Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A kormány több, a szén-dioxid-kibocsátást csökkentô akciót indít a központi és a helyi önkormányzatok szintjén, jelentette ki Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök szerdán, a kormányülés elején, azt kérve néhány tárcától, mutassanak be a környezetszennyezést csökkentô projekteket.

A miniszterelnök felkérte a gazdasági tárcát, mutasson be a kormánynak egy projektet, amelynek segítségével csökkenthetnék a szén- dioxid-kibocsátást, amely az önkormányzatok és a központi közigazgatás épületeinek fûtése nyomán keletkezik.

Tariceanu ugyanakkor felkérte a környezetvédelmi és a szállítási minisztériumot, készítsenek egy programot annak érdekében, hogy a központi hatóságok, a helyi közigazgatási intézmények, valamint a többségi állami tôkével mûködô kereskedelmi vállalatok gépkocsiparkját az Európai Unió által megkövetelt szintre hozzák, ami a környezetvédelmi paramétereket illeti.

A kormányfô kijelentette még, kevésbé környezetszennyezô gépkocsikra kell cserélni az említett intézmények régi autóit.

A Legfelsôbb Védelmi Tanács (CSAT) keddi ülésén, amelyre a Cotroceni palotában került sor, megemelte a terroristaellenes készültség szintjét.

Az ülést Traian Basescu elnök vezette. Jelen volt Calin Popescu Tariceanu kormányfô, Teodor Melescanu védelmi miniszter, Cristian David közigazgatási és belügyminiszter, Adrian Cioroianu külügyminiszter, Catalin Predoiu igazságügyminiszter, Varujan Vosganian pénzügyminiszter, George Maior, a SRI (Román Hírszerzô Szolgálat) igazgatója, Mihai Râzvan Ungureanu, a SIE (Külügyi Hírszerzô Szolgálat) igazgatója, dr. Gheorghe Marin admirális, a hadsereg fôparancsnoka, államtanácsosok, szakérôk, államtitkárok, illetve Adriean Videanu, Bukarest fôpolgármestere.

A CSAT tagjai az április elején esedékes NATO- csúcstalálkozó alkalmával szükséges biztonsági intézkedésekrôl tárgyaltak. Teodor Melescanu védelmi miniszter és Adriean Videanu fôpolgármester tájékoztatta a résztvevôket arról, hogy milyen biztonsági problémákkal kell számolni a nemzetközi szintû eseményre készülve.

A testület a Román Hírszerzô Szolgálat javaslatára elfogadta, hogy a kék jelzésrôl (elôvigyázatossági szint) sárgára (mérsékelt szint) emeljék a terroristaellenes készültség szintjét, ami különleges együttmûködést feltételez az állami intézmények között. Ugyanakkor határozatot fogadtak el a hadsereg keretében mûködô különleges erôk feladatáról, szervezésérôl, vezetésérôl, felkészítésérôl és alkalmazásáról.

Teodor Melescanu ismertette a CSAT tagjaival a terrorista fenyegetettség és rizikó elleni fellépés szcenáriumait, George Maior a testület figyelmébe ajánlotta a SRI strukturális-funkcionális átalakítási és modernizálási folyamatának a befejezését, a szolgálat új szervezési és mûködési szabályzatának az elfogadását, amelyek a SRI akciókészségének erôsítését, rugalmasabbá tételét, ugyanakkor az euroatlanti szakmai szervezetek standardjainak megfelelôen, a bürokrácia visszaszorítását szolgálják.

Aktuális

Egyetérthetünk a marosvásárhelyi polgármesterrel abban, hogy kampánycélzatú kedélyborzolás folyik a marosvásárhelyi Grigorescu utcai domboldal beépítésének ügyében. De még azt is hozzá kell tenni, hogy a kampányolás nem egyoldalú, és nem csak a városháza, ezen keresztül pedig a polgármester ellen folyik, hanem a városgazda is kampányt folytat a kérdés kapcsán, ugyanazt a vétket elkövetve, amelyért elveri nyilatkozataiban a port politikai ellenfeleinek hátán.

A zöldövezetre kezdeményezett építkezés kérdése pár hónapja komoly botrányt kavart, majd a városi tanács hozott egy határozatot arról, hogy készítsenek városrendezési tervet az ügyben. Ennek alapján hozható érdemi döntés arról, hogy kivitelezhetô-e a terv, és az esetleges építkezési engedély kiadásáig a jogászoknak arról is van idejük meggyôzôdni, hogy a kezdeményezés törvénysértô-e valamilyen szempontból vagy nem. Közben a tanácsi határozat felett közigazgatási bírósági per is folyik, amelyben jogerôs döntés egyelôre nincs.

Az ügy tehát jó ideje már nem a nyilvánosság kedélyállapotát borzolta, hanem azokét, akiket az ilyen csomók kibogozásáért fizetnek, vagyis a szakértôkét. És ebbe a közéleti szemszögbôl ellangyosodott helyzetbe trafált bele az a bizonyos nyílt levél, amely törvényszegéssel vádolja a városházát, és újabb kampányízû kirohanásokra késztette a polgármestert.

A cirkusz legújabb felvonásában módfelett érdekes, hogy a levél névtelen, tehát a benne megfogalmazott vádakért senki nem tartja a hátát. Ez az ötletgazda részérôl kétségtelenül tisztességtelen eljárás. Azonban a reakció kapcsán azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha a városháza makulátlanul járt el eddig az ügyben, akkor mi indokolja a polgármester harcias nyilatkozatait? Mert ha valaki ártatlan és jóhiszemû egyben, akkor logikusan nincs értelme, hogy elkezdje az ártatlanságát igazolni egy névtelen, valótlanságokat állító levél okán. Ha viszont választott tisztségviselô, akinek kampány közeledtével az imázsát is ápolnia kell, akkor a logikán kívül egyéb érvek is beleszólnak a történésekbe.

A következtetés egyszerû: a névtelen levél formájában bevitt mélyütésnek pont a károsult veszi a legnagyobb hasznát, mert újabb alkalmat kapott rá, hogy pálcát törjön politikai ellenfelei hátán. És nem is szalasztotta el a lehetôséget. Az eset azonban többrôl is szól annál, mint hogy csak a régi közmondást juttassa eszünkbe, miszerint mindig a bagoly titulálja nagyfejûnek a verebet. Az arra illetékeseknek indokolt lenne egy eljárást lefolytatni a levél szerzôjének leleplezésére, mert a cirkusz középpontjában levô ügyben közigazgatási per folyik, és azt vélhetôen az iromány szerzôje is tudhatta, hogy a szerzeménye kapcsán elhangzó nyilatkozatok alkalmasak lehetnek a bíróság befolyásolására. Ami jóval súlyosabb vétek a populista kampányszólamoknál.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs kedden Marosvásárhelyen kijelentette, azt szeretnék, ha az Európa Tanács (ET) "foglalkozna a Székelyföld helyzetével", és ilyen vonatkozásban határozatot fogadna el. A romániai helyhatósági választásokkal kapcsolatban elmondta: az SZNT nem politizál, az SZNT "értékeket, elveket" fogalmaz meg, és azokat a jelölteket támogatja, akik vállalják az autonómia-törekvéseket.

Az SZNT elnöke múlt héten Markus Meckellel, a Bundestag külügyi bizottságának tagjával és Németh Zsolttal, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnökével folytatott megbeszélést, illetve Budapesten részt vett a Kárpát-medencei Autonómia Tanács ülésén. Az elnök sajtótájékoztatón számolt be a tárgyalások eredményeirôl, a legfontosabbnak a Kárpát-medencei Autonómia Tanács azon határozatát nevezve meg, amellyel a Székely Nemzeti Tanács törekvéseit egyhangúlag támogatják a határon túli magyar szervezetek. Az SZNT az Európa Tanácsban is szeretné elérni, hogy egy Székelyföldre vonatkozó határozat szülessen, ehhez egy kisebbségi biztos kinevezését kezdeményezte, akinek jelentését az ET napirendre tûzné. "Szeretnénk egy olyan székelyföldi határozatot elfogadtatni az Európa Tanáccsal, mint amilyen az 1201-es (amelynek a 11. cikkelye tartalmazza az autonómiához való jogot), vagy a regionalizációra vonatkozó 1811- es vagy a csángókra vonatkozó ET-határozat" – jelentette ki az SZNT elnöke, hozzátéve, hogy folyamatban van annak a dokumentációnak a kinyomtatása, amelyet angol és magyar nyelven adnak ki és amit hamarosan az ET elé terjesztenek. A dokumentáció az SZNT február 23- i határozatait, a Székelyföld helyzetérôl szóló tájékoztatót, valamint az autonómia-referendum eredményeit tartalmazza.

A Székelyföld autonómiájával kapcsolatosan újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, az SZNT rövidesen felkéri a román lakosságot, fogalmazza meg az autonómia-feltételeit, amit a román parlament elé terjesztenének. "A székelyföldi román lakosság beleegyezése nélkül ugyanis kevés esélye van annak, hogy a román parlament egyetértsen az autonómiával" – mondta Izsák Balázs.

A Népújság kérdésére, hogy a jövôben milyen lesz az együttmûködés a frissen bejegyzett Magyar Polgári Párttal illetve kit támogatnak a polgármesteri tisztségre Marosvásárhelyen a júniusi helyhatósági választásokon, Izsák Balázs kijelentette: "Nem veszünk részt a politikában. A helyhatósági választásokra is csak olyan mértékben készülünk, hogy bizonyos elveket megfogalmaztunk. A jelölteknek vállalniuk kell az autonómia- törekvéseket, reméljük, ha polgármesterek lesznek, kiírják majd az autonómia-referendumokat, fölvállalják a székely jelképek használatát, azt, hogy minden önszervezôdési formát az autonómia céljának rendelnek alá". Marosvásárhely polgármesteri tisztségére is ilyen feltételekkel támogatnák Borbély Lászlót vagy
"bárkit, aki nyíltan felvállalja a Székelyföld autonómiájának ügyét".

Ezt jelentette be Majláth Károly, Székelybere polgármestere a február 25-én tartott RMDSZ- gyûlésen, melyet azonban megelôzött a Népújságban egy héttel azelôtt megjelent cikk, melyben már jelezték, hogy mozgóurnás elôválasztás lesz Székelyberében.

A gyûlésen felvetôdött a kérdés, hogy ki döntötte el, milyen elôválasztás legyen. A válasz az volt, hogy az "elektorát", vagyis az RMDSZ választmánya. A választmányt is megkérdeztük: mikor gyûlésezett és milyen döntést hozott? A válasz az volt egy választmányi tag részérôl, hogy az újságból tudják a hírt, a többi meg lesütött fejjel hallgatott.

Tisztelt megyei vagy országos RMDSZ-vezetôk! Ne csodálkozzanak, ha a magyarság erkölcsileg szétesik, amíg ilyen egoista, képmutató, csaló, hazug polgármestereket támogatnak a választásokon. A polgármester úr, ha lehet ezt így mondani, egyetlenegy gyûlést sem hívott össze az elmúlt négy évben a megválasztása óta, csak az ígéretek maradtak, melyeket szemrebbenés nélkül, hazugsággal díszítve ígért ezelôtt négy évvel. Tudjátok-e, Székelybere község lakosai, mi történik azokkal a pénzekkel, amelyeket befizettek a hivatalnak? Egypár dolgot megemlítenék.

A tanács autója havonta 200 liter benzint fogyaszt, melynek 75%-a Majláth Károly személyes használatára megy; sok olyan hónap van, mikor 15-16 napon keresztül megjárja a Nyárádszentimre–Kendô közötti útvonalat tizenkétszer, hogy fedezze a magáncélú benzinfogyasztást. Persze, ez csak a menetleveleken szerepel. Lehet, pont azért járunk sárban, mert ilyen sokszor jár le és fel a tanács autója? Példaképe kellene legyen Majláthnak Nyárádmagyarós polgármestere, Kacsó Antal úr, aki kezdô polgármesterként leköveztette a község összes utcáit az utolsó házig. Viszont ez Berében nem adatott meg. Majláth Károly azzal nem dicsekedett, hogy elôtanulmányt készíttetett a tanács pénzén a református egyház területére. A Berekeresztúr–Márkod–Mikháza közötti útvonalat jóváhagyatta mint községi utat és pályázott is rá, furcsa módon a tanácsosok tudta nélkül. Viszont a szentimrei lakosok "mezei úton" járnak be Seprôdtôl, ez az út hivatalos besorolása, ennek ellenére azt ígéri, leaszfaltoztatja, habár tudja, hogy csak községi útra lehet pályázni. Így bízzatok benne, mert a szemetekbe hazudik, és ígér fût-fát. A seprôdieknek az ígérte, homokkitermelô bányát indít, de errôl semmi hang, feledésbe merült. Tisztelt májai lakosok! Tudjátok, hány autó kô kellett volna érkezzék a falutokba 2005-ben? 31, amelybôl 9 jutott el a kultúrház elé, a többit pedig Majláth tudná megmondani, mi lett vele, milyen titokzatos útvonalra került.

Még sok mindenrôl írhatnék, de nem volna elég a Népújság egyheti példányszáma, hogy minden meg tudjon jelenni.

Még annyit, hogy csalással megszerzett (bizonyíthatom) 7,36 ha erdôterületet, amely nem személyes tulajdona, nem ott mérette ki magának, ahol volt, hanem a Bekecs túloldalán, Szakadáttól kifelé, hogy a község lakói ne lássák. Tehát: Tisztelt Székelybere község lakói! Arra kérlek, próbáljatok véget vetni a polgármester által képviselt vezetési stílusnak, hogy a ti véleményetek, ötleteitek ne csak meghallgatva, de figyelembe véve, s fôleg megvalósítva legyenek. Ilyen a mi életünk, jelenünk, de a jövônk más lesz! Ne hibáztassunk senkit, ha valami nem megy, mi vagyunk a felelôsek azért, amit cselekszünk!

Az életünk irányítása a saját kezünkben van, tôlünk függ, hogy mit teszünk, hogyan alakítjuk, ne engedjük, hogy más gonoszan irányítsa!

Nemes Pál volt az egyike azon két marosvásárhelyi tanácsosnak, akinek a négyéves tevékenységérôl szóló beszámolóját nem fogadta el a megyei RMDSZ vezetôsége. Nem sokat szerepelt a médiában sem, mégis, készítene egy mérleget a tanácsosi tevékenységérôl?

– Engedje meg, hogy árnyaljam egy kicsit az elsô mondatát: én voltam az az önkormányzati képviselô, aki az RMDSZ-frakcióban, a Maros megyei MADISZ jelöltjeként nyertem el a mandátumom. A mandátumigazoláskor ez került a jegyzôkönyvbe: az RMDSZ-frakció tagja, aki a Maros megyei MADISZ jelöltjeként jutott mandátumhoz. Ennek megfelelôen, az elmúlt négy esztendôben a MADISZ vezetô testületével rendszeresen konzultáltam minden olyan kérdésben, amely a városi tanácsosi tevékenységemhez kapcsolódott. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne vállalnék közösséget az RMDSZ-frakcióval, hiszen annak ülésein rendszeresen részt vettem. A mostani négyéves tevékenységrôl szóló meghallgatásra nem kaptam meghívást, így azon jelen sem voltam, és ebbôl egyértelmûen következik, hogy a beszámolómat nem tarthattam meg, annak elfogadásáról a testület nem szavazhatott…

– Igen, de ez azzal a következménnyel jár, hogy nem indulhat a következô választáson az RMDSZ színeiben.

– Jóval a mandátumom vége elôtt jeleztem a frakcióban és a Maros megyei MADISZ vezetô testületének is, hogy nem szeretnék újabb mandátumot vállalni. Másként gondolkodom a képviselôi tevékenységrôl, mint azt megtapasztaltam az RMDSZ környékén. Én azt gondolom – és ez megmagyarázza azt is, hogy miért nem szerepeltem a médiában –, hogy a városi közpolitikai szereplô mindenekelôtt csapatmunkát és nem egyéni ambíciókat jelent. Ennek megfelelôen a frakció 2004-es megalakulását követôen tettem javaslatot arra, hogy álljon fel egy frakciótitkárság, amely a frakcióülések, bizottsági ülések és tanácsülések között ellátja a koordinációs feladatokat. A titkárság 2-3 olyan emberbôl kellene álljon, akik egyrészt eligazodnak a jogi kérdésekben, másrészt a mindennapokban a szakértôk véleményének begyûjtésével a szükséges háttéranyagokat elôkészítik. Akkor azt vállaltam, hogy amennyiben a frakció többi tagja, illetve az RMDSZ egy-egy ilyen titkársági munkatárs bérét állja, akkor én egy további tag juttatását minden hónapban kifizetem. Sajnos, ez a grémium azóta sem állt fel.

– Ez esetben hogyan alakul ki a frakció közös álláspontja?

– Többnyire egyéni ambíciók és érdekek mentén született vélemények kerülhettek szembe egymással, ami közel sem azt jelenti, hogy állandó vita lett volna a frakciótagok között, viszont azt igen, hogy jól meghatározott elképzelés nélkül, ha úgy tetszik, stratégia nélkül vészeltük át ezt a négy évet. És ezt látom a legnagyobb problémának most is, amikor még a polgármesterjelölt személyén is hónapokig képesek vagyunk vitatkozni, ahelyett, hogy koncepciókat vitatnánk meg. Másfél évtizedes cégvezetôi tapasztalatból mondom: hosszú távú stratégia nélkül nincs fejlôdés. Ezt hiányolom jelenleg is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy hátat fordítottam a marosvásárhelyi közéletnek, de azt igen, hogy köztisztség viselése nélkül továbbra is támogatom azokat a kezdeményezéseket, amelyek hosszú távon szolgálják a város érdekeit. Ezért döntöttem úgy, hogy az eddigi közmûvelôdési támogatások (diáklap- kiadás, képzômûvészeti kiállítások, koncertek létrejöttének segítése, színészek és elôadások színpadra kerülésének támogatása, az ALTER-NATIVE filmfesztivál szponzorálása) mellett egy alapítványt hozok létre, amely azon ambíciómat valósítja meg, hogy minden olyan értelmes civil kezdeményezés támogatást kaphasson, amely Marosvásárhelyhez kapcsolódik. Hiszem, hogy ezen tevékenységemhez nem a tisztség – legyen az bármely köztestületben viselt tisztség – ad támogatást, hanem egy stratégiai elképzelés. Ezen dolgozunk most, hogy az alapítvány ennek megfelelôen kezdje el tevékenységét.

– A kereskedelmi bizottság tagjaként mit tart a négyéves mandátum eredményének?

– A vásárhelyi piacok közel sem tökéletes, de az elmúlt négy évben jelentôs átláthatóságon és fejlôdésen átment helyzetéhez szerény tapasztalatommal és javaslataimmal én is hozzájárultam. Ezért is vállaltam ebben a bizottságban a tagságot, mert ez közelebb áll hozzám, ezen a területen tudtam eddigi tapasztalataimat felhasználni és szolgálni a várost.

Ugyanakkor a város civil kezdeményezései kevésbé vannak becsatornázva a frakcióba, ami azt is jelenti, hogy bizonyos kérdésekre a civil szervezeteknél már megvan a válasz, a jól kidolgozott szakmai háttéranyag, de ezek késôn vagy egyáltalán nem kerülnek a frakció elé. Ilyen lehet a kerékpárosok helyzete, akikkel az elmúlt években elég sokat konzultáltam, de ezt tapasztaltam az Energomur kapcsán is, ahol fontos lenne az eddigi tapasztalatokat összegyûjteni: külföldi esetek, az energiakérdésben jártas szakemberek megkérdezése. Erre javaslatot is tettem.

– Hogyan látja a városvezetés jövôjét?

– Amint már említettem, a hosszabb távú, stratégiai gondolkodás hiánya mindenképpen a tanácsosi munka rovására megy. Ettôl függetlenül azt látom, óriási problémát jelentett, hogy a polgármester képtelen vagy nem is akar a városi tanáccsal együttmûködni. Ebben a helyzetben pedig ô kerül elôtérbe, hiszen ha a tanács legnagyobb frakciójának csak eseti kérdésekben merül fel jól körvonalazható álláspontja, akkor mindig csak futunk az ügyek után, bármennyire is felkészült tanácsosok alkotják a frakciót. Bízom benne, hogy a mostani választások után ez radikálisan átalakul.

Csütörtöki kimenô

Tudd, ó választópolgár, éjszakai marosvásárhelyi, hogy a te polgármestered, akit akaratod ellenére választottak meg annak, ami (hiszen ki vallaná be közülü[n]k, hogy nem Kelemen Atára szavazott egykor?), fölöttébb gondoskodik Tenséged éjszakai nyugalmáról. Eltekintve attól a néhány apró incidenstôl, melyek óhatatlanul ott vannak a hétközéjszakák vemhében: midôn a tömeg megmámorosodik egy gyôztes mérkôzés hallatán, tévé láttán, vagy ha megmátyósodik érthetô elkeseredésében egy vesztett nemzetközi meccstôl, abból kifolyólag, hogy országa (- gunk?) kikap gaz ellenségitôl, amikor a bíró igaztalan és a Jóisten is elárulja a szegény árva Róma utódot. Kivéve akkor nincs ott D. F., amikor a kapualjban felfestékszórózzák azt, hogy halál a hazátlanokra polgármesteri nyelven és ezt a magyar közönség/közösség magára veszi, holott mi otthon vagyunk ebben a városban, melyet mi alapítottunk, építettünk, fejlesztettünk, szellemiekben gyarapítottunk, berendeztünk és tartottunk fenn egykor egészében, mára azonban már csak részben (és nem éppen önhibánkon kívül).

De ezek most csak a bevezetéshez szolgálnak, hangulatfestô elemek, ugyanis arról akarok beszélni, hogy a napokban reggel kilenc tájban, amikor a felnôtt lakosság gyalogosabbik része is munkahelyére iparkodik, siet, cibikel, vánszorog, tántorog, lüktet, éktelen porfelhô fogadja ôt és egyedeit. Ugyanis a tucatseprôk ekkor róják köreiket járdán és útszélen, gyûjtögetik a szemetet, újrarakják mûvészi rendbe a porhalmokat. (Vizes megoldás kizárt.)

Arról már írtam, hogy az ebbôl származó tüdôbaj és egyéb szövôdmények az utcaseprôk légzôszervi megbetegedésének örökletes okozói. Arról viszont nem, hogy a miénk is az lehet, ha nem maszkkal, hermetikusan zárt kocsikban poroszkálunk, száguldunk, robogunk, gyúródunk munkahelyünkre. Mi több, a kisiskolások és a nagyobbak is ekkortájt mennek iskolába, nyugdíjasok indulnak sort állni olcsó húsért, híg léért. Mindenki mindenütt találkozik hál’istennek utcaseprôkkel és az általuk keltett ártalmakkal.

Csupán az idôpont kifogásolható. Miért reggel 7 és 10 óra között sepernek, azaz a legnagyobb reggeli gyalogosforgalom csúcsidejében? Kinek jó ez? Nem lenne egészségesebb, ha a hétkor útra kelôket már tiszta utcák fogadnák?

Nos, két-három hétig így is volt, de a polgármester a lakosság panaszára (ki hiszi el?!!!) beszüntette az éjszakai triviális, lüktetô, mulatós, füttyös utcaseprést a villák proletárjainak kérésére.

Mindannyiunk éjjeli nyugalmának érdekében – hinnôk.

Fenéket, tudod, Pityu polgár, mi húzódik az intézkedés hátterében? Hát se több, se kevesebb, mint az, hogy a csóró utcaseprônek, romának és nem romának éjszakai pótlékot kéne fizetni, amit a hivatal és a salubriszerb sajnál kosz-óvóktól.

A görög–macedón vita rendezésére tett újabb javaslatot sem tartja elfogadhatónak Görögország. Matthew Nimetz, az ENSZ által megbízott közvetítô New Yorkban terjesztette javaslatát a két ország ENSZ-nagykövete elé helyi idô szerint kedden.

Az indítványt nem ismertették hivatalosan, de görög sajtóértesülések szerint Nimetz állítólag azt javasolta, hogy Macedónia neve legyen "Macedón köztársaság – Szkopje".

"Tanulmányozzuk a javaslatot, de elsô ránézésre úgy látjuk, hogy messze vagyunk a kölcsönösen elfogadható megállapodástól" – közölte a görög külügyminisztérium szóvivôje szerdán.

Új indítványát elôterjesztve az ENSZ- közvetítô figyelmeztetett: egyáltalán nem biztos, hogy ez az, amit Athén vagy Szkopje szeretne, de úgy gondolja, hogy javaslata "pártatlan, tisztességes, és van földrajzi vetülete". A megbeszélés után tartott sajtótájékoztatón Nimetz elismerte, hogy a görög és a macedón kormány javaslatai továbbra is különbözôek, nincs egyetértés a mindkét országnak tökéletesen megfelelô országnév ügyében.

Az ENSZ-közvetítô legutóbb, februárban azt javasolta, hogy Macedóniának legyen két neve: az egyik belsô használatra és egyes országokkal való kapcsolattartásra, a másik a nemzetközi alkalmazásra, az ország polgárainak útlevelén szolgálna.

Görögország 1991 óta akadályozza Macedónia ilyen néven való nemzetközi elismerését, azzal érvelve, hogy ez a név saját nemzeti történelmi örökségének része, mivel egyik északi tartományának, Nagy Sándor szülôhelyének az elnevezése.

Macedóniát 1993-ban vette fel tagjai közé az ENSZ, ideiglenesen Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság (angol rövidítéssel FYROM) néven. A két állam azóta a világszervezet égisze alatt alkudozik, de a közvetítési kísérletek rendre kudarcot vallottak.

Athén kitart amellett, hogy megvétózza Macedónia NATO-tagságát a szövetség áprilisi 2-4-i bukaresti csúcstalálkozóján, ha Szkopje nem hajlandó kompromisszumot kötni az ország nevérôl. A NATO-csúcs sikerének érdekében és Macedónia stabilitásának támogatása jegyében az Egyesült Államok és európai szövetségesei igyekeznek kompromisszumra szorítani a két országot.

Görögország néhány hónapja módosította korábbi merev álláspontját, és hajlandó elfogadni olyan nevet – például az Észak-Macedóniát vagy Felsô-Macedóniát –, amellyel földrajzilag meg lehetne különböztetni szomszédját a csaknem azonos nevû, görögországi Makedónia tartománytól.

– A szerbeknek fel kell készülniük arra, hogy még "sok-sok évig" halasztódik Szerbia európai uniós csatlakozása, ezért inkább Koszovó függetlenségének érvénytelenítéséért kell küzdeni – jelentette ki a szerb kormányfô egy kedden közzétett tévéinterjúban.

Koszovónak és nem az EU-csatlakozásnak kell lennie az elsôdleges célkitûzésnek – szögezte le Vojislav Kostunica az RTS állami televíziónak hétfô este adott interjúban.

Amíg a Nyugat vissza nem vonja Koszovó elismerését, Szerbiának úgy kell együttmûködnie a huszonhetekkel, hogy kívül marad az integrációs szervezeten, ahogy azt Norvégia és Svájc is teszi – mondta. "Ami az EU-csatlakozást illeti, az csak sok-sok év múlva valósul meg; használjuk hát ki az idôt egyes dolgok megvitatására. Együttmûködhetünk az EU-val úgy is, ahogy néhány más ország is teszi" – fogalmazott.

Arra a felvetésre, hogy Szerbia ezáltal elszigetelôdhet, a politikus azt mondta, "ostobaság", hiszen érvelése szerint akkor ezen az alapon azt is mondhatnánk, hogy Norvégia elszigetelôdött azáltal, hogy a norvég választók népszavazáson nemmel voksoltak az EU-csatlakozásra. A lehetô legrosszabb propaganda úgy beállítani a dolgokat, mintha Oroszország és a Nyugat közötti választásról lenne szó – fûzte hozzá.

Kostunica az interjúban szorgalmazta, hogy Szerbia terelje jogi útra Koszovó elszakadásának ügyét; nyújtson be keresetet azok ellen az országok ellen, amelyek elismerték a volt dél-szerbiai tartomány függetlenségét. Szerbia nem fogja fenntartások nélkül elfogadni a nemzetközi közösség egy részének diktátumát – mondta.

Kérdéses, hogy a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) politikusának az EU-csatlakozás várható elhúzódásával kapcsolatos kijelentéseit hogyan fogadják a szerb választók. Május 11- én elôrehozott parlamenti választásokat tartanak Szerbiában, s a Nyugat-párti szerbiai politikai erôk a kampányban azt hangoztatják, hogy EU-tagság kell legyen a legfontosabb célkitûzés Szerbia számára.

(MTI) Idegesek a penzai szektások, akik november óta egy maguk ásta barlangba befalazva várják a világvégét: tüzet nyitottak a rendôrökre, akik újra megpróbálták rábeszélni ôket a barlang elhagyására, vagy legalább a gyerekek kiengedésére. Azért idegesek, mert a barlang mennyezete és fala az olvadás miatt behatoló víztôl omlani kezdett, a szellôzôcsöveken pedig az esôvíz is befolyt. Az emberek ültek a barlangjukban, és segítségért kiabáltak. Nyomban kivonultak a tûzoltók, a mentôk és a rendôrök is, és megpróbálták elterelni a dombról folyó vizet a barlang szellôzôcsöveitôl.

A pópák és hivatalos személyek, akik a világvégét a barlangban május 28-ra váró harminc embert felkeresik, a szellôzést biztosítani hivatott csöveken keresztül beszélnek, s ezt tették a bentlévôket négy hónapja ôrzô rendôrök is. Vitalij Nyedogon, a vezér azonban két golyót lôtt ki rájuk a csövön át, s azzal fenyegetôzött, hogy mindenkit felgyújt, ha megkísérlik erôszakkal kivinni ôket.

Senki nem sérült meg, az illetékesek továbbra sem szándékoznak erôszakkal beavatkozni, s örömmel jelentik, hogy a barlangba bevonultak még mind élnek.

A pszichiáterek szerint a zárt, sötét helyiségben töltött hosszú idô akár lélektani változásokat is elôidézhetett némelyik szektatagnál. Ezek lelkiállapota minden bizonnyal változó, és negatívan hat a többiekre is.

Közben hétfôn az ügyészség Pjotr Kuznyecov, a szekta vezetôje ellen "vallási és nemzeti gyûlölet rejtett propagálása" miatt egy második büntetôeljárást is indított. (Tavaly az állampolgárok személyiségét és jogait sértô egyesülés szervezése miatt emeltek ellene vádat.) Hivatalos közlés szerint ezúttal a Kuznyecov házában lefoglalt könyvek lélektani- nyelvészeti elemzése alapján indult újabb bûnvádi eljárás. Kuznyecovot kivizsgálás céljából a legközelebbi pszichiátriai klinikára vitték néhány nappal azután, hogy a szektások barlangba vonulására fény derült, s azóta is ott van.

A Komszomolszkaja Pravda címû lap munkatársának még február végén, ugyancsak a csöveken át sikerült elbeszélgetnie egy Vitalij nevû férfival, aki elmondta, hogy a barlangban van kút, elég étel, ital, petróleum és gáz, és kérdezôsködött a világ soráról. A németországi hurrikánokról, csehországi árvizekrôl hallva úgy vélte, ez is mutatja, hogy hamarosan itt a világvége, s azt kérdezte, vajon Amerikát elöntötte-e már az ár.

Az idei színházi világnapon, ma Robert Lepage kanadai rendezô, színész, forgatókönyvíró üzenetét olvassák fel a teátrumokban az elôadások elôtt.

Sokféle feltevés létezik arról, hogyan jött létre a színház, ezek közül egy meseváltozat érintett meg a leginkább: az idôk kezdetén egy éjszaka az emberek összegyûltek a kôbarlangban a tûz körül és meséltek egymásnak. Egyszer csak valamelyiküknek az az ötlete támadt, hogy meséjét saját árnyékával illusztrálja. A lángok fényében a természetesnél nagyobb árnyalakok jelentek meg a kôbarlang falán. A többiek elbûvölten figyelték, és világosan felismerték, melyik árny az erôs és melyik a gyenge, az elnyomó és az elnyomott, az Isten és a halandó.

Napjainkban a reflektorok fénye helyettesíti az örömtüzet, és a színpadi gépezet a kôbarlang falát. És bármennyire is tisztelek néhány puristát, ez a mese engem arra emlékeztet, hogy a technika már a kezdetek kezdetén jelen volt a színházban, és nem szabad fenyegetésként értelmezni, inkább egységteremtô eszközként.

A színházmûvészet fennmaradása azon múlik, hogy képes-e megújulni, be tudja-e fogadni az új eszközöket, az új nyelveket. Különben hogyan mutathatná be a kor nagy kihívásait, és hogyan segíthetné az emberek közti megértést, ha saját maga nem nyitott szellemû? Hogyan kérkedhetne azzal, hogy megoldásokat kínál az intolerancia, a kirekesztettség, a rasszizmus problémáira, ha saját gyakorlatában elvet mindenféle mûfaji keveredést és integrációt?

Ha a mûvész a világot a maga egészében akarja megmutatni, új formákat és gondolatokat kell megfogalmaznia, és bíznia kell a nézô intelligenciájában, hogy az örökös fény- és árnyjátékban képes felfedezni az emberit.

Igaz, ha az ember túl sokat játszik a tûzzel, elôfordulhat, hogy megégeti magát, de abban a szerencsében is része lehet, hogy elkápráztat és megvilágosít.

Január 14-i lapszámunkban tájékoztattunk arról, hogy Gernyeszegen a református templom kertjébôl ellopták Bethlen István mellszobrát. A politikus gróf a falu szülötte volt, id. Bethlen István és Teleki Ilona harmadik gyermeke. A falu lakossága nagyon büszke volt a szoborra, amelyet a Piliscsabáért Alapítvány adományozott a gernyeszegi református egyházközségnek.

Veress Róbert lelkész elmondta, hogy többször érdeklôdött, a rendôrség mindig ugyanazt a szóbeli választ adta: a nyomozás folyamatban van. A mai napig semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a fejleményekrôl. A szobrot valószínûleg a bronz miatt vitték el.

A magyarországi adományozók megdöbbentek a hír hallatán. Nemrég a Budapesten jogászként dolgozó Veress László látogatott haza Gernyeszegre, az ô segítségével egyeztettek a budapesti Laskó János szobrásszal, aki megígérte a falubelieknek, hogy a mellszobrot újraöntik, és úgy rögzítik a talapzathoz, hogy ne lehessen elmozdítani.

Egy idôs bácsi megjegyezte: "Hitvány világot élünk, s a rendôrség is ilyenformán lejáratja magát, nemcsak a közösségünk, hanem az anyaországiak elôtt is."

Március 30-án, Csíksomlyón rendezvénysorozattal ünneplik a Mária Rádió második születésnapját. E jeles napon jelen lesz dr. Jakubinyi György érsek, valamint az erdélyi egyházmegyék püspökei, a pápai nuncius és számos meghívott. A program elsô része a kegytemplomban, a második, délutáni része pedig a Segítô Mária Gimnáziumban zajlik.

A program 9 órakor kezdôdik, majd Rózsafüzér, 10.30 órától szentmise lesz, 12 órától ünnepi köszöntôk hangzanak el. A kora délutáni órákban szabadon választott csoportfoglalkozásokat iktattak be, amelyeken jelen lesznek a mûsorszerkesztôk is. Beszédet mond Szatmári Ferenc, Majoros Tibor és Selymes atya. Az ünnepi mûsor elôadó vendégei a magyarországi Gável testvérek.

A Mária Rádió, amelynek szerkesztôsége Nagyváradon van, a 89,7 FM-en vételezhetô. Mivel az adó Marosvásárhelytôl távol, Zilahon és Hargitafürdôn található, ezért jól csak a Kövesdomb környékén vételezhetô, megyénkben viszont Szováta és Balavásár körzetében zavartalan a mûsorszórás. A mûsorok a www.mariaradio.ro internetes honlapon is hallgathatók.

A marosszentgyörgyi Szent György Gimnázium 2008. március 29-én 9 órától szervezi a 3. osztályosok versmondó versenyének megyei szakaszát, melyre minden verskedvelôt szeretettel várnak. A szervezôk köszönetet mondanak a rendezvény támogatóinak: Vivi pizzázó, Tim-Ko pékség, Hoppá könyvkiadó, Lyra könyvkiadó, Semtest, BVN Rt., Kozsik József és Ildikó színmûvészek, Népújság.

Anyenyelv

Hármat aludtunk húsvéthétfô óta, így a locsolással együtt járó másnaposság vélhetôleg már a múlté. Nyilván többen is vannak az Olvasók között, akik visszatelepedtek meghitt délutáni törzsasztalukhoz, s úgy érzik, a hagyományoknak mégiscsak van némi megtartó erejük.

Olykor azért elszomorodom kissé, mindahányszor sporttársaim a kocsmát vagy a bárt emlegetik. Mert manapság csak ezt a két szót hallom tôlük a jeles "kereskedelmi egységek" megnevezésére. Mi tagadás, kissé szegényesen vagyunk! A kocsma "rászállt" minden olyan intézményre, ahol valamit inni lehet. Sôt, olykor még a cukrászdára is használják, még ha ott nem is árulnak alkoholosat. A kocsma régebben korcsma volt, sôt korcsoma is, de hát drága anyanyelvünk nemigen viseli el huzamosabban a mássalhangzók torlódását. A városi szlengben további alakváltozatai fordultak elô, úgymint: kricsmó vagy kricsmi. A fejlettebb humorú sporttársak – akiknek mellesleg semmi sem szent, és a magasztos munkahelyekbôl is csak gúnyt bírnak ûzni – egyenesen kocsmahivatalnak mondták, ahova még délelôttönként is be-betértek lazítani egy kicsit.

Volt, hogy mindközönségesen csak ivónak hívták az intézményt, ami remekül rávilágít a dolog lényegére, igaz, távol tartja magát minden költôiségtôl. Nem így a csapszék, amely szerintem legszebb magyar szavaink közé tartozik. Nem is értem, Kosztolányi hogy felejthette ki a "toptenbôl". A kívülállók persze, akiknek mindenrôl csak véleményük van, nem titkolt rosszindulattal bélyegezték meg ezeket a közintézményeket lebujként, s olykor a legdecensebb helyeket is késdobálónak mondták, már ha túlélték. Mindenesetre én a klasszikus csapszékre voksolok, késelés nélkül, masszív bútorzattal, kényelmes székekkel, s kevésbé kedvelem a talponállókat vagy a bisztrókat, amelyek – minthogy a szó "gyorsat" jelent – elvileg a fast foodok elôdjeinek tekinthetôk. (S ha már a bútorzatról is szó esett, milyen sótlan szavunk az italpult vagy a bárpult ahhoz képest, hogy – söntés!)

Egy-egy délutáni vagy esti szesz-szió alkalmával sok érdekeset tapasztal az ember. Kitartó munkával nem lehetetlen felismerni, milyen szembeötlô különbségek mutatkoznak az igen gagyi tütü és a bennfentesen hangzó pia vagy tinta között. A tudálékosabbak régebben erôst fád humorkodással szíverôsítônek, kontyalávalónak, nyakolajnak, célzó-, illetve skálavíznek vagy papramorgónak mondták az életelixírt, de azt hiszem, aki az itókát kitalálta, az is legfeljebb egy virágkorát jócskán megélt hölgy lehetett, aki, miután óvatosan behúzott egy stampedlivel, kisvártatva könnyekig meghatódott.

Az esti csapszéki expedíció során persze sokfélét lát az ember. Van, aki kornyadozva ül a székén, báván maga elé mered, be van állítva. Mások nem bírják hangoskodás nélkül, olyan csacsik már a vodkától. Merevrészeget ritkán látni a korcsmákban, a filmszakadás jellemzôen az utcára már kikecmergett sporttársaknál jelentkezik. Ezek másnap a macskajaj nevû tünetegyüttestôl szenvednek, amelynek meghatározó mozzanata, hogy bakancsos hangyák masíroznak körbe-körbe az ember agyában, és ez fáj.

Jobb napokat!

Humorparádé várható e hét péntekén a Nemzeti Színházban: Marosvásárhelyre jön a kolozsvári Szomszédnéni Produkciós Iroda, a humortársulat azonban most nem egyedül érkezik: a csapat – állításuk szerint – forradalmian új showtervet készített, amely túllépi a hagyományos humorelôadásokat, klasszikus kabarémûsorokat vagy a stand-up-comedy estéket. Las Vegas stílusú mûsor várható: humortömbök szórakoztatják majd a mélyen tisztelt nagyérdemût, a tömbök között pedig a Swinging Train zenekar csillogtatja meg többszörös nívódíjas tudását. Szó mi szó, itt lesz a Szomszédnéni mellett az erdélyi humorpaletta színe-java, többek közt a Gáspárik Attila és Nagy István alkotta duó, a három csíkszeredai színmûvész formálta, lassan legendává váló Open Stage Székelylend paródiazenekar (érdemes beütni a nevet a You Tube-on, ha fájó rekeszizmokra vágyunk), és táncosnôk is a színpadra vonulnak: a 12 tagú Step Dance együttes, illetve a Smile Girls nevû kánkáncsoport lesz jelen, mellettük a cirkusz hangulatát az M Stúdió eleveníti föl. Mindezekrôl Bálint Ferenc, azaz Béfé, a Szomszédnéni tagja és Nagy István mesélt a szerda déli, G Pont kávézóban tartott sajtótájékoztatón.

– A Mosaic Communication nevû cég keresett meg minket az ötlettel, hogy állítsunk össze egy showmûsort – mondta Béfé. Eddig egy társulat – egy mûsor, ez volt a megszokott az erdélyi humorszínpadon, mi újítottunk egy kicsit. Az újítás lényege, hogy különbözô elemeket emeltünk be a készülô mûsorba, illetve hogy összefogtuk az erdélyi humorpalettát: akik számítanak, azokat meghívtuk egy közös elôadásra. Kolozsváron volt a premier, ami nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy a Mosaic felajánlotta, választahtunk három erdélyi város közül, ahol megismételhetjük az elôadást. Mi Marosvásárhelyt választottuk. Eddig háromszor léptünk fel itt a Félszigeten, reméljük, most a Nemzeti Színházban is hasonló sikert arathatunk. A mûsor címe Szomszédnéni XL, és fontos szerepet kapnak benne nem csak a Szomszédnéni tagjai, hanem mindazok, akik fellépnek velünk. Ezt a mûsort tavasszal Csíkszeredában egy XXL utónevû show követi, a harmadik, nyáron tartandó mûsorunkkal, az XXXL-lel visszatérünk Vásárhelyre. A záróesemény a télen lesz Kolozsváron, a Pimasz Szomszédnéni XXX – tabuk nélkül.

Nagy István a közös fellépés fiatalító hatásáról, illetve a humor univerzális voltáról beszélt: annak ellenére, hogy más generációknak játszanak, a humorban nem lehet generációs különbségekrôl beszélni – Erdélyben pedig egyre izmosodik a humor mûfaj, ennek jele a pénteki elôadás is.

– Ugyanúgy nevettek a kolozsvári katolikus nôszövetség tagjai, mint az elsôéves egyetemisták. Reméljük, hogy Vásárhelyen is hasonló lesz a helyzet, a nôszövetségeknek pedig Nagy Istvánnal együtt üzenjük: ha meg akarnak hívni, a gázsink továbbra is fejenként két zacskó sütemény…

Elôadás tehát pénteken este héttôl a Nemzetiben, addig is lehet edzeni a rekeszizmokat.

Meg kell találnunk a járható utat

A munkaorvostan és a foglalkozási betegségek romániai viszonylatban nagyon aktuális területére kalauzol el a dr. Szász Loránd Csaba egyetemi elôadótanár szerkesztésében megjelent szakkönyv, amelyet az elmúlt héten mutattak be a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Otthonban. A kiadvány borítója szimbolikusan azt az utat mutatja be, amit az ember a piramisok építésétôl a Holdon való leszállásig bejárt.

Manapság több mint százezer vegyi anyag toxikus hatásának vagyunk kitéve, a gyógyítás során ezért fontos a tájékozottság, amelyet e hiánypótló szakkönyv biztosít – hangzott el többek között dr. Ábrám Zoltán, a rendezvény házigazdájának nyitóbeszédében, aki a kiadványt értékelte. Dr. Dienes Sándor nyugalmazott egyetemi tanár 2001-ben megjelent munkája után a második magyar nyelvû szakkönyv, amely a családorvosoktól a rezidenseken át az egyetemi hallgatókig minden kategória számára hasznos tájékozódást nyújt, s újdonsága, hogy dr. Fekete Gyula elôadótanár közremûködésével a foglalkozási ártalmak okozta bôrbántalmakat is bemutatja – tette hozzá.

Nagystílû, tájékozott, idôtálló könyv, amelynek szakmai súlyát emeli, hogy a tapasztalatból eredô belsô kényszer hatására született – hangzott el Dienes professzor méltatásában.

– Úgy éreztem, hogy szakmai körökben lassan elfelejtünk magyarul beszélni, másrészt húszéves orvosi munkásságom alatt sok tapasztalat, elképzelés gyûlt össze, olyan is, amit világviszonylatban nem írtak le, ezért született egyévi kemény munka eredményeként a kötet. Gyakorló orvosoknak szántam, hogy bárhol, bármikor tájékozódhassanak, milyen helyzetben mit kell tenni – mondta a szerzô. Dr. Szász Loránd kitért arra, hogy a romániai viszonyok eltérnek a nyugat-európaitól, ahol a megelôzésen van a hangsúly, míg Romániában, ha nem sikerül olyan munkakörülményeket teremteni, amelyek lehetôvé teszik az egészség megôrzését, a munkások többsége el fog menni... Itt akarunk élni és a saját nyelvünkön is hozzájárulni a fontos problémák megoldásához, amelyeket a jelenkori politikának is illene tudomásul venni – hangsúlyozta.

A Népújság kérdésére a szerzô elmondta, hogy könyvébe a 10-15 éve végbement változásokat, az új terminológiát is belefoglalta, az európai uniós elôírásokhoz alkalmazkodva. Az európai munkavédelmi szabályrendszer átvétele nyomán jelent meg a 2006. évi 319-es törvény, amely az általános alapelveket tartalmazza. Ezek célja a munkahelyi egészség és biztonság megôrzése és megerôsítése, a munkabaleseti kockázatok elkerülése valamint a dolgozók tájékoztatása és konzultációja.

– Miben mások az uniós munkavédelmi elôírások?

– Részt vettem abban a hároméves PHARE-programban, amely Románia munkaorvostani fejlôdését próbálta rögzíteni, s olyan javaslatokat tenni, amelyek lényege, hogy az országnak öt éve van az európai normákhoz való felzárkózásra. Az európai normák újdonsága, hogy már nemcsak a betegségek megelôzésérôl beszél, hanem a munkahelyen levô biztonság illetve az egészség megtartása és megerôsítése a cél. Hogy miképpen érhetjük el, azt sajnos nem mondták meg... – fejezte ki kételyeit a szerzô.

– Lehetséges-e a felzárkózás a megszabott idô alatt?

– A pénz elfogyott, a program véget ért, és nekünk kell megtalálnunk, hogy melyik út járható, melyik felel meg a mi sajátosságainknak. Egy biztos, hogy Romániában 1989 elôtt is egy jól mûködô munkaorvostani hálózat létezett a megfelelô felkészültségû szakemberekkel. Az átmenet nehéz lesz, a különbség óriási. A nyugati országokban például már nem gyártanak az ólommérgezés kezeléséhez szükséges gyógyszert, miközben a marosvásárhelyi klinikán az elmúlt évben 104 beteget láttunk el, akiket súlyos, kézbénulással járó mérgezéssel, fájdalmakkal vettünk fel...

– Honnan származnak ezek a betegek?

– Kiskapusról jöttek, ahol még mûködik egy elektrolízis-üzem, ahol cinket, ólmot, stíbiumot állítanak elô. Az egység rendkívül szennyezô a környezetre, s az ólom mennyisége még az igazgató szobájában is meghaladja a megengedett határértéket.

Miután a korábban használatos gyógyszert kivonták forgalomból, megmozdult Korond is, ahol egymást szúrták a betegek Edetaminnal, anélkül, hogy ismerték volna a mellékhatásait. Most bejönnek a klinikára, ahol a saját pénzünkön vesszük meg a kezelésükhöz szükséges másik szert, aminek a beszerzésére a kórház nem szervez versenytárgyalást, mivel az ô szempontjukból kis értékrôl van szó.

– Vannak-e új foglalkozási ártalmak?

– Általában a régiekkel fordulnak hozzánk a betegek, az elbocsátott bányászok között gyakran fordul elô szinte járványszerûen a szilikózis, de a szilícium-dioxid port a tüdôbôl sajnos nem lehet kiirtani. Ezért szoktam mondani a diákoknak, hogy ebben egy Nobel- díj lehetôsége rejlik...

A könyvet igyekeztünk úgy megírni, hogy gyakorlati haszna legyen. Ha az üzemorvos kezébe veszi, akkor nyugodtan elláthatja a feladatát. A függelékben megtalálható a foglalkozási betegségek jegyzéke, a kancerogén anyagok, a kancerogén hatású munkafolyamatok listája, a megengedett biológiai határértékek, a munkahelyeken található foglalkozási ártalmak szerint szükséges orvosi vizsgálatok.

– Elhangzott, hogy a bôrgyó-gyászati vonatkozások is megjelennek.

– Fekete kollégámat felkértem, hogy írjon meg egy foglalkozási bôrgyógyászati részt, aminek külön szakirodalma van.

– Jelenleg mi a munkaorvostani klinika státusa?

– Bekapcsolódtunk a DRG (homogén betegségcsoportok) szerinti rendszerbe. Meg van szabva, hogy a foglalkozási betegségekben szenvedô és a betegséggyanús személyeket utalhatjuk be. A szolgáltatásokért járó pénzt a biztosító kellene fizesse. A tavaly azonban egy lejt sem kaptunk, ezért személyesen mentem fel a miniszterhez. Nem sok pénzrôl van szó, keveset költünk, de ha azt sem utalják át, akkor oda jutunk, hogy be kell zárni az összes munkaorvostani klinikát Romániában.

A fáradtság az emberi szervezet egy meghatározott állapota, amely gyakorlatilag minden embernél fellelhetô bizonyos körülmények, illetve események keretében: ilyen körülmények lehetnek gazdasági, szociális, egészségi, ergonómiai, pszichológiai jellegûek.

Nincs a fáradtságra egy általánosan elfogadott, univerzális meghatározás, ellenben a meghatározási próbálkozások nagy része két fontos tényt említ meg, amelyek közül egyik szubjektív, a fáradtságérzés ténye; a másik gyakran használt mutató a szervek és szervrendszerek funkcióinak csökkenését jelzi, ezenkívül felhasználhatók a globális munkaképesség csökkenését jelzô biológiai és gazdasági hatásmutatók.

A foglalkozási fáradtságnak a következô okai lehetnek: fokozott intenzitású, erôltetett munkavégzés, a munkaidô növekedése illetve a munkaritmus felgyorsulása. Ezekhez az etiológiai tényezôkhöz kapcsolódnak a másodlagos foglalkozási eredetû tényezôk és az extraprofesszionális tényezôk, mint pl. egyéni és családi konfliktusok jelenléte. A genetikai adottságok rendkívül fontosak a fáradtság megjelenésében (...), ezenkívül még beszélhetünk az életvitel, illetve az edzettség pozitív befolyásoló szerepérôl a fáradtság megjelenésében. A fáradtság által okozott elváltozások lehetnek lokálisak vagy általánosak. A mechanizmusuk nem ismert, de sikerült kimutatni a fáradtság esetén biokémiai, metabolikus, enzimatikus, hormonális, neuro-vegetatív és szövettani elváltozásokat.

Heveny fáradtság

A tevékenység milyenségétôl függôen a fáradtság lehet muszkuláris, szenzoriális vagy általános (ezt az aktivitás jellege határozza meg). Ennek a heveny fáradtságnak gyakorlatilag az emberi szervezet megvédésében van szerepe az agresszióval szemben.

Izomfáradtság

Lehet lokális jellegû, ami az izomtömegek 1/3-nál kisebb részét érinti, lehet regionális, amikor ez az arány 1/3-2/3, és általános, amikor az izomtömeg több mint 2/3-a érintett. A helyi fáradtság esetén a mechanizmusok helyi jellegûek, míg a regionális és az általános fáradtság esetén a légzés, a keringés, a metabolizmus, kiválasztás, központi idegrendszeri funkciók is érintettek. A lebomlási termékek és a reflex, illetve humorális mechanizmusok magyarázzák a fáradtság következményeit, mint pl. az izomerô csökkenése, az izomrelaxációs idô megnyúlása, amplitúdó-csökkenés, ritmuscsökkenés, a neuromuszkuláris ingerelhetôség csökkenése, EMG- elváltozás. Kevésbé edzett egyének esetében helyi fájdalmak jelenhetnek meg, sôt lázas állapot is elôfordulhat.

Érzékszervi fáradtság

Ez az állapot a hallási és látási analizátorok túlzott igénybevételével magyarázható. A látási fáradtság általában a pontos munkák végzése során jelentkezik (1 mm-nél kisebb részletek), ehhez kapcsolódik a nem megfelelô megvilágítás és az egyéni érzékenység. Tünetei általánosak és lokálisak, ilyen a homokszemcseérzés a szemben, könnyezés, gyakori pislogás, scleroconjunctivális vérbôség és mozgásra fájdalmas szemgolyók. A látás homályos lehet, ugyanakkor kettôs látás is jelentkezhet. Az általános tünetek közül megemlíthetjük a fejfájást, szédülést, ezek az elváltozások objektivizálhatók.

Általános fáradtság

Ilyenkor az izom- és szenzoriális fáradtság kiterjed az egész szervezetre, de gyakran megjelenhet neuropszichés túlterhelésre és monoton munka esetén is. Két típusú fáradtságról beszélhetünk ez esetben: pszichés fáradtság, ami az intellektuális és idegrendszeri túlterhelés következtében alakul ki, ez az általános fáradtságérzés átterjed az egész szervezetre és a dinamizmus, a fizikai és szellemi teljesítôképesség csökkenését idézi elô: pl. a figyelem csökkenése, a percepciós aktivitás (érzékelés) lassulása és gátlása és a gondolkodás teljesítményének csökkenése.

Krónikus fáradtság:

Ezt az állapotot a pihenés szisztematikus csökkenése váltja ki, lassan felhalmozódik és megjelenik a krónikus fáradtság, illetve kimerültség vagy túlterheléses szindróma. Tünetei: neurózisok megjelenése pszichés vagy pszichoszomatikus szubjektív panaszokkal, tartós funkcionális zavarokkal együtt. A krónikus fáradtság klinikai képe gyakran és könnyen összetéveszthetô egy neurotikus szindrómával, melynek az eredete azonban teljesen eltérô. Fizikai és szellemi erôtlenség megjelenése, alvászavar, pszichés zavarok neurovegetatív elváltozások tünetegyüttesével jelenik meg. Az alvászavar elsôsorban az elalvásra vonatkozik, a pszichés zavarok pedig érinthetik az affektivitás területét is. Mindezek mellett figyelemösszpontosítás, memória-, gondolkodási és percepciós tünetegyüttesek jelenhetnek meg. Csökken a munkaképesség, ezenkívül pszichés depresszió, érzelmi labilitás, konfliktushelyzetek, szorongás, sôt félelemérzés is megjelenhet. Szenzoriális elváltozások: paresthaesia (álérzékelés), szédülés, egyensúlyzavar, halláscsökkenés és fülzúgás, szemkáprázás. Neurovegetatív elváltozásokra utaló tünetek: szívdobogás, precordiális fájdalom, hányás, hányinger, szexuális zavarok, ájulás. A klinikai kórkép rendszerint a felsorolt tünetek különbözô kombinációja formájában jelenik meg.

Diagnózis: foglalkozási kórelôzmény, klinikai kép illetve funkcionális vizsgálatok elvégzése.

Kezelés: munkakörülmények javítása illetve az etiológiai tényezôk kiiktatása, életvitel megváltoztatása, fizikai gyakorlatok, megfelelô pihenés biztosítása, szükség esetén munkahelycserét javasolnak.

(Részlet a könyvbôl)

A tuberkulózis világnapjáról

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1982-ben nyilvánította a tuberkulózis (gümôkór tbc, tüdôbaj) világnapjává március 24-ét, mert 1882-ben ezen a napon jelentette be Robert Koch német orvos a tuberkulózis baktériumának felfedezését.

A világon évente 1,6-1,7 millió ember hal meg ebben a rég legyôzöttnek hitt betegségben. Minden évben több mint nyolcmillió új fertôzést regisztrálnak, ebbôl több mint félmillió esetet a Mycobacterium tuberculosis gyógyszerekkel szemben ellenálló törzse okoz. A világnépesség csaknem harmada, mintegy kétmilliárd ember hordozza magában a tbc kórokozóját, szerencsére azonban nem mindenkiben fejlôdik ki a cseppfertôzéssel terjedô betegség. A tüdôbaj kezelés híján halálos is lehet, viszont a kezelt beteg (a gyógyuláshoz féléves szigorú gyógyszerszedés szükséges) 1-2 hónap múlva már nem terjeszti a betegséget.

A Nemzetközi Vöröskereszt a jelenlegi tuberkulózis- helyzetet a II. világháború utáni legsúlyosabbnak minôsítette és felszólította az Európai Unió vezetôit, hogy tegyenek többet a betegség leküzdésére. Az unió keleti határain olyan új tbc- kórokozók pusztítanak, amelyek ellenállnak a gyógyszeres kezelésnek. A 2006-ban elindított világméretû akcióterv keretében 2015-ig 56 milliárd dollárt fordítanak a tuberkulózis elleni védekezésre, 14 millió emberi életet mentve meg ezáltal.

A tbc-t nem egyszerû diagnosztizálni, mert tünetei (például a láz, fáradtság, étvágytalanság, éjjeli izzadás) sok más betegség kísérôi lehetnek. A jelenleg alkalmazott tesztek eredményére hetekig kell várni, ezért jelentôs egy új vérvizsgálati módszer, amellyel napok alatt kimutatható a fertôzés. Ez a vérteszt 99 százalékos biztonsággal állapította meg a jelenleg használt tuberkulin bôrpróbával összehasonlítva, hogy a páciensnek nincs tuberkulózisa – alig 48 óra leforgása alatt.

Románia 1995-tôl elsô helyen áll Európóban a tuberkulózissal fertôzött betegek számát illetôen. Naponta 70 új beteget vesznek nyilvántartásba, és heten halnak meg a tbc-s betegek közül. Az életszínvonal csökkenése bizonyos társadalmi rétegekben, csoportokban jelentôs mértékben járul hozzá a fertôzések számának növekedéséhez, különösen Moldova egyes területein és az ország déli részén. A tuberkulózis a férfiaknál kétszer gyakoribb, mint a nôk esetében, a legérintettebb korosztályok a 40-50 év közötti férfiak s 23-35 év közötti nôk – hangzott el a hétfôn délután Marosvásárhelyen tartott tanácskozáson, amelyet Gyôzzük le együtt a tuberkulózist! címmel szervezett a Megyei Közegészségügyi Hatóság a Csikung Sportklubbal közösen.

Dr. Morariu Silviu közegészségügyi igazgató, dr. Jimborean Gabriela professzor, a tüdôklinika vezetôje, dr. Sabau Monica egyetemi tanár, dr. Fekete Júlia Edit járványtani fôorvos a fertôzés okairól, a betegség tüneteirôl, a megelôzés, a felvilágosítás (különösen az iskolások körében) szükségességérôl, a kockázati tényezôkrôl (dohányzás, alkohol, kábítószerek) beszélt. A hagyományos kínai orvoslás szemszögébôl a tüdôbántalmakról Culda Cezar mérnök, a romániai Csikung Egyesület elnöke tartott elôadást.

Mivel a kockázati tényezôk között a levegô szennyezettsége is szerepel, Stefanescu Danut, a Megyei Környezetvédelmi Hatóság igazgatója a februárban mért mutatókról beszélt, amelyek a hatóság adatai szerint nem lépik túl az uniós normákban megszabott értékeket, az ammóniát pedig nem mérik. Ilyenformán az automata mérôközpontok szerint megyeközpontunk levegôjét leginkább a por szennyezi – hangzott el a tanácskozáson.

Másság gyermekarccal

Társaikhoz hasonlóan ôk is mosolyognak, játszanak, iskolába járnak, mégis kissé másak. Késôbb tanulnak meg járni, beszélni, az iskolában pedig nem mindig tudnak lépést tartani a többi gyerekkel. Down-kórban szenvednek. Minden 800 gyerekbôl egy születik e betegséggel – mondják a statisztikák.

Március 21-e a szindróma világnapja. Marosvásárhelyen a Maros megyei Down Egyesület emlékezett a világnapra, amelyet olyan szülôk hoztak létre, akiknek a gyerekei Down-kórral születtek. A 2006 júniusában alapított egyesületnek megyeszerte 19 aktív tagja van és további 30 fiatal szerepel a nyilvántartásban.

Életet megpecsételô osztódás

A Down-szindróma genetikai betegség, amely nem a terhesség alatt alakul ki. A nô elôrehaladottabb életkora növeli a betegség fellépésének a kockázatát. Míg egy 20 éves anya esetében egy a kétezerhez az esély, a 40 éves nôk esetében minden száztíz gyerek közül egy jön világra a Down-kórral.

– Minden egészséges embernek 46 kromoszómája van, 23 pár. A Down-kórban szenvedôk esetében a 21-es kromoszómából kettô helyett három van – magyarázta Balogh Ildikó, az egyesület alelnöke, aki maga is egy Down- kórban szenvedô kisgyerek édesanyja. A kór nem orvosolható, aki vele születik, annak egész életét végigkíséri. Ezek a gyerekek érzékenyebbek a különbözô betegségekre, gyakran jelentkeznek náluk szívfejlôdési rendellenességek, jóval gyengébb az izomzatuk. De a fizikai jellemzôk mellett szellemileg is másabbak az átlagos gyerekeknél.

Ezt a másságot pedig nem könnyû elfogadni, gyakran maguk a szülôk is nehezen szokják meg, hogy csemetéjük nem olyan, mint a többi gyerek, hanem az élet minden területén fokozott figyelmet igényel.

– Milyen nehézségekkel küszködik egy olyan család, amelyben a gyerek Down-kórral született? – érdeklôdtünk.

– Nem könnyû azzal a tudattal élni, hogy a gyerek sohasem lesz olyan, mint a többiek. Állandóan szükségük van tornára, gyógypedagógiára, logopédiára, és mi, szülôk megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy minél többet elérjen és amennyire csak lehet, önállóvá váljon. A Down-kóros gyerekek nehezebben és késôbb tanulnak meg járni, beszélni, mint a többi kisgyerek. Az én kisfiam egyévesen és nyolc hónaposan kezdett járni, holott mások már egyéves korukban járnak. Óvodáskorukban igyekszünk, hogy normál óvodába adjuk a gyerekeket, hogy szokják meg a környezetet, valamint a többi gyerek is vegyen tudomást róluk és próbálják elfogadni ôket olyannak, amilyenek. Az iskolában azonban gyakran nehézségekkel küszködnek, fôként a matematika terén, nem mindig tudnak lépést tartani társaikkal, így a gyerekek egy része speciális iskolákba jár, ahol jobban odafigyelnek sajátos igényeikre – fejtette ki az édesanya.

Mi lesz iskola után?

Hogyha a Down-kórban szenvedô fiataloknak sikerül is elvégezniük tanulmányaikat, a nehézségek sora ekkor sem ér véget, ugyanis a munkaadók nagy része tartózkodik attól, hogy különleges helyzetûeket alkalmazzon.

– Egyvalakirôl tudok, akinek munkakönyvvel sikerült elhelyezkednie – mondotta Balogh Ildikó.

Hogy gondoskodjanak gyerekeik jövôjérôl, az egyesületbe tömörült szülôk merész terveket forgatnak fejükben: egy központot szeretnének létrehozni Marosvásárhelyen, ahol az iskolai évek befejezte után dolgozhatnának azok a fiatalok, akiknek nem sikerül elhelyezkedniük a munkapiacon.

– Nagyváradon láttunk egy ilyen központot. Valójában nappali központ, de olyan, mintha dolgozni járnának a fiatalok, reggel bejönnek, délután hazamennek, közben gyertyákat, képeslapokat készítenek és ezáltal hasznosnak érzik magukat, nem kell otthon üldögélniük– indokolta a központ szükségességét az egyesület alelnöke.

A központ létrehozása érdekében pályázni szeretnének, hogy valóra válthassák álmukat. A helyi önkormányzat pedig mindezt egy székhely biztosításával segíthetné.

Menyhárt Borbála

Hatékony módszer lehet a rákos betegek életminôségének javítására, ha a páciensek kiírhatják magukból a betegséggel kapcsolatos félelmeiket, érzéseiket – közölte egy orvosi szaklapban publikált amerikai tanulmány.

Nacy Morgan, a Lombardi Center kutatója egy washingtoni rákklinikán várakozó leukémiás, illetve nyirokcsomó-daganatos betegeket kért meg arra, hogy fejezzék ki írásban, mit jelent számukra a betegség. A 20 perces "írástesztben" résztvevôk fele néhány hét múlva azt állította, hogy a
"feladat" óta már másképp gondolkodik a betegségérôl, 38 százalék pedig azt mondta, hogy a betegséggel kapcsolatos érzései változtak meg.

A fiatalokra és a közelmúltban diagnosztizált betegekre volt a legjobb hatással az írás. Az viszont nem vezetett eredményre, ha a beteg csupán a betegségével kapcsolatos tényekrôl számolt be – ismertette a BBC internetes hírszolgálata a The Oncologist címû folyóiratban megjelent tanulmányt.

A Lombardi intézet hematológiai osztályának vezetôje annak örült a legjobban, hogy oly sok beteg mutatott érdeklôdést az új terápia iránt, és felvetette annak lehetôségét, hogy a klinikai terápiába is be lehetne építeni egy ilyen "íróprogramot".

Egy nap ázott veréb módjára állít be hozzám egy húszéves lány. Idegesen néz körül. Nyilván azt akarja tudni, van-e még valaki a rendelôben. Aztán mereven leül és fejét lehajtva sír. "… Megerôszakoltak… – kezdi a vallomást, ezért jött. Egy este az állomáson elbarangoltam… kifelé a sínek mellett sétáltam, birkóztam a gondolataimmal, mikor a sötétbôl három fiú vett körül, a számra szorították a kezüket, aztán mind a hárman megerôszakoltak, majd ott hagytak... Nem ismertem ôket, sötét is volt. Nem mertem az állomás felé menni… csak mellékutcákon mentem haza. Otthon megdühödtek rám és lek...tak. Pedig ilyent igazán nem akartam. Két nap múlva apám elkergetett, a vôlegényem elhagyott.."

Ez a történet. Igaz történet.

– Most mit akar?

– Gyógyszert, hogy kibírjam ezt az életet…

Depresszió elleni gyógyszerre állítottam, antidepresszánsokra. Ez a kezelés a tényeken nem változtatott, csak enyhítette az áldozat nyomott hangulatát. Ettôl még megtörténhet bármi, hiszen a családi szövôdmények tablettákkal nem gyógyíthatók.

Egyre gyakoribbak az ilyen esetek. Volt olyan is, akit megerôszakolás után holtan találtak. Az anyja az én betegem volt.

Volt, akit szomszédja erôszakolt meg, volt, akit a nagybácsi, sôt megtörtént, hogy az apa erôszakolta meg a saját lányát.

Évezredes probléma ez, ilyen trauma után elsôsorban depresszió alakul ki önvádakkal és a jövôkép teljes összeomlásával. A kizárásos téves eszmék lépnek föl, némelyeket elfogadnak, másokat nem, nem tudnak kommunikálni olyan könnyen, mint elébb. Gyanakvóak lesznek mindenkire és mindenre. Egy sebet hordoznak magukban, hiszen énjükben alázták meg ôket emberi minôségükben. Amellett a közvélemény is kizárja, ha tudja vagy megsejti, a saját tulajdon anyjuk, apjuk is, akik maguk is egyfajta közvélemény rabjai.

Némelyeknél skizofrén reakciót vált ki, egész jellemük, személyiségük megváltozik. Egyre zárkózottabbak lesznek. Csak belül élnek, míg megtalálják lelkük roncsait és valahogy összeraknak egy álszemélyiséget.

Az izolálódásban megnônek a kóros személyiség lelki zavarainak minden esélyei.

Egy szeretett személy, akihez ôszinte tud lenni, sokat segíthet. Ez az egyéni segítség.

Második az iskola, ahol a szülôket felvilágosítják, hogy hol van a felelôsség határa. És arról is, hogy aki ártatlan ebben, azt szeretgetni kell, nem pedig eltaposni.

Harmadik: már iskolában tudni kell, hogy az uralkodó asszony, a domináns feleség eleve áldozattípust nevel ki.

Negyedik? A rendôrség. Vegye a közvélemény szigorúan a bûncselekményeket és követelje a büntetést minden szexuális bûncselekmény esetében, hogy általánossá ne váljék a gátlástalanság. És a média egészségügyi, fôleg mentálhigiénés jelentôségét oly módon kezelje, hogy azzal egy egészséges életszemléletet munkál, azaz írjon róla, ha elôfordul.

A szexualitás ajándék, a szerelem gyümölcse, a személyiség egyik vezetô motívuma, az erôszakos nemi közösülés halottá tesz egy személyiséget, mikor élnie kellene. Én minden erdélyi lánynak boldog szerelmet kívánok.

Dr. Tapolyai Mihály

A mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás következményeként egyre több kisiskolás gyermek küzd valamilyen civilizációs betegséggel.

A statisztikák nagyon ijesztôek: minden második gyereknek tartáshibája van, és minden negyedik túlsúlyos. Ennek oka, hogy az izmok, inak, ínszalagok alig vannak igénybe véve, ezért ezek a testrészek már fiatalkorban ernyedtté, kötötté válnak. Azoknak a gyerekeknek, akik hirtelen nagyot nônek, felnôttkorukban komoly gerincproblémái lehetnek. Egyetlen dolog segíthet: a mozgás! Rendszeres és célirányos gyógytornával e károsodásokat csökkenteni lehet. De meg is elôzhetjük ôket, ha a gyereket kiskorától játékos gyakorlatokkal, tornával, futással rászoktatjuk a mozgásra.

Melyik a legkritikusabb életkor?

Az igazi probléma iskoláskorban kezdôdik. A gyerekeknek órákon át kell egy helyben ülniük a nem éppen kényelmes székeken.

Pontosan ezért a megelôzést, a rendszeres, egészséget védô, magas színvonalú mozgásoktatást már az óvodában el kell kezdeni. Hiszen itt kapcsolódik be a gyermek elôször a rendszeres testnevelésbe, melynek színvonala hosszú idôre meghatározza a fejlôdését. Sokakban nem tudatosodik a tény, hogy mozgásfejlôdés szempontjából a korai gyerekkor és a kisgyermekkor a legfontosabb. Ha a motorikus és koordinációs képességeket és készségeket nem fejlesztik a gyermekeknél kellôképpen, a lemaradás késôbb már behozhatatlan. Viszont az ekkor megszerzett motorika biztos, egy életre szóló szilárd alapot nyújt. Ráadásul az értelmi és mozgásfejlôdés közvetlenül kiegészíti egymást: a tanulási nehézségekkel küzdô gyermekeknél mozgásterápiával, a mozgáskoordináció fejlesztésével javulás érhetô el.

Az ideális az, ha a gyerek a lehetô legtöbb idôt tölti a szabadban, ahol kedvére mozoghat. Ennek a formája lehet mozgásos játék, séta, kerékpározás, a téli idôszakban szánkózás. A leginkább azonban a magas intenzitású és viszonylag rövid idôtartamú testnevelési játékok felelnek meg a kicsik mozgásigényének kielégítésére és egyben a gyorsasági képességek kibontakoztatására. Az óvodáskorban nagyon fontos megkezdeni a gyermek vízhez szoktatását is és ezzel megalapozni az úszást. A szülôk gyakran nem engedik uszodába a krónikus panaszokban szenvedô gyerekeiket, pedig a levegô tíz centivel a víztükör felett a legtisztább.

Napjainkban egyre több kisiskolás gyerek küszködik gerincferdüléssel. A már kialakult gerincferdülés nehezen visszafordítható, ezért is fontos a hangsúlyt a megelôzésre helyezni. Ezt (a rendszeres mozgást) ajánlatos már az óvodáskor elején megkezdeni, hiszen ebben az idôszakban tökéletesednek az alapvetô mozgásformák. Gondot kell fordítani a gyerek helyes testtartására.

A gerincferdülés legkönnyebben észrevehetô jele, hogy a gyermek jobb és bal válla nincs azonos magasságban. Emellett könnyen ellenôrizhetjük a kicsi hátgerincét úgy, ha négykézlábra áll, vállszélességi terpeszben, miközben a hátát kidomborítja, a fejét pedig lelógatja. Amennyiben valamelyik lapocka magasabban van, érdemes szakorvossal ellenôriztetni a gyermeket.

Mindenkinek szüksége van mozgásra, mindegy, hogy gyerekrôl vagy felnôttrôl van szó. Sportolás után jobb a kedvünk, könnyebben megy a munka, a tanulás. Emellett a mozgás fejleszti egyensúly- és koordinációs képességünket is.

Bartha Zsuzsa
fizioterapeuta

Illóolajok

A mandulafa Közép-Ázsiából származó növény, amelyet igen nagy területeken termesztenek a Földközi-tenger környékén, Kaliforniában, Ausztriában és Dél-Afrikában. Az ország déli részében nálunk is termeszthetô. A csonthéjas magvak 40–50% zsírosolajat tartalmaznak, amelyet préseléssel nyernek. Halványsárga színû. A zsírosolaj fôleg telítetlen zsírosolajokból, olajsav (60–80%) és linolsav (15–20%), glicerid-észterekbôl áll. A hidegen préselt olaj kevés E-vitamint is tartalmaz.

A leggyakrabban használt masszázsolajok közé tartozik, akár egymagában vagy más bázis- és illóola-jokkal társítva számos testápoló készítménynek alkotórésze. Különösen alkalmas a száraz és érzékeny bôrre, csecsemôk fürdés utáni ápolására. Számos parfümnek alkotórésze.

(Folytatjuk)

Dr. Csedô Károly egyetemi tanár

Az objektíveket használati módjuk szerint négy nagyobb csoportba oszthatjuk:

– normál objektívek

– nagy látószögû objektívek

– teleobjektívek

– zoom objektívek.

Minden objektívnek van egy jól meghatározott látószöge. A látószög azt jelenti, hogy az objektív a témából hány fokot képes befogni. A normál objektív látószöge 45- 60⁰, gyújtótávolsága 40 mm-tôl 58 mm-ig terjed. A nagy látószögû objektív jellemzôje a képmérethez képest rövid gyújtótávolság, pl: 20-35 mm. Emiatt a foglalat is rövidebb. A hasznos látószög 60-65⁰. Tudományos célokra 220-240⁰-os objektíveket is gyártanak. Ezek az objektívek általában nagy fényerejûek. Ezt az objektívtípust érdemes használni, ha szûk helyen kell fotóznunk. Ha távoli témát akarunk fotózni, akkor érdemes a teleobjektíveket használni. Gyújtótávolságuk nagy, fényerejük kicsi, látószögük szintén kicsi. Ma már inkább a zoom objektíveket használják, mivel azok gyújtótávolságát változtatni lehet. Egy ilyen objektív magába foglal egy alapobjektívet, egy széles látószögût, valamint egy teleobjektívet is. Terepen ez nagy elôny, nem szükséges az objektívcsere. A gyújtótávolság változásával változik az objektív fényereje is. A zoom objektívek jelzése lehet pl. Sigma zoom 18-200 mm 1/3, 5-6, 3. Ami azt jelenti, hogy a gyújtótávolság 18-tól 200 mm-ig, fényereje pedig 3,5-tôl 6,3-ig változik.

A régebbi objektíveken három skálát lehetett látni: a.) fényrekesz; b.) tárgytávolság; c.) mélységélesség. Ahogy a mellékelt ábrán látható: ha 3,5-ös fényrekeszt használtunk, akkor a mélységélesség skálájáról leolvashatjuk, hogy 4m-tôl 8m-ig terjed a mélységélesség. Minél kisebb az objektív rekesznyílása, annál nagyobb a mélységélesség.

Incze István, AFIAP

A szoknya a legnôiesebb ruhadarabok egyike, amelyet jobbára csak egyes népviseletben hordanak férfiak. A fogalom szimbolikusan is a nôket jellemzi, ahogy a nadrág elsôsorban a férfiakat. A szoknya lehet szûk vagy bô, klasszikusan elegáns vagy romantikusan csábító, lehet nappali és estélyi öltözet.

Bandi Kati iparmûvészt a szoknyadivat sokféleségérôl kérdeztük.

– A hosszú idôn át divatos szûk szoknya a kézenfekvô legbanálisabb megoldás, amin az összes beavatkozást sokáig csak egy slicc jelentette, ami a tervezôk dús fantáziájának megfelelôen hol hátul, hol oldalt, hol elöl jelent meg.

Az utóbbi idôben a szoknya kreációvá alakult. Divattervezôi feladattá vált a bôvítése oly módon, hogy megôrizze, illetve korrigálja az alakot. Manapság egyértelmûen a gazdagabb szoknyákat illik viselni, s a karcsúak megengedhetik, hogy ráncolt vagy rakott, nagyon nôies repülô szoknyában járjanak. A divatos sziluettre törekedve a csinos nôk is még csinosabbá szeretnének válni, amire a csípôn alul bôvülô szoknya alkalmas. Ez a bôvülés történhet egy-két rakással, plisszérozással, beékelt anyag hozzáadásával vagy lokniban szabással. Már annyi jelzés is elég, ha csak a bal lábnál dolgozunk be három-négy hajtást, a slicc helyére egy rakott betétet teszünk vagy diszkrét "alig- fodrocskát" adunk a szoknya aljához. Még mindig divatos a visszatûrt aljú buggyos szoknya, s lenge anyagból a hagyma szerkezetéhez hasonló, több egymásra boruló réteggel is szép vonalat alakíthatunk ki.

Mindez érvényes a rövid és hosszú szoknyákra is. Az általános szoknyahossz inkább térdig, térden alul érô, a nagyon mini a tinédzser korosztály kiváltsága. Groteszk ugyanis az úgynevezett "elöl múzeum, hátul líceum" látványa. Fiatalok esetében is rossz benyomást kelt a térden felüli hossz, ha a szoknya viselôjének az alkata nem illik a minihez.

Nyárára a hosszú fehér, hippi jellegû vászonszoknyák vagy a nagyon tarka anyagokból összevarrt cigányszoknyák lesznek továbbra is divatosak.

Az idei év bejelentett újdonsága a hatvanas évek divatjának visszatérése: a lábszárközépig érô alsószoknyával viselt nagyon bô szoknya.

– Egyes divatlapok a ceruzaszoknyát emlegetik.

– A szûk mellé viszont valahova be kell építeni a bô ellentétét, a szûk szoknyához bô felsôrész illik, a bô szoknyát pedig szûk felsôrésszel egészíthetjük ki. Az összkép mindenképpen a szûk és bô ellentéte kell legyen, mivel a két elem erôsíti egymást.

– Divatosnak mondják az emelt derékrészt is.

– A mell alá felmagasított derékrészt a nagyon csinos nôknek ajánljuk, s az emelt derekat külön öv formájában is a szoknyára lehet fûzni. Továbbra is divat a széles öv, csak a csípôrôl egy kicsit fennebb kerül.

Mindezeken túl azt kell viselnünk, ami illik az alakunkhoz, ami jó és kényelmes számunkra, mert az az igazán szép, ami praktikus is egyben. A kényelmetlen ruhadarabot, amelynek kínos a viselete, nem lehet igazán szépnek tekinteni.

(b.)

Az ezotériáról (6.)

Isten szelleme a gondolat erejével teremtette az embert. Az ember = szellem. Szellem Isten szellemébôl, elválaszthatatlanul összeforrva vele. Isten az ember szellemén át hat, annak a tudatában s gondolati formájával, annak szabad emberi tudásával.

Ezért: minden ember az, amit gondol. Az, aminek önmagát gondolja. És a világa olyan, amilyennek gondolja. Minden ember maga alakítja gondolataival az életét. Minden ember maga irányítja gondolataival a sorsát. Ebben áll egyéni felelôssége (Diethard Stelzl).

Az ember a Tudat és az Energia összetevôinek összeolvadása által fénybôl sûrûsödött anyaggá. Ez megtalálható a János evangéliumában is: Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige (1- 5.). Ez a princípium egyidôs a világegyetemmel, együtt fejlôdött vele, nem született és nem hal meg.

Majd az "Ige, a Logos, a Lux", a Tudat megkezdi hosszú kozmikus vándorlását, elindul a testet öltés felé. Elérkezik a Hélios naprendszer Föld nevû bolygójához, ahol anyagi testbe zárva, a paradicsomból, az egységbôl való kiûzetése után a polaritásba esve, önmagára utalva találja magát. Megkezdi küzdelmes földi életét.

Már ebben a pillanatban egy másik nagy menetelés, egy másik evolúciós út kezdôdik meg, az egységbe való visszatalálás útja, ami most is bennünk zajlik, és ez már teljesen egyéni út. Egyszer mindenki visszajut Istenhez, az "Egységbe", csak az idô nem biztos, mert a nem anyagi kozmikus létben az idô nem létezik!

A fenti fejtegetésekbôl remélem, kiderül, hogy az ember Istennel való kapcsolata sokkal több, mint az, hogy "Isten képmására teremtettünk", összetettebb és több annál, mint amit az ember magáról képzel, és amit a "tudományok" és a vallások állítanak. Az ember testbôl, lélekbôl és szellembôl áll. E három annyira szoros egységet képez, hogy az ember esetében egymástól elválasztani nem lehet! Testünk a legnyilvánvalóbb, azt ismerjük a legjobban, hisz a tudomány már molekuláira bontotta, és ez nem baj, de nem fogadja el azt, hogy az anyagot az anyag nem irányíthatja, arra csak egy magasabb szintû "instancia" képes! Sajnos, az emberek nagy része és az aktuális modern tudomány az embert csupán a testtel azonosítja, mellôzve a lelket &e