Scharping szerint

Rudolph Scharping német védelmi miniszter problémamentesnek látja Lengyelország, Csehország és Magyarország NATO-csatlakozását, a belépés pénzügyi vonatkozásait is beleértve.

A csatlakozó országok viselik a költségeket, nem tartok szükségesnek pénzügyi támogatást — mondta Scharping péntek reggel a Deutschlandfunk rádiónak.

A védelmi miniszter kiemelte a NATO keleti kibôvítésének jelentôségét. "Jövô év tavaszán olyan kivételes helyzetben leszünk, hogy Németországot csak barátok és partnerek fogják körülvenni" - vélekedett.

Az új helyzet fontos jelképeként említette, hogy többek között jövôre Setecinben megalakul a német- lengyel-dán hadtest, ami az együttmûködést és a bizalomépítést szolgálja.

A dpa jelentése szerint Scharping pénteken egy kétnapos biztonsági fórumra Varsóba utazik. A tanácskozás napirendjén a NATO keleti kibôvítése mellett az észak- atlanti szövetség leendô stratégiája szerepel.

A tagjelölt országok számára több információt követelt az Európai Unió belsô reformjairól pénteken a lengyel kormány csatlakozási fôtárgyalója, Jan Kulakowski.

— Nyomatékosan követeljük a több információt. Megfelelô mechanizmust kell erre a célra létrehozni, esetleg az EU-elnökség, vagy az EU-trojka szintjén, mert a jelenlegi mechanizmusok, például a társulási tanács útján nem lehet elegendô értesüléshez jutni — mondta Kulakowski újságíróknak.

Az "EU-trojka" a volt, a soros és a soron lévô elnök-ország kormányának képviselôibôl áll.

— Ezt a hiányosságot annál is inkább pótolni kell, mert az EU-n belüli reformtárgyalások felgyorsulnak, a tagjelöltek pedig egyeztetik felkészülésüket — idézte Kulakowskit az AFP hírügynökség.

A lengyel fôtárgyaló elmondta, hogy a lengyel kormány január végéig terjeszti elô tárgyalási pozícióját nyolc területre. Ebbôl korábban terjesztik elô álláspontjukat öt könnyebbnek ítélt témakörben: társasági szabályozás, a fogyasztóvédelem, vámunió, külkapcsolatok, statisztika. Három nehezebbnek ítélt terület késôbb következik: halászat, az áruk szabad áramlása, versenyszabályok.

Kulakowski megismételte a hivatalos véleményt, hogy Lengyelország 2002. december 31-én kész lesz a csatlakozásra az EU-hoz, a közös pénzrendszer tagságára pedig 2006-ra készül fel.

A kormány a romániai nemzeti kisebbségek napjának nyilvánította december 18-át. Az errôl szóló kormányhatározat a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa és a Kisebbségvédelmi Hivatal kezdeményezésére született — tájékoztatták pénteken az MTI-t a hivatal illetékesei.

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa még áprilisban kezdeményezte, hogy legyen a nemzeti kisebbségeknek napja Romániában és ez a nap december 18. legyen. A dátum kiválasztását az indokolta, hogy az ENSZ Közgyûlése 1992. december 18-án fogadta el a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatát.

A kormány határozata felszólította a Kisebbségvédelmi Hivatalt, hogy a mûvelôdési minisztériummal és a közigazgatási hatóságokkal közösen segítsék a kisebbségi nap alkalmából tervezett események megrendezését és lebonyolítását. Ilyen állami támogatással egyebek között kulturális rendezvényeket, tudományos és kerekasztal tanácskozásokat tartanak majd.

A brit rendôrség 103 illegális román állampolgárságú, köztük csecsemôket és gyermekeket vett ôrizetbe csütörtökön este a kenti Dartford kikötôje körzetében. A romániai roma családokat valószínûleg egy kamion rakterében szállították Belgiumból brit földre, ahol pénteki kihallgatásuk során valamennyien menedékjogot kértek — jelentették be Londonban.

A brit rendôrség tájékoztatása szerint az utóbbi hónapok illegális határátlépôinek legnagyobb számú csoportját fedezték fel több órás kutatás során csütörtök este Dartford körzetében, amikor a titokban brit földre érkezett romák megpróbáltak kijutni a kikötô teherraktárából.

A brit bevándorlási hivatal munkatársai pénteken is folytatták meghallgatásukat Kent grófság különbözô rendôrségein. Mike O,Brien belügyi államminiszter az ügy maradéktalan kivizsgálásat rendelte el.

A román állampolgárokkal szemben London a közelmúltban állította vissza a vízumkötelezettséget, miután az elmúlt egy év alatt megugrott a szigetországban a román menedékkérôk száma. Nagy-Britannia egyre szigorúbb rendeletekkel próbálja korlátozni az illegális bevándorlást, miután a bevándorlók száma tavaly rekord méreteket öltve meghaladta a 42 ezret. Többségük Kelet-Európából, a balkáni térségbôl valamint az afrikai, ázsiai, közel- keleti konfiktusövezetekbôl érkezett.

A bevándorlási hivatalra hatalmas nyomás nehezedik a menedékkérelmek elbírálásakor. A hivatal illetékesei szerint azoknak az esélyeit, akik valóban számíthatnak menedékjogra, jelentôsen rontja az a tény, hogy az illegális bevándorlók egyre több bûncselekményt követnek el: kisebb szabálysértésektôl, a kéregetéstôl, a lopástól egészen a súlyos erôszakcselekményekig, gyilkosságokig.

A Petrom állami kôaolajipari vállalat 40 millió dollár szindikált bankhitelt kapott. A román ipari miniszter szerint a hitel azért is jelentôs, mert "fittyet hány mind a nemzetközi pénzpiacok válságára, mind Románia hitelképességének leértékelésére".

A 40 milliós hitelt a holland ING Barings bank szervezte az ABN AMRO-val és a Société Générale-lal közösen. A 18 hónapos futamidejû kölcsönre nincs kormánygarancia. A kamatokról az illetékesek csak annyit árultak el, hogy szerintük "nagyon alacsonyak".

Ion Popa, a Petrom vezérigazgatója elmondta, hogy a hitelt a hazai kitermelés és a kôolajfinomitás, valamint a romániai értékesítési hálózat korszerûsítésére költik.

A Petrom vezetése azt is bejelentette, hogy mintegy 12 ezer fôvel csökkenteni akarják a vállalat jelenleg 90 ezer fôs alkalmazotti létszámát. Ezzel egyidejûleg, a jövô év elejére, a társasági tôke 30-35 százalékos emelését tervezik, az állami kézben lévô 92,5 százalékos részvénycsomag csökkentésével.

PUNR-sajtótájékoztató

Szokásos heti sajtótájékoztatóján a PUNR megyei vezetôsége és parlamenti képviselôi mondták el a szinte menetrendszerûen ismétlôdô, csak imitt- amott árnyaltabb vagy változatosabb mondanivalójukat az ország nemzeti ünnepének megünneplésérôl, az általuk politikai tiltakozásnak nevezett parlamenti sztrájkról, a kormányátalakításról, az RMDSZ-rôl. A nemzeti ünnep alkalmából csupán nyolc ország küldött dísztáviratot, a többieknek esetleg utólag jutott eszükbe, de az már "dupã ploaie kepenyeg", mondta Lazãr Lãdariu képviselô egyebek mellett. A kormányátalakításnak nevezett minisztercseréktôl sem voltak elragadtatva, merthogy az egészségügyet egy ügyvéd, a mezôgazdaságot pedig egy elektromérnök vezeti. Ioan Cotutiu megyei elnök azt is hozzátette, hogy a külügyminiszter sem éppen profi, s ez az oka annak, hogy a világban nem tudják, mikor van Románia nemzeti ünnepe. December 1-jén, Gyulafehérváron Nyilatkozat is született arról, hogy "a román állam jövôje nem képezheti vita tárgyát", és hogy "ha a kormány nem foglal állást "bizonyos kormánypártok" szeparatista, autonomista törekvéseivel szemben, azt jelenti, hogy "elfogadja az RMDSZ autonómiaprogramját. Megtudtuk, hogy hétfôn ülnek össze a parlamenti pártok vezetôi, a sztrájk befejezésének módozatait és feltételeit megtárgyalandó. Végül a nôszervezet elnöke ismertette a november 27-i tanácskozás fôbb gondolatait.

Ma este 7 órakor újabb bemutató elôadást tart a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának végzôs osztálya. Lohinszky Loránd érdemes mûvész diákjai Kincses Elemér rendezésében állítják színpadra Peter Weiss Marat/Sade-ját a Stúdió Színházban. A produkciót, amelybôl Ioan Furnea felvétele rögzítette a képen látható jelenetet, holnap este 7 órakor újra elôadják.

Karácsony-Erdei László mérnökkel, a marosvásárhelyi Salubriserv Rt. igazgatójával már a Hangya—Furnicilor utca 2. szám alatti szép irodaházban beszélgettünk, ahova a közelmúltban költöztek át.

Elsô hozzá intézett kérésünk az volt, hogy árulja el, mikor fogadja a feleket a földszinti pénztár. Így tudtuk meg, hogy munkanapokon 7-13, pénteken 7-12 óra között tart nyitva a kassza és — legalábbis egyelôre — nincs megoldva az, hogy aki délelôtt dolgozik, délután fizethessen.

Arra a kérdésünkre, hogy végül is mikortól számolják a köztisztasági díj utáni késedelmi kamatot, azt a választ kaptuk, hogy szeptember 30-án járt le a személyenkénti 12000 lejben megállapított összeg befizetési határideje. Következésképpen tévesen volt feltüntetve a korábban kikézbesített felszólításokon, miszerint aki 5 naptári napon belül nem teljesíti a kötelezettségét, attól minden következô napon az alapérték 0,25 százalékával nagyobb összeget vesznek el. Az utóbbi idôben már egy újszerû "emlékeztetôt" vittek ki a hátralékosokhoz, amelyen konkrét számítás szerepel. Ennek megfelelôen példaként december 3-ig (a szeptember 30-tól eltelt 94 nap után) a 12000 lejen felül egy személy után még 2820 lej késedelmi kamatot vesznek el, két személy után 5640 lejt, három személy után 8460-at, 4 után 11280-at, 5 után 14100-at és 6 személyre 15920 lej esik. Tehát a "büntetés" volumene népes családok esetében meg is haladhatja az egy fôre kiszabott alapösszeget.

Interjúadónk sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes városlakók az írott és az elektronikus sajtó csatornáin közvetített tájékoztatások és magyarázatok ellenére megfeledkeztek a díj idejében történô befizetésérôl, mi több, egyesek a mai napig sem értik, hogy mi szükség van erre a pénzre és morgolódnak, amennyiben a pénztárnál sorba kell állni. Mások meg furcsállják, hogy nem vehetik el a pénzt tôlük a háziszemét elhordási árát behajtó díjbeszedôk és ide citálják ôket a vállalati székházba, ahol lakossági nyilvántartás alapján és — részben — számítógépes munkával látják el feladatukat a tisztviselôk. Az igazgató ennek kapcsán szükségesnek találta megjegyezni: senki se gondolja, hogy ez számukra valami nyereséges vagy éppen szórakoztató tevékenység. Ellenkezôleg! A polgármesteri hivatallal kötött megállapodás értelmében a bevételezett összegnek csupán a 3 százaléka illeti meg a köztisztasági vállalatot, s emiatt teljesen veszteséges ez a ténykedésük, mégis, kötelességük ezt a munkát is elvégezni éppen a helység, a lakosság érdekében.

Mennyire eredményes az év vége közeledtével remélhetôleg fölgyorsult inkasszálás? — érdeklôdtünk tovább. Lehangoló választ kaptunk, bár igaz, hogy ez bôvebb betekintést engedett a részvénytársaság pénzügyi gondjaiba. Eszerint maga a lakosság még 440 millió lejjel tartozik a Salubriservnek, a kisebb- nagyobb gazdasági egységek 332 millióval, míg a polgármesteri hivatal 1.396.000.000 lejjel. A lakó- és tulajdonosi társulások elmaradása "csupán" egyhavi szolgáltatással egyenértékû, a városi adminisztráció tartozása viszont igen jelentôs, hiszen a köztisztasági rt. egész évi pénzforgalmának mintegy 20-25 százalékát teszi ki. A tapasztalat szerint a tömbházak lakói közül általában ugyanazok a személyek-családok nem fizettek a Salubriservnek rendszeresen, akik az Energomurnak meg az Aquaservnek is következetes adósai. A polgármesterség a meleg évszakban elvégzett kézi és gépi seprés, meg sok egyéb munka ellenértékével adós. A szolgáltató cég vezetôi többször is tárgyaltak az elszámolás szükségességérôl a város elöljáróival, ám ennek ellenére mind a mai napig semmi bizonyosat sem tudnak mondani arról, hogy mikor kapják kézhez a pénzt, amiért megdolgoztak.

Ezek után nem csodálkozunk azon, hogy olyan, amilyen a város tisztasága.

(Folytatjuk)

• 220 éve, 1778-ban született JOSEPH LOUIS GAY-LUSSAC francia fizikus, kémikus. A folyadékok és gázok hôtágulásával foglalkozott, megállapította a nevét viselô gáztörvényt. (1850-ben halt meg.)

• 135 éve, 1863-ban született PIETRO MASCAGNI olasz zeneszerzô, a verizmus kiváló képviselôje. Legismertebb operája a Parasztbecsület. (1945-ben hunyt el.)

• 85 éve, 1913-ban született SZÁNTÓ PIROSKA festô, grafikus, író. Vas István költô felesége volt. Jelentôs könyvillusztrátori tevékenysége. (1998-ban hunyt el.)

• 70 éve, 1928-ban született AVRAM NOAM CHOMSKY amerikai nyelvész, filozófus, a matematikai nyelvészet, a pszicholingvisztika képviselôje, a generatív grammatika kidolgozója.

• 460 éve, 1538-ban született ISTVÁNFFY MIKLÓS író, költô, diplomata, a magyarországi latin humanista történelemírás legjelentôsebb képviselôje, az elsô magyar regényes história szerzôje. Monumentális fô mûve, az 1490—1606 közötti korszakot feldolgozó, A magyarok története külföldön is ismert. (1615-ben halt meg.)

• 60 éve, 1938-ban született TANDORI DEZSÔ költô, író, mûfordító.

• 390 éve, 1608-ban született JOHN MILTON angol költô. Drámai költeményeiben (Elveszett Paradicsom stb.) bibliai témákat dolgoz fel, a jó és rossz kozmikus harcát jeleníti meg. Egységbe építette kora teológiai, természettudományos ismereteit és saját irodalmi élményeit. (1674-ben halt meg.)

• 130 éve,1868-ban született FRITZ HABER Nobel-díjas német kémikus. Nagyipari módszert dolgozott ki az ammónia elôállítására nitrogénbôl és hidrogénbôl. (1934-ben halt meg.)

• 10 éve, 1988-ban hunyt el SZEMES MARI Kossuth-díjas színésznô, a Budapesti Nemzeti Színház tagja. (1932-ben született.)

• 195 éve, 1803-ban született HECTOR BERLIOZ francia zeneszerzô. A romantikus nagyzenekari stílus és az ehhez kapcsolódó drámai és leíró programszimfónia megteremtôje volt. (1869-ben hunyt el.)

• 155 éve született ROBERT KOCH Nobel-díjas német orvos, a modern bakteriológia megteremtôje. Kimutatta a lépfene kórokozóját, felfedezte, hogy a tbc fertôzô betegség. (1910-ben hunyt el.)

• 85 éve, 1934-ben született JEAN MARAIS francia színész, az ötvenes évek legnépszerûbb francia filmszínésze. Fôleg történelmi kalandfilmekben játszott. (1998-ban hunyt el.)

• 80 éve, 1918-ban született ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN Nobel-díjas orosz író, publicista. Az orosz realizmus hagyományait folytatva a sztálini korszak idôszakát, a büntetôtáborok életét mutatja be regényeiben.

• 70 éve, 1928-ban született CSINGIZ AJTMATOV kirgiz író. Lírai hangvételû, népi ihletésû regényeiben a kirgiz nép történetét és jelenét ábrázolja.

• 5 éve, 1993-ban hunyt el ANTALL JÓZSEF történész, politikus, a Magyar Köztársaság elsô miniszterelnöke.

Jöttét titkok lengik körül. Kíváncsi gyermekszemek kémlelnek bele az esti sötétségbe, ablakhoz nyomott orrocskával próbálják kifürkészni a talányt. Mert a didergô kiscipôk, kiscsizmák már az ablakban vannak, s éhes torokkal várják az ajándékot. Ô pedig biztosan megérkezik, sem sûrû havazás, sem dermesztô fagy nem állja útját. Elôtte nincs, nem lehet akadály, hisz az egymásra figyelés, a szeretet útjain érkezik, s ajándékot hoz kicsinek, nagynak egyaránt ott, ahol még értéke van ennek az érzésnek, s ahol ajándékozók és megajándékozottak öröme oldja zúzmarás hétköznapjaink egyhangúságát.

A gyermeki képzeletben hosszú fehér szakállt, vörös köpenyt és vörös süveget visel, puttonya tele van minden jóval. Így ismerjük, így adjuk tovább a hajdani Miklós püspök élete és cselekdetei nyomán keletkezett Mikulás-legendát

—Hogy ki is volt Mikulás, azaz Miklós püspök, akit szentté avatott a katolikus egyház? Nos, általában annyit tudunk, hogy a legenda a kisázsiai Myrából indult világhódító körútjára. Azt már kevésbé, hogy a jóságos püspök temploma ma is áll a törökországi Demre városában, amely a hajdani Myra, Müra helyén épült. A Szent Miklós- emlékünepségek pedig minden decemberben sok turistát vonzanak e helyre, hogy a karácsonyi ünnepeket a hajdani Likia napos partvidékén töltsék.

De hol is van Demre-Myra? A török Riviéra mutatós városa, amely a római kori sziklasírjairól és amfiteátrumáról is híres. Ott fekszik, ahol a török tengerparton végighúzódó Tores, Taurusz hegység a tengerbe szakad. Fehér sziklaöblök, a parton megtörô, a türkiz minden árnyalatában játszó víz kápráztatja el a szemet. A szikla oldalába vájt út egykori karavánok nyomát ôrzi, a gépkocsi ma korszerû mûúton a sziklák peremén halad. Cousteau kapitány szerint ezen a partszakaszon a legtisztább a Földközi-tenger vize. Myrába Finikén, a narancs városán keresztül vezet át az út, véget nem érô virágzó, termô narancsligeteken, ahol a törökök szerint a legízletesebb gyümölcs terem. Myra egykori lakói a város közelében levô szikla oldalában kifaragott sírokba temetkeztek, s a temetkezési hely közelében római színház nyomai emlékeztetnek a hajdani idôkre. Miklós püspök népszerûségét jelzi, hogy az egykori bizánci stílusban épült keresztény templom ma is áll. Igaz, a püspök iránt táplált szeretet miatt, a templomot folyton bôvítették, emelettel látták el, s ma féleg-meddig romos formában, de az idô viszontagságai elôt hatalmas tetôszerkezettel védetten ôrzi a legenda születésének helyét. A templom ablakaiban a négy apostol látható, a két gyönyörû fehér szarkofágot azonban olasz hajósok feltörték, s így a püspök teste Olaszországba került. Német archeológusok állapították meg, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a kevésbé díszes szarkofág lehetett a püspöké, ugyanis a márványfedelet borító halpikkelyek a kereszténység jelképeire utalnak. A templom freskóit az arab—török idôkben befedték ugyan, de megmaradt a keresztelési kápolna, s az oltár mögötti sziklába vájt alagút, amelyen annak a gyónni szándékozónak kellett meggörnyedve átmennie, akinek nagy bûn terhelte a lelkét. Az udvaron még áll a hatalmas áldozati kô, a püspökség jelképével, a vasmacskával.

A Szent Miklós-legendáról Myrában sokat mesélnek. Mürai Szent Miklós a IV. században született, két órányi járásra a várostól, ahova papként került. A legenda szerint már a születését követô harmadik nap fel tudott állni. Apja és anyja halála után vagyonát szétosztotta a szgényeknek. Miután püspökké szentelték feltámasztott három diákot, s megmentett három katonát a kivégzéstôl. Az a keresztény szokás, hogy névnapján a szülôk gyermekeiket titokban megajándékozzák, azon alapul, hogy egy elszegényedett iparos két lányát is megsegítette. Ez utóbbi megvallotta, hogy lányait nem tudja férjhez adni a szgénység miatt, s nem kizárt, hogy tisztességtelen módon kell kenyeret keresniök.Miklós püspök egy vasárnap a zárt ajtókon és ablakokon át annyi aranyat juttatott a családnak, hogy abból férjhez mehettek a lányok. A püspök igyekezett a lakosságot a keresztény vallásra rászoktatni, s ezt a gyermekek megnyerésével kezdte. A keresztény családok gyermekeit a legenda szerint a tenyerébôl etette, ahonnan sohasem fogyott ki a hal. Amikor pedig éhínség dúlt Myrában, a velencei gabonaszállító hajókat kérte meg, hogy kössnek ki, s terhük felét adják a város lakóinak. A jótett helyében azon kereskedôk hajójáról, amelyek hallgattak a püspökre, sohasem fogyott ki a gabona.

A Szent Miklós iránti tiszteletet jelzi, hogy az épület, a török idôkben is megmaradt keresztény templomnak. A püspök pedig annak ellenére, hogy télen járja be a világot, bronzba öntve ott áll az örök nyárban. A pálmafákkal körülvett, virágzó, színes mediterrán növényekkel díszített parkban elszánt arckifejezésû szakállas remeteként, hosszú, bô köntösben mezítlábasan áll elôttünk, s lábainál három gyermek tartja a rózsafüzért. A mérsékelt éghajlathoz szokott ember számára szinte elviselhetetlen negyven fok fölötti nyári kánikulában is látogatók tömege veszi körül, s a világ minden tájáról érkezett gyermekek és felnôttek áhítattal érintik meg a mediterrán naptól forró köntösét, hisz éveken át meleget, fényt, s az öröm perceit lopja mindnyájunk szívébe.

A bukaresti gázrobbanást követôen felmerült a kérdés, vajon nálunkfele mi a helyzet a gázhálózattal, hiszen hazai viszonylatban itt vezették be leghamarabb a gázfûtést, tehát itt a legöregebbek a vezetékek. A gázszolgáltatással, a hálózat ellenôrzésével, felújításával kapcsolatos kérdéseinket Petris Tiberiu igazagónak, a Distrigaz Nord RT Maros megyei fiókegysége vezetôjének tettük fel.

— Ami a hálózat ellenôrzését, a speciális csoportok munkáját illeti országos viszonylatban jól állunk. Itt bent a város területén a szabályszerû egyszeri helyett kétszer vizsgáltatjuk végig az összes vezetékeket, éppen azért mert elöregedtek és üzemeltetésük fokozottabb elôvigyázatosságot igényel. A gázvállalat a lakásokat kétévente egyszer ellenôrzi. A csoportok speciális detektorokkal dolgoznak, s ha a hálózaton — erre a kinti vezetékeket értem — szivárgást észlelnek, rögtön javítanak.Az elôbbi évekhez képest idén sokkal jobban állunk, mert kevesebb meghibásodást, gázszivárgást észleltek. Jelenleg a csoportjaink 5 helyen dolgoznak és még 5 bejelentett esetünk van, de volt olyan idôszak is, amikor 300 kiszivárgást jelentettek be egyszerre, s nagyon nehéz volt eldönteni, melyik sürgôsebb. Most télen, természetesen megnövekedik a fogyasztás, a föld 25- 30 centiméter mélységig fagyos, kiszivárgás esetén a gáz nem tud a vezetéktôl a felszínig törni, s a fagyos föld alatt épületek alá kerül, meggyûl, s robbanásveszély keletkezik. Éppen ezért téli idôszakban többször kevernek merkaptánt a földgázba, hogy könnyebben észlelhetô legyen a kiszivárgás.

-Felvetôdik a kérdés, mit tesz a gázvállalat, hogy az elöregedett vezetékeket idôben kicserélje?

-A Maros megyei fiókegységhez összesen 2342,2 km gázvezeték tartozik, ebbôl 890,5 km, tehát 38% elöregedett,amit sürgôsen ki kellene cserélni. Csakhogy mi is pénzhiányban szenvedünk, még akkor is, ha a köztudatba beivódott, hogy a ROMGAZ-nak sok a pénze. Ez a valóságban nem így van. Mert jelenleg is 41 milliárd lejjel tartoznak nekünk gazdasági egységek (s ebben nincsenek benne a novemberi számlák). S ha ezek a pénzek nem érkeznek be, természetes, hogy mi sem tudunk beruházni.

— Tudomásom van arról, hogy a Bánát utcában, ami viszonylag új negyedben van, nemrég cserélték ki a vezetékeket. S a csövek a föld felszínére kerültek, ami ront az utcakép aspektusán.

— Valóban a felszíni elhelyezés mellett döntöttünk, mert ez olcsóbb és könnyebben ellenôrizhetô.Viszont, ebben az utcában nagy gondjaink voltak, mert a vezetéket 3 méter mélységbe fektették le, a szabvány által elôírt 1 méter helyett, amibôl rengeteg plusz munka adódott. A munkát továbbá megnehezítette az is, hogy az illegálisan épített garázsokat pont a vezeték fölött helyezték el. A tulajdonosok pedig nem voltak hajlandóak arra, hogy lebontsák vagy elköltöztessék, pedig robbanásveszély volt! S ha a robbanás bekövetkezik minket terhel a felelôsség. Éppen ezért minden bejelentést, ami hibára, kiszivárgásra utal, a legkomolyabban kezelünk. Szerencsére idén egyetlen gázrobbanás sem következett be. A legutolsó tavaly augusztusban volt a Mezô utcában. Hogy az ilyen katasztrófákat elkerüljük az ellenôrzô csoportjaink azt is ingyen felvállalták, hogy a lakásokban észlelt meghibásodásokhoz kiszálljanak, s a belsô szerelések ellenôrzését és a hibaelhárítását elvégezzék.

— Több helyrôl jelezték, hogy a vezetékekben csökken téli idôszakban a nyomás.

— Igen, mert nô a fogyasztás. Országos viszonylatban 53 millió köbméter gázat termelnek ki naponta, de a szükséglet 75 millió köbméter. A gázimport pedig a nagy hálózatok megépítéséig akadozik. De ismételten hangsúlyozom, hogy a gáznyomással is sokkal jobban állunk mint az ország többi 12 gázelosztó vállalata.

December 18-ára halasztották a szászrégeni SILVA RT által kezdeményezett tárgyalást. Alperes a Media Pro International Rt., a Media Pro Kft. és a Pro TV Kft.

A felperes sörgyár 2,5 milliárd lejes anyagi és erkölcsi kártérítést követel az 1997. január 3-i, este fél 8 órai hírekben közöltekért, amit sérelmezônek vél azáltal, hogy a közölt hír tartalma rontja a cég hitelét és csorbítja hírnevét. Mint ismeretes, a Pro TV a fent említett napon A gyilkos sör címmel hírt sugárzott arról, hogy Mihail Cristea orvos, az Elias Kórház sebészeti osztályának vezetôje elhunyt, miután kibontott egy üveg SILVA-sört és abból egy kortyot ivott.

Az ügyben eddig hat tárgyalás volt a Maros Megyei Törvényszéken. A törvényszék egyelôre az alperesek perrendbeli minôségét vizsgálja, és ennek függvényében folytatódik vagy nem az érdemi kivizsgálás.

Immár a napnál is világosabb, hogy a budapesti székhelyû Richter Gedeon Ltd. (a továbbiakban RG) meghatározó, többségi tulajdonosa lett a helybeli Armedica gyógyszergyárnak. A tegnap délelôtt rendkívüli közgyûlésre került sor a részvénytársaság székhelyén.

Az értekezlet vezetésének egyáltalán nem könnyû feladatát Dan Valeria, az igazgatótanács elnöke vállalta. Már az elsô szavai közben kiderült: a teremben jelen vannak a "szolgálatos bajkeverôk".

Már amikor az rt. fô tulajdonosai közül kijelölték a prezídiumot, Octavian Plesa úr bekiabált: "Ez tipikusan kommunista eljárás volt." Aztán megtudtuk: a gyûlés célja, hogy a közgyûlés jóváhagyja azt, hogy a fô részvényes a privatizálási szerzôdésnek megfelelôen egyelôre 863 ezer dollár értékû berendezést hozzon a marosvásárhelyi vállalathoz.

Az ezzel kapcsolatos jelentés, a felmérés elkészítésére a nemzetközi auditáló céget, a Coopers & Lybrand-ot kérte fel az RG romániai képviselôje, a Relad International. Tulajdonképpen e beruházást elméletben a november 6-i rendkívüli közgyûlés már jóváhagyta, csak a Coopers jelentését kellett meghallgatni, s azt elfogadni vagy elvetni. A jelentésbôl kiderült, hogy október végén az Armedica vagyona 62 milliárd lej volt, és 1998-ban kb. 7,5 százalék lesz a nyereség. A tegnapi értekezletig a Relad a részvények 70,04 százalékát mondhatta magáénak.

Az 1997-ben az Állami Vagyonalappal megkötött privatizálási szerzôdés értelmében a Reladnak négy év alatt 110 milliárd lejt kell beruháznia az Armedicában. Ennek keretében a Relad, vagyis az RG gépsorokat, berendezéseket, felszerelést hoz Marosvásárhelyre. Most a Haloperidol nevû idegcsillapítót gyártó gépsort telepíti ide, és általában tökéletesíti a folyékony gyógyszerek gyártásának technológiáját, csomagolását. Ugyancsak szörp formájában egy vitaminsûrítmény gyártását is beindítja. Ezenkívül korszerûsíti a desztillált víz elôállítását. Modern ellenôrzô mûszerezéssel megoldja azt, hogy a marosvásárhelyi készítmények megfeleljenek a nemzetközi standard elvárásoknak, mert eddig errôl nem lehetett szó. Ezenkívül a raktározásban és a tisztaság biztosításában tesznek komoly lépéseket. A Coopers & Lybrand szakemberei megállapították, hogy a Relad által most behozott, illetve hamarosan behozandó új gépek értéke 808 ezer dollár, a használtaké pedig 55 ezer dollár. Ez utóbbiak a Richter Gedeontól érkeznek. Mivel jelenleg a dollár/lej árfolyam körülbelül 10 ezer lej, Dan Valeria lejben ehhez viszonyítva mondta meg az értéket.

Plesa úr ekkor indult támadásba. Azt mondta: ez az árfolyam most ennyi, holnap más lesz. Felháborította továbbá, hogy "a jelentésben egy szó sem esett az Armedica munkaközösségérôl, arról a nagy értékrôl, melyet ez jelent". A gyûlésen jelen volt az RG hivatalos képviselôje, Gerd Schneider nemzetközi jogász, a New York-i Wall Streeten levô Herzfeld & Rubin cég romániai képviselôje, aki azért tanult meg románul, hogy külföldi cégek érdekeit képviselje Romániában. (A cégnek New York-on kívül Californiában, New Yersey-ben, Németországban és Romániában van kirendeltsége.) Ô fejtette ki, hogy a munkaközösség értéke benne volt az ÁVA és a Relad közötti adásvételi szerzôdésben, és nem véletlenül fizetett a Relad igen tetemes összeget a részvénycsomagért, melyet megvásárolt az ÁVA- tól. Ekkor lendült támadásba Plesa úr társa a nemzeti érdekféltô akcióban", Emil Silvas úr, aki azt kérte számon: miért nem dollárban fejezték ki a szerzôdésben a beruházandó összeg értékét. Erre már Dan Valeria igazgatónô felelt: mert a román privatizálási törvény szerint a magánosításra vonatkozó szerzôdésekben mindent lejben kell kifejezni. Ilyen törvényt alkotott a parlament! De — mondotta Schneider úr — az ÁVA a pénzügyminisztériumtól négy évre szóló infláció-elôrejelzést kért, és ennek alapján állapította meg az eladási árat. Silvas úr elégedetlen volt a válasszal, és enyhén szólva kiabálni kezdett: Schneider vegye tudomásul, hogy Románia is Európában van, s ne oktasson ki bennünket, és egyáltalán a viselkedése felháborító, mert állítólag még el is mosolyodott. Valószínûleg az bôszítette fel Silvas urat, hogy a nemzetközi jogász kissé idegen akcentussal beszélt románul. Szóval a közgyûlés idônként — enyhén szólva — díszcirkuszba torkollt. Plesa úr azt is számon kérte, hogy egy sor írásban megtett javaslatára miért nem válaszolt a Relad és a Richter Gedeon, mert ô mindenhova elküldte azokat...

A cseppet sem irigylésre méltó helyzetben levô Dan Valeria igazgatónô mentette, ami még menthetô volt. Végül a közgyûlés jóváhagyta a beruházási programot, és azt is, hogy a jelenlegi igazgatótanácsot kibôvítsék: három helyett hét személy alkotja ezután. Az RG Radó András logisztikai igazgatót, Götcze Árpádot, Korda Annát és Kozma Juditot jelölte, mindnyájan budapesti lakosok, a Richter munkatársai. Plesa úr számon kérte Korda Annától, kinek a felolvasott életrajzából kiderült, hogy Marosvásárhelyen született, hogy hivatalosan települt-e át, vagy "kiszökött"? Mert ha szökött... Ám kiderült: Korda Anna 1987-ben hivatalosan települt át Magyarországra. A gyûlés egész idôtartama alatt Plesa Octavian és Silvas Emil ellenszavazatával tüntetett.

Végül néhány konkrét adat az Armedica jelenlegi helyzetérôl: a törzstôke értéke 19 milliárd lej (ebben benne van a jelenlegi beruházás), ami 28.467.000 részvénynek felel meg. Ebbôl 21,8 millió részvény a Reladé, ami 76,67 %. A most behozott gépek értéke részvényekké változott át. A részvénytôke 23,32 százaléka azon kis részvényesek kezében maradt, akik a tömegprivatizálás során vagyonjegyekért innen igényeltek részvényt, és nem adták el kis üzletrészeiket a Relad által a nyáron meghirdetett felvásárlás során. A fennmaradt százaléktöredéknyi rész az igazgatók tulajdonában van.

A gyûlés végén a PAS (az Armedica dolgozóinak jogi képviselete) nevében egy hölgy üdvözölte az új tulajdonosokat, mint mondta: felszólalásának az volt a célja csupán, hogy "enyhítse a hangulatot". Szavaiból jócskán kiérzett, hogy lényegében restelli a történteket, bocsánatot kért a két izgága részvényes oda nem illô, civilizálatlan magatartása miatt.

Tegnap délben Orbán Dezsô alpolgármester és Radu Boarescu, az Expomures igazgatójának beszédeit követôen Gheorghe Nan, a Maros megyei Kereskedelmi, Ipar és Mezôgazdasági Kamara elnöke jelenlétében megnyílt az Expomures és a Maros megyei Kereskedelmi és Iparkamara immár hagyományossá vált vására. A tavalyitól eltérôen idén nem a Nemzeti Színházban, hanem az Ifjúsági Házban lelt otthonra, ugyanis itt kevesebb a korlátozás, azaz többféle árut lehet behozni.

Ettôl függetlenül a meghívott mintegy 200-300 cégbôl csak 15 jelentkezett, de a megnyitáskor még ezek egy része sem volt jelen. Az okok különbözôek. Radu Boarescu, az Expomures igazgatója szerint azok a cégek, amelyeknek van saját üzletük, nem jönnek, mert így is alig tudják kiszolgálni vevôiket az ünnepek alatt, úgyhogy csak azok vannak jelen, amelyek direkt importôrök vagy termelôk. A rendezvényre jelentkezôk számát korlátozza az a tény is, hogy a vásár eladásra szakosodott, tehát nincs kiállítás jellege. További optimizmusra ad okot szerinte az is, hogy három hétig tart nyitva, december 4-étôl 20-áig, így azalatt megérkezhetnek a késlekedôk, sôt még újabb cégek is bejelentkezhetnek.

A marosvásárhelyi MANPEL bôrgyárban a múlt hét végén, november 27-én, pénteken a raktárban megcsinálták a hónap végi, szokásos leltárt. Majd következtek a nemzeti ünneppel kapcsolatos szabad napok. Szerdán reggel, mikor újrakezdôdött a termelés, a tímárság melletti bôrraktárból jelezték, hogy lopás történt, hiányzik a nyersanyag egy része. Újraleltározáskor kiderült, hogy a kár tetemes: 465 négyzetméter bôrt emeltek el az enyves kezû tettesek. Székely Sándor igazgatótól megtudtuk, hogy a tettest/tetteseket még nem sikerült kézre keríteni. Jelenleg a rendôrség végzi a nyomozást. Az igazgatótanács korábbi határozata értelmében lopás esetén a nyomravezetô a megkerült anyag/áru értékének negyven százalékát megkapja.

Egyébként december elsejétôl új felügyeleti rendszer létezik a gyárban. Eddig a polgárôrség emberei strázsáltak, most a részvénytársaság saját alkalmazottai végzik ezt a munkát.

Az igazgató nem nevezett meg senkit a gyanúsítottak közül, csak annyit mondott: vannak feltételezések.

Élô történelem

Elsô vasárnap sorba állítottak mindannyiunkat, és álltunk, álltunk órákon át a tûzô napon, külön a nôk, külön a férfiak. Át- meg átszámoltak, mint a birkákat, aztán százas csoportokba osztottak, azt mondták, az egész csak a munkabeosztás miatt van. Ez volt az elsô hivatalos hazugság.

Azután elengedtek, de alig ettünk valamit, s újra összehívtak, és akkor tízes csoportokba osztottak, most már a német katonák számoltak, pontosan, alaposan, bottal a kezükben, mint az állatokat. Emlékszem, sírva fakadtam, annyira bántott annak a fekete botnak a látása, a számolásnak ez a módja. Akkor még nem tudtam, hogy késôbb még majd boldognak érezzük magunkat, hogyha a botot csak számolásra használják, és nem egyébre... Rettenetes nap volt: hôség, por és izzadságszag, megalázottság és hatezer ember haptákban, fedetlen fejjel, egy pár arrogáns, hetyke német elôtt! A németek pedig csak számoltak, számoltak, és akkor döbbentünk rá elôször, hogy nem megy majd olyan könnyen az a hazamenetel, abba még majd a német is beleszól!

Nyolc órát álltunk nehezen, álláshoz nem szokott lábainkkal, és amikor este végre elbocsátottak, hullák módjára terültünk el fekhelyeinken.

Egy ideig nem történt semmi, lassanként megnyugodtunk, és kezdtük már humorosan felfogni lehetetlen, hihetetlen helyzetünket, ami annyira más volt, annyira képtelenül különbözött addigi életünktôl, hogy mindegyikünk elôtt nyilvánvaló volt: ez csak átmeneti dolog lehet. Ebbe aztán bele is nyugodtunk, kezdte az egész egy furcsa kirándulás, egy kicsit már-már unalmasan elhúzódó táborozás érzését kelteni bennünk...

Csodálkozva láttam, hogy anyukám és a többi középkorú vagy idôsebb nô milyen jól bírja ezt a strapás életet, de azt hiszem, bennük is csak az optimizmus és a közeli változás reménye tartotta a lelket. Hogy ez a közeli változás csak a hazamenetelt jelentheti, ebben biztosak voltunk mindnyájan!!

Eleinte felváltva fôztek az asszonyok, a férfiak vágták a fát, tüzet raktak, persze mindenbe beleszóltak, mindenki mindent jobban tudott a másiknál, de a mi sátrunk lakói aránylag jól megfértek egymással. Néha történt valami, levelet csempésztek be a városból, vagy elvittek valamelyikünket a városba az iparkamara vagy a rendôrség "kérésére" pár órára, csomagot kaptunk, vagy üzenetet, ezek voltak a szenzációk.

Emlékszem egy borzalmas éjszakára, valóságos ítéletidô volt, minden sátorba beesett az esô, alul is befolyt, a koromsötétben mozdulni sem lehetett. Villámlás, dörgés, sátrak omlottak össze, jajgatás mindenfelôl, sikoltás, gyermeksírás, ordítás — irtózatos volt!

Vagy tíz nap után megkezdte mûködését a közös konyha, minden két utcának volt két üstje, abban fôztek reggelit, ebédet, vacsorát. Amikor jelezték, érte kellett menni, és akkor kezdtük megtanulni a sorban állást. Néha segíteni is kellett egy-két órát, krumplit vagy zöldséget pucolni. Nem volt komoly dolog az egész, nem is vettük már komolyan. Ahogy múltak a napok, és nem történt semmi - úgy értem, hogy semmi rossz - kezdtük már elfelejteni az elsô vasárnap megaláztatásait, és rossz elôérzeteit, és arra gondoltunk: igaz ugyan, hogy kihoztak a téglagyárba, de - úgy látszik - nem mer senki semmi rosszat tenni nekünk vagy ellenünk. Németnek színét sem láttuk, hát kezdtünk kissé lelkileg is helyre jönni. Ez az örökös zsidó optimizmus!

Egyszercsak becsapott a villám a napról napra nyugodtabb s kissé derûsebb égbôl!

Valakit behivattak a csendôrôrszobára, kihallgatták, megverték, behívattak másvalakit, kihallgatták, megverték. Attól kezdve negyed- vagy félóránként kiáltották a számunkra ismertnél is ismertebb neveket, a beidézetteket aztán úgy megverték, hogy kifelé rendszerint vinni kellett ôket. Úgy ültünk órákon, napokon keresztül egy helyben, összerezzenve valahányszor a "figyelem, figyelem" kiáltást hallottuk, várva, hogy mikor kínoznak már meg minket is. Csak este lélegeztünk fel, mert tudtuk, hogy hajnalig békében hagynak.

Aztán már gyorsan következtek az események. Mind több és több embert hívtak be a rendôrségre, faggatták ôket, hogy hol, kinél, mit rejtettek el. Tenyerüket, talpukat verték gumibottal, fejjel lefelé lógattak egy-egy szerencsétlent, ha összeesett, még rá is tapostak. Egyesek vallottak is, akiknek volt mit vallani, de bizony sok megkínzott embernek nem volt mit bevallania. De azért a neki járó kínzást megkapta. Ha nem vallott valaki, behívták a feleségét, ha az sem mondott semmit, következtek a gyermekeik. Egyik férfi, aki összeesett, még hallotta, amikor a besúgónak beállt "hitsoros" azt mondta, csak üssék még az illetôt, mert ô tudja, hogy eldugott egy briliánst. (A besúgó ékszerész volt, tehát tudta, tudhatta.)

Így ment ez nap nap után. Alig aludtunk, alig ettünk, állandóan reszkettem, hisz nem tudhattam, mikor kerül sor özvegy édesanyámra. Egyszer, már estefelé kiáltották az unokabátyám, Sándor nevét, és alig akartuk hinni, amikor nemsokára épen, saját lábán jött vissza, ô maga is megkönnyebbülve, felelve aggódó kérdéseinkre. Egy napon minket köröztek, be kellett vallani, van-e valami ezüst vagy más értéktárgy nálunk. Elvették a jobb bundákat, és a kabátokon lévô prémeket. Meglepetésszerû kutatásokat csináltak. Anyuka ruhájában benne volt a születésnapjára tôlünk kapott ónix bross, egy ezüstkanalunk és valami pénz is volt még nálunk, mindezt bedobtuk az "összkomfortos" vécénkbe, ami egy nagy gödörbôl és egy-egy szál deszkából állt.

Egy szomorú napon sírva álltunk be Ducival a sorba, hogy beadjuk anyáink féltve ôrzött karikagyûrûit. Apuka gyûrûjét édesanyám talizmánként a nyakában viselte a táborban, és keserves volt látni, hogy azt, az ezüstlakodalmat is megért aranykarikát gúnyosan mosolygó, pökhendi emberek közömbösen fûzik össze más, szintén keservesen megsiratott karikagyûrûkkel.

Az utolsó hetek izgalmai annyira megviselték mindannyiunk idegeit, hogy szinte örömmel hallottuk: valószínûleg elvisznek a téglagyárból. Senki sem tudta, hova, merre, csak annyit tudtunk, csak arra gondoltunk, hogy végre vége szakad ennek az áldatlan állapotnak, ennek a véget érni nem akaró, szüntelen szorongásnak, félelemnek!!

Aztán vége is lett!

Egy este tábori csendôrök vették körül a gettót. Kora hajnalban felkeltettek bennünket, kihirdették, hogy az összes orvosok, mérnökök, gyógyszerészek és ügyvédek azonnal csomagoljanak és jelentkezzenek. Heten mentek el aznap a mi sátrunkból. Azzal biztatták ôket, hogy Németországba, munkára mennek, ahol nagyon megbecsülik — különösen most, háború idején — a diplomásokat, még ha zsidók is! Elvitték ôket.

Még aznap, dél felé teherautókon, szekereken rengeteg holmit hoztak be a táborba, s minket, lányokat, fiúkat berendeltek szortírozni a beszállított holmikat. Akkor tudtuk meg, hogy a reggel elvitt barátainktól a vasútállomáson majdnem mindent elvettek, és azt hozták vissza szortírozni.

Három napig tartott a munka. Amire befejeztük, már tudtuk, hogy egy vagy két nap múlva, esetleg csak pár óra múltán mi is megyünk.

Szombat délben újra tábori csendôrök jöttek, és akkor már világos volt, hogy mennünk kell. Szomorúak és izgatottak voltunk, de arra gondoltunk, hogy most végre véget érnek a kihallgatások, faggatások, kínzások, és - minden valószínûség szerint - egy rendezettebb helyre, egy már megszervezett táborba visznek majd...

Fájdalmas volt arra gondolni, hogy messzire kerülünk a mieinktôl, akik otthon maradtak, de itt is, így is teljesen el voltunk vágva egymástól. Reméltük, hogy ott, ahova visznek, jobb dolgunk lesz, és rendesebb bánásmódban részesülünk. Mi, örök optimisták!

Még egy utolsó levelet tudtunk váltani bátyámékkal egy rendôr által, akinek az anyja ott feküdt a kórházban, ahol Misi bátyám dolgozott, aztán elkezdtük a csomagolást. Csak egy hátizsáknyi holmit vihettünk magunkkal, úgyhogy egy-egy ládányit, azonkívül a sok utánunk küldött holmit ott kellett hagynunk, a táborban.

Szombat délután kirendeltek bennünket az épület elôtt levô szabad térségre, ott ki kellett borítanunk hátizsákjaink tartalmát, és egy nagy hangú, goromba ôrmester fölolvasta, mibôl mennyit, és mit szabad bepakolnunk. Mikor ezzel készen voltunk, kisebb csoportokra osztottak bennünket, és a holminkat ott hagyva elindítottak a tábor elején levô sátrak felé. Mindegyik sátor elôtt várakozva csoportok álldogáltak, és a sátrak elülsô fala rövid volt, hogy a lábakat kintrôl is látni lehessen. Nagy suttogás, felháborodás, pirulás, méltatlankodás volt a csoportokban, s akkor döbbentünk rá, hogy odabent valamilyen vizsgálat folyik. Egy újabb, rettenetes megaláztatás, megvizsgálták a nôket, nem rejtettek-e el valami értékes dolgot.

Oly undorító és hihetetlen volt az egész, hogy azt sem tudom, hogyan kerültem be Ducival az egyik sátorba. Szerencsére egy nagyon derék nô volt odabent, le is fektetett, hiszen kívülrôl a lábak látszottak. Bent tartott minket egy pár percig, de senkit nem vizsgált meg. Rettenetesen megalázó volt az egész, és még szomorúbb , hogy bizony akadt, aki képes volt ilyen módon elrejteni valamit. Igaz, csak egyetlen ilyen nôt találtak közöttünk. Megtudtuk, hogy a szomszéd sátorban lakott. Nagy izgalom támadt, detektívekért szaladtak, de minket közben elvittek onnan, s így nem tudtuk meg, mi is lett azzal a szerencsétlennel, aki mert ilyesmivel próbálkozni.

Úgy ballagtunk vissza otthagyott holminkhoz, mint a megvert kutyák! Ott azt a parancsot kaptuk — mert most már mindenki parancsolt, parancsolhatott nekünk —, hogy hagyjunk mindent ott, írjuk rá holminkra a nevünket, és menjünk vissza a sátorba, feküdjünk le, mert másnap hajnalban indulunk. Visszamentünk sátrainkba, elhelyezkedtünk úgy, ahogy tudtunk, de egyikünk sem vetkôzött le, mert nem tudhattuk, melyik percben kell majd felugranunk, hogy induljunk.

Végignyúltam a helyemen, behunytam a szemem, persze aludni nem tudtam, nem is akartam, mert folyton-folyvást az csengett a fülembe, dobolt a dobhártyámon, amit délután véletlenül meghallottam: Irány Kassa, és onnan ki...

Reggel indultunk, az állomásra vittek a hátsó utcákon. Anyuka nem bírta a hátizsákot, így Sándor egy rudat kerített, arra akasztotta mindkettôjükét, és vállon vitték a csomagot. Hogy szomorúak voltunk-e, nem is tudom már, hiszen annyira elfásultunk, hogy már-már mindenbe beletörôdtünk. (Misi, a testvérem, aki sebész volt, ez alatt az idô alatt is operált, és amikor valaki megsúgta neki, hogy most haladtunk el a szanatóriumtól nem messze, úgy sírt, hogy alig tudta befejezni a mûtétet.) Az állomáson már vártak minket az "összkomfortos" marhavagonok, ezekbe betereltek bennünket. Sándor valamivel elôbb volt, és úgy látszik, nem ment elég gyorsan (nem is lehetett rendesen haladni a sodródó tömeg kellôs közepén), egy csendôr rávágott, ô visszanézett, még most is elôttem van, látom... Olyan gyilkos tekintetet azóta sem láttam! Ez volt élete elsô ütése, amit megtorolni sem lehetett.

A vagonba 72 embert gyömöszöltek hátizsákjaikkal együtt. Hogy ez mit jelentett, négy nap, négy éjjel összezsúfolódva, egymás elôtt és együtt kínlódva végig mindent - fölösleges leírni. Hat ló és negyven ember, mondták azelôtt egy marhavagonra - ennyi fér el benne. Igen, de a lovakat ellátták, vizet is adtak nekik, nekünk nem! Hiába kértek, könyörögtek, dörömböltek, sírtak, amikor egy-egy állomáson megállt a vonat, csak beszédet, parancsszavakat, és ami a legjobban fájt - hangos nevetést hallottunk. Négy nap alatt egyszer nyitották ki az ajtót, akkor kaptunk kevés vizet. Ez volt minden!

Kétszer is jött magyar csendôr, az utolsó nap német is azzal, hogy adjunk le mindent, ami még van, azzal a vigasztalással, hogy "maguknak már úgysem fog kelleni semmi"! Nem tudtuk, nem akartuk elhinni... Igazuk volt! Nekünk már nem kellett semmi. Megérkeztünk Auschwitzba!!!

Krimi

A víg gyerekek régóta pikkeltek Murphyre. Egyszer kegyetlenül összeverte ôket egy háromtagú banda a Saar negyedbôl, és a víg gyerekek azt gyanították, hogy ez a Murphy árulta el ôket, hiszen szemtanúja volt, amikor a banda egyik tagját a telefonfülke közelében észrevétlenül leütötték, lefújták, majd a nála levô szajréval olajra léptek. Murphy akkor lépett ki a sarki pubból, légpárnásan, de azért látta, amit azok ott elmûveltek, sôt a rendfenntartó közegnek is szólt. A kifosztott srác persze nem tett feljelentést, ellenben megjegyezhette magának Murphy kissé excentrikus külsejét, furán elôrehajló vállát, csípôje mellett szélesen ingázó bal kezét, végül hülyekék szemeit és gyökös krumpliorrát.

A víg gyermekek meg voltak gyôzôdve, hogy Murphy jó pénzért kiadta ôket a bandának. Azok lánccal verekednek, és messze nyolc napon túl gyógyul a seb, amit okoznak. Ha begyógyul egyáltalán.

Murphy semmit sem sejtve ért a lépcsôházba, megnézte a postaládát, kivette a cinóber színû borítékot, megtapogatta, majd gyorsan kabátja belsô zsebébe süllyesztette.

Ez volt az utolsó. A negyedik részlet. Mindig készpénzért dolgozott. Most majd elutazik egy hétre Capri szigetére, és csak titkos hobbijának, az aktmûvészetnek él.

Aztán a lifthez sétált, megnyomta a gombot, megvárta, míg lassan, nyikorogva lejön az ócska szekrény. Közben a semmibôl ott termett az egyik víg fiú, és ô is beszállt. Háttal állt Murphynek, majd a hetediken váratlanul megfordult, és arra kérte, várna egy picit, mert csak megnéz valamit, és máris jön tovább. Van egy trükk, mutatta, amivel ezeket az öreg mûszereket helyben lehet tartani akár huzamosabb ideig is.

Eszem ágában sincs rá várni, morogta Murphy. Hogy majd erôszakoskodjék itt nekem, és kénytelen legyek kinyírni.

A szekrény felérkezett a tizedikre, és Murphy csak most kapott észbe: hiszen ô nem ezen a szinten lakik. Gyorsan kilépett, miközben helyet engedett egy sötét szemû legénynek, aki csaknem visszaszorította ôt. Világos azonban, hogy nem ez lehetett a célja, mert valami bocsánatfélét is mormogott.

Nem szállt vissza, hanem gyalog ereszkedett le a nyolcadikra. Fejcsóválva keresgélte kulcsait. Ezt az arcot látta már valahol. Megvan. Hiszen ezt a fickót ütötték le a telefonautomata mellett. Tehát ô teszi a borítékokat a ládába. Aztán jár egyet a lifttel, majd visszajön. Ócska trükk, gondolta megvetôen. Ezek a Saar-beliek enyhén szólva nem túl okos vállalkozók.

Ledobta kabátját az elôszobában, majd meleg téli cipôitôl is megszabadult, miután gondosan letörölte róluk a havat. Kezében tartotta a borítékot, és már a pénzt kezdte számolni, egy szál ingben és házipapucsban, amikor velôtrázó sikoltást hallott.

Kinyitotta az ajtót és a döbbenettôl gyökeret vert a lába. A kapcsolótáblánál félméteres lángok csaptak ki a liftajtóból, miközben a szekrény haladt, de hogy merre, nem tudta megállapítani.

És közben az a halálsikoly.

Gyorsan visszalépett, leakasztotta a kis kézi tûzoltókészüléket, és pillanat alatt elfojtotta a tüzet. A liftajtó azonban nem nyílt ki, bárhogyan is rángatta. Ekkor azonban hangokat hallott a kilencedikrôl. Rögtön felrohant hát, és ott is eloltotta a már erôsen lobogó lángot.

A jól végzett munka örömével lépett kényelmes lakásába, ahol felesége szökése óta megelégedetten, mestersége miatt a többi lakó ellenszenve, alig titkolt megvetése közepette, sorsába beletörôdve élt. Abból, amit itt-ott felcsípett, majd a megfelelô idôben a kellô helyre továbbított. Ezt mindig jól megfizetik, mert az információ az aranynál is többet ér.

Már éppen nyúlt volna a telefon után, amikor a nappaliból kiszólt valaki.

— Ne fáradjon, master. Az a gájner már rendben van.

A víg gyerek volt. Fél szemét behunyva emelte fel jobbját, és villámgyors lendülettel hajította kését Murphybe.

"Ha kétségeid vannak, légy magabiztos", idézte elhíresült druszája egyik mondását a hörgô haldoklónak, majd derûsen átlépett rajta, és a borítékot felvéve nesztelenül, mint egy puma, kiosont a lakásból.

Repülj a Mikulással!

A levegôben találkozhatnak a Mikulással az idén a belga gyermekek. A helyi légitársaság kifejezett Mikulás-utakat szervez a kicsik számára, amelyek ajándék-osztogatással végzôdnek. Belgiumban a decemberi ünnepek fontosabb napja a Mikulás — legalábbis, ami az ajándékozást illeti —, karácsonykor az ünnep egyházi jellege domborodik ki. A gyermekeknek ma már nem kell beérniük a Télapónak álcázott nagybácsival vagy ismerôssel, hanem személyesen indulhatnak a fehérszakállú jótevô nyomába. A Benelux-államokból rendszeres turistautakat szerveznek a lappföldi Rovaniemi közelében lévô Télapó-faluba, ahol sok gyermek hite szerint az igazi Mikulás él. A felhôk közötti Télapó-keresés, illetve találkozás lehetôsége, ma már a nagyközönség számára is nyitott. A hét végén összesen 15 repülésben 1800 kis utas vehet részt a közel egyórás Télapó-kalandban, 750 ezer lejnek megfelelô összegért. A Mikulás egyébként Belgiumban nemcsak a gyermekeknek hoz ajándékokat. Tavaly például fûtött könyvtárral ajándékozta meg a belga hajléktalanokat. Közös étterem üzemel ilyenkor azok számára, akik általában nem engedhetik meg maguknak a fizetô helyeket, és azoknak is, akik nem szenvednek pénzhiányban, de magányosak. Nem maradhat ki a hangulatkeltésbôl Brüsszel legfôbb nevezetessége, a Manneken-Pis sem. A pisilô kisfiút ábrázoló szobor a téli ünnepnapok alatt sokezer kosztümje közül télapóruháját ölti fel.

Egyeztetô bizottság

Az ellenzék várhatólag nem vesz részt annak az egyeztetô bizottságnak a munkájában, amelynek az oktatási törvény módosításáról született eltérô változatokból kellene egységes javaslatot készítenie. A törvényhozás két házában eltérô szövegben fogadták el az oktatási törvény módosítását tartalmazó törvénytervezetet. A házszabályok értelmében most egy közös egyeztetô bizottságnak kellene közös javaslatot kidolgoznia, egyebek között a Romániában nemzeti kisebbségek anyanyelvén történô felsôfokú oktatás kérdésérôl. A bizottságba a szenátusnak és a képviselôháznak egyaránt hét-hét képviselôt kell küldenie a pártok parlamenti súlyának megfelelôen. A képviselôház állandó irodája úgy döntött, hogy a testületbe a parasztpárt, illetve az ellenzéki Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) 2-2 képviselôt, a Demokrata Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a liberális párt pedig egy-egy képviselôt küldhet. A döntés a bonyolult parlamenti algoritmus alapján született, amely azt veszi figyelembe, hogy az egyes pártok képviselôi csoportjai milyen arányt képviselnek a házban, illetve az adott párt eddig hány képviselôt küldhetett egyeztetô bizottságokba. Az ellenzéket egyáltalán nem elégítette ki a parlamenti matematika adta magyarázat. Annál kevésbé, mivel épp a PRM és a PUNR vallja a legharciasabban azt, hogy egy nemzetiségi nyelven oktató egyetem az egységes román nemzetállamot, Románia egész jövôjét sodorná súlyos veszélybe. A PDSR csütörtökön bejelentette, hogy tiltakozása jeleként nem küld képviselôket a bizottságba. A szenátus a maga részérôl még nem döntött, de hasonló ellenzéki álláspont várható a felsôházban is. Az egyeztetô bizottság az ellenzék távolmaradása esetén is elvégezheti munkáját, de ilyen körülmények között érvényes döntést csak konszenzussal hozhat.

Új elnök az egyházak ökumenikus tanácsa élén

Márkus Mihály református püspök személyében új elnököt választott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. A tanács november 30-án tartott ülésén megköszönte a búcsúzó elnök, Harmati Béla evangélikus püspök, valamint a távozó fôtitkár, Bóna Zoltán református lelkész munkáját. A fôtitkári tisztséget az elkövetkezendô idôszakban Görög Tibor evangélikus lelkész tölti be. Az ökumenikus testület köszönetet mondott tagegyházainak, tagszervezeteinek, valamint minden adakozó gyülekezetnek és magánszemélynek, akik segítették a tiszai árvíz kárpátaljai vagy magyarországi károsultjait. Utalt arra: a károsultaknak hosszú idôn keresztül szüksége lesz még adományokra és munkaerô felajánlására. A tanács a jövô évek terveit illetôen különös figyelmet szentelt a millennium közeledtére.

Megalakult a szociális dialógus ügyosztálya

A kormány csütörtökön határozatot fogadott el a szociális dialógus ügyosztályának megalakulásáról a szakszervezeti és a munkáltatói kapcsolatokkal megbízott államtitkárság átszervezése révén. Az ügyosztály részét képezi a kormány munkaapparátusának, a miniszternek lesz alárendelve és biztosítani fogja a kormány kapcsolatait a társadalmi partnerekkel.

Ion Muresan átvette a szaktárca vezetését

A csütörtökön beiktatott új mezôgazdasági és élelmezési miniszter rövid találkozót tartott a minisztérium jelenlegi vezetôségével. A sajtó képviselôit kizárták a találkozóról,amelynek célja csupán a vezetôség (tanácsosok, vezérigazgatók) bemutatása volt. Az új miniszter ezt követôen sem nyilatkozott, holott az újságírók nagy érdeklôdéssel várták a találkozó végét.

A szakszerveztek reformstratégiát követelnek

A Metarom fémipari szakszervezet december 8-án kétórás figyelemeztetô sztrájkot szervez, amelyet általános munkabeszüntetés követhet, amennyiben a kormány nem dolgoz ki sürgôsen refromstratégiát az ágazat számára — nyilatkozta Aurel Radi Metarom-elnök. A szakszervezetek azzal vádolják a kormány, hogy nem hajlandó megmenteni az ipar eme ágazatát. Pontosításuk szerint egész sor átszervezési és privatizálási javaslatot terjesztettek elô, a menesztett alkalmazottak társadalomvédelmét biztosító program keretében, de ezekre mindmáig nem kaptak választ. Figyelemeztetnek továbbá annak veszélyére, hogy a nyolcvanezer alkalmazott spontán fellázadhat, amennyiben egységeiket gazdasági és alternatív elemzések nélkül likvidálják, és a szakszervezetek képtelenek lesznek féken tartani a megmozdulásokat.

Nem mondanak le a tiltakozásról

A pitesti-i nukleáris kutatóintézet alkalmazottai csütörtökön megszakították tevékenységüket, mivel három hónapja nem kaptak fizetést. A szakszervezet nem vállal semmilyen felelôsséget a fenti helyzetért, lévén, hogy az intézet személyzete törvényesen nem sztrájkolhat. Az aligazgató nyilatkozata szerint az intézet vezetôsége a munkabeszüntetés ellenére sem adott kedvezô választ az alkalmazottak kéréseire, akik eltökélték, hogy nem mondanak le a tiltakozásról.

Megvan a magyar pincérnô gyilkosa

Egy burgenlandi volt csendôr gyilkolta meg nyereségvágyból két héttel ezelôtt K. Erzsébet magyar pincérnôt Felsôpulyán (Oberpullendorf) — jelentette be csütörtökön Kismartonban Nikolaus Koch burgenlandi közbiztonsági igazgató. A 31 éves férfi szerda este bevallotta a gyilkosságot, s a tárgyi bizonyítékok is ellene szólnak — mondta az osztrák illetékes. Gerald Wild, a burgenlandi rendôrség helyettes vezetôje szerint a feltételezett gyilkost a magyar és a burgenlandi hatóságok kiváló együttmûködésének eredményeképpen sikerült aránylag rövid idôn belül megtalálni. Tájékoztatása szerint ugyanis a tettes a gyilkosság után közvetlenül átment Magyarországra, és az áldozat bankkártyájával vett fel pénzt.

Kárpátalja — az árvíz után éhínségtôl tartanak

Az árvíz után egy hónappal Kárpátalján még mindig öt hegyvidéki település van részlegesen elvágva a külvilágtól. A helyzet ebben a térségben minden erôfeszítés ellenére csak nagyon lassan normalizálódik, ráadásul a hegyek között éhínség is elôfordulhat a téli hónapokban. Az ungvári Szribna Zemlja Feszt hetilap csütörtöki helyszíni beszámolója szerint az Ökörmezôi (Mizshirjai) járás Szinevirszka Poljana nevû faluja volt leghuzamosabb ideig elzárva a világtól. A településsel, amelyet mostanáig nem lehetett megközelíteni az országutat elzáró hatalmas földcsuszamlás miatt, 10 napon át nem volt telefonösszeköttetés és két hétig szünetelt az áramszolgáltatás. A Tereblja folyó völgyében, ahol a falu fekszik, az ár lerombolt 6 vasbetonhidat, elsodort 14 fahidat, elmosott 20 hektár háztáji termôföldet és 16 kilométer hosszan megrongálta a megerôsített folyópartot.

Vizsgálat a fenyegetôk ellen

A megyei rendôrfelügyelôség közlése szerint az utóbbi idôben több tanintézet vezetôsége folyamodott segítségért hozzájuk, mivel robbanószerkezetek jelenlétérôl értesítették ôket névtelen telefonálók. A bombariadók mindahány esetben hamisnak bizonyultak, viszont a rendôrség tovább folytatja a hamis bejelentôk leleplezésére indított vizsgálatot, lévén hogy a robbanóanyagok használatával való fenyegetôzés bûncselekménynek minôsül, amely 3 - 12 év közötti szabadságvesztéssel sújtható.

35 esztendôs a Kistemplom dalárdája

A marosvásárhelyi Filharmónia a Musica Sacra vallásos zenei hangversenysorozat keretében holnap délután hat órától a Gecse utcai kistemplomban adventi templomi hangversenyt tart a Kistemplom dalárdájának 35. évfordulója tiszteletére. Közremûködik a vártemplomi Psalmus vegyes kar.

Bábos Mikulás

A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület Habakuk bábos kiscsoportja Mikulás-napi ünnepi elôadást tart ma 12 órától a megyei RMDSZ székhelyének Zonda Attila termében.

Elmarad az elôadás a Nemzetiben

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatától kapott közlés szerint a szerdára, december 9-ére a Csorba András bérlet keretében meghirdetett Jacques és gazdája címû elôadás mûszaki okokból elmarad, azaz átütemezôdik egy januári idôpontra. A színház ezúton is kéri a bérlettulajdonosok és a közönség szíves megértését.

A Rebreanu társulat is bemutatót tart

Ma este hét órai kezdettel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata bemutatja Alejandro Casona Ines De Castro címû színmûvét, Mihai Lungeanu rendezésében, Csíky Csaba zenéjével. A színmû cselekményének idejét eredetien felidézô kosztümök és díszletek Maria Miu munkája. A fôszerepben: Nicu Mihoc.

Élménypedagógiai szeminárium

December 4-6. között a szovátai Teleki Oktatási Központban tartják egy egyéves élménypedagógiai továbbképzô tanfolyam kezdô szemináriumát, a marosvásárhelyi és a németországi Outward Bound ifjúsági társaságok közös szervezésében. A szemináriumon tizenhat megyénkbeli tanár és nevelô vesz részt, akik hátrányos helyzetû gyerekekkel foglalkoznak. A programot az EU Phare Lien programja támogatja.

Hetipiac nyílik Vámosgálfalván

Kedden nyitják meg a Küküllô menti községközpont új hetipiacát a volt mezôgazdasági termelôszövetkezet udvarán. A négyhektáros területen nyíló gabona- és állatpiacot a dicsôszentmártoni Ario cég közremûködésével hozzák létre, amely befektet a piac felszerelésébe, és az árukészletében levô építôanyagokat is forgalmazza majd. A cég mentesül a helybérfizetés alól, de a bevétel fele a községházáé lesz. A megnyitás napján díjmentes a piac, ahol minden kedden vásárt, és minden harmadik hónap utolsó szombatján nagyvásárt tartanak.

Országos muzeológiai szimpózium

December 4-6. között Marosvásárhelyen a mûemlékek témakörében végzett legutóbbi kutatásokról szerveznek kerekasztalt, amelyen számos szakember vesz részt. A szimpóziumot tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében nyitották meg, a további munkálatok szakosztályonként a marosvásárhelyi múzeumokban folynak.

Vásárhelyen az olimpiai válogatott

A marosvásárhelyi Ringbox SK a Pro Box Alapítvány támogatásával ökölvívó turnét szervez, amelyen részt vesz a Vastag Ferenc vezette román olimpiai ökölvívókeret, továbbá aranyosgyéresi, gyulafehérvári, aradi és marosvásárhelyi öklözôk az ASA és a Ringbox színeiben. A turné elsô állomása a régeni mûvelôdési házban kedden 16 órától lesz, majd szerdán, december 9- én 16 órától a marosvásárhelyi Sportcsarnokban állnak szorítóba az ökölvívók. A rendezvényt a marosvásárhelyi és a régeni polgármesteri hivatalokon kívül 17 kereskedelmi társaság támogatja.

Légszennyezés

A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség tájékoztatása szerint a november 26. és december 2. közötti idôszakban vett levegôminták alapján december 1-jén az Azomures Rt.-tôl eredô, a megengedett határértéket meghaladó ammónia- koncentrációt észleltek. A Maros vizében a Csapónál gyûjtött vízmintákból hét esetben észleltek a megengedettnél magasabb ammóniumion-tartalmat. E szennyezéseket úgyancsak a vásárhelyi Azomures Rt., valamint a városi szennyvíztisztító okozta.

Gherasim Emil

Az aforizma a szellem szabadságának szülötte

A közkegyelem-osztás a bûntelenek megbüntetése.

Kétszer ad, ki a kevésbôl ad.

Ne menj kocsmárosnak, ha pohár a barátod.

Aki tíz szót mond, amikor egy is elég lenne, elfecsérli a mások idejét.

Gyakorta eszményítik, ám ritkán viselik el az igazmondást.

A szarvas növeszti az agancsot, de a vadász büszkélkedik vele.

Értékét vesztett pénznek bolond a tolvaja.

Kántornak pap a karmestere.

Ne ítéld el a kétkedôt. Ô hozza a bizonyosságot.

Tisztes tisztességtelenek is vannak.

A tenger a patakok temetôje.

Nem azért ölelgetik a kéjnôt, merthogy szeretik is.

A hiúság elismerésre pályázik és nevetségessé tesz.

A hangosan követelôzô rendszerint félszájjal mond köszönetet, ha ugyan meg nem feledkezik róla.

Aki mindenkivel barát, senkinek nem barátja.

Elhagyják azt, aki önmagát elhagyja.

Minek arra inteni a kengurut, hogy ne ugráljon?

A méh a virágok szerelmi postása.

Ne a részeggel reklámozd a bort.

Barátból sosem elég, ellenségbôl egy is sok.

Bókkal nôt meg nem sértesz.

Félreértés ne essék: Madame Sans Gene nem egy személy, hanem népes társadalmi kategória.

A leghûségesebb szerelem a magunk szerelme.

Üzletkötésnek alku a lelke.

Jaj annak, aki vénségére még tapasztalatot sem gyûjtött!

Egyetlen embernek nyújtotta a kezét. A szívével már sokkal adakozóbb volt.

A nagy alkalmak nem születnek. Teremtik ôket.

Szeretem a költözô madarakat. A vándormadarakat utálom.

Templomaink 19.

A Bekecs elôhegyein, egy csonkakúp tetôn áll a régi, XIV. századi templom, a barátok búcsúhelye. A középkori Marosszék területén, a szerzetesek, s azok közül a ferencesek mûködése az egyházi nevelés mellett az építkezésre is kiterjedt.

Szent István intelmei szerint: "Tíz falu építsen egy templomot" értelmében, a ferencesek irányításával Bere, Keresztúr (Berekeresztúr), Márkod, Mája, Magyarós (Nyárádmagyarós), Kendô, Torboszló és Nyárádselye falvak népe közösen építette a templomot Berekeresztúron. A közös plébániatemplom Ábrahám nevû papja már 1332-ben fizette a pápai tizedet, de a kôtemplom építési idejérôl okirat nem áll rendelkezésre. A befizetési jegyzék a falu régiségére is utal, és azon Berechee formájában van feljegyezve. Keresztúr névvel 1484-ben jelent meg elsô ízben, az 1567-es összeíráskor Kendeo kilenc, Keresztúr három kapuval jegyeztetett fel.

A templom a ferencesek által kedvelt alaprajzzal épült, kelet-nyugati tájolással és a nyugati oromfal elôtt álló toronnyal. A téglalap alaprajzú (7x12 m) templomhajóhoz diadalívvel kapcsolódik a szentély, melynek szélessége két lépéssel kisebb és a nyolcszög három oldalával zárul. A XIV. századi templom a román építészeti stílus késôi emléke, melyen már a gótika vonásai is megjelennek, tehát az az átmeneti korszak emléke.

A templomhajó és a szentély támpillérei arra engednek következtetni, hogy eredetileg a hajó lefedése boltozatos volt, ma vakolt síkmennyezetû. A szentély és a hajó ablakai csúcsívesek, oszlopocskával megosztva, mérmûves díszítéssel. A templomhajó nyugati végébe az orgona, a szentély keleti végébe a diákok karzata került. A hajó északi fala minden bizonnyal festett szentképekkel volt díszítve. A templomba a torony boltozatos elôterén át egy csúcsíves és egy félköríves béletes ajtón át lehet bemenni. A déli oldalán is van ajtó, mely elé késôbb egy faszerkezetû portikust állítottak. A templom tornyának két hosszanti fala vastagabb, a bejárat téglaboltozatát hordja. A négyszintes tornyot a homlokzati övpárkányok tagolják. A torony negyedik szintjének ablakai enyhén ívesek, az alsóbb szinteké lôrésszerûek. A magas és hegyes négysíkú toronysisak négy sarkán, a fôpárkányra egy-egy kis tornyot falaztak és hegyes sisakkal látták el, mely a székelyföldi négyfiatornyos templomtornyok szép példája. A toronyban két harang van.

Az 1962. évi szemlén és felmérésem alkalmával a következô feliratokat jegyeztem le: az északi falon, az ablaknál: BEREI VAS GYÖRGY KÉSZÍTETTE, az északi falon: I.F. MARTINO VÁSÁRHELYI HARANGOZÓ 1604. H.F. FRANCISCUS ANO DOMINI 1595. A torony emeleti ablakán: H. FUIT TOMAS DEMTENHAST (?) RIGMANI A. DI ANNO 1520 (?) HIC FUIT ANDREAS M.A.R.VAS H. FUIT MATIAS VÁSÁRHELYI. Olvashatatlan feliratoknál az 1607, 1619 és 1752-es évszámok szerepeltek. A feliratok templomtörténeti szempontból nem jelentôsek, de lehetséges, hogy a javítások alkalmával ott dolgozó személyek örökítették meg részvételüket a munkálatok során.

Orbán Balázs szerint a templom várfallal volt körülvéve, mely védelmi célt szolgált ellenséges hadak ellen. A falu népe a templom mögötti hegyrészt Vároldalnak, az északi részt Vármögöttinek nevezi. A védelmi falat várnak tekintették, mindenesetre a török-tatár hadak itteni kalandozásakor a kerítôfalon belül lévôknek védelmet nyújtott.

A római katolikus templom a reformáció utáni idôben a reformátusok tulajdonába került. A feltételezett festett képeket a reformátusok meszelték le, de állandó javítások révén az épületet használható állapotban tartották.

A templom alatti sírboltot az 1614. évi pestis után falazták be. A diadalívet a hajó boltozatával egyidôben, 1890-ben bontották le, a templom terébe beálló falazatot mindkét oldalon lebontották s így belsôben csarnoktemplommá alakult. A diadalív falazatának a lebontása után kedvezô hely adódott a szószék elhelyezésére, melynek hangvetôjét — a koronáját — 1762-ben készítették. 1833-ban a templomhajó ablakait átalakították félköríves záródású formára.

A berekeresztúri templom egyházközsége anyaegyházként van nyilvántartva, ugyanakkor a közös falvak önálló egyházzá nôtték ki magukat és templomot épített Kendô, Márkod, Nyárádmagyarós, Nyárádselye és Torboszló református népe. Hasonlóképpen a reformáció után Kendô, Márkod, Nyárádmagyarós és Nyárádselye római katolikus hívei is templomot építettek maguknak.

(Folytatjuk)

Autók és egyebek

Újabb és újabb adatok látnak napvilágot a már többszörösen is az év autójának kikiáltott remekmûrôl. Egyebek között kiszivárgott az az információ, hogy a pollenszûrôs kocsiszekrény számítógépes tervezésekor 100 lehetséges változatból választották ki azt, amelyik a legnagyobb védelmet nyújtja a vezetônek és az utasoknak. Amint egy korábbi cikkben említettük, a cég igen magasra állította a minôségi mércét mind a karosszéria, mind a mozgó alkatrészek és részegységek vonatkozásában. Karambol esetén azonban megtörténhet, hogy idô elôtt ki kell cserélni egyik- másik fôdarabot, méghozzá gyorsan, mert a kocsi tulajdonosának, üzemeltetôjének is drága az ideje, meg a javítószolgálati mûhelyben sem cél tartósan lefoglalni a szerelôállásokat. A Focust e két egybehangzó igény kielégítése végett úgy alkották meg, hogy egy teljes motorcseréhez legfönnebb kétórai munkára legyen szükség.

Az utazók biztonsága és a mûködési biztonság után hadd szóljunk arról is, hogy mennyire védett a Ford Focus az autótolvajokkal és -fosztógatókkal szemben. Valamennyi modellt fölszerelik indításgátlóval (PATS), ami azt jelenti, hogy a motor csak a huncutul megszerkesztett eredeti kulccsal hozható mûködésbe. Az ajtók pedig távirányítóval és szintén különleges kulccsal nyithatók, tehát kétszeresen biztosítottak. Az elektronikus vezérlésû nyitó-záró szerkezet frekvenciaváltozása nem kis fejtörést okoz majd azoknak, akik a készülék állandó adott rezgésszámának bemérésében reménykednek.

Nem kevésbé szellemes az a mûszaki megoldás, amely megakadályozza, hogy az égve felejtett lámpák miatt kimerüljön az akkumulátor. Tudniillik a kocsi elhagyása után 20 perccel egy idôrelé az összes fogyasztót kikapcsolja.

Az igazi szenzáció azonban egy rövidítve TAS-rendszernek nevezett valami, amelyet a mobiltelefon és tartozékai, a rádió meg a GPS-ként említett, a kocsi tartózkodási helyét távközlési mûhold segítségével meghatározó berendezés kombinációjából hozták létre. A TAS-nak köszönhetôen a kocsi vezetôje mindenekelôtt hasznos információkhoz juthat az idôjárási és útviszonyokról. Ha könnyebb baleset éri az autót, akkor a sofôr vagy az utasok valamelyike egy, a mûszerfalon található gomb megnyomásával azonnal riadóztathatja a mentôsöket. Amennyiben pedig olyan súlyosan ütközik a gép, hogy felfúvódik benne a légpárna, a készülék automatikusan értesíti a kórház sürgôsségi osztályát és a mûszaki segélyszolgálatot arról, hogy hol történt a baleset.

Utólag szerzett részletesebb és pontosabb forrásanyagok birtokában pontosítanunk kell, miszerint az 1,4 literes benzinmotor 5000 percenkénti fordulatnál 55 kilowattos (75 lóerô), az 1,6 literes 6000 ford/percnél 75 kilowattos (100LE), az 1800 köbcentiméteres 84 kilowattot, illetve 115 lóerôt ad le 5750-es fordulatnál, míg a 2000- es azonos fordulatszámon 96 kilowattot, azaz 130 lóerôt teljesít. Végül az Endura dízelmotor 1753 köbcentiméteres, teljesítôképessége 66 kWh (90 LE)/4000. A fentivel azonos sorrendben ezekkel a motorokkal a következô végsebességekre gyorsíthatók fel a Ford Focusok: 171, 185, 198, 201, 184 km/h.

Magyarországon már november közepén megkezdôdött a Focus több változatának árusítása. Ezek a három-, négy-, illetve ötajtós Ambianta, Trend, Ghia limuzin és kombi karosszériával, 1,4; 1,6; 1,8 és 2,0 motoros variánsban. A legolcsóbb 2.799.000, a legdrágább 3.699.000 forintba kerül. Romániában, úgy hírlik, a jövô év elején hozzák forgalomba az év autóját. Hogy hol, milyen modelleket és mennyiért, még homály fedi.

Szûk négy hét és itt az újesztendô! A jó szilveszteri mulatságot idejében el kell kezdeni szervezni. Nekem egy különösen jól sikerült, ezt leírom önöknek. Abban az idôben települtem át végleg Kolozsvárról. Egy nagyon kedves társaságba csöppentem, elhatároztuk, hogy Szovátán szilveszterezünk. Elvállaltam a fôzést, az italok megválasztását, és a szervezésbe is besegítettem. Ügyeskednem kellett, mert kb. 40-en voltunk és háromnapra tervezük. Ismertem a társaság ízlését, a következô italokat szereztük be: 40 üveg (20 l) Sztolicsnaja vodka, 50 l küküllômenti félszáraz bor, 6 üveg pezsgô, hogy legyen mivel fogadni mind a két újévet, 100 üveg Radeberger sör, 5 láda borvíz, másfél kiló babkávé. Az a mód, hogy mindenki hoz valami italt, nem vált be, mert ha sokféle ital keveredik, rosszullét az eredménye. Ételek: sonkapaszta, szaftos virsli tejfölös tormával, töltött káposzta, flekken, kaszáslé. Azonkívül páronként hidegtálak és tészta. Mindent még itthon elkészítettünk. Ott csak melegíteni, a virslit fôzni és a flekkent megsütni kellett. Két nappal szilveszter elôtt, ételestôl, italostól kiszállítottak minket szállást csinálni. Igazi gyönyörû tél fogadott. Birtokba vettük a villát, és elosztottuk a szobákat. A friss párokat külön szobákba helyeztük, a többieknek jó volt a közös is. Kijelöltük a tánctermet és az ebédlôt. Mindkettôt feldíszítettük szalagokkal, lampionokkal, fenyôágakkal. A zenét is beindította egy barátunk, aki nagyon értett annak megválogatásához. A jó zene még az étel-italoknál is fontosabb. Így vártuk a társaságot, jó meleg szobákkal. Az elôállított ételek receptjei:

Sonkapaszta

Egy régen bevált receptem, szapora és finom. Veszek egy jókora zsambont (füstölt sonka), kicsontolom és kétszer ledarálom. Elôször egy nagyobb, majd egy apróbb lyukú rostélyos darálón. Ha úgy érzem, hogy sovány, még hozzáadok egy kis kaizert. Házi kenyérrel és kovászos uborkával ajánlom, igen finom.

Szaftos virsli

Ez egy marosvásárhelyi specialitás, ezzel itt találkoztam elôször. Ezt egy régi szakitól rendeltük (5 kilót), azóta én is tudom készíteni. Hozzávalók: 10 kg disznóhús, (6 kg sovány, 4 kg kövér), 4 l csontlé (2-3 kg marhacsontból fôzve), 20 deka só, 5 deka darált bors, 20 deka édes porpaprika, ebbôl 5 deka csípôs paprika (ez elmaradhat), 5 deka fokhagyma megtakarítva, összezúzva, 30 m juhbél. Elkészítés: a húst a kövérséggel ledaráljuk apró lyukú darálón, a fûszereket sóval együtt a húsra szórjuk, a csontlevet is beleöntjük és jól összedagasztjuk, pihentetjük néhány órát. A bélbe betöltjük, nem szabad megszurkálni. Araszosra párosítjuk, és mindkét végét elkötjük. Egy napig szikkasztjuk, majd egy rövid, 1-2 napos füstöt adunk neki. Fogyasztás elôtt 5 percig fôzzük. Tejfölös tormából, vagy mustárral fogyasztjuk. Tejfölös torma Hozzávalók: fél kg torma, 1 deci ecet (lehet almaecet), 2 deci tejföl, 1 e.k. cukor, só ízlés szerint.

Elkészítés: a tormát lereszeljük, levet készítünk, 1 dl vízbôl, 1 dl ecetbôl, cukorból, sóból. A levet és a tejfölt ráöntjük a tormára, az egészet összekeverjük. Fôtt húsokhoz, kolbászhoz, virslihez kitûnô.

A marosvásárhelyi református temetôben Virág Antal mohos sírkövén olvashatjuk (1831): "Ô most a mennyben Polgár". Egy ilyen városnak, amelynek lakói még a mennyben is jó polgárok akartak maradni, éppenséggel egy olyan mesebeli hôsre volt szükségük, mint Bernády. Hiszen városunkat ô találta ki és fel, ô tette iskolavárossá s ô varázsolta a hazai és európai kultúra egyik fiók székesvárosává.

Hiú és becsvágyó lett volna Bernády? Igen! De még mennyire! Mint minden teremtô és jeles alkotó, Adyval szólva, ô is meg akarta mutatni magát, hogy lá