Ha sorsom megáldana tömérdek pénzzel, gondolnék egy nagyot s merészet: építkeznék kedvemre akárhol Marosvásárhely területén. Építkeznék vígan és csinosan, anélkül, hogy arra engedélyt kérnék. Minek azt, elvégre a korlátlan lehetôségek városában élünk.

Marosvásárhely Szentgyörgy felôli bejáratánál a kis parkoló elfoglalva! Oda büntetés felhajtására többé már nem terel be a rendôrség, esetleg annyit tehetünk, hogy arra járva idônként az üzemanyagtartályt feltöltjük. Mert pár nap alatt kutat épített oda a marosvásárhelyi PREMUR Kft. Eddig rendben volna, csakhogy a tulajnak nem rendelkezik semmiféle hivatalos építkezési engedéllyel. Vagy mondjuk úgy, hogy tegnap délig még nem volt hivatalos engedélyezése a polgármesteri hivatalon. Dan Fisus városrendészeti fôépítész kérésünkre mutatta meg a polgármesterség illetékes osztálya kiküldendô (tán már ki is küldött) felszólítását a Premur Kft. címére, amelyben a munkálatok azonnali beszüntetésére szólítják az építkezôt.Plusz az illegális építkezések esetére kirótt büntetést is vitte a futár...

(Vélemények szerint az építkezô kihasználta a szabadságoló polgármester távollétét.)

Rombolunk és építkezünk, manapság már ez járja Apró garázsokat egycsapásra földig romboltat a Hivatal, pihesúlyú standügyhöz kommandósokat vetnek be, fulladjon meg a kisember látványosan, és remegjen is ijedten hozzá. De a nagy halak boldogan úsznak tovább...

A Shellkutat, MOL-kutat ellenezték tudomásunk szerint. Ez esetben mi lesz a Tanács következô lépése?

A dinnye lesz a vásár koronája

A megyeszéli nagyközségben, Sármáson, augusztus végén is megrendezik a hagyományos dinnyevásárt— tájékoztattak a községi tanácsosok ottjártunkkor. Idejében hírül adjuk az elsôsorban gazdasági jellegû vidéki eseményt, hogy a Sármástól távolabbi gazdák, mezôgazdasági társulások is még kellô idôben tudomást szerezzenek az egynapos, ám nagyszabású sokadalomról, a kínálkozó üzleti alkalomról. Mert noha a dinnye lesz a vásár koronája, más mezôgazdasági terményekkel és termékekkel is jelen lesz a Mezôség, és az ország távolabbi részeirôl is jelentkeztek vásáros termelôk.

Nem újfolklórról van szó

Nagyernyében "tájnyelven" szólva megvolt a gázgyûlés. Az idô sürget, a városközeli falut átszelô fôvezetéket már át is adták a napokban. Most következik a földgáz lakóházakba való bekötése, ha a helybéliek kifizetik a költségeket a szerelô cégnek. A fôvezetékre 3—4 millió lejt fizetnek az ernyeiek házszámonként, a kályhába kerülô tûzrózsa darabonként újabb anyagi terheket ró a negyernyei lakosok vállára.

Hidat a Küküllôre

Mikefalva községi tanácsa célpályázatot nyert a PHARE-program keretében. A község vezetése 1,5 milliárd lejes "bevételhez" jutott így, amelyet a Küküllô felsôkápolnási hídjának teljes átépítésére használ fel. A polgármesteri hivatal által meghirdetett kivitelezési versenytárgyalást a marosvásárhelyi Asilcom Kft. nyerte el szerzôdéssel, melynek alapján a hídépítési munkálatokhoz már hozzá is kezdtek. Az árvizek miatt volt kiesés, ám a tervek szerint november 30-ra az új híd így is elkészül.

Röptéri szeminárium

A Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Repülôtér, a Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamarával együttesen augusztus 18-án de. 11 órakor a légikikötô várótermében idegenforgalmi szemináriumot szervez, melyre hivatalosak Maros, Beszterce, Hargita és Kovászna megyei turisztikai ügynökségek. A szemináriumon megbeszélik azt a turisztikai csomagtervet, amelyet egy londoni hasonló jellegû konferencián mutatnak be szeptember közepén. Kiegészítô információ a 132- 738-as (102-es belsô) telefonszámon.

Kánikulában sörfesztivál!

A marosvásárhelyi várban folytatódnak a júliusban elkezdôdött rendezvények. A tegnap a makfalvi református egyház szervezésében a hollandiai Grossfire egyházi kórus énekelt. Továbbá a csizmadia-céh utódai is bálra készülnek, a múzeumuk minden vasárnap délelôtt nyitva tart. Ami közeleg, az a nyári szomjúságot oltó sörfesztivál lesz, amelyet augusztus 20 és 23. között az SC Bere Mures Kft. szervez.

A falu egészségügyi kilátása ...immár jónak mondható Mikházán. Beteljesült a bekecsalji falu egyik régen dédelgetett álma. Fôleg az idôsebbek és betegek örvendezhetnek annak, hogy vasárnap felavatják a holland kezdeményezésbôl és segélybôl felépített vadonatúj orvosi rendelôt. Orvostechnikai felszerelése még kissé szegényes, de korszerûsítésére is van kilátás.

Élmény lesz Ópusztaszer

A nagy érdeklôdésre való tekintettel két autóbusz is indul augusztus 19-én a honfoglalás magyarországi "kegyhelyére", Ópusztaszerre. A program történelmi indíttatása nem változik a korábbi kirándulásokhoz képest: az Emlékpark, a Feszty-körkép megtekintésére számíthatnak a résztvevôk, emlékezetes élményt nyújt majd bizonyára a debreceni Virágkarnevál. Egyéb elôzetest és videofilmes tájékoztatót a szervezô Kisgazdapártnál tartanak, de mindezekrôl az érdeklôdôk a 218- 274,121-606, valamint a 132-990-es telefonszámon kaphatnak kiegészítô tájékoztatót.

Dicsô felôl újdonság...

A szôkefalvi polgármesteri hivatal is lépett: a megilletô — bár sokat vitatott — jog értelmében, tanácsi határozattal szombaton a falu Dicsôszentmárton felôli bejáratánál elhelyezik Szôkefalva kétnyelvû tábláját. A kivitelezés 150 ezer lejbe került. Nem szól a fáma arról, hogy lemázolás esetén mennyi lesz a büntetés...

Kanyar és temetés

A Közúti rendôrség tájékoztatása szerint túlzott sebesség volt az oka a mezôbándi közúti szerencsétlenségnek. És a mindig hibáztatott kanyar... A harmincéves bándi fiatalasszony, Deac Livia Lãcrãmioara igen beletaposott a gázpedálba, figyelmen kívül hagyva a forgalmi viszonyokat, útszéli fába ütközött. A hatvanhat éves édesanyját eltemették a baleset következtében.

Ismerôsöm azt mondja: miért nem teszem szóvá? Mondom: írja meg ön. De ô nem és nem. Az kell szóvá tegye, akinek ez a mestersége... No jó. Az igazság az, hogy már írtam a témáról. És nem szeretem önmagamat ismételni. De ha lesz valami foganatja, akkor érdemes.

Tény, hogy szegények vagyunk. A németországi munkanélküli segély többször akkora, mint nálunk a közepes fizetés. Tehát amink van, ahhoz a kevéshez ragaszkodunk. De mégis egy emberöltônyi idô alatt csak összegyûl a csomó kacat, amit csak ki kell hajítanunk, mint: rozsdamarta mosógép, kibelezett rádió, összetört képernyôjû televízió stb. Egy magára valamit adó városvezetés az ilyesmitôl a lakókat évente legalább kétszer megszabadítja. Mondjuk, nálunk évente egyszer is elegendô lenne lomtalanítani. Éspedig az eljárás az, hogy a tanács felfogad egy-két teherautót, és értesíti a lakosságot: két, három napon keresztül mindenki tegye háza, lakóskatulyája elé mindazt, amire már nincs szüksége. Ez olyan nagy dolog, hogy semmiképpen nem lehet megszervezni? Ugyanezt a kérdést már - mondom - feltettem az illetékeseknek, s évekkel ezelôtt azt a választ kaptam: ha lesz rá igény, akkor megszervezik. Tehát mi a megoldás? Talán népszavazást szervez majd a helyi hatóság a lomtalanítással kapcsolatban?

Közben egy ennél sokkal komolyabb gond is eszembe jutott. Hadd tegyem szóvá azt is egyúttal. A Pro TV minden esti híradójában gyakran felbukkannak az élet peremére sodródott emberek, családok, akik /amelyek tömbházak tövében, kukák szomszédságában, volt istállókban tengetik életüket. Rosszabb sorsuk van, mint az állatoknak. Mert azok legalább megszokták ezt a sehol nem levést. Az ember olyan állat, melynek sajnos néminemû igényei vannak. Szükségét például szeretné a világ szeme elôl elrejtve elvégezni. A hivatal a kóbor kutyák számára létrehozta a menedékhelyet. A hajléktalanoknak való éjjeli menedékhely ügyének megoldása hónapok, sôt évek óta húzódik, halasztódik. Nem lehetne még néhány gramm operativitást is bevinni a közügyek intézésébe?

A századvég egyik legerôsebben fejlôdô iparága a számítástechnika. Ma már rengeteg olyan dolgot megtehetünk, amit korábban nem, például utazhatunk a Világháló információs sztrádáin. Nem kell sóvárogva gondolnunk a fejlett országok lakóira, hiszen már nem is egy cég kínálja az Internet-szolgáltatásokat, beleértve az elektronikus levelezést, az e- mail-t és a honlap-készítést.

Az Internet, a világ legnagyobb számítógép hálózata illetve adatbázisa használatához egy telefonra, egy modemre, számítógépre és megfelelô szoftverre van szükség. A lehetôségek pedig majdnem korlátlanok, az elektronikus levelezéstôl egészen a Népújság olvasásáig széles skálán sok mindent meg lehet találni. Olyan világ ajtaja nyílik meg elôttünk, amelyet még nem ismerünk, de minél többet megismerünk belôle, annál inkább hasznunkra válhat.

Az elsô komolyabb befektetések után a telefonhasználatból fakadó költségek mellett csak az esetleges bérleti díjakat kell fizetnünk és természetesen az extra szolgáltatások esetén a megfelelô díjakat. Ezek az összegek azonban például levelezés esetén, ismerve a hazai postaköltségeket, messze elmaradnak a hagyományos levelezés költségeihez képest. Arról végképp nem beszélve, hogy mennyivel gyorsabb és biztonságosabb. Mégsem mindegy, hogy az Internet csomópont eléréséhez elegendô-e egy helyi hívás, vagy helyközi esetleg nemzetközi hívásra van szükség. Mivel a telefonköltségeket a felhasználó fizeti, az a legelônyösebb, ha Internet-csomópont van abban a városban, ahol a felhasználó éppen tartózkodik és azt el tudja érni. A rooming- szolgáltatás ezen próbál segíteni olyan külföldi csomópontokat megjelölve, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a hazaival. Így az országon kívül utazó rácsatlakozik egy közeli csomópontra, majd onnan a hazaira, ezzel lényegesen csökkentve a telefonköltségeket.

Ha használni szeretnénk az Internetet, több lehetôség között válogathatunk. Ha van saját számítógépünk és digitális telefonvonalra tudunk kapcsolódni, akkor felkereshetjük valamelyik erre szakosodott céget. Pillanatnyilag két marosvásárhelyi cég is kínál ilyen szolgáltatásokat. Az egyik közülük a Netsoft, amelynek ügyvezetô igazgatójától, Iosif Fettichtôl a következôket tudtuk meg: már 3 éve elkezdték és úgy érzik, komoly esélyeik vannak nemcsak városunkban, hanem az ország többi részében is. Vállalkozásuk sikerét bizonyítja, hogy annyi megrendelôjük van, hogy áraikból engedni tudtak, ezzel további megrendelôket vonzva. Ugyanilyen okokból hajnali 4 és 6 óra között az elôfizetôk ingyenesen rácsatlakozhatnak az Internetre. Hogy hányan kelnek fel ilyen korán ezért, az már más kérdés. Persze, amikor azt mondjuk, hogy a megrendelôk száma növekedett, nem szabad csillagászati számokra gondolnunk. A Netsoft honlapján alig egy-kétszáz elektronikus postafiók címet találjuk, sôt ennek is több mint fele jogi személy.

Mindenesetre a Netsoftnál elektronikus postafiókot, havi, úgynevezett hozzáférési idôt (igényeknek megfelelôen többet vagy kevesebbet) lehet bérelni, rajtuk keresztül honlapot feltenni a hálózatra stb. Sôt van rooming-szolgáltatás a világ több mint 150 országának nagyvárosaiban. Ezenkívül különbözô engedmények vannak például diákoknak, tanároknak, orvosoknak stb. A cég jelenérôl és jövôjérôl beszélve Iosif Fettich még elmondta, egyelôre nem érzik veszélyeztetve magukat más cégek megjelenése miatt, mert szolgáltatásaikat olcsóbban tudják kínálni, mint versenytársaik. A nagy külföldi cégek pedig még nem érdekeltek a világnak ebben az övezetében.

Esélyüket csak tovább növeli, hogy idejében léptek színre és minôségi szolgáltatásokat nyújtanak. Egyelôre úgy érzi, hogy külön reklámra sincs szükség, elegendô, ha valaki már látta, hogy léteznek, és elmondja másoknak is.

Bár nem csak ezzel foglalkozik, egy éve az Electro-Orizont nyújt hasonló szolgáltatásokat. Ioan Coman, a cég igazgatója elmondta: elsôsorban iroda- és számítástechnikára szakosodtak, ezek a legfontosabb bevételi forrásaik. Szerinte az Internet-szolgáltatás egyelôre nem annyira jövedelmezô üzlet, mint nyugaton. Valószínû, hogy munkájuk, befektetésük igazi gyümölcse jövôre érik be, amikor komoly fejlôdés várható ezen a téren.

Áraik összemérhetôek a Netsoftéval, több városban is jelen vannak és majdnem azonos szolgáltatás-skálával. Tény, hogy az elôfizetôk száma itt sem haladja meg a kétszázat és itt is nagyrészt cégek, vállalkozások, alapítványok stb. a megrendelôk, mégis úgy gondolják, hogy hozzáértésük és szolgáltatásaik minôsége és további fejlesztéseik, majd az ezt követô további minôségjavulás garantálhatja a talpon maradást.

Mivel nem ez az egyetlen tevékenységük, a hullámvölgyeket is könnyebben átvészelik.

Most már, aki szeretne hozzáférni a Világhálóhoz, sok cég közül választhat. Számtalan bukaresti, kolozsvári stb. csomópontra lehet rácsatlakozni, de mindig szem elôtt kell tartani, hogy a telefonhívás ez esetben már nem helyi hívásnak számít. Azt gondolhatnánk, hogy nem marad más hátra, mint megvizsgálni saját igényeinket és a cégek kínálatát, majd kiválasztani valamelyiküket. Van azonban egy sajátos és egyben érdekes lehetôség, amelyet a Romtelecom

kínál fel ügyfeleinek. Anélkül rácsatlakozni az Internetre, hogy havi bérletet fizessünk, ideális megoldás lehet azoknak, akik csak nagyon ritkán használják a hálózatot, bár megvan a megfelelô technikai hátterük. Ôk, amennyiben digitális telefonvonalra kapcsolódnak, különösebb formaságok nélkül böngészhetnek az Interneten, adatokat vehetnek le és tehetnek fel, elektronikus postafiókot nyithatnak stb., percenként 800 lejért. Ez az ár fôleg azoknak borsos, akik rendszeresen és huzamosabb ideig szeretnék használni az Internetet, nekik a már korábban bemutatott két cég közül ajánlatos választaniuk.

A Romtelecom gazdasági igazgatója, Rus Ioan, az egy éve létezô Easy net szolgáltatásról beszélgetve elmondta, hogy véleménye szerint számszerûen ezt a megoldást többen választják, mint a havi bérlet kifizetését és az is valószínû, hogy az ebbôl befolyó összegek messze meghaladják az elôzô két cég bevételeit. Mindezek ellenére a Romtelecom számára ez másodlagos, nekik ez az összeg az egyéb forrásokból származó nyereségükhöz képest nem jelentôs. Ezért nem fektetnek rá különösebb hangsúlyt, vagyis nem reklámozzák és ezért nem biztosítanak olyan típusú kedvezményeket, mint a csak erre szakosodott cégek. Nincsenek engedmények, ugyanakkor kötelezettségek sem. A GlobaOne cég is, amellyel együttmûködnek az Internet- szolgáltatáskor, inkább a bankokra, nagyobb hálózatokra összpontosít, és nem az egyéni megrendelôkre. Ettôl függetlenül a lehetôség nyitva áll mindenki számára, ki lehet próbálni.

Persze a törvényalkotás jelentôs lépéshátrányban van az eseményekhez képest. Mentségükre legyen mondva, nem csak hazánkban. Az Internet körüli szabályokat csak akkor kezdik megalkotni, amikor hiányából fakadóan már komoly konfliktusok vannak. Hogy csak egy példát említsek, az Internet alkalmas arra is, hogy megfelelô eszközökkel telefont csatlakoztatva a számítógéphez, hangot közvetítsen. Ez azért fontos, mert a nemzetközi hívásokat így helyi hívásokkal lehet helyettesíteni. Szükség van itt egy egyértelmû szabályozásra, lehet-e és ha igen, akkor milyen feltételek mellett, konkurenciát kiépíteni a Romtelecomnak. De az érdekeltek megfelelô törvény hiányában nem foglalnak állást, várva a távközlés teljes mértékû liberalizálását, amelyre várhatóan 2003-ban kerül sor.

Azoknak sem kell elkeseredniük, akiknek otthon nincs számítógépük, vagy egyéb hiányzik az internetezéshez. A Netsofthoz már most be lehet menni és órabér ellenében lehet használni a berendezést, az Electro-Orizont pedig a közelmúltban megnyitotta az Internet-Clubot, ahol tizenegy hálózatra csatlakozó nagy teljesítményû számítógép is várja az érdeklôdôket.

Még kevesen tudnak róla, de így is napi százegynéhány látogatójuk van. Általában egy-két órát töltenek el itt, de a négy óra sem ritkaság. El lehet itt költeni pénzt, de ugyanakkor, ha valaki megfelelôképpen használja, sok más kiadástól mentesül, azaz pénzt takarít meg — mondta Coman Ioan igazgató.

Persze a számok csalókák, mert az Internetet otthon felhasználó magánszemélyek számát mutatják ugyan, de még több százra rúg azok száma, akik munkahelyükön vagy máshol élnek az Internet adta lehetôségekkel. Pontos számításokat nem lehet végezni, szakértôk szerint Marosvárhelyen minden századik felnôtt legalább néhanapján használja a Világhálót. Sokkal nagyobb az arány a fiatalok körében. Ôk már az iskolában, egyetemen megismerik az új világ lehetôségeit, megszokják szabályait. Néhány év múlva pedig ezek a diákok felnônek és akkor fog jelentôs mértékben megsokasodni az otthoni felhasználók tábora.

Addig is a kapuk nyitva állnak, csak be kell sétálnunk rajta és barátkozhatunk kedvünkre az internettel, ha idônk és pénzünk van rá.

A régiók rosszul kommunikálnak — mondják a tudósabb emberek; ez azt is jelenti például, hogy ha mondjuk, a Felsô-Marosmente még valamicskét tud is arról, ami a Legfelsôbb Marosmentén zajlik (a Gyergyói-medencében), a mi Marosmenténk (Szászrégentôl lefelé, Ludasig) már vajmi keveset. Ha nincs a lukafalvi csapás (árvíz, jégesô, szélvész), ha nem hallunk székely testvéreink segítségérôl, hát bizony fel sem ötlik a havasi, havasalji tájak, medencék településeinek, embereinek neve a házi médiában.

De maradjunk csak a privát prérinken: a sajtónál. E sorok írója rengeteget bosszankodott hargitai lakos korában, amiért a marosvásárhelyi sajtóhoz nem juthatott hozzá. Pedig eléggé "huzatos" helyen élt, egy nagyhírû fazekasközpontban, ahol már Orbán Viktor elôtt is fordultak meg híres és hírhedt emberek. A megye annyira zárt valami volt, hogy más megyék napi- és hetilapjai csak hiányosan és olyan késéssel jutottak el, amikor információs anyaguk már mit sem ért. Ezért mondtam le a Maros megyei lapról (ha valakit megkértem, esetleg hozott egyet Szovátáról), a Brassói Lapokról, a Megyei Tükörrôl, és így tovább. Csak a bukaresti A Hét és a kolozsvári Utunk jött meg úgy-ahogy, fôleg miután jóba lettem a postásunkkal. (Akkor aztán sokszor olvashattam olyasmit is, ami másnak járt.)

Csak a rádió jelentett biztos hírforrást. (Már amilyen "biztos" hírek akkor elhangozhattak a területi és a központi magyar nyelvû adásokban). Aztán annak is befellegzett.

1989 után azt reméltem: most már minden megye minden magyar nyelvû lapjához idejében hozzájuthatok. Botor ábránd, csacska képzelgés volt. A megyék, a maguk mesterséges megyehatáraival, ha lehet, még inkább elszigetelôdtek egymástól, a posta éppúgy képtelen a gyors terjesztésre, mint annak elôtte. (Vagy még annál is tökéletlenebb.) Monopolhelyzetével régebb is visszaélt, hát miért ne élne vissza ma?

Igazi országos magyar napilap nincsen. A Magyar Szó lassan-lassan elenyészik, az Erdélyi Napló nem tudta meghódítani Erdélyt, az Európai Idô "elalpáriasodott". Kisrégiók lapjai, helyi lapok, réteglapok — most ezeké a jövô.

Ha pedig manapság mégis tudom, hogy megjelenik: Hargita Népe Csíkban, Udvarhelyi Híradó és KEDD Székelyudvarhelyen, Háromszék Sepsiszentgyörgyön, Nagyküküllô Segesváron és Medgyesen, Kisküküllô Dicsôszentmártonban, Bekecsalja Nyárádszeredában, Szabadság Kolozsváron, Bihari Napló Nagyváradon, Szatmári Friss Újság Szatmárnémetiben, Jelen Aradon, Heti Új Szó Temesváron (todtommal a Szilágyságnak és Máramarosnak mára sajnos, megszûntek lapjai) — , akkor ez vagy azért van, mert a szerkesztôségek kölcsönös megegyezés alapján (hetente vagy havonta, vagy ami még rosszabb: kéthavonta, kévébe kötve) eljuttatják a Népújsághoz is példányaikat, vagy mert véletlenül jutok mégis hozzá egyik-másik laphoz.

Nem tudtam például, hogy Gyergyónak már ötödik éve Kisújságja van. Most, a MÚRE ügyködésének is köszönhetôen, a szerkesztôség kilépett a gyergyói hidegbôl, és lapja mára A3-as méretû, akárcsak a mienk. Két legutóbbi számukat, ismét csak bizonyára annak a találkozásnak köszönhetôen, amelyet nemrégiben a Bucsinon szervezett fiatal újságíróknak a szakmai szervezet s amelynek egyik gazdája éppen a Kisújság volt, elküldték Karácsonyi Zsigmondnak, s végre én is (kölcsönben) végiglapozhatom.

Hetilap a Gyergyói Kisújság, 16 oldalon jelenik meg, nem deklarálja, kihez-mihez tartozik, közéleti hetilapnak nevezi magát, ez szép és szabad, tág kategória. (Ahol olyan nagyot lehet lélegezni, mint Gyergyóban, ott minek folyvást korlátokat emelni szívünk elé.) Fôszerkesztôje Lukács János, munkatársai Botos László (egyedül az ô neve ismerôs, még a Hargitából), Rokaly Zsolt, Tamás Gyopár, Balázs Katalin, Ehrenkrantz Judit. Van tudósítója a gyergyói nagyközségekben: Remetén, Ditróban, Kilyénfalván, Alfaluban, Csomafalván, Salamáson és a közeli városban, Maroshévízen.

Kis lap áll tehát a nagy Gyergyói medencében. Sepsiszentgyörgyön nyomja a Trisedes Press, amely az ottani lapot, a Háromszéket is.

Mert sokan élnek gyergyói gyökerûek Marosvásárhelyen és környékén s esetleg érdekelné ôket a kiadvány, ide másolom a lap pontos címét: Gyergyói Kisújság, 4200 Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 22. Telefon/fax: 066/164— 649, E-mail: kisujsag@server.ro.

Okosan, szellôsen, korszerûen szerkesztett lap a Kisújság. Tetszik. Érje meg a kétezredik számát is.

Ludasról kifele jövet, a fogadó fölötti sík tetôn megállt az idô. Mit megállt, nem volt rest, valamelyik századba visszaszökött. Legalábbis néhány pillanatra. Követni hosszasan nincs idônk...

Szélnek eresztett kisebb ménes legyez a legelôn vagy három kóberes szekér körül. Tisztes a szekérközi távolság, elvégre a nomád életnek is van intimitása. Nappal van, és a XXI. század kopog a kopár gerinceken túl. Itt a világhoz képest tenyérnyi felületen még rongyokban turkál a kibernetika kora.

Fékezünk.

Lónyerítés, vad robaj. Dobrudzsa vagy a távolabbi orosz sztyeppe síkjait idézi. A kátrányok alatt sejtelmes csend, a nagy hôségben izzik a mozdulatlanság, azt hinni, hogy szekértábort fosztott ki középkori zsiványbanda. Aztán mozdul a rongytömeg, meztelen, elképesztôen maszatos gyermekek másznak elô a "véletlen középkorból". Vigyázni kell, a legelôt zsíros szeméttel, lerágott dinnyehéjjal tapasztották be a nomádok.

Ôsz szakállú, idôs cigány ember mozdul a kerék alatt, nem tudja, hova nyúljon, elhajtja a legyet a balta nyelérôl. Pihenô sáfár. Villan a tekintete, éles, mint a fejszeél. Körülnéz. Ha prédává válik, ô sem hagyja alább, rögvest pénzt követel tôlünk. Azért békével akad mondanivaló. Mindenképpen pénz kell neki és kenyér. Bákó csak véletlenül jutott eszébe, sejtem, talán arra rángatják lovaik gyeplôjét. A szekér hátuljára kettétört rendszámtábla van szögezve, teljesen fölösleges. Vándorkabala. Befordul egy Dacia, kiszállnak abból vagy négyen. Tulceóról jöttek, kísérik a konvojt. Jönnek a forrásról a többiek. A Delta nádasaiban látni ilyen arcokat. Katonaemléknek megfelel. Alacsony homlok, ferde, vad tekintet, rézbôr, pattanó izomzat. A cigány asszony szénfekete hajába piros rongyok fonva. Hogy meg ne igézzék.

Beszállnának a felvételbe, pénzért. Anélkül meg se próbáljuk, mert a karóvég is elôkerül, nadrágszíjra csatolt bôrtok fedele pattan egy rándulásra. Kés nyele kibújik, alumíniumhal. A Deltában sokat ér egy ilyen szerszám. Jó lenne lelécelni, lehetôleg ép bôrrel. Intünk, motor indíts!. Fotósunk még egyet villant. Ez mindennek a teteje. Repül a karóvég felénk. Gyorsan a gázpedálra! Vicsorognak a fehér fogak. A forróságba beszökött hideg megüli hátunkat: jó napunk volt, túléltük a nomád rituálét. A törzsfônök szakállát tépi, cigány asszony rokolyáját fölkapja és verdesi...

Ne adj Isten, lerobbanni lakatlan területen alkonyattájt, éjszaka, akár fényes nappal — csípôs füsthöz közel. Ha kell, nyársra húznak a Delta szökött vándorai...

Rendszámuk van — törvényük nincs.Fekete marokban alumíniumhal.

Lassan már megszokjuk, ha ezt egyáltalán meg lehet szokni, hogy az oktatás terén amúgy nemzetiségileg állandóan valamilyen sunyi kitolás ér bennünket. Legutóbb az a hír röppent fel, hogy a következô tanévtôl eltörlik a kilencedik osztály elôtti felvételi vizsgát. Ehelyett majd tesztelni fogják a tanulók tudását az általános iskolai évek végén: matematikából, román és a mi esetünkben magyar nyelvbôl, irodalomból valamint lesz egy általános mûveltségi teszt. Csakhogy a tanügyi uborkaszezon kellôs közepén ez a hír valahogy elferdült. Lássuk, mi lett belôle. Asztalos Ferenc képviselôt, a képviselôház tanügyi bizottságának alelnökét faggattuk errôl a minap.

— Képviselô úr, úgy tûnik, hogy nem telik el mifelénk egy hónap sem anélkül, hogy ne bonyolódnának a tanügyi dolgok. Mi a helyzet ezzel a képességvizsgával?

— Én is teljes megdöbbenéssel olvastam az Udvarhelyi Híradó címû lapban egy írást errôl, nem volt feltüntetve a cikk szerzôje és az információ forrása sem. Ez arra vonatkozott, hogy az oktatási minisztérium közoktatásért felelôs vezérigazgatója, Radulescu úr bejelentette, miszerint a nyolc osztályt végzettek képességvizsgája úgy zajlik majd, hogy a számtan, román és magyar teszt mellett az általános mûveltségi teszt helyett a tanulókat Románia földrajzából és történelmébôl tesztelik. Marga miniszter és csapata újra egyértelmûen magyarellenes szándékáról tett tanúbizonyságot. Éspedig azért, mert a jelenleg érvényben levô 36-os sürgôsségi kormányrendelet képességvizsgát szabályozó cikkelye azt mondja ki, hogy a tanuló általános mûveltségrôl kell bizonyítson. A törvényalkotó nem részletezi, hogy e fedôszó alatt milyen tantárgyakra gondol. A hazai politikai gyakorlat szerint ha egy törvénycikkely lehetôséget ad alternatívákra, akkor nem a végrehajtó, tehát nem a minisztérium dönti el a saját kénye-kedve szerint, hogy miként értelmezendô a törvény, hanem elmegy a törvényalkotóhoz, tehát a tanügyi bizottsághoz, és megkérdi: hogy gondolták ezt? Marga, kihasználva a parlamenti vakációt, fogta magát, és értelmezte a törvényt. Románia földrajzával és történelmével helyettesítette be az általános mûveltség címszót. Ez egyértelmûen kisebbség ellenes politikai merénylet. A minisztérium nagyon jól tudja, hogy számunkra a tanügyi törvény megváltoztatása körüli vitás kérdések egyike pontosan a románok történelme és földrajza, vagyis ezek tanítási nyelve. Ugyanakkor pontosan azért, hogy nehogy kellemetlen helyzetbe hozzuk tanulóinkat a képesség vizsgán, nyilván mindent elkövetünk, hogy ezt a két tantárgyat ne kelljen románul tanulni. De semmi garanciánk nem volt arra, hogy el tudjuk fogadtatni a két tantárgy magyar nyelven történô oktatását. Ezért egyeztünk bele abba, hogy általános mûveltségi teszt legyen a nyolcadikosok számára. Még a rosszabb, szenátusi változat is azt mondta eddig, hogy választani lehet Románia földrajza és történelme között. A Pruteanu-féle változat is enyhébb a Marga-féle manôvernél, amikor fogja magát, elvonatkoztat a sürgôsségi kormányrendelet eredeti szövegétôl, és átemeli azt a szöveget a törvény eredeti változatából, amit a képviselôházban, szenátusban már módosítottunk. Ugyancsak kilóg a lóláb. A törvény elôírása értelmében a vizsgára vonatkozó szabályzatot a vizsga elôtt legkevesebb hat hónappal nyilvánosságra kell hozni. Ha jövôre július elsején kezdik a képességvizsgát, akkor nem futott volna ki Marga úr a határidôbôl, ha vár december 1-ig, tehát megadja azt a lehetôséget a parlamentnek, hogy szeptember, október, november folyamán véglegesítsük a sürgôsségi kormányrendelet szövegét, és ott egy számunkra jobb alternatíva születhet. Tehát vagy valóban általános mûveltségi teszt lesz, vagy választani lehet a történelem és földrajz között. .

Szóval egyelôre az a biztos, hogy még semmi sem biztos. Nem csoda, ha a mai hazai magyar tizenévesek úgy érzik: ôk a kísérleti fehér egerek, akiken a román szakminisztérium mindent kipróbál. Leginkább a tanulók és szülôk tûrôképességét lehet tesztelni ilyen csalafintaságokkal.

A marosvásárhelyi mass media széltében, hosszában tele van az újságárusok, illetve standjaik ügyével. Tudjuk, hogy volt már határozat a standok számának csökkentésére, volt versenytárgyalás kettô is, nézeteltérés is támadt, per is lett belôle. További rendelkezés nyomán kedden erôszakoskodás is akadt. A fôszereplôk egyfelôl a polgármesteri hivatal, másfelôl az újságárusító cégek. Mellékszereplôk a polgárôrök és a rendôrség, valamint a cég, amelyik a tulajdonképpeni szállítást végzi. Még arra is volt gondjuk, hogy az elszállított standok alatt évek óta összegyûlt szemetet eltakarítsák. Mindenki végezte a saját dolgát, csak ahogy az mostanában lenni szokott, egy igen fontos részletkérdéssel senki nem törôdött.

Miért is léteznek ezek a standok? Nyilvánvalóan nem azért létesültek, hogy a fôtér képét rontsák. Ez csak egy kellemetlen velejárója az újságárusításnak. A cél az, hogy a fôtéren újságot lehessen vásárolni. Jobb helyeken ez magától értetôdik, de nálunk nem biztos, hogy mindenki, fôképp az érintettek, tudják. Tegnap délelôtt ugyanis kisebb sorok alakultak ki mindhárom helyen, ahol egyáltalán árultak újságot a fôtéren. A többiek el voltak foglalva a felszámolással, költözéssel stb. Nem kell 33 újságárus bódé, de azért három mégsem elég. Persze ilyenkor az újságárusításra szakosodott üzletek (kettô is van a fôtéren) közül egyiken szép nagy lakat lóg. Miért is ne? Ha már szólás-, sôt helyenként még sajtószabadság is van, és minden újságírót mégsem lehet bezárni, akkor legalább az újsághoz ne lehessen csak úgy könnyedén hozzáférni'

Egyébként reméljük, ez az áldatlan állapot rövidesen megszûnik és legalább a vitatott 16 helyen tudunk napi-, esetleg hetilapot vásárolni, annál is inkább, mert az indulatok méreteibôl ítélve ez egy jövedelmezô vállalkozás.

A megyeközpont lakói néhány napja észrevehették, hogy a Kultúrpalota felsô emeletére állványzatot szereltek, és a járdáról elterelték a gyalogos forgalmat. A munkálatokról Naste Vasile igazgatótól érdeklôdtünk.

— Az 1913-ban épített palota harmadik emeletén levô csatornák az évek során nagyon megrongálódtak, megrepedeztek. A legnagyobb baj abból származott, hogy a csatorna az épület kiugró falrészére volt szerelve. Nem lejtett, így esôzésekkor ahelyett, hogy befolyt volna a csatornarendszerbe a falba beépített levezetô csatornákon keresztül állt benne a víz. És beszivárgott a falba. Három évvel ezelôtt 0,5-es horganyzottlemezre cseréltettük a csatornák egy részét, jelenleg a versenytárgyalás nyomán az IZOREP Rt. munkásai kicserélik a fennmaradó csatornarészt is. Tervek szerint a csatornák kissé lejteni fognak, hogy a víz tudjon lefolyni. Ugyanakkor a belsô udvarra nézô tetôzetet is helyettesítik, hiszen az eternitcserép (bár neve örökkévalóságra utal) nagyon tönkrement, és a tetô helyenként beázott. Az augusztus 5-én megkezdett munkálatok során az eternitet bádoglemezre cserélik. A csatorna és a tetôzet kicserélése elôzetes számítások szerint 100 millió lejbe fog kerülni. Az összeget a Megyei Tanács kiutalta, így csak a vállalkozótól függ, hogy a kitûzött határidôre, szeptember 30-ig kész lesz-e a felújítás — tájékoztatott Naste Vasile.