteni akarja a befizetéseit az unióba. A másik oldalon pedig Spanyolország — a feltételezések szerint — a szokásos vehemenciával védi majd az EU-támogatások jelenlegi szintjének fenntartását.
Szombaton a csúcstalálkozóra, egy közös ebédre meghívást kapnak az uniós tagjelöltek is — Magyarországot Orbán Viktor Kormányfô, Martonyi János külügyminiszter és Gottfried Péter, a külügyi tárca integrációs államtitkárságának a vezetôje képviseli. Osztrák értékelések szerint a tagjelöltek biztató szavaknál többre nem számítanak. A várakozások szerint az EU vezetôi teljes mértékben elfogadják az EU Bizottságának az értékelését a tagjelöltekrôl, de - Szlovákia nagy bánatára — most nem vesznek fel újabb országot az elsô körös tagjelöltek közé. Mint oly sok minden más, az EU-bôvítés is a januárban kezdôdô német elnökségre marad.
Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke a szavait idézô osztrák lapok szerint nem számít arra, hogy Bécsben az unió reformjáról bármilyen döntés születnék. A bizottsági elnök tart attól, hogy értelmetlen vita robban ki az Agenda 2000-rôl. Meggyôzôdése szerint az a lényeg, hogy a bécsi csúcs részvevôi megerôsítsék szándékukat: 1999 márciusáig a reform lezárul. Mint mondta: csak ezután kezdôdhetnek meg a tárgyalások.
Két ünneplési lehetôséget azonban tartogat a bécsi csúcs: minden kész a közös európai valuta, az euró január elsejei bevezetésére, illetve Helmut Kohl volt német kancellár Európa-politikai fáradozásaiért megkapja az Európai Unió díszpolgára kitüntetô címet.
A marosvásárhelyi forradalmár-szervezetek közlik az 1990 évi 42. törvény haszonélvezôivel, hogy december 12-14 között lehet letenni a 16 év alatti gyerekek születési bizonyítványainak másolatait a szükséges karácsonyi csomagok jegyzékének összeállításához.
A másolatokat a marosvásárhelyi December 21 Egyesület Cãlãrasilor utca 10. szám alatti székhelyén, az említett napokon 10 - 16 órák között lehet benyújtani.
December 21 Egyesület, December 89 Egyesület, Dreptatea Egyesület.
Öröm és remény, két meghatározó dolog, amely mindannyiunkat melegséggel áraszt el.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a város valamennyi lakosának kellemes karácsonyi ünnepeket és minden jót kíván, kérve, hogy ezután is együtt lépjünk tovább.
Szívesen várunk kantálókat 1998. december 22-én 10 — 15 óra között, a Gyôzelem tér 3. szám alatti székhelyen.
Abban a reményben, hogy azok, akiket várunk, nem kerülnek el bennünket, felkérjük a kolindálókat, jelezzék részvételi szándékukat legkésôbb 1998. december 19-ig, a 166-963-as valamint 168-330-as (belsô 144) telefonon.
Fodor Imre polgármester
A kétéves évforduló küszöbén, avagy a privatizáció elônyeit és felôrli az inkompetencia!
A marosvásárhelyi bôr- és kesztyûgyár évtizedeken át a város kiemelkedô termelôegysége volt. A privatizációtól eltelt két év alatt a vállalat a csôd szélén álló ronccsá vált. Az, ami ennél a részvénytársaságnál napjainkban történik, egy példa a sok közül, amelyet a vég nélküli átmeneti korszak, az igazságszolgáltatás szerveinek gyengesége, a rendôrség passzivitása, az egyes személyek érdektelensége, a piacgazdaság útvesztôi, a demokrácia rejtélyei felszínre hoztak.
A mai Manpel Rt.-nél a táborokra szakadt alkalmazottak közti ellentét nagyon kiélezôdött: A "rohamcsapat"-nak többé-kevésbé megalapozott elvárásai, véleményei, elgondolásai vannak, amivel számolni kell. Ugyanakkor, egyesek személyes bosszú fûtötte motrai ôrlik a közösség energiáját, mások "igyekezete" a vállalat jogi és gazdasági helyzetének tisztázását illetôen túllépte a normalitás határait. Mindez egy tragikomikus helyzetképet nyújt ma, mind a külsô, mind a belsô szemlélônek.
1996-hoz, a privatizáció évéhez viszonyítva, amikor is a vállalati össztermelés több mint 50%-a a nyugati exportot képviselte és a fennmaradt mennyiség elengedônek bizonyult az orosz piac, valamint a hazai piac igényeinek a kielégítésére, 1998 novemberében több mint hárommillió dollár értékû árukészlet nyomja a raktárok területét, rendeltetés nélkül, "csodára" várva. A vállalat tartózásai több mint 70 milliárd lejt tesznek ki, az eladósodás foka 3,63 — ami gyakorlatilag azt jelenti: csôd. A fizetésképtelenség, a készpénzhiány nyilvánvaló dolgok és a termelés fellendítésére nincsenek meg a legelemibb feltételek sem. Az orosz piac pénzügyi krízise csak betetôzte a gazdasági mutatók kedvezôtlen alakulását, de nem lehet azt állítani, hogy a keleti piackrízis az okozója minden rossznak. 1996-ban egy felfele ívelô nyugati exporttal dicsekedhettünk, a mai helyzetkép már nem tartalmazza az amerikai és kanadai megrendelôink nevét. Ezek, a tradicionálisnak számító kliensek, lemorzsolódtak, "elpártoltak" a Manpel Rt.-tôl, mert a mai vezetôség viszonyulása elvárásaikkal szemben megengedhetetlennek bizonyult. A nyugati megrendelôk szemében a Manpel-image-t rendkívül elrontotta az a mód és az az út, ahogyan a vezetôtanács 11 tagja hatalomra jutott: erôszakkal, csalással. Ez a vezetôség minden rosszat és bajt a pénzügyi blokázzsal, a saját pénzügyi alap hiányával próbál magyarázni, és figyelmen kívül helyezi a vezetés minôségét mint lényeges tényezôt a gazdasági mutatók kiértékelésében. Máskülönben nehéz is lenne megmagyaráznunk, hogyan volt lehetséges a profitráta ilyen látványos csökkenése: 17,64%-ról 1996-ban, 15,27%-ra 1997-ben és 4,8%-ra 1998 elsô kilenc hónapjában. Egyszerûbben mondva, a nagyközönség nyelvén, ez azt jelenti, hogy az 1996-os évhez viszonyítva, 1997-ben 2,2 milliárdos, 1998-ban 8,1 milliárdos a veszteség. E veszteségnek tulajdoníthatóan az 1997-es évre mind a 8000 bôrgyári részvényesnek még jutott volna 100.000 lej fejenként és nem utolsósorban az államkassza is szegényebb lett egymilliárd lejjel.
Az 1989-es évet követô idôben a Manpel Rt. még ennél nehezebb napokat is élt meg, amikor egyik napról a másikra eltûnt a Szovjetunió piaca (nemcsak az orosz), a bankok csak 100- 120% kamattal biztosítottak hitelt, de nem jutott a vállalat olyan helyzetbe mint ma, amikor is több mint 1500 embernek kötnek a lábára útilapút, meg sem köszönve, hogy 10-30 évet becsülettel ledolgoztak. Igen! Több mint 1500 személy elbocsátásával tartható fenn (?) a Manpel Rt. Nagytiszteletû köztisztviselô urak és Méltóságok — akik elsô perctôl fogva értesültek a dolgok állásáról a "palotaforradalom" utáni események kapcsán, és akik hallgatólagosan beleegyeztek mindenbe — nem vádolja önöket a lelkiismeret a sok ártatlan ember kilátástalan jövôjéért? Elhisszük, sokan nem tudták, talán ma sem tudják , hogy mi volt a konfliktus igazi oka, egy dolgon azért mégis el kellett volna gondolkodni: ki jelenthet nagyobb garanciát egy magánvállalat vezetésében? — Az, aki egy élet munkáját és annak gyümölcsét adta a privatizáció sikeréért, vagy az, aki nem fektette be pénzét a Manpel Rt. felvirágoztatásáért??
Ez után a sötét, komor kép után, bizonyára az olvasó is felteszi a kérdést: hogyan volt lehetséges ezeket a "kimagasló" eredményeket rövid két év alatt elérni? A válasz relatívan egyszerû: az anyagi érdekeltség motiválta és a szakmailag felkészült vezetôséget helyettesítették az anyagilag nem érdekelt és szakmailag nem megfelelô vezetôtanáccsal, olyan 11 személlyel, akiknek egyáltalán nem kell félteniük pénzbeli befektetéseiket a Manpel Rt.-nél, mivel nincs ilyen nekik. Miután erôszakkal sikerült eltávolítaniuk a legfontosabb befektetôket, akik történetesen régi jó szakemberek — az új vezetôtanács csak egy dologra összpontosított: a 11 tag gyors meggazdagodására! Három hét sem telt el az új vezérigazgató "trónra kerülésétôl", amikor nyílt közgyûlésen kijelentette: "Nekünk nincs szükségünk nagy profitra, inkább nagy fizetést akarunk". És a szavakat tettek követték. A személyzet fizetése az eltelt két évben megduplázódott (átlagban), a vezérigazgató fizetése az átlagfizetés tízszeres. És meg is magyarázták érthetôen, hogy miért szükséges ez az 1:10 arány. Mert csak ekkora fizetéssel tud ellenállni a korrupciónak!
A törvényesség meghonosításának leple alatt, ami a külföldi partnerkapcsolatokat illeti, az új vezetôség tagjai rendszeresen külföldre látogattak, élükön a fô jogtanácsossal, aki az 1996-os bôrgyári "forradalmi" események fôkolomposa volt. Ezen kiszállások eredménye? Ma a vállalat exportmegrendeléseinek tárcája üres. Az új vezetôtanács érdeklôdési körét elkerülték olyan problémák mint: kereskedelmi stratégia, a bevételek és kiadások közötti pénzügyi egyensúly, technológiai fegyelem stb., ezzel szemben megtárgyalták és megszavazták a marosvásárhelyi December 16-22 Egyesület 40 millió lejjel való szponzorizálását; a forradalmár Kocsis Sándort 10 millió lejjel segítették meg a vállalati jövedelembôl, hogy enyhítsék a saját autóinak leégése okozta lelki fájdalmakat; a "rohamcsapat" is jutalmazva volt idôszakosan, elvégre ennek segítsége nélkül nem kerülhetett volna sor 1996 decemberében a nagy változásra. Ezen "okos" határozatokból összerakott torta tetejére ez év nyarán felkerült a hab is: mesébe illô összegeket porcióztak ki a vezetôség tagjainak a részesedésbôl, ami az adott körülmények között nemcsak imorális, de illegális is. És a "gazdaságos" költségek és költekezések listáját még kiegészíthetjük: az eltelt két évben öt nagygyûlést (részvényesek közgyûlését) szerveztek, ahol megválasztották, majd újraválasztották, "konfirmálták" majd "rekonfirmálták" ugyanazt a 11 tagú vezetôséget. Ezek után logikusan születhetnek újabb kérdések azok részérôl, akik az eseményeket követik, de inkább azok részérôl, akik ezeket megélik: miért kellett kirúgni a régi vezetôket, ha az újak még annyit sem tudnak felmutatni gazdasági eredményként, amennyit a régiek elértek? Ha a 2400 alkalmazottból 1500-nak munkanélkülivé kell válnia, akkor ez az új, 11 tagú vezetôség mitôl jobb mint a régi? A választ bizonyára mindenki másként fogalmazza meg...
A bôrgyári események negatív irányba való fejlôdését, sajnos, a privatizációra vonatkozó egyértelmû, átlátszó törvények hiánya is elôsegítette, de nem elhanyagolható a rendôrség és az ügyészség passzív magatartása sem. Közömbösen viselkedett ez idô alatt a központi és helyi Állami Vagyonalap képviselete egyaránt, habár a 10 éves részletre szóló szerzôdés, ami a privatizációt szentesítette, ezzel az intézménnyel jött létre. Sokunknak megmagyarázhatatlan az is, hogy miért lehetséges "megúszni" végleges táblabírósági határozatok nem betartását. Nem világos az sem, hogy a rendôrség miért nem kötelezi el magát a törvényszéki határozatok kényszerített végrehajtásában? Mit jelent az, hogy "csak ha vér folyik", akkor lépnek közbe? Homályos az is, hogy miként lehetséges egy piacgazdaság törvényei szerint mûködô országban büntetlenül elvenni azt, ami a másé, büntetlenül elvenni valakinek a pénzét és azt használni stb., ... hogyan lehetséges, hogy 18 hónapja a rendôrség és az ügyészség útvesztôiben séltálnak azok a bûnügyi dossziék, amelyek ezen kihágásokra vonatkoznak megoldás nélkül?
Az ezévi gazdasági mutatók alacsony szintje sok alkalmazott jóhiszemûségét ingatta meg. S habár látják, hogy hol a hiba, tehetetlennek érzik magukat, mert tapasztalták nemegyszer, hogy a made in Manpel, "szavazógéppel" bármilyen határozatot el lehet érni, amit a vezetôség akar. A "szavazógép" mûködési elve egyszerû: egy személy "képviseli" az 1518 személy akaratát. Világosabban: a vállalat 40%-át, amit az ÁVA áruba bocsátott a privatizáció évében, 1518 személy vásárolta meg, és vállalt aláírásával kötelezettséget a 10 éves részletek fizetésére. Ezzel szemben senkinek sincs szavazati joga, mindezek érdekeit egy Valaki képviseli, rendszerint olyan személy, akinek nincs pénzbeli hozzájárulása a privatizációhoz. Tehát: a nem befektetô dönti el, hogy a befektetônek mi a jó!!!
Hát ilyen és ezekhez hasonló "elôrehaladott" technikákkal és eszközökkel vezetik ma a Manpel Rt.-t. És ez a vezetés történik a részvényesek nevében, ezek érdekében és a demokrácia jegyében!
Volt bátorságunk befektetni a nagyprivatizációba! Tapasztaljuk, hogy harc nélkül nincs haladás! Hát akkor mi mást tehetünk, mint harcolunk határozottan és következetesen a befektetett összegek védelméért, a részvényes minôségünkbôl eredô jogainkért. Harcunk igazát, eddigi cselekedeteinek törvényességét bizonyítják az eltelt két évben kimondott bírósági, törvényszéki és táblabírósági végzések is, például:
1. Semmisnek nyilvánították a Manpel Egyesület 1996. október 29. közgyûlése határozatait, mely alapján kizárták a fôbb befektetôket és részvényeiket "elállamosították" a mai bôrgyári vezetôk (Maros Megyei Törvényszék 486/28. 05. 1997. számú határozata, valamint Brassói Táblabíróság 513/02. 06. 1998. számú döntése).
2. Semmisnek nyilvánították az 1996. december 16-i közgyûlés határozatait, ahol elôször választották meg a mai 11 tagú vezetôséget (Maros Megyei Bíróság 9898/15.10.1997 számú határozata).
3. Semmisnek nyilvánították az 1997. február 25.-i közgyûlés határozatait is, ahol másodszor választották meg a 11 tagú vezetôséget (Maros Megyei Bíróság 9899/15.10 1997. számú határozata).
4. Felfüggesztették véglegesen és visszavonhatatlanul a Manpel Rt. jelenlegi vezetôségét a Maros Megyei Táblabíróság 1036/R és 1035/R határozata alapján. Ezek azok a döntések, amelyeket nem tudtunk végrehajtani, mert a gyárba való bemenetelünket erôszakkal meggátolták.
5. A brassói törvényszék felfüggesztette az 1997. jan. 8- i közgyûlés határozatait is. (1619/1998. sz. dosszié).
6. A 391/25.03.1998-as Törvényszéki határozat elfogadta az 1997. máj. 2-án újraválasztott vezetôtanács névsorának kitörlésére vonatkozó kérésünket a megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara nyilvántartó könyvébôl. Hasonlóképpen erre vonatkozóan a 3271/1997-es kérésünket is elfogadták.
7. A munkaszerzôdések törvénytelen felbontása miatt indított civil perek — nyolc társunk esetében — már törvényszéki szinten lezajlottak és minden esetben a döntések a vállalati vezetôk hatalommal való visszaélését domborítják ki, és kötelezik a Manpel Rt.-t a nyolc személy visszavételére, valamint anyagi káruk kifizetésére.
És bízunk a további sikerekben! Másként milyen felhívást intézhetnénk a belföldi és külföldi befektetôkhöz? Tessék, jöjjenek, fektessék be pénzüket a romániai vállalatokba, mert minden esélyük megvan, hogy sikeresen elveszítsék?! Nem! Nem ez a mi üzenetünk...
A Manpel Rt. fôbb befektetôi nevében Ágoston Margit
A megyei tanács tegnapi rendes ülésén több, a megye gazdasági, társadalmi és kulturális életét érintô kérdést vitatott meg. A napirendi pontok sorrendjétôl eltekintve, most csak a "legégetôbb" mozzanatokra térünk ki.
A kormány által kibocsátott 30-as kormányrendelet értelmében, amely az 1997. évi 145-ös egészségbiztosítási törvényt módosítja, kimondja, hogy a megyei egészségügyi biztosítási pénztárak vezetôtanácsának 9 tagja kell legyen, s ebbôl 3-at a megyei tanács nevez ki. Megyei szinten a többi kinevezés megtörtént, 3 a szakszervezetek részérôl, 3 pedig a munkáltatók egyesülete részérôl. Maradt tehát a megyei tanács, hogy képviselôit megválassza. A tanács tanügyi, egészségügyi, tudományos és társadalombiztosítási bizottsága a bizottság elnökét, dr. Benedek Imrét és titkárát, dr. Sãmãrghitan Gheorghét jelölte a biztosítási pénztár vezetôségi tanácsába. Az ülésen elhangzott még négy szavazat a harmadik hely betöltésére. A jelöltek listájára a két orvos neve mellé felkerült Suciu Victor, Alexandru P. Frãteanu, Csomóss Benedek tanácsosok neve, lévén, hogy a negyedik jelölt, Lokodi Edit nem fogadta el a jelölést. A testület 41 jelenlevô tagja titkos szavazással döntött arról, hogy ki vesz majd részt a megyei egészségügyi biztosítási pénztár vezetôségi tanácsában. Az egyfordulós szavazás eredményeként Alexandru P. Frãteanu, dr. Sãmãrghitan Gheorghe és Csomóss Benedek nyerték el a szavazatok fele plusz egy arányát.
Egy másik sürgôsséggel megvitatott kérdés az Út és Hídkarbantartó Kereskedelmi Társaság következô három és fél hónapra szóló megbízatása volt. A határozat értelmében a tanács ezt a kereskedelmi társaságot direkt megbízásban részesíti, hogy a téli, idôszerû munkálatokat - útkarbantartás, útjavítás, hóeltakarítás stb. — licit nélkül végezze a megye területén. Ez a megbízatás március 31-ig, tart, amikorra a társaság konkrét átszervezési tervet kell letegyen a megyei tanács asztalára. A tanács határozatát azzal indokolta, hogy ez a cég az egyetlen, amely ezt a nagy volumenû munkát jelen pillanatban el tudja végezni , mivel nekik ôk rendelkeznek a megfelelô felszerelésekkel.
Marosvásárhely — Szeged vetélkedô 2. forduló
Képzeljétek el, hogy csapatotoknak egész délután szabad programja van Szegeden.
A csapat maga dönti el, hogy mit szeretne csinálni ezen a délutánon.
A rendelkezésetekre álló anyagból állítsátok össze ennek a délutánnak a programját úgy, hogy legalább öt helyszínen forduljatok meg, és jól is érezzétek magatokat!
A program ne legyen zsúfolt, így tíznél több helyszínen ne járjatok. Az összeállításnál az legyen az egyik fontos szempont, hogy a csapat tagjait mi érdekli, mit szeretnétek megnézni.
Arra kérünk, hogy útvonaltervet készítsetek, az egyes helyszínek mellett azt is tüntessétek fel, hogy kb. mennyi idôt töltenétek ott el, illetve miért éppen ezt választottátok.
(Fontos, hogy ne csupán mûemlékekre és történelmi emlékhelyekre koncentráljatok.)
Gondoljatok arra is, hogy április végén — május elején, az elôdöntôn a csapatok elképzelt programjaikat a valóságban is kipróbálhatják Szegeden!
Kérjük a kijelölt útvonalat színessel jelöljétek be egy Szeged térképen, és képeket is felhasználhattok illusztrációként.
Elérhetô pontszám: 60 pont
Jó munkát kívánunk!
Alighanem ez marad a Kövesdomb alatti városrész neve, miután a reformátusok szóhasználatában így rögzült (holott nem ezt a részt hívták valaha Alsóvárosnak) — Marosvásárhely legnépesebb gyülekezete kebelében hirdetett segélyakciót a nyolcas RMDSZ- körzet szerdán, és Gál Éva szervezôi ügyességének köszönhetôen a keret, a mûsor, amely az akcióhoz a méltó ürügyet szolgáltatta, egészen szépre sikeredett. Bach-korálok hangzottak el, karácsonyi ének 1774-bôl (a debreceni gyûjteménybôl), himnusz a XVII. századból, francia karácsonyi ének a Murár Mária vezette vegyes kar elôadásában. Szavalt Székely Mária. Aztán a Tanítóképzô Nefelejcs kórusa lépett fel, szintén karácsonyi énekekkel, kánonokkal és népdalfeldolgozással, szólót énekelt Veress Emôke Elza. A dalkart Trózner Erzsébet tanárnô vezényelte. Énekszót hallottak a lukafalvi árvízkárosultakon segíteni kívánók Nagy Zoltántól, aki itt kórustag. Majd a XII.-es tanítójelölt Tóth Ferenc játszott csôrfuvolán két Kájoni-dalt és részletet Bartók Este a székelyeknél c. mûvébôl, a IX.-es Nagy Imre pedig Beethoven-menüettet adott elô. Az alsóvárosi református ifjúsági csoport Tôkés Ilona irányításával énekelt, ugyancsak karácsonyi énekeket. A mûsort Cezar Frank három orgonamûvével zárta Murár Mária zenetanár.
A mûsort keresetlen szavakkal köszönte meg Burkhárdt Árpád alprefektus. Nagy Miklós Kund a segítô szándékot és az adventi várakozás emelkedettségét méltatta, mielôtt Bölöni Domokos kisregényérôl szólt volna. A két szerzô úgy beszélgetett a lankadatlan figyelmû hallgatóség elôtt, mintha egymást interjúvolnák, így sok mindent tudhattunk meg a Mûterem címû interjúkötet alanyairól, a képzômûvészekrôl, a mûvészéletrôl is. Bölöni humorral oldotta vallomását, így a rendezvény kellemes, meghitt hangulatban ért véget, amikor a két szerzô könyveit dedikálta az olvasóknak.
Se vége, se hossza mostanában a veszteséges vállalatok felszámolásáról szóló történeteknek. Sokat hallunk, olvasunk arról, hogy fôként két féle csôdeljárás létezik: a bírósági illetve az adminisztratív likvidálás. A kormány egy harmadik utat is járhatónak tart. De mi is a lényege ezeknek az eljárásoknak.
Az adminisztratív felszámolás a jelenleg érvényben levô törvények szerint a részvényesek kérésére történik, és ezek képviselôje felvigyázza a felszámolási folyamatot. A vállalat vagyonának értékesítése folytán keletkezô bevételbôl törlesztik az adósságokat. A bírósági felszámolást a hitelezôk kérésére indítják be abban az esetben, ha több mint harminc napig az illetô vállalat fizetésképtelen volt. A hitelezô ebben az esetben eljárási illetéket fizet.
Jelenleg az országban a legtetemesebb adóságokkal rendelkezô vállalatok a midiai Petromidia, a konstancai Navrom, a brassói Traktor Rt., a krajovai Doljchim, a tulceai Ferom, a temesvári Solventul valamint több olyan állami mezôgazdasági vállalat, amelyek magánosítására nem sok esély mutatkozik.
Mindkét, fent említett cégfelszámolási eljárás sokba kerül, és igen hosszadalmas folyamat. Az Állami Vagyonalap - úgy tûnik - egy harmadik módozatot akar elônyben részesíteni a veszteséges vállalatok ügyének kezelésé, a vállalati adósságok további növelésének megakadályozása érdekében. Éspedig: felszólítja a közszolgáltatókat, hogy ne adjanak többé az illetô vállalatnak áramot, földgázt. Így az üzem, gyár a "hibernálás" fázisába kerül. De ennek a csendes halódásnak a vége ugyancsak a jogi vagy adminisztratív felszámolás lehet.
Vannak olyan esetek is, amikor a cég felszámolását maguk az alkalmazottak igénylik. Így történt ez novemberben például a tordai vegyi üzemben, ahol több hónapja nem adtak fizetést, s a dolgozók inkább a végkielégítést szeretnék kézhez kapni, minthogy továbbra is várják az egyre késlekedô béreket.
Tallózás egy közvéleménykutatásban (3.)
A szegénység, pénztelenség, a hazai politikai élet, amivel az emberek leginkább elégedetlenek, derül ki MMT (Metro Media Transilvania) ez év novembei, illetve összehasonlításkáppen a CURS (Centrul de sociologie urbana si regionalã) közvéleménykutatásiaból.
A kérdésre, hogy mennyire elégedettek az életkörülményekkel — adott válaszok szomorú arányokat mutatnak. A megkérdezetteknek mindössze 4 százaléka "nagyon" elégedett; 38 százaléka meglehetôsen elégedett, nem nagyon elégedettek aránya már 45 százalék, elégedetleneké 12% és 1 százalékuk nem tudott válaszolni az MMT novemberi közvéleménykutatása során. Az arány majdnem ugyanilyen volt korábban is (CURS). Például idén júniusban 2 százalékban voltak nagyon elégedettek, 1997 júniusában szintén ugyanilyen arányban, 1996 októberében ez az arány 3 százalék volt. Ugyanazokban a periódusokban az elégedetlenek számaránya: 17 - 16 - 17 százalék volt.
Milyen az élet a tavalyihoz képest?
Erre a megkérdezettek 2 százaléka válaszolta azt, hogy sokkal jobb ('98 június 1%, '97 június 1%, '96 június 1%). Sokkal nagyobb azok száma, akik rosszabbul élnek, mint egy évvel ezelôtt (45%), illetve akik sokkal rosszabbul élnek, mint tavaly ilyenkor (38%).
Milyen lesz az élet egy év múlva?
Egyetlen százaléka megkérdezetteknek véli úgy, hogy sokkal jobban. Csak az érdekesség kedvéért: ugyanerre a kérdésre az 1996-os általános választások idején 14 százalék remélte, hogy sokkal jobb lesz az élet, de a csalódás, a kiábrándulás mára már egy százalékra csökkentette az arányt. A megkérdezettek 38 százaléka szerint rosszabb lesz egy év múlva, 23 százalékuk azt hiszi ugyanúgy fog élni, mint eddig. A kérdés, ugyanolyan rosszul vagy ugyanolyan jól.
Mekkora a család jövedelme?
Erre csupán két százalákos arányban válaszoltak úgy, hogy mindenre futja. Nyolc százaléka a megkérdezetteknek csak akkor tud valami komolyabb dolgot vásárolni a házba, ha máshonnan csíp le. 22 % szerint elég a decens élethez, de semmi komolyabbra nem jut. csak a legszükségesebbet engedhetjük meg magunknak, válaszolták 37 százalékban, 31 százaléknak pedig még a legszükségesebbre sem elég a jövedelme.
Összevetve, a kispénzûek aránya sokkal nagyobb, mint azoké, akik jól élnek. Hogy kik azok, akik ide juttaták a lakosságot, arról a következô lapszámunkban írunk.
A marosvásárhelyi Víztelep utca elején évekig megszokott látvány fogadta az arra járókat. A felszámolt, nem mûködô gyár, ahol csak néhány kóbor kutya meg egy-egy ôr lézengett. Nemrégiben azonban a helyzet megváltozott, egyre több munkás jár ki-be a kapun, helyrehozták, lefestették a termelôcsarnokot.
A kérdés magától adódik, mi történik itt?
Pop Luciantól az EXTRA Rt. igazgatójától a következôket tudjuk meg:
— A volt hûsítôgyárat a Precomb Rt. dán—román vegyes vállalkozás vásárolta meg, amelynek részvényese mind az Extra Rt., mind a dán Romalk ApS. Az Extrát külön nem kell bemutatnunk az olvasóknak, a dán cégrôl meg annyit mindenképpen érdemes tudnunk, hogy 1996- tól Romániában jelen van más befektetésekkel is. A készülô gyárban megyénkben elsôként margarint fognak gyártani, várhatóan már ennek a hónapnak a második felétôl.
A mintegy 2,5-3 millió márkás befektetés célja, hogy beilleszkedjen abba a folyamatba, amely Romániában is elkezdôdött éspedig, hogy növekedik a növényi alapanyagból készült élelmiszerek fogyasztása, köztük a margariné is. Míg Nyugaton az egy fôre esô, évi margarinfogyasztás eléri a 8-12 kg-ot, addig nálunk ez a mutató pillanatnyilag alig 2-2,5 kg körül van. A hamarosan elkészülô gyár nem csak megyénknek, hanem az egész országnak szeretne termelni, sôt a legmerészebb tervek szerint exportra is. Elsô fázisban minimum 25-30 alkalmazott kétféle kiszerelésben fog, teljes mértékben növényi alapanyagokból, étkezési margarint termelni, s késôbb ha minden jól megy, akkor további terméktípusokkal lépnek a piacra, például fôzômargarinnal. A minôséget az alkalmazottak mintegy 40%-nyi magasan képzett szakembere hivatott biztosítani, annál is inkább, hogy ezek egy része Dániában szakirányú tanfolyamon vett részt.
Amikor a nehézségekrôl kérdezem, az igazgató megemlíti a bürokratikus illetve jogilag bonyolult ügyintézésüket, de ezeket végül is nem nevezi meg, csak annyit jegyez meg keserûen, hogy számítottak a törvények által garantált kedvezményekre, de menet közben ezek valahogy mind eltûntek. További részletek majd a szallagavató után...
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal heti sajtótájékoztatóján tegnak a téli úthelyzet volt a helyi média figyelmének központjában. A hivatal szóvivôje szerint a város fôbb útvonalainak egyszeri letakarítása csaknem százmillió lejt emészt fel. Ezalatt csak ama útvonalak értendôek, ahol autóbuszok is járnak, vagy amelyeken emelkedôk vannak.
Ám az is elhangzott, hogy a pénzhiány miatt aligha számíthatunk a télen tiszta utakra. Az idei költségvetésben a hóeltakarításra 150 millió lejt szántak. Ezt a keretet a városháza bevételeibôl szükség esetén bôvíteni lehet, viszont a szóvivô — eléggé különös módon — úgy gondolja, hogy az útkarbantartókat csak akkor riasztják az illetékesek, ha ez már halaszthatatlan, mert a hivatalnak kevés a pénze. Ugyanide kapcsolódik, de más megközelítésbôl, hogy az utászok ténykedéseinek alig van látszata, amint errôl már beszámoltunk.
Bôvebben szóltak a karácsonyi ünnepekrôl is. Idén kétezer csomagot tervez szétosztani a hivatal, amelyek összeállítására pályázatot írtak ki. Az ajánlatokat hétfôn bontják fel. A gyerekváros december 19-én nyílik meg a Várban. A téli ünnepek idején rendezendô szabadtéri karácsonyi vásárra, amelynek szintén a Vár ad helyet, eddig hat cég jelezte részvételi szándékát. Eltérve az utóbbi évek gyakorlatától, okulva az ünnepekhez korántsem méltó tülekedésekbôl, az idén nem fog a télapó csomagokat osztogatni a gyerekváros megnyitóján. Lesznek azonban az alkalomhoz illô mûsorok, mind a várban, mind a Nemzetiben és a színház elôtti téren is. Ha találnak támogatót, akkor talán még tûzijáték is lesze.
A téli ünnepekben az is eltér az eddigi gyakorlattól, hogy ezentúl ízlésesebben díszítik fel a központban felállított fenyôfát. Az eddig használt dobozok helyett ezentúl mûanyag gömböket aggatnak az ágakra, amelyekbôl 500 darabot rendelt meg a hivatal.
Sorozatindító cikkünk végkövetkeztetése: nincs olyan robbanókeverék-összetétel, amelynél valamennyi káros komponens minimális lenne. Viszonylag kedvezô az a=1,2—1,3 körüli benzinszegény tartomány, de ehhez hatékony szikrát adó gyújtóberendezésre van szükség. Ezt az utat követik a nem katalizátoros gépkocsiknál akkor, ha a környezetvédelmi követelmények nem túl szigorúak. Szigorú elôírásoknak viszont csak a katalizátorokkal lehet megfelelni. A katalizátorok a kipufogógáz legkárosabb összetevôit semleges (az élôvilágra ártalmatlan) hatású gázokká alakítják át.
Kémiai értelemben a katalizátorok a vegyi folyamatok sebességét megváltoztató, de magában a folyamatban részt nem vevô anyagok. Ilyen tulajdonságokkal rendelkeznek — többek között — egyes nemesfémek, mint például a platina és a ródium. Jelenlétükben és körülbelül 250°C feletti hômérsékleten a szén-monoxid, a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok az alábbi vegyi átalakuláson mennek keresztül:
2 CO + O2 = 2CO2,
2 C2H6 + 7 O2 = 4 CO2 + 6 H2O,
2 NO + 2 CO = N2 + 2CO2.
A kémiai reakciók eredményeként keletkezô szén-dioxid, vízgôz és nitrogén már semleges hatásúak. A szénhidrogének közül a példaként választott C2H6-hoz hasonlóan alakul át a többi szénhidrogén is.
Az elsô és második folyamat (a szén-monoxid és a szénhidrogének átalakulása) tulajdonképpen oxidáció (vagyis égésfolyamat), a harmadik (a nitrogénoxid átalakulása) pedig redukció. A platina az oxidációs, míg a ródium a redukciós folyamatok elôsegítésére szolgál. Ezek a nemesfémek a folyamatok közben nem használódnak el.
A kipufogórendszerbe beépített szerkezet is ezektôl a belsejükben lévô, katalizáló hatású anyagoktól kapta a katalizátor elnevezést. Az oxidációs folyamatok mindig hôenergia-felszabadulással járnak. A katalizátorban kisebb hômérsékleten folytatódik az az égésfolyamat, ami a motor hengerében-hengereiben nem tudott tökéletesen végbemenni.
A mai gépkocsikhoz legelterjedtebben az úgynevezett háromfunkciós (szakszerûtlen elnevezéssel: háromutas) katalizátorokat alkalmaznak. A megnevezés arra utal, hogy a kipufogógázok mindhárom veszélyesnek minôsülô összetevôjének (CO, CH, NOx) egyidejû semlegesítésére alkalmasak. Voltak és részben még ma is léteznek (fôként Európán kívül) ettôl eltérô megoldású katalizátorok is. Ismert az úgynevezett oxidációs katalizátor, amely csak a szén-monoxid és a szénhidrogének semlegesítésére képes, valamint az egyfunkciós redukciós katalizátor, amely a nitrogén-oxidokat közömbösíti. A kettô együttes alkalmazásával hasonló hatás érhetô el, mint a háromfunkciós katalizátorral.
Vészjósló adatokat közöltek a tudósok a nemzeti környezetvédelmi program tervezetében, amelyben a következô három év legsürgôsebb teendôit vázolták, s amely most az orosz kabinet jóváhagyására vár. A szakemberek megítélése szerint a nagyvárosi gyerekek 44 százalékát veszélyezteti ólomszennyezés, olyannyira, hogy komoly magatartási és tanulási gondjaik lehetnek. Kilenc százalékuk már most gyógykezelésre szorul vagy legalábbis szorulna és minden tízezredik gyermeknek sürgôs orvosi beavatkozásra lenne szükség.
Az ipari termelés és a gépkocsik okozta ólomszennyezettség feketelistájára 44 helység került fel. A sort Moszkva vezeti, majd Novoszibirszk, Jekatyeringburg, Szamara, Omszk, Cseljabinszk, Rosztov, Szaratov és Krasznojarszk a sorrend. A második legnagyobb orosz város, Szentpétervár kedvezô fekvése folytán nincs a veszélyeztetett települések listáján.
Azt követôen, hogy az elmúlt hétvégi ónosesô vékony jégpáncélt "varázsolt" az útburkolatra és ennek legkevesebb kéttucatnyi gépkocsi esett áldozatául, Murzea Virgil rendôralezredes szükségesnek talált levonni néhány olyan tanulságot, amely a nyilvánosság elé kívánkozik.
Elsô megállapítása: a korcsolyapályává változott utcák és utak sok vezetôt megleptek, különösen pedig azokat, akik még nem találkoztak ilyen meteorológiai jelenséggel — amióta a kormánykerék mögé ültek.
Az elsô szakértôi tanács pedig úgy hangzik, hogy útraindulás elôtt hívják fel a rendôrséget a 120-223-as telefonszámon, ahonnan — mármint az éjjel-nappal mûködô diszpécserszolgálattól — hasznos információk kérhetôk a pillanatnyi közlekedési viszonyokkal kapcsolatosan. Amivel nem szeretné azt mondani interjúadónk, hogy az adatok birtokában már teljes nyugalommal elindulhatunk. Ellenkezôleg, azt sugallja, hogy valahányszor sûrû ködöt, havazást, jegesedést és ezekhez hasonló veszélyeket helyeznek a tájékoztató szolgálattól kilátásba, legjobb, ha elhalasztjuk az utazást.
A második hangsúlyos figyelmeztetés: vegyük nagyon komolyan a gépkocsik mûszaki ellenôrzését és rendbetételét. Mindenekelôtt gondoskodjunk megfelelô mélységû mintázattal rendelkezô gumiabroncsok beszerzésérôl és felszerelésérôl, a világító és jelzôberendezések tökéletes mûködésérôl, nem utolsósorban pedig arról, hogy hatásos legyen a szélvédô melegítésére, pára- és jégmentesítésére szolgáló klímaberendezés. Senki ne higgye, hogy befagyott ablakkal biztonságban vezethet, bármilyen nagy is a gyakorlata.
Harmadsorban arra kéri a közlekedési rendôrség képviselôje az autósokot, hogy mondjanak le a nyár folyamán megszokott sportos vezetésrôl és térjenek át az úgynevezett preventív stílusra, amelyet az elôrelátás, az óvatosság, a partnereink iránti figyelmesség, megértés és udvariasság jellemez. Ha a téli hónapokban erre törekszünk, akkor kevésbé kell attól tartanunk, hogy ellenôrizhetetlenné és irányíthatatlanná válik a jármûvünk.
A szám szerint negyedik, de az említettekkel azonos értékû intés: sohasem olyan fontos a közúti közlekedés szabályait maradéktalanul és meggyôzôdésbôl betartani, mint ilyen szélsôséges idôjárási és útviszonyok közepette. A jármûvezetôk figyeljenek jobban a gyalogosokra és viszont, azok se tegyék próbára a jármûvel közeledôk éberségét és képességeit. A síkosságra, a ködre és a korai sötétedésre, késôi virradatra való tekintettel, ez idô tájt fokozott veszélyforrást képeznek a szekerek meg a kerékpározók. Abszolút biztonságos közlekedésükrôl még akkor sem beszélhetünk, hogyha elôírásosan föl vannak szerelve fényvisszaverô testekkel és lámpákkal. Hát még hogyha nem gondoskodnak ily módon a felismerhetôségükrôl a rossz látási viszonyok között! Ismételten kérjük mind a biciklistákat, mint a kocsiút szélén haladó gyalogosokat, hogy hordjanak feltûnô színû öltözéket, mert a szürke, a barna, a sötétkék, a sötétzöld stb. és a fekete ruházat miatt esetleg túl késôn veszik észre ôket az autósok vagy a traktorosok.
Egy vidéki konkrét esetbôl kiindulva kérdeztük meg a megyei rendôrfelügyelôségen, mit tehet az, aki nem találja többé autójának a "talonját", s emiatt járni sem mer vele, el sem adhatja, de még arra sem gondolhat, hogy kivétesse a hatósági nyilvántartásból. Íme a válasz:
Mindenekelôtt egy kérvényt szükséges ahhoz a városi vagy municípiumi rendôrséghez beadni, amelyhez az illetô területileg tartozik. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy mi történt a forgalmi engedéllyel.
Ezt követôen esedékes felkeresni egy leíró és másoló irodát, ahol kitöltenek egy (ott található) formanyomtatványt. A kérelem arra vonatkozik, hogy a Románia Hivatalos Közlönye (Monitorul Oficial al României) tegye közzé az okírat elvesztését. De még mielôtt ezt a papírt elküldenék Bukarestbe, láttamoztatni kell a rendôrségen, ahol igazolják, hogy a forgalmi engedélyre vonatkozó adatok megfelelnek a valóságnak.
Miután az okiratot feladták a postán, az ajánlott levélrôl és a Monitorul Oficialnak járó díj befizetésérôl kapott elismervénnyel máris lehet a megyei rendôrség közlekedésrendészeti osztályán jelentkezni. Tehát felesleges arra várni, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelenjen a hirdetmény.
Mi szükséges egy újabb forgalmi engedély kibocsátásához? Elôször is egy törzskönyv- kivonat, azaz törzslap (románul: carte de identitate a autovehiculului) a Román Gépjármûlajstromozási Hivatal (RAR) megyei kirendeltségétôl. (Esetünkben — lévén szó egy régi kocsiról, amely még nem szerepel a RAR nyilvántartásában, nem kis gond lehet a bemutatása, tökéletes mûszaki állapotban, hogy elismerjék, miszerint alkalmas a közúti közlekedésre.)
A leíró és másoló irodák valamelyikében egy olyan gépjármû-bejegyzési lapot is kell kérni (fisa de înmatriculare), amelyet, miután kitöltötték láttamoz az adóhivatal — igazolva, hogy nincs elmaradva a gépjármû-illetékkel —, valamint egy biztosítótársaság, ahova a kötelezô gépjármûfelelôsség-biztosítási díjat befizették.
Továbbá 53.000 lejt kell fizetni a közlekedési rendôrséghez az új számtáblákért és 8.600 lejt a gépkocsi újbóli beírása, a forgalmi engedély cserélése címén a CEC-be (taxã de înmatriculare a autoturismului). Mint értesültünk, az ilyen kellemetlen helyzetbe került gépkocsitulajdonos hiába hangoztatja, hogy az öreg masinájának még jók a rendszámtáblái, mindenképpen kötelezik a már említett lépések megtetelére, vagyis a jármû adatainak a korszerû RAR-nyilvántartásba való bevezetésére és az új típusú, már az európai követelményenek is megfelelô számtábla kiváltására.
Akik november 28-án délelôtt a marosvásárhelyi nagypiacon vásároltak, újdonságként láthatták, hogy a csarnokban berendezett Ökológiai sarokban nagyon szép és jó minôségû zöldségeket kínáltak eladásra. A kezdeményezésrôl a marosvásárhelyi Biokertész Csoport vezetôje, Boros Csaba számolt be lapunknak.
— Az ötlet, hogy egy ilyen külön standdal rukkoljunk elô, a Marosvásárhelyi Napokon született. Akkor rendeztünk hasonló kiállítást és felmértük, hogy a város lakosságának 1 százaléka érdeklôdött a természetbarát termékek iránt. Ez ösztönzött arra, hogy a polgármesteri hivatalhoz és a piacigazgatósághoz forduljunkl a kéréssel, tegyék lehetôvé egy ilyen állandó sarok díjmentes berendezését a piacon. Felkarolták az ötletet és mindkét részrôl támogatták. Egyelôre hét gazda: Páll Margit, Csiszér Melinda, Simon József, Lengyel István, dr. Márkus István, id. Kedves Domokos és Bodó István hozta el termékeit. Ugyanakkor a Milvus Madarász Csoport is szórólapokat osztogatott és madárodút is árult.
Az ide elhozott zöldségek káros vegyszer-, mûtrágya- és állati hormonoktól mentes termékek. Más országokban minôsítési rendszer alapján komoly vizsgálatoknak vetik alá a mintákat és errôl bizonyítványt is kiállítanak. Ha kiderül, hogy az áru hamis, szigorúan büntetik a forgalmazót. Romániában még nincs erre szakosodott hivatal. A termelôk azonban ismerik egymást és bízunk egymás becsületességében.
Beszélgetésünk alatt nagyon sokan megfordultak a biostand elôtt. Volt, aki vásárolt, mások csak nézegették az árut, de a borsosabb árak hallatán továbbálltak. Hogy valóban sikeres-e egy ilyen kezdeményezés, egyelôre korai megítélni. A biokertészek ígérete szerint szombatonként újra elfoglalják standjukat a vásárcsarnokban. Mi több, szívesen helyet adnak bármely civil szervezetnek, vagy magáncégnek, amely természetbarát termékeket kíván forgalmazni, népszerûsíteni.
Minden évben indulatok csapnak össze, amikor a városban munkához látnak a fametszôk. Volt eset amikor nem lehetett tudni, kinek a rendelésére dolgoztak. Szakmailag az sem világos, hogyan kell elvégezni e munkát, mennyire szükséges megkopaszítani a majdani lombkoronát. Tették ezt túlbuzgón a marosvásárhelyi Bolyai, a Predeal utcákban stb. Sajnos a csemeték sem maradnak meg mindig. Mivel a zöldövezetek állapota közvetlen környezetünket, életterünket is jelenti, ezért a Rhododendron környezetvédelmi szervezet egy olyan helyi tanácsi határozattervezet kidolgozását vállalta fel, amelyhez a lakosság véleményére is szüksége van. Tekintettel arra, hogy nincs törvény, amely szabályozná a fametszést, e határozat lenne az, amely megelôzné az ebbôl fakadó vitákat. A javaslatot 1999 januárjában szeretnék a tanács elé terjeszteni. A szervezet kéri, hogy az érdekeltek töltsék ki az alábbi kérdôívet és küldjék be a Népújság szerkesztôségébe ( Dózsa György utca 9 sz.). A borítékra írják rá a "Zöldövezet" jeligét. (Jelölje be X-szel a megfelelô kockát.)
1. A tömbház melletti fa kivágásáért elôször meg kell kérdezni:
A. A szomszédokat.
B. A lakótársulást
C. Lakótársulási gyûlésen jegyzôkönyvben rögzített döntést kell hozni.
D. Másokat (nevezze meg, kit).................................................
2. Kinek kell továbbítania a lakosok fakidöntési kérését a polgármesteri hivatalhoz?
A. A lakótársulásnak
B. Az érdekelt lakosoknak, de a lakótársulás beleegyezésével
C. Az érdekelt lakosoknak
D. Másoknak (nevezze meg, kiknek)........................................
3. A fakivágás szükségességérôl meggyôzôdô polgármesteri hivatal szakfelügyelôjének a terepszemléjén legyen még jelen:
A. A polgármesteri hivatal és a lakótársulás képviselôje.
B. A polgármesteri hivatal és az érdekelt lakosok.
C. Értesítsenek egy nemkormányzati szervezetet, amely semleges bíróként legyen jelen.
D. Mások ( nevezze meg, kik).....................................................
NÉV:....................................................................................................
CÍM/LAKÓTÁRSULÁS:......................................................... ..........
Egy társadalmi kezdeményezés sorsa
A megye legnagyobb környezetszennyezô forrása a vegyikombinát. Országos szinten is a feketelistát vezetô 20 gazdasági egység között van. Az évek folyamán nagyon sok tanácskozáson, tudományos ülésszakon vált ez közismertté. A szennyezés csökkentéséért azonban nem sokat tettek. Az 1995-ben megjelent környezetvédelmi törvény kötelezi a gyárakat, hogy végezzék el a környezeti hatástanulmányt, aminek alapján a mûködést engedélyezik. A törvény életbe léptetése után is azzal érvelt a kombinát vezetôsége, hogy csökkent a termelékenység, ezért már nem szennyezôek, másrészt pedig tisztában vannak azzal, szükség van szûrôberendezésekre, amelyeket azonban — hivatkozva a gazdasági helyzetre — nem tudnak megvásárolni.
1997 elején az Azomures Rt. környezetvédelmi engedélyezését elutasították, mivel nem készítették el a környezeti mérleget. A kombinát vezetôsége versenytárgyalás útján megbízza a bukaresti IPROCHIM-et, hogy készítsék el e tanulmányt. Idôközben a Rhododendron szervezet egy átiratban figyelmezteti a Vízügyi, Erdôgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztériumot, hogy az IPROCHIM felületes tanulmányt végez, ami nem tükrözi a valóságot. 1997 júniusában a prefektúra is jelentést kér a marosvásárhelyi vízügyi igazgatóságtól a kombinát szennyezô hatásáról.
Augusztusban az Azomures Rt. benyújtja az illetékes hivatalhoz a tanulmányt. A Rhododendron szeptember 24-én tüntetést szervez a környezetvédelmi ügynökség épülete elôtt, ahol ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a kombinátosok eltitkolják a szennyezés valódi méreteit. A cég vezetôsége perrel fenyegetôzik. Szerintük a civil szervezet erkölcsi károkat okoz a kombinátnak azzal, hogy félretájékoztatja a közvéleményt. Közben mindkét részrôl aláírásgyûjtés indul meg az érvek alátámasztásához. A környezetvédôk elérték, hogy októberben a megyei tanács környezetvédelmi engedélyekkel foglalkozó bizottsága elutasítja a hatástanulmányt és egy új idôpontot tûz ki ennek a bemutatására: 1998. március 17.
Ezidôben kibocsátják a Környezetvédelmi Minisztérium 184-es rendeletét, amely – amerikai mintára – pontosítja azokat a követelményeket, amelyek alapján kell a környezetédelmi hatástanulmányt elkészíteni. A Rhododendron a minisztérium akkori államtitkárához Kiss J. Botondhoz fordul és kéri, kötelezzék arra az Azomurest, hogy az új rendelet alapján állítsák össze a tanulmányt. A Civil Társadalom Fejlesztését Támogató bukaresti alapítvány (FDSC) is bekapcsolódik e kampányba, és PHARE programból támogatja egy alternatív környezeti mérleg elkészítését. Olyan neves szakemberek gyûjtenek adatokat, mint dr. Sárkány Kiss Endre egyetemi tanár, Gurzãu Eugen akadémikus. Ez utóbbi kimutatta, hogy Zilahhoz és Gyulafehérvárhoz képest Marosvásárhelyen a gyerekek körében 2–3-szor nagyobb a légzôszervi megbetegedések száma. (Sz.m. Ilyen jellegû nyilvántartás a szakmai megbetegedések klinikáján is létezik.)
1998. március 13-án kerül sor egy tudományos ülésre, ahol marosvásárhelyi szakemberek a kombinát szennyezô hatását ismertetik. Június 20-án a környezetvédelmi ügynökség harmadszor is elutasítja a kombinát hatástanulmányát. E kitartó közbenjárásnak köszönhetôen 1998 júliusában kormányrendeletet hoznak, amelyben felkérik a Világbankot, hogy 1,5 millió dollárral támogassa az Azomures Rt.-t levegôszûrô berendezések felszerelésében. A kormány azt is felajánlotta, hogy az állami tulajdonban levô részvények eladásából származó összegbôl 140 milliárd lejt a gyár olyan jellegû mûszaki felújítására fordítják, amelynek alapján csökkenthetô a talaj és a víz szennyezése. Ugyanakkor a kombinátnak el kell készítenie egy rizikó tanulmányt (Studiu de risc), amelyben – elôzô álláspontjukkal ellentétben - kénytelenek hivatalosan elismerni a tevékenységük káros hatását. Úgy tûnik, hogy a gazdasági érdekekkel szemben gyôztek a környezetvédelmi érvek. A kérdés azonban továbbra is nyitott marad: mikor lesz tiszta levegô Marosvásárhelyen.
Ma, amikor annyi káros hatás éri a természetet, egyre inkább oda kell figyelnünk minden olyan élôlényre, amely környezetünkben él. Egyes fajokat, egyedeket különösen télen kell óvnunk, hiszen ebben az évszakban nehezebb az élelem beszerzése. E kategóriába tartoznak a madarak is. Hogy számunkra városon vagy vidéken melyik faj hasznosabb vagy károsabb, ezt a természetes kiválasztás kell hogy eldöntse. A marosvásárhelyi MILVUS madarászcsoport tagjai kötelességüknek érzik ilyenkor különösen gondoskodni mindegyik fajról. Ezért még a tél beállta elôtt sikerült mintegy 120 mûodút kihelyezni Marosvásárhely zöldövezeteibe. Ezenkívül a múlt évharmadban sikerült néhány iskolában e tevékenységet, hobbit népszerûsítô, madarakat bemutató diavetítéses elôadást tartani, ugyanakkor a mûodú készítését is bemutatták a diákoknak. A koronkai iskolával közösen mûhelygyakorlaton készítették el az odúkat. A MILVUS azt szeretné, hogy minél többen, leginkább szaktanáraik, osztályfônökeik irányításával, iskolások kapcsolódjanak be tevékenységeikbe. Akik tehát -, akár szórakozásból – mûodút szeretnének készíteni, vagy többet akarnak tudni a madarak színes világáról, azok telefonon vehetik fel a kapcsolatot a szervezettel. Naponta 10 – 14 óra között lehet tárcsázni a 164-726-os telefonszámot, ahol a madárvédôk tájékoztatják az érdeklôdôket.
A Rhododendron környezetvédelmi szervezet a megyei tanfelügyelôséggel közösen versenyfelhívást intézett az iskolákhoz, amely levélben felkérik a diákokat, jelezzék hol találhatóak a városban olyan öreg fák, amelyeket védetté kellene nyilvánítani. November 8. és 20. között 13 iskola tanulói küldték be véleményüket, amelyeket a környezetvédelmi ügynökség, az erdôgazdálkodási, valamint a polgármesteri hivatal egy-egy szakembere is megvizsgál. A cél az, hogy az ötletek alapján az illetékesek kidolgozzanak egy olyan helyi tanácsi határozatot, amelyben az arra érdemes területet városi szinten nyilvánítsák védetté. Több évtizedes fák vannak a municípiumi stadion melletti Ligetben, az OGYE parkjában, az árvaház és a volt pionírház udvarán. Ha a tanács elfogadja a határozattervezetet, akkor nem tehetnek kárt e fákban az önkényeskedô fametszôk.
A géntechnológia rohamléptekkel alakítja át a mezôgazdaságot. Az amerikaiak elsô alkalommal 1983-ban baktériumból származó gént ültettek növényi szervezetbe, a dohányba. Tizenöt évvel késôbb a génlaborból származó szántóföldi kultúrák összterülete 12,7 millió hektárra növekedett. Így kezdôdött. Ma már a növényi kultúrákban vannak transzgenetikus, sokféle ártalomnak ellenálló, génmanipulált növények. A bioélelmiszer-termelésben szigorúan tilos a génmanipuláció.
Az EU-elôjelzések szerint a jövô évezred elsô évtizedeiben az európai élelmiszerfogyasztás több mint 15%-a az ökológiai termesztésbôl fog származni. Kialakul a fizetôképes kereslet és a biotermékek keresett, illetve kívánt cikkek lesznek az európai piacokon.
A hazai szakembereknek is fel kell készülniük az EU direktívái által megkövetelt biovetômag termesztésére, hiszen 2000. január 1-jétôl kezdve