A törvény mindenkire egyaránt érvényes!

Tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a szokásos napon a megszokott idôben hivott össze sajtóértekezletet. Az elmúlt napok botrányos eseményei miatt nagy érdeklôdésre számot tartó értekezlet azonban a sajtóterjesztôk által követelt soronkívüli tárgyalás miatt megkésett.

Fodor Imre polgármester tájékoztatója szerint a tárgyalásra azért került sor, mert a sajtóterjesztôk nehezményezik a Fazakas Károly Csabával történteket.

- Én a magam részérôl elnézést kértem a történtekért. Nagyon sajnálom emberi szempontból, hogy erôszakra is sor került, azonban a közrendészek jogi szempontból helyesen jártak el. Amivel nem értek egyet az a "hogyan" és nem a "miért". Ugyanis december óta próbálunk megoldást találni az ügyre. Ugyanakkor véleményem szerint Fazakas Károly Csaba sem kellett volna így viszonyuljon az ügyhöz.

A Népújság azon kérdésére, hogy miért vannak információzavarok a hivatal különbözô szintjei és részlegei között Orbán Dezsô alpolgármester azt mondta:

- Nem igaz, hogy a Polgármesteri Hivatalban nem megfelelô az információcsere. Mindenrôl idôben tájékoztattak, és csak a bódék elszállításának a módjáról nem tudtam.

Az erôszakról igaz csak késôbb értesült, mert Angela Rosca igazgató saját elmondása szerint nem tájékoztathatja minden percben a feletteseit. Ô egyébként a videó- és fényképfelvételek ellenére azt is állította, hogy a rendcsinálók nem alkalmaztak erôszakot. Az újságosbódék ügyének további részleteirôl szólva Angela Rosca elmondta: a feladatfüzetet egy bizottság állította össze, ôk döntöttek úgy, hogy egy cégnek csak négy helyet szabad megpályázni. Erre vonatkozóan nincs ugyan törvény, de úgy gondolták, hogy ezzel elkerülhetik, hogy bármelyik cég monopol helyzetbe kerüljön. Néhányan az újságterjesztô cégek közül is ezt kérték, mint sok minden egyébben ebben sem közös megegyezés alapján fordultak a polgármesteri hivatalhoz.

Az új bódékról érdeklôdô Népújság megtudhatta, hogy jövô héten egy újabb típus megtekintésére kerül sor. Addig sem árakról, sem formáról nem lehet beszélni. A polgármesteri hivatal fôkönyvelôje, Gál Imola elmondta, felmerült az a lehetôség is, hogy a se vége, se hossza egyeztetések helyett, a polgármesteri hivatal rendelje meg a saját pénzébôl a bódékat, majd ezeket adja bérbe az árusoknak.

A továbbiakban a fôkönyvelô még elmondta, hogy a hivatal bevételeibôl több milliárd lej hiányzik és e tetemes öszegek nagy részét közterületek ki nem fizetett bérleti díjai teszik ki:

A Számvevôszék részérôl is nyomás alatt vagyunk, amely ezt a pénz követeli tôlünk. Ha a késedelmi díjakból származó milliárdos nagyságrendû bevételeket is ideszámoljuk, akkor a tervezett összeg 49,1 százaléka folyt csak be.

A városvezetôk ezt jelölték meg egyik okként, hogy az újságosbódékkal kezdték el az közterületeken levô törvénytelenségek felszámolását.

Megtudhattuk, hogy sem a garázsok, sem az engedély nélkül árusító fôtéri zöldség- és gyümölcsösbódék, sôt még a benzinkutak sem usszák majd meg. A néhány napja megjelent benzinkútról Fodor Imre polgármester elmondta, sajnálatos módon a töltôállomás építésében Pop Dumitru városi tanácsos is érdekelt. A PREMUR Kft.-nek ez már a harmadik benzinkútja és mindhárom törvénysértô. Ezeket a benzinkutakat nem lehet azonban elszállítani, mert nem közvetlenül a polgármesteri hivatal által kezelt területeken vannak. Egyik területet a vasúttól, a másikat pedig egy magánszemélytôl béreli a tulaj. A törvényszéki eljárás már be van indítva, sôt egyik esetben már a a fellebbezésnél tartanak. A vadonatúj harmadik esetében pedig még nem tisztázott, hogy a kinek a területén van. A Premur-iratokkal alátámasztotta, a vasúttól bérli. Az nem bizonyított még, hogy a terület valóban a vasúté vagy sem. Addig azonban, míg nem tudják biztosan, nem nyilatkoznak. Mindenesetre amint tisztázódik, azonnal lépni fognak, ígérték az illetékesek.

Vonattal, Szászrégenen túl az elsô megálló — igazítottak útba, amikor arról érdeklôdtem, hogyan jutok az alsóidecsi sósvízfürdôre. A helyszínen pedig a forgalmista irányít tovább: elôre kell mintegy 500 métert menni, majd balra letérni, s percek alatt eljutok a fürdôtelepre. Útbaigazítása fölöslegesnek bizonyul, a lenge nyári ruhákba öltözött, strandpapucsot viselô, labdákkal, napozóernyôkkel, úszógumikkal és plédekkel felvértezett szépszámú tömeget követve képtelenség volt eltévednem.

A bejárat elôtt többen várakoznak sorukra a pénztárnál. A jegyárakat senki nem sokallja — talán ezért is járnak ide a környezô falvakból, sôt megyékbôl is a szórakozni vágyók, illetve gyógykezelésüket végzôk —, 4000 a felnôtteknek, feleannyi gyerekek számára. Ezért a pénzért pancsolhatnak kedvükre reggel 8 órától este kilencig. De csak ennyi, mert... A strand homokos részén ugyan ott díszeleg a zuhanyozó csöve, de a rozsda jócskán kikezdte, a rózsáját ki tudja mikor vitték el enyves kezû vendégek. A helyzetet jól ismerô törzsvendégek meg sem kísérelik elfordítani a koszos csapot, tudják, lehetetlenség tusolni.

— Négyszáz méterrel odébb folyik a Maros, onnan kellene átvezetnünk az édesvizet, hogy azzal lemoshassák magukról a sót a fürdôzôk — magyarázza Trutã Ilie alpolgármester. — Csakhogy ehhez pénzre lenne szükség. Létezik ugyan egy vízvezeték, amely a szomszédban levô Nyugdíjasok Otthonának víztárolójába torkollik, a tavaly azonban számottevôen csökkent a folyó szintje, így a tárolóba ömlô víz mindössze az Otthon vízszükségletét képes kielégíteni. A felmérések szerint 250 millió lejbe kerülne egy saját vezeték, illetve kizárólag a strand vízellátását szolgáló szivattyú felállítása.

1997-ben 50 millió lejt utalt ki a megyei tanács a költségvetésbôl, amelyet a szükséges felújítás megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére fordítottunk. Idén újabb 500 milliót kértünk, és semmit sem kaptunk. Pedig ebbôl az összegbôl szándékoztuk a további munkálatokat fedezni. Terveztük egy új recepciós épület és bár, valamint kezelési termek építését. A fennmaradó összegbôl a 16x35 méteres fürdômedencét szándékoztunk kiszélesíteni. Bôségesen van hely a munkálatokra és a bôvítésre, hiszen a strand összterülete — napozóval együtt — 50 ár. Sajnos, a pénzhiány miatt nemhogy a tervezett munkálatokat nem tudjuk elvégezni, de abban az esetben, ha a költségvetés kiegészítésekor a megyei tanács nem juttat semmit számunkra, az elkészített tanulmány is érvényét veszti. És akkor kezdhetünk mindent elölrôl — panaszolja az alpolgármester.

A tarthatatlanná vált helyzet orvoslása érdekében kutat próbáltak ásni, de másfél méteres mélységben sós vízre bukkantak. "Itt még a kávénak is sós íze van" — legyint fanyar mosollyal Trutã Ilie.

Naponta 250-en, hétvégeken 300—400-an látogatják a strandot. A fürdôhely belterületén felállított büfében olthatják szomjukat, éhségüket. A szép, hívogató napozót az öltözôk és a mellékhelyiségek gondozatlansága rondítja. A bûzös, fertôzéssel fenyegetô WC-k helyett téglából szándékszik mellékhelyiségeket építtetni a helyi polgármesteri hivatal, pénz hiányában egyelôre ez is tervezet szintjén marad. A húsz öltözô lécei között rések, a falban lyukak, a ruhát cserélôket árgus szemek figyelik a szomszédos fülkékbôl. A medence vízminôsége fájdalomdíj a vendégek számára. A szovátai Medve-tó sótartalmának kétszerese található meg az alsóidecsi talajvizekben. A medence vizét évente egyszer, tavasszal cserélik, majd állandó jelleggel tisztítják. Elsôsorban reumás betegek veszik igénybe a fürdô szolgáltatásait, az iszappakolás különbözô ízületi fájdalmak enyhítésére javallott.

A polgármesteri hivatal nem akarja feladni a harcot. Terveik szerint, abban az esetben, ha a megyei tanácstól nem kapnak segítséget, versenytárgyalást írnak ki, és komoly beruházónak adják ki a strandot. Az alpolgármester szerint egy biztos tôkével és komoly tervekkel rendelkezô külföldi beruházó lenne a legmegfelelôbb. Parlagon hagyni azonban semmiképpen sem szeretnék a fürdôt, amely a helyi hivatal egyik legfontosabb jövedelmi forrása.

Tegnap délben a prefektúrán Simon Katalin kereskedelmi tanácsadó mutatta be a budapesti székhelyû Katelka Kft.-t, mely tulajdonképpen Kereskedelmi Tanácsadó Központ. Két fiatal házaspár hozta létre 1996-ban, amikor megvásároltak egy franchise-szerû vállalkozást. Korábbi tevékenységük során rájöttek, hogy a mai vállalkozásoknak egy olyan segítô partnerre van szükségük, amely a híd szerepét betölve helyettesíti a vállalatok volt marketing osztályát, magára vállalja azokat a feladatokat, amelyeket egy cég vezetôjének a termelés irányítása mellett a profit növekedése érdekében el kell végeznie.

A központ szeretne különbözô országokban élô üzletemberek között is közvetítô, partnerkeresô szerepet betölteni. Hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az országhatár ne legyen akadály az üzleti életben. Ezért például arra vállalkozik, hogy Magyarországon a magyar, Romániában a hazai cégek számára piacot, ügyfelet keres, megszûri az információkat, a kínálatok ismeretében felméri az igényeket, szükségleteket bármilyen termék, szolgáltatás területén.

A sajtókonferenciának nevezett találkozón üzletemberek is jelen voltak. Némelyikükben kételyt ébresztett Simon Katalinnak az a kijelentése, hogy Magyarországon nincs konkurense a cégnek, mely piackutató, üzletbonyolító és értékesítô munkát végez. A helyi vállalkozók szerint az anyaországban sok cég fejt ki hasonló tevékenységet. Simon Katalin viszont úgy véli, ôk garantált, igen hasznos ténykedésükkel valóban páratlanok lesznek a piacon. Mivel még fiatal cégrôl van szó, a jövô dönti majd el, hogy valóban annyira hasznos-e az, amit nyújtani tudnak.

A vállalkozók, akiket érdekelnek a központ szolgáltatásai, a Joinfo Transilvania cégtôl beszerezhetik a további információkat.

Tegnap kezdôdött meg Szászrégen határában, ahol az út Ratosnya felé vezet ki a városból, a Forrás fogadó udvarán (tulajdonosa Molnár Dezsô) a Régeni Fiatalok Napjai elnevezésû, maratoni fesztivál, mely szombaton este ér véget. Egyetlen célja van: jó zenét, szórakozási lehetôséget adni a régeni fiataloknak. A fô szervezôk: a Bacos Florin vezette Sound Vision cég, a Son Rádió és a marosvásárhelyi ICS, vagyis a Diákmûvelôdési Kezdeményezés. A fesztiválon a rock és a blues a sláger. Olyan együttesek lépnek fel, mint a kolozsvári Night Lousers, a régeni 7 lépés, a marosvásárhelyi Tornado, a régeni De alto. A jó hangminôséget a nagyváradi Independent Ernst Sound cég biztosítja.

A szervezôk ezúton mondanak köszönetet Molnár Dezsônek, aki nemcsak a helyszínnel, hanem egyebekkel is hozzájárult a fesztivál megszervezéséhez.

Mezôméhesen leeresztették a sorompót. Hosszú autósor várakozik, mi a méhesi református papilak elôtt. Be kellene nézni, mi újság a szórványban? Csakhogy nagymeszelés van, nyári dologidô. A légben elhúzó vadkacsáknál nincs jobb vendég. Mert távoznak idejében.Ugyan, már ôsz lenne? Tarlóról fújnak a szelek, halbûzzel szörföl valami északi fuvallat. Záh-környéki tavak. Közeledô vidék. A kérdés csupán annyi: mihez, hová közeledik? Mert autóval keresztülfúrható a táj, marad a visszapillantó tükör. Ternyérnyi tájtöredék. Aztán semmi, tükörzománc ezüstös vizekkel. A kék ég. Egybemosódik.

Az autósor elindul, pedig a helyi érdekû nem csattogott át a síneken. Meggondolta volna magát utas hiányában? Mert kérdés az is: ki utazik errefelé? A pedagógus szabadságol. Lábossal a cigányasszony szekeren jár. Az autók lassan letûnnek az útról. Halászok.

Sármásról visszefelé jövet azt mondom, álljunk meg valahol. Idevalósi a kifejezés. A tavak összeérnek, tábla sehol. Minek azt, itt minden összemosódik a tavak áteresztôin. Emlékszem, hogy a kölpényi tó partján egy kun asszony egyszer így énekelt:...fodrozik a Maros vize...A nádas egyre beljebb zöldell — hangos elvágyódás lenne? Azt mondják, a Mezôségnél nincs unalmasabb a világon. Ami érdekesség: láncra kötött sertés, fájdalmasabb az arctépô akác, suvadások, lésza tartórúdja hegyén lefejezett Nap, mielôtt behullna véres akoljába: szénaszárító idôt jeleznek a Nyugati- havasok. Gyufát lehetne gyújtani a körösfôi égbolton. Valahová oda csapna le a sercegés.

A bukaresti rádió az uniós csatlakozás esélyérôl sugároz adást. Csakhogy belehavazik, kotnyeleskedik a légkör. Recseg. Az égbolton áthúzó repülô fénylik "füstfarokkal". A tó vize elnyeli a magasságot...

Gaz vert fel az útszélén. Befordulunk egy mezei útra. Elôttünk mások, úgyhogy megbír minket is. Távolból tájház. Közelrôl szánalom. Talán halászház volt . Amikor — tervgazdasággal felépítették. "Amikor fél karomnyi, erôsen pikkelyes és vörös halakat fogtak ki". Lóhátról leszólva. Manapság nincs mese. Ló sincs. Tájház sincs. Táj van, szép. A Mezôség közepén — álommal — Kis-Balaton lenne.

Távolabb sátrat vertek a halászok. Színes sarok. Húszméterenként egy-egy szalmakalap szárad a nádasban. Jó a kép, tájrongálók ôrizkedjetek! Egyelôre ennyire futja a regionális tájpolitikából. Napidíjat fizetnek az ôrzôk.

Turisztikai nagy-nagy esélyekrôl beszél a miniszter. Hogy jövôben napfogyatkozás várható. Râmnicu-Vâlceán majd jól látható... Turistaparadicsom lesz ott — százévenként. A fekete gémek az égre figyelnek, tekergetik nyakukat a halászok is. Valaki megbotlott egy traktorgumiban, azt mondja, azért úszott el a csuka horgostól. Ágyô, Európa! A gépek csíkosra hasítják az eget. Érdekes. A nádasban a kalapok srégen állnak. Ha leesne a manna...

A hugyi idegesen rángatózik a víz alatt. A vízgyûrû csókolgatja a soha nem létezett országok iszaptérképeit.

Hogy mire reflektáltam fennebb? A válasz egyszerû: nincs pénz. A semmit részletezni nem érdemes.

A visszapillantótükörben : üres demizson szörföz a tó vizén. Reklámtasakokba kihordott szemét, az autó megbillen: kék az ég, oszladoznak a füsthengerek.

A jó olvasmány is nyári örömeink közé tartozik. Ezért jól idôzítetten, éppen a vakációra, és a turistaidényre jelent meg Horváth István kismonográfiája, A székely sóbányászat rövid története, a Parajdi Sóbánya kiadásában, a Marosvásárhelyi Master Druck nyomdavállalatnál. Plájás István kitûnô fotói és eredetien találó borítója a vonzó grafikai kiállítását is megadják. A beköszöntôt Tófalvi Zoltán, a Sóvidék avatott ismerôje írja.

A szerzô történeti visszapillantását a kezdetektôl, Erdély történetének megidézésével, történelmi kronológiában állította össze. A Székelyföld nagyértékû bányakincsének feltárását számos, ôsnyomtatványból, régi levéltári anyagból származó, bizonyító idézetadalék egészíti ki. I.sz. elôtt 106-tól, a romániai korszaknak nevezett jelenig ismerkedhetünk meg az erdélyi, szorosabban a székelyföldi, a parjdi sóbányászattal. A római kor, a gót idôszak, hunok megjelenése, a gepidák királysága, az avar korszak és a bolgár uralom idején is bányásszák a sót Erdélyben. Így hát nem meglepô, hogy a honfoglaló magyarok egyik vezérét, Töhötömöt elôôrsei arról értesítik, hogy Erdélyben "sót ásnak".

A szerzô bizonyítékul felhozott kutatásai nyomán leírhatta, hogy a XI. és a XII. századi Erdélyben a désaknai, tordaaknai, marosaknai és a vízaknai sóbányák minden bizonnyal mûködtek. Egy 1092-bôl származó oklevélbôl kitûnik (székely sószállítók említése), hogy a Székelyföldön sem volt ismeretlen ekkor a sóbányászat, a bányák pedig — tudjuk —, hogy fontos településfejlesztô tényezôkké váltak. Az Árpád-házi királyok idején, egy királyi levélben történik említés a parajdi sóbányáról. A levelet III. András királyi kancelláriája a tordai elöljárósághoz intézi, lévén, hogy a parajdi bányát a tordai királyi sókamara vonta hatáskörébe.

Olvashatunk a királyi törvényekbôl származó idézeteket Luxemburgi Zsigmond és III. Endre idejébôl, majd Mátyás király megerôsítését a székely szabadságjogokat illetôen, hiszen a székely szabadságjog a székelyek szabad só jogára is kiterjedt. Nem folytatom, csupán az olvasó érdeklôdését bátorkodtam felkelteni, mert a szerzô számos érdekes tényfeltáró adatot közöl a továbbiakban az erdélyi fejedelemségek korából. Eljutott a székelyföldi só, ez a nélkülözhetetlen ételízesítô és tartósító a Törcsvári-hágón, a Tömösi- és a Bodza-szoroson, az Ojtozi szoroson át, a fa, a higany és a posztó mellett, olykor csereáruként a dunai hajókra. A Habsburg uralom idején osztrák bányatisztek irányítják az újabb föld alatti aknák megnyitását. 1784-ben, II. József parajdi látogatása nyomán egy süveg alakú bányatermet az uralkodóról neveznek el. 1896-ban, a millennium évében, Parajd már a marosújvári bányakerülethez tartozik. A kincstár egyik legjelentôsebb jövedelmi forrása az erdélyi só, és a bányászok megmozdulásai sem vezetnek oda, hogy a székelység visszakapja a szabad só használatát. Ezt a jogot az erdélyi Fejedelemség idején a sóbánya közvetlen közelében levô falvak lakói kapták vissza. Érdekes nyomon követni tehát a szerzô történelmi visszapillantásában, hogyan alakult a székelység szabadságának és jogainak folytonos megnyirbálása, elorozása.

Irodalmunk is ihletôje Horváth István könyvének. Az egyes fejezetek versidézetekkel kezdôdnek, vagy zárógondolatként illeszti be szövegébe. 1853-ban Jókai is megtekinti a parajdi sóbányát, és ezt írja: "Már messzirôl megragadják a figyelmet a hegy sötétebb színeibôl kivilágító kékesszürke szirttömegek, mik itt-ott egész roppant bérceket képeznek. Ezek a sóhegyek kopárok mind, mert a só csak állatot táplál, de növényt nem. Ezeknek egyikében van a sóbánya (a József-bánya), melybôl a székelyek legkönnyebb szerével, faékekkel feszegetik fel a sót. Az egész hegyláncról bizton el lehet mondani, hogy merôben e nemesércbôl áll. Nemesércnek nevezhetjük, mert ez az egyetlenegy ásvány, melyet meg lehet enni."

1896-ban számos táró mûködött, a parajdi sóbányához 58 hold és 1333 négyszögöl területû ingatlan tartozott. Fenntartotta a római katolikus templomot, a lelkészi és kántori lakot. Vízvezetéken vezették a Küküllô és a Parajd pataka vizét, övé volt a Korond pataka vízjoga is. Fenntartotta a bányatelepet a közúttal összekötô utat, a telefonvezetéket.

A bányához tartozó épületek és lakóházak telekkönyvezve voltak. Az évi sómennyiséget, amelyet értékesítettek, öt és fél hónap alatt kitermelték, a többi idôt az alkalmazottak saját gazdaságaik ellátására, földjeik mûvelésére fordították.

1896-ban, az akkori adatokat tekintve, eléggé megszilárdult a bánya anyagi bázisa, gazdasági helyzete, aktív részvétele a vidék életében. Késôbb újabb fellendülés következett be, amikor 1906-ban felépült a sóváradi és 1913-ban a parajdi vasútállomás.

Itt megállhattunk, mert hamarosan bekövetkezik a nagy romlás idôszaka, az elsô világháború és a monarchia összeomlása, a parajdi sóbányára nézve nagyarányú átszervezés, beleértve a robbantásos sótermelés megindítását: a CAM, a Román Állami Monopóliumok birtokba veszi a parajdi sókitermelést. Nem esik szó az 1940-tôl '44-ig, '45- ig terjedô idôszakról. Nem tudjuk meg, mi történt ezalatt a bánya mûködése körül. A fejezetnek egyébként, amely az 1913-tól napjainkig terjedô idôszakot mutatja be, kissé furcsa a címe: Romániai korszak (1918 — jelen). Értelmezendô lenne. Az ilyen rövidítések olykor megtörik a monográfia teljességre törekvô, elbeszélô, bemutató jellegét. Az ôsi székely sófejtés módozata fejezet teljességgel szakszerû és az olvasók bármely kategóriája számára érzékelhetôen, világosan írja le a bányamunkákat, a sófejtés régi és újabb módszereit, túlteng azonban a fejezetben a szakszavak, a sóbányászat szakterminológiájának kiemelése (dôlt betû is, idézôjel is). A monográfiának ez a fejezete egymagában is önálló munkának, közlésnek tekinthetô, esetleg szakmai felkészítésre szolgáló tankönyv (megírandó) törzsanyaga lehetne. Nyomfejtés, borozda, gépely, lajtorjás torok, hajtótorok, karzat, csak egyetlen lapon szereplô szakszavak, amelyeket a szerzô szöveg közben magyaráz. Így lesz nagyon sok az idézôjel és a zárójelezés a szövegben, holott olykor a dôlt betûs kiemelés is elég lett volna. Végül az utolsó fejezetben, amely külön értéke a könyvnek — az olyannyira hiányolt gyógyfürdô-ismeretterjesztést pótolja —, megtaláljuk a szükséges tudnivalókat arról, hogy mit jelent a sóbányai gyógykezelés a szomszédságunkban levô Parajdon, kik az elômozdítói, vagy hova, kihez kell fordulnunk, ha netán ilyen "bányászkórházra" lenne szükségünk. A szpeleoterápia múltjáról — a föld alatti sóbányák és tárók gyógyhatásáról — rövid áttekintést kapunk olaszországi, vesztfáliai, magyarországi, ukrajnai, ausztriai — régóta híressé vált föld alatti gyógykezelésekrôl. Meg lehetett volna említeni a Salzburg környéki híres gyógyfürdôket, hiszen ezek a monarchia idején már jólismertek és járhatók voltak a magyar polgárság számára, napjainkban pedig újra elérhetôk egynémely rétegnek.

A Földalatti kórház Parajdon fejezetben a szerzô minden szükséges információt összefoglal, történeti, fizikai, vegyi vagy biológiai különleges tényezôkrôl és ezek együttes hatásáról, amelyek létezése parajdi orvosok és késôbb a Marosvásárhelyi Egyetemi Klinika szakorvosainak kutató és felmérô munkáját ösztönözte. Ma az asztmás betegek százait gyógyíthatják a Parajdi Sóbányában. Dr. Fazakas Emese, akit a Duna Televízió egészségvédô mûsorában is láthattunk, és aki ez utóbbi fejezet konzultánsa és lektora, 1992-ben megírta tudományos értekezését a Krónikus légúti megbetegedésekben szenvedôk földalatti kezelésérôl, a parajdi sóbányában. Ma is ô az, aki a helyi kórház vezetô orvosaként ellátja a sóbányai kezelésre szorult betegeket.

Jól sikerült és nyomdailag szépen megoldott a Plájás István fotóinak klisézése. Láthatjuk a sóbánya épületeit a századelôrôl, bányász-szerszámokat, eszközöket a parajdi múzeum gyûjteményébôl, és nem kis örömünkre a Sóvidék kétnyelvû térképét.

Szerencse fel! — mondhatnánk, minél több monográfiát Erdély gyönyörûséges tájairól, természeti kincseirôl, jókedvû adakozót, amilyen a Parajdi Sóbánya, azaz illetékesei, hogy kiadásra segítsenek ilyen monográfiákat, turisztikai vagy ismeretterjesztô munkákat.

— orvos, orvostörténész. A debreceni fôiskolán a hírneves professzor, Hatvani István tanítványa, 1752-tôl a zürichi, az utrechti egyetemeken tanul, majd másfél éven át Londonban szerez elméleti, gyakorlati orvosi (bonctan, sebészet, vegytan stb.) ismereteket. 1756 júliusában avatták doktorrá Utrechtben. 1757-tôl 43 éven át Debrecen város orvosa, egyben a 18. század egyik kiemelkedô tudós polihisztora, aki úttörô orvostudományi munkákat írt. Fô mûve a magyar orvosok életrajzát felölelô négykötetes bibliográfiai gyûjtemény (Lipcse, 1774-1787) — a magyar orvostörténet enciklopédiája; gazdag irodalom- és mûvelôdéstörténeti anyagával máig ható forrásmunka.

A mindössze 1-2 tucatnyi példányban fellelhetô "Succincta..."-t az Országos Orvostörténeti Könyvtár és Levéltár támogatásával a Medicina Könyvkiadó tette közkinccsé, kétnyelvû változatban (I. 1960., IV. 1970) Budapesten, Kôvári Aladár, illetve Vida Tivadar fordításában.

(Részlet a bilingvis kiadás I. kötetében napvilágot látott bevezetô tanulmányból)

Weszprémi István emlékére a Magyar Orvosok Társasága emlékérmet alapított, amellyel évenként a legkiemelkedôbb orvostörténeti kutatást jutalmazzák.

Ebben az évben a szászrégeni volt Pedagógiai Líceum megalakulásának 50. évfordulóját ünnepli, ami indokolttá teszi, hogy betekintsünk a Maros megyei tanítóképzés történetébe is.

Maros megyében az elemi fokú oktatásnak régi hagyományai vannak. Valószínû, hogy a marosvásárhelyi Vártemplom melletti klastromban már a Ferenc-rendiek megkezdték ezt a tevékenységet, jóval a reformáció megjelenése elôtt, de ugyanabban az épületben 1557-ben létrehozott református schola particulát már rangos intézményként tartja számon a krónika. Jól mûködô szászrégeni iskolákról tudósítanak az 1460 és az 1483-ból származó dokumentumok is. Ezzel egyidôben és ezt követôleg egymás után nyíltak meg az egyházi iskolák falvakon is, ahol az oskolamesterek (kántortanítók) oktatták az írás, olvasás és a számolás tudományára a nebulókat, de az oktatásban fontos helyet foglaltak el a vallás erkölcsi nevelést biztosító tárgyak is.

Az iskoláztatás évrôl évre általánossá vált, sôt, az 1868-as Eötvösféle tanügyi reform elemi fokon ezt kötelezôvé is tette. Megyénk iskoláiba az iskolamesterek eleinte a felsôbbfokú iskolák végzettjeibôl kerültek ki, késôbb, 1868 után Nagyenyed a református, Csíksomlyó a római katolikus, Balázsfalva a görög katolikus felekezeti iskolákba biztosította a tanítókat.

A román tanítóképzés megyénkben a XVIII. század végén indult be Szászrégenben, a II. József által alapított tizenkét intézet egyikeként, de az is néhány évi mûködés után beszüntette tevékenységét. Jó ideig nem találunk hasonló intézményt megyénkben, a román tanítók felkészítése más megyékben történik (fôleg Balázsfalván). Az I. világháború után létesített nagyszámú román elemi iskola részére biztosítani kellett a tanítói keretet, s ezért 1923—1940 között a marosvásárhelyi közigazgatási tanfolyam épületében (Cuza Vodã 22. sz.) létrehozták a román állami tanítóképzôt.

1945-tôl az Al. Papiu Ilarian líceumban fiú- és lánytagozatokkal újraindítják a román tannyelvû tanítóképzést, mely itt mûködik az 1948-as tanügyi reformig, mikor az intézetet a tanügyi szervek a szászrégeni Petru Maior líceumba helyezték át.

1966-ban a tanügyi hatóságok Marosvásárhelyen impozáns új épületet építettek a Pedagógiai Líceum számára, ahol újrakezdhették a román tanító és óvónôképzést. Ezzel párhuzamosan, 1970-72 között a Pedagógiai Fôsikola (jelenleg Mûszaki Egyetem) épületében román tannyelvû posztliceális tanítóképzést indítottak be a megyében mutatkozó tanítóhiány pótlására.

A megye magyar tannyelvû elemi iskoláinak tanítóit évtizedeken át a nagyenyedi és csíksomlyói tanítóképzôk biztosították.

1934-ben a kézdivásárhelyi tanítóképzôt átköltöztették a marosvásárhelyi Római Katolikus Fôgimnáziumba, ahol 1940-ig mûködött. Utolsó évfolyama itt képesítôzött 1941-ben.

1940-ben Állami Magyar Tanítóképzô kezdte el tevékenységét a mai Al. Papiu Ilarian líceum épületében, de onnan 1945-ben átköltöztették a Református Kollégium és a Régibaromvásár (Lupeni) utcai elemi iskolába. Közben az intézmény önálló fiú- és leányrészleggé alakult.

Az 1948-as tanügyi reform a tanítóképzô fiútagozatát megszüntette, s a tanítójelölteknek lehetôséget adott, hogy Nagyenyeden, Kolozsváron, Székelykeresztúron, Csíksomlyón folytathassák tanulmányaikat, míg a leánytagozatot Szászrégenbe helyezte át. A következô tanévtôl 1956-ig, az iskola megszüntetéséig engedélyezték a koedukációs (fiú-leány) osztályok szervezését. Az iskola lassan rangos intézménnyé vált, s végzettjei a nehéz idôszakban is megállták helyüket.

1960-ban Marosvásárhelyen magyar tannyelvû posztliceális tanítóképzô intézetet hoztak létre a Bolyai Líceumban, majd 1966-ban beindult a Pedagógiai Líceum magyar tagozata is, a megyékben hiányzó tanerôk pótlására.

A túlbúzgó homogenizálás hívei 1972-ben a Pedagógiai Líceum magyar tagozatát megszüntették s évenként csak 8-10 Maros megyei tanítójelöltnek biztosítottak helyet a székelyudvarhelyi pedagógiai líceumban, azzal a hátsó gondolattal, hogy késôbb, tanítóhiányra hivatkozva felszámolják az anyanyelvi oktatást.

Az 1989-es események eufóriája hatással volt a magyar tannyelvû iskolák újjászervezésére is. Így került sor 1990-ben a marosvásárhelyi pedagógiai líceum magyar tagozatának visszaállítására, mely jelenleg is a tanítóképzés szolgálatában áll.

Közben 1990 ôszétôl a marosvásárhelyi történelmi egyházak kántortanító-képzô fôiskolát is létrehoztak a kántor- és tanítóhiány megszüntetésére. Ennek az ökumenikus felekezeti intézménynek a mûködését az Oktatásügyi Minisztérium 1993-tól elismerte.

A tanítóképzôk, a késôbbi pedagógiai líceumnok az általános iskolák fennmaradását, kontinuitását biztosítottak az idôk folyamán. Ezért minden olyan évfordulót, ami a tevékenységükkel összefügg, meg kell ünnepelnünk, és ilyenkor tisztelettel kell gondolnunk mindazokra a tanítókra, akik minden erejüket a nép szolgálatába állították s magasra emelték a tudomány fáklyáját. Ezért küldöm üdvözletem a szászrégeni Pedagógiai Líceum megalakulásának 50. évfordulójáról megemlékezô volt diákoknak, tanároknak és szülôknek.

Visszatérünk a múlt szombati emlékünnepségre, a keddi tudósításból ugyanis sajnálatosan kimaradt az egyik megemlékezô, Helcz Tibor neve. Ô a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége elnökeként az amerikai magyarok, a "számûzöttek, a barátok, az ismerôsök, a sok-sok ezer olvasója" nevében búcsúzott Wass Alberttôl. Az író elhunytát annál is inkább fájlalta, mivel nemrég, január 30-án még személyesen tiszteleghetett nála, Wass Albert floridai otthonában.

Ezúton kérünk elnézést Helcz Tibortól a tudósításbeli hiányért.

Édesanyám ravatala mellett írom e sorokat. Hajnali három óra. Délután 3 órakor temetjük. Íme a gyásztörténet rövid ismérve.

A negyven éve szívbeteg édesanyám a mellkasához kap, de mégis ô telefonál a mentô(k)ért. "Csak úgy jönnek ki, ha a betegnek beszédzavara van", így a szóröpítô válasz. A beteg nem beszédzavaros, "csak" lebénult a jobb fele.

Édesanyám újból a szívéhez kap.

És ezúttal kettejükért hívjuk a mentôket. Idejében érkeznek. Alapos vizsgálat. A mentôkocsiban mindössze egy hely van, mert egy betegebb beteget kell fölvenniök — az országúton. A gépkocsimat épp ez idô alatt javították meg, így az enyhébb beteget én szállítom a mentô mögött — az új kórházba, amivel az "aranykorszakban" annyit büszkélkedtünk. A súlyos beteget én kísérgetem, az enyhét a nejem. Mire visszakerülök hozzájuk, ülnek — a folyosón. Augusztus 11-én du. 1 órakor. Édesanyám helyett mi válaszolunk, válaszoltunk. Hát, Istenem, tehet ô róla, hogy nem volt katona!

A két infarktusos édesanyám jajgat. Betegségeit mindegyre elismételjük. Minden papírt, kibocsátót stb-t idejében bemutattunk. Ki kell várni az egy órát, az ott beadott gyógyszer(ek) hatását, addig nem mehetünk be a sürgôsségi kardiológiára.

Mennyi van még hátra? — jajgatja édesanyám. Mindegyre beszólunk, hogy a beteg egyre rosszabbul van. A huszonévesnek tetszô hölgy pedig mindegyre rendreutasít: Ki kell várni az egy órát! Az egy órát, az örökkévalóság-órát! Na végre! Mi támogatjuk be a két infarktusos édesanyámat. A lábán! Telnek a percek, senki sem jön. "Tudja az orvos, hogy mi a kötelessége". Édesanyám elájul. Ordítok. Két telefon... A harmadikra jön az orvos. Utána még kettô. Édesanyám haldoklik. Minden beteg egyforma, Hippokrátesz stb. Nem akarok visszaélni a "hivatásommal", de ezúttal... Félrehúzom az egyik orvost, a fülébe udvariaskodom: újságíró vagyok Budapesten. Miért nem mondta?! Miért nem mondtam?! Most már futnak az orvosok. Zakatolnak a mûszerek — "ca-n filme". Akárcsak a vészhelyzetben.

Általános felháborodás. Suttogó elégedetlenség... Fölírom a karácsonyfalvi "bármilesz"-tanúk nevét. Telefonálok egy híres urológusfôorvos ismerôsömnek, barátomnak. Azonnal intézkedik. Futnak az orvosok, most már nyolcan-tízen. Fut az egész klinika.

És édesanyám meghalt.

Délután fél hatkor! Miért nem Arafatot hívtuk? Miért nem..., von felelôsségre valaki. Budapesten élünk, Arafatról nem is hallottunk. Kint az egyik Arafat-alkalmazott hûledezve mondja az "ábécét". (Vagyis hogy ilyen súlyos esetben a rivális fehérköpenyesek miként kellett volna eljárjanak.

Magyar rendszámú kocsimon kerékbilincs.

Édesanyám ravatala mellett...

Kukorékolnak a kakasok.

Réztrombitálásuk szívembe nyilall. Valahol Európában...

Tanárotok voltam és ma is felelôsnek tudom magam értetek. Én buktattam meg közületek a legtöbbet, én mondtam el annyiszor: komoly tanulást kérünk, ezzel szemben ne számítsatok rá, hogy valaha is anyagi elônyötök származzék a tanulásból. Meg is lett az eredménye, száznegyven jelentkezôbôl kb. hatvanan végeztetek.

Végeztetek?Ezt még mindig nem lehet tudni. Idôközben minden sokszor megváltozott. Indult egy hároméves tanfolyam, lett belôle ötéves fôiskola, azután vagy három egyetemi vizsga. Egyre nagyobb követelmények, rengeteg utazás, költség, izgalom, bosszúság. Kibírtátok, végigcsináltátok, rektori dicsérettel végeztetek, munkába álltatok.

És akkor kezdôdtek az igazi nehézségek, a pofonok minden irányból. A jó marxista nevelésû tanári karok értetlenül bámulták a közibük cseppent csodabogarakat, akik képesek — horribile dictu — Istenrôl beszélni. Sok tanár kemény dilemma elé került: ha a diákok nektek hisznek, kiderül, hogy ôk eddig értelmetlen maszlagot adtak be nekik, s hány százaléknak van annyi tiszteletre méltó erkölcsi bátorsága, hogy ezt önmaga, a világ, s fôleg tanítványai elôtt bevallja? Ahhoz kényes kérdések tisztázása, utánaérdeklôdés, gondolkozás, tanulás, szóval munka kellene, amit még meg sem fizet senki. Mennyivel könnyebb gúnnyal, lenézéssel fogadni ezeket az új, fiatal betolakodottakat! De azért, hála Istennek, sok igazgató és kolléga került, akik nem csak megértéssel, hanem komoly barátsággal és segítséggel álltak ötven éve nem tapasztalt, sokszor elég bizonytalanul kezdô munkátok mellé. Jó néhány esetben nagyobb szeretettel, mint a munkamegosztáshoz nem szokott lelkészek.

Kigolyóznak az órarendbôl. Melyik diáknak lenne kedve hajnalban kelni, vagy 6-8 órai kínzás után még egy órát kibírni a vallásóra kedvéért? Morognak a szülôk, akiknek csak akkor jut eszébe az erkölcsi nevelés fontossága, mikor kiderül, hogy lezüllött a gyermekük. A papok állami, a tanárok egyházi káderként néznek le titeket, lebegtek az ûrben, mint a Mohamed koporsója, ideiglenes állásban, fél fizetéssel.

Elégtételt csak a gyermekektôl kaptok, akik még ilyen körülmények között is ragaszkodnak hozzátok. Szeretnek, mert megérzik, hogy a legtöbbet, az igazi értékeket tôletek kapják.

Végre az állam rendes tanári állást és fizetést ajánlott fel, s arra versenyvizsgát hirdetett. Felszusszanhattatok, végre emberként bánnak veletek.

És akkor kiderült, hogy pl. a marosi egyházmegye 17 állása közül csak háromra híidetik meg a versenyvizsgát. Mindnyájan megrémültünk. Ti, akik eddig jó testvéri közösségben együtt küszködtetek, most a megélhetésért vívott harcban egymásnak estek, egymás kezébôl fogjátok kiverni a kevés kenyeret. Jó sok példa akadt már erre igen tiszteletre méltó közösségekben is.

Büszke vagyok rátok. Most tettétek le a legnehezebb vizsgát. Csak azok jelentkeztek a versenyvizsgára, akiknek a helyét — lutriszerûen — meghirdették. Egy sem akadt köztetek, aki szemet vetett volna a másiknak, szerencsésebbnek, évek óta becsülettel betöltött állására.

És most jön az ügy legkomikusabb fordulata. Ez a nyomorék versenyvizsga is elmaradt. Valahol, valamelyik — kideríthetetlen? — tisztviselô hanyagsága vagy tudatos rosszindulata következtében a háromszor megváltoztatott vizsgatételek kanyargós útjukon elakadtak. Ezért és a sok anyagi és erkölcsi kárért természetesen senkit sem terhel felelôsség.

Hogy érezné most magát az, aki megpályázta volna a más állását?

Bosszankodjátok ki magatokat, nem elôször és nem utoljára. Aztán folytassátok a munkát becsülettel, Isten elôtti felelôsséggel. Fél fizetéssel, ideiglenes beosztásban, sok semmirevalótól kigúnyolva. Ti tudjátok, ti kell hogy tudjátok, hogy nem embereknek szolgáltok, hanem Istennek, a rátok bízott gyermekeknek, népünk jövôjének. Isten adjon nektek erôt hozzá továbbra is.

Hamis bombariadó a bukaresti amerikai követségnél

Szerdán hamisnak bizonyult a bombariadó a bukaresti amerikai nagykövetségen — tudta meg az AFP a Román Hírszerzô Szolgálattól (SRI). A nagykövetség riasztására a SRI antiterrorista egysége azonnal a helyszínre érkezett, és ellenôrizte a nagykövetség környékét, de semmi gyanúsat nem talált. A SRI emberei ellenôrizték a nagykövetség helyiségeit is, ott sem volt rendellenesség. A fenyegetést egy, a nagykövetség személyzetéhez befutott névtelen telefonhívás tartalmazta. A nagykövetség körüli biztonsági ôrizetet megerôsítették.

Nyolcvan határsértôt fogtak el kedden

Összesen nyolcvan személyt — köztük negyven jugoszláv és huszonkét román állampolgárt — fogtak el tiltott határátlépés, vagy annak kísérlete miatt a magyar határon — nyilatkozta Krisán Attila, a magyar határôrség szóvivôje. A legnagyobb létszámú csoport az a tizenhárom személy volt, akik Rédicsnél két horvát állampolgár segítségével akartak Szlovéniába jutni — ismertette az ezredes. A két horváton kívül elfogtak két embercsempészt, illetve egy ukrán állampolgárt, aki a tiszabecsi átkelôhelyen egy BMW 735-ös típusú személyautót szeretett volna külföldre juttatni. A beutazási feltételek hiánya miatt a határôrök 122 külföldi beléptetését tagadták meg. Az egészségügyi miniszter kölcsönkér az államkasszából

Egy hónappal kinevezése után, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter szerdán megtartotta második sajtóértekezletét, amelynek során ismertette a tárca anyagi és szervezési nehézségeit. Az egészségügynek a GDP 3 százalékát utalják ki, ami egy fôre számítva 60 dollárt jelent, vagyis egyötödét annak, ami Magyarországon és egyhatoda annak, ami Csehországban jut egy lakosra. A biztosítási pénzek begyûjtése 55 százalékos arányban teljesült, ennek 42 %-a bérekre megy, a fennmaradó részbôl kell fedezni az összes többi kiadást. Emiatt a minisztérium újabb kölcsönt kért az államkasszából az év végéig. A hiány pótlására 826 milliárd lej lenne szükséges.

Megállapodás született kárpótlásról

A fôbb svájci bankok és zsidó csoportok több hónapos tárgyalássorozat után szerdán 1,25 milliárd dolláros kártérítési megállapodást kötöttek a holocaust túlélôinek a bankokban elfekvô vagyonával kapcsolatban. Ezt jelentette be Alfonso D'Amato New York-i szenátor a brooklyni szövetségi bíróság épületében, ahol a megállapodás létrejött. Elan Steiberg, a Zsidó Világkongresszus (WJC) igazgatója megerôsítette a megállapodás tényét.

Jövedelmezô társaságok — a hazaiak elônyére

Viorel Cataramã és Nicolae Vãcãroiu, a szenátus gazdasági, illetve privatozációs bizottságának elnöke szerdán Sorin Dimitriu privatizációs miniszterrel találkozott. A megbeszélések középpontjában a jövedelmezô kereskedelmi társaságok magánosítása állt, amit fôleg a hazai gazdasági szereplôk elônyére kellene végrehajtani. Cataramã szerint a privatizációs tárca teljesítette a kormányprogramban leszögezett feladatait. Az ATA eddig 2500 milliárd lejt utalt az állami költségvetésnek a tervezett 6500 milliárdból. Cataramã szerint a két bizottsági elnök véleménye változatlan: a nemzetgazdaságra nem hasznos, hogy a magánosításból származó összegeket a költségvetésbe utalják, ezek maradjanak a tárca rendelkezésére a kereskedelmi társaságok átszervezése és korszerûsítése céljából.

Virágkarnevál Debrecenben

A debreceni virágkarneválok három évtizedes történetében elsô alkalommal az idén augusztus 20-án virágdíszbe öltöztetik a helyi városházát is. Az idei karneváli menetben 14 virágkocsiban gyönyörködhet a helyi lakosság és a karneválra érkezô több mint 100 ezer látogató. A kompozíciók elkészítéséhez, szerény becslések szerint is, legalább kétmillió szál, több mint 40 féle virágot használnak fel.

Az oktatási reform jelenlegi stádiuma és perspektívái

Andrei Marga tanügyminiszter szerdán Kolozsváron részt vett a Román oktatás reformjának jelenlegi stádiuma és perspektívái témakörû összejövetelen, amelyet a KDNPP kolozsvári tagozatának oktatási és neveléssel foglalkozó tanulmányköre szervezett. A miniszter ez alkalommal megerôsítette az oktatási reform fôbb irányait: a rendszer decentralizálása a fakultások, katedrák, iskolák autonómiájának bôvítésével; az idevágó törvénykezés átgondolása a teljesítmény támogatása értelmében, akárcsak a rendszer nemzetközi elvekhez való igazítása. A miniszter hangsúlyozta, hogy távlatilag tervezik a szakmai iskolák megszilárdítást, a fôiskolások jelenlegi számának 2002-ig való megduplázását, a vizsgák számának csökkentését.

Montenegrói irodalmi díj Konrád Györgynek

A legnagyobb montenegrói díjjal tüntették ki a hét elején Konrád György írót és szociológust. Ô az elsô külföldi, aki elnyerte a Stjepan-Mitrov Ljubisa díjat. A budvai nyári fesztivál tanácsának vezetôjeként Milo Djukanovic montenegrói elnök adta át az elismerést, amely 20 ezer dínárral jár. Az elnök méltatta a magyar író felfogását, miszerint a demokráciát tanulási folyamatként kell értelmezni. Konrád György megköszönve a kitüntetést elmondta: a könyv egy levél minden olvasóhoz, és ha az olvasó elolvassa, s nem felejti el rögtön, akkor bensôséges barátság született.

Szekszárdi harangszó a Bánátban

Szekszárd városa harangokat adományoz az egykor Tolna megyébôl a Bánságba vándorlot családok ma is élô utódainak az augusztus 16-i facsádi templomszentelésre. Szilvássy Géza református lelkész az MTI-nek nyilatkozta, hogy több mint száz évvel ezelôtt mintegy félszáz nyomorgó család vándorolt ki Tolna megyébôl az egykori Krassó- Szörény vármegyébe (ma Temes megye egy része), s ott a bánsági hegyek között egy irtáson letelepültek. A falut szülôföldjükre emlékezve Bunyaszekszárdnak nevezték. Facsád református egyházközsége most közadakozásból templomot építtetett, amelyhez a szekszárdiak adományokkal járultak hozzá: két öntött haranggal a templom felszenteléséhez. A vasárnapi templomavatóra Tôkés László királyhágómelléki püspök szolgálatával kerül sor, ötven tagú szekszárdi küldöttség is jelen lesz.

Felvételi a református kollégiumba

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban mûködô református kollégium felvéleti vizsgát hirdet a IX. osztályban fennmaradt 18 helyre. Feliratkozni augusztus 26-tól lehet felekezeti hovatartozástól függetlenül. Egyházi tárgyból augusztus 28-án 9 órai kezdettel tartják a felvételi vizsgát a Bolyai líceumban. Az osztály humán jellegû és számítógépkezelésbôl külön diplomát biztosít. Érdeklôdni a Marosi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalában (Bernády tér 3. szám), valamint a Bolyai líceum titkárságán lehet.

Van megoldás!

címmel kerül sor a Mike Duó és zenekara székelyföldi turnéjára. A gospel koncertet Marosvásárhelyen a magyar baptista imaházban (Tudor Vladimirescu utca 50. szám) augusztus 15-én, szombaton tartják délután 6 órától. Közremûködnek: Mike József és Mike Sámuel (ének, gitár), Juhász Gábor (billentyû), Gál Dávid (basszusgitár), Vass Edit (fuvola, vokál), Orbán Dániel (dob és ütôs hangszerek), Gyôri Gabriella és Kui Eszter (vokál), Kisded Károly (hangosítás).

Elôadás az árvízkárosultakért

Az RMDSZ marosvásárhelyi 8-as körzete szeretettel vár minden érdeklôdôt augusztus 17-én, hétfôn 18 órai kezdettel a kövesdombi Unirea mozi termébe, ahol a Hahota társulat kabarémûsorát tekinthetik meg. Az elôadás bevételét a megye árvízkárosultjainak a megsegítésére fordítják.

Matricon-kupa

Ma és holnap kerül sor a marosvásárhelyi Matricon- pályán a hajdani kiváló vásárhelyi labdarúgó, Nagy Miki emlékére kiírt Matricon-kupára, amelyen a rendezô Matricon csapatán kívül részt vesznek a helyi Gaz Metan, az ISK és a sóváradi Gyôzelem labdarúgói. A mérkôzések kezdési idôpontjai: pénteken 11 órától ISK — Gaz Metan, 17.30-tól Matricon — Gyôzelem, szombaton 9 órától a harmadik és negyedik helyért a két vesztes, 11 órától pedig a két gyôztes csapat mérkôzik meg egymással.

Nem kelt el a marosszentgyörgyi sósfürdô

Tegnapelôtt versenytárgyalást tartott a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal, melynek célja a helyi sósfürdô 99 évre való bérbeadása volt. Vízi József polgármester elmondta, hogy mivel senki sem vásárolta meg a feladatfüzetet, a licit elmaradt. A versenytárgyalást szeptember 14-én megismétlik.

Földönkívüliek a Bibliában

címmel tart elôadást Szatmári Zsolt a MADISZ szervezte Teszerakt sci- fi klubban. Idôpont: ma délután 5 óra. Helyszín: MADISZ- székhely (Marosvásárhely, Dózsa György u. 9. szám, 81-es szoba).

Magas vérnyomás

Errôl a sokakakt érintô témáról tart betegfelvilágosító elôadást dr. Bálint Ágnes háziorvos szakorvos az Empátia Orvosi Központban (Tudor Vladimirescu u. 61/1, tel. 166-049) pénteken 18 órától.

Marosludasi anyakönyvi mutatók

Az év elsô hat hónapjában 352 gyerek született Marosludason — tájékoztatott Iszlai Nãsãudean Adél, a helyi anyakönyvi hivatal vezetôje. Az újszülöttek több mint fele roma, illetve szegény, a társadalom peremére szorult családból származik. Az elhalálozások száma jóval kisebb, idén 129 személyt temettek. 69 pár fogadott örök hûséget egymásnak, húszan bontották fel a házastársi szerzôdést. Ez utóbbinál a fô ok a pénz-, munkahely és lakáshiány.

Peches fosztogató

Rablás vádjával vették ôrizetbe a 22 éves Varga Ferencet (foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû marosvásárhelyi lakós), aki — a rendôrségi jelentés szerint — hétfôn este megtámadta és kirabolta a megyeközponti Al. Vlahu¦s utcában F. Magdát. Miközben megpróbálta lefogni az idôs hölgyet, s elvenni 300.000 lej értékû személyes holmijait tartalmazó tasakját, az agresszor egyensúlyát vesztette, elesett, s eltörte a jobb vállcsontját.

Fertôtlenítés hitelben

A Magyaró községhez tartozó három faluban hét óvoda és iskola mûködik. Az intézményeknek az új tanévre való elôkészítésérea helyi polgármesteri hivatal versenytárgyalást írt ki, amelyet a helyi Virginás Serv Kft. nyerte el. Mivel a hivatalnak a munkálatokra szükséges 8 millió lejbôl mindössze 6 milliója van, a két fél megegyezett, hogy a hátramaradó összeget jövôben kamatmentesen téríti meg a munkáltató.

Folytatódnak az ellenôrzések

Két nap alatt, kedden és szerdán hét közúti baleset (egy súlyos és hat könnyebb kimenetelû) történt megyénk területén. Ugyanezen idôszakban 315 pénzbírságot róttak ki a közúti rendôrök, ebbôl 97-et tiltott helyen átkelô személyekre, 88 gépkocsivezetôt gyorshajtásért, a többit szabálytalan elôzésért büntettek 48 óra leforgása alatt 18 hajtási igazolványt függesztettek fel ideiglenesen.